2015. május 9., szombat

| Chapter Fifty - One |

Hellóóó!!! Ismét új szemszög amit ismét csak vártatok ;P remélem elnyeri a tetszéseteket és komiztok :D 




| MIRA NELSON |

Az ajtó végleg becsukódik utána én pedig lassacskán csúszom le a hideg padlóra miközben hátamat a falnak támasztam és magamhoz húzom a térdeimet, hogy tudjam áttölelni őket, vállamat pedig a térdeim hegyére helyezem és úgy bámulok előre lesokkolt agyal.
Liam megcsókolt. Liam szerelmet vallott nekem. Én pedig elküldtem. 
Elküldtem, de vajon igazából tényleg ezt akartam tenni? Ha tényleg ezt akartam, akkor most miért hullanak a könnyeim akár hányszor csak eszembe jut az arca miközben azt próbálja bizonygatni, hogy belém szeretett. Fájdalmat okoztam neki, és magamnak is.
De az istenit, hogy lehetséges az, hogy belém szeretett? A legjobb barátja vagyok már évezredek óta, - na jó pontosan öt évvel ezelőtt lettünk csak barátok, de nekem úgy tűnik mintha csecsemő korunk óta ismernénk egymást. Annyi minden megtörtént már velünk, és tudtam is, hogy még sok mindenen fogunk végig menni, de arra soha nem gondoltam volna rá, hogy majd pont a szerelem lesz ami közénk áll, ráadásul nem az Ő részéről. Magamban nem bíztam e téren. Számomra mindig Ő volt a srác, aki aranyos, tökéletes, és ha nem lett volna a legjobb barátom biztos, hogy többet akartam volna Tőle. Soha nem mertem más szemmel ránézni, csak úgy mint a barátomra. Akkoriban eszembe sem volt egy fiúra úgy rá nézni mint akibe szerelmes lehetnék. És a fiúk sem néztek rám ami érthető is volt, hisz sovány voltam, két számmal nagyobb ruhákat hordtam és mindenki csúfolt. Ezért Liamet is csak úgy vettem mint egy fiút, aki a barátom, sőt a legjobb barátom. Persze jó érzés volt mikor megölelt, vagy megpuszilt, de tudtam, hogy ennek úgysincs semmi jelentősége mivel biztos, hogy nem azért csinálja mert tetszem neki. Nem is akartam azt, hogy tetszek neki. Egészen mostanáig. Nem gondoltam arra, hogy ha egyszer majd visszont látom akkor egy férfit kapok helyette. Egy dögös férfit, aki eléri mindenkinél, hogy belé szeressen. És már én sem vagyok az a nyomi kislány, aki fél a fiúktól. Hazudnék ha azt mondanám, hogy mostanában nem fantáziáltam Liamről. Sőt büszke voltam magamra akár mikor csak bókolt. Életem egyik legjobb napja volt mikor közölte, hogy szakított Cat-tel. De mikor rágondoltam mindig eszembe jutott Louis. A pasim, akivel együtt lakom, aki bemutatott a szüleinek, aki képes lenne értem megcsinálni mindent. És én mégis úgy érzem, hogy hiányzik valami. Mégpedig a bizalom. Képtelen vagyok a múltamról beszélni neki mivel tudom, hogy úgy már nem kellenék neki. Egy kapcsolat ami tele van hazugságokkal és nem csak felőlem. A múlt tabu a számunkra. Csak a csillogás, a mostani életünk a fontos. Nekem pedig ez nem elég. Szeretem Louist, de nem úgy mint...Liamet. Basszus kimondtam! Na és akkor mi van? Szerintem ez egyértelmű volt mindenki számára. Liam ismer és a barátom, természetes, hogy hozzá kötődöm jobban. Csak itt van Louis, akit nem akarok összetörni. Na meg a banda. Ha Liam miatt szakítanék Louis-val akkor a One Directionnek vége lenne ráadásul miattam. A fél világ már így is gyűlöl amiért Louis barátnője vagyok.
Az egy dolog, hogy én mindig éreztem Liam iránt valamit, de arra nem számítottam, hogy Ő is. Arra duplán nem számítottam, hogy szerelmet is vall. Mégis mikor jött rá, hogy szeret? Hisz semmi észrevehető nem volt rajta. Vagy igen? Bókolt egy csomószor. kereste a pillanatokat mikor hozzám érhetett, bunkó volt mikor nem beszéltem vele, ráadásul hirtelen a Louis-val való kapcsolata is megromlott pont az után mikor én feltűntem a színen.
El kell mennem Liamhez most azonnal! Meg kell mondanom neki mindent. Nem lehet vége a barátságunknak. Barátság? Itt már nem arról van szó. Több akarok lenni mint a barátja.
- Mira? - csak az egyik cipőmet sikerül magamra vennem. A ruhám még mindig az van rajtam mint az este folyamán. Csak egy hosszított felső és semmi más, - na meg most az egyik pár csizmám. De amint meghallom Louis hangját hirtelen elfelejtem, hogy szükségem lenne a másik pár csizmámra is, meg a kabátomra. Miért pont most jött haza? Akkor sem fog tudni megállítani. - Cicus hol vagy? - kérdezi meg ismét és hallom ahogy elkezd sétálni a lakásban. Nincs egyedül, mivel valaki leül a kanapéra is. Nem kell sokáig keresgélnie ugyanis hamar megtalál a gardróbnál. Kíváncsian néz végig rajtam. Hazudozásra fel, már megint. - Készülsz valahová? - von kérdőre kíváncsian.
- Női gondok. - hazudom szemrebbenés nélkül.
- Jól vagy? - lép közelebb felém és a derekamra teszi a kezét. Semmi érzést nem vált ki belőlem, nem úgy mint Liam. Mikor ő hozzám ért akkor olyan érzés fogott el mintha áramot vezettek volna a testemben.
- Igen...vagyis nem, de Te ezt úgysem értheted. - csóválom a fejem és a hatás kedvéért a hasamra teszem a kezem. Louis kék szemei aggódva figyelnek és még jobban magához húz.
- Megrémisztesz. - suttogja és elkezdi a hátamat simogatni. Kellemetlenül érzem magam. Ő aggódik én pedig hazudok. Sőt arra készülök, hogy szerelmet vallok egy másik fiúnak.
- Jól leszek. Egyszerűen csak szükségem van valamire. - húzódok el tőle és elhúzom a számat. Louis megértés képpen bólint, sőt még a kabátomat is segít magamravenni. Nem kell tükörbe néznem, de tudom, hogy hülyén nézek ki. A lábaimat nem fedi semmi, de kit érdekel? Beszélnem kell Liammel. Szerencsére nem kérdezősködik tovább mivel eleve nem is tudja, hogy mi a konkrét bajom. Még jó, hogy a fiúk megrémülnek attól mikor a lányok a női gondokról kezdenek el beszélni nekik. Megfogja a kezem és úgy kísér ki a szobából. A megérzésem jó volt mikor azt mondtam, hogy nincs egyedül. Zaynt is magával hozta. Gondolom kicsit ki akarják szellőztetni a fejüket a sok dalírás után.
- Zayn ma elmarad a palacsinta. Mira nem érzi jól magát és valamilyen bogyókra van szüksége. - néz rá fekete hajú barátjára Louis miközben kezét a vállamra helyezi és úgy von közelebb magához, hogy egy puszit nyomjon a fejem búbjára. Próbálok olyan tekintetet fágni mint akinek tényleg hatalmas fájdalmai vannak. Vajon milyen bogyókra célzott az előbb Louis? Miért van olyan érzésem, hogy maga sem tudja?
- Kár - mondja Zayn, de kicsit sem úgy néz ki mint aki tényleg nagyon sajnálja, hogy el kell otthonról mennem. - De azért a focimaratont megtartjuk? - pillant rá Louisra kétségbeesetten. A mellettem álló srác vigyorogva bólint. Szóval megint egész éjjel playstationozni fognak és semmi mással nemtörődni.
- Még szép. - kacsint rá jókedvűen Louis. Hirtelen én már nem is vagyok fontos a számára. Fontosabb egy hülye videójáték mint én. És mi lenne akkor ha tényleg rosszul érezném magam? Akkor is inkább Zaynel foglalkozna?
- Akkor én nem is zavarok tovább. - húzom fel az orrom felháborodva és jobban a nyakamra húzom a kabáromat. Louis észhez kap és ismét rám figyel.
- Vigyázz magadra Cicus - simít végig az arcomon kedvesen, majd egy gyors puszit nyom rá. - És siess haza! - kéri aranyosan. Válaszadás képpen bólintok, de mikor elfordulnék tőle még egy csókot nyom az ajkaimra. Nem csókolom vissza. Sőt inkább borzalmasan érzem magam. - Szeretlek. - teszi hozzá még utoljára mosolyogva. Ez az a pillanat mikor végleg kisétálok a lakásból mivel úgy érzem, hogy megfulladok az érzéseimtől. Louis nem ezt érdemli. De ha tényleg jobban éreztetné velem, hogy szeret, akkor titokban nem ábrándoznék egy másik fiúról. Liam mégcsak nem is a pasim, de mégis jobban érzem azt, hogy Ő tényleg törődik velem és képes harcolni értem. Nem pedig féltékenykedni.
Próbálok nem Louisra gondolni az úton miközben Liam lakásához vezetek. Nem tudom, hogy mi lesz most. Hogy fog hozzám viszonyulni Liam. Hisz elküldtem! Most meg csak úgy becsengetek hozzá. Ráadásul azt sem tudom, hogy mit akarok neki mondani. Félek a jövőtől. Lehet hülyeséget csinálok ha most becsengetek hozzá. Talán az lenne a legjobb ha így hagynék mindent. Vagyis megszakítanám vele a kapcsolatot. De képtelen vagyok. Kell nekem Liam. És nem csak úgy mint egy barát.
Remegő kezekkel nyomom meg az ajtóján lévő csengőt. Nem telik el pár másodperc máris nyitódik az ajtó és megjelenik előttem egy szál alsógatyában. A szívem hevesebben kezd el dobogni ahogy végignézek a csupasz felsőtestén. Képzeletben azt látom, hogy megfogom a hasán lévő kockáit. Az alsója szűkösen áll rajta, szóval próbálok nem is törődni vele.
- Mit akarsz? - kérdezi kicsit sem kedvesen a résnyire kinyitott ajtón keresztül. Egyik lábamról a másikra állok közben azon gondolkozom, hogy mit mondjak neki.
- Én csak...- elakadok, de Liamnek ez nem tetszik. Unottan megforgatja a szemeit és már épp azon lenne, hogy becsukja az ajtót. Gyorsabb vagyok nála, így mikorra sikerülne becsuknia én nem engedem neki. Csodálkozva pislog rám, de mikor szólásra nyitná a száját én akcióba lendülök, vagyis szó szerint a nyakába vetem magam, két lábamat a dereka köré tekerem a kezeimet pedig a nyaka köré helyezem. Fejünk vészesen közel van egymáshoz. Érzem minden egyes levegő vételét. Két keze szét van tárva és nem tudja, hogy mit kezdjen velük. Úgy csimpaszkodok a testén mint egy majom. A mogyoróbarna szemeit nézem amik szokás szerint csillognak. Viszont most veszem észre először, hogy feltűnik bennük az én tükörképem. A szemei csillogásának az okozója én vagyok.  Ez a felismerés pedig elég okot ad arra, hogy az ajkaira vessem magam. Képzeletben hallom ahogy a jól ismert tüzijáték megszólal, de számomra még ennél is jobb érzés kerít hatalmába. Mint mikor totál betép valaki és leblokkol az agya miközben csak egy dologra tud koncentrálni, - ez az egy dolog az én esetemben Liam ajka. Többet és többet akarok belőle. Az egész testemen érezni akarom a csókja nyomát. És meg is fogom kapni. De Ő még nincs felkészülve, mivel miközben én csókolom Ő csak vigyorog boldogan, viszont megérkezem a kezeit a fenekemen, vagyis úgy tart meg. Szorosabban szorít magához és ennek következtében megérzem a hasamon az ágyékát.
- Majom. - húzódik el tőlem mosolyogva és hirtelen már nem is bunkó. Elképesztő, hogy mikre képes a csókom. Jó biztos miattam volt bunkó, hisz elküldem miután Ő szerelmet vallott nekem.
- Majom, akit Te szeretsz. - nyalom meg az alsó ajkát és azt akarom, hogy megint csókoljon meg. Elhúzza a fejét és megrázza. Nem értem, hogy miért hezitál. Hisz itt vagyok. Megcsókoltam. Egyértelmű a válaszom nem?
- Ez igaz. Viszont azt nem tudom, hogy veled mi a helyzet. - mondja és enged a szorításból vagyis már nem fogja olyan erősen a seggem. Nem akarom Őt elengedni. A nyakánál fogva húzom magamhoz, de még mindig nem engedi, hogy megcsókoljam. Elfordítsa a fejét. Szóval játszani akar. - Túl heves vagy baba ami tökre bejön, csak az a gond, hogy én nem olyan vagyok aki engedi kihasználni magát. Nálam az érzések a nyerők. - kezd el cincogni és ravaszul elmosolyodik. Azt akarja, hogy valljak neki szerelmet. Eddig még soha senkinek nem vallottam szerelmet. Mikor Louis-val az érzéseinkről beszéltünk, én csak annyit mondtam, hogy tetszik nekem. De Liamnek ez nem elég. Ő sokkal többet érdemel.
- Most azt akarod, hogy valljak szerelmet a legjobb barátomnak? - kérdezem és a nyakát kezdem el cirógatni az ujjaimmal. Felkuncog, az arca pedig felderül.
- Gyerünk Mira mond ki. - kacsint rám.
- Mit? - teszek úgy mintha nem tudnám, hogy miről van szó.
- Tudod Te nagyon jól. Addig nem beszélek veled. - rázza meg a fejét és már épp azon lenne, hogy elengedje a fenekemet, mikor én megrémülök.
- Szeretlek Te hülye. - mondom ki a bűvös mondatot mosolyogva. Liam elhúzza a száját mit akinek nem tetszik valami. Az én szerelmi vallomásom jobb mint az Övé volt.
- Ez így tök sablonos. Érzések kellene Mira, érzések. - érzések. Nekem olyanok vannak?
- Mit vársz Tőlem még? Nem elég, hogy képes voltam miattad hazudni Louisnak mivel téged szeretlek? Ha nem fogod fel sajnálom! Tudod jól, hogy milyen béna vagyok a pasik terén. Évek kellettek míg rájöttem arra is, hogy Te vagy a számomra az ideális pasi. - mérges vagyok. Le akarok mászni róla, de hirtelen megint erősebben szorít magához. - Tegyél le! - kérem, miközben ő csak sejtelmesen mosolyog.
- Téged csak egy helyen foglak letenni. Még pedig az ágyamban. - egy ravasz mosoly kúszik az arcán, ami engem csak még jobban felizgat.
- Én benne vagyok. - válaszolom gondolkodás nélkül miközben két kezem közé fogom az arcát és úgy húzom közelebb magamhoz, hogy tudjam megcsókolni. Sokkal hevesebben csókol vissza miközben elindul előre és csak akkor tesz le mikor már az ágyánál vagyunk. Gyengéden fektet le majd mászik felém, de egy percre sem vállnak el az ajkaink. A kezeim önálló életre kelnek. A nyakáról áttérnek a hasára ahol végig simítok, majd meg sem állnak az ujjaim a merevedéséig. Érzékien simítok végig a dudoron, de hirtelen abbahagyja a csókolózást. Én azonban nem törődöm bele ilyen könnyen. Felemelem a fejem, hogy tudjam ismét megcsókolni, ám nem csókol vissza. - Akarlak Liam. - nyögöm az ajkaiba.
- Én viszont nem. - mondja határozottan. A szemeim egyszerre pattannak ki, majd nézek rá. Azt mondta, hogy nem akarja? Elhúzódik tőlem majd az ágy sarkába mászik és a szőnyeget kezdi el kémlelni.
- De hisz mondtam, hogy szeretlek. - mászok mellé értetlenül.
- És én is téged. Pont ezért nem akarlak rögtön az első adandó alkalommal megdugni . Hogy néz már ez ki? - néz rám tanácstalanul és kínosan elneveti magát. Szerintem nincs benne semmi rosz. Legalább most már tudom, hogy nem csak a szexre hajt.
- Engem nem zavar. Sőt, már egy csomószor elképzeltem, hogy milyen lehet veled az ágyban. - simítok végig a kezén. Nem vált ki belőle semmit. Fejemet a nyakához emelem, - jobban mondva a füléhez, - és apró puszikkal borítom be.
- Mira, ne csináld ezt! - mondja fájdalmasan. - Nem akarlak kihasználni.
- Nem is használsz ki. - válaszolom és még egy puszit nyomok a nyakára.
- Mi van Louis-val? Ha megtudná...
- Kitől tudná meg? Ha most elküldesz remélem tudod, hogy aztán hiába jössz hozzám könyörögni, hogy bocsájtsak meg. - húzódom el tőle és tényleg már azon vagyok, hogy felálljak mellőle mikor a csípőmre teszi a kezeit és bele húz az ölébe.
- Most, hogy megszereztelek, többé nem eresztelek el Mira Nelson. - néz a szemem közé. Hevesebben kezd el dobogni a szívem és ismét én vagyok az aki megcsókolom...

2015. május 8., péntek

| Chapter Fifty |

Hatalmas tapsot kérek, Itt az 50. rész amit imádtam írni :D de komolyan.....remélem sokan örülni fogtok neki és pont úgy fogjátok imádni ahogy én imádtam miközben írtem :P 8 rész maradt hátra :c de ez a 8 rész tele lesz izgalommal ;) komizniiiiiiii





- Mi, a banda három szingli tagja, ma belevessük magunkat az éjszakába! - rikkantja el magát Harry mire Niall elkezd hangosan tapsolni. Nem nézek rájuk, sőt még csak nem is válaszolok. Eleve mérges vagyok rájuk csak azért mert szó nélkül már megint feltűntek a lakásomba. Amióta kórházba kerültem és egyetlen egy éjszakára bentartottak megfigyelésre, azóta hármuk közül, - Niall, Harry és Zayn, - valaki mindig van nálam, Louis kivételével. Ő mostanában megint eléggé ferde szemmel néz rám. Talán azért mert úgy gondolja, hogy ismét veszélyt jelentek a barátnőjére. És ezen most már vitatkozni sem akarok, mivel én is úgy érzem, hogy tényleg veszélyt jelentek a kapcsolatukra. Már rég el akartam volna mondani Mirának az érzéseimet, - érzéseimet, amikről még én sem tudok rendesen beszélni, mivel még mindig lesokkol az a tudat, hogy beleestem a legjobb barátomba, - de aztán mindig elvetem ezt az ötletemet, mivel eszembe jut, hogy a lány miért akarta távol tartani magát tőlem. A banda miatt. Ha most szerelmet vallanék Mirának, és a lány is pontosan így érezne irántam, akkor Louis gondolkodás nélkül kilépne a bandából miattam. És mindenki meg is értené. Mikor összeraktak minket mint egy banda, rögtön a közös esténken arról kezdtünk el beszélgetni, hogy mi lenne akkor ha ugyan az a csaj tetszene meg valamelyikőnknek. Megfogadtuk, hogy soha nem jönnénk össze egy olyan lánnyal aki a bandából másnak is tetszik. Úgy érzem, hogy ezt a fogadalmamat én megszegtem, vagyis még nem egészen. Louis szereti Mirát, és az van, hogy én is. Louis jár Mirával, és az a helyzet, hogy én is pontosan azt szeretném. Mira pedig egy és ugyan az a lány, így Louisval ugyan abba a csajba szerettünk bele. Ha kiderül, hogy mit érzek Mira iránt, akkor nekem vége, úgy ahogy a bandának is. Louist semmi nem fogja érdekelni, csak az, hogy nekem rossz legyen amiért elvettem Tőle a csaját. Miket hordok én itt össze? Én még nem vettem el senki csaját! Csak szeretném. De tökmindegy, mivel szerintem semmi esélyem nincs Miránál. Számára én még mindig a legjobb barátja vagyok, sőt a nemlétező fiú testvére. Soha nem lenne képes belém szeretni.
Mondjuk ezen már vitatkozhatnánk. Mióta újra együtt vagyunk, Mirán is feltűnt pár változás. És itt nem a külsőjére célzok, hanem arra ahogy velem viselkedik, mikor véletlenül hozzáérek, esetleg megpuszilom. Nem egyszer zavarban van Tőlem, és ha bókolok neki rögtön elpirul. Mint egy tini lány. Lehet, hogy ez még semmit nem jelent, egyszerűen csak ilyen. Ha nem szeretné Louist biztos, hogy nem járna vele. És őszintén megmondva szerintem nem is szakítana vele ha én elmondanám az érzéseimet. Inkább csak tőlem szabadulna meg, mivel nem akarna többé a barátom lenni.
- Ti ketten vetitek bele magatokat az éjszakába, én pedig otthon maradok. - válaszolom fagyosan. A bunkó stílusomat annak tudják be, hogy biztos szomorú vagyok amiért szakítottam Cattel. Vicces mivel a szakításunk óta még csak rá sem gondoltam a lányra. Azt sem tudom megmondani, hogy mikor vitte el a cuccait a lakásomból.
- Miért maradnál otthon? - kérdezi értetlenül Harry és rám dobja a dzsekimet, hogy vegyem fel magamra és induljunk már. Unottan dobom a kabátomat átt a másik fotelra, és remélem, hogy veszi az adást, vagyis azt, hogy nem megyek velük sehova. Buliznék, de nem tudnék szórakozni mivel állandóan azon kattog az agyam, hogy mit csináljak Mirával. Elmondjam neki az igazat, vagy se. Legalább ha kettesben tudnék maradni vele, akkor megpróbálnék sunyiban rákérdezni valahogy. De mostanában szinte mindig Louis-val van. - Ne légy már olyan ünneprontó mint Louis. - a Louis név hallatán rögtön felkapom a fejem és kíváncsian pislogok göndör hajú barátom felé.
- Mi van Louis-val? - kérdezem, de természetesn próbálok úgy tenni mint akit kicsit sem érdekel, pedig nagyon. Ezek szerint Niall és Harry, Louist is hívták bulizni, de Ő valamiért lemondta.
- Inkább elment Zaynel dalogat írni a stúdióba mint , hogy velünk jöjjön. - válaszolja Harry helyett Niall. A szőkeségen látszik, hogy mennyire nem tetszik neki a helyzet, de nem szomorkodik sokat, mivel ismét előre nyúl, hogy az asztalon lévő chipszes tálamból tudjon kivenni pár darabka chipset, és kicsit sem gusztusosan tömi bele a szájába. Gusztustalannak találom, de mégsem fűzök megjegyzést hozzá mivel csak az jár a fejembe, hogy Louis és Zayn együtt vannak, és akkor Mira egyedül lehet a lakásukban. Egyedül, jó hosszú órákig. - Olyan kis izék lettek mostanában - csóválja meg a fejét, mire Harry felnevet az 'izé' megnevezésen. - Állandóan együtt vannak, de van egy olyan érzésem, hogy nem dalakat írnak. - összenézünk Harryvel és szerintem mind a ketten tudjuk, hogy Niall mire gondol.
- Dolgom van! - jelentem ki határozottan és a kabátomért nyúlok. Harry és Niall egyszerre állnak fel a kanapéról majd hirtelen megint mindkettőjüknek jó kedve lesz, úgy mint mikor megérkeztek hozzám. Harry zöld szemeiből csak úgy csillog a ravaszság és ha jól sejtem az agyát máris ellepték a különböző jelenetek, hogy mit fog ma éjjel véghez vinni. Közelebb sétál hozzám majd megveregeti a vállam. - Dolgom van, de nem veletek. - egészítem ki magam. Eszembe sincs elmenni velük bulizni. Mira egyedül van. Louis nincs a közelébe. Mellette a helyem! Lehet, most jött el az idő mikor sikerül mindent megbeszélnünk. Jó az időzítés, mivel úgy érzem, hogy az érzéseimtől képes lennék felrobbanni.
- Igen, dolgod van. Még pedig az, hogy velünk gyerek bulizni. - Harry boldog hangja eltűnik, helyette könyörögve szól hozzám. Fogalmam sincs, hogy miért akarja annyira, hogy velük menjek. Attól még, hogy az utolsó alkalommal mikor együtt voltunk bulizni, segg részegre ittuk magunkat és képes voltam összehozni Őt egy bomba ribanccal, azt nem azt jelenti, hogy ezt képes lennék még egyszer megtenni. Ha józan lettem volna biztos, hogy nem álltam volna le beszélgetni egy olyan lánnyal. De mikor részeg vagyok akkor semmi nem érdekel. Így összehoztam Hazzát egy kurvával, Ő pedig élvezte az egyéjszakás kalandot. És ezek szerint szeretné ha az a éjszaka még egyszer megtörténne. Néha napján már tényleg ráférne egy rendes barátnő aki helyre rakná már Őt. Mert így, hogy csak dugásra használja a lányokat, elég gáz még Tőle is.
- Dolgom van, de egy másik haverommal - mondom és cserébe kapok két hülye fejet. Mit kell ennyit kíváncsiskodniuk? - Tudjátok rájött, hogy szerelmes a legjobb barátjába. - köszörülöm meg a torkom.
- Hát ez szívás. - húzza el a száját Niall. Hogy mi? Szívás? Tényleg szívás az ha valaki bele szeret a legjobb barátjába? Szerintem nem az. Inkább klassz, mert mindent tudnak egymásról és egy csomó jó emlékük van együtt, ismerik a másikat meg minden.
- Ja. Szar ügy ha valaki bele zúg a legjobb barátjába. Fájdalmas és úgyis rossz a vége.  - teszi hozzá Harry együttérzően. Rákérdezzek? Harry már volt szerelmes a legjobb barátjába? Egyaltalán kik Harry barátai a bandán kívül? Soha nem beszél a régi életéről.
- Bocsi srácok, de szüksége van rám - kapom magamra a dzsekimet és remélem, hogy szó nélkül elengednek. Jobban mondva jönnek utánam egészen a parkolóig ahol a kocsim mellett megtalálható Niall autója is. Már nyitom az ajtót, mikor Niall ismét megszólal.
- Te Liam, ki ez az illető aki fontosabb a számodra mint én és Harry? - nem rosszszándékúan kérdezi, de mégis sértő ahogy beszél. Mégis magamban elmosolyodok mivel Mira jut az eszembe. Ha Harry és Niall megtudnák az igazat biztos, hogy nem engednék meg, hogy elmenjek. Sőt képesek lennének bezáratni a lakásomba.
- Ez egy régi barát. Nagyon régi - válaszolom szűkszavúan. Niall bólint és hálás vagyok amiért nem kérdezősködik többet. Figyelem ahogy beül az autójába majd elhajt. Van egy olyan érzésem, hogy holnap nem fognak meglátogatni mivel mind a ketten másnaposok lesznek. Talán holnap én leszek az aki egész nap a nyakukon fogok lógni, hogy megbizonyosodjam róla, hogy minden rendben van e velük. A holnap azonban még messze van. Most viszont sokkal fontosabb dolgom van. Még pedig Mira.
Furán érzem magam mikor a lakásuk ajtaja előtt állok. Mira és Louis együtt laknak, én pedig arra készülök, hogy a boldog életüket tönkre tegyem a hülye érzéseimmel. De Louis nem szereti úgy Mirát mint ahogy én. Nem érdemli Őt meg!
Ezzel a gondolattal kopogok be a jól ismert ajtón. Azóta nem jártam itt mióta Louis azzal vádolt meg, hogy titkon ráhajtottam a barátnője. Akkor tagadtam mivel tényleg nem volt igaza. Most azonban lehet, hogy tényleg meg fog történni,
Egyet kopogok csak máris nyitódik az ajtó és Mira áll előttem, eléggé lenge öltözetben. Csak egy felsőt visel ami éppen, hogy csak eltakarja azt amit valójában szívesen közelebbről is megnéznék. Ráadásul még fehér színű is így könnyen ki tudom venni, hogy még csak melltartó sincs rajta. Próbálom nem feltűnően méregtni, de hiába a farkamnak nem tudok parancsolni. Kiszárad a szám és próbálok az arcára koncentrálni, nem pedig a testére. Tökön szűrom magam ha most kiderül, hogy Louis mégis otthon van és épp szex közben zavartam meg őket. Más okból miért lenne Mira így felöltözve?
- Tisztázzuk rögtön. Louis nincs otthon. - nem köszön hanem rögtön a lényegre tér belőlem pedig egy sóhajtás tör fel amit Ő is meghall mivel felkuncog.
- Hozzád jöttem. - magyarázom és rögtön félre áll az ajtóból, hogy tudjak bemenni. Minden ugyan úgy néz ki mint mikor utoljára itt jártam, csak most annyi eltérés van, hogy a kanapén egy popcornos tál pihen. Ó, szóval azért van így felöltözve mivel egész este filmeket nézett egyedül. Gondolkodás nélkül ülök le a kanapéra majd helyezem magam kényelembe, Mira pedig pár másodperc után csatlakozik hozzám. Eszében sincs elküldeni. Sőt szerintem örül neki, hogy csak így felbukkantam.
- Mit akarsz Tőlem? - kérdezi kíváncsian és a füle mögé tűri az egyik kósza szőke tincsét. Szőke. Még mindig nem sikerült megszoknom, hogy szőke lett. Sokszor van úgy, hogy csak nézem a haját és próbálom felfogni, hogy mit csinált magával.
- Gondoltam megnézem, hogy nincs e valami bajod. - vonom meg a vállam és a tálért nyúlok, hogy tudjak pár kukorica darabkát repíteni a számba.
- Mi bajom lenne? - vonja fel a szemöldökét kérdően és a kanapénak dönti a hátát és ezálltal nagyon közel kerül hozzám. Annyira, hogy a lábunk és a karunk is összeér. Őt nem zavarja mivel nyugodtan nézi tovább a filmet, azonban én próbálom megszokni a közelségét. Fogalma sincs róla, hogy ezzel az érintéseivel milyen fájdalmakat okoz nekem.
- Őszintén? Veled mindig csak a baj van. - felháborodva fordul felém, de mikor észre veszi, hogy nevetek hozzám vág pár kukoricát ami tökéletesen homlokon talál. - De most komolyan! Öt éve nem voltak még olyanjaid sem - bökök határozottan a melleire. Mira rögtön lenéz a pólójára majd megforgatja a szemeit.
- Képzeld, hogy voltak, csak neked nem tűnt fel! - mondja tettetett sértődéssel miközben megfeszíti a pólóját, hogy jobban láthatóak legyenek. Kiszárad a szám és reménykedem benne, hogy találok valamit amivel el tudom vonni róla a figyelmemet. Nincs semmi érdekesebb mint Mira mellei!
- Lehetni lehettek, csak nem voltak ekkorák és ilyen formásak. - a frappáns megjegyzésemért kapok egy ütést a vállamba, majd újra a melleit kezdi el nézegetni. Nem fogok sokáig tudni uralkodni az érzéseimen.
- Pedig ilyenek voltak, csak Te nem vetted észre mivel gyerek voltál. Most meg férfi lettél, ráadásul még féltékeny is. - meglepődök a mondatán. Az egy dolog, hogy gyerek voltam, de már akkor is szerettem nézni a lányokat és, hogy őszinte legyek Vickynek nagyon jók voltak. Mira pedig fiús volt és mindig két számmal nagyobb ruhákat hordott így semmit nem láttam a testéből. Nem is a gyerek megnevezésen vagyok meglepődve hanem azon, hogy féltékenynek gondol. Mire lennék féltékeny?
- Féltékeny? Mire? - kérdezek vissza töprengbe.
- Igen, még pedig Louisra. - bólogat óvatosan, gúnyos morgás hagyja el a számat. Durva, hogy ennyire látszik rajtam minden. Pedig soha senkinek nem mondtam, hogy mennyire szívesen behúznék a haveromnak. - Azért, mivel Ő akár mikor hozzám érhet. Te pedig csak a legjobb barátom vagy. - ölti ki rám a nyelvét játékosan. Flörtöl velem! Mira flörtöl velem.
A pillanat és a hév pedig teljesen ellepi az eszem. Egyik percben még beszél én pedig figyelem. A másikban pedig két kezemet a combjára teszem, Ő pedig rögtön befogja a száját és a kezeimet nézi, majd úgy dönt, hogy felnéz és rám néz, nekem pedig végem van. Nem érdekel az, hogy a legjobb barátom. Nem érdekel az, hogy a bandatársam csaja. Az eszemre és a szívemre hallgatok és pontosan annyira dőlök előre, hogy a szám az Ő ajkain landoljon. Nem csókol vissza, éppenhogy csak megmozdítja az ajkát. Figyelembe sem veszi a próbálkozásomat pedig én próbálom csókra bírni. Semmi. Csalódott vagyok. Mikor azon lennék, hogy elhúzódjak óvatosan csókol vissza, de a szemeit nem csukja le. Érzések nélkül csók. Ez az amit kaptam Tőle.
- Baszki, megváltoztunk. Még mindig nem tudok bele tőrdni a borostádba és...- mikor elhúzódom Tőle úgy beszél mintha semmi nem történt volna közöttünk az előbb. Teljesen normálisan viselkedik. Ez pedig elborítja az agyam. Egyik kezemet elemelem a comjáról majd egyenesen az állára teszem és úgy fordítom magam felé a fejét miközben mélyen a szemébe nézek. Másik szabad kezemet a derekára csúsztatom és úgy húzom magamhoz. Semmit nem tud tenni. Az ajkánál fogva húzom közelebb magamhoz, majd ezúttal rendesen csókolom meg. Először csak lágyan nyalogatom az ajkait mire megremeg és nem tud többé parancsolni magának. Ajkai résnyire szétnyílnak én pedig rögtön akcióba lendülök. A csók mindent elfelejtet velem és úgy érzem, hogy magam sem tudom, hogy ki vagyok. Átveszi felettem az uralmat. Ő az aki szenvedélyesen csókol, és irányít, én pedig élvezem a megérdemelt jutalmamat amiért annyit küzdöttem. Mégis Ő az aki ellök magától és felhúzza a térdeit, hogy tudja áttölelni őket. Nem néz rám, csak hevesen szedi a levegőt, miközben én kábultan figyelem a remegő testét. Megtörtént! Tényleg megcsókoltam a legjobb barátomat és kibaszottul élveztem! - Az első csókot betudom véletlennek. De a második már nem volt véletlen! - néz rám kétségbeesetten.
- Egyik sem volt véletlen Mira! Vagyis felőlem nem. - csóválom a fejem és közelebb akarom magamhoz húzni, de felemeli a kezeit úgy mint akit el akar taszítani.
- A legjobb barátok vagyunk az Istenért! - mondja erőszakosan. Felsóhajtok és megsemmisülten a hajamba túrok.
- Ha nem tűnt volna fel, én már nem bírok rád úgy tekinteni mint a legjobb barátomra! Bazd meg Mira Nelson, én beléd szerettem! Szeretlek Te idióta, viszont úgy látszik neked nem esett le. Mit akarsz a kurva életbe? Dugjalak meg és akkor mikor elélvezek benned rájössz, hogy tényleg baszottul szeretlek, mivel egy marha vagyok akit nem érdekel, hogy a bandatársa csaja vagy? - a szavak csak úgy dőlnek belőlem, Mira pedig fokozatosan fehéredik el és telnek meg a szemei könnyekkel. Szipog és a szemeit törölgeti miközben úgy figyeli a szerelmi vallomásomat. Az biztos, hogy ilyen szerelmi vallomásban még senkinek nem volt része. Ha nem játszaná meg nekem az eszét, akkor normálisan közöltem volna vele. - Visszacsókoltál Mira! Szóval neked is jelentett valamit. - ezzel inkább már magamat próbálom megnyugtatni.
- Menj el Liam! - áll fel és egyenesen a bejárati ajtóhoz sétál, hogy tudja kinyitni nekem.
- Hallottad, hogy mit mondtam? Szeretlek! - nézek rá kétségbeesetten.
- Azt akarom, hogy menj el. - ismétli meg magát, de nem néz rám. Lehajtom a fejem és úgy teljesítem a kérését. Éppenhogy csak áttlépem a küszöböt máris becsapja utánam az ajtót. Azt hiszem most tettem tönkre egy szoros barátságot. Mert kellett nekem belé szeretnem...

2015. május 7., csütörtök

| Chapter Forty - Nine |

Hellóó!! Rég volt már, hogy a vidóba beszúrtam egy vidót...hát most megtettem, viszont elég ha csak a refrént olvassátok ugyanis az a lényeg és az árul el sok mindent :D mellesleg remélem örülni fogtok ennek a fejezetnek :P komizniiiiiiiii




- Cat? - próbálok úgy viselkedni mint aki majd kicsattan a boldogságtól, de egyszerűen nem megy. Csodálkozva bámulok a kissé csapzott hajú barátnőmre, aki a hotel szobám ajtajában áll. Eléggé dühös néz rám, ezért minden erőmet összeszedem és rá mosolygok, hátha ez jobb kedvre deríti. Pedig semmi kedvem nincs mosolyogni. Inkább csak rázúdítanám a kérdéseimet, vagyis azt, hogy mit keres itt. Párizsban. Ahova én nem hívtam el. Sőt még csak nem is szóltam neki, hogy jövök. De Ő mégis itt van, és a vállam fölött kukucskál be a szobámba mintha valamit keresne. Vagy inkább valakit.
Őszintén megmondva nem örülök a feltűnésének. Tudom szemét vagyok, de valljuk be őszintén valami történt közöttünk. Mintha elveszett volna az a varázs ami kezdetben közöttünk volt. És én nem is akarom ezt a varázst visszahozni. Viszont meg sem szeretném Őt bántani. Mármint nem lennék képes pont én kimondani a végszót. Soha nem szakítottam még lánnyal. Mindig én voltam az akit dobtak. Egy szakítás után az egyik fél összetörik és rendszerint azt viseli meg a legjobban akit dobnak. Én pedig nem akarom szomorúnak látni Catet. Nem miattam. Lelkiismeret furdalásom lenne ha miattam kerülne a padlóra. Meg aztán azt sem tudom, hogy valójában mit akarok. Nem hiszem, hogy pont most akarok vele szakítani. Szerintem most, hogy tudom Mirának mi volt egészen idáig a baja, újra minden normális lesz az életemben. Mira a legjobb barátom marad pont úgy mint régen, csak azzal a különbséggel, hogy nyilvánosan nem viselkedhetünk majd a legjobb barát módjára mivel Louis nem bírja elviselni ha a barátnője közelében vagyok. Így titokban fogunk majd hülyülni, úgy hogy senki más nem fogja megtudni. Röhej, hogy titkolni kell a barátságunkat a srácok előtt. Vagyis legfőbb Louis elől. De nincs mit tenni. Túl fontos a One Direction mindenki számára és tudjuk, hogy Louis mire képes mikor féltékeny. Azt hiszem, hogy minden a legnagyobb rendben lesz az életemben, és szerintem Cattel is jól megleszünk, pont mint a kezdetben. Nem, határozottan nem szeretnék vele szakítani. Oké, néha tényleg az idegeimre megy, és sokszor már nem is élvezem, hogy a barátnőm mivel semmi újat nem tud mutatni, de aranyos lány és tényleg szeret. Ha most szakítanánk nehéz lenne új barátnőt keresnem. Mármint óvatosnak kellene lennem, ugyanis már nem vagyok egy átlagos srác. Sok lány csak a pénzemre hajtana meg a hírnevemre. Azt pedig nem szeretném, hogy ne önmagam miatt legyen a barátnőm. Pont ez a jó Cat-ben. Ő már akkor belém szerett mikor csak az X-Factorban voltunk. Nem tudta, hogy mit hoz a jövő, de kellettem neki, még akkor is ha egy lúzer voltam. Bízott bennem és támogatott, pedig semmi izgi nem volt bennem. Mégis kitartott mellettem és még most is itt van. Talán át kellene gondolnom jobban amit Zayn mondott pár hónappal ezelőtt. Ideje lenne elköteleznem magam Cat mellett. Lehet, hogy a Sorsom tényleg mellette van megírva, még akkor is ha néha már nem érzek úgy mint a kezdetben. Lehet, hogy nem érzek úgy, de soha nem bírnám Őt elengedni. Vagy igen? Mondjuk talán akkor ha bele szeretnék egy másik lányba, aki történetesen régen a legjobb barátom volt....Baszki, már megint, hogy jött ez ide? Hülye érzések, csak összekeverik az embert. - Hogy kerülsz Te ide? - a lehető legkedvesebb módon kérdezem meg Tőle, hogy mi a szart keres pont Párizsban. Egyáltalán, hogy jutott az eszébe ide utánam jönni? Nem válaszol. Megigazítja a táskáját a vállán majd kicsit sem kedvesen megy el mellettem és lép be a hotelszobámba. Nyugodtan csukom be magunk után az ajtót és állok meg. Pontosan velem szemben áll és van valami különös a tekintetében. Valami oka csak van, hogy így szó nélkül ide jött.
- Beszélnünk kell! - mondja határozottan. Semmi mosoly vagy kedvesség. Ridegen ül le a kanapéra és temeti arcát a kezébe. Rögtön csatlakozom hozzá és leülök mellé, de tisztes távolságba. Nem tudom, hogy miért ültem Tőle ilyen távol. Hisz a barátnőm és segítenem kellene rajta. Hisz látszik, hogy valami baja van.
- Mi olyan sürgős amivel nem tudtál várni holnapig és képes voltál utánam jönni Párizsba? Amit természetesen nem bánok mivel amúgy is el akartalak volna hozni magammal. - magyarázom hevesen, de az agyamba különböző szituációk játszódnak le. Az a gondolatom nyer ahol Cat egy hatalmas pocakkal áll előttem és közli velem, hogy gyerekünk lesz. Könyörgöm egy csaj akkor készül ki ennyire mikor megtudja, hogy terhes. Akkor akar beszélni a pasijával. Szóval ez magyarázatot adna rá, hogy az utóbbi időben miért viselkedett olyan hisztisen. Azért remélem, hogy nem ezt akarja velem most közölni. Szeretnék gyereket, nem is egyet, de úgy gondolom, hogy nem Tőle. Nekünk közösen nem illene a gyerek. Cat számára a tánc az első és totál megbolondulna tőle ha kilenc hónapig nem táncolhatna a baba miatt. Ha megtudná rögtön elvetetné. Én azonban nem engedném. Már ha egyszer összehoztuk a bébit, akkor tartsuk is meg. Rám számíthatna mindenben. De mégis inkább ne legyen terhes. Ne most.
- Én már nem bírom ezt Liam - néz rá reménytelenül. Asszem megnyugodhatok mivel nincs gyerek a hasában. Mármint akkor nem mondaná ezt ha terhes lenne, hogy nem bírja. - Állandóan a szemembe hazudsz. Amióta Mira feltűnt az életedben én úgy érzem, hogy rám már nincs is szükséged. - csak nyelni vagyok képes. Kiszárad a szám, és hirtelen a közös gyerekünk meg az esküvőnk eltűnik a gondolataimból. Helyette ellepi az elmém egy csomó jelenet miközben Mira és én vagyunk a nőgyógyásznál ahol a doki közli velünk, hogy kislányunk fog születni. Aztán jön az esküvős jelenet ahol Mira egy gyönyörű fehér ruhában pompázik előttem, én pedig úgy érzem, hogy megnyertem a főnyereményt. Cat pedig sehol nincs. Egyik jelenetben sem. Csak én és Mira.
- Én nem hazudok. - nyögöm ki, de tudom, hogy felesleges magyarázkodnom. Hazudtam neki. Méghozzá pontosan azóta mióta Mira megjelent a stúdióban Louis-val.
- Legalább ne nézz hülyének! - csattanik fel mire én kissé megijedek, de időm gondolkodni nincs mivel a táskájából elvesz pár magazint majd fellapozza és egyenesen levágja Őket az előttünk álló üvegasztalra. Csak egy kicsit kell előrehajolnom máris megpillantom önmagamat és Mirát miközben Manchester utcáin sétálgatunk eléggé közel egymáshoz. Sőt van egy olyan kép is ahol a kezem pontosan a lány csuklóján van. A másik újságban az van mikor elvittem Őt az eldugott étterembe és épp megetetni készültem egy gumicukorral. A harmadik újságban egy csomó kép van mikor megérkeztünk a szőnyegre én pedig segítettem kiszállni Mirát az anyósülésről mivel a ruhája miatt nem tudott. A negyedik újságban pedig arról számolnak be mikor pár órája megérkeztünk Párizsba és megint csak Mira mellett hagytam el a gépet. Kényelmetlenül érzem magam, és megtudom érteni Cat kifakadását. Én még Őt soha nem láttam más fiúkkal újságokban. - Rám még soha nem néztél így mint Mirára. - jegyzi meg csendesen és azt a képet nézi ahol én és Mira az étteremben vagyunk. Mira vigyorog én pedig csak aprón mosolyog. Mindig imádtam mikor felhőtlenül boldog volt.
- Nem csaltalak meg. - csóválom meg a fejem reménytveszve. Cat elmosolyodik szomorúan.
- Tudom. - válaszolja. Ha tudja, akkor mit csinál belőle ekkora ügyet? Lányok, mindenből nagy dolgot csinálnak. A paparazzikat pedig utálom. Néha azt sem tudom, hogy körülöttem vannak. Még jó, hogy vécére nyugodtan el tudok menni úgy, hogy nem készülnek rólam képek. - De szereted. Jobban mint engem valaha. - a torkomba gombóc nő és automatikusan kezdem el csóválni a fejem. Csak rázom mintha az életem múlna rajta. Én nem szeretem Mirát. Amit érzek iránta az biztos, hogy nem szerelem. Legjobb barátom. A legjobb barátjába pedig nem szeret bele az ember.
- Ne beszélj ökörségeket Cat! Te vagy a barátnőm már öt éve. Mégis, hogy gondolhatod azt, hogy már nem szeretlek? - zúdítom rá a kérdéseimet és az lenne az igazi ha ezt az állításomat be is tudnám bizonyítani. Várja, hogy csókolja meg, mert várja, de én képtelen vagyok az ajkaihoz érni. Egyszerűen nem megy.
- Ha tényleg így gondolod ahogy mondod, akkor mond a szemembe, hogy szeretsz. - kéri suttogva és a szemei könnyekkel telnek meg. A másodpercek telnek Ő pedig várja a vallomásomat. Kinyitom a számat, hogy tudjam elmondani neki, hogy szeretem, de hang nem jön ki a torkomon. Képtelen vagyok. Nem megy! Nem tudom a saját barátnőmnek azt mondani, hogy szeretem. Visszahúzódom a helyemre, majd a kanapé oldalán támasztom meg a hátam és a plafon felé fordítom a fejem.
- Sajnálom, de képtelen vagyok. - fordítom felé a fejem és mondom ki a mondatot amivel szerintem most törtem össze a szívét. Szinte már hallom ahogy a szíve összetörik miattam. Tönkre tettem egy öt éves kapcsolatot. Talán ez miatt is hallatszik tök siralmasan a hangom. A lány fájdalmasan elmosolyodik és szaporán szedi a levegőt. Utánam jött Párizsba, én pedig képtelen vagyok kinyögni azt, hogy szeretem. Mégis csodálkozom rajta mikor feláll, ezért én is felpattanok. - Beszéljük meg. - kérem. Felém fordul érzéstelenül.
- Mit akarsz megbeszélni Liam? - kérdezi értetlenül. Tanácstalanul a hajamba túrok, mivel tényleg nem tudom, hogy mit akarok vele megbeszélni. - Nem akarok egy olyan pasival járni aki mást szeret. És ha nem vennéd az adást, ez azt jelenti, hogy én most szakítok veled. - még csak reagálni sincs időm ugyanis olyan gyorsan rohan ki a szobából majd csapja be maga után az ajtót.
 Én pedig csak állok megkövülten közpen pedig az jár az eszembe, hogy megint dobtak. Először Vicky, utána Sarah, majd Cat. De úgy érzem, hogy ez fáj most a legjobban mivel egy totál ostoba ok miatt dobott. Még, hogy mást szeretek. Mégis ki az a más? Mi baj van velem?
Gőzöm sincs, hogy meddig állhattam egy helyben, de az biztos, hogy csak akkor mozdultam meg mikor megint nyitódott az ajtó és Harry- Niall páros állított be. Közölték velem, hogy indulni kell a koncert helyszínére. Erre mi volt az én válaszom? - Cat szakított velem! 
A hír futótűzként lepte el a világot, és alig pár perc alatt az összes közösségi oldal azzal volt tele, hogy Liam Payne újra szingli lett, így a lányoknak megint eggyel több 1D tagnál van esélye. Figyelmen kívül hagytam mindent. Egészen addig azon töprengtem, hogy Cat kire célzott mikor azt vágta a fejemhez, hogy mást szeretek, míg fel nem mentünk a színpadra és el nem kezdődött a koncert. Midnight Memories, Kiss You, Live While We' re Young és jött a Strong.


" That You Make Me Strong "
A szöveg közben ahogy a srácok éneklik, hirtelen minden Mirával töltött pillanatom lejátszódik előttem. Állandóan mellette akartam lenni mert úgy éreztem csak mellette vagyok igazán erős. Szükségem volt rá, de nem azért mert beteg voltam, hanem azért mert szerettem. Szükségem volt a szeretetére. Állandóan azt bizonygattam magamba, hogy csak barát módján szeretem, de ez hazugság volt. Szerettem Őt mint egy lányt. Ezért viselt meg mikor elköltöztek Amerikába. Hogy elfelejtsem összejöttem Cat-tel közben pedig abban reménykedtem, hogy ez majd segít elüldözni a hiányérzetemet. Öt évig meg is tette hatását, de aztán megint visszakaptam. Igaza volt Catnek, amióta Mira újra feltűnt az életemben én kifordultam önmagamból. De nem azért mert Mira távolságtartó volt, hanem azért mert összejött Louis-val. Féltékeny voltam Louisra amiért Ő jött össze Mirával és nem én. Nekem kellett volna vele összejönnöm. Hisz Ő az aki miatt anno képes voltam meggyógyulni. Neki köszönhetően jutottam ki az elmegyógyintézetből. Ha Ő nem lett volna, már én sem lennék.
Egy levakarhatatlan mosoly kúszik az arcomra ahogy megpillantom Őt, a szinpad mellett. Amint észreveszi, hogy nézem rögtön elmosolyodik és int egyet. A szívem a torkomban kezd el dobogni és legszívesebben elordítanám magamat, hogy szeretem.
- Liam...! - ordítja el magát Zayn, de már késő. Mivel teljesen megbabonázott Mira jelenléte hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Köztudott tény, hogy a színpadok magasak, én pedig túlságosan közel voltam a széléhez. Hiába ugrottak utánam a srácok, hogy elkapjanak, már késő volt. Egy gyönyörű pottyanást vittem véghez és a színpad alatt kötöttem ki, majd minden elsötétül.

Éles fény virít a szemembe amire rögtön kinyitom a szemeimet. Büdös szag, fehér falak, sötét ablak. Már megint egy kórházban vagyok, ahol egy orvos már megint azt az átkozott lámpát nyomja a pofámba. Szerencsére mindenre emlkékszem. Vagyis arra, hogy leestem a színpadról. Végignézek a testemen, de szerencsére mindenem épségben van. Csak a fejem fáj egy kicsit.
- Hogy érzed magad? - kérdezi a doki aggódva.
- Egész jól. - válaszolom és megvakarom a homlokom. - Miért hoztak be egy kórházba? - kíváncsiskodom. Mi lett a koncerttel? Befejezték nélkülem?
- Szerencsére nincs semmi komolyabb bajod. Elájultál mivel eléggé csúnyán beütötted a fejed, ezért úgy döntöttünk, hogy bentartunk egy éjszakára megfigyelésre. - remek. Eljövök Párizsba ahol szakít velem a barátnőm. Utána rájövök, hogy szerelmes vagyok a legjobb barátomba, majd ezt követően lefordulok a színpadról. Határozottan állíthatom, hogy utálom Párizst. - Pihend ki magad. - paskolja meg a doki a párnámat és máris kimegy a szobából. Gondolkodás nélkül rögtön a telefonomat nézem meg. Éjjel két óra van. Jó sokat aludhattam. Sőt még mindig álmos is vagyok. De mikor azon lennék, hogy vissza aludhassak halk sustorgást hallok az ajtó mögül.
- ... de csak pár percre engedjen be. Esküszöm semmi megterhelő dolgot nem fogok mondani neki. Értse meg látnom kell Őt! - ezer hang közül is felismerném Mira hangját. Mira itt van. Most fogok először úgy találkozni vele, hogy rájöttem arra, hogy szeretem. Hogy viselkedjek vele ezek után?
- Pár perc. - egyezik bele valaki, majd nyitódik az ajtó. Mira szélvész módjára kezd el rohanni az ágyamhoz majd mikor kellő közelségbe ér szó szerint a nyakamba veti magát. Gyorsabban kezd el verni a szívem és remegő kezekkel karolom át a hátár.
- Nagyon gyorsan ver a szíved. Ne hívjak egy orvost? - húzódik el tőlem és szemeiből csak úgy sugárzik a félelem. Még szép, hogy gyorsan ver a szívem. Hisz megölelt.
- Nem kell. Ez az én állapotomban normális. - magyarázom egyszerűen. Igen, az én állapotomban.
- Annyira aggódtam érted! Tök durva volt mikor leestél a színpadról. Rendesen hangja volt mikor landoltál. Megijesztettél - böki meg játékosan a vállam. Látszik rajta, hogy tényleg aggódott értem. Értem aggódott! Képes volt bejönni utánam éjjel a kórházba. Szóval fontos vagyok a számára. - De jobban van a buksid, igaz?
- Most már igen. - bólintok mosolyogva. - Örülök, hogy itt vagy.
- Még szép, hisz fontos vagy a számomra! - válaszolja büszkén. - Igaz, nem maradhatok sokáig mivel Louisnak nem szóltam, hogy eljövök, de szerintem fel sem fog tűnni neki mivel mélyen alszik. Meg amúgy is ha felébred és kérdezősködni fog, nem fog érdekelni. Most itt a helyem melletted. - és akkor legnagyobb meglepődésemre egy puszit nyom az arcomra. Libabőrös leszek az érintésétől és legszívesebben mindent elmondanék neki. De nem merem. Nem most és nem így...

2015. május 6., szerda

| Chapter Forty - Eight |

Hellóóó!!! Pontosan még 10 fejezet van hátra a történet végéig ... szóval ha azt vesszük a visszaszámlálás megkezdődött :D de 10 napig még élvezhetitek a történetet...utána pedig, majd megtudjátok, hogy mi lesz :P komizniiiiiiii




- Most már akkor végre, minden rendben köztetek? - Zayn óvatos hangon kérdezi meg a kérdését, amit szerintem már órák hossza óta szerett volna megkérdezni Louistól és Mirától. Mégis úgy gondolta, hogy most jött el a pillanat, hogy választ kapjon a kérdésére, vagyis akkor mikor én is mellettük vagyok. A fekete hajú srác aprón mosolyogva figyeli Mirát akinek a feje pontosan Louis mellkasán pihen miközben az a lány szőke hajával játszadozik és néha - néha egy puszit nyom vagy a feje búbjára, vagy pedig a homlokára, esetleg a nyakára. Mira természetesen olyankor mindig boldogan felkuncog és még jobban hozzá bújik a szerelméhez. Le sem szarják, hogy nyilvános helyen vannak. Sőt senkit nem érdekel, hogy majdnem megdugják egymást egy csomó ember között. Kit érdekel, hogy az emberek hemzsegnek az asztal körül? A lényeg az, hogy mindenki cukinak tartja őket és örülnek amiért újra minden rendben közöttük. Most komolyan, én vagyok az egyetlen ezen az átkozott helyen aki rosszul van tőlük? Legszívesebben lelökném Louist Miráról majd addig verném míg kórházba nem kerül, utána pedig jól megmondanám a magamét Mirának amiért egy kétszínű ribanc lett az évek alatt. Mert az lett, egy büdös lotyó aki manipulálni tudja az embereket. - Újra tombol a boldogság? - puhatolózik tovább Zayn, de ezúttal Mirától kap egy boldog kuncogást. Szóval tombol a boldogság kettőjük között.
Milyen jó már nekik, hogy pár perc alatt meg tudnak minden gondot beszélni. Ugyanis pár perc alatt rendezték el a vitájukat. Az egyik percben még Mira az én autómban ült, majd azt akarta, hogy karoljak bele és úgy menjünk végig a szőnyegen. A másik percben pedig Mira már a haverom nyakában lógott és azt magyarázta, hogy mennyire szereti, na meg azért érkezett velem a helyszínre, hogy Louisnak essen le, hogy mit hagy veszni hagyni. Louisnak pedig leesett, mivel amit meglátta a barátnőjét az oldalamon rögtön nekünk állított és bocsánatot kért amiért hülyén viselkedett, na meg azért is mert féltékeny volt rám.
Igen, Mirának csak azért kellettem, hogy tudja észhez téríteni a pasiját. Gondolta az én érzéseimnek úgyis mindegy. Nekem meg nem esett le, hogy csak ki akar használni. Pedig csak arra kellettem neki, hogy Louis megbocsájtson neki. Már rég nem tart a legjobb barátjának. Hazudhatja a szemembe, de nem gondolja komolyan. Az én érzéseim pedig mindegy a számára. Én már csak a számára a pasijának az egyik barátja vagyok, akiből hülyét tud csinálni. Lezárta a múltat és tovább lépett. Új élete van amibe nem akarja már, hogy én bele tartozzak. Bele kellene végre törődnöm. Miért ilyen baszott nehéz Őt elengednem? Miért akarom agyonverni Louist akár hányszor csak hozzá ér Mirához? Miért nem tud már érdekelni Cat mikor Mira jelen van? Miért fáj ennyire őket együtt látnom?
- Minden a legnagyobb rendben van közöttünk. Sőt úgy emlékszem, hogy nem is volt közöttünk vita még soha sem. - Louis egy nagy vigyort villant Zaynre, majd jobb kezét Mira combjára vezeti és a szája sarkába nyom egy puszit. Erre a jelenetre én úgy teszek mint aki bele akarna hányni a poharába. Szerencsére senkinek nem tűnik fel csak Mirának. Küld felém egy értetlen pillantást, de én rá sem hederítek. Nyugodtan elkezdem forgatni az ujjaim között a kezemben tartott pezsgős poharat.
Amióta elkezdődött az after party a show után én mást sem csinálok csak ülök a kényelmes fotelba a kör asztal körül miközben sorra rendelem az alkoholos italokat és csendben hallgatom a társaságomat ami Louisból, Mirából, Zaynből, Nikkiből, Niallből és Harryből áll. Igazat megvalva unom a fejem, ráadásul mikor ilyen partik vannak rendszeresen el szoktam vegyülni a tömegben és az alkoholt is messze el szoktam kerülni, de ma képtelen vagyok megállni, és szórakozni sincs kedvem. Még Jadet is megbántottam akit kicsit sem kedvesen utasítottam vissza mikor el akart vinni táncolni. Az est csúcspontja Cat, akit a bevonulás óta nem is láttam. Amilyen szerencsém volt meglátta, hogy Mirával érkeztem így gondolom most azt hiszi, hogy van valami köztünk. Semmi kedvem magyarázkódni.
- Ha leszámítjuk a kis féltékenykedési problémáidat a semmiért, akkor tényleg nem volt még soha vitánk. - Mira a tenyerét Louis arcához vezeti és megcirógatja azt. Hangja bájosan cseng, de mégis van benne valami félelmetes. Louis kényelmetlenül kezd el fészkelődni, majd feljebb ül, de persze próbál nyugodt maradni. Fáj neki beismerni, hogy mennyire féltékeny?
- Én úgy emlékszem Mira, hogy ezt már túltárgyaltuk - köszörüli meg a torkát Louis és egy jellegzetes pillantással áldja meg barátnőjét. Mira sejtelmesen elmosolyodik és hirtelen egy csapásra elhúzódik a fiútól.  - Bocsánatot kértem már Liamtől is! - és erre a megjegyzésére mindenki rám néz. Erősebben szorítom a poharat a kezembe és semmi reakcióval pillantok vissza a srácra, aki segítséget vár tőlem. Most mondjam azt, hogy bocsánatot kért Tőlem, hogy aztán mindenki azt mondja róla, hogy mennyire kedves, és hogy mindent megtesz a barátnőjéért? Nem is kért rendesen bocsánatot! Csak valamit motyogott az orra alatt, hogy egy bunkó volt amiért azt merte feltételezni, hogy rámásztam a csajára. - Igaz haver? - mosolyog rám bizakodva.
- Engem hagyjatok ki ebből. - rázom meg a fejem.
- Mondtam már, hogy sajnálom amiért megvádoltalak azzal, hogy rámászol Mirára titokban! - sziszegi a fogai közt Louis és kék szemeiből csak úgy árad a méreg. Hanyagul megrántom a vállam és nyugodtan ismét iszok egy gorty pezsgőt. Louist azonban idegesíti, hogy nem mondok semmit. - Mit akarsz még? Térden állva könyörögjek, hogy bocsájts meg? - vágja hozzám a gúnyos kérdéseket.
- Viselkedj normális barát módján - jegyzem meg közönbösen. Szemöldökei az egekbe szökkennek és szinte már hallom ahogy töpreng a megjegyzésemen. - A barátok nem vádolják meg egymást azzal, hogy ellopják egymás barátnőit. Megbíznak a másikban. És még csak nem is hazudnak a másiknak. És ami a legfontosabb, soha nem viselkednek egy kétszínű picsa módjára - az utolsó mondatomnál pontosan Mirára nézek. A szemeibe akarok nézni, de Ő csak lesüti és a cipőjét kezdi el bámulni. Magára ismert. Louis viszont csak hápogni tud mivel ilyesfajta besszédstílusban még soha nem beszéltem egyikőjükkel sem. És ha tudná, hogy igazából most nem is róla beszéltem hanem a barátnőjéről.
- De Liam, a picsa jelzőt a nőnemű egyedekre szokták mondani. - szólal meg Harry zavarodottan. Látjátok én mondtam, hogy senkinek nem esik le, hogy nem Louisról beszéltem. Harry viszont okos és gyorsan vág az esze. De mégsem túl okos, inkább naiv.
- Pofa be Styles! - mondom határozottan, parancsoló stílusban. Harold szemei megakadnak és megigazítja a gallérját, majd úgy fordul felém.
- Most mit bunkóskodsz? - kérdezi szemrehányóan. Agyamra meg már, hogy mindenki azzal jön, hogy milyen bunkó vagyok. Nem vagyok bunkó! Miért lennék az? Talán azért mert Louis és Mira szinte felvalják egymást a szájukkal? Vagy pedig azért mert Mira elárult a legjobb barátomért?
- Mert ehhez van kedvem. - vonom meg a vállam, de nem nézek rá hanem a kezemben tartott pezsgőspoharat nézegetem. Még az is érdekesebb mint ez a társaság.
- Tudod mit? Fulladj meg! - vágja hozzám a sértésnek szánt megjegyzését majd felugrik és többé nem látom. Haladás. Rövid időn belül mind rám unnak és végre magamra hagynak.
Vagyis én ebben reménykedtem egészen addig míg Cat fel nem tűnt. Barátnőm boldogan ült le szorosan mellém majd karolta átt a vállam, hogy tudja a fejemet közelebb húzni magához, majd végül egy csókot nyomott a számra. Képtelen voltam viszonyozni, mivel éreztem, hogy valaki árgus szemekkel figyel. És az a valaki Mira volt. Hirtelen már nem érdekelte az, hogy Louis a kezét cirógatja. Engem bámult Cattel. Mondjuk nem tudom, hogy mi volt rajtunk annyira érdekes. Cat a barátnőm, még szép, hogy egy csókkal köszönt.
- Annyira örülök, hogy itt vagy - duruzsolja Cat a fülembe és szinte már az ölembe veti magát. Fel sem tűnik neki, hogy mennyire távolságtartó vagyok.
- Én nem. - válaszolom fagyosan. Most hazudjak? Tényleg nem örülök neki, hogy itt vagyok. Ha tehetném lelépnék, de nem lehet. Hülye szabályok.
- Hogy- hogy megváltoztattad a döntésedet? Hisz azt mondtad, hogy nem akarsz eljönni. - Cat hangja érthetetlen és felelősségre akar engem vonni amiért hazudtam neki. De nem is hazudtam. Ha Mira nem jött volna el, akkor biztos, hogy nem jöttem volna ide magamtól.
- Mivel egy marha vagyok. - válaszolok a kérdésére. Cat pedig észhez tér. Elveszi a kezeit a vállamról, majd megfeszülve ül tovább mellettem. Azonban Mira úgy dönt, hogy inkább elmegy. Erre természetesen Louis is felugrik és a barátnője után indul.
Néma csend áll be közénk. Érzem, hogy Cat az arcomat kémleli, de nem tudja, hogy mit mondjon. Én azonban sejtem, hogy min jár az esze. Azon, hogy milyen pocsék barát vagyok. Csodálom, hogy még mindig mellettem van. A helyében már rég szakítottam volna saját magammal. Szerintem csak azért nem tette meg mivel nem akar ilyen könnyen elereszteni egy öt éves kapcsolatot. Kicsit sem érdekel, hogy már öt éve járunk.
A poharammal kezdek el játszani vagyis hol az egyik oldalára döntöm, majd a másik oldalára és nézem a benne lévő pezsgőt, de valahogy a pillantásom mindig a táncoló Mirára és Louisra terelődik. Nem tudom megállni, hogy ne nézzem őket. Louis boldog, de vajon Mira is? Ha tényleg boldog lenne akkor miért néz mindig rám, mikor a pasijával kellene fogalkoznia? És én miért nézem Mirát, és miért képzelem magam Louis helyébe?
- Elegem van - hallom meg Cat hangját. Nem nézek rá. Érzem, hogy feláll mellőlem, de nem megy el. - Haza megyek! - jelenti ki. Válaszadás képpen csak megvonom a vállam. Felmorog, de mielőtt elmenne még direkt nekem vágja a táskáját a fejemnek. Felszisszenek és dühösen nézek utána, de már csak a hátát látom.
- Sajnálom. - motyogom az orrom alatt magamnak. Tényleg sajnálom, hogy ennyire köcsög módjára viselkedem vele miközben Ő semmiről nem tehet. De ezt akkor kellett volna megmondanom neki mikor itt ült mellettem. Cat nem érdemli meg ezt a bánásmódot. Pláne nem Mira miatt.
- Szerintem holnap hozd magaddal Catet Párizsba. A csajok megőrülnek azért a városért...- értetlenül nézek Zaynre aki csak jóízűen vigyorog a tanácsán. Párizs? Holnap? Basszus elfelejtettem. Holnap lesz valamien sajtó konferenciánk Franciaországban, utána pedig egy rögtönzött koncert valamilyen fesztiválon. Egy rövid interjú, meg pár szám és máris jövünk haza. Semmi kedvem nincs hozzá. És az is biztos, hogy Cat sem fog eljönni velem. A mai viselkedésem után biztos, hogy nem...

|||

- Hol hagytad Catet? - állít nekem rögtön Niall mikor már a gépen ülünk. Én, Niall, Louis és Mira ugyan azzal a magángéppel indultunk útnak Párizsba, míg Zayn, Nikki, Harry egy másikkal utaznak. Gőzöm sincs, hogy miért pont én kerültem erre a gépre. Az biztos, hogy máris hányingerem van, mivel még csak fel sem szállunk, de máris azt kell néznem ahogy Mira és Louis enyelegnek. Vagyis a srác a barátnője vállán próbál elaludni. Hosszú útnak nézünk elébe.
- Próbája van amit nem tudott kihagyni. - válaszolom szűkszavúan és egyben hazudok is. Tegnap óta nem beszéltem Cattel, de még csak nem is láttam. Nem jött haza. A telefont sem vette fel mikor hívtam, szóval ebből azt a következtetést vontam le, hogy látni sem akar. Az idők végezetéig nem bújkálhat előlem. Pedig én tényleg bocsánatot akartam Tőle kérni, és azt is akartam, hogy jöjjön ma Ő is velünk. Estig szabadunk van és megbeszéltük a srácokkal, hog szétnézünk a városban addig. Élvezte volna. De ha nem hát nem. Én próbálkoztam. 
- Pedig nekem tegnap azt mondta, hogy még mindig nem lehet megerőltetnie a lábát. - gondolkodik el Niall miközben a telefonját nyomkodja. Már hazudni is rosszul tudok.
- Akkor pedig azért nem jött mert nembírja az egyesek pofáját. - és azzal jellegzetesen ránézek Mirára. Összeszűkíti a szemeit és hirtelen kikapcsolja a biztonsági övét, majd feláll. Louis ebből természetesen semmit nem vesz észre mivel mélyen alszik. 
- Vagy pedig azért nem jött mert elege van az undok pasijából, aki maga sem tudja, hogy mi a baja. - néz rám gúnyosan Mira, majd felhúzott orral megy el mellettem és meg sem áll a repülői mosdóig. Ezt ugye most nem mondta komolyan? Én nem tudom, hogy mi bajom? Mira készíti ki az idegeimet és még Ő van felháborodva? 
Gondolkodás nélkül követem a példáját. Kicsatolom az övem, de mikor felállok lassúbra fogom a tempót. Ha Louis észreveszi, hogy Mira után mentem a mosdóba ahol alig lehet elférni ketten, akkor megint hülyeségeket fog gondolni. Azonban nem tervezek sokáig együtt lenni odabent Mirával így Louisnak meg sem kell tudni mivel nagyon mélyen alszik. Ha csak Niall nem szól neki. Már pedig elég feltűnően méreget, hogy mit is akarok csinálni.
- Nem az van közöttünk amire Te gondolsz. - magyarázom a szőke hajú srácnak.
- Én nem gondoltam semmit. - válaszolja egyszerűen és egy ravasz mosoly kúszik az arcára.
- Azért akarok utána menni mert meg kell beszélnem vele valamit. 
- Nem tudom, hogy mi van közted és Mira között,  de ha van is valami engem nem zavar. Csak Louis meg ne tudja, mert már így is eléggé pipa Rád, és, hogy őszinte legyek nem akarom, hogy a bandának egy csaj miatt legyen vége. - szinte már sziszegve beszél, de egész végig a szemem közé néz. Egyik lábamról a másikra állok és az ajkamat harapdálom. Komolyan ennyire feltűnő lenne, hogy Mira miatt vagyok ilyen? 
- Niall, fogalmad sincs...
- De Liam eléggé sok mindent összeraktam már magamban. Mira csak veled volt rögtön jóban mikor Louis bemutatta. Feltűnően jóba. Ráadásul az egész csaj pontosan hasonlít arra a lányra akiről anno az X-Factor alatt beszéltél, és akinek történetesen Mira volt a neve. És ha van egy sejtésem még belé is voltál zúgva, sőt talán most is az vagy, és pont azért vagy ilyen ellenszenves Louisval. - egy gombóc nől a torkomba. Nem bírok ránézni Niallre. Részben talán minden igaz. Kivéve azt, hogy belé voltam zúgva. Vagy, hogy most belé vagyok zúgva. Mondjuk ha igaza lenne akkor érthető lenne, hogy miért vagyok mérges Louisra. De ez lehetetlen. Mira a legjobb barátom volt. 
- Te hülye vagy! - jelentem ki határozottan. Niall csak elmosolyodik majd fejére húzza a fejhallgatóját és máris megszűnik a számára létezni a világ. 
Megforgatom a szemeimet és Mira után indulok a mosdóba. Nincs rázárva így csak benyitok és meg is pillantom a lányt. A fal mellett áll kipirult arccal. Ha fogadhatnék arra, hogy sírt, tuti nyernék. Sokszor láttam már sírni, és akkor nézett mindig így ki az arca.
- Azt kérded, hogy nekem mi bajom van? - mutatok önmagamra.
- Hagyj békén! - szól rám kicsit sem kedvesen és megdörzsöli a szemeimet. Lehet haragszom rá, de akkor sem akarom, hogy sírjon. - Te szerinted én úgyis csak egy picsa vagyok, aki hazudozik mindenkinek. Hát képzeld el, hogy nem! Igenis szeretem Louist, úgy ahogy téged is. Igen fájdalmat akartam okozni neki azzal, hogy veled jelentem meg a szőnyegen, de csak azért, hogy érezze átt Ő is, hogy milyen az mikor megbánt valakit. Lehet úgy tűnik neked, hogy nem akarok a barátod lenni, de ez csak azért van mert tudom milyen Louis. Nem tudja, hogy mit csinál mikor féltékeny. Ezért ha veled lát elborul az agya. Képes lenne még a bandából is kiszállni csak azért, hogy engem maga mellett tudhasson - a szemeiből ismét potyogni kezdenek a könnyek, de mikor elindulok felé elnyom magától. - Ezért megfogadtam, hogy inkább távol maradok Tőled, és akkor mindenkinek jobb lesz. Nem kell hinned nekem Liam mert tényleg ocsmányul viselkedtem veled az utóbbi időben, úgy mint aki csak kihasznál. De csakis miattad tettem. Utálnám magam ha a One Directionnek miattam lenne vége. - ez az a pillanat mikor nem érdekel, hogy el akar magától taszítani. Erősebb vagyok nála így könnyedén a derekára teszem a kezeimet és húzom magamhoz annyira közel amennyire csak tudom, miközben apró puszikat nyomok a haja közé. Nem érdekel semmi ami történt. Hiszek neki és így már érthető is. Louis néha napján tényleg beszámíthatatlan.
- Sajnálom. - suttogom a fülébe a szavat amit Catnek kellett volna mondanom mivel hülyén viselkedtem vele. Most azonban mégis Mirát tartom a kezeim között, és azt akarom, hogy Ő bocsájtson meg nekem amiért köcsög módjára viselkedtem vele. Azt hiszem kezdhetek aggódni, még pedig az érzéseim miatt...

2015. május 5., kedd

| Chapter Forty - Seven |

Hellooo!! Hát van egy olyan érzésem, hogy a vége miatt megint utálni fogtok xD de azért remélem komiztooooooooooook ;) 




- Most akkor Te és Louis...izé...- dadogok össze- vissza miközben a hajamba túrok és úgy próbálom magamban megfogalmazni, azt amit kérdezni akarok. Máris kellemetlenül érzem magam a kérdésem miatt, pedig még csak meg sem kérdeztem Tőle. - Szakítottatok? - ezt az egy részt hipergyorsassággal nyögöm ki, és kicsit sem lepődnék meg ha Mira megint megpofozna. Félősen nézek rá és várom azt, hogy leharapja a fejem. Azonban rá kell jönnöm, hogy az egyik gondolatom sincs a tervei között. Csak áll az erkélyre vezető ajtó előtt miközben kezeit lóbálja hol előre hol hátra és akárhányszor összeér a tenyere tapsol egyet. Szívesen megkérdezném tőle, hogy nem  e zsibbadnak a lábai mivel amióta itt van csak áll. Őszintén megmondva nem csodálom, hogy csak áll, mivel a hatalmas széttáló agyondrótozott ruhája miatt csoda, hogy levegőt tud venni. Ha leülne tuti, hogy megfulladna mivel a ruha felső része a lehető legjobban hozzá van szorítva a testéhez, így tökéletesen észrevehtő, hogy mennyire sovány. Mira soha nem volt kövér, mivel éheztette magát és ez is majdnem a vesztét okozta. De mikor én ezt megtudtam kényszerítettem, hogy egyen és hamarosan meg is látszódott rajta a helyes táplálkozás. Viszont most, hogy megint itt áll előttem, újra olyannak látom mint tizennégy éves korában, - veszélyesen soványnak. Lehet, hogy megint nem eszik mivel valakitől megkapta, hogy kövér. Tudom, hogy milyen rajongóink vannak így azt is tudom, hogy rengeteg utálatot kaphat az miatt, hogy Louis barátnője. Ráadásul itt van még a saját bandája is, így egy csomóan rajonganak érte, meg példaképnek tartják. Mira pedig meg akar felelni. Vagy lehet, hogy szó sincs éheztetésről, egyszerűen csak ilyenek a génjei így nála normális, hogy ennyire sovány. Ha minden olyan lenne mint régen, akkor én biztos, hogy egy csomó kaját belélapátolnék.
Nagy nehezen sikerül elemelnem a tekintetem a testéről, pedig szívesen nézném még, ugyanis a ruhában tényleg úgy néz ki mint egy hercegnő. Ha tényleg szakítottak Louisval, akkor a srác egy marha. Louis nem tudja, hogy mekkora kincset szerzett magának. Ha az én barátnőm lenne biztos, hogy soha nem engedném el és mindentől óvnám. Louis azonban nincs tisztában vele, hogy ki is a barátnője. Pont ez a gond. Fogalma sincs, hogy Mira mennyire törékeny lelkű lány. Semmit nem tud róla. Ő csak azt a Mirát ismeri aki megnyerte az X-Factort a Dollykkal és mostanra híres lett a bandának köszönhetően. Én azonban az igazi Mirát ismerem akinek szörnyű gyerekkora volt, és aki én álltalam tudott meggyógyulni. Ha nem vagyok én Mira még mindig egy elmegyógyintézetben kezelik. Ha nem vagyok én eszébe sem jutott volna újra jelentkezni az X-Factorba, mivel soha nem mert volna újra énekelni a sok trauma végett. Mondhatjuk úgy is, hogy a világ nekem köszönheti Mira Nelsont a Dollyk egyik fő szenzációját. Én jutottam Őt el a csúcsra, Louis pedig az én sikeremet élvezi.
Kínos csend áll be közénk. Én felhúzom a térdeimet és a nadrágomon lévő egyik lyukkal kezdek el játszani, miközben Mira még mindig csak áll. Megunom ezt az állapotot és a kezemmel rácsapok a kanapéra és ezzel azt akarom jelezni, hogy üljön le mellém. Veszi az adást mivel óvatosan megindul felém, de mikor arra kerülne a sor, hogy leüljön inkább csak vészesen közel megáll a kanapéhoz. Nem tudom, hogy ki tervezte a ruháját, de ne akarjon velem találkozni, mivel ez nem ruha inkább kínzó eszköz ami nem engedi, hogy a viselője leüljön benne.
Kinyújtom a kezem és gyengéden megérintem a csuklóját majd óvatosan húzok rajta egyet. Mint egy játékbaba úgy esik rá a kanapéra vagyis majdnem rám, de két kezével megtarja magát, vagyis pontosan én vagyok alatta miközben bal keze az egyik oldalamon van, míg a jobb keze a combomon, feje pedig vészesen közel hozzám. Nem mer rám nézni, de én így is tökéletesen látom az arcát. Tengerkék szemeivel sűrűn pislog, miközben az agyonsminkelt pofiján két piros pír jelenik meg zavarodottságában. Legszívesebben lecsókolnám a sminket az arcáról mivel ez nagyon nem az Ő stílusa. Utálta a sminket, most pedig úgy néz ki mint egy lány a címlapokról akiknek az arca agyon van retusálva. Mira nem ilyen. Ő természetes szépség.
Mira hamar észbe kap majd nagy nehezen sikerül lemászni rólam, - vagy inkább fordulnia. Hangosan szuszog mellettem és a ruhája felső részét igagatja mivel félre csúszott így szerintem attól tart, hogy véletlenül kilátszódnak a mellei. Nem értem, hogy mit szégyenlősködik előttem. Hónapig éltem vele egy szobában. Könyörgöm a húgomként tekintettem rá! Mi változott meg ennyire közöttünk?
Mikor úgy érzi, hogy a ruha ismét jól áll rajta rám pillanat. Még mindig a kérdésemre várom a választ. Igen, kíváncsi vagyok, hogy most akkor mi van kettőjük között. Pedig Cat biztos tudná a választ. Basszus Cat. Elment egyedül, én meg Mirával vagyok otthon kettesben. Louis már rajta kapott minket egy picit félreérthető helyzetben, nem akarom, hogy Cattel is ugyan ez történjen.
- Fogalmam sincs, hogy mi van velünk. -  a ' velünk ' szócska olyan érdekesen hangzik a szájából. Régebben nem tudtam elképzelni Őt egy kapcsolatban. Most meg az egyik legjobb barátommal jár. Röhej. - Féltékeny a nagy semmire. Én pedig már bele fáradtam a magyarázkódásba. Elegem van Liam! - nyög fel fájdalmasan és azzal rá borul a vállamra. Meglep a viselkedése mivel fél órája pofozott meg, most meg úgy viselkedik mintha minden rendben lenne közöttünk. Mert rendben is van. Kicsücsirítem a számat és a kezére teszem a kezem majd megpaskolom, hogy jobb kedvre derítsem. - Ráadásul itt van ez az ostoba divatbemutató show is, ahol most adjuk elő először az első dalunkat. Totál be vagyok rezelve mivel még soha nem kellett végig mennem egy szőnyegen ahol másodpercenként villantak vakuk a pofámba. És Louis nem lesz mellettem, hogy támogasson úgy mint az X-Factor döntőjekor. Nélküle el vagyok veszve így, de a hülye majomfeje duzzog. - kikapja a kezét a kezem alól, hogy tudja összefonni a mellkasa előtt. Szóval Louis vele volt az X-Factor alatt. Gondolom jó tanácsokkal látta el Őt. Én meg még azt sem tudtam, hogy ott van, pedig én is segítettem volna a felkészülésekben. Mindig is tudtam, hogy Louis titoktartó, de ezt még róla sem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú ideig képes volt rejtegetni a barátnőjét. Egyáltalán mióta járhatnak?
- Most őszintén minek jöttél ide, ha Louis-val kellene lenned a rózsaszín szőnyeges bevonuláson? Tudod Mira engem kicsit sem érdekel a tökéletes kapcsolatotok, ugyanis eléggé gáz szerintem, hogy a pasid miatt képes lennél lemondani rólam. - hangom fagyosan cseng és örülnék neki ha elmenne. Tényleg nem vagyok kíváncsi arra, hogy állandóan Louisról beszél. Mert azt csinálja. Mindig csak Louis. Engem pedig ez zavar.
Mérgemben leeresztem a lábaimat a földre, hogy tudjak tisztes távolságba menni Tőle. Az eszem eldobom. Mikor már azt hinném, hogy minden rendben van köztünk, akkor megint jön Louis.
- Igen itt vagyok, mivel aggódtam érted! - mondja határozottan, belőlem pedig egy horkantás tör fel. Méghogy aggódott értem.
- Hetekig szóba sem álltál velem. Akkor miért pont ma határoztad el magad, hogy ide jössz? - nem értem. Semmit sem értek már vele kapcsolatban. Lehet, hogy valójában nem is ismertem Őt igazán.
- Mert most van rám szükséged - válaszolja nyugodtan. Nem tudok rá mit mondani. Csak előre bámulok és semlegesen nézem a tévé fekete képernyőjét. - Nem hittem volna, hogy egyszer még örülni fogok a lökött barátnődnek. Tényleg, köszi, hogy bekövetted a twitter profilomról Cat privát profilját, ugyanis ha ezt nem tetted volna meg, akkor ma nem kaptam volna meg Tőle azt az üzenete, amit mellesleg minden ismerősének elküldött, hogy mennyire hülyén viselkedsz mostanában. - erre már rá kapom a fejem. Való igaz tényleg én voltam az aki elcsórtam Mira telefonját mikor Manchesterbe mentünk, és bekövettem rajta Cat privát profilját mivel úgy gondoltam egyszer még hasznos lehet. Na jó, az igazi ok az volt, hogy össze akartam őket barátkoztatni és tudtam, hogy Cat rögtön visszaköveti Mirát és rögtön rá is ír. Nem tudom, hogy üzeneteztek e egymással, de az biztos, hogy Mira követte az eseményeket. - Liam miért olyan nehéz felfogni azt, hogy még mindig szükségem van rád? Felfoghatnád végre, hogy a barátságunknak semmi köze Louishoz.
- Tényleg még mindig én vagyok a legjobb barátod? Nem csak úgy mondod, hogy ne okozz nekem fájdalmat? - kérdezem meg óvatosan. Igen, rágondoltam már arra, hogy lehet azért áll velem szóba mivel nem akarja azt, hogy nekem rossz legyen. De ha ez tényleg így van akkor hülye, mivel megérteném, ha normális oka lenne rá.
- Most képes lennék megint levágni neked egy pofont. - forgassa meg a szemeit, de azért az orra alatt ott bújkál egy apró mosoly. Azonban mikor meghallom, hogy min gondolkozik a lehető leggyorsabb mozdulatommal fogom meg a kezét majd szorítom meg. Pár másodpercig az összekulcsolt kezeinket nézi, majd kihúzza és az arcomra vezet. - Örökre a legjobb barátom maradsz Liam. - suttogja és végig simít a borostámon. Szemeim automatikusan csukódnak le és úgy élvezem az érintését. Még mindig olyan puha a tenyere mint régen volt. Csak akkor nyitom ki a szemeimet mikor elhúzza a kezét. Kissé csalódott vagyok, így én vagyok az aki közelebb mászom hozzá.
- Régen nem voltál ilyen hisztis tyúk, ugye tudod? - vigyorgok rá pimaszul. Erre játékosan a vállamba boxol mire én felszisszenek.
- Te pedig nem voltál ilyen szőrös. - ölti ki rám a nyelvét. Most megsértette az imidzsemet. Amúgy is nem szőr, hanem borosta, és tök menő. Végre férfias lett az arcom.
- Ez borosta! És mindenki imádja. - mondom felháborodva majd megsimogatom az állam.
- Számomra még mindig az a cuki fiú vagy akivel hónapogik egy szobában éltem. - vonja meg a vállát.  Cuki. Ez az a szó amint már évek óta nem hallottam. Mira volt az egyetlen aki cukinak tartott mindig. És úgy látszik, hogy még mindig cukinak tart. De nem teszem szóvá neki. Ha így gondolja akkor engem nem érdekel. - Amúgy szedd rendbe magad, mivel úgy döntöttem, hogy Te leszel a kísérőm a szőnyegig. - tapsol egyet a kezével, én pedig nem akarok ellenkezni. Eszembe sincs kikosarazni a kérését.
- Liba! - jegyzem meg tettetett sértődéssel mikor nagy nehezen feltápászkodom a kanapéról. Mikor már állok egy erőteljes lökést érzek a seggemen. Felháborodva fordulok hátra és látom meg Mira lábát amivel az előbb seggbe billentett.
- Én is imádlak. - dob egy puszit a kezével vigyorogva. Nevetve megcsóválom a fejem és úgy indulok el készülődni. A készülődés nálam öt percig tart. Magamra veszek egy fekete nadrágot, meg egy inget hozzá illő cipővel, belövöm a rövidke hajamat és máris készen állok. Soha nem csináltam nagy ügyet a kinézetemből.
Mikor kész vagyok intek a fejemmel Mirának, hogy indulhatunk Ő pedig kérdés nélkül követ. Az autómat veszem irányba, de mielőtt még beülnék a volán mögé a lány felé fordulok.
- Teszünk egy kis kitérőt, ugyanis kajás vagyok. - bökök a hasamra ami rögtön halkan felmordul mikor a kaja szó elhagyja a számat.
- Te mióta tudsz vezetni? - néz rám kitágult pupillákkal Mira miután leesett neki végre, hogy én vagyok az aki a volán mögé ül. - Helyesbítek, mióta van jogsid? - büszkén kihúzom magam. Mikor utoljára beszéltünk, vagyis utaztunk együtt Manchesterbe akkor nem volt jogsim, és nem is nagyon érdekelt a vezetés. De azóta megváltoztattam a döntésemet. Ciki ha egy csaj furikáz valahova.
- Múlt hét óta. - válaszolom büszkén vigyorogva. Mira elismerően bólogat. - Furcsa, hogy nem tudsz róla, ugyanis miután levizsgáztam még az esti hírekben is benne volt, hogy a nagy Liam Payne megszerezte a jogsiját. - és nem is hazudok. Tényleg benne voltam. Ez van ha valaki a One Direction tagja. Mira nevetve ül be az anyósülésre, én pedig a volán mögé majd elindulok a kedvenc éttermem felé. Úgy gondolom, hogy még nyugodton jól tudunk lakni a show előtt.  Jókedvűen állítom meg az autómat az ismert környezetben, de a mellettem ülő Mira kényelmetlenül pislog az épületre.
- Biztos, hogy jó ötlet ez? - harap bele az alsó ajkába. Értetlenül pislogok felé, mivel nem értem, hogy miért lenne abból baj ha elmegyünk enni. - Múltkor mikor titokban akartunk elmenni Manchesterbe másnapra egy csomó kép készült rólunk. Nem akarom, hogy holnapra a média megint azzal legyen tele, hogy titkos randira mentem veled egy étterembe. - mondja elhúzott szájjal. Szóval soha nem fordult meg a fejében, hogy esetleg randizzon velem. Jó neki. Mármint... inkább befogom.
- Semmi baj nem lesz Mira. Ismerem a tulajt és nem egy népszerű hely ez szóval alig van itt ember. Ráadásul irtó finom a hamburgerük. - kacsintok rá jóízűen. Nincs más választása. Muszáj kiszállnia az autóból majd kezd el követni. Tényleg ismerem a tulajd és eddig még senki nem jött rá, hogy rendszeresen ide járok. Így nyugodtan tudok itt enni akár mikor csak akarok és úgy, hogy nem kérnek tőlem percenként aláírást.
A jól ismert pult előtt állok meg és fordulok a lány felé. - Mit kérsz? - kérdezem. Mira elfehéredik és elkezdi az ujjait tördelni.
- Salátát. - mondja végül határozottan. Gondolkodás nélkül nevetem ki.
- Mi vagy Te, nyúl? - gúnyolódok rajta azonban Ő csak csúnyán rám néz. - Most komolyan. Mit akarsz enni Mira? És valami normálisat mondj.
- Komolyan beszéltem. - válaszolja. - Nem ehetek hízlaló kaját Liam! Napi szinten edzőterembe járok ahol megmérnek. Ha van rajtam plussz felesleg szörnyű diétára fognak. - ez szörnyű. Most komolyan ki szerint kövér Mira? Milyen felesleg van rajta?
- Senki nem fogja megtudni, ne félj - mondom biztatóan. - Szóval akkor lesz két dupla sajtos hamburger, extra hasábbal, kólával, na meg ha van gumicukor akkor azt is kérünk. - adom le a rendelésemet és mikor kész leszek elhúzom Mirát egy asztalhoz ahova lenyomom, majd addig nem kezdek el enni amig nem látom, hogy Ő is eszik. Esküszöm úgy nézi a kajáját mintha soha nem látott volna még olyat. Szinte már elsírja magát miközben eszik. Mégis miután befalta az adagját hálás tekintettel néz rám és húzódik közelebb hozzám.
- Köszönöm. - suttogja és egy puszit nyom az arcomra. Nem tudom, hogy mit köszön, de nem is érdekel. Sokkal jobban foglalkoztat a testemet átjáró melegség ami az után következett miután megpuszilt.
Fél óra múlva teli gyomorral ülünk vissza az autóba majd meg sem állunk a show helyszínéig. Még csak ki sem szállunk az autóból máris egy csomó rajongó kezdi el üvölteni a nevünket. Látom a srácokat. Zayn és Nikki kézenfogva. Jade autógrammokat osztogat Jo pedig a nyomában van. Louis Niallel és Harryvel áll a kordonok mellett miközben pár lánnyal készít közös képet.
- Ott van Louis! - kiállt fel Mira és máris kiugrik az autóból. Gondolkodás nélkül követem a példáját majd megállok mellette. - Karolj belém! - néz rám parancsolóan és felém nyújta a karját. Zavarodottan nézek rá. Érzem, hogy Louis minket néz. Tekintetemmel Catet keresem, de nem találom.
- Hogy mi van? - nézek rá a kezére, de ezt követően Ő az aki belém karol és Louist bámulja. Ugye nem azt csinálja amire én gondolok? Nem akarja féltékennyé tenni Louist velem? Mira nem lenne  képes ilyen. - Mira...
- Most aztán fájhat neki - sziszegi a fogai között és hozzám akar bújni. Ez az a pillanat mikor elhúzódom tőle és szörnyülködve nézek rá. Ennyire szívtelen nem lehet...vagy mégis? Csak azért jött el hozzám, hogy tudjon fájdalmat okozni Louisnak. Én meg azt hittem, hogy tényleg fontos vagyok neki. A francokat.
- Baszódj meg Mira! - mondom bunkón és kikapom a kezem a kezei közül majd gondolkodás nélkül indulok meg Niallhez és Harryhez miközben abban kezdek el reménykedni, hogy Cat ne lásson semmit az elmúlt eseményekből. Most van elegem Mirából...

2015. május 4., hétfő

| Chapter Forty - Six |

Heyy!!!! Itt az új rész, ami sokak örömére ismét Liam szemszögéből van és lesz is egy kis darabig :D komizniiiiiiiii



| LIAM PAYNE |

- Mi a franc bajod van? - Cat közvetlenül előttem áll meg és ezzel a cselekedetével pontosan eltakarja előlem a tévé képernyőjét. Hiába sovány, de direkt úgy áll, hogy nekem esélyem se legyen mást látni a testén kívül. Szerintem pont ez a célja. Ó, és nem azért állt pont így elém, hogy a dögös testét nézzem miközben csak egy hosszú pólót visel aminek következtében tökéletesen kivillannak a formás lábai. Nagyon nem az a célja, hogy a farkam felálljon miatta és megfestessem. Itt már nem a dugásról van szó. Még csak nem is az érzelem mentes szexről. Napok óta nem értem hozzá. Napok? Inkább hetek óta. És azt hiszem, hogy most sem az a célja, hogy felgerjedjek rá. Mégis, hogy tudnék rá most felizgulni, mikor úgy néz rám mint egy undorító alkoholistára aki már egy csomó lányt erőszakolt meg, majd ölte meg őket. Cat ahogy néz, most pontosan ezt az érzést váltja ki belőlem. A szó szoros értelmében sugárzik a szemeiből az undor. A saját barátnőm undorodik tőlem. A lány akivel öt éve minden áldott reggel kelek és fekszem. Akivel annyit szeretkeztem már, hogy meg sem tudom számolni. Akivel elterveztem a közös jövőmet, sőt pár hónapja már el akartam jegyezni.
Ezek a gondolataim már elmúltak. Úgy ahogy az érzések is amit iránta tápláltam. Megváltozott és nem a jó irányba. Amit pár hónapja leművel velem, az már kész katasztrófa. Agyamra megy az örökös hisztijeivel. A beszédje untat. Semmi izgatót nem tud mutatni. Talán igaza volt Harrynek. Meguntam Catet. Öt év hosszú idő egy kapcsolatban. Olyanok vagyunk mint egy házaspár gyerek nélkül. Nekem pedig izgalomra van szükségem. Nem egy hisztis barátnőre, aki minden percben felhív mikor turnén vagyunk, ugyanis nem bízik bennem. Cat már pedig ezt csinálja mikor nem tud a tánc miatt velem jönni egy adott koncertre egy másik országban. És mellette már egy kis kihasználást is fel véltem fedezni. Á, kicsit sem volt feltűnő mikor szülinapja volt és pont aznap Ausztráliában volt koncertünk, erre Ő meg az egyik lökött barátnője képesek voltam utánam repülni, majd kicsit sem közönbösen közölte velem, hogy még életében nem utazott jachton. Miért említette pont ezt meg akkor? Mert azt akarta, hogy azt adjam neki a szülinapjára. Így kibéreltem neki egy luxus jachtot.
Igazából nem volt Ő ilyen, és pont ezért veri ki nálam most a biztosítékot. Pont azért szerettem bele ugyanis Őt nem érdekelte, hogy ki vagyok. Le sem szarta, hogy az X-Factroban voltam, majd egy csapásra híres lettem. De aztán valami megváltozott. Talán most jött el nála az az idő, hogy nem tud beletörődni abba, hogy a táncos karrierje kezd megrekedni. Ő híres táncos akar lenni, de az X-Factor háttértáncosaként nem lett nagyon menő. A műsorban is csak a nagynénja miatt tűrik meg. Lényegében ha azt vesszük nincs is rendes munkája, így pénze sincs. Teljesen rám van szorulva, de persze engem nem zavar. Ráadásul mellettem még hírnévre is tett szert. Hisz mindenki ismeri, csak történetesen senkit nem izgat, hogy hogyan is táncol. És még itt van a boka ficamja is ami miatt két hónapja már nem táncolhatott. A baleset eredménye pedig még több veszekedés lett, ugyanis sehova nem jár így még többet együtt vagyunk. Esküszöm néha napján örülök, mikor leléphetek otthonról. - Te cigiztél? - szippant egyet a levegőből, majd közelebb hajol felém és ismét vesz egy mély levegőt. Szemöldökeim a homlokomig szökkennek és úgy nézem azt ahogy teljesen hülyét csinál már megint magából. Ő már nem hülye, hanem ostoba. Attól pedig csak még mérgesebb leszek mikor lehajol a nyakamig és végig szimatol. Kicsit sem kedvesen csapom oldalra a fejem így pontosan rá tudok nézni, és mellette megakadályozom azt, hogy tovább szimatolgasson. Barna szemeibe fúrom az enyémeket, miközben egy gúnyos vigyor terül szét az arcomon. Régen a szemeiért ölni tudtam volna.
- És ha igen akkor mi van? - kérdezem flegmán és csak azért is ráfújom a leheletemet. Rögtön elhúzódik tőlem majd az orra elé teszi a kezét és így próbálja megakadályozni azt, hogy még többet kelljen szagolnia a füstös leheletemből. Tényleg cigiztem. Nem egy szálat és nem is kettőt, hanem egy egész dobozzal mielőtt haza jöttem volna. - Valami nemtetszik Édesem? - nézek fel rá aranyos, pedig a méreg csak úgy forr bennem. Megalázott! Engem senki nem vonhat kérdőre. A ruháimat sem szagolgathatják csak úgy. Senkinek semmi köze hozzá, hogy mit csinálok.
- Tudod jól, hogy undorom Tőle. Te pedig úgy bűzlesz mint egy kocsma töltelék. - szid meg hárpia módjára. Nem válaszolok, csak csendesen mosolygok. A kezemben tartott konzolt leteszem a kanapéra, majd a szabad ujjaimat a lány combjára teszem és lágyan végig simítok a rajta majd felhúzom a pólóját és kezemet csak akkor állítom meg mikor a bugyija szélénél járok. Érzem, hogy megremeg és szerintem már fel van készülve rá, hogy mit akarok tenni. Mindjárt kap egy nagy meglepetést Tőlem.
- Kurvára leszokhatnál már erről a stílusodról, ugyanis semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok - bámulok a képébe, és ahogy kábultan az arcomat nézi én máris akcióba lendülök, vagyis gyengéden rácsapok a fenekére. Gyengéd, de mégis hatásos mivel aprón felnyög. - Örülnék neki ha a közeljövőben nem szimatolgatál utánam. Nem vagy az anyám, hogy kérdőre vonj. - és ezzel elemelem a kezem a fenekétől, majd újra a konzolt veszem a kezeim közé, hogy tudjam befejezni az elkezdett focis játékomat. De Cat még mindig előttem áll. Próbálok jelezni neki, hogy húzzon el az utamból, sőt még a csípőjét is megbököm, de semmi haszna. A plafon fele emelem a tekintetem és reménytelenül felsóhajtok. Mit tervez még?
- Ez nem Te vagy. - csóválja meg a fejét és azt veszem észre, hogy leül szorosan mellém miközben lágyan megfogja a kezem és simogatni kezdi. Nem bírok ránézni. - Történt veled valami az elmúlt pár hétben ami miatt ennyit változtál. Kifordultál önmagadból Liam! Nem vagy hajlandó eljárni a próbákra. Louis-val majdnem összeverekedtél...- a Louis név hallatán ökölbe szorulnak a kezeim és örülök neki, hogy Cat helyett most nem Ő ül mellettem mert az biztos, hogy agyonverném. - Kezdek aggódni érted. Legalább ha tudnám, hogy mi bajod.
Mi bajom van? Ez a kérdés amit egy nap vagy százszor elkérdez tőlem, én pedig soha nem válaszolok rá, mivel nem tudom, hogy mit mondhatnék neki. Igaza van, sőt nagyon jól tudja, hogy valami bajom van. Mivel van is. Csak történetesen a bajom okozóját nem pont Cattel tudom megbeszélni. Sőt senkivel nem tudom megbeszélni, csak a bajom fő okozójával, vagyis a gyönyörű, volt legjobb barátommal Mira ' már Louis a számomra a legfontosabb' Nelsonnal.
Ha van ember akiben megbíztam az Ő volt, de mégis benne csalódtam a legjobban. Lehet, hogy én voltam a naiv mivel azt hittem, hogy mostantól megint minden olyan lesz mint régen. Mekkorát tévedtem. És nem is bennem van a hiba hanem Mirában. Én komolyan gondoltam mikor öt éve elváltunk a repülőtéren, hogy örökre a legjobb barátom lesz, és, hogy ha újra találkozni fogunk számomra olyan lesz mintha soha nem váltunk volna szét. Azonban Mira nem gondolta komolyan a fogadalmát. Oké, lehet egy kicsit bunkóság volt Tőlem, hogy nem kerestem, de egyszerűen csak védeni akartam, mivel tudtam, hogy mellettem nagyon nehéz élete lenne ha tudnának róla az emberek, hogy Ő a legjobb barátom. Mindent megtettem azért, hogy a kapcsolatunk megmaradjon. Hívtam amikor csak tudtam, de aztán belefáradtam, hogy állandóan nem hajlandó felvenni a telefont. Mégis az jobban fájt mikor csak úgy megjelent Simon stúdiójában majd Louis bemutatta mint az újdonsült barátnőjét.
Louis és Mira. Mira és Louis. Állandóan azon jár az eszem, hogy mégis hogyan jöhettek össze ezek ketten. Képtelen vagyok rájönni, hogy hogyan történhetett meg. Olyan rövid idő alatt jösszek össze, hogy szinte már röhejes. Louis elment New Yorkba, majd rögtön bele zúgott Mirába. Az én Mirámba! Egy kissé érdekes, hogy Mirát most már kicsit sem zavartassa, hogy egy világszár mellett kell mutatkoznia. Pedig mikor anno bekerültem az X-Factorba Ő volt az aki megkért, hogy ne beszéljek róla. De ez rég volt, mikor azt hittem, hogy Mira egy félénk lány. Mert az volt, hisz lámpaláza volt a színpadon. A fene se hittem volna, hogy öt évvel később megnyeri az X-Factort és majdnem olyan népszerű lesz mint én.
Nem ismerem már Mirát. És nem is akarom megismerni. Tudom, hogy a szerelmet és a barátságot nem lehet összehasonlítani. De akkor sem lennék képes a szerelmem miatt eldobni a legjobb barátomat. Már pedig Mira pár hete pontosan ezt tette. Louist választotta helyettem! Úgy viselkedett mintha elfelejtette volna azt amiken keresztül mentünk. Én soha nem lennék képes eldobni Őt Cat miatt. Számomra ugyan olyan fontos lenne a legjobb barátságunk mint a csajom.
- Mondtam már, hogy semmi bajom nincs - válaszolom egyhangúan és tényleg örülnék neki ha végre tovább tudnám folytatni a videójátékozást. Legalább egy kis időre így el tudom felejteni Mirát és Louist, akik járnak és szerelmesek egymásba. A banda társam szerelmes a legjobb lány barátomba! Nem tudom Louist már a barátomnak mondani, mivel hazudott nekem. Sőt megvádolt azzal, hogy el akarom venni Tőle a csaját. - Most pedig ha nem bánod, fontosabb dolgom is van mint a hülye, értelmetlen szövegelésedet hallgatni. - csodálom, hogy Cat még bírja mellettem. Más lány már rég itthagyott volna a francba. De Cat más. Öt éve a csajom így tudja, hogy milyen is vagyok valójába. Számára ez a viselkedésem most új, és nem is érti mivel soha nem voltam ennyire bunkó. Megköszönheti Mirának, akinek már nincs szüksége a barátságomra. Bezzeg öt éve az elmegyógyintézetben jó voltam, mikor rajtam kívül nem volt más barátja. Most meg már nem kellek neki mivel híres lett és mindenki a barátja akar lenni. Kétszínű liba.
- Ma van a Victoria Secret Show, ahová hivatalosak vagyunk. - köszörüli meg a torkát Cat. Kit érdekel egy vacak divatbemutató? Semmi kedvem nincs bikini modelleket nézni, akik már annyira soványok, hogyha jönne egy nagyobb szél elfújná őket. De persze a One Directionnek részt kell vennie a bemutatón, mivel akkor még több nézője lesz a műsornak.
- Nem megyek. - válaszolom közömbösen és le sem veszem a tekintetemet a képernyőről. Érzem, hogy feláll mellőlem, majd megint elém áll, de ezúttal elhajolok, hogy tudjam tovább folytatni a játékot.
- Ezt nem teheted meg Liam! - dobbant egyet a lábával hangja pedig szinte már hisztérikusan cseng. Ha jól sejtem mindjárt elbőgi magát amiért ellenkezni próbáltam. Tudja nagyon jól, hogy amire én azt mondom, hogy nem akkor nem. A srácok nélkülem is jól meglesznek. Louis-val úgysem beszélünk már, így a bandában eléggé feszült a hangulat miattunk. Azt akarják, hogy bocsánatot kérjek Tommotól a semmiért. Basszus még szép, hogy rá akartam ugrani, hisz azzal vádolt meg, hogy rámásztam Mirára és megcsaltam Catet. Soha nem csalnám meg a barátnőmet. Ennyire gerinctelen azért még én sem vagyok. - Öltözz fel és induljunk. Fél órát kapsz! - kezd el mutogatni felém a mutatóujjával. Bólintok, pedig tudom, hogy nem fogom teljesíteni a kérését. Fellélegzem mikor végre elmegy és becsapja magára a hálószobát, hogy tudjon készülődni. A fél órát pedig be is tartja. Egy csinos kis sárga koktélruhába áll meg előttem, miközben én még mindig ugyan úgy szét vagyok terülve a kanapén mint az elmúlt pár órában. - Ugye tudod, hogy nagy balhé lesz ha most nem jelensz meg a fiúkkal? - dehogy lesz nagy baj. Majd azt fogják mondani, hogy beteg lettem. Nem fognak bele halni abba, hogy nélkülem kell végig sétálniuk egy rózsaszín szőnyegen.
- Csak szerinted lesz balhé, ugyanis a kutya sem fog rád figyelni ha nélkülem leszel - vigyorgok rá gúnyosan. - Remélem túléled, hogy semleges leszel és egy fotó sem lesz rólad. - ez az igazság. Csak akkor lenne nagy szám Cat ha velem sétálna végig.
Cat csak hápogni tud, de szó nem jön ki a száján. Végigfut rajta a pulykaméreg, majd amilyen gyorsan csak tud kiviharzik a lakásunkból. És még csak nem is sajnálom, hogy nélkülem ment el. Sőt inkább örülök neki, hogy magam maradtam. Legalább senki nem fog piszkálni és nyugodtan végig tudok játszani egy csomó meccset. Aha, ezt én hittem. Ugyanis alig telik el fél óra, mikor ismét nyitódik az ajtó. És nem Cat jött vissza, hanem meglepő módon Mira az aki besétál az ajtón. Amit meglátom, hogy Ő jött rögtön visszafordítom bunkón a tekintetem a képernyőre, de azért fél szemmel még egyszer végig mérem. Tudom, hogy a Dollyk is hivatalosak a show-ra, ezért nem is vagyok meglepődve, hogy Mira úgy néz ki mint a hercegnő, - vagyis a ruhája olyan. Gyönyörűen néz ki, de nem érdekel. Úgy ahogy az sem érdekel, hogy itt van.
- Nyitva volt az ajtó, szóval remélem nem gond, hogy kopogtatás nélkül bejöttem. - mutat a bejárati ajtóra magyarázkodás képpen. Nem válaszolok semmit, sőt inkább ideges vagyok mivel látom, hogy megindul felém és leül mellém. A lehető legtávolabb húzódom tőle mivel nem akarok még csak véletlenül sem hozzá érni. A végén még az lenne, hogy meg akartam Őt erőszakolni.
- De nagyon is gond. Szóval ahogy jöttél úgy el is mehetsz. - nézek rá flegmán, majd mielőtt valamit tudna mondani felállok és az előttem álló üvegasztalról elveszem a doboz cigimet meg az öngyújtómat és sietős léptekkel megyek ki az erkélyre, hogy tudjak rágyújtani. Amint széttáramlik a testemben a nikotin, majd fújom ki a füstöt rögtön megnyugszom és elfeledkezem Mira jelenlétéről. Nem akarok kettesben lenni vele. Annak örülnék ha végre békén hagyna. Hisz nem akar a barátom lenni. Azonban Mira nem így gondolja, mivel rögtön utánam is jön. Ennél már csak az a felháborítóbb mikor egy határozott mozdulattal kikapja a számból a cigit és a cigis dobozzal meg az öngyújtóval együtt kidobja az erkélyről. Pislogás nélkül figyelem ahogy a cuccaim elvesznek a mélységben, majd a lehető legcsúnyábban nézek a lányra, aki nyugodtan mosolyogva figyel. - Most mehetsz és vehetsz nekem egy új dobozzal! - parancsolom kicsit sem kedvesen.
- Esetleg az álmaidban - mondja nyugodt hangnemben. Ez felháborító. Kidobja a cigimet és nem hajlandó helyette hozni. - Mi a szar ütött beléd? Soha a büdös életben nem cigiztél...
- Honnan tudod, hogy mit csináltam az elmúlt öt évben? - húzom fel a szemöldökeimet kérdően. Mira csak szomorúan az alsó ajkába harap és látszik rajta, hogy mennyire kényelmetlenül érinti ez a téma. Azonban engem nem érdekel. Miatta lett katasztrófa az életem. Miért nem tud minden olyan lenni mint régen? - Vagy esetleg rólam szoktatok beszélgetni Louis-val? Mit mondtál rólam Louisnak Mira? Neki is azt hazudod, hogy örökké együtt maradtok, mint nekem? Utána találsz egy másik embert aki fontosabb lesz majd mint Louis? - a kérdések csak úgy dőlnek belőlem egészen addig míg egy tenyeret meg nem érzek az arcomon. A tenyér tulajdonosa Mira, vagyis megpofozott. - Te megpofoztál? - esik le a tantusz majd csodálkozva oda emelem a kezem ahol pár másodperccel még Mira tenyer volt. Kitágult pupillákkal figyelem a ziháló lányt. Csak nyel egy nagyot, de mégsem látszik az arcán a megbánás. - Azta kurva...- csúszik ki a számon megdöbbenő hangon. Engem eddig még senki nem pofozott meg. Erre fő pont Mira az akitől megkapom az első pofonom. Tőle, aki a számomra mindig egy aranyos, tündéri lány volt.
- És még meg sem bántam, hogy megpofoztalak. Sőt szerintem egy kicsit észheztérítettelek. - tényleg nem látszik megbánás az arcán. - Először is nem hazudtam, pláne nem neked. Másodszor pedig soha nem beszéltem Louisnak rólad. Harmadszor pedig sajnálom, hogy bunkón viselkedtem veled. Soha nem tudnék rólad megfeledkezni. - nem tudom, hogy mi ütött belém, de mikor ezek a mondatok elhagyták a száját, minden haragomat elfelejtettem vele kapcsolatban, és azt vettem észre, hogy szorosan ölelem magamhoz, úgy ahogy eddig még soha...