2014. április 29., kedd

21.- Az irodában...

Itt is a kövi rész. És még mindig nem döntöttem el, hogy naponta e jöjjenek a részek :/ Szóval szerintem maradunk ennél a feltöltésnél még pár napig :) Komizniiii érrrrrr


Az ütő is megáll bennem, mikor Mandy hátra fordítsa a fejét és egy gúnyos mosoly terült szét az arcán, miközben felhúzza az orrát és újra vissza fordul az apám felé. Mit keres ez itt? Mármint miért pont most van az igazgató irodában? Nem sejtek jót. Olyan önelégült arca van, mintha kitervelt volna valamit.
Te jó ég, mi van akkor ha beköpött az apámnak? Vagyis értitek. Lehet, hogy rám fogta az egész verekedést. Sőt az is lehet, hogy tele beszélte az apám fejét hülyeségekkel. De ha ezt meg merte csinálni, én esküszöm, hogy itt az apám szeme láttára fogom megint megtépni. Amúgy is neki most nem a suli gyengélkedőjén kellene lennie? Hisz Harry, Niall és Zayn oda vitt, hogy kapjon egy kis nyugtatót, ugyanis ha nem fogták volna le szerintem nagyobb kárt is csinált volna bennem. Lehet, hogy tényleg el törte volna az orromat. Szerencsére a fiúk idejében közbe léptek és szétválasztottak minket. Azonban ezek szerint mégsem a nővérhez mentek. Viszont azt is megengedem, hogy Mandy elszabadult a fiúktól és egyenesen az igazgatóhoz jött panaszkodni, jobban mondva hazudni. Kíváncsi lennék, hogy milyen mesét adott be az apámnak. Aki látszatra el is hitte.
Ilyen csúnyán még soha nem nézett rám. Talán akkor mikor, fiúk szoktak legyeskedni körülöttem. Igen azt határozottan utálja, ugyanis azt szeretné ha én örök életben az Ő kicsi lány lennék. Szóval a házban, vagyis előtte tabu téma a fiúkról vagy a szerelemről beszélni. Egy fiút tűr meg mellettem az pedig a kisöcsém Matty. Még Dylanre is ferde szemmel néz. Sőt akár hányszor nálunk van és a szobámban vagyunk, apa feltűnően sokszor járkál fel alá az emeleti folyosón a szobám előtt. És mikor anya megkérdezi, hogy mit csinál, mindig azt mondja, hogy az iskolán gondolkozik. Pedig az igazság az, hogy nem akar minket egyedül hagyni a szobámba. Ezért szegény Dylan vagy akkor jár át mikor apa nincs otthon, vagy pedig át sem jön, hanem helyette a városban találkozunk és ott vagyunk együtt.
Anya ez végett nagyon is mérges apára, ugyanis úgy gondolja, hogy már pont itt az ideje, hogy végre udvarlót vigyek a házhoz akit végre kiszolgálhat és a tenyerén hordozhat, na meg akinek beszélhet a kiskori hülyeségeimről meg mutogathassa a képeimet. Igen, anya attól fél, hogy macskákkal fogok megöregedni és pont ezért akarja, hogy végre nőjek fel és hagyjam abba a gyerekes viselkedést. Ő nem nagyon rajong érte, hogy különc vagyok, míg az apám büszke rá ugyanis állítása szerint a könyvek soha nem törik össze a szívem, míg a fiúk és a valóság igen. Szerinte az lenne a legjobb ha örök életemben ilyen fura maradnék aki soha nem akar felnőni. És ilyenkor kialakul egy kisebb vita a szüleim között. És ilyenkor irigylem az ikreket ugyanis nekik nincs ilyen gondjaik. Matty űrhajós akar lenni, míg Becky Paris Hilton hasonmása. Helyesbítek minden nap mások akarnak lenni. És egyikőjüket sem érdeklik a könyvek. Szóval nem hasonlítanak rám ami azt jelenti, hogy határozottan normálisan viselkedő gyerekek. Nem úgy mint én.

Nagyot nyelek és Mandy mellett lévő szabad székkel szemezgetek, ami pontosan apámmal szembe van. Mondjuk ez tök természetes, hisz ez az igazgatói iroda ahol mindenki az igazgatóval szembe ül. De én akkor sem tudok az apára úgy tekinteni mint az igazgatóra. Na, de várjunk, Mandy lehet azt sem tudja, hogy én vagyok a diri lánya. Te jó ég akkor ezek szerint Liam mégsem mondta el senkinek sem. Hogy egyem a pici szívét, én meg azt hittem, hogy majd mindenkinek el fogja pletykálni.
- Ülj le Mandy mellé - szól rám az apám, de mikor letenném a seggem a kényelmesen párnázott székre még tovább folytassa. - feltéve ha tudtok egymás mellett ülni és nem ugrotok megint egymásnak. - szóval tudja, hogy reggel össze verekedtünk. De mégis kitől? Mandyre pillantok akiknek a feje még mindig fel van szegezve és eszében sincs rám nézni. Legalább lenyugodott és nem kell attól félnem, hogy kikaparja a szemeimet a mű körmeivel.
Akaratom ellenére is, de az ujjaira nézek és magamba jót mosolygok mikor észre veszem, hogy a jobb kezén lévő mutatóujján hiányzik a mű körme. Az én érdemem ugyanis én voltam az aki sikeresen letörtem neki. De sajna után, Mandy gyógyszerei még tovább gurultak szóval utána jelentős hajkoronámtól fosztott meg. Na meg majdnem az orromtól. Gőzöm sincs, hogy mit hord a táskájában amiért olyan erőset tudott vele ütni, természetesen véletlenül. Tényleg nem akart arcon találni a táskájával. Csak miközben egymás haját téptük nem figyelt oda rá, az pedig arcon talált és majdnem eltörte a cuki orrom. Vagyis Liam szerint cuki az orrom. Én mindig is piszének tartottam. Kinek, hogy.
- Nem is tudtam, hogy ilyen hamar tejednek itt a hírek. - vonom meg a vállam és csak azért is leülök a székre, de én sem nézek Mandy felé.  Apa erre rossz állóan megcsóválja a fejét, majd előrébb csúszik a széken a fejét pedig a kezén támassza meg.
- Az igazgató helyettes úr látta az incidens végét és mikor megtudta, hogy Mandynek el kell mennie a gyengélkedőre rögtön szólt nekem a történtekről, hogy verekedés történt a folyosón. - magyarázza apa komolyan, én pedig a hátamat a széknek döntöm és össze kulcsolom a kezeimet a mellem alatt. Gondolhattam volna, hogy Mr.Blue keze van a dologban. Kis szemét spicli.
- Nekem kellett volna oda mennem, ugyanis egyesek úgy pofon vágtak a méretes kilós táskájukkal, hogy majdnem eltört az orrom - vágom rá bunkón és Mandyre nézek rosszállóan, aki erre rögtön kiegyenesedik. Apa pedig csak nagy szemeket merszet felém ugyanis soha nem hallott még ennyire szabad szájúnak.
- Te pedig letörted a körmöm - emeli fel a hangját és az apám felé mutatja a letört mutatóujján lévő körmöt. Apa pislog párat, de nem szól rá semmit. Mégis mit tudna erre szólni? Az csak egy köröm. - Bár tört volna el az orrod. Megérdemelted volna! - teszi hozzá fogcsikorgatva, összeszorított öklökkel.
- Azt hittem, hogy Harryék egyenesen a dili házba visznek, ahova eredetileg való lennél! - emelem fel én is a hangom, apa pedig csak kapkodja a fejét. De mikor észre veszi, hogy én és Mandy is felállunk a székünkről és megint egymásnak akarunk ugrani, Ő is feláll mire mi rögtön felé fordulunk. Azért Mandy sem olyan hülye, hogy össze verekszik a diri előtt.
- LÁNYOK! - kiáltsa el magát apa, mi pedig össze rezzenünk és rögtön vissza ülünk a helyünkre. Végül Ő is, de azért még mindig furán néz ránk. - Ugye tudjátok, hogy megszegtétek a rendtartást? A legfőbb szabály az, hogy tilos az iskolán belüli bántalmazás - apa hangja élesen cseng én pedig szégyenembe lesütöm a szemeimet. Tényleg rögtön az az első pont. Hülye szabályok. - Mi volt az oka amiért egymásnak ugrottatok? És az igazat akarom hallani! - de mielőtt meg tudnék szólalni, Mandy beelőz.
- Azért mert ez a kis csitri elvette az én katicabogaramat! - mondja idegesen Mandy, apa pedig kikerekedett szemekkel bámulja rá, ugyanis nem érti, hogy mit is takar pontosan a ' katicabogár ' megnevezés. Nekem van egy sejtésem. - Tudom, hogy még mindig szeret...
- Most egy fiúról beszélsz? - kérdezi apa gyanakodva. Jaj, csak ezt ne. Ha megtudja, hogy egy fiú miatt verekedtem össze valakivel, nekem végem van.
- Természetesen - bólint rá keményen Mandy. - Ugyanis Parker McClinton miatt szakított velem az én Liam macim! - apa elfehéredik és villámló tekintettel mered rám.
Oké valaki hívja fel a temetkezési vállalatot. Ezt nem úszom meg épp bőrrel és még csak ki sem fogom tudni magyarázni. Egy fiú miatt verekedni, apa szemében ez megbocsájthatatlan bűn.
- Azt akarod nekem mondani, hogy Parker elvette a fiúdat? És Te pedig megtépted?
- Nehogy elhidd már neki! Nem fiú miatt verekedtünk össze, hanem azért mert Mandy egy idióta - csattanok fel és kicsit sem érdekel, a lány jelenléte. Farkasszemet nézek a saját apámmal. Szemeiben csalódottságot vélek felfedezni amit rettentően sajnálok is.
- Akkor is miattad szakított velem - mondja Mandy hevesen és hátra dobja a hosszú haját.
- Mandy megtennéd, hogy magunkra hagysz minket? - kérdezi csendesen apa, a lány pedig rögtön feláll a székről és küld felém egy gúnyos pillantást és olyan ' most megszívtad ' nézést, majd boldogan kimegy az igazgatói irodából amiért ilyen könnyen megúszta a dolgot. Ráadásul még Liammel is találkozhat ugyanis szerintem a srác még mindig az ajtó előtt vár rám. Kudarc. Az ajtó becsukódik én pedig sajnálkozva pislogok a tulajdon apám felé. - Csalódtam benned.
- Most komolyan elhiszed ezt a sok hülyeséget amit ez itt össze hordott? - kérdezem szomorúan és fáj amiért, Mandynek hisz és nem nekem. A lánya vagyok aki soha, de soha nem hazudtam neki.
- Egy fiú miatt verekedni? Parker mégis, hogy gondoltad ezt? Ráadásul még miattad szakítottak is? És csodálod, hogy neked ugrott? - von kérdőre, bennem pedig ismét feléled a gyűlölet. És most már az apámra is haragszom amiért hazugnak tart.
- Nem miattam szakítottak. Semmi közöm a kapcsolatukhoz! Mandy reggel csak úgy nekem ugrott én pedig nem hagytam magam - mondom fagyosan és mérgesen, de apa még mindig olyan csalódottan néz rám mint egészen idáig. - Vagy talán hagynom kellett volna, hogy az összes hajamat kitépje?
- Ellógtál a kémia óráról! - erőszakoskodik tovább, én pedig ismét elszégyenlem magam, de nem a lógás miatt hanem Liam miatt. Még mindig nem bánom. - Ráadásul különös oknál fogva Liammel töltötted azt az órát a lány mosdóban. - és ismét Mr.Blue köpött be. Imádtam ezt a férfit.
- Csak azért mert Ő segített elállítani az orrom vérzését. - mondom egyszerűen.
- Miért nem mentél az iskola nővérhez, vagy pedig miért nem szóltál nekem? - vonja fel a szemöldökét kérdően én pedig csak vállat vonok ugyanis nem tudok rá mit válaszolni. Minek jöttem volna ide, mikor Liammel lehettem? Van eszem. - Ha nem a lányom lennél megtehetném, hogy kirúgjalak az iskolából amiért egy nap kétszer is megszegted a szabályzatot. - köszörüli meg a torkát az én szemöldökeim pedig az egekbe szökkennek.
Szóval ha nem a lány lennék akkor ki lennék innen csapva. Hm, nem lenne rossz ugyanis mindig is utáltam ide járni. De most, hogy Liammel ilyen közeli viszonyba kerültem, szomorú lennék ha itt kellene hagynom ezt az intézményt. Szóval inkább most már maradnék.
- De nem csapsz ki mivel a lányod vagyok. - mondom egy kissé flegmán, de Ő még mindig komor arccal bámul felém.
- Nem lesz ez így jó kislányom. Elhiszem, hogy minden áron változni akarsz, de ne egy fiú miatt tedd meg aki lehet, hogy nem is szeret viszont és csak játszik veled - magyarázza bölcsen. Méghogy én Liam miatt változok meg. Könyörgöm ugyan az vagyok aki mindig is voltam.
- Neked kéne végre megváltoznod, ugyanis Te még mindig az őskorban élsz. Apa tizenhét éves vagyok, az a dolgok rendje, hogy elkezdek érdeklődni a másik nem iránt. Neked ezt tudnod kéne ugyanis tanár vagy akinek kötelessége foglalkozni a diákjaival. - hú , így még soha nem beszéltem Vele. Lehet, hogy pont ezért is fáj neki ennyire. De ha egyszer felidegesít ezzel a féltéseivel.
- Én csak nem akarlak ilyen fiatalon szenvedni látni! - mondja komoran, de ismét csak megvonom a vállam. - Nem tudom, hogy hova tűnt a bájos kislányom, de az biztos, hogy most Mandynek hiszek ugyanis ahogy mostanában viselkedsz kinézem belőled, hogy elvetted a fiúját. - úr isten, hova csöppentem? Mandynek hisz a saját apám.Durva és egyben undorító is.
- Ez most komoly? Elhiszed neki, hogy én kezdeményeztem a verekedést? - kérdezem megsemmisülten, mivel nem szeretek rosszban lenni az apámmal. Hisz mindig olyan jól kijöttünk egymással. - De hisz tudod, hogy én nem vagyok ilyen agresszív! Még az ikrekkel sem szokok verekedni.
- Sajnálom kicsim, de most nem hiszek neked - válaszolja nyersen, majd a halom papírja fölé emelkedik ami azt jelenti, hogy nincs több mondandója nekem.
A sírás kerülget mikor felállok a székről és az ajtó felé sétálok. Az apám egy hazugnak tart és csalódott bennem. Ez jobban fáj mintha megbüntettett volna. És Ő ezt nagyon jól tudja és pont azért mondott ilyeneket, hogy gondolkozzak el magamon. Lehet tényleg igaza van és kezdek megváltozni csak azért, hogy feleljek meg Liamnek? Gőzöm sincs. Ugyanis az utóbbi időben az életem csakis Liam körül forog. Még szép, hogy róla forog, hisz most végre talán van nála valami esélyem és végre nem úgy tekint rám mint egy különc nyomira. Apa majd úgyis megbékél velem. Most csak azért ilyen, mert most történt meg először, hogy kihágáson kaptak.
Becsukom magam után az ajtót majd egyenesen Liambe ütközök aki még mindig az ajtó előtt áll pontosan úgy mint ahogy elváltunk. Szóval tényleg megvárt.
- Minden okés? - kérdezi egy apró mosoly kíséretében, én pedig nem tudok mit mondani...

2014. április 27., vasárnap

20.- Az igazgató helyettes.

Itt is a kövi rész ami eléggé érdekesre sikeredett xD Mellesleg befejeztem az egész törit a gépemen és most nem tudom, hogy naponta tegyem e fel a részeket, ugyanis az van h nincs ötletem a következő történetemhez :/ szóval nem akarlak sokáig váratni titeket ha ennek a törimnek vége lesz..úgyhogy nem tudom...addig is komizni érrrrrr :)


- Csak nem megzavartam valamit? - kérdezi egy gúnyos mosoly kíséretében Mr. Blue, vagyis az igazgató helyettes úr, akit apa otthon az egekbe dicsért mivel állítása szerint, Ő az iskola legtapasztaltabb alkalmazottja. Vicces mivel mikor elkezdtem a gimit, akkor csak egy sima tesitanár volt aki utálta a gyerekeket. Sokszor gondolkoztam már rajta, hogyha ez tényleg igaz akkor miért tanít. A tanárok azért választották ezt a hivatást mivel szeretik a gyerekeket. Az első év végén aztán végre fény derült, hogy Mr. Blue miért választotta a pedagógia hivatást. Azért lett tesi tanár, mivel a sport akadémiára nem vették fel, így már csak ez a főiskola maradt ahol a szenvedélyét tudta csinálni. Pedig nem is egy sport alkat. Mármint bazi nagy sörhasa van, cigizik és tök kopasz. És idegbeteg. Az iskolában szinte mindenki gyűlölte, a tesi óráktól pedig a frász kapkodott. Nála nem lehetett jelenteni ha valaki beteg volt. Muszáj volt mindenhogy tesizned. Ha nem volt átváltó ruhád? Akkor abban kellett tornáznod amiben suliban voltál, magasról tett rá, hogy izzadság szagod lesz. Sőt csak azért is még jobban megizzasztott. Volt már rá példa, hogy az egyik csajnak nem volt váltó cipője, és különös mód pont az aznapi órán kellett kimenni futni az iskola területére.
Igen, imádja szívatni a gyerekeket.  És most ezt a szenvedélyét még jobban tudja űzni ugyanis apa hivatalosan is kinevezte igazgató helyettesnek, ami azt jelenti, hogy még több joga van bele szólni az iskola rendjébe. Árgus szemekkel figyeli a diákok minden lépését, és mindenre rájön. Az összes diákot név szerint ismer és senkinek nem kegyelmez. A múlt héten elkapott valakit cigizni az iskola kapujában, mikor már rég kicsengettek. Ő ezt észre vette és azóta a srácnak minden kicsengetés után segítenie kell a takarítóknak feltakarítani a sulit. Nem normális alak. Ő az egyetlen tanár akitől félek. Nem tudom, hogy az apám, hogy tud benne megbízni. Szerintem ha tehetné simán megkínozná a diákokat és röhögne a szenvedésünkön.
Annyi jó fej tanár van a suliban, akik ezerszer jobban végeznék ezt a munkát. Jó én megértem, hogy a kamaszkorban lévő tinikkel bánni a legnehezebb, de azért meg van a határ. Az apám azt hiszi, hogy ezzel jót csinált, hogy Mr.Bluet nevezte ki a helyettesnek. Ja, nagyon jót csinált. Több lett a hiányzási órák, ugyanis ha valaki nem érkezik meg pontosan az első csöngetésre reggel, azt automatikusan kicsukja és ott kell várni míg ki nem csöngetnek az első óráról, majd kap egy szép igazolatlan órát, amit senki nem igazolhat.

És most elkapott minket Liammel. Ez ha az apám fülébe jut nekem végem van. Apa utálja ha valaki megszegi az iskolai rendet, de a lógást még jobban utálja. És én most ellógtam az első órát. Még csak Mandyt sem tudom okolni, ugyanis a verekedésünknek még a becsengetés előtt vége lett. De én nem órára mentem hanem a mosdóba, ahol mély beszélgetésbe kezdtem álmaim pasijával. Szerintem mindenki a szexi srácot választotta volna, egy unalmas kémia óra helyett. Nem is gondoltam a kémiára, mikor Liammel voltam. A franc se tudta, hogy pont Mr.Blue-ba fogunk futni, mikor elhagyjuk a mosdót. Ezt most megszívtam. Az apámnak életembe nem fogom tudni megmagyarázni ezt.
- Mit csináltatok a mosdóban, mikor órán lenne a helyetek? - fonja össze a kezeit és rosszállóan elkezdi a fejét csóválni. Lefagyok, majd Liamre pillantok aki csak zsebre tett kezekkel állja Mr.Blue nézését. Ebből minket már senki nem húz ki.
- Megmagyarázom. - vágom rá bűnbánóan.
Felnevet amitől én libabőrös leszek. Nem jó ha nevet, mert akkor tuti valami rossz dolgon töri az eszét. A legrosszabb dolog pedig az lehet nálam, ha szól az apámnak. Bele sem merek gondolni, hogy mit mondana neki. Ép eszű választ sem tudnék arra adni, hogy mit kerestem Liammel egy mosdóba. Értitek egy fiúval...apa és a fiúk akik körülöttem legyeskednek. Végem van. Liamet ki fogja herélni csak azért mert rám mert nézni. Hisz már a vacsorán is milyen csúnyán nézett Rá amiért együtt kellett haza vinnünk az ikreket.
- Ej- ej az igazgató kicsi lánya ellógta a kémia órát és egy fiúval volt a mosdóban - ismét megcsóválja a fejét mire megáll bennem az ütő. Még azt is tudja, hogy kémia óránk lenne.
- Félre érti a dolgokat! - mondom hevesen, de rögtön meg is bánom, hogy ilyen hangnemben mertem beszélni hozzá ugyanis villámló tekintettel mered rám. Jobb lenne ha inkább befognám, mert a végén még elkezd kamuzni az apámnak.
- A félre értéseket majd tisztázhatod az igazgató úrral, ugyanis vár az irodájában - mondja fagyosan, mire én lesütöm a szemeimet.
Szóval előre szólt az apámnak és most mehetek az irodájába. Soha nem kellett még az iskolában beszélnem vele. Mindig is tökéletes volt a magaviseletem. Lehet nagyképűen hangzik, de örök életemben mintadiák voltam. Kerültem a bajt, az órai feladatokat megcsináltam, és csöndben meghúztam magam.
És mit csinálok ma? Először összeverekedek a suli folyosóján - magam se tudom, hogy miért. Majd ellógom az első órát és még csak bűntudatom sincs. Így vissza gondolva az lett volna a legjobb ha szóltam volna a tanárnőnek, hogy vérzik az orrom és, hogy el akarok menni a suli nővérhez. De én nem azt tettem. Inkább hagytam, hogy Liam segítsen rajtam. Még szép, hogy hagytam, hisz igaz barátok lettünk vagy mi.
Ugye nem normális dolog, hogy nem érdekel az, hogy beszélnem kell az apámmal csak azért mert kihágáson értek. Engem kicsit sem zavar. Örülök neki, hogy Liamet választottam a kémia óra helyett. Őszintén megmondva rá sem gondoltam a kémiára mikor Vele voltam.
Hisz az egyik álmom teljesült. Liam a barátom lett. A listámon máris kipipálhatok egy pontot.
- És mi van akkor ha én kényszerítettem rá, hogy maradjon ott velem a mosdóba? - először azt hiszem, hogy csak félre hallok ugyanis eddig még senki nem próbált segíteni rajtam. Pláne nem Liam. De mikor felé fordulok és látom, hogy mozog a szája, rögtön rá jövök, hogy tényleg Ő beszélt és tényleg segíteni szeretne rajtam. Lehet még ennél is jobb napom?
Azonban Mr.Blue átlát rajtunk. Egy lépést tesz Liam felé, miközben összeszorítja a száját és azt várja, hogy a fiú mikor fog megfutamodni. De Liam állja a nézését és még csak nem is pislog.
- Ez esetben, ha Te kényszerítetted, hogy maradjon veled a mosdóban, elmondod, hogy milyen problémád volt amit nem tudtál egyedül elintézni? - vonja fel a szemöldökét kérdően, Liam pedig hirtelen elgondolkozik. Mr.Blue eszén rettentő nehéz túl járni. - És ha már gondjaid voltak, miért pont a lány mosdóban kellett elintézned?
- Ha azt mondom, hogy menstruálok, nagyon hülyének fog nézni? - kérdezi pimaszul Liam én pedig alig bírom vissza tartani a röhögésem. Ilyen nincs. Ezt nem Ő mondhatta. Igen Liam ez oltári nagy hülyeség ugyanis Te pasi vagy ! Az igazgató helyettes is megszeppen pár pillanatra. Szerintem Ő is azt hiszi, hogy csak képzelődött. Ilyen marhaságot nem sok fiút hall az ember.
- Őszinte választ vársz fiam? - vonja fel az egyik szemöldökét Mr.Blue. Liam megvonja a vállát az arcán pedig a felháborodás jelei tükröződnek. Soha nem arról volt híres, hogy engedte magát elnyomni. Az összes tanárnak megmondta a véleményét mindenről.
- Igazgató helyettes úr kérem, tizenhét éves vagyok és egész idáig totál hisztis voltam ugyanis a baráti körömben már mindenkinek megjött csak nekem nem. El sem tudja képzelni, hogy milyen ciki az ha valakinek nincs meg az ilyen dolog az én koromban. Már női dokihoz akartam menni - kezd el magyarázni Liam halál komoly arccal miközben nekem muszáj a szám elé raknom a kezem, nehogy megfulladjak a röhögéstől. Mr.Blue arca mindent megér. Nem tudja eldönteni, hogy most sírjon amiért ilyen idióta diákok járnak a gimibe, vagy pedig jó messzire meneküljön el Liam elől aki jelen esetben úgy gondolta, hogy felcsap egy menstruáló lánynak. - De nem is a női doki a lényeg vagy, hogy hívják azt az orvost aki a csajokban turkál - legyint egyet, majd  ismét közelebb lép a diri helyetteshez akit szó szerint lever a víz Liam közelségétől. Vajon most mit gondolhat a srácról? Szerintem semmi jót. - Képzelje ma úgy jöttem a suliba, hogy totál görcsölt a gyomrom és mikor beértem muszáj volt elmennem a klotyóra és akkor végre megtörtént - kezd el ujjongani Liam mint egy kislány. De tényleg úgy beszél mint egy hisztis liba. Sokat volt Mandy társaságában.
- Mi történt meg? - kérdezi Mr.Blue értetlenül, de mégis olyan mintha tökre bele élte volna magát a történetbe. Na, ne. Ennyire hülye nem lehet. Liam mellé lép majd átkarolja a vállát, de a tanár nem húzódik el. Engedi, hogy Liam a vállán hagyja a kezét. Sőt még felé is fordul.
- Hivatalosan is nő lettem! - válaszolja Liam halál komoly arccal, én pedig előre görnyedek ugyanis úgy nevetek. Oké, Liam mindig ilyen bolond volt? Vagy csak nekem újdonság, hogy ekkora humor Herold. Lehet, hogy a haverjai körében is mindig ilyen, csak eddig én nem tudtam róla. - Na de a lényeg az, hogy nem számítottam rá, hogy pont ma fog megtörténni így nem voltam rá felkészülve.
- Mire nem voltál felkészülve? - kérdez vissza Mr.Blue én pedig homlokon csapom magam. Könyörgöm mondja valaki, hogy nem hisz el ezt a sok hülyeséget amit Liam össze hord. Ráadásul már Liamnek is minden erejére szüksége van nehogy pofán röhögje az igazgató helyettest. Sokan mondták már, hogy az agya helyén szivacs van és ezért tesi tanár.
- Maga ezt nem értheti - inti le fontoskodva Liam. - A lényeg a lényeg szerencsémre pont Parker volt az a személy aki bejött a mosdóba és kisegített a bajból - itt elengedi Mr.Blue vállát és vigyorogva elém áll, de még mindig nem neveti el magát és én is végre próbálom magam türtőztetni. - Ezentúl szeretném meg köszönni neked amiért megmutattad, hogyan kell feldugnom magamba a tampont. Nélküled nem sikerült volna, drága igaz barátom - kacsint felém én pedig nem bírom és egyszerre tör fel belőlem a nevetés.
Ezt még elképzelni sem lehet. Liam egy tamponnal a kezébe? Na ne már, szerintem azt sem tudja, hogy hogyan néz ki. Miért is tudná, hisz pasiból van. Még csak rá gondolni is szörnyű.
- Ha akarod suli után segítek szőrteleníteni is - kacsintok felé, és már Ő is nevet saját magán. Nem csodálom. Ezen csak nevetni lehet. Csak történetesen már Mr.Blue nem nevet velünk. Az arca ismét komor és ha tudna a szemeivel gyilkolni szerintem Liammel már rég halottak lennénk.
- Payne most, hogy végre kiélted a ferde hajlamaidat, megengedem, hogy holnapra háromszor leírd az egész iskolai szabályzatot, ugyanis a huszonötödik szabály másik fele pontosan kimondja, hogy a diákok csak a saját nemük mosdóját használhatja - Liam arcára fagy a mosoly és szinte sokkot kap mikor meghallja a büntetését.
Háromszor leírni az egész iskolai rendtartást? Egész éjszakája rá fog menni ugyanis annyi szabály van. Ráadásul Mr.Blue honnan tudja ilyen pontosan? Senki sem olyan hülye, hogy bemagolja. Sőt sokan azt sem tudják, hogy a sulinak van ilyen szabályzatos könyve vagy mi.
- De én mondom, hogy sürgős dolgom volt! - erőszakoskodik Liam. - Meg amúgy is ma meccsem van. Nem lesz időm leírni.
- Az már a Te problémád. Holnap reggel a kapuban fogok várni rád. - teszi még hozzá Mr.Blue mire Liam nyel egy nagyot. Szerintem elképzelte azt, hogy mi fog történni akkor ha holnap reggelre nem lesz kész a büntetése.  - McClinton Te pedig menj az igazgató irodába ugyanis nem illik megvárakoztatni az igazgató urat. - parancsolja és a lépcsők felé bök szigorúan.
Bólintok egyet és elindulok az igazgató iroda felé és testileg próbálok felkészülni az apámmal való beszélgetésre. Nem, erre nem lehet felkészülni. Gőzöm sincs, hogy apa, hogy fog viselkedni velem. Úgy mint a lányával, vagy úgy mint az egyik diákjával? Szerintem az utóbbi lesz a befutó. Itt nem érdekli azt, hogy én vagyok a lánya.
- Megvárlak. - hallom meg Liam hangját mellőlem, mikor az irodához érek. Kicsit meglepődök a jelenlétén ugyanis azt hittem, hogy már rég elment órára. De nem. Itt van velem és megvár. Hű.  Nyugtatás képen rám mosolyog én pedig csak bólintok, majd kopogtatok egyet és belépek a helységbe.
Ahol az apámon kívül van még valaki. Még pedig Mandy...

2014. április 25., péntek

19.- Igaz barát...

Hellóó!!! Szóval itt a kövi rész ami tudom egy kissé nagy késéssel jött, de akkor is itt van és remélem tetszeni fog :D most minden erőmmel azon vagyok h a gépemen tudjam befejezni az egész törit :3 komizni még mindig érrrrr


- Eressz el! - sziszegem a fogaim között és végre nagy nehezen sikerül levakarnom a derekamról Liam szorító ujjait.
Azért meglátszik rajta a rengeteg foci edzés. Mármint Dylannek soha nem volt ilyen erős fogása. És ha bele gondolok, hogy milyen jó lehet Liam karjai közt feküdni, miközben védelmezően átkarol. Bele borzongok. Ajj már megint miken töröm az eszem. Nekem most haragudnom kellene rá. Miatta kellett össze verekednem az ex-barátnőjével. Úgy tudtam, hogy balhé lesz belőle ha normálisan fog velem viselkedni. Hisz mi soha nem lehetünk még csak barátok sem. Sőt még csak hozzám szólnia sem szabad, vagy rám néznie. Lelkiismeret furdalásomnak kellene lennie amiért szakítottak. Elméletileg miattam. Vagyis hát Mandy azt hiszi. Ami persze nem igaz, ugyanis én biztos, hogy soha az életben nem tetszenék Liamnek. Szerintem a szakításuk fő oka az volt, hogy Liam szemei végre felnyitódtak és rájött arra, hogy milyen is Mandy valójába. Egy hisztis liba aki mindig mindent megkapott az élettől. És ha az én testvéreim is így fognak viselkedni ahogy most viselkednek a jövőben, akkor Ők is pontosan olyanok lesznek mint Mandy Walsh. Akik nem ismerik azt a szót, hogy nem és mindig minden úgy zajlik ahogy Ők azt parancsolják. Az eszem eldobom az ilyen emberektől.
És én nekem még sincs lelkiismeret furdalásom. Sőt ez életem egyik legjobb napja. Pedig elég sokszor láttam már szingliként Liamet. De mégis akkor más volt. Tudtam, hogy soha nem tekintene úgy rám mint egy barátnő jelöltre. Viszont most, hogy teljesen megváltoztam és Vele is túl vagyok egy normális beszélgetésen ahol végre egy kicsit jobban megismerhettem a valódi önmagát, valami megindult bennem. Méghozzá a remény. Tudom azt, hogy ha teljes szívemből akarnám és harcolnék érte akkor akár elérhetném azt, hogy belém szeressen és lehessek a következő barátnője. Azonban nem fogok harcolni érte. Mégpedig azért nem, mert nem illünk össze ugyanis mind ketten a tökéletes ellentétei vagyunk egymásnak.
Ő menő és nem tudja azt, hogy milyen az mikor átgázolnak a lelkén és kinevetik miközben megalázzák és össze törik a szívét. Csak a csillogást és a boldogságot ismeri ahol mindig mindent megkapott és mindenki kedvesen bánt vele. Neki ez az élete, Ő nem tudna úgy élni mint én. Esélye sem lenne hozzá szokni ahhoz, hogy csak úgy keresztül néznek rajta és nem beszélnek hozzá, vagy összesúgnak a háta mögött és gúnyolódnak rajta.
Én viszont ismerem ezeket az érzéseket. Tudom milyen az mikor egy csomó ember előtt megaláznak a külsőm miatt, miközben teli torokból röhögnek. Viszont én meg azt nem tudom, hogy milyen érzés az mikor a folyosón mindenki csodálattal bámul és mindenki a barátom akar lenni, miközben az egekbe dicsérik a ruháimat és integetnek akár hányszor csak meglátnak miközben beszélgetni akarnak velem. Igen, én nem tudom milyen a suli legmenőbb csajának lenni. Ezerszer elképzeltem már, de tudtam, hogy nekem ilyen életem soha nem lesz. Irigykedtem a hajrálányokra nem is egyszer, mivel én is vagyok olyan csaj mint Ők. Habár nem, ugyanis én nem vagyok ribanc. Elég szomorú, hogy Liamnek eddig csak ilyen jelzővel illett barátnői voltak.

Liam kezei végül lecsúsznak a derekamról én pedig pár lépést megyek előre, ugyanis szerintem borzalmasan festhetek ki. Az orrom fáj, úgy ahogy a fejem is Mandy műkörmeitől. Sőt szerintem a hajamat is eléggé megkopasztotta. Tuti, hogy egy csomó hajszálamtól megfosztott.
A hajamba túrok és megfordulok, hogy tudjak elbeszélgetni a sráccal - akinek soha nem fogom megbocsájtani azt, hogy lefogott - de mikor ránézek az arca elfehéredik és a szája elé kapja a kezét majd megindul felém, de én hátrálok. Miért néz rám ilyen furán?
- Ne közelíts felém! - mondom keményen, ugyanis tényleg nem akarok a közelébe lenni. Persze aztán a többi hajrá lány is nekem fog támadni, amiért megint mertem beszélgetni a suli legnépszerűbb srácával. Köszönöm szépen, ma már több lánnyal nincs kedvem veszekedni. - Még csak rám se nézz. Igen, az lesz a legjobb. Csinálj úgy mint régen...vagyis nézz láthatatlannak.
- Az orrod...- kezdi el mondani és megint lép felém egyet, mire én hátra. Szerintem ez  süket. Nem megmondtam azt, hogy ne nézzen rám? Ez olyan nagy kérés?
- Alig pár perce vert majdnem agyon a zizzent barátnőd. Szóval ne várd el tőlem, hogy úgy nézzek ki mint egy szupermodell. Amúgy is mondtam, hogy ne nézz rám. - Liam komoran megforgassa a szemeit miközben csúnyán néz rám, de még mindig nem hajlandó elmenni a közelemből. Komolyan, mi olyan érdekes az arcomon?
- Vérzik az orrod - emeli fel a hangját, mire én meghökkenek és rögtön a fájó pontomhoz kapom a kezem ami pár másodperc múlva tényleg ott virít a friss vér. Szóval ezért fájt ennyire. De mégis, hogy vérezhet? Biztos ez is Mandy érdeme. Tanácstalanul pislogok a kezemre és már a számban is érzem a vér ízét. Most mégis mit csináljak? - Ezt akartam már mondani, percek óta - szid le Liam és meg akar érinteni, de én ellököm a kezét a szabad kezemmel, ugyanis a másikkal az orromat szorítom, hogy végre ne vérezzen.
- Ez mind miattad van! - mondom bunkón orr hangon, de hiába vicces a hangom egyikünk sem nevet rajta. Liam szemöldökei az egekbe szökkenek és értetlenül pislog felém. Nem érti, hogy miért pont Őt hibáztatom. Pedig szerintem tök egyértelmű.
- Azt hiszed, hogy én küldtem rád Mandyt? - kérdezi értetlenül, miközben összeráncolja a homlokát. - Parker nem gondold azt, hogy ha az én kezem lenne a dologban akkor hagytam volna azt, hogy Mandy kitépje az összes hajad? Nem tudom, hogy fel e tűnt, de én voltam az aki próbált megvédeni téged. - magyarázza komoran. Hát én nem a mai napra értettem. Most azt akarja, hogy köszönjem meg neki azt, hogy lefogott?
- Ez az egész verekedés a Te hibád - emelem fel a hangom, ő pedig elkezdi a tarkóját simogatni. Hogy lehet valakinek ilyen sötét az agya? - Szépen megkértelek, hogy ne beszélj velem nyilvánosan ugyanis ha valaki meglássa hatalmas balhé lesz. Erre Te mit csináltál? Az első adandó alkalommal leálltál velem beszélgetni a folyosón ahol szinte mindenki látta, hogy velem beszélgetsz. - magyarázom fagyosan, de ő kicsit sem néz rám bűnbánóan. Nem csak egyszerűen nyugodtan áll miközben az arcomat fürkészi.
- Ha nem beszéltem volna akkor veled, elmondanád, hogy akkor hogyan adtam volna oda a kedvenc Batmanes filmjeimet? Elküldtem volna postán vagy mi? - tárja szét a kezét. - Amúgy is én tökre bírom a társaságodat - jelenik meg egy bujkáló mosoly az arcán. Ne gyere zavarba! Te most haragszol rá, sőt utálod. Ne engedd, hogy levegyen a lábadról! - Mellesleg tetszettek a filmek? - IGEN, de csak azért mert a Te kedvenc filmjeid. 
- Mandy azt hiszi, hogy miattam szakítottál vele. Azért ugrott nekem mert szerinte elvettelek Tőle - mondom nyersen és letörlöm a számról az orrom vérét. - És mivel nincs kedvem még egy ilyen balhéhoz örülnék neki ha távol maradnál Tőlem.
- Hogy mi? Parker ez...
- Nem érdekelsz! Mondtam, hogy mi két külön világ vagyunk. - mondom keményen és mielőtt válaszolni tudna elmegyek mellette.
Utam egyenesen a legközelebbi lány mosdóba vezet ahol szerencsére nincs senki. Miért is lenne, hisz már rég becsengettek. Nekem is órán lenne a helyem. De mégis, hogy üljek be, mikor az arcom tiszta vér, ráadásul még az orrom vérzése sem áll el. Velem ilyen még soha nem történt. És ha ez mind nem lenne elég, most még a szívem is fáj. Elüldöztem magam mellől Liamet, csak azért mert félek a ribancoktól. Hát normális vagyok én? Pedig azt mondta, hogy bírja a társaságomat. Itt volt a lehetőség, hogy nyissak felé, erre én elüldöztem. A világ legostobább embere vagyok. Amiről évek óta álmodtam megtörtént. Liam végre emberszámba vett. Én pedig hülyén viselkedtem. Hát most már bánhatom. Ő könyörögni biztos, hogy nem fog a barátságomért. Próbálkozott, én nem éltem a lehetőséggel. Ennyi. Most komolyan ennyire beszartam Mandytől?

Lecsúszok a hideg csempére és engedem, hogy egy könnycsepp végig csurogjon az arcomon. Remek, már megint Liam miatt bőgök. De legalább most nem azért mert bunkón, vagy megalázóan viselkedett velem. Nem, most magam miatt bőgök amiért ilyen hülye vagyok. Itt volt a lehetőség, hogy a közelébe férkőzhessek és én nem éltem ezzel a lehetőséggel. Idióta.
Fejemet a térdemre hajtom, de mikor ez megtörténik ismét nyitódik a mosdó ajtaja, majd egy árnyékra leszek figyelmes. Rögtön felemelem a fejem és Liammel találom szembe magam.
- Ez egy lány mosdó - mondom neki a nyilvánvaló tényt, de Ő csak megvonja a vállát majd letérdel elém. Gyönyörű látványt nyújthatok a véres arcommal. De valahogy nem érdekel a kinézetem. Jobban örülök annak, hogy utánam jött. Már csak az a kérdés, hogy miért? Hisz bunkó voltam vele.
- Mi van akkor ha én azt mondom, hogy a két külön világból csináljuk egy világot ahol csak mi ketten vagyunk? - hadarja el egy szuszra, én pedig csak nagyokat pislogok ugyanis most én nem értem, hogy mit akar. Rég nem hallottam már ilyen nehéz fejtörőt. Azt sem tudtam, hogy Liam tud ilyen komplikáltan gondolkodni.
- Mandy majdnem megölt a műkörmeivel, szóval ha kérhetem ne beszélj ilyen bonyolultan - mondom egy apró mosollyal, Ő pedig csak elvigyorodik. Szerintem büszke magára amiért végre okosabb tőlem.
- Nem akarom, hogy elüldözz magad mellől. - mondja egyszerűen, nekem pedig rögtön az arcomra fagy a mosoly.
Szóval tényleg barátkozni akar velem ami egyet jelent a balhéval. Ha ez megtörténne akkor a suliban kitörne a káosz. Hisz ő menő focista én meg csak egy nyomi vagyok. Senki nem értene meg minket. Sőt talán még Liamet is megutálnák miattam. Dylan életét már tönkre tettem, nem akarom ugyan ezt csinálni Liammel is.
- De Liam láttad, hogy mi történt egy sima beszélgetés miatt. - mondom szomorúan. - Te menő vagy én pedig nyomi. Mind ketten tudjuk, hogy ez a kettő nem keveredhet.
- Szarok rá a diákokra meg az ostoba szabályokra. Kicsit sem érdekel, hogy Te mi vagy, vagy én mi vagyok. Csak azt akarom, hogy engedj közelebb magadhoz ugyanis Te melletted önmagam lehetek. Nem kell a menőt játszanom, csak azért, hogy felfigyelj rám. - mondja hevesen bennem pedig az ütő is megáll. Én most félre hallottam, vagy mi? Erre most mondanom kell valamit? Persze, hogy közel akarom engedni magamhoz. Hisz ezt akarom a gimi első napja óta mióta először megláttam. - Szóval akarsz lenni az egyetlen igaz barátom? - kérdezi végül.
- Akkor az első igaz baráti dolgod az lesz, hogy segítesz elállítani az orrom vérzését - mondom vigyorogva, mire Ő felnevet és még közelebb mászik hozzám és gyengéden az állom alá nyúl, hogy tudja az ég felé emelni a fejem.
Nagyon nagyon közel van hozzám amitől én rögtön libabőrös leszek. Ráadásul le merem fogadni azt is, hogy az arcom is lángol. Még szerencse, hogy egy csomó helyen vagyok véres. De Őt nem zavartassa. Csak az államon tartsa a kezét, hogy tudja elállítani a vérzést amire pár perc múlva sor is kerül. Szerencsére.
- Jobb már? - kérdezi pár perc múlva mikor elengedi az állam.
- Igen doktor úr - válaszolom incselkedve Ő pedig felnevet, majd feláll a hideg csempéről és a kezemnél fogva engem is felhúz. Mikor a kezem hozzá ér az övéhez a gyomromba pillangók kelnek életre. Ezért inkább zavartan elhúzom a kezem. - Tényleg kösz, hogy segítettél. Azt hittem, hogy eltört az orrom - simogatom meg a fájó pontot
- Nem kell megköszönöd, hisz miattam történt ez az egész - mondja gyorsan. - Mellesleg vétek lett volna ha eltörik ez a cuki orr - mosolyodik el és arra eszmélek fel, hogy egy puszit nyom az orrom hegyére.
Kis híján elájulok, de szerencsére hamar észhez kapok. Ő most megpuszilt engem? Mégis mi ez az egész? Azt mondta az orromra, hogy cuki? Biztos, hogy csak az orrom sérült meg, nem lehet, hogy a fejemet is beütöttem?
- Menjünk órára - köszörülöm meg a torkom és a vállamra kapom a táskám, de nem tudok lépni ugyanis Liam hirtelen elkapja a karom és vissza húz maga elé.
- Nem válaszoltál a kérdésemre - mondja - Barátok?
- Igaz barátok - javítom ki mosolyogva, az Ő arca pedig felderül a szemei pedig elkezdenek csillogni az örömtől. Átkarolja a vállam és úgy hagyjuk el a mosdót, de mikor becsukjuk az ajtót az igazgató helyettesbe ütközünk...

2014. április 21., hétfő

18.- Verekedés

Hellóóó!! Itt is a kövi rész :) viszont holnaptól már sajnos nem érkeznek naponta a részek :/ ez részben azért van mert nincs sok előre megírva és nem szeretnék kifogyni :c de nagyon gyorsan fogom hozni a kövit ígérem :) addig is komizniiiiiiiiiii


Mandy szikrázó tekintettel mered rám, miközben mutatóujjával mutogat felém és szinte kisebb sokkot kapott, tőlem. De mégis miért rám mutogat és miért én váltottam ki belőle ilyen reakciót? Oké én tudom, hogy ki nem állhatjuk egymást, de most mégis mi a frászt csináltam?
Soha még csak nem is beszéltünk. Sőt eddig mindig keresztül nézett rajta. Volt egyszer vagy inkább többször olyan eset, hogy a folyosón csak úgy nekem jött, majd röhögve annyit mondott, hogy ' bocs nem láttalak, mivel olyan vagy mint egy láthatatlan srác '. A barátnői persze hahotázva dicsérték a megalázó beszólásait. A suliban a foci csapat tagjain kívül, talán Ő volt az egyetlen olyan másik személy aki miatt sírógörcsöt kapott. Lehet, hogy az agya helyén egy kő van, de a beszólásai az egekbe vannak.
Ezért is kell meggondolni azt, hogy ki mer neki beszólni. A suliban ilyen még nem volt, ugyanis az összes diák úgy tekint rá mint egy Istennőre. Én ha tehettem mindig kerültem a találkozást Vele. Ha tehettem inkább egy másik folyosón mentem végig csak, hogy ne kelljen még csak rá néznem se.
De mindhiába csináltam akár mit is, Mandy mindig megtalálta azt a pillanatot ahol le tudott égetni a fél suli előtt. És a legtöbb megjegyzést a külsőm miatt volt. Néha legszívesebben arcon köptem volna, de mivel szerencsére nyugodt természettel áldott meg a sors ezért inkább lenyeltem és mosolyogva tűrtem az ócsárolásait.
És ez pont jó is volt így, ugyanis végül rájött arra, hogy már kicsit sem nevetséges a szivatása ugyanis minél kevesebben nevettek rajta. Aztán végre keresett egy másik alanyt akit piszkálhatott. Szóval véglegesen semleges lettem a számra és hivatalosan is egy szellem lettem a számára.
Azonban most, hogy megint újra itt vagyok és a foci csapat tagjai szerint megváltoztam és lány formám lett és az állításuk szerint jobb csaj lettem mint Ő, Mandy megint vérszemet kapott. Újra elő vette a régi kegyetlen stílusát ahol élvezettel tipor és gyaláz meg mindenki előtt. Aminek én kifejezetten nem örülök, ugyanis a nyugodt természetemnek már lőttek. Szóval gőzöm sincs, hogy meddig fogom tűrni azt, hogy ezt csinálja velem. Ráadásul most még inkább utálom ugyanis az a srác a pasija aki nekem tetszik. Akarom mondani a volt pasija, ugyanis Liam végre észhez tért és rájött arra, hogy Mandy egy oltári nagy ribanc aki csak a hírneve miatt járt vele.

Kérdő tekintettel meredek a libára aki még mindig mutogat. Nehogy ideg összeroppanást kapjon itt nekem. Azt hiszem, hogy kezdhetek félni. Mandy soha nem nézett még rám ilyen gyilkos tekintettel.
- TE! - üvölti el magát még egyszer idegbeteg módjára, én pedig hátra nézek, hogy megbizonyosodjak róla, hogy esetleg nem e másnak, szánja ezt az üzenetet. De sajnos mögöttem nem áll senki. A diákok nagy része már rég az osztályokban ül, ugyanis pár perc múlva becsöngetnek.
- Mi van velem? - kérdezem értetlenül. Kezét a derekára teszi és mélyen kifújja a levegőt.
- Ne tedd az ártatlant, Te ribanc - mondja keményen, mire én meghökkenek. Szóval engem most ribancnak szólított. Engem! Ezt mégis, hogy merészelte?
- Te lehet ribanc vagy, de én biztos, hogy nem - vágom rá keményen és most már én is épp olyan csúnyán nézek rá, mint Ő rám.
Ha Ő beszélhet velem paraszt módjára, akkor én is beszélhetek vele így. Elmúlt már az az idő, hogy megijedek Mandy Walshtól. A szememben mindig is egy ribanc volt aki már azt sem tudja megszámolni, hogy hány pasija volt. Azt sem értem, hogy a diákok miért csodálják? Semmi szépség nincs rajta.
- Egy büdös kurva vagy. Anyukád nem tanított meg rá, hogy nem illik elvenni mások tulajdonát? - kérdezi nyálasan én pedig kissé meglepődök.
Hogy jön ide az anyám? És mit vettem el ami nem az enyém volt? Vagy most már tolvaj is vagyok? Hm ki tudja, Mandy élvezettel talál ki meg nem történt dolgokat. Ezek szerint az vagyok. Már csak az a jó kérdés, hogy mégis mit vettem el, mert én semmiről nem tudok.
- Melyik nyálas filmből vetted ezt a bölcs gondolatot? - kérdezem gúnyosan, ugyanis Mandy élvezettel idéz a filmekből idézeteket amiket szegényke maga sem ért. De legalább próbálkozik. - Remélem tudod, hogy most mivel vádoltál meg. Nem szép dolog mást lopással gyanúsítani. - csóválom a fejem bölcsen, de szerintem semmit nem fogott fel a mondandómból ugyanis eléggé érdekesen pislog felém. Nem ártana ha a divat magazinok helyett néha elolvasna egy-két kötelező olvasmányt is. Akkor máris egy picit értelmesebb lenne.
- Elvetted a pasimat! - ordítja el magát én pedig meghökkenek.
Hoppá szóval erre értette a lopást. Na várjunk csak. Mit mondott? Elvettem a pasiját? Én aki még soha az életben nem is csókolóztam? Hát ez nagyon vicces.
- Hogy mi van? - kérdezem értetlenül és nem állom meg, hogy ne röhögjem el magam. Mindig is tudtam, hogy Mandy titkon egy ősember és lám be is bizonyosodott.
- Liam miattad szakított velem Te picsa - mondja összetörve és próbál úgy csinálni mint aki mindjárt elsírja magát, de nem sikerül neki egy hamis könnyet sem kiejtenie. Talán azért nem, mert megint csak az eszét játssza. Amúgy is, hogy tud már ilyen hülyeséggel vádolni? Persze Liam pont miattam szakított vele. Aha, jó vicc. Nem normális ez a csaj. Ráadásul már kezd túlmenni a határon.
- Nem, Liam azért szakított veled mert mert egy hisztis kurva vagy. Csodálom, hogy még nem került diliházba miattad - mondom bunkón és meg akarok fordulni, de akkor Mandy egy ügyes mozdulattal elkapja a hajam és teljes erejéből tépni kezdi.
Na a pokol akkor szabadul el, ugyanis eszembe sincs hagyni magam. Gőzöm sincs, hogyan de megfordulok és pofon vágom. A kezem hatalmasat csattan az arcán, mire a pofiján ott virít a tenyerem nyoma. Először csodálkozva fogja a pontot ahol megütöttem, de a következő pillanatban megint nekem ugrik és a hosszú műkörmeivel elkezd karmolászni. Nem hittem volna, hogy egyszer pont Mandy lesz az akivel össze fogok verekedni. De Ő kezdte az egészet, persze, hogy nem hagyom magam. Amúgy is már régóta szerettem volna lekeverni neki egyet. Mandy legalább örülhet ugyanis most bekerült egy igazi csajos filmben ahol a csajok össze verekednek. Csak a miénk durvább ugyanis Ő tényleg meg akar engem ölni. És erre akkor jövök rá mikor mind ketten egymás haját tépjük és az Ő táskájával valahogy arcon csap, pontosabban az orromat. Az ütéstől a szemeim könnybe lábadnak, de eszembe sincs elengedni a haját. Ha kell kitépem az összes műhaját. Persze miközben tépjük egymást ordítozunk és csúnyábbnál csúnyább jelzőkkel illetjük meg egymást.
- Mi a ...- hallom meg valahonnan Harry rekedtes hangját és a következő pillanatban egy kezet érzek meg a derekamon ami próbál elhúzni Mandytől. De én nem engedem magam egykönnyen.
- Parker engedd el - hallom meg mögülem Liam hangját és rögtön rájövök, hogy Ő az aki a derekamnál fogva próbál elhúzni. De az én ujjam még mindig Mandy kócos hajában van, pont úgy ahogy az övé is.
- Én úgyis megölöm ezt a dögöt - üvöltözik Mandy és még erősebben tépi a hajam erre Liam még erősebben próbál vissza húzni és ezt onnan tudom, hogy most már mind két keze a derekamon van, de én még mindig nem engedek.
- Engedj már el Liam! - mondom kiabálva, de a srácnak eszébe sincs teljesíteni a kérésemet. A fenébe. Minek kellett neki ide jönnie? Így sokkal nehezebb kinyírnom Mandyt. Ó tényleg mondtam már, hogy meg akarom ölni.
- Eszembe sincs. - válaszolja Liam és próbálja túlharsogni Mandy üvöltözését. Szerintem Mandyt el kéne vinni egy elmegyógyintézetbe. Az is biztos, hogy én leszek az aki le fogom törni a műkörmeit mert a fejemen már nem marad ép bőr miatta.
- Így is kinyírom ezt a bányarémet - mondom fagyosan és meg akarom rúgni Mandyt, de Liam egy határozott mozdulattal emel rajtam egyet. Jobban mondva felemel így a levegőt rugdosom.
De Mandy még mindig nem adta fel. Ugyan úgy kapálózik és ismét elkapja a hajamat. Hiába Liam védelme, még Ő sem bír velem. Ismét rúgok egyet és végre eltalálom Mandy kezét. A lány felszisszen és pár másodperig elkezdi nézegetni a körmét majd ismét vérszemet kap. Letörtem a körmét.
- Letörted a körmöm Te rohadék - ordít Mandy majd teljes erővel megint nekem ugrik. Liam pedig még erősebben próbál lefogni, de hiába az ereje ugyanis nehéz elbánni egy ideges lánnyal. Végül hátra fordul ahol a haverjai állnak.
- Nyugodj már le Parker. Te sokkal érettebb és okosabb vagy mint Ő. Ne süllyedj már le a szintjére - mondja idegesen Liam, de kicsit sem érdekel az imája. Engem senki nem fog csak úgy agyon verni. És nem fogom Liam miatt hagyni magam. Végül ismét emel rajtam egyet nehogy megint megrúgjam Mandy. A kezeimmel próbálom leoldozni az ujjait a derekamról, de erősebb nálam. - Ti meg ne bámuljatok csak úgy ott - szól hátra a barátaiknak akik végre kapcsolnak és Niall meg Harry rögtön megindul felénk. - Fogjátok már le Mandyt, mert tényleg képesek megölni egymást. - parancsolja keményen a két srác pedig csak bólint és elkapják Mandyt hátulról. Niall az egyik kezét fogja, míg Harry a másikat így Mandynek esélye sincs ismét nekem ugorni.
- Meg kell, hogy mondjam Mandy - szólal meg Niall lihegve ugyanis elég nagy feladatnak bizonyul lefogni a kapálózó Mandyt. Amilyen ideges szerintem simán képes lenne feldönteni Harryt és Niallt. - lány létedre jó erőben vagy.
- Engedj el most azonnal ,vagy ha nem pöcsön rúglak - sziszegi Mandy, erre a kijelentésére Niall és Harry felröhög. - Meg kell ölnöm azt a picsát. Nekem senki nem veheti el a pasimat. Ráadásul nem ez a...
- Oké most szépen elmegyünk a suli nővérhez egy kis nyugtatóért - mondja Harry és elkezdi az ellenkező irányba húzni a lányt.
- Na ne már - hallom meg Zayn hangját akinek tök jó kedve van. - Én tökre élveztem ezt a műsort.
- Inkább segíts Te is - mondja Niall ugyanis tényleg elég nehezen bírnak még mindig Mandyvel. Zayn megforgassa a szemeit, de végül aztán Ő is segít a lányt cipelni.
Csak Louis marad a falnak dőlve állva és nyugisan nézelődik csak. Valamit nagyon élvezhet ugyanis az arcán olyan gúnyos mosoly terül szét. Végül megcsóválja a fejét és elmegy a másik irányba. Így csak én maradok a folyosón Liammel aki még mindig hátulról szorítja a derekamat.
Ez az egész miatta van. Ha pár napja nem beszélt volna velem a folyosón akkor Mandy nem gondolkozna hülyeségeken. Tudtam én, hogy nem szabad beszélnem vele. És tessék meg is van a baj. Pedig én nekem tényleg semmi közöm a szakításukhoz. Liam biztos, hogy nem szerelmes belém. A szakításuknak tök más oka volt amibe én nem tartozok bele.
Ezt azonban Mandy úgysem érti meg. És tudjátok mit? Örülök, hogy végre összeverekedhettem vele. Az egész gimis éveimet megkeserítette. És most legalább megtudta, hogy velem nem pacázhat. Kár, hogy csak a körmét sikerült letörnöm. Viszont a tenyerem nyoma szerintem még pár nap múlva is meg fog látszani az arcán. Életembe most először pofoztam meg valamit. Ezek szerint elég erős ütésem lehet. Jó, hogy Mandyn tesztelhettem le az erőmet. Ráadásul Harryék tuti, hogy elvitték a suli ügyeletére ahol tényleg adnak neki nyugtatót. Rá fér. Úgyis idegbeteg. Habár szerintem rajta egy gyógyszer sem segít.
De akkor is Liam miatt alakult így...

2014. április 20., vasárnap

17.- A nagy szakítás...

Ésss itt is a kövi rész :D nincs különösebb hozzá fűzni valóm...szerintem sokatok örülni fognak ennek a résznek xD komizni érrrrrr


Parker McClinton

- Olyan furán viselkedsz velem az utóbbi pár napban - mondja hétfő reggel Paig mikor találkozunk a suli előtt. 
Először nem is akarok válaszolni erre a mondatára, de utána rájövök, hogy ez nem old meg semmit.
Igen haragszom rá amiért nem tudta tartani a száját Dylan előtt. Neki hála a legjobb barátom megtudta, hogy évek óta szerelmes vagyok Liambe és most totál berágott rám. Alig akar velem beszélni, sőt mikor együtt vagyunk akkor sem szól semmit, csak az ostoba telefonját nyomkodja, mintha annyira érdekelné Őt. Csak Paiggel hajlandó beszélni ugyanis állítása szerint a lány soha nem árulná el. Szerinte én átpártolta a sötét oldalra. Nem tudom, hogy honnan vesz ekkora marhaságot.
Attól még, hogy tetszik egy srác aki a suli legnépszerűbb tagja, nem azt jelenti, hogy a 'gonosszal ' barátkozom. Mintha ennek lenne értelme. Komolyan úgy csinál mintha Liamet szerelmet vallott volna nekem, vagy valami. Könyörgöm egyetlen egyszer beszéltem vele a folyosón, de azóta is egy csomó diák úgy tekint rám mintha egy szörnyeteg lennék. Igen, a lányok szemében most az vagyok mivel a suliban az nagy dolognak számít ha a focicsapatból valaki leáll beszélgetni egy lánnyal. Az pedig még nagyobb dolog ha a kapitány beszél egy olyan lánnyal mint én vagyok.
Tudtam én, hogy nem bízhatok meg Paigben. Ha nem erőszakoskodott volna, hogy menjek el vele arra a vacak meccsre, hogy nézzük meg azt ahogy Dylan a kispadon ül, akkor nem ábrándoztam volna Liamről, Paig pedig nem jött volna rá, hogy titkon többet érzek a srác iránt. A fene se tudta azt, hogy annyira látszik rajtam, hogy fülig belé vagyok zúgva. 
De ha tényleg látszik akkor Liamnek azon a bizonyos péntek estén mikor vacsorázni voltunk a szüleinkkel, miért nem tűnt fel, hogy odáig vagyok érte? Vagy feltűnt neki? Ó. Akkor lehet, hogy azért akart megcsókolni. Kizárt dolog, az csak a pillanat műve volt. Meg amúgy is ha annyira akart volna valamit tőlem, akkor azóta kereste volna a társaságomat. Ez azonban nem történt meg. Csak kölcsön adta a Batmanes filmjeit majd megsimogatta a kezeimet és lelépett. Viszont azóta egy csomószor észre vettem, hogy titkon figyel és mikor rá nézek mosolyogva, vissza mosolyog rám. Fura.
Mellesleg a kölcsön adott filmjeit már egy csomószor megnéztem és esténként azokkal alszom el. Nem tudom miért, de szerintem érezni lehet rajtuk az illatát. Hisz mégis csak a kedvenc filmjeiről beszélünk, amit csakis nekem adott kölcsön. 
- Szerinted nincs meg rá az okom? - kérdezem horkantva és megigazítom a vállamon a táskámat, majd a kabátom zsebébe teszem a kezeimet. 
- Nem tudom, hogy mi az oka amiért haragszol rám. Pont ezt akarnám megtudni, hogy akkor tudjuk megbeszélni - mondja komoran, miközben mellettem lohol, nehogy véletlenül is el tudjak előle szökni. 
Pedig azt szeretném. Ha Dylan nem lehet a barátom többé, akkor Paigre sincs szükségem többé. Hisz még csak barátok sem vagyunk. Ő az aki állandóan a nyakamon van, pedig nem is nagyon bírom.
- Most ügye csak hülyéskedsz és ezt nem mondtad komolyan?! - lassítok a tempómon és a lány felé fordulok aki érdeklődve vizslat. Ennyire hülye nem lehet. Habár de. Hisz mit vártam tőle, az anyja modell szóval a lánya sem lehet egy nagy IQ zseni. - Elmondtad Dylannek, hogy szerelmes vagyok Liambe - halkítok a beszédemen, ugyanis elég sok diák megy el mellettünk. Talán ezt nem a legalkalmasabb pont a suli udvarán megbeszélni, ráadásul reggel mikor mindenki suliba megy. De hát a suliba más Liam is jár, szóval ha valaki meghallja nem tudják, hogy pontosan kiről beszélek.
- De én azt hittem, hogy az nem igaz. - vágja rá gondolkodás nélkül, az én szemöldökeim pedig az egekbe szökkennek. 
Szóval Ő akkor még sem tudta. De ha nem tudta akkor mi volt az a duma arról, hogy Ő észre veszi azt mikor valaki szerelmes? Csak kamuzott? Akkor nem is látszik rajtam, hogy szerelmes vagyok Liambe. Hát persze,hogy nem.
- Tényleg? - kérdezem gúnyosan és szerintem észre vehető a hangomban, hogy nem hiszek neki. - Ez különös ugyanis alig pár hete, Te mondtad azt, hogy észre veszed azt mikor valaki szerelmes valakibe. - mondom csípősen, mire Ő lesüti a szemeit szégyenében. Utálom ha valaki játssza az eszét , holott semmit nem tud az ég világon semmiről.
- Tényleg volt valami a nézésedben miközben Paynet nézted. Pont ezért akartam azt, hogy magadtól valld be azt, hogy mit is érzel pontosan - néz a szemeim közé pontosan, de engem valahogy nem hat meg. Eleve nem is értem, hogy miről beszél. - Tudod nekem még soha nem volt lány barátom akivel el tudtam volna beszélgetni a pasikról vagy a szerelemről. És mivel azt hittem, hogy Te szerelmes vagy Liambe, gondoltam el tudod mesélni, hogy milyen az mikor az ember igazán szerelmes - nem tudok mit mondani. Milyen az mikor az ember szerelmes? Ha magamat veszem alapul, mikor Liam a közelembe van akkor a szerelem egy klassz dolog. De szar érzés ha csak az egyik fél érzi ezt, míg a másik nem. De akkor is jó érzés. - A Te szemeidbe látszik a rajongás és a szerelem mikor rá nézel. Csodálattal figyeled az összes mozzanatát. Azonban Dylanre semleges tekintettel nézel csak. - talán azért mert Dylan olyan mint a bátyám? Nem tudnék iránta szerelmet érezni.
- Maradjunk annyiban, hogy jó lenne ha ez a kettőnk titka maradna - mondom végül Ő pedig mosolyog. - Dylan most már úgysem fog egy könnyen megbékülni, ugyanis Ő nem fogja fel, hogy milyen érzés az mikor valaki szerelmes.
- Szóval akkor tényleg igaz, hogy tetszik? - kérdezi csillogó szemekkel. Félve, de végül bólintok egy aprót. Most már tök mindegy. Ennél rosszabb úgy sem lehet.
- Sajnos, de igaz - mondom szomorúan, de ezt mikor Paig meghallja felsikít és belém karol majd úgy tesszük meg a maradék utat a suli bejárati ajtajához miközben a szerelemről csacsog. Nem szólok közben csak hagyom, hogy mondja a magáét.
És mondja is, egészen addig még a szekrényekhez nem érünk ahol egy kisebb tömeg gyűlt össze amin lehetetlenség lenne átverekedni. Ha akarnám akkor sem látnám, hogy mi történik ugyanis annyi diák van a folyosón és tolonganak. Valami nagy dolog történhetett.
- Dylan - Paig egy hirtelen mozdulattal húzza maga mellé a szemüveges srácot aki szokás szerint figyelembe sem vesz. Még csak Paigre sem néz rá, hanem a telefonját nyomkodja. Kíváncsi vagyok azért, hogy mit tud csinálni rajta a nap szinte minden percében. Soha nem mondta meg. Állítólag fontos ügyeket intéz. Persze a földönkívüliekkel. Néha elgondolkozok rajta, hogy Ő egy értelmes emberi lény, vagy pedig egy ufó. - Mi ez a tömeg? És ne mond azt, hogy nem tudod, ugyanis Te mindig mindenről tudsz. - teszi hozzá keményen én pedig felkuncogok. Ez igaz, Dylan sokszor még olyanról is tud ami meg sem történt. Még az is tudja, hogy mikor melyik tanár fog lebetegedni vagy ilyesmi.
- Payne és Walsh között kitört a szerelmi háború és úgy döntöttek, hogy pont a suli folyosóján ugranak egymás nyakának - vonja meg a vállát egyszerűen, de mikor én ezt meghallom rögtön a tömegbe vetem magam ugyanis tényleg kíváncsi vagyok, hogy igaz - e.
Nem kell lépnem pár lépést, máris meghallom Mandy rikácsoló hangját. Fogalmam sincs, hogy Liam hogy bírja naponta elhallgatni ezt a szörnyű hangot. Mandynek olyan hangja van mint egy macskának.
- ...Te szakítani akarsz Velem? - hallom meg Mandy hangját és szinte már elbőgi magát.
Nem messze Tőle Liam áll, hanyagul zsebre dugott kezekkel és kicsit sem érdekli a barátnője hisztije. Mellesleg a foci csapat további tagjai is a tömegben állnak. Zayn, Niall és Harry csak röhög, Louis pedig komoly tekintettel mered a haverjára. Hát az biztos, Liam tudja, hogy kell még nagyobb hírnevet szerezni.
- Jól hallottad - mondja egyszerűen Liam, és el akar menni, de Mandy rögtön a nyakába kapaszkodik és a megszokott módon kezdi el csókolgatni a srác arcát, de az most nem tűri el. Egy határozott mozdulattal ellöki magától a megszeppent lányt és erre mindenki feszült csenddel várja a fejleményeket.
Mandy Walsht eddig még senki nem dobta. Ő volt az aki szakított a pasijaival és nem fordítva. Lehet azért is van ennyire kiborulva. A haja kócos, a sminkje el van kenődve. Borzalmas látvány.
- De Liam maci - kezd el hisztizni és még a könnyei is elerednek. Liam maci? Hol vagy az oviban? Mellesleg ezt becézgetés hallatán, Liam arca még jobban elsötétül. Nem csodálom. Én is ki lennék bukva ha valaki így szólítana nyilvánosan. - Hisz tökéletes párt alkotunk ráadásul szeretjük egymást...
- A magad nevében beszélj ugyanis én soha nem szerettelek - mondja egyhangúan a srác és kicsit sem látszik rajta, hogy sajnálja a dolgot. - Csak azért jöttem veled össze mert a haverjaim szerint jó vagy az ágyban. Azonban csalódnom kellett ugyanis Te csak a hisztijeidben vagy profi, na meg az ugráltatásban - juj ez kemény. Mandy arcára ráfagy a mosoly és még sírni is elfelejt. Mindig is sejtettem, hogy Liam soha nem szerette Őt. - Keress magadnak más balekot akit felöltöztethetsz a szalagavató bálba ugyanis belőlem majmot nem fogsz csinálni - ez durvábbnál durvább lesz. Istenem képzeletembe mennyiszer képzeltem már el az a helyzetet ahol szakítanak. És lám most megtörténik. Tényleg szakítanak ami azt jelenti, hogy Liam újra szingli. Na nem mintha ez engem zavarna, hisz így semlesz nála esélyem. - Mellesleg végre találtam egy olyan lányt aki végre az önmagamért szeret, nem pedig a hírnevem miatt. És most az a célom, hogy az enyém legyen. - különös mód itt felém nézett és egy bujkáló mosoly jelent meg az arcán. Á, ezt biztos csak képzeltem. Egy csomó más lány van aki nem csak a hírneve miatt szereti Őt.
- Szóval egy másik ribanc miatt szakítasz velem?!- kezd el hápogni Mandy. - Tudtam, hogy megcsalsz!
- Azért szakítok veled mert az agyamra mész és utállak és meguntalak - emeli fel a hangját idegesen Liam. - Törődj bele Mandy, hogy örökre vége - ez az a pillanat mikor Liam sarkon fordul és kimegy a tömegből a haverjai pedig szorosan a nyomában vannak és nagy sugdolózásba kezdenek.
És velük együtt a tömeg is oszlani kezd. Kivéve Mandy marad a helyén akikhez végül csatlakoznak a hajrálányok tagjai és vigasztalni próbálják.
Szóval szakítottak azért mert Liam szerelmes egy másik lányba. Ha nem is szerelmes, de akkor is egy másik lány miatt dobta Mandyt. De mégis ki a csoda lehet az a lány? Tudom, hogy nem én, de abban a pillanatban mikor erről beszélt rám nézett és mosolygott. Lehet, hogy nem is rám nézett. Hisz egy csomó másik lány is állt körülöttem. Erről ennyit.
Megcsóválom a fejem és egy szomorú sóhaj hagyja el a számat, majd végül úgy döntök, hogy ideje lenne nekem is órára mennem. De éppen, hogy csak megfordulok mikor Mandy hangjára leszek figyelmes.
- TE! - üvölt rám én pedig rögtön megtorpanok és felé fordulok...

2014. április 19., szombat

16.- Fogadás...

Helló! Szóval elérkeztünk ehhez a részhez is, vagyis a történet fő pontjához :) igen ez az a fejezet amire az egész történet alapul, és ami a bevezetőben is volt írva. Szóval úgy olvassátok :) és kinek, hogy tetszik az új klip? Én egyszerűen imádom és Leeroy is back xD komizni érrrr


Liam James Payne

- Mi van közted és Parker McClinton között? - von kérdőre Mandy villámló tekintettel, miközben én egy gyilkos pillantást küldök az árulkodó Niall felé aki csak sajnálkozó szemekkel mered rám. Hát ezzel most sokra megyek.
Nem is az zavar, hogy Mandy megtudta azt, hogy a tudta nélkül szóba állok egy más lánnyal. Nem érdekel Mandy. Nekem Ő nem szabhatja meg, hogy kivel beszélhetek, hisz szabad vagyok - átvitt értelembe, ugyanis nekem senki nem parancsolhat, még az állítólagos barátnőm sem. Engem az zavar, hogy hülyeségeket pletykálnak amiből semmi nem igaz. Ráadásul Mandy eléggé féltékeny típus és szerintem most is totál félre értette a dolgokat. A nyakamat teszem rá, hogy azt hiszi, hogy titkon Parkerral csalom meg a háta mögött. Ami nem jó, hogy ezt hiszi ugyanis Mandy bármire képes. Azt pedig nem akarom, hogy valami kárt csináljon Parkerban az én hülyeségem miatt. Hisz Ő megmondta, hogy ne beszéljek vele ugyanis a suliban mindenki arról fog beszélni. De engem nem érdekelt és nem hallgattam rá. Makacs voltam és csak azért is oda adtam neki a kedvenc filmjeimet és ráadásul a végén még tényleg meg is simítottam a kezét, amit sajnos Niall és Zayn tökéletesen látott.
Nem tudom, hogy mit kell ebből ekkora ügyet csinálni. Én csak beszélgettem vele. Nem tudtam, hogy ez ekkora bűn lesz ha kiderül. Ó, dehogyisnem tudtam. Hisz Parker McClinton egy különc nyomi lúzer akin mindenki röhög és lenéz, csak azért mert szeret olvasni és imádja a fiús cuccokat.
Na, de mi van velem? Még én is ezt gondolom róla, vagy az én szemembe egy különös lány akivel tök jól elvagyok? Gőzöm sincs. A vacsora óta, egy teljesen új Parker McClintont ismertem meg aki örök emléket hagyott a szívembe. És tudjátok miért? Azért mert Ő nem úgy tekintett rám mint a legmenőbb srác a suliból. A szemébe egy normális srác voltam akivel el tudott hülyéskedni. Én pedig már rég erre vágytam. Ugyanis a barátai körömből sokan csak azért lógnak velem, mert én vagyok a focicsapat kapitánya. Még Mandy is csak azért jár velem mert menő vagyok. De ha olyan lennék mint Parker, vagy Montgomery a kutya nem állna velem szóba ugyanis akkor én is csak egy kis lúzer lennék akit a földbe kell tiporni.
Azonban ez engem soha nem zavart. És most sem. Soha nem tudnék hozzájuk illeszkedni. Ahhoz már túl a fejembe szállt a hírnév. Hisz nem kis dolog a suli legmenőbb srácának lenni, akivel mindenki barátkozni akar és az összes csaj velem akar az ágyba bújni - kivéve egyet.
Az - az este életem legkülönösebb éjszakája volt ugyanis végre önmagamat adhattam. Végre valakivel el tudtam beszélgetni a szuperhős mániámról. Végre valaki előtt igazán szívemből tudtam mosolyogni. Mert tényleg élveztem azt a palacsinta sütést.  Aztán ott volt az - az eset mikor majdnem megcsókoltam. Tényleg meg akartam Őt csókolni, de aztán mikor elhúzódott tőlem, rájöttem, hogy mi tényleg nem illünk össze. Én nem tudnám Parker mellett elképzelni a jövőmet. Hisz még csak nem is ismerem igazán. Attól még, hogy tudom, hogy imádja a Supermant meg a többi akcióhőst, nem azt jelenti, hogy más dolog is van amiben ennyire hasonlítunk.
Akkor éjszaka mikor haza értem és lefeküdtem gondolkoztam el azon, hogy vajon milyen lehet az mikor az ember igazán szerelmes. Soha nem voltam még az, szóval gőzöm sincs róla, hogy olyankor mit érez az ember. Eddig csak futó kapcsolataim voltak amiknek egy hónap után végük lett. És egészen mostanáig nem is vágytam egy normális kapcsolatra. Azért egyszer én is szívesen megtapasztalnám, hogy milyen igazán szerelmesnek lenni.

- Figyelj Mandy nem fogok neked magyarázkodni. Néha törődhetnél már a saját életeddel is, nem csak az enyémmel. - mondom bunkón mire a lány elfehéredik.
Már nagyon megy az agyamra ez a viselkedése. Engem senki nem vonhat kérdőre. Ráadásul nem egy ilyen ribanc mint Ő. Ki tudja, hogy hány pasival csalt meg a hátam mögött amiről én nem is tudok.
- Az én életem Te vagy ! - sziszegi a fogai között elérzékenyülten, én pedig csak megforgatom a szemeimet. Most jön a nyálas rész amitől hányingerem lesz. - És ahhoz, hogy tökéletes kapcsolatunk legyen, muszáj megbíznunk egymásban. - teszi hozzá bölcsen.
- Ne gyere itt nekem a filmből szedett nyálas szövegekkel. Te is dugsz mással a hátam mögött, én is dugok mással a hátad mögött és máris kész egy tökéletes kapcsolat. - nevetek fel és velem együtt a srácok is elröhögik magukat, kivéve Mandyt és a barátnőit. Azok csak szörnyülködni tudnak.
- Idióta! - mondja síri hangon a barátnőm majd a következő pillanatban idegesen feláll az asztaltól és a barátnőivel együtt elmegy a mosdókba. Most csak az eszét játssza. Pár perc múlva úgyis vissza fog jönni és a bocsánatomat fogja kérni. Ismerem már Őt ennyire.
- Már bocs Payno, de nem úgy nézel ki mint aki meghúzta McClinton - mondja Louis nyugodtan mire én érdekesen pillantok fel rá. Ezt meg most, hogy értette? Azt hiszi, hogy nem tudnám megdugni Parkert? Kizárt dolog. Akit én akarok azt meg is dugom.
- Azt hiszed, hogy ha akarnám nem tudnám magamba bolondítani? - húzom fel a szemöldökeimet kérdően, Louis pedig csak egyszerűen megvonja a vállát és bele iszik a kólájába.
Szóval tényleg azt hiszi, hogy nem tudnám magamba csábítani Parkert. Pedig ez nem igaza. Én minden lányt megkapok akit csak akarok. És ez alól Parker McClinton sem kivétel. Hisz majdnem megcsókoltam! Igaz, csak majdnem mivel elhúzta a fejét amit még a mai napig nem tudom, hogy miért csinálta.
- Őszintén? - húzza fel a szemöldökeit gúnyosan. - Nem. Nem tudnád Őt elcsábítani ugyanis Ő nem olyan lány mint a többi ribancod akivel egész életedben voltál. Parker McClinton okos és megvan a magához való esze és átlátna rajtad. - magyarázza én pedig csak összeszűkített szemekkel figyelem.
Most engem ő nagyon alá becsült.
- Tommo ez most úgy hangzott mintha bele zúgtál volna a kis nyomikába - röhög fel Harry, Louis pedig csúnyán ránéz ezért inkább befogja.
Tényleg úgy néz ki Louis mint akinek titkon nagyon is bejön Parker. Hisz ott van az mikor valamelyik napja nem ismertük meg először. Rögtön azt mondta rá, hogy jó csaj. Na, ne már. Louis nem lehet szerelmes pont Parkerbe.
- Igazából nekem is Louis-val kell egyet értenem - dől hátra a székén Zayn. Ezt nem hiszem el. Komolyan mindenki azt hiszi, hogy nem tudnám magam bolondítani Parkert? Ez hülyeség. - McClinton soha nem jönne össze Liammel.
- Ja, előbb Louis-val jönne össze - bólogat hevesen Niall, én pedig farkasszemet nézek Lou-val.
Szóval a barátaim állítása szerint, Parker előbb jönne össze Louis-val mint velem. Hát ez érdekes ugyanis nekem sokkal több csajom volt mint neki. Ráadásul én sokkal népszerűbb is vagyok a csajok körében mint Ő. Hisz ki ne tudna ellenállni egy ilyen gyönyörű kiskutya szemeknek mint az enyéim?
- Hülyeség. Mindenki tudja, hogy velem jönne össze először. Nekem senki nem tud ellenállni - húzom ki magam büszkén, de Louis arca megfeszül és eltolja maga elől a kólás poharát. Hú, most megbántottam? Én nem akartam lenézni. Ez csak az igazság.
- Fogadni akarsz velem Payne? - húzza fel az egyik szemöldökét kérdően, komoran.
- Mond a tétet Tomlinson - vágom rá gondolkodás nélkül. Tudom lehet később meg fogom bánni ezt az egészet, de jelen esetben nem érdekel. Engem Louis semmiben nem győzhet le, ráadásul nem csajozásban.
- Fogadok veled, hogy nem tudod magad bolondítani és meghúzni a szalagavatóig Parker McClintont - mondja egyszerűen én pedig elgondolkodok. Ezt most nem egészen értem. Magamra kell fogadnom? Vagy mi van?
- Nem értem - ráncolom össze a homlokomat és elkezdem a tarkómat simogatni.
- Pedig tök egyértelmű - mondja Harry. - Magadba kell bolondítanod Parker McClinton majd meg kell fektetned.
- Igen és le kell az egész kis hancúrozásotokat kameráznod - mondja csillogó szemekkel Zayn, de erre mindenki furán néz rá. Ez most furán hangzott. Lekamerázni azt ahogy dugunk? Ez beteg ötlet. - Persze, csak azért, hogy be tudd bizonyítani azt, hogy tényleg lefektetted. - javítja ki magát. Na, így már mégis csak értelmesebb. De szerintem még akkor is hülyeség. Azonban igazságos ugyanis nyugodtan tudnám hazudni nekik azt, hogy megvolt, közben meg nem is lett volna meg.
- És mindezt úgy kell véghez vinned, hogy McClintonnak sejtése se legyen róla, hogy csak játék az egész.Azt kell hinnie, hogy tényleg szereted Őt. - mondja Niall és ez az a pillanat, hogy elgondolkozok.
Így már azért nem hangzik olyan izgisen. Játszani egy ember érzéseivel. És mi van akkor ha véletlenül Parker tényleg belém szeret? Mégis mit fog szólni ha megtudja az egészet, hogy csak egy fogadás miatt jöttem vele össze? Örökre meg fog rám haragudni.
De érdekel ez engem? Louis lealacsonyított és nem hiszi el, hogy én már pedig mindenkit magamba tudok bolondítani. Szóval nem szabad törődnöm Parker érzéseivel. Mit érdekel engem Ő? Hisz csak egy lúzer aki végre híres lesz mellettem. Szóval még a végén neki fog kelleni megköszönnie amiért hülyét csináltam belőle.
- A szalagavató előtti héten van a határidő vége - mondja komoran Louis. - Ha addig nem jössz vele össze és nem húzod meg, én leszek az, aki megdugom és én leszek az aki az utolsó meccsen fogok játszani mint csapat kapitány és akkor enyém lesz az ösztöndíj is - szóval itt van a kutya elásva. Az egész fogadás lényege az utolsó meccs. Louis akar lenni a kapitány és magának akarja az ösztöndíjat. Hát persze, sejthettem volna. Előre kitervelte az egészet.
- Sejthettem volna, hogy ez a célod - mondom fogcsikorgatva mérgesen. Louis egy kétszínű paraszt aki csakis maga érdekli.
- Mindenki tudja, hogy én is vagyok olyan jó mint Te. Úgy ahogy azt is tudják, hogy a csapatkapitánynak több esélye van az ösztöndíjra mint egy átlagos játékosnak - tárja szét a kezeit egy ravasz mosoly kíséretében.
- Én leszek az utolsó meccsen a kapitány és enyém lesz az ösztöndíj is - vágom rá mérgesen miközben rácsapok az asztalra. Soha nem fogom megszerezni Louisnak ezt az örömöt. Enyém lesz az az ösztöndíj, még akkor is ha Parkert örökre elveszítem ez végett a fogadás végett.
- Akkor szerezd meg magadnak Parker McClintont - válaszolja egyhangúan Harry. - A játék hétfő reggel kezdődik a suli folyosóján ahol előttünk és Parker előtt, fogsz szakítani Mandyvel - mondja tovább én pedig bólintok.
- Sima ügy. Már úgyis az agyamra ment az örökös hisztijeivel. - vonom meg a vállam semlegesen. Ez tényleg nem probléma. Így is szakítani akartam már Mandyvel és így legalább van már okom is.
Ismét ránézek Louisra majd kezet fogunk, hogy álljuk a fogadást aminek kicsit sem kicsi a tétje. Félek, hogy egyszer meg fogom bánni...


2014. április 18., péntek

15.- Barátnő...

Mint ahogy ígértem ez a rész Liam szemszögéből lesz úgy ahogy a kövi is :) mellesleg ma ne felejtsétek el h pontban 5 órakor megjelenik a You and I klipje :D én már rettentően várom, de  ezen nem lepődök meg :P köszönöm a komikat és ehhez is szívesen várom a véleményeket xD 


Liam James Payne

- Úgy hiányoztál már Liam maci - ugrik rögtön a nyakamba Mandy, mikor becsöngetek hozzájuk és Ő nyissa ki az ajtót. Ő lóg a nyakamon és agyon csókolgassa az arcom minden négyzetét, miközben én az egyik kezemmel hanyagul megpaskolom a derekát. De természetesen neki fel sem tűnik, hogy mennyire ridegen viselkedek vele. Soha nem veszi észre azt ami az orra előtt történik. Így természetesen azt sem veszi észre, hogy csupán csak azért járok vele, mivel eddig már az összes haverom megfektette, és csak én maradtam ki a sorból. Eddig mindig istenítette, hogy milyen jó az ágyban. Hát ezen én tudnék vitatkozni. Volt már jobb élményem is mint Vele. Ez van, nem felelhet mindenki meg az elvárásaimnak. Lehet, hogy az iskola legnépszerűbb csaja, de az agyamra megy. Először is utálom ha valaki becézget. Azt pedig még jobban utálom ha valaki állat nevekkel becézget. És Mandynek ez a mániája. Nekem pedig ilyenkor még a hátamon is feláll a szőr és legszívesebben leordítanám a sminket is az arcáról. - Azt hittem, hogy kerülsz engem. - günnyög az ajkaimba én pedig csak egyszerűen megcsókolom, nehogy elkezdjen már megint hisztizni, csak azért mert nem foglalkozok vele eléggé.
- Miért kerülnélek? - húzódok el Tőle és kedvesen rá mosolygok Ő pedig megfogja a kezem és behúz a házukba.
Őszintén megmondva nem nagyon szeretek náluk, ugyanis sajnos az egész család el van magától szállva. Az apja bunkó mivel a nagykövetségben dolgozik, ezért csakis kizárólag gazadag és előkelő emberekkel áll szembe. És mint tudjuk az én családom nem előkelő. Hiába gazdag az apám, a Walsh családnál a városban kevesen gazdagabbak. Szóval ezért én már nem vagyok ember a szemébe. Nem sűrűn találkoztam vele, de ilyenkor mindig átnéz rajtam. Levegőnek tekint vagy pedig egy inasnak. Kicsit sem tetszik neki, hogy én vagy a lánykája pasija.
Az anyjáról pedig inkább nem is beszélek. A nő imád utazni és úgy néz ki mint a lánya. Nem lehet magázni mivel attól öregebbnek látszik. Ezért tegezni kell és a keresztnevén szólítani. Rózsaszín ruhákba jár és imád a lányával és annak barátnőivel vásárolgatni. Borzalom ez a nő. Az én szemembe olyan mintha Mandy kettő lenne, csak idősebb változatban. Mikor legelőször náluk jártam és bemutatkoztam nekik, a nő simán elkezdett velem flörtölni. Mandy pedig csak kuncogott rajta.
Ez a család nem normális. És én nem is akarok a részévé válni. Már csak az a kérdés, hogy Mandy mikor fog megunni. Én már meguntam Őt és ha tehetném rögtön már most szakítanék vele. Semmi izgiset nem találok benne, ráadásul az ágyba is szar és bénán is csókol. Nekem pedig ilyen ribancra nincs szükségem. Meg amúgy is most Niallen van a sor. Már csak ő nem próbálta a csajt.
- Nem tudom - von vállat egyszerűen, miközben az egyik tükörben igazgassa a sminkjét én pedig a falnak támaszkodva várom, hogy végre készüljön el. Agyrém ez a lány. Igazából tényleg kerültem, de ennek az okát még én sem tudom. Valahogy mostanában jobban bírom azt, hogy titkon Parkert bámulhatom. Ne kérdezzétek, hogy miért élvezem. Egyszerűen csak szeretem mikor rám mosolyog. Feldobja a napomat és utána még a foci is jobban megy. - Egész héten alig találkoztunk. Alig láttalak - húzza el a száját, majd ismét felém lépked és a nyakam köré fonja a kezeit én pedig megfogom a derekát és bájosan rá mosolygok.
- Tudod, hogy bőszen készülünk az utolsó meccsre ahol el fog dőlni, hogy ki kapja az ösztöndíjat - húzom el a számat Ő pedig tök 'nem érdekel ' arckifejezéssel bámul vissza rám.
Mandyt lehet nem érdekli, de engem nagyon is. Ezen a meccsen dől el, hogy mehetek-e a sport akadémiára. Egy csomó egyetemi tanár fog eljönni arra a meccsre és kiválasztanak egy diákot aki ösztöndíjat kap és mellette bekerül az egyetemi csapatba is. Nekem pedig ez az álmom. Mióta elkezdtem focizni azt akartam, hogy egyszer profi legyek. És most itt a nagy alkalom. És meg is van az esélyem ugyanis aki az utolsó meccsen a csapat kapitány és jól játszik, szó nélkül megkapja az ösztöndíjat és bekerül az egyetemi csapat. Na igen lehet én vagyok a foci csapat kapitánya, de a csapatban benne van még Louis és Zayn is akik szintén végzősek és jól játszanak. Mondjuk Zayn nem is annyira jól mint Louis. Hisz Louis nagyapja a Doncaster Rovers edzője és az unokáját már akkor játszani tanította mikor az még csak járni sem tudott. És, hogy akkor miért nem Ő a focicsapat kapitánya mikor ilyen múltja van? Nos a válasz egyszerű. A suliban a tesitanár és az igazgató dönti el azt, hogy melyik sportágban vagy szakkörön ki legyen a kapitány. És hát Louis nem a nyugodt emberek tagja. Két éve mikor Blake elballagott és volt egy meccs ahol az igazgató, a tanárok és a tesi tanár is ott volt miközben azt nézték, hogy melyik játékos a legalkalmasabb a kapitányi címre, Louis agya elborult amiért az egyik játékos szabályosan fellökte, de Lou állította, hogy direkt akasztotta el, ezért rávetette magát a srácra és agyon ütötte. Az igazgatónak kellett őt lecibálnia a szegény srácról. Ez után kérdés sem volt, hogy ki lesz a kapitány. Mivel a csapatban én vagyok a másik legjobb játékos és szinte én rúgom a legtöbb gólt, enyém lett a kapitányi cím. Louis nem haragudott meg, de fájt neki azonban azt is tudja, hogy csakis magának köszönhette azt, hogy nem Ő lett a kapitány.
Viszont most nagyon el van tökélve, hogy az utolsó meccsen már pedig Ő lesz a kapitány és Ő fogja megkapni az ösztöndíjat, meg az egyetemi csapatba való bejutást. Az kétlem mert ebből most már én sem engedek.
Mondjuk Zayn miatt nem aggódok nagyon. Az akadémiára simán bekerül és őt az ösztöndíj nem nagyon izgatja. Csakis azért focizik mert így menőnek tűnik a csajok pedig odáig vannak érte. Számra pedig csakis ez a lényeg. A csajok meg a hírnév.
- Úh képzeld - engedi el végül a nyakamat Mandy és izgatottan kezd el beszélni. - Megvan a ruhám a szalagavató bálra - újságolja boldogan, én pedig meg sem bírok szólalni. A végzősök bálja ami szerintem tök hülyeség. Kijelentik, hogy ki lett a legjobb tanuló meg, hogy ki hova megy tovább. Ráadásul muszáj magaddal vinni valakit. És ha belegondolok, hogy már csak két hónap van hátra, elfog a rosszullét. Utálom az ilyen sulis összejöveteleket mivel ilyenkor a csajok megőrülnek. Percenként állítanak meg a folyosón, hogy vigyem őket magammal. Persze a lányoknak ez nagy pillanat és totál odáig vannak érte. - Tuti, hogy mi leszünk a legszebb páros az egész bálon. Már azt is elterveztem, hogy Te miben leszel, ugyanis muszáj a ruháinknak össze hangban lenniük. - na várjunk csak. Ő most komolyan az én ruhámat tervezi? Egyáltalán honnan tudja, hogy vele akarok menni? Mondjuk ez egyértelmű, hisz Ő a csajom.
- Öhm. - igen, ennyi az összes amit mondani tudok. Mit értek én az ilyen dolgokhoz? Nem elég egy klasszikus öltöny nos szevasz? Miért kell ugyan olyan színű ingben lennem mint Mandynek? És mi van akkor ha az ő ruhája rózsaszín lesz? Akkor nekem is rózsaszín ingben kell feszítenem egész este! Az kizárt dolog, én nem csinálok buzit magamból.
- Én már mindet elterveztem. Hidd el tökéletes lesz. - sajnos.
- Képzeld pontosan két és fél hét múlva jön ki az új Batman rész - mondom izgatottan Ő pedig a haját igazgassa. Természetesen megint nem figyel rám.
- És? - kérdezi semlegesen, szerintem azt sem tudja, hogy mit mondtam az előbb. Pedig tudja nagyon jól, hogy imádom azt a filmet. És mivel a barátnőm illő lenne boldogan elkísérnie a moziba.
- Gondoltam elmehetnénk rá közösen. Tök jó buli lenne, ráadásul klassz randi - mondom egyszerűen mosolyogva és azt várom, hogy Ő is ennyire izgatott lesz az ötletemtől. Hisz ki ne akarna velem moziba jönni. Ráadásul egy ilyen jó filmre. Azonban Mandy nem ilyen lány.
- Te most azt akarod, hogy menjek el egy béna filmre veled? - kérdezi bunkón és dobja hátra a haját mire az én arcomra fagy a mosoly. Most komolyan azt mondta a kedvenc filmemre, hogy béna? Áucs, ez most fájt. - Bogyókám, már ezerszer elmondtam, hogy nőj fel végre és ne rajongj ilyen ostoba filmekért. Amúgy moziba elmehetünk. Most fog kijönni egy új Zac Efronos film - kezd el csacsogni, de valahogy engem nem érdekel. Most megsértett. Ő miért nem lehet olyan mint mondjuk...Parker? Ő imádja az ilyen filmeket és szerintem még csak könyörögnöm sem kellene neki, hogy jöjjön el velem. De a barátnőm nem ilyen. Azt se tudom, hogy ki az a Zac Efron. Ahogy Mandyt ismerem szerintem valami nyálas buzi akibe minden lány szerelmes - Most pedig indulhatunk. - karol belém és elkezd kifelé húzni a házukból. Nem is értem, hogy miért akar állandóan velem jönni mikor a srácokkal megyünk pizzázni. Olyan mint egy pióca. Levakarhatatlan.
Becsukom magam után az ajtót és az autóhoz sietek, majd gyorsan beülök a volán mögé ugyanis már így is késésben vagyunk. Már fél órája ott kellene lennünk a pizzázóban. De én hiába ültem be az autóba, ha Mandy még mindig az anyósülés felöli ajtó mellett áll és onnan nézi a kocsit és engem szörnyülködve.
- Mi bajod van már megint? - kérdezem megsemmisülten. És még csak nem is menstruál. Neki alapjáraton mindig van valami problémája amit senki nem tud orvosolhatni. Olyan elvárásai vannak amit lehetetlenség teljesíteni. Hát nem szuper barátnőm van? - Ülj már be légy szíves! - hangom parancsolóan cseng, de ismét nem figyel rám.
- Mikor lesz már végre saját kocsid? - kérdezi felháborodva mérgesen. Idegesen az ülésnek csapom a fejem a kormányt pedig erősebben szorítom. Az agyamra megy ezzel a szövegével. Akár hányszor megyünk valahova és én jövök érte, mindig ez a téma.
- Mandy! - fordulok felé idegesen, de nem veszi észre a hangomban az utálatot. - Ülj be mert esküszöm, hogy itt hagylak és aztán hisztizhetsz amiért leráztalak. - erre egy kissé meghökken, de legalább beszáll az anyósülésre és mérgesen kapcsolja be a biztonsági övét.
- Olyan ciki, hogy még mindig az apád autójáért kell könyörögnöd, hogy adja oda. Más fiúnak ebben a korban már rég saját kocsija van. És neked mid van? Apuci kocsija! Hú, de király. - nyugi Liam ne vedd magadra. Azt nézd, hogy milyen elkényeztetett  kis ribanc mondja. Igen olyan mondja akinek még jogsija sincs mivel zsinórban tízszer bukott meg a kresz vizsgán.
Igaza van, nincs saját kocsim. És azért nincs mert az apám félt mivel állítása szerint túl fiatal vagyok még a saját autóhoz. Az igazság az, hogy tényleg félt, és nem akarja azt, hogy ugyan az történjen velem is mind az anyámmal. Ugyanis neki is vette egy új sportkocsit, majd rögtön az első útján nem tudott lefékezni a sebesség miatt és az árokba zuhant. Tizenhárom voltam. Senki nem tudja, hogy nincs anyám mivel apa soha nem a szingli létről volt híres. Pont ezért utálom az összes nőjét. Viszont Angiet most kifejezetten utálom. Még csak huszonöt éves, könyörgöm. Nem rég fejezte be az egyetemet. Simán az én csajom lehetne, nem pedig az ötven éves apámé.
- Ha valami nem tetszik nyugodtan ki lehet szállni - mondom egyszerűen. - Attól még, hogy nincs saját kocsim, nem dől össze a világ. Sőt tudod mit? Más lány örülne ha velem furikázhatna akár hova. - és ezzel a csatát megint én nyertem meg. Mandy minden áron ki akar tulajdonítani magának ezért, hogyha felhozok más lányt rögtön féltékeny lesz.
Nem szól semmit aminek én kifejezetten örülök. De annál még jobban örülök, mikor végre leparkolok a pizzázó előtt ami a srácokkal már a törzshelyünké vált. Mandy rögtön összekulcsolja az ujjainak és kézen fogva megyünk be az étterembe, ahol a helység legtávolabbi asztalánál rögtön meg pillantom a srácokat és még pár hajra lányt.
Mikor oda érünk, Mandy és a lányok - vagyis Brit és Ana rögtön ölelkeznek meg csinálják a sok csajos dolgukat - míg én lepacsizok a srácokkal és leülök Harry mellé.
- Én azt hittem, hogy szakítottak Mandyvel - szólal meg Harry a rekedtes hangján, és erre a kijelentésre a barátnőm sokkolva pislog felém.
Ajaj. Ebből most hatalmas botrány lesz. Hevesen a fejemet csóválom ugyanis Niall és Zayn valamelyik nap megláttak Parkerral a folyosón mikor beszélgettem. És ha jól sejtem most ezért hiszik azt, hogy dobtam Mandyt.
- Miből gondoltad azt, hogy szakítottunk? - vonja kérdőre Mandy a fürtöskét aki tanácstalanul és egyben segítőkérően pislog felém. - Lemaradtam valamiről? - kérdezi a lány, de ezt már Tőlem.
- Mi láttunk félre - szabadkozik Zayn, de Mandyt ezt nem győzi meg.
- Mit láttatok? - kérdezi dühösen.
- Azt, hogy Liam megsimogatta Parker McClinton kezét és egy csomót vihogtak együtt a szekrényeknél valamelyik nap - meséli Niall egyszerűen és szerintem fel sem tűnt neki, hogy most mekkora balhét robbantott ki.
Igen és én ezt a Parkeros ügyet nem is tagadom. De akkor sem szerettem volna, hogy Mandy tudomást szerezzen róla. A csaj nem normális, ki tudja, hogy mit hoz ki belőle a féltékenység...

2014. április 17., csütörtök

14.- Batman vs Superman

Mivel szünet van úgy gondoltam, hogy ma is hozok friss  rész :) rémélem örültök :D mellesleg a kövi rész Liam szemszögéből lesz...ó és ez szerintem irtó cuki rész lett :3 komizni ér!!!!


Az ebédlőbe érve egy hatalmas mosoly terült szét az arcomon, miközben az alvó ikreket néztem. Valahogy sejthettem volna, hogy ez lesz. Hisz éjjel tizenegy óra van, természetes, hogy mind ketten el vannak fáradva. Viszont jól kicsesztek velünk. Mármint alig fél óra még nem voltak álmosak, sőt inkább tele voltak energiával. Én hülye pedig el is hittem, hogy tényleg éhesek. Ha nem hisztiztek volna akkor, Liam nem akart volna megcsókolni. De Ők éhesek voltak, mi pedig elveszítettek a fejünket.
Fogalmam sincs, hogy mi lesz ezek után. Mármint Liam, hogy fog velem viselkedni? Ugyanis mikor elfordítottam a fejem, csalódottság tükröződött az arcán. Aztán lehet, hogy csak én láttam rosszul. Hisz miért akarna pont egy olyan lánnyal csókolózni mint én? Ott van neki Mandy aki gyönyörű és a suli legmenőbb lánya. Tökéletes párt alkotnak. Szóval miattam tuti, hogy nem szakítana vele. És ez normális is. Mind a ketten népszerűek és tökéletes életük van.
Akár mennyire is fáj, de a szívem mélyén tudom, hogy jól cselekedtem. Liam nem a hűségéről híres. Már egy csomó csaja volt akiket egy éjszaka után elküldött a francba. És itt még szépen fogalmaztam ugyanis volt már olyan példa is, hogy egy végzős lánnyal az egyik mosdóban légyottoztak és a diri rajta kapta őket. Természetesen nem lett balhé, hisz a nagy Liam Payne csinálta aki a tanárok és az igazgató kedvence. Csak elbeszélgettek vele, hogy legközelebb az ilyen dolgokat ne az iskola mosdójában végezze el.
És szerintem most velem is ezt csinálta volna. Hisz megmondta, hogy jó csaj vagyok a haverjai előtt, szóval tök egyértelmű, hogy ágyba akart vinni. Hisz itt van a tökéletes pillanat. A szüleim nincsenek otthon és kitudja, hogy mikor jönnek haza. Ez alatt az idő alatt simán elrendezett volna egy menetet. Majd hétfőn megint a lelkembe gázolt volna a bunkó stílusával. Köszönöm szépen én ilyenből nem kérek.
Inkább akkor soha nem fogok csókolózni. Én azt akarom, hogy az első csókom emlékezetes maradjon és egy olyan fiútól kapjam aki tényleg komolyan gondolja és tudom, hogy van jövőnk, vagy mi. És Liamtől ezt most nem kaptam volna meg. Neki ez csak egy átlagos csók lett volna. Sőt szerintem ha megtudta volna, hogy még soha nem csókolóztam, hétfőn az egész suli rajtam röhögött volna. Lényeg a lényeg, jól döntöttem.
Én nem leszek senki játékszere. Legfőbb nem a suli legmenőbb srácé. Én csak egy nyomi vagyok a szemébe és örökre az is maradok. Ezt az estét pedig már holnap reggelre elfelejti és úgy fog csinálni mintha semmi nem történt volna. És ez így helyes.

- Most akkor nem is voltak éhesek? - hallom meg Liam suttogó hangját én pedig rögtön felé fordulok. Közvetlen mellettem áll és kedvesen mosolyog az alvó testvéreimre, miközben hajából még mindig a tej csurog amit alig fél órája öntöttem a fejére. Az arca lisztes úgy ahogy a fekete nadrágja is. Nem állom meg, hogy ne nevessek fel a külsején. Mondjuk szerintem én is pont így festhetek. Habár az én hajam nem tejes ugyanis az egész dobozzal az Ő fejére öntöttem. - Tudom borzalmasan festek, hála neked - mondja mikor észre veszi, hogy a külsején mosolygok az orrom alatt. Tényleg nekem hála.
- Az emeleten van a fürdő - mondom kedvesen és a lépcsők felé bökök. - Menj fel és hozd rendbe magad. Addig én rendet teszek a konyhában. - Liam hálásan rám néz miközben mélyen a szemembe néz. Ismét zavarba jövök, de próbálok nem nagyon foglalkozni vele. És ha bele gondolok abba, hogy majdnem megcsókolt. Érezhettem a leheletét az arcomon.
- Köszi - mondja hálásan és elindul az emelet felé, én pedig a konyhát veszem célpontba.
Mikor belépek rögtön elhúzom a számat és rögtön takarítani kezdek. Az egész helység úgy néz ki mint egy romvár. Még jó, hogy a szüleim nem értek haza. Amilyen gyorsan csak tudok letakarítok mindent majd végül felseprek és remélem, hogy az összes liszt-tej maradványt eltüntettem az égett palacsintákkal együtt.
Életemben nem takarítottam még ilyen gyorsan mint most. Azonban szerintem azért nem voltam olyan gyors, hogy Liam ne végzett volna még a mosdóban. Leporolom a ruhámról a lisztet és a nagyját a hajamból is, majd elindulok az emelet felé, hogy megnézzem mit csinál ilyen sokáig a fiú.
Azonban mikor felérek és a fürdőszobai ajtó felé nyúlok, rögtön észre veszem, hogy a szobám ajtaja nyitva van. Ami különös ugyanis én mindig becsukom magam után. Sőt akkor is becsukom magamra mikor bent vagyok. De most határozottan nyitva van, ami csak egyet jelenthet - Liam a szobámba van!
Lesápadok és megindulok a szobám felé ahol rögtön meg is pillantom a srácot miközben az ágyamon ül és a szuperhősös képregényeimet nézegeti. A haja már nem a tejtől nedves hanem a víztől és a ruhái is egy fokkal tisztábbak - a fehér inge még jobban ki van gombolva mint ahogy eddig volt. Basszus.
- Eltévedtél? - köszörülöm meg a torkom Ő pedig rögtön rám kapja a fejét, de kicsit sem zavartassa magát, hogy olyan helyen van ahol nem szabadna lennie. - Tudod a szobám magánszféra. Még a szüleimnek sem engedem meg, hogy kopogás vagy a tudtom nélkül belépjenek - mondom egy kissé mérgesen, de még mindig semmi.
Csak egyszerűen lapozgassa a képregényeimet és mélyen bele van merülve. Ennyi érdekli Őt egy magazin? Dylan még csak a puszta újságtól is rosszul van mivel állítása szerint kimossa az ember eszét. Pedig Ő aztán tényleg szeret olvasni. Na de Liam? Életemben nem láttam még egy papírt sem a kezei között amin valami írás van. És most itt ül a szobámba az ágyamon és magazinjaimat olvassa.
- Bocsi, nem akartam kutakodni vagy ilyesmi - mondja végül és a combjára teszi a magazinomat én pedig csatlakozok mellé. - Csak a fürdőben nem találtam törölközőt és ez volt a legközelebbi szoba - magyarázza majd a Supermanes törölközőmre mutat én pedig fülig elpirulok. - Szuperhősös magazinok, Supermanes törölköző - mondja merengve, majd vidáman rám emeli a tekintetét amitől én egy kicsit megijedek. Ha most pofán röhög én kitekerem a nyakát. - Szeretek az akciófigurákat mi? - kérdezi végül vigyorogva. - Te vagy az első csaj akit ismerek aki ilyen magazinokat olvas. Úgy tudtam, hogy a lányok nem rajonganak az ilyen fiús dolgokért - mondja gondolkodva, de mégis csodálkozva. Tényleg tetszik neki. Én azt hittem, hogy a fiúk körében az ciki ha egy lánynak fiús természete van.
- Szeretem? - kérdezek vissza komolyan mire az arcára fagy a mosoly. - Én egyszerűen imádom őket - mondtam hangosan az Ő arca pedig megkönnyebbült. - Egyszer kiskoromba kaptam ilyen Supermanes jelmezt és napokig le sem vettem magamról és Supergirlnek hívattam magam - kezdem el izgatottan mesélni és különös mód látszik rajta, hogy mennyire érdekli ez a téma. Aminek én rettentően örülök ugyanis így még soha senki nem figyelt rám. - És minden áron megakartam tanulni repülni. Szóval egyszer kimásztam az erkélyre és hát leugrottam. A kezem és a lábam is eltörött - Liam hangosan felnevet és elkezdi a fejét csóválni. Hát most már én is nevetek rajta. De akkor nem volt ilyen vicces. Még szerencse, hogy az erkély nem volt magas így nem estem nagyot. Mentségemre legyen szólva talán olyan négy éves lehettem.
- Nekem Batmanes jelmezem volt és eltörtem az orrom mivel azt hittem ha neki futok a falnak az majd széttörik úgy mint a szuperhősöknek. De a fal nem törött szét, csak az orrom - simogassa meg a fájó pontját és én is azt nézem. Nem is úgy néz ki mint akinek el volt törve az orra. Mindig is imádtam a pisze orrát.
Na,de várjunk csak. Ezek szerint Liam is imádja a szuperhősöket? Na ne már.
- Szóval akkor te is...- túrok a hajamba ugyanis nem tudom, hogy hogyan kérdezzem meg. Valami közös van bennünk. Úristen, ez de kemény.
- Hogy én is szeretem- e a szuperhősöket? - segít ki egy bujkáló mosoly kíséretében. - A Te szavaiddal élve én IMÁDOM őket - mondja izgatottan. - Alig várom, hogy kijöjjön az új Batmanes rész a mozikba.
- A Superman ezerszer jobb. - vonom meg a vállam egyszerűen, Ő pedig szörnyülködve néz rám. Ha az apám most itt lenne és hallaná a beszélgetésünket azt mondaná, hogy mi tuti nem vagyunk tizenhét évesek. Végre valaki akivel el tudok ilyen dolgokról beszélgetni.
- Láttál Te már egy részt is a Batmenből? - kérdezi felháborodva.
- Nem sokat, de nem is izgat. Nálam a Superman a nyerő. - makacskodom.
- Batman - vágja rá gondolkodás nélkül.
- Superman - mondom gondolkodás nélkül és ezután egy kisebb vita kezdődik ahol Ő a Batmant mondja én pedig a Supermant. Vicces.
- Mindkettő - ez a végleges döntés ami egyszerre hangzik el a szánkból.
Szerintem a civakodás tovább folytatódna, hogy Superman vagy Batman a jobb, de sajnos abba kell hagynunk ugyanis a szüleink megérkeznek és Liamnek haza kell mennie. Ha azt vesszük tényleg az életem legjobb éjszakája volt. Ráadásul a Földön él még egy olyan valaki aki pont úgy rajong a szuperhősökért mint én. És ez a valaki az a srác akibe fülig bele vagyok zúgva.

Hétfő, Iskola
Miután Dylan szó szerint leharapta a fejem amiért egész hétvégén szartam a fejére, ezért az egész délelőtt folyamán a bocsánatáért esedeztem, Paig pedig meg volt győződve róla, hogy tuti pasi van a dologban mivel ilyen vidámnak még soha nem látott, Dylannel együtt egész nap azt kérdezgették, hogy ki az a srác, örültem neki, hogy végre külön óráink lesznek. Egy kissé szomorú voltam ugyanis Liamet egész nap nem láttam.
Annál nagyobb volt a meglepetés mikor az ebédszünetben mikor Dylannel és Paiggel kajáltam, és megjelent a focistákkal karöltve, miközben mellette Mandy loholt, az egész iskola előtt oda kiáltott nekem egy Szia Parkert. Na az volt az a pillanat mikor mindenki tátott szájjal bámult felém, ugyanis a focisták senkinek nem köszönnek csak úgy. Ráadásul nem egy olyannak mint én vagyok. Még én is zavarba jöttem de belül dagadtam a büszkeségtől. Látnotok kellett volna Mandy vörös képet, csak hápogni tudott.

- Most félre hallottam, vagy Payne tényleg úgy köszönt neked mintha ezer éve haverok lennétek? - von kérdőre Dylan én pedig tovább nézegetem a kezemben tartott könyvet. Erre mit mondjak neki? Azt, hogy egész péntek éjjel vele voltam és, hogy majdnem megcsókolt.
- Szerintem félre hallottál - mondom végül egyszerűen. Na igen, de itt van Paig is aki állítása szerint észre veszi azt mikor valaki szerelmes.
- Lehetséges az, hogy péntek este Liam James Paynel volt titkos randid? - húzza össze a szemöldökét kérdően Paig én pedig akaratom ellenére is rá nézek a szőke hajú lányra. Ezt mikor Dylan meghallja még enni is elfelejt.
- Paig ha valaki randizni megy valakivel az azt jelenti, hogy az illető...- kezdi el mondani Dylan és rám néz, de mikor meglássa, hogy tekintetemmel Liamet keresem rögtön leesik neki a tantusz. Mellesleg Liam már kétszer rám mosolygott!!! - Ó, hogy az a...
- Ó, de igen - paskolja meg Paig vidáman a srác hátát. - A Te kis Parkered már évek óta bele van zúgva a menő focistába. - hú de fura ezt így hangosan hallani.
Félve Dylenre pillantok aki hirtelen még beszélni is elfelejt. Nem így kellett volna megtudnia. Dylan utálja a focistákat, de Liamet még jobban utálja. Gőzöm sincs, hogy miért.
- Ez...ez...igaz? - kérdezi dadogva Dylan mire én félve bólintok egyet. Elfehéredik és a tenyerébe temeti az arcát. Jó ennek már mi baja? Szerintem a szerelem nem nagy bűn. Ráadásul az ember nem válassza meg azt akibe szerelmes lesz. Hát én pont Liambe lettem.
- Nem tehetek róla, hogy pont Ő az akibe szerelmes vagyok. Senki nem választhatja meg azt akibe szerelmes lesz. - mondom bölcsen, de Dylant valahogy nem hatják meg a szavaim.
- De pont Payne? - kérdezi ideges. - Az a Payne aki állandóan megbánt? Aki röhög rajtad akár hányszor csak meglát?
- Mi van akkor ha ez csak egy álca? - kérdezem felháborodva és a péntek estére gondolok.
Liam akkor annyira jó fej volt. Még jobban szerelmes lettem bele.  Nem tehetek róla. Ráadásul most is mosolyog rám, pedig a haverjaival van meg a csajával.
- Kizárt dolog. Aki bunkón születik az bunkón is hal meg. - mondja keményen Dylan én pedig mérgesen csapom be a könyvemet, majd köszönés nélkül állok fel az asztaltól és hagyom el az ebédlőt.
Nem fogom engedni, hogy Dylan megutáltassa fel azt a srácot akiért halni tudnék. Lehet a legjobb barátom, de azért válogassa már meg a szavait.
Idegesen megyek a szekrények felé majd mikor oda érek az összes könyvemet bevágom közben magamban melegebb éghajlatra küldöm az állítólagos legjobb barátomat. De mikor becsukom az ajtót Liam mosolygós arcával találom szembe magam.
- Szia - köszön jókedvűen én pedig úgy nézek rá mint aki szellemet látott volna. Most komolyan ide mert hozzám jönni? Hisz suliban vagyunk ahol megláthatnak.
- Mi ütött beléd? Hisz suliban vagyunk...- kezdek el pánikolni ugyanis nem akarom azt, hogy megint mindenki utáljon vagy hülyeségeket terjesszen.
- És? Már beszélgetnünk sem szabad? - kérdezi aranyos engem pedig rögtön levesz a lábaimról. Hogy tud rám ennyire fura hatással lenni?
- De igen, csak...- túrok a hajamba bizonytalanul. - Nem zavarnak a haverjaid? Tudod én még mindig nyomi vagyok.
- Hagyjuk ezt jó? - szól közbe gyorsan egy kissé mérgesen, majd a táskájából elő vesz egy tokot amin a Batman felirat díszeleg. - Gondoltam ezt elhozom neked, hogy tudd megnézni. Ugyanis a Batman még mindig jobb mint a Superman. - kacsint felém én pedig remegő kezekkel veszem el a filmeket. Kölcsön adja nekem a kedvenc filmjét. A világ a feje tetejére állt.
- Tévedsz. A Superman a király - mondom mosolyogva és úgy fogom a dobozokat mintha egy kincset érő tárgyat tartanék a kezeim között.
- Batman - mondja végszóként és végig simít a kezem majd csatlakozik az épp felénk közeledő Niallhez és Zaynhez akik elég furán néznek rám. Gyorsan elteszem a táskámba a filmeket, majd mosolyogva megyek tovább én is. Azt hittem ennél jobb már nem lehet, de mégis lehet...