tag:blogger.com,1999:blog-90707137135948392812024-03-06T06:26:04.546+01:00Stole My HeartDo_Paynehttp://www.blogger.com/profile/11241368996236605352noreply@blogger.comBlogger526125tag:blogger.com,1999:blog-9070713713594839281.post-86574269049880339912019-03-15T17:34:00.000+01:002019-03-15T17:34:04.977+01:00Asszociációs tag<strike>Egy újabb, jelentéktelen bejegyzés következik</strike><br />
<div>
<strike>*Több hónap (év) után, újra idetolja a pofáját, és akkor is nem egy új történettel jelentkezik, hanem egy taggel- amibe még csak ki sem hívták, ugyanis már senki nem emlékezik a hülye képére*</strike></div>
<div>
<br />
<br />
Hellóka, csellók !<br />
Hiányoztam?<br />
- Pár emberke, akik még feljárnak a blogra, és elképednek rajta, hogy ez a nemnormális írónő megírt vagy húsz történetet, Liam Payne főszereplésével - * Nem *<br />
Jó, de én azért itt vagyok ;)<br />
<br />
Szóval itt van, ilyen tages fossal, ami nem tudom, hogyan került a képembe<br />
- ja, megvan -<br />
* Épp unalmamba a fészbúkot böngésztem, mikor elémkerült egy jó kis blog ( khm, évek óta nem olvasok semmit már a blogspoton, ugyanis áttelepedtem a wattpedre, mivel tudjátok az olyan swag mostanában ), belenéztem, és megláttam ezt a taget, és mondtam, hogy ez énis megakarom csinálni :(<br />
Szóval megcsináltam<br />
<br />
Egyébként Lyla Campbell oldalán találtam, ha érdekel a blogja akkor <a href="https://lyla-campbell.blogspot.com/">KATT</a> (én nagyon imádom, csak úgy megjegyezném )<br />
<br />
<div style="caret-color: rgb(38, 43, 31); color: #262b1f; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">
<i>Ülj le, helyezd kényelembe magad! Hunyd le a szemed, és ürítsd ki a fejed! Ez egy asszociációs játék, ne gondolkozz, csak csináld! Készen állsz?</i></div>
<div style="caret-color: rgb(38, 43, 31); color: #262b1f; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="caret-color: rgb(38, 43, 31); color: #262b1f; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">
<i> </i>Itt van tíz (húsz, vagy inkább harminc) szó, írd le, melyik másik szó ugrik be róla! Akár jelentésről, a csengéséről, bármiről, ne korlátozd magad.</div>
</div>
<div style="caret-color: rgb(38, 43, 31); color: #262b1f; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="caret-color: rgb(38, 43, 31); color: #262b1f; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">
<i>hajnal</i> - Csipkerózsika</div>
<div style="caret-color: rgb(38, 43, 31); color: #262b1f; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">
<i>kaland</i> - dzsungel</div>
<div style="caret-color: rgb(38, 43, 31); color: #262b1f; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">
<i>büntetés</i> - iskola</div>
<div style="caret-color: rgb(38, 43, 31); color: #262b1f; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">
<i>diktatúra</i> - Hitler</div>
<div style="caret-color: rgb(38, 43, 31); color: #262b1f; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">
<i>barátság -</i> hazudás</div>
<div style="caret-color: rgb(38, 43, 31); color: #262b1f; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">
<i>wicca</i> - sátánizmus</div>
<div style="caret-color: rgb(38, 43, 31); color: #262b1f; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">
<i>árulás</i> - megbocsájtás</div>
<div style="caret-color: rgb(38, 43, 31); color: #262b1f; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">
<i>középkor</i> - lovagok</div>
<div style="caret-color: rgb(38, 43, 31); color: #262b1f; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">
<i>szabadulás </i>- stockholm szindróma</div>
<div style="caret-color: rgb(38, 43, 31); color: #262b1f; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">
z<i>ápor </i>- villám</div>
<div style="caret-color: rgb(38, 43, 31); color: #262b1f; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">
<i>homály</i> - köd</div>
<div style="caret-color: rgb(38, 43, 31); color: #262b1f; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">
<i>takaró</i> - alvás </div>
<div style="caret-color: rgb(38, 43, 31); color: #262b1f; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">
<i>fegyverzet </i>- maffia</div>
<div style="caret-color: rgb(38, 43, 31); color: #262b1f; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">
<i>falak </i>- képkeret</div>
<div style="caret-color: rgb(38, 43, 31); color: #262b1f; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">
<i>teaház</i> - angolok</div>
<div style="caret-color: rgb(38, 43, 31); color: #262b1f; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">
<i>asztronómia</i> - Hold</div>
<div style="caret-color: rgb(38, 43, 31); color: #262b1f; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">
<i>mennydörgés </i>- Zeusz</div>
<div style="caret-color: rgb(38, 43, 31); color: #262b1f; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">
c<i>send - </i>éjszaka</div>
<div style="caret-color: rgb(38, 43, 31); color: #262b1f; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">
<i>Hephaisztosz</i> - Percy Jackson</div>
<div style="caret-color: rgb(38, 43, 31); color: #262b1f; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">
<i>istenek </i>- görögország</div>
<div style="caret-color: rgb(38, 43, 31); color: #262b1f; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: left;">
<span style="background-color: white;"><br /></span></div>
<div style="caret-color: rgb(38, 43, 31); color: #262b1f; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">
<span style="background-color: white;">Adott öt kép , amire képben kell válaszolnod! Ha nem elég a géped/telefonod galériája, akkor alkalmazz hasonlót, mint a második részben! Nézz a képre, és guglizz rá az első szóra, ami eszedbe jut róla, érzés, benyomás, emlék, bármi, és válaszd ki a találatok közül az ízlésednek leginkább megfelelő választ!</span></div>
<div style="caret-color: rgb(38, 43, 31); color: #262b1f; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: left;">
<span style="background-color: white;"><br /></span></div>
<div style="caret-color: rgb(38, 43, 31); color: #262b1f; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: left;">
<span style="background-color: white;">1.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1aUSgCNHeyXdHqkrdwJOYxGbYl4JiIFm6OuPg8wrFsZSQII1U84ai2p3TBf5cb8mmUkAIMj6cDPyYZ1XGRqDL0lK8J-TrB6G65KVn2QzB_lIx0UTBKMbkqJi8pUAhvZ6D5ZFzuI17wt8/s1600/2bdef32b5fa0abe1580be03f1555ed57.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="225" data-original-width="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1aUSgCNHeyXdHqkrdwJOYxGbYl4JiIFm6OuPg8wrFsZSQII1U84ai2p3TBf5cb8mmUkAIMj6cDPyYZ1XGRqDL0lK8J-TrB6G65KVn2QzB_lIx0UTBKMbkqJi8pUAhvZ6D5ZFzuI17wt8/s1600/2bdef32b5fa0abe1580be03f1555ed57.jpg" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgl3OEtzh0IpYGK72p0YEDFysmtrfcLL32Iba7Ub64aYu0KrLyEtSUpHSj5PKMceYezY530uOUpW82Y03gqB0cxNadsEIcwo4ni7ocLJB-a9liPo9o9yUGqK-ML8Tz-S7Q1N8xSv21xaaw/s1600/zeus%255B1%255D.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="300" data-original-width="400" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgl3OEtzh0IpYGK72p0YEDFysmtrfcLL32Iba7Ub64aYu0KrLyEtSUpHSj5PKMceYezY530uOUpW82Y03gqB0cxNadsEIcwo4ni7ocLJB-a9liPo9o9yUGqK-ML8Tz-S7Q1N8xSv21xaaw/s320/zeus%255B1%255D.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
2.<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIBfxQZSdU98fGOp96ZN4CkqHW4edvJ4I5mcFw4-VulPnNhRnfxeK2VkiiyR4b7rrJ0cx93ommqDcowdD0BMKogCPwqxNkmab4ShJGoU8BOHzYa5NKM3naePIVyBHnNb3HQ0-M5re4EfQ/s1600/20da0cad85c2c25f56bcf9773deeedbd.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="426" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIBfxQZSdU98fGOp96ZN4CkqHW4edvJ4I5mcFw4-VulPnNhRnfxeK2VkiiyR4b7rrJ0cx93ommqDcowdD0BMKogCPwqxNkmab4ShJGoU8BOHzYa5NKM3naePIVyBHnNb3HQ0-M5re4EfQ/s320/20da0cad85c2c25f56bcf9773deeedbd.jpg" width="213" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiK7frW35_byMbBQ5E5hzPNNo8EjyFCOG9IuG511SdMU78wetkiO0gpkED_aGzX5dCEVPmQtueggeRqyEbum_8T98dukP0WAboKj5scup-E-wx4quFwFvg509EwgF8bbL1CdPnA7jWWeW0/s1600/122102_78e63f6e9b93c46f3d0f4df81d7d97619dcbf000_full.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="533" data-original-width="800" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiK7frW35_byMbBQ5E5hzPNNo8EjyFCOG9IuG511SdMU78wetkiO0gpkED_aGzX5dCEVPmQtueggeRqyEbum_8T98dukP0WAboKj5scup-E-wx4quFwFvg509EwgF8bbL1CdPnA7jWWeW0/s320/122102_78e63f6e9b93c46f3d0f4df81d7d97619dcbf000_full.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
3<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPwUFdcEL9TpCXcT_5oNuxaObQT5Ji9c06slkOMBhj2Nxt9GHClQLjhZEJ3LL0cIIRO7dWg5QftIMfvURg-jkwRKDUpCpXqK74F_da01kiPVB7uIragGJ9ZR7cEzvlwCdfAMUtOSumSx8/s1600/23b9a7841d60ed3e4c3d3c104715cdc3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="402" data-original-width="540" height="238" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPwUFdcEL9TpCXcT_5oNuxaObQT5Ji9c06slkOMBhj2Nxt9GHClQLjhZEJ3LL0cIIRO7dWg5QftIMfvURg-jkwRKDUpCpXqK74F_da01kiPVB7uIragGJ9ZR7cEzvlwCdfAMUtOSumSx8/s320/23b9a7841d60ed3e4c3d3c104715cdc3.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWMvAic9ES37NDvQ7lhYb2v2AMtRHS85LLKssi5prdITI0V7dOt6n-bTv1WgpgO7bjUZMEHl6gdDS7vSwENlVSPSqW-91ZDERJgyGI9f3adw7Pt1sThrpQ09hVwca1pcJEk1IwP1BZFYc/s1600/1bf94b51-c539-4df4-b20d-4bb62e4df21b_1.9992a38a8dac02302f81ba9a58d287ec.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="450" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWMvAic9ES37NDvQ7lhYb2v2AMtRHS85LLKssi5prdITI0V7dOt6n-bTv1WgpgO7bjUZMEHl6gdDS7vSwENlVSPSqW-91ZDERJgyGI9f3adw7Pt1sThrpQ09hVwca1pcJEk1IwP1BZFYc/s320/1bf94b51-c539-4df4-b20d-4bb62e4df21b_1.9992a38a8dac02302f81ba9a58d287ec.jpeg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
4<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi170f8NFmOTNqQiqltPYvnPse_Xi_4nvsLDDm20Aft3QCfnA2x4uOfTp4U8ralHFO7dNlyP01kcoAYYvf6XJ67NVjaGc_GjrG4YweUvBrT7XbMRmyfX0E5zHqxKfs1JyK-LPjKyy7w__w/s1600/d84116e213a3b49c0e222657a6c3facc.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="500" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi170f8NFmOTNqQiqltPYvnPse_Xi_4nvsLDDm20Aft3QCfnA2x4uOfTp4U8ralHFO7dNlyP01kcoAYYvf6XJ67NVjaGc_GjrG4YweUvBrT7XbMRmyfX0E5zHqxKfs1JyK-LPjKyy7w__w/s320/d84116e213a3b49c0e222657a6c3facc.jpg" width="266" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKwoNZVY9U_Ff2zKlJGJQfAtYjQRQwLPgkD8o6pwm51aaLB6qvPfJB44EAP4L6f5CYlNF7b-CanJv_ofm_nvtg8-zBKPdh9X833QBNEeaOQwGMjWNdWxwyoXKaVFUZYrr1L4-bnQyMeRI/s1600/maleficent1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="607" data-original-width="428" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKwoNZVY9U_Ff2zKlJGJQfAtYjQRQwLPgkD8o6pwm51aaLB6qvPfJB44EAP4L6f5CYlNF7b-CanJv_ofm_nvtg8-zBKPdh9X833QBNEeaOQwGMjWNdWxwyoXKaVFUZYrr1L4-bnQyMeRI/s320/maleficent1.jpg" width="225" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
5<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEie2tCa0ZUf8a5SnsgYRX65aab0IuHp91AkGlronwTYCJ-AVjNp6JhjA5m4wO_kIATZ5pZBO64ipFtxOofbIyN1csNwQ6NsuC2rvB5XrWT3qKun1xrrs99c4ZnxwyDy8XOrUf6Ja-V_yJk/s1600/f538afa63631e13c00945519467f7771.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="640" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEie2tCa0ZUf8a5SnsgYRX65aab0IuHp91AkGlronwTYCJ-AVjNp6JhjA5m4wO_kIATZ5pZBO64ipFtxOofbIyN1csNwQ6NsuC2rvB5XrWT3qKun1xrrs99c4ZnxwyDy8XOrUf6Ja-V_yJk/s320/f538afa63631e13c00945519467f7771.jpg" width="213" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3NPTIS04DucnwGgevoB721LJemDoZBfExR5BuFLqxnBat6SVCNVFSL2NnwD-l65kA2A3SX82oELUFhAdrkcdbSY1SaNn5oxx3DjaUBL_CyI0in0lpm8fS5rUNNB3x1OAt6WemCngYtYc/s1600/nemo9.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="536" data-original-width="1000" height="171" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3NPTIS04DucnwGgevoB721LJemDoZBfExR5BuFLqxnBat6SVCNVFSL2NnwD-l65kA2A3SX82oELUFhAdrkcdbSY1SaNn5oxx3DjaUBL_CyI0in0lpm8fS5rUNNB3x1OAt6WemCngYtYc/s320/nemo9.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="background-color: white;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="background-color: white;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: #262b1f; font-family: "trebuchet ms" , "trebuchet" , "verdana" , sans-serif; font-size: 14.300000190734863px;">Kapsz három zenét, amire három zenével kell válaszolnod! Figyeld a ritmust, a hangszerelést, a szöveget, a hangulatát a kapott daloknak, vagy bármit, ami hatással van rád egy zenében, és reagálj rá az egyik olyan számmal, amit ismersz!</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #262b1f; font-family: "trebuchet ms" , "trebuchet" , "verdana" , sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">Just like fire - </span><span style="color: #262b1f; font-family: "trebuchet ms" , "trebuchet" , "verdana" , sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">P!nk - <b>Taylor Swift - Bad Blood </b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #262b1f; font-family: "trebuchet ms" , "trebuchet" , "verdana" , sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">Keep yourself alive - Queen - <b>5 Seconds Of Summer - Killer Queen </b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #262b1f; font-family: "trebuchet ms" , "trebuchet" , "verdana" , sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">It's my life - Bon Jovi -<b> Skillet - Feel Invicible</b> </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #262b1f; font-family: "trebuchet ms" , "trebuchet" , "verdana" , sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">It's time - Imagine Dragons - <b>One Republic - Counting Stars</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #262b1f; font-family: "trebuchet ms" , "trebuchet" , "verdana" , sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">Figures - Jessie Reyez - <b>Jonas Brothers - Lovebug</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #262b1f; font-family: "trebuchet ms" , "trebuchet" , "verdana" , sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">House of memories - Panic! at the disco - <b>Twenty One Pilots - House Of Gold</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="background-color: white; color: #262b1f; font-family: "trebuchet ms" , "trebuchet" , "verdana" , sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: center;">Küldd tovább (maximum) öt bloggernek, akiknek a neve eszedbe jut a játékokról, akik szerinted élveznének egy ilyen kis kihívást! Nekik már azokra kell reagálni, amilyen szavakat, képeket és zenéket te reagáltál valaki máshoz, így láncszerűen haladhat a dolog, és akár többször is érdekes lehet kitölteni.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Nos, mint ahogy én azt fentebb említettem, már nem nagyon járok fel a bloggerre, így nyilvánvalóan nem is olvasok innen már semmit, szóval írókat sem ismerek. Viszont! Engem sem hívott ki senki, mégis megcsináltam, szóval ha valaki szeretné megcsinálni, akkor csinálja, mert szerintem vicces :) Mondjuk ha valaki megcsinálta, akkor légyszi írjátok meg komiban, és meglesem a tiéteket ;) </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
PáPá</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Na jó, az igazi ok amiért hoztam ilyen kis bejegyzést az az, hogy a Jonas Brothers visszatért :D És mivel visszatértek, bennem pedig újra feléled a 10 évvel ezelőtti énem ( vagyis az a kislány, aki már a Los Angeles- i esküvőjét tervezte Nick Jonassal xD ) úgy döntöttem, hogy visszatérek a gyökerekhez.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
* Fun fact, about me * 2008-ban a Jonas Brothers miatt kezdtem el írni az első kitalált történetemet. Gyerekek, megtaláltam a legelső történetemet amit róluk írtam, kézzel egy füzetbe xD Jesus fuck, milyen shit az egész :D </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Lényeg a lényeg, pont ma publikáltam egy új történetet róluk a Wattpaden, és örülnék neki ( megtisztelnétek vele) ha benéznétek, és leírnátok, hogy mennyire béna ( amúgy nem az :( ) az egész.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://www.wattpad.com/story/181512115-sucker-for-you-nick-jonas-ff">ÚJ TÖRTÉNET LINKJE ( KATT )</a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Ez számomra amúgy nagyon nagy öröm. Ugyanis a Jonast ugyan úgy szerettem mint a One Directiont. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div style="caret-color: rgb(38, 43, 31); color: #262b1f; font-family: "Trebuchet MS", Trebuchet, Verdana, sans-serif; font-size: 14.300000190734863px; text-align: left;">
<span style="background-color: white;"><br /></span></div>
Do_Paynehttp://www.blogger.com/profile/11241368996236605352noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-9070713713594839281.post-86365985013312003052017-05-28T16:41:00.001+02:002017-06-06T15:05:47.657+02:00Little Mix - The Vamps - koncert, BécsIgen tudom, hogy ez egy One Directiönnel foglalkozó blog, de úgy gondolom, hogy azért a Little Mixes lányoknak is van egy kis közük a srácokhoz, szóval úgy voltam vele, hogy miért ne írhatnám le az élményemet a koncertről ide? Amúgy is alig van bejegyzés, és így az én lelkem is megnyugszik, hogy olvashattok tőlem valamit, na meg én is élvezettel olvasom vissza az efféle kis mesélős bejegyzéseimet :)<br />
Kezdjünk is bele...<br />
<br />
Gondolom sokan tudjátok, hogy tegnap a csajok életükben először Bécsbe látogattak a Glory Days turnén belül. Novemberben jelentették be, én pedig szerintem az elsők között voltam akik megvették rá a jegyüket. Senki nem tudott volna megállítani abban, hogy lemaradjak róluk. Két éve ( vagyis az 1D bécsi koncertje óta ) egy koncerten sem voltam, szóval rendesen kivoltam már éhezve, hogy mehessek valahová koncertre.<br />
Szóval novembertől számoltam vissza a napokat, és tegnap végre elérkezett az én napom. Furcsa volt, ugyanis ide nem idultam el a hajnali órákban, hanem csak délután, mivel úgy hallottam, hogy az arénában ahová áll az ember mindenhonnan tökéletesen látni lehet a színpad. És milyen igaz volt.<br />
Úgyhogy délután fél egy körül elindultunk ( amúgy már reggel hattól fent voltam xD) és fél háromra voltunk ott az aréna előtt, ahol kb. ugyan az a látvány fogadott mint anno a bécsi 1D koncerten. Hosszú sor ( nem olyan hosszú mint az 1Djé volt, de azért elég hosszú volt), és én nem tudtam, hogy hova kell állni. Végigjártuk az egész arénát, és szinte mindenhol voltak rajongók, így egy kicsit bepánikoltam, nehogy rossz helyre sorakozzak, aztán elküldjenek xD Mondom oké, megkérdek valakit, aki normális nyelven beszél és megértem. Szerencsére pont találtam egy magyar csapatot valahol a hosszú sor közepén és megkérdeztem ( mondjuk valahogy sejtettem, hogy biztos oda kell sorba állnom ahol a legtöbb ember van, mivel hát miért ne ) És természetesen igazam is lett. Ahol a legtöbb ember volt oda kellett belállni, de nem álltom be, mivel leszartam. Az 1D-n napszúrástkaptam, összenyomtak és hiába voltam elől a beengedéskor, ígyis hátra kerültem. Szóval itt, inkább bementem az épületbe ahol meki volt, és ott voltunk kapunyitásig.<br />
Büszkén jelenthetem, hogy itt nem nyomtak össze a rajongók mivel valamivel jobb volt az ellenőrézés mint két éve. És még a vározás sem volt olyan unalmas, ugyanis pár lány büszkén üvöltötte a LM dalait, szóval. Sőt túl precíz volt ahogy a biztonsági őrök átnéztek bennünket, de hát ez érthető a manchesteri bombázás után. Mondjuk nem értem, hogy a fenekemet minek tapizták le xD Szerintem nem úgy néztem ki mint aki valamit elrejtett volna a segglyukában, dehát kitudja :D<br />
Az aréna belülről nekem hirtelen kicsinek tűnt, mivel tényleg tökéletesen lehetett látni mindent, nekem pedig furcsa volt. Mondjuk a kivetík feleslegesnek bizonyultak ha már egyszer úgysem kapcsolták be őket.<br />
Fél nyolcat ütött az óra mikor az előzenakar feljött a színpadra. Istenem az a pillanat mikor a The Vamps megjelent. Wáá, már libabőrös is vagyok ha eszembe jut :D Amióta először 2013-ban meghallottam az egyik dalukat a Wild Heartot megfogadtam, hogy egyszer fogom őket élőben látni. És tegnap megtörtént. Még mindig meghasad a szívem, hogy csak 6 dalt adtak elő. Szívesen néztem volna őket tovább, de hát nem az Ő turnéjuk volt :( Az a pillanat mikor több száz másik emberrek üvöltöttem az Oh, Ceciliat és Bradley velünk együtt ugrált, sőt még le is vetkőzött turnéra mivel annyira melege volt, felejthetetlen :) Esküszöm úgy nézett ki mintha Nekik jobban örültek volna mint a Little Mixnek xD Jamesben azonban kissé csalódtam mivel Ő olyan kis visszahúzódó volt. Még csak normális képet sem tudtam róla csinálni mivel olyan távol állt tőlem. Azonban Tristan dobszólójainál majdnem összepisiltem magam, meg attól is ahogy Bradley a göndör fürtjeit rázogatta :D Conor meg olyan kis heles volt a világító gitárjával. Egy szóval, én egy külön bécsi turnét akarok tőlük. :D<br />
Mondanom sem kell, hogy a csajok természetesen készülnek. De hát ez normális, hiszen nők. Azonban az a pillanat ahogy megjelentek az aréna pedig felrobbant, na a az az érzés amit két éve nem éreztem már. És a Powerrel kezdtek ami az egyik kedvenc dalom az új albumról. OMG! Azok a koreográfiák, azt muszáj mindenkinek látniuk egyszer élőben. Élőben annyira aranyos hangjuk van, hogy az leírhatatlan. Sőt az egész koncert leírhatatlan, mivel muszáj mindenkinek egyszer átélnie. Ők annyira mások mint az 1D volt. Nem tudom miért, de nekem valahogy nagyon bejön ez, hogy ennyi koreofráfiájuk van, és mindent egyszerre csinálnak. Annyira összhangban voltak, hogy jaj. Istenem, 2014 óta arra a pillanatra vártam, hogy velük énekelhessem a Salutot. És rohadtul megtörtént, velük Salutáltam xD A Secret Love Songnál pedig egyszerűen lefagytam. Csak álltam és néztem Őket. Nem mozogtam, az agyam megállt és a tudat alattim kezdett el énekelni velük. Annyira csodás volt. Wings közben annyira jó érzés volt velük mozogni pont úgy mint ahogy a klipben is csinálják. Jaj és a Touch...amióta kijött azóta nem telik el úgy nap, hogy ne dúdolnám :D<br />
Vissza akarok menni, mivel, ja :D Féltem Tőle, hogy rossz lesz és, hogy nem fog majd tetszeni mivel Ők nem az 1D, de ez hülyeség. Pont annyira élveztem mint anno az 1Dt, sőt majdnem még jobban is.<br />
<br />
Közületek volt valaki? Ha volt, élveztétek? Ha meg nem voltatok, akkor muszáj elmennetek egyszer ;)<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvM9E9Q4bOugeEK9-8S4_s9JDJJJCSwi4qFvLLf3EVm5gKELdSajU-U_1fb6wes66yCdLepDYsKMADWOopFfu82HUZBoKDRaEkYhPnyT-M9DfWZc2dMb8H9zWWARc2ein-FXtNsFGc65M/s1600/IMG_0310.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvM9E9Q4bOugeEK9-8S4_s9JDJJJCSwi4qFvLLf3EVm5gKELdSajU-U_1fb6wes66yCdLepDYsKMADWOopFfu82HUZBoKDRaEkYhPnyT-M9DfWZc2dMb8H9zWWARc2ein-FXtNsFGc65M/s320/IMG_0310.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Tristan</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFclKdQlXxDLnIGFndXOWaF6feGYff5RAMUV17Kced-J6q_vjSCXm66M0Gja48GR7YvJZUfLcadU3N6U7eyiwz2L50w4xGZMF86CKLxhtAiJVG7DsSNEGiAescTqIF5AD4vqZtJvpTt8E/s1600/IMG_0314.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFclKdQlXxDLnIGFndXOWaF6feGYff5RAMUV17Kced-J6q_vjSCXm66M0Gja48GR7YvJZUfLcadU3N6U7eyiwz2L50w4xGZMF86CKLxhtAiJVG7DsSNEGiAescTqIF5AD4vqZtJvpTt8E/s320/IMG_0314.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjm5BuQerk90qfTEx8rh7_VM7aG3Q5ZnOKXu3keIwvPwN8lX7Y9JdvhQFtuW8iJb-12mux3iZmYbzy_abOI_0tsmq-SMxGIvJTZXLpOpimS35jgQKVI_AEMPAQ-F5Uf7bumSU50yBcYXNE/s1600/IMG_0311.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjm5BuQerk90qfTEx8rh7_VM7aG3Q5ZnOKXu3keIwvPwN8lX7Y9JdvhQFtuW8iJb-12mux3iZmYbzy_abOI_0tsmq-SMxGIvJTZXLpOpimS35jgQKVI_AEMPAQ-F5Uf7bumSU50yBcYXNE/s320/IMG_0311.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Bradley</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhocnAAh69yud3ulhu4lT0lv3On_JxGvcyvV-l6UTvF1ueDe0OWrQkViqEM_UXY3IBtCcU2VExJu3zgWAteF1Upq9PmOgaDpVImLsDbWJ-mk3STZjd9PtBNO6bQOOABGH45EGH6PTQE_W4/s1600/IMG_0358.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhocnAAh69yud3ulhu4lT0lv3On_JxGvcyvV-l6UTvF1ueDe0OWrQkViqEM_UXY3IBtCcU2VExJu3zgWAteF1Upq9PmOgaDpVImLsDbWJ-mk3STZjd9PtBNO6bQOOABGH45EGH6PTQE_W4/s320/IMG_0358.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVeFsjN5zD5AmWsB-jzYWpmw68NIEFKL2FteqWSBRwydEraid5dO1bZxdktpS6p_x8TR5NF9xXiMfJ6dEkJz9YOwQ9e2smZ9C4iXH8mr9S6B-cJ06ECicfmrFZbK4AJPW1nFZuNmjrst0/s1600/IMG_0437.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVeFsjN5zD5AmWsB-jzYWpmw68NIEFKL2FteqWSBRwydEraid5dO1bZxdktpS6p_x8TR5NF9xXiMfJ6dEkJz9YOwQ9e2smZ9C4iXH8mr9S6B-cJ06ECicfmrFZbK4AJPW1nFZuNmjrst0/s320/IMG_0437.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtp6lBLYZa96qRKKbmB7mP8TsbjmeJ7aj3oC91cvF0TAdO697-Enxzxba2N0ld5ONogjpdcaGr1kGRSGY8o3e3kAiOSblLuWSnyvAhM7GDzMIkbyqoQa3rJXzbkh5_DssdLoGQbe5zEq0/s1600/IMG_0520.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtp6lBLYZa96qRKKbmB7mP8TsbjmeJ7aj3oC91cvF0TAdO697-Enxzxba2N0ld5ONogjpdcaGr1kGRSGY8o3e3kAiOSblLuWSnyvAhM7GDzMIkbyqoQa3rJXzbkh5_DssdLoGQbe5zEq0/s320/IMG_0520.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<br />Do_Paynehttp://www.blogger.com/profile/11241368996236605352noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-9070713713594839281.post-44815230448555149192016-06-21T17:46:00.001+02:002016-06-21T21:05:44.186+02:00Time to get truthful ( KIHIVÁS )<b>Sziasztoook! A tegnapi nap folyamán találtam egy jó kis kihívás féle dolgot a tumblrn amiben pontosan 62 kérdés van ay 1D-ről :) Mivel, lassan 4 éve csak a fiúkról írok kitalált történeteket, ezért úgy gondoltam, hogy ideje lenne egy kicsit bele nézni abba is, hogy én mit érzek velük kapcsolatban. Így most az összes álltalános kérdésre amit ember feltehet egy directionernek megkapjátok a választ és megtudhatjátok, hogy én mit és hogyan gondolok róluk. Remélem tetszeni fog, és ha igen akkor talán a közeljövőben lehet még több ilyen kihívásos poszt is :P</b><br />
<b>Mellesleg aki kedvet kapott hozzá, az <a href="http://secret-rendezvous1d.tumblr.com/post/142197229281/this-actually-seems-really-interesting">ITT</a> megtalálja az angol verziót és nyugodtan megcsinálhatjátok Ti is :))</b><br />
<br />
<i>Let's do this...</i><br />
<br />
<b>1. Hogyan szereztél tudomást a One Directionről?</b><br />
<b><br /></b>
- Karácsony második ünnepje volt és pont akkor kaptam ajándékba egy kiskutyát, és mivel magamhoz akartam nevelni mindenhová magammal vittem. Így történt az, hogy birtokba vettem a nővérem szobáját is ( belefeküdtem az ágyába a kutyámmal együtt miközben Ő tévét nézett) És csodák csodájára a tévében pont egy zenecsatornát nézett, na és milyen klipp ment pont akkor? Igen, a What Makes You Beautiful. Az volt az első alkalom, hogy megbírtam őket nézni.<br />
<br />
<b>2. Mi volt az első dal amit hallottál énekeli Tőlük, mint banda?</b><br />
<b><br /></b>
- Hát mivel a What Makes You Beautifult láttam először a tévében, úgyhogy szerintem a dal is az lehetett először amit legeslegelőször hallottam Tőlük.<br />
<br />
<b>3. Láttad Őket élőben?</b><br />
<b><br /></b>
- Igen, volt szerencsém kétszer is, de ezekről a beszámolóimról itt a blogon is olvashattok bővebben.<br />
<br />
<b>4. Találkoztál velük?</b><br />
<b><br /></b>
- Úgy nézek ki mint aki igen? Emberek, ha találkoztam volna velük élőben személyesen akkor elhihetitek nekem, hogy ez a blog azzal lenne tele, ugyanis mindenhol és mindenkinek azzal dicsekednék.<br />
<br />
<b>5. Ki a kedvenc tagod és miért?</b><br />
<b><br /></b>
- Szerintem egyértelmű; Liam :) Hogy miért? Úgy érzem, hogy napokig tudnék róla írni. Ez a srác egy csoda! Egy két lábon járó szeretetbomba akit egyszerűen képtelenség utálni. Tényleg van olyan aki utálja? Ha valaki utálja Liamet akkor annak a személynek nincs valami rendben az agyában. Hisz nézzetek rá. Még egy légynek sem tudna ártani; sőt ha ártana egy légynak, sírva kérne tőle bocsánatot.<br />
<br />
<b>6. Mit szeretsz Niallben?</b><br />
<b><br /></b>
- Azt, hogy ír. - oké, vegyük komolyan a dolgot. Lássuk csak...a leszarom stílusát. Őt tényleg semmi nem érdekli. Megvan a maga kis világa amiből nem akar kitörni. Kerüli a konfliktusokat, soha nincs róla semmilyen pletyka. Ő csak éli a maga életét. Képes elmenni úgy a városokba, hogy senki nem tud róla. Inkább golfozni jár meg más meccsekre, minthogy bulizzon és ismeretlen csajokkal mutatkozzon. Az egy kezemen meg tudom számolni azt, hogy hányszor volt róla valami nagyon durva pletyka. Míg a többi három srác állandóan a pletykákról híres, addig itt van a kicsi Nialler aki azért könyörög, hogy kövessék be Őt Snapchaten. Hogy lehet Őt nem szeretni?<br />
<br />
<b>7. Mit szeretsz Harryben?</b><br />
<b><br /></b>
- A göndör haját. Komolyan gyásznappá hirdettem mikor levágatta azokat a gyönyörű tincseit. Sokkba kerültem azon a napom. Tudjátok mit imádok még? Ahogy a terhes nőkkel, vagy az apukákkal viselkedik a koncertek közben. Ó és a kopp, kopp viccei amik annyira szörnyűek, hogy már azon nevetek. A rekedtes, nyugodt hangját.<br />
<br />
<b>8. Mit szeretsz Liamben?</b><br />
<b><br /></b>
- Mikor nevetés közben ráncok jelennek meg a szeme körül. Az anyajegyéd a nyakán. Ahogy imádja a Harry Pottert, vagy a Batmant. Hogy olyan kisfiús. A félmeztelen selfieit.<br />
Őszintén rengeteg mindent tudnék még mondani, de inkább nem megyek jobban bele.<br />
<br />
<b>9. Mit szeretsz Louisban?</b><br />
<b><br /></b>
- A hatalmas száját. Ami a szívén az a száján. Őszintén ha vitába kezdenék vele, inkább neki adnék igazat mindenben. Nem szeretnék veszekedni vele. Ha valamiben nincs igaza, Ő akkor is igazat csinál belőle. Számára mindegy, hogy kinek mit mond meg ( lásd. pár éve mikor a The Wantedos fiúkkal veszett össze, vagy tavaly Naughty Boyal). És ezt nagyon bírom benne, ugyanis nem engedi elnyomni magát. Na és a hangja? Oh, anyám! A világon neki van a legérdekesebb hangja, amit egyszerűen lehetetlenség lenne utánozni. A feneke! Basszus, mit nem adnék meg azért, hogy egyszer megfoghassam neki.<br />
<br />
<b>10. Kedvenc Bromance, és miért?</b><br />
<b><br /></b>
- Egyértelműen LiLo Paynlinson ( Liam - Louis)<br />
Bírom ahogy mindig piszkálják egymást, és azt mondogassák, hogy mennyire nem bírják egymást, de aztán a vége mindig ugyan az, megölelik egymást és titokban találkozgatnak. Két ellenkező természet és pont ezért találták meg nehezen egymást. Ha visszanézitek a koncertfelvételeket, szinte a rendes showt Ők ketten csinálták. Irigylem a barátságukat, de komolyan.<br />
<br />
<b>11. Mi az az 1D-s idézet amit a legtöbbször használsz?</b><br />
<b><br /></b>
- Not my baby, not my problem - Niall Horan<br />
( Nem az én gyerekem, nem az én problémám) Szerintem sejtitek, hogy miért pont ez xD<br />
<br />
<b>12. Kedvenc dal az albumon?</b><br />
<b><br /></b>
- Képtelenség választani. Senki nem kényszeríthet rá, hogy válasszak! Értitek, senki! Még ha pisztoly tartotok a fejemhez, akkor sem fogom beismerni, hogy az összes öt album közül a Made in the A.M a legeslegjobb a Never Enoughhal az élen. Oké? Nem választok!<br />
<br />
<b>13. Melyik tagnak a bőrébe bújnál egy napra?</b><br />
<b><br /></b>
- Liam vaaaaagy Louis. Hmmm...jó érveim vannak. Liamet megnézném meztelenül xD. Louisnál meg megnézném, hogy milyen apuka is valójában.<br />
<br />
<b>14. Ha a kedvenc tagod lehetnél egy napra, akkor mit csinálnál?</b><br />
<b><br /></b>
- Egész nap meztelenül állnék egy tükörben és gyönyörködnék magamban, utána elmennék a saját koncertemre és a másik három sráccal elénekeltetném a Stole My Heart című dalt.<br />
<br />
<br />
<b>15. Kedvenc videó napló?</b><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/nTbQlGgMqTw/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/nTbQlGgMqTw?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: center;">
Keviiiiiin :(</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<b>16. Kedvenc feldolgozás az X-Factorban?</b></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/-lINAdS73SI/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/-lINAdS73SI?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Nézzétek azt a táncot amit Liam és Harry leművel az elején. És a kis Niall mennyire bele élte magát.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>17. Mit csinálnál ha úgy döntenének, hogy végleg feloszlanak?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nos én az ilyen megjegyzéseket mindig figyelmen kívül hagyok, ugyanis tudom, hogy ez még nem most lesz. Oké, nem azt mondom, hogy soha nem oszlanak fel, de remélem ez csak akkor fog megtörténni mikor én már valamilyen oknál fogva nem fogom őket szeretni ( ilyen szerintem soha nem lesz, hogy én nem fogom őket szeretni) </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Viszont ha a közeljövőbe fog bekövetkezni, nos akkor mély depresszióba fogok zuhanni. Gyűlölni fogom őket amiért ezt tették velem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>18. Milyen hosszú idő óta, vagy rajongó?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Hmm, ha jól számolom 5 éve.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>19. Melyik 1D taggal shippeled magad?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Liammel és most már Louisval is. Nappal Liammel shippelem magam, éjjel meg Louisval, és minden kívánságom meg van oldva és ki vagyok elégítve.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>20. Az első gondolataid mikor felfedeszted őket?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Úr Isten, milyen jól néz ki ennek a csíkos felsős fiúnak a piros nadrágja. Anyu, nekem kell olyan gatya ( erre fő lila nadrágot kaptam a piros helyett -.- ) </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>21. Mit szeretsz bennük?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Hát ezt már bővebben kifejtettem a 6,7,8 és 9-es kérdésben.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>22. Kedvenc jellemük? </b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- 6,7,8,9 kérdésre a válaszom.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>23. Valami amit szeretsz a fandomban?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Azt, hogy ha összefognak/fogunk mennyi mindent el tudunk érni. Ott volt tavaly a No Control project. Az a sok munka ára és betették a dallistába. Vagy idén a Home project, úgy hogy közben a fiúk szüneten vannak. A jelölések amiket meg tudtunk nyerni a fiúknak. Az a sok világ trend amikkel támogattuk Őket.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>24. Valami amit utálsz a fandomban?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Elég sok minden van, hogy őszinte legyek. Az a sok pletyka amit valami hülye kitalál a többi idióta meg elhiszi és tovább adja. Mikor nem hagyják békén a fiúkat mikor pl. esküvőn, nyaralni vagy valahol vannak. Amikor lemondják Őket ok nélkül. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>25. Kedvenc dal az Up All Night albumról?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Szerintem egyértelmű; Stole My Heart.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>26. Kedvenc idézet? </b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Live your dream and never wake up - Liam Payne</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
( Éld az álmod és soha ne ébredj fel)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>27. Vannak valamilyen 1D-s cuccaid? Ha igen, mik?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Halál reám, de rohadtul nincs kedvem leírni az összeset xD. Viszont a napokban gondolkoztem rajta, hogy mivel festeni fogják a szobámat és össze kell mindenemet pakolni, lehet csinálok róla videót. És ha ez megtörténik akkor majd ide beillesztem azt a vidit ;)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Azonban ha egyet választanom kellene így hirtelen, akkor az életnagyságú Liames kartonbábumat mondanám.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>28. 1D tag akit a legjobban kedvelsz?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Csak kedvelek? Akkor legyen Louis most.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>29. Kedvenc csoport kép?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmA0yDoJKyO5I7Nvg3FIP9cS3WYFGSnqd77f5c82_lXNvZRzCb7LTdRRcB0_OOuHgcIVrvKz_Pnm9Bk0zZJo7NjjbAblbU-lto3L3TOQEpAV0QPbrpnsdrW-EgiXVdc08g5Ynb61qhzww/s1600/54gvfs.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="280" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmA0yDoJKyO5I7Nvg3FIP9cS3WYFGSnqd77f5c82_lXNvZRzCb7LTdRRcB0_OOuHgcIVrvKz_Pnm9Bk0zZJo7NjjbAblbU-lto3L3TOQEpAV0QPbrpnsdrW-EgiXVdc08g5Ynb61qhzww/s400/54gvfs.png" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>30. Kedvenc kép Louisról?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEwfiSYcCFikKU9kB2Ji2eXRMc_hBhtqTdTUmhmjbRsr4sqMV8lG0Fw8a0utewg4ux6V9IRGaeZZMxZ3JfCsP6Vavs1z8ZENrKRY_iaHoUlEG-xmSHl0_f30oFIrhJpSRKtJixr2ihqIM/s1600/louis-tomlinson-bulge-dick-cock.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEwfiSYcCFikKU9kB2Ji2eXRMc_hBhtqTdTUmhmjbRsr4sqMV8lG0Fw8a0utewg4ux6V9IRGaeZZMxZ3JfCsP6Vavs1z8ZENrKRY_iaHoUlEG-xmSHl0_f30oFIrhJpSRKtJixr2ihqIM/s320/louis-tomlinson-bulge-dick-cock.jpg" width="179" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>31. Kedvenc kép Niallről?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdGbQyyNa-yMpqg2PYA8smejiZnDtFL5r8-fMnMbbxG5hG1zCu1hdlDnaakVLpg43kb-JZG86kpEjCYlV7reGp05zHn96G9Fj7EnZTWwIlUyqrDSzEI4hy5WsKRrwYiulc29UJG5e7BWE/s1600/tumblr_o8bc37rB0t1rxxmj3o1_1280.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdGbQyyNa-yMpqg2PYA8smejiZnDtFL5r8-fMnMbbxG5hG1zCu1hdlDnaakVLpg43kb-JZG86kpEjCYlV7reGp05zHn96G9Fj7EnZTWwIlUyqrDSzEI4hy5WsKRrwYiulc29UJG5e7BWE/s320/tumblr_o8bc37rB0t1rxxmj3o1_1280.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>32. Kedvenc kép Harryről?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRcIqSgU-7Z02aT8dRALGXHlUBKgP74DslkCaUrdPBweNVf0U0042tc8pGoQjETMEXOSF-yigDJ3VgMwT_HbpXaisCI7OMhw9U4wujoL-89RVW4G5PNQ7vzAjdWG5EE4_k5Q_O6Z4JAU0/s1600/Cd7JzLNXEAEePU-.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRcIqSgU-7Z02aT8dRALGXHlUBKgP74DslkCaUrdPBweNVf0U0042tc8pGoQjETMEXOSF-yigDJ3VgMwT_HbpXaisCI7OMhw9U4wujoL-89RVW4G5PNQ7vzAjdWG5EE4_k5Q_O6Z4JAU0/s320/Cd7JzLNXEAEePU-.jpg" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>33. Kedvenc kép Liamről?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwxYfJBIbiGiUsGCG-AeRqkKUirKnzyeyC0oMzkB4S5UdbPZDJTVoLxx_1EOnOq1HrSWIVHlK3B2JF7HKgMdo3AlDuPdFmH2atajSWWk27V2pxMt_6axR1eVw4ZZ57f2ZBgLdRV3oWgHc/s1600/tumblr_o321pf7lVn1up3ri8o1_1280.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwxYfJBIbiGiUsGCG-AeRqkKUirKnzyeyC0oMzkB4S5UdbPZDJTVoLxx_1EOnOq1HrSWIVHlK3B2JF7HKgMdo3AlDuPdFmH2atajSWWk27V2pxMt_6axR1eVw4ZZ57f2ZBgLdRV3oWgHc/s320/tumblr_o321pf7lVn1up3ri8o1_1280.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>34. Hogy álmodtad meg a találkozásod a fiúkkal?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Az egyik koncerten VIP jegyet veszek, bikinifelsőben tolakszom be az első sorba. Direkt úgy fogok állni, hogy tökéletes rálátást nyerjenek a melleimre, és felemelek egy olyan táblát, hogy <i>Szeretnél lenni az első csókom?</i> És ha valamelyikőjük észre venné és látnám, hogy olvasná még a vörösre festette számat is elkezdeném nyalogatni, hogy még hivogatóbb legyek XDDDD</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>35. Mióta vagy fan?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- 18-as kérdés.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>36. Melyiket választanád, egy napot eltönteni mind a négyükkel, vagy egy hetet eltölteni csak az egyikükkel?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Egy hetet eldönteni valamelyikükkel. Hű, banyek mi lenne azon az egy héten :D Szerencsétlent még vécére sem engedném el egyedül. Mindenhová a nyobába lennék. Megfésülném, megetetném, agyonölelgetném...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>37. Öltöznél úgy mint Ők?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Volt mániám mikor az olyan holmikat kerestem mint amiket Liam viselt. Így mostanra beszereztem egy ugyan olyan fekete Adidasos pulcsit mint az Övé volt, fekete Hype feliratú sapkát és fehér Nike Air-es cipőt is. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>38. Mi a legjobb dal amit a fiúk valaha elénekeltek? </b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Attól függ, ha csak az albumon akkor a Never Enough, ha koncerten akkor a Best Song Ever.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>39. Mi lenne a reakciód ha valaha találkoznál velük?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem mernék oda menni hozzájuk. Ha valami siker folytán mégis eléjük mernék állni, akkor vigyorognék mint egy idióta, dadognék, pityeregnék és azt számlálnám, hogy mennyire szeretem őket, meg azt, hogy Úr Isten, meghalooook, Liiiaaaaammmm, Louiiiiiiiiis, Haaaarrrryy, Niallllllll Igazából semmi jóra nem számítok magamtól az ilyen téren. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>40. Voltál valaha koncerten?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
London - Take Me Home turné</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Vienna - On The Road Again turné.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>41. Körülbeli hány darab kép van lementve róluk a gépedre?</b> </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Na ezt most úgy döntöttem, hogy lefényképezem a végeredményt, mert szerintem nem hinnétek el. Szóval itt a végösszeg: </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4Mn0UOyfcldDSernvmrAQoYCtNDFo8_jWfiUfajFNEDwB9-qwXde02DgCNtEQaLe9YDqdsvnNMmOEIswk-wjTYnPd4ue6IauQ4iyqnwSq86lzpn4e-ppfCI3Lph2ZV2dq6ZyUn4cI9y8/s1600/capture-20160621-151413.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4Mn0UOyfcldDSernvmrAQoYCtNDFo8_jWfiUfajFNEDwB9-qwXde02DgCNtEQaLe9YDqdsvnNMmOEIswk-wjTYnPd4ue6IauQ4iyqnwSq86lzpn4e-ppfCI3Lph2ZV2dq6ZyUn4cI9y8/s1600/capture-20160621-151413.png" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>42. Mi volt a legelső 1Ds cuccod amit megvettél?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
- Hmm, ha jól emlékszem karkötő a neveikkel.</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<b>43. Mi a kedvenc videó klipped?</b></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/Jwgf3wmiA04/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/Jwgf3wmiA04?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>44. Szerinted melyiküknek van a legjobb haja?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Liam :3 Mikorra elérné azt a hosszúságot amivel geci helyes lenne, akkor úgyis lebaszassa az egészet totál rövidre .-.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>45. Szerinted melyikőjük fog az először megnősülni.</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
???</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>46. Szerinted melyikőjük fog utoljára megnősülni?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
???</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>47. A<i> Year In The Making</i>, melyik jelenetén sírtál? </b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Szerintem ezek a képek magukért beszélnek és mindent elmondanak :</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNX2wqrBpuAnHHNxlbC1_88cX-ylXGtDuzYjj1gTyAz_u8vELNYq196DXS31ZthtMihBti-jdeEZDeVtQ4vZnQueu18VIBLC_MeRX0em0csNzwGgRpi_rLUiiXlil3XbimwHqUNkC9S8k/s1600/superthumb.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNX2wqrBpuAnHHNxlbC1_88cX-ylXGtDuzYjj1gTyAz_u8vELNYq196DXS31ZthtMihBti-jdeEZDeVtQ4vZnQueu18VIBLC_MeRX0em0csNzwGgRpi_rLUiiXlil3XbimwHqUNkC9S8k/s1600/superthumb.gif" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4zgmejS3rHx5_9tqJwMC4cLxaMfV3aTomtwHZyjiM8us4QFf9HqpoQnLUIl5-piUkc_J89u1N2As0ch4I-3ciFeTY6TIwKH1MfTElF59jmOUM36V2Y8aQ8P_1F6vPD-AkVBtF4Ll-Y2g/s1600/tumblr_mewvypEnWZ1r9cl1zo1_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="235" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4zgmejS3rHx5_9tqJwMC4cLxaMfV3aTomtwHZyjiM8us4QFf9HqpoQnLUIl5-piUkc_J89u1N2As0ch4I-3ciFeTY6TIwKH1MfTElF59jmOUM36V2Y8aQ8P_1F6vPD-AkVBtF4Ll-Y2g/s320/tumblr_mewvypEnWZ1r9cl1zo1_250.gif" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8xTkcuh5n3NRPDYJGneyea8-6fv_TdbB_IXjAqcrJnLILDb5lKXH7QWvoJI4HZHr86sq75J9lmPoVXNvh17I7DxwxwmHq3Xnhc2NQOnsWpMFpfecnHWKgq5HZxf88I1PZWO6yBeWk14s/s1600/tumblr_mypvyglgy11ql1itgo1_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="222" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8xTkcuh5n3NRPDYJGneyea8-6fv_TdbB_IXjAqcrJnLILDb5lKXH7QWvoJI4HZHr86sq75J9lmPoVXNvh17I7DxwxwmHq3Xnhc2NQOnsWpMFpfecnHWKgq5HZxf88I1PZWO6yBeWk14s/s320/tumblr_mypvyglgy11ql1itgo1_250.gif" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>48. Mikor volt az utolsó alkalom mikor sírtál a fiúk miatt?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Június 5. - én amikor volt Louis és Niall jótékonysági focimeccse. Igen, sírtam, de nem a szomorúságtól hanem azért mert örültem, hogy együtt látom őket, újra. Egyszerűen hiányzik az, hogy nem látom őket együtt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>49. 1- 100 a barátaid és a szüleid mennyire gondolnak zizzentnek a rajongásod miatt?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- 100000??? Sokszor már én sajnálom Őket, hogy mennyit kell szenvedniük mellettem mikor rámjön a fangörcs.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>50. Mit adnál fel csak azért, hogy találkozhass velük?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Mindent feladnék csak azért, hogy láthassam Őket. Az iskoláról lemondanék, a családommal összevesznék, hajléktalan lennék, eladnám a legféltetebb dolgaimat is. Szóval, ja.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<b>51. Kiabáltak a szüleid rád a fiúk miatt?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
- Igazából már nem vagyok abban a korban, hogy ehhez közük legyen. Természetesen ha olyan 11 - 16 - os korosztály lennék biztos, hogy kaptam volna már miattuk, de így, hogy felnőtt vagyok, nincs beleszólásuk. Pénzt nem kell adniuk, koncertekre nem kell kísérgetniük, így nincs miért mérgesek lenniük.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>52. Hogy viseled azt mikor valaki valami csúnyát mond a fiúkról?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Nem foglalkozom vele. Az én környezetembe szinte mindenki utálja őket, és állandóan ezzel piszkálnak, vagy kinevetnek. Kigúnyolják a szobámat mivel mindenhol poszterek vannak, a telefonomat, szóval mindent. Ezért tanultam meg nem foglalkozni az ilyenekkel. Ha elkezdik, akkor csak mosolygok és ennyi.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>53. Ismersz valakit aki a fiúk szülővárosában lakik?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem, viszont mikor voltunk Londonban a koncerten, láttam Bradfordot (Zayn szülővárosa) És tervezem azt, hogy a közeljövőben ha eljutok megint Angliába elvonatozom Wolverhaptonba. Sőt Doncasterbe is elmennék egy focimeccsre mikor Louis játszik. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>54. Voltál valamikor dedikáláson? </b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- Úgy nézek ki? Mikor kijött a Who We Are című könyvük, már majdnem eljutottam a dedikálásra Londonba, csak hát a drágáim a dedikálás előtt 3 nappal kezdték el árulni a jegyet és akkor meg már az egekben volt a repjegy ára. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>55. Van valami közös holmid a fiúkkal?</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
- A koncerten lévő konfetti darabka annak számít? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<b>56. Mikor volt az utolsó alkalom mikor beszóltál valaki olyannak aki csúnyát mondott a fiúkról?</b><br />
<b><br /></b></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
- Szerintem, ma . A nővéremnek vagy az anyámnak állandóan beszólok ha csúnyát mondanak róluk.<br />
<br /></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<b>57. Hány jó barátot szereztél az 1D-nek hála?</b><br />
<b><br /></b></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
- Nem sokat. Inkább a blogomnak köszönhetően szereztem párat, de már azokkal sem nagyon tartom a kapcsolatot mivel nem szeretik már a fiúkat, így nincs témám velük mivel én itt ragadtam ezzel a négy majommal és nem tudok tovább lépni. </div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<b>58. Mi a kedvenc interjúd amit a fiúk valaha adtak?</b></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/329xjDM7YaE/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/329xjDM7YaE?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<b>59. Követ valamelyik fiú a Twitteren?</b><br />
<b><br /></b></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
- Ezt most miért kellett? Most megint hülyén érzem magam, hogy engem már 5 éve nem képesek visszakövetni pedig naponta zaklatom Őket.</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<b>60. A fiúk valamelyik hozzátartozója/ barátja visszakövetett, retweetelt vagy reagált neked Twitteren?</b><br />
<b><br /></b></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
- Én egy lúzer vagyok. A lúzerek királya, egy szánalmas nyomi akit még Liam kutyája sem követett vissza twitteren. Ez van, elásom magam.</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<b>61. Volt olyan helyzet mikor nagyon közel voltál a fiúkhoz, de nem engedtek oda hozzájuk?</b><br />
<b><br /></b></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
- A Take Me Home koncerten mikor énekeltél a Change My Mindot akkor így a levegőben voltak és pont felettem mentek el. Ha nem lettek volna ott a biztonsági őrök akkor simán feltudtam volna állni a székemre és pont elértem volna Zayn lábát, és letudtam volna húzni. Milyen durva lett volna; <i>jé egy Zayn van az ölembe!</i> </div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<b>62. Szerinted fogsz velük valamikor találkozni?</b><br />
<b><br /></b></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
- Még szép, hogy igen! Nincs olyan, hogy nem! Tudom sőt érzem, hogy valamikor eljön az én időm. Nem tudom, hogy mikor, lehet a halálom előtt, de egyszer tutibiztos, hogy fogok találkozni velük :)<br />
<br />
<br />
<b>Ha valaki kedvet kapott hozzá nyugodtan csinálja meg :D Ha tetszett, komizzatok, pipáljatok, iratkozzatok fel...minden visszejelzésnek örülök, mert ha nagyon nagyooon bejön, akkor keresek még ilyen kihívásokat :D</b></div>
Do_Paynehttp://www.blogger.com/profile/11241368996236605352noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-9070713713594839281.post-71492154398835786092016-06-18T12:00:00.000+02:002016-06-18T12:00:24.390+02:00Weird guy<div style="line-height: normal;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>Hellóóóó!!! Hát megint csak novellát hoztam nektek ami szintén Larrys, de úgy voltam vele, hogy akartam már feltenni részt mivel majdnem egy hónapja nem volt mozgás a blogon, azt pedig nem szeretném ha azt hinnétek, hogy elhanyagollak benneteket :s viszont lehetséges, hogy ennek a novellának lesz egy folytatása, Liamről :))) Vagy esetleg van valaki/ valami amiről szívesen olvasnátok novellát? Mondjuk egy kép, dal, film? Ha van akkor nyugodtan írjátok meg komiban én pedig megírom :P </b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>Kellemes nyarat mindenkinek ;D </b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuQq9RjRcUIALHcRv8IFaNlOq-7lR0ATRCcfJKs2btlfbzeR-EwJHu58tX1GJYy16vzboJo-alLxub3CD0nPJUrszoKm8K2vPZmF-my59qUE_rpKazwJ0JSubrZhWe06bKT7d3AxaQWWE/s1600/tumblr_n4lha1s2nw1t7eg8go4_r1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuQq9RjRcUIALHcRv8IFaNlOq-7lR0ATRCcfJKs2btlfbzeR-EwJHu58tX1GJYy16vzboJo-alLxub3CD0nPJUrszoKm8K2vPZmF-my59qUE_rpKazwJ0JSubrZhWe06bKT7d3AxaQWWE/s1600/tumblr_n4lha1s2nw1t7eg8go4_r1_500.gif" /></a></div>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">- Csak ezt a kis pohárkát, Haz - ismétli meg önmagát vagy ötödszörre Niall és mutat a kis asztalka közepén elhelyezett aprócska pohárra, amiben isten tudja, hogy milyen lötty szerepel. Niallt ismerve akár mit képes bele önteni egy pohárba, csak azért, hogy jó hangulatot teremtsen. És Harry pont ettől fél. Utálja mikor egy buliban hosszabb ideig marad Niallel. Az efféle helyzeteknek végül soha nincs jó vége. Valaki mindig szenved; és általában mindig Harold az aki megszívja. Ma este azonban nem fog rá okot adni, hogy szőke barátja megint bajba húzza. Nem. Ma csak csendben meghúzza magát az egyik boxban és azon fog töprengeni, hogy mégis miért jött ide amikor semmi hangulata nincs a bulizáshoz; már amennyire lehet ezt bulizásnak nevezni. </span></div>
<div style="line-height: normal;">
<span style="font-family: inherit;">- Nincs az - az Isten - válaszolja unottan Harry a maga mély, rekedtes hangján és ráadásképpen még a kezeit is összekulcsolja a mellkasa előtt. Nem néz Niallre, ugyanis tudja, hogy barátja pont most készül bevágni a cuki kiskutya pofit, amire Ő megsajnálja és lehörpinti az itókát. Ki van csukva! </span></div>
<div style="line-height: normal;">
<span style="font-family: inherit;">- Ajj már! Muszáj elrontanod mások hangulatát csak azért mert neked szerelmi bánatod van? - vágja be a durcát és mint egy kisgyerek még az arcát is felfújja. Aranyosan néz ki ahogy fehér bőre kipirul és két piros foltocska jelenik meg az arcán. Harry mégsem tud megenyhülni, inkább csak még jobban felhúzza magát. Úgy emlékezett, hogy megkérte barátait arra, hogy ne foglalkozzanak az Ő úgymond " szerelmi életével ". - Szegény Luke-ot elijesztetted a megszálottságoddal! Nem csoda, hogy lelépett, hisz félt tőled. Nekem sem kellene egy ilyen srác mint Te, aki nem hagy nyugtot nekem. - Harry vérszemet kap. Nagyon lassú mozdulattal feljebb ül a széken és szempillantás nélkül bámulja Niallt. Niall rájön, hogy talán túl messzire ment, ezért inkább lejebb csúszik a székében abban reménykedve, hogy majd ez a pozíció megmenti Őt Harry haragjától. Nem szereti mikor Harry ideges; nagyon nem.</span></div>
<div style="line-height: normal;">
<span style="font-family: inherit;">- Te voltál az aki megmutatta Őt nekem! - hosszú mutatóujjával Niall felé bök és lejátszódik előtte a jelenet mikor a Szőkeség pontosan így mutatta meg neki Lukeot. Harrynek pedig rögtön megtetszett az amit lát. </span></div>
<div style="line-height: normal;">
<span style="font-family: inherit;">- Azt hittem szereti a rámenős pasikat - válaszolja Niall védekezésképpen és az ujjaival játszik. Igazából Niall semmit nem tudott Lukeról, viszont agyára ment, hogy Harry állandóan azon hisztizett, hogy örök életében egyedül marad. Luke pedig megfelelt Harry elvárásainak minden szempontból; gondolta Niall. Csak az ír srác egyetlen apró dolgot nem vett észre a tökéletes Lukeon...</span></div>
<div style="line-height: normal;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem meleg. - Harry szavait alig lehet hallani és hirtelen örülne neki ha az agya nem tudna vissza emlékezni arra a pillanatra mikor randira hívta a srácot aki szó szerint pofán röhögte majd elkezdett gúnyolódni azon, hogy manapság, hogy is van ez a meleg dolog és, hogy mikor melegedett be. Harryt mindig is kínosan érintette ez a téma ; mármint nem szégyelte, hogy meleg, de nem szerette világgá kürtölni. Eddig még nem volt az, hogy egy olyan fiú után szaladgált aki nem viszonyozta az érzéseit. Volt egy nem létező detektora amivel messziről ki tuda szűrni, hogy a kiszemelt srácnál érdemes- e próbálkozni vagy sem. Szomorú módon Lukenál ez a bizonyos detektor nem működött, így Harry totál leégette magát és most imádkozhat, hogy az a fasz ne kürtölje szét az egyetemen, hogy a menő Harry Styles a farkakat szereti. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Ó, én nem tudtam. Sajnálom. - <i>dehogy sajnálod</i>; gondolta magában Harry. Niall soha semmit nem sajnál úgy igazából, csak mondja. Niall nem tudja, hogy milyen érzés az mikor egy olyan srác aki talán egy picit - oké, nagyon - tetszik valakinek. Egy olyan valakinek aki részben kényelmetlenül érzi magát az miatt, hogy pont Ő született meg ilyennek. <i>Miért nem lehet Niall a meleg?</i> ; sóhajtott fel magában Harry. Miért nem Neki tetszik meg egy olyan srác akiről először azt hiszi, hogy aranyos és percek alatt eltervezi a tökéletes életüket, majd pár napon belül ez a tökéletes srác összetöri az önbizalmát? A gúnyolódás utálatos dolog! És egyben fájdalmas is. Luke nem is tudja, hogy Harrynek mennyire nem estek jól azok a kérdései amikben azon morfondírozott, hogy vajon mennyire lehet élvezetes melegként a szex. Ezek olyan dolgok amikről az emberek nem szívesen beszélnek. - Látod, a szerelmi bánatra a legtökéletesebb gyógyír az a pohárka. - mutat vigyorogva ismételten a pohárra. Harry megforgatja a szemeit és hanyagul a hajába túr. Nem kerüli el a figyelmét, hogy erre a mozdulatára a mellettük lévő asztalkánál helyet foglaló pár csaj, vinnyogni kezd. <i>Már csak az hiányzik, hogy ezek a kiéhezett bigék ide jöjjenek</i>; borzad el Harry még a gondolattól is. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Niall emlékszel, hogy mi történt legutóbb mikor belém erőszakoltad a kis " pohárkát ami majd elfelejteti a bánatomat " ? - Harry macskakörmöket rajzol és ismét a rosszullét fogja el mikor vissza gondol a pár hetes akcióra. A göndör akkor sem érezte jól magát, Niall pedig összekevert neki valamilyen alkoholt és megígérte, hogy a löttytől majd mindent elfelejt. Harrynek tetszett a hízelgő ajánlat és egyszerre lehörpintette a pohár tartalmát, utána pedig... - Végig hánytam a teljes<i> Baker Street</i>et! Remélem nem kell elmondanom, hogy milyen hosszú útról is beszélünk - A Baker Street London egyik kis utcájához tartozott, ami éjnek évadján nem volt annyira zsúfolt így biztonságosan lehetett rajta gyalog közlekedni. Harry azon az éjszakán örült, hogy az utcán nem találkozott senkivel, ugyanis eléggé érdekes látványt nyújthatott ahogy egyet lépett, hányott, még egyet lépett, megint hányott. Megjegyezném, hogy Harry általában fél óra alatt haza ért a bárból gyalog. Viszont azon az éjszakán kereken három órába telt mire a bejárati ajtajukhoz ért. - Szóval köszönöm szépen, de nem kérek az új mixedből. Tökéletesen érzem magam anélkül is.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Most magam igyak? - Harry erőszakosan bólint, Niall pedig elkezd morogni. - Ha megiszod éjfél előtt elmegyünk innen! - ajálja fel, Harrynek pedig rögtön remek ötlete támad. Úgy indultak el otthonról, hogy a göndör kijelentette nem akar sokáig itt lenni, mire Niall azt válaszolta, hogy éjfélnél előtt bűncselekmény eljönni egy buliból. De Harry cseppet sem érezte jól magát és nem is volt Niallhez kötve. Így ki tiltsa meg neki, hogy most rögtön lelépjen és haza mennyen? Senki.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Pompás ötletet adtál Ni! - áll fel Harry a székről majd veregeti meg barátja vállát és igazítja meg az ingét; a mellettük ülő lány csoport megint viháncolni kezd, de a fiú ismételten nem foglalkozik velük.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Hova készülsz? - ijed meg Niall és a tekintetével a barátját bámulja. Ugye nem arra készül amire gondol? Harry nem hagyhatja csak Őt így itt. A szőkeség még soha nem volt egyedül egy buliban, viszont azt elfelejthetik, hogy elmegy.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Haza. - adja az egyszerű választ Harry majd int egyet és magára hagyja az elképedt barátját. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Most fordult elő először, hogy maga indult el haza. És, hogy őszinték legyünk tetszett neki. Tetszett neki az, hogy senki nem irányítja. Olyan lassan mehetett amennyire csak jól esett neki. Olyan úton mehetett ami hosszabb lehetett a megszokottabbnál. Nyugodt szívvel leülhetett a bár épületének sarkába a járdára ahonnan tompán még hallani vélte a bentről kiáradó zajokat. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">De Harry nem foglalkozott többé a bárral. Figyelmét egy távoli alak kötötte le, aki épp az egyik utcai lámpa alatt állt és cigizett. Lábát hanyagul a lámpa oszlopának nyomta, míg a szabad kezét a nadrágjába csúszva tartotta. Cigijét lassan szívta és az eget bámulta. Harry hatalmasat nyelt és máris imádta önmagát amiért kijött bentről. Efféle, jó seggű jövevényt nem minden nap lát az ember. Jövevény? Inkább egy cigiző csoda! </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Harry öntudatlanul nyálazta meg az ajkait ahogy a srácot bámulta. Fél karját képes lett volna levágni csak azért, hogy a fiú felé forduljon és az arcát is nézhesse meg magának. Azonban Harryt máris teljesen megnyerte magának a kinézetével. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Úgy tűnik ma felragyogott a Göndör szerencsecsillaga. Alig pár másodpercre szegezte máshová a tekintetét, mire újra visszafordult a jó seggű srác megmozdult. Kezét kihúzta a zsebéből, a cigijét eldobta és amíg azon volt, hogy cipője orrával eloltsa a maradék cigit, Harry felállt a járdáról. <i>Könyörgöm, gyere erre!</i>; suttogta magában és azon agyalt, hogy hogyan vonhatná magára a srác figyelmét. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Alsó ajkába harapott és a környéket pásztázta. Az épület oldalánál egy fekete motor pihen. Egy menő motor amit a fények tökéletesen megvilágítottak. Egy motor amin Harry tökéletesen mutatna, úgy mint egy dögös motoros pasi akiért mindenki rajong. Már csak az a kérdés, hogy kié ez a motor. <i>Biztos, valamelyik sötét alaké a bárból</i>; gondolta. <i>Csak nem fog megharagudni ha felülök rá addig, míg a srác elsétál előttem; </i>nyugtatta magát. A cigiző fiú tényleg megmozdult és Harry irányába tartott. A göndörnek pedig több sem kellett. Megindult a motor felé és felült rá. A nadrágja túl szűknek bizonyult, ezért elkezdett imádkozni nehogy véletlenül a varrások meglazuljanak a fenekén és katasztrófa történjen. Mégsem tudott ezzel foglalkozni. Egyik lábát a fűbe nyomta a másikat pedig a motoron tartotta, úgy ahogy az egyik kezét is, kabátjából pedig előhúzta a mobilját és úgy tett mintha valami nagyon fontos dolgot művelve. Biztos, hogy jól nézhetett ki, mivel fél szemmel látta, hogy a titokzatos srác pont Őt vette célpontba. Harry bepánikolt, de próbált természetesnek tűnni úgy mintha tényleg lenne egy menő motorkája. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">A srác zsebredugott kezekkel sétált Harry felé. Nem gyorsan, hanem inkább már idegesítően lassan. Harold attól tartott, hogy sokáig nem lesz képes egy lábbal tartani magát a motoron. Csipkedhetné magát a srác! Vagyis inkább ne. Mi lesz akkor ha idejön? Mi van akkor ha a srác semmit nem fog akarni tőle? Lehet, hogy csak a motor tetszik neki. És ha azt fogja akarni, hogy vigye el egy körre? Hiszen most ül életében először motorkán! Ráadásul egyensúlyérzéke sincs, még a saját lábaiban is képes elesni, nemhogy egy két kerekű valamit vezetni. Ajaj, erre nem is gondolt. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Amikor Harry ismét felnézett a srác már előtte állt. Kezeit még mindig zsebre tartotta és úgy figyelte a göndör. A Göndört akit máris lenyűgözött. Harry szíve hevesebben kezdett el dobogni mikor azokba a kék szemekbe nézett. Imádta a kék színt. Örök életében képes lett volna ezeket a szemeket nézni.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Nézte is volna ha a srác nem mozdult volna meg. Harry észhez tért és akkor látta meg a fiú arcán lévő fura arckifejezést. Vékonyka száját elhúzta és kérdően meredt a motron ülő fiúra.<i> Ennyire bénán nézhetek ki a motron?</i>; tette fel magában a kérdést Harry. Kínos. Azt hitte, hogy jól fog mutatni egy menő motron és a srác nem fog majd tudni ellenállni neki. Azonban a fiú nem úgy nézett ki mint aki nagyon rajongana ezért a jelenetért. Harry már majdnem azon volt, hogy megszólaljon, de a srác beelőzte. - Ez az én motrom. - a kék szemű fiú hangja vékonyka volt és varázslatos. Harry feje oldalra billent és aprón mosolyogva figyelte a fiút. Fel sem fogta a srác kijelentését, pár másodpercig. Utána leesett neki. Arca rákvörös lett és fogalma sem volt róla, hogy hogyan is szálljon le a srác motorjáról. <i>Ezez Harry, ennél idiótább már nem is lehetnél. Felültél egy motorra, hogy elkápráztasd a srácot, hogy milyen menő járgányod van, amiről aztán kiderül, hogy azé a fiú akit magadba akartál szédíteni.</i></span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Tényleg a Tiéd? - Harry képzeletben fejbe lőtte magát. Ezt most komolyan hangosan kimondta? Igen, kimondta ugyanis a fiú aprót bólintott, de a Göndör figyelmét nem kerülte el a srác szája sarkában lévő bujkáló mosoly. Ezek szerint nem nézi Harryt idiótának? Vagy lehet annak nézi, csak inkább nem mond semmit. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Harry ezt követően rögtön észhez tért és azon kezdett el agyalni, hogy a lehető leggyorsabb módon szálljon le a motorról. - Uh...oh...um...izé...sajnálom. - kezdett el dadogni kínosan és közben azon volt, hogy lemásszon a járgányról. Eléggé nehéz feladatnak bizonyult, mivel a fiú árgus szemekkel figyelte a tevékenységét, ráadásul Harry szűkös nadrágja igencsak megnehezítette a dolgát. <i>Többet soha nem veszek fel ilyen szűk nadrágot</i>; szidta le magát. Erőt vett és lélegzetét visszafogva átlendítette a lábát, mire a motor is megindul vele együtt. Képzeletben már maga előtt látta, hogy mindjárt a fűbe taknyol a motorral együtt a srác előtt, de a várt hatás elmaradt. Csak egy erős szorítást érzett a karján. Felnézett és meglátta a srácot közvetlen maga mellett. <i>Hű, milyen erős a szorítása; </i>jegyezte meg dobogó szívvel. A fiú addig nem engedte el míg két lábon nem állt a fűben a motortól tisztes távolságon. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Kínos csend állt be közéjük. Harrynek gőze sem volt róla, hogy mit mondhatna ezek utána. A terve kudarcba fulladt, a srác tuti, hogy nem fog akarni tőle semmit. Már azon volt, hogy elköszönjön paprikavörös arccal, mikor a fiú szólásra nyitotta a száját.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Megkérdezhetem, hogy mit akartál a motoromtól? - kérdezte azon a különleges hangon. Harry úgy érezte összepisili magát a fiú hangjától. A göndör elkezdte banbán bámulni maga elé. Fogalma sem volt róla, hogy a srác valójában mit kérdezett. - Nem úgy néztél ki mint aki el akarja lopni.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Mert nem is! - tért észhez Harry mikor eljutott az agyáig, hogy miről is beszél a srác.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Akkor? - vonta fel a szemöldökét a fiú. Harry lehajtotta a fejét és úgy próbálta kitalálni a megfelelő választ. Kezében még mindig ott virított a telefonja és ez a fiúnak is feltűnt. - Képet akartál magadról csinálni miközben a motron ülsz? - a srác hangosan felnevetett, Harry pedig szégyenlősen bólintott. - Túl menő a járgányom. - húzta ki magát büszkén és egy ügyes mozdulattal felpattant a motorra. Harryn pánik suhant át. Máris elmegy? Hiszen még a nevét sem tudja!</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Az. Összeilletek. - csúszott ki a száján a bók, de a fiú látszólag semmit nem hallott belőle mivel akkor taposott rá a gázra. Épp a sisakját készült feltenni, de utoljára még ránézett a Göndörre.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Ha kiposztolod valahová, írd a képhez, hogy Louis Tomlinson tulajdona. - kacsintott rá Harryre, majd elnyelte a sötétség.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Louis. Tökéletes.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Louis aznap este mosollyal lépett be a konyhába ahol édesanyja épp a kistestvéreivel volt elfoglalva. Míg Jay épp a két legkisebb ikret próbálta megetetni, addig Lottie az asztalnál ült és szokás szerint fényképeket készített magáról.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A fiú éppenhogy csak átlépte a küszöböt, Jay és Lottie rögtön rá is nézték. Louis megtorpant és kérdő tekintettel figyelt rájuk, de a mosolyt akkor sem tudta levakarni az arcáról. Mégis miért mosolygott? Miért boldog? Köze van hozzá a Göndör srácnak is? Louis nem tudta pontosan, hogy mit is érez. Pedig már ezerszer megfogadta magának, hogy nem fog bele zúgni valami random kölyökbe.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Te mosolyogsz! - jegyezte meg vidáman Jay és még meg is csípte magát, ugyanis attól tartott, hogy csak képzelődik. Az elmúlt pár hónapban nem nagyon látta legidősebb fiát mosolyogni, szóval próbálta kiélvezni az összes pillanatát.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Talán. - válaszolta a srác és hanyagul levágta magát a hozzá legközelebb álló székre. Próbálta úgy viselkedni mint ahogy szokott; vagyis flegmán. De nem volt kedve hozzá. A Göndör szóba állt vele és kedves volt úgy, hogy még csak meg sem játszotta magát előtte. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Akkor mosolyogsz így mikor megtetszik valaki - nyávogta Lottie, Louis pedig csak rákacsintott. A lány szája rögtön szétnyílt és gyorsan átvonszolta magát a bátyja melletti székre. - Megtetszett valaki?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Talán. - ismételte meg magát Louis, Lottie pedig összehúzta a szemeit mérgesen.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Ezt fejezd be! Muszáj mindig ilyen idegesítően viselkedned? </span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Talán. - Louis nem tudta, hogy tartsa vissza magában a nevetését. Imádta húzni a testvérei agyát.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Louis! - szólt rá az anyja egy fokkal hangosabban. - Ha nincs kedved elmondani, hogy mi történt ma veled, akkor inkább menj a szobádba. - Jay tudta, hogy fiával nehéz mióta annyi lelki trauma érte. Akár mennyire is próbált mindig a kedvében járni, Louis rettenetes természet volt. Apa nélkül kellett felnőnie hat testvérével, két pótapja volt már akikkel nem találta meg a közös hangot, időközben rájött, hogy meleg ami miatt a barátai elpártoltak tőle, utána bele szeretett a legjobb barátjába aki összetörte a szívét mivel az nem viszonozta az érzéseit. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Mit kellene elmondanom? Azt, hogy megtetszett egy srác aki a motromon ült, majd majdnem lefordult csak azért, hogy tudjon engem elkápráztatni? - állt fel a székről a fiú, és saját maga hülyén érezte magát a mondandója után. Tök abszurd ez a dolog. A Göndörröl messziről látszott, hogy tetszik neki Louis. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Tessék? - tágultak ki Jay pupillái.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Anya, életemben nem láttam még hozzá hasonló srácot. Tudom fura, hogy így beszélek egy vadidegenről akivel két mondatot ha beszéltem, de van benne valami. Valami ami kell nekem. - Louis nem várta meg, hogy mit fog rá az anyja reagálni. Idiótának fogja tartani, holt biztos. Azt pedig nem szeretné ha a nő megint beutaltatná valamilyen agyturkászhoz, csak azért mert bele szeretett egy jötmentbe.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A fiú tényleg próbálta kiverni a fejéből a Göndört, de az valamiért nem akart távozni a gondolataiból. Ami pedig a legszörnyűbb volt az az volt, hogy még csak a nevét sem tudta. És ha tudta volna a nevét akkor mi lenne? Nem merné megkeresni. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Annyira maga alatt volt, hogy az egyetlen ' úgymond' barátját felhívta, hogy menjenek el deszkázni; Liam pedig sajnos igent mondott erre a hatalmas baromságra. Louis soha nem tudta, hogy Liam miért áll még mindig szóba vele azok után, hogy Louis bele zúgott a legjobb barátjukba vagyis Zaynbe. Liamnek undorodnia kellene Louistól, pont úgy ahogy Zayn is tette. De a Payne srác még mindig mellette van; noha csak nagy ritkán találkoznak mivel Zaynek hála Louis szégyenli magát és a másságát ezért ha teheti kerüli az emberekkel a kontaktust.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Így történt meg az, hogy a motros incidens óta először Louis kiment a friss levegőre a parkba. Liam nem kérdezősködött, hogy hova tűnt hónapokra, egyszerűen csak örült annak, hogy barátja megint kíváncsi rá.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Liam, Te neked tetszett meg már valaki akivel összesen két mondatot ha beszéltél? - Louis a gördeszkáján ült és a cipőfűzőjével játszott miközben Liam mellette ült a járdán. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Nem'tom - válaszolta a kiskutyaszemű fiú és újra fejét a térdeire hajtotta. Ezt ha tudta volna, hogy Louis semmi extrát nem tervez csinálni akkor el sem jött volna. Azt hitte, hogy deszkázni fognak meg hülyülni mint ahogy régen szoktak. Ehelyett mit csinálnak? Üldögélnek tök kukán. - A szerelem nem nekem való ezt Te is tudod. - a fiú hallotta ahogy Louis hangosan felkuncog. Liam és a szerelem egyet jelentett a katasztrófával. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">- De ha az énektanárod nem tíz évvel idősebb lenne tőled, akkor már neked való lenne a szerelem, ugye? - Louisban még eleven élnek azok a pillanatok mikor barátjával órák hosszatt a tanárnőjüket követték csak azért, hogy a nő rámosolyogjon Liamre. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Két hét múlva levizsgázom és ha ez megtörténik akkor már nem leszek Cher tanítványa, szóval elhívhatom randizni. - Liam előtt lejátszódik a jelenet mikor mindez meg fog történni. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Ez gusztustalan! Az a nő az anyukád lehetne. - mondta kissé undorodva Louis. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Kit érdekel? Bejövünk egymásnak. - rántotta meg a vállát Liam. Tényleg nem érdekelte a hatalmas korkülömbség. Viszont annak örült, hogy nem kell tovább erről beszélgetnie Louisval mivel megcsörrent a telefonja. Azonban nem akarta felvenni mivel nem akarta megbántani a fiút.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Lena az? - Louisnak csak rá kellett néznie a fiúra rögtön tudta a választ. Lena volt az aki mikor bekerült a bandába megváltoztatta Zaynt. Louis a mai napig biztos volt benne, hogy Zayn titkon érzett valami iránta, de aztán jött Lena és minden tönkre ment. Zayn bunkó lett csak azért, hogy elkápráztassa Lenát akinek valami oknál fogva bejöttek a rosszfiúk. Malik pedig rosszfiú lett és megszerezte magának Lenát.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Ne utáld. Szakítottak Z-vel. - mesélte Liam. Louisnak most örülnie kellene? Meg kellene keresnie Zaynt, aki talán bocsánatot kérne tőle amiért szemét módjára viselkedett vele? Talán most már össze is jöhetnének? </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Ki van zárva.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Az ok pedig egyszerű. Liam ahogy felveszi a telefont és távolabb sétál, Louis meglátja egy ismerős Göndör alak közeledő alakját. A szíve hevesebben kezd el dobogni és legszívesebben megölelné a zöld szemű átkot.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Harry gondolkodás nélkül indul meg Louis felé és fülig ér a szája. Szíve a torkában dobog és reméli, hogy most többet fognak tudni beszélgetni.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- A múltkor olyan gyorsan elmentél, hogy bemutatkozni sem volt időm - Harry a göndör fürtjeibe túr, Louis pedig közel van az olvadáshoz ez miatt a cselekedete miatt. - Harry Styles. Esetleg ha fel akarnál jelenteni amiért a motrodra ültem engedély nélkül. - nevetett fel kínosan. Harry arca még mindig égett mikor vissza gondolt arra az estére.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Jól néztél ki rajta - ezt most Louis kimondta hangosan? Ki, mivel erre a kijelentésre Harry zöld szemei csillogni kezdtek és édesen elpirult. Lehetséges az, hogy nem csak Louisnál verte ki a biztosítékot az a találkozás? Lehet, hogy Harry is pont ilyen furán érez Louis iránt? - Mutassak valami nagyon durva dolgot a deszkámmal? - állt fel Louis a deszkájáról majd rátette az egyik lábát. Most készül a világ legőrültebb dolgára.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Igen! - kérte vidáman Harry és nagy szemekkel nézte Louis tevékenységét aki meglökte magát a lábával és úgy tett mint aki ugratni akar a deszkájával. Az akarata megvolt hozzá csak a lábügyessége nem. Így ahelyett, hogy a deszka ugrott volna a lába megakadt a fiú pedig előre zuhant, pontosan Harry karjai közé. Harry nem is sejtette, hogy Louisnak pontosan ez volt a terve. Úgy ahogy a Göndör azt sem tudta, hogy pár másodperc múlva egy olyan fiú fogja megcsókolni akivel kétszer találkoztak csak. De Harryt nem érdekelte, úgy ahogy Louist sem. Egyikőjüket sem zavarta, hogy még csak nem is ismerték egymást. Vonzódtak egymáshoz és tudták, hogy nekik jövőjük van! A csók pedig még jobban biztosította őket ebben.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Hű édes, ez tényleg durva volt - húzta magához Harry szorosan még jobban Louist, de ahogy elmondta ezt az egy mondatot máris hiányzott neki a fiú vékonyka ajka. Louis pedig boldogan csókolta meg még egyszer a Göndört aki nem ellenkezett. </span></div>
<div style="line-height: normal;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
Do_Paynehttp://www.blogger.com/profile/11241368996236605352noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9070713713594839281.post-20014174978430069022016-05-22T11:05:00.001+02:002016-05-22T11:05:25.878+02:00The mermaid<b>Hali! Mivel sokan írtátok, hogy kíváncsiak vagytok a Larrys novellámra, gondoltam akkor üsse fene megosztom veletek :) De az anti Larry shippereknek sem kell aggódniuk, ugyanis a novellában zero szex van, semmi undorító dolog, úgyhogy szerintem mindenki adhat neki egy esélyt :D Szerintem aranyos kis novellácska lett, sőt ha mondjuk nagyon tetszene, és akarnátok akkor írhatnék hozzá valamiféle folytatást ;) </b><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhps37L4AcgSyRJL9pD3O594KR18VNeSwZJE4VzKccwM545renXmzRLjwClDfkgQ6HaH0b0Qh1UYjr2ksiCH9HP9LrxrToFYC4ddZH4xUKikKeJnuedJ18DxDC7XPCbyiJDJLtGT7g6iow/s1600/12825806_589659257865805_1704461553_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhps37L4AcgSyRJL9pD3O594KR18VNeSwZJE4VzKccwM545renXmzRLjwClDfkgQ6HaH0b0Qh1UYjr2ksiCH9HP9LrxrToFYC4ddZH4xUKikKeJnuedJ18DxDC7XPCbyiJDJLtGT7g6iow/s1600/12825806_589659257865805_1704461553_n.jpg" /></a></div>
<br />
<br />
Louis Tomlinson szájából nem sokszor lehetett olyat hallani, hogy valamit utálna. Ő inkább az a fajta fiú volt, aki próbálta mindenben megtalálni a jót és a szépet. Beletörődött a dolgokban és majdnem imádta már az életét. Igaz, soha nem történt vele semmi izgalmas, egyszerűen csak sodródott az árral mint a többi vele egyidős személy. Nem hisztizett azon, hogy iskolába kell járnia; sőt azon egyedek közé tartozott aki egy kicsit szeretett suliba járni.<br />
Egészen addig nem volt semmi baja az iskolával, amíg nem kezdett közeledni a nyári szünet. Hirtelen mindenki szíve megdobban a szünet hallatán, és máris azt kezdik el tervezgetni, hogy mit fognak csinálni a két iskolamentes hónap alatt. Nincs olyan ember a Földön aki undorodna a nyári szünettől - kivéve egyetlen egy személyt; Louis Tomlinsont.<br />
Louis amióta az eszét tudja mindig is libabőrös lett, mikor meghallotta valaki szájából, hogy közeledik a szünidő. Ő semmi élvezetes dolgot nem látott abban, hogy két hónapig nem kell a suli közelébe mennie. Gyűlölte, hogy hosszú hetekre el lesz választva a barátaitól, a focitól; de legfőképpen azt utálta, hogy el kell utaznia a nagymamájához a Bahamákra.<br />
Ki olyan ostoba, aki rosszul lenne e csodás szigettől, ahol annyi látnivaló van? Louis Tomlinson. A fiút egész kicsi kora óta azzal tölti a nyári szünetét, hogy július elején felszáll egy gépre, az anyukájával, meg a testvéreivel, majd lepakol utána pedig horgászni jár egészen augusztus végéig. A nagyija egy kissé lakatlan szigeten lakik, ahol az emberek a horgászáson, a hajókázáson és a pecázáson kívül nem ismernek semmi mást. Kezdetben Louis imádta, hogy órák hosszat egy pálcával ül a fűben és azt várta, hogy kapása legyen, de utána kezdett felnőni és tinédzser lett, majd többre vágyott.<br />
Így úgy döntött, hogy bejárja a szigetet. Az egész nyári szünetben azt szerette a legjobban, hogy egyedül lehet, egy olyan helyen ahova senki nem járt. Látjátok, erről beszéltem mikor azt mondtam, hogy Louis mindenben próbálja megtalálni a jót. Ezen a lakatlan kis szigeten, ahol állandóan a nagyanyja nyaggatja, hogy segítsen neki, a húgai piszkálják, hogy játszon velük, képes volt valami jót találni.<br />
És ez a kis sziklás part a történetünk kezdete.<br />
A nagyijánál az ébresztő a Napfelkelte volt. Ha a Nap felkelt akkor az egész háznak ki kellett ugrania az ágyból és úgy kellett viselkedniük mintha nem lennének álmosak. Louis számára maga volt a pokol. Soha nem volt az a koránkelő típus. Iskolaidőben három ébresztőórát húzott fel, amiből a harmadikat direkt a vécéhez tette, hogy muszáj legyen kikelnie az ágyból, hogy tudja lenyomni, így megakadályozta azt, hogy elaludjon. Azonban a nagyija gondoskodott róla, hogy ne tudjon aludni. Mikor a Nap felkelt és megszólalt az első kakas, egyenesen a fiú ágyához totyogott majd hozzá vágta a hajdan nagyapja pecabotját. A férfiak úgy tartották, hogy a hajnali órákban a legjobb pecázni, mivel akkor jönnek elő a halak a melegre. Louisnak pedig követnie kellett a régi hagyományokat ha nem akarta a nagyanyját magára haragítani.<br />
A pecabot egyenesen a padlóra gurult ahogy felült a puha ágyon és hatalmasat nyújtózott és ásított. Szíve szerint még visszafeküdt volna, de tudta, hogy felesleges a szívét fájdítania mivel a nagyija úgyis egy perc múlva itt lesz. Ezért inkább kiszállt az ágyból, majd kissé sietős léptekkel a fürdőt vette irányba, ha nem akarta azt,hogy a testvérei beelőzzék. Gyors fogmosás, haj igazítás és megszokásból melegebb ruhákat vett magára, aztán indulásra készen is állt.<br />
A konyhába érve csak a nagyijával találkozott, aki rögtön meg is szólalt. - Hurrikán közeleg. - jegyezte meg a vénség, mire Louis megrökönyödött.<br />
- Komolyan? - kérdezett vissza a fiú egy kissé izgatottan. Hisz a Bahamákon van, mekkora királyság lenne ha élőben láthatna egy igazi hurrikánt. A barátai körében Ő lenne a legmenőbb! Oké, most úgy gondolkozik mint egy ovis.<br />
- Nem, de a ruháidat elnézve, Te arra számítasz. - rögtön felfogta a célzást. Még csak a konyhában volt, de máris pár izzadságcsebb jelent meg a homlokán. Kínlódva felnyögött, a botját a fal mellé állította, majd visszafordult, hogy tudjon átvetkőzni. A farmerját rövidnadrágra cserélte, a hosszúujjúját pedig trikóra. Csak az edőcipőjét hagyta meg, ugyanis azt Isten sem veszi le róla egyhamar. Fél évi sprólt pénzét viseli most a lábán. Megölné magát, ha történne valami a cipőjévél.<br />
Amikor ismételten készen állt az útra a vállára csapta a pecabotját és útnak indult. Lábai a megszokott úton vezették. Sűrű erdő, kis patak, majd oda ért a sziklás parthoz aminek a homokját az óceán habjai fedték.<br />
A fiú egy hatalmasat szippantott a friss levegőből, majd megindult az egyik magasabb szikla felé, amire aztán letelepedett és elterült. A pecabotja gondosan mellette pihent, miközben Ő lehunyta a szemeit és elnyomta az álom. Minden áldott nap ezt csinálja. Kijön, leül és elalszik.<br />
Csak akkor kelt fel mikor úgy érezte, hogy rettentő melegje van. Ahogy felült a botján akadt meg a szeme és a vízen. Ritka napok egyike mikor horgászni is szokott. Inkább csak a vizet bámulja. De ma mégis úgy érezte, hogy akar pecázni. Még mindig melegje volt, a lábai szinte már szénné égtek, ezért gondosan levette a cipőjeit, maga mellé rakta, törökülésbe ült, a botot pedig meglendítette aminek a horga a vízben kötött ki. A horog csendesen úszkált a víz tetején, eszében sem volt jelét mutatni annak, hogy valami akadt volna rá. Louist pedig ez idegesítette a legjobban. Csak várni és várni a semmiért. A horgot bámulta elmélyülten, amikor egy halk csobbanást vélt felfedezni. Rögtön oda kapta a fejét, de már csak azt látta, hogy valami elúszik az Ő drágalátos cipőjével.<br />
Ez a folyamat minden áldott nap eljátszódott. Csak egy percre nem figyelt oda, a cipője pedig eltűnt.<br />
Végül a szerencsétlen fiúnak már nem maradt cipője, így mezítláb indult meg a sziklák felé, de ezúttal egy jó kis terv társaságával. Indulás előtt elcsórta nagyanyja egyik lyukas csizmáját, majd azt kötötte rá a pecabotjára csali gyanánt. Leült közel a vízhez és árgus szemekkel figyelte az eseményeket. Meg kell tudnia, hogy milyen állat az ami ellopja a cipőjeit.<br />
Az órák teltek, a Nap minél melegebben sütött, Louis pedig teljesen fellforrt már, de az állat még mindig nem jelentkezett.<br />
Már kezdte feladni. Csalódottan húzta vissza a horgot a cipővel együtt. Már majdnem teljesen kihúzta a vízből, mikor a habok alatt valami feltűnt.<br />
Louis visszahúzta a lábait a vízből és kiszáradt szájjal nézte ahogy a habok alól feltűnik egy barna hajzuhatag. Először azt hitte, hogy valamilyen vízbe fullt állattal van dolga, de mikor a jövevény minél feljebb jött a vízből, rá kellett jönnie, hogy az ismeretlen teremtmény rohadtul nem állat.<br />
A hajhoz csatlakozott egy homlok is, majd két zöld szempár és orr, végül megállt. Barna haja a vízfelett lubickolt és hatalmas szemekkel nézett a sziklán térdelő fiúra. Louis nem tudta, hogy mi tévő legyen. Fusson el? Nem lenne rá képes. Túlságosan felkeltette az érdeklődését a jövevény, aki épp úgy meg volt lepődve mint Louis. Egyáltalán miféle lény ez? Ember nem lehet, hisz az orra a víz álatt van és tud lélegezni. Pedig ember formája van. Visszacsukta a száját a csodálattól és azon gondolkozott, hogy mit kellene mondania. Megértheti az emberi nyelvet? Lehet, hogy ez a úszó akrobata vitte el a cipőit?<br />
- Szóval Te vagy az a <i>valami</i> ami ellopta a cipőimet. - Louis hiába volt meglepődve, mérges volt a jövevényre. Meglopta Őt, sőt ellopta azt a cipőjét amit annyira imádott és kitudja, hogy mit csinált vele. Erre nincs mentség.<br />
Ám a vízben úszkáló fiú, nem válaszolt. Csak bámulta Louist a hullámok közül. Ahogy a víz mozgott, a haját az arcába mosta, a srác pedig kissé mérgesen fésülte ki a szemei közül. Még kezei is vannak! - Érted amit mondok? - tátogott Louis, és próbálta az összes szót értelmesen kimondani.<br />
- Egy, sellő vagyok, nem pedig holmi tárgy amit a <i>valami</i> jelzővel lehet megilletni - emelte fel a mutatóujját Louis felé. - Kettő, minden nyelven értek. Inteligensebbek vagyuk mint Ti, emberek - most már a két ujját mutatott fel. - Három, mi az a cipő? - zöld szemeit kíváncsian Louis kék szemeibe fúrta. Louisnak félnie kellett volna a fiútól, de képtelen volt rá. Inkább viccesnek találta ahogy állandóan a göndör tincseivel vívott harcot. Minden sellő fiúnak ilyen hosszú haja van? Várjunk csak...sellő?<br />
Sellők nem léteznek, csak a mesékben és legendákban. De mégis itt van egy, aki pont most beszélget vele, és majdnem lehülyézte Louist. Tuti napszúrást kaphatott.<br />
- Nem tudod, hogy mi az a cipő? - Louis szívesen elkezdett volna veszekedni a fiúval azon, hogy sellők már pedig nem léteztek. Mindig is a nagy szájáról volt híres aki soha nem tudja befogni. Most inkább mégis úgy döntött, hogy befogja. Egyrészt azért mert nem akart túl bunkó lenni. Másrészt pedig félt tőle, hogy talán véletlenül elijeszti a halfiút a kérdéseivel. Ezért inkább úgy döntött, hogy a kérdezgetést későbbre hagyja, mikor jobban megismeri a fiút.<br />
- Miért, Te tudod, hogy mi az a kopoltyú? - vonta fel a szemöldökét a sellőfiú. Louis hangosan felnevetett. Méghogy inteligensebbek mint az emberek.<br />
- Éppenséggel igen. - válaszolta büszkén Louis, a hosszú hajú srác pedig megrökönyödött. Azt hitte, hogy a sziklán térdelő srác csak hazudik. Louis tudja, hogy mi az a kopoltyú, de a sellő nem tudja, hogy mi az a cipő. Ez mégis, hogy lehet?; gondolta magában a sellő. - Biológián muszáj volt tanulnom róla. - kezén felállt a szőr mikor eszébe jutott az a sok kínszenvedő óra amikor a halakról tanultak. A tanárnője szerint fontos, hogy minden állat belső szervét tudni kell, ugyanis Ők is pont olyan élőlények mint az emberek.<br />
- Te tanultál rólam? - a sellőfiú izgatottan csapott egyet a kezével a vízen.<br />
- A halakról tanultam, nem pedig a...Te tuti sellő vagy? -Louis rögtön megbánta a kérdését, ugyanis a vízben úszkáló fiú többé nem nézett rá kíváncsian. Magában átkozta a nyelvét amiért már megint meggondolatlanul beszélt.<br />
A sellőfiú komoran bámult a srácra. Louis csak lehajtotta a fejét, és egy életre megfogadta, hogy nem beszél többet gondolkodás nélkül. Nem akarta megbántani a srácot. Csak jobban meg szeretné ismerni. - Hol van a horgod? - Louis ámultan hallgatta a fiút. Mennyire mély és rekedtes hangja volt. Biztosan a vízben való élettől.<br />
- Horgom? Miféle horgom? - kérdezett vissza Louis, ugyanis fogalma sem volt róla, hogy a jövevény mire akar kilyukadni. Maga mellé nézett ahol a pecabotja a fűben hevert, aztán hirtelen minden világossá vált a számára. A fiú nem azért haragudott meg rá, mert megkérdezte Tőle, hogy sellő-e, hanem azért mert úgy viszonyult hozzá mint egy halohoz. Halhoz, amiket az emberek kifognak a vízből, majd feldolgozzák és jóízűen megeszik. - Ó...<br />
- Tudtam, hogy rossz ötlet megmutatkozni előtted, ugyanis pontosan igaz az amit a Te fajtádról mesélnek. Halevő népség vagytok, semmi más. - a göndör fiú hangja fájdalmasan csengett ahogy lassan megfordult és minél lejebb ereszkedett a vízbe. Louison pánik surrant át, így gondolkodás nélkül vetette bele magát a vízbe és kapott a fiú keze után. Mindenre gondolt csak arra nem, hogy nem úszik valami jól. Az az egy szerencséje volt, hogy a sellőbe kapaszkodott és ezálltal fent tudta tartani annyit a fejét, hogy megszólaljon.<br />
- Ne menj el, kérlek - nyöszörögte, és valami jó okot keresett amivel maradásra tudná bírni. Tényleg nem akarta, hogy elmenjen. Volt benne valami, ami Louisnak kellett. Talán az, hogy vele egyidős lehetett és fiú volt, akivel egész jól megértenék egymást ha közelebbről megismerkednének. Ez az, meg akarta a sellőt közelebbről ismerni! - Mesélek a cipőkről. - ajánlotta fel. A sellőfiú szemei ismételten ragyogni kezdtek, de mikorra ismételten izgatott lett volna, összehúzta a szemeit.<br />
- Miért maradnék? - vonta fel a szemöldökeit a göndör. - Az előbb vallottad be, hogy a szemedben csak egy hal vagyok és Ti emberek, halevők vagytok.<br />
- Eszemben sincs megenni téged. Jézusom ez gusztustalan, sőt kannibalizmus. - borzadt el Louis és mélyeket lélegzett. Szerett volna visszamászni a sziklákra, távol a víztől, de rettegett attól, hogyha elengedi a fiút akkor elveszíti.<br />
- Kannibalizmus? - kérdezett vissza a sellő.<br />
- Hosszú - csóválta meg a fejét Louis. - Ennyi erővel inkább nekem kellene attól tartanom, hogy megeszel, ugynis a karod közt vagyok.<br />
- Mi nem eszünk embereket. - rázta meg a fejét a fiú. Louis ebben eddig is biztos volt, egyszerűen csak szólásra akarta bírni a fiút. - Ellentétben veled...<br />
- Utálok horgászni. Csak azért járok ide minden nap mert nem akarok otthon maradni a dilis nagyanyámmal meg a családommal. Ez az egy hely ahol békén hagynak. - fakadt ki Louis, és életében először kimondta azt amit gondol. A horgászás csak ürügy volt, hogy lelépjen a családjától. Otthon, Angliában is ugyanez ment. Az iskola meg a barátai és a foci volt az ürügy, hogy elszabaduljon az anyjától meg a húgaitól.<br />
- Úgy látom nem csak a családoddal nem vagy kibékülve, hanem a vízzel sem - Louis nem értette mire céloz a fiú egészen addig míg az a hosszú mutatóujjával a szájához nem ért. - Lila a szád. - jegyezte meg halkan. Louis pár másodpercre elfeledkezett róla, hogy ki is tartja Őt és, hogy hol van, aztán hirtelen kapcsolt és kapálózni kezdett.<br />
- Igazából nem nagyon szeretem a vizet. - köhögött fel halkan. Ezt mikor a göndör hajú fiú meghallotta erősebben szorította magához Louist, majd hirtelen azt vette észre, hogy az egyik lapos sziklán van szétterülve, miközben a fiú előtte könyököl és az uszonyát lengeti a víz felett. Pontosan ugyan olyan színű volt az uszonya mint a szeme, a mellkasa pedig annyira kivolt dolgozva mintha minden nap edzőterembe járna. - Köszönöm...<br />
- Harry - mosolyodott el a sellőfiú szélesen. Louis ülőhelyzetbe tornázta magát és próbálta nem túl feltűnően méregetni a fiú uszonyát. Nem járt nagy sikerrel. - Utálod a családod, utálod a vizet, van olyan valami amit nem utálsz? - Louis legszívesebben rávágta volna, hogy <i>Téged</i>, de nem merte.<br />
- Az <i>Adidas</i> cipőmet imádtam, addig míg egyesek le nem nyúlták - válaszolta epésen Louis közpen pedig kinyújtóztatta a lábait, majd hirtelen megint majdnem a vízbren kötött ki. Harry annyira bezsongott a fiú lábaitól, hogy úgy kapott utánuk mint egy kincshez. Egész mellkasával a víz felett volt, és Louis lábfejét tanulmányozta. Louis először kényelmetlenül érezte magát, mivel eddig még soha senki nem nézte ilyen áhítattal a lábujjait. Harryt egyszerűen lenyűgözte a fiú lábai és ujjai. De a göndörnek nem volt elég a nézés. Az összes ujjait megfogdosta és simogatta gyengéden, majd mikor Louis talpához ért a fiú jókedvűen felkuncogott; csikis volt.<br />
- Ezek mik? - pillantott fel Harry Louisra, majd gyorsan megint a lábakra szegezte a tekintetét.<br />
- Lábak. Az emberek ilyenekkel járnak, futnak, ugrálnak. - magyarázta a kék szemű, Harry pedig úgy hallgatta mintha valami csodát mesélne a fiú. - Olyan mint a Ti uszonytok - bökött Harry zöld uszonyára aki erre meglóbálta.<br />
- Ezek sokkal jobbak mint az uszony - koncentrált ismét Louis lábaira. - Rögtön felfigyeltem rájuk mikor megláttalak. Aztán láttam, hogy leveszed róluk azt a micsodát...<br />
- Cipőt. - segítette ki Louis kuncogva.<br />
- Igen, cipőt - bólintott Harry. - Utána azt hittem, hogyha elveszem akkor talán nekem is lesznek lábaim és kimehetek a partra ahol jobban megismerkedhetek majd veletek. - fejezte be röviden. Louis ha eddig haragudott is rá amiért elvette a cipőjét, most már képtelen rá. Harry azt sem tudta, hogy mi az a cipő. Csak kíváncsi volt rá, pont úgy ahogy Louis meg Harryre kíváncsi. Ha akarna akkor is képtelenne lenne haragudni.<br />
- Miért vagy ennyire kíváncsi ránk? - Louis igazából megértette a fiút. Harry egy sellő, még szép, hogy érdeklődik az emberek iránt. Neki furcsák az emberek, úgy ahogy Louisnak meg a sellők furcsák.<br />
- Meg szeretnék róla győződni, hogy tényleg olyan elvetemültek és gonoszak vagytok, mint amit állítanak rólatok a társaitok - magyarázta csendesen, de mikor Louis ellenkezni akart volna, hogy nem minden ember gonosz és elvetemült, Harry tovább folytatta. - Azt hiszem, hogy nem kell kimennem a partra mivel választ kaptam a kérdéseimre. - mosolyodott el féloldalasan.<br />
Louis elpirult a látványtól és a fiú mondandójától. Szóval Harry megkedvelte Őt, akár csak Louis Harryt.<br />
- Te sem olyan vagy mint a legendákban - válaszolta Louis és visszagondolt arra a sok mende-mondára amiket olvasni szokott a sellőkről. A kutatók szerint a sellők mind gyilkos lények és rondák. Harry ezek közül egyiksem volt. - Igaz annak jobban örültem volna ha nem lopod el a cipőimet, hanem inkább elkéred, de ezek után nem érdekel már. - Harry sokkal jobban bejött a számára mint a cipője.<br />
- Várj egy kicsit! - Louis mire feleszmélt volna, Harryt már elnyelte a víz. Még csak azt sem tudta megkérdezni, hogy hová megy és, hogy mikor jön vissza. Így csalódottan sóhajtott és máris hiányzott neki a srác. Nem akarta, hogy itthagyja csak így.<br />
Harrynek azonban esze ágában sem volt elmenni. Csak leúszott az óceán fenekéhez, ahol a homokban rejtette el azokat a dolgait amiket az emberektől lopott el és nem mutathatta meg a társainak mivel azok gyűlölik az embereket. Az összes kis semmitérő kincse közül, Louis cipőjei tetszettek a legjobban. Úgy őrizte Őket mint a szemefényét. Boldogan vette Őket magához és úszott vissza a felszínre, majd egyenesen Louishoz úszott és vigyorogva nyújtotta át a fiú hőn szeretett Adidas cipőjét. Louis meghökkent mikor meglátta a cipőjét amit a víz totál nyálkássá tett.<br />
- Gee, köszönöm - vette el Harrytől, és öntötte ki belőle a vizet. Az biztos többé a lábára nem tudja húzni, de nem is bánta. A sellőfiú még mindig olyan csodálattal nézett a megrongált cipőire, mintha valami elképesztő dolgot tartana a kezében. Aztán egy remek ötlete támadt. - Tudod mit? Tartsd meg! - nyújtotta vissza a sellőfiúnak.<br />
- Komolyan? - kérdezte Harry álmélkodva. Louis bólintotta mosolyogva, a fiú pedig kikapta kezéből a cipőt, de ez még nem volt elég neki. Egyenesen Louis nyakába vette magát és elkezdte szorongatni a nyakát. Louis elkönyvelte magában, hogy a fiúra ráférne egy jó nagy szappanos fürdés ami elvenné a halszagát és a nyálkás bőrét. De mégis mit várt? Hisz épp egy sellő ölelgeti. Amit nem is csinál rosszul. - Olyan az illatod mint az óceán. - suttogta a göndör a fülébe. Louis elpirult.<br />
- Mert óceán illatú a tusfürdőm - válaszolta, Harry pedig rögtön elengedte és ismét kérdezni akart, viszont Louis nem akart ilyen kis semmiségekről beszélni, arra még lesz idő. - A cipő pedig komolyan a tiéd. Lehet hogyha sokáig nézegeted, valami csoda folytán lábad nyől. - tudta, hogy ez képtelenség, de boldog volt tőle, hogy Harrynek ekkora örömöt tud szerezni ilyen kis semmiséggel.<br />
A két fiú csilloggó tekintettel bámult egymásra, a jókedvüknek pedig az idő vetett véget. Az egyik percben még sütött a Nap a másikban pedig apró cseppek borították be a testüket. Louis tudta, hogy ez a végszó, ha nem akar megbetegedni.<br />
- A rohadt életbe, hogy pont most kezd el esni - állt fel a sziklákról, majd lenézett a vízbe ahol Harry szomorkásan nézett fel rá. - Haza kell mennem. - sóhajtotta síri hangon. A sellőfiú mikor ezt meghallotta elkapta Louis lábát és elkezdte húzogatni, majd mikor elérte a karját azt kezdte el szorítani úgy mintha soha nem akarná elengedni. Louis sem akart elmenni, de muszáj volt. - Nyugi. Megígérem, hogy holnap vissza jövök. - simított végig Harry kezén, és végleg felállt.<br />
Sietős léptekkel indult meg vissza a nagyanyja háza felé, de amíg látta az óceánt addig Harry göndör fürtjei sem kerülték el a pillantását. Alig várta, hogy holnap legyen.<br />
Amint beért a konyhába a húgába ütközött aki teljes búvárfelszereltségben nézett vissza rá.<br />
- Búvárkodni indultam, erre pont most jön rá az eső. - kezdett el káromkodni Lottie és levette a fejéről a búvárszemüvegét. Louis nem szólt semmit csak bámulta a lányt. Búvárkodni. Ha lenne ilyen felszerelése akkor holnap le tudna menni a víz alá Harryvel. Milyen király lenne!<br />
- Hé Lottie, esetleg holnapra nem tudnák kölcsön adni a búvár felszerelésedet? - kérdezte aranyosan a fiú.<br />
- Hogy akarsz búvárkodni mikor még úszni sem tudsz rendesen? - vonta fel a szemöldökét Lottie. Louis magában jót mosolygott. Nem kell neki tudnia úszni addig míg Harry mellette van.<br />
- Megoldom. - vont vállat a fiú.<br />
Így történt, hogy másnap kora hajnalban teljes búvárszerelésben indult meg a jól ismert sziklák felé. Már messziről meglátta Harryt aki békésen uszogatott a víz felett, viszont amint meghallotta, hogy jön valaki elbújt a sziklák mögött.<br />
- Hé, én vagyok az - szólalt meg Louis, de Harry még mindig nem bújt elő. - Nézd! - vette le a fejéről a búvárszemüvegét.<br />
- Mi van rajtad? - pislogott Harry értetlenül.<br />
- Le tudok merülni veled a víz alá. - újságolta Louis, mire ezt Harry meghallotta szó szerint bele rántotta magával a vízbe. Louis tényleg tudott lélegezni a víz alatt, viszont azt sajnálta, hogy nem tud visszaszólni Harrynek. Pedig a fiú szája be sem állt. Megmutta neki az összes kedvenc helyét a víz alatt. Távolról még több sellőt mutatott, de egyiknek sem merte bemutatni ugyanis a vizi lények félnek az emberektől. Sőt Louis azt is megtudta, hogy a sellők egész jó viszonyt ápolnak még a cápákkal is, vagyis Őket nem eszik meg. Louis ha tethette volna élete végéig lent maradt volna a víz alatt Harryvel. Ezt azonban nem tehette meg.<br />
Napnyugtakor jött fel a víz felszínére. Harry gondosan visszaültette Louist a sziklára.<br />
- Köszi a mai napot. Elképesztő volt. - hálálkodott Louis.<br />
- Akármikor megismételhetnénk - simogatta meg Harry a fiú lábát. Louis érezte, hogy a szíve hevesebben kezd el dobogni és legszívesebben elmondta volna a göndörnek, hogy mennyire tetszik neki ez az egész kialakult helyzet.<br />
- Harry...- kezdett bele, de úgy tűnt a fiú gondolatolvasó. Elkapta a nyakát és magához húzta, hogy a szájuk rendesen összeérjen. Louisnak rá kellett döbbennie, hogy most kapta meg élete egyik legjobb és legkülönlegesebb csókját egy sellőfiútól.<br />
Harry amilyen gyorsan megcsókolta, olyan gyorsan abba is hagyta. Szégyenlősen elmosolyodott, egy utolsó puszit nyomott az arcára és vissza ugrott az óceánba.<br />
- Ne menj el! - könyörögte kétségbeesetten Louis, de már hiába volt. A víz lenyugodott és semmi nyoma nem volt annak, hogy alig pár perce egy sellőfiú a habok közt lett volna...<br />
<br />Do_Paynehttp://www.blogger.com/profile/11241368996236605352noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-9070713713594839281.post-11098871348227282062016-05-13T12:45:00.000+02:002016-05-13T12:45:28.937+02:00Az a nagy helyzet...Egy ételmérgezés után, újra itt vagyok :DDD Rettentően hülyén érzem magam, hogy az utolsó részt semmi hálalkodással az orrotok alá nyomtam, de az a nagy helyzet, hogy örültem, hogy azt a pár mondatot oda tudtam írni a fejezet elé, ugyanis mint ahogy az első mondatot látjátok, megettem valamit és hát ételmérgezést kaptam, és egész héten szenvedtem mint az állat xD De most már túl vagyok a nehézségeken és itt vagyok :DD<br />
Igen, tudom, hogy mit akartok olvasni<br />
Mi a helyzet az új történetemmel....Hát SEMMI :c szó szerint semmi...egy csomó történetbe bele kezdtem, de három fejezetnél tovább nem jutottam...tök gáz, de húsz történet után nagyon nehéz valami újat mutatni már...komolyan semmi ötletem nincs...esetleg ha valakinek van valamilyen ötlete amiről szívesen olvasna tőlem az nyugodtan írjon ( nyugodtan lehet a fiúkon kivül is, vagy Liamen kívül) Én mát kifogytam :| Ez van, sajnálom. Esküszöm próbálok összehozni valamit, de nem megy. Lehet írói válságban vagyok, vagy már a fiúkat nem szeretem annyira ( jéj, ezt is megértem, hogy leírtam xD) nem tudom. De nem akarlak benneteket sem cserben hagyni, mert tudom, hogy vártok valami újra ( khm, van egy Larrys novellám, de nem merem feltenni, mivel tudom, hogy sokan hogy vagytok ezzel) Azon is gondolkoztam már, hogy addig míg nem jut eszembe semmi jó ötlet, addig a blog tovább fog működni mint egy személyes blog ahol pl. megmutatom a videóimat amiket most szerkezgetek, mert írhatnék különböző novellákat, amikről Ti szívesen olvasnátok, meg adhatnátok ötleteket, hogy miről akarnátok olvasni :D Mit szóltok?<br />
Ennyit akartam csak :))) A döntés a ti kezetekben van. Vagy lesz személyes blog addig míg nem tudok írni egy normális történetet, vagy pedig szüneteltetem a blogot kitudja, hogy meddig.Do_Paynehttp://www.blogger.com/profile/11241368996236605352noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-9070713713594839281.post-17540338183426452902016-05-08T10:45:00.000+02:002016-05-08T10:45:42.052+02:00|| Chapter 24 : - Igazság || <div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>Íme az utolsó rész :D A köszönetnyilvánítás meg a blog jövője, majd a jövőhéten érkezik egy külön bejegyzésben szóval figyeljétek a blogot ;)</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYahBB88IsFAYS9Yrm5E_sg_oJUztTr85Dh_g0fD9NeuWvX4jwwBMbv-Z7aAfCPNrVum3e-2y1iO7HTplXALE2Hha4V5xqd-TWQ2l_fdlcJC98rOgi_jYq0e8p_Q8ZJaJC5yi0pRg0t_w/s1600/large.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYahBB88IsFAYS9Yrm5E_sg_oJUztTr85Dh_g0fD9NeuWvX4jwwBMbv-Z7aAfCPNrVum3e-2y1iO7HTplXALE2Hha4V5xqd-TWQ2l_fdlcJC98rOgi_jYq0e8p_Q8ZJaJC5yi0pRg0t_w/s1600/large.gif" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: large;">Liam</span></div>
<br />
Niall megkövülten állt a mosdó ajtajában a szája elé téve a kezét. Fogalmam sincs, hogy most mit is kellene csinálnom ebben a helyzetben. Mármint az öcsém épp most látta meg, hogy a húgommal smárolok! Erre mégis mit lehet reagálni? Én mit reagálnék ha Niallt láttam volna meg ilyen helyzetben Olival? Tuti, hogy kiakadnék a helyében és nem is fogok csodálkozni ha Ő is ezt fogja tenni. Erre nincsenek szavak, hisz tényleg testvérek vagyunk. Testvérek extrákkal. De mi a szart csináljak az érzéseimmel? Valaki mondja már el nekem, hogy mit csináljak, hogy ne érezzek így Oli iránt?<br />
Lehet undorodni tőlem. Nem fogok csodálkozni. Én is undorodom magamtól, de tenni jelenleg nem tudok mit. Szeressek ki belőle? Mégis, hogy? Hisz a húgomról beszélünk. A kibaszott húgomról! Tudom én voltam az aki állandóan azt szajkózta, hogy keresi a szerelmet és végre megállapodna. Csak azt nem hittem volna, hogy ez majd be fog következni, csak történetesen az a személy akibe szerelmes leszek az pont a testvérem lesz. Jézus, még csak rá gondolni is szörnyű. A szex bezzeg nem volt szörnyű, viszont most, hogy Niall meglátott hirtelen minden undorító és szánalmas lett. Igen, próbálom meggyőzni magam, hogy undorító és szánalmas amit csináltunk. De valahogy nem nagyon akar összejönni. Hiába próbálom az ellenkezőjét mondani, ha a testem ellenáll. Igenis vonzódom Olihoz, és tényleg nem zavar az, hogy a testvéremet kefélgetem. Már ha tényleg testvérek vagyunk. Miért ne lennénk azok? Mert van egy srác aki a kiköpött hasonmásom? És? Az emberek mindig is irigykedtek rám mivel valjuk be őszintén kurva jól nézek ki. Nem csoda ha valaki leutánoz. Nem hittem volna, hogy egyszer ilyet mondok, de remélem semmi közöm az úgymond tesóimhoz. Gáz lenne ezek után az élet így. Mármint tisztában vagyok vele, hogy ez ami most Olival kialakult közöttünk nem végleges. Hisz egy vérből vagyunk, könyörgöm. Akár mennyire is taszító erre gondolni, de tényleg gusztustalan amit most csinálunk.<br />
Én mindig a legrosszabb emberbe szeretek bele.<br />
Igen, szeretem a húgomat és ami a legszörnyűbb, hogy nem testvér módjára. Azt sem tudom, hogy mikor történt ez mindez meg. Talán akkor mikor őszi szünet volt és Carly átjöt hozzánk majd egy csapásra csajt varázsolt Oliból. Valami megváltozott bennem akkor. Annyira tökéletes volt. Olyan kis naiv. Teljesen megváltozott, engem pedig magával húzott. Már akkor sejtenem kellett volna, hogy gondok lesznek mikor elkezdtem tapizni csak úgy. Jézusom melyik testvér fogdossa a húga melleit? És melyik húg hagyja, hogy a bátyja tapizza. A gond az, hogy Oli sem erőltette meg magát nagyon, hogy ellenálljon nekem. Mégis akkor azt hittem, hogy csak valami nincs rendben velem. Aztán jött a kórházas dolog. Na igen, ott már minden veszve volt. Az a tudat, hogy Olit láttam csókolózni egy másik személlyel - aki mellesleg csaj volt, vérszemet adott. Fel nem tudtam fogni, hogy egy olyan tökéletes lány mint Ő hogyan a francba tud visszacsókolni egy másik lányt? Akkor határoztam el, hogy valamit tennem kell. Csak történetesen arra nem gondoltam, hogy összeveszünk én pedig megcsókolom Őt. Nem volt tervemben, hogy megcsókolom. Hirtelen indulatból csináltam. Ott állt előttem a szavak pedig csak úgy dőltek belőle. Én pedig nem bírtam. Túl közel volt, túl csábító volt én pedig gyenge. Nem foglakoztam az agyamban lévő gondolatokkal. Képtelen voltam rá úgy tekinteni mint a húgomra abban a pillanatban. Meg kellett volna állnom a csóknál, de képtelen voltam. Közel volt hozzám és annyira hivogató volt, hogy nem gondoltam másra csak arra, hogy mennyire magamévá akarom tenni. És meg is tettem. Sőt kijelenthetem, hogy életem legjobb szexe volt a húgommal. Gáz. És még csak nem is éreztem kellemetlenül magam, sőt rá sem gondoltam arra, hogy mit tettem. Jó volt, egészen addig míg Oli nem szembesített a ténnyel. A leggázabb pedig az, hogy nem bántam meg. Ráadást akartam, amit most meg is kaptam - majdnem, ha Niall nem jött volna be.<br />
Mindig van valami tervem amivel meg tudom védeni magamat illetve magunkat. Most mégis szó nélkül bámulok az öcsémre, tanácstalanul. Hazudjak? Ezt nem lehet csak úgy elhazudni. Nem vak. Nagyon is jól látta, hogy mi történt. Verjem meg? Nem lenne szívem hozzá. Engedjem, hogy mondja el mindenkinek? Még apának is? Nem, ez nem történhet meg. Niall jó srác, de nem tudom, hogy mennyire megbízható.<br />
<br />
Meg akarok szólalni, de hogy őszinte legyek fogalmam sincs, hogy mit kellene mondanom. És ezt Niall észre veszi, mivel inkább Ő szólal meg helyettem.<br />
- Kitalálom - kezd bele és zsebre dugja az egyik kezét. - Valamelyikőtök szemébe bele ment valami és azt próbáltátok kivenni - ez lenne a legsablonosabb magyarázat, de nekem még csak az eszembe sem jutott. Olival tanácstalanul össze nézünk. Vagyis inkább Oli szinte már megöl a tekintetével és szótlanul követeli, hogy húzzam ki magunkat a szarból. - Ezért tűnt úgy nekem, mintha smároltatok volna, igaz? - vonja fel az egyik szemöldökét.<br />
- Mit fogsz kezdeni a helyzettel? - kérdezem nyugodt hangnemben. Értetlenül néz rám úgy ahogy Oli is. - Mármint futsz és mindenkinek elmondod, hogy a tesóidat rajta kaptad smárolás közben? - jobb ha rögtön a lényegre térünk. Kár terelni a témát, Niall nem hülye.<br />
- Bejöttök egymásnak? - kíváncsiskodik.<br />
- Testvérek vagyunk, mégis hogy kérdezhetsz ilyet? - Oli felháborodottan szólal meg és egy kicsit fáj is amit mond.<br />
- Hazudsz. - válaszolja nyugodtan Niall, Oli pedig elpirul. Soha nem volt jó a terelésben. - Van köztetek valami, nem tudom, hogy mi, de azt tudom, hogy inkább tartsátok titokban. Sőt az lesz a legjobb ha most rögtön kitaláltok valamit apának.<br />
- Apának? - nyelek egy nagyon rosszat sejtve.<br />
- Itt van és beszélni akar velünk. Pont azért is jöttem ide szólni. - magyarázza semlegesen. Apa ide jött? Minek jött ide? Talán sejt valamit? Jézusom. <br />
- Nem fogod elmondani senkinek, ugye? Ugye nem Niall? - Olit még soha nem hallottam könyörögni. Mit csinálna apa ha ez kitudódna? Inkább bele sem merek gondolni.<br />
- Mi hasznom lenne nekem belőle? - ráncolja össze a homlokát és mielőtt bármit tudnék mondani megfordul és kimegy, utána pedig rögtön Oli is. Most menekülni fog előlem?<br />
Felsóhajtok és én is követem őket. A zene rögtön megcsapja a fülem, de most már valahogy nem tudom élvezni. Talán azért nem, ugyanis ahogy magam után hagyom a mosdót két izomagy fogja meg a karom és kicsit sem kedvesen kezdenek el húzni az úgymond családom felé. Apám már messziről úgy néz rám mint aki a puszta tekintetével meg tudna ölni. Tuti, hogy történt valami és azért van itt. Más ok nem lehet.<br />
- Mind az öten be a furgonba és meg se próbáljatok megszólalni vagy ellenkezni - hiába szól hangosan a zene, a hangja túlszárnyalja. Egyikünk sem mer megnyekkenni. A biztonsági őrök társaságában libasorban hagyjuk el a helyet és szállunk be az autóba. Nem tudjuk, hogy apa hova visz minket, vagy hogy mit akar. Csendben ülünk és várunk a sorsunkra. Oli közvetlen mellettem ül és érzem ahogy az egész teste remeg. Mindig Ő szívja meg mindenért, még azért is ami nem az Ő hibája. Egyik keze a teste mellett van én pedig gondolkodás nélkül csúsztatom mellé az enyémet, majd feltűnőmentesen szorítom meg az ujjait. Rögtön lenéz az összekulcsolt ujjainkra, majd a szemembe néz. Biztatóan rá mosolygok, ő pedig halványan vissza rám. Hiába a titkos meghitt pillanat, ha Niall árgus szemekkel figyel és ezt mikor Oli észre veszi rögtön el is engedi a kezem.<br />
A furgon egy hotel előtt áll meg. A biztonsági őrök nyitják ki az autó ajtaját, és egész végig mellettünk vannak. Apa minek hozott egy hotelbe minket? Szólnia kellett volna, hogy ide jön. Utálom a meglepetéseket, pláne azokat amik apával kacsolatosak.<br />
A lakosztály ajtaja becsukódik utánunk, apa pedig elindul a konyha felé így nekünk követnünk kell Őt. A helység közepén áll meg, pontosan velünk szembe.<br />
- Gyermeikeim elmondanátok nekem, hogy mi a jó abban, hogy állandóan hazudoztok nekem? - Oli felnyekken, apa pedig lassan néz végig rajtunk, úgy mint aki azon töpreng, hogy melyikünket is ölje meg először. Vajon képes lenne bántani minket, úgy? Apából mindent kinézek.<br />
- Valami rosszat csináltunk? - köszörüli meg a torkát Louis és farkasszemet néz az apánkkal. Apa állja a nézését és egy ördögi vigyort varázsol az arcára. Szóval valami rosszat csináltunk.<br />
- Nem is tudom, had gondolkozzam - kezdi el simogatni a borostáját úgy mintha tényleg gondolkozna. - Mikor döntöttétek el, hogy az akciót lefújjátok? - tekintetét egyenesen rám vezeti. Az akció még csak el sem kezdődött. Jézusom, Carly leszbikus, évekig is játszhatnánk ezt a játékot akkor sem szeretne belém.<br />
- Tudod mikor megbíztál bennünket ezzel a feladattal jobban utána kellett volna nézned a dolgoknak - szólalok meg határozottan. Elegem van már belőle, hogy mindig mi vagyunk a szar alakok. Ő is ront el dolgokat, és ezt most rohadtul elbaszta. - Ez az akció elvérzett, ugyanis Carly Simson soha nem lesz szerelmes sem belém, sem pedig másik srácba. Kényszeríthetsz, hogy tovább szédítsem, de felesleges.<br />
- Talán ha nem mentetek volna mind ketten ugyan arra a lyukra, akkor Carly téged választott volna - a mosoly szélesedik az arcán ahogy hol rám, hol pedig Olira néz. Tudja! Apa tudja, hogy mit csináltunk. De honnan? - Hogy honnan tudom? - válaszolja meg a kérdésemet amit magamnak tettem fel. - Azt hittétek, hogy egyedül hagylak benneteket? Ó, nem. Az összes lépéseteket követtem. Minden kis apró dologról tudtam sőt még mindig tudok. Megjegyezhetnétek már, hogy örök életetekben meg lesztek figyelve egészen addig míg egy másik kontinensre nem mentek ahol nem tudják, hogy mi az a modern civilizáció. Nektek nincs életetek és nem is volt. Addig míg életek az enyémek vagytok és azt csináljátok amit én parancsolok, ugyanis képetelen vagytok ellenkezni nekem. - mint valami hülye robotos filmbe csöppentem volna. Mindig is tudtam, hogy apa nem normális, de soha nem hittem volna, hogy ennyire kellünk neki. Hát persze, hogy kellünk neki, hisz mi intézzük el helyette a piszkos munkákat. És igaza van, képtelenek vagyunk ellent mondani neki mivel féltjük a szaros életünket. Komolyan ez a sorsunk? Hogy örök életünkben az Ő kéréseit teljesítjük? Inkább a halál. - Most pedig, hogy ezt tisztáztuk, fiúk légy szíves hagyjatok magamra Oliviával. - húzza ki magát. Louis, Niall és Harry rögtön engedelmeskedik, csak én maradok a helyemen. Nem hagyhatom Olit egymagára ezzel az őrültel. Kétségbeesetten nézek a lányra, aki csak bólint egyet ezzel jelezve, hogy nyugodtan mehetek. Éppenhogy csak átlépem a küszöböt apa rögtön becsapja az ajtót. De én nem adom fel ilyen könnyen. Láttam, hogy a konyhába vezet még egy ajtó ami résnyire ki volt nyitva. Rögtön oda megyek és elbújok a fal mellett, de úgy, hogy közben belássak a konyhába.<br />
- Már megint elbasztad. - jegyzi meg apa és lassú léptekkel elindul Oli felé. Messziről látom, hogy a lány falfehér és még jobban remeg.<br />
- Esküszöm, fogalmam sem volt róla, hogy Carly leszbi. Én próbáltam őket összehozni Liammel, de ... - nem tudja befejezni, mivel apa meglendíti a kezét és lendületből pofon vágja a lányt. Oli feje oldalra billen a hajával együtt. Szó nélkül tűri miközben a kezeim ökölbe szorulnak.<br />
- Tudod kiscsibém most jutottam el arra a pontra, hogy már bele fáradtam abba, hogy az összes akciót Te kúrod el - a férfi elkezdi az ujjait tördelni.<br />
- Apa...<br />
- Csak gondoltam szólok, hogy a napjaid meg vannak számolva - jegyzi meg nyugodtan apa, én pedig legszívesebben kiugranék a rejtek helyemről és agyonverném. - Nyugi a fiúknak majd azt mondom, hogy elküldtelek egy másik országba akciózni ahonnan majd soha többé nem jössz haza. - micsoda? Komolyan meg akarja ölni Olit? Az én Olimat? Nem! Ezt nem fogom megengedni. - Élvezd ki életed utolsó napjait, vagy talán perceit? - hallom ahogy Oli felsír majd csendesen kimegy a konyhából. Nem hiszem el, hogy ez történik. Egy apa aki meg akarja ölni a saját lányát. Ilyenkor hol vannak a rendőrök? Miért nem tud rajta segíteni valaki? Oli nem csinált semmi rosszat.<br />
Látom ahogy a férfi leül az egyik székre, de nincs sok ideje pihenni, mivel ahogy Oli kiment úgy egy másik férfi jött be helyette.<br />
- Van egy feladatom a számodra - kezd bele rögtön apa.<br />
- Megint gyerekeket kell ellopnom a szüleiktől akiken Te majd drogokat fogsz tesztelni és ha életben maradnak akkor megtartod Őket és azt hazudod nekik, hogy Te vagy az apjuk? - micsoda? Megdörzsölöm a füleimet. Tuti rosszul hallottam. Gyerekeket loptak el a szüleiktől? Drogot ettek velük? Ezek a gyerekek mi vagyunk? Elloptak a szüleinktől? Azért nem emlékszünk semmire mert gyerekkorunkban drogokkal tömtek tele? - Nem félsz Tőle, hogy ez a négy srác majd egyszer rájön az igazságra?<br />
- Hülyék Ők ehhez. - vonja meg a vállát.<br />
- Nem tudom Gregorio. A szőkeség már így is nyomoz. Ráadásul ott van Liam ikertesója is. Sőt ha jól értesültem Harry nővére New Yorkba költözött a férjével. Louis anyja pedig még mindig nem adta fel a keresést, és előbb utóbb úgyis megtalálja az eltűnt fiát. - muszáj megkapaszkodnom a falban nehogy elessek. Szóval tényleg igaz. James az ikertestvérem. A testvéreim pedig nem is a testvéreim.<br />
- Inézd el Oliviát nyomtalanul. A többit pedig bízd rám. - mondja nyersen, nekem pedig ennyi elég volt. Hirtelen megfordulok és a fiúkba ütközöm. Mégis mikor jöttek ide. Végig nézek rajtuk és mind a hárman mosolyognak. Szóval végig hallgatták az egészet. Tudják az igazat.<br />
Ujjamat a számra teszem és ezzel jelzem, hogy fogják be a szájukat. Kitérem Őket és Oli keresésére indulok akit meg is találok a vécében. Komolyan ennek a lánynak ha valami baja van mindig a vécébe menekül.<br />
- Készülődj baba, elszökünk - térdelek le elé és a térdére rakom a kezeimet.<br />
- Hogy mi?<br />
- Elmegyünk egy helyre ahol apa soha nem fog megtalálni minket. Elveszlek feleségül. Csinálunk egy csomó gyereket, a fiúkkal pedig tovább fogunk énekelni. Hát nem szuper? - kérdezem csillogó tekintettel és hevesen megcsókolom.<br />
- Te beteg vagy. - jegyzi meg csendesen.<br />
- Nem, csak szerelmes. - kacsintok rá.<br />
Ezt követően, az éjszaka folyamán miután Louis megint bevetette a jól ismert altatós kávéját, összetörtük a mobiljainkat. Apánk összes bankszámláját lecsapoltuk és üresen hagytuk. Bőröndök, ruhák és cuccok nélkül indultunk neki a nagyvilágnak. Utunk Thaiföldön ért véget egy lakatlan kis szigeten. Az emberek annyira elmaradottak voltak, hogy gőzük sem volt róla, hogy mi az internet, vagy mobiltelfon. Úgy gondoltuk, hogy amíg apa bele nem törődik a sorsába addig itt maradunk, majd utána elindulunk és megkeressük az igazi életünket. Hisz még mindig nem tudtuk, hogy kik vagyunk mi.<br />
Vagyis én már sejtettem. Egy srác aki bele zúgott a húgába és ennek köszönhetően megtuda az igazat, hogy az egész élete egy nagy hazugság volt. De nem bánom.<br />
<br />
<br />Do_Paynehttp://www.blogger.com/profile/11241368996236605352noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-9070713713594839281.post-43509403688513519392016-04-30T09:25:00.003+02:002016-04-30T09:54:41.084+02:00|| Chapter 23 : - Mosdó ||<b>Heyy!!! Láttátok, hogy az oldal átlépte az 1 MILLIÓ oldalmegjelenítést? :O oké, tudom ez nem akkor dolog, mint pl. a feliratkozók, és azt is tudom, hogy egyes emberek egy nap alatt többször felnéznek az oldalra, de akkor is! eddig még egy blognál sem láttam ilyen magasnak ezt a számot ( hogy az az egoista pofám xd) szóóóóval wooow...</b><br />
<b><br /></b>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUyqksqqyWmN4GOioZGqQmN5SoiKEd5sl_T6RQhZ77pDnJ7nqY3XiYRXHXP15Q-Y-71qgzQbxaU7iAWjsaCsplJ1HdO6hruz8ooONXqP8FWZjtPvRP-OgcVWEcuV4qqkxtaWYVgeF2ZZc/s1600/large.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUyqksqqyWmN4GOioZGqQmN5SoiKEd5sl_T6RQhZ77pDnJ7nqY3XiYRXHXP15Q-Y-71qgzQbxaU7iAWjsaCsplJ1HdO6hruz8ooONXqP8FWZjtPvRP-OgcVWEcuV4qqkxtaWYVgeF2ZZc/s1600/large.gif" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
Fejemet elhúzom Louis hátától, majd gyorsan megtörlöm a szemeimet és elmosolyodom. - Tudjátok, szerintem mi tényleg tesók vagyunk - kezdek bele és erre mind a négy rám néz. Wow, mikor is volt olyan pontosan, hogy így figyeltek rám? Hm, szerintem soha. - És tudjátok miért? - válaszadás képpen fejcsóválásokat kapok. - Mert mind az öten tiszta idióták vagyunk. A vérünkben van. - kuncogok fel.<br />
Miért ilyen nehéz kimondani azt, hogy tesók vagyunk? Miért örülnék inkább annak, ha az ellenkezője lenne? <i>Oli, ne nézd már Liamet miközben ilyenen gondolkozol. Rohadtul nem érezhetsz így iránta. Ez olyan mintha egész életedben titkon vonzódtál volna a bátyádhoz. </i>Na, nem. Ez nem lehet. De miért ne lehetne? Jézusom azt sem tudom, hogy igazából milyen szerelmesnek lenni. Lehet, hogy most is az vagyok csak nem tudom beismerni magamnak.<br />
- Akár tesók vagyunk, akár nem úgy döntöttem, hogy mindannyiótokat elhívlak bulizni és jól bebaszunk - csapja össze a kezét vigyorogva Louis és Harryvel boldogan lepacsiznak. Niall szemei is csillogni kezdenek. Liam pedig sunyi vigyorral rám néz. Ajaj ez az a nézés, mikor kanos. Csak egy szavába kerül én pedig rögtön ledobom a ruháimat. <i>Mi van? Ezt én gondoltam? </i>Az lesz, hogy most szépen elmegyünk bulizni, seggrészegre iszom magam és messziről elkerülöm Liamet és esélyt sem fogok adni magamnak, hogy rá gondoljak. Nem, nem történhet meg még egyszer az ami a múlt éjjel. Testvérek vagyunk - akár mennyire is az ellenkezőjét állítom. Lehet, hogy csak magamnak akarom bemesélni a lelkiismeretem miatt. Inkább elhitetem azt, hogy valójában nem is vagyunk testvérek csak azért, hogy közben nyugodtan fantáziálhassak Liamről. <i>És már megint Liam. Miért kell az összes gondolatomnak Liamről szólnia?</i><br />
- Ez mind szép és jó, dehogy jutunk ki innen? - Niallnek igaza van. A kollégiumot este hét után nem lehet elhagyni. Amikor a fiúk szórakoztak akkor valamelyik hallgató szobáján voltak ahol csendben iszogattak. De most gondolom nem ilyen bulira gondoltak. - Mellesleg autónk sincs. - baszki, ennyire nehéz itt elmenni szórakozni? Kezdem vissza sírni apát. Se autó, se kimenő.<br />
- De hát mi Scottok vagyunk ! - szólal meg hirtelen Harry. Utálom ezt a nevet. - Nekünk nincs lehetetlen. - van benne valami. Eddig mindent elértünk amit akartunk. És itt még csak gyilkolnunk sem kell. Ravasz mosoly kúszik az arcunkra és összenézünk.<br />
- Eléggé jó viszonyban vagyok a portás nyanyával. Talán vihetnék neki egy kávét amibe véletlenül altatót kevernék - kezdi el simogatni az állát Louis és úgy gondolkodik tovább hangosan. - Ha elaludna simán ki tudnánk osonni és senkinek még csak fel sem tűnne. - na ezért vagyunk mi Scottok. Ezt a hallgatók közül ki merné megcsinálni? Senki, ugyanis félnének attól, hogy kibasszák őket az elit iskolából. De minket nem érdekel. Én örülnék neki ha végre elhúzhatnék innen. - Viszont akkor is itt van még az autó.<br />
Akaratom ellenére is eszembe jut az mikor Carly arról kezdett el dicsekedni, hogy James ajándékba kapott az elnöktől egy Ferrarit. Ne kérdezzétek, hogy miért kapott csak úgy egy méregdrága autót az elnöktől. Talán azért mert James volt az egyetlen aki nagyon közeli viszonyban volt a lánnyal. Az elnök gondolom pedig hosszú távra tervezi a kapcsolatukat.<br />
- Hát James Ferrarija a parkolóban áll, és mivel úgyis Ő Liam ikertesója szerintem nem haragudna meg érte ha kölcsön vennénk az éjszakára - jegyzem meg csendesen.<br />
- Te most azt akarod, hogy lopjak el egy autót a tesómtól? - vonja fel a szemöldökét kérdően Liam, de a szája sarkában ott virít az a sunyi mosoly. - Most komolyan ilyen rosszfiúnak nézek ki, aki csak úgy el tud lopni egy autót? - kéri ki magának. Én nem nézem ki belőle. Én tudom, hogy mennyire imád autókat feltörni majd elvinni egy körre.<br />
- Úgy tűnik minden probléma megoldódott - nevetek fel a fiúk pedig libasorban megindulnak. Én is utánuk indulnék, de Liam elkapja a karom és vissza húz.<br />
- Ma este, ismétlést kérek. - suttogja a fülembe és flegmán magamra hagy. Esetleg nekem nem lehet beleszólásom? Most komolyan ennyire látszik rajtam, hogy totál kivagyok rá éhezve? Miért nem megyek utána és mondom meg neki, hogy felejtse el ugyanis én nem vagyok egy olyan lány. Épp ez az képtelen vagyok azt mondani neki, hogy nem. A gond az, hogy nagyon is akarom. Sőt annak örülnék ha már most csak az övé lehetnék.<br />
<br />
Louis sikeresen elintézte a portás nénit. Nem tudom, hogy honnan vette az altatót, de az biztos, hogy nagyon hatásos volt. A néni még meg is köszönte miután egyszerre megitta az egész kávét. Mi a tanulság? Ezek után soha nem fogadok el semmit Louistól. Ez a srác félelmetes.<br />
Utána pedig következett James Ferrarija. Niall, Harry és Louis a környéken sétált és figyelték a gyanús dolgokat, míg Liam az ajtó zárját próbálta feltörni ami úgy tűnt, hogy kicseszik vele. Éppenhogy csak hozzá ért az autóhoz azon rögtön megszólalt a riasztó. A srác pedig bepánikolt majd gondolkodás nélkül vett fel egy kavicsot és dobta az anyós felöli ablakra és zúzta szét és hajolt be, hogy tudja elhallgattatni a riasztót.<br />
- Nem úgy volt, hogy karcolás nélkül hozzuk vissza az autót? - kérdezte Louis mikor beült a volán mögé. De úgy volt. Viszont most már egy pici karcolással kapja vissza - vagy nem kapja vissza. Ahogyan a fiúkat ismerem tuti, hogy elkövetnek valamit ezzel a szerencsétlen járgánnyal.<br />
- Ne kérdezősködj csak indítsd be - válaszolt vissza Liam idegesen. Úgy látszik kezdi elfelejteni, hogy hogyan is kell autót lopni.<br />
- Még soha nem kellett Ferrarit beindítanom kulcs nélkül. - mondja Louis és kidugott nyelvel szerel valamit a volán alatt.<br />
- Vesszetek csak össze! Jó úton haladtok, hogy felhívjátok magatokra a figyelmet. - szólalok meg morogva Harry ölében. Ez a autó olyan kibaszott kicsi, hogy alig lehet elférni benne. Louis vissza akarna szólni, de szerencséjére a motor felbődül Ő pedig rögtön a gázra tapos és elindul. Igazából fogalma sincs, hogy hova is megy. Egyikőnk sem ismeri Washingtont így nem tudjuk, hogy melyik az igazán jó szórakozó hely.<br />
Végül egy eléggé jól kivilágított helyre esik a választásunk. Az épület fényei az egész utcát megvilágítják és csak úgy özönlenek oda be a vendégek. Ha a fiúk nem lennének egy menő banda tagjai tuti, hogy nem engednék be őket. De mivel Ők a One Direction nevezetű banda tagjai, így a biztonsági őr csak rájuk vigyorog, kezet fog velük és utat enged - a többi kint álldogálló ember pedig hangot ad felháborodásuknak, de valahogy senki nem foglalkozik a nemtetszésükkel.<br />
A klubban minden megvan amit egy pénzes alak csak kívánhat. Dögös, félmeztelen táncoló csajok, dübörgő menő zene, koktélok, kényelmes fotelek, világítás. Minden ami a fiúkat lázba hozza. A négy fiúnak nem kell sok és máris bele vetik magukat az éjszakába. Louis kezében kezdetnek egy sörös üveg virít miközben bőszen el kezd flörtölni az egyik táncoló lánnyal, majd eltűnnek. Harryt rögtön három lány lepi le akikkel táncolni kezd. Niall a pultos lányt célozta ki magának, Liammel együtt. Csak én üldögéltem az egyik kis csendes zugban, miközben azon agyaltam, hogy mihez is kezdjek magammal. Soha nem voltam az a fajta aki elrontja a testvérei estjét. Pont azért nem is nagyon jártam a fiúkkal bulizni. Valahogy mindig magamra maradtam, miközben Ők jót buliztak aztán én voltam az aki a részeg seggüket haza fuvaroztam. Őszintén már bele untam. Ha fél óra múlva sem fog semmi izgi történni akkor leléptem innen.<br />
<i>- I live for you, I long for you, Olivia.</i> - Liam egy határozott mozdulattal ül bele a mellettem lévő fotelbe miközben mind két kezében két koktélos pohár pihen. Furcsa, hogy az egyiket sem loccsantotta magára ahogy bele ült a kanapéba.<br />
- Mégis mi volt ez a belépő? - kérdezem és magamhoz húzom az egyik koktélos poharat. A pohárban lévő löttynek zöldes sárga színe van és akár mennyire is akarok belőle inni, nem merek. Kitudja, hogy Liam mit hozott nekem.<br />
- Ez volt a dal refrénje amit neked írtam - meséli vigyoroga. <i>Nehogy elpirulj! Hagyd figyelmen kívül, hogy a bátyád írt neked egy dalt. </i>Bassza meg, Liam írt nekem egy dalt. Csak nekem! - Tudod mikor arra kényszerítettél, hogy Carlynak írjak. Nos én akkor valami oknál fogva neked írtam. - bele iszik a koktéljába, majd tovább folytatja. - Mikor akarsz megint kihasználni? - kérdezi felvillanyozva.<br />
- Kihasználni?<br />
- Te mondtad, hogy csak kihasználtál. Azt kell, hogy mondja, hogy jó vagy kihasználásban. Élvezném ha életem végig csak kihasználnál. - hányszor mondta azt, hogy kihasználni? És tudjátok, hogy mi a legrosszabb? Hogy még csak be sincs rúgva. Mikor leissza magát akkor menni sem bír, nemhogy beszélni. Nem, amiket most itt elhadart azt mind komolyan gondolta.<br />
- Nem fogok dugni veled egy klubban! - mondom felháborodva. Még ha fáj is ezt mondanom. Nyilvános helyen vagyunk. Akár mennyire is le szeretném Őt itt helyben teperni, cikinek tartom.<br />
- Nem arra kértelek, hogy itt rögtön ess nekem. Elvonulhatnánk - hajol közelebb és a fülem mögé tűri a hajam. Csak nehogy megpusziljon, mert akkor végem. - Mondjuk a lány mosdóba?<br />
- Miért pont oda?<br />
- Az ilyen helyek a csajok csak nagy ritkán járnak pisilni, szóval nem kell majd attól tartanunk, hogy ránk nyitnak - kacsint rám és pimaszul megcsípi az arcom majd a kezét nyújtsa. Fogalmam sincs, hogy miért csúsztattam kezem a kezébe és engedtem, hogy maga után húzzon egészen a női mosdókig. Úgy látszik, hogy igaza volt mikor azt mondta, hogy senki nem jár ide, mivel a helységben még csak a zene sem hallatszódott. Mintha egy másik helyen lennénk és nem egy klub mosdójában.<br />
Az ajtó éppenhogy csak becsukódott mögöttünk, Liam kezei máris a derekamon voltak és erőszakosan kezdett el nyomni egészen az ablakig. Ott egy határzott mozdulattal felkapott és az ablakpárkányra ültetett és letámadta az ajkaimat. Semmi szégyen érzet, semmi gondolat arról, hogy épp a testvérével csinálja már megint mindezt. És ami a legszörnyűbb, én megint nem tudtam parancsolni magam. Hagytam, hogy ujjaival a combomat simogatta belülről minél feljebb haladva a szoknyámig.<br />
- Az van, hogy most meg kell, hogy vizsgáljalak - ujjai már a bugyimnál cikáznak és ingerelnek. Jó úton halad az felé, hogy bengedjem, de akkor hirtelen tudatosul bennem, hogy hol is vagyunk. Nem fogom megengedni, hogy egy nyilvános helyen hozzám nyúljon ott lent! Azért van eszem. Persze engem levetkőztet, aztán véletlenül benyit valaki és meglát, miközben Ő meg totál fel van öltözve.<br />
- Nem! - nyomom össze erőteljesen a lábam, a kezeit pedig vissza nyomom a teste mellé. Értetlenül néz rám.<br />
- Mit nem? - kérdezi értetlenül és kissé mérgesen. Hű, úgy tűnik valaki nem jól viseli az elutasítást.<br />
- Nem fogsz kinyalni egy nyilvános helyen. - mondom bunkón és felhúzom az orrom, mire hallom ahogy felhorkant, erre villámló tekintettel meredek rá.<br />
- Ti lányok annyira szégyenlősek vagytok - kezdi el simogatni a combom.<br />
Az adrenalin pár másodperc alatt elárasztja a testem. Ó nem kellett volna engem szégyenlősnek mondania. Én szégyenlős? Kíváncsi lennék, hogy Ő hogyan érezné magát ha itt és most csak úgy leszopnám. Mert Ő aztán tuti nem lenne szégyenlős. Á, dehogy.<br />
- Igazából arra gondoltam, hogy mi lenne akkor ha most én okoznék örömet neked, cserébe azért amit értem tettél a múltkor? - mire feleszmélne leugrom az ablakpárkányról és kicsit sem kedvesen fordítok a helyzeten, vagyis most Ő van sarokba szorítva. Megszeppenve áll és hatalmas szemekkel bámulja ahogy egyszerűen kikapcsolom az övét, kigombolom a nadrágján lévő gombot és lehúzom a cipzárját, majd másodpercek alatt lehúzom a nadrágját egészen a térdéig. Tenyeremet a férfiasságához nyomom és lassan simogatni kezdem, miközben másik szabad kezemmel a nyakát lepem be puszikkal. Csak sóhajtozik, de érezm, hogy remeg. - Mi az Li, csak nem kényelmetlenül érzed magad? - csókolom meg enyhén a szája sarkát és bele markolok a merevedő végtagjába. - Hiszen Te pasi vagy! Nem lehetsz szégyenlős az miatt mert egy nyilvános helyen akarnak leszopni. - és nem csak akarják, hanem fogják is. Elhúzódom az arcától és letérdelek. Fejem pont a derekáig ér. Elvigyorodom ujjaimat pedig az alsógatyájába nyomom majd lehúzom róla. Igazából még soha nem csináltam ilyet. Sőt mindig is gusztustalan dolognak tartottam, de úgy érzem, hogy ma vele kivételt tehetek. Nem hiszem azt, hogy más fiúval képes lennék ezt megcsinálni. Azonban Liammel valahogy olyan normális dolog tűnik - még ha én is érzem magam kellemetlenül helyette. Egyszerűen fel nem foghatom, hogy mit élveznek ebbe a lányok - oké a fiúknak biztos öröm, ugyanis nyelvem éppenhogy csak hozzá ért a hegyéhez, Liam máris felnyögött, de úgy, hogy én pirultam el helyette. Ráadásul még arra is ügyelnem kellett nehogy véletlenül erőssebben szívjam meg - mint ahogy az később kiderült, Liam inkább azt élvezte ha erőssebben szívtam meg. Minél gyorsabban csináltam, Ő annál jobban szorította a hajamat - esküszöm ha így folytatja időnap előtt kopasz leszek. Azt sem tudtam, hogy mikor van nála a végpont. Ráadásul minden srácnak ekkora? Vagy csak nekem ér le majdnem a torkomig. Jézusom mi ez az íz? Na, nem! Tuti, hogy nem fogom lenyelni a gecijét! Miért nem tud szólni, hogy elsül?<br />
- Oli! - nyög fel szenvedélyesen, mire én tolatni kezdenék ha nem fogná még mindig a hajam. A cikis helyzet csak ez után jön. Ugyanis mikor elélvezne az ajtó nyitódik és pár kis picsa néz farkasszemet egy jelenettel. Egy olyan jelenettel mikor én elhúzódom Liam farkától és szinte kiokádom a gecijét, miközben Ő emelt dákóval tiszteleg. - Hali! - köszön Liam a csapat kislánynak, akik a sokk hatása ellenére megfordulnak és kimennek a helységből. Méghogy senki nem jár ide.<br />
- Bele élveztél a számba! - köpöm ki a nyált és undorodva elkezdem törölgetni a nyelvem. Mi van ha örök életemben érezni fogom ezt az ízt? Te jó ég!<br />
- Légy büszke magadra. Tudod nem sok lány tudja elérni nálam az efféle orgazmust - segít felállni a földről és öleli meg a nyakam, hogy tudjon puszit adni a homlokomra.<br />
- Életem végéig fogom érezni az ízedet a számba - hisztizem, mire Ő felkap a lábaim pedig automatikusan kulcsolódnak a dereka köré. A mosdó felé sétál velem és leültet oda, miközben vigyorogva felhúzza a pólómat és egyszeresmind megpuszilja a hasamat. A hasamat amiben hirtelen furcsa dolgok kelnek életre. Mi az isten, valami repdes a gyomromba. Te jó ég, tuti beteg leszek Liam spermájától! Én kinyírom. Mégis ahogy puszilgassa a hasamat és levakarhatatlan mosoly kúszik az arcomra. - Ne, hagyd abba! Légyszí. - kérem, de eszembe sincs eltolni magamtól. Tenyeremet az arcára teszem és úgy kényszerítem arra, hogy felegyenesedjen, és mikor ez megtörténik addig húzom közelebb magamhoz míg a szánk össze nem ér. Kiéhezve csókolom, gondolkodás nélkül. Megint nem foglalkozom mással csak vele.<br />
Hallom ahogy a mosdó ajtaja ismét kinyílik, de mind ketten nagyon el vagyunk foglalva a csókolózással így hidegen hagy bennünket.<br />
- Khm. - köszörüli meg valaki erősen a torkát. Valaki akinek túl ismerős a hangja...Do_Paynehttp://www.blogger.com/profile/11241368996236605352noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-9070713713594839281.post-12431785323197817832016-04-23T13:30:00.000+02:002016-04-23T14:46:44.211+02:00|| Chapter 22 : - Mi a fene? ||<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<b>Heyyy!! Gondoltam szólok, hogy a történetből már csak két rész van hátra :| Tudom, az elkövetkező részek kicsik kuszák lesznek majd, de hát ez az egész történet eléggé érdekes lett :DD </b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhX68PCtH_NEc2z4gbdutIc5BVDBx5qDygZvdk3PsEOYxgXU-WzgVS-nkJzulxaVQUZCvxmy1a_yTTwz39myBZ-vo7ceNwLGCHgGUUswJkJZbaBQL0CVag_G_wRONlXTV6owe-NANqgObc/s1600/large.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhX68PCtH_NEc2z4gbdutIc5BVDBx5qDygZvdk3PsEOYxgXU-WzgVS-nkJzulxaVQUZCvxmy1a_yTTwz39myBZ-vo7ceNwLGCHgGUUswJkJZbaBQL0CVag_G_wRONlXTV6owe-NANqgObc/s1600/large.gif" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<br />
- Mi olyan sürgős, ami miatt nem hagysz minket nyugodtan aludni? - törli meg a szemeit Niall, de arra már nem hajlandó, hogy a hátsóját kiemelje az ágyból. Délután egy óra van. Oké, én elhiszem, hogy tegnap éjjel nagyon jól szórakoztak, de most akkor is muszáj felébrednie. Ha szerencsénk van James még mindig az udvaron van és az összes fiúnak meg tudom mutatni Liam hasonmását. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz az Ő véleményük. - Esküszöm Oli holnaptól kedzve mindig csak veled fogok lenni, de könyörgöm ma hagyj békén - és azzal erőteljesen vissza húzza magára a takarót amin én egészen idáig ültem és természetesen ennek a cselekedetének hála egy szép mozdulattal lefejelek az ágyáról. De most nem foglalkozom vele, ugyanis nincs idő a jajgatásomra. Ahogy felállok úgy vissza is ülök az ágyra közvetlen mellé.<br />
- Muszáj felébredned Niall! - tenyereimet a hátára teszem majd elkezdem rázogatni. Cserébe csak morgást kapok. Tudom, hogy fent van. Na mindegy, addig hagyom aludni amíg Harryt felébresztem. Lemászom Niall ágyáról, majd teszek egy hatalmas fordulatot és egyenesen ráugrom Harold alvó testére. Rögtön felriad álmából, majd úgy néz körbe a helységbe majd rám mintha valami katasztrófa történt volna. Túl mélyen aludhatott, ugyanis még a szemei is vörösek, a haja pedig a szokottabbnál jóval kócosabb. Kezeit az ágyra teszi majd úgy támassza meg megát ülő helyzetbe. Ásítozik és csukódnak a szemei.<br />
- Harold! - köszöntöm vidáman kezeimmel pedig megfogom a vállát nehogy újra vissza essen aludni. A fiú úgy néz rám mintha életében most látott volna először. Mi a szart csináltak ezek egész éjjel amitől ennyire kikészültek? Na jó, igazából nem is akarom tudni. - Ugye nem akarsz vissza aludni?<br />
- Jelenleg azt sem tudom, hogy hol vagyok - morogja és megint ásít. Úgy érzem, hogy feleslegesen jártatom a számat. Fejét a plafon felé emeli és lehunyja a szemeit. Képes lennék Őt felpofozni! - Cicákkal álmodtam - meséli és elvigyorodik. Ez most komoly? Harrynél a cicák egyet jelentenek a csajokkal. És most arra készül, hogy elmeséli az álmát. Jaj csak ezt ne. - Örökbefogadtam egy nagyon szőrös, dagi, mérges pofájú, szürke kiscicát és Oliviának neveztem el. - várjunk csak lehetséges, hogy most konkrétan tényleg egy macskáról beszél és nem valami lányról? Harry imádja a macskákat is, de eddig soha nem engedtük meg neki, hogy legyen neki, ugyanis tuti, hogy nem tudná gondját viselni. Szerintem a macska ordítva rohanna vissza a menhelyre Harrytől.<br />
- Nem eleget cicáztál tegnap éjjel? - szólal meg Niall a takarója alól. Mondtam, hogy fent van.<br />
- Én most nem csajokra gondolok. - nyitja ki zöld szemeit a fürtös majd mérgesen bámul Niall ágya felé. - Nekem kell egy cica! - csap rá a takarójára idegesen.<br />
Hazudni nagyon csúnya dolog, pláne egy ilyen naiv srácnak mint Harry. De úgy érzem, hogy most muszáj megtennem a jó cél érdekében. - Megkapod.<br />
- Hogy mi? - kerekedik el a pupillái.<br />
- Megkapod a macskát ha...- kezdek bele, de befejezni nem tudom ugyanis rám veti magát és elkezd ölelgetni meg piszilgatni ott ahol csak tud.<br />
- Köszönöm, köszönöm - szajkózza, és nyomja ki belőlem a levegőt. - Te vagy a legjobb testvér a világon! Esküszöm többé soha nem fogom ellopni a bugyijaidat meg a melltartóidat amiket mindig oda adok a szexpartnerjeimnek akikről állandóan letépem a sajátjukat, így tőled veszem kölcsön.<br />
- Mi a fasz Harold - nyomom kezem a mellkasára és villámló tekintettel meredek öcsémre. Ezt komolyan megcsinálta? És én miért nem vettem ezt eddig észre? Jézusom. - Hogy tudtad ezt eltitkolni előlem? - kérdezem felháborodva.<br />
- A csajok mindig olyan rendesek voltak, hogy vissza adták - azon vagyok, hogy felpofozzam. Ez vissza rakta a helyükre azokat a holmikat amiket mások viseltek. Én pedig gyanakvás nélkül felvettem. Fúj, ez gusztustalan. - De nyugi, kimostam őket és úgy tettem vissza a helyükre.<br />
- Oh, milyen rendes vagy - vágtam be egy grimaszt. Asszem, hogy ezek után magam mosom ki a ruháimat, hogy a fiúknak még csak esélyük se legyen hozzájuk érni.<br />
- De ugye azért még kapok cicát? - vágta be a kiskutya pofát és még a száját is lebigyesztette. A lányok ölni tudnak ezért a nézéséért.<br />
- Kapsz, de - emelem fel a mutatóujjam mikor meglátom, hogy megint közelíteni akar felém, vagyis meg akar ölelni. Ezek után biztos, hogy nem fog engem ölelgetni. - De először mutatnom kell nektek valamit, szóval verj életet Niallbe és mond meg, hogy hol van Louis. - parancsolom mire Harold olyan gyorsan ugrik ki az ágyból mintha valami megcsípte volna a seggét. Tudtam, hogy Harryt könnyű megvenni. Sőt talán azt a macskát is megkapja. Megérdemli. Akkor lehet megjön végre az esze mivel rájön, hogy törődnie kell valamivel és felelősséget vállalnia.<br />
- Kelj fel te kis huncut Ír Manó. Segítenünk kell eme csódás leányzónak - <i>Ír Manó? </i>Miért szólította Harry így Niallt? A szőkeség nem ír, soha nem is volt az, hiszen amerikában született.<br />
- Ír Manó? - ismételem meg és várom a magyarázatot. - Ez, hogy jött?<br />
- Tegnap pár csikó, azt hitte, hogy Niall Írországból való, mivel szőke, kék szemű és totál ír akcentusa van. - na baszki. Először feltűnik James aki tiszta Liam hasonlása. Ma pedig jön Niall akit elnéztek írnek. Valljuk be őszintén, Niallnek tényleg furcsa a kiejtése, de mindig azzal nyugtatta magát, hogy a görbe fogai majd a fogszabályzója okozta a beszédhibáját. De így bele gondolva lehet ennek más oka is. Mint az, hogy lehet Niall igazából nem is Scott. Már ha Niall tényleg nem Scott, akkor Liam ezer százalékra James ikertestvére.<br />
Rakéta módjára ugrom ki az ágyból és indulok meg Niall felé. Ideges vagyok, sőt úgy érzem az agyam mindjárt felmondja a szolgálatot. - Kurvára kelj ki abból a kibaszott ágyból Niall, ugyanis úgy néz ki, hogy az elméleteid kezdenek igaziak lenni. - Niallnek több sem kell. Ahogy meghallja, hogy az elméletei kezdenek beigazolódni, kiszáll az ágyból és falfehéren néz rám. Sokszor magyarázta azt, hogy lehetséges az, hogy mi igazóból nem is vagyunk testvérek, de soha senki nem foglalkozott vele, Ő pedig egy idő után abba hagyta. Bizonyítéka nem volt rá, mindig csak azt mondta, hogy egyikőnk sem emlékezik az anyánkra. Azt hittük, hogy ez normális, de így bele gondolva már kezdek kételkedni.<br />
- Mit tudsz Oli, amit én nem tudok? - vonja fel az egyik szemöldökét gyanakodva.<br />
- Keressük meg Louist és Liamet, és mindent tudni fogsz. - biztosítottam. Alsó ajkába harapott és bólintott. Mind két fiút karon ragadtam majd elkezdtem húzni őket Louisék szobája felé. Szerencsénkre mind két fiú a szobába volt és csodák csodájára egyikük sem aludt. Liam haragosan pislogott rám, de nem foglalkoztam vele, Louisnak pedig esélyt sem adtam, hogy szóljon valamit.<br />
- Mi ez a csapat tanács? - kérdezi rögtön Louis és néz végig rajtunk.<br />
- Oli mutatni akar valamit, utána pedig kapok tőle egy macskát - meséli Harry és büszkén kihúzza magát, de előtte még átkarolja a vállam, hogy tudjon magához húzni.<br />
- Ki van zárva. - csóválja hevesen a fejét Liam és szikrázó tekintettel bámul rám. - Harry nem kaphat macskát. A végén még állatkínzás miatt becsukatnák. - nem emlékszem, hogy engedélyt kellett volna kérnem Liamtől ha valamit venni vagy csinálni akartam. És ez most sem lesz másképp.<br />
- Megígértem neki. - válaszoltam nyugodtan. Liam bele betegedne ha nem mondhatná az ellenkezőjét. Régen hajolni is szoktam a kijelentésére, de most csak azért sem fogok engedelmeskedni neki.<br />
- Én meg azt mondom, hogy nem. Idősebb vagyok mindkettőtöknél, szóval jogom van parancsolni. Szóval Harold felejtsd el a macskát. - Liam mindig is ilyen idegesítő volt? Szerintem igen csak nekem nem tűnt fel, ugyanis csodáltam.<br />
- De Liiiiaaaaam...- kezd el hisztizni Harry.<br />
- Megkapod azt a kibaszott macskát Harry. - szakítom félbe mielőtt még elkezdene bőgni.<br />
- Nem kapja meg! - vágja rá Liam.<br />
- Megkapja.<br />
- Nem kapja.<br />
- Öhm srácok, bocsi, hogy félbeszakítalak benneteket, de úgy rémlik, hogy Oli valami fontosak akart mutatni - köszörüli meg a torkát Niall. Tekintetemet elfordítom Liamről, majd bólintok Niallnek és intek a fejemmel, hogy kövessenek, de igazából másra nem tudok koncentrálni csak arra, hogy Liam mekkora balfasz én pedig azt akarom, hogy megint basszon meg úgy mint előző este. Baszki, miért érzem ezt még mindig? Utálnom kellene Őt, vagy mi.<br />
Egyenesen kivezetem Őket a kollégium épületéből, majd tekintetem rögtön meg is akad Jamesen. Az egyik fa melletti padon üldögél és bele van merülve egy könyvbe. Úgy látszik az Égiek ma velem vannak, mivel a padtól nem messze van pár hatalmas bokor ami mögött simán el tudunk bújni úgy, hogy még csak észre sem fog minket venni.<br />
- Bokrokat akartál mutatni nekünk? - kérdezi Louis miután mind a négy srác mögöttem van. Én Jamest bámulom, de ezek olyan hülyék, hogy nem esik le nekik, hogy közvetlen előttük üldögél egy srác aki baszottul hasonlít a testvérükre. - Oli, láttunk már bokrokat.<br />
- Egyikőtöknek sem tűnik ismerősnek az a srác aki a padon ülve olvas? - bökök Jamesre, a négy srác pedig egyszerre kezdi el kémlelni a fiút. Titokba Liam reakcióját figyelem. Apróra össze van húzva a szeme és úgy kémleli Jamest. Bárcsak bele látnék a gondolataiba.<br />
- A kurva életbe - csúszik ki hirtelen Niall száján. Leesett neki. - Liam neked titokban van egy kibaszott hasonmásod?! - fordul az említett felé aki csak falfehéren csóválja a fejét.<br />
- Liam téged leklónoztak! - kiáltt fel Harry, mire én megütöm a vállát, hogy fogja be. Ezekkel nem lehet tovább itt maradni mert felhívják magukra a figyelmet.<br />
- Mi a fene folyik itt? - néz rám értetlenül Louis. Tanácstalanul megcsóválom a fejem és már akarom mondani a magyarázatomat mikor Liam csak úgy sarkon fordul és vissza megy az épületbe. Természetesen mindannyiójan követjük egészen a szobájáig. Az ajtó éppenhogy csak becsukódik utánam, Ő rögtön megszólalt. - Az srác nem hasonlít rám!<br />
- Pedig hasonlít. - sóhajtok fel. - Rohadtul hasonlít.<br />
- Ez, hogy lehetséges? - értetlenkedik Louis. - Mármint az ember tud róla ha van egy ikertesója.<br />
- Az emberek azt is tudják, hogy ki az anyjuk - válaszolja csendesen Niall. - Mindenki tudja kivéve mi nem.<br />
- Ráadásul ott van Niall ír akcentusa is. - teszem hozzá csendesen.<br />
- Azt akarjátok most mondani, hogy mi igazából nem is vagyunk testvérek? - tágul ki Liam szeme és néz végig rajtunk. Kimondta azt, amire mindannyiójan gondoltunk. - Ez hülyeség! Tudnánk róla ha nem lennénk tesók.<br />
- Honnan kellene tudnunk Liam? - kérdezi Louis.<br />
- Apából mindenféle mocskosságot kinézek, de azért Ő sem akkora szemét, hogy eltitkolja előlünk azt, hogy örökbefogadott. - Liam kifakadását csend követi. Vajon apa tényleg nem lenne ekkora szemét? Miért érzem úgy, hogy már pedig az lenne? Már csak az a kérdés, hogy mire kellett neki öt gyerek? Miért fogadott minket örökbe? Kik vagyunk valójában mi?<br />
- Én kinézem belőle - mondja alig hallhatóan Harry és erre mindenki rá kapja a fejét. Rég hallottam már Őt így beszélni. Ilyen csendesen. - Most gondoljatok bele, még a vaknak is feltűnik, hogy nekem semmi közöm hozzátok. Én hülye vagyok, és még csak meg sem kell játszanom magam, hogy idiótának tűnjek. - ül le a szőnyegre, és életemben először most sajnáltam Őt meg úgy isten igazából. Mindig is bántott, hogy furán viselkedett, de mindig csak nevettem rajta. Nem hittem volna, hogy ez fáj neki. De Ő ilyen. Az lenne a furcsa ha komoly lenne.<br />
- És mi így imádunk - ülök le mellé a szőnyegre majd hajtom vállára a fejem. - Az átlagos unalmas. Te még a legnagyobb bajban is fel tudod vidítani az embert. - puszilok bele a hajába. - Büszke vagyok, hogy az öcsémnek mondhatlak.<br />
- Szar lenne nélküled az élet - mosolyog rá Louis. - Ugyanis Te nem csak az öcsém vagy, hanem a legjobb haverom is.<br />
- Inkább lennék hülye, mint ír - borzong meg Niall. - Mindig is tudtam, hogy én nem vagyok vérbeli amerikai, de soha nem mondtam ki hangosan.<br />
- Az írek cukik. Egyediek - vonja meg a vállát nyugodtan Liam. - Inkább lennék ír mint valakinek az ikertesója. - sóhajt fel csalódottan és az ablakhoz sétál. - Ti legelább nem tudjátok, hogy kik a szüleitek. Lehet, hogy mindannyióan meghaltak, de az én helyzetem rosszabb mivel ezek szerint van egy ikertestvérem aki a szüleimmel van. A szüleim akik úgy tűnik lemondtak rólam. Nem kellettem neki és tovább adtak. Nyűg lehetettem a hátukon. - hangja elcsuklik és mindenki tátott szájjal bámulja Őt. Liam sír! A nagy Liam Scott sír. Ilyen eddig még soha nem volt, de most megértem. Sőt még én is könnyezni kezdek, úgy ahogy az oldalamon Harry is. Baszki ebbe még így bele sem gondoltam. A mi szüleink lehet nem is élnek, de az övé. Hisz van egy kibaszott ikertestvére. Egy igazi ikre aki ezek szerint a szüleivel él. Szóval Liam nem kellett nekik.<br />
- Te nem vagy nyűg senki hátán Liam - mondja komoran Louis és megveregeti a hátát. - Ha Te nem lennél közöttünk akkor tuti, hogy már rég a dutyiban ülnénk. - hű, szóval Louis elismerte azt amit eddig soha nem volt képes. - Te vagy a banda vezére aki mindig ép eszűen gondolkodik. Most gondolj bele ha nekem kellene irányítanom benneteket? Nem csoda, hogy a szüleim inkább tovább passzoltak. Felelőtlen, meggondoltan, bunkó paraszt vagyok aki mindenki másra irigykedik. Ráadásul még alacsony is vagyok, tuti, hogy a szüleim törpe növésűnek hittek és mivel nem akartak szégyenkezni velem, inkább örökbe adtak.<br />
Liam szó szerint a fiú nyakába ugrik és úgy sírnak csendesen. Alig telik el pár másodperc Niall is csatlakozik hozzájuk, majd Harry felhúz a szőnyegről, hogy mi is csatlakozni tudjunk. Utána öten állunk egy helyben, ölelkezve sírva és szorítjuk egymást úgy mint akik soha nem akarják elengedni egymást. Pedig lehet, hogy ezek csak mind üres dumák voltak. Lehet, hogy nincs is igazunk. Hiszen ezek nem is bizonyítékok...<br />
<br />
<br />Do_Paynehttp://www.blogger.com/profile/11241368996236605352noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-9070713713594839281.post-81887583340484872562016-04-16T13:16:00.000+02:002016-04-16T13:16:53.550+02:00|| Chapter 21 : - James ||<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEic9Iaj7LpqW7O4bskgE4B4F32nklRTexgedu79R04OidJk7837lquPfF6DD0pOuRZGe_323YLQRg-np3gxo_Iv5qyi3yhMMWB3NQKmCFPs0e9U4bpdKAbMqPKAcYD89MwypfRqlmgNVO8/s1600/large.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEic9Iaj7LpqW7O4bskgE4B4F32nklRTexgedu79R04OidJk7837lquPfF6DD0pOuRZGe_323YLQRg-np3gxo_Iv5qyi3yhMMWB3NQKmCFPs0e9U4bpdKAbMqPKAcYD89MwypfRqlmgNVO8/s1600/large.gif" /></a></div>
<br />
<br />
- Bassza meg! - miután a légzésem újra normálissá válik, az ujjaim hirtelen lefagynak Liam hajába, az elmémet pedig ellepik az elmúlt fél óra jelenetei. Veszekedés, kiabálás, csókolózás, és szex - a bátyámmal! Úr Isten, mit tettünk? Ennek rohadtul nem szabadott volna megtörténnie, hiszen testvérek vagyunk. Ugyan az a vér, ugyan az a család és mi lefeküdtünk! Ami pedig a legszörnyűbb az - az, hogy a szívem mélyén még élveztem is. Akartam, hogy csinálja velem a sok mocskosságot, még akkor is ha tudtam, hogy helytelen amit csinálunk. Ez beteges! Kezeltetni kellene. Nem mondhatom azt, hogy élveztem a bátyámmal a szexet. Mégis mi lesz akkor ha kiderül? Undorodni fognak tőlünk az emberek - vagyis azok akik tudják, hogy testvérek vagyunk. Nem gondolkodhatok azon, hogy mennyire puhák az ajkai, és milyen jó a körmeimet bele mélyeszteni a hátába, vagy végig simítani a kockáin. Nem! Ki kell vernem a fejemből. Ez baszottul nem történhetett meg. Egyáltalán, hogy történt meg? Mégis miért? Kurvára testvérek vagyunk! Akik kurvára lefeküdt egymással. Ez undorító, sőt szánalmas. - Ennek, rohadtul nem szabadott volna megtörténnie. - ujjaimat kihúzom a hajából, majd a meztelen vállára teszem a kezeimet és kicsit sem kedvesen tolom el Őt a nyakamtól. Vagy direkt csinálja, vagy pedig élvezi, de csak morog az orra alatt és erőszakosan próbálja vissza nyomni a fejét a nyakamba, miközben még mindig a derekamat öleli úgy mint aki nem akar elengedni. Szerintem neki még nem esett le, hogy mit is csináltunk. - Louis akár mikor vissza jöhet és megláthat - próbálkozom tovább és kezdem minél kellemetlenebb helyzetbe érezni magam ebben a pózban. A meztelen bátyám a pucér testemet ölelgeti és úgy néz ki mint akinek ezzel nincs semmi problémája. Miért nem tér már észhez? Nem volt elég ennyi megaláztatás? Mégis, hogy nézünk majd ezek után egymás szemébe? Mi van az érzéseimmel? Hogy viselkedjek vele ezek után testvér módján, miközben azon jár az eszem, hogy mennyire jó vele baszni? A saját testvéremmel!<br />
- És akkor mi? - morogja a nyakamba majd azt érzem ahogy megnyalja ott a bőrt. Rögtön libabőrös leszek, az arcom pedig lángba borul. Ez a libabőr ugye azt jelentette, hogy borzongok az érintésétől? Vagyis utálom ezt amit csinál. Nem pedig azért lettem libabőrös mert tetszett ahogy megnyalta a nyakamon a bőrt? Istenem. Szabaduljak már el innen.<br />
- És akkor mi? - ismétlem meg a kérdését ingerülten és próbálom a nyakam elhúzni, hogy térjen már észhez és ne nyalakodjon. - Szerinted az normális, hogy két <i>testvér</i> a szőnyegen fetreng totál meztelenül eléggé félreérthető pózban? - meg akarom tépni a haját, hogy végre ne nyomja már a fejét a nyakamhoz, de erősebb nálam és mostanra már nem a nyelvét vezeti a bőrömhoz hanem a száját és apró puszikat kezd el nyomkodni a fülem köré. Ugye hallotta amit mondtam? Ha hallotta akkor miért viselkedik úgy mint akit nem érdekel az a tény, hogy a húgát csókolgatja? És én mi a faszért lettem már megint libabőrös pont akkor mikor hozzám ért? Miért akarom, hogy ne csak a nyakamat csókolja hanem a számat is, sőt az egész testem? Mi a fene folyik itt? - Liam, Téged kicsit sem zavar, hogy mit csináltunk? - erre a kérdésemre végre békén hagyja a nyakamat és a vállamra dönti a fejét, majd onnan néz fel rám. Mindig ilyen édes szemei voltak? Mint egy édes kiskutya. És mindig ilyen szeretet teljesen nézett rám? Mint aki csodál.<br />
- Ha zavarna is, mit kéne csinálnom ezzel? - ezzel? Mivel ezzel? Szemei csillognak és végre elengedi a derekam, de csak azért, hogy tudja megfogni a kezem. Az ujjaink automatikusan kulcsolódnak össze, én pedig kezdem úgy érezni magam mint valami fog romantikus filmben, ahol a főszereplő srác pont most készül szerelmet vallanni a megdugott lánynak.<br />
- Ezzel? - kérdezek vissza és nem tudom, hogy mit kezdjek a fejemmel - ami akaratomon kívül Liam buksijához préselődik.<br />
- Hát ezzel a dologgal amit veled kapcsolatban érzek - muszáj ennek a srácnak ilyen ködösen beszélnie? Semmit nem értek belőle. Vagyis van egy sejtésem, de remélem, hogy nem igaz. Mármint Liamnek nem lehetnek érzései irántam - vagyis lehetnek érzései, olyan testvéri szerete vagy mi. Felsóhajt. - Furcsa mi? - kuncog és kíváncsian várja a válaszomat.<br />
- Áh, dehogy furcsa - vonom meg a vállam szarkasztikusan mire Ő elemeli egy kicsit a vállamról, és úgy néz rám. Nem ezt a választ várta, tudom. Én az efféle dolgokat nem szoktam ilyen rövid kis megjegyzéssel befejezni. Természetesen most sem állt szándékomban. Azért haraptam félbe a mondatot, ugyanis levegőt kellett vennem, de Liam ezt nem tudja. - Mégis mi lenne abban a furcsa, hogy két testvér kielégi egymást vagyis...khm csak a báty elégítette ki a kishúgát, de ez nem lényeg, ugyanis mind két fél élvezte a dolgot. Mi ebben olyan furcsa? Tök normális, hogy két testvér közösül, majd az egyik fél kijelenti, hogy még érzéseket is táplál a másik iránt. Szerintem nem furcsa. Minden testvérnél megesik nem igaz? Semmi szégyelni való nincs ebben...ó várj, de mégis! Nem csak szégyelni való hanem még gusztustalan is - ez az a pillanat mikor elegem lesz, és egy határozott mozdulattal ülök fel, aminek következtében Liam a szőnyegre esik. Nem foglalkozom vele. Ülök és felhúzom a térdeimet majd átkarolom, ugyanis rettentő kínosan érzem magam pucéran a testvérem jelenlétében. Rettegek attól, hogy Louis mindjárt benyit és tényleg meglát. De az miatt mégsem érezném magam annyira rosszul, mint a szégyen miatt amit Liam mellett érzek.<br />
- A szex nem gusztustalan, akkor ha mind két fél élvezi - hallom meg mögülem a hangját és fél szemmel látom ahogy az alsónadrágjáért nyúl, hogy tudja magára venni. Hál' Isten, legalább miatta most már nem fogom kényelmetlenül érezni magamat. - És akár mennyire is próbálod az ellenkezőjét állítani, mind ketten tudjuk, hogy rohadtul élvezted. - az utolsó mondatot már a fülembe súgja és végül meg is puszilja. Nem tudom, hogy mikor mászott mögém, de a tudat, hogy megint ennyire közel van hozzám megörjített. Szemeim lecsukódnak és próbálok nem foglalkozni bizsergéssel. A bizsergés csak az utálat miatt van. Igen megutáltam Liamet. Mégis honnan tudja azt, hogy mit éreztem? Sőt nem csak tudja, hanem biztos benne - a hangje erről árulkodik. - Ezek után nehéz lesz azt állítanod, hogy leszbi vagy. - puszilta meg a szám szélét. Csak most ne vörösödjek el, mert ez a szemétláda akkor csak még jobban fogja érezni magát.<br />
Felállt mögülöm és a maradék ruháját is magára vette, mindeközben pimaszul vigyorgott rám. Ó, rajtam senki nem gúnyolódhat. - Csak kihasználtalak. - a szemei megakadnak és most én vagyok az aki ördögien elmosolyodik. - Kíváncsi voltam, hogy képes vagy e lefeküdni egy pasival, és jelentem átmentél a próbán. - ki akart volna menni a szobából, de mikor meghallotta ezt a kijelentésemet vissza fordult és megindult felém. Nem vigyorgott még csak nem is mosolygott. Komor volt ahogy megállt előttem majd lenézett rám, végül pedig lassan lehajolt. Ahogy figyeltem a mozdulatait, elfeledkeztem arról, hogy még mindig meztelen vagyok.<br />
- Te nem vagy pasi. És tudod miért vagyok ebben most már biztos? - kezeit a térdemre tette, majd elkezdett közelíteni felém. Nem válaszoltam a kérdésére. Nem akartam, hogy ennél közelebb jöjjön hozzám. Hiába nem válaszoltam, Ő helyettem adott választ a saját kérdésére. - Ugyanis életemben nem fogtam még ilyen valódi melleket mint a Tiéid - mire feleszméltem addig a két tenyere már a melleimen volt, ajka pedig a számon. És megint vissza csókoltam. Nem! Ez nem történhet meg. Nem szabad. Elhúzódott és bájosan vigyorgott, mint aki célbe árt, már megint. - Visszacsókoltál. - puszilta meg az orrom hegyét, én pedig szégyenemben csak lehajtottam a fejem. - Szóval mi is van ezzel a szégyen dologgal? - eszemben sem volt válaszolni. Sokkal jobb ötletem támadt. Egyik pillanatban meglendítettem a kezem és lekevertem neki egy pofont, majd felálltam a szőnyegről. Hogy miért csináltam ezt? Gőzöm sincs. Jól esett ugyanis utáltam mikor igaza volt.<br />
- Tudod hiába vagy a testvérem, nem hazudhatok magamnak. Tényleg jó veled dugni. Jó stresszlevezető vagy, szóval ezt ki fogom használni még. - kacsintok rá és magamra vettem a ruháimat, de olyan sebességgel, hogy esélye sem volt felfogni azt amit mondtam neki. Mielőtt megszólalhatott volna addigra én már a szobájában sem volt, sőt még csak a közelében sem.<br />
És ez így folytatótodd az elkövetkező napokban.<br />
Úgy gondoltam, hogy ideje lenne több időt töltenem Niallel és Harryvel - csak velük, ugyanis ha Louis is csatlakozott volna hozzánk, akkor Liam is jött volna vele. Liammel már pedig rohadtul nem akartam találkozni, ugyanis mielőtt magára hagytam volna, beismertem azt, hogy jó vele szexelni. Nem bírnék ezek után rá nézni. Csak az a legnagyobb gond, hogy az agyam nem ezen a véleményen volt. A testem kívánta az érintéseit, és nem egyszer azon kaptam magam, hogy róla fantáziáltam.<br />
Azt hittem ha Carly újra mellettem lesz akkor Liam végre feledésbe merül. Tévednem kellett, ugynis Carly még mindig várt a válaszomra, vagyis arra, hogy szeretnék e vele kapcsolatban lenni. A Liammel való dugás sok mindenre felhívtam a figyelmemet, de legjobban arra, hogy baszottul nem vagyok leszbikus. Már csak az a nagy kérdés, hogy ezt hogyan adjam Carly tudtára úgy, hogy ne bántsam meg.<br />
Ez miatt a sok dolog miatt az agyam kezdett túlterhelt lenni és rászoktam arra, hogy a kollégium körül sétálgattam. Tudtam, hogy efféle dolgot sem a fiúk, sem pedig Carly nem csinál, szóval békén hagytak. Jól megvoltam magamnak egészen a mai napig.<br />
Lényegében miután vége lett a tanításnak én kirohantam a kollégiumból, majd elkezdtem a szokásos hobbimat, vagyis sétálni az udvaron. Friss levegő, semmi hülye gondolat Carlyről, Liam mentes környezet...vagyis csak volt Liam mentes környezet, ugyanis a távolban megpillantottam az alakját. A düh rögtön magába kerített. Ezt nem hiszem el, hogy már itt sem hagy békét nekem. Mit nem fogott fel abból, hogy nem akarok találkozni vele? Úgy látszik itt az ideje, hogy elmagyarázzam neki.<br />
Hajamat hátra dobom, és mint egy felbőszült bika úgy indulok meg a fiú felé. Háttal áll nekem, de nem foglalkozom vele.<br />
- Hé! - bököm meg kicsit sem kedvesen a hátát. - Mit nem fogtál fel abból, hogy nem akarok a közeledben lenni? Szerintem eléggé egyértelmű voltam mikor magadra hagytalak...- belém fagy a szó hirtelen mikor megfordul.<br />
- Parancsolsz? - a hang ugyan az, az arc majdnem - kivéve ennek a lénynek itt nincs borostája, és a haja sem olyan hosszú mint az igazié, mármint ennek itt tisztára le van borotválva a barna haja. De ezeket leszámítva tisztára olyan mintha Liam állna előttem. De ez nem lehet, hisz alig fél órája láttam Liamet és még megvolt a haja meg a borostája is, sőt nem is így volt felöltözve. Ha ez nem Liam, akkor ki? És miért hasonlít ennyire a bátyámra? Talán ez valami vicc? Egy rajongó annyira isteníti a bátyámat, hogy olyanra plasztikáztatta magát? Hallottam már ilyenről, de ez durva. Ki az a hülye aki Liamre akarna hasonlítani? Na jó a bátyám tényleg dögös, és egyben aranyos is, mármint láttátok a szemeit? Na és az orrát? A kockáit? Oli, nem szabad, állj le.<br />
- Öhm, bocsi, elnéztelek valaki másnak - kezdek el dadogni és reménykedem benne, hogy a föld szétnyílik alattam. Istenem, még a tekintete is olyan mintha Liam néze vissza rám. Pedig tudom, hogy ez itt nem a bátyám. Nem, ez itt valami hatalmas félreértés.<br />
- Had találjam ki, hogy kinek - kezd bele én pedig érdeklődve figyelem. - Liam Paynek, igaz? - mosolyodik el. A mosolya, majdnem olyan mint az említetté, de ennek a srácnak nem ráncolódik össze a szeme alja mikor mosolyog úgy mint Liamnek.<br />
- Honnan találtad ki? - lehet, hogy nem csak nekem tűnt fel a hasonlóság a két fiú között?<br />
- Már megszoktam, hogy mindenki azt hiszi, hogy én vagyok Liam Payne. Pedig nem. - mondja határozottan. Hiába a határozottság akkor is hasonlítanak ami furcsa. Vannak emberek akik hasonlítanak egymásra, de azért nem ennyire.<br />
- Félelmetes a hasonlóság. - ismerem el.<br />
- Badarság - rántja meg a vállát. - Amúgy James vagyok. James Pain. - és még a vezeték nevük is hasonlít. Mármint Liam kitalált vezetéknevére és nem a Scottra. Ez a dolog kezd minél furcsább lenni.<br />
- Oli Scott - nyújtom a kezem Ő pedig kedvesen viszonozza.<br />
- A nagy One Direction és Carly Simson barátja - magyarázza kuncogva. Jó, hogy az egyetemen mindenki így ismer. Hát ahogy James már megszokta, hogy mindenki össze keveri Liammel, úgy én meg megszoktam, hogy mindenki csak azért kedves velem, mert egy banda haverja, meg az elnök lányának barátnője vagyok. - Majdnem olyan híres vagy mint én. - egyszerre nevetünk fel, de Ő előbb abba hagyja. - Már csak azt nem értem, hogy egy ilyen bájos lány miért lóg olyannal mint az a Payne srác? - nem értem, hogy mire céloz. - Mint a diákszövetség elnöke jogom van bele nézni a hallgatók anyagaiba és láttam a tiédet is. És hát Te messze jobb vagy mint az a négy éneklő pacsirta. - milyen kár, hogy azok az anyogok mind hamisak rólunk. Az érettségim is hamis. Mégis büszke vagyok magamra James szavai miatt. Én bájos? Mi ütött a pasikba?<br />
- Umm, köszönöm? - mondom zavarodottan és elkezdem a karom simogatni.<br />
- Nincs mit megköszönnöd, ez az igazság - válaszolja. - A helyedben meggondolnám, hogy kivel is lógsz, ugyanis Ők csak visszahúznak téged. - megdermedek és hirtelen már nem is találom annyira aranyosnak ezt a srácot. Tökre úgy beszélt mint ahogy apa szokott.<br />
Te jó ég apa!<br />
Ez a srác förtelmesen hasonlít Liamre. Nem ismerjük az anyukánkat, a gyerekkorunkat. Mi van akkor ha Jamesnek tényleg köze van Liamhez? Mi van akkor ha tényleg ikertestvérek? Ha James is Scott? Vagy Liam, Pain? Semmit nem tudunk a múltunkról, apa pedig semmit nem is mond.<br />
- El tudom dönteni, hogy mi a jó nekem. És biztosíthatlak róla, hogy náluk jobb barátokat nem kívánhatnék magamnak - mondom bunkón. - Ha most megbocsájtasz...- biccentek a fejemmel és kitérem majd sebes léptekkel eindulok vissza a kollégiumba, és miután nem lát már szinte rohanok. Ezt el kell mondanom a srácoknak, sőt meg kell mutatnom nekik. Lehet, hogy Niall egész idáig jó úton járt. Vagyis azon, hogy valami bűzlik körülöttünk...<br />
<br />Do_Paynehttp://www.blogger.com/profile/11241368996236605352noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-9070713713594839281.post-50576576418896901032016-04-10T09:03:00.000+02:002016-04-10T09:03:28.112+02:00|| Chapter 20 : - Te nem lehetsz || <div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Hey! Most nem írok ide semmi különöset, csak annyit, hogy mindenki saját felelősségre olvassa el és ne nézzetek valami idióta, agyatlan libának akinek tetszenek az ilyen dolgok, mert nem tetszenek, de egyszer mindenképp akartam írni valami ilyesmiről, hisz tudhatjátok, hogy én minden lehetetlen és eszetlen dologról képes vagyok írni :))))))) </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWVmfa7JpVX6Kv20WSXyonfPDz0qNLgj48RTijm_Dl-VRFwpK70ziiNN9Xk5Qyr6D64rGnQtXlQBRX7prPW_nGb0FSQ1iRobfDhqcdjOdJrpe614nhrX0FZIesdYJCzvjb-H4gcoV6Xes/s1600/large-2.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWVmfa7JpVX6Kv20WSXyonfPDz0qNLgj48RTijm_Dl-VRFwpK70ziiNN9Xk5Qyr6D64rGnQtXlQBRX7prPW_nGb0FSQ1iRobfDhqcdjOdJrpe614nhrX0FZIesdYJCzvjb-H4gcoV6Xes/s1600/large-2.gif" /></a></div>
<br />
<br />
Életemben nem éreztem még magam ennyire zavarban mint mostanában. Helyesbítek, életemben nem éreztem magam még ennyire zavarban valamelyik testvérem előtt. Őszintén még saját magamtól is zavarban vagyok.<br />
És ez mind Carly hibája!<br />
Oké, tudom én szoktam azon gondolkodni, hogy valami nincs rendben velem, de soha nem gondoltam arra, hogy talán ezt mind azért érzem mert igazából a csajokhoz vonzódom. Szoktam hülyéskedni azzal, hogy lassan már saját magam sem tudom azt, hogy fiú vagy lány e vagyok, de ezzel nem arra céloztam, hogy titkon leszbikus lennék.<br />
Tényleg az lennék?<br />
Fogalmam sincs. Tény és való, hogy jó volt Carlyval lenni és boldog voltam vele, de vajon ez az az érzés mikor az ember tényleg szerelmes? Mármint könnyebb dolgom lenne, ha lett volna egy hosszabb kapcsolatom valamilyen fiúval.<br />
Álljunk csak meg egy szóra. Voltam fiúval, és az rohadtul nem hasonlított ahhoz az érzéshez amit most Carlynál érzek. Az jó volt, és utána nem éreztem kellemetlenül magam. Ciki vagy nem ciki, de igen is hülyén éreztem magam Carlyval a buli és a kórház után. Ráadásul még az is rátett egy lapáttal, hogy Liam is kerül az elmúlt napokban - vagyis pontosabban egy hete, amióta benyitott a kórházi szobába és meglátott Carlyval.<br />
Gőzöm sincs, hogy mit kezdjek a kialakult helyzettel. Carly az egész melót elszúrta. Mégis, hogy fogom ezt elmondani apának? Mármint azt, hogy hiába kényszeríti Liamet, hogy szerezze meg magának a lányt, ugyanis felesleges hajtania magát mivel az elnök lány soha nem fog érzéseket fűzni a fiú iránt. Carly egyik fiúba sem lesz szerelmes soha! Még csak Niallbe sem, akinek a lány az álmai nője. Szegény Nialler teljesen maga alatt lesz ha megtudja, hogy élete szerelme leszbikus. Na és apa és a remek ötlete? Totál fordítva alakult a helyzet. Carly szerelmes lett, csak történetesen nem Liambe hanem belém.<br />
Mégis, hogy fajulhatott el idáig ez a dolog? Örülnöm kellene, hisz végre lánynak nézek ki, túl vagyok egy igazi bulin ahol egy csomó pasi legyeskedett körülöttem, majdnem megerőszakoltak ami lényegében egész jó mivel nem néztek pasinak, és az egyetlen lány barátom belém szeretett. Ráadásul a bátyám teljesen kifordult önmagából az miatt mert rájött, hogy van egy húga. Ez mind csak velem történhet meg.<br />
Ráadásul Carly állandóan fogdosni próbál és tudom, hogy azt akarja, hogy válaszoljak a kérdésére, vagyis arra, hogy szeretnék e vele kapcsolatban lenni.<br />
Vajon szeretnék?<br />
Állandóan ezen gondolkodom, de van valami ami taszít. Talán az a jelent mikor a kórházban megcsókolt és Liam benyitott, majd rögtön meg is fordult és elkezdett levegőnek nézni. Most kérdezhetitek azt, hogy miért érdekel a bátyám véleménye, hisz az én életemről van szó. Az a nagy helyzet, hogy nem csak Liam érezte kellemetlenül magát a csók miatt, hanem én magam is. Basszus egyszerűen képtelen vagyok elképzelni azt, hogy a világ elé állok azzal, hogy a lányokat szeretem. Carly jó fej és tényleg szerethető, de képtelen lennék a barátnőmnek szólítani és járni vele. Jó buli meg minden smárolni vele, de ennyi. Nem akarok mellette maradni úgy. Azt akarom, hogy maradjunk jó barátnők, miközben én a pasik között keresgélek.<br />
Nem csodálkozok rajta, hogy Liam is fel van háborodva, hisz én is utálom magam ez miatt. Úgy érzem, hogy csak kihasználom Carlyt mivel nem merem a szemébe mondani neki, hogy nálam nem kapja meg ezt amire vágyik. Ő szerelemre vágyik, akivel el tudna menekülni az apja elől. Új életet szeretne egy lánnyal, valahol messze Amerikán és az elnökön kívül. Nem akarja, hogy az apjának kínos legyen, hogy a lánya leszbikus. Carly pedig minden áron meg akarja keresni élete szerelmét akivel leléphet. De ez a lány sajnos nem én vagyok és még csak nem is leszek.<br />
Engem jelenleg jobban érdekel az, hogy Liammel tudjam megbeszélni a dolgokat. Agyamra megy már ezzel a viselkedésével. Amióta rájött, hogy lány vagyok teljesen kifordult önmagából. Nem tudom eldönteni, hogy ennek örüljek vagy sem. Örülnöm kellene neki, mivel végre nem hisz pasinak, de egyben már túl messzire is ment ezzel a viselkedésével.<br />
<br />
||<br />
<br />
Örültem neki mikor újra elkezdődött az egyetem. Carly végre újra elkezdett a tanulmányaival foglalkozni, nekem pedig végre esélyem volt Liammel beszélgetni. Csak az volt a gond, hogy a srác állandóan túljárt az eszemen. A kollégiumba csak éjjel járt vissza amikor már én aludtam. Napközben pedig nem járt be az óráira. Ő is tudta úgy ahogy én, hogy felesleges már megjátszani magunkat. Az igazság előbb utóbb kiderül vagyis az, hogy a melót elbuktuk. Soha nem fogunk Carly álltal bejutni a Fehér Házba és megszerezni az elnök vagyonát. Már csak az a nagy kérdés, hogy meddig tudjuk ezt a hazugságot húzni apa előtt.<br />
Louis, Niall és Harry pedig semmit nem tud. Ők elvannak maguknak. Beilleszkedtek az egyetemi életbe és az sem tűnik fel nekik, hogy valami nincs rendben. Niall titkon még mindig azért teper, hogy tudja Carlyt randira hívni, de a lány halkan megsúgta nekem mosolyogva, hogy maximum csak barátjaként tudná elképzelni maga mellett a fiút. De kit érdekel ha barátok lennének? A Fehér Házba akkor sem jutna be, ugyanis Carly oda csak a nagyon közeli személyeket viszi el. Engem elvinne, ha azt mondanám neki, hogy tényleg szeretem. Ami rohadtul nem igaz.<br />
<br />
Csütörtök este volt mikor úgy döntöttem, hogy véget vetek ennel az állapotnak. Carly a szüleivel vacsorázott mivel az anyukájának születésnapja volt és velük is marad egészen hétfönig. Úgy ahogy Niall, Harry és Louis pedig elmentek szórakozni, mivel a banda gitárosának legénybúcsúja volt és kibéreltek egy helységet, ahonnan holnapig úgysem fognak haza jönni. Mehettem volna, de miután megtudtam, hogy Liam nem megy, eldöntöttem, hogy én sem megyek. Harry szerint Liam a szokásos tevékenységét fogja űzni, vagyis azt, hogy késő éjjelig a városban kószál, majd vissza jön a kollégiumba és elelszik. Na már most ha tényleg ezt fogja csinálni, akkor szépen én megvárom a szobájában. Nem fog tudni elmenekülni, ugyanis gőze sincs róla, hogy én ott leszek mikor vissza tér. Így kénytelen lesz velem beszélni.<br />
Pontosan ezt is tettem miután a fiúk leléptek. Louis nyitva hagyta az ajtót én pedig elfoglaltam a szobát. Lényegében semmit nem csináltam. Telefonoztam és a képeken nevettem amiket Harry küldött a buliról. Aztán pizzát rendeltem miközben betettem egy hülye filmet amit a bátyáim néztek tegnap éjjel. Végül pedig kis híján majdnem elaludtam.<br />
Éjfél is elmúlhatott már mikor kattant a zár, az álmosságom pedig rögtön elmúlt és felemeltem a fejem az éppen bejövő bátyámra.<br />
Liam ahogy meglátott rögtön meg akart fordulni, de én ügyesebb voltam nála. Gyorsan felálltam az ágyról, majd az ajtóhoz rohantam és oda álltam, hogy esélye sem legyen kimenni. Megforgatta a szemeit majd unottan az asztalhoz sétált és leült a székre, de úgy, hogy ne kelljen rám néznie.<br />
Felsóhajtottam. Fájt, hogy ezt csinálja. Eddig még soha nem fordult elő, hogy nem beszélt velem. Jó persze volt már nem is egyszer olyan mikor csúnyán össze vesztünk, de ez most más volt.<br />
- Te kerülsz engem. - léptem az asztal mellé és összekulcsoltam a kezeimet, miközben Ő egy könyvet lapozgatott, de hallottam ahogy gúnyosan felhorkant. Eszem ágában sem volt elmozdulni mellőle, és ezt Ő is nagyon jól tudta.<br />
- Oh tényleg? - még mindig nem nézett fel a könyvből. - Talán azért mert nincs kedvem egy levegőt szívni a kétszínű tesómmal. - fagyosan rám vigyorgott, majd újból elfordította a fejét. Mintha a szívembe valaki egy kést szúrtak volna. Velem ilyen hangnem Ő még soha nem beszélt. Fájt az mikor pasinak hitt, de mindig azzal nyugtattam magam, hogy biztos csak hülyéskedik. Viszont tudtam, hogy ezt most tényleg komolyan gondolja.<br />
- Kétszínű? - próbáltam kontrolálni a hangom. <br />
Hirtelen felállt a székről csak azért, hogy tudjon rám nézni. Soha nem éreztem még ennyire aprónak magam mellette. - Mióta mész Te is lyukra? Helyesbítek, mikor jöttél rá arra, hogy a vagina jobban bejön mint a farok? - hangja gúnyos volt úgy ahogy az arckifejezése is. Legszívesebben képen töröltem volna. Az Ő szájából hallani ezeket a szavakat, még rosszabb volt mint rá gondolni.<br />
- Nem jön be jobban - csóváltam meg a fejem, mire a szemöldökei a homlokáig csusszantak. - Egyszerűen csak próbálom megismerni magamat. Így gondoltam kipróbálhatok mindent. - mesélem az igazságot.<br />
- Huszonegy év alatt nem sikerült kiismerned magad? - kérdezte, cserébe pedig egy vállrándítást kapott. - Esetleg még valamilyen állattal is kipróbálod, hátha majd az fog bejönni jobban? - közel voltam hozzá, hogy pofon vágjam, de jobban el voltam azzal foglalva, hogy ne sírjam el magam. - Tudod sokkal jobb volt mikor még mindenki pasinak hitt. Addig normális voltál és nem csináltál ekkora hülyeségeket.<br />
- Ne légy már homofób! - arca paprikavörös lett. Ajaj.<br />
- Én homofób? - kérte ki magának idegesen. Féltem, hogy szét fog robbani a feje. - Nincs semmi bajom a melegekkel vagy a leszbikusokkal. Elfogadom mások döntését. - húzta fel az orrát. Ha ennyire elfogadja akkor miért hisztizik az miatt, hogy engem látott Carlyval csókolózni?<br />
- Akkor az én döntésemet miért nem tudod elfogadni? - vágok vissza szinte már kiabálva. Lefagyott és olyan tekintettel nézett rám mint aki mindjárt a torkomnak ugrik.<br />
- Mert Te nem lehetsz leszbikus! - ordított vissza, de úgy, hogy félő volt az, hogy mindjárt megsüketülök. Nem lehetek leszbikus? Miért nem lehetek az? És ha nekem ez jön be? Akkor mit csinálna? Addig ütne még ki nem verné belőlem? Vagy mégis hogyan gondolja ezt?<br />
- Ezt nem Te döntöd el. - dobbantok a lábammal. - Ez az én életem. Azt csinálok amit én akarok.<br />
- Nem!<br />
- De igen, és tudod mit? Elegem van belőled és ebből a viselkedésedből. Le sem szartál addig míg rá nem jöttél, hogy lány vagyok. Liam én teljes szívemből u...- mielőtt be tudtam volna fejezni a mondatot puha ajkakat éreztem meg a számon. Lesokkoltam ahogy a bátyám ajkai lágyan puszilgatták az én számat. Pupilláim kitágultak az ajkaim pedig önálló életre keltek. Visszacsókoltam és még sem rá sem gondoltam arra, hogy ki az akivel épp csókolózom.<br />
Jó volt ahogy kezeit a derekamra nyomta és úgy húzott még közelebb magához miközben átkaroltam a nyakát csak azért, hogy még közelebb tudhassam Őt magamhoz. Élveztem, hogy ennyire közel vagyok hozzá. Élveztem ahogy lágyan csókolt úgy mint aki attól fél, hogy mindjárt elveszít.<br />
Ujjaival a pólóm végével kezdett el játszani. Addig piszkálta míg fel nem nyomta annyira, hogy tenyerét a bőrömhez tudja nyomni.<br />
Nyakát erősebben szorítottam majd elkezdtem lefele húzni annyira még a padlóra nem értünk. Ráült a combjaimra miközben lágyan lenyomott a szőnyegre és elkezdte enyhe puszikkal beborítani a nyakamat, mindeközben én a hátát karmolásztam a körmeimmel, de nem durván, inkább kedvesen. Annyira jó érzés volt simogatni a csupasz hátát! Ennél már csak az volt jobb mikor megpuszilta a fülem alatti vékony pontot, mire én rögtön libabőrös lettem. Felkuncogott majd újra a számat vette célpontba, de közben a jobb kezével a hasamat simogatta. Minél feljebb símogatott, majd elérte a melltartómat. Tenyerét a mellemre nyomta és maszírozni kezdte, amitól belőlem apró sóhajok törtek fel. Nem hezitált sokat. Gyorsan lehúzta rólam a felsőmet, majd kezeit a hátamra nyomta csak azért, hogy tudja kikapcsolni a melltartómat. Mikor ez sikerült feljebb ült én pedig kikapcsoltam a nadrágja gomját és meghúztam a pólóját, hogy csókolhassam meg újra. Igazából ezt azért tettem mert nem akartam azt, hogy jobban szemügyre tudja venni a meztelen felső testem. Basszus ez az első alkalom mikor egy józan srác meztelenül lát! Még szép, hogy totál kényelmetlenül érzem magam.<br />
Azonban Liam nem elégedett be a számmal, elhúzódott tőlem, majd csókolgatni kezdte a nyakam a vállam a mellkasom, majd elért a melleimhez. Ahogy megéreztem forró nyelvét a bimbóimon az arcom égni kezdett. Hogy eltereljem a figyelmemet ujjaimat a hajába vezettem és lágyan meghúztam. Alsó ajkamba haraptam minden egyes alkalommal mikor erőssebben harapta meg. Csak akkor húzódott el pár másodpercre mikor levette magáról a felsőjét az én szemeim pedig megakadtak a kidolgozott felső testén. Mindig ilyen jó teste volt? Gondolkodás nélkül vezettem ujjaimat a kockáira mosolyogva.<br />
Ujjait a nadrágom gomjához vezette. Nem tartott sok idejébe mire lehúzta rólam a farmerom és a bugyimmal szemezgetett. Ezt ha tudom tuti, hogy nem ilyen bugyit veszek fel! Lejebb mászott annyira, hogy legyen egy szintben a bugyimmal. Hideg ujjait az anyaghoz nyomta és megszabadított tőle. Nem adott időt, hogy megszólaljak. Száját egyenesen oda nyomta. Először csak megpuszilta, hogy szokjam ugyanis neki is feltűnt, hogy mennyire feszítek. Kezeivel a combom belső részét simogatta amivel azt érte el, hogy megnyugodtam és nagyobb helyet csináltam ő pedig ezt követően még közelebb fért hozzám. A pusziból végül csók lett, aztán nyelve már a csiklómat kényeztette. Az érzéstől a csillagos eget láttam és muszáj volt valamiben megkapaszkodnom ami megint csak a haja volt.<br />
- Bassz meg! Nem érdekel semmi más csak bassz meg Liam. - nyögtem fel és a fiú elhúzódott tőlem. Szemeimet csukva tartottam csak azt hallottam ahogy leveti a nadrágját. Nem akartam rá nézni. Azt akartam, hogy tovább csinálja ezt amit elkezdett.<br />
- Nyugi édesem, mindjárt...- nyomult hozzám és rögtön megéreztem a merevedését a hasamnál. Csókolni kezdett és abba sem hagyta még akkor sem mikor férfiasságát belém nyomta. Ha nem fogta volna be a számat akkor felordítottam volna. Szerintem számított rá, hogy ezt készülök tenni, ezért csókolt meg. Hevesen faltam a száját, miközben Ő lassan elkezdett bennem mozogni. Erősebben szorítottam a nyakát.<br />
Az, hogy a saját bátyámmal szexelek először jobb volt mint az a tudat, hogy egy olyan sráccal csinálnám aki csak azért van velem mert jól nézek ki. És örültem neki, hogy most Ő van hegyettem és a nevemet sóhajtotta, mielőtt felkiáltott volna a nevemmel együtt, majd fejét a nyakamba fúrta és halkan megszólalt. - Életem leggjobb dugása. - végigsimítottam hátul a nyakán és megpusziltam a homlokát. Igaza volt én tényleg nem lehetek leszbikus.<br />
<br />
<br />Do_Paynehttp://www.blogger.com/profile/11241368996236605352noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-9070713713594839281.post-39920670724972117942016-04-02T12:47:00.003+02:002016-04-02T12:47:47.998+02:00|| Chapter 19 : - Kórház || <div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>Heyy!! A múltkori rész szerintem eléggé sok mindenkinek nem tetszett, viszont ebben a fejezetben választ kaptok mindenre ;) </b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>Mellesleg ma 3 éve, hogy először láttam a fiúkat élőben, koncert közben :OO hogy repül már az idő :s </b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>komizniiiii</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLqc33_WWl2lJGgKmS4eIvq3iH0ykp9gjc9gXuTjXZWCfYIzh0D-U5Ce90s1tu_-gQQ2Dk2j_s7u0aIqfAk5BCOiQRrvQbzLm0OaXYNXokRk_qlwQye2272rjPf_KF5Cb27qS3En1cWJ8/s1600/large.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="305" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLqc33_WWl2lJGgKmS4eIvq3iH0ykp9gjc9gXuTjXZWCfYIzh0D-U5Ce90s1tu_-gQQ2Dk2j_s7u0aIqfAk5BCOiQRrvQbzLm0OaXYNXokRk_qlwQye2272rjPf_KF5Cb27qS3En1cWJ8/s320/large.gif" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
- Olivia Scott, megparancsolom, hogy tartsd nyitva a szemed! Hallod? Ne próbáld lehunyni nekem, mert egyszerűen nem teheted meg. - fogalmam sincs, hogy mi is a pontos célom. Egyszerűen csak nem akarom azt, hogy a húgomnak valami komoly baja legyen. Hol vannak már a mentők? Miért nincs itt valaki aki tudna segíteni Rajta? Nem látják, hogy mindjárt elvérzik? - Könyörgöm Oli, maradj észnél. Légyszíves. - előbb ideges voltam, most pedig újra összetörtem. Utálom mikor hangulatingadozásom van, de a kialakult helyzet ezt hozta ki belőlem. - Oli, mit tehetnék érted? - pár másodpercre nyitja ki a szemét apróra, majd rögtön le is hunja. - Hol a picsában van már az a mentő? - nézek rá kétségbeesetten Niallre.<br />
- Azt mondták, hogy mindjárt itt lesznek. - válaszolja egyhangúan, és újra elkezdi az alsó ajkát harapdálni miközben én meg vissza fordulok Oli felé. Eddig észre sem vettem, hogy milyen kis apró teste van. Annyira törékeny, annyira könnyű, annyira védeni való.<br />
- Oli, Oli, Oli, könyörgöm maradj velem. - szajkózom folyamatosan és rázogatom a testét. Tudom, hogy hallja amit mondok. Hallja csak bosszantani akar és azért nem válaszol. - Mi az Istent, csináljak veled Te lány? - sóhajtok fel kínlódva. Annyi mindent megéltem már, de ilyen helyzetbe még soha nem kerültem sem én, sem pedig a testvéreim. Talán ezért vagyunk mind tehetetlenek.<br />
- Liam szerinted ha kirázod a belét akkor jobb lesz neki? - térdel le Oli másik oldalára Harry, majd mutatóujjával lágyan végig simít a lány hófehér arcán, végül a tekintete megáll a késen ami még mindig kiáll Oli gyomrából. - Amondó vagyok, hogy vegyük ki a kést a hasából, és akkor talán már nem fog annyira vérezni, szóval nem kell attól tartanunk, hogy elvérzik. - először azt hiszem, hogy Harold előző kis mondandóját csak képzeltem. De miután felnézek és meglátom, hogy zöld szemeivel az én engedélyemre vár, rájövök, hogy az egész kis gondolatmenetét komolyan gondolta, vagyis tényleg azon töpreng, hogy kihúzza Oli gyomrából a kést. És tudom, hogy képes lenne rá ha megengedném neki.<br />
- Te hülye vagy? - kérdezem teljesen lesápadva és pofán vágnám az öcsémet, de mivel még mindig a húgomat tartom a karjaim között és eszembe sincs elengedni, így inkább úgy döntök, hogy Harry majd később kapja meg a jussát. A fiú természetesen rögtön elszomorodik és lehajtsa a fejét, majd a nadrágján lévő lyukkal kezd el játszani, de látom ahogy szótlanul morog az orra alatt. - Verd ki a fejedből ezt a marhaságot! Nem vagy orvos, így akár meg is ölhetnéd Őt. De persze ha titkon kitanultál orvosnak, akkor megengedem. - forgatom meg a szemeimet reménytelenül.<br />
- Láttam a <i>Dr. House</i> összes részét, szóval tudok ezt - azt. - csillanak fel a szemei ahogy elkezd dicsekedni ezzel az elképesztő dologgal. Hű, látott egy sorozat összes részét, és ez miatt azt hiszi, hogy a való életben tudna segíteni egy majdnem félholt lányon, ráadásul azt akarja, hogy meg is engedjem neki.<br />
- Most úgy teszek mintha ez a beszélgetés meg sem történt volna. - a hangom alig hallható és tényleg próbálok úgy tenni mintha az öcsém ott sem lenne velem. Miért engem áldott meg a Sors egy ilyen idióta testvérrel mint Harold? Miért lett ilyen visszafejlődött? Bárcsak megjátszaná azt, hogy ilyen hülye, de sajnos Ő tényleg ilyen.<br />
- Persze, mert az aztán már tényleg jobb, hogy könyörögsz meg rázogatod, hogy maradjon ébren, nemhogy épeszűen segítenél rajta, vagyis egyszerűen kihúznád belőle a kést. - forgatja meg a szemeit és ráadás képpen még a kezeit is összekulcsolja a mellkasa előtt mint egy ovis. Jó, hogy nem pukkad szét mérgében. Mindig ilyen mikor valami nincs megengedve neki.<br />
- Bocsi, hogy megzavarom ezt az idill pillanatot, de Louis mindjárt halálra veri azt a Szarházit. - böki meg Niall a vállamat és a távolba mered ahol Lou még mindig a srácot veri aki megakarta erőszakolni a tesónkat.<br />
- Megérdemli. - vonom meg a vállam semlegesen és megint Olira összpontosítok. Normális esetben lefognám Louist, de most nem fogom ezt tenni. Az a faszfej megérdemli, hogy valaki jól ellátja a baját. Kitudja, hogy hány szerencsétlen lány életét tette már tönkre. Ma legalább megkapja méltó büntetését. Sőt örülhet neki ha nem csukatjuk be börtönbe. Nincs kizárva.<br />
- Ha Louis most halálra veri, akkor a zsaruk nem azt fogják nézni, hogy a srác megakart erőszakolni egy lányt és megkéselte, hanem azt, hogy Lou megölt egy embert. - hm, ez is igaz. Nem ér annyit az a szemétláda, hogy Louis börtönbe kerüljön.<br />
- Vigyázz Olira - parancsolok rá Niallra és helyet cserélünk, vagyis most már a Szőkeség ölében pihen a lány feje és símogatja a fejét. Feltűröm a pólóm ujját és úgy indulok meg Louisék felé. A bátyám a srácon ül és úgy veri ott ahol tudja. Ahogy közelebb érek úgy látom, hogy srác orrából és szájából is folyik a vér. Jaj ne. Mélyet sóhajtok és elkapom Lou pólóját majd elkezdem felfelé húzni, de még mindig kapálózik. - Áll le Louis! Túl messzire mentél nem gondolod? - kérdezem és még erősebben húzom a pólóját, ugyanis egy kézzel nem bírom el. Válaszadás képpen csak elkezd morogni. - Nem ér meg annyit ez a pöcs, hogy börtönbe kerülj és a média arról beszéljen, hogy agyonvertél egy embert. Gondolj a bandára. - és nem hazudok. A One Direction rajongójának a többsége tinikből áll, akik felnéznek ránk. Mondjuk azt, hogy példaképek vagyunk a szemeikbe, ezért mindig úgy kell viselkednünk, hogy az jól mutasson. Vicces lenne ha egyszer kiderülne az igazság.<br />
- Igen, Louis gondolj a lúzer bandádra, akikkel egymás farkát szopogatjátok mivel máshoz nem értetek. - a srác először kiköpi a vért a szájából majd úgy vigyorog ránk. Természetesen többre nincs szükségem. Elengedem Louis pólóját és én vagyok az aki a cipőm talpával a srác arcába lépek. Egy reccsenés, és a feje eszméletlenül fordul el jobbra, pont úgy ahogy az orra is eldeformálódik, én pedig királyul érzem magam, hogy ezt csináltam, majd büszkén sétálok vissza Niallék felé, és ugyan ebben az időben érkeznek meg a mentők is.<br />
Őszintén áldom a mentősök eszét, hogy nem kezdtek el kérdezősködni. Egyszerűen csak felfektették Olit egy hordágyra, majd közölték, hogy a legközelebbi kórházba viszik, ahol ellátják a baját, és megesküdtek, hogy életben tartják a lányt.<br />
Természetesen mi rögtön megindultunk a kórházba, de a váróteremen kívül tovább nem mehettünk. Olit egyenesen a sürgősségire vitték, onnan pedig az operációs terembe, majd a folyosó teljesen elhalt. Beszélgethetünk volna, de mind a négyen teljesen ki voltunk merülve. Harry éppenhogy csak leült a feje rögtön oldalra billent - pontosabban Louis vállára - és bevágta a szunyát. Csak akkor ébredt fel mikor egy nővér közölte velünk, hogy megnézhetjük Olit.<br />
<br />
Most mondhatnám azt, hogy látszólag nincs semmi baja. Az biztos, hogy jobb színben volt mint pár órája ezelőtt, de engem még mindig zavart az a tudat, hogy nincs magánál. Furcsa volt Őt ilyen csendben látni. Oli soha nem arról volt híres, hogy csöndben tudott maradni.<br />
- Miért nincs magánál? - fordulok rögtön az orvos felé aki épp az infúziós csöveket ellenőrzi. Harryt nem zavarta, hogy egy kórházban van és nincs egyedül, rögtön leült az ágy sarkában majd szó szerint ülve elaludt. - Talán van valami komolyabb baja? - lehet, hogy csak én vagyok ilyen naiv, de sajnos ilyen a természetem, aggódok a húgomért és rohadtul nem jön be, hogy nincs magánál.<br />
- Szerencséje volt a leányzónak, ugyanis a késnek pont csak az éle fúródott bele a hasába. Tíz öltéssel megúszta a dolgot. - csak az éle? Ez nem elég? Még az is sok. - Amint kimegy az altatók hatása rögtön magához fog térni, és ha nem lesz semmi baja akkor a holnapi nap folyamán el is hagyhatja a kórházat. - ez a mai orvostudomány. Megkéselnek, összevarnak, utána elküldenek a fenébe. A mai világban már senkit nem érdekel senki és semmi.<br />
Köszönés nélkül megy ki a teremből is csukja ránk az ajtót. Én leülök az ágy egyik oldalára, Niall a másik oldalára, Louis pedig húz az ágyhoz egy széket és úgy nézzük a tesónkat.<br />
- Mit mondunk apának? - szólal meg Louis. Totál ki is ment a fejemből, hogy szó nélkül léptünk le a lakosztályból. Most őszintén kell neki erről tudnia? Olit ígyis állandóan piszkálja, ha megtudná ,hogy mi történt tuti, hogy nem sajnálná, inkább örülne neki, hogy ez történt.<br />
- Ha nem kérdezősködik akkor semmit. Ha meg igen akkor azt mondjuk, hogy visszamentünk az egyetemre tanulni. - Niall már nagyon bele jött a hazudozásba. - Úgysem fog neki feltűnni, hogy nem voltunk otthon az éjjel.<br />
- De mi van ha igen? - Harry és a félelmei. Miért kell ennyire beszarinak lennie?<br />
- Harold, hazudunk! Megvan ez a szó? Hazudás! Oké? - emeli fel a hangját Louis. A göndör nem válaszol, csak sóhajt és csendben bólint. Ezért nem szabad Őt engedni beszélni apával, ugyanis félő, hogy mindent elmond.<br />
<br />
A percek csigalassúan telnek. Sorba alszunk el, egészen addig míg az ajtó ki nem vágódik és Carly rakéta módjára suhan be a szobába. Ahogy meglátom úgy kerít hatalmába megint a düh. Carly is Olival volt, neki mégsem lett semmi baja. Úgy ahogy a testőrei most is vele vannak és védik, úgy akkor is megvédték Őt amikor Olit elkezdte baszogatni az a srác.<br />
- Ugye jól van? - néz végig rajtunk Carly miközben megfogja Oli kezét. Senki nem szól semmit.<br />
- Mit érdekel téged? - állok fel és nézek farkasszemet a lánnyal. Nem is értem, hogy apa hogyan gondolhatta azt, hogy Carly majd pont belém lesz szerelmes. Annyira különbözőek vagyunk. Ha akarnám akkor sem tudnám elérni azt, hogy belém szeressen. - Otthagytad Őt a szarban!<br />
- Ez nem így van. - kezdi el csóválni a fejét. A szemöldökeim az egekbe szökkennek és úgy várom a bővebb magyarázatát. - Én segíteni akartam neki, de utána jöttek a testőrök és elhúztak a helyszínről, mivel féltek attól, hogy valamilyen újságírónak a fülébe jut és holnapra az egész média azzal lesz tele, hogy az elnök lánya seggrészegre itta magát és mindenkinek mutogatta magát.<br />
- Szólhattál volna a testőreidnek, hogy segítsenek a barátnődnek - vágok vissza, mire Ő meghökken. - Vagy igazából nem is a barátnőd, csak megjátszod az egészet, hogy az apád szemében jó legyél? - lehajtsa a fejét, mire az én arcomra gúnyos mosoly terül szét. Carly pont annyira mond igazat mint én. Csak kettőnk között annyi a különbség, hogy Oli bedőlt neki és elhitte, hogy Carly tényleg a barátnője akart lenni. Míg én nem tudtam beveteni vele, hogy tetszik nekem. - Az apád miatt lettél jóba Olival igaz? - kérdezem ridegen. Természetesen nem válaszol. - Nekem bevallhatod, ugyanis majdnem egy cipőben járunk.<br />
- Liam...- szisszen fel Louis mérgesen. Nem vagyok hülye tudom, hogy mennyit szabad mondanom. Viszont akkor sem fogok úgy tenni mint akinek kell a csaj. Majdnem megölette a húgomat.<br />
- Tudod Carly, soha nem jöttél be nekem. Soha nem is akartalak elhívni randizni. Az egészet azért csináltam mert rám parancsoltak. Magam önként soha nem álltam volna veled szóba. - magyarázom egy ördögi mosoly kíséretében.<br />
A szobába feszült csend áll be.<br />
- Ezt csak azért mondod mert fáj az a tudat, hogy nem tudsz megszerezni magadnak egy csajt - Oli hangja halk és rekedt, de mikor mindannyióan fölé állunk látjuk, hogy mosolyog.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: large;">Oli</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">- Fiúk eleget rontottátok itt a levegőt. Ideje, hogy kialudjátok magatokat és békén hagyjátok Carlyt. - a beszélgetésből semmit nem hallottam azon kívül, hogy Liam a lány szemébe mondta azt, hogy csak kényszerből flörtölt vele. Szerintem idejében tértem magamhoz. Az estémből szerencsére nem sok midenre emlékszem, hála égnek - vagyis a bulizós pillanatokra még igen, de az utánira nem. És ez így jó. Elég ha a hasamban lévő fájdalmat érzem, rögtön tudom, hogy az a fasz még kapni fog ezért.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">A testvéreim szerencsére szó nélkül engedelmeskednek és magamra hagynak Carlyval.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Carlyval akivel alig pár órája smároltam. Ez mégis, hogy történhetett meg? Egyáltalán miért engedtem? Miért nem löktem el, vagy csináltam valamit? Lehet azért nem, mert ez a válasz arra, hogy ki is vagyok valójában? Lehet ezért nem zavart soha sem, hogy fiúnak néztek mert örültem neki, hogy közben a lányok meg megnéztek?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Nem tudom.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Összezavarodtam.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Csak akkor hagyom abba a gondolkodást mikor az ágy lesüpped és Carly ül közvetlen mellettem. Elhúzódnék ha akarnék. De először is nem akarok. Másodszor pedig nem is bírok, mivel gyenge vagyok az altató miatt.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Liamnek részben igaza volt - nem tudom, hogy mit mondhatott az a balfácán, de az biztos, hogy amint kijutok innen kiherélem. Apa mindannyiónkat megöl ha megtudja, hogy nem akarja elcsavarni Carly fejét. És én ennek miért örülök? - Először tényleg azért voltam kedves veled mert apa állandóan azt szajkózta, hogy az egyetemen mindenkivel jóban kell lennem mivel ez a kötelességem - jó tudni. Sejtettem, hogy csak kényszerből volt jófej velem. Szar érzés. - De aztán közelebbről megismertelek, és utána rájöttem, hogy elegem van, hogy már megint apám kérését teljesítem - oké, most miért beszél ilyenekről? Engem nem érdekel az elnöki élet. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Apád miatt jelentkeztél az egyetemre? - kérdezem. Az elnök ilyen diktáror lenne? És én még azt hittem, hogy az én apám elmbeteg. Kérdésemre csak egyhangúan meghúzza a vállát amiből azt a következtetést vonom le, hogy igazam van. - És akkor mi van azzal a dumával, hogy az egyetemen akarod megtalálni az igazit akit mag bemutathatsz a családodnak? - utalok itt a cikkre amit még az apám olvasott fel, mielőtt elmondta volna az akciót.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Semmi nem volt igaz belőle - válaszolja. - Apám ötlete volt, ugyanis azt hitte, hogy az egyetemen majd megjön az eszem és végre kiveri a fejemből azt, hogy én más vagyok.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Más? - értetlenkedem. Miben más Ő mint mi? Azon kívül, hogy elnöki csemete? </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Mélyen kifújja a levegőt és elkezdi tördelni a kezeit. - Én...az van, hogy...tudod...nem szeretem a fiúkat. - nyögi ki és elpirul az arca. Hogy Ő leszbikus? Az elnök lány a lányokat szereti? Ez már akkor választ ad arra, hogy miért kosarazta ki a Liamet. Na, de várjunk. Megcsókolt engem...te jó ég. Liam helyett belém szeretett bele? - Mikor az apám ezt megtudta kiakadt és rám parancsolt, hogy muszáj elmennem egy egyetemre ahol kitisztul az eszem. De arra nem számított, hogy lesz egy szobatársam aki nos...- elharapja a mondatot és erősen szorítja meg a kezem miközben mosolyog. - Olivia, hiszel Te a szerelem első látásba?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Nem tudom. - válaszolom. Örülnék neki ha végre nem fájna már a hasam és fel tudnék kelni. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">- A buliban, mikor megcsókoltak vissza csókoltál. Miért? - kezd közeledni felém.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Nem tudom. - most ezt fogom szajkózni?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Én tudom, hogy miért. - jobb kezével végig simít az arcomon mire én automatikusan hunyom le a szemeimet és úgy élvezem az érintését. Jó érzés. - Talán, megpróbálhatnának együtt - suttogja és szája már szinte az ajkaimon van. Megint csak nem húzódom el. Sőt akarom, hogy tegye meg.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">És meg is teszi, viszont most már mindenre emlékszem. A melegségre, a libabőrre, a mosolyra, és az elmaradt bizsergésre. A csóknak tetszenie kellene, de nem tetszik. Élvezem, viszont valami hiányzik. De mi? Talán én nem vagyok olyan mint Ő. Én nem tudom az életemet elképzelni egy lánnyal. Mégis ebben a helyzetben bejön.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Egészen addig míg ki nem nyitódik az ajtó, és egy világosbara fej fel nem tűnik a szemem elől, majd hirtelen tűnik is el. Melyik fiú volt ez, aki meglátta, hogy Carlyval csókolózom?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Csak az egyik tesómnak van ilyen színű haja. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">És az nem más mint Liam.</span></div>
<br />Do_Paynehttp://www.blogger.com/profile/11241368996236605352noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-9070713713594839281.post-51774403661356845432016-03-26T10:44:00.003+01:002016-03-26T10:44:39.307+01:00|| Chapter 18 : - Békén hagyás || <div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Heyy!!! Hát kellene figyelmeztetnem titeket valamiről ami ebben a fejezetben lesz, de nem merek szólni semmit mert a végén még nem olvasnátok el aztán a fejezetet XD szóval inkább kussban maradok, viszont a sorok között lesz egy jelenet, amiről hát először írtam itt :D tuti meglepődtök majd, vagyis remélem :3 véleményeket kérek ááááám ;D </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi53wgNSsW0uyk7ze7Aj7w_-GSfykovegzQBKvZlIdu_oo9wGkABtscZhiw6AQoGvaDY9NMeecA56NlUJaX6PfSWH77G5Tk1BljhpC2gH16H5ssinVUso_FrbfhUArFTZ-PR0of2YLU01U/s1600/large.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi53wgNSsW0uyk7ze7Aj7w_-GSfykovegzQBKvZlIdu_oo9wGkABtscZhiw6AQoGvaDY9NMeecA56NlUJaX6PfSWH77G5Tk1BljhpC2gH16H5ssinVUso_FrbfhUArFTZ-PR0of2YLU01U/s320/large.gif" width="320" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace; font-size: large;">Oli</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace; font-size: large;"><br /></span></div>
Egy bulinak arról kellene szólnia, hogy az ember önfeledten tudjon szórakozni. Nem pedig arról, hogy percenként a telefonja kijelzőjét bámulja, miközben körülötte mindenki eszeveszetetten partizik. Én is azt szeretném csinálni. Bulizni úgy, hogy közben a telefonom nem zavar be. Azonban ez lehetetlen feladatnak bizonyul, ugyanis a mobilom nem bír csillapodni és akár mikor a kijelzőre pillantok a bátyám nevével találom szembe magam.<br />
Liam határozottan túllépte azt a bizonyos határt. Az első üzenete után még mosolyogtam. Gondoltam biztos csak meg akar győződni róla, hogy jól szórakozom. Én naiv azt hittem hogyha vissza írok neki, abba hagyja és békén hagy. Tévednem kellett, ugyanis újból visszaírt. Talán azt kellett volna tennem, hogy a második üzenete után nem írok vissza. De ehhez nem volt bátorságom. Nem is bátorságom, inkább szívem. Hisz Liam annyira óvó természet. Azt meg nem akartam, hogy miattam legyen idegbajos. Így megint csak vissza írtam miközben elszakadtam Carlytól és úgy döntöttem, hogy nem zavarom meg Őt. Szórakozzon helyettem, ha már engem nem engednek.<br />
Kerestem egy kevésbé nyüzsgő helyet és onnan válaszolgattam a bátyámnak unottan, miközben a szívem hasadt meg, hogy én hagyom magam manipulálni. Liam nem direkt kezdett el baszogatni. Kitervelte előre csak azért, mert nem akart elengedni. Mindenáron tönkre akarta baszni az estémet. És jó úton haladt!<br />
- Mit csinálsz itt? - Carly egy ügyes mozdulattal bele ül az ölembe mire én kissé értetlenül pislogok rá. Mikor kezeivel átkarolja a nyakamat rájövök, hogy túl önfeledten bulizott. Az első pár pohárnál még mellette voltam, de utána nem tudom, hogy mennyit ihatott még. Nos ahogy kinéz, nem ellenkezett és sorba hörpintette a kedvenc italait, az apja testőreivel mit sem törődve. Igen, Carly mindig úgy bulizok, hogy közben testőrök vigyáznak a biztonságára. Testőrök ide vagy oda, az elnök lánya ma segg részegen megy haza.<br />
Válaszadás képpen csak a térdemen pihenő mobilomra bököm amin pont akkor villan ki ismét Liam neve. Fájdalmasan felnyögök és a mögöttem lévő falba kezdem el verni a fejem reménytelenül. Miért kell ezt csinálni velem? Nekem is már annyira részegnek kellene lennem mint Carlynak. - Mitől vagy mérges? - kérdezősködik Carly. Az orra alá nyomom a mobilom amin Liam új üzenete szerepel amiben épp arról akar tudni, hogy mit is csinálok pontosan.<br />
- Kikészít. - jegyzem meg és azon töprengek, hogy mit válaszoljak. Úgy szeretném az agyát húzni. Még jobban idegesíteni. De kezd elveszni a türelmem. Bárcsak békén hagyna végre. - Agyamra megy ezzel a viselkedésével. Direkt nem enged bulizni! Előre kitervelte, hogy hogyan rontsa el az estémet.<br />
- Kevés Ő ahhoz, hogy elrontsa az esténket - kacsint rám vigyorogva a lány majd nagy nehezen kimászik az ölemből és ördögien elmosolyodik. - Műsort akar? Hát megkapja! Majd mindjárt megláthassa a saját szemével, hogy mennyire jól szórakozol az Ő engedélye nélkül. - asszem kezdek félni. Még sosem láttam Carlyt ennyire bezsongva.<br />
- Fogalmam sincs, hogy mit forgatsz a buksidban, de benne vagyok. - nevetek fel jóízűen és az épp felénk közeledő pincér tálcájáról lekapok egy üvegeket aminek tartalmát rögtön magamba döntöm. A vodka ízétől rögtön libabőrös leszek az arcom pedig égni kezd. Hogy ennyhítsem a hatást még egy pohárkát magamba löttyintek, és minél mérgesebb kezdek lenni Liamre. Nem adom meg neki azt az örömet, hogy elszúrja az életemet. Eddig sem érdekelte, hogy mit csinálok, akkor most mi változott? Meg akar nyugodni, hogy jól e vagyok? Mindjárt leszek én jól, csak közben felejtsem el a hülye fejét.<br />
A tálcán lévő pohárka tartalma fogyni kezd. Én pedig minél jobban lazulok el. A mosoly levakarhatatlan lesz az arcomon, végül már ott tartok, hogy az összes kezemben kerülő pohárból iszok. A pokol pedig elszabadul.<br />
Soha nem voltam az a nagy bulizó fajta. Álltalában mikor a srácokkal elmentünk valahová szórakozni, mindig én voltam az aki a pult mellett ült egy bárszéken és ott iszogattam magamban, közben pedig irigykedve bámultam a többi lányt akik boldogan táncoltak más srácokkal.<br />
Ma én egy voltam azon táncoló lányok közül. Pult közelébe még csak nem is jutottam, ugyanis úgy vonzottam a fiúkat mint a mágnes. És még csak nem is éreztem magam kellemetlenül a sok vadidegen pasi társaságában. Nem, élveztem! Sőt akartam, hogy még több fiú legyeskedjen körülöttem. Végre nem voltam láthatatlan.<br />
A fiúk jöttek és mentek. Aki helyes volt annak megengedem, hogy megcsókoljon. Józanul tuti, hogy nem mertem volna megtenni, de most nem foglalkoztam vele. Louis dzsekijének nyoma veszett, úgy ahogy az alig takaró felsőmnek is. Erre mindre akkor jöttem rá, mikor az egyik fiú felnyomott egy vékony rúdhoz és könyörgött, hogy ott táncoljak vele. Természetesen nem ellenkeztem.<br />
Mindeközben Carly pedig birtokba vette a telefonomat és minden pillanatot megörökített és gondoskodott róla, hogy Liam az összes fotót megkapja.<br />
- Szerintem infarktust kapott. - adja vissza Carly a telefonomat miközben én lemászom a rúdról és próbálom elhessegetni a közelemből az ismeretlen srácot. Helyesnek helyes, de nem szeretem mikor valaki tapiz amikor mással beszélek.<br />
- Ennyi elég is volt. - válaszolom és megfordulok majd tenyeremmel próbálom elnyomni a srácot. - A végén még képes lesz és ide jön. - tudom, hogy Liam képes lenne rá. Már csak nem ilyen hülye.<br />
- Ha ezt megteszi akkor bebizonyosodik az állításom vagyis az, hogy bejössz neki - lehet a sok alkohol beszél belőlem, vagy pedig a fáradság, de torkomszakadtából felröhögök, majd Carly nyakába borulok. - Kár, ugyanis Te már az enyém vagy! - egyik kezét az ajkamra teszi és hatalmas csillogó tekintetével bámul a szemeim közé. Nem tudom, hogy mit forgat még a fejében, de nincs erőm már vele foglalkozni. Egyszerűen csak haza akarok menni és egy jót aludni.<br />
Mégis mikor megérzem puha ajkait a számon, úgy érzem, hogy totál kijózanodtam. Az egész dolog csak pár másodpercig tart, de nekem pont elég ahhoz, hogy rájöjjek arra, hogy a Carlyval való smacizást jobban élveztem mint az ismeretlen srácokét akikkel ma hozott össze a Sors. Lehet, hogy csak az alkohol miatt gondolkodom így. Azért tetszik a helyzet. Más lehetőség nincs.<br />
Lihegek mikor elhúzódik tőlem és rám kacsint. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem tetszett.<br />
- Ez mi volt? - kérdezem és próbálom túrharsogni a zenét és rájövök, hogy egyik kezem még mindig a derekán van.<br />
- Hmm, nem tudom. - vonja meg a vállát mosolyogva és megnyálazza az ajkát. - De jó volt, ugye? - nem válaszolok. Csak szótlanul bámulom miközben akaratomon kívül is az apám jut az eszembe. Még jó, hogy erről senki nem fog tudni. Apa kinyírna ha megtudná, hogy eltértem a tervtől. Honnan kellett volna erre számítanom. Fő a nyugalom! Ez mind csak azért történt meg mert részegek vagyunk.<br />
- Haza akarok menni. - jelentem ki.<br />
- Miért? Hisz még nincs vége a bulinak. - elkapja a csuklójaimat és meghúz maga felé.<br />
- Részegek vagyunk Carly! És én már nem is akarok bulizni. Elég volt. - magyarázom és kiszabadítom a kezeimet a fogásából. Arra számítok, hogy leáll veszekedni velem, de nem teszi. Tekintetemmel elkezdem keresni Louis dzsekijét, de sajnálatos módon nem találom meg. Viszont a tapizós srácot igen.<br />
- Hova készülsz Ribancom? - próbál magához húzni, de én ellököm majd kitérek előle.<br />
- Anyád a ribanc! - válaszolok vissza bunkón és még a középső ujjamat is felmutatom, majd ezt követően vetem bele magam a táncoló tömegbe. Kissé megnyugodok mikor a helyet végre magam után tudom és egy jót szippantok a késő esti levegőből. Szerencsére Carly végig mögöttem sétál és nem szól semmit. Csendben gyalogolunk a járdán, egészen addig még így vendéget nem kapunk.<br />
- Nem szeretem a rohanós lotyókat Ribanc. - és azzal erőteljesen egy fához nyomva találom magam, miközben egy részeg fiú a melleimet fogdossa és kényszerít arra, hogy visszacsókoljam. Ilyen helyzetekre nem vagyok felkészülve.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: large;">Liam </span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">- Azon tűnődtem, hogy esetleg nem- e lenne kedvetek elmenni valahova bulizni. - Harry, Niall és Louis a konyhában ülnek miközben valami ételhez hasonlító valamit próbálnak összehozni, de sajnos eddig nem sok sikerrel. A szakácskönyvektől kezdve, a laptopon keresztül a mobiltelefonig, minden főzéssel kapcsolatos infó után kutatnak, de az előttük heverő burgonya és csirke még mindig nyersen pihen az asztal közepén. Ez van mikor Oli lelép otthonról, - éhen halunk. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">- Elmondanád nekem, hogy éhes hassal hogyan lehet szórakozni? - kérdezi szemrehányóan Niall és felhúzza a pólóját, hogy tudja a korgó hasát megmaszírozni, hátha az majd segít. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">- Ha eljössz, akkor megállok veled kajálni, és annyit rendelhetsz amennyit csak akarsz, ugyanis én állom a számlát. - kacsintok felé és dögösen rá is mosolygok. Niallnek több sem kell, rögtön feláll és máris indulásra készen áll. Tudtam, hogy könnyű dolgom lesz vele. Niallt könnyen meg lehet szerezni. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Átkarolom a vállát és a másik két sráccal nem is foglalkozom, úgy indulok meg az öcsémmel. - Gyanús vagy nekem Leeyum! - szólal meg a semmiből Louis, és megtorpanok. Baszki, azt hittem, hogy szó nélkül hagy. És mielőtt bármit tudnék tennék a hátsó zsebemből kihúzza a telefonomat, majd elszörnyed. - Könyörgöm mond azt, hogy nem akarsz Oli után menni. - emeli a plafon felé a fejét reménytelenül. Kissé elszégyenlem magam, de persze ennek nem adok hangot.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">- Én aztán soha. - vágom rá, Louis pedig felhúzza az egyik szemöldökét és úgy várja a válaszomat. Nem hiába, Ő a legidősebb testvér. Neki még nekem is szót kell fogadnom akár mennyire nem is tetszik. - Most őszintén, kinéznéd belőlem, hogy a testvérem után megyek csak azért, hogy megbizonyosodjam róla, hogy jól- e van? </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">- Ki! - a válasz három szájból érkezik. Ennyi, elvéreztem. A tesóim túl jól ismernek. Az én véreim! </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Ezt már felesleges tagadni. Rájöttek a tervemre. És akkor mivan? Igen, Oli után akarok menni. Sőt nem csak akarok hanem fogok is. A húgom részeg, és egy kurvához hasonlító öltözetben van egy csomó részeg faszi között. Ezt nem hagyhatom annyiban. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">- Levette magáról a dzsekidet, sőt szerintem el is veszítette. - piszkálom meg az orrom és úgy teszek mint aki nem akar árulkodó lenni, de Louist valahogy nem hatja meg az, hogy Oli elveszítette az egyik kedvenc Adidasos felsőjét. - Úgy tudom, hogy szeretted azt a dzsekit.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">- Liam, Oli nem gyerek! Nem szólhatsz bele az életébe. Tudja, hogy mi a jó neki. - Louis mikor lett ilyen Oli párti? - Hagyd békén Őt, oké?! - ajj, ez szemétség. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">- De részeg, és félmeztelen úgy ahogy a többi csaj is miközben mindenki taperolja Őket - legszívesebben a hajamba tépnék tehetetlenségembe, sőt majdnem meg is teszem, csak az állít meg mikor Harry elkezd köhögni.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">- Igaza van Liamnek. Segítenünk kell azoknak a részeg, meztelen csajoknak akik mindenkinek oda akarják adni magukat. - bólogat hevesen Harry és szorosan mellém áll. Igazából a rossz lényegre tapintott, de kezdetnek ez is jó.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Louis gondolkozik. Sőt szinte már hallani lehet ahogy kattog az agya. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">- Legyen -adja meg magát, de mikor észre veszi, hogy nagyon elvigyorodom felemeli a kezét, hogy még beszélni akar. - De csak távolról fogjuk figyelni. Megnézzük, hogy minden rendben van e vele, utána pedig lelépünk. - magyarázza. - Oké? - néz végig rajtunk. Cserébe, válaszadás képpen pedig kap egy csomó heves fejbólogatást.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Az okostelefonoknak hála, a buli helyszínét könnyen megtaláljuk. Éppenhogy csak kiszállunk az autóból, máris vad zene dübörgés üti meg a fülünket. Jó helyen járunk, már csak az a nagy kérdés, hogy hol van Oli. Csak találjam meg, rögtön jön is velünk haza. Azt pedig nagyon gyorsan elfelejtheti, hogy a közeljövőben el lesz engedve egyedül valahová. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Lehet, hogy csak éhség miatt káprázik a szemem, de szerintem Olit pont most készülnek megdugni a járda kellős közepén. - Niall jó pár lépéssel áll előttünk, de mikor ez a mondat elhagyja a száját mindenki mellette terem és oda nézünk ahová mutat. Sötét van, és az út rendesen nincs is megvilágítva. Viszont tényleg állnak ott valakik és az egyikük veszélyesen hasonlít Olira. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">- A nővéremet a szemem láttára fogják megkefélni! - kiállt fel Harry, mire Louis kicsit sem kedvesen vágja nyakon. Szóval akkor nem csak nekem tűnik annak aminek. Ezt én komolyan végig akarom nézni? Egyáltalán ki az a pasi? És miért tűnik úgy, mitha Oli inkább menekülne? Mik ezek a kiálltások? </span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Fiúk én nem akarok vészmadár lenni, de szerintem csak a pasi akarna hozzá érni Olihoz. - Louis nyel egy nagyot és szerintem mind a négyünknek ugyan azon jár az esze.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Louis mi van azzal a parancsoddal, hogy csak messziről figyelhetem Olit? Mármint most megengeded, hogy közbe lépjek és pofán basszam azt a gecit aki bántani akarja a tesónkat? - minél idegesebb leszek. Nem érdekel, hogy mit fog mondani Lou. A húgomat megakarják erőszakolni, szóval senki ne várja el tőlem, hogy szó nélkül végig nézzem.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Nem csak megengedem, hanem én is segítek. - veregeti meg a hátam és úgy indulunk meg a páros felé mint négy bika. Komolyan már csak a füst hiányzik az orrunkból.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Mikor kellő közelségbe érünk megköszörülöm a torkom. De a pasinak le sem esik, hogy társasága akadt. Erőteljesen nyomja Olit a falhoz aki tehetetlenül tűri, hogy az alak a nyakát szorítsa és a melleit csókolgassa.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Erőteljesen megköszörülöm a torkom és megszólalok. - Megtennéd, hogy békén hagyod a húgomat? </span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Nem. - a srác még csak hátra sem néz. Jobban el van foglalva azzal, hogy tudja kikapcsolni a nadrágja övét.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Sajnálom, de attól tartok, hogy akkor nekem kell lerántanom róla Téged. - hangom még mindig nyugodt, pedig belülről ordítok. Látom Oli könnyes arcát, ami idegesít. Úgy tudtam, hogy ez lesz. Egyáltalán hol van Carly? Ó, őt biztos elhozták a testőrei Olit pedig itt hagyta a szarban.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Fogd be te fasz! Nem látod, hogy nem érek rá? - hirtelen fordul meg, kezében pedig egy apró kés virít. Niallnek még idejében sikerül elrántani a kés éle elől. Ennél most komolyan kés van? Mindkét kezemet feltartom és úgy próbálom megnyugtatni, amit ki is használ ugyanis kifújja a levőt, majd vissza fordul a remegő Oli felé.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Komolyan állj le! - Harryt még soha nem láttam ennyire komolyanak. Először azt hiszem, hogy a pasi hallgat rá mivel nem csinál semmit. De elhamarkodottan gondolkoztam, ugyanis alig pár másodperc múlva olyan hirtelen fordul meg, hogy Harrynek esélye sincs védekezni, és egy szempillantás alatt a földön köt ki vérző szájjal. Ezt követően pedig a pokol elszabadul. Rávetem magam a srácra és ott ütöm ahol csak tudom, de Ő erősebbnek bizonyul Tőlem. Miután hason rúg elterülök Harry mellett, és azt látom ahogy egy hatalmas bakancs az arcomba akar lépni, de valami megakadályozza. Jobban mondva Oli ugrott rá a srác hátára és úgy próbálta elhúzni tőlem amit én ki is használtam mivel gyorsan felálltam. Louis a pasit próbálta lefogni Niall segítségével, én pedig Oli segítségére mentem, de aztán valami történt. Olit lehúztam a srác hátáról aki ezt kihasználva megfordult a kezében tartott késével együtt, amit egyenesen a húgom hasába szúrt.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Az idő pedig megállt.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Mindenki azt nézte ahogy Oli szemei megakadnak, majd kővé dermed majd lassacskán a karjaim közé esik, miközben a hasában még mindig ott virít a kés körülötte hatalmas vértócsával.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A földre rogyok Olival a karjaim között és éppeszűen gondolkodni sem tudok. Hallom ahogy Harry azt ordibálja, hogy orvost kell hívni. Látom ahogy Louis teljesen kifordulva önmagából halálra veri a srácot. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Ne engedd, hogy lecsukja a szemeit Liam! - ordít rám Niall a füle mellett a telefonját tartva. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">- Oli - paskolom meg az arcát. Szemeit résnyire vannak nyitva, de nyitva vannak. - Kérlek, maradj magadnál. Ne csukd le a szemeidet, ugyanis ha ezt megteszed akkor elveszítünk. - szorítom meg a kezét. Gyengéden, de vissza fogja. Remegek, és akaratom ellenére is elsírom magam. - Képzeld, írtam egy dalt. És érdekes mód a Te neved adta az ihletet. Így <i>Oliviá</i>nak neveztem el. Ha most magadnál maradsz, akkor elénekelem neked. - halványan elmosolyodik én pedig csendben énekelni kezdek egy valamit amit ebben a percben találtam ki, de hiába.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A szemeit lehunyja a hasán lévő vértócsa pedig minél nagyobb lesz...</span></div>
Do_Paynehttp://www.blogger.com/profile/11241368996236605352noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-9070713713594839281.post-30849737264367864922016-03-19T12:50:00.002+01:002016-03-19T12:50:50.322+01:00|| Chapter 17 : - Óvó tesó ||<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Hellóóó!!! A fejezet eleje olyan ( nagyon) sablon :} Viszont a közepét és a végét rettentően imádtam írni :D </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjI2WeheF2T1C_E_40LarOSokWKGrWqUos3gvWOd11uG4s8km5pzibJEyWRWIdwlV8WCNtNB5Crv78AsiwuqDm0MeJUw-urf8hcwUr2MlRkdcl-Ig49REkHUpXG3NTBDL66IX9UEmbpElc/s1600/large-3.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjI2WeheF2T1C_E_40LarOSokWKGrWqUos3gvWOd11uG4s8km5pzibJEyWRWIdwlV8WCNtNB5Crv78AsiwuqDm0MeJUw-urf8hcwUr2MlRkdcl-Ig49REkHUpXG3NTBDL66IX9UEmbpElc/s320/large-3.gif" width="283" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: large;">Oli</span></div>
<br />
- Hunyd le a szemeidet! - utasít Carly és elkezd közelíteni felém egy hegyes kihúzó valamivel. Életemben nem láttam még olyat, nem csoda, hogy rögtön levert a víz mikor megtudtam, hogy azt a micsodát a szememhez akarja nyomni. És akkor mi lesz ha kiszúrja? Oké ez hülyeség, mivel ezek a dolgok azért vannak, hogy szebbé varázsolják az ember szemeit. Komolyan szebbé akarom tenni magam ilyen halálos dolgokkal? Ez beszarás. Attól nem rezelek be ennyire mikor felém tartanak egy puskát, vagy elvágom valaki torkát. Lánnyá válás sokkal rosszabb! Nyugi, én akartam ezt. Mekkora egy marha voltam. Lehet, hogy nem is való ez nekem, - mármint az, hogy kinézetileg végre lányos legyek. De nincs vissza út. Életemben először Liam végre lánynak nézett! Tudjátok, hogy mióta vártam már ezt a pillanatot? Régóta. Ez egy csoda. - Olyan cuki cica szemeket varázsolok neked. - és azzal lágyan elkezdi festeni a szememet. Ahogy megérzem rögtön megugrom egy kicsit és feláll a kezemen a szőr. Hű, szóval ilyen érzés az mikor kifestik a szemedet. - Próbálok nem foglalkozni azzal, hogy remegsz, de megkérdezhetem, hogy mégis mitől? - abba hagyja a szemem festését mire én bátortalanul kinyitom a szemeimet. - Elpirosodtál! - vigyorodik el és megcsípi az arcom. Hogy lehetünk mi ketten barátnők? Még most sem tudom. Carly a tökéletes ellentétem. És mégis jól kijövünk. Én ezt nem értem.<br />
- Gáz ha azt mondom, hogy most vagyok életemeben először kisminkelve? - kezdem el vakargatni a tarkómat kényelmetlenül. Igen, gáz. Lány vagyok, egyértelmű, hogy gáz az, hogy eddig még soha nem voltam kisminkelve. Könyörgöm a mai világban már a tizenkét évesek is rendszeresen sminkelik magukat, én meg huszonkettő leszek, de ma történt meg először, hogy smink van a képemen.<br />
- Elvesztetted a smink szüzességedet. - a smink mimet? Inkább hagyjuk, nem érdekel mivel hülyén hangzik. - Olyan csajt varázsolok belőled, hogy ma az összes fiú utánad fog rohanni, Olivia. - haha jó vicc. Méghogy utánam rohanni? Ráadásul több fiú? Én tényleg bírom Carlyt, de mikor a teljes nevemen szólít legszívesebben pofán vágnám. Nem tudom, hogy mit nem fogott fel abból mikor azt mondtam neki, hogy utálom ha Oliviának hívnak. Rohadtul nem ért ezek szerint a szép szóból. Azonban hiába próbálnám Őt utálni, egyszerűen képtelen vagyok. Van valami Carlyban. Valami jó dolog amit imádok.<br />
- Annyira utálom a teljes nevem. - szisszenek fel, kezeim pedig akaratomon kívül ökölbe szorulnak.<br />
- Mégis Tőlem eltűröd, hogy így szólítsalak. - kuncog fel Carly és egy puszit nyom az arcomra. Nem tudom, hogy a lányoknál mi a szokás, ezért is próbálok nem foglalkozni azzal, amit csinál. Lehet, hogy a mai világban az a szokás, hogy a csajok ok nélkül puszilgassák egymást. Gőzöm sincs, de nekem furcsa. Talán ettől is kezdett el hevesebben doboni a szívem. Nem nagyon szoktak engem puszilgatni, vagy ölelgetni. Ezért még hozzá kell szoknom az efféle dolgokhoz.<br />
Tizenhat évesen mikor összejöttem egy sráccal, - a kapcsolatunk kemény két napig tartott, ugyanis miután megpróbálta a nyelvét átdugni a torkomba, én ijedtemben pöcsön rúgtam, sírva menekült el Tőlem. Mentségemre legyen szólva akkor csókolóztam először és fogalmam sem volt róla, hogy mit is kellene tennem. Mondjuk a csókolózási technikám azóta sem nagyon változott. Álltalában csak részegen kerülök nagyon a pasik közelébe, és olyankor nem nagyon foglalkozok azzal, hogy hogyan is kell jól csókolózni. A szüzességemet is úgy vesztettem el, hogy részeg voltam a srácnak pedig rögtön nyoma veszetett. Pont itt az ideje, hogy végre összeszedem magam. - Egyébként kész vagy. - mielőtt bármit tudnék szólni egy tükröt nyom az orrom elé amibe én gondolkodás nélkül pillantok bele és kis híján majdnem lefordulok az ágyról, de szerencsére Carly még idejében elkapja a karom és megakadályozza azt, hogy a padlón kössek ki. Azonban a tükröt esze ágában sincs eltenni előlem.- Hogy tetszik?<br />
Hogy, hogyan tetszik? Nincsenek rá szavak. Sokszor elképzeltem már magam sminkben, de ez messze felül múlja az elképzeléseimet.<br />
- Túl egoistának fogok tűnni ha most azt mondom, hogy úgy nézek ki mintha most pottyantam volna le egy menő magazin címlapfotójáról? - a tükörből pontosan olyan lány pislog vissza rám mint azok a csajok akik valamilyen magazinnak pózolnak és millió pasi imádja őket. Ha nem tudnám, hogy én vagyok a tükörben, azt hinném, hogy egy modellel nézek farkasszemet aki épp most indul egy szépség versenyen.<br />
- Várj még meglátod a rucijaidat! - áll fel és egy táskát nyújt felém. - Ne szólj semmit, csak vedd fel. - parancsolja mikor meglátja, hogy a táska tartalmát próbálom meglesni. Felhúz és szó szerint benyom a fürdőszobába.<br />
Izgatottan veszem ki a felsőt amibe bele bújok és tudom, hogy alig takar valamit. Mi abban a menő, hogy szinte az egész mellem kilátszódik. És miért ilyen rövid és feszes? Nem kapok benne rendesen levegőt, ráadásul szinte már a köldököm is kilátszódik. Ez a felső határozottan nem az én stílusom. Az emberiségnek addig a jó míg nem kell az én testemet néznie. Nagyon nem lesz ez így jó.<br />
Amikor a térdig érő zoknit húzom magamra kissé megnyugodok, hogy legalább a lábaim jól takarva lesznek, de mikor a táskából kihúzom az utolsó darabot, amit egy rongyhoz tudnék hasonlítani, szó szerint verejtékezni kezdek. Az apró ruhadarabot hosszasan tanulmányozom, majd rájövök, hogy szoknya akar lenni. Egy szokny ami pont annyit védet, hogy eltakarja a fenekemet, de ha egy picit felágaskodom tökéletes belátást lehet nyerni a hátsó felemre.<br />
Úgy nézek ki mint egy kurva!<br />
És tudjátok, hogy mi a durva? Élvezem! Eddig soha nem mertem felvenni ilyen lenge öltözetet, de most valahogy nem érdekel. Carly tudja a dolgát. Egy csomó barátnője van akiknek pasijuk van, így ezzel a ruhával sincs igazából semmi gond. Csak nekem szokatlan.<br />
Tátott szájjal bámulom magam a tükörbe és szinte elsírom magam a látványtól. Végre csajosan nézek ki. Nem lehet rám azt mondani, hogy pasi vagyok. Az embereknek esélyük sem lesz össztéveszteni engem a fiúkkal. Végre boldog vagyok a bőrömben, és ezt Carlynak köszönhetem. - Tökéletes! - nyitódik a fürdőszöba ajtaja, Carly pedig úgy néz rám mint egy büszke anyuka. Félénken elmosolyodom és felé fordulok.<br />
- Carly - szólítom meg kedvesen és megindulok felé. - Köszönöm. - karolom át a nyakát és ölelem meg őt jó szorsan. Kezeivel a derekamat öleli át és ölel vissza, majd álldogálunk úgy hosszú percekig. Nem zavar, hogy egy csaj ölelgetek és élvezem. Tetszik a helyzet. Tetszik az, hogy ennyire közel tudhatom Őt magamhoz és még csak nem is kell megjátszanom azt, hogy boldog vagyok Vele.<br />
- Ideje indulnunk, ugyanis a buli nem vár meg. - húzódik el tőlem és karol belém, majd úgy indulunk meg ki a helységből. De ahogy az ajtót kinyitom és megfordulok, majdnem elakadok Liamben aki a folyosón ült pont az én szobám mellett. Ahogy meglát a pupillái úgy tágulnak ki, mikor észbe kap mintha egy lassított filmben lenne olyan tempóban áll fel és le sem veszi rólam a szemét. Muszáj neki így megbámulnia? Nem hozott már ma zavarba a viselkedésével? Agyamra megy!<br />
- Rajtad meg mi van? - percek telnek el mire megszólal. Hangjából csak úgy árad a nem tetszés, úgy ahogy a pillantásából is. Most Ő kérdőre vont engem? Kezd elegem lenni belőle.<br />
- Ruha? - kérdezek vissza unottan és megforgatom a szemeimet.<br />
- Te ezt nevezed ruhának? - húzza fel a szemöldökét? - Egy utcasarki lotyón több ruha van mint rajtad. - horkant fel gúnyosan. Ő most azt mondta rám, hogy egy utcasarki kurva vagyok?<br />
- Minek neveztél? - lassan ráncolom össze a homlokomat és ütésre emelem a kezem, de aztán ránézek Carlyra és rájövök, hogy előtte nem verekedhetek csak úgy össze Liammel. Pedig a srác már fel van készülve rám. Szemeit összeszűkíti és az alsó ajkába harap, miközben az ütést várja amit nem kap meg. - Ha nem lenne frissen festve a körmeim, kikaparná a szemeidet. - Liam szemei kipattannak és csodálkozva néz rám. Én is meglepődtem saját magamon. - Vigyázz az útból, mert nem akarok miattad elkésni. - térem ki.<br />
- Hova akarsz Te menni ilyen...khm, lenge öltözetbe? - köszörüli meg a torkát Liam.<br />
- Bulizni - adom meg a választ. - Amúgy meg semmi közöd hozzá. -felelem flegmán.<br />
- Itt rohadjak meg ha elengedlek Téged így egy buliba ahol egy csomó veszély leselkedik rád. - a megnyilvánulása pontosan olyan mintha egy filmben játszaná el az óvó bátyó szerepét. Illik neki a szerep, csak az a gond, hogy ez nem itt egy film. Remélem nem gondolta komolyan, hogy majd megijedek tőle.<br />
- Liam, kár a szóért. Tudod, hogy baszottul nem érdekel az amit most itt leművelsz. - nem is értem, hogy miért próbálkozik. Csak még jobban leírja magát Carly előtt.<br />
- Fiúk! - kiálltja el magát. Most komolyan szól a többieknek? Ráadásul Louis, Harry és Niall meg is jelenik, - mondjuk az utóbbi amin meglátta Carlyt inkább vissza fordult a szobájába, szerencséjére.<br />
- Azannya Oli, pár másodpercre meg sem ismertelek. - vigyordik el Harry és úgy érzem, hogy büszke a látványtól. Végre valaki. - Jól nézel ki, kislány! - kislány? Ezt nem hiszem el!<br />
- Nem, nem néz ki jól - szól közbe durván Liam. - Louis, csinálj valamit! - parancsolja.<br />
- Mégis mit kellene csinálnom? - kérdez vissza értetlenül Louis.<br />
- Mit tudom én! Te vagy a bandában a legidősebb, szóval elméletileg neked kell a legérettebbnek lenned. - Louis és az érettség? Ezt Liam most komolyan gondolta? Egy Louisról beszélünk? Ez a dolog kezd minél viccesebb lenni.<br />
- Engem ebből hagyj ki. - csóválja meg a fejét felemelt kezekkel Louis.<br />
- Szóval nyugodt szívvel engeded el Őt bulizni, egy csomó olyan alak közé akiknek minden második gondolatuk a dugás körül forog. Oké, szarj rá arra, hogy akár meg is erőszakolhatják az öltözéke miatt. - mindig is tudtam, hogy Liam próbál úgy viselkedni mintha Ő lenne a szülőnk, de ez kezd túl menni minden határon. Rémeket lát. Nem tudom, hogy nála milyen egy buli, de garantálom, hogy nem erőszakolnak ott meg mindenkit.<br />
Louis végül besokal, és egy határozott mozdulattal lekapja magáról a fekete adidas dzsekiét és felém nyújsta. Először nem akarom elvenni, de mikor meglátom könyörgő tekintetét úgy döntök, hogy inkább elveszem és gyorsan magamra kapom. A dzseki pont addig ér mint a szoknya.<br />
- A cipzárt is húzd fel ha kérhetem. - mutat a dzseki cipzárjára Liam, képzeletben pedig már fejbe lőttem magam. Mikor ez megtörténik megnyugodva sóhajt fel.<br />
- Most már jobban érzed magad? - a mély dekoltázsomból semmit sem látni, úgy ahogy az egész felszerelésemből sem. Louis dzsekije mindent eltakar amit Liam nem akart szabadon látni rajtam.<br />
- Igazából nem. - csóválja meg a fejét Liam. Fájdalmasan felnyögök, Carly pedig felmorog.<br />
- Most már tényleg fejezd be Liam. Oli nem gyerek. Tud magára vigyázni. - szólal meg mogorván Louis. Először azt hiszem, hogy Liam visszavág és összevesznek, de csodák csodájára nem szól semmit. Szó nélkül tűri, hogy Carly elhúzzon onnan.<br />
- Ünneprontó vagy Payne! - szól oda neki még utoljára nyersen Carly és végleg magára hagyjuk a kisebb csapatot. Ahogy a bejárati ajtó becsukódik utánunk, megkönnyebbülten sóhajtok fel és mosolyodom el. Tetszett ez a kis jelenet. Vagyis az, hogy Liam végre úgy viselkedik velem mint egy óvó báty. - Bejössz neki. - lök meg játékosan Carly én pedig lassítok a lépteimen. Mit mondott? Ugye csak félre hallottam?<br />
- Mégis kinek?<br />
- Hát Liamnek. - válaszolja és mielőtt vissza tudnék szólni addigra már beül az autóba. Ezt most komolyan gondolta? Az oké, hogy úgy tudja, hogy én és Liam barátok vagyunk, de akkor is. Hogy fordulhat meg valakinek olyen a fejében? A bátyámról beszélünk az istenit!<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: large;">Liam </span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">- Ha nem lenne a testévérem megdugnám, de mivel a testvérem így nem dugom meg, de akkor is muszáj megjegyeznem, hogy nagyon dögös volt. - köszörüli meg a torkát Harry, Louistól cserébe pedig kap egy hatalmas ütést a fején. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">- Ez gusztustalan megjegyzés volt Harold. A nővéredről beszélsz! - torkolom le csípősen. - Egyáltalán, hogy gonolkodhatsz ilyeneket?</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem t'om. - vonja meg a vállát tanácstalanul. - Szerencsés lesz ma az a pasi aki megfektetheti. - ismét az arcomba szökik a vér, ahogy meghallom ezt a mondatot és elképzelem ahogy egy seggfej a húgomat kúrogatja. Már pedig ma este tuti, hogy valaki megszerzi Őt magának, reggel pedig magára hagyja, Oli pedig összetörik, én pedig nem leszek mellette, hogy megvédjem. Miért engedtem el Őt egyedül? Meg kellett volna akadályoznom, hogy elmenjen. Én vagyok a világon a legrosszabb testvér.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Idegesen megcsóválom a fejem és vissza megyek a szobámba majd levetem magamat az ágyra és a telefonomat kezdem el forgatni az ujjaim között. Amióta elment percenkét nézem az órát. Öt óra telt el, és azóta semmit nem tudok róla. Lehet, hogy valami baja esett és nem tud segítséget kérni. Mindig beszámol, hogy mit csinál, vagy, hogy mikor találkozunk. De most semmi. Tuti, hogy történt valami.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Feloldom a telefont és rögtön elkezdem a nevét keresni, és amint megtalálom már majdnem megnyomom a hívás gombot, mikor egy kis hang megszólal a fejembe. <i>Mi van akkor ha jól szórakozik és ezért nem ad életjelet magáról? Lehet, hogy boldog és le sem szarja, hogy mi van itthon. </i></span><span style="font-family: inherit;">Teret kell hagynom neki. Van saját élete. </span><span style="font-family: inherit;">De ha bántják? </span><i style="font-family: inherit;">Liam! Fejezd be. </i></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Akkor is muszáj megtudnom, hogy mit csinál! Írok neki egy üzenetet. Egy üzenettel nem rontok el semmit. </span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Üzenet neki : Oli</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><i>Mit csinálsz? </i></span><br />
<span style="font-family: inherit;">Üzenet elküldve. </span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Oké, most komolyan megcsináltam? Mi van akkor ha megutál csak azért mert nem hagyok békét neki? Én is utálom ha megzavarnak mikor valami jót csinálok. De lehet nem is csinál jót. Remélem nem pont most dugja valaki.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A telefonom remegni kezd.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Üzenet Tőle: Oli</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><i>Ne akard tudni :P</i></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span>
<span style="font-family: inherit;">Ne akarjam tudni? Mégis miféle válasz ez? Na majd én adok neki. Nagyon jó buli lehet, ha közben tud üzeneteket küldözgetni.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Üzenet neki: Oli</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><i>De akarom!</i></span><br />
<span style="font-family: inherit;">Üzenet elküldve.</span><br />
<br />
<span style="font-family: inherit;">Chh mit képzel magáról ez a kis lotyó. Igenis be fog mindenről számolni. Örüljön neki, hogy elengedtem.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Üzenet Tőle: Oli</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><i>Tényleg?</i></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span>
<span style="font-family: inherit;">Jól tudod húzni az agyam drága húgom. Ennél jobban nem tud felidegesíteni?</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Üzenet neki: Oli</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><i>Gyerünk meséld csak el szépen.</i></span><br />
Üzenet elküldve.<br />
<br />
Több perc el telik el mikor választ kapok. Választ ami képekből áll. Egy csomó ismeretlen alak bulizik egy barlanghoz hasonlító helyen és mindegyikőjük kezében pia van. Ez a kép még elfogadható. Következő. Oli, egy rúd körül táncol. Louis dzsekije már sehol. Következő. Oli még mindig a rúdon táncol, melltartóban. Következő. Két pasi is csatlakozott hozzá. Következő. Az egyik srác feje Oli mellei között pihen miközben a lány lábai a fiú dereka köré van csavarva és nevet. Következő. Smárolnak. Következő...nem érdekel.<br />
<br />
Üzenet neki: Oli<br />
<i>Most azonnal gyere haza! </i><br />
Üzenet elküldve.<br />
<br />
Nincsenek azok a szavak amikkel most le tudnám írni a hangulatomat. Egyáltalán tudja annak a srácnak a nevét? Mi az, hogy pár órás ismertség után megengedi, hogy a fejét a mellei közé nyomja?<br />
<br />
Üzenet Tőle: Oli<br />
<i>Liam, ne viselkedj úgy mintha az apám lennél !!!</i><br />
<i><br /></i>
Lefagyok. Én nem vagyok az apja. Apa nem is foglalkozik azzal, hogy a lánya mit csinál éppen. Úgy ahogy a többi testvére sem. Én vagyok az egyetlen aki próbálom Őt óvni, de amit látszik Oli nem örül neki. Oké.<br />
<br />
Üzenet neki: Oli<br />
<i>Sajnálom. Csak megpróbáltalak védeni.</i><br />
Üzenet elküldve.<br />
<br />
Ha ezt akarja akkor legyen. Nem fogok bele beszélni az életébe.<br />
<br />
Üzenet Tőle : Oli<br />
<i>Aranyos vagy :)</i><br />
<br />
Oké, leszarom. Most azonnal megyek és megkeresem. Ez a lány be van rúgva! Józanul soha nem mondaná rám azt, hogy aranyos vagyok. Kész, vége. Ha kell a hajánál fogva húzom haza, de haza jön velem.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />Do_Paynehttp://www.blogger.com/profile/11241368996236605352noreply@blogger.com15tag:blogger.com,1999:blog-9070713713594839281.post-24898800517610233242016-03-13T16:36:00.000+01:002016-03-13T16:36:06.814+01:00|| Chapter 16 : - Engedély ||<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b>Helllóóóó!!! Ne kérdezzétek, hogy mit éreztem mikor ezeket a részeket írtam xD Aki eddig furcsának tartotta a részeket, akkor az ezek után készüljön fel az überextrafurcsa részekre ;D komizniiiii</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCOyBHO4F_zzL1z1gFHS_AhyphenhyphenORuwifYofdbYi3AUBLOSZ_9FsptZ1x3AhtQpqY8G2J_F4CrbPhxd-kwTZuxJH13erwDEOE2UKVJv29BgR9LU22nQ2FPVyYJHZ65hT1CJLexVjDv5t384Y/s1600/large-2.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCOyBHO4F_zzL1z1gFHS_AhyphenhyphenORuwifYofdbYi3AUBLOSZ_9FsptZ1x3AhtQpqY8G2J_F4CrbPhxd-kwTZuxJH13erwDEOE2UKVJv29BgR9LU22nQ2FPVyYJHZ65hT1CJLexVjDv5t384Y/s1600/large-2.gif" /></a></div>
<br />
<br />
- Mikor lettek neked olyanjaid? - kezeim szinte már remegnek ahogy az alattam fekvő lány melleire bököm. Olit ennyire vörös arccal még soha nem láttam. Ez is azt tanúsítja, hogy tényleg lány. Ugyanis a csajok szoknak zavarba jönni mikor valaki meglátja Őket melltartóban. Ő van zavarban? Inkább nekem kellene zavarban lennem amiért egész idáig pasinak állítottam be. Mégis felettem a sokk uralkodik. Teljesen leblokkolt az agyam és ha akarnám akkor sem tudnám elfordítani a fejem a melleiről, amik igaziak. Vagyis annak tűnnek.<br />
Komolyra terelve a szót. Hogy a francba nem vettem észre, hogy mellei nőttek? A bátyja vagyok az istenit. Mellette voltam minden fontos pillanatánál. Mikor megtanult beszélni. Mikor kiesett az első foga. Mikor először elesett biciklivel, ami mellesleg az én biciklim volt és széttörte utána pedig elbújt előlem mert attól félt, hogy majd megverem amiért tönkre tette. Amikor pár utcabeli gyerek elverte, és nem mert szólni senkinek ugyanis attól félt, hogy mi kiröhögjük amiért nem tudta megvédeni magát. Azt meg nem vettem észre, hogy nő lett belőle. Rohadtul hülyén érzem magam. Soha nem viselkedtem úgy vele mint egy lánnyal. Kezet sem emeltem volna rá, ugyanis én soha nem ütök meg nőt. Jobban vigyáztam volna rá.<br />
Határozottan állíthatom, hogy én vagyok a világ legszörnyűbb bátyja. Védenem kellett volna Őt, nem pedig még jobban tönkre tennem a lelkivilágát. Legalább most már tudom, hogy miért viselkedett mindig olyan furán mikor lepasiztam. Ezért volt annyira mérges és bőgte el magát. Fájt neki az, hogy nem vettem észre, hogy Ő lány. Ekkora marha csak én lehetek. Még akkor is kigúnyoltam mikor a boltba akart menni tamponért. Nem apának a nőjének kellett tampon hanem Olinak, csak nem merte megmondani. Istenem, hogy kiröhögtem akkor is.<br />
- Ne szorítsd már olyan erősen a kezeimet mert fáj! - hallom meg a hangját és érzem meg azt ahogy a lábaival próbál megrúgni hátulról, de szerencsére nem jön össze neki mivel pont a csipőjén ülök. Csuklójai szorításán engedek egy kicsit, de akkor sem engedem el. A végén még lekeverne még egy pofont ok nélkül. Azért van valami jó abban, hogy pasiként viselkedtünk vele, - megtanítottuk Őt verekedni, így nem kell attól tartanunk, hogy valaki megerőszakolja őt. Azt hiszem a mai naptól kezdve akár mikor egyedül fog menni valahova nyomkövetőt fogok rászerelni. Tudjátok Ti, hogy mekkora veszéllyel jár az ha egy csaj jól néz ki? Nem akarom azt, hogy a húgomat kihasználja a sok fasz akik csak a dugásra hajtanak, utána többé szarnak szegény lányra. Na ez Olival biztos, hogy nem fog megtörténni. Pasik közelébe sem fogom engedni. Ha eddig kibírta fiúk nélkül akkor mostantól is kifogja. Nem lesz itt változás. Sőt ezt a picsanadrágot is mindjárt szépen leveszi. Nem fogja a sok szexéhes marha a feszes seggét bámulni. Miért pont Louisra kellett ütnie? Miért lett pontosan ugyan olyan feneke mint a bátyánknak? - Liam, eressz el. - hangja egy csapásra hisztizésbe megy át. Szörnyű. Oli hisztizik! Ez eddig még soha nem történt meg.<br />
- Ne viselkedj úgy mint egy hisztis tyúk. Könyörgöm, Te Scott vagy. Scotték pedig soha nem hisztiznek, hanem megoldják a problémájukat. - ez az igazság. Minek hisztizni ha mindig van valami megoldás? Most is tudna segíteni magán ha akarna. De nem akar. Inkább elszíveli azt, hogy szinte már összenyomom a testemmel.<br />
- Á, szóval már lányként tekintesz rám? - vonja fel az egyik szemöldökét és sunyin elmosolyodik.<br />
- Eddig is úgy tekintettem volna rád ha tudtam volna, hogy... - fogalmam sincs, hogy mivel magyarázkodhatnék. Soha nem tekintettem rá lányként és még csak el sem hittem volna ha mondta volna. Nincs semmi a mentségemre. - Szóval Olivia. - nézek a szeme közé. Olivia.<br />
- Olivia. - bólint, de látszik rajta, hogy valami nem tetszik neki. Talán a neve? Saját magának sem tetszik pont úgy mint nekem? Ő örökké Oli marad a számomra.<br />
- Annyira nem illik hozzád - húzom el a számat sajnálkozva. Válaszadás képpen csak megrántja a vállát nem törődöm stílusban. Fejét elfordítsa így tekintetem megint a melleire vándorol. Létezik olyan, hogy mű mellek? Mi van akkor ha csak Ő tette oda magának? Ha kamu az egész?<br />
Kezeim önálló életre kelnek és azon vagyok, hogy megfogjam a cickóit, mikor Olinak hirtelen leesik, hogy mit is akarok csinálni.<br />
- Mi a fasz? - erőteljesen ül fel, majd lök le kicsit sem kedvesen magáról. - Ne fogdozz már baszki! Semmi jogod hozzám érni. - áll fel és igazítja meg a pólóját. De én nem adom meg magam ilyen könnyen. Követem a példáját és felállok.<br />
- Csak meg akarok róla bizonyosodni, hogy tényleg igaziak- e. A mai világban már semminek nem lehet hinni. - magyarázom egyszerűen. Felhúzza az orrát flegmán.<br />
- Igaziak! - emeli fel a hangját és mielőtt bármit tudnék mondani kibök a szobájából és bevágja előttem az ajtót.<br />
Még szép, hogy ezek után totál ostobán érzem magam. Ahogy állok a szobája előtt, idegesen elfog az érzés, hogy rátörjem az ajtót és végig nézzem az összes testrészét. Nem, egyszerűen képtelen vagyok bele törődni, hogy van egy húgom.<br />
Csak akkor hagyom abba a töprengést mikor apa tűnik fel a színen. Természetesen próbált úgy viselkedni mintha engem nem vett volna észre. De én lerázhatatlan vagyok, így gondolkodás nélkül kezdtem el követni Őt és szólítottam meg. - Apa miért nem mondtad soha, hogy Oli lány? - kérdem gondolkodás nélkül és még a szobájába is követem. Először azt hiszem, hogy nem akar válaszolni ugyanis egyszerűen levágja magát az ágyára majd kezébe veszi a távirányítót és unottan kezdi el bámulni a tévét. Addig nem megyek el innen míg nem válaszol! Ezért is ülök le az ágya szélére és kezdem el bámulni.<br />
- Tudod fiam ott már hatalmas gondok vannak mikor a saját testvéredről nem tudod megállapítani, hogy lány vagy fiú. - persze alázz csak meg még jobban. Ennél hülyébben már úgysem fogom érezni magam.<br />
- Soha nem mondtad, hogy Olivianák hívják igazából. - vádaskodom tovább. Én beelégszem annyival is ha beiismeri azt, hogy Ő baszta el az egészet. Fiút csinált a saját lányából.<br />
- Mert soha nem kérdezted. - válaszolja közömbösen. - Nem tehetek róla, hogy akkora agyatlan fasz vagy, hogy elnézed a húgodat fiúnak. Ennél debilebb már nem lehetnél. - valahogy nem tud érdekelni a sértegetése. Még akkor sem ha tudom, hogy igazat beszél. Tényleg nem Ő tehet róla, hogy egy balfasz vagyok. - Gondolom arra is most jöttél rá, hogy Harry meg igazából lány. - rohadtul nem vicces.<br />
- Ne poénkodd el mert nem vicces! - emelem fel a hangom, cserébe pedig egy vállrándítást kapok. Abszolút nem érdekli, hogy mit próbálok neki most itt megmagyarázni. - Apa tudod, hogy mekkora érzelmi fájdalmakat okozhattunk Olinak? Hogy állandóan úgy viselkedtünk vele mint egy fiúval? Felfogod, hogy akár egy érzelmi roncsot is csinálhattunk belőle? Lehet, hogy a lelke totál sérült csak nem mondja? - idegesen a hajamba túrok és eszembe jut az ahogy szegény lány viselkedett mikor pasiként viselkedtem vele. Sírt, akár mikor fiúnak mondtam. Megsirattam őt ok nélkül.<br />
- Liam nem vetted észre, hogy ez csak Téged izgat? - emeli rám a pillantását. - Lebaszom a Kiscsibe lelkét és fájdalmát. Ha annyira zavarta volna az ahogy bántál vele, akkor megszólalt volna. De nem tette. Szóval légy szíves hagyd abba a rinyálás és emeld fel a picsádat az ágyamról, majd távozz a szobámból ugyanis vannak fontosabb dolgaim is mint, hogy azt hallgassam, hogy annak a csitrinek mi bántja a lelkét. Leszarom Őt. - ökölbe szorulnak a kezeim. Vissza akarnék szólni. Meg akarnám védeni a húgomat, de félek. Apa egy állat ha ideges, szóval jobb nem kezdegetni vele.<br />
<br />
Komolyan ebben a családban senkit nem zavar, hogy van közöttünk egy lány? Figyelmeztenem kell a többieket, hogy mostantól szabályok lesznek. Szabályok amik csakis Olira lesznek érvényesek.<br />
Ezért is hívatom Harryt, Niallt és Louist a szobámba, majd mikor megérkeznek kulcsra zárom utánuk az ajtót, Őket pedig leültetem az ágyamra én pedig a szoba közepére állok. Egyikőjük sem tudja, hogy miért vannak itt.<br />
- Történt valami? - kérdezi komoran Niall ahogy meglássa, hogy idegesen tördelem az ujjaimat.<br />
- Mond nektek az a név valamit, hogy Olivia? - kérdezem és végig nézek a kisebb társaságon. Az arcuk pont olyan értetlen mint az enyém volt mikor Carly elkezdte rajtam keresni Oliviat. Én sem tudtam, hogy kiről beszél.<br />
- Carly. - javít ki Louis mire én összeráncolt homlokkal nézek vissza rá. Ez meg miről bezsél? - Nem valami Olivia nevezetű bigének kell írnod dalt, hanem Carlynak. - óh, a dal. Lefosom a dalt! Úgy ahogy Carly sem érdekel.<br />
- Eléggé gáz lenne ha a saját húgomnak írnék egy szerelmes dalt. - jegyzem meg bunkón. Mind a hárman tanácstalanul összenéznek.<br />
- He? - pislog nagyokat Harry. - Van egy Olivia nevezetű tesód? - kérdezi. - Honnét szedted elő?<br />
- A Te tesód is. - válaszolom és várom, hogy végre essen le nekik a tantusz.<br />
- Van egy eltitkolt tesónk? - miért Harry az aki kérdez? Homlokon csapom magom és szinte már magamban könyörgöm, hogy valaki más is szólaljon meg Haroldon kívül.<br />
- Nem. - mondom fogcsikorgatva.<br />
- Én már semmit sem értek. - csóválja meg a fejét Louis.<br />
- Oli lány! Az igazi neve Olivia. - magyarázom végül.<br />
- És ebben mi az újdonság? - értetlenkedik Niall. Na várjunk csak, ezek tudták, hogy Oli lány? Na ne már. Tökön szúrom magam ha mindenki tudta rajtam kívül.<br />
- Ti tudtátok? - utálom Őket. Nekem miért nem szóltak? Szólniuk kellett volna.<br />
- Jézusom Liam, mi ebben olyan nagy dolog? - tárja szét a kezeit Louis. - Egy fiúnak mióta van muffja?<br />
- Te láttad Olit pucéran? - fordul felé Harry csodálkozva.<br />
- Mivel nekem kellett cserélnem a pelenkáját mikor kicsi volt. Meg aztán mikor nagyobb lett állandóan nekem hisztizett, hogy segítsek pisilni neki mikor nem volt véce közelében. - forgassa meg a szemeit és kicsit sem úgy néz ki mintha valami nagy dologról mesélne. Én erre miért nem emlékszem? Pedig én vagyok a második legidősebb a családban. Oli pedig utánam született. Emlékeznem kellene ilyen dolgokra mint Louisnak.<br />
- Én erre miért nem emlékszem? - próbálok vissza emlékezni, de nem megy. A gyerekorom eléggé sötét a számomra. Nagyon kevés dologra emlékszem vissza.<br />
- Mert Te pont olyan pisis voltál mint Oli - válaszolja Louis. - Amúgy azt viszont én sem tudtam, hogy Olivia az igazi neve.<br />
- Szemétség, hogy Louis láthatott minket meztelenül. - zsörtölődik Harry. Most komolyan ez a legnagyobb problémája?<br />
- Szóval Liam az volt a hatalmas vészhelyzet, hogy rájöttél arra, hogy Oli lány? - szólal meg Niall.<br />
- Akkor sem akarom elhinni. Ő nem lehet lány! Ő Oli aki úgy verekszik, hogy végig harapdálja az ellenfelét. Hiába vannak mellei, nem hiszem el, hogy valódiak. - vágom be a durcát és levágódom a szőnyegre törökülésbe.<br />
- Könyörgöm mond azt, hogy nem tapiztad meg - Niall hangja könyörgő, de mikor észre veszi az arcomat felnyög. - Mekkora egy paraszt vagy!<br />
- Csak majdnem értem hozzá, jó? - kelek a saját védelmemre.<br />
- Nem, nem jó. Tudod Te, hogy hogyan érezhette magát? Eddig fiúnak tekintetted most meg...- kezd bele Louis, de hirtelen leesik még egy dolog.<br />
- Azt mondod, hogy láttad a khm...micsodáját? - nem akarok csúnyán beszélni a húgomról. Az elég bizonyíték lenne arra, hogy tényleg lány.<br />
- Eszedbe se jusson bele nézni a bugyijába Liam. Oli tényleg lány. - kezd el mutogatni felém Niall. Arcomra ravasz mosoly terül szét. Fantasztikus ötletem támadt. - Liam, ne nézz így! Verd ki a fejedből a hülye dolgokat és ne hozd magad ennél is kényelmetlenebb helyzetbe. - hiába a kérlelő szavak, nem foglalkozok velük. Felállok és elkezdek vissza rohanni Oli szobája felé. Az ajtaja félig nyitva van, amin én gondolkodás nélkül be is megyek, majd olyat látok amit nem lenne szabad.<br />
A csupasz hátát és a fenekét.<br />
- Baszki - csúszik ki a számon és hirtelen azt sem tudom, hogy hova forduljak. Ezt nem akartam látni. Tényleg nem.<br />
- Liam! - hallom meg erélyes hangját.<br />
- Esküszöm nem láttam semmit! - teszem tenyereimet a szemem elé és még el is fordulok. - Tényleg lány vagy. - mondom. Igen tényleg az. Semmi kétség. Tovább léphetek. Minden bizonyítékot megkaptam.<br />
- Még mindig nem tetted túl magad ezen? - fogalmam sincs, hogy mit csinál, de a hangja távolabbról szól. - Ide nézhetsz. - jegyzi meg, én pedig lassan elemelem kezeimet a szemem elől. Egy szál törölközőben pózol előttem. Mindig is ilyen lányos alakja volt? Tuti, csak nekem nem tűnt fel.<br />
- Készülsz valahová?<br />
- Igen, Carlyval bulizni megyünk. - válaszol vigyorogva és elkezdi a haját fésülni. Bulizni mennek? Egy olyan helyre ahol egy csomó részeges pasi fogja körül venni? Én pedig nem leszek mellette, hogy megvédjem.<br />
- Ki engedett el?<br />
- Engedélyt kellett volna kérnem valakitől?<br />
- Igen, méghozzá Tőlem, a bátyádtól! - emelem fel a hangom.<br />
- Na ne nevetess. Eddig sem érdekelt, hogy hova megyek egyedül. Akkor most miért érdekelne? - most már igen is érdekel, ugyanis eddig fiúként tekintettem rá. A lányok hatalmas veszélyben vannak ilyen bulikon. - Ha nem gond, készülődnék. - vigyorodik el és kimegy a szobából. Ennyi? Nem hallotta, hogy mit mondtam? Én nem engedtem el...<br />
<br />Do_Paynehttp://www.blogger.com/profile/11241368996236605352noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-9070713713594839281.post-17065844125613188172016-03-07T16:49:00.000+01:002016-03-07T16:49:08.929+01:00|| Chapter 15 : - Lány ||<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>Heyyy!!! Van egy tippen a rész olvasása közpen...tegyétek be a fiúk Made In The AM albumát és tekerjetek a 9. dalra és hallgassátok végig XD és ha ez megvan gondoljatok arra, hogy a főszereplő neve innen származik ;D </b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5xz0L3OwX_v3w0FdbQhRkWFMMzclKk_vKwDsBf8wi5VoBItJP5J3U45vSGygECD52dMuYwnynJB0yolu34yI-IB4Uv24Dr4Mjdt0MlTSJxj2e17e7MNTAeMnXLYMotiusShyphenhyphen6RSWCegc/s1600/large.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5xz0L3OwX_v3w0FdbQhRkWFMMzclKk_vKwDsBf8wi5VoBItJP5J3U45vSGygECD52dMuYwnynJB0yolu34yI-IB4Uv24Dr4Mjdt0MlTSJxj2e17e7MNTAeMnXLYMotiusShyphenhyphen6RSWCegc/s1600/large.gif" /></a></div>
<br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: large;">Liam </span></div>
<br />
<i>Írj egy szerelmes dalt!</i><br />
Szóval írjak egy szerelmes dalt. Az oké, hogy dalt tudok írni akár miről. Komolyan. Még részegen is képes vagyok megírni egy teljes értelmes szöveget amiből aztán toplistás dal lesz és mindenki megőrül érte. Na, de itt a hangsúly azon van, hogy szerelmes dalt kell írnom ráadásul egy olyan lánynak akit valljuk be őszintén kicsit sem szeretek. Sőt még csak nem is kedvelek. Velem van a baj. Az egyetemen állítólag én vagyok az egyetlen olyan pasi akinek nem jön be Carly. Hogy miért nem jön be? Fogalmam sincs. Lehet, hogy csak azért nem bírom mivel muszájból kell vele összejönnöm. Egyszerűen képtelen vagyok abba bele törődni, hogy meg kell Őt magamnak szereznem, majd odáig húznom a dolgot, hogy megkérem a kezét és elveszem ami után hivatalosan is hozzáférek az elnöki vagyonhoz. Ő mindehogy meg fog halni. Vagy Ő, vagy pedig én és a tesóim. Halál mindenhogy lesz. És még csak nem is az esküvővel van a bajom. Nem mondok azzal új dolgot, hogy szerintem a családban én vagyok az egyetlen aki a jövőre is gondol. Még szép, hogy esküvőt akarok és a feleségemmel jó sok közös gyereket meg a többi nyálas dolgot. Nagy családot akarok, de nem csonkát. Mindent megadnék a gyerekeimnek. Mindent, és még csak szenvedniük sem kellene. Ők biztos, hogy nem ismernék, hogy mi az a verés. Még ha valami rosszat is csinálnának akkor sem verném meg Őket. Tökéletes jövőt tervezek magamnak. És, hogy ebből a tökéletes életből mi fog megvalósulni? Szerintem semmi. Amíg az apánk birtokol addig, nem tervezhetem a jövőmet. Kitudja, hogy mit hoz a holnap. Ebben a családban soha nem tudni.<br />
A térdemen lévő papírt egy ügyes mozdulattal gyűröm össze és egy határozott mozdulattal dobom a már félig megtelt kukába. A papír a kukában landol a társai mellett. Ha végzek itt, el kell tüntetnem a maradványokat ugyanis véletlenül még a hotel egyik alkalmazottja elkezd kutakodni és megtalálja az a sok hülyeséget amit én a papírra vetettem és világgá kürtöli, hogy az 1D-s fiúk egy washingtoni lakosztályban próbáltak dalt írni az őszi szünet alatt. Nem értem, hogy mi a jó abban, hogy nem maradhatnak a hallgatók a szünetek alatt a kollégiumban. Inkább mentem volna haza New Yorkba mint, hogy egy lakosztályi szobában legyek bezárva napokra.<br />
Ismét egy papírt fogok meg és bámulom a nagy semmit miközben keményen töröm a buksimat. Cerurzámall a kanapén dobolok és úgy várom, hogy valami ihletet kapjak. Semmi. A percek telnek és minél jobban kezdem unni az agyam. Végül kínomban már a ceruzát rágom amin hamarosan meglátszódnak a fogaim nyomai.<br />
És ez így folytatódik hosszú órákon keresztül. Az agyonfirkált papírok pedig csak gyarapodnak és gyarapodnak. Szinte már engem is betemetnek, de dal még mindig a Holdon. Mit lehetne írni Carlyról? Valami csak van ami tetszik rajta és akkora ihletet ad, hogy dalt tudjak írni róla.<br />
- Hogy haladsz Rómeó? - nyitódik az ajtó és Oli ugrik mellém. Amikor azt mondom, hogy ugrik, akkor tényleg ugrik és olyan erővel, hogy szinte már rám ugrik. Ostoba egy szokása ez. Mármint amikor kanapét lát akkor rögtön hátulról ráugrik és úgy landol ülő helyzetbe. Kiskorától kezdve ezt csinálja. Őszintén ezt most nem is utálom annyira mint azt, hogy mostanában állandóan Rómeónak hív. Rómeó egy hős szerelmes volt akinek nem kellett hülyét csinálnia magából. De engem most arra kényszerítenek, hogy majmot csináljak magamból. Oda az imidzsem. - Minek használtál el ennyi papírt? - néz végig a hatalmas papír tengeren. - Fúj, szétrágtad a ceruzám is? - mennyi kínja van már megint. Ez mind az Ő hibája.<br />
- Szerinted mit csinálok zsenikém? - mordulok fel és kikapom a ceruzát a kezéből majd lerakom a kanapéra. - Liam, Carly szereti a verseket. Szóval írj neki valamit. - kezdem el utánozni a hangját. Eléggé rosszul csinálhattam ugyanis arca pár másodperc múlva vörösödni kezd.<br />
- Nem is ilyen a hangom! - mondja felháborodva majd egy ügyes mozdulattal felhúzza a lábát és gyengéden megrúgja az oldalamat. Feljajdulok, de inkább nem szólok mert úgyis verekedés lenne belőle. - Mutasd mit alkottál - kéri az egyik papírt amit én még szerencsére idejében elrántok az ujjai közül. Tuti, hogy nem mutatom meg neki. Végén még kiröhögne, hogy mekkora lúzer vagyok, hogy még egy szerelmes dalt sem tudok normálisan megírni. - Most mit izélsz? - kezd el hisztizni és próbál a papír után nyúlni, de én eltartom tőle úgy, hogy esélye se legyen elérni.<br />
- Nem vagy rá méltó, hogy elolvasd! - öltöm ki rá a nyelvem gyerekesen.<br />
- De az vagyok. Hisz én vagyok Cupidó - vág vissza és testével rám veti magát és addig nyújtózkodik még el nem éri azt a hülye papírt. Elvéreztem! Szégyenmben tenyereim közé temettem az arcom és nem bírtam Oli felé nézni, aki csak megköszörülte a torkát és úgy kezdte el olvasni a papír tartalmát. - <i>Ó, Te gyönyör, szeretem a hajad. Ja, imádom a hajad...</i> - ahogy a versike végéhez ért én kikukucskáltam az ujjaim közül. Nem szólt semmit csak a papírt bámulta úgy mintha keresne még rajta valamit. - Ennyi? - néz rám, mire én aprót bólintok. Így hangosan felolvasva nem is annyira szörnyű. - Szeretem a hajda? Imádom a hajad? - olvassa fel újra és egyszerre egy hangos röhögés tör fel belőle. Olyan nevetés amit eddig még Tőle soha nem hallottam.<br />
Ahogy törökülésben ült mellettem átkarolta a hasát és a hátát a kanapénak döntötte pont úgy ahogy a fejét is miközben nevetett. Annyira nevetett, hogy még a könnyei is kicsordultak. Végül a nevetése mellé egy apró röfögés is párosult. Röfögött nevetés közben! Nem csoda, hogy erre már belőlem is kitört a röhögés és együtt folytattuk tovább. És, hogy min röhögtünk? Gőzöm sincs. Egyszerűen röhögségesnek találtam azt, ahogy Oli nevetés közben röfögött. Most hallottam először Őt ilyet csinálni.<br />
- Te röfögtél nevetés közben? - kapkodom a levegőt és így próbálom csillapítani magam, azonban Oli még mindig képtelen megszólalni a nevetéstől. Komolyan ezt fel kellett volna kameráznom. - Oli, mi történt veled? Ezt miért rejtegetted előlünk? - ha a többiek meghallják összehuggyozzák magukat a nevetéstől. Oli tud röfögni nevetés közben.<br />
- Ez csak úgy jön...ritkán...mikor...nagyon jó...a kedvem és valamit rohadt viccesnek ... találok - a nevetése miatt alig lehet érteni amit mond, de nagyon nehezen sikerül megértenem, amit magyaráz. Szóval ritkán röfög és csak akkor mikor valami nagyon tetszik neki. Hm, ezt most megjegyeztem. Egész életemben mellettem van és még mindig tud valami újat mutatni. Ez mégis, hogy? Na és a többiek mit rejtegetnek magukban?<br />
- Tudom nem mondunk olyat egy pasinak, hogy cuki, de ez most irtó édes volt. - mosolyodom el, de rögtön az arcomra is fagy, ugyanis Oli egy csapásra abba hagyta a nevetést és úgy bámult vissza rám mintha meg akarna ölni. Valami rosszat mondtam? Nem szereti ha valaki cukinak tartja? Basszus, nem akartam Őt ezzel megsérteni. - Oké, akkor nem volt cuki a röfögő nevetésed, csak kérlek ne üss meg! - emelem fel kezeimet magam elé védekezés képpen. Az élet már ígyis szivat, legalább a tesóm ne szivasson már.<br />
Azonban nem akar megüti. - Liam, nem sértésből mondom, de Te komolyan hülye vagy! - áll fel mellőlem a papírt pedig visszadja. Nyoma sincs az előbbi jókedvének. Mit csináltam, hogy hülyének tart? - Őszintén nem csodálom, hogy Carly retadráltnak talál. Tényleg az vagy. Egy retadrált balfasz aki miatt tönkrement az életem. - hogy mi? Tönkre ment az élete? Mi van az életével?<br />
Utána akarok szólni, de már csak azt hallom, hogy rám csukja az ajtót és többé a színét sem látom. Engem eddig még senki nem retadráltozott le! Sőt még csak hülyének sem szokott hívni. Igen, ez most határozottan fájt.<br />
Az elkövetkező pár órában úgy döntöttem, hogy inkább nem megyek ki a szobából. De mikor megszólalt az ajtó csengője és senki nem volt hajlandó ajtót nyitni, kénytelen voltam megszakítani a fontos tevékenységemet, - vagyis abba hagyni az önsajnáltatást.<br />
Fájó végtagokkal indultam meg a bejárati ajtó felé és nyitottam ki, majd találtam magam szembe Carlyval. És most az egyszer nem is foglalkotam vele, hogy ki is áll előttem. Nem érdekelt az, hogy itt van egy újabb lehetőség mikor megszerezhetném magamnak. Nem járt a fülembe apám szavai, hogy hódítsam meg. Egyszerűen csak úgy néztem rá mint egy közömbös csajra. Flörtölnöm kéne vele. Randira hívnom, de egyszerűen rohadtul nem tudom rávenni magam. Pedig tudom, hogy Ő most megint arra számított, hogy elbénázom az egészet. Hogy bókolni kezdek neki. Mégis, hogy bókoljak olyan csajnak aki retadráltnak talál? Már a haja sem tetszik.<br />
Amíg nem volt Carly Oli életében addig a tesóm normális volt és nem sértegetett. Amióta van Carly azóta Olit kicserélték. És nem a jó értelembe. Szóval még jobban utálom, pedig még csak nem is voltam vele randizni. Őszintén ha így folytatom nem is leszek. Oké miről beszélek? Muszáj vele összejönnöm.<br />
- Szia Tündérke. - köszöntöm és egy kedves mosolyt varázsolok az arcomra, pedig semmi kedvem nincs mosolyogni. Jópofizni meg pláne nincs. - Annyira hiányoztam, hogy úgy döntöttél megkeresel csak azért, hogy láss? Ó, de aranyos Tőled. Na gyere ide had öleljelek meg. - ellenkezni nem tud, így el kell viselnie, hogy a lehető legridegebb módon ölelem meg. A csajok bírják a rámenős pasikat. Hupsz, ezek szerint nem is vagyok annyira béna.<br />
- Kezdem azt hinni, hogy Te tényleg nem játszod meg magad. Alapból ilyen bolond vagy. - asszem ezt vehetem bóknak. Az ölelést mégis ő szakítja meg, vagyis tol el magától, de az arca kissé piros.<br />
- Szóval ezek szerint tényleg miattam vagy itt. - húzom ki magam büszkén. Mennyi ennek a valószinűsége? Nulla? Csodák még azért történhetnek.<br />
- Igazából Oliviához jöttem. - válaszolja, mire én meghökkenek. Ki a csoda az a Olivia? Itt semmi féle Oliviának nevezett egyén nem lakik. Vagy talán valamelyik tesóm összejött egy Oliviával, nekem pedig nem szóltak?<br />
- Miféle Oliviához? - kérdezek vissza értetlenül. Lehet, hogy véletlenül rossz ajtón csengetett be. - Itt nincs semmiféle Olivia. - csóválom meg a fejem hevesen.<br />
- Jaj, de butus vagy - paskolja meg az arcom mosolyogva és átlépi a küszöböt, hogy tudjon belépni a lakosztályba. Szóval akkor valaki tényleg becsajozott, és a lány törénetesen Carly barátnője. - Itthon van? - fordul felém egy kissé türelmetlenül.<br />
- Kicsoda? - kezdem elveszíteni a türelmemet.<br />
- Hát Olivia. - mondja, mire én a hajamba vezetem az ujjaimat és megtépem magam gyengéden. Ekkora egy idiótával már rég hozott össze a Sors. Mit nem ért azon, hogy én semmiféle Oliviát nem ismerek?<br />
- Carly figyeltél Te rám az előbb? - kulcsolom össze a kezeimet a mellkasom előtt. - Én semmiféle Oliviát nem ismerek. - mondom felháborodva.<br />
- Eléggé szörnyű, hogy ilyeneket mondasz az egyik legjobb barátodról. - csóválja meg a fejét reménytelenül. Az egyik legjobb barátom? Nekem nincsenek legjobb barátaim. Senkiben nem bízom meg a tesóimon kívül.<br />
Már épp szólásra nyitnám a számat, mikor lépések zaja hallatszik. - Carly! - Oli boldogan köszönti az újdonsült haverját. Kíváncsi lennék, hogy miket művel a kollégiumi szobájukban.<br />
- Olivia. - köszön vissza Carly, én pedig félre nyelek. Pedig semmi nem is volt a számba! De fuldoklom a saját nyálamtól. Tuti, hogy félre hallottam.<br />
Oliviának szólította Olit! Ez, hogy lehetséges? És Oli miért nem szólt neki vissza, hogy lány néven szólította? És mi ez a csajos ölelkezés meg arcra puszi. Mióta hord Oli ilyen szűk nadrágot amiből így kilátszódik a feszes segge? Mi az Isten történt a testvéremmel? Miért lett hirtelen ilyen lányos? Hiszen Ő nem lány! Ő csak Oli.<br />
- Miért szólítod Olit Oliviának? - nézek rá Carlyra. Olira nem bírok ránézni, ugyanis sokkolt a kinézetével, és nem a jó értelembe.<br />
- Tudtommal ez a neve. - vonja meg a vállát egyszerűen Carly. Ha Olivia lenne a neve, akkor arról tudnom kellene. Könyörgöm már csak észre vettem volna ha lenne egy húgom.<br />
De Oli soha nem viselkedett úgy mint egy lány. Csak vékony hangja volt, meg hosszú haja. Ha annyira lány lenne akkor hol vannak a mellei? Miért nem sminkeli magát? Miért nem hord szoknyát? - Miért nézel ki úgy mint aki az űrből pottyant? - pislog nagyokat. - Ennyire sokkolt a tudat, hogy végre lányosan öltözködik? Képzeld ez az én művem. Szokj hozzá, hogy mostmár van egy lány barátod. - szóval akkor ezek szerint Oli mindig is lány volt? De a lány lenne akkor...addig nem hiszem el míg a saját szememmel meg nem győződöm róla.<br />
- Oli fiú, ezt mindenki tudja! - dobbantok egyet erőszakosan a lábammal. - Attól még, hogy buzis ruhákat adsz rá, meg kihúzod a szemét, ugyan úgy pasi marad. - tényleg ki van húzva a szeme. Még a melegek sem szokják annyira kihúzni a szemüket. És a körmeiket sem szokják vörösre kifesteni.<br />
- Úgy utállak Liam. - Oli kis híján elbőgi magát, de mielőtt ez megtörténne sarkon fordul és vissza rohan a szobájába.<br />
- Ezt most jól megcsináltad már megint - néz rám nyersen Carly. Én csináltam meg? Ezek próbálnak hülyének nézni.<br />
- Jobb lesz ha most elmész. - kicsit sem kedvesen nyomom a tenyeremet a hátára majd kezdem el nyomni kifele a lakásból. Éppenhogy csak átlépi a küszöböt én már be is csukom utána az ajtót, és sarkon fordulok majd Oli szobáját veszem célpontba. Kopogás nélkül rontok be. A szobája közepén áll és villámló tekintettel mered rám miközben szemeit törölgeti amin el van kenődve a fekete festék.<br />
- Mit akarsz még? - kérdezi bunkón és el akarna menni mellőlem, de nem engedem.<br />
Meg kell győződnöm róla, hogy Carly igazat e beszél. Hogy tényleg van egy húgom amiről idáig nem is tudtam. Ennyire hülye lennék, hogy nem tudok megkülönböztetni egy fiút a lánytól? Na és a többiek?<br />
Kicsit sem kedvesen lököm le az ágyra majd vetem rá magam. Próbál lelökni magáról, de én sokkal erősebb vagyok tőle. Ahogy kapálózik, úgy használom ki a helyzetet, vagyis egy ügyes mozdulattal felhúzom a felsőjét és meglátom a fekete melltartóját ami tényleg nem zoknival van kitömbe.<br />
- Baszki neked tényleg csöcsöd van! - kerekedik el a pupillám és még az sem érdekel, hogy lekever egy pofont.<br />
Oli lány.<br />
Van egy húgom akit egészen idáig pasinak hittem mivel úgy nézett ki.<br />
<br />Do_Paynehttp://www.blogger.com/profile/11241368996236605352noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-9070713713594839281.post-21923100971506125912016-02-29T14:31:00.000+01:002016-02-29T14:31:11.443+01:00|| Chapter 14 : - Béna || <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjz3fTzbFTHDB4ZnRx3oxf0fPA9Wn7l3_aT651je6ZWlpmtIi7DvYdU8r9v3MLGSCi-B5vcV56ewpBSEw8JbvLWPE_-lt6H-TVWuqZMR7g7GJzw5RwfI4qPodmKzYxZz5DD6PGu917i2vY/s1600/tumblr_nzugbkdzxr1srjx52o10_r1_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="228" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjz3fTzbFTHDB4ZnRx3oxf0fPA9Wn7l3_aT651je6ZWlpmtIi7DvYdU8r9v3MLGSCi-B5vcV56ewpBSEw8JbvLWPE_-lt6H-TVWuqZMR7g7GJzw5RwfI4qPodmKzYxZz5DD6PGu917i2vY/s400/tumblr_nzugbkdzxr1srjx52o10_r1_250.gif" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
- Kérdezhetek Tőled valamit? -Carly egy ügyes mozdulattal felpattanik az íróasztalra amin én éppen laptopozok és anyagot gyűjtök az egyik órámra. Több mint egy hét telt el azóta, hogy hivatalosan is egyetemi tanuló vagyok. És, hogy mitörtént ezalatt az idő alatt? Liam esélye Carlynál egyenlő a nullával. Amit csak találkoznak az tuti, hogy káosszal végződik, így szegény lány már inkább a fiú közelébe sem megy. Ami eléggé érdekes, ugyanis miközben Ő nem megy a tesóim közelébe, engem sem enged a közelükbe. Jó ha tudok velük beszélni pár szót. Őszintén megmondva Carlynak nem lettek nagyon a szíve csücskei. Hiába zengek ódákat arról, hogy mennyire jó fejek és milyen király velük lógni, szinte nem is figyel rám. Állítása szerint ideje, hogy más lányok közelében legyek. Ami pedig még ennél is rosszabb az az, hogy szerinte Niall cuki. Niall. Cuki. Valahogy a Szőkeség mindig pont Carly közelébe bukkan fel. Lehet, hogy nem előttem találkoznak, de tudom, hogy együtt voltak, ugyanis a találkozújuk után Carly rendzserint valamilyen édességgel tér vissza. Igen, a lány él - hal az édességért. - Miért engeded, hogy ezek az ' állítólagos' legjobb barátaid ennyire befolyásolják az életedet? - a billentyűzeten megállnak az ujjaim és hatalmas szemekkel bámulok az asztal ülő lányra. Reménykedem benne, hogy csak viccnek szánta ezt a kérdését, de komor arckifejezése nem erről árulkodik.<br />
Érdekes egy kérdés. A tesóim befolyásolnák az életemet? Milyen kérdés ez már. Eleve nem is értem pontosan.<br />
- Mit értesz pontosan azt alatt, hogy ' állítólagos ' legjobb barátaim? - rajzolok két macskakörmöt a levegőbe. A befolyásolják az életemet részt direkt kihagytam a kérdésemből. Mindent szép sorjában. Először is erre az állítólagos barátok dologra szeretnék választ kapni.<br />
- Nem veszed azt észre, hogy Ők csak kényszerből viselnek el Téged? - aucs ez most fájt. Szóval Carlynak ez jött le? Hogy a testvéreim utálnak engem? Ez hülyeség. Tudnám ha nem bírnának. Lehet vannak rossz pillanataink, de melyik testvérpárnak nincsenek? Pont azért vagyunk testvérek, hogy basztassuk egymást. Ilyen egy jó testvéri szeretet.<br />
- Á dehogy. Ők úgy tekintenek rám mintha a testvérük lennék. - intek egyet a kezemmel, majd újra vissza fordulok a laptopom felé. Vagyis vissza fordulnék, ha Ő nem csukná le előttem és tartaná rajta a kezét, hogy még csak esélyem se legyen visszanyitni, hogy tudjam használni.<br />
- Ennyire nem tűnik fel, hogy totál tönkre akarják tenni az életedet? Sőt már félig sikerült is nekik? - meghökkenek, és egyben meg is ijedek a hirtelen kifakadásából. Miért utálja ennyire a testvéreimet? Az oké, hogy Liam totál bénán viselkedik vele, de csak azért mert gőze sincs, hogy hogyan is flörtöljön vele. Louis és Harry pedig szinte alig beszélnek vele, ugyanis nincsenek a közelébe engedve nehogy valami őrültséget csináljanak. Akkor Carly mégis, hogyan tud így beszélni róluk?<br />
Méghogy tönkre akarják tenni az életemet. Mégis mivel? És hogy? Aki tönkre akarná tenni az életemet az szerintem a saját apám amiért olyan dolgokba kényszerít bele amiket valójában nem is akarok megtenni. A fiúk inkább csak próbálnak megvédeni mikor apa bepipul rám ok nélkül. Azonban Carlynak ezket a dolgokat nem mondhatom el. Így végig kell hallgatnom ahogy ócsárolja a testvéreimet. A lényeg az, hogy nyugodtnak kell maradnom és meg kell gondolnom, hogy mit is akarok mondani.<br />
- Őszintén megmondva Carly fogalmam sincs, hogy mi bajod van velük. - tanácstalanul megdörzsölöm a nyakamat, majd végül megigazítom a lófarkamat időhúzás képpen. Carly az összes tevékenységemet hatalmas szemekkel bámulja.<br />
- Miért nem hordod sohasem szét a hajad? - kérdezi majd végig simít a hosszú hajamon. Ezt mikor megérzem rögtön elhúzódom a székkel, hogy esélye sem legyen többször hozzám érnie. Elég volt az mikor először megölelt. Szörnyű volt. Utálom ha valaki hozzám ér, de természetesen erről Ő nem tud. Eléggé furcsa szokás tudom, de sajnos nem vagyok hozzá szokva a kedves gesztusokhoz. Ha meglátom, hogy valaki felemeli a kezét rögtön az ugrik be, hogy meg akar ütni. - Annyira szép hosszú a hajad és annyi féle frizurát lehetne belőle csinálni. - sóhajt fel csillogó tekintettel. Frizurát csinálni az én hajamból? Mi vagyok én, valami modell? Esetleg szépségkirálynő? Jézus.<br />
- Biztos, hogy jól érzed magad? - kérdezem óvatosan, Ő pedig csak bólint. - Az én hajam minden csak nem szép. Gyűlölöm!<br />
- Miért? - kérdez vissza kíváncsian.<br />
- Mert csak. - ez aztán az értelmes válasz. - Annyira hosszú és annyira lá...- Liam szavaival élve lányos, és rohadtul nem illik nekem a hosszú haj ugyanis tökre csajos formám van tőle ami gáz.<br />
- Ki mondta azt, hogy baj ha lányos a hajad? Hisz csaj vagy! Még szép, hogy hosszú és lányos hajad van - forgatja meg a szemeit. Igen ezt Carly mondja aki nem nézett el pasinak. Csak a baj az, hogy a testvéreim nem ezen a véleményen vannak. - Látod erről beszélek. Tuti, hogy a barátaid miatt utálod a hajad is. - most mondjam azt, hogy igen? Hogy miattuk nem hordhatom úgy ahogy én akarom mivel gúnyolnának? Liam már így is piszkál az miatt, hogy ilyen hosszú a hajam.<br />
- Te ezt nem értheted - fújom ki a levegőt mélyen, és felállok az asztaltól, hogy tudjak az ágyamhoz sétálni aminek a végére ülök le. - Én csak rájuk számíthatok! Ha őket is magamra haragítom akkor senkim nem lesz.<br />
- És ez miatt akarsz állandóan megfelelelni nekik? - nyomódik az ágy és szorosan leül mellém. Aprót bólintok és lehajtom a fejem. - Jaj, de butus vagy - karol át fejét pedig a vállamra hajtsa. - Attól még, hogy fontosak a számodra nem kell neked is pontosan úgy viselkedned mint Ők csak azért, hogy megfelelj nekik. - ez van mikor az ember pszichológiát tanul. Mindenkin segíteni akar. - Elhiszed nekem hogyha lányosan viselkednél, akkor is a barátaid maradnának? - közel vagyok hozzá, hogy felugrom mellőle és magára hagyom úgy, hogy vissza sem jövök. Miért jön állandóan ezzel a lányos dumával? Miért fáj neki annyira, hogy úgy viselkedem mint egy srác? Ez vagyok én. Nem tudok rajta változtatni. Na, de nem is akarok? Igen, ez már egy másik kérdés.<br />
- Hidd el ahhoz egy hatalmas csoda kellene, hogy belőlem valaki igazi csajt varázsoljon - nevetek fel kínosan. Ez az egész beszélgetés tök abszurd. - Azt sem tudom, hogy milyen már igazi lánynak lenni. - ezt most komolyan kimondtam én? Kimondtam azt amin napi szinten gondolkozom. Tényleg imádom a tesóimat, de akkor is miattuk lettem ilyen.<br />
- Ó, Te egy csodálatos lány vagy, csak elő kell hozni belőled. Hogy is mondjam, több lányos viselkedés és kevesebb fiús megnyilvánulás - magyarázza töprengve. - Először is itt van rögtön a neved. Oli. - ízlelgeti kissé undorodva.<br />
- Mi bajod van a nevemmel? - kérdezem felháborodva. Szerintem jó nevem van. Talán az az egy dolog amit imádok az életemben.<br />
- Nem ez a teljes neved, ugye? - vonja fel az egyik szemöldökét. Időhúzás képpen elkezdem a combomat simogatni és az alsó ajkamat harapdálni. Kínos téma. Eddig még soha nem kellett kimondanom hangosan a teljes nevemet. Mindenki Oliként ismer. Kiskoromtól kezdve így hívnak. Azon sem lepődnék meg ha még a tesóim sem tudnák az igazi nevem. Nem, tuti, hogy nem tudják.<br />
Lassan megcsóválom nemlegesen a fejem, majd erőt veszek magamon és a lehető leghalkabban kinyögök egy nevet, vagyos a saját hivatalos nevemet. - <i>Olivia.</i><br />
- Olivia? - mosolyodik el aprón Carly. Igen, Olivia. Na így viszont már tök gáz a nevem. Pfuj. Szörnyű. Annyira lányos, annyira ízetlen, gyerekes és még sorolhatnám. - Az igazi neved Olivia, Te pedig engeded, hogy mindenki Olinak szólítson mint egy pasit? Az Olivereket becézgetik Olinak, nem pedig az Oliviákat. - pont azért ragadt rám az Oli mert ez fiúsabb mint az Olivia.<br />
- Eszem ágában sincs Oliviának hívatni magam! Az Oli tökéletesen illik hozzám. - húzom fel az orrom bosszúsan. Már így is a hányinger kerülget, hogy egymás után kétszer ki kellett hangosan mondanom a teljes nevemet.<br />
- Ezt csak azért állítod mert a drága legjobb barátaid ragasztották rád ezt a nevet. - a legjobb barátokat a lehető leggúnyosabb hangon ejti ki. Ennyire utálni valakiket. Közbe kell lépnem, de gyorsan. Először is elő kell kerítenem Liamet, és löketet kell neki adnom. Valahogy össze kell jönniük.<br />
- Ugye tudod Carly, hogy attól még, hogy Te nem akarod, hogy barátkozzak velük, nekem akkor is a legjobb barátaim maradnak? - kérdezem óvatosan. Gyorsan semlegesen megrántja a vállát és elkezdni a plafont bámulni. - Amúgy szerintem egyikőjüknek tetszel. - jegyzem meg vigyorogva.<br />
- Nem érdekelnek...talán Niall, de Ő is eléggé furcsa, szóval. - Niall? Már megint? Miért Niall? Kinyírom.<br />
- Na és mi a helyzet Liammel? - puhatolózok mosolyogva. Istenem add, hogy valami jót mondjon róla.<br />
Válasz helyett mit kapok? Nevetést. Amint meghallotta a kérdésemet hangos nevetésben tört ki. Ez nem hiszem, hogy jó jel. - Liammel? - kérdez vissza és már a hasát fogja a nevetéstől. Szóval kiröhögi a bátyámat. Oké. Szerintem nem fog kelleni olyan sokáig várni a meggyilkolásával, ugyanis szeritem én időnap előtt megölöm ha így fogja folytatni. Az én tesóimat senki nem nevetheti ki! - Akkora beszari srácot még életemben nem láttam - ahogy mondja úgy nevet. Liam beszari? - Szegénykém tényleg próbálkozik, hogy a közelembe férkőzzön, de nem jön össze neki. Azon sem lepődnék meg ha összecsinálja magát akár mikor a közelembe kerül - mély levegő, mély levegő. - Kis bénácska. Fogalmam sincs, hogy hogyan lehet pont Ő egy menő banda tagja. Tuti, hogy szűz, sőt szerintem még csak nem is csókolózott - albumot lehetne nyitni Liam barátnőiről. Sőt előbb veszítette el a szüzességét mint Louis ami nagy szó. Ráadásul az a csaj nyolc évvel volt idősebb tőle. Azonban azzal enyet kell értenem Carlyval, hogy most tényleg eléggé bénán viselkedik. - Most képzeld el ha összejönnék vele, és véletlenül odáig jutnánk, hogy összeházasodunk. Elbőgné magát az oltár előtt, és az egész média azzal lenne tele, hogy az elnök lánya egy retadrált sráchoz akart hozzá menni. - jó, ezt nem bírom tovább hallgatni. Muszáj megváltoztatnom Carly véleményét. Rá kell jönnie, hogy Liam igenis jó srác akivel tényleg minden csaj járni akar.<br />
- Nekem most asszem mennem kell - veszem fel a padlóról a válltáskám és az ajtó felé indulok miközben kicsit sem foglalkozom Carly értetlen pillantásával.<br />
Louis és Liam szobájáig meg sem állok. Ott is csak azért állok meg mivel zárva van az ajtójuk. Kicsit sem kedvesen kopogtatok be és várom, hogy valamelyikőjük nyisson ajtót, ami pár perc múlva meg is történik és Louis-val találom szembe magam.<br />
- Liam? - kérdezem köszönés nélkül.<br />
- Miért mindig rajtam keresed Őt? - kérdezi tetetett sértődéssel. - Akár mikor meglátsz, mindig Liam az akit keresel. Kezdem elnyomva érezni magam. Tudod rohadtul fáj, hogy Őt jobban szereted mint engem. Úgy érzem, hogy velem már nem is törődsz. - kezdi sajnáltatni magát. A lehető legkomolyabb arccal bámulok rá. Most sajnáljam meg? Hatódjak meg? Nem fog összejönni. Mind a négyüket pontosan ugyan úgy szeretem és utálom. Ez van.<br />
- Carly retadráltnak tartja Liamet és inkább Niallel jönne össze. - magyarázom gyorsan türelmetlenül. - Liam pedig kicsit sem erőlteti meg magát, hogy megszerezze magának a csajt. Szóval valahogy össze kell hoznunk Őket, miközben Niallt meg vissza kell fognunk ha nem akarjuk azt, hogy elszúrja az egész akciót. Remélem tudod, hogy mi fog történni akkor ha apa nem tudja megszerezni az elnök vagyonát? - a kérdésem után a mutatóujjamat elhúzom a nyakam előtt. Igen, apa elfogja vágni a torkunkat.<br />
- Beiratkoztam a foci klubba. - dicsekszik jókedvűen. Mindig is tudtam, hogy Lou imád focini csak sohasem tudta igazán űzni mivel apa nem engedte.<br />
- Mi köze van a focinak Niallhez és Liamhez?<br />
- Niall elméletileg imád focizni. Szóval ráveszem, hogy iratkozzon be. És a sok edzés mellett már nem lesz annyi ideje, úgyhogy nem tudja majd állandóan Carlyt követni. - magyarázza.<br />
- Niall követi Carlyt?<br />
- Niall betegesen rajong érte, és nem is akarja visszafogni magát. - most már tuti, hogy elkapom és bezárom valahova addig, míg Liam el nem végzi a munkát. - De én mentem, ugyanis edzésem lesz - paskolja meg az arcom. - Amúgy Liam alszik. - nyitja ki az ajtót és rögtön meg is látom a bátyámat a párnák között.<br />
Elbúcsúzom Louistól és belépek a szobába az ajtót pedig gondosan visszacsukom. Próbálok nem foglalkozni a hatalmas rendetlenséggel, csak azzal foglalkozom, hogy épségben eljussak Liam ágyáig.<br />
- Liam! - szólítom meg. Válaszadás képpen csak egy morgást kapok. Nincs idegzetem ébresztgetni Őt, így egy ügyes mozdulattal elkapom a fülét majd kicsit sem kedvesen szorítom meg és kezdem el felfele húzni. Természetesen rögtön felébred.<br />
- Te teljesen megőrültél? - szabad kezével próbál elnyömni, de nem jön össze neki. - Letéped a fülemet!<br />
- Most gondolj bele, hogy az hogy fog fájni ha apa megtudja, hogy helyetted Niall jött össze az elnök lányával, Te pedig elvéreztél és nem szerezted meg a pénzt ami miatt majmot kell magunkból csinálni! - és elengedem a fülét Ő pedig visszaesik az ágyra.<br />
- A csaj utál engem! - mondja határozottan.<br />
- Mert nyomi vagy. - vágok vissza. - Miért vagy zavarban előtte? Utálja ha valaki zavarban van előtte.<br />
- Talán azért mert még soha nem kellett csajoznom - kezdi el maszírozni a fülét. És már megint itt tartunk. Tudom, hogy soha nem kellett csajozni. - A lányok amit meglátnak rögtön húzzák is le a bugyijukat. - teszi hozzá egy önelégült vigyor kíséretében. - Ráadásul Ő még az elnök lánya is. Most gondolj bele, hogy mi lenne akkor ha összetörném a szívét. Az apja élve eltemetne.<br />
- Soha ne emlegesd előtte, hogy ki is Ő valójában. Nem szereti ha valaki csak azért van a közelében mert Ő az elnök lánya.<br />
- Ebben mi a ciki? Én büszke lennék rá.<br />
- Carly nem szereti és kész - ülök le az ágyra. - Imádja a rózsákat.<br />
- És? - amikor meghallom a kérdését fejbe csapom, Liam pedig feljajdul. - Ó, adjak neki rózsát? - mekkora zseni.<br />
- Szereti a verseket is.<br />
- Bocsi, de nem szeretem Őt annyira, hogy írjak hozzá valamit.<br />
- Pedig muszáj lesz. Méghozzá egy dalt fogsz hozzá írni, amit majd eljátszol neki az őszi szünet alatt mikor haza megy. Szerenádot fogsz adni neki a szobája ablaka előtt. - egy Rómeó veszett el bennem.<br />
- Kizárt dolog. Nem csinálok bolondok magamból. - ellenkezik.<br />
- Hidd el, ennél nagyobb bolondot már nem fogsz tudni csinálni magadból. - nevetek fel, Ő pedig felháborodva játékosan meglöki a vállam. Első lépésnek ez a tervem nem is olyan rossz...<br />
<br />Do_Paynehttp://www.blogger.com/profile/11241368996236605352noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-9070713713594839281.post-50693841148293302812016-02-23T16:05:00.000+01:002016-02-23T16:05:04.808+01:00|| Chapter 13 :-Béna helyzet || <div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>Heyy!! Mivel elég sok komit kaptam, és mivel az előző rész egy kicsit rövid volt úgy gondoltam, hogy ma fel is teszem a friss részt :DDD Ki örül? Talán aki nagyon örül az még nyomot is fog hagyni maga után, én pedig még a héten teszek fel friss részt ;D hmm, mit szóltok hozzá? tudjátok engem a sok komival nagyon könnyen meg lehet venni és akkor írok mint az állat xD szóval komizniiiii</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhr208M_cHgQL0J2RWwEuq1rm0IwbhB3Iz8_JVZlJLVD6nROBkdbiihn8elPqyjBH6Wuxw_A692MYeDyWScrNUZalu5QmT-0ViDcf2NGw33w87NW3j8YNX116V_hJrDoZth3aG1dStHJhM/s1600/large.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhr208M_cHgQL0J2RWwEuq1rm0IwbhB3Iz8_JVZlJLVD6nROBkdbiihn8elPqyjBH6Wuxw_A692MYeDyWScrNUZalu5QmT-0ViDcf2NGw33w87NW3j8YNX116V_hJrDoZth3aG1dStHJhM/s1600/large.gif" /></a></div>
<br />
<br />
- Arra gondoltam, hogy talán megismerkedhetnél a tes...haverjaimmal - egy átbeszélgetett éjszaka és délután után úgy gondoltam, hogy ideje lenne megemlítenem a tesóimat, ha azoknak már eszükben sincs ide tolni a pofájukat. Pedig elméletileg Liamnek már rég azzal kellene elfoglalnia magát, hogy Carlyval flörtöl. És Ő mit csinál? Fogalmam sincs, Amióta megkaptuk a szobákat még csak a színét sem láttam, úgy ahogy a másik három majomnak sem. Kezedem úgy érezni, hogy ezt direkt csinálták mivel tudják, hogy mennyire nem akartam az elnöki lánnyal egy szobába kerülni. Csak történetesen elszámították magukat. Helyesbítek saját magamat számoltam el. Igen, ugyanis nem számítottam azzal, hogy Carly majd ennyire jó fej lesz. Mondanom sem kell, hogy engem rögtön meggyőzött azzal mikor a barátnőjének nevezett. Értitek, rögtön lánynak nézett! Ilyen dolog már nagyon rég történt velem és tök klassz érzés, hogy valaki végre nem srácnak néz. Mellesleg nem csak ezért lopta magát a szívemben. Minden állításom hazugság volt róla. Kicsit sincs elszállva magától. Egy csomót lehet vele beszélgetni és szívesen meghallgat. Jó lenne neki kiönteni úgy isten igazából a szívem. De nem tehetem. Ha elmondanám neki a bajaimat akkor az igazat is megtudná a családról. Tuti, hogy nem akarna barátkozni velem többet ha rájönne arra, hogy egy bűnöző vagyok. Erről ennyit. Csak a játék kedvéért vagyunk úgymond barátnők. Valójában soha nem lennénk azok ugyanis nem akarna velem barátkozni. Ez csak egy feladat a sok közül. Az én feladatom pedig az, hogy Liam közelébe nyomjam, nem pedig az, hogy életreszóló barátságot kössek vele. - Szerintem jól kijönnél velük és még több barátod lehetne akiket nem érdekel, hogy ki az apád. - az éjszaka alatt szinte mindig oda jutottunk, hogy mennyire nem szereti azt, hogy az emberek csak az apja miatt kedvesek vele. Ha nem lenne az apja akkor Rá senki nem lenne kíváncsi. Ezért most elhatározta azt, hogy csak olyan emberekkel köt barátságot akiket nem érdekel, hogy Ő az elnök lánya. Azonban ilyen embereket rettentő nehéz találni.<br />
- Kik ezek a rejtélyes haverjaid? - fordul el a tükörtől majd kérdően pislog rám. Úgy negyed órája pontosan ugyan abban a pózban állt a tükör előtt, miközben az arcát simogatta ami szinte ugyan úgy néz ki mint mikor a tükör előtt állt. Ez, hogy lehet?<br />
Azonban a kérdésére nem tudok válaszolni mivel azzal vagyok elfoglalva, hogy az arcát bámulom. - Miért álltál olyan sokáig a tükör előtt, ha az arcod pontosan úgy néz ki mint mikor oda álltál? - ráncolom össze a homlokomat kérdően. Nem vagyok a sminkelés szakértője. Sőt, életemben most láttam valakit sminkelni ilyen közelről. - Amúgy a kérdésedre a válasz, négy srác akik néha napján idióták, de képtelenség őket nem szeretni. - mosolyodom el ahogy a tesóimra gondolok. Jobb ha már előre felkészítem Carlyt mielőtt a fiúk közelébe engedem. Soha nem tudni, hogy mit forgatnak a fejükben.<br />
Carly leül az ágyára, majd elkezd engem bámulni. Kellemetlenül kezdem el érezni magam, ugyanis a pillantása megrémít. Lehet, hogy nem tetszik neki az amit a fiúkról mondtam? Talán túl durván fogalmaztam és most megrémítettem.<br />
- Azt mondod, hogy csak fiú barátaid vannak? - kérdezi töprengve mire én aprót bólintok. - Rajtuk kívül soha nem is voltak más barátaid? Vagyis lány barátnőid? - nemlegesen megcsóválom a fejem. Mi ebben olyan különös? - Ó, ez akkor választ ad minden kérdésemre. - mosolyodik el majd ismét feláll és visszasétál a tükörhöz és engem is magával húz.<br />
- Ugye tudod, hogy fogalmam sincs, hogy miről beszélsz?<br />
- Menjünk a barátaidhoz - mondja határozottan. Ilyen hirtelen látni akarja Őket? Eddig úgy tűnt, hogy nem is akar oda menni. Most meg, menni akar? Furcsa egy lány. Furcsább mint én vagyok. Persze szó nélkül hagyom az egészet. Intek a fejemmel, hogy kövessen és elindulunk Liam és Louis szobája felé.<br />
Kicsit sem vagyok meglepődve, hogy mikor arra a folyosóra érünk ahol a szoba található, az ajtó mögül hatalmas kiabálás szűrődik ki. Én nem vagyok rajta meglepődve ugyanis Liam már tegnap vázolta a helyzetet. Nem csalódtam Louisba. Mégis reménykedem benne, hogy mikor kopogás nélkül benyitok, abbahagyják a verekedést. Azonban tévednem kell.<br />
Liam Louis hátán van miközben a fiú nyakát szorítja aki azon vagy, hogy tudja lelökni magáról öccsét. Őszintén ez, hogy sikerült Liamnek? És, hogy bírja el Louis Liamet ilyen hosszú ideig? Már nem azért, de Liam sokkal erősebb mint Louis. Louis olyan kis apró, mégis Ő az aki egy szempillantás alatt veri agyon Liamet. Érdekes.<br />
A küszöbön állok meg majd szemforgatva lépek be a szobába, de a két majom még ezt sem vette észre. Továbbra is csak ordibálnak. Carly mellém áll és szörnyülködve húzza el a száját. Úgy néz ki mint aki még soha nem láttott embereket verekedni. Szegény. Szörnyű élmény lehet ilyet végig nézni. Neki szörnyű, nekem vicces. Szét sem szedném a bátyáimat ha Carly nem lenne velem. De velem van, sajnos. Így nem nézhetem azt vigyorogva ahogy Louisék kinyírják egymást. Szemétség.<br />
- Khmm! - köszörülöm meg a torkom és a biztonság kedvéért még tapsolok is, hogy tényleg meghallják azt, hogy nincsenek már egyedül. Liam rögtön hátra pillant és abbahagyja a kapálódást amit Louis kihasznál és egy adott pillanatban lelöki magáról öccsét. Liam nem számít rá így a padlóra kerül pontosan Carly elé. - Befejeztétek? Vagy talán még jobban meg akarjátok ilyeszteni ezt a szegény lányt? - karolok bele Carlyba. Louis elismerően bólogat és elmosolyodva int egyet. Liam pedig...nos Ő csak bámulja a lányt egészen addig míg lábammal megnem bököm a testét, hogy csináljon már valamit. Csakis Liam miatt vagyunk most itt. Ezt a lépést neki kellett volna megtennie, vagyis Liamnek kellett volna Carly után jönnie.<br />
- Most találkozunk először, de én máris a lábaid előtt heverek. - szólal meg Liam, de aztán rájön, hogy kimondva ez az egész nem is hangzott olyan jól. Ha ezt most flörtölésnek szánta akkor eléggé béna volt. Ettől Carly tuti, hogy nem fog a karjai közé zuhanni. Sőt ahogy az arckifejezését elnézem inkább messzire menekülne innen.<br />
- Megütötted magad? - kérdezi aggódva a lány.<br />
- Te ütötted meg a szívemet a szépségeddel. - ezt nem hiszem el. Tényleg nem hallja magát? Liam ez tök gáz! Legszívesebben felpofoznám, hogy hagyja ezt most abba. Ez a viselkedése túl sok.<br />
- Biztos, hogy jól érzed magad? - Carly pedig akkor ezek szerint azt hiszi, hogy a fiú megütötte a fejét mikor elesett. Még jó, ugyanis ha tudná, hogy Liam teljes mértékben komolyan gondolta a megjegyéseit, akkor szerintem simán elbőgné magát. Ha nem ismerném Liamet, azt hinném, hogy életében most flörtölt először lánnyal. De természetesen ez lehetetlen, hisz egy csomó barátnője volt akiket személyesen ismertem.<br />
- Szerintem pedig nagyon is megütötte a fejét a padlóba - szólok közbe kellemetlenül.<br />
- Nem ütötte Ő meg semmiét. Alapjába véve is ilyen idióta, csak most még zavarban is van szóval ezért viselkedik ilyen hülyén. - és mielőtt Liam bármit tudna mondani, Louis lehajol és a pólójánál fogva húzza fel öccsét a padlóról, akinek az arca annyira vörös mint a paradicsom. Oké ez már nekem is kínos. - Amúgy én Louis vagyok. Louis Tomlinson - nyújtsa a lány felé a kezét, aki kissé bátortalanul, de elfogadja és be akarna mutatkozni, ám Lou felemeli a kezét és ezzel belé fojtsa a szót a lányba. - Hagyd a bemutatkozást ugyanis tudom, hogy ki vagy, Carly.<br />
- Ó. - most Carlyon a sor, hogy zavarba jöjjön.<br />
- Én pedig Liam vagyok - túr a hajába. Carly bólint és semmi mást nem csinál. Még csak rá sem néz a fiúra. Most azért nem néz rá mert zavarba jött Tőle, vagy pedig azért nem néz rá mert máris elege van a fiúból? - Bocs az előbbi kis incidensért, de szerintem tényleg beverhettem a fejem, szóval remélem nem vettél komolyan és kezdhetjük előről a dolgot - hadarja el egy szuszra a mondandóját, Carly pedig tátott szájjal figyel és próbálja megérteni amit a bátyám mondani akar. Tuti, hogy nem sikerült neki. Liam beszédjéhez napok kellenek még valaki megérti mikor hadar. - Amúgy tényleg szép a...hajad. - bókol. Szép a haja? Ha az ajtó nem nyitódott volna ki ismét, és Harry meg Niall nem jelent volna meg a szobában akkor tuti, hogy rávetettem volna magam Liamre amiért ekkora fasz. Nem csoda, hogy Carly kezd félni tőle. Én is félnék a helyében. Tényleg úgy viselkedik mint egy nemnormális akinek kihagy az agya.<br />
- Hát itt van a szexi kis cicuskaaaa - kiált fel Harry vigyorogva és széttárja a kezeit majd elindul Carly felé. Tudom mi a terve. Meg akarja Őt ölelni majd megpuszilni és véletlenül valahogy az ajkára nyomni egy csókot. Na ezt most tuti, hogy nem fogja megcsinálni. Így ahogy megindul Carly felé, én egy tökéletes pillanatban kinyújtom a lábam amit Harold nem vesz észre és megakad benne majd arcal a padlóra esik. Nagy nehezen sikerül rám néznie mire én ártatlanul vállat vonok. Feláll, de eszébe sincs többé Carly felé fordulni. Szerencsére.<br />
- Szeretnék elnézést kérni a barátaim modara miatt. Tudod gőzük sincs róla, hogy hogyanis kell egy iskolában viselkedni - kezd el magyarázkodni Niall. Na már csak Ő kellett ide. - Niall vagyok. - nyújtsa a kezét, majd mikor Carly oda nyújtsa megpuszilja a kézfejét és ezután hosszú másodpercekig szorítják egymás kezét és bámulják egymást. Félreérthető jelenet, és erre Carly is rájön ugyanis hirtelen elengedi a szőkeség kezét.<br />
- A kedvenc chipsem van a kezedben. - szólal meg vékonyka hangon Carly és Niall kezére bök amiben tényleg egy chipszes zacskó található. Nem meglepő.<br />
- Tényleg? - kérdez vissza Niall és felemeli a zacskót, hogy jobban látható legyen. - Ezt a véletlent. Nekem is ez a kedvencem. - ennél átlátszóbb dumát már rég hallottam. Milyen különleges, hogy pont ugyan az a chips volt nála amit Carly szeret. Az még érdekesebb, hogy Niall is ezt imádja. Különös, ugyanis soha nem tudtam, hogy Niallnek van valami kedvenc kajája, ő minden evő, mindent imád. Nem lepődnék meg rajta, ha Niall kinyomozta volna azt is, hogy Carlynak mik a kedvenc kajái. Miért van olyan érzésem, hogy Niall tervez valamit?<br />
- Te vagy az egyetlen aki ezt mondja. Akiket ismerek mind utálják. - lelkendezik Carly.<br />
- Bele sem merek gondolni, hogy miféle emberekkel vagy Te körülvéve. Ezt a chipszet lehetetlenség nem szeretni. - magyarázza tovább Niall, Carly pedig szó szerint issza a szavait.<br />
- Csupa olyan egyénnel akik nem értenek meg. - sóhajt fel Carly.<br />
- Átérzem a helyzeted. - simogatja meg a vállát Niall. Remélem csak a szemeim kápráznak és Carly nem pirult el valójában. Ó, de mégis. És erre Ő is rájön mivel zavartan a füle mögé tűr egy tincset.<br />
- Mennem kell. Találkozóm van Jamesel. - néz rám Carly.<br />
- James? - a kérdés egyszerre zendül fel Niall és Liam szájából. Én is kíváncsi lennék, hogy ki az a James.<br />
- Ő az igazgatónő unokája és egyben a diáktanács elnöke. Sokat fogtok vele találkozni, ugyanis próbál jó viszont ápolni a diákokkal, meg aztán Ő az egyetlen aki egyenruhát visel. - magyarázza mosolyogva Carly. Oh szóval ez az a James aki beszólt Liamnek tegnap. Ahogy elnézem a lány szinte rajong érte.<br />
Azonban a kis meséje után senki nem szól semmit, így elköszön és elmegy, mi pedig öten maradunk.<br />
<br />
- Niall Te mi a faszt csinálsz? - az ajtó éppenhogy csak becsukódott a lány után Liam máris rögtön Niallt vette elő aki az egyik ágy szélén ült és csendben lakmározott magának. Boldog volt ami nem jó. Carlyval szemmel láthatóan megtalálták a közös hangot. De hát Liamnek kellene Niall helyében lennie.<br />
- Miért? - kérdezi ártatlanul Niall.<br />
- Flörtöltél Carlyval! - válaszolja Liam idegesen. Ha engem kérdeztek az a legnagyobb baja, hogy nem tud bele törődni abba, hogy Carly figyelmen kívül hagyta a bókjait. Liam ma rendesen elvérzett.<br />
- Én csak beszélgettem vele - kéri ki magának Niall. - Nem tehetek arról, hogy bejövünk egymásnak.<br />
- De Te nem jöhetsz be neki! Nekem kell bejönni Neki. - dobbant egyet a lábával Liam.<br />
- Ha így folytatod Te soha nem fogod tudni magad szédíteni ugyanis messziről ki fog kerülni a sok bénázásod miatt - szólok közbe és ahogy beszélek úgy közben elkezdem nézegetni a körmeimet. - Szép a haja? Most őszintén Liam, ez honnan jött? - kérdezem értetlenül és végre ránézek.<br />
- Fogalmam sincs - válaszolja egyszerűen. - Tudod Oli, soha nem kellett flörtölnöm egy lánnyal sem. Álltalában a csajok futkosnak utánam, és nem én utánuk. Így gőzöm sincs, hogy mit kell csinálnom most. - ezt ha nem mondja esküszöm hülyén halok meg. Amatőr.<br />
- Louis? - fordulok legidősebb bátyám felé. - Esetleg valami jó csajozási tipp? - vicces, hogy ennyi fiú és életükben nem csajoztak még rendesen. Hülye hírnév. Mindent megkapnak harcolás nélkül.<br />
- Én csak megdugom Őket, utána búcsút intek. - mondja egyhangúan. Valahogy nem számítottam Tőle másra.<br />
- Harry? - nézek rá legkisebb öcsémre.<br />
- A csajok imádják az érzélgős fiúkat. Minél nyálasabbak annál jobban bele élveznek a bugyiukba. - ez nem is annyira rossz ötlet Harrytől. Sőt szinte zseniális. Már csak az a kérdés, hogy mit ért a nyálas pasik alatt.<br />
- Nincs mese, holnap délelőtt végig kell nézned egy csomó tini filmet. Majd onnan merítünk valami ihletet - veregetem meg Liam hátát biztatóan. Ennél jobb ötletem nincs. - Te pedig - nézek Niall közé. - Maradj távol Carlytól és inkább Liamnek segíts, ugyanis ha még mindig nem esett volna le ez egy feladat amit teljesítenünk kell ha nem akarjuk azt, hogy apa megöljön bennünket amiért elszúrtuk. - hangom éles és kicsit sem érdekel ha összetörik a szíve. Niall ezzel a viselkedésével az egész akciót képes lenne elszúrni, ezt pedig nem engedhetem...<br />
<br />
<br />Do_Paynehttp://www.blogger.com/profile/11241368996236605352noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-9070713713594839281.post-23867146242785180382016-02-19T15:46:00.000+01:002016-02-19T15:46:28.303+01:00|| Chapter 12 : - 222 - es szoba ||<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>Ehh, tudom nem lett valami hosszú rész, de ígérem jövő hét elején kapjátok is a frisset ;D azért mostanában nem kell olyan sokat várni a fejezetekre (lol) szóval örülnék neki ha nem csak két ember komizna :3 szóóóval egy kis aktivitást ha kérhetnék :DDDD </b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyn8leRE1kVFkv_5iHQf4OPUSrI3GJjBtXBHKbkr1GZ3SZEHfS46zMs9HW0aFARRVSIGpWHY0r-6yCWhC4zOu57QSQ6oQAc-pItHEUNp_npQKtV5rbnhc4tb82V8vjTJ4BGChe86O2GqU/s1600/large.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyn8leRE1kVFkv_5iHQf4OPUSrI3GJjBtXBHKbkr1GZ3SZEHfS46zMs9HW0aFARRVSIGpWHY0r-6yCWhC4zOu57QSQ6oQAc-pItHEUNp_npQKtV5rbnhc4tb82V8vjTJ4BGChe86O2GqU/s320/large.gif" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
Az apámtól kapott papírt szorongatom a kezembe amire pontosan le van írva minden adat. A kollégium folyosóin járkálok és minden egyes ajtó előtt megállok és számokat meg a neveket bámulom. A többieket már rég elveszítettem így teljesen magamra vagyok utalva. Olvasni és nézelődni rohadt nehéz egyszerre, ráadásul az egész épület olyan mint egy labiriuntus, és még ott vannak a diákok is akik a fél folyosót elállják, mivel mindenki az újoncokat bámulja. Szerencsére én valahogy eltűnök közöttük amit kifejezetten nem is bánok. A tömeg valahogy nem szeret engem, és én sem a tömeget. Lassacskán haladok a folyosókon és közben próbálok ügyelni arra, hogy nehogy véletlenül valakinek neki menjek. Nem szeretném felhívni magamra a figyelmet.<br />
Ismét egy kanyar következik és egy ajtó ami előtt lassítok. Először a papírra nézek amit apám adott és amin a szoba szám szerepel vagyis a 222-es, majd az ajtóra amire arany számokkal van pontosan ugyan ez a szám bele vésve.<br />
Kezem már a kilincsen van mikor hátulról valaki meglöki a vállam és Liammel találom szembe magam. - Végre, megvan a szobám. - sóhajt fel és próbálná ellökni a kezem a kilincsről, de én inkább erőssebben szorítom. Mit beszél ez? Milyen szobája van meg? Ez az én szobám! Harryt röhögte ki, hogy nem tud számolni, de szerintem Liam meg olvasni nem tud.<br />
- Liam Te komolyan ennyire vak vagy? - esküszöm tényleg fel kellene keresnie egy szemorvost, mert nem lát jól. Megforgatom a szemeimet, majd az ajtón lévő táblára bököm ahol az én nevem szerepel. - Gondolom nem téged hívnak Oli Scottnak. - ekkora idiótát.<br />
- Itt az áll, hogy a 222-es szoba az enyém, vagyis pont az ami Carlyé is - nézi a papírt amit apa adott neki. Én is rápillantok a nyomtatott betűkre és tényleg az áll benne. De ha Övé a 222-es szoba akkor miért az én nevem szerepel az ajtón lévő táblán, Carly Simsoné felett?<br />
Carly Simson neve van az én nevem felett? Oké itt tuti, hogy valami hatalmas tévedés van. Engem nem tehettek egy csajjal szobába! Ráadásul nem pont vele. Apánk terve szerint nekem csendben meg kell húznom magam, és csak a csaj barátjának kell tetetnem magam aki néha napján szól pár jó szót Liamről. Igazából még csak Carly közelébe sem mehetnék és, hogy őszinte legyek nem is akarok. Nem jövök ki valami jól a lányokkal. Egyszerűen képtelen vagyok lányosan viselkedni. Még csak témám sem lenne vele.<br />
- Szerintem itt valami tévedés történt - mondom komoran töprengve. Nem hiszem, hogy ez apa műve lenne. Nem nekem kell felszednem Carlyt hanem Liamnek. Ezért is kell egy szobába lenniük, hogy egy csomó időt tölthessenek együtt. - Én nem leszek egy csajjal szobán. - csóválom a fejem hevesen. Ki van csukva. Képtelen lennék a csajos dumáit hallgatni, vagy együtt járkálni klotyóra mint ahogy a lányok viselkednek. Sőt még attól is rosszul lennék ha azt kellene néznem ahogy naponta ötszázszor öltözködik át meg sminkeli ki magát.<br />
- Megkeressük a kollégium vezetőségét és majd Ők eligazítnak. - mondja a legészszerűbb magyarázatot. Miért mindig velem történik valami? Miért mindig én szívom meg. Unom már, hogy állandóan nekem kell játszanom a bajba jutott kislányt.<br />
A cuccainkat a folyosón hagyjuk és úgy indulunk meg valamerre. Az igazgatóság irodája a földszinten található amit könnyen megtalálunk ugyanis hála Liam népszerűségének a lányok rögtön a segítségére sietnek. Ennyi buta liba egy helyen. Mert aztán tuti biztos, hogy egy ilyen aprócska kis segítség miatt Liam majd megdugja őket. Agyatlan picsák. Hogy lehet így viselkedni lány létükre? Vagy itt mindenkinek ekkora fasz hiánya van? Vagy csak a tesóim váltsák ki belőlük ezt a viselkedést? Igen, mert nagyon menő egy énekessel dugni.<br />
Ennél már csak az a jobb, hogy az igazgatóság irodája előtt álló diákok rögtön utat engednek mikor meglátnak minket. Liam csak hálákodik én pedig szorosan mögötte haladok és szinte elveszek. Én is ilyen népszerűségnek örvendenék ha apa engem is betett volna a One Directionbe.<br />
<br />
- Új diákok és rögtön panaszt jönnek tenni - az idős hölgy aki az igazgató székben foglal helyet kicsit sem örül annak, hogy minket lát. És nem is akarja leplezni a nemtetszését, ami furcsa. Pont azért kellene kedvesnek lennie velünk mert újak vagyunk. Itt senkit nem érdekel a diák véleménye? Szóval mindent el kell tűrnünk szólás nélkül? Na azt leshetik. - Igazgatói pályafutásom során még nem találkoztam ilyen helyzettel. Voltak panaszok nem is egyszer, de soha nem rögtön pár órás ittartózkodás után. - hörtyen fel és szemüvegét a feje búbjára nyomja pontosan a madárfészekhez hasonlító kontya elé. Talán azért nem volt még ilyen panasz helyzet pár órás ittartózkodás után mivel eddig még senkinek nem rontották el a szobáját.<br />
- Most sem lenne panaszra okunk ha ne nem basz...rontották volna el a szobabeosztásokat. - válaszolok csípősen illedelmesen. Hallotátok ez? Nem beszéltem csúnyán, hála Liamnek aki óvatosan megbökött mikor meghallotta, hogy a 'b' betűs szót készülök kimondani. Ez mégis csak egy egyetem kollégiuma, szóval nem beszélhetek csúnyán az igazgatónővel. Aha, minden szép és jó, csak történetesen én nem önmagam miatt vagyok itt. Soha nem vennének fel egyetemre ha magamat kellene adnom és nem hamis papírokkal meg adatokkal futkároznék.<br />
- Kikérem magamnak és a kollégium vezetőinek, hogy mi soha nem rontuk el semmit! - csap az asztalra felháborodva mire én egy kissé megugrom. Milyen kis heves nyanya. Velem azt nem vetetik be, hogy soha semmit nem rontanak el. Elhiszem, hogy egy elit iskoláról beszélünk meg minden, de azért Ők sem tökéletesek mindenben.<br />
- Akár mennyire is rossz ezt mondanom, sajnos most elrontottak valamit - szólal meg csendesen Liam. Ezt a nyálas szövegelést. - Véletlenül a tes...akarom mondani ezt a személyt is pontosan abba a szobába osztották be ahova engem. És ez így nem jó ugyanis nekem kell Carly Simsonnal lennem egy szobában. - majdnem azt mondta rám, hogy a tesója. Majdnem elszólta magát. Gyerünk Oli ne röhögd pofán a tökéletes Liamet aki mindenre oda figyel. Hogy állt volna a nyanya szája ha a tesójának mondott volna. Ode lett volna az akció.<br />
Az igazgató nő visszanyomja a szemüvegét a helyére és a számítógépjében kezd el matatni. Alig telik el pár másodperc ismét ránk emeli tekintetét. - Úgy látom, hogy nincs semmiféle tévedés a szobabeosztásban - mondja nyersen. Nincs tévedés? De van tévedés. Nem nekem kell Carylval lennem egy szobában. Ez így rohadtul nem jó.<br />
- Most mondtam, hogy nem engem osztottak be Carlyval egy szobába, amikor én úgy tudom, hogy direkt el volt intézve. - Liam hangja már kicsit sem nyugodt. Mit fog kapni apától ha megtudja, hogy rögtön az első feladatok elszúrta.<br />
- Fiacskám tudhatná, hogy egy kollégiumban nem teszünk két ellenkező nemet egy szobába! - hoppá, akkor most mivan azzal a dumával amit Niall lenyomott mikor megérkeztünk, hogy itt nem számít az ha egy csaj meg egy pasi egy szobában vannak mivel ez egy egyetemi kollégium?<br />
- De akkor hol az én szobám? - kérdezi lesápadva Liam.<br />
- Ugye most csak szivatnak? Én nem akarok azzal a lánnyal lenni egy szobában! - dobbantok egyet a lábammal.<br />
- A maga szobája a 222-es - bök felém. - Mr. Payne a maga szobája pedig a 199-es, ahol is Louis Tomlinsonnal fog közösködni. - akaratom ellenére is felhorkantok mikor meglátom Liam falfahér arcát. Ő és Louis egy szobában? Még bele gondolni sem merek, hogy mit fognak ezek ketten ott leművelni. - És ha most megbocsájtanak, más dolgom is van mint a maguk figyelmetlenségével foglalkozni. - és azzal székjével együtt elfordul majd az ablakon kezd el kibámulni.<br />
Gyorsan megfordulok és elindulok az ajtó felé és most Liam az aki szorosan utánam rohan. Az ajtó be sem csukódik és rögtön fájdalmasan felnyögök és az igazagtóság irodájának az ajta melletti lévő falba kezdem el verni a fejem, miközben Liam meg leül a padlóra. Én és Carly? Az elnök csemetéje? Hát mi ez már? Maga a katasztrófa.<br />
- Tudod mi lesz ha nekem Louisval kell közösködnöm hónapogik? - emeli fel rám a fejét. - Először a hajam fog rejtéjes módon eltűnni. Majd az ujjaim. Végül nem lesz kezem, majd lábam. Utána pedig teljesen megszűnök létezni. - a térdére dönti a fejét. - A temetésemen kérlek Te mond a búcsúbeszédet. Ne felejtsd el elmondani azt, hogy mennyire jóképű voltam és izmos. - ez hülye. Louisval közösködni tényleg katasztrófa, de inkább Őt választám Carly helyett.<br />
- Inkább Louis mint Carly. - válaszolom és elemelem a fejem a faltól.<br />
- Én és Louis egy szobában az olyan mintha Te meg én egy szobába lennénk zárva egy napra...reggelre tele lennék harapásnyomokkal. - elmosolyodom. Imádom Őt harapdálni. Mindig ha összeverekedünk akkor én agyonharapdálom, ugyanis tudom, hogy rühelli és nagyon fáj neki. Nem egyszer sírt már mikor megharaptam. Sőt ha jól tudom, valahol a testén még ott virít a harapásnyomom is.<br />
- De hát Louis nem is szokott Téged megharapni. Szóval nem kell ilyentől tartanod. - veregetem meg a fejét.<br />
- Igazad van, harapni nem szokott csak agyonverni ok nélkül - rántja meg a vállát. - Unatkozik? Verjük meg Liamet. Rossz kedve van? Verjük meg Liamet. Vége lett a kedvenc sorozatának? Verjük meg Liamet. - és ez tényleg igaz. Louis mindig Liamen vezet le mindent. Akkor is megveri ha nincs rá oka. Élvezi mikor agyonverheti az öccsét.<br />
- Nem ülünk a folyosó padlóján. Tiltja a szabályzat. - egy srác szól rá Liamre miközben elhalad mellettünk. Elég volt csak egy pillantást rávetnem rögtön leesett, hogy tuti valami diáktanács elnök lehet. Az öltönye erről árulkodott és a testtartása is. Kiváncsi lennék erre a szabályzatra. Szóval nem ülhetünk a folyosó padlóján. Miért nem? Mi ebben akkora bűncselekmény? Talán véletlenül valaki eleshet így bennünk, vagy mi?<br />
- Ez egy kollégium vagy valami kibaszott börtön? - meglepetten bámulok Liamre aki kicsit sem zavartatja magát, hogy beszólt egy olyan személynek akit még csak nem is ismer. - Mert az aztán ám rohadt nagy szabály sértés ha valaki a padlón ül. Hűha, jelents fel és csukass börtönbe.<br />
- Igen jelenteni is fogom az igazgató tanácsnak és gondoskodom róla, hogy kapj valami büntető munkát. Mondjuk a konyhán - a srác még csak arra sem hajlandó, hogy hátra forduljon. Csak a léptein lassít, de hangját így is tisztán lehet hallani. - És ott miközben mosogatni fogsz énekelhetsz a piszkos edényeknek meg kanalaknak. - Liam hirtelen feláll és a fiú után akar menni, de sikerül idejében visszahúznom, így végig nézheti azt ahogy a srác nevetve tovább megy. - Kinyírom ezt a kis köcsögöt.<br />
- Dehogy nyírod. - mondom unottan.<br />
- A faszom tele van ezzel az egész helyzettel pedig az akció még el sem kezdődött úgy igazán. - és mielőtt bármit tudnék szólni magamra hagy. Hát köszi, ne is kérdezd meg, hogy esetleg nem e akarok veled menni. Bunkó.<br />
Magamban morogva indulok vissza a 222-es szoba felé. Liam cuccai már eltűntek az enyémek mellől. Nagy nehézségek árán sikerül az összes bőröndömet megfognom, majd izgatottan nyomom le a kilincset és nyitom ki az ajtót. Fehér szoba, két faágy, íróasztal, két szekrény. Mintha egy kórházban lennék. Nem is, inkább mint egy elmegyógyintézetben. Szörnyen rideg és kicsit sem otthonos. A két ágy a falnak van nyomva egymással szembe. Az asztal az ablak előtt van, ami már most tele van rakva cuccokkal, úgy ahogy az egyik ágy is.<br />
- Biztos Te vagy Oli Scott - a bőröndjemet elengedem és a szekrényekhez fordulok. Carly Simson komolyan bemászott a szekrénybe? Vagy mit csinál pontosan? Fogalmam sincs. - Úr Isten, de örülök neked! - mielőtt bármit tudnék csinálni felém rohan és megölel. Nem ölelem vissza. Sőt az egész jelenet tök abszurd. Engem nem szoktak csak úgy megölelni, ezért nem is tudom, hogy ilyenkor mit is kell ponotsan csinálni. - Végre közösködnöm kell valakivel valamin. - enged el majd tapsikol együtt.<br />
- És Te ennek örülsz, hogy egy vadidegennel kell lenned egy szobában? - kérdezem értetlenül. Ebben már mi a jó?<br />
- Ki itt a vadidegen? - kérdez vissza értetlenül. Válaszadás képpen magamra bököm. - Ó, Te nem vagy vadidegen. Te Oli Scott vagy az egyetlen barátnőm. - barátnő. Azt mondta rám, hogy barátnő és nem azt, hogy barát. Oda tette, hogy nő. Szóval nem nézett el pasinak. Oké visszaszívok mindent amit eddig rá mondtam. Nem is annyira vészes ez az elnöki poronty...Do_Paynehttp://www.blogger.com/profile/11241368996236605352noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-9070713713594839281.post-72829502608708295482016-02-13T11:30:00.001+01:002016-02-13T11:30:33.143+01:00|| Chapter 11 : - Akció kezdete ||<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>HeyHo! Új hírem van :3 Elkezdtem fordítani egy angol blogot amit képzeljétek el, hogy nem Liames xD Baszki mekkora csoda ez, ugye? :D Hát a történet Louisos ( mily meglepő xD) és ezen a <a href="https://www.wattpad.com/myworks/62306623-illegally-hun">LINKEN</a> olvashatjátok el :P nos igazából ez azoknak jó hír akiknek hiányzok mivel itt ritkábban írok, míg azon a Louisos meg gyakrabban <strike>( csak most mivel nagyon elkezdtem most nyomatni az angolt, ugyanis jövőre szeretnék kimenni három hónapra Amerikába egy táborba dolgozni xD )</strike> szóval nézzetek be és hagyjatok nyomot ott is meg itt is ;D</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5TaUgOpFZ6WygnH4m5ii_F5lPKkZzvdkslvwZZ7LbVFRXUDi2w0UpA9eNIsFDqx8zfH9doCUgRQTdE9UsNaIX1vtQJUPXlzP10g-Gu7Z49lxuu_gKsW99mwJJoGPlzuxWL5HUNGild6U/s1600/large.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5TaUgOpFZ6WygnH4m5ii_F5lPKkZzvdkslvwZZ7LbVFRXUDi2w0UpA9eNIsFDqx8zfH9doCUgRQTdE9UsNaIX1vtQJUPXlzP10g-Gu7Z49lxuu_gKsW99mwJJoGPlzuxWL5HUNGild6U/s1600/large.gif" /></a></div>
<br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: large;">Oli </span></div>
<br />
- Tudjátok különleges dologra lettem ma figyelmes miközben pakoltam be a bőröndjeimbe - Liam meg sem kérdezi, hogy csatlakozhat e hozzám és Niallhez, egy ügyes mozdulattal felpattanik az asztalra majd onnan néz le ránk. Niall figyelembe sem veszi bátyánkat. Továbbra is a plafont bámulja komoran. Egész idáig azt hallgattam, hogy mennyire utálja most apánkat amiért nem Őt bízta meg azzal, hogy csábítsa el az elnök lányát. A kínján segíteni nagyon nem tudok, ugynis nincs az az erő ami képes lenne megváltoztatni apa tervét. Ha Ő eldöntötte, hogy Liam lesz az aki bolondot csinál a szegény lányból, akkor az így marad. Niallnek pedig bele kell törődnie akár mennyire is rajong a csajért. Mert rajong, nem szereti Őt szerelemmel. Ez olyan mint a több millió lány akik megvannak őrülve a tesóimért. Mind azt állítja, hogy szereti Őket, pedig nem. Megmagyarázhatatlan dolog megy végbe ilyenkor az emberben. Niallen is majd átmegy egy idő után. Kitudja lehet, hogy most jobban megismeri Carlyt és rájön, hogy igazából nincs is benne semmi szerethetnivaló, mivel a való életben tökre máshogy viselkedik mint ahogy a média mutatja Őt. Valami tuti van a háttérben ha ennyi évesen még mindig szingli és képes csak azért egyetemre járni, hogy bepasizzon. Pedig neki nem is kell napi szinten azzal megküzdenie, hogy mindenki pasinak nézi miközben Ő lány. - Az összes alsógatyám tűnik el már hetek óta. Most pedig érdekes módon mindet megtaláltam Niall bőröndjében. - jézusom, már Liamtől is kezdek olyan agyfaszt kapni mint Harrytől. Szerintem rohadtul senki nem kíváncsi arra, hogy tűnnek el az alsógatyái és, hogy ma megtalálta Őket. Nem hiszem azt, hogy Niall olyan hülye lenne, hogy felvenné a bátyja boxerét. Mondjuk ebben a családban semmi sem kizárt. - Mond csak öcsi, nincs valami mondandód a számomra? - és azzal meglendíti a lábát majd megrúgja a Szöszi térdét, aki mélyen kifújja a levegőt és a hajába túr.<br />
- Igen Liam, én vettem el Őket - válaszolja Niall kicsit sem bánva. Liam szemei rögtön villámokat szórnak és ökölbe szorulnak a kezei. Niall már csak ilyen. Mindent bevall és ha kell magára vállalja a balhét, csak ne legyen veszekedés. Hogy tényleg most is Ő volt a hunyó, azt senki nem tudja. Lehet, hogy csak így akarja basztatni Liamet. - És mondok még valamit - csúszik előre a székén, Liam pedig a fülét hegyezi. - Az összesbe bele élveztem, csak azért hogyha vissza adom Őket neked, legyen valami emléked rólam - a szám elé kell kapnom a kezem ha nem akarom hangosan felröhögni. Így a tenyerembe röhögök, de mikor Liam paprikavörös arccal rám néz próbálom türtőztetni magam. - Kitudja, hogy mikor halok meg. Aztán a végén még semmi emléked nem maradna rólam, úgy mint ahogy anyáról sem maradt semmi. - teszi hozzá és nyugodtan összekulcsolja a kezeiet a mellkasa előtt, és a hatás kedvéért még a lábait is felteszi az asztalra pontosan Liam teste mellé, aki ezt mikor meglátja kicsit sem kedvesen löki le onnan az öccse lábait.<br />
- Niall nem kell úgy tenned mintha jó kedved lenne - fordulok felé. - Mindenki tudja, hogy csak akkor beszélsz hülyeségeket mikor valami bántsa a lelked. - és ami a lelkét bántja az az akció aminek a főszereplője nem ő lett. - Hidd el pár hét múlva hálálkodni fogsz apának amiért Liamből csinált bábot. - veregetem meg öcsém hátát, de mikor ezt meghallja feláll és mérgesen elkezd járkálni a konyhába.<br />
- Pár hét múlva csak rosszabb lesz! - mondja felháborodva. - Pár hét múlva ezek ketten összejönnek, nekem pedig azt kell bámulnom ahogy álmaim nőjét a bátyám csókolgassa és kúrogassa! Rohadtul nem leszek hálás apának amiért nem nekem adta a feladatot. - dobbant egyet a lábáva.<br />
- Most úgy beszélsz mintha én kértem volna meg apát, hogy adja nekem ezt a feladatot - szólal fel Liam mérgesen. Csak a fejemet kapkodom a két testvérem között. A lényeg az, hogy Ők soha nem veszekednek egy csajon. Akkor most mit csinálnak? - Szerinted Niall én úgy nézek ki mint aki örül ennek az egésznek? - vonja fel az egyik szemöldökét. - Mert nekem aztán biztos minden álmom az volt, hogy flörtöljek egy olyan lánnyal, akit nem szeretek.Tudhatnád, hogy utálom mikor hazudnom kell valakinek. És most azt kell hazudnom, hogy fülig szerelmes vagyok egy balfaszba akinek az apja irányítja az életét. - oké, Liam jobban ki van akadva ez miatt az akció miatt mint Niall. És őszintén Liamet jobban sajnálom. Nem nekünk kell összefeküdnünk egy olyan lánnyal akit még csak a hátunk közepére sem kívánunk, hanem Neki. És mindezt úgy, hogy nem bukhat le mert akkor vége lenne a családnak. Mondjuk az én helyzetem sem rózsás. Carly bizalmába kell férkőznöm, vagyis a legjobb barátnőjének kell lennek. A gond az, hogy eddig még soha nem kellett barátkoznom lányokkal.<br />
- Liam, lányokra nem mondjuk azt, hogy fasz. - csóválom meg a fejem reménytelenül bátyám naivitása miatt. Tudatlan. És mi megyünk egyetemre! Jó ha Harry tudja a szorzótáblát.<br />
- Oké, akkor el kell hitetnem egy balpicsával, hogy szeretem, holott már most rühellem mint a szart pedig személyesen még csak nem is ismerem. - egészíti ki magát és mint egy kisgyerek felfújja az arcát.<br />
- Carly egy angyal. - sóhajt fel Niall.<br />
- Mondod úgy, hogy nem is ismered - forgatom meg a szemeimet. - Szerintem egy elkényeztett kurva akinek soha nem kellett megharcolnia semmiért, ugyanis apuci mindent elintézett neki. - húzom el a számat. Tuti, hogy igazam van. Hisz Amerika elnökének a lányáról beszélünk bitos, hogy irigylésre méltó élete lehet.<br />
- Utálom az életemet. - fújtat mint egy macska továbbra is Niall, majd elvonul a konyhából.<br />
- Pukkancs! - szólok utána pedig tudom, hogy már úgysem hallja. Viszont Liam még mindig itt van és tudom, hogy még mindig haragszik rám amiért tönkre tettem az ikerlányos éjszakáját. Azonban van egy rossz szokásom. Imádom Őt basztatni mikor elméletileg utál engem. - Na és milyen esküvőt tervezel Carlykával? - bököm meg az oldalát vigyorogva. Apa esküvőt is akar, szóval jobb ha már idejében elkezdjük a szervezkedést.<br />
- Imádsz mások szenvedésén nevetni, ugye? - kérdezi bunkón. Válaszadás képpen csak egy hatalmasat bólintok mosolyogva, ártatlan szemekkel. - Még az esküvő előtt kicsinálom azt a balpicsát - morogja az orra alatt. Milyen gyorsan tanul. A gond az, hogy olyan szó, hogy balpicsa nem létezik. - Azt várhatja apa, hogy összeházasodom valaki olyannal akit rohadtul nem szeretek. Mindennek van határa. Az ügy érdekében nem szívesen, de megdugom. Mondjuk lecsukom a lámpákat és akkor nem kell látnom a pofáját. Csókolózást meg kibírom valahogy. Utána álmában megölöm. - egy ördögi vigyor terül szét az arcán. És ezt most mindet úgy mondja, hogy nem is ismeri a csajt, pont úgy ahogy Niall.<br />
- Pedig szerintem az összes barátnőid közül, Carly lesz a legaranyosabb. - vonom meg a vállam és gondolok vissza a barátnőire. Na nem mintha nagyon lehetne azokat a lányokat barátnőknek mondani. Pár hétig boldogították egymást, utána valahogy mindegyikőjük dobta Liamet. Őszintén én sem lennék a barátnője. Liamnek eléggé furcsa a természete.<br />
- Ha annyira aranyosnak találod, akkor miért nem egyezted le apával, hogy Te kapd meg a feladatot? - kérdezi idegesen. És már megint a témánál vagyunk. A testem dühhel telik meg mint mindig mikor pasinak hisz.<br />
- Mert én l...- <i>lány vagyok.</i> Szeretném mondani, de nem merem ugyanis tudom, hogy csak elkezdene gúnyolódni mint azon mikor tamponért akartam elmenni üzletbe. Az is nekem kellett volna nem pedig apa csajának. De mivel Liam nem hitte el, így kamuztam. Nem veszekedek ilyen végett már. Ha ennyire hülye, hogy nem tudja megkülönböztetni a fiúkat a lányoktól, akkor nincs miről beszélnünk. - Megyek befejezem a pakolást, ugyanis három óra múlva indul a gépünk Washingtonba. - magyarázom és szó szerint elmenekülök Liam társaságából, ugyanis nem akarom azt hallgatni ahogy megaláz. Észre sem veszi magát. Komolyan a bátyám és fiúnak néz. Jézusom. Oké Harry, Niall és Louis is úgy viselkedik velem mintha pasi lennék, de Ők soha nem nyomják az orrom alá.<br />
<br />
|||<br />
<br />
- Nem hittem volna, hogy egyszer majd pont mi fogunk egyetemre járni. - Harry egy hatalmasat nyög mikor a kollégiumi épület előtt lerakja a bőröndjeit és végig néz a hatalmas területen. Én már azóta ezen csodálkozom amióta apa bejelentette, hogy egyetemre fogunk járni. Ráadásul egy olyan egyetemre ahova szinte senki nem kerül be, csak olyanok akik milliárdosok és nagyon okosak. Fogalmam sincs, hogy mit is keresünk akkor mi itt. Az életemet soha nem úgy képzeltem el, hogy majd egyetemre fogok járni kitudja, hogy meddig. Remélem Liamnek hamar sikerül elcsavarnia az elnök lányának a fejét. Egyáltalán apának, hogy sikerült elintéznie, hogy vegyenek minket ide fel? Annyi kérdés, és annyi megváloszolatlan válasz.<br />
- Őszintén Harold, magunkon nem is csodálkozok annyira mint rajtad - dobálja le a cuccait Louis is járdára pontosan az öccse holmiai mellé majd megtörli verejtékező homlokát és az udvaron sétáló diákokat vizslatja. - Egyáltalán tudsz Te összeadni meg kivonni számokat? - fordul a fürtös felé kérdően. Harrynek még csak itt sem szabadna lennie. Alig múlt tizennyolc éves, nos egyetemre jár mint egy zseni. Bátyja kérdésére felháborodva bólint. - Oké, akkor mond meg, hogy mennyi 4892 könyv meg 8869 könyv? - húzza fel az egyik szemöldökét kérdően és sunyi mosolyt varázsol az arcára. Harry először meghökken, és a haját kezdi el piszkálni időhúzás képpen. Látszik rajta, hogy nagyon töri a buksiját, csak az a baj, hogy túl hosszú ideig. Louis már szólásra nyitja a száját mikor Harry szélesen elmosolyodik és megköszörüli a torkát, miközben Niall a telefonján nézi a végösszeget. Beszarok ha Harry összeadta pontosan.<br />
- Egy könyvtár. - húzza ki magát büszkén Harry. Louisnak legszívesebben sírni volna kedve. Lényegében Harold nem mondott hülyeséget. Annyi könyv tényleg egy könyvtárnak felel meg.<br />
- Ha téged nem vágnak ki rögtön holnap, akkor az azért lesz mert tudják, hogy agykárosult vagy és nem lehet rajtad már segíteni. - veregeti meg Louis Harry fejét. Van benne valami. Ha Harryt valaki meghallja beszélni azt rögtön rájön, hogy a sráccal valami nincs rendben. Igazából csak a fejében nincs rendben valami. De ez tök jó mert így mindig van min nevetnünk. Most gondoljatok bele, hogy mi lenne ha olyan természete lenne mint Liamnek.<br />
- Engem csak az érdekelne, hogy apának hogyan pattant ki az agyából az az ötlet, hogy engem a kis rohadékkal tesz egy szobába - erről beszéltem. Liam már megint olyan szöveggel jön elő, ami totál eltér az eddigiektől. Az egész úton a mappákat olvasgatta ugyanis nem akarja azt, hogy valami rosszul süljön el.<br />
- Ha nem vetted volna észre kedves Liam, ez egy egyetem - mutat végig a hatalmas épületen Niall csípősen. - Itt senkit nem érdekel ha egy kollégiumban a pasik meg csajok együtt vannak a szobában. - magyarázza bölcsen. Ezzel nem nagyon akarok egyet érteni. Pont azért kellene külön választani a két nemet mert ez egy egyetemi kollégium. Ígyis minden a bulikról, drogról, piákról meg a szexről szól. Eléggé beteg ötletnek tartom azt, hogy a pasik és csajok lehetnek egy szobában. - A fél karomat levágnám azért, hogy egy szobában lehessek Carlyval. - kezd az agyamra menni már Niall ezzel a Carly rajongásávál.<br />
- Akkor cserélődjetek fel. Senki nem venné észre a testcserét. - mondja halál komolyan Harry és erre a kijelentésére mindenki Liamet és Niallt kezdi el bámulni. Senki nem venné észre ha egymásnak adnák ki magát. Mert aztán tuti, hogy mindenki elhinné azt, hogy Liam Paynek hívják a Szőke hajú srácot, mivel tökre hasonlítanak. Sőt Niall hirtelen szőrt is növesztett magán. Vagy ezt most hogyan is gondolta Harry? - Niall mindenkinek Liamként mutatkozna be és neki kellene akkor összejönnie a csajjal - magyarázná még tovább is, ha Louis nem menne még közelebb hozzá és ütné pöcsön az öccsét. Van Isten.<br />
- Szerintem menjünk be a kollégiumba, kérjünk eligazítást és utána kezdetét veszi az akció - szólalok meg csendesen.<br />
- Végre egy jó ötlet. - mondja Liam és összeszedi a cuccait, majd elindulunk.<br />
Egymás mellett haladunk a hatalmas udvaron miközben mindenki minket bámul. Szóval ilyen új diáknak lenni. Rossz. Utálom ha bámulnak. Mondjuk lehet csak azért bámulnak ennyire feltűnően mert megismerték a fiúkat? Még egy ilyen elit iskolába is eljutott a One Direction híre? Csodás, akkor ittis semmibe leszek véve, ugyanis eltörpülök a tesóim mellett.<br />
- Ott egy picsa. Az is picsa. Az még nagyobb picsa...na te meg aztán oltári nagy picsa lehetsz - Louis az összes lányt megbámulja és motyog magában, de mivel mellettem sétál így tisztán hallom az értékelését. Szegény lányok, fogalmuk sincs róla, hogy mekkora szexállat fog a közelükben lakni. Fél év múlva egy csomó csaj fogja abbhagyni az egyetemet terhesség miatt. - Hát gyerekek jó sok picsával leszünk körbevéve - hümmög magának, pedig igazából senkit nem érdekel, pláne nem engem. Mégis hogy tudja így megállapítani, hogy ki a picsa? Szerintem azok a lányok akikre eddig rámutatott normálisak voltak és semmi picsás nem volt bennük. - Hölgyeim, készüljetek fel ugyanis Louis papa megérkezett és alig várja, hogy végig menjen a kínálaton. - dörzsöli össze a tenyereit és megnyálazza az ajkát.<br />
- És erre a megjegyzásre ezek a lányok azt mondják majd, hogy egy undorító disznó vagy akivel soha a büdös életben nem fognak akarni lefeküdni! - mondom elhúzott szájjal.<br />
- Befejeztétek? - kérdezi Liam, mikor a kollégium épülete elé érünk és fordul felénk. - Ha átléptük ennek az ajtónak a küszöbét, könyörgöm engedjetek engem beszélni először, jó? Ha szerencsék van nem jönnek rá arra, hogy életünkben először most vagyunk ilyen helyen - muszáj ezt nekünk végig hallgatnunk? Unom már ezt a hegyi beszédet Tőle. - Életünk legnagyobb akciójára készülünk. Ha valaki bukik akkor húzza magával az egész családot is. Szóval ne hülyéskedjetek el semmit. Ha minden jól megy akkor apa talán végre büszke lesz ránk. - büszke ránk? Megéljük mi valaha azt a napot? Mindenesetre a szónoklata eléggé jó volt. Tényleg ügyelnünk kell mindenkre. Most nem ronthatunk el semmit, és szerintem nem is fogunk. Mi nekünk meglopni Amerika elnökét...semmit.<br />
<br />Do_Paynehttp://www.blogger.com/profile/11241368996236605352noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-9070713713594839281.post-30895900932377327762016-02-04T18:25:00.001+01:002016-02-04T19:56:49.017+01:00|| Chapter 10 :- Új feladat || <div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirbj2tjENH77QBQfPSL6Lf508LsyfOdhDK4IWER909VwbzIi9QnNSZJfgNvtxgb0cn4GQe8qpsMm4opVgdVfPc65FgWfnjqp0XJcmzVWzrDdf6j-l5tu_bmlpOWOgYUbn3Zrm88G2m3d8/s1600/large.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirbj2tjENH77QBQfPSL6Lf508LsyfOdhDK4IWER909VwbzIi9QnNSZJfgNvtxgb0cn4GQe8qpsMm4opVgdVfPc65FgWfnjqp0XJcmzVWzrDdf6j-l5tu_bmlpOWOgYUbn3Zrm88G2m3d8/s1600/large.gif" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: large;">Liam </span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: large;"><br /></span></div>
- Nem tudom Ti, hogy vagytok vele srácok, de én eléggé kényelmetlenül érzem magam ma valahogy Liam társaságában. - Niall a torkát simogatja miközben mindehova néz csak rám nem, vagyis az említettre. A szobában ülő másik három ember csak helyeslően bólogat és tényleg kerülik a pillanatot, hogy rám kelljen nézniük. Szemeimet annyira összeszűkítem amennyire csak tudom és úgy nézek a kisebb társaságra, miközben különböző kínzási módszerek játszódnak le a gondolataimban.<br />
Kitépni Niall pár mellszőrzét amiket annyira félt. Ha megténném utána hónapokig zokogna amiért megfosztottam a hőn imádott mellszőreitől amiket oly sok hónapig növesztett.<br />
Leborotválni Harold göndör tincseit amik az imidzsévé váltak. Alvás közben vinném véghez az akciót, utána lekameráznám a pillanatot mikor először tükörbe nézne, majd feltölteném a netre, hogy mindenki rajta tudjon nevetni. Harry utálja ha kinvetik, mindig elbőgi magát mikor valaki kineveti.<br />
Betörni Oli szobájához és az összes féltve őrzött cuccát széttörném, majd bele feküdnék az ágyába és ott várnám meg míg bejön, majd nevetnék rajta, ahogy totál kikészüle attól, hogy bementem a lakatra zárt szobájába és mindenéhez hozzá nyúltam. Totál idegbajos lenne. Kikészülne, én pedig csak mosolyognék rajta.<br />
Louis pedig, nos Ő utálja ha a média központjában van. Gyűlöli ha hülyeségeket terjesztenek róla. Örömmel indítanék el róla pletykákat, mint például azt, hogy imád kikezdenki a rajongóival akik aztán rendszeresen az ágyában végzik. Sőt pár lány már azzal is megvádolta a banda legidősebb tagját, hogy gyereket várnak Tőle. Szóval a média pár másodperc alatt azzal lenne tele, hogy Louis Tomlinson egy gyerekcsináló alkoholista.<br />
Legszívesebben ezeket a dolgokat most tényleg megcsinálnám, ugyanis elárulva érzem magam, de mivel nem vagyok szemét a tesóimhoz, így egyik gondolatomat sem váltom valóra. De ez nem azt jelenti, hogy megbocsájtok nekik.<br />
Louis és Harry ellopta előlem a két iker lányt! Azok a csajok rám vártak a szobámba. Én szedtem fel őket az üzletben. Miattam jöttek ide. Velem akartak szórakozni és nem a tesóimmal. Egyáltalán Louisék honnan tudták meg, hogy csajok vannak a szobámba?<br />
Oh már tudom, biztos meghallották mikor Olinak könyörögtem, hogy adjon kölcsön óvszert. De a kis köcsögje nem adott, ráadásul még a hülyét is játszotta, hogy neki nincs szüksége olyanra. Aztán már miért ne lenne szüksége óvszerre? Könyörgöm, gondolom Oli is imád szexelni és rohadtul nem hiszem azt, hogy apa akar lenni időnap előtt. Én voltam a hülye, hogy ordibálni kezdtem vele, ha nem tettem volna akkor Niall nem hallotta volna meg, hogy a folyosón vagyok. De mivel kiabáltam a Szöszi meghallotta és hirtelen, - szokás szerint éhes lett. Ki mer védkezni egy éhes Niall Scottnak? Az ég világon senki. Niall rohadtul idegesítő mikor éhes és nem kap enni. Addig baszogatja az embert amíg az kajához nem juttatja. Mégjó, hogy nem ellenkeztem neki és elvittem kajálni. Na és mit kaptam mikor haza jöttem? Azt, hogy Harry és Louis azt a két csajt döngeti, akiket nekem kellett volna.<br />
És ne legyek ideges! Mosolyogjak és hazudjam azt, hogy mennyire jó kedvem van és, hogy nem történt semmi.<br />
A lófaszt!<br />
Még a szobámba sem engedtek be! A kanapén kellett aludnom, most meg még ők vannak rám felháborodva. Na ilyet nem játszunk. Most bunkó leszek és könyörögni fognak nekem, hogy bocsájtsak meg.<br />
- Mi ez a feszült hangulat amúgy? - kérdezi zavarodottan Oli és kérdően pislog párat. - Esetleg lemaradtam valamiről? - vakarja meg a homlokát. Persze Oli csinálj úgy mintha semmiről nem tudnál. Királyul tudod alakítani az értetlen lényt.<br />
- Liamnek van valami baja, <i>már megint.</i> - válaszolja Louis csípősen és összekulcsolja a kezét a mellkasa előtt miközben fejét a kanapé hátának dönteni és lecsukja a szemeit. Mozgalmas éjszakád volt Lou, hogy ilyen álmos vagy? Aludnál még csak nem mersz, ugyanis apa beszélni akar velünk? Utóbb sajnáljalak meg? Mindig csak nekem lehet bajom ezek szerint. Szánalmas kis pöcs.<br />
- Tudjátok, hogy mit csinálnák most leszivesebben? - szólalok meg és pislogás nélkül bámulom a csapatot. Harry az egyetlen aki válaszadás képpen megcsóválja a fejét, a többiek pedig nem úgy néznek ki mint akiket nagyon érdekel a mondandóm, de mégis tudom, hogy hegyezik a fülüket. - Mindannyiótokat egyesével a fal mellé állítanálak sorba, lehúznám a gatyátokat, megkeresném a volt kertészünk régi rózsanyíró ollóját tudjátok azt a bazinagy élűt, és sorjában levágnám a pöcsötöket, majd a maradék húst amitől megfosztottalak benneteket átvinném a szomszéd bulldogjának, hogy egye meg nehogy véletlenül vissza tudjátok varratni. - erre a kis mondandómra, már mindenki rám figyel. Niall elhehéredett. Harry a farka előtt tartja a kezét. Oli úgy néz rám mint egy ufóra. Louisnak pedig szinte már nyitva van a szája. Felállok, megigazítom a pólómat és tovább folytatom miközben elindulok feléjük. - Más kurváját nem illő elvenni! - pont Louis elé érek mikor a mondat elhagyja a számat és az arcára csapok. Felszisszen, sőt vissza is akarna ütni, de ismét ütésre irányítom a kezem. - Az a két ikerribanc miattam volt itt és nem miattatok! Hogy lehetteket olyan férgek, hogy elvettétek előlem? Tudtommal testvérek vagyunk! És van egy olyan szabály, hogy nem halásszuk el a kiszemelt csajt a tesónk elől! - Harry lehajtsa a fejét, Louis pedig marad a flegma megnyilvánulásánál. Tudják, hogy igazam van.<br />
- Ez tényleg igaz. Tesók vagyunk, tök gáz lenne ha egy csaj miatt veszekednénk. - bólogat hevesen Niall. Szerintem is gáz. Ha Louis és Harry felhozna valamilyen csajt én tuti, hogy nem feküdnék le vele, ugyanis azt látnám, hogy a tesóim miatt vannak itt.<br />
- Na várjatok egy percre ! - áll fel hirtelen Oli is majd Harryre és Louisra néz. - Azt mondjátok, hogy megbasztátok azt a két picsát akiket Liam akart megkúrni, csak nem volt nála koton és míg Ő óvszert keresett, addig Ti meg elintéztétek a két ribancot? - a szája minél jobban felfelé görbül, majd mikor meglássa a testvérei arcát amik mindent elárunak, a nevetés egyszerre tör fel belőle és lepacsizik a két sráccal. - Ez mekkora állatság már!<br />
- Nem, ez szemétség! - vágom rá mérgesen. Hiába jártatom a számat ugyanis már a két idióta is csatlakozott Olihoz, így hármasban nevetgélnek rajtam. - Ne röhögjetek már! - mondom felháborodva. - Legalább jók voltak az ágyban? - csúszik ki a számon.<br />
- Isteniek. - válaszolja vigyorogva Harry. - Kár, hogy nem csatlakoztál Teis. Fogalmad sincs, hogy mekkora orgiáról maradtál le.<br />
- Leközelebb megvárjuk míg megtalálod az óvszeres dobozaidat nehogy véletlenül apuka legyél - kacsint rám Louis. Őszintén legszívesebben rávetném magam, de nem tehetem ugynis a jó hangulatnak egy hatalmas ajtó csapódás vet véget.<br />
Apa áll az ajtóban, és mikor meglátjuk a helységben megfagy a levegő. Oli visszaül a helyére Niall mellé, míg én Louis és Harry közé paszírozom be magam és onnan figyelek a családfőre. Amióta elcsesztük az ékszerboltos akciónkat azóta apa nem nagyon beszélt velünk, és én kifejezetten örültem is neki. Azonban ma úgy döntött, hogy családi megbeszélést akar tartani ami nála annyit jelent, hogy megint kitalált valamilyen balhét. Hurrá. Kíváncsi vagyok, hogy ezúttal mit forgat a kis fejében. Kit kell kirabolni, és átverni? Kinek kell magunkat kiadni? Hova kell beépülnünk? Soha nem tudni.<br />
- Akkor a legjobb a jó híreket közölni, mikor a gyermekeim ennyire jókedvűek. Mi ez a nagy öröm fiaim? - csapja össze a kezét és csodák csodájára mosolyog. Mi a fene? Mikor is láttam utoljára apát mosolyogni? Gondolkozzunk csak...asszem olyan tíz éve? Nem az túl sok. Szerintem soha nem láttam. Vagyis láttam akkor mikor valami oltári nagy hülyeséget forgat a fejében. Jaj ne. - Ne válaszoljatok a kérdésemre - emeli fel a tenyerét, hogy megállítsa azt, hogy Harry megszólaljon. - Ugyanis mindjárt még jobb kedvetek lesz ha megtudjátok, hogy apucinak milyen szuper ötlete támadt. - egy néma sóhaj tör fel belőlem és próbálok úgy tenni mint aki alig várja, hogy meghallja a jó hírt, ami szerintem nem is lesz annyira jó. Apának soha nincs jó ötlete. A hátsó zsebéhez nyúl majd előhalász onnan egy papírt és széthajtogassa, végül egy képet tart felénk amin egy lány szerepel. - Tegye fel a kezét aki ismeri ezt a tündéri kislányt. - kislány? A képen szereplő csaj tuti, hogy annyi idős mint mi vagyunk. Eléggé ártatlan az arca, szóval esélye sincs annak, hogy én ismerném. Nem nagyon bírom az áratatlan, szende bigéket. Azok olyan unalmasak így nem is foglakozom vele. Sőt szerintem a többiek sem. Meg is lepődöm mikor Niall keze hirtelen a magasba lendül, sőt még a kanapéra is felugrik annyira bezsongott a képtől.<br />
- Én ismerem! Ő a világ legjobb nője! - mondja vigyorogva csillogó szemekkel. Ez a csaj biztos, hogy nem a világ legjobb nője. Fúj. Niall ezek szerint nem látott még jó nőt. - Carly Simson, vagyis Amerika miniszterelnökének a féltve őrzött kislánya. Imádom a Simson famíliát. Az az álmom, hogy egyszer a miniszterelnökkel vacsorázhassak és...- és csak hadarja és hadraja a magáét. Nem is tudtam, hogy James Simsonnak van lánya. Mondjuk engem amennyire érdekel az elnök. Nem, nem érdekel. Úgy ahogy Carly sem. Elkényeztett kis fruska lehet akinek az apja mindent megad. Hányhatnékom van az ilyenektől.<br />
- Pontosan. Ő Carly, vagyis az elnök lánya. - bólint apa, Oli pedig elkapja Niall csuklóját és visszahúzza a kanapéra, hogy maradjon nyugton végre.<br />
- Mi közünk van nekünk az elnök lányához? - teszi fel a találós kérdést Louis. - Elhiszem, hogy One Directionként nagyon menőek vagyunk, de nem vagyunk annyira királyak mint az elnök és annak családja. Sőt az Ő számukra csak pár senkik vagyunk akik éneklésből élnek meg. - a lényegre tapintott. Hiába a banda az elnök vagyonához soha nem érünk fel. Ó, jaj. Elnök vagyon.<br />
- A napokban felröppentek a hírek, hogy Carly Simson besokalt és követelte, hogy az egyetemet normális módon fejezhesse be. James rögtön eleget tett a lánya kérésének és beiratta Washington legelitebb egyetemére, ahova csak olyan emberek kerülhetnek be akiknek nagyon befolyásos szüleik vagy ismerőseik vannak. Carly így hónapok óta az iskola kollégiumát élvezheti, miközben barátokat keres magának. A fő kikötése és élvezettel hangoztatja, hogy keresi a számára az igazi férfit akit végre bemutathat a családjának. Csak a fiú normális legyen és ne a pénze miatt akarjon vele járni. Az elnök örül, hogy kislánya végre boldog és szabad életet élhet és alig várja, hogy Carly tényleg megtalálja a szerelmet és igazi barátokra tegyen szert. - olvassa apa az újságot hangosan amin kis híján bealszom. A szöveg érthetelen. Olyan mintha az elnök lánya egy hirdetést adott volna fel. Komolyan ennyire ki van éhezve a csaj? Könyörgöm Ő Carly Simson akár milyen pasit megkaphat magának. Mondjuk azt nem csodálom, hogy suliba akart járni. Eléggé unalmas magántanulónak lenni. Nálunk az egyetem szóba sem jöhetett. - Hát nem szuper hírek ezek? - kérdezi apa.<br />
- Mi ebben olyan jó hír? Carly pasit akar magának aki a családban marad. A szerencsés fiúnak baszott jó élete lesz ha a kis elnöki csitri őt választja. - mondja unottan Oli.<br />
- A szerencsés fiú itt ül közöttünk - mondja apa és gonoszul elvigyorodik. Tudtam, hogy van valamilyen hátsó szándéka. - Ha Carly összejön egy fiúval akkor annak esélye lesz bejutni a Fehér Házba, vagyis oda ahol az elnök él. A fiú kinyomozhatja, hogy hol vannak a széfek amiben az ország vagyona található. Az a vagyon ami akár Carly kiszemelt fiújáé is lehet ha a kapcsolatuk nagyon komollyá alakul. Egy esküvő a fiú pedig máris része az elnöki családnak. - nem, ezt nem viheti végbe. Nem erőszakolhatja ránk azt, hogy elvegyünk egy olyan lányt akit nem is szeretünk. Ez túl lő minden határon. Eddig csak sima rablások voltak ahol kinyírtuk a vagyontulajdonosokat, akiket nem kellett elvennünk. Itt már házosságról beszélünk. Ráadásul az elnök lányáról akit mindenki óv. Őt nem lehet csak úgy megölni.<br />
- Én vállalom az ügyet - jelentkezik ismét Niall. - Szeretem Carlyt és leakarom vele élni az egész életemet. - jó neki.<br />
- Pont ezért nem Te leszel az aki magába bolondítja a lányt - bök felé apa, Niall arcára pedig rögtön ráfagy a mosoly.<br />
- De miért? Én tényleg...<br />
- Mert túlságosan rajongsz érte, és védeni próbálnád. Még a vagyonról is lemondanál csak azért, hogy a lánynak ne essen bántódása. - magyarázza durván apa. Niall nem szól többet. Csak pislog és a falat bámulja, Oli pedig megsimogatja a karját, de elhúzza. Szóval az akció elvégzése után Carlynak meg kell halnia. Milyen meglepő.<br />
- Amúgy mi is a pontos terv? Az egy dolog, hogy valamelyikőnknek innen magába kell bolondítania, de mégis hogyan fogunk a közelébe férkőzni? Hisz az elnök lányáról beszélünk. - gratulálok Louis, hogy leesett kiről is beszélünk már percek óta.<br />
- Úgy, hogy holnaptól a washingtoni egyetem hallgatói lesztek - mondja ördögien apa. Ha valami lett volna a számba akkor tuti, hogy kiköptem volna. Egyetemi hallgatók leszünk, mi? Soha nem jártunk még iskolába, erre rögtön egyetemre megyünk. Úr Isten, ez de durva. - Természetesen úgy mint a One Direction tagjai, és olyan jó hangulatban vagyok, hogy Kiscsibe még Te is megtarthatod a neved - utal itt Olira aki eddig mindig tök csajos neveket kapott mint például a Grace King. - Az akció férfi főszereplője pedig...Nem Louis lesz.<br />
- Engem imádnak a csajok. - mondja felháborodva Lou.<br />
- Pont ezért nem te leszel a hős szerelmes. Időnap előtt megdugnád a csajt, majd dobnád a francba - magyarázza. - Harry pedig túl idióta, szóval Carly soha nem szeretne bele - éljen az őszinteség. - Az akció elvégzéséhez Liam a legtökéletesebb alany - néz rám, mire még levegőt is elfelejtek venni. Na ne már. Nem akarok egy olyan csajjal összejönni aki rohadtul nem az esetem. Még ha lenne benne valami ami megfog, de nincs.<br />
- És O...- Olit kihagyta a buliból.<br />
- Nincs kifogás. Holnap beköltöztök a kollégiumba és a meló elkezdődik. Életetek legnagyobb bizniszére készültök. Ha elbasszátok örökre hűvösre tesznek benneketek, ugyanis az elnököt készültök kirabolni. - ezzel most azt akarta mondani, hogy szinte minden rajtam múlik? El kell hitetnem egy lánnyal, hogy szeretem csak azért, hogy utána tudjam meglopni az apját. Miközben kockáztatom a tesóim életét. Ha elszúrom akkor húzom magammal a családomat is. Azt pedig nem engedhetem meg.<br />
<br />
<br />
<br />Do_Paynehttp://www.blogger.com/profile/11241368996236605352noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-9070713713594839281.post-537753982225549312016-01-25T17:30:00.000+01:002016-01-25T17:30:39.490+01:00|| Chapter 9 :- Úgy néz ki ||<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>Hűűhaaa, rég volt rész :O <strike>( *elbújik a sarokba* ) </strike> őszintén azt hittem, hogy hagyom az egész blogot a francba :\ az utóbbi hetekben tényleg nem is egyszer megfordult a fejembe, hogy kész vége, nincs értelme tovább folytatnom mert ha Liam nem lenne,,hát tuti, hogy már nem lennék 'directioner'. szóval köszönjétek Liamnek, hogy ma van új rész :D aki akar komizzon, aki meg nem akar az meg ne komizzon ;D </b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgj3fgX_pau5NmQVBCZG3eITeuFNImmgT-klwfhU5LkuS_uuKCtjHdqO_ZeDn9b7Qis4YF4Eh63EuWIGcAjY4zHYMfZA-tu1ajTKjecVu76JsUa3Zp_wbA2qd3KD_Jf02plmyNe8lX6cns/s1600/large.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgj3fgX_pau5NmQVBCZG3eITeuFNImmgT-klwfhU5LkuS_uuKCtjHdqO_ZeDn9b7Qis4YF4Eh63EuWIGcAjY4zHYMfZA-tu1ajTKjecVu76JsUa3Zp_wbA2qd3KD_Jf02plmyNe8lX6cns/s1600/large.gif" /></a></div>
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: large;">Liam</span></div>
<br />
- Itt van pár maradék hajszálad. - Oli az öklét nyújtsa felém, majd mikor meglátom egy kupacba a kitépett hajamat kis híján hozzá vágom a jeget amivel az orrát és az arcát hűtöm, hogy ne nézzen ki olyan durván. Észre veszi rajtam, hogy nem tetszik amit látok, ugyanis inkább összecsukja az öklét majd vissza húzza a teste mellé. Hogy volt képes annyi hajamtól megszabatítani úgy, hogy még csak észre sem vettem? Mondjuk hogyan vettem volna észre, miközben a hajam tépése mellett a testemet is verte. Olyan törpe alakja van, hogy simán a hónom alá tudom nyomni, mégis durván erős. Nem tagadom ha azt mondom, hogy az Ő ütései azok amiktől maradandó nyomaim vannak. A felső karomon még mindig ott virítnak a fogai nyomai amikkel megharapott. Ha akkor Niall nem húzza le rólam szerintem még a húsomat is kiharapta volna. Acélból vannak a fogai. Mégis mindig kezdegetek vele, ugyanis imádok verekedni. Benne van a vérembe. Kár, hogy soha nem járhattam normális suliba mivel akkor tuti, hogy benne lettem volna a box klubban. Éneklés, box, rablás a három kedvenc időtöltésem. Imádom kiverni a szart az emberekből. Még jó, hogy olyan életem van, hogy az összes szenvedélyemet tudom egyszerre űzni. - Amúgy ezt a pofont még szívni fogod. - szisszen fel ismét mikor erőssebben nyomom az arcához a jeget. Valahogy a pirosság nem akar szűnni. Ostobán érzem magam amiért ilyen helyzetbe került. Az én pofonom nem is lett volna olyan durva ha apa nem tűnik fel a színen és vágja orrba, majd löki el úgy, hogy a másik ütést a faltól kapta. Azért vörös az egész arca, mivel apa már megint ok nélkül bántotta. Ha apának nem lenne akkor hatalma felettünk akkor biztos, hogy már rég meg mertem volna kérdezni Tőle, hogy miért állandóan Olit basztatja. Tényleg már nekem fáj, hogy sokszor mit művel le vele. Oké, engem sem kímél, de azért mégsem támad nekem csak úgy ok nélkül.<br />
- Kitépted a hajam - mutatok a fejemre vagyis jobban mondva a hajamra amihez ha hozzá érek érzem, hogy egy lyuk tátong a búbján, vagyis ott ahol megtépett. - És szokás szerint megharaptál - emelem fel a mutatóujjam aminek a vége vérzik és egy aprócska fognyom virít. Még jó, hogy nem éreztem mikor megharapott. Legszívesebben megfosztanám Őt a fogaitól. - Köszi, de ennyi szívás elég volt a mai napra.<br />
- Most sajnáljalak meg? Elloptad a fogkefémet és még fogat is mostál vele. Használtad a fésűmet - mondja felháborodva mire én szégyenlősen leszegem a fejem. - Ráadásul apa már megint utál, olyanért ami nem csak az én hibám - halkul el a hangja. - Nem tudom, hogy hallottad e, hogy mekkorát kaptam a faltól is. Szóval én a helyedben nem siránkoznék. - igaza van. Itt akinek joga van a siránkozásra az Ő. Mindig elfelejtem, hogy a cuccaihoz nem lehet nyúlni. Tehetek róla, hogy pont az ő fogkeféje volt a közelben? Siettem és nem figyeltem.<br />
- Sajnálom. - mondom bűnbánóan és hirtelen azt veszem észre, hogy elnyomja a jeget az arcától és hatalmas szemekkel figyel rám. Megijedek a tekintetétől.<br />
- Bazd meg sajnálatodat - áll fel a székről. - Azt a kibaszott gyémántot nem én törtem szét, mégis az én arcomat verte szét. Te pedig azt hiszed, hogyha teszel jeget az arcomra akkor majd én boldog leszek. Hát nem! Tudod jól, hogy utálom ha a cuccaimhoz nyúl valaki, és akkor is ezt csinálod. - mielőtt bármit tudnék szólni, direkt meglöki a vállam majd felhúzott orral készül kimenni.<br />
- Csinálj valamit a hajaddal, mert így úgy nézel ki mint egy csaj - utalok itt a hosszú kócos sárszínű hajára. Nem tudom, hogy minek növeszti a haját. Helyesbítek mint akar elérni ezzel a hajjal. A lányoknak van ennyire hosszú hajuk, Oli pedig messze van a nőnemű fajtól. Igaz a hangja lányos, de könyörgöm Louisnak is vékony hangja van. Lényegében nem tudom, hogy Oli melyik nemhez is tartozik. Hmm, szerintem határozottan pasi egy kicsi lányos beütéssel. A lányos beütés a hangja, meg most már a haja. De a teste az fiús, szóval egyértelműen pasi.<br />
Megjegyzésemre nem válaszol, még csak hátra sem fordul. Csendben elvonul, én pedig hülyén érzem magam amiért nem álltam mellé mikor apa hazugnak nevezte. Mélyet sóhajtok és a keresésére indulok. Az ebédlőben lévő kanapén fekszik a falnak fordulva. Direkt ráülök a hátára, mire Ő felnyög, majd pár másodperc múlva erősen a seggembe csíp aminek következtében rögtön felugrom és úgy döntök inkább állok. - Oli, én tényleg sajnálom a történteket. Legközelebb ha ilyen lesz akkor majd megvédelek, vagy mi. - túrok a hajamba.<br />
- Hagyj békén. - hanga olyan mintha az orrából beszélni sőt még szipog is hozzá.<br />
- Esetleg valamivel...<br />
- Tűnj innen Liam! - ül fel, majd köti össze a haját és veszi fel a cipőjét.<br />
- Készülsz valahová? - kíváncsiskodom. Eléggé késő van már ahhoz, hogy Ő elmenjen nélkülünk.<br />
- Igen, boltba. - válaszolja, mire én is felállok Őt pedig vissza nyomom a kanapéra.<br />
- Én elmegyek helyetted. - mondom kedvesen. Nem úgy néz ki mint aki nagyon örül ennek az ötletemnek. Pedig én csak neki akarok jót. - Mit kell hozni? - sürgetem. Az alsó ajkába harap és töprengő arcot vág. Most gondolkozik azon, hogy miért is akart elmenni a boltba?<br />
Óráknak tűnő másodpercek után szólal meg annyira halkan, hogy alig értem azt a szót, ami elhgyja a száját. - Tampont. - nyögi ki. Szemöldökeim az egekbe szökkennek és értetlenül bámulok rá.<br />
- Tampont? - kérdezek vissza zavartan. Mire kell neki olyan? Hova szúrná? Az orrába, vagy mi a szösz? Reménykedek benne, hogy csak félre hallottam, ám mikor bólint a kérdésemre rájövök, hogy tényleg azt mondta. - Minek kell neked olyan? Mármint neked nincs szükséged rá - először elfehéredik, majd elpirul utána pedig olyan az arca mint aki legszívesebben felzokogna.<br />
- Apa új ribanca itt tanyázik és megkért, hogy hozzak neki. - óh, így már mindjárt más. De ki apa új nője most? Mondjuk ezzel soha nem foglalkoztam ugyanis álltalában ezek a nők pár napig boldogítják apát, majd relytéjes módon eltűnnek.<br />
- Oké megnyugodtam, hogy nem neked kell - fújom ki az eddig bent tartott levegőt és elvigyorodom miközben megpaskolom a feje búbját, de mikor ezt megérzi rögtön rácsap a kezemre. Nincs jó hangulata. Pedig minden tőlem telhetőt megtettem, hogy felvidítsam. Akkor meg mi baja lehet még? Tök mindegy, most más dolgom van.<br />
Visszamegyek a szobámba, hogy tudjam magamhoz venni a kocsi kulcsomat, meg előhalászom az egyik kapucnis felsőmet ugyanis mikor egyedül lépek utcára, mindenki Liam Payneként ismer, vagyis úgy mint egy világsztárt. A sztároknak őrökre van szükségük, nekünk nem. Úgy vagyok vele, hogy szerintem én magamat egyedül sokkal jobban meg tudom védeni mint valami őr. Gyűlölném ha egy izomagy állandóan utánam rohangálna és próbálna megvédeni. Könyörgöm olyan dolgokat láttam már, hogy engem nehéz megfélemlíteni. Mi nekem pár őrült rajongó? Semmi. Egyet ütök, az összes liba meg elesik, pedig a kezemet még csak meglendítettem. Erről ennyit.<br />
A legközelebbi bevásárló központot választom és közben reménykedem benne, hogy még nyitva van. Negyed óra múlva éjfél, engem sem fognak hülyének nézni, hogy ilyen késői órákban keresek egy tampont.<br />
Na igen a tampon. Most képzeljetek el egy részleget ahol csak ilyen cuccok vannak. Mindenféle doboz, csupa érthetetlen írással és most találd el, hogy melyiket kell elvinnem. A hülye fejemmel telefont nem hoztam. Minek? Hisz ki ne tudna venni egy tampont. Vállat vonok és elveszek egy rózsaszín dobozosat amire az van ráíva, hogy hosszan tartó védelem, friss illattal. Friss illattal? Mi a jó istennek kell illatosnak lennie? Megcsóválom a fejem és visszateszem a polcra és elveszem a mellette lévőt. Extra vastag, minden körülmények között a legjobb. Hmm, ez elég jól hangzik. A nők a vastagot szeretik mindenből, nem? Gondolom akkor ebből is az a jó.<br />
- A nagymamádnak vásálsz? - kis híján kiejtem a kezemből a dobozt, mikor meghallok a hátam mögül egy hangot. Megfordulok és az egyik eladó lánnyal találom szembe magam. A narancssárga felsője feszül a testén, ami jól kihangsúlyozza formás melleit. Szőke haja göndör tincsekbe pihen a vállán. Na igen, Ő azon lányok egyike akik mindig az ágyamban végzik.<br />
- Mi? A nagyimnak? Miért? - nincs is nagyanyám. Aztán mikor lenéz a kezembe tartott dobozra hirtelen kezd minden világossá válni. - Asszem kezdem érteni, hogy mire céloznak a minden körülmények között szóló cuccal. - nevetek fel kínosan. Ez rohadt gáz. Kinyírom Olit, szerintem azért mondta, hogy tampon kell neki, hogy engem tudjon megszivatni amiért pofán vágtam. Na ezért a húzásáért megint pofán vágom.<br />
- De ha a barátnőd szereti magában a nagy dolgokat - kezdi el csavargatni az egyik göndör tincsét az ujja körül. A régi jól bevált trükk. Nem meri megkérdezni, hogy van e barátnőm, ezért csak utalgat rá, hogy kinyomozza szingli e vagyok vagy sem.<br />
- Ha lenne barátnőm elhiheted, hogy nem én vásárolnám neki - magyarázom mosolyogva. - Apám nőjének kell. - teszem hozzá.<br />
- Óh, akkor ezt vidd - vesz le egy dobozt amire csupán annyi van ráírva, hogy normál. Vállat vonok, a lány pedig rögtön megfordul, de a karja után kapok és visszahúzom. - Esetleg szükséged van még a segítségemre? - igen.<br />
- Van valami terved éjszakára? - kérdezem egy pimasz vigyor kíséretében.<br />
- Tíz perc múlva végzek, ha gondolod várj meg minket. - paskolja meg az arcom, végül pedig mepuszilja. Miért beszél többesszámban?<br />
- Minket? - kérdezem értetlenül.<br />
- Engem és az ikertesómat - bök a távolba ahol épp ugyan olyan lány áll mint Ő, csak fekete hajjal. Azta kurva. Dögös iker lányok jönnek haza velem. Úgy érzem ma éjjel sem alszom.<br />
A haza vezető úton kiderült, hogy mind két lány pár napja lett szingli és mindent együtt csinálnak. Igen, szó szerint mindent. Együtt pasiznak, egy szobában alszanak, és imádják a vad szexet. Megnyugtattam Őket, hogy maradandó élményben lesz részük a ma éjjel után. Szerencsére mikor haza értünk csendesség fogadott. Őszintén megmondva nem akartam, hogy a tesóim észrevegyék a két lányt, mert akkor elhalászták volna előlem.<br />
Azonban mikor a szobámba értünk letámadtam a szőke szépség ajkait, miközben a fekete hajú a ruháimat tépte le rólam rájöttem, hogy elfeledkeztem egy igen fontos tényezőről. Nos mivel nem akartam huszonkét évesen apuka lenni egy ismeretelen lánytól, így óvszert kellett kerítenem. A két lányt fájjó szívvel hagytam a szobámba, majd tanácstalanul álltam meg a folyosó közepén, pont Oli szobájának az ajtaja előtt. Gondolkodás nélkül kopogtam be Ő pedig nyitott ajtót. Lényegében csak a fejét dugta ki az ajtaján, mivel a szobájába senkinek nem szabad belépni. Kíváncsi lennék, hogy mit rejteget ott.<br />
- Liam, miért basztatsz állandóan? - sóhajt fel és megtörli az álmos szemeit. Én nem is basztatom Őt. A segítségére van szükségem. Nem azért vannak a testvérek, hogy segítsenek egymáson?<br />
- Kéne óvszer, ha nem akarsz időnap előtt keresztszülő lenni. - mondom sietősen miközben türelmetlenül elkezdek az egyik lábamról a másikra állni. Oli kitágult pupillákkal bámul vissza rám és azt veszem észre, hogy be akarja csukni előttem az ajtó, de én megakadályozom ezt. - Légyszi adj kölcsön, esküszöm reggel egy egész dobozzal veszek neked, sőt ráadás képpen még sikosítót is kapsz, csak most ne hagyj cserben. Két beindult ikerlány van a szobámba.<br />
- Mond csak drága bátyám, szerinted én úgy nézek ki mint akinek szüksége van kotonra? - kérdezi és jellegzetesen felhúzza az egyik szemöldökét. Minden pasinak szüksége van kotonra, ez normális dolog.<br />
- Hát ha nem akarsz apuka lenni, akkor igen. De nem tudom, hogy Te hogy vagy ezzel...- piszkálom meg az orrom.<br />
- Akkora egy balfasz vagy, hogy az már fáj. Keress fel egy szemorvost, ugyanis rohadt szar lehet a látásod hogyha nem tudod megkülönböztetni a lányokat a fiúktól. - fakad ki és bevágja az ajtót, de olyan erővel, hogy megüti az orromat. Felszisszenek és pár másodpercig csak bámulom a csukott ajtót. Ez meg mi a szart akar jelenteni? Kikérem magamnak igenis jó a látásom. Viszont Oli hibbant.<br />
- Nyisd ki azt a kurva ajtót Oli, és beszéljük meg, hogy mi a fasz a bajod, ugyanis nem fogod csak úgy rám csukni a kibaszott ajtódat! - tudtommal én vagyok az idősebb, szóval neki azt kell csinálnia amit én mondok. És nekem most rohadtul nem tetszik ez a viselkedése.<br />
Egy ajtó éppenséggel kinyílik csak történetesen nem Olié hanem Niallé. - Liam, éhes vagyok! - kezd el hisztizni a szőkeség és megsimogatja a hasát. Megsemmisülten az ajtónak döntöm a fejem. Két dögös maca van a szobámba rám várva én pedig a tesóimmal szenvedek. Ilyen nincs.<br />
- Akkor egyél. - adom az észszerű választ.<br />
- Nincs otthon semmi kaja. Meg aztán Nando's-ra van gusztusom. - nyálazza meg az ajkait.<br />
- Niall tudod Te, hogy hány óra van?<br />
- Ne csinálj úgy mintha zárás után még soha nem törtünk volna oda be. - nála a pont.<br />
Veszekedni pedig felesleges egy éhes Niallel, így kénytelen vagyok elmenni vele az étterembe, ahova a megszokott úton megyünk be és eszünk annyit amennyi csak belénk fér. Egy óra telik el mikor idegesen rohanok vissza a szobámba ahol olyat látok ami kicsit sem tetszik. Harry és Louis az ágyamba fekszik a két csajjal akik az enyéim lettek volna, de Oli elbaszta az éjszakámat. Így aztán aznap éjjel a kanapén alszom és egy tervet szövögetek amivel kiherélem az összes tesómat...<br />
<br />
<br />Do_Paynehttp://www.blogger.com/profile/11241368996236605352noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-9070713713594839281.post-28848621666350112492016-01-02T11:33:00.000+01:002016-01-02T11:33:26.874+01:00|| Chapter 8: - Fogkefe tolvaj || <div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>Hellóóó!!! Boldog Új Évet Minden Kedves Olvasómnak! :3 örülök, hogy újabb évet köszönhetek itt ( még akkor is örülök ha már minél kevesebben vagyunk, de örülök, hogy még mindig vannak olyanok akik kitartanak mellettem ). Őszintén a részt k.o módba írtam xD mármint egy jó kis szilveszteri buli után hajnali fél ötkor mikor leültem kiszellőztetni a fejem, támadt egy olyan kedvem, hogy nekem írnom kell. és írtam is :DD őszintén, saját magomon nevettem ahogy írtam és elkézeltem magam előtt a jeleneteket xD remélem nektek is tetszeni fog ;D komizniii</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFzSaViTn1x1b13sKh9jKLSM0-Vx8bs7-EFNx_zPYjc-3v6LijRvHupr1XdQQ0a3avH98Pjq6jqwnJ_x2MFJy3oSrK2lIosksMrjZKUZjbwREDUx0Tj23O3V55FORGMEkXVXwe90ggPQI/s1600/large.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFzSaViTn1x1b13sKh9jKLSM0-Vx8bs7-EFNx_zPYjc-3v6LijRvHupr1XdQQ0a3avH98Pjq6jqwnJ_x2MFJy3oSrK2lIosksMrjZKUZjbwREDUx0Tj23O3V55FORGMEkXVXwe90ggPQI/s320/large.gif" width="311" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
Fél óra. Ennyi pihenésre lenne szükségem, de úgy érzem, hogy engem már soha a büdös életben nem fognak aludni hagyni. A bostini kis kiruccanásunk utána esélyem sem volt vissza menni a hotelbe, ugyanis apa kijelentette, hogy indulunk haza New Yorkba. Kicsit sem érdekelte az a tény, hogy Louis és Harry nem volt velünk. Nélkülünk indultunk útnak, apa pedig gúnyosan megjegyezte, hogy kíváncsi arra, hogy a fiúk, hogyan térnek haza. A telefonjainkat elvette csak azért, hogy véletlenül se tudjunk szólni nekik, hogy indulunk haza. Nem hazudok ha azt mondom, hogy ennek már vagy olyan tíz órája. Mert nekik el kellett menniük bulizni. Mi van akkor ha valamilyen őrült rajongó elkapta Őket és épp megerőszakolja őket? Vagy ha valaki felismerte Őket és most megfizetetti velük a sok bűncselekényt?<br />
Most komolyan miért én aggóduk miattuk? Ha ennyire hülyék, hát legyenek. Nem tudok segíteni rajtuk ugyanis amióta haza értünk, úgymond szobafogságra vagyunk ítélve. Csak a mi szobafogságunk annyival rosszabb mint egy átlagos szoba fogság, hogy még mellé éheztetve is vagyunk. Se teló, se pénz, se semmi. Csak a ház ahol semmi nem történik.<br />
Egy hely van a házban ahol nyugodtan fel tudok lélegezni. Az pedig a fürdőszoba. Álltalában oda vonulok félre mikor úgy elegem van mindenből. Ez az a hely ahol mindenki békén hagy és nem kell attól tartanom, hogy rám törik az ajtót, vagy valami. Tudjátok eléggé magamnak való egyén vagyok. Gyűlölöm ha valaki csak úgy bemegy a szobámba és hozzá nyúl a cuccaimhoz, anélkül, hogy tőlem megkérdezné. Gondolom akiknek van fiú tesójuk, azok tudják, hogy mennyire szemtelenek. Hát az én cuccaimat élvezettél tették tönkre mindig és még csak bocsánatot sem kértek amiért elbaszták. Utána egy nap felmérgedtem és lakatra zártam a szobám ajtaját. De az évek során rá kellett jönnöm, hogy még úgy sem vagyok biztonságban, mivel ha tudják, hogy oda bent vagyok, addig basztatnak míg be nem tudnak jutni. Így aztán a fürdőszobába szoktam menekülni. A keresnek mindig azt válaszolom, hogy épp valami fontos dolog kellős közepén vagyok, és békén hagynak kérdezés nélkül.<br />
Ezért vonultam félre ma is a fürdőszobába, majd megnyugodtam miután a kulcs a jól ismert hangon bezárult, mire akkora ásítottam amekkorára hónapok óta nem volt lehetőségem. Mikor álmos vagyok kicsit sem érdekel, hogy milyen pózbán tudok pihenni. Akár hogy és akár hol képes vagyok elaludni. Így esett a választásom a véce ülőkéjére amit lehajtottam és ráültem, fejemet pedig hátra döntöttem a falnak a szemeim pedig automatikusan csukódtak le és rögtön mély álomba merültem.<br />
Úgy terveztem, hogy csak pár percre szunyálok el, de mikor hangos dörömbölésre ijedtem fel és néztem ki az ablakon, ahol teljes sötétség fogadott, rájöttem, hogy a pár percből pár óra lett. Órákra bezárkóztam a fürdőszobába. Hát nem csodálom, hogy valaki ennyire sürgősen ütögeti az ajtót.<br />
Nyújtózkodom majd megigazítom a ruháimat és elindulok ajtót nyitni. Amint kinyitom az ajtót kis híján Harry esik rám, de szerencsére még idejében megkapazkodik az ajtó oldalába.<br />
- Harry, haza jöttetek. - próbálok izgatott lenni, de nem megy ugyanis alig pár perce ébredtem fel. Azonban tényleg örülök neki, hogy itt van és látszólag semmi baja. Csak egy picit kómás a feje. Azt hiszem, hogy nem akarom tudni, hogy mit csináltak Bostonban ketten Louis-val.<br />
- Olyan fél napja - válaszolja és csodálkozás terül szét az arcomon. Rohadtul mélyen elaludtam ha még azt sem vettem észre, hogy haza jöttek. Pedig apa tuti biztos, hogy számon kérte Őket. - Mi a helyzet? - hogy mi a helyzet? Ezt most komolyan megkérdezte? Oké, a nyakamat teszem rá, hogy még nem józanodott ki rendesen. A piros arca is arról árulkodik, hogy totál másnapos. Asszem kezdem érteni, hogy miért volt neki olyan sürgős bejutni a fürdőszobába.<br />
- Velem mi a helyzet? Inkább veled mi a helyzet? - hogy a fenébe jöttek haza ilyen állapotban Bostonból? És még akkor Louist nem is láttam.<br />
- Lényegében örülök, hogy most pont beléd futottam - ujjait a hajába próbálja túrni úgy ahogy a szokása, ám most nem akar neki összejönni, mivel a göndör fürtjei kócosan pihennek a fején, így csak még jobban összekócolja az ujjaival, ezért hagyja a francba. Baszottul másnapos ha azt mondja, hogy örül nekem. Józanul is szokja mondani, de csak azért mert gúnyulódik, vagy pedig azért mert akar tőlem valamit. Jaj ne. - Kérhetek Tőled egy...<br />
- Nem. - vágom rá rögtön gondolkodás nélkül. Eleve rosszul kezdődik ez az egész. Ott nagyon nagy bajok vannak, ha Harold Scottnak az én segítségemre van szüksége.<br />
- Azt sem tudod, hogy mit akartam mondani! - mondja felháborodva mire én elhúzom a számat, megforgatom a szemeimet és karba fonom a kezeimet, majd úgy várom, hogy folytassa. Talán mégis csak adnom kellene neki egy esélyt. - Szóval az van, hogy apa bezárta a szobánkat azért, hogy így szivasson és szenvedtessen. Aztán lelépett mi pedig Louval úgy döntöttünk, hogy akkor lefekszünk az Ő szobájába. Csak történetesen arra nem számítottunk, hogy az a sok pia ki fog akarni kívánkozni a hasunkból és hát...- fújja ki a levegőt közben pedig töprengő arcot vág mint aki nem tudja, hogy hogyan is fejezze ki magát. Asszem tudom a sztori végét. - Lehánytuk az ágyát. - csukja be a szemét undorodva. Ahogy elképzelem úgy kezdek el öklendezni. - Arra gondoltam, hogy most mivel úgysincs semmi dolgod, talán össz...<br />
- Nem! - mondom erélyesebben. Felejtse el, hogy majd én fogom a hányásukat takarítgatni. Én utánam ki takarít össze? Senki.<br />
- Még mindig nem fejeztem be! - dobbant egyet a lábával felháborodva.<br />
- A válaszom akkor is nem. - mit nem lehet ezen megérteni? Nem és kész. - Eszembe sincs az okádásotokat takarítgatni. - teszem hozzá bunkón.<br />
- Jó, akkor legalább megengeded, hogy a vécét használjam, ugyanis órák óta itt kotlasz mint valami tyúkanyó, nekem meg nincs hova hánynom - a kérésére félre állok, Ő biccent a fejével köszönés gyanánt és rögtön a vécéhez rohan és fölé hajol. A helység bűzleni kezd az alkohol szagtól, de mégsincs szívem Őt magára hagyni. A végén még bele fullad a saját hányásába. - Túl nagy kérés lenne ha most megkérnélek arra, hogy szólj anyucinak? Neki biztos van valamilyen tablettája hányás ellen. - anyuci egyet jelent Liammel. Mindig is utáltam mikor így szólította. Az egy dolog, hogy Liam az akire mindig számíthatunk, de ez nem ok arra, hogy csúfolják Őt ez miatt.<br />
- Mondtam már, hogy ne szólítsd így Liamet! Tök gáz - csóválom meg a fejem. - Amúgy meg a másnaposság ellen nincs gyógyír, ezt Te is tudod. - magyarázom úgy mintha életében még soha nem lett volna másnapos.<br />
- Órák óta hányok, bazd meg! Ha így folytatom lassan kiokádom a beleimet. - ha nem fiú lenne és nem tudnám, hogy tegnap mennyit vedelt azt mondanám, hogy terhes. De szerencsére ilyenről szó sincs.<br />
- Biztos terhes vagy. - vigyorodom el.<br />
- Rohadtul nem vagy vicces Oli. - bezzeg Ő rajta mindig nevetnünk kell mikor játsza az eszét. Ez a poénom most pont olyan volt mint az övéi szoktak lenni. Debilség.<br />
A mosdóhoz sétálok, majd a szekrényből elő veszem a fogkefémet meg a fogpoharamat. Azonban mikor azon vagyok, hogy fogkrémet tegyek a fogkefém végére, undorodva tartom el magamtól. A fogkefémnek csoki illata van. Pont ugyan olyan illata mint Liamnek. Ugye nem azt történt amire gondolok? Nem használta az én fogkefémet addig míg két hónapig nem voltam otthon? Ökölbe szorított kezekkel dobom le a mosdó szélére a fogkefémet, majd füstölögve nyúlok a hajzselém meg a fésűm után. A zselé dobozának az aljában van már csak, a fésűm vége pedig tiszta ragacs. Ki a családban az egyetlen aki zselét használ a hajára, hogy az álljon égnek neki?<br />
Liam!<br />
Használta a fogkefémet, a zselémet és a fésűmet és még csak nem is szólt róla. Meg sem kérdezte! Na ez az a dolog amitől idegbajt kapok és elborul az agyam.<br />
Így aztán nem csoda, hogy az eddig kezemben tartott dolgaimat a padlóhoz vágom, majd izzó tekintettel, ökölbe szorított kezekkel indulok a bátyám keresésére. Most kapni fog! Jobb ha nem is kerül a szemem elé mert én tényleg kiherélem. Tudja, hogy utálom ha valaki a cuccaimhoz nyúl. Erre Ő megmossa a fogait az én fogkefémmel. Ez unordító.<br />
Mint egy felbőszült bika úgy megyek végig a folyosón, majd mikor a végéhez érek, mély levegőt veszek. - HOL VAGY TE KIS ROTHADT KÖCSÖG? - ordítom el magam és elkezdek a lábammal dobolni a padlón miközben várom, hogy bukkanjon fel. A folysón lévő egyetlen ajtó nyílik ki, vagyis apa szobájáé, azonban nem a csaláfdő néz vissza rám hanem Louis. Haja egy madárfészekhez hasonlít, szemei vörösek. Totál másnapos.<br />
- Minek kell ordibálnod Oli? Valaki még aludni szeretne. - ásít egy hatalmasat és elkezdi a szemeit törölgetni apró ujjaival. Soha nem értettem, hogy lehet ilyen törpe növésű. Ő a legidősebb, de mégis a legalacsonyabb, ami furcsa, ugyanis mind nagynövésűek vagyunk. Őt eléggé félre csinálták.<br />
- Liam? - kérdezem bunkón.<br />
- Mit tudom én - vonja meg a vállát. - Aludni próbálnék...<br />
- Akkor aludj - válaszolom fagyosan és megfordulok, de mielőtt elindulnék még megszólalok. - Amúgy Harry összehányta az ágyat amibe most még aludni készülsz. - mesélem kuncogva. Remélem belé fekszik.<br />
- MIII? - kiállt fel teljesen kiakadva, de nem foglalkozom vele. Levágtatok a lépcsőn, és az ebédlőből kihallatszik Liam jól ismert mély hangja. Szinte futva teszem meg a maradék távot és mikor belépek rögtön akicióba lendülök.<br />
- TE SZEMÉT FOGKEFE TOLVAJ!!! - kiálltok fel majd elrugaszkodom és egyenes rávetem magam a kanapén helyet foglaló fiúra. Minden szépen alakul, csak arra nem számítottam, hogy olyan erővel vetem rá magam a bátyámra, hogy a kanapé hátra dől velünk együtt. De ez sem akadályoz meg abban, hogy ne verjem el Őt ott ahol csak tudom. A derekára ülök és az összes testrészére rávágok a haját pedig megtépem.<br />
- Mi a fasz bajod van neked? Szállj már le rólam Te hülye picsa. - próbál eltolni magától, de nem sikerül neki ugyanis teljes súlyommal rá nehezedem. Én mondtam, hogy erősebb vagyok mint ezek a huggyozó malacok.<br />
- Megmostad az ocsámny pofád az én fogkefémmel - rávágok a szájára Ő pedig le akarna köpni. Ez csak olyan átlagos verekedés. Komolyan, semmi komoly. - Kiverem a fogaidat a kurva anyádat, azt - megakarom őt ököllel ütni az arcán, de félúton elkapja és visszanyomja a testem mellé. A szorítása rohadt erős, de eszembe sincs hangot adni a fájdalmamnak.<br />
- Az én anyám a Te anyád is Te szerencsétlen. - hm ez igaz. És akkor mi van ha szidom az anyánkat? Úgyse ismertük akkor meg nem mindegy, hogy mit mondog róla? - kezemet kihúzom a szorításából, majd rácsapok az arcára. - Hagyd már abba mert bekeményítek aztán megint Te leszel az aki bőgni fogsz. - térdét felhúzza majd erővel a hátamnak csapja. Áh, csak egy kicsit szólat a bordáim. Sőt talán pár el is törött, de nem vészes.<br />
- Először még kitépem a hajadat, és akkor többé nem fog kellened használnod a fésűmet meg a zselémet. - beletúrok a hajába és erőteljesen ráncigálni kezedem a fejével együtt közben pedig nem figyelem a kezét, ami pár másodperc múlva az arcomon landol, a tenyere nyomával együtt. Fejem oldalra billen az ütéstől és kettős látásom is van. Oké, ez most tényleg fájt. Tudja, hogy mi a gyenge pontom. Ha valaki erősen megpofoz utána lenyugszom. Most is arra számít, hogy lemászom róla, ugyanis hirtelen változata a pózon és én kerülök alulra, Ő pedig ül rá a hasamra és ördögi vigyor terül szét az arcán. Csak arra nem számít, hogy ököllel a farkára csapok és rögtön könnybe lábadnak a szemei.<br />
- Kérj bo...- kezdek bele, de apa jelenik meg mögöttünk és csak azt veszem észre ahogy Liamet a pólójánál fogva lehúzza rólam, majd lehajol értem és a hajamnál fogva húz fel a padlóról. Időm magyarázkodni vagy védekezni nincs. Az ökle az orromba csapódik, de olyan erősen, hogy elesek és a másik ütést a faltól kapom mivel annak csapódtam.<br />
- Ezt azért kaptad mert a szemembe hazutál te kis kurva. - hirtelen azt sem tudom, hogy hol vagyok csak csúszok le a padlóra, ám mikor apa meglendíti a lábát, már nem csak az arcom fáj hanem a gyomrom is.<br />
- Nem Oli tette tönkre a gyémántot. - kel gyorsan a védelmemre Liam. - Mind az öten hibásak voltunk.<br />
- De Ő volt az aki a szemembe hazudott akkor este. - Liam megszólalna ha lenne rá ideje, de miután apa elfordul Tőlem és elindul, még a bátyám lábaiba is bele rúg és csak utána megy el.<br />
Nem akarom Liam előtt elsíni magam pedig ordítani lenne kedvem. Az arcom ég, az orrom szerintem eltörött, a hasam fáj.<br />
- Utálom ha valaki a cuccaimhoz nyúl. - húzom fel a térdeimet és ráhajtom a fejem és úgy próbálom elrejteni a könnyeimet.<br />
- Tudom. - Liam hangja mellőlem szól így rögtön rákapom a fejem majd csodálkozva bámulok rá. Ha tudja akkor miért nyúlt hozzá?<br />
- Ha tudod akkor miért vetted el? - kérdezem értetlenül.<br />
- Mert már rég verekedtünk. - mosolyodik el. Esküszöm sokszor semmit nem értek már. Ekkora egy elbaszott családom csak nekem lehet...Do_Paynehttp://www.blogger.com/profile/11241368996236605352noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-9070713713594839281.post-87462954871379250622015-12-26T10:25:00.000+01:002015-12-26T10:25:14.145+01:00|| Chapter 7 : - Ízelítő ||<b>Heyy!!! Igen új rész, mivel ma szombat van és köztudott tény, hogy minden szombaton van friss rész :3 kinek, hogy telt a Karácsony? Sok ajándékot kaptatok??? Remélem igen :P </b><br />
<b>Ezt a videót azért csatoltam most ide, ugynis a fejezetben lévő dolgok ihletője ez a kis videócska volt ;D szóóóval nézzétek meg és úgy jobban magatok elé tudjátok képzelni :DDD</b><br />
<b>Komizniiiii</b><br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/pwBHUK3aVM0/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/pwBHUK3aVM0?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
<br />
<br />
Az a legnagyobb gond velünk Scottékkal, hogy imádunk az embereknek kedveskedni, - vagyis más szóval nyalizni. Ha mind az öten egyszerre kapunk egy ugyan olyan feladatot akkor, elkezdünk egymás ellen versenegni. Ilyenkor nem érdekel az a tény, hogy testvérek vagyunk. Nem, ilyenkor csakis a dicsőség leng a szemünk előtt. A legjobban apa dícsérő szavaiért harcolunk. Nem viccelek mikor azt mondom, hogy apánk kegyeiért még képesek is vagyunk összeverekedni, nagyon csúnyán.<br />
Pontosan ez történt ma is mikor megláttuk a híres gyémántot, amire apánknak legjobban fájt a szíve. Lényegében azért az egy dologért kellett betörnünk az ékszerboltba, hogy azt tudjuk ellopni. Mind az öten annyira közel voltunk ahhoz, hogy az apánk végre megdícsérjen bennünket. Pont ez volt a gond. Mind az öten ugyan arra a dologra vágytunk, és kicsit sem gondoltunk arra, hogy esetleg majd pont ezzel fogjuk elrontani az egész akciót.<br />
Képzeld el ahogy egy kötélen lógsz a levegőbe, ami a derekad köré van kötve. Így úgy mozoghatsz a levegőben mintha repülnél. Eléggé vicces dolog. Különböző pózokat lehet csinálni a levegőben, súlytalanul. Ki ne imádna ilyet? Mi is így voltunk ezzel miközben a hátizsákunkba gyűjtögettük a kisebb ékszereket. Aztán megláttuk a gyémántot ami egy vékényka dobozkán pihent. Csoda volt, hogy rá tudták és ott merték hagyni azon a dobozon. Eléggé instabilan állt. Személy szerint én biztos, hogy nem mertem volna csak úgy otthagyni ugyanis féltem volna attól, hogy véletlenül leesik. Azonban a bolt tulajdonosa nem félt ilyentől. Rossz döntés volt.<br />
És hirtelen elszabadult a pokol. Mint öt macska úgy ugrottunk a gyémántért, rá sem gondolva arra, hogy esetleg le is eshet a dobozról. Nem, elrugaszkodtunk kinyújtott kezekkel és reméltük, hogy a saját kezünkbe landol. Kicsit sem zavart az, hogy Harry oldalának csapódtam miközben hátulról meg Louisnak mentem neki, akit hirtelen ért a közelségem és nem tudott megállni a levegőben, így a falnak csapódott, velem együtt ugyanis én meg a hátához nyomódtam. Ezt követően egyikünk sem tudott többé megmozdulni és a fiúk sem úgy néztek ki mint akik segíteni szeretnének rajtunk. Harry ismételten a gyémánt után iramodott, de Liam az útját állta, vagyis a kezével próbálta lecsapni őt, de a levegőben eléggé nehéz feladatnak bizonyult. Mindeközben Niall volt a legközelebb a gyémánthoz, már csak pár centire volt attól, hogy megkaparintsa mikoris Liam a lábával próbálta megállítani. A terve bevállt ugyanis Niall megállt a levegőben majd elkezdett hadonászni, hogy tudja megfogni Liam lábát. Liam annyira ficánkolt a lábával, hogy pár másodperc múlva a cipője Niall kezében volt. Niall először csodálkozva bámulta a bátyja cipőjét, majd hirtelen egy fehér zokni landolt az arcában. A fehér zokni tulajdonosan Liam volt aki élvezettel nyomta azt az öccse arcába.<br />
Vigyorogva bámultam a kialakult helyzetet. Csak akkor tértem újra vissza a valóságba mikor Louis ellökte magát a faltól én pedig hátrafelé sodródtam a levegőben és Harrynek csapódtam, aki nem számított az ütközésre, azonban Harry felsőjét még mindig Liam szorította akinek a lábát meg Niall fogta. Így mind a négyen repültünk volna a falhoz ha a kötelek bírták volna a hatalmas súlyt. Louis hiába próbált utánunk kapni, csak azt érte el, hogy az Ő kötele is felmondta a szolgálatot, majd egyszerre érkeztünk a padlóra, miközben alattunk a gyémánt millió darabkára törött össze.<br />
- Oó. - szisszen fel Harry ahogy a földön csillogó darabkákat nézni.<br />
- Dubla oó. - javítja ki Niall teljesen lesokkolva.<br />
Én sem tudnám szebben jellemezni a kialakult helyzetet. Összetörtük apánk cuccát amire a legjobban vágyott. Hogy tehettük ezt meg? Nekünk annyi. Ezt nem fogjuk tudni csak úgy megmagyarázni. Nem hiszem el, hogy pont azt a dolgot zúztuk szét ami miatt lényegében ide jöttünk.<br />
- Ez katasztrófa. - Liam még mindig a szája előtt tartja a kezét, ugyanis gondolom attól fél, hogy felordít idegességében. Helyesbítek, félelmében.<br />
Nekem is ordítani lenne kedvem. De nem az miatt, hogy apa megöl ha megtudja, hanem az miatt, hogy nem egymagam basztam el a melót. Komolyan ilyen még soha nem volt. Ha valami eltörött akkor tuti, hogy miattam. De most nem! Lehet durva leszek, de jó érzés végig nézni a tesóimon ahogy azon töprengnek, hogy apa vajon mit fog kezdeni ezzel.<br />
- És most nem csak én vagyok a hunyó! Végre egyszer az életben, Ti is velem fogtok szívni. - esküszöm próbáltam nem elnevetni magam, de képtelen voltam megállni. Azonban mikor Harry felől meghallottam egy nyekkenést inkább csak lehajtottam a fejem és nem nevettem többé hangosan.<br />
- El kell tűnnünk innen, mert szerintem erre a zajra fél utca felébredt - áll fel sietősen Louis, majd a fal felé fordítsa a fejét ahonnan bejöttünk. A tetőablak még mindig ugyan úgy nyitva van, csak történetesen már nem lógnak le onnan kötelek ugyanis elszakadtak. - Hogy a francba megyünk ki? - néz rá kétségbeesetten Liamre.<br />
Erre eddig nem is gondoltam. Hogy jutunk ki, ha nincsenek meg a köteleink? Kötél nélkül nem tudunk visszamenni a tetőre. Baszki. Nem akarok egy olyan rablás miatt börtönbe kerülni ami még csak nem is sikerült.<br />
- Liam? - vonja kérdőre Niall.<br />
- Mi van? - kérdez vissza értetlenül az említett.<br />
- Hogyan lépünk le innen? Vagy esetleg megvárjuk itt a rendőröket? - azonban Niall hiába vár a nyugtató válaszra, ugyanis nem kapja meg. Liam csak holtfehéren ül és az ujjaival játszik, úgy mint aki onnan akarna választ kapni. Aztán rájövök, hogy azért bámulja az ujjait annyira mivel a telefonját képzeli oda. Történetesen a hőn imádott telefonja most nincs vele, így ki sem tud gondolni egy menekülő tervet.<br />
- Ne mindig Liamtől várjatok csodát, az istenit. Elbasztuk és együtt kell megoldanunk a kijutást - szólalok meg idegesen majd felállok és elkezdek nézelődni a helységbe. Egyetlen kiút maradt, az pedig a főbejárat. - Liam, még mindig azt állítod, hogy az egész épületben kikapcsoltad a riasztó berendezést? - kérdezem.<br />
- Azt. - válaszolja magabiztosan, nekem pedig több nem kell. Elindulok az üvegajtó felé, majd könyökömet neki vágom, az üveg pedig széttörik és akkora lyuk keletkezik rajta, hogy simán mind kiférünk. Csak van egy kis gond. Még pedig a riasztó. Ugyanis a könyököm ahogy kiütötte az üveget, úgy egy hangos sípszó törte meg a csendet.<br />
- Bassza meg! - kezd el szitkolózni Louis és a fülére teszi a kezeit.<br />
- Tűnjünk el innen! - parancsolja Liam és azt veszem észre, hogy a karomnál fogva kezd el húzni magától. Az ajtón lévő lyukat átugorjuk és mikor a friss levegőn vagyunk bentről lövöldözés hallatszik. Niall az aki utoljára jön ki kezében pedig a pisztolyát tartja és vigyorog.<br />
- Szétlőttem a kamerát meg a riasztót. - vonja meg a vállát és visszadugja a fegyverét az övébe, majd futásnak ered mi pedig követjük a példáját és csak akkor állunk meg mikor az autónál leszünk. Egyszerre ülünk le az út szélére és vesszük le fejünkről a maszkot és fújjuk ki mélyen a levegőt. Ez durva volt. És akkor a neheze még csak most fog kezdődni.<br />
- Apa ki fog nyírni bennünket ha megtudja, hogy széttörtük a gyémántot. - Liam kis híján elsírja magát, hogy elrejtse az arcát felhúzza a térdeit, majd arra hajta rá a fejét.<br />
Ennél szebben én sem tudtam volna megfogalmazni. Szerintem kezdhetjük ásni a sírunkat.<br />
- Ki akar a halálunk előtt, utoljára bebaszni velem? - áll fel hirtelen Harry és végignéz rajtunk. Liam térde felől egy vonyítás hallatszik amit gondolom nem-nek lehet venni. Niall egyszerűen csak megcsóválja a fejét, majd visszatér a tevékenységéhez vagyis a távolba mered töprengve. Én jelenleg még várok a válaszadással. Ha most elmenekülünk apa haragja elől, úgyis vissza kell mennünk hozzá. Amúgy is részegen jobb lesz? Hát nem. Apa ugyanúgy dühös marad.<br />
- Én! - teszi fel a kezét Louis és követi Harryt, feláll és leporolja a nadrágját. - De valami sztriptízbárba menjünk, ugyanis a faszom is tele van, szóval ürítenem kell. - és lepacsiznak Harryvel. Csak én vagyok az egyetlen akinek szájára undor terül szét és próbálok úgy viselkedni mint aki meg sem hallotta az utolsó mondatát. Még jó, hogy a testvérem szexuális életet ennyire nyitott dolog.<br />
- Liam, hol van a környéken egy sztriptízbár? - fordul a fürtös a bátyja felé. Az eszem eldobom, hogy egy ilyen helyzetbe ezt csinálják. Inkább azon kellene gondolkozniuk, hogy mégis mit mondunk az apánknak. Erre fő ezek egy sztriptízbárt keresnek mivel tele a farkuk. Jézus.<br />
- Menj a picsába Harold! - válaszol vissza nyersen Liam és másik oldara fordítsa a térdére hajtott fejét.<br />
- Jé, nem is tudtam, hogy Bostonban van egy picsának nevezett utca. - esküszöm néha napján szívesen seggbe lőném a kisöcsémet. De komolyan sokszor nem lehet már rajta nevetni, ugyanis rohadtul nem vicces amit mond. Mint például most.<br />
- Tudod Harry, néha napján kedvem lenni megverni mikor poénkodni próbálsz, de közben senki nem vevő rá. Akár mikor ezt csinálnád én mindig pöcsön rúgnálak. - Niall nem néz rá öccsére, hanem maga elé meredve bámul és gondolom közben lejátszódik előtte a jelenet. Nekem is tetszik az ötlet.<br />
Ezért is állok fel, majd indulok meg felé. Értetlenül bámul amit én kihasználok, ugyanis kezemmel gyengéden rávágok a farkára mire Ő rögtön feljajdul. Pedig még csak nem is erősen ütöttem meg.<br />
- Szerintem jobb lesz ha inkább ketten keressük meg azt a sztriotízbárt, öcsi. - Louis int a fejével és még a karját is megfogja, de Harryt nem kell húzni ugyanis megy Ő magától is. Még csak autóra sincs szükségük, ugyanis gyalog indulnak meg a sötétbe. Idióták.<br />
- Hála a jó égnek. - sóhajtok fel mikor az alakjuk teljesen eltűnik. - És most mi lesz? - fordulok Niall és Liam felé, - vagyis Liam felé csak fordulnék, de nem tudok rá nézni ugyanis fejét még mindig a térdeibe temeti.<br />
- Természetesen hazudunk. - mondja magabiztosan Niall. Hát ez tűnik a legnormálisabb megoldásnak.<br />
- Közben pedig imádkozunk, hogy ne jöjjön rá az igazságra. - fejezem be helyette, mire a szöszi bólint.<br />
- Én nem tudok hazudni. Le fogunk bukni, apa pedig kiakad és...- emeli fel a fejét hirtelen Liam és csúnya hisztizésbe kezd amitől én rögtön ideges leszek. Így nem csoda, hogy felé ugrom, majd a lehető legkedvesebb módon pofon vágom, amitől aztán összeszedi magát.<br />
<br />
Mikor a turnébuszban várunk és a konyhának szolgáló helységben lévő kis asztalkánál ülünk remegő lábakkal várjuk, hogy apa megjelenjen. Az óra hajnali fél ötöt mutat. Louis és Harry színét sem láttuk, de jobb is. Végül úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a hotelbe, hogy ott rendesen tudjuk kipihenni magunkat, mikor a turnébusz ajtaja nyílik és apa néz le ránk. Mondanom sem kell, hogy mind a hárman egyszerre fehérdetünk el.<br />
- Megnéztem a cuccot, és hát nagyon hiányos az a bizonyos zsák - tér rögtön a lényegre, mire én alig láthatóan meglököm a vállammal Niallt, hogy beszéljen. Igen, Őt érte az a megtiszteltetés, hogy hazudjon az apánknak. - Hol van a gyémántom gyermeikeim? - tesz egy lépést felénk.<br />
- Nem volt ott semmilyen gyémánt. - válaszolja komolyan Niall pislogás nélkül. - Csak ékszerek. - apa összeráncolja a homlokát és gyanakodva méregeti a fiát. Niall állja a tekintetét, de félő, hogy mindjárt mindent bevall. Azt pedig nem engedhetjük meg magunknak.<br />
- Szerintem valaki félre informált minket - szólalok meg csendesen. Nem bírok apám szemébe nézni, így a busz oldalának szentelem a figyelmemet.<br />
- Azt akarjátok mondani nekem, hogy nem volt ott semmiféle gyémánt? - hangját felemeli, mi pedig összerezzenünk. Válaszadás képpen hevesen elkezdjük a fejünket csóválni. - Ha megtudom, hogy átvertetek a gyémántom pedig valamelyikőtök hátizsákjában pihen...- nem fejezi be a mondatot. Helyette elkapja Liam torkát, majd megszorítja amitől rögtön fuldokolni kezd és ellöki magától aminek következtében a srác az asztalon köt ki az üvegpoharak pedig széttörnek a teste alatt. Felkiáltani fájdalmában nem mer. Csak mozdulatlanul fekszik a törött poharak és tányérok között. - Egyesével öllek meg benneteket. - fejezi be, és még rúg is egyet amit természetesen Liam lába bánja. Nyekkeni nem merünk, csak szótlanul bámuljuk ahogy kiviharzik a turnébuszból.<br />
- Tuti, hogy tudja, hogy kamuzunk. Ez csak a ízelítő volt. - suttogja Niall majd ő is kimegy a buszból. Próbálok úgy tenni mint akit nem érdekel, pedig tudom, hogy igaza van. Liam csak a kezdet volt, olyan bemutató féle a többit pedig kitudja, hogy mikor kapjuk meg..Do_Paynehttp://www.blogger.com/profile/11241368996236605352noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-9070713713594839281.post-21814421056776571022015-12-24T12:38:00.002+01:002015-12-24T12:40:38.930+01:00|| Chapter 6 : - Nem alkalmas || <div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>Heyy!!! Ahogy ígértem a héten előbb jön a rész :DD Igen, először is szeretnék Boldog Karácsonyt kívánni minden ismerősömnek ( még azoknak is akik, az utolsó rész után leiratkoztak, vagyis kereken 10 emberke :D de mivel ma karácsony van nem szándékozok ezen mérgelődni, nem már túl tetttem magam rajta, de azért örültem volna neki ha elmagyarázzák, hogy mi a jó szart rontottam el, hogy hirtelen, pár óra alatt amiért annyian leiratkoztak :c ). A rész az én ajándékom nektek :3 Remélem örültök ;D </b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>Másodszor pedig szeretnék boldog szülinapok kívánni Louis Tomlinsonnak :3 </b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>Harmadszor pedig komizzatok :P </b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhe5XWBGlkmUGBLnfaVuoq5JSt09B_pLfPrdhuBC3KFmMv7AGE6iuboBk2rHHUQN7QnWqweeNr1Nhzop2YJtliaJI-iZ-lAfbRqztMQzQdEGwcjXoDAuTDcv_TaNSHTbljBOlLt00bCpBQ/s1600/1d-perfume-9.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="162" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhe5XWBGlkmUGBLnfaVuoq5JSt09B_pLfPrdhuBC3KFmMv7AGE6iuboBk2rHHUQN7QnWqweeNr1Nhzop2YJtliaJI-iZ-lAfbRqztMQzQdEGwcjXoDAuTDcv_TaNSHTbljBOlLt00bCpBQ/s400/1d-perfume-9.gif" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
- Tisztára olyan a szád mint egy kacsanának. - Harry egész úton az autóban engem bámult. Jobban mondva azóta amióta fejemre húztam a fekete, símaszkhoz hasonlító valamit, amiből csak a szemeim és a szám látszódott ki. Emlékszem, hogy mikor apa először elküldött rabolni és hozzánk vágta a fekete cuccainkat, és megláttam a fekete maszkot, azt hittem, hogy zoknit kell majd a fejünkre húznunk. Szerencsére azért nem zokni, hanem egy símaszk. Nem is értem, hogy miért hisztizek ezen, hisz a lényegre pont jó, - vagyis eltakarja az arcunkat és felismerhetetlenek vagyunk. Eléggé gáz lenne ha egy bankrablás után elkapnák a példás 1D-s fiúkat, akikért milliók rajonganak. - És még csak csücsörítened sem kell. Automatikusan kacsaszád van. - hiába szálltunk ki az autóból közel az ékszerbolthoz, Ő akkor sem tett le a témáról. Sőt direkt mellém állt, majd mutatóujjával megnyomkodta a számat, hogy megbizonyosodjon róla, tényleg valójában olyan e mint a kacsának. Pedig nincs is kacsa formájú szám. Normális, az én véleményem szerint. Harry egyszerűen csak unatkozik és úgy döntött, hogy elkezd engem basztatni. - Mint valami rossz Kylie Jenner utánzat, csak történetesen neki plasztikáztatnia kellett, míg olyan szája lett. Azonban neked természetes úton lett ilyen. - Harold a nagy Jenner fan. Pár éve a banda sikerének, párszor randizgatott az idősebb Jenner lánnyal, vagyis Kendallal. Harry Styles és Kendall Jenner, a média nagy sztárpárosa. Aztán valahogy, Kendall eltűnt Harry mellől, de a szakításuk okát azóta sem tudjuk. Hm, szerintem Harry nem tudott a lány mellett önmaga lenni. Egy bűnözőnek álltalában olyan társ kell akiben teljes mértékben meg mer bízni és nem kell rejtegetnie az igazi énjét. - Liam szája is vastag. - fordul hirtelen bátyja felé aki picit le van maradva, mivel úgy sétál, hogy közben a telefonját nyomkodja. Ezért nem is vette figyelembe Harry megjegyzését a szájáról. Szerintem jobb is, ugyanis elkezdte volna kioktatni az öccsét, arra pedig jelenleg most senki sem kíváncsi.<br />
- Azt nem vastagnak mondják, hanem teltnek, Te nagyon okos. - forgatja meg a szemeit unottan Niall. Harry csak leinti, hogy Ő aztán tudta. Biztos csak véletlenül mondta azt, hogy vastag.<br />
Ez van mikor a gyerek magántanuló. Iskola helyett mi autókat raboltunk ki, és mikor úgy volt az apánk egyik kurvája tanított. Más gyerek menőnek tartja ha nem kell suliba járnia, mi mindent megadtunk volna azért, hogy beülhessünk az iskola padba. Úgy érzem ez már soha nem fog megtörténni.<br />
- Legalább ez egy újabb bizonyíték arra, hogy tényleg tesók. A szájuk a bizonyíték mivel hasonlítanak. - bólogat fontoskodva. Milyen megnyugtató dolog az, hogy tudom, tényleg a családba tartozok, ugyanis hasonlítok a tesóimra. Az lenne a gáz ha nem hasonlítanék. Mondjuk szerény véleményem szerint, nincs közöttünk nagy hasonlóság. Sőt semmi.<br />
- Bazd meg Harold. - mondom fagyosan, ugyanis jelenleg elegem van a sületlenségeiből. Rohadtul nem vagyok kíváncsi arra, hogy kire is hasonlítok. Én egyedi vagyok és kész. Tőlem beszélgethet hülyeségekről, csak ne akkor mikor egy ékszerboltot készülünk kirabolni. Lefáraszt a dumájával.<br />
- Oké, de kit? - kérdezi tanácstalanul egy hatalmas vigyorral az arcán. Hiába van rajta a maszk, még így is látom a szája sarkában lévő gödröcskéket. Azok a gödröcskék az imidzsévé váltak. A lányok megőrülnek értük.<br />
- He? - fogalmam sincs, hogy miről is beszélgetünk már. Néha annyira bonyolultul beszél, hogy totál összezavar mint most. Ráadásul még fáradt is vagyok, így ne akarja tőlem, hogy gyorsan vágjon az agyam.<br />
- Azt mondtad, hogy basszam meg, erre én azt kérdeztem, hogy oké, de kit. Érted? Kit basszak meg. - szemöldökeim a homlokomig csúsznak, a szám pedig tátva marad. Louis megsemmisülten homlokon csapja magát, Niall pedig fuldoklik a nevetéstől. Legszívesebben arcon csapnám amiért ekkora barom. Miért kell neki mindent túlkomplikálnia? Miért nem tudja a dolgokat szó nélkül hagyni, csendben? Annyira könyebb dolga lenne mindenkinek. - Titeket nem baszhatlak meg, ugyanis nem nagyon vagyok oda a répákért. - nevet fel jóízűen.<br />
Most elkezdhetnék veszekedni vele, hogy nekem történetesen nincs répám ugyanis lány vagyok, de úgysem adna igazat. Elállítaná azt, hogy nekem csak néha vannak lányos beütéseim, de amúgy fiú vagyok. Belefáradtam már abba, hogy állandóan bizonygatnom kell mindenkinek, hogy csaj vagyok. Mindenki azt hisz rólam amit akar. Ha fiúnak hiszenek, akkor annak. Megszoktam.<br />
- És most próbálok úgy tenni, mit akit kicsit sem zavar, hogy a testvérei mennyire agytalanok - amint Liam megszólal mind a négyen egyszerre kapjuk hátra a fejünket és nézünk rá a lehető legcsúnyábban amiért azt mondta ránk, hogy agytalanok vagyunk. Természetesen Ő figyelembe sem veszi a csúnya pillantásokat. Nyugodtan visszasétál az autóhoz, majd bedobja a mobilját és hátára kapja a hátizsákját, amiben a számára fontos cuccok találhatóak. - Épp kirabolni készülünk egy ékszerboltot, Ti pedig arról vitatkoztok, hogy kit akartok megkúrni. - vicces ahogy olyan kis precíz.<br />
- Látod Liam, pontosan ezért vagy itt Te. Megoldasz helyettünk mindent, mi pedig csak elvégezzük a melót. - mert Louisnak nehezére esne ha egyszer nem piszkálná Liamet. Nem csoda, hogy az említett arcába szökik a vér, de próbál higgadt maradni. Igen, Louis szövege neki is úgy esett le mintha mi csak kihasználnánk Őt. Természetesen ez nem igaz. Még akkor sem, ha tényleg mindig azt várjuk, hogy Liam intézzen el mindent.<br />
- Mit kellet volna megoldanom? - kérdezi Liam és nyugodtan összefonja karjait a mellkasa előtt. Nem tetszik az arckifejezése. Valamit tervez, ami tuti, hogy nem fog tetszeni senkinek csak neki. Nem jó mikor bedurvul, ugyanis akkor nincs menekvés. Megszivat és kiröhög.<br />
- Tudod, riasztóberendezés kikacsolása, bejutás, kijutás, menekülő út...- kezdi el sorolni Niall az alap dolgokat, amiket általában mindig Liam oldja meg. Neki vannak vésztervei mikor nekünk már nincsenek. Azért nem vagyunk börtönben mert Liamnek mindig van egy terve ami eltér az eredetitől.<br />
- De hisz az ma Lou feladata - válaszolja Liam és egy ördögi vigyor kíséretében az említett felé fordul. Louis megkövülten áll, holtsápadt arccal, de próbálja megtartani a kemény külsejét. Hiába, Liam kijelentésétől berezelt, mivel tudja, hogy az öccse tényleg képes rá bízni.<br />
- Micsoda? - Louis köhögni kezd, hogy a hangja ne legyen annyira vékony. Liam ettől csak még szélesebben mosolyog.<br />
- Azt mondtad, hogy Te is tudod úgy nyomkodni a telefonodat mint én. Hát tessék megadom neked ezt az örömet. Nyomkodhatod a telefont aminek következtében kikapcsolod az épület riasztóberendezését. - emélekezteti Liam a bátyját, aki ma majdnem szó szerint ezeket a mondatokat vágta öccse fejéhez. Csak Louis arra nem gondolt, hogy Liam tényleg megfogja tartani a szavát, vagyis engedi azt, hogy Lou kapcsolja ki a riasztóberendezést.<br />
- Elvesztünk - sóhajt fel Harry. - Tudjátok ha börtönbe kerülünk akkor ott megerőszakolnak minket, ugyanis túl cukik vagyunk és...jaj. Liam nem teheted ezt velünk! Louis nem mehet efféle dolgok közelébe, ugyanis szerintem nem dutyiba mennénk, hanem a temetőbe, mert ez amekkora marha, még képes lenne kinyírni bennünket. - az van, hogy a kis fürtössel kell egyet értenem. Louist nem szabad a technológia közelébe engedni mert annak súlyos vége lesz. Köszi, de fiatal vagyok még a halálhoz.<br />
- Még szép, hogy Li csak viccel. Ugye? - szólalok meg magabiztosan és a srác felé pillantok aki állja a nézésemet, de a kérdésemre nem válaszol. Ajaj, töpreng ami nála nem jó. - Esze ágában sincs az életünket BooBearre bízni! Igazam van? - válaszolj már bazd meg!<br />
- Hé! - kiállt fel Louis sértődötten.<br />
- Eléggé gáz, ha még a saját tesóid sem merik az életüket rád bízni. - kuncog fel Liam egy diadalittas mosoly kíséretében. Louis ha ölni tudna a nézésével akkor itt már senki nem élne. - Szóval drága Louis, beismered végre, hogy utánozhatatlan vagyok?<br />
- Kapd be! - vág vissza a fiú. - Ha Te nem lennél én is megtudnám csinálni. Csak mivel máshoz nem értesz, így meghagyom neked ezt a munkát. - oké, Louis túl messzire megy már. Mindennek van határa és Lou ezt a határt most átlépte.<br />
- Oké Louis, ez már sok. Fejezd be, mert ez már nem vicces. Inkább sértő. - mondom keményen.<br />
- Óh, fogd be Oli, ugyanis Te sem értesz semmihez. Mindig mindent elrontasz, de még azt is bénán - vannak pillanatok mikor Louis felbasz, de olyan szinten, hogy nem érdekel az, hogy a bátyám. Gondolkodás nélkül nyomom az öklöm az orrába és még csak nem is sajnálom. A legvicesebb pedig az, hogy szólni nem mer mivel tudja, hogy megérdemelte.<br />
- Befejeztétek? - kérdezi unottan Niall. - Már rég bent kellene lennünk, sőt már visszafele kéne jönnünk a cuccokkal. És mi mit csinálunk? Veszekszünk a nagy semmin! Tapsot érdemeltek. - és el is kezd tapsolni.<br />
- Igaza van, nem ez a legalkalmasabb pillanat arra, hogy veszekedjünk. - állok Niall mellé, úgy ahogy Harry is. Azonban Louis és Liam még mindig komoran bámul egymásra. - Liam ne csináld ezt. Szükségünk van rád! Miattam otthon agyonverheted Louist, csak kérlek most ne. Nélküled nem megy. - utálok könyörögni, de nincs más választásom. Arca megenyhül és bólint, de Louisra még utoljára rávicsorog, aki csak lehajtsa a fejét.<br />
- Szóval akkor nem megyünk börtönbe? - Harry mindig tudja, hogy mikor kell megszólalni. Esküszöm, Ő mindig tudja hogyan kell feldobni a hangulatot.<br />
- Nem, Harry nem megyünk. - válaszolja meggyötörten Louis.<br />
- Viszont kéne végre a terv, ugyanis mindjárt hajnalodni kezd. - sürget Niall, és erre Liam megköszörüli a torkát. Hajnalra már vissza kéne érnünk a turnébuszokhoz. Csoda lesz ha sikerülni fog.<br />
- A tetőablakon keresztül fogunk bemenni. Elméletileg olyan riasztó berendezés van ami nincs rákötve a zsaruk gépeire. A tetőről kapják az áramot, szóval ha elvágjuk ott a zsinórokat, akkor az egész épületbe elmegy az áram, ami egy zseniális megoldás - kezdi el hadarni Liam és a hátizsákjához nyúl ahonna kiemel egy pánthoz hasonlító valamit aminek a közepén egy lámpa virít. A fejére húzza és felkapcsolja a lámpát. Sokszor használjuk ezt a cuccot és ilyenkor mindig úgy érzem magam mintha egy bányász lennék. - Miután áramtalanítottuk az épületet jöhet az ablak. Kitörjük az üveget és egymás után leereszkedünk, és rögtön a boltban találjuk magunkat, mivelhogy nincsenek szintek.<br />
- Nincsenek szintek? - értetlenkedik Niall.<br />
- Ha bemész és felnézel csak egy hatalmas mennyezetet látsz, ugyanis minden tele van pakolva ékszerekkel - forgatja meg a szemeit Liam. Honnan tud Ő megszerezni ennyi infót ilyen rövid idő alatt? - A lényeg az, hogy leereszkedünk, és összefestékezzük a kamera lencséjét. Igen, egyetlen egy kamera van, ami a tulaj hálószobájára van kötve. De most már alszik, és amúgy is a festékes lencsén keresztül semmit nem fog észre venni, szóval nem kell aggódnunk. - vonja meg a vállát.<br />
Ezt a mondatot bírom a legjobban. Nem kell aggódni. Mégis, hogy a francba ne aggódjak mikor épp kirabolni keszülök egy ékszerboltot?<br />
- Nem kell aggódnunk. - ismétlem meg a mondatát csendes.<br />
- Pontosan - bólint és biztatóan rám mosolyog. - Ez a számunkra piskóta lesz, ha ésszel csináljuk. - volt ennél már rázósabb melónk is. Csak történetesen mi a piskóta melókból is balhét csinálunk, ugyanis valamelyikőnk tuti elbasz valamit. És van egy olyan érzésem, hogy ez ma sem lesz másképp.<br />
- Akkor indulhatunk? - kezd el sürgetni Louis és válaszadás képpen kap négy bólogatást.<br />
Libasorban indulunk meg a sötétben, nesztelen léptekkel és indulunk meg az épület felé, majd a tűzveszély esetén menekülő lépcsők előtt állunk meg. A lépcsők felvezetnek a tetőre, ahol is igazán elkezdődik a meló. A tetőn semmi különleges dolog nincs. Csak egy ablak, amin ponthogy egy ember át tud férni, mellette pedig egy doboz, amire nagy betűkkel az van ráírva, hogy veszély. Liam egy ügyes modulattal felnyitja a vigyelmezetető jelzést pedig figyelembe sem veszi. A nadrágjában kezd el turkálni és egy csipeszt húz elé, letérdel és csak azt hallani ahogy a zsinórokat vagdossa. Aztán az egész épület elsötétül, Ő pedig bólint, hogy kész van.<br />
Louis az aki az az ablakhoz megy és veszi le a hátáról a hátizsákját amivel végül kitöri az üveget ami hangos csörömpöléssel törik millió darabkára. A szívem a torkomba dobog, ahogy a kötelet a szíjamhoz erősítem és ereszkedem le rögtön Louis után. Harry jön utánam, aztán Niall a sort pedig Liam zárja. Egyikünk lába sem ér le a padlóra, hanem a levegőben maradunk. Harry gyorsan előveszi a paintballos pisztolyt, majd lő párat a kamerára és a lencse pár másodperc múlva pirosan virít.<br />
Ezután az összes drágának tűnő ékszer a kezünkbe landol. Legutoljára a gyémánt marad amiről az apánk beszélt, vagyis ami a legjobban kell neki. De mikorra Niall megkaparintaná, Liam is feltűnik a színen a gyémántnak pedig annyi...Do_Paynehttp://www.blogger.com/profile/11241368996236605352noreply@blogger.com14