2013. december 12., csütörtök

10. A buli

Hellóóóó! Szóóóval itt a kövi rész ami egy kicsit hát ...khm xD köszönöm a komikat meg mindent :P 

10. A buli
- Arra gondoltam, hogy ma este elmehetnénk bulizni. - ül le mellém jókedvűen Rebeca, de én fel sem fogom amit beszél ugyanis az ebédlő ajtajában Mr.Payne beszél egy csapat diákkal.
Kockás ing van rajta sötét farmer nadrággal. Az ember azt hinné, hogy ez nem is az-az ember akivel a lemezboltban találkoztam a múltkor.
Hogy őszinte legyek fogalmam sincs, hogy melyik stílusú Mr.Payne tetszik jobban. Ez aki az órák alatt állandóan engem kémlel és még mindig imádattal szól be nekem, - amit én már annyira megszoktam, hogy hiányozna ha nem tenné. Viszont az utóbbi időben valahogy nem akar elzárásra küldeni. Pedig én tényleg mindent bevetek, de semmi. Azonban akár hányszor találkozunk a suli folyosóján aranyosan mosolyog rám és van valami különös a nézésében. Ráadásul azt is észre vettem már, hogy mikor elmegyek előtte totál végig mér. Aztán lehet, hogy csak én képzelem be.
De lemezboltos Mr.Payne se volt semmi. Hiszen, milyen normálisan el tudtunk beszélgetni a zenéről. Ráadásul az a laza stílus. Milyen édi volt már abban a hátrafordított baseball sapkájában meg a Batmanes felsőjében. Ha akkor nem avatkozott volna közbe Ben akkor talán még másról is el tudtunk volna beszélgetni. Vagy akár randira is hívott volna.
Persze, az álmaidban Carolin. Még mindig az angol tanáromról beszélünk szóval az, hogy randira hívjon soha nem fog megtörténni.
- He? - rázom meg magam és pillantok rá a mellettem ülő lányra. Fel sem fogtam, hogy mit kérdezett. Rebeca rosszállóan megforgatja a szemeit majd ismét szólásra nyissa a száját.
- Péntek van. Elmehetnénk bulizni - ismétli meg a kérdését újra mire az én szemeim felcsillannak.
Mindig így viselkedek ha meghallom a buli szócskát. Imádok szórakozni és egy kicsit ellazulni. Meg amúgy is már hetek óta sehol nem voltam. Pontosan Rebeca házibulija óta. Bezzeg Daniellel minden hétvégén mentünk valahova.
- Tudok egy fasza helyet - huppan le Rebeca mellé Keaton majd megcsókolja a lányt aki fülig pír lesz. Szegény srác ennél feltűnőbben nem is tehetné már. Ugyanis csókolózás közbe lopva rám pillantott és ezzel próbált engem féltékennyé tenni. Vagy nem tudom, hogy mit akart vele. - A suliból szinte mindenki oda jár.
- Ha most arról a bárról beszélsz ahova csak nagykorúkat engednek be, akkor a fasza helyednek lőttek - csóválom meg a fejem unottan.
Tényleg van egy bár ami most a suliban a legnagyobb szenzáció. Vagyis pontosan azóta amióta az egyik srác összeismerkedett az egyik kidobóval és egy csomó haverjával együtt bejutott. Mondanom se kell, hogy mindenki oda akar bejutni.
- Mert? - biggyeszti le az ajkait Rebece én pedig homlokon csapom magam. Ilyen sötét nem lehet.
- Rebeca kedves, látsz Te közöttünk nagykorút? - kérdezem miközben megpaskolom a fejét.
Látszik, hogy Keaton még csak egy gólya aki úgy beszél, hogy nem gondolja át mit is akar valójában. Lehet végzős vagyok, de még akkor sem töltöttem be a tizennyolcat.
- Nem is kell, hogy nagykorúak legyünk - int le Keaton majd büszkén kihúzza magát.
Azt hiszem kezdhetek félni. Ez a gyerek még a cipőfűzőjét sem tudja maga bekötni rendesen. Akkor meg, hogy a francba tudna bevinni egy bárba ahova kiskorúak elméletileg be sem tehetik a lábukat? - A bátyám egyik haverja a kidobócsávó. Tegnap meg pont nálunk volt és mondta ha bulizni akarunk akkor nyugodtan mennyünk mert Ő ott lesz.
Hihető duma. És mivel annyira ki akarok már mozdulni otthonról vigyorogva bólintok egyet, hogy benne vagyok. Majd gyorsan elmotyogok egy sziasztokot miközben Rebeca kiköti, hogy nyolcra értem jön és lelépek.
Az ajtóban álló Mr.Payne és a diákok pont akkor rebbennek szét mikor én elhaladok mellettük, de pár lépés után meg kell állnom mivel meghallom a jelenleg kedvenc hangomat.
- Tudja csalódtam magában Miss.Gilbert. - mondja Mr.Payne komoran mire én felé fordulok és csak pár lépés választ el minket egymástól.
Annyira kigyúrt teste van, hogy az már fáj. Tuti, hogy naponta gyúrni jár.
- Ezt, hogy érti? - húzom össze a szemöldökeimet értetlenül.
Mégis miért csalódott bennem? Hisz semmit rosszat nem csináltam már napok óta. Szörnyű ezt így kimondani, de ez van.
- Az óráimon figyel, pontosan érkezik meg, és már napok óta nem volt elzáráson - sorolja és némi csalódottságot vélek felfedezni a hangjában.
Bántja az, hogy nem megyek elzárásra! Engem is bánt mivel így nem lehetek a közelébe. Azt hiszem ezen a jövő héten változtatnom kell. Mellesleg tényleg figyelek Rá az órán. csak éppenséggel nem a tanagyagra hanem Mr.Paynre. Közben pedig azon gondolkozok, hogy hol kúratnám meg vele magam, vagy hogy milyen lehet vele csókolózni.
- Csak maga tehet róla, hogy nem büntet meg - tárom szét a karomat csalódottan.
Mr.Payne először nem szól semmit csak az arcomat fürkészi. Basszus ez most elég félreérthető volt.
- Szóval azt szeretné ha megbüntetném? - kérdezi miközben a borostáját simogassa. És vissza tud vágni. Ilyen nincs.
- Maga a tanár én csak egy diáklány vagyok akiknek teljesítenie kell a tanár úr kéréseit - vonom meg a vállamat vigyorogva majd mielőtt bármit tudna mondani elmegyek mellőle.
Ez most durva volt. Szerintem Ő is másra gondolt és én is. Vicces de majdnem így történt az álmomban is. De akkor majdnem meg is csókolt. Nem hinném, hogy a valós életben is megcsókolt volna a suli folyosóján.
Mikor haza érek a suliból anyával egyszerre toppanok be a házba. Gyorsan elmondom neki, hogy este Rebecánál töltöm mivel tanulnunk kell egy fontos dolgozatra. Szó nélkül bele megy és így legalább nem fog idegeskedni ha későn jövök haza.
Nyolc órakor Rebeca meg is érkezik. Megint szűz lányosra vette a témát. Bezzeg én mellette úgy nézek ki mint egy olcsó kurva. Pedig megfogadtam, hogy soha többé nem veszek fel mély kivágású felsőt diszkóba.
Keaton a bár előtt vár minket. Mikor meglát rögtön Rebeca mellé megy és összekulcsolják a kezüket miközben én mögöttük gyalogolok.
A kidobó csávókhoz érve Keaton lekezel az egyikükkel én pedig elismerően bólintok mikor már benn vagyunk. Először egy kissé kényelmetlenül érzem magam mivel úgy tűnik, hogy rajtunk kívül mindenki nagykorú. Viszont a jó hír az, hogy tele van cuki egyetemistákkal.
Keaton rögtön rendel magának egy vodkát a pultnál, de mikor kihozzák és meg akarná inni azt én egy gyors mozdulattal kikapom a kezéből és én hörpintem fel azt. A kedvem rögtön megjön a bulizáshoz majd a táncparkettra megyek ahol akad is párom.
De alig táncolok pár percet mikor a szemem megakad Danielen és a haverjain. Amilyen gyorsan csak tudok irányt változtatok és elvegyülök a tömegben. Danen már messziről látszik, hogy totál be van állva. És ha tényleg szívott valamit akkor totál elveszíti az agyát.
- Helló Carol - hallok meg egy ismerős hangot az egyik asztalnál. A hang irányába fordulok majd hatalmas mosoly húzódik a számra mikor meglátom a rózsaszín hajjal rendelkező Ashleyt.
- Szia Ash - pacsizok le vele majd leülök közvetlen elé és végig nézek az előtte álló üres üvegeken.
Hát igen szegény lány eléggé züllött típus. Napi szinten drogozik, az alkohol úgy megy le a torkán mint az üdítő. Amúgy rendes lány. Még a gimiben ismerkedtem össze vele gólya koromban az egyik mosdóban. Ordítottam mivel bukásra álltam matekból és nem mertem elmondani a szüleimnek. Ashley pedig adott egy tablettát amitől totál lenyugodtam. Mostanra tudom, hogy tudatmódosító szer volt az. - Mit csinálsz itt tök egyedül? - kérdezem miközben kérdezés nélkül bele iszok az egyik félig megivott üvegébe.
- A halálomat tervezem - von vállat majd előre hajol és bele szív az asztalon heverő fehér porba. - A szüleim ki akarnak baszni otthonról mivel megtudták, hogy kikúrtak az egyetemről. - magyarázza egyszerűen és közben tiszta por az orra miközben hatalmasokat szippant. Nem lehet könnyű életet. Elhúzom a számat és megiszom az üveg tartalmát, de rögtön rendelek úját. - Neked mi nyomja a kicsi lelked? - emeli rám a tekintetét én pedig a szék támlájának dőlök miközben Mr.Payne jelenik meg előttem és eszembe jut az, hogy soha a büdös életben nem tudhatom magaménak.
- Belezúgtam az angol tanáromba... - kezdem el mondani. És ezt követően az összes kínomat elmondom Ashleynek aki figyelmesen hallgat.
Mind kettőnk körül minél több üres alkoholos pohár van a végén pedig már röhögve mesélem, hogy hogyan szopnám le Mr.Paynet. A józan gondolkodásomat már rég elveszítettem és szerintem menni sem tudok rendesen. De engem ez nem érdekel. A vodkás üvegemmel együtt indulok el a tánc parkett felé és hagyom, hogy csak úgy tapizzanak.
Azonban mikor valaki hátulról megfogja a mellem egy csapásra abba hagyom a röhögést és lendítem meg a kezem forduló helyzetben. Sikertelen a próbálkozásom mivel pár másodperc múlva Daniel szorítja a csuklómat és húz magához. El akarom lökni magamtól, de nem engedi. Erősen húz magához miközben egyik kezével a seggembe csíp bele közben pedig a nyakamat csókolgassa erősen és fájdalmasan.
Próbálok menekülni, de túl erős hozzám képes.
- Engedj már el, vagy sikítok - kiabálok rá és próbálom a csuklómat kitépni a szorításából, a lábammal pedig a cipőjét taposom végül pedig megrúgom. Rossz döntés ugyanis a következő pillanatban a keze az arcomon landol.
Megütött! Megpofozott és senkinek nem tűnik fel.Szemeim könnybe lábadnak és akkor jövök rá, hogy esélyem sincs ellene.
- Milyen kis akaratos lettél Carol. Na nem baj majd én segítek rajtad - húz ismét magához majd megcsókol, de én nem csókolom vissza. Mikor ezt észre veszi ajkai a nyakamra vándorolnak és erőteljesen szívni kezdi azt. Az ujjával a pólóm alatt jár.
Ismét elhúzódok tőle, de nem enged el. Minél akaratosabban csókol majd hirtelen elkezd kifele húzni a tömegből.
- Daniel hová viszel? - kiabálok, de olyan mintha egy süketnek beszélnék. Egy mosdót vesz célpontba.
Jaj csak ezt ne. Én nem akarok vele szexelni! - Engedj már el. Ez nagyon nem vicces.
- Ahogy az sem vicces, hogy miattad kell elzáráson ülnöm minden nap. - sziszegi a fogai között és ismét maga felé ránt majd leszorítja a kezeimet így mozdulni sem tudok.
Egy koszos mosdóban fognak megerőszakolni, az a fiú akit a szerelmemnek hittem. Lehet részeg vagyok, de erre akkor is emlékezni fogok. Jobb lábával szétfeszíti a combomat, kezeivel pedig már a melleimnél jár. Semmit nem tudok csinálni. Hagyom, hogy a falhoz nyomjon.
- Úgy tudtam, hogy a tanár szabja ki azt, hogy ki megy elzárásra - hallok meg egy hangot és rögtön megnyugszok.

2013. december 11., szerda

09. Lemezbolt

Sziasztooooook! Napról napra több komi érkezik ez pedig annyira jó érzés h leírhatatlan :D Ti vagytok a legjobbak .....

09. Lemezbolt 
Mindig is imádtam a szombatokat. De legjobban akkor mikor senki nem törődött vele, hogy mit csinálok. Olyankor általában egész nap csak aludni szokok majd este nagy nehezen kimegyek a szobámból és kikönyörgöm, hogy mehessek el egy kicsit otthonról. Apa nem nagyon akar bele menni mivel szerinte még bőven van időm a szórakozásra és szerinte még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy bulizni járjak.
Igen a szüleim imádnak úgy kezelni mint egy kisgyereket. Nem bírják felfogni, hogy már felnőttem. Oké nem a szó szoros értelembe mivel még nem töltöttem be a tizennyolcat. De lassan már arra is sor kerül. Hisz már csak két hónap!
Mellesleg lassan érettségizni is fogok ami azt jelenti, hogy szeptemberben főiskolára megyek. Már ha megyek. Ki tudja mi lesz még akkor. Odáig el is kell jutni. Azonban ha megyek akkor rettentő kicsi az esély arra, hogy Londonba fogok járni. Nincs kedvem otthon maradni. Szóval ha tehetem otthontól egy jó messzi egyetemet választok. Ne kérdezd, hogy melyiket mivel gőzöm sincs. Csak messze legyen.
Vissza térve a szüleimre. Nincsenek bele törődve, hogy első szülött lányuk lassan kirepül a családi fészekből. Így ha tehetik sehova nem engednek el egyedül.
Viszont van itt nekünk egy Benünk is aki a család legnagyobb bajkeverője. Elég csak megfenyegetnem valamivel máris talál ki valamit anyáéknak, Ők pedig rögtön elengednek bulizni, persze úgy, hogy Ők azt tudják Bennel megyek valamilyen filmre ami kell a sulihoz, vagy könyvtárba megyünk ami csak éjjel van nyitva.
Aha, amit kilépünk a kapun Ben jobbra megy én meg balra. Majd csak akkor találkozunk újra mikor mind ketten a házunk előtt vagyunk, hogy nehogy véletlenül lebukjunk. Ilyenkor jó, hogy van egy öcsém.
De a mai szombatot utálom! És tudjátok miért? Azért mert a drága jó szüleim reggel kitalálták, hogy délután nagy családi bevásárlásra megyünk az egyik közeli bevásárlóközpontba.
Borzasztó! Ez a világ legrosszabb és legcikibb dolga. Milyen égés már, hogy a családoddal kell járkálnod az üzletekbe miközben körülötted veled egyidős tinik mászkálnak a haverjaikkal. Te meg az anyáddal tanakodsz, mivel az meg akar venni egy ronda piros kötött pólót mert közeledik a hideg idő és nehogy megfázz reggelente mikor gyalogolsz a suliba.
Vér ciki és nem tudsz ellene tenni semmit. Ráadásul ott van az apád aki három órát járkál a csoki részlegen mivel nem tudja eldönteni melyiket válassza. Aztán úgy dönt, hogy nem veszi meg egyiket sem mivel nem akar cukorbajos lenni.
Igen ez az én elmebajos családom. Nem az, hogy nem szeretem Őket csak néha annyira hülye helyzetekbe hoznak, hogy az már fáj.
- Muszáj nekem is bemennem? - kérdezem unottan, de reménykedve mikor apa megállítsa az autót az épület előtt.
Anyától kapok egy szúrós pillantást majd belém akar karolni, de én elhúzódok Tőle. Tudok én magam is menni, nem kell húzni.
És akkor elkezdődik a nagy bevásárlás. Anya ruhákat akar venni magának. Apának úgy laptop kell. Én és Ben pedig csak csendben kövessük őket és semmit nem szólunk.
De két óra után a tűrőképességem lassan becsődül. Idegesen állok az egyik ruhaüzletben miközben anya egy kabátot akar venni. Legszívesebben kirohannék az üzletből, de nem tehetem.
Mikor sikeresen megtalálja a számára tökéletes ruhadarabot mosolyogva karol bele apába majd felém fordul.
- Mivel mostanában nagyon ráhajtottál a tanulásra ezért most nyugodtan elmehetsz az egyik lemezboltba - mondja apa az én szemeim pedig felcsillannak.
Boldogan bokszolok bele a levegőbe majd amilyen gyorsan csak tudok irányt változtatok és elindulok a kedvenc üzletem felé. Imádom a zenét és ezt a családban mindenki nagyon jól tudja. Ha bezárnának egy lemezboltba az sem zavarna. Ellenék én a rengeteg CD között a halálomig.
Ráadásul ezt most a hazudozásomért érdemeltem ki. A szüleim csak akkor engednek be ide hogyha szülinapom van vagy karácsony. Az év többi napján viszont nem.
Szegények még mindig úgy tudják, hogy mikor későn jöttem haza a suliból tanultam.
A lemezboltba érve egy hatalmas vigyor kúszik a számra és úgy kezdek el nézelődni. Amilyen album a kezembe kerül megfogom és elkezdem tanulmányozni.
Épp egy Beyoncé albumot nézegetek miközben az egyik ismert dalát dúdolgatom az orrom alatt amikor véletlenül neki megyek valakinek.
- Bocsesz - kérek elnézést az idegentől majd az albumot vissza teszem a helyére és épp azon vagyok, hogy kikerüljem az illetőt mikor az megszólít.
- Örülök a találkozásnak Miss. Gilbert. - a szám szó szerint tátva marad mikor találkozik a tekintetünk Mr.Payne-val.
Biztos, hogy ez a srác Ő? Mármint totál máshogy néz ki mint ahogy suliba szokott járni.
Fején egy baseball sapka van ami hátrafelé van fordítva. Egy fekete Batmanes pólót visel farmernadrággal aminek a derekára egy szürke póló van rákötve, lábán pedig egy Nike cipő virít.
Tök laza stílusa van és nagyon nem úgy néz ki mint egy angol tanár. Úgy néz ki mint egy srác aki deszkázni jár a haverjaival a városba.
Így még helyesebb mint ahogy suliba jár. Na jó, de azért ingben sem eldobni való. Meg azért a borosta még mindig ott virít az arcán amit annyira imádok rajta.
- Ta..tanár úr - dadogok ugyanis totál lesokkolt a hirtelen felbukkanása. Soha nem hittem volna, hogy egyszer majd pont egy lemezboltban fogok összefutni Vele. - Ez aztán a meglepetés. - bólogatok.
- Miért egy tanár nem szeretheti a zenét? - húzza fel a szemöldökét és vissza teszi a kezében tartott albumot a polcra.
A kíváncsiság úrrá lesz rajtam és tekintetem arra az albumra vándorol amit az imént tett le. Lehet, hogy ugyan azt szeretjük.
- Justin Timberlake - bólogatok mosolyogva. Beszarok ha szereti. Az egyik kedvenc énekesemről van szó. - Ezt az albumját rongyosra hallgattam. - mondom az albumra bökve mire Mr.Payne szemöldökei az egekbe szökkennek. - Tavaly el akartam menni a koncertjére Liverpoolba, de a szüleim nem engedtek. Azzal vigasztaltam magam, hogy majd idén ha kijön az új albumja. Azt hallotta már? - de vicces ilyenről beszélgetni vele.
- Nem, pont azt kerestem - válaszol és zsebre dugja a kezeit. - De úgy látszik elfogyott - húzza el a száját.
- Nekem már meg van - húzom ki magam büszkén.
Feszült csend következik. Fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék még. Hisz a tanárom, vele nem beszélgethetek akár miről.
- Ezek szerint ugyan az az ízlésünk - kacsint rám jókedvűen.
Zavarba jövök és csak hatalmasokat nyelek. Minket egymásnak teremtettek. Épp szólásra nyitom a számat mikor Ben jelenik meg mellettem.
- Carol anya üzeni, hogy indulunk...- veszi ki a fülhallgatóját majd a szemei megakadnak Mr.Paynenen.- Tanár úr ?!
Bent is tanítja? Én én erről miért nem tudtam egész idáig. Jaj istenem oda a jó hírnevem.
- Mr.Gilbert és Miss.Gilbert milyen fantasztikus pillanat. A két legjobb tanítványom egy helyen - mondja vigyorogva Mr.Payne. - És ráadásul nem is elzáráson vagyunk - kuncog fel.
Ha anya keres engem akkor pár perc múlva megjelenik itt. És akkor meglássa Mr.Paynet aki talán elmondja neki, hogy elzáráson voltam. Na ezt nem engedhetem.
- Nekünk mennünk kell - hadarom el gyorsan majd karon ragadom Bent és amilyen gyorsan csak tudom kihúzom az üzletből.
Komolyan normálisan beszélgettem Vele? Ráadásul még csak nem is égetett be. Ez eszméletlen. Azt hiszem többször fogok akarni jönni ide...

2013. december 10., kedd

08. Kiismert

Hellooo.. Válaszoltam az összes komikra :D szóval most büszke vagyok. És köszönöm a komikat :D

08. Kiismert 
- Nincs kedved ma suli után beülni valahova? - kérdezi jókedvűen Rebeca az ebédszünetben.
A kérdése hallatán gúnyosan felhorkantok miközben a térdemre teszem a kezem és az öklömre támasztom a kezem végül pedig előre meredek. Nézem ahogy a diákok beszélgetnek és hülyéskednek miközben azon tanakodnak, hogy mit csináljanak suli után.
Talán menjenek elzárásra mint én. Szerintem tök jó időtöltés egy padban dögleni órák hosszat miközben egy szívdöglesztően helyes pasi ül előtted és téged figyel, hogy mit csinálsz. Miért nem zavar ez engem, hogy megint itt kell töltenem az egész délutánomat? Mert nem zavar, sőt örülök neki.
És tudjátok miért? Azért mert ilyenkor Mr.Payne csak rám figyel. Lehet hülyeség ugyanis tegnap is voltak rajtam kívül mások is a teremben. De akkor is Payne titkon engem figyelt. Bocsi, de megérzem ha valaki engem néz. És Ő pontosan azt csinálta, de persze feltünőmentesen ami nem jött össze neki. Igaza volt Mirandának, van valami a nézésében, pont úgy mint az enyémben is.
Szerintem magatok is rájöttetek, hogy direkt nem írtam meg a házi dolgozatot. És tudjátok miért? Azért mert azt akartam, hogy csakis velem foglalkozzon. A tervem bevált, sőt jobban mint ahogy én azt terveztem.
Arra számítottam, hogy elzárásra fog megint küldeni, de azt nem hittem volna, hogy elkezd velem flörtölni a fél osztály előtt.
Nem zavartatta magát. Pimasz volt és nem a jó értelemben. Flörtölt velem és szó szerint felajánlotta magát, hogyha úgy gondolom Ő készen áll rá. Szerintem nem csak én élvezem ezt az egészet ami kettőnk között van.
De mi is van kettőnk között? Nekem úgy tűnik, hogy próbál felém nyitni csak ugye van egy kis probléma amivel neki is meg kell harcolnia.
Mégpedig az, hogy az angol tanárom. Szerintem ha nem tanár lenne akkor már rég lépett volna és mostanra túlennénk egy kiadós dugáson amiben én ezer százalékig benne lennék.
Gondolhattok akár mit. Mr.Payne az a pasi aki nekem kell. Minden szempontból tökéletes a számomra. Ráadásul kémia órán rájöttem arra is, hogy én mindig is az idősebb pasikhoz vonzódtam. Talán tizennégy éves lehettem mikor bele zúgtam apám egyik munkatársába aki harminc éves volt. Akkoriban elég sokszor járt hozzánk vacsizni. És szerintem Ő is benne lett volna, de túl fiatal voltam.
Aztán jött Daniel aki korom béli volt viszont játszott a suli bandában és mindig azt tartottam, hogyha egy zenész pasi akar velem kavarni, azzal bármi áron kikezdek. Sajnos így is lett. Vele jártam mégis mikor náluk voltam mindig a bátyján kalandoztam. Harmadéves joghallgató New Yorkban szóval nem találkoztam vele nagyon sokat, de egyszer véletlenül megláttam egy szál törölközőben és...khm történtek dolgok a fürdőszobában amiről Dan soha nem tudott és nem is fog. Lezártnak tekintem ezt az ügyet mert Mike is félvállal elintézte plusz még a fülembe súgta, hogy egyszer menetre jó voltam, de többre nem mivel tizenhat évesekkel nem tervez hosszabb távra.
Tudom én pofázok a megcsalásról mikor én jóval előbb megcsaltam Őt. De soha nem érdekelt mivel Dan megcsalt nem is egyszer. Csak pont Mirandával kaptam rajta és jó ütőkártya volt a szakításra.
- Elzárásra megyek - válaszolom egy idő után.
Rebeca felszisszen miközben elkezdi a fejét csóválni. Most jön a szentbeszéd.
- Már megint? - kérdezi sápítozva én pedig csak a szemeimet forgatom. - Carol ennek így nem lesz jó vége. Mindjárt érettségizni fogsz, Te pedig most őrülsz meg...
- Te voltál már szerelmes olyan valakibe akibe nem lett volna szabad belé esned? - szakítom félbe és kérdő pillantást küldök barátnőm felé.
Rebeca hatalmas szemekkel mered rám, de nem válaszol. Helyette gyorsan a cipőjére kapja a tekintetét és elkezd az ujjaival játszani.
És, hogy miért pont Tőle kérdem meg? Akár mi is történt azon a bulin még mindig Ő a legjobb barátnőm. Utálom Dant, szóval megbocsájtottam Rebecának. Még mindig nem bántam meg, hogy keféltem Keatonnal. Mindig is ki akartam próbálni egy gólyával. És most legalább megtudtam milyen egy tőlem fiatalabb sráccal lenni. Béna.
- Mármint Keatonon kívül, hogy tetszik-e más? - kérdezi kissé kipirultan.
Homlokon csapom magam. Most mégis, hogy mondjam el neki, hogy bele zúgtam Mr.Paynebe. Sehogy. Ezt senki nem tudhatja meg. Kár volt felhoznom a témát.
- Inkább hagyjuk. Nem fontos - vonok vállat majd amilyen gyorsan csak tudok felpattanok Rebeca mellől és elindulok ki az ebédlőből.
Épp nyitom ki az ajtót és pont bele ütközök Keatonba. Szegény fiú elfehéredik és megtorpan én pedig pontosan előtte állok meg. Ő fog lebuktatni minket.
- Ha így fogsz viselkedni akár hányszor meglátsz, akkor Rebeca  hamar rájön a mi kis légyottunkra - ütögetem meg a vállát vigyorogva és mielőtt bármit is tudna szólni elmegyek mellőle.
Az ebédszünetből már csak pár perc van hátra így az utam egyenesen az angol teremhez vezet. Mr.Payne most nagyot fog nézni, hogy nem kések el. Pont ez a célom. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a reakciója.
A teremhez érve meglepődök ugyanis az ajtó résnyire nyitva van. Rögtön benyitok majd szembe találom magam Daniellel és Mirandával.
A szemöldökeim az egekbe szökkenek miközben a tökéletes párost nézem. Dan Miranda padján ül a lány pedig egy széken és valami nagyon jól szórakozhattak mivel mind kettőjük szája fülig vigyor. De mikor meglátnak engem rögtön abba hagyják a röhöcsgélést.
- Miattam nem kell csendben lennetek galambocskák - intem le őket egyszerűen majd elindulok a leghátsó padba. - Tegyetek úgy mintha itt sem lennék - teszem még hozzá majd levágom a táskámat a padra és ráteszem a fejem.
Az álmom végett totál kimerült vagyok a szemeim pedig akaratom ellenére csukódnak le. Nálam már megszokott, hogy képes vagyok az órák alatt elaludni. Egyszer volt már olyan is, hogy a tesi öltözőjében aludtam el miközben öltözködtem át. Halál ciki volt az igazgató pedig orvoshoz akart küldeni mert szerinte nem normális dolog, hogy csak úgy akár hol képes vagyok elaludni.
Valaki megköszörüli a torkát az én zöld szemeim pedig egyszerre pattannak ki majd találom szembe magam két mogyoróbarna kiskutya szemekkel. Nem kell sokat gondolkoznom, hogy kihez tartoznak.
Mr. Payne pontosan én előttem ül miközben két keze a padon van a keze pedig az egyik öklén és úgy pislog rám aranyosan.
Szívem a torkomba dobog miközben az arcát fürkészem. Annyira közel van hozzám. Csak egy picit kellene előre hajolnom és simán megcsókolhatnám. Tuti, hogy észre vette, hogy az ajkait bámultam mivel megnyalta azt majd kiegyenesedett a széken. Francba.
- Úgy emlékszek, hogy tegnap elmondtam, hogy azt akarom, hogy a legelső padban üljön előttem - köszörüli meg a torkát én pedig szem forgatva megfogom a táskám és előre megyek majd leülök a padra miközben Mr.Payne pár másodperccel beér. - Mr.Craig örülnék neki ha mostantól az én óráimon a leghátsó padban ülne és csendben elfoglalná magát - mondja, Dan pedig küld felé egy felháborodott pillantást, de nem mer ellene szegülni. Össze szedi a cuccait majd leül oda ahol pár perce még én ültem majd elővesz egy könyvet és fölé hajol. Tuti, hogy nem tanul. - Miss. Rybak remélem maga is eltudja foglalni magát valamivel. - Miranda bólint és elő halász egy könyvet.
Szóval mindenki foglalja el magát valamivel. És velem mi lesz? Elkezdek az ujjaimmal a padon dobolni és lopva azt nézem ahogy Mr.Payne az asztalának dőlve áll és úgy pislog le rám.
- Miss.Gilbert örülnék neki ha végre elkezdené a dolgozatát - hallom meg a hangját.
Gyorsan elő veszek egy lapot meg az angol könyvemet majd úgy teszek mint aki bőszen olvas, de ez az állapotom nem tart sokáig ugyanis azt veszem észre, hogy Mr.Payne leül a mellettem álló székre miközben egész testével felém fordul. Kényelmesen elhelyezkedik a székén kezeit összekulcsolja a mellkasa alatt és úgy figyel.
- A tanári asztal ott van - bökök az előttem lévő asztalra.
Mi a francnak ült le mellém? Ennek így nagyon nem lesz jó vége. Ha most leteperem mi lesz?
- Tudom - bólint. - Gondoltam innen jobban tudom figyelni magát ugyanis rájöttem, hogy az óra alatt miközben én magyarázok maga nem jegyzetel hanem csak úgy csinál közben pedig csak a füzetébe firkálgat. - magyarázza én pedig nem állom meg, hogy ne nevessek fel.
Ilyen rövid idő alatt, hogy kiismert! Elképesztő.
- Maga figyel engem? - húzom fel a szemöldökömet incselkedve.
- Elég feltűnő jelenség Miss.Gilbert. Ha nem akarom akkor is magára kell figyelnem - mondja mosolyogva és a tekintetünk pont találkozik.
Órák hosszat képes lennék azokat a szemeket nézni. Itt ül mellettem én pedig nem csinálhatok semmit. Francba.
- Szóval akkor élvezi - kacsintok rá. - Kár tagadni tudom, hogy imád engem. - legyintek egyet jókedvűen.
Elneveti magát és megsimogassa a borostáját. Hoppá. Zavarba hoztam...

2013. december 9., hétfő

07. Mi?

Holaaaaaaaaa! Khmmm tudtátok h sztár vagyok ? Aki nem az nem...Na szóval valaki lemásolta a blogom. Amatőr -.- szerintem vicces :D na mind1...itt a köviiiii

07. Mi?
Csak álmodtam. Csak álmodtam. Csak álmodtam.
Győzködöm magamat miközben feltápászkodok a szőnyegről. Ilyet is csak én tudok, hogy elalszok az asztalomon. Lehet, hogy ezért álmodtam ekkora baromságot.
De basszus miért álmodtam ilyet? És miért vagyok csalódott, hogy nem csókolhattam meg? Istenem pedig annyira jó lett volna.
Carolin! Te most az angol tanárodról beszélsz akivel majdnem dugtál az álmodban. Jesszusom ez szörnyű. Komolyan azt álmodtam, hogy flörtöltem vele. Miért?  Ez így nagyon nem jó. Nagyon nagyon nem jó. Én nem álmodhatok ilyeneket a tanáromról. Pont ezért mert a tanárom. Értitek! A tanáromról fantáziálgatok álmomban. Ez borzalmas.
Felállok a szőnyegről mikor megakad a szemem az üres papíron. Hát Mr.Payne azt hiszem ma megint kellemes napja lesz. A cuccaimat bele dobálom a táskámba és már rohanok is be a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam.
Valahogy minden lassabban megy a megszokottabbnál ugyanis az összes testrészem fáj a kényelmetlen alvás miatt. Hogy voltam képes elaludni az angol könyvem felett?
Ben is az Ő szuper ötletei. Mind miatta van.
Ha nem ültet le az asztalhoz és nem nyomja a képembe az angol könyvemet akkor nem álmodtam volna ilyet.
Mikor kész leszek becsapom magam után az ajtót és amilyen gyorsan csak tudok lelépek otthonról. Szerencse, hogy a szüleim már rég elmentek otthonról így nem kérdezősködnek, hogy miért nézek ki ilyen furán. Na vajon miért nézek ki úgy mint egy zombi?
Kabátom zsebébe csúsztatom a kezem és úgy megyek a járdán. Vicces, hogy egy kicsit sem érdekel az, hogy nincs kész a leckém. Soha nem érdekeltek az ilyen apró dolgok. Most valahogy jobban leköt az álom és az, hogy ha anya nem ébreszt fel vajon mik történtek volna kettőnk között.
Bassza meg, már megint Mr.Paynen jár az eszem.
- Carol! - hallom meg Rebeca hangját és akkor eszmélek fel, hogy az iskola folyosóján vagyok és rég elhagytam a szekrényemet.
Ez nem az én napom. Most komolyan, hogyan értem ide a suliba? Annyira bele merültem az álmomba, hogy megszűnt körülöttem létezni a világ.
Amilyen gyorsan csak tudok vissza fordulok és majdnem bele bújok a szekrényembe. Nincs kedvem most Rebecához. Nagyon nincs kedvem. Azonban mikor a könyveim a kezemben vannak kénytelen vagyok Rá nézni. Azonban Ő elég érdekesen néz rám. - Az arcod olyan...olyan fura - mutogat az arcomra miközben én megsimogatom azt.
Ha nem mondja esküszöm magamtól nem tudom. Az asztalomon aludtam egész éjjel az angol könyvemre borulva. Kérdem én, hogy Ő hogy nézne ki ilyen alvástól? Szerintem pont úgy mint én.
- Elaludtam az egyik könyvemen, reggel pedig lefordultam a székemről. - mesélem úgy mintha tök normális dolog lenne.
- Auch - szisszen fel fájdalmasan majd barátságosan megsimogassa a karom. Ezt mikor megteszi hirtelen elugrok Tőle, közben pedig elmotyogok valami olyasmit, hogy mennem kell.
A nap további része unalmasan telik. Azonban mikor becsengetnek az angol órára mint a villám úgy indulok el a terem felé. De szerencsétlenségemre Mr.Payne így is előttem megy be.
Még csak le sem ül a tanári asztalhoz mikor megjelenek, de Ő szó nélkül hagyja én pedig próbálok úgy elmenni mellette, hogy még csak rá sem nézek.
De nem állom meg. Mikor a padomhoz érek Ő pont akkor ül le a szemeim pedig megakadnak rajta. Egy fehér felsőt visel farmernadrággal, a haja pedig a megszokott módon áll és a cuki borostája is megvan még.
Akaratom ellenére is az jut az eszembe mikor az álmomban pár centi választott el az ajkaitól. Még így messziről is olyan kívánatos ajkai vannak. Esküszöm képes lennék most rögtön leteperni.
Carolin nyughass!
- Hol a dolgozatod Carolin? - fordul hátra Jen én pedig összerezzenek. Megint elkalandoztam ugyanis szinte a teremben mindenki engem néz. Igen még Mr.Payne is.
Megforgatom a szemeimet és gyorsan kitépek egy papírt az egyik füzetemből majd ráfirkantom a nevem és egy mosolygós fejet, végül pedig Jen kezébe nyomom ahol a többi dolgozat van.
A lány előre megy a dolgozatokkal és leteszi az asztalra Mr.Payne pedig értük nyúl és gyorsan beléjük néz.
- Az óra első felébe átnézem őket majd megbeszéljük - hallom meg Mr.Payne mély hangját én pedig leborulok az asztalra.
Ő a tanárom. Nem képzelődhetek róla. Ez olyan ciki. De miért ciki? Payne irtó dögös pasi, csak az a gondja, hogy a tanárom. Ha nem lenne az akkor már rég az ágyában lennék. Vajon hány éves lehet? Kit érdekel? Engem a kor soha nem érdekelt.
- Miss. Gilbert? - hallom meg a nevem én pedig felemelem a fejem és észre veszem, hogy Mr.Payne engem fürkész. Szerintem most látta meg a cuki dolgozatomat.
- Igen tanár úr? - kérdezem bájos hangnemben. - Valami gond van?
- Értékelem a művészi tehetségét, csak sajnos már nem az oviban vagyunk - mutat a mosolygós fejre amit a dolgozatomra rajzoltam a nevem mellé. A világ legszebb mosolygós feje amit csak Neki rajzoltam. Szóval szerinte tehetséges vagyok! Hmmm. - Hol van a dolgozata? - húzza fel a szemöldökét kérdően mire én elkezdek a székemmel hintázni és az ajkamba harapok.
- Tudja az úgy volt, hogy én elkezdtem olvasni csak annyira kimerült voltam, hogy elaludtam a könyvem felett - mesélem egyszerűen miközben Ő figyelmesen hallgat. - A maga könyvétől rém álmom volt reggel pedig lefordultam a székemről és most az összes testrészem fáj. - fejezem be a mesélést.
A teremben többen felkuncognak és látom, hogy az orra alatt Mr.Payne is mosolyog.
- Esetleg megmasszírozzam? - kérdezi pimasz módon az én szemeim pedig megakadnak. Ez most flörtöl vele vagy megint elaludtam? Miért mondott ilyet?
- Öhm...nem muszáj - vakarom meg a tarkóm bizonytalanul.
- Ez esetben délután várom elzáráson és majd ott előttem fogja megírni a dolgozatát - csapja össze a kezét végül.
Megint elzárás? Ilyen nincs. Már második napja.
- Miii?? Ne csinálja ezt velem - kezdek el hisztizni mint egy ovis.
- Csinálok én még magával mást is ha akarja - kacsint rám és azzal kinyissa a könyvét majd elkezd magyarázni.
Ez már megint mi volt? Kezdek összezavarodni.

2013. december 8., vasárnap

06. Álom

06. Álom
Lassan nyitom ki a bejárati ajtót közben pedig fel vagyok készülve a legrosszabbra. Délután négy óra is elmúlt ami annyit jelent, hogy anya már rég haza ért a munkából és ami rám nézve eléggé rossz. Ugyanis Ben és én nagyon jól tudjuk és mindig be is tartjuk, hogy mindig anya előtt kell haza érnünk. Anya nem szereti ha haza jön és valamelyikünk nincs otthon. Ilyenkor mindig idegbajos lesz és nem lehet vele normálisan beszélgetni.
Azt hiszem, hogy elkezdhetek imádkozni az égiekhez mivel négy óra már bőven elmúlt. Szóval anya otthon van én meg nem.
Az ajtót halkan becsukom magam után a táskámat leteszem a szőnyegre miközben a cipőmet húzom le. Lehet, hogy szerencsém van és még nincs otthon. Bárcsak így lenne. Nincs ilyen szerencsém.
Mikor a kabátomat veszem le egy fej bukkan elő a konyha ajtajából. Egy főzőkanalat tart a kezében és azzal dobol a tenyerén. Azt hiszem kezdhetek félni.
- Ilyenkor kell haza jönni az iskolából kisasszony? - húzza fel a szemöldökét miközben tengerkéken virító szemei fagyosan csillognak. Szőke haja szanaszét áll ami annyit tesz, hogy nagyon ideges. Igen miattam. Talán az lett volna a legjobb ha felhívtam volna. Aha, persze és mit mondtam volna? Bocs anya, de elzáráson voltam mivel elkéstem az angol óráról ugyanis Keatonnal keféltem a mosdóba, igen azzal a Keatonnal aki mellesleg a legjobb barátnőm pasija, de képzeld el, hogy nincs lelkiismeret furdalásom mivel utálom Rebecát és csak azért barátkozok vele mert nem tudom lerázni magamról, de legszívesebben Mirandával együtt megtépném ugyanis Ő is rásegített arra, hogy Dan megcsaljon, mellesleg új angol tanár rögtön az első nap megutált és előszeretettel idegesít, de én titkon élvezem mert nála szexibb tanárt még a Föld nem látott.
Ha ez így elmondanám akkor anyámhoz mentőt kéne hívni mivel olyan szívinfarktust kapna.
A szemébe én egy ártatlan kislány vagyok, aki azt sem tudja, hogyan néz ki a férfi nemi szerv. Sőt szerinte én és Dan csak ölelkezni szoktunk. Igen anya egy kissé vissza fejlett lény. De melyik szülő nem az?
- Hol voltál kislányom? - teszi még hozzá majd a főzőkanalával a konyhába mutat, hogy azonnal menjek.
Megforgatom a szemeimet és eleget teszek a kérésének majd a konyhába megyek és hagyom, hogy lenyomjon egy székre. Miközben a pult körül sürög- forog úgy morog az orra alatt, hogy milyen haszontalan lányt nevelt.
És ha tudná, hogy miket csináltam még amikről Ő nem tud. Jobb is szerintem.
- Nem vagyok é...- kezdem  el mondani mikor lerakja elém a tányért, de nem fejezem be mert villámló tekintettel mered rám. És, hogy megegyem az ételt leül a velem szemben lévő székre és onnan figyeli azt ahogy magamba lapátolom az ételt. Terrorba tart minket már évek óta.
- Most pedig hallgatlak, hogy hol jártál egész délután - pillant rám mikor végeztem az evéssel.
Az ajkamba harapok miközben valami frappáns hazugságon töröm a buksim. Valami hihető sztorit kell kitalálnom amit rögtön elhisz.
- Hát az úgy volt, hogy néhány csajjal megbeszéltük, hogy bent maradunk és együtt tanulunk ugyanis új angol tanárt kaptunk és megakarunk neki felelni - mesélem szaggatottan miközben a szemei közé nézek.
És, hogy miért kell a szeme közé nézni? Mert akkor elhiszi kételkedés nélkül. Anya először nem szól semmit csak bólogat.
Még hogy én tanultam. Ráadásul angolt Mr.Payne miatt. Röhej. De ha ezt kell hazudnom, hogy ne kapjak szobafogságot. Igen tizenhét éves vagyok, de anya még mindig úgy viselkedik velem mint egy kisgyerekkel. Szóval ha valami rosszat csinálok rögtön fut apához és megszabják, hogy mennyi szobafogság jár.
- Ez igen. Végre megjött az eszed - mondja büszkén mire én aranyosan mosolygok. Ha tudná az igazságot nem nézne rám ilyen büszkén. - És ki az új tanár? Hogy néz ki? Öreg? Szimpatikus? - zúdítja rám a kérdéseit miközben az én szeme előtt megjelenik Mr.Payne.
Hogy néz ki? Nos lássuk csak. Neki van a világ legjobb segge, telt ajkai vannak amikkel eszméletlenül jól csókolhat. Mogyoróbarna kiskutya szemei vannak amikbe akár hányszor bele nézek elveszek bennük. Kidolgozott teste van amivel hogyha megölelne biztonságban érzeném magam. A parfümje illata bódító. A hangjától libabőrös lesz a hátam mivel annyira mély és szexi. És még humora is van amit jól tud kezelni.
- Igen öreg és nagyon bénán néz ki. Tipikus tanár alkat mellesleg kicsit sem szimpatikus. Egy csomó kötelezőt adott fel meg minden - hazudom rezzenéstelen arccal miközben magamban jót mosolygok.
- Biztos, hogy hamar megimád téged. - legyint egyet jókedvűen anya.
Inkább ne imádjon meg mert végül még elvesztem az eszem és leteperem.
- Bocs, de megyek tanulni - állok fel gyorsan az asztaltól majd bemegyek a szobámba.
Az ajtómat becsukom magam után a táskámat az íróasztalom mellé dobom majd az első utam a laptopomhoz vezet, hogy tudjak netezni. Még, hogy én tanulni. Gólya korom óta nem írtam házit. Tanulni pedig csak akkor tanulok amikor már nagyon szakad a húr. És ezen idén sem fogok változtatni. Tudom érettségizni fogok meg minden, de eddig mindent megúsztam szóval ezt is majd megoldom valahogy.
Este nyolc óra is elmúlhat mikor megunom az internetezést és a táskámért nyúlok, hogy tudjak elpakolni holnapra. Azonban mikor az angol könyvem a kezembe akad a szemeim megakadnak az egyik lapon.
Házi dolgozat holnapra! És ráadásul én írtam fel. Hát persze akkor mikor Mr.Payne nagyon nézett így kénytelen voltam felírni. Basszus. Payne így is utál, és ha nem lesz kész a leckém akkor még jobban rám fog szállni. Azt pedig nem engedhetem meg magamnak.
- BENNNN!!! - üvöltöm el magam, majd pár másodperc múlva az öcsém jelenik meg a szobámban. Gyorsan kiveszi a füleiből a fülesét majd kérdő pillantással mered rám.
- Mit akarsz? - kérdezi bunkón.
Tudom, hogy ki nem állhat, de legalább ne mutassa ki ennyire. Hisz a nővére vagyok vagy mi. A testvérek szeretni szokják egymást. Aha csak nem mi.
- Tudom, hogy engem imádsz a világon a legjobban és pont ezért jót akarsz nekem. Szóval most szépen leülsz az asztalodhoz és megírod nekem az angol házi dolgozatomat - mondom egyszerűen mire Ő hangosan elneveti magát.
A kis pimasz pöcs. Kineveti a nővérét. Ennyivel tartozik nekem. Hisz tizenöt éve elviselem és megtűröm, pedig lett volna alkalmam kidobni az ablakon mikor gyerek volt. De én nem tettem.
- Aztán már miért tenném? - kérdezi.
- Mert ha nem teszed meg akkor szervezheted a temetésemet - válaszolok és kezdek be pánikolni. Gőzöm sincs, hogy mivel tudnám megzsarolni. - Beni segíts már rajtam! Az öcsém vagy.
- Tudod mit? Segítek, de csak azért mert annyira szeretlek - kacsint rám majd a székemhez vezet és lenyom rá. Végül pedig kinyissa a füzetemet előttem és az angol könyvemet is. Értetlenül bámulok rá, hogy miért csinálta ezt. Én is ki tudom nyitni a könyvem.
- És itt hol a segítség?
- Kinyitottam a könyvet szóval most már csak olvasnod kell és ha felfogtad, hogy miről szól leírod és már kész is a leckéd - paskolja meg a hátam majd vigyorogva sarkon fordul és kimegy a szobámból.
Most komolyan megszívatott? Hogy merte?
- CSAK, HOGY TUDD ÖRÖKBEFOGADOTT GYEREK VAGY! - ordítok mint egy idegbeteg miközben fejemet az asztalomba ütögetem.
Ilyen nincs. Én nem fogom megírni ezt a szart. Nincs az a Isten. Tőlem Mr.Payne fel is fordulhat, de akkor sem írom meg. Nem és kész.

- Maga a legrosszabb tanítványom Miss.Gilbert - csóválja meg a fejét Mr.Payne miközben egy ügyes mozdulattal felül a padomra. Számba veszem a tollamat és elkezdem nyalogatni és bájosan pislogok az előttem ülő tanárra.
- Akkor büntessen meg - válaszolom kacéran és felállok, úgy hogy tökéletes belátást nyerjen a melleimre.
A tervem pedig beválik ugyanis tekintete pontosan a dekoltázsomon akad meg. Változtat az ülő helyzetén és felém fordul majd leugrik és pontosan előttem áll meg.
- Tudja én matekból is nagyon jó vagyok - kacsint rám és kezeit a derekamra vezeti majd lágyan simogatni kezdi azt. Lassan és érzékien csinálja és akkor érzem meg leheletét a nyakamon. Csiklandoz az érintése szemeim pedig automatikusan csukódnak le.  De aztán elhúzódik.
- Imádom a matekot. A kedvenc számom a hatvankilenc - fonom kezeimet a nyaka köré, Mr.Payne pedig felnevet ujjaival pedig apró köröket rajzol a combomra. 
Fejével minél közelebb kerül az ajkaimhoz és szinte már csak pár centi választ el tőle. Érzem a leheletét és azt akarom, hogy minél előbb csókoljon meg...

- Carolin ébresztő! Elkésel a suliból...- szól be anya én pedig lefordulok a székemről.

2013. december 7., szombat

05.Miranda

Holaaaa! Köszönöm a komikat :) És utólag is Boldog Mikulást mindenkinek :D

05.Miranda
Daniel amilyen gyorsan tudja elengedi a kezem, én pedig gyorsan tisztes távolságba megyek Tőle. Azt hiszem, hogy a szorításának a nyomát még napokig érezni fogom. Most ha nem jött volna Mr.Payne akkor vajon mit csinált volna velem? Oké tudom, hogy hülyeség ilyenekre gondolni, de akkor is.
Megszorította a kezem és nem akart elengedni. Ráadásul tök félelmetesen mondta, hogy vissza fog kapni. Nem veszi észre, hogy én már nem akarok tőle semmit? Nem szeretem és ezek után pedig csak még jobban megutáltatta magát velem. Ezek szerint ha elborul az agya akkor még képes lenne megütni is. Ez borzalmas! És én ezzel a faszfejjel veszítettem el a szüzességem! Hánynom kell magamtól. Mentségemre legyen szólva, totál szerelmes voltam és azt hittem, hogy Ő az igazi, meg , hogy a mi szerelmünk örökké tart.
Arra rájöttem, hogy soha semmi nem tart örökké. És ez leginkább a szerelemre igaz. Szerintem nincs olyan, hogy örök szerelem, mivel időnap előtt úgyis kihűl az egyik fél részéről. Mint például a szüleimnél. Harminc éve házasok, de nem telik el úgy nap, hogy ne veszekednének. Ráadásul apa már az évfordulójukra sem emlékszik és anya szülinapjára sem. Szívás, de ez van.
Ezért sem akarok többé szerelmes lenni. Elég nekem a futó kalandok. Amúgy is kibe lennék szerelmes? A suliban szinte már mindenki végig ment Mirandán, én pedig nem akarok olyan pasival járni aki már járt a csaj szájában.  Szóval erről ennyit.
Viszont most jövök egyel az angol tanáromnak. Megmentett Danieltől, de nem értem, hogy miért. Mármint miért avatkozott közbe és hogy-hogy pont erre jött. Fura, de nem izgat.
Ráadásul Dan is totál megijedt tőle. Vagyis farkasszemet néznek Mr.Paynel, miközben Dan szemeiben gyűlöletet vélek felfedezni. Hát ez van, úgy látszik nem minden tanárnál lehet a központban.
- Örülnék neki Mr.Craig ha a közeljövőben távol tartaná magát Miss. Gilbertől...sőt az iskola minden diáklányától ugyanis ez nagyon goromba húzás volt magától. - mondja komoran Mr.Payne miközben az állam a földet súrolja.
Most komolyan megvédett engem? Vagyis kiállt mellettem! Hát nem aranyos Tőle? Akarom mondani..rendes gesztus vagy mi.
Francba. Francba. Francba! Ő az angol tanárom. Nem mondhatom rá, hogy aranyos.
- Sajnálom tanár úr, csak elfogott a hév mivel annyira szeretem Carolint, de Ő ezt nem akarja megérteni. - nyalizik Dan miközben én tetetett hányást színlelek.
Ekkora köcsög szöveget még nem hallottam a szájából. Azt hiszi, hogy Mr.Payne majd beveszi? Van egy érzésem, hogy nem. Gúnyosan felhorkantok és Mr.Paynere pillantok aki karba font kezekkel áll alig pár lépésre mellettem.
- Maga így mutatja ki a szeretetét egy lány iránt akit szeret? - húzza fel végül a szemöldökét Mr.Payne mire Dan lesápad. Viccesen néz ki. Hát én most félnék a helyében. Igaz Mr.Payne csak ma jött, de szerintem mostanra mindenki rájött, hogy vele aztán tényleg nem érdemes kezdegetni mert tudja, hogyan kell beoltani a diákot. - Akkor figyelmébe ajánlok valamilyen romantikus filmet és abból megtanulhatja hogyan viselkedik egy férfi a szerelmével - kacsint Danre aki még csak nyekkeni sem tudom.
Szóval Mr.Payne szereti a romantikus filmeket. Tökély.
- Elnézést tanár úr. Többet ilyen nem fog előfordulni. - kémleli a cipőjét Daniel.
Nem gondolja komolyan. Csak azért mondta, hogy Mr.Payne békén hagyja. Ha komolyan beszélt volna akkor a tanár szemébe nézett volna. De a cipőjét bámulta ugyanis nem mert Payne szemébe nézni! Hazudik. Szóval még be fog nálam próbálkozni. Ajaj.
- Azt ajánlom is! - bólint Mr.Payne és tekintetünk találkozik. A kezeim izzadni kezdenek ahogyan mogyorószemeibe bámulok miközben valami fura érzés kerít hatalmába. Eszméletlen, hogy már csak a puszta nézésével miket tud belőlem kiváltani. Carolin! Ő az angol tanárod! - És még egyszer nem akarom meglátni az iskolában mikor semmi keresnivalója nincs itt, ráadásul nem Miss.Gilbert társaságában. - ez volt a végszó, ugyanis utoljára még rám nézett és egy apró mosolyt véltem felfedezni a szája sarkában, majd sarkon fordult és elhagyta az iskolát.
Megbűvölve néztem távolodó alakját. Basszus milyen jó segge van már. Habár nem csak a segge a jó hanem az egész teste. Egyszer megnézném egy szál semmiben. Na jó le kell állnom. Ez nem normális dolog, hogy ilyeneken gondolkozok.
- Az enyém leszel! - mélázásomból Dan hangja zökkent ki a fülembe suttog, de mielőtt vissza tudnék neki szólni Ő is elhagyja az iskolát.
Magam maradok az üres folyosón miközben percekig Daniel szavai csengenek a fülemben. Kíváncsi vagyok hogyan leszek az övé. Inkább leugrok a BigBen tetejéről minthogy vele kelljen újra összejönnöm. Előbb utóbb úgy is fel fogja adni ha rájön, hogy nekem már nem kell. Vagyis remélem. De mi van akkor ha soha nem adja fel? Olyan nincs.
Szomorúan felsóhajtok majd én is elhagyom a kihalt iskolát. Ilyen sem volt még, hogy én mentem el innen legutoljára. A végül még úgy fogok kinézni mint egy okos diák. Fúj.
A táskámból elő halászom a telefonomat meg a fülesemet mikor a hátamat valaki megböki. Rögtön megfordulok és szembe találom magam Miranda kéken virító szemeivel. Még a hideg is kiráz.
- Szállj le Danielről! - mondja utálattal teli hangon miközben megböki a mellkasomat.
Ez most komolyan megbökött engem?! Fogalma sincs, hogy kivel kezdett ki. Tűrtem mikor lefeküdt a pasimmal, de ezt már nem fogom tűrni. Velem senki nem beszélhet ilyen hangnemben. Ráadásul nem Miranda.
- Mi a fasz? - kérdezem és ellököm a kezét. Hupsz talán véletlenül letörtem az egyik műkörmét. Megérdemelte. - Te csak ne bökdöss engem!
- Hú most aztán megijedtem! Mert ha megteszem mi lesz? Futsz az új tanárhoz panaszkodni? - röhög fel gúnyosan.
 Komolyan úgy viselkedik mint egy ovis. Mi köze ennek az egészhez Mr.Paynehez? Ez a lány beteg.
- Miranda ha akarsz Tőlem valamit akkor légyszíves korunkhoz kellő képen tedd meg azt. - forgatom meg a szemeimet unottan.
Miért engem áldott meg a Sors egy ilyen emberrel mint Miranda? Miért?
- Tartsd magad távol Danieltől, mert ha még egyszer meglátlak a közelébe mindenkinek azt fogom terjeszteni, hogy titkon kavarsz Mr.Payneval - fenyeget meg miközben belőlem egyszerre tör fel a röhögés.
Vissza mentünk az oviba. Szóval én másztam rá Danre. Milyen muris ez. Sőt már Mr.Payneval is kavar. Egy napja sem tanít itt, de én már rámozdultam. Milyen jó, hogy erről én nem tudok.
- Ahogy gondolod. Csak tudod aki normálisan gondolkodik rájön, hogy kamuzol. - felem egyszerűen.
- A diákok nem hülyék. Mindenki lássa, hogyan nézel Paynre és, hogyan néz Ő rád - válaszolja mire én ledermedek.
Hogyan is nézek Rá? Jó talán fantáziáltam róla egy picit, de ez nem jelenti azt, hogy tetszik. Könyörgöm a tanárom! És, hogyan néz rám Ő? Nos arról gőzöm sincs. Basztatni azt szeret, de szerintem semmi több.
- Sürgősen keress fel egy idegorvost mert valami nincs rendeben odabent - bökök a fejére majd köszönés nélkül kikerülöm. Nem pazarlom az időmet ilyenekre mint Ő.
- Figyellek Carolin! - kiállt után még én pedig csak megforgatom a szemeimet.
Most aztán nagyon megijedtem. Szánalom ez a csaj...

2013. december 6., péntek

04.Daniel

Úúúúj rész :D Rettentő hálás vagyok a komikért, meg mindenért :P 

04.Daniel
- November. - állok meg Mr.Payne asztala mellett miközben az a néhány diák akik elzáráson voltak amilyen gyorsan csak tudnak kikerülnek és elmenekülnek a teremből. Hát nem csodálom, hisz kinek van kedve a fél délutánját egy osztályteremben tölteni? Nem sok mindenkinek. Alig várom, hogy végre én is magam mögött hagyhassam a sulit.
De előtte még van egy kis elintéznivalóm. Méghozzá az új angol tanárommal. Nos még az első padban ültem és úgy csináltam mint aki bőszen tanul, azon gondolkodtam, hogy hogyan tegyek keresztbe én is Mr.Payne. Elvileg ha Ő megengedheti magának, hogy állandóan szívasson, akkor én miért ne tehetném? Oké én tudom, hogy a tanárom, meg minden, de utálom ha megaláznak. Ő pedig szeretettel csinálja ezt. Erről azonban le fog szokni, de nagyon gyorsan. Engem nem érdekel, hogy felnőtt meg, hogy a tanárom. Tőlem még Anglia királya is lehet, de akkor sem fog engem többé beégetni a fél osztály előtt. Ha játszani akar hát akkor megkapja.
- Parancsol? - emeli rám mogyoróbarna szemeit miközben feláll a székről.
Kis híján hátast dobok mikor közvetlen előttem áll,  én csak némán csodálom a tökéletességét. Ennyire jól nem nézhet ki egy tanár. Ráadásul nem az én tanárom. Mi van a szemüveggel meg az ősz hajjal? Vagy az már nem menő a tanárok körében? Na igen, de szerintem Mr.Payne alig pár hónapja diplomázhatott.  Muszáj volt neki pont ebbe a suliba jönnie? Hisz Londonban annyi más gimi van hova angol szakos tanárokat keresnek. Akkor meg mi a francnak jött ide?
 És Mr.Carter miért alkalmazta? Ő elméletileg utálja a fiatal tanárokat mivel állítása szerint tapasztalatlanok és mindig rosszon jár az eszük. Van benne valami. Melyik tanár engedte volna meg magának, hogy engem így beoltson? Egyik sem. De Mr.Payne egész nap ezt csinálta. És ez még csak egy nap volt. Hol van még a tanév vége? Addigra kihullik az összes szál hajam ha így folytassa.
- Azt tetszett kérdezni, hogy mikor van a születésnapom az óra elején - válaszolom kedvesen miközben aranyosan mosolygok. Mr.Payne csak érdeklődve hallgat. Komolyan neki minden arckifejezés jól áll. Akár mit csinálhat mindenhogy dögösen néz ki. Franca Carolin, nem mondhatsz ilyet. Sőt még csak nem is gondolhatsz rá.
- Tudom. - bólint egyet.
- Na hát most már tudja. Novemberben van a szülinapom - ismétlem meg újra a válaszomat vigyorogva majd megigazítom a táskámat a vállamon én elhagyom a termet. Azonban nem tudom figyelmen kívül hagyni azt, hogy Mr.Payne egész végig a hátamat nézte. Biztos, hogy a hátamat nézte?
Gyorsan becsukom magam után az ajtót majd szinte futva hagyom magam után a folyosót. Nincs már vágyam csak jó messzire kerülni Paynetől mielőtt még valami hülyeségek lepnék el az agyam-
A lépcsőket magam után hagyva azonban szerencsétlenségemre neki megyek egy testnek és pár másodperc múlva farkasszemet nézek Daniellel, vagyis a volt pasimmal. Hátrább lépek miközben testemet elönti a méreg és ismét eszembe jut az alig pár héttel történt események mikor Mirandával hempergett meztelenül, Rebeca szüleinek az ágyában. Basszus megint hányhatnékom támadt.
- Elhúznál az utamból? - kérdezem fagyosan derékra tett kezekkel. Dan elhúzza a száját azonban nem mozdul.
Nem veszi észre, hogy még csak rá sem bírok nézni? Könyörgöm megcsalt és még van pofája a szemembe nézni? Ráadásul még csak utánam se jött, hogy esetleg megmagyarázhassa a dolgokat. Elméletileg hogyha nem Ő akarta volna akkor,  utánam kellett volna jönnie. De Ő nem jött. Sőt azóta még csak nem is találkoztunk. Szóval élvezte Miranda társaságát.
- Beszélhetnénk? - kérdezi kiskutyaszemekkel.
Ha azt hiszi, hogy bedőlök az ilyen nézéseknek akkor téved. Ben mellett nőttem fel aki mindig így nézett rám. Eleinte még bedőltem neki, de aztán rájöttem, hogy csak ki akar használni. Szóval nálam ez már lejárt lemez.
- Bocsánatot akarsz kérni amiért megdugtad Mirandát, Rebeca házibulijában. Rettentően sajnálod és Te nem akartad - mondom unottan a szokásos pasi dumát.
Könyökömön jön ki. Minden filmben ugyan ez van.  Úgy látszik Dan is szereti a romantikus csöpögős sztorikat. Én utálom őket.
- Carol ne csináld ezt. Tudod, hogy még mindig szeretlek - indul meg felém és meg akar ölelni, de én ellököm magamtól.
Ugye ezt most nem gondolta komolyan? Könyörgöm megkúrta a suli legnagyobb kurváját aki már egy csomó pasival volt. Ráadásul én az egészet végig néztem ahogy egyszerre élveznek el. Köszönöm szépen, de napokig nem aludtam a látványtól. Megcsalt! És most van képe azt mondani, hogy szeret? A buli napján is azt mondta, hogy szeret még Mirandával hancúrozott. Honnan tudjam azt, hogy most komolyan gondolja? Sehonnan. Még ha Ő lenne az utolsó pasi a Földön akkor sem kezdeném vele újra.
Oké nem azt mondom, hogy már nem jelent semmit a számomra, de én nem olyan vagyok, hogy csak úgy megbocsájtok.
- Ezt most remélem nem gondoltad komolyan - röhögök fel gúnyosan.
- De igen! Újra akarom kezdeni veled mivel életem legnagyobb hibája volt az, hogy lefeküdtem Mirandával - mondja teljes sajnálattal a szemeiben és a hangjában is.
Aha és most jön az a rész, hogy elhiszem ezt az álszent dumát. Bocs, de ez nem az a film. Hogy tudtam egy ilyen szemét pasival járni? Helyesbítek, hogy tudtam neki azt mondani, hogy szeretem?!
- Az oké, hogy Te újra akarod kezdeni, de mi van velem? - mutatok önmagamra.
Nem kérdezte, hogy én mit akarok. És tudtam ilyenkor illő megkérdezni, hogy mit akar a másik fél. És a másik fél én vagyok, és én nem akarok újra kezdeni semmit. Ráadásul nem vele.
- Hogy- hogy mi van veled? Ugyan azt érzed mint én nem? - kérdezi egy fokkal hangosabban.
Egyszerre tör fel belőlem a röhögés és az üres folyosón csak az én nevetésemet lehet hallani. Még jó, hogy ilyenkor már senki nincs a suliban mert tök hibbantnak néznének. Azt hittem, hogy ez a nap már nem lehet rosszabb. Hát tévedtem ugyanis Dan mindig is tudta, hogyan kell még rosszabbá tenni az ember napját.
- Én biztos, hogy nem - csóválom meg a fejem hevesen mikor abba hagyom a nevetést. - Akarod hallani, hogy mit érzek irántad? Hányingert. És ezt komolyan mondom ugyanis volt szerencsém végig nézni ahogy az ágyban Miranda nevét üvöltöd - mondom keményen mire Ő meghökken és lesüti a szemeit.
- Carolin...
- Komolyan azt akarod, hogy azok után csókoljalak meg? Hát kösz, de nincs kedvem egy olyan szájt csókolni amiben előttem Miranda nyelve volt - mondom undorodva és el akarok menni, de Ő a karom után kap és vissza húz.
Még csak bele gondolni is szörnyű. Fúj. Én aztán biztos, hogy többet nem fogom megcsókolni Dant.
Minél erősebben szorítja a kezem miközben én azon vagyok, hogy kihúzzam azt a szorításából.
- Úgyis vissza foglak kapni - mondja komoran mire én legszívesebben felpofoznám.
- Engedj el Daniel! - sziszegem a fogaim között, de Ő csak röhög rajtam.
Ezt a kis szemetet. Még, hogy vissza fog kapni. Na persze, hogy? Én nem akarok vele semmit újra kezdeni. Sőt az lenne a legjobb ha örökre lelépne. Amúgy is mióta lett ilyen erőszakos? Vagy mindig is ilyen volt csak én nem láttam a szerelemtől?
- Valami problémája akadt Mr. Craig, hogy ilyen késő órákban még mindig az iskolában tengeti a szabadidejét? - hallom meg Mr.Payne mély hangját a hátam mögött.
Egy hatalmas kő esik le a szívemről és most örülök neki, hogy láthatom. Viszont Dan megijedt mikor Mr.Payne feltűnt ugyanis rögtön elengedte a kezem szorítását.