2013. július 4., csütörtök

03

Új nap új rész :D És ebben már a többi srác is feltűnik. Egyébként elfelejtettem mondani, hogy itt nem lesznek sztárok :) Átlagos gyerekek meg minden...
- Ennyi az összes holmid? - kerekedett el Jack szeme mikor kiléptem az árvaház ajtaján a hátizsákom társaságában. Egyszerűen vállat vontam és reméltem, hogy megelégszik ezzel a válaszommal. Most komolyan mit vártak? Azt hitték, hogy lesz egy rakat bőröndöm tele ruhákkal mint a többi milliárdos kölyköknek? Aha persze, örültem ha egy évbe egyszer kaptam valakitől valamilyen használt ruhát. A cipőmről pedig inkább már nem is beszélek, ugyanis esős időben nem nagyon volt tanácsos benne kimenni az utcára mivel annyi lyuk volt rajta, ráadásul az eredeti fehér színe mostanra már átváltott feketére a piszok miatt.
Hát igen árvaházi gyereknek már csak ez adatott meg. A szülinapomról mindenki minden évben elfeledkezik kivéve Ninát. Azt sem tudom megmondani, hogy mikor kaptam utoljára ajándékot. Talán mikor még a szüleim éltek. Vicces mivel én soha nem vártam a szülinapomat úgy mint a többi gyerek, nekem az is ugyan olyan átlagos nap volt mint a többi. Lehet ha lenne családom akkor ez a véleményem más lenne.
Akaratom ellenére is Karenre és Jackre néztem mikor a család szó átfutott az agyamon. Elméletileg nekem mostantól ők a családom. Miért nem tudok neki örülni? Hisz mindig azt akartam, hogy valaki vigyen el ebből az átkozott helyből, most azonban legszívesebben megfordulnék és vissza rohannék a húgomhoz. Fura, hogy még csak nem is ismerem Őket rendesen, de máris utálom mindkettőjüket.
- Akkor indulhatunk is. - csapta össze a kezét Karen majd egy fehér színű Ronge Roverre bökött. Hát valakiknek jól megy a sorsuk. Mit vártam hisz dől a lóvé ha a pop iparban vannak.
Felsóhajtottam majd úgy indultam meg az autó felé. Addigra Ők már beszálltak én pedig bemásztam a hátsó ülésre. Jack beindította a motort majd lassan elindult az épület előtt. Utoljára vissza pillantottam a rozoga házra miközben a szívem majd meghasadt miközben a húgomra gondoltam aki most a szobájában sirathat.
Fejemet a hideg üvegnek támasztottam miközben elől a drága gyámjaim boldogan csacsogtak minden féléről. Nem figyeltem rájuk. Egy cseppet sem érdekelt a munkájuk vagy az, hogy milyen aranyosak a gyerekeik akikkel én is biztos nagyon jól ki fogok jönni.
Wolverhamton feliratú táblát lassan magunk után hagytuk és akkor is tudatosult bennem, hogy nincs menekvés. Tényleg megtörtént ez az egész. Londonba fogok lakni a rokonaimmal. És még csak nem is örülök neki.
§§§
Bő három órás kocsikázás után Jack megállt egy ház előtt. Nem ilyen egyszerű házra számítottam. Azt hittem, hogy valami villába laknak vagy valami. Ehhez képest ugyan olyan volt mint a többi normális szomszédos ház. Talán nem szeretik felesleges cuccokba verni a pénzt.
- Gyere csak. - nyitotta ki az ajtót Karen majd megfogta a hátizsákomat. Valahogy nem sok kedvem volt kiszállni az autóból. - Nem kell félned, hisz ez mostmár a Te házad is. - tette még hozzá mosolyogva, Jack pedig kacsintott egyet vigyorogva. Ez nem az én házam. Mellesleg utálom ha valaki ízetlenkedik. Nem kell játszani az eszüket meg jó pofizni.
Szótlanul követtek őket a kerten át. A füvön és a virágon kívül volt egy focizáshoz való kapu meg különféle labdák. Látszik, hogy gyerekek is élnek itt. Ennek most örülnöm kéne? De legalább szeretnek focizni...vagyis a kinézet arra utal. Amúgy tök ciki, hogy most látom először az unokatestvéreimet. Az pedig még viccesebb, hogy ma délelőtt hallottam először a létezésükről.
Karen kinyitotta a hátsó ajtót majd szó szerint benyomott maga előtt és így rögtön a konyhában találtam magam.
- Érezd otthon magad. - veregette meg Jack a hátam én pedig idegesen szorítottam a hátizsákom pántját. Rettentően kényelmetlenül éreztem magam. Mégis, hogy érezzem magam itt otthon, hisz semmit nem tudok, hogy hol van.
- Ülj le, mindját készítek neked valami vacsorát. - nyomott le egy székre Karen és tovább sürgött forgott a konyhában. Eszméletlen, hogy nem bír megállni egy helyben. Tiszta energia bomba.
- Nem vagyok éhes. - vágtam rá gondolkodás nélkül, de Ő küldött felém egy szúrós pillantást. Ha azt hiszi, hogy egy csúnya nézéstől megijedek akkor téved. Túl sok mindenen mentem már keresztül.
- Ezt meg sem hallottam. Amúgy is a fiúk is mindjárt haza érnek és éhesek lesznek. - magyarázta jókedvűen. Szóval nincsenek otthon. Akkor ezért volt ilyen fura ez a nagy csend.
Tehetetlenségemben az ujjaimmal kezdtem el játszani mikor ismét nyitódott az ajtó és olyan volt minta kitört volna a harmadik világháború. Négy fiú lépett be és mind a négyen egyszerre beszéltek, egymás szavába vágva.
- Anya, Louis nem vitt el fagyizni. - lépett Karen elő a szőke hajú srác miközben a hasát simogatta. -Mikor lesz vacsi?
- Harry direkt nekem dobta a labdát. - csatlakozott be a beszélgetésbe a fekete hajú srác is, Karen pedig csak bólogatott közben pedig sajnálkozva felém pislogott. Nekem ez csak jó, hogy nem vettek észre. Egy perce sem ismerem őket, de máris az őrületbe kergettek. Komolyan ilyen anyámasszony katonái? Jesszus mi van akkor ha megrúgta labdával? Porcelánból van vagy mi? És ha nem kapott fagyit akkor mi van? Éhen halt? Nem! Akkor meg ne hisztizzen.
- Fiúk nem tűnt fel, hogy vendégünk van? - csapott szét köztük Jack mire a négy fiú rögtön befogta és az apjuk felé fordult. Ezzel csak  az volt a gond, hogy Jack pontosan mellettem állt így a srácok engem is észrevettek. - Ő itt Liam az unokatestvéretek aki mostantól velünk fog élni! - magyarázta mire a fiúk csak komoran hallgattak. Fogalmam sincs, hogy ilyenkor mit kéne csinálnom. Végül a feszült csendet a göndörke törte meg ugyanis mosolyogva elém lépett és a kezét nyújtotta.
- Harry vagyok és én vagyok a család szeme fénye mivel én vagyok a legfiatalabb. - magyarázta mire erőltettem rá egy fancsali mosolyt és úgy ráztam meg a kezét. - Üdv a családban! - veregette meg a hátam majd leült mellém és bátyjai felé pislogott. Azonban ők még mindig ugyan olyan bambán álltak mint eddig. Karennak úgy látszik nem tetszett ez a viselkedésük mivel az egyiküket megbökte aki szem forgatva elém állt.
- Louis. És jó ha tudod, hogy itt én parancsolok mivel rangidős vagyok. -mondta bunkón. Oké már most nem bírom a pofáját. Ha így folytatja egyszer még nagyon csúnyán megjárja. Utálom ha úgy ítélkeznek felettem, hogy még csak nem is ismernek.
- Szia én Zayn vagyok Ő pedig az ikertesóm Niall. - bökött a mellette álló szőkeségre akinek az arca tiszta csoki volt a sütitől. Összehúzott szemöldökkel vizsltattam a két srácot. Ezek aztán már hogyan lehetnek ikrek? Hisz még csak nem is hasonlítanak. Zayn fekete hajú, barna szemű míg Niall szőke hajú és kék szemű. Egymás ellentétei.
- Ikrek? Ez komoly, hisz nem is hasonlítotok. - csóváltam meg a fejem elképedve.
- Tudjuk. Zayn egy percel idősebb Tőlem szóval ettől egy kicsit el van szálva magától. De amúgy vannak olyan dolgok amikben hasonlítunk. - magyarázta egyszerűen Niall. Milyen kemény már. Ikrek és még csak nem is hasonlítanak. Mondjuk nekem semmi pénzért nem kéne ikertestvér.
- Kérdezhetek valamit? - fordult felém Harry bólintottam egyet. Tiszta olyan volt mint Nina ráadásul szerintem korilag is egykorúak lehetnek. - Te komolyan egy árvaházban éltél és tényleg az unokatesónk vagy?
Fogalmam sincs, hogy most erre mit mondjak. Ezek szerint nem csak nekem új, hogy kaptam négy unokatestvért akikről még nem tudok véleményt nyilvánítani. Mondjuk Louisról igen. Az asztal legsarkában ült összekulcsolt kezekkel és gyilkos pillantásokat küld felém. Komolyan mondom, hogy neki ugrok.
- Vacsora! - kiáltotta el magát Karen mire mindenki az asztalhoz rohant. Tiszta olyan volt mintha nem akarná, hogy válaszoljak.

Fura egy család az már biztos...

3 megjegyzés:

  1. Nagyon jó rész lett:) Várom a következőt. Louis viselkedése tetszik, legyen csak köcsög.___. Szeretem, hogy nem csak "jaj de cuki fiú vagyok, aki mindenkivel kedves" szereplő. Végre valami új:d :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett!!!:)Kicsit fura hogy Louis ilyen ez tényleg új...Már várom a következő részt :D :D :D

    VálaszTörlés