Nine

Itt a kövi rész. Igaz tegnap kevesebb komit kaptam, de nem baj mivel ma mindehogy akartam új rész hozni. Remélem tetszeni fog mivel nekem eddig ez a legkedvesebb részem :D

BROOKLYN
Hétfő reggel feszengve szálltam ki az autóból és indultam el a kémia terem felé. Valahogy most semmi kedvem nem volt Liam mellett ülni. Őszintén megmondva mióta nálunk volt a szüleivel azóta szerencsére nem találkoztam vele. Pénteken nem volt közös óránk a hétvégén pedig nem voltam sehol. Perrie és El el akartak hívni magukhoz, de nem volt kedvem még hozzájuk sem.
Állandóan azon járt az eszem, hogy mi lesz akkor ha Liam véletlenül elszólja magát arról, hogy hogyan öltözködöm mikor nem vagyok suliban. Sőt lehet a barátainak már el is mondta és percek múlva az egész iskola rajtam fog nevetni.
Vajon Liam tényleg képes lenne elmondani mindenkinek, hogy régen mi volt köztünk? Amilyen mostanában velem kinézem belőle és még élvezettel nézné a szenvedésemet is. Túl paranoiás vagyok már. Beképzelek olyan dolgokat amik meg sem fognak történni...vagyis remélem.
- Miss. Jones elkésett. - mikor benyitottam az osztályterembe mindenki felém fordult. Tényleg elkéstem volna? De hisz pontosan elindultam otthonról és még rengeteg időm volt a csengetésig. Vagy mégsem? Annyira elbambultam a szekrényeknél, hogy fogalmam sincs, hogy mi történt körülöttem.
- Tessék? Ez most komoly? - néztem rá Mrs. Sweetre aki az óráját nézte majd rám emelte a tekintetét. Én soha nem szokok elkésni.
- Pontosan hat kerek percet késett. - világosított fel én pedig lesütöttem a szemem és úgy indultam el a Liammel közös padunk felé. Akár melyik óráról elkéshettem volna, de nekem pont kémiáról kellett. Ügyes vagy Brook. - Kezet foghat a padtársával. - tette még hozzá mikor én leültem a székemre és erre a kijelentésre Liamra kaptam a fejem.
Nem nézett rám hanem helyette a füzetét kémlelte. Olyan volt mintha nem akarna rám nézni ugyanis az egyik keze a szeme előtt volt.
- Sajnálom. Többet ígérem nem történik meg. - kértem bocsánatot.
- Büntetésből mind ketten a következő órára beadnak egy projectet amit közösen fognak elkészíteni! - mondta parancsolóan Mrs.Sweet. Hogy mi ? Itt nem is a feladattal van a gond hanem azzal, hogy Liammel közösen kell dolgoznom.
Kettesben.
- Tanárnő nem lehetne inkább egyedül? - kérdeztem idegesen, Liam pedig felhorkantott, de még mindig nem emelte fel a fejét.
- Tudtommal azért a tanulópárja, hogy segítsenek egymásnak. És nem vitatkozom. A következő órára kérem. - fejezte be és többet nem akart a témáról beszélni mivel kinyitotta a könyvét és elkezdett a tananyagról beszélni.
Már csak ez kellett a boldogságomhoz. A következő óra két nap múlva van. Ez megszívtam.
- Ma tanítás után a könyvártban. - mondta halkan Liam, de nem nekem hanem a füzetének. Még Ő parancsolgat nekem? Ráadásul még csak rám sem mer nézni.
- Majd Te fogod nekem megmondani, hogy mit csináljak? - kérdeztem halkan és úgy csináltam mintha annyira érdekelne ami a táblára van írva.
- Meg akarsz bukni Szőke? - kérdezte idegesen és végre rám emelte a tekintetét én pedig a szám elé kaptam a kezem mikor megláttam a szeme alatt lévő hatalmas lila foltot amit ha jobban megnéztem már zöld is volt. Kis híján felsikoltottam, de inkább nem tettem. - Meg se merj nyikkani ha jót akarsz!
- A szemed...mi történt? - kérdeztem óvatosan és aggódva.
- Semmi közöd hozzá. - sziszegte a fogai között, de így is túl hangos volt.
- Miss. Jones és Mr.Payne nem elég, hogy elkésnek, de még zavarják is az órát. Talán nem volt elég a büntetésük? Többet akarnak? - jött az asztalunk felé Mrs.Sweet mérgesen mi pedig csak a fejünket csóváltuk és sajnálkozva néztük.
De mielőtt mondhattam volna valamit, a tanárnő tovább sétált és húsos gyűrás újával a legutolsó padra csapott. Mindenki hátra fordult és néztük mi történik. Tyler összehúzta magát és meg sem mert nyekkeni, míg Zayn nagy nehezen kinyitotta a szemét, de mikor meglátta, hogy ki áll előtte hirtelen felugrott. Szokás szerint elaludt az órán.
- Mr.Malik sürgőssen keresse fel az orvosát mert ez már beteges, hogy mennyit alszik. - csóválta a fejét Mrs.Sweet és elindult vissza az asztala felé. Ám én még mindig Zaynt néztem aki a haját igazgatta végül pedig az öklére tette a fejét és úgy próbált figyelni. Azonban az én szememet a fején lévő horzsolás bökte ki.
Fura. Liam monoklia a szeme alatt, Zayn horzsolása a homlokán. Olyan mintha verekedtek volna vagy valami.
Á az kizárt. Egyikőjük sem olyan. Vagyis nem néznek ki annak. Lopva Liamra pillantottam aki ismét eltakarta a kezével a szemét. Úgyis rá fogok jönni, hogy mi történt...
○○○
- Nem ismered az órát Szőke? Azt mondtam, hogy az utolsó óra után gyere. - nézett rám mérgesen Liam mikor megtaláltam a könyvtár leghátsó sarkában ahol senki más nem volt rajtunk kívül. Ő az egyik széken ült előtte pedig egy halom könyv hevert.
- És én jöttem is az utolsó óra után. - mondtam egyszerűen majd leültem vele szembe és elő vettem a füzetemet.
Így világosan még csúnyább volt a folt a szeme alatt.  És Ő észre vette, hogy figyelem mert megint próbálta eltakarni.
- Negyed órája itt várlak. Tudom nem tudtál elszakadni nyálpofától. - mondta gúnyosan én pedig értetlenül bámultam rá. Mégis ki az a nyálpofa?
- Nyálpofa? - húztam fel a szemöldökömet érdeklődve.
- Willson. A pasid. - forgatta meg a szemeit unottan és újra a könyveket kezdte el tanulmányozni.
Ki Ő, hogy csak úgy csúfolja a barátomat?
- Ha nem akarsz a másik szemed alá is egy mondoklit akkor inkább befogod. - mondtam fogcsikorgatva Ő pedig hangosan felnevetett mintha valami vicceset mondtam volna. Kezeim ökölbe szorultak és tényleg közel voltam ahhoz, hogy behúzzak neki.
- Hú megijedtem Szőke. - fogta hasát a nevetéstől a szemei pedig könnyeztek. De mikor ki akarta volna törölni a monoklis szemét fájdalmasan felszisszent én nekem pedig elment a kedvem a sértegetéstől.
- Most komolyan mit csináltál? - kérdeztem aggódva és komoran rá néztem.
- Csak nem aggódsz értem? - terelte el a témát, de engem nem ráz le ilyen hamar.
- Nem csak megjátszom magam. Téged soha nem sajnálnálak. - vont vállat egyszerűen és hátra dőltem a székemen. Remélem nem látszik rajtam, hogy hazudog mert akkor magyarázkodhatok.
- Úgyis tudom, hogy aggódsz. - válaszolta és küldött felém egy szívdöglesző mosolyt én pedig inkább kerültem a pillantását. Miért kell neki ennyire ismernie engem?
- Szeretnéd mi? - húztam fel a szemöldököm. - Csak nem lefejelted az ajtót ?
- Mondtam már semmi közöd hozzá. - mondta el újra. Mérgesen kifújtam a levegőt, de az biztos nem adom ilyen könnyen fel. Valahogy úgyis kiszedem belőle.
- Gyerünk mond már el. Tuti nem olyan ciki. - erőltettem, de ő csak a fejét csóválta.
- Nem. Úgysem érdekel.
- De igen...vagyis kíváncsi vagyok. - válaszoltam és próbáltam barátságos lenni.
- Kizárt dolog. Nem szeded ki belőlem még akkor sem ha sztriptízt csinálsz itt nekem. Persze ha a szándékodban áll akkor nyugodtan megcsinálhatod. - mért végig és kacsintott egyet nekem pedig egy remek ötletet adott.
Bármit képes lenne értem megcsinálni. Szóval ha megcsinálom neki amit akar akkor elmondja, hogy mitől lett ilyan csúnya monoklia.
- És mit szólnál akkor ha azt mondanám, hogy megcsókollak? - húztam fel az egyik szemöldökömet dögösen és megnyáloztam a számat mire az Ő szemei felcsillantak és hatalmasat nyelt. - Akkor elmondanád?
- Most Te meg akarsz fenyegetni? - kérdezte végül én pedig elkezdtem az egyik tincsemmel játszani.
- Csak kérdeztem. Szóóóval? Mi a válaszod? - húzogattam fel le a szemöldökömet Ő pedig bőszen gondolkozott.
- Legyen. De én irányítok. - egyezett bele vigyorogva és teljesen fel lett dobva ettől az egésztől.
Mosolyogva áthajoltam az asztalon és egyik kezemet a hajába túrtam míg a másikkal lágyan elkezdtem simogatni az arcát. Liam rögtön lecsukta a szemét és várt. Magamban jót mosolyogtam rajta és mikor össze ért volna a szánk én egy ügyes mozdulattal oldalra fordítottam a fejem így az arcomat csókolta meg. Gyorsan vissza ültem a helyemre és a hasamat fogtam a nevetéstől. Annyira vicces volt az arckifejezése. - Ez meg mi volt? Azt mondtad, hogy megcsókolsz.
- Igen azt mondtam és be is tartottam. - mondtam egyszerűen.
- Te ezt nevezed csóknak? Ez csak arcra puszi volt. - mondta felháborodva és össze kulcsolta a kezeit.
- Hé én azt mondtam, hogy megcsókollak. De azt nem mondtad, hogy hova akarod. - Erre azonban más nem tudott mondani mivel igazam volt. Épp ez volt a lényeg. Én direkt csináltam így ezt az egészet. - Most már mondhatod, hogy mi történt.
- Hogy te mekkora egy...tudod, hogy nagyon utállak? - kérdezte duzzogva én pedig vállat vontam. - Tudoni akarod, hogy ki intézett el? Hát jó legyen. - kezei ökölbe szorultak és ahogy észre vettem nem tudja elviselniha valaki átveri. - A drága egyetlen nyálpofád és annak haverjai péntek este nekünk támadtak holt részegen.
Nem akartam hinni a fülének. Komolyan Tyler intézte el? Az lehetetlen, Tyler nem olyan, Ő soha nem verekedne.
- Hazudsz! - mondtam elhaló hangon és a fejemet csóváltam.
- Kérdezd meg Harryt, Zaynt, Niallt vagy Louist. Őket is ugyan így elintézték mint engem. - mondta bunkón és tudom tényleg igazat mondott.
Hisz a saját szememmel láttam Zayn horzsolását is. De ha ez mind igaz akkor Tyler jobb ha nem kerül a szemem elé. Mi jogon veri össze őket amikor semmit nem csináltak? Mert tudom, hogy semmit nem csináltak hiszem soha nem lennének képesek verekedni. ..

Eight

Itt a friss rész. Bocsi, hogy csak most hozom de sajnos nekem is félév van és tanulnom kell. De ha ehhez sok komit kapok akkor holnap is jöhet már a friss :D

LIAM
Amióta elkezdődött a suli mondhatni teljesen kicseréltek. De komolyan én soha az életben nem szoktam így beszélni egy lánnyal sem. Sőt akár hányszor egy olyan lány közelében voltam aki tetszett még csak megnyekkeni sem mertem. Mindig vörösödtem és úgy beszéltem mint egy fogyatékos.
Azonban Lyn teljesen más. Ő annyira idegesítő tud lenni, hogy legszívesebben mikor valami hülyeség elhagyja a száját megcsókolnám. Komolyan! Ahogy illegeti magát azokban a rózsaszín ruháiban ami nem is az Ő stílusa a falra tudnék mászni.
Fogalmam sincs mire jó ez az egész neki. Tudom, hogy valamit titkol és én ki fogom deríteni, hogy mi az. Valahogy újra elő kell hoznom a régi énjét amibe én bele szerettem. 
○○○
- Niall beszorult otthon a mosdójukban mikor Zayn és Harryt várta szóval egy kicsit késni fognak. - Louis nyugodtan levágódott az ágyamra én pedig csak nagy szemekkel bámultam rájuk. 
Elképzeltem a helyzetet ahogy Zaynék próbálják kitörni az ajtót Niall pedig a hasával van elfoglalva mivel szokás szerint éhes.
- Nem kéne segíteni Harryéknek? - kérdeztem aggódva mivel úgy voltunk megbeszélve, hogy megyünk bulizni mivel péntek van.
- Zayn azt mondta, hogy meg tudják oldani ketten. - vont vállat egyszerűen Lou és feltornázta magát ülő helyzetbe.
Remélem hamar kitalálnak valamit mert nincs kedvem otthon ülni. Már rámfér egy kis kikapcsolódás legalább addig sem fogok Lynre gondolni. Mármint arra, hogy miért viselkedik ilyan furán.
Leültem a székre és a térdemre támasztottam az egyik kezem majd elkezdtem a padlót bámulni ami nem volt valami jó szórakozás. Már rég buliznunk kéne meg hülyülni, nem pedig arra kéne várnunk, hogy Zayn és Harry mikor törik be Niallék mosdó ajtójukat.
- Ez meg mi? - nyúlt le Louis az éjjeliszekrényem mellé majd néhány másodperc múlva az a kép volt a kezembe ahol Lynnel vagyok. A szívverésem egy pillanatra kihagyott mikor megláttam a kezében ahogyan nézni.
Egyáltalán hogyan találta meg? Úgy emlékszek, hogy vissza tettem a helyére...vagy lehet csak akartam? Tegnap este mikor haza jöttünk Lynéktől elő kerestem ezt a képet és egész addig azt néztem még el nem aludtam.
És Lou most megtalálta. És nézni.
- Add azt ide. - ugrottam oda és el akartam venni tőle, de Ő felállt így nekem nem volt esélyem. Magasabb tőlem szóval kár még csak megerőltetnem is magam.
- Hiszen ez Brooklyn Jones. - fordította felém a képet és a szőke kislányra mutatott akinek fülig ért a szája. - Te ismerted Őt?
- Semmi közöd hozzá. Nem mondom el többet add ide. - mondtam mérgesen, de csak gonosz mosoly jelent meg az arcán.
- Ahogy elnézem barátok voltatok. - méregette a képet. - Akkor ezek szerint még most is azok vagytok.
- Annak nézünk ki? Mert szerintem nem.
- Hogy én milyen hülye vagyok. - csapta magát homlokon én pedig inkább már nem néztem rá hanem helyette duzzogva leültem az ágyamra. - Te totál bele vagy zúgva Jonesba.
Erre a kijelentésére azonban rögtön  felálltam és villogó tekintettel néztem rá. Ezt nem hiszem el, azt hittem ,hogy Louis lesz az utolsó aki rájön. Hatalmasat tévedtem, pedig nem is látszik rajtam.
- Te tényleg hülye vagy. - csóváltam meg a fejem és próbáltam komolynak látszani, hogy higgye el. - Add ide azt a rohadt képet!
- Liam szerelmes Brooklyn Jonesba. - kezdte el szajkózni és bután nevetett.
- Fogd be! - sziszegtem a fogaim között.
- ÚÚÚÚ a kis szerelmes.
- Louis nem mondom el többször! Add ide azt a képet és meg se szólalj. - nyúltam a képért, de Ő még mindig eltartotta.
- Nekem elmondhatod haver. Nincs abba semmi ciki, hogy a suli legmenőbb csajába zúgtál bele aki történetesen régen a barátod volt viszont most a pokolra kívánna...
Rosszul estek a szavai mivel sajnos tényleg igaza volt. Lyn soha nem lenne szerelmes belém, de én ebbe nem vagyok hajénadó beletörődni. Tudom, hogy fontos vagyok a számára csak rossz társaságba kevereredett.
- Befogod vagy elmondom mindenkinek, hogy Eleanor Parker képeivel van tele tapétázva a szekrényed? - vontam fel a szemöldökömet és összekulcsoltam a kezeimet mire Ő meghökkent és olyan 'úgy sem mered' nézéssel mért végig.
Szólásra nyitotta a száját mikor nyitódott az ajtó és megjelent Zayn, Harry és Niall. Tudom, hogy nem fogja elmondani még nekik sem.
- Bocsi a késésért, de mikor kinyitódott az ajtó és végre el tudtunk indulni meg kellett állnunk kaját venni, mert Niall a éhenhalás szélén állt. - magyarázta Harry én pedig csak bólintottam majd végre elindultunk.
Egy közeli discot választottunk ahol álltalában ilyenkor tele van velünk egykorú tinikkel akik a mi sulinkba járnak. Gyerekek vagyunk még szóval alkoholt nem nagyon fogyaszthatunk és nem is adnának ha akarnánk.
Ha itt vagyunk bowlingozni szokunk meg néha táncolni mikor hajlandók eljönni velünk a lányok. De az nem sokszor van mivel mi csak lúzerek vagyunk. Amihez én már kezdek hozzá szokni.
Éjfél is elmúlhatott már miko meguntuk és úgy döntöttünk, hogy haza felé vesszük az irányt. Zayn és Harry nagyon belejött a bulizásba pedig még csak nem is ittak. Csak annyi volt, hogy táncoltak egy lánnyal aki nagyon bejött nekik.
Kiléptünk az épületből a sötét utcára majd néhány másodperc véletlenül neki mentem egy alaknak aki épp egy csomó ember mellett állt. Minek kell pont a járda közepén bandázniuk?
- Mi van vak vagy? - ilyen az én szerencsém. Még itt is Tyler Willson béna arcát kell nézem. Kíváncsi vagyok, hogy Lynt hol hagyta mert tuti nincs vele. Hisz alig tud beszélni ami azt jelenti, hogy totál részeg a kiscsávó. - Payne még most is az ocsmány képedet kell bámulnom? Nem elég, hogy suliban állandóan a barátnőm után járkálsz...
- Járkál utána a szar. Nem tehetek róla, hogy szinte ugyan az az órarendem mint az övé. - fogalmam sincs, hogy minek kezdtem el vele veszekedni, hisz úgysem tud magáról. - Amúgy sem kellene. Szóval nyugodtan megtarthatod magadnak.
- Ésszel beszélj a csajomról lúzer. - ugrott nekem én pedig hátráltam egy lépést. Most komolyan meglökött? - Jól figyelj. Csak egyszer mondom el. Beverly az enyém és senki másé. Jobban tennéd ha a haverjaiddal leszállnál rólunk.
- Hisz rajtatok sem vagyunk. - vigyorgott Zayn. - Paranoiás vagy Willson.
- Kuss. - csikorgatta a fogait Matt aki jó három fejjel magasabb volt Zaynél, de ahogy észre vettem az utóbbit nem nagyon zavarta. - Húzz vissza a tükreidhez Malik mivel béna a séród.
- Ezerszer jobban nézünk ki nálatok. - mondta egyszerűen Harry közben pedig a körmeit nézegette. Túl messzire megyünk. Nem érdemes velük kezdegetni mert megjárjuk. - És még agyunk is van.
- Menőnek képzelitek magatokat mi? - röhögött fel Tyler.
- Igen, mivel barátok vagyunk és nem csak azért mert pénzünk van. És ha lesz barátnőnk nem csak azért mert menő hanem azért mert tényleg szeretni fog - mondtam, de a következő pillanatban egy hatalmas ütést éreztem a szemem alatt én pedig hátra estem. Éppen, hogy csak magamhoz értem mikor Tyler ismért felém állt és felhúzott majd behúzott még egyet, de most sokkal erősebbet. Éreztem a vér ízét a számban amit gyorsan kiköptem de nem bírtam nagyon megállni a lábaimon.
- Most már nincs nagy szád mi? - röhögött és ismét megütött, de most az orromat találta el. 
Nem sokkal mellettem Zayn a földön fetrengett, Harry a fejét emelte az ég felé közben pedig az orrát szorította, Niall és Louis pedig a hasukat fogdták.
- Remélem megtanultátok, hogy a menőket tisztelni kell. - röhögtek fel még utoljára majd amilyen gyorsan csak tudtak elfutottak.
- Jól vagytok? - kérdeztem mikor elmentek és felhúztam a földről Zayn aki egy szép maflást kapott az arcába amitől néhány másodpercre elvesztette a tudatát.
- Ezt nem hiszem el Tyler és a pincsiei így elintéztek. - csóválta a fejét Niall és a szemét dörzsölgette.
- Hétfőn mindenki rajtunk fog nevetni. - próbálta mondani Lou, de felszakadt a szája és ezért nem tudott normálisan beszélni.
- Ez mind az én hibám. - sóhajtottam fel és leültem a járdára. Nagyon szarul éreztem magam, ha befogtam volna akkor Tyler nem ugrik nekem és a srácok nem akartak volna megvédeni. - Miattam vertek meg ezek a pöcsök.
- Tudod mióta vártam már arra, hogy húzhassak be egyet Mattnek? - kérdezte vigyorogva Zayn. - Igaz Ő kétszer akkorát ütött vissza, de nem érdekel.
Hálás voltam nekik amiért mellettem állnak és próbálnak segíteni. Jobb barátokat álmomban sem kívánhatnák.
De ezt Tyler még nagyon megbánja. Be nem fogom köpni, de megtalálom a módját, hogy bosszút álhassak. Legalább ha igaz volna amit mond és tényleg Lyn megcsalná Őt velem. De így felesleges ez az egész. Komolyan féltékeny rám ami elég vicces így nézve...

Seven

Itt a várva várt új rész. És ne felejtsétek el, hogy holnap Kiss You premier. Én már alig várom. A mai nap folyamán pedig fel fogom rakni a novellát amit a fenti menüpontban található. Twitter neveiteket pedig még mindig küldhetitek :D

BROOKLYN
- Miért nem vetted fel tegnap a telefont? - állított nekem rögtön korán reggel Tyler a szekrényemnél én pedig zavartan kiejtettem kezemből az egyik füzetemet csak azért, hogy tudjam húzni az időt míg kitalálok valamit. - Egész este hívtalak.
Most egy rendes barátnő elmondaná az igazat, hogy motrozni volt a városban és véletlenül majdnem elütött egy srácot aki történetesen a gyerekkori legjobb barátja volt és akivel legelőször csókolózott, még akkor amikor a többi velük egyidős gyerek csak a 'jé neked puncid van' dolognál volt leragadva.
De én nem vagyok rendes barátnő sőt még csak barátnőnek sem mondanám magam. Inkább társnak aki csak azért jár vele mert így még menőbbnek tűnök.
Szóval marad a jó öreg hazudás ami már úgy megy nekem mintha igaz lenne amit mondok.Egyébként láttam, hogy hívott csak direkt nem vettem fel a telefont hanem helyette lehalkítottam és a párnám alá csúsztattam, hogy ne kelljen nézem a kijelzőn Tyler nevét. Nem volt kedvem vele beszélni ugyanis egész éjszaka Liam hangja csengett a fülembe mikor azt mondta a szemembe, hogy hazug vagyok. És sajnos igaza volt, ezért is esik ennyire rosszul. De Ő nem tudja, hogy miért csinálom ezt.
- Korán lefekdütem ugyanis fájt a fejem. - varázsoltam egy bűnbánó mosolyt az arcomra majd közelebb léptem hozzá és lágyan megcsókoltam. Tudtam ezzel az egész dolog le van rendezve mivel a fél folyosó minket bámul és irigykednek. Nekem pedig több nem kell.
- Felhívhattál volna, mivel aggódtam érted. - simította meg az arcom kedvesen, de mikor szólásra nyitottam volna a számat megpillantottam alig néhány lépésnyire tőlem Liamet és a többi lúzer haverját.
Úgy látszik hallhatta amit beszélünk mert megtorpant előre hajolt és a hasához tette a kezét majd úgy csinált mint aki hány. Ezt nekem szánta. Harry kérdően ránézett majd mikor felegyenesedett mogyoróbarna szemeivel újból végig mért és csak elhúzta a száját undorodva.
Tudom mire célzott. A bőr mini szoknyámra ami annyira feszül rajtam, hogy alig bírok menni benne és a magas sarkú cipőmre amitől öt centivel magasabb vagyok és a szőke hullámos hajamra amiben egy rózsaszín szalag díszeleg.
- Problémád van lúzer? - szólt oda Tyler bunkón. - Ne bámuld már ennyire feltűnően a csajomat mert kitekerem a nyakad. - kezemet a mellkasára tettem és próbáltam hátrébb nyomni, nehogy valami hülyeséget csináljon.
- Kinek kell az agyatlan plázapicsa lotyód? Nem mindenki bukhat a ribancokra. - vont vállat egyszerűen Liam én pedig tátott szájjal bámultam. Soha nem hallottam még így beszélni.  Ráadásul most rólam beszélt és a fél suli hallotta. Itt mindenki szerelmes belém és örülnének neki ha járnák velük. És most itt van Liam aki magasról tesz mindenre.
- Újult a szótárad Payne? Remélem tudod, hogy miről is beszéltél. - sziszegtem a fogaim közt majd karon ragadtam Tyler és elmettem a vigyorgó haverjai mellett.
Ezt még csúnyán vissza fogja kapni. Ha Ő így akkon én majd úgy. Senki nem fog a suli előtt lejáratni. Ráadásul nem egy lúzer. Majd tőlem megkapja a magáét azt garantálom...
○○○
- Ma este vednégeink jönnek. - szólt rám anya mikor haza jöttem és mérgesen ledobtam a cipőimet.
Remek. Remélem megint valamilyen munkatársa aki elhozza majd a modell gyerekét aki életében nem evett még csokit mivel annyira vigyáz az alakjára.
- Muszáj nekem is lejönnöm? - sóhajottam fel és az ég felé emeltem a fejem.
- Hidd el, nagyon fogsz örülni nekik. - kacsintott egyet sejtelmesen én pedig érdeklődve össze húztam a szemem, de nem kérdeztem többet. Helyette vállamra tettem a táskám majd lassan felmentem a szobámba.
Ott boldogan vettem le a ruháimat és húztam fel azokat a ruhákat amiket én szeretek. Nem érdekel, hogy kik lesznek a vendégeink. Nem érdekel, hogy ilyen ruhában látnak meg. A suliból úgysem jön ide senki.
Sötétedett már mikor anya beszólt.
- Gyere Brooklyn, megjöttek! - dugta be a fejét az ajtón én pedig duzzogva csuktam le a laptopom tetejét és egy sóhajtás közepette mentem le az étkezőbe.
Kezeimet a mackónadrágom zsebébe raktam és miközben lépkedtem össze kötöttem a hajam.
- Nem értem kik lehetnek ilyen fontosak. - forgattam meg a szemeimet mikor átléptem az ajtón és hirteln szembe találtam magam Liammel és a szüleivel. Oké elegem van a meglepetésekből. Ránéztem Liamre aki a szülei mellett ült csak lehajtotta a fejét viszont az orra alatt mosolygott. Ezt ha tudom tuti átöltözök.
- Hiszen Te már kész nő vagy. - állt fel Mrs.Payne és gyengéden magához húzott. - Gyönyörű vagy. Nem akartam elhinni Liamnek mikor legelső nap azzal jött haza a suliból, hogy mennyire megváltoztál.
- Brooklyn nem is mondtad, hogy Liammel jársz egy osztálybe. - vett elő anya és rosszállóan rám nézett. Persze, hogy nem mondta mivel legszívesebben rá sem gondolnék. Muszáj nekik ennyire jóban lenniük. - Egyébként képzeld a szomszéd utcában laknak.
- Csodás. De ha nem gond én ma nem eszek mivel rengeteg tanulni valóm van. - kértem bocsánatot sajnálkozva majd amilyen gyorsan csak tudtam megfordultam és elindultam vissza a szobám felé.
Köszönöm én ebből a vacsorából nem kérek. Amúgy sincs semmi kedvem jópofizni mivel az egyik drága vendégünk pont ba mondott le ribancnak meg lotyónak.
Éppen, hogy csak leültem a székemre újból kopogtak és mikor megláttam az ajtóban Liamet meg sem lepődtem rajta.
- Mit akarsz? - kérdeztem fagyosan.
- Anyám erőszakoskodott, hogy jöjjek fel és tanuljunk együtt. - túrt bele a hajába amitől még kócosabb lett. Akkor ezek szerint vissza nem mehet mert akkor kérdezősködni kezdenének, hogy miért jött vissza.
Sóhajtottam egyet és kinyitottam előtte az ajtót majd félre álltam, hogy tudjon belépni. Mikor becsuktam utána az ajtót újra vissza ültem a székemre Ő pedig csak nézelődött. Gondolom azt hitte, hogy biztos olyan a szobám mint egy Barbie baba háza, de tévedett. Ugyanis semmi rózsaszín nincs.
- Ülj le. Nem fogsz fertőzést kapni vagy ilyesmi. - mondtam néhány perc után mikor már meguntam, hogy a szoba közepén áll. Az ágyamra böktem Ő pedig kellettlenül leült.
Csend. Ami engem mindig zavar.
- Csalódtam benned Szőke. Ez már a második alkalom, hogy így látlak. Az ember azt hinné, hogy kettős életet élsz. - szólalt meg egy idő után mikor hosszan elidőzött a fekete Nirvanas pólómon. Éreztem, hogy arcom lángba borul.
- Mit érdekel ez téged. Hisz számodra én csak egy ribanc, lotyó meg hazug vagyok. - emlékeztettem mire Ő csak vállat vont.
- A te számodra meg egy lúzer. - mondta egyszerűen és most én vontam vállat.
- Nem mondom rád többet azt, hogy lúzer ha te sem nevezel többet ribancnak a suli előtt. - kezdtem el alkudozni vele és fölé álltam mire horkantott egyet.
- Csak nem bele gázoltam a leki világodba Szőke?
- Ne hívj többet Szőkének. - sziszegtem a fogaim között idegesen mire Liam hangosan felnevetett. - Annyira béna!
- Pont olyan mint az egész stílusod. Miért nem tudsz ilyen öltözékben suliba járni? Akkor talán még újra barátok is lehetnénk. - komorult el és a szemem közé nézett én pedig elkezdtem a cipőmet kémlelni.
- Te ezt nem érted. - sóhajtottam fel és elfordítottam a fejem.
- Hát akkor magyarázd el és megértem. - állt elém és éreztem ahogy az arcomat nézi. Megint olyan mintha az agyamba látna. Kizárt dolog, hogy megtudja. Soha. De akkor is olyan szépen néz. Nem, nem,nem Brook ne dőlj be neki csak játszik veled.
- Liam gyere. - nyitott be anya és az ő anyja az ajtón Liam pedig még utoljára rám nézett majd követte anyját.
Túl vagyok egy normális beszélgetésen Liammel...

Six

Szisztok. Itt a friss rész. Köszönöm szépen a komikat :D Arra gondoltam, hogy akinek van twittere és akarja, hogy kövessem nyugodtan írja le komiban én pedig bekövetem és nyugodtan írhattok ott is. Én jó ötletnek tartom mivel szeretném az olvasóimat közelebbről megismerni :D De ha nem akarjátok nyilvánosan kiírni, de viszont akarjátok, hogy én kövesselek akkor azt is írjátok le komiban én pedig leírom a nevem :))) Addig is komizzatok :P

BROOKLYN
- Majd jövök! - nyúltam a konyhapulton lévő motor kulcsaimért és szóltam anyának aki épp takarított, de mikor meglátott abbahagyta a tevékenységét és rám nézett.
Arcán egy nyugodt mosoly terült szét mikor meglátott. Ő ugyanis sokkal jobban szereti mikor így vagyok felöltözve. Gyűlöli a rózsaszín ruháimat és harcol ellenük amit meg is értek.
A modellkedés már rengetegszer próbálta tönkre tenni a házasságát. Ugyanis a cég ahol fotózzák állandóan megpróbálják össze boronálni valamilyen menő emberrel. Néha már elege van a sok könyörgésből és elmegy vacsorázni valamilyen befolyásos emberrel, de másnap rögtön nyilvánsoságra kerülnek a képek és magyarázkodhat apának. Én tudom, hogy soha nem lenne képes megcsalni apát ugyanis tiszta szívéből szereti. Irigylem az Ő szerelmüket. Egyszer én is ilyen házasságban akarok élni. Nem hazudnak egymásnak és mindent el mernek mondani rettegés nélkül.
- Sokkal jobban áll ez az öltözék mint az amiben iskolába jársz. - mondta halkan és félve ugyanis általában mikor ez a téma mindig csúnya veszekedéssel végződik mivel én utálom ha bele beszél az életemben. Fogalma sincs, hogy min megyek keresztül. Nem ismeri az életemet. - Fogalmam sincs, miért viselkedsz így. Téged nem modellkedésre teremtettek. - tette még hozzá én pedig csak kibámultam az ablakon.
És ki akar modell lenni? Soha az életemben még csak meg sem fordult a fejemben. Inkább állnák a fényképező mögött mint előtt. Ez arra értem, hogy szeretek fényképezni csak éppen az ágyomon kívül nincs más modellem mivel a suliban időpocsékolásnak tartják.
- Megyek jó? - kérdeztem meg végül mikor anya befejezte a sopánkodást.
- Motrozni mész? - kérdezte kíváncsia. Tudom most azt hiszitek, hogy szüleim féltenek meg ilyesmi vagy nem nézik jó szemmel, hogy egy szem lányuk imád hajkurászni a városban.
Ez nem igaz ugyanis az apám ötlete volt, hogy csináljuk át az Ő régi Hondáját ami a tizennyolcasik szülinapjára kapott én pedig boldogan bólintottam rá. Nagyon menő járgányt csináltunk belőle ketten. Élveztem a szerelés minden pillanatát mivel órák hosszatt az apámmal lehettem és beszélgethettem vele. Ugyanis máskor nincs nagyon rám ideje mert mindig az esti adásra készül.
- Aha. - bólintottam rá vigyorogva és már mentem is a garázs felé ahol a fekete Honda állt közvetlenül a piros Audi mellett.
Kitöltam a garázs elé de előtte még felvettem a fekete bőr kabátomat és fejemre raktam a sisakomat amiben senkinek még csak esélye sincs felismerni. Ezért is merek olyan nyugodtan a városban hajkurászni. Senki nem tudja, hogy én ülök rajta és ez annyira jó érzés mivel igazán szabadnak érezhetem magam.
Beindítottam a motort majd néhány másodperc múlva már magam után hagytam az utcánkat. Minél gyorsabban mentem, de nem ész nélkül hajtottam. Azért még élni akarok. Sorra haladt el mellettem a házak, épületek a hajam pedig csak úgy lebegett a szélben. Ha tehetném egész nap ezt csinálnám. Egyszer így akarom körbe járni a világot.
A kezemen lévő óra hat órát mutatott ami azt jelentette, hogy ideje haza mennem. Olyan kár, hogy ilyen gyorsan megy az idő. Őszintén megmondva sötétben félek vezetni meg aztán nem is nagyon biztonságos.
A hosszabik utat választottam a haza fele útig. Csak azért mert még egy kicsit vezetni akartam. Már csak egy utca választott el a háznktól mikor az egyik ház előtt parkoló autó ajta hirtelen kinyitódott egy srác pedig kiszállt belőle viszont én nem tudtam kitérni az ajtó előtt és pontosan a srác előtt álltam meg.
Nem néztem rá ugyanis a fékezés miatt teljesen előre csúsztam és megüttem a hasam. Radásul még izzadni is kezdtem ugyanis annyira megijedtem.
Reszkető kézzel vettem le a sisakomat.
- Jól vagy? - kérdezte egy ismerős hang aki miatt most itt vagyok. Miért nem tud körül nézni mikor kinyissa az ajtót. El is üthettem volna ha nem fékezek meg.
Mikor levettem a sisakom végre a srácra tudtam nézni, de abban a pillanatban inkább elhajtottam volna.
 Liam állt az autó mellett. Mogyoróbarna szemei pupillái kitágultak majd megrázta a fejét, gondolom azért, hogy jól-e lát. Csessze meg. Erre nem számítottam.
- Szőke Te meg, hogy nézel ki? - mért végig csodálkozva én pedig éreztem, hogy elvörösödök.
Nekem végem van. Holnap az egész suli arról fog beszélni, hogy a bálkirálynő Brooklyn Jones egy fekete Hondán hajkurászik a városban, szakadt farmerban és bőr kabátban, meg bőr csizmában.
Vége mindennek. Ennyi éve tudtam titkolni és most jött Liam és odaveszett minden. Ebből úgysem tudom magam kimagyarázni. Nem hülye és nem is vak.
- Öhm...ha most azt mondom, hogy nem láttál semmit és gyorsan elhajtok elfelejted ezt az egészet? - kérdeztem óvatosan és leszálltam a motorról ugyanis rájöttem arra, hogy a lábamat is megütöttem.
De ez most kicsit sem tudott érdekelni. Egyébként rájöttem arra, hogy szörnyen bénán tudok hazudni.
Liam felnevetett és mellém állt, de szerintem még mindig nem hitte el, hogy én vagyok az. Hogyani is hihette volna el, hisz amitóta itt van mindig rózsaszínben látott most meg úgy nézek ki mint...régen amikor barátok voltunk.
- Nem. - adott választ a kérdésemre. - Hogyan felejthetném el mikor most úgy nézel ki mint régen? Normális formád van és nem olyan vagy mint egy plázapicsa.
- Utállak. - sziszegtem a fogaim között.
- Én még annál is jobban. - vágott vissza én pedig csak felhúztam az orrom. - Egyébként meg sem kérded, hogy jól-e vagyok?
- Minek? - kérdeztem.
- Majdnem elgázoltál, Te meg azzal vagy elfoglalva nehogy elmondjam valakinek, hogy hogyan nézel ki mikor nem a talpnyalóiddal vagy. - van benne valami igazság, de ezt neki nem kell tudnia.
- Oké. Fáj valamid? Nem...szóval nincs probléma.
- Fájdalomdíjat kérek! - mondta kisfiús hangon és kiskutyaszemekkel rám nézett.
Jaj ne még mindig emlékszik a gyenge pontomra. Régen ha nem akartam azt csinálni amit Ő akart mindig így nézett rám én pedig rögtön bele mentem.
- Rendben van. - bólintottam. - Mond meg mit akarsz én pedig megcsinálom. - és kimondtam.
Azt hiszem fel kell készülnöm a legrosszabra mivel ördögi mosoly terült szét az a száján.
- Csókot. - vágta rá gondolkodás nélkül.
- Kizárt dolog. Mondtam, hogy nem foglak megcsókolni. - csóváltam a fejem hevesen. Miért nem lepődök meg én ezen. Mit nem tud azon felfogni, hogy nekem ott van Tyler?
- Azt mondtad mindent megcsinálsz. - erőszakoskodott és kényelmesen a motor oldalának dőlt. Lehet azt mondtam, de akkor sem fogom megcsókolni mivel nem szeretem.
- Igen mindent, de nem fogok csókolózni veled. - sziszegtem a fogaim közt és újra elkezdtem a fejemre húzni a sisakot. - És azt sem fog érdekelni ha mindenkinek elmondod ami történt. - tettem még hozzá.
- Hazug dög vagy. - horkantottam egyet mikor a fejemen volt a sisak és a kezeim a kormányon voltak. Nem újdonság a számomra, hogy hazug vagyok.
- Tudom. Semmi újat nem mondtál. - válaszoltam Ő pedig csak a fejét csóválta és nézett, de úgy mintha az agyamba látna. - És nincs lelkiismeret furdalásom se mert tudom, hogy nem lett semmi bajod.
Azzal beindítottam a motort és amilyen gyorsan csak tudtam elhajtottam. Hazugnak nevezett. Életemben most mondtam először valaki a szememben. Eddig még csak én mondtam saját magamról, de így nagyon rossz volt hallani. Ami pedig a legszörnyűbb igaza van...

Five

Sziasztok itt a kövi rész. Remélem túl éltétek ma a sulit és van kedvetek azért komizni. Tudjátok ha sok komi akkor hamar rész. Egyébként remélem, hogy tetszik a fiúk stílusa a töriben és Liamé is :D Nem akarom túlzásba vinni, de ennek a törinek ez a lényege, hogy tinik...

BROOKLYN
- Ez tök gáz, hogy vele kell ülnöd. - mondta felháborodva Perrie mikor kicsöngettek kémiáról és találkoztunk a szekrényeknél.
A barátnőimnél rendesen kiverte a biztosítékot mikor rögtön a lényegre tértem és elmondtam neki, hogy mi történt az órán. Totál kivoltam ettől az egésztől és nem  volt más vágyam csak az, hogy végre mehessek haza és dőlhessek bele az ágyba majd nyomjon el az álom ahol nem kell még egyszer vissza gondolnom erre az egész napra.
Perrie és Eleanor persze az én pártomat fogják és mindent megértenek, de ebben még ők sem tudnak segíteni nekem. Nem nekik kell egész évben Liam mellett ülniük és rettegniük attól, hogy esetleg volt barátjuk elszólja magát.
- Nekem mondod? - kérdeztem mikor az autómhoz értem és megálltunk előtte ugyanis még meg kellett várnunk Eleanort is akinek valami fontos elintéznivalója akadt. - Ha láttad volna Tyler arcát mikor el kellett ülnie mellőlem.
- Az egész iskolából pont Mrs.Sweetet kellett kikapnotok. Az a nő maga a sátán. Hálát adok az égieknek, hogy mi megúsztuk. - pillantott fel az égre Perrie én pedig megerőltettem egy mosolyt mivel tudom, hogy csak engem akart jobb kedvre deríteni. Pedig nekem nem is tanárnővel van bajom, de mindegy.
Idegesen dőltem az autó ajtójának és úgy vártam El-t, de helyette az öt nem kívánatos személy jelent meg.
Valamin nagyon jól szórakozhattak ugyanis mikor megláttak, Liam megtorpant súgott valamit Harry fülébe aki hangosan felnevetett. És elindultak felénk pont akkor mikor Eleanor is megjelent. Nem tudott volna pár másodpercel előbb ide tölni a seggét.
- Hé Eleanor nem akarod, hogy elvigyelek egy körre apa új kocsijával. - állt meg előttünk Louis közben egy ezüst Volvora bögött és mind ezt úgy tette mintha annyira menő lenne.
- Te azt menőnek tartod, hogy az apád kocsijával furikászol? - húzta fel a szemöldökét El és gúnyosan felnevetett.
Kényelmetlenül elkezdtem a könyökömet vakarni és lopva a mellettünk álló piros Audira néztem amiről mindenki azt hitte, hogy az enyém. Vajon ha Eleanor megtudná, hogy nem is az enyém hanem az anyámé, engem is így lenézne.
- Tedd el magad Tommo. És csak akkor szólj újra hozzám mikor minimum saját Audid lesz. - tette még hozzá vigyorogva és lepacsiztak Perrievel.
Lopva ránéztem Louisra aki csak a cipőjét kémlelte és ahogy elnéztem elment a kedve a további beszélgetéstől a lánnyal. Ez azért egy kicsit bunkó volt El-től. Szerintem nincs abban semmi rossz abban ha valakinek nincs saját autója. De az én igazi véleményemet nem mondhatom el.
- Inkább ne legyen saját kocsim, mint hogyha lenne és ilyen beképzelt lotyók lennénk mint Ti. - húzta fel az orrát Harry. Erre a kijelentésére elfutott a pulykaméreg. Kikérem magamnak a lotyó kifejezést. Ő nem tudja, hogy milyen vagyok valójában szóval ne nyilvánítson rólam véleményt.
- Szívesen randiznál ezekkel a lotyókkal Styles. Valld csak be nyugodtan. Hisz mindenki tudja mennyire kivagy már éhezve egy csaj társaságára. - montam tiszta nyugodtan, Harry arca pedig lángba borult és teljes összement szégyenében.
Szerintem ezzel a beszólásommal megnyertük a csatát mivel egyikük sem szólt semmit.  Egész addig amíg Liam elém nem állt és nézett rám azokkal az utálkozó szemeivel. Na igen, vele nem számoltam. Ugyanis megszoktam, hogy ők négyen vannak, de most már nem.
- Úgy ahogy Te is Szőke. Gyerünk szívesen elviszlek valahova ahol csak ketten vagyunk és kiélheted a vágyaidat. - mondta azzal az önelégül mosolyával, Zayn pedig füttyentett egyet én pedig próbáltam nyugodt maradni.
- Te hozzám soha nem fogsz nyúlni. Tudom örülnél neki ha egyszer ilyen barátnőd lenne mint én, de ez sajnos csak az álmaidban fog megtörténni. - tettem derekamra a kezem, de Ő még mindig csak sejtelmesen mosolygott. Szerintem meg sem hallotta amit mondtam neki.
- Jaj már. Ne szerénykedj. Beszállunk ebbe a méregdrága kocsid hátsó ülésére és nyugodtan kipróbálhatod rajtam a kézimunkát. - még hányingerem is támadt mikor azt néztem ahogy lepacsizik Zaynel és Niallel majd a többiekkel is.
- Undorodok Tőled Payne. - csikorgattam a fogaim és most már tényleg közel voltam ahhoz, hogy behúzzak neki egyet.
- Gyere Brook. Nem érdemes foglalkozni ekkora parasztokkal. - karolt belém Perrie és benyomott a sofőr ülésbe.
- Perrie este szabad vagyok. Ha akarsz Te is gyakorolhatsz rajtam. - hajolt be az abalakon Zayn, barátnőm pedig csak megforgatta a szemeit én pedig a gázra tettem a lábam és elhajtottam a parkolóból.
Liam élvezettel csinálja, hogy megalázhat és még csak nem is sajnál. Utálom sőt az még szép kifejezés. Most már nyugodtan elkönyvelhetem életem legrosszabb napjának...

○○○

- Szia Kicsim, milyen volt az első napod? - kérdezte anya mikor beléptem az ajtón Ő pedig kijött a konyhából, hogy üdvözölni tudjon.
- Csodás. - válaszoltam bunkón majd mielőtt kérdezősködhetett volna felrohantam a szobámba és becsaptam magam után az ajtót.
Első utam rögtön a fürdőbe vezetett ahol lemostam magamról a sminket és szőke hajamat lófarokba kötöttem majd amilyen gyorsan csak tudtam levettem a fehér miniszoknyát és rózsaszín toppot helyette felvettem egy szakadt farmert és egy fekete eléggé ideje múlta Green Dayes pólóm.
Igen ez az igazi Brooklyn Jones. Aki utálja a rózsaszínt és a sminket. Helyette imádja a fiús cuccokat és él- hal a garázsban parkoló motorjáért amiről csak a szülei tudnak.
Ha a suliban valaki meglátna így senki nem barátkozna velem többet. Utálom az életemet mivel egy nagy hazugság. Ha Wolverhaptonban maradtunk volna akkor ez most nem lenne.  Még mindig normális lennék és önmagamat adhatnám.
Megcsóváltam a fejem és lemásztam az ágyamról majd elő húztam egy régi megviselt dobozkát majd vissza másztam az ágyamra, kényelmesen elhelyezkedtem és lassan levettem a tetejét.
Azok a cuccaim voltak benne amiket elvileg el akartam felejteni, de nem voltam képes kidobni.
 És így most újra a kezem közt foghatom azt a képet ami akkor készült mikor az utolsó éjszakámat töltöttem Wolverhamptonban Liammel. Alig lehettünk több tizenegy évesnél és már mégis túl voltunk az első csókon. A képen épp az ágyról lóg le a fejünk és ettől elég érdekes az arcunk, de jól kivehető, hogy mind ketten milyen boldogok voltunk még akkor is ha az volt az utolsó közös éjszakánk. Csak a pillanatnak éltünk.
Egy könnycsepp csordult le az arcomról mikor megfordítottam a képet és szembe találtam magam a saját gyerekkori írásommal : Mrs. Payne és körülötte szívecskéket rajzoltam.
Igen, szerelmes voltam Liambe akkor sőt még évekkel később is. De aztán mikor beilleszkedtem itt, valahogy kezdtem elfelejteni.
Egy papír akad a kezembe amin egy e-mail cím volt. Ezt is akkor csináltam mikor elköltöztünk ugyanis erről, csak Liam tudott.
Felálltam és az asztalomhoz mentem majd bekapcsoltam a számítógépemet és rögötön beírtam a címet majd egy csomó levél tárult a szemem elé. Sok még el sem volt olvasni mivel egyszerűen már nem érdekelt. De most mégis el akarom olvasni.

2007. szeptember.2
LiamPayne: Na Lyn milyen London. Remélem még senkit nem találtál aki utánozni tud. Egyébként én már halálra unom magam. Rászedhetnéd a szüleidet, hogy gyertek el a hétvégére. Anya már stresszel nehogy váratlanul jöjjetek mert akkor nem tud sütit sütni. Addig nem akar csinálni palacsintát mivel állítása szerint összeset magam falnám fel. Pedig nem is mert magam nem lenne olyan izgi. Nagyooon hiányzol.

BrookJones: Az anyám megint megy egy fotózásra és apát is magával akarja vinni engem pedig rám akarna bízni az egyik barátnőm anyára. Igazából nagyon kedves lány csak az a baj, hogy túl lányos. Az egész szobája tiszta rózsaszín meg imádja a babákat. A palacsintából pedig hagyjál mert megeszlek helyette téged ha megeszed előlem. Te is nagyooon hiányzol.

2007. szeptember. 30
BrookJones: A szüleim még egész októberben is be vannak táblázva szóval akkor sem tudok menni. Képzeld már két új barátnőm van akik nagy jó fejek velem és nem engedik, hogy lejárassam magam. Új ruhákat vettünk meg minden. És mindig szét van engedve a hajam.

LiamPayne: Ne csináld már Lyn. Alig tudok veled beszélni mert soha nem vagy fenn. Remélem nem mondtam semmi rosszat vagy valami. Egyébként képzeld ma a suliban a fiúk arról beszéltek, hogy ki csókolózott már. Csodálkoztak mikor azt mondtam, hogy én már igen.  Biztos szép lehetsz azokban a ruhákban.

2007. november. 2
BrookJones: Bocs, hogy eddig nem írtam, de minden szabadidőmet lefoglalja a suli meg a pomponlánykodás. Hogy mit mondtál? Ugye nem mondtad el, hogy én voltam az? eszedbe ne jusson mivel még valaki félre értené a helyzetet. Egyébként egyszer el kell jönnöd ide mert itt bizti, hogy soha nem unatkoznál.

LiamPayne: Még, hogy Te pomponlány? Na ne röhögtess hisz még csak táncolni sem tudsz. Egyébként ahogy észre veszem nem nagyon hiányzok és nagyon jól elvagy az új barátaiddal. Szerintem én nem szórakoznék annyira jól ott.

2008. március. 20
LiamPayne: Hé Lyn miért nem írsz és miért nem veszed fel a telefont? El vagy tűnve, de rendesen.

BrookJones: Nincs időm. Majd ha lesz esküszöm, többet írok.

2008. augusztus. 9
LiamPayne: Miért nem jöttél el a szüleiddel. Igaz az, hogy azt monndtad nekik, hogy már nem kell az én barátságom mert jól elvagy az új barátaiddal is akikkel sokkal jobban szórakozol? Hát köszi én meg még vártalak és programokat szerveztem.

BrookJones: Jaj Liam ne csináld. Te ezt úgy sem érted. Keress új barátokat és majd megtudod.

2008. szeptember. 3
BrookJones: Van időm foglalkozni veled, szóval gyerünk beszélj egy kicsit most már magadról. Tudom bunkó voltam, hogy nem foglalkoztam veled, de nem tehetek róla ugyanis pompomlány kapitány lettem mivel képzeld el tényleg tudok táncolni.

2008. november.15
LiamPayne: Megfogadtam a tanácsod és új barátokat szereztem akik lefoglalják az összes időmet és akiket érdekli, hogy mi van velem.

2008.december.6
LiamPayne: Miért nem írsz?

2009. február. 20
LiamPayne: Téged szerintem már nem is érdekel, hogy mi van velem. Oké akkor ennyi volt. Szia.

A könnycseppek csak úgy potyogtak a szemeimből miközben a leveleket olvastam. Csúnyán megsértettem és még csak nem is tudtam róla. Cserben hagytam a legjobb barátomat pedig megígértem neki, hogy örökké a barátom marad...

Four

Sziasztok. Köszönöm szépen a tegnapi komikat. Mondtam ha sok lesz akkor ma is jön a friss. És sok lett szóval itt van. Egyébként tegnap elkezdtem írni egy új novellát vagyis jobban mondva egy lelkes olvasóm elküldte az ihletet és megkért, hogy írjam meg neki. És én meg is tettem és már el is küldtem neki és ha tetszik neki akkor még az oldalra is felteszem. De addig komizzatok!!!!

BROOKLYN
Mosolyogva ültem le Tyler melle a kémia teremben. Mikor meglátott, hogy leültem mellé egy sugárzó mosoly jelent meg az arcán és lágyan megpuszilt. Egy csapásra elfelejtettem az ebédlőben lejátszódó jelenetet és jelen pillanatban nem érdekelt semmi más csak a pasim.
Tyler és én tavaly a karácsonyi bálon jöttünk össze és azóta is együtt vagyunk. Egész suliban mi alkossuk a legszebb párt. Rengeteg lány irigykedik rám mivel Tyler nem csak helyes hanem gazdag is. Az apjának luxus autó üzletei vannak az országban. És ha ez még mind nem lenne elég, Ő a suliban a foci csapat kapitánya. Azt hiszem van mire büszkének lennem.
- Hiányoztál. - suttogta a fülembe halkan én pedig libabőrös lettem. Nekem is hiányzott ugyanis az egész nyáron nem láttam mivel a haverjával volt Hawaiin és nem láthattam a nyáron. Tudom legtöbb lány már azon agyalna, hogy biztos megcsalt vagy valami, de én megbízok benne és még csak meg sem fordult a fejemben.
- Te is nekem. - mondtam és hozzá bújtam, hogy újra megcsókolhassam, de abban a pillanatba újra nyitódott az ajtó és megérkezett a többi diák is.
Nem is figyeltem fel ugyanis túlságosan el voltam foglalva Tyler szájával. Olyan jó érzés volt újra magam mellett tudni. Egész nyáron arra vártam, hogy mikor lehetünk megint együtt.
- Nocsak Szőke, neked pasid van? - idegesen húzódtam el Tylertől és pillantottam fel Liam Paynre. Arcán diadalittas mosoly jelent meg és volt valami gonosz a szemei közt. Csúnyán összehúztam a szemöldökömet és úgy néztem. - Részvétem! Évek múlva úgyis elfelejt.
Legszívesebben neki ugrottam volna, de az nem lenne jó rám nézve. Mármint mások nem tudják, hogy titkon jártam karatézni meg önvédelemre. Itt mindenki azt hiszi, hogy egy törékeny lány vagyok aki mindig magas sarkú cipőben járkál fel-alá miniszoknyában, billegeti a fenekét és a szőke haját dobálja hátra. Mellesleg gyűlölöm a hajamat vagyis a színét. De ezt senki nem tudja. Úgy ahogy ezen kívül sok mást sem.
- Te meg ki a tököm vagy? - nézett rá bunkón Tyler. Valami gyorsan kell csinálnom valamit mert ha ez a barom elszólja magát, hogy évekkel ezelőtt a barátom volt és, hogy még csókolóztam is vele, oda lesz minden.
Ugyanis mindenkinek azt mondtam, hogy Los Angelesből költöztünk ide és hirtelen a központban lettem. Azt hiszik, hogy valamilyen hírességnek vagyok a leszármozottja. Ami részben igaz is ugyanis az anyám tényleg modell, de nem olyan híres újságokban mint amit a barátaim hisznek. Csak egy egyszerű modell aki elég pénzt kap ahhoz, hogy mindent meg tudjon adni nekem. Apáról pedig ne is beszéljünk. Az időjárás bemondó a mai világban nem menő. Ezért hiszik azt, hogy Ő az X-Factor nevezetű műsor látványtervezője. Más nem tudtam kitalálni mikor kérdezték és mivel pont akkor ment el mellettem egy lány aki arról beszélt, hogy jelentkezik a műsorban és látványosan lép fel, hirtelen kicsúszott a számon, hogy apa a Brit X-Factor látványtervezője és ha Ő nem lenne műsor sem lenne.
Ezért nem is engedem, hogy a barátaim eljöjjenek hozzánk mert akkor lebuknák és mindenki megutálna.
Tudom az egész életem egy nagy hazugság, de már nem tudom vissza csinálni. Mikor Londonba költöztem nem voltak barátaim és tudtam, csak úgy lehetnek ha kialakítok egy olyan világot ami nem is létezik. És mindenki bevette most pedig már szinte az egész éltem egy merő hazugság. Néha undorodok magamtól mikor a tükörbe nézek.
Ezért is rettegek Liamtől. Ő az egyetlen a világon aki ismeri az igazi Brooklyn Jonest. És ha eljár a szája akkor nekem végem van. Ahogy most elnézem pont arra készül.
- Egy lúzer aki nem tudja hol a helye. - szóltam gyorsan közbe és undorodva Liam felé böktem.
- Igen? Úgy látszik valaki elfelejti a múltat. - kulcsolta össze a kezeit a melle alatt és a teremben szinte mindenki minket bámult. A mellette álló Zayn az orra alatt vigyorgott mert örült annak, hogy Liam szembe mer állni velem.
Velem akit a suliban mindenki csodál.
- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz. Hogyani is érthetnélek hiszen Te még a WC-t sem ismered. - vont vállat végül pedig a nadrágjára böktem ahol még mindig az egyik füzetét tartotta a farka előtt.
- Húzz el nyomi. - mondta flegmán Tyler pont abban a pillanatban mikor belépett a tanárnő.
Liam és Zayn el mentek az osztály leghátsó részében majd leültek a legutolsó padba, szerencsére jó távol tőlünk.
A teremben mindenki néma csendben figyelte az új tanárnőt. Igen sajnos új, mivel az utolsó két évben mindig Mrs. Sweet viszi akit szinte az egész iskola utál. Állítólag nem tanácsos ha az óráján valaki megszólal mert még azt is el tudja intézni, hogy kicsapják az illetőt. Én pedig az nem szeretném ugyanis főiskolára akarok menni, jó messze Londontól ahol új életet kezdhetek és önmagamat adhatom.
- Úgy látom mindenki kialakította a saját ülésrendjét. - nézett végig a társaságon majd orára bigyesztette szemüvegetét amivel úgy nézett ki mint egy bogár mivel akkora szemei lettek. - Sajnálom, de az én órámon én határozom meg az ülésrendet. - szinte mindenki mérgesen motyogott az orra alatt mivel nem tetszett az ötlete. De a tanárnőt nem érdekelte.
Leült a tanár asztali székre majd elő vett egy csomó papírt és vizsgálni kezdte. - Nos ezt mind úgy döntöm el, hogy megnézem az eddigi jegyeiteket. És így akkor mindenki azzal ül akivel tudásilag megfelel. Így nem kell kényelmetlenül éreznie magát senkinek sem. Hogyha teszem azt egy kiváló tanuló egy gyengébb tanúló társa akkor lehet az utóbbi kényelmetlenül érzi magát vagy pedig hátráltatja a társát a munkában. - magyarázta én lábaim pedig idegesen mozogtak a padlón.
Kémiában örök életben zseni voltam. Én voltam az osztályelső és mindig mindenkinek én csináltam a leckét. A többiek jóval alattam voltak. És ebben sajnos Tylert is bele értem. Esélyem sincs, hogy vele üljek. De akkor ki van az osztályban olyan akinek pont olyan az átlaga mint az enyém?
- Akkor lássuk először a jókkal. - nézett bele a papírjába majd néhány pillanat múlva felnézett. - Brooklyn Jones?
Büszkén nyújtottam kezem a magasba a tanárnő pedig elégedetten bólintott egyet. - Látom kémia versenyt is nyertél már és szívesen lennél kémia tanár is. Remek. - mondta elismerően és egy halvány mosoly jelent meg az arcán. - Nocsak van itt mégegy kis kémia tudósunk...- izgatottan hegyeztem a fülem mivel fogalmam se volt róla, hogy ki lehet az. Mert, hogy én nem ismerem az biztos. - Liam Payne?
Mindenki egyesével fordult Liam felé bele értve engemet is. Ott ült a leghátsó sarokban és teljesen el volt fehéredve mikor bizonytalanul felemelte a kezét. Kizárt dolog, hogy mellette üljek egész évben.
- Ugyan az-az átlagod mint Miss. Jonesé. Tökéletes összhangban lesztek. - mondta boldogan Mrs.Sweet és szemeivel azt nézte ahogy Liam össze szedi a cuccait és elindul az én padom felé.
- Tanárnő nem lehet esetleg változtatni az ülésrenden? - szólalt meg Tyler.
- Név?
- Tyler Willson. - válaszolta, én pedig reménykedtem benne, hogy el tudja azt intézni, hogy ne kelljen Liam mellett ülnöm.
- Willson örömmel látom, hogy az osztályban önnek is akadt párja. Zayn Malik nincs sokkal maga előtt. - adott választ Mrs.Sweet, Zayn pedig rögtön felkapta a fejét mikor meghallotta a nevét és szörnyülködve nézte mikor Tyler leült mellé.
- Te meg mit csinálsz mellettem? - nézett rá undorodva Zayn és elhúzódott a pad szélére. - Hol van Liam? - kérdezte banbán közben pedig ásított egyet.
- Örülnék neki Mr.Malik ha a többi órámon ébren lenne ha le szeretne érettségizni. - szidta le a tanárnő, Zayn pedig csak bólintott egyet, de szerintem még mindig nem fogta fel, hogy mi történik körülötte.
Gúnyosan felhorkantottam pont abban a pillanatban mikor a tanárnő tovább gondolkozott az ülésrenden, Liam pedig vigyorogva leült mellém.
- Hogy fogod kibírni a pasid nélkül egy teljes órán keresztül? - nézett rám vigyorogva én pedig csak mérgesen hátra dőltem a széken.
- Semmi közöd hozzá. És megköszönném ha nem szólnál hozzám. - mondtam bunkón.
- De hát az lehetetlen hisz a tanuló párod vagyok ami azt jelenti, hogy együtt kell tanulnunk. - mondta és még mindig vigyorgott. Nagy élvezi, hogy szenvedni lát.
- Ne is álmodj róla. Már az is szenvedés, hogy melletted kell ülnöm. - mondtam duzzogva.
- Ha akarod megpróbálom utánozni Tylert. Akár már most lesmárolhatsz úgy mint Őt az előbb. - mondta vigyorogva és elindult felém közben pedig a szájával csücsörített.
- Hozzám ne érj. - szóltam rá, de nem nagyon figyelt rám mivel minél közelebb került rám én pedig minél távolabb húzódtam tőle aminek az lett a következménye, hogy lecsúsztam a székről és a földön kötöttem ki.
Mindenki engem bámult és amilyen gyorsan csak tudtam vissza másztam a székre és megnyugtattam a többieket, hogy jól vagyok. Persze Liam szakadt a röhögéstől.
- Még egy ilyen és esküszöm...
- Nyugi Szőke tudom, hogy vágysz a csókomra. - kacsintott egyet.
- Soha nem fogok csókolózni veled. - vágtam vissza és idegesen hátra dobtam a hajam.
- Mivel már meg volt. És csak, hogy tudd úgysem fogsz nekem sokáig ellen állni mert a múlt kísérteni fog. - mondta tök komolyan.
- Álmodj csak Payne. - sziszegtem a fogaim között. - Soha nem fogsz velem csókolózni és soha nem leszek szerelmes beléd.
- Majd meglátjuk Szőke. Majd meglátjuk! - mondta nyugodtan és a szemem közé nézett.
Kellemetlenül éreztem magam mivel olyan volt mintha belém látna vagy valami. Még, hogy én szerelmes lenni bele. Na persze...

Three

Először is Boldog Új Évet kívánok mindenkinek. Ez az év első bejegyzése. Nagy tapsot kérek. Másodszor pedig bocsi, hogy tegnap nem volt rész, de hát Szilveszter volt én pedig este mentem egy házibuliba és egész nap arra készülődtem :D De most itt a kövi amihez sok- sok komit kérek. Ó és legyen sikeres évetek és 2013-ban is látogassátok ilyen sokan az oldalt xD

LIAM
Azt hittem ha Londonba fogok élni minden olyan lesz mint Wolverhamptonban. Lesznek barátaim akikkel hülyülni tudok, menő leszek és mindenki csodálni fogja, hogy milyen szuperul tudok gitározni.
És ehelyett mi fogadott?
A magány, unalom és még sorolhatnám. Mikor anyáék közölték, hogy Londonba költözünk boldog voltam mert azt láttam, hogy itt minden álmom valóra válik. Hisz ez egy menő város ami tele van lehetőségekkel.
Tévedtem.
Pontosan a nyári szünet első napján költöztünk be és azóta eltelt már két egész hét. És még mindig nem ismerek semmit. Ami pedig a legjobb, hogy már a szüleimnek sincs ideje rám. Állandóan dolgoznak én pedig már bele halok az unalomba. Szemétség!
○○○
Itt állok egy Nando's nevezetű étterem előtt ami tele van fiatalokkal. Őszintén megmondva pont azért választottam ezt a helyet mert barátokat akarok szerezni. Nincs kedvem úgy kezdeni az új sulit, hogy nem ismerek senkit. Szóval barátok kellenek.
Belépek a zajos étterembe és keresek egy üres asztalt majd mikor jön a pincér rendelek egy kólát és figyelek.
Minden asztal tele van szórakozó fiatalokkal akik nem úgy néznek ki, hogy szükségük van egy új barátra. Ráadásul nem is vagyok nagyon közéjük való. Hisz én még csak tizenhat vagyok, nem ihatok alkoholt és nem is cigizek. Ha valaha bekerülnék egy ilyen társaságba a szüleim kitagadnának otthonról.
- Ez még mindig hamis Niall! - érdeklődve hegyeztem a fülem mikor meghallottam, hogy a mögöttem ülő asztalnál valaki gitározni próbál és tényleg hamis volt. Én már csak tudom hisz hat éves korom óta énekelek és zongorázok aztán néhány éve gitározni is megtanultam. Megsúgom, hogy titkon énekes akarok lenni.
- Tegnap a bátyám játszott rajta és szerintem átálította a húrokat. - szólalt meg ismét a Niall nevezetű srác majd elkezdett újból játszani. Ha jól sejtem egy Justin Bieber szám volt, vagyis arra akart hasonlítani.  Nem volt annyira rossz, csak nem tudta a kottát. Viszont én igen.
Kiittam gyorsan a kólámat majd felálltam és megálltam a mögöttem álló asztal előtt. Négy srác érdeklődve pillantott fel rám. Ahogy elnéztem velem egyidősek lehettek és nem néztek ki bunkóknak.
- Helló. - szólalt meg a fekete hajú srác és csak bámult. - Segíthetünk valamiben? - kérdezte érdeklődve én pedig észhez tértem és megszólaltam.
- Azért játszol hamisan mert a B húr helyett a D-t kell pengetned. - néztem rá a szőke hajú srácra aki a gitárt fogta. Csodálkozva húzta fel a szemöldökét és csak nagy szemeket meresztett rám. Jó tényleg elég hülye helyzet, hogy csak úgy idejön egy idegen srác és tanácsokkal látja el. - Elhiheted. Évek óta zenélek és mellesleg én is szeretek Justin Bieber dalokat játszani.
- Ez egy Justin Bieber dal volt? - kérdezte csodálkozva a répafelsős srác mire a szőke hajú rosszállóan ránézett. - Bocs haver de ez inkább olyan volt mint mikor a nagyanyám énekel akinek nincsenek fogai.
Mindenki egyszerre felnevetett velem együtt. Niall küldött felé egy kancsali mosolyt majd újra megpróbálta, de most már megfogadta a tanácsomat. Mikor vége lett a dalnak hálásan rámnézett és arrébb csúszott.
- Köszi. Egyébként Niall Horan vagyok. - ültem le mellé majd kezet nyújtott barátságosan. Érdekes akcentusa volt amin magamban jót mosolyogtam.
- Örvendek. Liam Payne. - fogtam vele kezet mosolyogva.
- Louis Tomlinson. - következett a répás felsős srác is. - Egyébként új vagy erre fele? - kérdezte kíváncsian.
- Aha. Pár hete költöztünk ide Wolverhamptonból. - mondtam.
- Csúcs. Gondolom akkor nem ismersz itt senkit. Én Zayn Malik vagyok. Egyébként nem vagytok rokonok Harryvel? - nyújtott kezet a fekete hajú srác is és a mellette ülő göndör hajú srác felé bökött. Most tudatosult csak bennem, hogy majdnem ugyan olyan haja van mint nekem. De ez nem jelenti azt, hogy a rokonom.
- Őhm...nem hinném. - csóváltam meg a fejem.
- Én sem. Mivel a szüleim nem mondták, hogy van Londonon kívül más rokonunk. Meg amúgy is az én vezeték nevem Styles. - mondta és ahogy elnéztem nem tetszik neki, hogy hasonlítgatnak minket.
- És hova fogsz járni suliba? - kérdezte barátságosan Louis.
- A London High Schoolba. Most kezdem az utolsó előtti évemet. - húztam ki magam büszkén mivel állítólag az egész város legmenőbb iskolája. Na nem mintha menőzni akarnák ezzel.
- Mi is oda járunk. Sőt én és Niall is tizenegyedikesek leszünk. Harry alattunk van egy évvel, Lou pedig most lesz végzős a mázlista. - mesélte Zayn az én számat pedig apró sóhajtás hagyta el.
○○○
Első nap a suliban. Idegesen megyek a srácok mellett akik a nyáriszünet alatt a legjobb barátaim lettek. Szinte minden nap velük lógok és nem bánom már, hogy ide költöztünk.
Zaynel szinte minden órán együtt vagyunk mivel ugyan azokat a tantárgyakat vette fel mint én. A szünetekben pedig Niall is csatlakozik hozzánk és azt mesélik, hogy mire kell vigyázni.
Mikor elkezdődik az ebédszünet Louis és Harry jön mellénk és a diákokat mutogatják, hogy kik a jó fejek és kik azok akiket messziről el kell kerülnöm.
- Vigyázat banya riadó. - horkantott fel Niall mikor az egyik asztal felől három dögös lány állt föl. Olyanok voltak mint a modellek a kifutón és ugyan úgy meg is bámulták őket. Szinte mindenki utánuk fordult és sóvárogva bámulták.
Megbabonázva álltam Niall, Harry és Zayn mögött, és még a szám is tátva maradt mikor jobban szemügyre vettem a középső lányt. Haja aranyszőke volt amiben megjelent néhány göndör fürt, halványan ki volt sminkelve és olyan szépségkirálynős volt a járása.
- Jól jegyezt meg, Liam. Jonest és a többi cicababát messziről kerüld ki ha kedves az életed. - hallottam meg mellőlem Louis hangját és akkor végre rájöttem, hogy honnan olyan ismerős a lány.
Hiszen Ő Brooklyn Jones. Az a Brooklyn akivel először csókolóztam és akibe még aztóta is bele vagyok zúgva. Sőt most már még jobban. Eszeveszettül dögös. Vajon Ő is megismer? Remélem igen mert szívesen lennék még mindig a barátja. Vagyis na...
- Brooklyn? - nyomakodtam átt Zayn és Niall között akik csodálkozva néztek gondolom azért mert én itt elvileg senkit nem ismerek. Mikor megszólítottam láttam az arcán a meglepettséget viszont a következő pillanatban elsötétült az arca. Így még soha nem láttam. Rám mindig mosolyogva nézett most meg úgy mintha egy fertőző vírus lennék.
- Mivan? - húzta fel az orrát én pedig elindultam felé, de véletlenül megbotlottam a saját lábamba ami már megszokott volt nálam. Elég béna vagyok mikor zavarban vagyok. És most túlságosan az vagyok.
Na szóval megbotlottam és az egész ebédem a vadonatúj világosbarna nadrágomon landolt amit anya csak erre a napra vett. És most olyan mintha összepisiltem volna magam. Elég cikis volt, de nem is az fájt, hogy az egész iskola rajtam röhögött hanem az, hogy Brooklyn is nevetett rajtam gúnyosan és lenézően. Kegyetlen szar érzés volt látni ahogy nevet rajtam.
Harry elkezdett veszekedi velük, de engem már valahogy nem érdekelt. Csak le akartam lépni, hogy ne kelljen tovább néznem Brooklyn gúnyosa arcát. Ez nem az a lány aki a barátom volt és akivel először csókolóztam.
Hálás voltam a srácolnak amiért mellém álltek és most tényleg boldog voltam, hogy becsöngettek.
- Ne is törődj velük. Ők azt élvezik amiko az olyanok mint mi, szenvedünk. - mondta barátságosan Niall én pedig nem értettem. Mellesleg nem is nagyon tudtam figyelni rá mivel miközben mentem a folyosón egész végig a farkam előtt tartottam a táskám.
- Miért Ti milyenek vagytok? - kérdeztem kíváncsian.
- Ahogy Ők hívnak minket lúzerok. Ők pedig a bálkirálynők, vagyis jobban mondva plázapicsák. - rázta ki a hideg Zaynt miközben a három lányról beszélt.
Oké ha Brooklyn ezt akarja játszani akkor megkaphatja. Senki nem fog nevetni rajtam ráadásul nem egy lány és nem Ő...