- Amint lesz időm hívok majd egy szakmunkást, aki falaz ide egy új falat - apa a szobám közepén áll miközben hümmögve vizslatja a hatalmas falon lévő lyukat, ami pontosan az ágyam felett van. Kisebb rohamot kapok az apám szavaitól, amitől elméletileg meg kellett volna nyugodnom. Ilyen helyzetben én nem tudok megnyugodni! Egy lyuk van a falamon, aminek a másik oldalán Theo szobája található. Ez így olyan mintha egy szobába kellene vele lennem. Én pedig a világon a legmesszebb szeretnék tőle lenni. Nem elég, hogy elköltözünk a város szélére ami szinte úgy néz ki mint egy síri puszta, de még osztoznom kell egy lánnyal is. Komolyan mit vétettem, hogy ennyire utálnak engem az égiek? Ennek mind Harry az oka! Ha Ő nem foglalta volna le magának rögtön az első szabad szobát, akkor most Ő lehetne a helyemen és neki kellene lennie Theoval egy légtérben. Annyi menő csaj él a városban, akkor apámnak miért pont egy olyan nő kellett akinek a lányát a legjobban utálom? Más csajjal szívesen elviselném ha egy ekkora lyuk lenne a falon. Még élvezném is ugyanis simán tudnám kukkolni. Na, de Theo. Köszi szépen, nem akarom őt látni akkor is mikor nem is kellene. - Addig pedig...- esküszöm, apa úgy néz ki mint aki élvezi a helyzetet. És még mosolyog is! Komolyan ennyire nevetséges ez az egész? Hát szerintem nagyon nem. Ez még a legrosszabb rémálmomnál is rosszabb.
Alig egy hónapja még normális életem volt. Éltem a jól kis megszokott klassz életemet, ami határozottan Theo mentes volt. És most milyen az életem? Egy rakás szar, és még akkor szépen fogalmaztam. Valaki ébresszen fel és vigyen vissza a régi életemben, ahol csakis magammal és a csajokkal kellett foglalkoznom. De ilyen helyzetben, hogy foglalkozzak magammal? Ez a költözködés máris katasztrófa lett. Fel tudjátok fogni azt, hogy ma még meg sem néztem magam egy tükörbe sem? És ami még ennél is szörnyűbb, apa reggel szó szerint kihúzott az ágyból, majd elkezdett velem üvöltözni, hogy mindig rám kell várni és, hogy mindig én vagyok az aki miatt elkésünk. Jó ezzel nem is lenne baj, mert igaza van. Azonban számomra mégis baj, mivel az apám soha nem szokott felébreszteni! Elfogadta azt, hogy utoljára kelek fel, majd készülök el. Viszont ma nem, ugyanis a költözködés fontosabb volt a számára, mint én. Basszus hajnali nyolc órakor kivert az ágyból, és ma hétvége van. Tudjátok mikor szokok én hétvégente kelni? Délután! És miután felébredtem, rendbe szedem magam és többé otthon sem látnak. És itt mégis hova menjek? A legközelebbi haverom egy órára lakik tőlem, és a legjobb szórakozóhely ahol a legszexibb csajok vannak, egy órára van innen. Hát mi ez?
Egy szó: Pokol! Ahol Theo Morris van ott csak pokol lehet, és én most oda kerültem. Hála a lökött apámnak. És még csak dél van.
- Addig pedig mi? - vonom fel a szemöldökeimet idegesen, miközben apa mosolyogva nézi a falamon tátongó hatalmas lyukat aminek túloldalán épp Anne próbálja megnyugtatni a dilis lányát. Emlékeztek mikor azt mondtam, hogy a csaj idegbeteg? Nos igazam volt. Amióta megtudta azt, hogy ez a lyuk a falon hosszú ideig marad még, idegrohamot kapott. Az összes cuccos dobozába belé rúgott, majd tüntetőleg a szobája közepére ült és felhúzta az orrát. Komolyan kezdek attól félni, hogy valamelyik pillanatban szétrobban a feje az idegtől.
- Addig pedig összebarátkoztok Theoval! - ütögeti meg a vállam apa, mire a torkomba egy kisebb gombóc nő. Még, hogy én barátkozzak össze egy dilissel? Ki van csukva! Előbb vagy utóbb, - szerintem előbb, - valamelyikőnk a temetőben kötne ki. Egy másodpercig sem bírjuk ki egymás mellett. Akkor mégis, hogy lehetnénk mi barátok? Megmondom...sehogy!
- Igen, hisz mostantól úgyis testvérek lesztek, ha azt vesszük - száll be a beszélgetésbe Anne is, majd egy puszit nyom a lány homlokára és végül egy ügyes mozdulattal átmászik a falon lévő lyukon. Bele karol apámba és úgy hagyják el a szobámat, vagy inkább szobánkat.
Ugye az utolsó mondatot Anne nem gondolta komolyan? Ezt nem lehet úgy venni, hogy mi testvérek vagyunk. Még csak mostohák se. Inkább felcsapok hajléktalannak minthogy Theot kelljen húgomnak szólítanom. Meg amúgy is ha apa más nővel jött volna össze akinek lett volna egy dögös lánya, akkor azzal tuti kikezdtem volna, szóval arra sem gondolhattam volna testvérem gyanánt. Persze dugtam volna a húgommal. Röhej az egész. Anne végre beláthatná, hogy soha nem fog tudni a két családból egy családot csinálni. Ahhoz túlságosan utáljuk egymást.
- Ugye tudod, hogy soha a büdös életben nem fogok rád úgy tekinteni mint a húgomra? - kulcsolom össze a kezeimet a mellkasom előtt majd bunkón fordulok a lyuk felé amelynek túloldalán Theo áll aki épp olyan undorral néz vissza rám mint én rá. - Nekem csak egy öcsém van Harold, és ez így is marad. Nem vagyok én egy szeretetszolgálat, hogy még rád is vigyázzak. Szóval felejtsd el ezt a testvér dolgot. - remélem, hogy az összes szavam eljut a tyúk kis eszébe ugyanis mindent komolyan gondoltam. Elég nekem Harryre vigyáznom és támogatnom, mellette pedig nem is lenne energiám, hogy még egy sérülttel foglalkozzak. Már pedig Theo sérült, még pedig agyilag. Harryn még lehet segíteni ugyanis a kezelő orvosa szerint az évek során sikerül feldolgozni anya halálát és akkor nem lesz már ennyire törékeny a szíve. Na, de Theo? Neki mit mondhatott a doki? Szerintem rajta még egy diliház sem segíteni mivel egy reménytelen eset.
- A franc akar lenni a Te testvéred! Inkább szólítanák bátyámnak egy gorillát, mint téged. - húzza fel az orrát flegmán. Röhejesen néz ki. Annyira fel akarta húzni az orrát, hogy most úgy néz ki mint akinek be van állva a nyaka.
- Te most engem egy gorillához hasonlítottál? - esik le a tantusz és megint elönt a méreg. Ez a kis liba engem ne hasonlítson egy állathoz! Jól nézek ki és senki nem tud engem leutánozni. Tudtam, hogy mindig is irigykedett rám mivel én sokkal menőbb vagyok mint Ő. Szegénynek még a neve is béna, akkor mégis, hogyan lehetne az élete király? Sehogy. - Nézz már rám, én jól nézek ki! A gorillák pedig ocsmányak. Inkább hozzád tudnám hasonlítani. - felnevetek a menő beszólásomon, de Theo gúnyos horkantása elnyomja az én nevetésemet. Vagyis inkább én hagyom abba a nevetést, mivel ő most engem gúnyosnak talált és ezért horkantott. Ő belőlem gúnyt űz a gondolataiban?
- Ó, bocsi igazad van - legyint egyet a kezével, majd a másik szabad kezével hátra dobja a hosszú barna haját. Ha most ezt azért csinálta, hogy olvadozzak Tőle, akkor sajnos nem sikerült a terve. Kicsit sem gondolom nála dögösnek ezt a hajdobálós izét. - Mekkora egy hülye voltam, hogy szegény ártatlan gorillát hozzád mertem hasonlítani, mikor köztudott tény, hogy Ők sokkal intelligensebbek mint egy átlag ember. Hogy viseled azt a tényt, hogy még egy gorilla is okosabb Tőled? - össze ráncolom a homlokomat és ökölbe szorulnak a kezeim.
Lány létére, hogyan lehet ilyen kemény és talpraesett? Nem csoda, hogy a fiú osztálytársai félnek Tőle. Tavaly felröppentek a hírek, miszerint egyik tesi órán megverte a kicsit sötétebb bőrű fiút. Rasszizmus vádjával simán ki lehetett volna őt csapnia a suliból, de az igazgató mégis felmentette őt mivel állítólag, csak birkóztak. Persze, azért rohant óra után Dean sírva ki a teremből. Theo bántalmazta Őt és megverte lány létére! És én mégse félek tőle. Pedig már nekem is nekem ugrott, - lásd a kórházban. Hiába volt ételmérgezésem, meg tudtam védeni magam. Merem azt mondani, hogy van benne akkora erő mint bennem.
- Hogy viseled azt a tényt, hogy szerintem egy marslakó vagy? - kapom fel a vizet és megindulok a fal felé, hogy tudjak ránézni. Azonban Ő szó szerint röhögőgörcsöt kap. Ez hülye. Komolyan már nem tudok rá mit mondani. Mindig meg tud valamivel lepni és nem a jó értelembe.
- Most aztán nagyon megsértettél ám - nevet jóízűen miközben a szemeit törölgeti óvatosan. Soha nem ütök meg egy lány, de Theo már nagyon az agyamra megy! És ezt most nem viccből mondom. Idegesítő, hogy mindig vissza tud vágni. Sírnia kellene azon ahogy megalázom! Nem pedig nevetni és vissza szólnia. - Egy seggfej vagy Liam! - közli velem a tényt amit fel sem fogok.
- Egy seggfej akiért mindenki oda van - kacsintok rá pimaszul egy diadalittas mosoly kíséretében. Erre már nem tud mit mondani. Hisz az én magánéletem sokkal izgisebb mint az övé. Nekem már egy csomó barátnőm volt, azonban szerintem Ő még mindig szűz. - Apropó, most, hogy szinte veled kell egy levegőt szívnom egészen addig míg apa meg nem oldja ezt a problémát, szabályok lépnek érvénybe. - köszörülöm meg a torkom és erre ő is a falhoz sétál, gondolom kíváncsiságból. - Férfi vagyok ami azt jelenti, hogy magánterületre van szükségem! - felkuncog mire én furán nézek rá.
- Akarod mondani egy kisfiú vagy, aki már tud maga pisilni. - javít ki vihogva.
- Nem vagy vicces - grimaszolok, majd tovább folytatom. - Szóval, nem ér átbámulni, ugyanis észre fogom venni ha kukkolsz!
- Ki kíváncsi a csontos testedre. Ha lenne rajtad izom és kocka hasad lenne akkor félhetnél tőle, hogy kukkolni foglak, de így nincs okod pánikra ugyanis ha mackóra van szükségem ott a plüssöm. - aucs ez most fájt. Mi van akkor ha egy kicsit mackó alkat vagyok? A csajoknak bejön! Nem fogom éheztetni magam, meg edzőtermekben izzadni csak azért, hogy legyen pár kocka a hasamon. Meg amúgy is ha jobban megnézzük fel fog tűnni pár apró kocka a hasamon. Jó testem van!
- A legfontosabb szabály pedig az, hogy mindig viselj ruhát! - mondom komoran mire Ő értetlenül pislog felém. - Tudom milyenek vagytok Ti lányok. Elfelejtitek és simán ledobjátok magatokról a ruhát. Én pedig nem vagyok kíváncsi a Te meztelen testedre. Szóval nincs nudizás amíg ez a lyuk a falon tátong. - főnöknek érzem magam. Jó parancsolgatni. - Értve vagyok Tea? - vonom kérdőre.
- Most én jövök Bájgúnár - teszi derekára a kezeit fontoskodóan. - Nem hozhatsz fel csajokat a szobádba, ugyanis nem vagyok arra kíváncsi ahogy elélvez és a nevedet kiabálja. Ha mégis megszeged, esküszöm a kurvádat a hajánál fogva fogom kiráncigálni a szobádból. Nem futkározhatsz alsó nadrágba, ugyanis nem vagyok kíváncsi a testedre. Amikor a szobámba vagyok, kussolnod kell! Értve vagyok Lili? - pislog rám aranyosan.
Nincsenek csajok? Theo Morris nekem nem fogja megszegni azt, hogy nem hozhatok be a szobámba lányokat. Úgysem fogom megállni hisz ez már a mindennapjaimhoz tartozik. Számomra olyan mint a drog. Képtelen vagyok vele leállni. Kussolni? Én soha nem tudom befogni a számat.
- Nem hittem volna, hogy tudlak még ennél is jobban utálni. - mondom bosszúsan, majd felszegett fejjel hagyom el a szobámat és megyek át Harryhez.
Az öcsém már nagyban pakol ki én pedig megsemmisülten rogyok le az ágyára. Esküszöm mindenhol jó, csak ne kelljen Theoval egy légtérben lennem. Még a suliban is szívesebben lennék mint itt. Percről percre jobban utálom.
- Kipakoltál már? - fordul felém Harry érdeklődve miközben az egyik dobozból a kedvenc posztereit szedegeti ki. Poszterek! Ha találnék akkora képet ami simán eltakarná a falon lévő lyukat akkor nem kellene állandóan Theot néznem. Egyedül lehetnék a saját szobámban. Egy zseni vagyok.
- Figyi Hazza, kellenek neked azok a poszterek? - mutatok a dobozban lévő papírokra, majd kiskutyaszemeket meresztek az öcsémre. Azonban Ő gyanakodva méreget.
- Mit akarsz velük? - kérdezi kíváncsian.
- El akarok velük takarni egy ufót. - adok választ a kérdésére. Nem állja meg, hogy ne nevesse el magát. Tudja, hogy kiről beszélek. Mindenki tudja, hogy utálom Theot, csak apa és Anne nem. Nem értem, hogy hogyan nem tűnik fel nekik egy ilyen egyértelmű dolog.
- Remélem tudod, hogy a poszterek csak a lyukat fogják eltakarni, és nem a hangokat.
- Számomra már az is áldás ha nem kell Teát néznem. - mondom, miközben Ő elém nyomja a dobozt. Nem érdekel, hogy milyen poszterek vannak benne ugyanis az összesnek a hasznát fogom venni. A lényeg az, hogy sok legyen és jól takarjon. A hangokkal pedig majd csinálni fogok valamit. Maximum állandóan szólni fog a zene, még éjjel is. Nem fogom engedni, hogy Theo Morris megkeserítse az életemet. Előbb fogom én Őt az őrületbe kergetni...
2014. november 10., hétfő
2014. november 9., vasárnap
' 11. - Új ház
Helló Mindenki. Az van h mostantól minden nap fognak érkezni a részek. Pontosan tíz fejezet van még hátra és szeretném ha hamar vége lenne ennek a dolognak, amit mindenki csak fanfictionnak nevez. Remélem örültök :)
Őszintén megmondva Adammel nincs is sok problémám. Tényleg próbál a kedvemre tenni és látszik rajta, hogy azt szeretné ha elfogadnám a kapcsolatát az anyámmal. Ami természetesen képtelenség. Ugyanis én nem fogok egy olyan férfi vállára borulni, akinek a másik szabad vállán Liam Payne feje pihen.Megjegyzem, Adam ölelés mániás. Talán ha egy szingli, egyedülálló férfi lenne, rábólintanék arra, hogy csapja az anyámnak a szelet. De így, hogy a fia pont Liam, soha nem fogok bele nyugodni a kapcsolatukba. Örültem neki, hogy Liamet eddig csak a suliban kellett elszívelnem. Erre most szinte minden harmadik este vele vacsorázok és ma estétől hivatalosan is egy házban fogunk élni.
Felfogjátok Ti ezt? Én és Liam Payne egy háztartásban. Együtt fogunk reggelizni, ebédelni, meg vacsorázni. Utána kell használnom a fürdőszobát. Azt a fürdőszobát kell nekem is használnom amit Ő használt. Undorító. Egy kanapén fog kellenem vele ülni. Akár hova fogok menni a házban mindenhova belé fogok ütközni. Na, nem! Inkább egész nap a szobámba fogok rohadni és csak akkor fogom elhagyni mikor nagyon muszáj lesz.
És ha ez még mind nem lenne elég, külön házat vettek. Anya eladta, vagyis kiadta, a mi házunkat, Adam pedig eladta a magukét, majd együtt vettek egy újat valahol a város szélén. Mikor azt mondom, hogy a város szélén akkor azt képzeljétek el, hogy szinte a hely el van zárva a civilizációtól. Gyalog el sem lehet onnan indulni mivel még normális út sincs, vagy pedig ha mégis ráveszed magad, hogy elsétálsz a boltba, akkor fél óra még megérkezel a legközelebbi bolthoz. A sulim negyven percre lesz a házunktól!
Persze nem lehet egy szavam se ugyanis anya át akart íratni egy közelebbi iskolába, de én nem engedtem. A barátaimmal így sem fogok tudni találkozni a sulin kívül mivel tuti, hogy nem fognak eljönni meglátogatni az új házhoz. Ezért, hogyha sulit választottam volna, akkor a barátaimat is elveszítettem volna. Azt pedig nem akarom mivel eléggé nehezen barátkozó fajta vagyok.
Hiába maradt meg a régi sulim, ha a házat amit még apa építtetett elveszítettem. És még csak harcolni sem tudtam érte mert még gyerek vagyok. Bele kellene törődnöm, hogy apát napról napra jobban veszítem el. Végül tényleg már csak pár apró emlékem marad tőle. De ha haza jönne, akkor merem azt mondani, hogy anya egy csapásra kiszeretne Adamből. Csak a gond az, hogy apa nem úgy néz ki mint aki nagyon haza akarna jönni a közeljövőben.
Ez után a gondolatom után egy hatalmasat rúgok az előttem álló dobozba, de rögtön meg is rémülök és guggolok le majd nyitom szét, hogy megnézzem mi volt benne. Szerencsére csak a ruháim amiknek semmi bajuk nem lett a rúgásom hatására.
Legszívesebben törnék zúznék, de nem tudok ugyanis a házban már csak megpakolt dobozok találhatóak. Akár hova nézek csak ürességet látok, miközben anya fel- alá járkálva csomagol és közben dúdolgat magában. Legalább ne mutatná ki ennyire feltűnően, hogy mennyire örül ennek a költözésnek.
- Mindent összepakoltál? - anya lassan sétál a szobám közepére ahol én jelenleg ülök a hatalmas dobozok között. Már vagy fél órája ugyan ebben a pózban vagyok és az üres helységet bámulom ahol felnőttem. Minden emlékem ehhez a házhoz fűz és most meg akarnak tőle fosztani. - Mindjárt itt lesznek a költöztető kocsik, szóval jó lenne ha addigra az egész ház üres lenne. - teszi hozzá miközben úgy néz le rám. Nem vagyok hajlandó ránézni, ugyanis most nagyon, de nagyon haragszom rá. Először összejön Liam apjával, majd bejelentik, hogy összeköltöznek. Ezek után mit terveznek? Közös gyereket? Esetleg esküvőt? A francokat azt!
Az összeköltözés után a hatalmas veszekedésnek kellene következnie aminek a vége szakítás lenne. Ez Harold terve, - aki ahhoz képest, hogy Liam öccse eléggé normális. Igaz egy bőgőmasina aki minden szaron elbőgi magát, majd Liam vállán sírja, de Ő legalább nem olyan idióta mint a bátyja mivel neki vannak érzései.
- Ha rajtam múlna ez a ház soha nem lenne üres. - jegyzem meg félvállon és az előttem álló dobozt lecsukom. Azt sem értem, hogy miért kell minden holmimat elvinnem. A fele cuccomnak már úgy sem veszem hasznát. És lehetséges, hogy az új házban nem lesz akkora szobám, hogy az összes dolgom elférjen.
- Ezt már egy csomószor megbeszéltük Theo - mondja anya azzal a szigorú hangjával. Nem szereti mikor kifejtem a nemtetszésemet ezzel a dologgal kapcsolatban. Van olyan agyatlan, hogy azt hiszi, hogy örülök ennek a költözködésnek. Könyörgöm Ő még azt sem veszi észre, hogy Liammel képesek lennénk megölni egymást. - Szeretem Adamet és Ő is engem. Pontosan ezért döntöttünk úgy, hogy a kapcsolatunkat feljebb emeljük egy szinttel. - mindig is mondtam, hogy túl sok sorozatot néz, ezért sokszor egy szappanoperába képzeli magát, mint most. Egy kapcsolatban mit lehet feljebb emeli? És milyen szintekről beszél? Egyszerűen csak járnak Adammel! Más ember is jár valakivel mégsem költöznek össze pár hét után.
- Apát is szeretted elméletileg - állok fel és rögtön vele leszek egy magasságban. Pontosan a szeme közé nézek és előveszem a legmérgesebb pillantásomat. Anya, apa hallatán megremeg és inkább elkezd a szobámba nézelődni. - És mégis elváltál Tőle, pedig dúlt köztetek a szerelem. Most pedig még a közös házatokat is eladtad amit együtt építettek fel, és ahol egy csomó boldog közös pillanatot éltetek meg. - ha most kiakad az csak azért lesz mert igazam van. És tudom, hogy igazam van. Merem azt mondani, hogy titkon még mindig nagyon is szereti őt. De ha ez tényleg igaz akkor mit akar Adamtól. Nem értem a saját anyámat. Valakibe nem szerethet bele ilyen hamar. Szerelem első látásra nincs!
- Az apád inkább Alaszkát választotta a családja helyett! Itt hagyott minket és kicsit sem érdekelte, hogy mi lesz velünk. Felfogod Te azt a tényt, hogy nem kellettél neki, mivel fontosabb volt számára az utazgatás mint a saját lánya ?! - ahogy beszél, úgy pirul ki az arca. Rezzenéstelen arccal tűröm. Tudom, hogy az apám egy szemétláda disznó amiért csak úgy lelépett, de ha választanom kéne közte és Adam között egyértelműen az apámat választanám. - Szerinted akkor ezek után is még mindig Őt kellene szeretnem, és nem nem Adamet? - fonja össze a kezeit a mellei előtt. Tudom, hogy mit vár. Azt akarja, hogy a drága sebész dokit az egekbe dicsérjem. Tévednie kell.
- Határozottan igen! Apát kellene szeretned és nem ezt a...- nem tudom befejezni a mondatom, ugyanis a ház előtt pont abban a pillanatban állnak meg a költöztető autók, anya pedig rögtön rohan, hogy tudja fogadni őket.
A házban pedig kitör a káosz. Pár perc alatt az összes doboz eltűnik, majd mikor már csak az üres falak vannak és még utoljára körbe akarok nézni, anya karon ragad és benyom az autóba. Szóval akkor ennyi volt. Soha többet nem jöhetek ide vissza. És ez mind egy férfi miatt, aki fontosabb lett az anyámnak mint én. Várom azt a pillanatot, mikor anya megállítja az autót és kijelenti, hogy meggondolta magát és, hogy szerinte is túlhamarkodottan döntött. De ez a pillanat sajnos nem jön el.
Magunk után hagyjuk a belvárost, majd a külváros következik. A házak ritkulni kezdenek és az autók is eltűnnek az utakról. Határozottan csendesebb környék mint az ahol eddig laktunk. Azonban én imádom a pörgést. Szeretem mikor zajlik körülöttem az élet.
Anyával az egész úton nem beszélek. Csak akkor tudatosul bennem, hogy hol is vagyok mikor az autó hirtelen megáll. Félek kinézni az ablakon, de nem kerüli el a figyelmemet, hogy anya rögtön kiugrik az autóból majd Adam karjaiba ugrik. Az új házunk kétszer nagyobb mint a régi volt. Ráadásul most már lett egy kertünk is amire ráférne egy kis fűnyírás is. Összesen hat szomszédunk van és szinte mindnek akkora háza van mint egy kastély így a miénk szinte elveszik mellettük. Kicsit sem tetszik ez a környék. Olyan mintha vissza csöppentem volna a múlt századba.
- Na, hogy tetszik? - nyitja ki anya az ajtót és addig nem mozdul még nem szállok ki. Nincs más választásom. Kelletlenül, de nagyon nehezen kiszállok az autóból, majd mielőtt jobban körülnéznék a fejemre húzom a kapucnimat. Itt még a levegő is tisztább. Haza akarok menni, oda ahol eddig éltem.
- Borzalmas. - mondom bunkón és össze kulcsolom a kezeimet. Elfordítom a fejem, hogy ne kelljen anyát néznem, mikor észre veszem Liamet és Harryt. Mind a ketten pontosan úgy néznek ki mint én. Az apjuk autója mellett állnak bunkón. Legalább valami közös van bennünk. Talán túl sokáig bámulhattam őket, mivel hirtelen Liam rám kapja a tekintetét és küld felém egy grimaszt. Erre rögtön bemutatok neki. Milyen jó, hogy most még pár méterre állunk egymástól, de már így is képesek vagyunk egymást szekálni.
- Srácok, nem lenne ideje szobát választanotok? - kérdezi jókedvűen Adam. Rögtön vérszemet kapok. Nekem kell a házban a legjobb szoba. Vagyis az ami a legmesszebb található Liamtől.
Gondolkodás nélkül futásnak eredek, de ezt mikor Harry meglássa Ő is rohanásba kezd ami nem jó rám nézve, ugyanis Ő sokkal közelebb állt a bejárati ajtóhoz, szóval jóval előttem jár már. Liam kapcsol utoljára, de nem örülhetek neki mivel hozzá képest lassúnak bizonyulok. Nem ér ugyanis neki sokkal hosszabbak a lábai így hamar utolér.
Harry az aki először belép a házba majd rohan az emeletre, miközben én és Liam fej-fej mellett haladunk. Párszor neki megyek, hogy tudjam eldönteni, de erre Ő rögtön vissza vág és megpróbál elakasztani. Mint két kisgyerek esküszöm. Én hangosan káromkodok, Ő pedig kicsi sem kedvesen szól vissza. Egyikünk sem engedi leelőzni a másikat. Engem egy Payne tuti nem fog leelőzni. Enyém lesz a legjobb szoba, nem pedig ezeké a csótányoké.
Aha, persze ezt én így gondoltam egészen az emeletre vezető lépcsőkig amit nem úgy terveztek, hogy egyszerre egymás mellett fel tud menni két személy. Na már most mivel Liammel egy szinten futottunk ezért a lépcsőkre is egyszerre érkeztünk meg, de megakadtunk. Se Ő, se én nem akartunk engedni, Harry pedig már javában az emeleten volt és a szobákat nézegette.
- Én lány vagyok, szóval illő lenne felengedned. - jegyzem meg és próbálok egyet lépni, de a karomnál fogva visszahúz.
- Ha igazi lány lennél akkor nem veszekednél egy ilyen kis semmiségen. Ez csak egy szoba. - válaszolja Liam, mire én elgondolkodom. Talán tényleg igaza van. Képes vagyok széttörni magam egy vacak szoba miatt? Hirtelen egy lökést érzek és a falhoz lapítva találom magam, miközben Liam röhögve rohan a lépcsőn. - Ha egy igazi lány lettél volna akkor harcoltál volna azért amit akarsz. - nevet ki jóízűen. Gondolkodás nélkül vetem rá magam, de pechemre csak a lábát érem el, viszont akkorát rántok rajta, hogy Ő szó szerint fejjel esik előre. De nem lesz semmi baja mert a padlón landol. Viszont én jól járok mert utolérem és egy kecses mozdulattal kerülöm ki.
- Ezek szerint tényleg igazi lány vagyok, ugyanis épségben felértem. Te pedig egy puhapöcs vagy akit simán elintéz egy lány. - hajolok le majd paskolom meg a feje búbját és nyitok be az első szobába amiről azt gondolom, hogy eléggé messze van az összes többi szobától. Balszerencsémre Harry az ágyon ül és épp azt teszteli, hogy milyen puha.
- Ez a szoba már foglalt - mondja vigyorogva majd feláll. - Viszont a két szemközti helység még szabad. - bök a szobájában lévő két ajtóra. Remek. Nem akartam Liammel szomszédban lenni, erre Harry szépen elintézte.
- Csak, hogy tudd Bongyor, ennek a húzásodnak még szaga lesz. - fenyegetem meg és a hatás kedvéért mikor kilépek a szobájából még az ajtót is becsapom magam után.
Mérgesen nyitok be a szobába, majd az első dolog amit először meglátok az az erkély. Utálom az ilyen túlficomázott dolgokat. Egy mély sóhaj hagyja el a számat és sétálok lassan az ablak elé. Gyűlölöm az erkélyeket és most Harrynek hála egy ilyen szobába kell élnem. Megcsóválom a fejem és hátat fordítok az ablaknak, majd szép lassan a szoba közepére sétálok, hogy tudjak körül nézni.
A világos falra nézek, és rögtön meglátom Liam flegma arcát aki érdeklődve bámul vissza rám. Mi a franc? Amilyen gyorsan csak tudok a falhoz rohanok, majd hozzá akarok nyúlni, de ott nincs semmi. A falon egy hatalmas lyuk tátong. De akkora, hogy simán egy ember átfér rajta. És a fal túloldalán Liam szobája van. Na nem...
- ANYAAAAAA!!! - üvöltöm el magam sokkos állapotban.
- APAAAA!!! - ordít fel Liam is velem egy időben miközben összefonja a kezeit a mellkasa előtt és undorodva néz át a falon lévő lyukon...
2014. november 7., péntek
' 10. - Vacsora
Szióó! Gondoltátok volna valaha, hogy én egyszer írok egy fejezetet Harry szemszögéből? Hát most ez is megtörtént, ugyanis ez a fejezet csakis róla szól ;) Harry girlök örülhettek és komizhattok xD
Liam elfordítsa a tekintetét majd lenéz rám, de arcán furcsa nyugtalanság terül szét. Nem akarok a szeme közé nézni ezért inkább gyorsan tovább folytatom a cipőfűzőm bekötését. De mikor kész leszek vele és felállok még mindig furcsán mérget, mint mindig mikor arról ecsetelek neki, hogy hogyan is ölném meg apa új barátnőjét, vagyis a nőszemélyt.
Igen, nem vagyok hajlandó Annet a nevén szólítani és ez örökre így is fog maradni. Anya még csak háromnegyed éve halt meg és erre fő máris elérte apánál azt, hogy belé szeressen. Szerintem titkon boszorkány. Vagy pedig, már azelőtt ráhajtott az apámra mikor még anya élt. Ezek után kinézem apából, hogy titkon megcsalta anyát. Hisz mikor még anya élt akkor is sokszor csak éjjel járt haza, de mindig azzal magyarázta, hogy sok beteg volt a kórházban. Vajon a beteg akin segítenie kellett az Anne volt? Lehetséges. Az igazat soha nem fogjuk megtudni, de szerintem jobb is. Anya nem bírt volna bele törődni ha apa megcsalta volna, hisz szerette Őt.
Alig pár hónapja volt egy normális családom, most pedig kezdem úgy érezni, hogy egyedül maradtam. Anya meghalt, apa szerelmes, Liam pedig, Liam. Na jó talán a bátyám az akire még számíthatok, de néha az ő viselkedése is kiakasztó. Hiába próbálja bemesélni nekem, hogy Ő már bele törődött anya halálába mert nem hiszem el. Azóta lett ilyen bunkó és flegma és azóta lett ekkora csajozógép. Mikor még anya élt, csak szombatonként járt el otthonról és nem mert haza hozni egy lányt sem. Viszont anya nincs, apa pedig soha nem teszi szóvá neki, hogy naponta más lány fekszik az ágyában. Érdekli is őt. Reggel elmegy este pedig fáradtan jön haza és megy aludni. Abszolút nem érdekeljük. Soha nem fogom neki megbocsájtani ezt az egészet. Elfelejtette a feleségét! Bele szeretett egy másik nőbe alig pár hónap alatt. Akkor ezek szerint mégsem szerette anyát. És még neki áll feljebb. Nem veszem be azt, hogy fáj neki, hogy nem állok szóba vele. Tudja, hogy mennyire nem vagyok kibékülve a nőjével, de még elvárja, hogy menjek el velük egy meghitt vacsorára. Azt hiszi, hogy egy vacsora alatt meg fogom kedvelni Annet? Hát téved! Elvette tőlem a saját apámat! Ha Liam nem lenne akkor nem mennék el erre a vacak vacsorára. Nem az apám miatt megyek, hanem a bátyám miatt mivel nem akarom azt, hogy Ő szívja ezt az egészet.
- Maximum javítóintézetbe zárnának, ugyanis még gyerek vagy - válaszolja szűkszavúan és szerintem minden szavát meggondolja nehogy véletlenül valami olyat mondjon ami bennem megmarad. Fél attól, hogy esetleg tényleg neki fogok ugrani Annenak. Anya halála óta apával együtt jobban oda figyelnek rám, mivel tudják, hogy mennyire megviselt. Szerettem anyát, sokkal jobban mint apát. Ezért nem tudok még most sem bele törődni, hogy a Sors elvette Őt tőlem. Apa a legjobb sebész a városban, ha akarta volna simán keresett volna egy olyan orvost aki meg tudta volna menteni a feleségét. De nem keresett! Inkább végig nézte ahogy szenved, majd meghal. - Vagy még oda sem, ugyanis az nem bűncselekmény ha valakit pofon öntesz egy tál levessel. - vigyorodik el a béna merényletemen.
- Forró levessel! - javítom ki Őt mérgesen, mire Liam csak megvonja a vállát. - Én legalább próbálkozok, hogy az a nő ne tudja még jobban magába bolondítani apát. De kezdem azt hinni, hogy téged nem is érdekel ez az egész.
- Mit vársz Tőlem? - forgatja meg a szemeit ,mire kintről egy hangos dudaszó hallatszik. Apa már vagy negyed órája az autóban ül és miránk vár. Ha rajtam múlik tuti, hogy elkésünk. Várjon csak magának. - Azt akarod, hogy borítsam rá vacsora közben az asztalt, majd villával bökdössem szét az egész testét? Ha rajtam múlna nem Annet nyírnám ki hanem a lányát. - az ajkamba harapok és csak szótlanul, gondolkodva nézem a bátyámat, akinek a kezei rögtön szóba kerülnek mikor a nő lánya szóba kerül. Vajon miért utálhatja Liam ennyire Theot? És Theo miért utálhatja ennyire Liamet? A gyűlölet kölcsönös kettőjük között, de miért ?! Kíváncsi vagyok rá, hogy mi történt közöttük. Lehet, hogy Theo is egy akkora ribanc mint az anyja? Úgyis kinyomozom.
- Miért utálod ennyire Theot? - csúszik ki a számon, Liam arcizmai pedig rögtön megfeszülnek. Nem válaszol rögtön csak maga elé mered. Hosszú másodpercekig nem szól semmit, én pedig kezdem azt hinni, hogy mindjárt nekem támad, mert mertem a számra venni Theot.
- Mert utálom és kész! - zárja le a témát, de mielőtt tovább kérdezősködhetnék szinte kirohan az autóból és már csak azt hallom ahogy becsapja maga után az anyósülés felőli ajtót. Ez furcsa. Nem akar róla beszélni, szóval van közös múltjuk. Pedig Theo nem az a fajta lány akivel a bátyám kikezdene. Határozottan nem!
Egy mély sóhaj hagyja el a számat és én is elindulok az autó felé. Beszállok, de az apámra nem nézek rá, pedig a visszapillantó tükörbél keresi a pillantásomat. Azt hiszi, hogy most elmegyek vele erre a vacsorára, akkor már meg is bocsátottam neki? Arra a pillanatra még várnia kell.
Beindítja az autó motorját és rögtön büszke leszek Liamre ugyanis mivel Ő sem akar beszélgetni apánkkal, inkább a fülébe szúrja a fülesét és így csak a zenére koncentrál.
Tíz perc telik el mikor apa megáll a város egyik legmenőbb éttermének a parkolójában. Miért nem lepődök meg ezen? Anne nem csak egy egyszerű ribanc, hanem egyenesen egy pénz éhes ribanc. Apa ide még anyát sem hozta el, erre ezt a nőt meg rögtön ide hozza vacsorázni. Undorító. Vajon mennyi mindent vett már neki? Gondolom most van az életében az az időszak mikor minden drága dolgot megkap amit a férjétől nem kapott meg. Apropó mi lehet a férjével? Elvált? Meghalt? Elhagyta? Esetleg megölte miután megfosztotta a pénzétől? Mindent kinézek belőle.
- Fiúk, legyetek kedvesek Annel. - pillant rám és Liamre apa könyörgően, majd elindul befele az étterembe. Liamre nézek aki csak vállat von, majd elindul apa után, így én vagyok a sereghajtó.
Az étterembe belépve puccsosabb hely fogad mint amilyenre számítottam. Van egy olyan sejtésem, hogy ma este a drága apukánk itt fogja hagyni a fél fizetését. De hát kit érdekel ez? Az a lényeg, hogy Anne néni boldog legyen.
Pincér állít nekünk majd szól, hogy kövessünk, hogy elvezet a számunkra lefoglalt asztalhoz. Már messziről látom, hogy a nő és a lány pont akkor érkeztek meg. Apa rögtön sietősre fogja a lépéseit, majd mikor kellő közelségbe ér hátulról átöleli az asszonyt, aki először megijed, végül hátra fordul és rögtön letámadja az apám ajkait. A mellettem álló Liam felöklendezik mire én egy együtt érző pillantást küldök felé. Én is legszívesebben elhánynám magam.
A két felnőtt mosolyogva szétválnak és Anne rögtön ránk néz. Megijedek mikor észre veszem, hogy felém közelít. Elénk ér, miközben egyik kezét Liam vállára teszi míg a másikat az enyémre és úgy húz minket közelebb magához, hogy tudjon megölelni.
- Annyira örülök, hogy mind a ketten eljöttetek - mondja kedvesen Anne, és még mindig minket ölelve. Hátrálni próbálok, de olyan erővel fog, hogy egyszerűen lehetetlen feladatnak bizonyul. Most dobhatom el a pólómat mivel ez a boszorka hozzám ért. Lopva Liamre pillantok aki nem is Annel van elfoglalva hanem Theoval aki az apánkkal beszél, - jobban mondva apa beszél, Theo pedig csak unott pofával áll és néha gyilkos pillantásokat küld Liam felé.
- Bárcsak felőlünk is ekkora lenne az öröm. - suttogom szinte magamnak, de Liam mégis meghallja és felröhög. Azonban Anne vagy nem hallotta meg a kijelentésemet, vagy pedig inkább nem reagált rá. Pedig nem bánnám ha tudná, hogy kicsit sincs örömmel látva a köreinkben.
- Akkor szerintem üljünk is le. - csapja boldogan össze a kezét apa, majd leül és rögtön mellé telepszik Anne. Velük szembe pontosan három szék áll így én rögtön leülök a szélére, de nem kerüli el a pillantásomat, hogy Liam és Theo a két másik székkel szemeznek. Nem értem, hogy mi bajuk van. Nekem sincs kedvem itt dekkolni, de mégis bele törődtem és valahogy kibírom.
- Öhm...izé...bongyor, nincs kedved esetleg középre ülni? - köszörüli meg a torkát Theo és könyörögve pislog felém. Összehúzom a szemöldökeimet és kérdően pislogok bátyám felé, aki csak bólogat.
- Miért ülnék középre? - kérdezem értetlenül. Liam ezt hallván elkapja a karom majd kicsit sem kedvesen ránt rajtam egyet, idegesen. Hű, de felkapta valaki a vizet, csak azért mert én nem akarok a középső székre ülni.
- Mert középre ülsz és kész! - zárja le a vitát bátyám, én pedig kelletlenül változtatom meg a helyem. Rögtön dedósnak érzem magam. Csak a kicsik szoknak középen ülni, én pedig nem vagyok kicsi. Mégis lealacsonyítanak. Mellesleg engem Theo az előbb le ' bongyorozott' ? Azt hiszem kezdem megérteni, hogy miért utálja Őt Liam. Pedig Liam ez végett az ülés háború végett még kapni fog tőlem. Felelősségre lesz vonva.
Csend áll be a kis társaságunkra. Liam az asztal alatt a telefonját nyomkodja, míg a másik oldalamon ülő Theo az evőeszközöket nézegeti. Én a plafont bámulom. A felnőttek pedig valamin nagyon vihognak. Ők legalább jól érzik magukat, nem úgy mint mi. Nem hiszem el, hogy nem tűnik fel nekik, hogy mennyire utálunk itt lenni.
- Azt hiszem, hogy most már elmondhatom, hogy miért jöttünk így össze. - mosolyodik el Anne és megfogja az apám kezét aki megszorítja azt kedvesen. Be akarnak valamit jelenteni. Az nagyon nem jó mert abból mindig rossz dolog sül ki.
- Könyörgöm mondjátok azt, hogy nem házasodtok össze. - jajdul fel Theo reményt veszve. Isten ments! Ilyen nem fordulhat meg a fejükben, hiszen még arra sem volt idejük, hogy megismerjék egymást.
- Akár mennyire is utálom ezt, de egyet kell értenem Teával - nocsak Liam egyet értett Theoval, vagyis Teával? Csak az én bátyám lehet ilyen mókamester, hogy kigúnyolja Theo nevét. Azonban ahogy észre veszem a lány legszívesebben hozzá vágná a kezében tartott kést. - Nincs esküvő! - jelenti ki úgy mintha az Ő szaván múlna, hogy mi lesz. Szerintem nem tőle kérdeznék meg, hogy össze e házasodhatnak.
A legrosszabb pedig az, hogy apa és a nője csak mosolyog rajtunk. Fel sem fogják azt, hogy mennyire komoly dolgok ezek. Nem esik le nekik, hogy nem akarjuk azt, hogy összejöjjenek, vagy hogy ennél komolyabbra forduljanak a dolgok ?
- Összeköltözünk! - jelenti be boldogan apa és megcsókolja Annet.
Ez az a pillanat mikor megszűnik körülöttem a világ létezni. Nem foglalkozok azzal, hogy a mellettem ülő Theo szó szerint lefordul a székről. Nem foglalkozom azzal, hogy Liam a keze ügyébe kerülő összes tárgyat levágja a padlóra. Nem, én csak csendben felállok, majd amilyen gyorsan csak tudok felállok az asztaltól és szó szerint elrohanok. Amíg el nem érek az étterem épülete mögé nem lassítok a lépteim. Csak akkor állok meg mikor úgy gondolom, hogy messzire kerültem már apától. Leülök egy padra és engedem, hogy a könnyeim feltörjenek.
Összeköltöznek ami egyet jelent azzal, hogy apa tényleg elfelejtette anyát. Végleg elengedte Őt és már gyászolni sem akarja.
- Harry! - hallom meg Liam hangját, de nem válaszolok neki. Helyette felhúzom a térdeimet majd átölelem őket és abba zokogok tovább. Nem akarok vele sem beszélni. Megakadályozhatta volna ezt az egészet. Ki kellett volna állnia mellettem. - Harold Edvard Payne, ha még egyszer elmersz rohanni előlem úgy, hogy nem válaszolsz nekem, nagyon nagy bajban leszel öcskös! - tudom, hogy előttem áll, de nem vagyok hajlandó ránézni. Nem akarom azt, hogy meglátja mennyire össze vagyok törve. És ez mind az apám hibája.
- Liam kegyetlen rossz apa lennél. - na ne, még Theo is itt van? Ő mit keres itt? Egyáltalán miért jöttek utánam.
- Te inkább maradj ki a mi családi ügyeinkből! - csattan fel Liam. - Ez az egész a Te anyád hibája. Ha ő nem bolondította volna magába az apánkat akkor most nem lenne ez az egész.
- Persze, mert szerinted én parancsoltam az anyámnak, hogy kezdjen ki az apátokkal - nevet fel gúnyosan Theo. - Inkább lennék egy árva gyerek mint, hogy az apáddal kelljen egy háztartásban élnem. - szóval ez az utálat kölcsönös kettőjük között.
- Én meg inkább lennék utcatöltelék mint, hogy az anyád legyen a mostohaanyám. - vágja rá Liam.
- Én meg annak örülnék ha minden maradna úgy mint régen - emelem fel a fejem, Liam pedig rögtön észre veszi a kisírt szemeimet. Mikor meglátja leül mellém a padra és átkarolja a vállam, én nálam pedig ismét eltörik a mécses. - Igazam volt Liam! Apa már nem szereti anyát. Ezek szerint soha nem is szerette. - sírom, Ő pedig még erősebben szorítja a vállam, Theo pedig csak megkövülten áll előttünk. Nem szól semmit amiért hálás vagyok neki.
- Apa mindig is szeretni fogja anyát, csak egyszerűen tovább lépett. - próbál vigasztalni kedvesen. Örülök neki, hogy legalább Ő mellettem van.
- Vissza akarom kapni anyát. - suttogom sírva.
- Én is. - bólogat komoran.
- Én vissza akarom kapni az anyámat, Ti pedig az apátokat. Viszont ez most lehetetlen feladatnak bizonyul. Viszont ha hirtelen a nagy szerelemnek vége lenne, akkor minden olyan lenne mint régen. - gondolkodik hangosan Theo én pedig érdeklődve kapom rá a tekintetemet, úgy ahogy Liam is.
Ez a csaj nem is beszél hülyeségeket. Ha összevesznének, vagy valami akkor rögtön megutálnák egymást és akkor apa újra normális lenne.
- Össze kell ugrasztani őket, de úgy, hogy szakítsanak. - mondja ki Liam azt amire Theo célzott a lány pedig vigyorogva kezd el bólogatni....
Tudom, most megint nagyon köcsög vagyok amiért ezt a képet ide (is) felteszem. De egyszerűen nem bírom ki h ne osszam meg veletek az örömömet, hisz ha azt vesszük nektek is kedveskedek ugyanis a blogra tuti, hogy fogok írni egy beszámolót és ha bejelöltök a facebook profilomon ( amit IDE kattintva érhettek ami egy rajongói profil és egy csomó képet osztok meg) akkor majd ott is értesülhettek az egész koncert eseményeiről. Szóval igen most nagyooooon boldog vagyok, pedig még cseszett messze van és már láttam is őket élőben Londonba, viszont most valahogy jobban izgulok mert álló jegyet vettem ami még a színpad mellé is szól...szóval, igen kiráz a hideg a boldogságtól ha rágondolok :D Van köztetek olyan valaki aki tutira jön? :))))
2014. november 3., hétfő
' 9.- Sérült
Hellóóó!!! Azon gondolkodom, hogy mit is mondhatnék,,,,de nincs semmi közölni valóm most jelenleg :D a komiknak nagyon hálás vagyok és remélem a rész tetszeni fog ;)
- Ez csak egy egyszerű vacsora. Esetleg azt szeretnéd, hogy öltönybe menjek meg kifényezett cipőbe? - morgok vissza duzzogva. Nem fogom magamból majmot csinálni. Pláne nem Theo és az anyja miatt. Miattuk nem váltok stílust. Mondjuk ha Theora az anyja valami báli ruhát erőltet rá az jó lesz mert akkor lesz min nevetnem egész vacsora alatt.
- Csak azt szeretném ha normálisan viselkednél és támogatnál - egyik kezét megérzem a hátamon amit lágyan paskol meg. Felsóhajtok. Már megint sajnáltatja magát. Még szép, hogy támogatom hisz az apám. A két szeme közé nézek és úgy gondolkodom.
- Biztos vagy benne, hogy Anne az aki mellett boldog tudsz lenni? - csúszik ki a kérdés a számon, de rögtön meg is bánom mivel félek attól, hogy esetleg megbántom a kérdésemmel. Hisz mi közöm van már nekem az Ő magánéletéhez. Azonban apa csak szélesebben elmosolyodik. Pontosan úgy mint amikor anya került szóba.
- Ha közelebbről megismernéd akkor Te magad is rájönnél, hogy mennyire csodálatos - ne már megint ez a buzi szöveg. Basszus mit kell ezt így túl magyarázni. Elég lett volna egy "igen "válasz is. Megértettem volna a lényeget.
- Inkább hagyjuk ezt a témát. A lényeg az, hogy Te szerinted Ő az akire szükséged van és most az a célod, hogy engem és Harryt is bele rángass ebbe a hülyeségbe. Előre szólok, hogy nagyon nehéz fába vágtad a fejszét velünk. - emelem fel a mutatóujjamat apa pedig elkomorul.
Nem lesz könnyű dolga megszerettetnie velem és Harryvel Annet. Először is Haroldot szólásra kell bírnia, ugyanis most még csak a szobájából sem hajlandó kijönni. Egymaga eszik és kerüli a találkozót apával. Elszíveli azt, hogy a saját apja órák hosszat kopogtat az ajtón miközben azt ecseteli, hogy még mindig a volt felesége a legfontosabb a számára. Mint kiderült Harryt ez a duma nagyon nem győzte meg. Szerintem titkon Anne halálát tervezgeti a szobájában. Sőt azt is ki merem jelenteni, hogy már a nő sírját is megásta. Harry nagyon durva tud lenni ilyen szempontból. Ráadásul most még lelkileg sérült is szóval az ilyenekel nem jó játszani. Félő, hogy Harry egyszer ki fog robbanni Anne jelenlétében és akkor a nőnek már nem lesz ideje menekülnie a fiú haragjától. Nincs az az erő ami egyszer meg fogja szerettetni Annet Harryvel. Vagy ha mégis valami csoda oknál fogva sikerül neki...nem ilyen soha nem lesz. Még akkor sem fogja Őt szeretni ha apa térden állva fog neki könyörögni. Szerintem ennek az lesz a vége, hogy még apára is megharagszik csak azért mert az képed volt bele szeretni egy másik nőbe.
És én is Harold mellett fogok állni. Hiába fog a kedvemre tenni Anne, de mellette mindig ott lesz Theo. Így a nő szívja meg a lánya miatt. Szeretem az apámat és szeretni is fogom, de oltári nagy hülyeséget csinál most azzal, hogy engem Theo közelébe enged. Szeresse Annet, de úgy, hogy maradjon tőlem távol Theo. De ilyen vacsorákkal csak a bajt hozza a fejére. Mi nem tudunk Theoval egy légtérben maradni sokáig. Már pedig a vacsorák azok több órásak. Én és Theo órák hosszat egy társaságban? Ki van csukva. Ha kell merényletet indítok Anne ellen, csak azért, hogy megakadályozzam azt, hogy az apámmal még ennél is közelebbi viszonyba kerüljenek. Ha van Theo akkor nincs Anne. Ha nincs Theo, akkor lehet Anne.
- Kérhetek Tőled még valamit? - kezd el játszani az inge ujjával mint egy kisgyerek. Felvonom mind két szemöldökömet és úgy várom, hogy nyögje ki mi bántja még a szívét. Lehet, hogy az előző mondandómmal egy kicsit túl lőttem a célon. Így bele gondolva olyan volt mintha megfenyegettem volna. És ez engem érdekel? Nem! Kösse fel a gatyáját a nőjével együtt, hogy mi Harryvel nehéz esetek vagyunk. Nagyon nehezek.
- Nem gondolod, hogy túl sokat kérsz Tőlem már ma? - kérdezem, de szerintem nem is figyel rám mert rögtön mondásra nyitja a száját.
- Beszélj Harryvel helyettem - hadarja el egy szuszra és a boldogság ami az arcán volt mikor Anneről beszélt, most rögtön eltűnik. Fáj neki, hogy Harry ezt csinálja vele. Vagyis egyszerűen nem bír bele törődni, hogy a fia levegőnek nézi már napok, sőt hetek óra. - pontosan akkortól mióta feltűnt Anne. - Ha én kérem meg biztos, hogy nem fog eljönni a vacsorára, amit én nagyon nem szeretnék ugyanis nélküle nem lenne olyan. Hisz a fiam, szükségem van a jelenlétére és nagyon fontos a számomra az Ő Sorsa is. De rám egyszerűen nem hallgat mert a fejébe vette, hogy nem szerettem az anyátokat. Pedig ez hazugság ugyanis még mindig szeretem. Csak egyszerűen tovább léptem és boldog szeretnék lenni. - mennyit tud rizsázni egyszerre. Akár mit el kezd mondani akkor azt Annel fejezi be. Rájöttem már arra, hogy szereti a nőt. Mondjuk nem tudom, hogy mit szeret benne. Nekem nem jön be, mondjuk még szép, hisz az anyám lehetne. Amúgy különös mert Theo nem hasonlít rá kinézetileg.
- Azért beszéljek vele, hogy aztán engem is utáljon meg? - ráncolom össze a homlokomat gondolkodva. Harry már csak tényleg rám számíthat, viszont ha most Anne mellé állok akkor én is totál leírom magam előtte. Meg amúgy is miért én segítsek apámnak ilyen téren? Az Ő számára fontos ez a vacsora, nem pedig az én számomra. - Bocsi apuci, de nem. Ez a Te szerelmi háborúd, nem pedig az enyém. - apa elszomorodik és szinte hallom ahogy kattog az agya, hogy hogyan vegyen rá arra, hogy segítsek neki megpuhítani Haroldot.
- Ha ráveszed Harryt, hogy jöjjön el a vacsorára, minden hétvégén oda adom neked az autót. - kezd el egyezkedni vele, a száján pedig megjelenik egy ravasz mosoly. Erre a kijelentésére rögtön felállok és a két szeme közé nézek. Szóval így állunk. Enyém a kocsi minden hétvégén. Elég hízelgő ajánlat ugyanis szinte mindig könyörögnöm kell, hogy adja már kölcsön azt a rohadt autót. Mégsem mehetek gyalog bulizni. Mit gondolnának róla a csajok? Totál égés, hogy nincs külön kocsim, de apa nem hajlandó venni. Azt mondta, hogy akkor lesz autóm ha megkeresem rá saját magam a pénzt, ugyanis egy kocsi felelősséggel jár. Szerinte pedig még nagyon felelőtlen vagyok.
- Hisztizés nélkül? - kérdezem.
- Hisztizés nélkül. - bólint apa. Ez az a pillanat mikor vigyorogva a nyakába ugrom, majd össze kócolom a rövidke haját és máris rohanok ki a szobámból át Harry szobájába. Zárt ajtóba ütközöm. Megköszörülöm a torkom és kedvesen szólok be neki.
- Haz, nincs kedved beszélgetni velem egy kicsit? - kopogok az ajtaján. Nem jön válasz. Tökön szúrom magam ha már engem se enged be. A hétvégi autóm forog a kockán úgyhogy még az ajtót is képes vagyok most rátörni. - Ugye nem kell rád törnöm az ajtót? - emelem feljebb a hangom és erre a szobájában mozgást vélek hallani, majd pár másodperc múlva az öcsém dugja ki a fejét egy kis résen. Elég szarul néz ki. A göndör fürtjei most még kócosabbak mint az átlag. Szomorú látvány. - Bemehetek?
- Apa küldött igaz? - kérdezi rögtön.
- Nem. Egyszerűen csak beszélni szeretnék az öcsémmel aki magasról tojik a fejemre. - Harry arca megenyhül, majd kitárja előttem az ajtót én pedig belépek a rezidenciájára. Ahhoz képest, hogy Ő maga milyen vacakul fest, a szobájában még mindig rend uralkodik. Rögtön rávetem magam a megágyazott ágyára, miközben Ő a székére ül rá. - Mizu öcskös?
- Ne jópofizz velem Liam! - szól rám bunkón és, hogy valamit kezdjen a kezeivel megfogja az egyik könyvét és azt kezdi lapozgatni. - Te is pont olyan áruló vagy mint Apa. - teszi hozzá majd rám néz. Erre rögtön feltornázom magam ülő helyzetbe és érdeklődve pislogok felé, ugyanis nem értem, hogy miért is vagyok én is áruló. Én mit csináltam rosszul?
- Elmondod, hogy mi a bűnöm? - kérdezem érdeklődve. Harry összehúzza a szemöldökeit és már attól félek, hogy nekem ugrik amiért ilyet mertem kérdezni.
- Elfogadod apa kapcsolatát azzal a nővel! Ha igazán szeretnél engem, akkor segítenél kitalálni valamit. - kulcsolja össze a kezeit mérgesen. Harry tervez valamit Anne ellen? Úgy tudtam, hogy a halálát tervezi!
- Ki mondta azt, hogy szeretem Őt? Gyűlölöm őt pont úgy ahogy Te. Sőt én még a lányát is utálom, de annyira, hogy legszívesebben az Űrbe küldeném. - állok ki magamért, Harrynek pedig rögtön felragyog az arca. Pedig ez az igazság. Bírnám Annet, ha nem lenne pont Theo anyja. De így semmi esélye nincs nálam.
- Akkor miért akarsz menni erre az ostoba vacsorára? Én nem akarok egy levegőt szívni azzal a nővel. - észrevettétek, hogy Harry nem szólítsa a nevén Annet? Talán azért mert annyira utálja, hogy még csak a nevét sem hajlandó kimondani. Megértem.
- Én meg nem akarok szívni egy levegőt Theoval, de apa megzsarolt szóval légy szíves gyere el Te is mert akkor nem fogja oda adni az autót nekem hétvégente. - igen mindent elmondok Harryre mivel akkor máshogy nem bízna bennem. Én pedig azt akarom, hogy bízzon bennem, ezért mindenről tudnia kell ami a háta mögött folyik. Harry gyanakodva kezd el méregetni.
- Befeketítette anya emlékeit apánál! - csattan fel Harry és egy könnycsepp hagyja el a szemét. Gyorsan letörli, de előttem hiába próbálja megjátszani magát. Felállok az ágyáról és egyenesen mellém sétálok majd lágyan megölelem miközben megveregetem a hátát.
- Anya emlékeit senki nem tudja befeketíteni. Pláne nem ez a nő. - suttogom kedvesen, miközben Harry a fejét a mellkasomba fúrja és ott zokog hangtalanul. Azt amit Ő érez senki nem tudja felfogni. Nem bírja elengedni anyát és amíg nem teszi magát túl rajta addig ilyen sérült marad. Nekem pedig meg kell értenem és segítenem kell az öcsémnek, ha már egyszer apát leköti a szerelem...
2014. október 31., péntek
' 8.-Kórház
Igen, tudom megint picit késtem a résszel, de szerda óta megint sokkos állapotban vagyok xD ha azt mondom h meg van már rendelve a bécsi koncertje a jegyem, akkor elnézitek nekem, hogy nem hoztam hamarabb a részt? xD jó kifogás ugye? :D a lényeg az h itt a rész, ami remélem elnyeri a tetszéseteket..és még mindig nem kell szerintem olyan sokat várni a fejezetekre mint egyes blogoknál ;) a komikat köszönöööööm ♥ és komozni nagyon érrrrrr...
Merem azt mondani, hogy anya még örült is neki, hogy fejbe vágtam magam a távirányítóval és beszakadt a fejem. Totál bezsongott tőle, hogy vissza kell jönnie a kórházba. Különös ugyanis senki máshoz nem vitt, csak a sebészhez. Lehet, hogy aztán ez a normális, de én úgy gondoltam, hogy először más orvoshoz is kellett volna vinnie. Hát az anyám nem úgy gondolta. Karon ragadt majd felrohant velem a negyedikre és egyszerűen bekopogott az ajtón, pedig voltak még előttem. Örülnöm kéne neki, hogy hamar sorra kerültem, de mikor a doki egy gyors öleléssel köszöntötte az anyámat, legszívesebben elhánytam volna magam.
Anyát eddig még az apámon kívül senki mással nem láttam ölelkezni. Természetes dolog, hogy rosszul lettem. És tényleg rosszul lettem ugyanis megszédültem. A doki és anya eldöntötték, hogy biztos a vérveszteségtől lettem rosszul. A francokat! Rosszul lettem a saját anyámtól és a pasijától akit életemben nem is láttam. Van egy olyan sejtésem, hogy ez a pici románc nem mostanában kezdődött közöttük. Csak történetesen én nem tudtam róla. Ami lehet jobb is volt, ugyanis néha napján még reménykedem benne, hogy talán apa megunja Alaszkát és vissza jön hozzánk. De így ha anya bepasizik akkor apának már semmi esélye sem lesz. És akkor tényleg hivatalosan is vége van a kis családunknak.
Pedig én nem akarok lenni egy sebész lánya! Van apám, akit lehet már hosszú évek óta nem láttam, de akkor sem akarok mostohaapát. Mi lesz akkor ha ez is megbántja az anyámat és cserben hagyja? Anya nem bír el még egy szakítást. Hova gondolok már? Úgy beszélek mintha már összeházasodtak volna. Lehet, hogy nem is járnak.
Viszont ez az egész dolog magyarázat ad arra, hogy anya mostanában miért nem jött haza időben a munkahelyéről. Vajon mióta randizgatnak? Esetleg már össze is jöttek? És anya már a doki gyerekeit is látta. Úr Isten, ha ezek ketten összejönnek akkor össze is költöznek ami azt jelenti, hogy kapok két testvért. Nem egyet, hanem rögtön kettőt! Hát ez szörnyű, ugyanis utálom a tőlem fiatalabb gyerekeket. Senki bébicsősze nem akarok lenni. Nekem tökéletes életem van az anyámmal. És szerintem egyikőnk életébe sem kell férfi. Pláne nem az anyáméba.
- Először Te találkozol a fiaimmal, most pedig én ismerhetem meg a lányod. - mindig is utáltam az orvosokat mikor nyalizni próbáltak nekem. De ezt az egyedet különösebb módon megölném. Egy hegyes tűt tart felém, közben pedig az anyámat bámulja egy olyan mosollyal az arcán amit szívesen levakarnék róla. A legrosszabb pedig az, hogy anya szinte már olvad. Egyáltalán minek jött be velem ide?
- Elképesztő az élet, nem? - válaszolja anya két vörös folttal az arcán. Na ez az a pillanat mikor minden béketűrésem tovaszáll. Mind a ketten egymás szemébe bámulnak, és van egy olyan érzésem, hogy rólam már el is feledkeztek. Nehogy már itt flörtöljenek előttem!
- Bocs, hogy megzavarom az idill pillanatot, de... - köszörülöm meg a torkom, hogy végre essen le nekik az, hogy egy hatalmas seb éktelenkedik a fejemen. - MINDJÁRT ELVÉRZEM! - emelem fel a hangomat, de úgy hogy szinte már üvöltök.
Azok ketten rögtön leveszik egymásról a tekintetük majd gyorsan lenéznek rám. Anya zavarban van és mindenhova néz csak rám nem. A doki pedig ismét a tűvel van elfoglalva. Esküszöm úgy nézi mintha még soha az életében nem látta volna. És még róla mondják azt, hogy a kórház legjobb sebésze. Habár az is lehet, hogy csak így próbálja leplezni azt, hogy zavarba hoztam. Rólam nem lehet csak úgy megfeledkezni.
Végül megpiszkálja az orrát, majd a tűvel elkezd közelíteni a fejem felé. Rögtön besokkolok.
- Ez egy picit most fájni fog - mondja kedvesen, azonban én felemelem a kezeimet, hogy tudjam megállítani a gonosz tervében. Ő úgy akarja összevarrni a fejem, hogy én ébren vagyok? Ez normális?! Ilyenkor nem kellene elaltatni vagy valami? Hiszen ez kínzás!
- Maga csak úgy belém akarja szúrni azt az izét? - kérdezem csodálkozva, de mikor anya észre veszi, hogy ficánkolni kezdek az ágyon rögtön elkapja a fejem. Miért kell neki nővérnek lennie? Miért pont itt ebbe a kórházba?
- Theo kaptál érkéstelenítőt. - csóválja a fejét anya. Milyen megnyugtató. De akkor is ébren leszek! Én nem vagyok egy rongy amit össze kell varrni. Kicsit sem vagyok kíváncsi arra ahogy a fejem öltögeti össze-vissza. Inkább aludnék, vagy valami.
- Olyan lesz mint egy szúnyogcsípés. - szál be a beszélgetésbe a doki mosolyogva. Milyen ízetlen feje van már. Azt hiszi hogyha kedves velem akkor meg fogom neki bocsájtani, hogy ráhajtott az anyámra? Akár mit csinál akkor is utálni fogom.
- Utálom a szúúú...- és elfelejtem azt is, hogy mit akartam mondani ugyanis abban a pillanatban szúrja belém a tűt, de mégis ennél sokkal szörnyűbb dologra leszek figyelmes.
Ahogy felettem hajol és a fejemmel dolgozik az orvosi köpenyét pontosan látom. Vagyis azt ahol a névkártyája szerepel. Először csak azt hiszem, hogy a szemem káprázik, de mikor vagy tizedszer is ugyan azt a nevet olvasom rájövök arra, hogy nagyon is jól olvasom. A kártyára fekete betűkkel a Payne nevet írták. Számomra a Payne név pedig egyet jelent Liam Payneével.
Mélyen kifújom a levegőt és becsukom a szemeimet. Lehet, hogy semmi közük egymáshoz. Hisz Angliában sok Payne él. Lehet, hogy csak névrokonok. Nem kell feltétlenül ismerniük egymást. Viszont az eléggé furcsa, hogy két fia van. És a baj az, hogy köztudott tény, hogy Liamnek van egy tizenhat éves öccse Harry, szóval ketten vannak testvérek. Azonban az apjukról nem tudok semmit. Mondjuk szerintem biztos, hogy nem lehet a fia, hisz Liam egy kőbunkó. Még jó, hogy írni tud. Szóval semmi kép sem lehet az, hogy egy sebésznek, - vagyis orvosnak, - egy olyan fia legyen mint Liam.
Meg amúgy is ma láttam és sajnos még beszélni is volt szerencsém Liammel és az öccsével is találkoztam és egyikőjük sem úgy nézett ki mint akik ételmérgezésben szenvednek. Mit bizonyít ez is? Azt, hogy nem a doki fiai. Erről ennyit, most pedig megnyugodhatok.
- Kész is volnánk - csapja össze a kezeit az én drága orvosom, mire a szemei rögtön kipattannak és automatikusan nyúlok a fejemhez. Meglepetettségemre csak egy apró vágásnyomot érzek. Azt hittem, hogy ennél durvább beavatkozás lesz. Igen azt képzeltem, hogy leborotválják a hajam, hogy tudják összevarrni a heget. Néha túlreagálom az apró dolgokat. - Ma éjjelre bent kell maradnod megfigyelésre. - én meg a kórház? Na ne! Ez olyan kombináció mint én meg Liam Payne, - vagyis utáljuk egymást.
- Nincs semmi bajom! - erőszakoskodom majd amilyen gyorsan csak tudok felülök és azon vagyok, hogy leugorjak az ágyról mikor anya elkapja a karom.
- Hallottad a doktor urat. Bent maradsz és nem vitatkozol. - hű az anyám most játssza magát a pasija előle. Micsoda minta anya lett belőle hirtelen. Habár mikor az egészségemről volt szó mindig mindent nagyon komolyan vett. Nála már egy vírusos fertőzés is felér egy halálos betegséggel. Szívás ha az anyád egy kórházi nővér. - Most pedig gyere és megmutatom a szobád.
- A fiúk kórtermében van még egy szabad ágy - lépked mellénk a doki, mire anya rögtön elengedi a kezem és szinte már olvadozva fordul a férfi felé. Már megint ezek a bizonyos fiúk akikkel annyira rossz az előérzetem. Miért kell ennek az orvosnak Paynek lennie? És mi van akkor ha tényleg köze van Liamhez? És engem most oda akarnak becsukni. A pokolba!
- Adam, ez csodás ötlet. - egyezik bele boldogan anya. Felnyögök, de senki nem vesz figyelembe. Helyette anyám ujjai megint a karomra fonódnak és úgy indulunk el a kórterem felé ahol az éjszakámat kell töltenem.
Miközben a folyosókat rójuk addig ők ketten mély beszélgetésbe enyelednek. Már régen rossz, hogy tegezik egymást. Úgy beszélgetnek egymással mintha ezer éve ismernék egymás. Mi van akkor ha tényleg régóta ismerik egymást? Lehet, hogy barátságból alakult ki a szerelem. Legrosszabb változat.
És akkor megállnak egy kórházi szoba előle. Éjjeli lámpa világít, miközben én mély levegőt szippantok a levegőből. Olyan szag bolyong a helységben mint a tisztítószereké. Undorító.
Anya és Adam előttem állnak én pedig szinte már elveszek mellettünk. Magamban kezdek megnyugodni ugyanis a fényben semmi ismerős alakot nem tudok kivenni. Mondtam én, hogy ennek a Paynek semmi köze ahhoz a Paynehez...
- Harry? Liam? Nézzétek éjjelre hoztam egy szobatársat...- a fali lámpa felkapcsolódik és a két ágyról két ismerős arc néz vissza rám. Szinte lefagyok és ha anya nem fogná a karom szerintem már rég megfordultam volna.
Harry és Liam az a Harry és Liam. Vagyis mégis csak igazam volt. A sebész aki az anyámnak csapja a szelet az Ő apjuk. Liam apja flörtöl az én anyámmal! Az anyám totál bele van zúgva Liam apjába! Tudjátok mit jelent ez? Katasztrófát.
- Theo menny szépen a Liam melletti ágyhoz. És most az egyszer légy kedves. - az utolsó mondatot anya a fülembe suttogja. Felhorkantok, de nem mozdulok.
Nincs az az erő ami engem oda visz ahhoz az ágyhoz. Hisz az az ágy Liam mellett van. Ha most én oda lefekszem akkor ez a barom még az éjjel folyamán megtalál fojtani. Vagy fordítva. Közel lesz hozzám szóval egy rossz szó és máris megfojtom a párnámmal. - Egyébként, hogy érzitek magatokat? Már jobban vagytok? - kérdezi kedves anya a két sráctól. Őket ápolgatta egész délután! Hát mi ez már. Elárult a saját anyám.
- Anne a teád fantasztikus volt. Sokkal jobban éreztem magam utána. - szólal meg Harry mosolyogva. Ó, szóval már tegezi az anyámat? Hogy oda ne rohanjak. Azt hiszem, hogy az éjjel nem csak Liamet fojtom meg hanem Harryt is. Semmi köze az anyámhoz. Dicsérgesse a saját anyja teáját. Anya bólint és Liam felé néz aki szokás szerint bunkón ül és a telefonját nézegeti. Mikor észre veszi, hogy anya őt nézi rögtön felemeli a fejét.
- Hirtelen megint szarul érzem magam ugyanis sötét erők lepték el a szobát. - és azzal vicsorítva rám néz. Felmorgok, de mielőtt szólásra nyitnám a számat, anya szó szerint a szabad ágyhoz húz. Nem akarok leülni, de lenyom rá. - Szerintem húzz a közelemből, ha kedves az életed. - figyelmeztet Liam.
- Inkább Te húzz.....Te...Te kis anya lopó! - szisszenek fel mérgesen. Liam értetlenül bámul rám, de én csak felhúzom az orrom.
Aztán hirtelen minden olyan gyorsan történik. Liam elfehéredik majd hirtelen az egész cipőm és nadrágom az ő hányásával lesz tele. Mikor újra normálisan tud ülni pofán röhög mire én elveszítem az eszem és ráugrom majd ütni kezdem a párnáival. Szinte összeverekszünk az ágyában, de úgy gondolom, hogy muszáj megbűnhődnie mivel direkt rókázott le. Anyának és az apjuknak csak nagy nehezen sikerül minket szétválasztaniuk. Hosszú lesz még az éjszaka...
2014. október 28., kedd
' 7.- Kapcsoló
Oh God, nagyon örültem a komiknak :) de komolyan,,,ezért is hoztam ma részt :D remélem örültök és megint komiztok :P a rész lehet egy kicsit unalmas lett, viszont a kövitől kezdenek beindulni a dolgok :D megéri várni ;) komizniiiiiiiii
#THEO
A bejárati ajtót hangosan csapom be magam után, majd lerúgom a lábaimról a cipőimet a kabátomat pedig szó szerint a fogasra dobom. A válltáskám amiben az iskola holmijaim vannak már rég behajítottam valamelyik sarokba szóval megkönnyebbülten sétálok az eddig üresnek vélt házban.Szinte már félelmetes az a tudat, hogy megint egyedül vagyok otthon. Ahogy sétálok a keskeny folyosón, olyan érzés kerít hatalmába mintha a falon lógó képek engem bámulnának.
Mindig is félős kislány voltam azt meg kell hagyni. Életemben talán egy horror filmet néztem Chanellel és az akkori pasijával Deannel. Talán olyan húsz percig bírtam nézni, majd felsikítottam és a kanapé mögé bújtam miközben azt szajkóztam, hogy soha többé nem fogok beszélni egyikőjükkel sem. Ráadásul utána egész éjjel nem aludtam mivel baltás férfiakat meg levágott fejeket láttam a szobámba. Borzalmas volt. Ezért is utálok otthon lenni egyedül a házban. Nem értem, hogy a szüleimnek miért kellett ekkora házat építeniük. Rám nem gondoltak?
A lépteimre még a padló is megreccsen alattam. Ahogy sétálok úgy tudatosul bennem az a tény, hogy megint egyedül vagyok otthon. Anya megint nincs otthon? Ez képtelenség, hisz éjjel dolgozott szóval legkésőbb délelőtt már otthon kellett volna lennie. Lehet még alszik.
Az utam az emeletre vezet, hogy tudjak megbizonyosodni anyám hollétéről. Azonban mikor benyitok egyszerűen már meg sem lepődök rajta, hogy az ágya pont olyan érintetlen mint ahogy tegnap délután hagyta mielőtt elment dolgozni. Itt valami bűzlik. Olyan mintha anya titkolna előlem valamit.
De mit? Furcsán viselkedik az biztos. Ugyanis soha nem szokott otthonról csak úgy lelépni, hogy nekem ne szólt volna. Akár milyen vészhelyzet is van a kórházban mindig szól, hogy tovább marad. Most pedig még csak fel sem hívott! Habár én sem hívtam, mivel eléggé borzalmas napom volt.
Gyorsan előhúzom a telefonomat és máris tárcsázom anya számát. Cseng. Cseng. Cseng. Percekig. Nem veszi fel. Még mérgesebb leszek rá mint eddig volt. Nem jön haza. Nem szól. De még a telefont sem veszi. Most vagy valami történt vele. Vagy pedig valami hülyeséget csinált. Az anyámnál semmit nem lehet biztosra tudni.
Mérgesek megyek vissza a földszintre, majd a konyhába, hogy tudjak össze dobni magamnak egy szendvicset. Amikor kész leszek vele, azzal együtt telepedek le az ebédlőnkbe ahol a tévé van.
Kényelmesen elhelyezkedek fekve a kanapén miközben a szendvicses tányér a hasamon pihen. Imádok így enni a tévé előtt fekve a kedvenc csatornámat bámulva. Viszont ezt akkor nem engedhetem meg magamnak mikor anya otthon van. Szerint fekve veszélyes enni mert a torkomra futhat az étel. A másik ok pedig az, hogy iskola után rögtön tanulnom kell, szóval mikor haza jövök mehetek is tanulni a szobámba és vacsiig ki sem jöhetek onnan. Anya ilyen szempontokból eléggé szigorú. Megértem, hisz önálló anya akinek egyedül kell nevelnie egy serdülőkorban lévő lányt, miközben volt férje valahol Alaszkában bámul nap hosszat egy pingvin családot a saját lányára pedig tesz magasról.
Sötétedik már mikor becsapódik a bejárati ajtó. Szemeim kipattannak és ijedtemben még a kanapéról is lefordulok. Ezek szerint elaludhattam miközben tévéztem.
A padlón ülve igazgatom a hajam mikor anya siet be és az összes cuccát az egyik fotelba dobja. Arcáról süt a kimerültség és mikor végre sikerül leülnie a másik szabad fotelba, megkönnyebbülten fújja ki a levegőt. Szemei alatt fekete karikák éktelenkednek ami nála annyit tesz, hogy álmos.
- Micsoda őrültekháza - csóválja meg a fejét borzadva. És most jön az mikor elmondja azt, hogy mi történt a kórházban. Mikor kisebb voltam élvezettel hallgattam a betegekről szóló meséit. Azonban mostanában valahogy már nem tartom annyira izgisnek ezeket a beszámolóit. - Mikor azon vagyok, hogy végre haza jöhessek, nem behoznak két súlyos esetet? - kérdi saját magától.
- Izgi. - válaszolok valamit, de csak azért, hogy nehogy az legyen, hogy nem figyelek rá. Igazából azzal vagyok elfoglalva, hogy feltápászkodjak a padlóról és üljek vissza a kanapéra. Már már másodszor fordulok le valahonnan. Reggel az ágyamról, most a kanapéról.
- Kicsit sem izgi, ugyanis mind kettejük ételmérgezésben szenved. - mondja anya komoran. Mikor meghallom az ételmérgezés szót rögtön rá kapom a fejem. Ki olyan idióta már, hogy megeszik egy büdös és romlott kaját? Már nem azért, de az embereknek szerintem van annyi eszük, hogy nem eszik meg azt amiről látják, hogy rossz. Én tuti, hogy nem enném meg.
- Szétokádták a fél kórházat? Ráadásul duplán nyomatták a trutyit? - nem bírom ki, hogy ne röhögjek fel.
Jó persze durva mivel számukra nem lehet kellemes, de így külső szemlélőként eléggé viccesen hangzik. Nem lennék a takarítók helyében ugyanis szerintem mikor rájuk jön a rókázás, a legtöbb esetben nem jutnak el a vécéig szóval mindenhova megy a trutyi. Ha ilyen eseteknél ott lennék biztos, hogy nem bírnám ki nevetés nélkül. Persze sajnálnám őket, de akkor is a maguk hibájából történt. Ráadásul kettő személyről beszélünk. Nem hiszem el, hogy az egyikük nem tudta volna figyelmeztetni a másikat, hogy valami nem stimmel a kajájukkal.
- Hidd el nem volt olyan vicces. Holtsápadtak voltak és alig tudtak megállni a lábukon. Ráadásul már a műszakomon kívül hozták be őket, de nem jöhettem el ugyanis az apjuk a legjobb sebész a kórházba. - ez már megint nem érdekel.
- Mi közöd van neked a sebész fiaihoz, mikor te egy közönséges nővér vagy? - kérdezem értetlenül.
- Az apjuk pont akkor operált így nem tudott hozzájuk lejönni. És mivel én már végeztem gondoltam addig rajta tartom a fiúkon a szemem. - na várjunk csak. Ez a téma már nagyon is érdekel.
Szóval az anyámnak fontosabb volt egy orvos két kölyke mint a saját lánya? Ott maradt két idegen gyerekkel minthogy haza jött volna a sajátjához? Az én anyám soha nem szokott túlórázni senki miatt! Akkor ma mégis miért tette? Köze van ennek ahhoz, hogy egy sebészről beszélünk aki orvos szóval nagyobb rangon van mint az én anyám aki egy egyszerű nővér? Talán megijedt, hogy esetleg ez a sebész doki csúnyát mond majd róla a többi dokinak, és az anyám akár a munkahelyét is elveszítheti? Lehetséges ugyanis anyának mindig is ez volt az álom állása. Kiszabadult az iskolapadból és rögtön megkapta az első munkahelyét egy fogorvos mellett.
Mostanában tényleg valami nem stimmel kettőnk között. Eddig sem volt felhőtlen a kapcsolatunk, de most lassan már csak annyit beszélgetünk mikor haza jön. Minden fontosabb a számára mint én. Mondjuk én sem nagyon strapálom magam, hogy ezen változtassak. Eltávolodtunk, vagyis jobban mondva felnőttem. Az időmet amit vele szoktam tölteni most már inkább Chanellel töltöm vagy a többi sulis barátnőmmel.
Lehet, hogy ezért is van annyit távol. Na nehogy már én legyek a hibás azért mert felnőttem. Neki kellene alkalmazkodnia hozzám. Nem pedig elárulnia. Most halálra sértett!
- Te azt akarod nekem mondani, hogy két szaros kölyök miatt jöttél később haza és nem főztél nekem? - fordulok felé villámló tekintettel. Milyen anya már az ilyen? Neki velem kellene törődnie, nem pedig más rókázó kölykével. - Neked fontosabb volt két vadidegen, mint a saját lányod? - a szavaim eléggé bántóan csengenek, sőt szégyenlenem kéne magam amiért ilyen hangnemben merek beszélni a saját anyámmal, de valami oknál fogva most nem érdekel. Haragszom rá és kész.
- Csak segítettem. Nem értem, hogy mit kell ebből ekkora ügyet csinálnod. Mellesleg mindig Te vagy az első a számomra. - küld felém egy kedves mosolyt, de én csak vissza grimaszolok.
- Reggel miattad késtem el a buszt ugyanis Te nem voltál otthon és nem keltett senki - magyarázom csípősen és a kezembe veszem a távirányítót majd dobálni kezdem úgy mint egy labdát. A fejem felett dobálom, anya pedig a tekintetével követi a levegőben. Szerintem azt várja, hogy mikor ejtem ki a kezem közül, de valahogy az a pillanat nem jön el.
- Theo ne dobáld azt a kapcsolót mert véletlenül még fejbe vágod magad vele! - parancsolja szigorúan, de én csak azért sem hagyom abba mert tudom, hogy idegesíti. Én pedig idegesíteni akarom, mivel Ő is felidegesített engem.
- Most már érdekel, hogy mi van velem? - kérdezem bunkón és ismét feldobom a távirányítót.
- Ne beszélj már hülyeségeket. Nővér vagyok, az a munkám, hogy segítsek a betegeken.
- Én meg a lányod vagyok akit megszültél és kötelességed lenne foglalkoznod velem. - flegma vagyok tudom, de már megszokta ezt a stílusomat. Szerinte pont olyan a természetem mint apáé. Nem tudom, mivel kicsi voltam még mikor apa velünk élt. Mióta rendesen emlékszem akkor már elváltak.
- Jó rendben, legközelebb nem maradok bent tovább. Megfelel? - sóhajt fel én pedig csak elvigyorodok. A kapcsolót gyorsabban kezdem el dobálni ugyanis élvezem azt, hogy anya milyen könnyen befolyásolható. Amit mondok ő megcsinálja. Csak azért mert nem akarja azt éreztetni velem, hogy nincs apám. Tökéletes anya akar lenni, nehogy véletlenül megforduljon a fejemben, hogy esetleg felkeresem az apámat és hozzá költözöm.
- Tartozol nekem egy pizzával a reggeli bakid miatt - mondom az elvárásomat amit még reggel találtam ki neki.
- Egyébként képzeld, hogy ezzel a sebész dokival a minap folytattunk egy mély beszélgetést arról, hogy milyen önálló szülőnek lenni és azt mondta, hogy neked találkoznod kéne a fiaival mivel Te pontosan olyan természet vagy mint az Ő idősebb fia. - ez az a pillanat mikor feldobom a távirányítót, de mikor meghallom, hogy milyen boldogsággal beszél a sebészről, meg a találkozóról a fiaival, elfelejtem elkapni a kapcsolót az pedig fejbe kólint. De olyan erővel, hogy a szemeim rögtön könnybe lábadnak és a fejem eszeveszett sajgásba kezd. Anya felkiált majd mellém ugrik. - Theo, vérzik a fejed! - mondja elképedve én pedig a fájó ponthoz nyúlok ahol egy seb pihen. - Jézusom. Ezzel be kell mennünk a sürgősségire. - karol belém, de én nem engedem.
- Anya Te flörtölsz ezzel a dokival? - igen ez most a legfontosabb a számomra. Ez borzalmas! Nekem nem kell mostohaapa. Ráadásul ennek még gyerekei is vannak. Azonban a drága édesanyám nem válaszol erre a kérdésemre.
- Kicsim Te vagy az egyetlen olyan ember a Földön aki képes beszakítani a saját fejét egy távirányítóval. - hát ha azt vesszük lehet igaza van. Ki olyan ostoba, hogy fejbe dobja magát és még be is szakad. Csakis én lehetek ilyen szerencsétlen...
2014. október 25., szombat
' 6.- Ital
Helloovvvv!!! Ugye nem kellett sokat várni a friss részre? Szerintem nem..hoztam volna én előbb is csak csütörtöktől még mindig sokkos állapotba vagyok : ÁÁÁ JÖNNEK A FÉRJEIM BÉCSBE!!,,,mély levegő be és kifúj..lenyugodtam :P és tegnap kijött az új klip is szóval azóta állandóan azt bámulom, h legyen meg a rekord :3 jó őrült vagyok, de az van...megpróbálok a napokban lenyugodni mert így valahogy semmi másra nem tudok koncentrálni xD de az már biztos h júniusban ismét olvasni fogtok egy új koncert élményes beszámolót tőlem, ami már a második lesz ezen a blogon :) és megint elkalandoztam xD öhmmm...olvasni meg komizniiiii
Mikor elhaladnak előttem le sem veszik rólam a szemüket. Sőt az sem kerüli el a pillantásomat, hogy a középen haladó lány feljebb húzza az amúgy is mini szoknyáját. Csak az nem esik le neki, hogy hosszított felsőt visel szóval sehogy sem fogok semmit látni a fenekéből. Pedig szívesen megnézném Őt közelebbről is, de a suli előtt már nem zaklathatom a gólyákat, mivel a tanárok árgus szemekkel figyelik Őket mivel még kicsit.
A szélső csaj annyira álmodozva bámul, hogy kis híján elesik egy kavicsban, de szerencsére a két barátnője elkapja. Magamba majd megfulladok a röhögéstől amiért ilyen szerencsétlen. Felegyenesedik paprikavörös fejjel és a tekintetemet keresi. Szeplők vannak az arcán és pisze orra van, ráadásul vörös a haja. Még csak melle is! És én ezt nem röhögtem pofán? Most azt fogja bemesélni magának, hogy bejön nekem. Pedig nem. A középen haladó jó seggű lány rám mosolyog bátortalanul és olyan mintha a tekintetével megköszönné, hogy nem nevettem ki a barátnőjét. Én is elmosolyodok és intek egyet, de csak azért mert hármuk közül Ő néz ki a legjobban és szívesen eljátszadoznék vele valamikor.
A lányok elmennek én pedig még mindig maradok. Harrynek mostanában nagyon a szokásává vált, hogy hosszú perceket kell rá várnom. Ha nem ismerném még azt hinném, hogy csaj van a dologba. Azonban tudom, hogy az öcsém nem valami nagy csajozógép. Szerencsére nem meleg, vagy valami. Egyszerűen csak jobban érdekli a tanulás meg a többi ostoba programja mint a lányok. Az első csókjánál is totál beégette magát. Volt egy lány aki velem akart mindenáron összejönni, aztán sikerült levakarnom Őt magamról mivel nem jött be és mondtam neki, hogy az öcsém is épp olyan dögös mint én vagyok. A lánynak pedig épp elég volt ez is ugyanis neki mindegy volt csak Paynel járhasson. Sulibál volt és együtt mentek, a lány pedig mert tovább lépni, vagyis Ő volt az aki megcsókolta Harryt. Ezzel nem is lenne akkora baj ha az öcsém nem futott volna el. Igen, Harry mikor felfogta, hogy mi is történik vele berezelt és elfutott. Napokig bezárkózott a szobájában, majd anyának sírva mesélte el, hogy mi történt vele. Harry néha tényleg furcsa.
- Én úgy emlékszem, hogy neked még csak rá sem szabad nézned a gólyákra. - tekintetemet elfordítom a három lányról majd egyenesen Kelly arcával találom szembe magam. Annyira közel áll már hozzám, hogy szinte érzem a hideg leheletét az arcomon. Ő nem hátrál én pedig nem tudok mivel mögöttem van a kapu. Kelly mindig is az a lány volt aki mindent megkapott mivel jól nézett ki. Szívesen megdugtam már volna nem is egyszer, csak az a gond, hogy Ő többet szeretne tőle. És, hogy őszinte legyek nem hiszem azt, hogy Ő az a lány akivel járni szeretnék a közeljövőbe. Túl jól néz ki és ha összejönnék vele akkor minden percben azon kéne idegeskednem, hogy kivel csal meg. Mert megcsalna ugyanis imádja hülyíteni a pasikat. Valami oknál fogva mégis pont rám esett a választása akivel meg akar állapodni. Dugtunk párszor, jó volt, és ennyi. Pár hónap múlva elválnak az útjaink és akkor még csak látni sem fog. Most is csak akkor beszélünk mikor valamelyikőnknek hiánya van. Igen, Kelly azok közé a lányok közé tartozik akivel szívesen eljátszadozom mikor unatkozom, szóval Ő nem azon a listán van amin az egy éjszakás lányok vannak.
- Ezt pont Te teszed szóvá nekem? - vonom fel a szemöldökeimet vigyorogva miközben kezeimet kihúzom a zsebeimből és egyenesen az előttem álló lány derekára teszem. Semmi reakciót nem vált ki belőle az érintésem mivel a számára normális. Ha egy lány tényleg totál belém van zúgva már észre vettem, hogy libabőrös lesz és megremeg már csak a puszta érintésemtől is. - Úgy emlékszem, hogy ez rád is igaz csak más szemszögből. Ugyanis nem én voltam az akit rajta kaptak a kémia laborban a matek tanárral. - kacsintok rá ravaszul. Kelly hanyagul vállat von miközben arca csak úgy sugárzik. Büszke rá, hogy egy tanárt miatta rúgtak ki az iskolából majd bírósági ügy lett mivel Kelly kiskorú volt mikor az eset történt. Soha nem értettem, hogy miért pont a kémia laborra esett a választásuk. Mondjuk azt sem értem, hogy hogyan volt gusztusa kikezdeni egy tanárral. Akár mennyire dögös lenne az egyik tanárnőm akkor sem hajtanék rá. Az már nekem is durva lenne.
- Megérte, ugyanis az volt életem legjobb szexe - vigyorodik el, erre én úgy teszek mintha halálra lennék sértődve. Hiába nem mondja tudom, hogy velem is élvezi mert akkor nem jönne vissza hozzám. Valamiért mindig vissza jön, szóval mégis csak tudhatok valamit.
- Mégis mindig hozzám jössz vissza - kacsintok rá és egy puszit nyomok a szájára.
Az egész egy másodpercig tart. A szám éppen hogy csak hozzá ér a szájához máris elhúzódom tőle. Pedig tudom, hogy Kelly ennél sokkal többet akart. Két tenyerét az arcomra helyezi, hogy tudjon végig simítani rajta, mikor kezét pontosan arra a pontra helyezi ahol Theo Morris a töri könyvemmel bántalmazott. Igen, fáj. Nem, nem fogom beismerni! Tök ciki, hogy lány létére ilyen erővel bír. Inkább nem is ciki hanem félelmetes. Persze én nem félek Tőle. Ha úgy lenne simán győznék vele szembe. De mint mondtam én nem ütök meg lányt.
- Mi történt a homlokoddal Édesem? - kérdezi elérzékenyülten és egy lágy puszit lehel a homlokom lévő fájó pontra.
Ezek szerint nem csak fáj hanem még látszik is. Ezért kinyírom Theot! Csak találkozzak vele, de én nem egy sima töri könyvel fogom fejbe vágni, hanem egy enciklopédiával ami több ezer oldalból áll. Miatta még a könyvtárba is bemegyek csak azért, hogy tudjam kikölcsönözni a suliban lévő legvastagabb könyvet. Majd aztán megtanulja, hogy engem nem lehet csak úgy könyvekkel dobálni. Mondjuk ha ébren lettem volna akkor most sem sikerült neki. Ha nem lenne a történelem óra olyan unalmas akkor nem aludnék el.
- Fejbe vágtak egy töri könyvel - mondom és megint elönt a düh ahogy arra a ribancra gondolok. Komolyan miért kell ennyire megkeserítenie az életemet? Nem haragudnék meg érte ha elköltözne mondjuk a Holdra. Habár az nem jó mert onnan vissza tudna jönni. Inkább költözzön el valamilyen lakatlan szigetre. Vagy akár hova, csak jó messze legyen tőlem.
- Jaj, Te szegény - szisszen fel Kelly és elhúzza a kezét a homlokomról, majd helyette a kabátom gallérjával kezd el játszadozni. - Ha akarod én szívesen ápolgatlak, hogy ne fájjon. - mondja hízelgően és megnyalja az alsó ajkát. Szóval dugni akar és már megint velem. Istenem ha most nem lenne rajta ilyen mély kivágású póló és nem látnám a melleit esküszöm vissza utasítanám ugyanis megígértem Harrynek, hogy csinálunk apának kaját szóval csak vele foglalkozom. De mivel annyira hívogatóak Kelly mellei, hogy a farkam már így is alig fér el a nadrágomba a látvány miatt, hogy egy csapásra elfeledkezem Harryről és a közös programunkról. Kellyt már úgy is rég barangoltam be.
- Egy kis kényeztetés jól esne - mondom ki végül a döntésemet. - Este várlak. Tudod, hogy hol lakom. - teszem még hozzá.
- Oké...- válaszolja Kelly és a nyakamba ugrik. Kezeim még mindig a derekán pihennek, de ahogy ölelem úgy szorítom Őt jobban meg. Csak akkor engedem el mikor mellőlem valaki megköszörüli a torkát. Kelly rögtön elenged, majd egyszerre nézünk Harryre. Fején a jól ismert sapkája pihen amiből kikandigálnak a göndör tincsei amiket próbál szinte minden percben vissza dugni a sapija alá. Hiába a harc azok csak nem akarnak úgy maradni ahogy Ő akarja.
- Szia öcsi! - köszöntöm Őt boldogan. Tényleg boldog vagyok mert így legalább megszabadulok Kellytől aki szerencsére veszi is a lapot, hogy ideje lelépnie ugyanis búcsúzóul egy puszit a nyom az arcomra majd csatlakozik egy kisebb lánycsapathoz akikkel aztán vihogva tovább állnak.
- Megint új csaj? - forgatja meg a szemei bosszúsan Harry majd karba fonja a kezeit. Gyorsan körül nézek és megnézem, hogy ne a hallgatózik valaki körülöttünk. Nem értem, hogy az öcsémnek miért kell ennyit foglalkoznia az életemmel. Semmi köze hozzá, hogy kivel kavarok. A csajozás nem betegség! - Reggel még egy fekete hajú lánnyal smároltál, most meg egy szőkével cseréltél nyált. Hány csajod van neked egyszerre? - kérdezi rosszindulatúan.
- Egy sem ugyanis szingli vagyok, de ezt Te is jól tudod - válaszolom egyhangúan. - Ezek a lányok hidegen hagynak engem. Egyszerűen csak jó velük játszadozni. - nevetek fel jóízűen. Harry zöld szemei azonban elsötétülnek. Ő inkább a kapcsolatok híve.
- Szóval csak kihasználod Őket - kezd el hümmögni pontosan úgy mint anya mikor valami nem tetszett neki. Felháborodhatnék Harry kijelentésén. Állíthatnám az ellenkezőjét, de akkor hazudnom kéne az öcsémnek. Család tagoknak pedig nem szeretek hazudni, pláne nem Harrynek. Igaza van abban, hogy csak kihasználom a lányokat, pedig tudom, hogy szinte az összes hosszabb távra tervez velem. Egy csomó lány sírt már miattam mert én nem úgy viselkedtem ahogy kellett volna. Csak a gond az, hogy ez engem valamiért nem zavar. Élvezem, hogy kihasználhatom Őket és kész. Ezen pedig senki és semmi nem tud változtatni. - Bele sem gondolsz abba, hogy esetleg fájdalmat okozol nekik?
- Őőő...nem. - csóválom meg a fejem.
- Tudod nekik lehet vannak érzéseik nem úgy mint neked! - utálom azt, hogy Harry tizenhat évesen okosabb mint én tizennyolc évesen. Pedig én fogok lassan érettségizni nem pedig Ő.
- És kit érdekel? Nekem nem kell barátnő és kész - csattanok fel idegesen, Harry pedig meghökken. Tudom nem szabad vele kiabálni mivel hamar elsírja magát, de évekig nem lehet ennyire kisfiú. Vagy talán még húsz év múlva is anyát fogja gyászolni? Apa miért tesz valamit vele, hogy végre lépjen túl ezen a traumán. A végén még kimarad minden jóból. Mindenkinek fáj, hogy meghalt anya, de tudjuk gyászolni Őt a szívünkben. Nem úgy mint Harry. Jó, hogy beszélni lehet előtte, szinte csoda, hogy ettől nem bőgi el magát. - Menjünk haza. Justin már az autójánál vár. - váltok inkább témát. Én elindulok azonban Harry ugyan ott áll ahol eddig.
- Te azt akarod, hogy én szálljak be a lökött haverod autójába? - kérdezi megszeppenve. A túlzott óvatosság. " Minden rossza ami egy kicsit is izgi " elv, kitalálója Harold Payne.
- Harry könyörgöm ne légy már ennyire beszari - sóhajtok fel és az Ég felé emelem a pillantásom. Miért kell ilyen lúzer öcsémnek lennie? Egyébként Ő régebben nem volt ilyen. Normális fiú volt. De aztán anya meghalt és most már kezdem úgy érezni, hogy az öcsém is meghalt vele együtt. - Justin haza visz és így több időnk lesz apának főzni - váltok hangstílust és elmosolyodom. Harry szemei rögtön felcsillannak. Merem azt mondani, hogy azt hitte, hogy elfeledkeztem arról amit reggel ígértem meg neki. Soha nem feledkeznék el arról amit az öcsémnek ígértem meg. - Vagy már nincs kedved?
- Nekem van kedvem, ha neked van kedved - válaszolja izgatottan.
- Nekem van kedvem. De ahhoz akkor most be kell ülnöd Justin kocsijába, hogy tudjon haza vinni minket. - ez még alkunak is jól hangzik. Nincs főzés ha nem ül bele az autóba. Kénytelen lesz választani.
- Nem fog gyorsan vezetni, ugye? - kérdezi meg miközben csak az egyik szemöldökét húzza fel. Szóval ha most azt mondom, hogy gyorsan fog vezetni akkor nem száll be és akkor apa le fog cseszni, hogy hagytam azt, hogy Ő buszozzon én meg egy kényelmes autóval jöttem haza.
- Mikor vezetett Ő gyorsan? - tárom szét a kezeimet értetlenül. Harry arcól le lehet olvasni az igazságot, vagyis azt, hogy Justin mindig gyorsan vezet. - Nyugi, most nem fog ugyanis megkértem rá. - nyugtatom meg.
Végül aztán sikerül rábeszélnem Harryt, hogy üljön be az autóba. De egész úton szinte még csak levegőt sem mer venni és eléggé csúnya pillantásokkal áld meg a hátsó ülésről. Szerencsére Justin hallgatott rám és próbált nem annyira gyorsan menni. Mikor megérkezünk a házunk elé rögtön tudom, hogy az öcsémnek még ez a tempó is gyors volt ugyanis Ő az aki először száll ki. Bevár engem is majd az utunk egyenesen a konyhába vezet. A táskáinkat ledobáljuk a padlóra és körbe nézünk a helysége.
Minden ugyan úgy van ahogy reggel hagytuk. A tejes üveg az asztalon pihen a piszkos poharainkkal együtt. Ha anya élne akkor itt már minden csillognak és meleg ebéd várna minket. Viszont apa lehet még mindig nincs is otthon.
- Igyunk tejet, hogy több legyen az energiánk - a két asztalon pihenő poharat megtöltöm az asztalon heverő tejjel ami egész nap ugyan ott áll. Mind ketten megfogjuk a tejjel teli töltött poharainkat majd iszunk belőle.
Éppen, hogy csak lenyel az első cseppet hányingerem támad. Kegyetlen rossz íze van. Harryre nézek akinek éppen olyan rosszul áll a szája mint az enyém. A poharába szagol, erre én is követem a példáját. Szerintem a tejnek nem ilyen büdös, orrfacsaró szaga szokott lenni. Ismét iszom belőle hátha most már normális íze lesz és megiszom az egész pohár tartalmát. Harry csak iszogatja.
Addigra az én hasam morogni kezd és valami csak fel akar törni belőlem.
- Te Liam...- kezdi Harry nyöszörögve miközben a hasát fogja. - Szerintem ez a tej romlott volt. - és ez a szó mikor elhagyja a száját a gyomrom görcsbe rándul és szerintem még a múlt heti kajától is megszabadulok, pont úgy ahogy Harry is. Rosszul leszek ha most ételmérgezést kaptunk...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)






.gif)
