Sixteen

 Sziasztok itt a friss. Mivel tegnap még jelentkeztetek a novella versenyre ezért úgy döntette, hogy mégis megtartom :D Szóval jó lenne, hogyha aki jelentkezett ezen a héten elküldené a kész novelláját:D óh és komizzatok, hogy már holnap tudja hozni a frisst ..

BROOKLYN
- Te még nem vagy kész? A buli fél óra múlva kezdődik. - sápítozott Eleanor mikor megláttak az ajtóban pizsamában. Megsemmisülten fejbe csaptam magam és gyorsan becsuktam utánuk az ajtót majd elindultunk fel a szobámba. Közben pedig lepisszegtem őket, hogy fogják be mivel a szüleim otthon vannak és semmiképp sem tudhatják meg, hogy buliba megyek, mivel akkor úgysem engednének el.
Apropó buli, teljesen kiment a fejemből úgy ahogy mostanában minden mikor meglátom Liamet. Amióta úgymond újra barátok vagyunk-persze még mindig beszólogatunk egymásnak,de nem olyan csípősen-sokkal jobb a hangulatam. Annyira könyebb életem lenne ha végre el tudnám neki mondani, hogy miért viselkedek ilyen furán.
- Gyerünk Brook nem késhetünk el...- kezdett el Perrie is jajveszékelni miközben épp sminkeltem magamat. Nem tudom mit vannak úgy oda. Ez csak egy buli ami megint tele lesz a suli legmenőbbjeivel és részegre isszák magukat.
- Mert? Akár hányszor szóba kerül ez a buli, ti annyira oda lesztek érte. Ugye nem titkoltok előlem semmi? - mértem végig a kényt lányt akik egymásra néztek. Különösen viselkednek amióta mondták, hogy ma lesz az a vacak. Semmi kedvem nincs menni.
- De hát ez Matt partia ami egy évben csak egyszer van. - forgatta meg a szemeit El én pedig megborzongtam. Vajon tényleg el akarok menni rá? Hisz néhány hete szétverték Liaméket és én még mindig nem felejtettem el a monoklit vagy azt ahogy szegény Harry a kórházban fekszik.
- Addig nem hagytok békén még nem megyek, igaz? - kérdeztem mire azok ketten hangos nevetésben törtek ki ami azt jelentette muszáj mennem.
Mikor elvégeztem az utolsó simításokat és megnéztem magam a tükörben szokás szerint a hányás kapkodott. A szoknya túl mini, a cipő túl magas, a felsőn túl nagy a dekoltázs, és utálom ezt az ízű szájfényt! De El és Perrie ehhez a felszereléshez ragaszkodott mivel szerintük ma igazán dögösnek kell lennem. Szerintem így nem dögös vagyok, hanem kurvás.
Anyáéknák azt hazudtuk, hogy moziba megyünk és egy nagyon hosszú filmet fogunk nézni szóval későn érek haza. Ők rosszálló nézés kíséretében bele mentek majd néhány perc múlva már a piros Audiban ültünk és meg sem álltunk Matték házáig.
Már az utca elején lehetett hallani a zenét és rengeteg autó állt a házuk előtt. A szülei megint leléptek a hétfégére és ilyenkor szokása házibulit csapni. Fura mivel eddig mindig Tylerrel jöttem. Ez az első ilyen bulim ahol nincs velem.
Mikor kiszálltunk rögtön megpillantottam Mattet és El máris a nyakába ugrott.  Így aztán Perrievel ketten mentük be. Az egész ház tele volt táncoló fiatalokk és szinte mindenki kezében piásüveg volt.
- Ezeket meg ki hívta meg? - kérdezte kiabálva Perrie és az ebédlőre nézett. Ott is sokan táncoltak ezért jól oda kellett figyelnem, hogy kikről beszélt. Néhány pillanat múlva pedig megláttam Liamet ahogy egy szőke hajú lánnyal táncol.
A szívem darabokra tört mikor kezei a lány derekára csúsztak és mind ketten hangos nevetésben törtek ki. Soha nem láttam még Liamet ennyire önfeledten nevetni. Miért esik ennyire szarul? Hiszen Ő csak Liam aki iránt nem érzek...semmit.
Jaj Brook kit akarsz átverni? Még a hülyének is feltűnne mennyire oda vagy érte mégha próbálod ki sem mutatni.
Dühösen megfordultam mivel le akartam minél előbb lépni, hogy bőghessem ki magam, de pecchemre pont Tylerbe ütköztem aki egy csokor vörös rózsát nyújtott felém.
- Szia Brook. Örülök, hogy eljöttél. Tisztára abban voltam, hogy nem fogsz. - mondta mosolyogva és még mindig felém tartotta a csokrot amit én nem akartam elfogadni. Ha azt hiszi ezzel minden el van intézve hát téved.
- Amint látod itt vagyok. - mondtam fagyosan, végül pedig a rózsákra bögtem. - Ha azt hiszed, hogy ezzel a csokorral minden el van intézve hát tévedsz.
- Rettentően hiányzol. El sem tudod képzelni, hogy mennyire.
- Pedig azt hittem, hogy Mirandával jól szórakoztok. - kulcsoltam össze a kezeimet mire Ő szégyenlősen lesütötte a szemei. Azt hiszi, hogy nem tudom mit csinálnak ketten? És még van képe bocsánatot kérni. - Ezek szerint még mindig élvezettel hazudsz a szememben. Remélem megint holt részegre iszod magad és verekedni fogsz Louisékkal. - direkt nem Liam nevét mondtam mert tuti elbőgtem volna magam.
- Mi? Dehogy. - csóválta a fejét. - Épp ellenkezőleg. Én mondtam Mattnek, hogy hívja meg azt az öt lúzert...akarom mondani srácot, hogy kérhessek tőlük személyesen bocsánatot.
- Ideje volt. - mondtam csípősen és a kezemben lévő csokrot egy ügyes mozdulattal a földre dobtam. - Tudhatnád, hogy utálom a rózsát úgy ahogy Téged is!
- Ne csináld. Én szeretlek és bármit meg tennék érted. - kezdett el ölelget, de én azt inkább szorongatásnak nevezném.
- Tyler hagyj békén és törődj bele köztünk már semmi nem lesz. - kiabáltam majd az első kezem ügyébe kerülő tárgyat ami egy tál puncs volt, a fejére öntöttem. Aki ezt látta mindenki felnevetett és lefényképezték Őt. - Na most ki a lúzer?
- Ezt még nagyon meg fogod bánni. - sziszegte a fogai közt majd gyorsan hátra fordult és elviharzott.
Legalább egy jó dolog történt ma este szóval erre inni kell. Leültem a bárpulthoz és öntöttem magamnak egy pohár vodkát amit kicsinyenkin ittam meg. Miért nem vagyok képes haza menni? Pedig ha még egyszer látnom kell azt a szőke hajú libát én esküszöm megtépem. Hogy volt képes a suli legmenőbb csaja elől elvenni a szerelmét? Én mindent megkapok amit akarok!
- Szia Szőke. - a pohár tartalma egyszerre öntődött ki a pultra mikor Liam ült le mellém. - Te meg mit csinálsz itt egyedül?
- Szerinted minek néz ki? - kérdeztem bunkón és az öklömmel támasztottam meg a fejem. - Iszok és közben nem próbálok arra gondolni, hogy mekkora egy elbaszott életem van.
- Hú, mi történt hogy ennyire magad alatt vagy? - fordult felém és kérdően rám nézett. Gúnyosan felhorkantottam. Mintha Őt annyira érdekelné.
- Nem kell megjátszanod magad Li. Nyugodtan vissza mehetsz ahhoz a szőke bombázódhoz akivel annyira jól szórakoztál. - válaszoltam fagyosan és közel voltam ahhoz, hogy elbőgjem magam. Pedig nem is ittam sokat szóval még csak a fejembe sem szálhatott.
- Te most Kimre célzól? - kérdezte és szó szerint a képembe röhögött.  Annyira nevetett, hogy a pultot ütögette. - Kim mint barátnőm? Ezt most komolyan gondolod?
- Láttam. - erősködtem. - Nagyon élvezted ahogy ott riszálta a fenekét. - ezt mikor kimondtam abba hagyta és végre újra normális lett.
- Várjunk csak. Te most féltékeny vagy?
- Azt meg ki mondta?
- Mielőtt teljesen részegre innád magad, jobb ha tudod, hogy Kim az unokatestvérem. - mondta és a táncolók felé bökött ahol megláttam az említett lányt miközben Harryvel csókolózik. Remek, most jól lejárattam magam. És még csak ki sem tudom magyarázni magam.
- Na várjunk csak...Kim és Harry...járnak? - kérdeztem óvatosan.
- Olyasmi. - mondta Liam mosolyogva. - Nyáron ismerkedtek meg mikor Kim itt volt látogatóban. Szerelem első látásra, de aztán vissza kellett mennie fősulira viszont megígére Harrynek, hogy hamar vissza jön hozzá. És itt van.
Jó valaki ásson el most helyben. Harrynek barátnője volt én meg lefeküdtem vele. Most, hogy fogok szegény csaj szemébe nézni. - Nyugi tudja, hogy  mi volt közted és Hazza között. - szinte olvasott a gondolataimban. - A csókot is meg azt az egy éjszakát is.
Arcom lángba borult miközben arról az estéről beszélt. Nem hittem volna, hogy Harry elmondja neki.
- Szóval tudod.
- Aha. Úgy ahogy azt is, hogy miért nem jártok. Harry szerint bele vagy zúgva egy srácba, de még magadnak sem mered bevallani. Igaz ez?- Én kinyírom, de komolyan. HOgy mert ilyeneket mondani Liamnek?
- Nevet is mondott?
- Azt mondta, hogy elég jól ismerem. - vont vállat egyszerűen, én pedig homlokon csaptam magam. Nekem végem van. - De most hagyjuk ezt. Lyn van kedved táncolni? -nyújtotta felém a kezét én pedig először hezitáltam, de végül a tenyerébe csúsztattam és a szőnyegre húzott.
Pont egy lassú zene indult és szokász szerint elvesztem barna szemeiben miközben kezeit gyengéden a derekamra csúsztatta és magához húzott. Mosolyogva tekertem kezeimet a nyaka köré és lassan forogni kezdtünk. Annyira jó érzés volt Őt ilyen közel tudni magamhoz. Észre sem vettem és a fejem a mellkasán pihent a kezei pedig a hátamat simogatták.
Bár soha ne lenne vége a dalnak és örökre így maradhatnánk...

Fifteen

 Sziasztok itt a friss rész. Viszont egy szomorú hírt kell közölnöm. Elvileg holnap lejár a jelenetkezési határidő a novellára és utána be kellene már küldenetek. De eddig négyen jelentkeztetek és akár, hogy is nézem ezt így nem éri meg elkezdeni. Szóval sajnálom, de így a versenyt lefújom. persze ha esetleg ma még olyan öten jelentkeznétek szó nélkül indulna. Addig is komizniiii

BROOKLYN

Mikor Harryvel leértünk a konyhába, hogy csatlakozzunk Liamhez az ajtóban mind ketten megtorpantuk ugyani az egész úgy nézett ki mintha bomba robbant volna. Mindenhol Lux játékai voltak meg konyhai eszközök, Liam pedig tanácstalanul nézte ahogy a kislány a fejére akar húzni egy tányért.
Még, hogy én ebbe a dilinyósba vagyok szerelmes. Előbb ugranák bele a Temzébe mint, hogy a szemébe mondjam azt, hogy szeretlek. Hisz még arra sem képes, hogy egy két éves kislányra vigyázzon. Ilyenkor gondolkozok el azon, hogy hogyan voltam én képes csókolózni vele.
- Liam Te meg mi a francot csináltál? - szikrázott Harry szeme mikor kivette Lux kezéből az edényt és mérgesen az asztalra tette. Persze Lux rögtön ordítani kezdett mire Harry befogta a fülét és tanácstalanul rám nézett.
Miért hiszi azt, hogy én tudok segíteni neki? Még csak testvérem sincs. Soha életemben nem kellett vigyáznom egy kisbabára.
- Elmentem a mosdóba és mikorra vissza jöttem így nézett ki minden. - panaszkodott Liam és sajnálkozva lesütötte a szemét. Remek apa lesz belőle mondhatom. Csak úgy magára hagyni egy babát. Van esze. - Pedig nem volt több egy percnél.
- Anya ki fog nyírni. - csóválta meg a fejét Hazza és leült egy székre majd kezébe temette az arcát. - Megint hallgathatom azt, hogy felelőtlen vagyok.
- Majd rendet rakunk. - vontam vállat és megfogtam az egyik eldobott játékot, de mikor a kezembe fogtam Lux oda mászott hozzám és kikapta a kezemből majd jó messzire hajította.
- Ja azt elfelejtettem mondani, hogy nem enged rendet rakni. - jutott eszébe Liamnek és Luxra bökött. - Akár mit megfogsz kiveszi a kezedből és eldobja.
- Vettem észre. - mondtam gúnyosan Liamnek, Harry pedig rögtön felállt és közént állt.
- Ne, hogy elkezdjetek nekem most itt veszekedni. - emelte fel a hangját idegesen majd elkezdett körbe járkálni a konyhába. Pedig szívesen vágtam volna még dolgokat Liam fejéhez. Hisz már olyan rég csesztettem.
Lopva ránéztem és észre vettem, hogy már eltűnt a monokli a szeme alól. Újra el tudok veszni mogyoróbarna szemeiben. Na jó ilyenre nem szabad gondolkoznom.
Harry hirtelen megállt az arca pedig felragyogott. - El kell altatni Luxot és simán rendet tudunk rakni míg anyáék haza érnek!
- Mégis hogy? Ha nem vennéd észre tele van energiával. Nem olyan egyszerű, hogy lefekteted és elalszik. - csóválta meg a fejét Liam, Harry pedig ismét elkomorult. Isten fiúk, még csak gondolkozni sem tudnak.
- Hova szokják vinni a szülők a kicsiket, hogy fáradjanak el? - húztam fel a szemöldökömet a két srác pedig értetlenül rám bámult.
- Beteszik a Toy Storyt, hogy nézze?
- Vesznek neki egy macskát?
Homlokon csaptam magam. Toy Story? Macska? Ez most komoly? Jó, hogy nem azt mondják, hogy vigyük el egy moziba valamilyen horror filmre.
- Idióták. - csóváltam meg a fejem. - Olyanról még nem hallottatok, hogy játszótér? - húztam fel a szemöldökömet nekik pedig rögtön leesett.
- Jó ötlet Brook. - veregette meg a hátam Harry én pedig büszkén kihúztam magam. - Te és Liam elviszitek Luxot én pedig addig rendet rakok. - csapta össze a kezét mi pedig Liammel egymásra néztünk.
Én nem pont arra céloztam, hogy én fogom elvinni hanem arra, hogy Ő. Ráadásul nem Liammel kettesben. Ne már. Én még élni akarok.
De Harryt nem érdekelte a tiltakozásunk. Betette Luxot a kocsijába és szó szerint kinyomott minket az ajtón ráadásul még kulcsra is zárta nehogy vissza tudjunk fordulni.
Így aztán egymás mellett elindultunk egy közeli játszótérre. Mikor oda értünk Liam, kivette Luxot a kocsiból és bele ültette a homokozóba a többi gyerek közé végül pedig leült mellém a padra, hogy szemmel tudjuk tartani a kislányt. Egyikünk sem szólt semmit szóval nem volt valami élvezetes program.
- Szóval akkor most Te és Harry együtt vagytok? - kérdezte egy idő után én pedig meglepődtem a kérdésén. Miért érdekli ez Őt?
- Ezt meg honnan veszed? - húztam fel a szemöldökömet és különös módon kerülte a pillantásomat.
- Csókolóztatok a kórházban meg aztán ott volt az-az eset Austinnal...- túrt bele a hajába. Magamban jót mosolyogtam rajta mivel teljesen zavarban volt.
- Akkor ezek szerint most veled is járnom kéne mert összeverekedtél miattam Tylerre. - gondolkoztam el és észre vettem, hogy lángba borul az arca. - Egyébként már veled is csókolóztam mégsem jártunk.
- Úristen Lyn mikor volt már az. - csóválta meg a fejét és végre rám nézett. Szóval Ő már legszívesebben elfelejtené. Nekem nem megy ilyen könnyen mivel valahogy minden éjjel gondolok rá. Pedig azon vagyok, hogy elfelejtsem.
- Bocs, nem tudtam, hogy azon vagy, hogy felejtsd el. - emeltem fel a kezeimet védekezés képpen és valahogy rosszul esett erre gondolni. A lányok nem szokják elfelejteni az első csókjukat úgy ahogy azt sem mikor elveszítik a szüzességüket. Az utóbbit én elfelejteném mivel Tylerrel nem volt a legjobb, de már mindegy.
- Mégis, hogy felejtsem el az első csókom? Kizárd dolog még akkor is ha most az agyamra mész. - mondta és elmosolyodott ami az én jelenlétemben nagy dolognak számított.
- Az előbb Lynnek szólítottál. - suttogtam és lehajtottam a fejem. Ezt a becézést még ovis korában adta mivel nem tudta kimondani azt, hogy Brooklyn. Aztán valahogy rajtam maradt és rajta kívül senki másnak nem engedtem meg, hogy úgy szólítson. - Azt hittem elfelejtetted.
- A legjobb barátom voltál és akár hiszek akár nem még most is úgy tekintek rád még akkor is ha Te utálsz engem. A barátaimat soha nem szoktam elfelejteni. - nézett a szemem közé nekem pedig rettentő jól estek a szavai, de egy kicsit szégyelltem is magam.
- Soha nem utáltalak...csak ez itt már nem Wolverhamton. - sóhajtottam fel és valamiér el akartam neki mondani, hogy miért bántam ilyen bunkón vele. - Itt nem olyan élet van. Magányos voltam és barátokat akartam és...- nem tudtam befejezni mert Lux totyogott oda elénk és elkezdett a szökőkút felé mutogatni.
- Ezt a beszélgetést még befejezzük. - kacsintott Liam és felvette a lányt én pedig gondolkozva utánuk mentem.
Mosolyogva néztem ahogy Liam oda viszi tiszta közel a szökőkúthoz, de mivel abból abban a pillanatban nem jött víz szomorúan vissza jöttek és a kezembe nyomta Luxot én pedig beleültettem a kocsijába pont akkor mikor Liam tetőtől talpig csuron víz lett mivel pont a szökűkül alatt állt.
Hangosan kitört belőlem a nevetés miközben Liam ázott alakját néztem. Bosszúsan megindult felém én pedig rosszatt sejtettem.
- Te  kinevettél? - kérdezte és minél közelebb került hozzám.
- Úgy nézel ki mint Tarzan mikor vizes a haja. - fogtam a hasamat a nevetéstől Ő pedig megindult felém és magához akart szorítani, hogy én is vizes legyek.
Az egész tér az én visítozásomtól volt hangos mivel Liam kergetett, de ő sokkal gyorsabb volt nálam ezért egy adott pillanatban mögém ugrott és a hátára kapott majd meg sem állt a szökőkútig ahol velem együtt beleugrott a vízbe.
Mindenki minket nézett sőt sokan még fényképeztek is mivel ilyet minden nap nem látni, hogy két tini a szökőkút vizébe próbálják bele fújtani egymást. Boldogan fröcsköltük egymást és nyomtuk bele a fejünkbe.
Amióta itt vagyok Londonban most nevetek igazán. Liam vissza hozta a gyerekkoromat ahol vele voltam és boldog voltam. Nem érdekelt, hogy csurom víz vagyok mivel jól szórakoztam és még csak meg sem kellett játszanom magam. Önmagamat adtam és eszem ágában sem volt hazudni és ezt Liamnek köszönhetem...

Fourteen

 Sziasztok. Először is elnézést akarok kérni mivel aki tegnap éjszaka feljött az látott egy 17. fejezetet és még komiztak is xD nos véletlenül mikor feltettem piszkozatként közzé is tettem. Tudom ilyen béna is csak én lehetek, na mindegy. Ez az igazi kövi rész az majd később jön de aki olvasta annak már nem lesz meglepetés :P komizni ér

BROOKLYN
Hajnalban vagy inkább reggel a telefonom csengésére keltem. Mikor megmozdultam rájöttem arra, hogy Harry mellkasán fekszek. Lopva rápillnatottam és láttam, hogy még alszik, de a szája így is mosolyog. Egy szemétláda vagyok. Most boldog, de mi lesz akkor ha rájön arra, hogy ennek az egésznek semmi jövője nincs?
Mikor felkeltem róla és magamra tekertem a takarót éreztem, hogy kezei a derekamért nyúlna és húznak vissza.
- Hova mész? - kérdezte álmos hangon.
- Csörög a mobilom. - mondtam és a földön megtaláltam a szoknyámat aminek a zsebébem a telefonom volt. Mikor nagy nehezen kihalásztam kis híján felsikoltottam mikor megláttam rajta anya nevét. Francba totál elfelejtettem felhívni őket, hogy nem megyek haza. Most mi a csodát fogok hazudni? Apa kinyír ha megtudja, hogy egy srácnál aludtam. Utálja Őket mint minden normális apa. 
Gyorsan szedtem a levegőt majd nagy sokára felvettem a készüléket és anya máris kiabált.
- Brooklyn Jones hogy képzelted azt, hogy csak úgy lelépsz és még csak nem is szólsz. Tudod mennyire aggódtunk érted egész éjszaka? - kiabált én pedig most örültem, hogy nem kell vele szembe állnom. Még telefonon keresztül is rossz hallgatni.
- Bocsi, csak elvesztettem az időérzékem. - mondtam nyugodt hangnemben.
- Mégis hol vagy? És miért nem mondtad, hogy nem jössz haza? - folytatta tovább. Na most légy okos Brook. Hogy hol voltam az éjszaka? Egy srác ágyába hemperegtem akit még csak nem is szeretek,  de ez nem is zavar meg élveztem.
- Öhm...hát...a csajok áthívtak tanulni aztán bekapcsoltunk egy filmet a végére pedig elaludtunk. - hazudtam és éreztem, hogy Harry mellém mászik és halkan felnevet majd apró puszikat nyom csupasz vállamra amitől libabőrös lettem.
- Hívd ide a szüleit. Beszélni akarok velük, hogy elnézést kérjek amiért nem vittelek haza. - a vér megfagyott az ereimben és kalapáló szívvel néztem Harryre aki nem értette mi ütött belém. És egy remek ötletem támadt.
- Hát Eleanor apukája épp most itt van. - nyögtam ki nagy nehezen és Harry felé tarottam a mobilom aki nem értette, hogy mit akarok vele. - Gyerünk beszélj az anyámmal! - parancsoltam Ő pedig hatalmasat nyelt, és elvette a telefont majd megköszörülte a torkát.
- Halló itt Mr. Parker. - próbált mély hangon beszélni ami elég vicces volt. Szerencsére nem kellett sokat beszélni mivel csak bólogatott. - Hamarosan haza megy a lánya. Higgye el itt jó kezekben van. - mondta még végül majd gyorsan letette és rám ugrott.
- Ej-ej Brook hogyan voltál képes bealudni azon a filmen? Annyira unalmas volt? - kérdezte vigyorogva és megcsókolt.
- Inkább izgalmas. - válltak el az ajkaink és újra vissza dőltünk az ágyba. Harry a mellkasomra feküt én pedig a göndör tincseivel játszottam. - Úgy imádom a göndör hajod, de a zöld szemeidet annál is jobban. - és ez igaz volt mivel tényleg így gondoltam.
- Igen? - nézett rám mosolyogva. - Tudod az én szemembe Te már első pillantás óta tökéletes vagy.
- Harry ugye tudod, hogy ez az egész nem változtat semmit? Én még mindig nem érzek irántad semmit. - mondtam ki a fájó szavak Ő pedig bólintott egyet. Nem akarok gonosz lenni hozzá, de jobb ha tudja az igazat...

○○○

Szombat reggel a telefonom csörgésére keltem. Nagy nehezen kimásztam az ágyból és bosszúsan az asztalom felé sétáltam ahol a telefonom volt. Ki olyan hülye aki képes engem korán reggel felkelteni? Mikor oda értem meglepetten láttam, hogy a kijelzőn Harry neve virít.
- Ajánlom, hogy fontos legyen Hazza mert ha nem az akkor búcsúzhatsz a golyóidtól. - sziszegtem a fogaim közt és hallottam ahogy felnevet. - Mit akarsz?
- Te. Én. Ma. És az unokatesómra fogunk vigyázni. - mondta én pedig össze húztam a szemöldökömet mivel nem értettem.
- Mi van?
- Kérlek segíts vigyázni az unokatesómra mivel fogalmam sincs mit kell vele csinálni, az anyám pedig rám bízta mivel Ő meg elment a nővéremmel. - mondta kétségbeesetten én pedig sóhajtottam egyet.
- Rendben. Fél óra és ott vagyok. - mondtam és letettem a telefont majd elindultam készülődni.
A fél óra egy picivel hosszabb ideig tartott mivel annyira álmos voltam, hogy nem tudtam normálisan elkészülni. Mikor megálltam a házuk előtt rögtön kinyílt az ajtó és már mentem is a szobája felől ahol hangos beszéd szűrődött ki. Rögtön benyitottam és szembe találtam magam Harryvel és Liammel akik épp egy szőke hajú kislányhoz beszéltek mivel sírt. Őszintén megmondva nem is csodálom, hogy ennyire sír mivel ahogy fel volt öltöztetve az katasztrófa volt.
- Ti meg mit csináltatok vele? - kérdeztem szörnyülködve és levettem  a kislány szeméről a fekete napszemüveget és levettem róla a hóruhát. Majd a karomba vettem és elkezdtem dajkálni. - Szegény baba.
- Nos kakaót itattam vele és egyszer csak összecsinálta magát, de úgy hogy az egész nadrágja olyan lett. - mesélte Harry majd tovább folytatta. - És pont akkor jött Liam én pedig megkértem, hogy segítesen felöltöztetni Luxot. - ránéztem Liamre aki csak lesütötte a szemét.
- Én ezek szerint nem is kellek már ide. - tettem vissza az ágyra Luxot majd megindultam az ajtó felé, de a két srác az utamat állta.
- Nem mész Te sehova, úgy ahogy Liam se. Segíteni fogtok nekem! - parancsolta Harry én pedig felhúztam a szemöldökömet.
- Arról nem volt szó, hogy Szőke is itt lesz. - mondta bosszúsan Liam majd megfogta a kicsit és lement vele a konyhába így ketten maradtam Harryvel.
- Miért csináltad ezt? - néztem rá szúrós szemekkel.
- Tudom Brook, hogy Liam miatt nem akarsz velem járni. És ha téged Ő boldoggá tud tenni akkor én nem állok közétek. - nézett a szemeim közé én pedig elfehéredtem. HOgy miről beszél Ő össze-vissza. Még, hogy én szerelmes vagyok Liambe? Na persze.
- Miről beszélsz? Én meg Liam? Na ne nevettes.
- Látom rajtad ahogyan ránézel vagy ahogy Ő néz rád. Izzik köztetek a levegő.
- De Harry akkor mi volt ez az egész ami köztünk volt? - kérdeztem mivel most már tényleg semmit nem értettem.
- Életem legszebb éjszakája amit soha nem fogok elfelejteni. De egyszerűen nem tudnék Liam szemébe nézni. Ő a barátom és sokkal jobban megérdemel téged mint én. Meg aztán úgyis tudom, hogy te engem soha nem szeretnél úgy.
Soha nem gondoltam volna, hogy valaha egy fiú engem le fog rázni. Ráadásul nem Harry. Azt hittem, hogy mindet megtenne értem csak azért, hogy szeressem. Erre kiderül, hogy a barátja fontosabb neki mint az Ő szerelmi élete.
De vajon igaza van. Tényleg a szívem mélyén érzek valamit Liam iránt? Ez olyan abszurd dolog mivel utálom. Vagy csak próbálom hitegetni magam. Fogalmam sincs már semmiről.
- De azért barátok vagyunk ? - kérdeztem és megöleltük egymást majd szétváltunk és elindultunk le a konyhába ahol Liam volt és épp Luxal játszott. Azt hiszem hosszú napnak nézünk elébe...

Thirteen

Sziasztok. Sajnálom, hogy ennyi napig nem jelentkeztem, de egyszerűen nem volt erőm írni. Ez a sok hó rendesen lefárasztott. Ígérem mostantól megint megpróbálom naponta hozni a frisst. Ó hát és ez a rész olyan...érdekes lett xD Komikaaat

BROOKLYN
- Ez annyira ciki ami Austinnal történt. - mondta felháborodva Perrie mikor végre kicsöngettek és elindultunk haza felé. Őszintén megmondva én még mindig nem nagyon fogtam fel, hogy mi történ az ebéd szünetben. Nem is Austinon csodálkoztam hanem Harryn. Képes volt miattam szembe szállni egy olyan sráccal aki alig pár napja kórházba jutatta. Minden elismerésem az övé, de komolyan. - Soha nem gondoltam volna, hogy az a kis fürtös fogja pont elintézni a suli legkeményebb tagját. - folytatta.
- Annak a fürtösnek neve is van. - mondtam bosszúsan. Az én szemembe Harry most nagyot ugrott. Már csak az a kérdés, hogy miért csinálta. Jó tényleg megcsókoltam, de én nem érzek iránta semmit. Helyes, aranyos és tényleg szépek a zöld szemei, de nem tudnám elképzelni mellette magam. - Méghozzá Harry. És épp ideje volt, hogy valaki elintézze Austint. - húztam fel az orrom. Még jó, hogy a batárnője pont mellettem lépked.
- Egy hónap elzárást kapott, Styles pedig megúszta egy heti büntetéssel. - mondta Eleanor aki mindig mindent előbb tudott mint bárki más. Remek Harry megint miattam került bajba. Először agyonverik aztán meg a délutánjait a suliban töltheti. - Ha engem kérdeztek nagyon cuki a srác. Csak hát egy lúzer.
- Mondod Te akinek a pasija miatta van szarban. - horkantottam fel, El pedig csak egyszerűen megforgatta a szemeit.
- De akkor is megvédett. Ha már egyszer...
- Hé csajok! - oldalra fordítottam a fejem és Miranda Rynn sietett felénk. Szokás szerint virított a rózsaszín ruhái, a haját pedig ugyan úgy dobálta mint én. Ha jobban megnézem már a járása is olyan mint az enyém. Köszöntsétek Brooklyn Jones klónját csak barna hajjal.
- Szia Miranda. Bocs de ma nem tudlak haza vinni.  - próbáltam lerázni magamról mivel nem bírnám ki ha egész úton azt kellene hallgatnom, hogy milyen tökéletes vagyok.
- Nem azt akartam. - mondta gyorsan és barna szemeit mérgesen rám emelte. - Miért dobtad ki szegényt Tylert? Ma egész nap nekem sírt és azt kérte, hogy próbáljak beszéni veled. - legszívesebben az öklömet nyomtam volna a szájában ugyanis erről elvileg még se Perrie és sem El nem tud.
- Leszarom. Hazudott nekem. - vontam vállat egyszerűen. - Tőlem még a kiránynőnek is sírhat akkor sem fogok vissza menni hozzá.
- Megváltoztál Brook. Még undokabb vagy mint voltál. Csak vigyázz nehogy egyszer ennek a tökéletes életednek vége legyen. - mondta félelmetes hangon Miranda majd sarkon fordult és elsétált. Mérgesen szálltam be az autóba és indítottam be a motort.
- Könyörgöm mond azt, hogy a szakításhoz semmi köze nincs Harry Stylesnek. - nézett rám könyörgően Perrie én pedig nem válaszoltam.
Őszintén megmondva már magam se tudom. Lelkiismeret furdalásom van amiért ennyiszer kevertem bajba szegény srácot. Valahogy meg kell hálálnom neki ezt amit ma értem tett. Mert ha Ő nem lép közbe akkor már rég Austin kocsijába ülök és hagyom, hogy lefeküdjünk. Ideje egyszer a szívem után mennem, de sajnos megint hazugsággal.
○○○
Leparkoltam egy kicsi kertes ház előtt amit Harry egyik osztálytársa diktált le. Hogy miért vagyok én itt? Nos úgy gondoltam személyesen köszönöm meg neki amit értem tett. Ennyivel tartozom neki.
Feszengve szálltam ki az autóból és indultam el az ajtó felé. Soha nem voltam még úgy egy srácnál, hogy az nem számított rám. Lehet be sem enged majd mivel rájön arra, hogy csak kihasználtam.
Halkan bekopogtam majd néhány másodperc múlva megjelent egy hölgy gondolom az anyukája. Arcára mosoly szökött közben pedig a kabátját vette.
- Öhm...Jó napot én Brook vagyok és Harryhez jöttem. Otthon van? - kérdeztem, Ő pedig még mindig mosolygott.
- Szia. Harry már sokat mesélt rólad. - kacsintott egyet én pedig tetőtől talpig elvörösödtem.Vajon mit mondhatott? - Egyébként a szobájában van. Emelet, balra az első ajtó. Szívesen megmutatnám, de már így is késésben vagyok. - kért bocsánatot majd gyorsan elviharzott én pedig csak álltam.
Levettem a kabátomat majd lassan elindultam a megadott helyre. Nagyon otthonos kis ház volt. Pont olyan mint amit én szeretnék. Mikor az ajtó elé értem ismét kopogtam és nagy sokára lépések zaja hallatszott bentől. Majd egy másodperc múlva megjelent előttem Harry teljes életnagyságban, de nem úgy ahogy én arra számítottam.
Farmer nadrágja gombja ki volt kapcsolva, fehér ingje néhol volt csak begombolva ezért betekintést nyerhettem csupasz hasára ami eléggé hívogató volt, ezért inkább gyorsan az arcát kezdtem el kémlelni. Göndör haja még a megszokottnál is kócosabb volt, viszont zöld szemei felragyogtak mikor meglátott. Remek felébresztettem, vagy épp valamilyen csajjal hancúrozott amit kétlek.
- Brook Te meg mit keresel itt? - kérdezte.
- Bocs ha zavarok...
- Dehogy zavarsz. Gyere be. - invitált be a szobájába én pedig mikor beléptem szokatlan rendel találtam szembe magam. Még a szám is tátva maradt mikor körülnéztem. Ez nem normális, hogy egy fiúnak ilyen rend legyen a szobájába.
- Azta. Szép rend. - mondtam Ő pedig lenyomott az ágyára és mellém ült aminek az lett a vége, hogy szemeim megint a hasán kalandoztak. Ezt nem hiszem el fel sem tűnik neki, hogy hogyan van felöltözve? Kellett nekem ide jönnöm. - Nem tudtam, rendmániás vagy.
- Sok mindent nem tudsz te még rólam. - mondta és kacsintott egyet. - Egyébként most rendesen megleptél, hogy csak így betoppantál. Soha nem hittem volna.
- Csak gondoltam ideje lenne megköszönnöm azt, hogy megvédtél Austintól. - néztem a zöld szeme közé amikben néhány másodpercre elvesztem. Ajaj ennek nem lesz jó vége. Uralkodj magadon Brook! - Szóval köszönöm.
- Most hülyéskedsz? Szívesen tettem.
- Jó, de mind ketten tudjuk, hogy soha nem voltunk jóban. Még csak nem is beszéltem veled. Most meg...
- Ha a csókra gondolsz én sajnálom. - sütötte le a szemeit szomorúan. Na ezt megint jól megcsináltam. Azt próbálom neki mondani, hogy élveztem erre Ő félre érti.
- Ne sajnáld ugyanis az a helyzet, hogy én...élveztem. - ismertem be mire Ő rögtön felkapta a fejét és végig mért. Mi ütött belém? Istenem már megint meg fogok bántani egy embert. Akár, hogy is vesszük én nem vagyok szerelmes belé csak szimpán nem bírok uralkodni magamon.
- Ez...ez komoly? - kérdezte félve én pedig bólintottam egyet majd mikor kellő távolság volt köztünk számat az ajkaira nyomtam. Gondolkodás nélkül csókolt vissza viszont most már nem félt tőlem. Ugyanis sokkal bátrabban harapott bele az ajkaimba én pedig túrtam bele göndör tincseibe. Vele annyira más volt csókolózni mint Tylerrel vagy a többi sráccal akikkel az életemben össze kerültem.
Kezei lecsúsztak a derekamra majd néhány másodperc múlva hanyatt döntött az ágyán. És én nem ellenkeztem. Egyszerűen nem tudtam józanul gondolkozni, pedig a szívem azt súgta, hogy nem helyes amit csinálunk. Hagytam, hogy a kezeivel benyúljon a pólom alá és simogassa a hasam közben pedig a nyakamat csókolgassa. Apró sóhajok hagyták el a számat ő pedig csak mosolygott. Lábaimat a dereka köré kulcsoltam és egy határozott mozdulattal levettem a felsőjét majd újra magamhoz húztam és megcsókoltam.
- Ne! Nekem ez nem fog menni. - toltam el magamtól mikor a szoknyám alatt volt a keze. ez így nem jó. Nem is ismerem és nem vagyok egy ribanc aki csak úgy lefekszik bárkivel. - Harry Te túl jó vagy hozzám. Hidd el nem olyan vagyok mint amit Te képszelsz.
- De engem nem érdekel. Kívánlak Brook, és tudom, hogy te is engem. - nézett a szemeim közé. Félreérti ezt az egészet. Úgyis csak megbántanám mivel rájönne, hogy én semmit nem érzek iránta. Én nem akarok járni vele.
- Hát nem érted? Én...én nem szeretlek és nem is hiszem, hogy valaha foglak. - az arcát fürkésztem és szinte vártam, hogy kezdjen el ordítozni.
- Nem érdekel. Én képes vagyok rád várni. - mondta majd ismét letámadta a számat. És hagytam magam. Hagytam, hogy levegye rólam a maradék ruhákat és magáéva tegyen. Ami pedig a legszörnyűbb, hogy titkon élveztem is. Én nem vagyok normális. Tönkre teszem az életét és hagyom, hogy olyan dolgokban higgyen ami soha nem fog megtörténni. Mert én soha nem leszek szerelmes belé...

Twelve

Köszönöm a tegnapi komikat és ahogy ígértem itt a friss mivel sok komit kaptam. Szóval ha ehhez is sokat kapok akkor már holnap jön a friss. Amúgy elég izgis rész lett mivel eddig még ilyen szemszögekből soha nem írtam :P Ó és a novella versenyre még mindig lehet jelentkezni. Szóval gyerünk !!!

LIAM
Vigyorogva és jó kedvűen nyitom ki a kórterem ajtaját ugyanis ha jobban bele gondolok nem is volt annyira rossz ez a nap. Igaz Lyn nem csókolt meg, de láttam a szemeiben, hogy nagyon is vágyik rá csak a büszkesége nem engedi. Már nem kell sokat várnom és úgyis a karjaimban fog kikötni és minden olyan lesz mint régen. Jó azt bevallom, hogy amikor az arcomra adott puszit kissé mérges voltam rá mert átvert, de ha most bele gondolok jobb mint a semmi. Ami pedig a legjobb az-az, hogy még sajnált is. Azért szívesen ott lennék amikor Nyálpofának állít. Talán még szakítanak is és akkor tiszta utam lesz.
A kezemet a kilincsre tettem és alig vártam, hogy végre beszélhessek Harryvel ugyanis a többieknek már elmondtam, hogy mi történt a könyvtárban. Már csak göndör hajú barátom nem tud róla.
Louis, Zayn és Niall szorosan a nyomomban volt mikor benyitottam, de néhány lépés után megtorpantam és szinte kővé dermedtem. Még a szám is tátva maradt mikor megláttam, hogy Harry és Lyn csókolóznak.
És a csókolózást most nem úgy értem, hogy egy egyszerű szájra puszi, hanem úgy, hogy rendes nyelves, nyálcserés. Még a szám it tátva maradt és szerintem a nyálam is kicsorgott mivel annyira bámultam aminek hamar vége lett. Ugyanis Lyn rögtön felpattant Harry mellőle, elvörösödött és miközben elment mellettünk motyogott valamit az orra alatt ami a sziára akart hasonlítani. Majd amilyen gyorsan csak elviharzott.
A három srác vigyorogva kikerültek ugyanis én még mindig úgy álltam mint aki elfelejtett járni. Harry és Lyn? Ez most komoly? Itt valami nagyon nem still. Mióta vannak ezek ilyen közeli viszonyban? És hol van Tyler, vagy erről senki nem tud? Én kinyírom Harryt amiért rá merte emelni azt a mocskos kezét. Nem érdekel, hogy a barátom nekem tetszik Lyn ráadásul én már régebb óta ismerem mint Ő. Na jó ez nem kifogás, semmi jogom bele szólni a szerelmi életükbe, de akkor is...
- Haver ezt meg, hogy csináltad? - kérdezte vigyorogva Louis mikor leült egy székre én pedig végre erőt vettem magamon és csatlakoztam hozzájuk. Nem csinálhatom azt, hogy most itt mindenki előtt verem össze. - Smároltál Brooklyn Jonessal!
- Na nem mondod Lou. Képzeld én is rájöttem. - Harry szerintem még maga sem fogta fel, hogy mi történt mivel az úját a szájához érintette és végig húzta rajta.
- Hogyan lehet neked ilyen piszok szerencséd? Ez a csaj jégből van ráadásul soha nem kezdene ki olyanokkal mint mi. - mondta elképedve Niall, Harry pedig büszkén kihúzta magát miközben ült. Én is büszke lennék magamra ha olyan lánnyal smárolhatnák mint Lyn. Soha nem csókolóztam olyan lánnyal mint Ő. Az Ő ajkai annyira puhák és finomak.
- Fogalmam sincs. Épp zenét hallgattam mikor bejött és azt mondta, hogy szakított Willsonnal mivel így elintéztek minket. Meg, hogy mennyire sajnál aztán el akart menni én meg mondtam neki, hogy adjon egy puszit és bele ment. De aztán mikor az arcomhoz ért volna én hirtelen elfordítottam a fejem és számra ment. Azt hittem, hogy elhúzódik vagy hisztit csap, de egyiket sem csinálta ugyanis vissza csókolt. - magyarázta Harry közben pedig úgy vigyorgott mintha valami nagy dolog történt volna. Lyn szakított Nyálpofával és rögtön Harryhez jött vigasztalódni. Most komolyan bejön neki? Na ne máár. Hisz még csak össze sem illenek.
- Nagy dolog. Mindenki tudja, hogy csak játszik veled. - horkantottam fel gúnyosan és erre a kijelentésemre mindegyikőjük felém fordult. - Hahó Te még mindig Harry Styles vagy aki az Ő szemében egy lúzer. Valld be őszintén neked sem tetszik, csak a menősége. - Jó lehet bunkón fogalmaztam, de ez most kikivánkozott. Rettentő mérges vagyok most rá és nem érdekel ha megutál.
- Honnan tudod? Lehet elege van már az olyanokból mint Nyálpofa és a haverjai. Kell neki egy kis változatosság. - pacsizott le Zayn, Harryvel és megveregette a vállát. Szóval mindenki örül csak én nem.
- Mit vagytok úgy oda, hisz ez csak egy ártatlan csók volt, semmi jelentősége...- kulcsoltam össze a kezeimet és szerintem magamat próbáltam nyugtatni. - Harry úgysem érez iránta semmit ezt mindenki tudja. Csak egy éjszakára kellene neki aztán dobná...
- Hogy mi? - szóltal fel Harry és csúnyán rám nézett, volt valami fura a szemeiben. - És mi van akkor ha nekem nagyon is tetszik? És nem csak a menősége miatt hanem tetszik mint lány? - újból sokkos állapotba kerültem. Még mit kell megtudnom ma? Kényelmetlenül éreztem magam mivel totál lejárattam maga.
- Nekem soha nem mondtad...- próbáltam mentegetőzni.
- Miért érdekelt volna? Te állandóan azzal voltál elfoglalva, hogy próbáltad befeketíteni előttünk. Pedig én már első óta ismerem és szeretem. - mondta fagyosan én pedig ismét horkantottam egyet. Nálam régebb óta biztos, hogy nem ismer. Viszont ezt most megszívtam ugyanis a Göndörke tényleg fülig szerelmes bele. Ez most jól megkaptam. Harry a barátom nem fogok vele ilyen hülyeség miatt összeveszni. Lehet Lyn is ugyan így érez iránta mert, hogy irántam nem érez semmit az biztos.
- Ideje indulnunk. Majd még holnap is jövünk. - állt fel Zayn és egymás után kimentek az ajtón és így csak négyszemközt maradtunk. Rosszul éreztem magam amiért ilyen ronda dolgokat vágtam a fejéhez.
- Ne haragudj Harry csak tudod, hogy én mit gondolok róla. - néztem rá sajnálkozva Ő szájára pedig megint vigyor szökött. - Nem akarom, hogy szenvedj miatta.
- Nem fogok. Annál nekem több eszem van. - kacsintott egyet én pedig vége elmosolyogtam magam. Azt vesszük nem is olyan vészes a dolog. Harrynek kijár már a boldogság és ha ezt Lyn mellett megkapja akkor nincs bele szólásom.
Intettem egyet majd becsuktam magam után az ajtót és Louba ütköztem aki az ajtó mellett állt. Zaynek és Niallnak már nyoma sem volt. Elindultunk a folyosón Louis pedig megszólalt.
- Hogy vagy? - kérdezte barátságosan én pedig nem értettem a kérdését ezért érdeklődve fordultam felé.
- Miért kérded? Amúgy jól. - válaszoltam ő pedig felnevetett.
- Harry és Brooklyn csókolóztak Te pedig megláttad. És mind ketten tudjuk, hogy érzel iránta. - na most már minden érthető. El is felejtettem, hogy Lou mindent tud.
- Harry a barátom és nem fogok vele Lyn miatt veszekedni. Először fájt, de az-az előtt volt mielőtt megtudtam azt, hogy Harry már évek óta szerelmes belé. Nekem fontosabb a barátságunk mint az, hogy egy lányon veszekedjünk. - vont vállat egyszerűen és Zaynék után indultunk...

HARRY
Csütörtökön hagytam el a kórházat, de suliba csak hétfőtől mehettem aminek most nem örültem ugyanis minél előbb szerettem volna beszélni Brookkal. Amióta megtörtént az incidens szinte madarat lehetett volna velem fogatni. Soha életemben nem voltam még ennyire boldog azonban Niallnak abban igaza van, hogy ez még nem jelent semmit. Lehet csak már én gondolok túl előre. Azonban Liamnek akkor sem lesz igaza, ugyanis Brook szerintem nem játszana velem. De ha mégis akkor kiélvezem az összes vele töltött pillanatot. A gimi első évétől arra vágytam, hogy jöjjön el velem csak egyszer randizni. És ez most megtörtént. Vagyis nem a randi de a csók igen.
○○○
Héfőn mikor kiszálltam Lou autójából és elindultam a srácok után mindenhol Brookot kerestem, de valahogy nem találtam meg. Mikor a szekrényeknél voltunk pont akkor csöngettek be ezért órára kellett mennem.
De mikor a biológia terem előtt mentem el pont akkor jött velem szembe. Szokás szerint gyönyörű volt és mikor meglátott küldött felém egy sugárzó mosolyt és láttam az arcán a megkönnyebülést.  Összes félelmem elszállt ugyanis egész hétvégén az járt az eszembe, hogy mi lesz ha letagadja az egészet. Most már tudom, hogy tévedtem. Ez a mosoly mint elmond.
- Hős szerelmes azért ne felejts el pislogni. - nevetett Niall én pedig észbe kaptam és játékosan megböktem.
Egész nap azt vártam, hogy mikor lesz ebédszünet ugyani akkorra terveztem, hogy beszélek vele. Milyen szerencsés Liam, hogy szinte az össze órája akkor van mint neki.
- Nem akarsz cserélni velem? - kérdeztem mikor leültünk a megszokott helyünkre és a termet vizsgáltam, hogy hol van Brook. Liam érdeklődve figyelt és fogalma sem volt róla miről beszélek.
- He? - kérdezte és a szájába tett egy sült krumplit.
- Akár mikor láthatod Brookot és beszélhetsz vele. - mondtam csalódottan.
- Most komolyan Hazza, láttál Te már engemet normálisan beszélgetni Brooklyn Jonessal? - húzta fel a szemöldökét. Az is igaz. Ők ketten képesek lennének megölni egymást. Nem értem, hogy mi baja van Liamnek Brookkal.
- Én még nem. Még kémián is úgy ülnek, hogy egy harmadik személy beférne kettőjük közé. - vigyorgott Zayn.
Valahogy nem volt kedvem enni ugyanis Brooknak még nyoma sem volt. Egészben az volt a leg rosszabb, hogy a focisták sem voltak itt. Remélem nem békültek ki mert akkor csúnya világ lesz. Most, hogy már ilyen közel vagyok hozzá nem fogom engedni, hogy egy olyan srác mint Tyler Willson lecsapja a kezemről.
Felvettem a táskámat a földről és azt mondtam, hogy mosdóba kell mennem, de eszem ágában sem volt oda menni. Helyette a szekrényét vettem célpontban ugyani úgyis szüksége lesz a könyveire szóval oda kell jönnie.
Gyorsan mentem a folyosókon míg végül elértem oda ahol az övé volt és meglepetten pillantottam meg, ahogy Brook épp a folyosó közepén veszekszik Austinnal aki miatt kórházba kerültem és Miranda Rynnel. Az a csaj állandóan Brookot utánozza mivel annyira irigyeli.
Elindultam feléjük és most már hallottam, hogy miről folyik a beszélgetés.
- Gyerünk Brook. Most, hogy Tyler dobott szingli vagy szóval nyugodtan el jöhetsz velem egy körre. Van hely az autóm hátsó ülésén. - még a hátamon is felállt a szőr mikor meghallottam ezt. Na persze ebből Ő nem eszik.
- Bocsi, de gorillákkal nem kefélek. Nem vagy az esetem. Te túl nagydarab vagy hozzám képest. - válaszolta fagyosan Brook és össze kulcsolta a kezeit a melle alatt. Austin elkezdett vicsorogni én pedig magamban jót nevettem rajta. Ezt most jól megkapta.
- Jaj cica, mindketten tudjuk, hogy téged nem érdekel a külső. - kezdett el nyalizni Austin és kezeit Brook derekára tette és minél közelebb húzta magához. Kezeim ökölbe szorultak ahogyan azt néztem ahogyan szegény lány próbál elhúzódni.
- Engedj el Austin mert sikítok. Undorodok tőled nem fogod fel? - próbált szabadulni Brook, de Austin minél durvább volt.
Ledobtam a táskámat a földre és elindultam feléjük. Senki nem bánhat így egy lánnyal, ráadásul nem Brookkal.
- Hé Ősember, nem hallottad mit mondott? - álltam villogó tekintettel Austin mellett és ugyan úgy mint néhány napja megint farkasszemet néztük. Annyi különbséggel, hogy most nem ijedek meg tőle.
- Nem kaptál már eleget Styles. Kevés volt amit kaptál. Szeretnél még kirándulni a kórházban? - röhögött fel és elkezdte tördelni az újait. Már épp lendítette volna a karját. De én gyorsabb voltam nála ezért egy gyors mozdulattal az arcába ütöttem Ő pedig hátra esett és elkezdte a vérző orrát fogni.
- Tessék most már Te mehetsz kirándulni a kórházba Ősember.- álltam fölé vigyorogva és mosolyogva ránéztem Brookra aki még mindig a szája előtt tartotta a kezét, de mikor észrevette hogy nézem a szemei felragyogtak.
Épp oda akartam volna menni hozz mikor a fél iskola körénk állt és kérdezősködtek, hogy mi történt mivel akkor zajt csaptunk. Majd a tanárok mindenkit beküldtek az osztályába így kénytelen voltam búcsút vetni Brooknak. Most azonban akkor is büszke vagyok magamra mivel megvédtem...

Eleven

Gondoltam ma is hozok friss részt mivel tegnap sok komit kaptam szóval megérdemlitek. Szerintem ezzel a résszel sokatoknál kiverem a biztosítékot, de pont ez a célom xD remélem tetszeni fog és sok komit kapok, hogy holnap is tudjam hozni a frisst...

BROOKLYN
Az autó fékei hatalmasat szóltak mikor megálltam a jól ismert luxusház előtt. Mikor kiszálltam dühösen csaptam be az ajtót és indultam el a kapu felé. Út közben észre vettem, hogy a szomszédok máris kíváncsian figyelnek a házuk ablakán. Szokász szerint azt hiszik, hogy nem látom őket. Pedig nagyon is feltűnőek és most közel vagyok hozzá, hogy bemutassak nekik. Mert Tyler szüleinek pont London legpletykásabb nyededében kellett házat venniük.  Miért nem lepődök meg ezen? Itt mindenki azt nézi, hogy a másiknak milye van és ha valami menőbb mint az övéké akkor rögtön rohannak a boltba nehogy véletlenül elmaradjanak.
Nem nagyon szeretek náluk lenni mivel minden annyira tökéletes. Bejárőnőjük van, kertészük és még medence takarítójuk is. Erre mondják azt, hogy megtehetik. Pedig az én családom se szenved semmiben hiányt, de ezzek képest mi szegények vagyunk.
Az anyja egy műsort vezetett ami nem volt valami felkapott, de mégis rengeteg pénzt kapott érte. Az apjának pedig luxusautó üzletei vannak szerte az országban. Hát igen semmiben nem kell egyetlen fiuknak hiányt szenvednie. Nem is csodálom, hogy ennyire el van magától telve. De azt már elfelejti, hogy nekem köszönheti azt, hogy a suliban miattam lett a legnépszerűbb pasi. Ha én nem kezdek el vele járni akkor ő csak egy gazdag, stréber srác lenne.
Mérgesen nyomtam meg a csengőt ami az egész házban szólt. Néhány percig vártam majd néhány másodperc múlva megjelent az ajtóban Tyler személyesen. Barna szemei először meglepődtek majd néhány pillanat múlva mosoly húzódott a szájára és megölelt. Én azonban nem öleltem vissza.
- Brook pont most akatalak hívni, hogy nincs-e kedved elmenni valahova. - kezdett el fecsegni, de én egy határozott mozdulattal leintettem.
- Gondoltam beszélgethetnénk egy kicsit ugyanis olyan régen voltunk már kettesben. - vágtam közbe az Ő szemei pedig felcsillantak mint mindig amikor a kettesben szó elhagyja a számat. Amióta tavaly osztálykiránduláskor lefeküdtem vele azóta mindig azt hiszi, hogy mikor kettesben akarok lenni akkor azt akarom csinálni.
Válasz helyett megfogta a kezem és behúzott a konyhába majd öntött egy pohár kólát és egész testével felém fordult.
- Hallgatlak. Tényleg régen voltunk már együtt. - mondta sajnálkozva és egy puszit nyomott a homlokomra. - És nagyon sajnálom csak mostanában elég sokat kell edzenem meg aztán tanulnom is kell...- bla bla bla süket duma. Lehet tényleg szőke vagyok, de csak a hajam színe az. Süt róla a hazugság. Két éve járok vele és ezáltal úgy ismerem mint a tenyeremet. Szóval tudom, hogy Ő soha nem tanul. A szüleinek köszönheti, hogy még nem bukott meg.
- Szegénykém. - varázsoltam egy mosolyt az arcomra majd tovább folytattam. - És mond csak mit csinálták a hétvégén? Mondjuk pénteken mivel én nem mentem ki veled. - hirtelen megrökönyödött és még a kóláját is elfelejtette lenyelni. Hah most megszívta!
- Öhm...semmi érdekeset. Csak a srácokkal lazultam...- túrt bele világosbarna hajába és különös mód kerülte a pillantásomat.
- És véletlenül nem ütköztél bele Liam Paynebe és a barátaiba? - húztam fel a szemöldökömet, de már nem mosolyogtam. Helyette utálattal mértem végig.
- Mi? Ezt meg honnan veszed? - kezdte el tördelni a kezeit nekem pedig betelt a pohár.  Nem fogom tűrni, hogy valaki a szemembe hazudjon. Legalább csinálná rendesen.
- Ne tedd itt az ártatlant Tyler. - pattantam fel és ő is követte a példámat és most már egymással szembe állunk. - Nagyon jól tudom, hogy részegek voltatok és szétvertétek őket! Legalább ne hazudnál a szemembe Te gyökér. Tanul meg először hazudni.
- Brook nyugodj meg. Én csak egy kicsit lazulni akartam. Aztán valahogy a fejembe szállt. Majd jött az-az öt lúzer és elkezdtek beszólogatni. - próbált nyugtatni, de én ismét leintettem.
- Mert neked a rögeszméd a féltékenység. - ordítottam az arcába Ő pedig hátra lépett egyet mert megijedt. Tudom félelmetes vagyok mikor kiabálok, de Ő most tényleg megérdemli. - Harry miattatok van kórházban mert akkor behúzott neki az egyik gorillád, hogy össze kellett forrasztani az orrát mert nem áll el a vérzése. - kiabáltam a gyomrom pedig összerándult mikor szegény srácra gondoltam. - Louis alig tud beszélni mert annyira fel van dagadva a szája.
- Sajnálom én nem akartam...
- Ne tőlem kérj bocsánatot hanem tőlük. - csóváltam meg a fejem és valahogy megnyugodtam. - Csalódtam benned Tyler. Azt hittem megbízhatok benned, mivel voltam olyan hülye, hogy azt hittem, hogy te soha nem tudnál fájdalmat okozni.
- Brook ne mondj ilyeneket...
- Tévedem ezek szerint veled kapcsolatban. Bocs de én nem tudok egy olyan sráccal járni aki a szemembe hazudik. Lehet nem is ez volt az első eset. - fura, hogy pont én beszélek a hazugságról amikor én sem vagyok jobb nála. De engem eddig még senki nem kapott rajta.
- Ne csináld ezt. Én szeretlek és Te is engem...- hatalmasokat nyelt és a szájába harapott majd meg akart csókolni, de én elhúzódtam tőle. Elindultam az ajtó felé, de ő utánam szólt. - Meg fogod bánni. Könyörögni fogsz, hogy vegyelek vissza. - kiabálta én pedig egy sóhajtás közepette hátra fordultam és pont észre vettem ahogy gyorsan letöröl egy könnycseppet az arcáról. Sír méghozzá miattam.
- Szia Tyler. - intettem egyet majd halkan távoztam.
Gondolkozva ültem be az autóba és megkönnyebülten indítottam el az autót. Most igazán szabadnak érzem magam. Tyler tényleg rendes srác, de valljuk be őszintén nem hozzám való. Mindenki tudja, hogy csak azért voltunk együtt mert menők vagyunk.
Mikor elindultam nem haza felé vettem az irányt hanem a kórházba. Nem tudom miért, de úgy gondoltam, hogy meg kell látogatnom Harryt és bocsánatot kell tőle kérnem Tyler nevében is.
Izgultam mikor elindultam a kórházi folyosón és megkérdeztem az egyik nővért, hogy hol fekszik. Elég érdekes szituációnak nézünk elébe ugyanis én és Ő elvileg még csak barátok sem vagyunk. Addig ha beszéltünk mindig csak szívattuk egymást. Most meg meglátogatom őt úgy mintha egész életemben puszi pajtások lettünk volna.
Mikor a kórteremhez értem halkan bekopogtam, de mivel nem jött válasz félve benyitottam és rögtön megláttam az ablak melletti ágyon feküdni Harryt. Épp a zenelejátszóját hallgatta, de mikor észre vette, hogy valaki áll az ajtóban rögtön kivette a füléből a füllhallgatóit smaragdzöld szemeit pedig rám emelte. Komolyan mindig ilyen szépen ragyogtak a szemei? Eddig én ezt miért nem vettem észre?
- Eltévesztetted a kórtermert vagy pedig álmodok? - mért végig tetőtől talpig én pedig mosolyogva elindultam az ágya felé és leültem szorosan mellé.
- Történetesen hozzád jöttem ugyanis hallottam, hogy mi történt veled. - néztem rá sajnálkozva.
- Gondolom az egész suli Tyler és a pincsieit ünnepeli, hogy hogyan elintéztek minket.- szorította meg a párnáját mérgesen. Egy kósza göndör tincs a szemébe lógott de nem nagyon vette figyelembe. Azonban én közel voltam hozzá, hogy kifésüljem onnan. Soha nem voltam még ilyen sokat kettesben vele ráadásul nem ilyen közel.
- Senki nem tud róla és nem is fognak mivel Tyler most gondolom az anyja vállán sír amiért szakítottam vele. Ha rajtam múlt volna behúztam volna neki amiért ezt tette veled vagyis veletek. - néztem a zöld szemei köző Ő pedig a karja után nyúlt és megcsípte azt. - Te meg mit csinálsz?
- Ez lehetetlen...nem álmodok. - mondta elképedve és megrázta magát. - Brooklyn Jones komolyan bejött hozzám a kórházba mert aggódik értem.
- Hé én azt nem mondtam. - állítottam gyorsan le mivel túl messzire ment már. Vagy mégsem? Be kell ismernem magamnak, hogy tényleg aggodtam érte, de csak azért mert sajnálom. Nem kellene neki itt feküdnie. Ráadásul lelkiismert furdalásom is van az miatt mert mindig olyan csúnyán beszéltem vele. Rendes srác.
- Látszik rajtad. Zavarban vagy ráadásul most már az arcod is piros. - bökött vigyorogva az arcomra én pedig gyorsan az arcom elé raktam a kezeimet. Azt hiszem ideje témát váltani, de gyorsan.
- Igazából csak azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek Tylerék nevében és nem kell aggódnod többet ez nem fog megismétlődni. Az garantálom. Már Liaméknek is mondtam. - mondtam Ő pedig bólintott egyet és úgy látszott rajta, hogy szégyenli magát amiért így kell látnom. Az orra ugyani a szokottnál jóval vörösebb és nagyobb. - Egyébként, hogy vagy Harry? Mikor jöhetsz ki?
- Most közel vagyok az ájuláshoz, de amúgy remekül. - vont vállat és kacsintott egyet én pedig játékosan vállba ütöttem. - Esküszöm amint kijutok innen megköszönöm Austinnak amiért ide jutatott. - vigyorgott még mindig én pedig csak a szememet forgattam mosolyogva. Tényleg örül neki amiért itt vagyok és nekem más nem kell.
- Most már indulnom kell mert még ma nem voltam otthon. - néztem rá sajnálkozva, Harry pedig lebigyesztette a száját. Épp felálltam mikor a karom után kapott így kénytelen voltam vissza fordulni.
- Gyógypuszit nem kapok? - húzta fel az egyik szemöldökét egy szexi mosoly kíséretében. - Ugye nem akarod, hogy meghaljak? - kérdezte én pedig hangosan felnevettem.
Harry az mindig is Harry marad. De az a jó, hogy neki ez a stílus illik. Lehet rajta nevetni ami a lényeg. Miért nem figyeltem fel én eddig erre?
- De csak most az egyszer. - emeltem fel a mutatóujjam, Ő pedig határozottan bólintott egyet.
Megforgattam a szememt és fölé hajoltam. De mikor a szám az arcához ért volna hirtelen elfordította a fejét így a szájára ment. Automatikusan lecsukódtak a szemeim és vissza csókoltam. Azt ne kérdezzétek, hogy miért mert nem tudok rá választ adni. Hagytam, hogy nyelve utat törjön a számba a keze pedig a derekamra csússzanak és minél jobban húzzanak magához.
El kell ismernek tényleg jól csókol, de nekem akkor sem jelent semmit. Egyáltalán mi ütött belém, hogy hagyom magam? Nekem most szomorúnak kéne lennem amiért szakítottam Tylerrel. És én mit csinálok? Harry Stylessal csókolózok és titkon még élvezem is.
Már épp azon voltam, hogy kezeimet a nyaka köré tekerjem mikor hangos csapódással nyitódott az ajtó mi pedig rögtön szétrebbentük és farkas szemet néztem Liammel. Gondolkodás nélkül felpattantam és amilyen gyorsan csak tudtam elmentem mellette és elmotyogtam egy halk sziát Louisnak Zaynek és Niallnak.
Na ez most tényleg halál ciki volt....

Ten

Itt a friss rész. És van egy remek ötletem. Mit szólnátok ha mostantól minden hónapban lenne az oldalon egy novella verseny? Én kitűzném a feltételeket és a nyertes novelláját feltenném meg ilyenek. Ha lenne rá érdeklődő akkor jelezzétek komiban és ha vagytok annyian, hogy megéri belevágni akkor valamelyik nap felteszem a jelentkezési feltételeket :D De azért komizzatok is ám

BROOKLYN
Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy Tyler képes volt verekedni ráadásul részegen. Ez annyira ocsmány húzás volt tőle. Ráadásul a nyakamt teszem rá, hogy fogalma sincs, hogy miért csinálta.
A pasim, de ezt akkor sem fogom neki elnézni. Nem verekedhet nyilvános helyen. Pedig még ma beszéltem is vele és semmi jele nem volt annak, hogy mi történt a hétvégén. Ebből az egészből azt vettem le, hogy Liamék hagyták magukat.
- De mégis miért? - kérdeztem óvatosan Liamtől, de nem válaszolt helyette a könyvét kezdte el bújni. Úgy látszik többet nem akar mondani mivel duzzog amiért átvertem.
A jelen pillanatban azonban ez nem érdekel. Beszélni akarok Tyler és jól összeveszi vele amiért a szemembe hazudott. Ugyanis azt mondta, hogy utálja az alkoholt és nélkülem soha nem menne el bulizni.
Szar érzés mikor átvernek. Megszólaltam én aki nap mint nap mindenki szemébe hazudik.
Mérgesen össze csaptam a könyveimet a táskámba dobtam és idegesen felálltam majd kirohantam a könyvátból. Most azonnal tidztázni akarom ezt az egészet Tylerrel. És most közel vagyok ahhoz, hogy dobjam.
- Hé Jones, Liamet nem láttad? - megtorpantam mikor a suli mellett a falnál megpillantottam Zaynt, Louist és Niallt.
Érdeklődve kaptam feléjük a fejem és indultam el feléjük mivel nem volt kedvem a fél udvaron keresztül ordibálni.
- A könyvtárban van még...- mondtam mikor kell közelségbe került és felnéztem a mobilomról ugyanis Perrie és Eleanor az autómnál áll. De mikor Louisra pillantottam a szám elé kaptam a kezem. A szája a kétszeresére volt dagadva és fel volt szakadva. Niall szeme alatt is egy lila folt éktelenkedett, de nem volt annyira vészes mint Liamé. Zayn horzsolása pedig még csúnyább lett. - ...ugye nem Tyler intézett el titeket is?
- Nem, minket a focicsapat tagjai.  Míg Nyálpofa Liamet ütötte, addig Matt és a többi pincsi minket vett célpontba. - mondta egyszerűen Zayn én pedig magam elé képzeltem ahogy Liamet próbálják védeni majd hirtelen elő ugrik a semmiből Matt a maga 190 centiméterével és 150 kilójával és rátamad szegény törékeny Zaynre aki nem tud csinálni semmit sem.
- Hol van Harry? - néztem rajtuk végig ugyanis göndör barátjuk hiányzott a csapatból. Annyira elveszettnek tűntek így hárman. Se Liam és se Harry aki eddig már százszor bepróbálkozott volna nálam.  Görcsbe rándult a gyomrom ugyanis ezek után el tudom azt képzelni, hogy csúnyán agyonverték.
Nem kéne nekik így kinézniük. Ők az iskolában a legnormálisabb srácok. Jó ezt eddig soha senkinek nem mondtam mivel az én baráti körömben Ők lúzerok, de az én szememben nagyon is menők. Nekik kéne a suli focicsapatában játszaniuk mivel jól játszanak. És a bálokon pedig zenélniük mivel tehetségesek.
- Egész éjjel nem állt el az orra vérzése így reggel el kellett mennie orvoshoz és most épp az orrát forrasszák össze, hogy álljon el a vérzése. - mesélte Niall és most kívételes módon nem nevetett, de még csak nem is mosolygott. Pedig én eddig még soha nem láttam ennyire komolyan Őt. De most megértem, hisz a barátja feleslegesen van kórházban.
- Sajnálom. - néztem rájuk bocsánatkérően ugyanis Tyler az én pasim szóval szerintem most engem is legszívesebben elintéznének. - Nem tudom mi üthetett Tylerbe...
- Megmondom én, hogy mi ütött bele. Nagy csávónak érzi magát mert az apja gazdag és a suliban Ő a menő focista. - válaszolta egyszerűen Louis én pedig szégyenkezve lesütöttem a szemem.  Rosszul éreztem magam és a dühöm minél nagyobb lett Tyler iránt.
- Tudom úgysem érdekel amit mondok, de tényleg sajnálnak titeket és Tyler ezt az egészet nagyon megbánja. - szorítottam ökölbe a kezem.
- Te sajnálsz minket? Na ne röhögtess. Hiszen te Brooklyn Jones vagy a cicababa aki élvezettel aláz meg minket a fél suli előtt. - köpte nekem a fájó szavakat Zayn. Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben.
 Azok csak buta tréfák voltak amiket nem gondoltam komolyan. És azt hittem, hogy mindenki élvezi. Ezek szerint tévedtem mivel Ők nem élvezték.
- Jó megérdemlem, hogy így beszéljetek velem. De ehhez a verekedéshez most tényleg nincs semmi közöm. - emeltem fel a fejem és a szemükbe tudtam nézni mivel tényleg az igazat mondtam.
- Pedig Nyálpofa pont miattad ugrott neki Liamnek. - vont vállat egyszerűen Niall az én pedig kővé dermedtem.
- Miattam? - mutattam önmagamra és féltem a választól.
- Aha. Állítása szerint Liam utánad járkál és meg akar magának szerezni. - tette még hozzá Niall.
Nyekkeni nem tudtam. Tyler féltékeny Liamre? De aztán már miért? Hisz még a hülye is észre veszi, hogy ki nem álhassuk egymást. Állandóan ott teszünk keresztbe egymásnak ahol tudunk. Akkor meg Liamnek hogyan tetszhetnék?
Jó nem tagadom éjjelente tényleg mindig magam elé képzelem azt mikor gyerekként csókolóztunk és arra gondolok, hogy most milyen lehet. De ez nem jelent semmit. Csak egy hülye álmok amik soha nem fognak megtörténni.
- Meglepődtél mi? A szent barátod már nem is annyira szent. - nevetett fel gúnyosan Zayn.
Én kinyírom Tyler és a többi agyament barátját is.  Épp mikor megfordultam akkor jött ki a könyvtárból Liam és nagy szemekkel nézett, hogy mit csinálok a barátaival.
- Szőke csak nem útbaigazítást kérsz? - kérdezte mikor oda ért mellénk. - Elfelejtetted hol áll az autód vagy mi?
- Miért nem mondtad, hogy Tyler azért ugrott neked mert féltékeny? - kérdeztem rögtön Ő pedig fülig elvörösödött majd szúrósan ránézett a három srácra. Hát most nem lennék a helyükben.
- Melyikőtök volt? - nézett rajtuk végig, Ők pedig mindenhova néztek csak Rá nem.
- Nem érdekes. - szóltam közbe. - De igaz ez?
- Ha igaz akkor sincs semmi jelentősége. - mondta fagyosan. - Most pedig ha megbocsájtasz be szeretnénk menni a kórházba meglátogatni a barátunkat. - aztán mind a négyen elmentek mellettem köszönés nélkül.
Hatalmasat sóhajtottam és én is elindultam az autóm felé ahol Perrie és El már vártam rám. Gyorsan kinyitottam az ajtót ők pedig csevegve szálltak be amiből most semmit nem értettem mert nem érdekelt. Csak Tylerre tudtam gondolni és arra, hogy Harry miatta van kórházban. Ez nem fogja megúszni ilyen könnyen.
- Láttátok ma Zayn Malik homlokát? - Perrienek erre a mondatára azonban felkaptam a fejem és a kelleténél erősebben szorítottam a kórmányt. Nagy dolog ha még a jégszívű Perrie Adams is figyelembe veszi Zaynt. - Nagyon csúnya horzsolása van.
- És mit csináljak vele? Adjak rá gyógypuszit? - kérdezte gúnyosan El én pedig megforgattam a szemem. - Biztos rámászott valamilyen csajra és épp mikor szexeltek véletlenül felnyitódott a lámpa a csaj pedig lecsapta mert annyira megundorodott tőle. - ezt azonban már nem hagyhatom szó nélkül.
- Képzeld el, hogy a Te drágalátos Matted támadta el közben pedig Tyler Liamet verte a többi focista pedig Harryt, Louist és Niallt. - sziszegtem a fogaim közt az Ő szemei pedig elkerekedtek a meglepetéstől.
- Ez most komoly? - kérdezte halkan Perrie.
- Ők mondták magunk és hiszek nekik. - mondtam keményen és most örültem, hogy végre kiszállnak az autóból.
Idegesen tapostam a gázra és Tylerék házát vettem irányba....