| Chapter Forty - Eight |

Hellóóó!!! Pontosan még 10 fejezet van hátra a történet végéig ... szóval ha azt vesszük a visszaszámlálás megkezdődött :D de 10 napig még élvezhetitek a történetet...utána pedig, majd megtudjátok, hogy mi lesz :P komizniiiiiiii

- Most már akkor végre, minden rendben köztetek? - Zayn óvatos hangon kérdezi meg a kérdését, amit szerintem már órák hossza óta szerett volna megkérdezni Louistól és Mirától. Mégis úgy gondolta, hogy most jött el a pillanat, hogy választ kapjon a kérdésére, vagyis akkor mikor én is mellettük vagyok. A fekete hajú srác aprón mosolyogva figyeli Mirát akinek a feje pontosan Louis mellkasán pihen miközben az a lány szőke hajával játszadozik és néha - néha egy puszit nyom vagy a feje búbjára, vagy pedig a homlokára, esetleg a nyakára. Mira természetesen olyankor mindig boldogan felkuncog és még jobban hozzá bújik a szerelméhez. Le sem szarják, hogy nyilvános helyen vannak. Sőt senkit nem érdekel, hogy majdnem megdugják egymást egy csomó ember között. Kit érdekel, hogy az emberek hemzsegnek az asztal körül? A lényeg az, hogy mindenki cukinak tartja őket és örülnek amiért újra minden rendben közöttük. Most komolyan, én vagyok az egyetlen ezen az átkozott helyen aki rosszul van tőlük? Legszívesebben lelökném Louist Miráról majd addig verném míg kórházba nem kerül, utána pedig jól megmondanám a magamét Mirának amiért egy kétszínű ribanc lett az évek alatt. Mert az lett, egy büdös lotyó aki manipulálni tudja az embereket. - Újra tombol a boldogság? - puhatolózik tovább Zayn, de ezúttal Mirától kap egy boldog kuncogást. Szóval tombol a boldogság kettőjük között.
Milyen jó már nekik, hogy pár perc alatt meg tudnak minden gondot beszélni. Ugyanis pár perc alatt rendezték el a vitájukat. Az egyik percben még Mira az én autómban ült, majd azt akarta, hogy karoljak bele és úgy menjünk végig a szőnyegen. A másik percben pedig Mira már a haverom nyakában lógott és azt magyarázta, hogy mennyire szereti, na meg azért érkezett velem a helyszínre, hogy Louisnak essen le, hogy mit hagy veszni hagyni. Louisnak pedig leesett, mivel amit meglátta a barátnőjét az oldalamon rögtön nekünk állított és bocsánatot kért amiért hülyén viselkedett, na meg azért is mert féltékeny volt rám.
Igen, Mirának csak azért kellettem, hogy tudja észhez téríteni a pasiját. Gondolta az én érzéseimnek úgyis mindegy. Nekem meg nem esett le, hogy csak ki akar használni. Pedig csak arra kellettem neki, hogy Louis megbocsájtson neki. Már rég nem tart a legjobb barátjának. Hazudhatja a szemembe, de nem gondolja komolyan. Az én érzéseim pedig mindegy a számára. Én már csak a számára a pasijának az egyik barátja vagyok, akiből hülyét tud csinálni. Lezárta a múltat és tovább lépett. Új élete van amibe nem akarja már, hogy én bele tartozzak. Bele kellene végre törődnöm. Miért ilyen baszott nehéz Őt elengednem? Miért akarom agyonverni Louist akár hányszor csak hozzá ér Mirához? Miért nem tud már érdekelni Cat mikor Mira jelen van? Miért fáj ennyire őket együtt látnom?
- Minden a legnagyobb rendben van közöttünk. Sőt úgy emlékszem, hogy nem is volt közöttünk vita még soha sem. - Louis egy nagy vigyort villant Zaynre, majd jobb kezét Mira combjára vezeti és a szája sarkába nyom egy puszit. Erre a jelenetre én úgy teszek mint aki bele akarna hányni a poharába. Szerencsére senkinek nem tűnik fel csak Mirának. Küld felém egy értetlen pillantást, de én rá sem hederítek. Nyugodtan elkezdem forgatni az ujjaim között a kezemben tartott pezsgős poharat.
Amióta elkezdődött az after party a show után én mást sem csinálok csak ülök a kényelmes fotelba a kör asztal körül miközben sorra rendelem az alkoholos italokat és csendben hallgatom a társaságomat ami Louisból, Mirából, Zaynből, Nikkiből, Niallből és Harryből áll. Igazat megvalva unom a fejem, ráadásul mikor ilyen partik vannak rendszeresen el szoktam vegyülni a tömegben és az alkoholt is messze el szoktam kerülni, de ma képtelen vagyok megállni, és szórakozni sincs kedvem. Még Jadet is megbántottam akit kicsit sem kedvesen utasítottam vissza mikor el akart vinni táncolni. Az est csúcspontja Cat, akit a bevonulás óta nem is láttam. Amilyen szerencsém volt meglátta, hogy Mirával érkeztem így gondolom most azt hiszi, hogy van valami köztünk. Semmi kedvem magyarázkódni.
- Ha leszámítjuk a kis féltékenykedési problémáidat a semmiért, akkor tényleg nem volt még soha vitánk. - Mira a tenyerét Louis arcához vezeti és megcirógatja azt. Hangja bájosan cseng, de mégis van benne valami félelmetes. Louis kényelmetlenül kezd el fészkelődni, majd feljebb ül, de persze próbál nyugodt maradni. Fáj neki beismerni, hogy mennyire féltékeny?
- Én úgy emlékszem Mira, hogy ezt már túltárgyaltuk - köszörüli meg a torkát Louis és egy jellegzetes pillantással áldja meg barátnőjét. Mira sejtelmesen elmosolyodik és hirtelen egy csapásra elhúzódik a fiútól.  - Bocsánatot kértem már Liamtől is! - és erre a megjegyzésére mindenki rám néz. Erősebben szorítom a poharat a kezembe és semmi reakcióval pillantok vissza a srácra, aki segítséget vár tőlem. Most mondjam azt, hogy bocsánatot kért Tőlem, hogy aztán mindenki azt mondja róla, hogy mennyire kedves, és hogy mindent megtesz a barátnőjéért? Nem is kért rendesen bocsánatot! Csak valamit motyogott az orra alatt, hogy egy bunkó volt amiért azt merte feltételezni, hogy rámásztam a csajára. - Igaz haver? - mosolyog rám bizakodva.
- Engem hagyjatok ki ebből. - rázom meg a fejem.
- Mondtam már, hogy sajnálom amiért megvádoltalak azzal, hogy rámászol Mirára titokban! - sziszegi a fogai közt Louis és kék szemeiből csak úgy árad a méreg. Hanyagul megrántom a vállam és nyugodtan ismét iszok egy gorty pezsgőt. Louist azonban idegesíti, hogy nem mondok semmit. - Mit akarsz még? Térden állva könyörögjek, hogy bocsájts meg? - vágja hozzám a gúnyos kérdéseket.
- Viselkedj normális barát módján - jegyzem meg közönbösen. Szemöldökei az egekbe szökkennek és szinte már hallom ahogy töpreng a megjegyzésemen. - A barátok nem vádolják meg egymást azzal, hogy ellopják egymás barátnőit. Megbíznak a másikban. És még csak nem is hazudnak a másiknak. És ami a legfontosabb, soha nem viselkednek egy kétszínű picsa módjára - az utolsó mondatomnál pontosan Mirára nézek. A szemeibe akarok nézni, de Ő csak lesüti és a cipőjét kezdi el bámulni. Magára ismert. Louis viszont csak hápogni tud mivel ilyesfajta besszédstílusban még soha nem beszéltem egyikőjükkel sem. És ha tudná, hogy igazából most nem is róla beszéltem hanem a barátnőjéről.
- De Liam, a picsa jelzőt a nőnemű egyedekre szokták mondani. - szólal meg Harry zavarodottan. Látjátok én mondtam, hogy senkinek nem esik le, hogy nem Louisról beszéltem. Harry viszont okos és gyorsan vág az esze. De mégsem túl okos, inkább naiv.
- Pofa be Styles! - mondom határozottan, parancsoló stílusban. Harold szemei megakadnak és megigazítja a gallérját, majd úgy fordul felém.
- Most mit bunkóskodsz? - kérdezi szemrehányóan. Agyamra meg már, hogy mindenki azzal jön, hogy milyen bunkó vagyok. Nem vagyok bunkó! Miért lennék az? Talán azért mert Louis és Mira szinte felvalják egymást a szájukkal? Vagy pedig azért mert Mira elárult a legjobb barátomért?
- Mert ehhez van kedvem. - vonom meg a vállam, de nem nézek rá hanem a kezemben tartott pezsgőspoharat nézegetem. Még az is érdekesebb mint ez a társaság.
- Tudod mit? Fulladj meg! - vágja hozzám a sértésnek szánt megjegyzését majd felugrik és többé nem látom. Haladás. Rövid időn belül mind rám unnak és végre magamra hagynak.
Vagyis én ebben reménykedtem egészen addig míg Cat fel nem tűnt. Barátnőm boldogan ült le szorosan mellém majd karolta átt a vállam, hogy tudja a fejemet közelebb húzni magához, majd végül egy csókot nyomott a számra. Képtelen voltam viszonyozni, mivel éreztem, hogy valaki árgus szemekkel figyel. És az a valaki Mira volt. Hirtelen már nem érdekelte az, hogy Louis a kezét cirógatja. Engem bámult Cattel. Mondjuk nem tudom, hogy mi volt rajtunk annyira érdekes. Cat a barátnőm, még szép, hogy egy csókkal köszönt.
- Annyira örülök, hogy itt vagy - duruzsolja Cat a fülembe és szinte már az ölembe veti magát. Fel sem tűnik neki, hogy mennyire távolságtartó vagyok.
- Én nem. - válaszolom fagyosan. Most hazudjak? Tényleg nem örülök neki, hogy itt vagyok. Ha tehetném lelépnék, de nem lehet. Hülye szabályok.
- Hogy- hogy megváltoztattad a döntésedet? Hisz azt mondtad, hogy nem akarsz eljönni. - Cat hangja érthetetlen és felelősségre akar engem vonni amiért hazudtam neki. De nem is hazudtam. Ha Mira nem jött volna el, akkor biztos, hogy nem jöttem volna ide magamtól.
- Mivel egy marha vagyok. - válaszolok a kérdésére. Cat pedig észhez tér. Elveszi a kezeit a vállamról, majd megfeszülve ül tovább mellettem. Azonban Mira úgy dönt, hogy inkább elmegy. Erre természetesen Louis is felugrik és a barátnője után indul.
Néma csend áll be közénk. Érzem, hogy Cat az arcomat kémleli, de nem tudja, hogy mit mondjon. Én azonban sejtem, hogy min jár az esze. Azon, hogy milyen pocsék barát vagyok. Csodálom, hogy még mindig mellettem van. A helyében már rég szakítottam volna saját magammal. Szerintem csak azért nem tette meg mivel nem akar ilyen könnyen elereszteni egy öt éves kapcsolatot. Kicsit sem érdekel, hogy már öt éve járunk.
A poharammal kezdek el játszani vagyis hol az egyik oldalára döntöm, majd a másik oldalára és nézem a benne lévő pezsgőt, de valahogy a pillantásom mindig a táncoló Mirára és Louisra terelődik. Nem tudom megállni, hogy ne nézzem őket. Louis boldog, de vajon Mira is? Ha tényleg boldog lenne akkor miért néz mindig rám, mikor a pasijával kellene fogalkoznia? És én miért nézem Mirát, és miért képzelem magam Louis helyébe?
- Elegem van - hallom meg Cat hangját. Nem nézek rá. Érzem, hogy feláll mellőlem, de nem megy el. - Haza megyek! - jelenti ki. Válaszadás képpen csak megvonom a vállam. Felmorog, de mielőtt elmenne még direkt nekem vágja a táskáját a fejemnek. Felszisszenek és dühösen nézek utána, de már csak a hátát látom.
- Sajnálom. - motyogom az orrom alatt magamnak. Tényleg sajnálom, hogy ennyire köcsög módjára viselkedem vele miközben Ő semmiről nem tehet. De ezt akkor kellett volna megmondanom neki mikor itt ült mellettem. Cat nem érdemli meg ezt a bánásmódot. Pláne nem Mira miatt.
- Szerintem holnap hozd magaddal Catet Párizsba. A csajok megőrülnek azért a városért...- értetlenül nézek Zaynre aki csak jóízűen vigyorog a tanácsán. Párizs? Holnap? Basszus elfelejtettem. Holnap lesz valamien sajtó konferenciánk Franciaországban, utána pedig egy rögtönzött koncert valamilyen fesztiválon. Egy rövid interjú, meg pár szám és máris jövünk haza. Semmi kedvem nincs hozzá. És az is biztos, hogy Cat sem fog eljönni velem. A mai viselkedésem után biztos, hogy nem...

|||

- Hol hagytad Catet? - állít nekem rögtön Niall mikor már a gépen ülünk. Én, Niall, Louis és Mira ugyan azzal a magángéppel indultunk útnak Párizsba, míg Zayn, Nikki, Harry egy másikkal utaznak. Gőzöm sincs, hogy miért pont én kerültem erre a gépre. Az biztos, hogy máris hányingerem van, mivel még csak fel sem szállunk, de máris azt kell néznem ahogy Mira és Louis enyelegnek. Vagyis a srác a barátnője vállán próbál elaludni. Hosszú útnak nézünk elébe.

- Próbája van amit nem tudott kihagyni. - válaszolom szűkszavúan és egyben hazudok is. Tegnap óta nem beszéltem Cattel, de még csak nem is láttam. Nem jött haza. A telefont sem vette fel mikor hívtam, szóval ebből azt a következtetést vontam le, hogy látni sem akar. Az idők végezetéig nem bújkálhat előlem. Pedig én tényleg bocsánatot akartam Tőle kérni, és azt is akartam, hogy jöjjön ma Ő is velünk. Estig szabadunk van és megbeszéltük a srácokkal, hog szétnézünk a városban addig. Élvezte volna. De ha nem hát nem. Én próbálkoztam. 

- Pedig nekem tegnap azt mondta, hogy még mindig nem lehet megerőltetnie a lábát. - gondolkodik el Niall miközben a telefonját nyomkodja. Már hazudni is rosszul tudok.

- Akkor pedig azért nem jött mert nembírja az egyesek pofáját. - és azzal jellegzetesen ránézek Mirára. Összeszűkíti a szemeit és hirtelen kikapcsolja a biztonsági övét, majd feláll. Louis ebből természetesen semmit nem vesz észre mivel mélyen alszik. 

- Vagy pedig azért nem jött mert elege van az undok pasijából, aki maga sem tudja, hogy mi a baja. - néz rám gúnyosan Mira, majd felhúzott orral megy el mellettem és meg sem áll a repülői mosdóig. Ezt ugye most nem mondta komolyan? Én nem tudom, hogy mi bajom? Mira készíti ki az idegeimet és még Ő van felháborodva? 

Gondolkodás nélkül követem a példáját. Kicsatolom az övem, de mikor felállok lassúbra fogom a tempót. Ha Louis észreveszi, hogy Mira után mentem a mosdóba ahol alig lehet elférni ketten, akkor megint hülyeségeket fog gondolni. Azonban nem tervezek sokáig együtt lenni odabent Mirával így Louisnak meg sem kell tudni mivel nagyon mélyen alszik. Ha csak Niall nem szól neki. Már pedig elég feltűnően méreget, hogy mit is akarok csinálni.

- Nem az van közöttünk amire Te gondolsz. - magyarázom a szőke hajú srácnak.

- Én nem gondoltam semmit. - válaszolja egyszerűen és egy ravasz mosoly kúszik az arcára.

- Azért akarok utána menni mert meg kell beszélnem vele valamit. 

- Nem tudom, hogy mi van közted és Mira között,  de ha van is valami engem nem zavar. Csak Louis meg ne tudja, mert már így is eléggé pipa Rád, és, hogy őszinte legyek nem akarom, hogy a bandának egy csaj miatt legyen vége. - szinte már sziszegve beszél, de egész végig a szemem közé néz. Egyik lábamról a másikra állok és az ajkamat harapdálom. Komolyan ennyire feltűnő lenne, hogy Mira miatt vagyok ilyen? 

- Niall, fogalmad sincs...

- De Liam eléggé sok mindent összeraktam már magamban. Mira csak veled volt rögtön jóban mikor Louis bemutatta. Feltűnően jóba. Ráadásul az egész csaj pontosan hasonlít arra a lányra akiről anno az X-Factor alatt beszéltél, és akinek történetesen Mira volt a neve. És ha van egy sejtésem még belé is voltál zúgva, sőt talán most is az vagy, és pont azért vagy ilyen ellenszenves Louisval. - egy gombóc nől a torkomba. Nem bírok ránézni Niallre. Részben talán minden igaz. Kivéve azt, hogy belé voltam zúgva. Vagy, hogy most belé vagyok zúgva. Mondjuk ha igaza lenne akkor érthető lenne, hogy miért vagyok mérges Louisra. De ez lehetetlen. Mira a legjobb barátom volt. 

- Te hülye vagy! - jelentem ki határozottan. Niall csak elmosolyodik majd fejére húzza a fejhallgatóját és máris megszűnik a számára létezni a világ. 

Megforgatom a szemeimet és Mira után indulok a mosdóba. Nincs rázárva így csak benyitok és meg is pillantom a lányt. A fal mellett áll kipirult arccal. Ha fogadhatnék arra, hogy sírt, tuti nyernék. Sokszor láttam már sírni, és akkor nézett mindig így ki az arca.

- Azt kérded, hogy nekem mi bajom van? - mutatok önmagamra.

- Hagyj békén! - szól rám kicsit sem kedvesen és megdörzsöli a szemeimet. Lehet haragszom rá, de akkor sem akarom, hogy sírjon. - Te szerinted én úgyis csak egy picsa vagyok, aki hazudozik mindenkinek. Hát képzeld el, hogy nem! Igenis szeretem Louist, úgy ahogy téged is. Igen fájdalmat akartam okozni neki azzal, hogy veled jelentem meg a szőnyegen, de csak azért, hogy érezze átt Ő is, hogy milyen az mikor megbánt valakit. Lehet úgy tűnik neked, hogy nem akarok a barátod lenni, de ez csak azért van mert tudom milyen Louis. Nem tudja, hogy mit csinál mikor féltékeny. Ezért ha veled lát elborul az agya. Képes lenne még a bandából is kiszállni csak azért, hogy engem maga mellett tudhasson - a szemeiből ismét potyogni kezdenek a könnyek, de mikor elindulok felé elnyom magától. - Ezért megfogadtam, hogy inkább távol maradok Tőled, és akkor mindenkinek jobb lesz. Nem kell hinned nekem Liam mert tényleg ocsmányul viselkedtem veled az utóbbi időben, úgy mint aki csak kihasznál. De csakis miattad tettem. Utálnám magam ha a One Directionnek miattam lenne vége. - ez az a pillanat mikor nem érdekel, hogy el akar magától taszítani. Erősebb vagyok nála így könnyedén a derekára teszem a kezeimet és húzom magamhoz annyira közel amennyire csak tudom, miközben apró puszikat nyomok a haja közé. Nem érdekel semmi ami történt. Hiszek neki és így már érthető is. Louis néha napján tényleg beszámíthatatlan.

- Sajnálom. - suttogom a fülébe a szavat amit Catnek kellett volna mondanom mivel hülyén viselkedtem vele. Most azonban mégis Mirát tartom a kezeim között, és azt akarom, hogy Ő bocsájtson meg nekem amiért köcsög módjára viselkedtem vele. Azt hiszem kezdhetek aggódni, még pedig az érzéseim miatt...

| Chapter Forty - Seven |

Hellooo!! Hát van egy olyan érzésem, hogy a vége miatt megint utálni fogtok xD de azért remélem komiztooooooooooook ;) 

- Most akkor Te és Louis...izé...- dadogok össze- vissza miközben a hajamba túrok és úgy próbálom magamban megfogalmazni, azt amit kérdezni akarok. Máris kellemetlenül érzem magam a kérdésem miatt, pedig még csak meg sem kérdeztem Tőle. - Szakítottatok? - ezt az egy részt hipergyorsassággal nyögöm ki, és kicsit sem lepődnék meg ha Mira megint megpofozna. Félősen nézek rá és várom azt, hogy leharapja a fejem. Azonban rá kell jönnöm, hogy az egyik gondolatom sincs a tervei között. Csak áll az erkélyre vezető ajtó előtt miközben kezeit lóbálja hol előre hol hátra és akárhányszor összeér a tenyere tapsol egyet. Szívesen megkérdezném tőle, hogy nem  e zsibbadnak a lábai mivel amióta itt van csak áll. Őszintén megmondva nem csodálom, hogy csak áll, mivel a hatalmas széttáló agyondrótozott ruhája miatt csoda, hogy levegőt tud venni. Ha leülne tuti, hogy megfulladna mivel a ruha felső része a lehető legjobban hozzá van szorítva a testéhez, így tökéletesen észrevehtő, hogy mennyire sovány. Mira soha nem volt kövér, mivel éheztette magát és ez is majdnem a vesztét okozta. De mikor én ezt megtudtam kényszerítettem, hogy egyen és hamarosan meg is látszódott rajta a helyes táplálkozás. Viszont most, hogy megint itt áll előttem, újra olyannak látom mint tizennégy éves korában, - veszélyesen soványnak. Lehet, hogy megint nem eszik mivel valakitől megkapta, hogy kövér. Tudom, hogy milyen rajongóink vannak így azt is tudom, hogy rengeteg utálatot kaphat az miatt, hogy Louis barátnője. Ráadásul itt van még a saját bandája is, így egy csomóan rajonganak érte, meg példaképnek tartják. Mira pedig meg akar felelni. Vagy lehet, hogy szó sincs éheztetésről, egyszerűen csak ilyenek a génjei így nála normális, hogy ennyire sovány. Ha minden olyan lenne mint régen, akkor én biztos, hogy egy csomó kaját belélapátolnék.
Nagy nehezen sikerül elemelnem a tekintetem a testéről, pedig szívesen nézném még, ugyanis a ruhában tényleg úgy néz ki mint egy hercegnő. Ha tényleg szakítottak Louisval, akkor a srác egy marha. Louis nem tudja, hogy mekkora kincset szerzett magának. Ha az én barátnőm lenne biztos, hogy soha nem engedném el és mindentől óvnám. Louis azonban nincs tisztában vele, hogy ki is a barátnője. Pont ez a gond. Fogalma sincs, hogy Mira mennyire törékeny lelkű lány. Semmit nem tud róla. Ő csak azt a Mirát ismeri aki megnyerte az X-Factort a Dollykkal és mostanra híres lett a bandának köszönhetően. Én azonban az igazi Mirát ismerem akinek szörnyű gyerekkora volt, és aki én álltalam tudott meggyógyulni. Ha nem vagyok én Mira még mindig egy elmegyógyintézetben kezelik. Ha nem vagyok én eszébe sem jutott volna újra jelentkezni az X-Factorba, mivel soha nem mert volna újra énekelni a sok trauma végett. Mondhatjuk úgy is, hogy a világ nekem köszönheti Mira Nelsont a Dollyk egyik fő szenzációját. Én jutottam Őt el a csúcsra, Louis pedig az én sikeremet élvezi.
Kínos csend áll be közénk. Én felhúzom a térdeimet és a nadrágomon lévő egyik lyukkal kezdek el játszani, miközben Mira még mindig csak áll. Megunom ezt az állapotot és a kezemmel rácsapok a kanapéra és ezzel azt akarom jelezni, hogy üljön le mellém. Veszi az adást mivel óvatosan megindul felém, de mikor arra kerülne a sor, hogy leüljön inkább csak vészesen közel megáll a kanapéhoz. Nem tudom, hogy ki tervezte a ruháját, de ne akarjon velem találkozni, mivel ez nem ruha inkább kínzó eszköz ami nem engedi, hogy a viselője leüljön benne.
Kinyújtom a kezem és gyengéden megérintem a csuklóját majd óvatosan húzok rajta egyet. Mint egy játékbaba úgy esik rá a kanapéra vagyis majdnem rám, de két kezével megtarja magát, vagyis pontosan én vagyok alatta miközben bal keze az egyik oldalamon van, míg a jobb keze a combomon, feje pedig vészesen közel hozzám. Nem mer rám nézni, de én így is tökéletesen látom az arcát. Tengerkék szemeivel sűrűn pislog, miközben az agyonsminkelt pofiján két piros pír jelenik meg zavarodottságában. Legszívesebben lecsókolnám a sminket az arcáról mivel ez nagyon nem az Ő stílusa. Utálta a sminket, most pedig úgy néz ki mint egy lány a címlapokról akiknek az arca agyon van retusálva. Mira nem ilyen. Ő természetes szépség.
Mira hamar észbe kap majd nagy nehezen sikerül lemászni rólam, - vagy inkább fordulnia. Hangosan szuszog mellettem és a ruhája felső részét igagatja mivel félre csúszott így szerintem attól tart, hogy véletlenül kilátszódnak a mellei. Nem értem, hogy mit szégyenlősködik előttem. Hónapig éltem vele egy szobában. Könyörgöm a húgomként tekintettem rá! Mi változott meg ennyire közöttünk?
Mikor úgy érzi, hogy a ruha ismét jól áll rajta rám pillanat. Még mindig a kérdésemre várom a választ. Igen, kíváncsi vagyok, hogy most akkor mi van kettőjük között. Pedig Cat biztos tudná a választ. Basszus Cat. Elment egyedül, én meg Mirával vagyok otthon kettesben. Louis már rajta kapott minket egy picit félreérthető helyzetben, nem akarom, hogy Cattel is ugyan ez történjen.
- Fogalmam sincs, hogy mi van velünk. -  a ' velünk ' szócska olyan érdekesen hangzik a szájából. Régebben nem tudtam elképzelni Őt egy kapcsolatban. Most meg az egyik legjobb barátommal jár. Röhej. - Féltékeny a nagy semmire. Én pedig már bele fáradtam a magyarázkódásba. Elegem van Liam! - nyög fel fájdalmasan és azzal rá borul a vállamra. Meglep a viselkedése mivel fél órája pofozott meg, most meg úgy viselkedik mintha minden rendben lenne közöttünk. Mert rendben is van. Kicsücsirítem a számat és a kezére teszem a kezem majd megpaskolom, hogy jobb kedvre derítsem. - Ráadásul itt van ez az ostoba divatbemutató show is, ahol most adjuk elő először az első dalunkat. Totál be vagyok rezelve mivel még soha nem kellett végig mennem egy szőnyegen ahol másodpercenként villantak vakuk a pofámba. És Louis nem lesz mellettem, hogy támogasson úgy mint az X-Factor döntőjekor. Nélküle el vagyok veszve így, de a hülye majomfeje duzzog. - kikapja a kezét a kezem alól, hogy tudja összefonni a mellkasa előtt. Szóval Louis vele volt az X-Factor alatt. Gondolom jó tanácsokkal látta el Őt. Én meg még azt sem tudtam, hogy ott van, pedig én is segítettem volna a felkészülésekben. Mindig is tudtam, hogy Louis titoktartó, de ezt még róla sem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú ideig képes volt rejtegetni a barátnőjét. Egyáltalán mióta járhatnak?
- Most őszintén minek jöttél ide, ha Louis-val kellene lenned a rózsaszín szőnyeges bevonuláson? Tudod Mira engem kicsit sem érdekel a tökéletes kapcsolatotok, ugyanis eléggé gáz szerintem, hogy a pasid miatt képes lennél lemondani rólam. - hangom fagyosan cseng és örülnék neki ha elmenne. Tényleg nem vagyok kíváncsi arra, hogy állandóan Louisról beszél. Mert azt csinálja. Mindig csak Louis. Engem pedig ez zavar.
Mérgemben leeresztem a lábaimat a földre, hogy tudjak tisztes távolságba menni Tőle. Az eszem eldobom. Mikor már azt hinném, hogy minden rendben van köztünk, akkor megint jön Louis.
- Igen itt vagyok, mivel aggódtam érted! - mondja határozottan, belőlem pedig egy horkantás tör fel. Méghogy aggódott értem.
- Hetekig szóba sem álltál velem. Akkor miért pont ma határoztad el magad, hogy ide jössz? - nem értem. Semmit sem értek már vele kapcsolatban. Lehet, hogy valójában nem is ismertem Őt igazán.
- Mert most van rám szükséged - válaszolja nyugodtan. Nem tudok rá mit mondani. Csak előre bámulok és semlegesen nézem a tévé fekete képernyőjét. - Nem hittem volna, hogy egyszer még örülni fogok a lökött barátnődnek. Tényleg, köszi, hogy bekövetted a twitter profilomról Cat privát profilját, ugyanis ha ezt nem tetted volna meg, akkor ma nem kaptam volna meg Tőle azt az üzenete, amit mellesleg minden ismerősének elküldött, hogy mennyire hülyén viselkedsz mostanában. - erre már rá kapom a fejem. Való igaz tényleg én voltam az aki elcsórtam Mira telefonját mikor Manchesterbe mentünk, és bekövettem rajta Cat privát profilját mivel úgy gondoltam egyszer még hasznos lehet. Na jó, az igazi ok az volt, hogy össze akartam őket barátkoztatni és tudtam, hogy Cat rögtön visszaköveti Mirát és rögtön rá is ír. Nem tudom, hogy üzeneteztek e egymással, de az biztos, hogy Mira követte az eseményeket. - Liam miért olyan nehéz felfogni azt, hogy még mindig szükségem van rád? Felfoghatnád végre, hogy a barátságunknak semmi köze Louishoz.
- Tényleg még mindig én vagyok a legjobb barátod? Nem csak úgy mondod, hogy ne okozz nekem fájdalmat? - kérdezem meg óvatosan. Igen, rágondoltam már arra, hogy lehet azért áll velem szóba mivel nem akarja azt, hogy nekem rossz legyen. De ha ez tényleg így van akkor hülye, mivel megérteném, ha normális oka lenne rá.
- Most képes lennék megint levágni neked egy pofont. - forgassa meg a szemeit, de azért az orra alatt ott bújkál egy apró mosoly. Azonban mikor meghallom, hogy min gondolkozik a lehető leggyorsabb mozdulatommal fogom meg a kezét majd szorítom meg. Pár másodpercig az összekulcsolt kezeinket nézi, majd kihúzza és az arcomra vezet. - Örökre a legjobb barátom maradsz Liam. - suttogja és végig simít a borostámon. Szemeim automatikusan csukódnak le és úgy élvezem az érintését. Még mindig olyan puha a tenyere mint régen volt. Csak akkor nyitom ki a szemeimet mikor elhúzza a kezét. Kissé csalódott vagyok, így én vagyok az aki közelebb mászom hozzá.
- Régen nem voltál ilyen hisztis tyúk, ugye tudod? - vigyorgok rá pimaszul. Erre játékosan a vállamba boxol mire én felszisszenek.
- Te pedig nem voltál ilyen szőrös. - ölti ki rám a nyelvét. Most megsértette az imidzsemet. Amúgy is nem szőr, hanem borosta, és tök menő. Végre férfias lett az arcom.
- Ez borosta! És mindenki imádja. - mondom felháborodva majd megsimogatom az állam.
- Számomra még mindig az a cuki fiú vagy akivel hónapogik egy szobában éltem. - vonja meg a vállát.  Cuki. Ez az a szó amint már évek óta nem hallottam. Mira volt az egyetlen aki cukinak tartott mindig. És úgy látszik, hogy még mindig cukinak tart. De nem teszem szóvá neki. Ha így gondolja akkor engem nem érdekel. - Amúgy szedd rendbe magad, mivel úgy döntöttem, hogy Te leszel a kísérőm a szőnyegig. - tapsol egyet a kezével, én pedig nem akarok ellenkezni. Eszembe sincs kikosarazni a kérését.
- Liba! - jegyzem meg tettetett sértődéssel mikor nagy nehezen feltápászkodom a kanapéról. Mikor már állok egy erőteljes lökést érzek a seggemen. Felháborodva fordulok hátra és látom meg Mira lábát amivel az előbb seggbe billentett.
- Én is imádlak. - dob egy puszit a kezével vigyorogva. Nevetve megcsóválom a fejem és úgy indulok el készülődni. A készülődés nálam öt percig tart. Magamra veszek egy fekete nadrágot, meg egy inget hozzá illő cipővel, belövöm a rövidke hajamat és máris készen állok. Soha nem csináltam nagy ügyet a kinézetemből.
Mikor kész vagyok intek a fejemmel Mirának, hogy indulhatunk Ő pedig kérdés nélkül követ. Az autómat veszem irányba, de mielőtt még beülnék a volán mögé a lány felé fordulok.
- Teszünk egy kis kitérőt, ugyanis kajás vagyok. - bökök a hasamra ami rögtön halkan felmordul mikor a kaja szó elhagyja a számat.
- Te mióta tudsz vezetni? - néz rám kitágult pupillákkal Mira miután leesett neki végre, hogy én vagyok az aki a volán mögé ül. - Helyesbítek, mióta van jogsid? - büszkén kihúzom magam. Mikor utoljára beszéltünk, vagyis utaztunk együtt Manchesterbe akkor nem volt jogsim, és nem is nagyon érdekelt a vezetés. De azóta megváltoztattam a döntésemet. Ciki ha egy csaj furikáz valahova.
- Múlt hét óta. - válaszolom büszkén vigyorogva. Mira elismerően bólogat. - Furcsa, hogy nem tudsz róla, ugyanis miután levizsgáztam még az esti hírekben is benne volt, hogy a nagy Liam Payne megszerezte a jogsiját. - és nem is hazudok. Tényleg benne voltam. Ez van ha valaki a One Direction tagja. Mira nevetve ül be az anyósülésre, én pedig a volán mögé majd elindulok a kedvenc éttermem felé. Úgy gondolom, hogy még nyugodton jól tudunk lakni a show előtt.  Jókedvűen állítom meg az autómat az ismert környezetben, de a mellettem ülő Mira kényelmetlenül pislog az épületre.
- Biztos, hogy jó ötlet ez? - harap bele az alsó ajkába. Értetlenül pislogok felé, mivel nem értem, hogy miért lenne abból baj ha elmegyünk enni. - Múltkor mikor titokban akartunk elmenni Manchesterbe másnapra egy csomó kép készült rólunk. Nem akarom, hogy holnapra a média megint azzal legyen tele, hogy titkos randira mentem veled egy étterembe. - mondja elhúzott szájjal. Szóval soha nem fordult meg a fejében, hogy esetleg randizzon velem. Jó neki. Mármint... inkább befogom.
- Semmi baj nem lesz Mira. Ismerem a tulajt és nem egy népszerű hely ez szóval alig van itt ember. Ráadásul irtó finom a hamburgerük. - kacsintok rá jóízűen. Nincs más választása. Muszáj kiszállnia az autóból majd kezd el követni. Tényleg ismerem a tulajd és eddig még senki nem jött rá, hogy rendszeresen ide járok. Így nyugodtan tudok itt enni akár mikor csak akarok és úgy, hogy nem kérnek tőlem percenként aláírást.
A jól ismert pult előtt állok meg és fordulok a lány felé. - Mit kérsz? - kérdezem. Mira elfehéredik és elkezdi az ujjait tördelni.
- Salátát. - mondja végül határozottan. Gondolkodás nélkül nevetem ki.
- Mi vagy Te, nyúl? - gúnyolódok rajta azonban Ő csak csúnyán rám néz. - Most komolyan. Mit akarsz enni Mira? És valami normálisat mondj.
- Komolyan beszéltem. - válaszolja. - Nem ehetek hízlaló kaját Liam! Napi szinten edzőterembe járok ahol megmérnek. Ha van rajtam plussz felesleg szörnyű diétára fognak. - ez szörnyű. Most komolyan ki szerint kövér Mira? Milyen felesleg van rajta?
- Senki nem fogja megtudni, ne félj - mondom biztatóan. - Szóval akkor lesz két dupla sajtos hamburger, extra hasábbal, kólával, na meg ha van gumicukor akkor azt is kérünk. - adom le a rendelésemet és mikor kész leszek elhúzom Mirát egy asztalhoz ahova lenyomom, majd addig nem kezdek el enni amig nem látom, hogy Ő is eszik. Esküszöm úgy nézi a kajáját mintha soha nem látott volna még olyat. Szinte már elsírja magát miközben eszik. Mégis miután befalta az adagját hálás tekintettel néz rám és húzódik közelebb hozzám.
- Köszönöm. - suttogja és egy puszit nyom az arcomra. Nem tudom, hogy mit köszön, de nem is érdekel. Sokkal jobban foglalkoztat a testemet átjáró melegség ami az után következett miután megpuszilt.
Fél óra múlva teli gyomorral ülünk vissza az autóba majd meg sem állunk a show helyszínéig. Még csak ki sem szállunk az autóból máris egy csomó rajongó kezdi el üvölteni a nevünket. Látom a srácokat. Zayn és Nikki kézenfogva. Jade autógrammokat osztogat Jo pedig a nyomában van. Louis Niallel és Harryvel áll a kordonok mellett miközben pár lánnyal készít közös képet.
- Ott van Louis! - kiállt fel Mira és máris kiugrik az autóból. Gondolkodás nélkül követem a példáját majd megállok mellette. - Karolj belém! - néz rám parancsolóan és felém nyújta a karját. Zavarodottan nézek rá. Érzem, hogy Louis minket néz. Tekintetemmel Catet keresem, de nem találom.
- Hogy mi van? - nézek rá a kezére, de ezt követően Ő az aki belém karol és Louist bámulja. Ugye nem azt csinálja amire én gondolok? Nem akarja féltékennyé tenni Louist velem? Mira nem lenne  képes ilyen. - Mira...
- Most aztán fájhat neki - sziszegi a fogai között és hozzám akar bújni. Ez az a pillanat mikor elhúzódom tőle és szörnyülködve nézek rá. Ennyire szívtelen nem lehet...vagy mégis? Csak azért jött el hozzám, hogy tudjon fájdalmat okozni Louisnak. Én meg azt hittem, hogy tényleg fontos vagyok neki. A francokat.
- Baszódj meg Mira! - mondom bunkón és kikapom a kezem a kezei közül majd gondolkodás nélkül indulok meg Niallhez és Harryhez miközben abban kezdek el reménykedni, hogy Cat ne lásson semmit az elmúlt eseményekből. Most van elegem Mirából...

| Chapter Forty - Six |

Heyy!!!! Itt az új rész, ami sokak örömére ismét Liam szemszögéből van és lesz is egy kis darabig :D komizniiiiiiiii

| LIAM PAYNE |

- Mi a franc bajod van? - Cat közvetlenül előttem áll meg és ezzel a cselekedetével pontosan eltakarja előlem a tévé képernyőjét. Hiába sovány, de direkt úgy áll, hogy nekem esélyem se legyen mást látni a testén kívül. Szerintem pont ez a célja. Ó, és nem azért állt pont így elém, hogy a dögös testét nézzem miközben csak egy hosszú pólót visel aminek következtében tökéletesen kivillannak a formás lábai. Nagyon nem az a célja, hogy a farkam felálljon miatta és megfestessem. Itt már nem a dugásról van szó. Még csak nem is az érzelem mentes szexről. Napok óta nem értem hozzá. Napok? Inkább hetek óta. És azt hiszem, hogy most sem az a célja, hogy felgerjedjek rá. Mégis, hogy tudnék rá most felizgulni, mikor úgy néz rám mint egy undorító alkoholistára aki már egy csomó lányt erőszakolt meg, majd ölte meg őket. Cat ahogy néz, most pontosan ezt az érzést váltja ki belőlem. A szó szoros értelmében sugárzik a szemeiből az undor. A saját barátnőm undorodik tőlem. A lány akivel öt éve minden áldott reggel kelek és fekszem. Akivel annyit szeretkeztem már, hogy meg sem tudom számolni. Akivel elterveztem a közös jövőmet, sőt pár hónapja már el akartam jegyezni.
Ezek a gondolataim már elmúltak. Úgy ahogy az érzések is amit iránta tápláltam. Megváltozott és nem a jó irányba. Amit pár hónapja leművel velem, az már kész katasztrófa. Agyamra megy az örökös hisztijeivel. A beszédje untat. Semmi izgatót nem tud mutatni. Talán igaza volt Harrynek. Meguntam Catet. Öt év hosszú idő egy kapcsolatban. Olyanok vagyunk mint egy házaspár gyerek nélkül. Nekem pedig izgalomra van szükségem. Nem egy hisztis barátnőre, aki minden percben felhív mikor turnén vagyunk, ugyanis nem bízik bennem. Cat már pedig ezt csinálja mikor nem tud a tánc miatt velem jönni egy adott koncertre egy másik országban. És mellette már egy kis kihasználást is fel véltem fedezni. Á, kicsit sem volt feltűnő mikor szülinapja volt és pont aznap Ausztráliában volt koncertünk, erre Ő meg az egyik lökött barátnője képesek voltam utánam repülni, majd kicsit sem közönbösen közölte velem, hogy még életében nem utazott jachton. Miért említette pont ezt meg akkor? Mert azt akarta, hogy azt adjam neki a szülinapjára. Így kibéreltem neki egy luxus jachtot.
Igazából nem volt Ő ilyen, és pont ezért veri ki nálam most a biztosítékot. Pont azért szerettem bele ugyanis Őt nem érdekelte, hogy ki vagyok. Le sem szarta, hogy az X-Factroban voltam, majd egy csapásra híres lettem. De aztán valami megváltozott. Talán most jött el nála az az idő, hogy nem tud beletörődni abba, hogy a táncos karrierje kezd megrekedni. Ő híres táncos akar lenni, de az X-Factor háttértáncosaként nem lett nagyon menő. A műsorban is csak a nagynénja miatt tűrik meg. Lényegében ha azt vesszük nincs is rendes munkája, így pénze sincs. Teljesen rám van szorulva, de persze engem nem zavar. Ráadásul mellettem még hírnévre is tett szert. Hisz mindenki ismeri, csak történetesen senkit nem izgat, hogy hogyan is táncol. És még itt van a boka ficamja is ami miatt két hónapja már nem táncolhatott. A baleset eredménye pedig még több veszekedés lett, ugyanis sehova nem jár így még többet együtt vagyunk. Esküszöm néha napján örülök, mikor leléphetek otthonról. - Te cigiztél? - szippant egyet a levegőből, majd közelebb hajol felém és ismét vesz egy mély levegőt. Szemöldökeim a homlokomig szökkennek és úgy nézem azt ahogy teljesen hülyét csinál már megint magából. Ő már nem hülye, hanem ostoba. Attól pedig csak még mérgesebb leszek mikor lehajol a nyakamig és végig szimatol. Kicsit sem kedvesen csapom oldalra a fejem így pontosan rá tudok nézni, és mellette megakadályozom azt, hogy tovább szimatolgasson. Barna szemeibe fúrom az enyémeket, miközben egy gúnyos vigyor terül szét az arcomon. Régen a szemeiért ölni tudtam volna.
- És ha igen akkor mi van? - kérdezem flegmán és csak azért is ráfújom a leheletemet. Rögtön elhúzódik tőlem majd az orra elé teszi a kezét és így próbálja megakadályozni azt, hogy még többet kelljen szagolnia a füstös leheletemből. Tényleg cigiztem. Nem egy szálat és nem is kettőt, hanem egy egész dobozzal mielőtt haza jöttem volna. - Valami nemtetszik Édesem? - nézek fel rá aranyos, pedig a méreg csak úgy forr bennem. Megalázott! Engem senki nem vonhat kérdőre. A ruháimat sem szagolgathatják csak úgy. Senkinek semmi köze hozzá, hogy mit csinálok.
- Tudod jól, hogy undorom Tőle. Te pedig úgy bűzlesz mint egy kocsma töltelék. - szid meg hárpia módjára. Nem válaszolok, csak csendesen mosolygok. A kezemben tartott konzolt leteszem a kanapéra, majd a szabad ujjaimat a lány combjára teszem és lágyan végig simítok a rajta majd felhúzom a pólóját és kezemet csak akkor állítom meg mikor a bugyija szélénél járok. Érzem, hogy megremeg és szerintem már fel van készülve rá, hogy mit akarok tenni. Mindjárt kap egy nagy meglepetést Tőlem.
- Kurvára leszokhatnál már erről a stílusodról, ugyanis semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok - bámulok a képébe, és ahogy kábultan az arcomat nézi én máris akcióba lendülök, vagyis gyengéden rácsapok a fenekére. Gyengéd, de mégis hatásos mivel aprón felnyög. - Örülnék neki ha a közeljövőben nem szimatolgatál utánam. Nem vagy az anyám, hogy kérdőre vonj. - és ezzel elemelem a kezem a fenekétől, majd újra a konzolt veszem a kezeim közé, hogy tudjam befejezni az elkezdett focis játékomat. De Cat még mindig előttem áll. Próbálok jelezni neki, hogy húzzon el az utamból, sőt még a csípőjét is megbököm, de semmi haszna. A plafon fele emelem a tekintetem és reménytelenül felsóhajtok. Mit tervez még?
- Ez nem Te vagy. - csóválja meg a fejét és azt veszem észre, hogy leül szorosan mellém miközben lágyan megfogja a kezem és simogatni kezdi. Nem bírok ránézni. - Történt veled valami az elmúlt pár hétben ami miatt ennyit változtál. Kifordultál önmagadból Liam! Nem vagy hajlandó eljárni a próbákra. Louis-val majdnem összeverekedtél...- a Louis név hallatán ökölbe szorulnak a kezeim és örülök neki, hogy Cat helyett most nem Ő ül mellettem mert az biztos, hogy agyonverném. - Kezdek aggódni érted. Legalább ha tudnám, hogy mi bajod.
Mi bajom van? Ez a kérdés amit egy nap vagy százszor elkérdez tőlem, én pedig soha nem válaszolok rá, mivel nem tudom, hogy mit mondhatnék neki. Igaza van, sőt nagyon jól tudja, hogy valami bajom van. Mivel van is. Csak történetesen a bajom okozóját nem pont Cattel tudom megbeszélni. Sőt senkivel nem tudom megbeszélni, csak a bajom fő okozójával, vagyis a gyönyörű, volt legjobb barátommal Mira ' már Louis a számomra a legfontosabb' Nelsonnal.
Ha van ember akiben megbíztam az Ő volt, de mégis benne csalódtam a legjobban. Lehet, hogy én voltam a naiv mivel azt hittem, hogy mostantól megint minden olyan lesz mint régen. Mekkorát tévedtem. És nem is bennem van a hiba hanem Mirában. Én komolyan gondoltam mikor öt éve elváltunk a repülőtéren, hogy örökre a legjobb barátom lesz, és, hogy ha újra találkozni fogunk számomra olyan lesz mintha soha nem váltunk volna szét. Azonban Mira nem gondolta komolyan a fogadalmát. Oké, lehet egy kicsit bunkóság volt Tőlem, hogy nem kerestem, de egyszerűen csak védeni akartam, mivel tudtam, hogy mellettem nagyon nehéz élete lenne ha tudnának róla az emberek, hogy Ő a legjobb barátom. Mindent megtettem azért, hogy a kapcsolatunk megmaradjon. Hívtam amikor csak tudtam, de aztán belefáradtam, hogy állandóan nem hajlandó felvenni a telefont. Mégis az jobban fájt mikor csak úgy megjelent Simon stúdiójában majd Louis bemutatta mint az újdonsült barátnőjét.
Louis és Mira. Mira és Louis. Állandóan azon jár az eszem, hogy mégis hogyan jöhettek össze ezek ketten. Képtelen vagyok rájönni, hogy hogyan történhetett meg. Olyan rövid idő alatt jösszek össze, hogy szinte már röhejes. Louis elment New Yorkba, majd rögtön bele zúgott Mirába. Az én Mirámba! Egy kissé érdekes, hogy Mirát most már kicsit sem zavartassa, hogy egy világszár mellett kell mutatkoznia. Pedig mikor anno bekerültem az X-Factorba Ő volt az aki megkért, hogy ne beszéljek róla. De ez rég volt, mikor azt hittem, hogy Mira egy félénk lány. Mert az volt, hisz lámpaláza volt a színpadon. A fene se hittem volna, hogy öt évvel később megnyeri az X-Factort és majdnem olyan népszerű lesz mint én.
Nem ismerem már Mirát. És nem is akarom megismerni. Tudom, hogy a szerelmet és a barátságot nem lehet összehasonlítani. De akkor sem lennék képes a szerelmem miatt eldobni a legjobb barátomat. Már pedig Mira pár hete pontosan ezt tette. Louist választotta helyettem! Úgy viselkedett mintha elfelejtette volna azt amiken keresztül mentünk. Én soha nem lennék képes eldobni Őt Cat miatt. Számomra ugyan olyan fontos lenne a legjobb barátságunk mint a csajom.
- Mondtam már, hogy semmi bajom nincs - válaszolom egyhangúan és tényleg örülnék neki ha végre tovább tudnám folytatni a videójátékozást. Legalább egy kis időre így el tudom felejteni Mirát és Louist, akik járnak és szerelmesek egymásba. A banda társam szerelmes a legjobb lány barátomba! Nem tudom Louist már a barátomnak mondani, mivel hazudott nekem. Sőt megvádolt azzal, hogy el akarom venni Tőle a csaját. - Most pedig ha nem bánod, fontosabb dolgom is van mint a hülye, értelmetlen szövegelésedet hallgatni. - csodálom, hogy Cat még bírja mellettem. Más lány már rég itthagyott volna a francba. De Cat más. Öt éve a csajom így tudja, hogy milyen is vagyok valójába. Számára ez a viselkedésem most új, és nem is érti mivel soha nem voltam ennyire bunkó. Megköszönheti Mirának, akinek már nincs szüksége a barátságomra. Bezzeg öt éve az elmegyógyintézetben jó voltam, mikor rajtam kívül nem volt más barátja. Most meg már nem kellek neki mivel híres lett és mindenki a barátja akar lenni. Kétszínű liba.
- Ma van a Victoria Secret Show, ahová hivatalosak vagyunk. - köszörüli meg a torkát Cat. Kit érdekel egy vacak divatbemutató? Semmi kedvem nincs bikini modelleket nézni, akik már annyira soványok, hogyha jönne egy nagyobb szél elfújná őket. De persze a One Directionnek részt kell vennie a bemutatón, mivel akkor még több nézője lesz a műsornak.
- Nem megyek. - válaszolom közömbösen és le sem veszem a tekintetemet a képernyőről. Érzem, hogy feláll mellőlem, majd megint elém áll, de ezúttal elhajolok, hogy tudjam tovább folytatni a játékot.
- Ezt nem teheted meg Liam! - dobbant egyet a lábával hangja pedig szinte már hisztérikusan cseng. Ha jól sejtem mindjárt elbőgi magát amiért ellenkezni próbáltam. Tudja nagyon jól, hogy amire én azt mondom, hogy nem akkor nem. A srácok nélkülem is jól meglesznek. Louis-val úgysem beszélünk már, így a bandában eléggé feszült a hangulat miattunk. Azt akarják, hogy bocsánatot kérjek Tommotól a semmiért. Basszus még szép, hogy rá akartam ugrani, hisz azzal vádolt meg, hogy rámásztam Mirára és megcsaltam Catet. Soha nem csalnám meg a barátnőmet. Ennyire gerinctelen azért még én sem vagyok. - Öltözz fel és induljunk. Fél órát kapsz! - kezd el mutogatni felém a mutatóujjával. Bólintok, pedig tudom, hogy nem fogom teljesíteni a kérését. Fellélegzem mikor végre elmegy és becsapja magára a hálószobát, hogy tudjon készülődni. A fél órát pedig be is tartja. Egy csinos kis sárga koktélruhába áll meg előttem, miközben én még mindig ugyan úgy szét vagyok terülve a kanapén mint az elmúlt pár órában. - Ugye tudod, hogy nagy balhé lesz ha most nem jelensz meg a fiúkkal? - dehogy lesz nagy baj. Majd azt fogják mondani, hogy beteg lettem. Nem fognak bele halni abba, hogy nélkülem kell végig sétálniuk egy rózsaszín szőnyegen.
- Csak szerinted lesz balhé, ugyanis a kutya sem fog rád figyelni ha nélkülem leszel - vigyorgok rá gúnyosan. - Remélem túléled, hogy semleges leszel és egy fotó sem lesz rólad. - ez az igazság. Csak akkor lenne nagy szám Cat ha velem sétálna végig.
Cat csak hápogni tud, de szó nem jön ki a száján. Végigfut rajta a pulykaméreg, majd amilyen gyorsan csak tud kiviharzik a lakásunkból. És még csak nem is sajnálom, hogy nélkülem ment el. Sőt inkább örülök neki, hogy magam maradtam. Legalább senki nem fog piszkálni és nyugodtan végig tudok játszani egy csomó meccset. Aha, ezt én hittem. Ugyanis alig telik el fél óra, mikor ismét nyitódik az ajtó. És nem Cat jött vissza, hanem meglepő módon Mira az aki besétál az ajtón. Amit meglátom, hogy Ő jött rögtön visszafordítom bunkón a tekintetem a képernyőre, de azért fél szemmel még egyszer végig mérem. Tudom, hogy a Dollyk is hivatalosak a show-ra, ezért nem is vagyok meglepődve, hogy Mira úgy néz ki mint a hercegnő, - vagyis a ruhája olyan. Gyönyörűen néz ki, de nem érdekel. Úgy ahogy az sem érdekel, hogy itt van.
- Nyitva volt az ajtó, szóval remélem nem gond, hogy kopogtatás nélkül bejöttem. - mutat a bejárati ajtóra magyarázkodás képpen. Nem válaszolok semmit, sőt inkább ideges vagyok mivel látom, hogy megindul felém és leül mellém. A lehető legtávolabb húzódom tőle mivel nem akarok még csak véletlenül sem hozzá érni. A végén még az lenne, hogy meg akartam Őt erőszakolni.
- De nagyon is gond. Szóval ahogy jöttél úgy el is mehetsz. - nézek rá flegmán, majd mielőtt valamit tudna mondani felállok és az előttem álló üvegasztalról elveszem a doboz cigimet meg az öngyújtómat és sietős léptekkel megyek ki az erkélyre, hogy tudjak rágyújtani. Amint széttáramlik a testemben a nikotin, majd fújom ki a füstöt rögtön megnyugszom és elfeledkezem Mira jelenlétéről. Nem akarok kettesben lenni vele. Annak örülnék ha végre békén hagyna. Hisz nem akar a barátom lenni. Azonban Mira nem így gondolja, mivel rögtön utánam is jön. Ennél már csak az a felháborítóbb mikor egy határozott mozdulattal kikapja a számból a cigit és a cigis dobozzal meg az öngyújtóval együtt kidobja az erkélyről. Pislogás nélkül figyelem ahogy a cuccaim elvesznek a mélységben, majd a lehető legcsúnyábban nézek a lányra, aki nyugodtan mosolyogva figyel. - Most mehetsz és vehetsz nekem egy új dobozzal! - parancsolom kicsit sem kedvesen.
- Esetleg az álmaidban - mondja nyugodt hangnemben. Ez felháborító. Kidobja a cigimet és nem hajlandó helyette hozni. - Mi a szar ütött beléd? Soha a büdös életben nem cigiztél...
- Honnan tudod, hogy mit csináltam az elmúlt öt évben? - húzom fel a szemöldökeimet kérdően. Mira csak szomorúan az alsó ajkába harap és látszik rajta, hogy mennyire kényelmetlenül érinti ez a téma. Azonban engem nem érdekel. Miatta lett katasztrófa az életem. Miért nem tud minden olyan lenni mint régen? - Vagy esetleg rólam szoktatok beszélgetni Louis-val? Mit mondtál rólam Louisnak Mira? Neki is azt hazudod, hogy örökké együtt maradtok, mint nekem? Utána találsz egy másik embert aki fontosabb lesz majd mint Louis? - a kérdések csak úgy dőlnek belőlem egészen addig míg egy tenyeret meg nem érzek az arcomon. A tenyér tulajdonosa Mira, vagyis megpofozott. - Te megpofoztál? - esik le a tantusz majd csodálkozva oda emelem a kezem ahol pár másodperccel még Mira tenyer volt. Kitágult pupillákkal figyelem a ziháló lányt. Csak nyel egy nagyot, de mégsem látszik az arcán a megbánás. - Azta kurva...- csúszik ki a számon megdöbbenő hangon. Engem eddig még senki nem pofozott meg. Erre fő pont Mira az akitől megkapom az első pofonom. Tőle, aki a számomra mindig egy aranyos, tündéri lány volt.
- És még meg sem bántam, hogy megpofoztalak. Sőt szerintem egy kicsit észheztérítettelek. - tényleg nem látszik megbánás az arcán. - Először is nem hazudtam, pláne nem neked. Másodszor pedig soha nem beszéltem Louisnak rólad. Harmadszor pedig sajnálom, hogy bunkón viselkedtem veled. Soha nem tudnék rólad megfeledkezni. - nem tudom, hogy mi ütött belém, de mikor ezek a mondatok elhagyták a száját, minden haragomat elfelejtettem vele kapcsolatban, és azt vettem észre, hogy szorosan ölelem magamhoz, úgy ahogy eddig még soha...

| Chapter Forty - Five |

Hellóó!!! Ettől a résztől kezdve imádtam írni a történetet :P vagyis szerintem innen lesz csak úgy izgalmas meg minden :D köszönöm annak a 3 embernek aki még mindig komizik és itt van ♥ ( imádom ez a gifet xD) 

Kisebb szívinfarktust kapok, mikor hangos kopogást vélek hallani a bejárati ajtón. Akaratom ellenére szorítom jobban magamhoz az ölembe tartott párnámat, ám egy percre sem vagyok hajlandó elemelni a tekintetemet a tévé képernyőjéről. Ha a párna élne, akkor biztos, hogy már rég halott lenne, ugyanis az este folyamán annyiszor olyan erővel szorítottam magamhoz. Hatalmas köszönet a horror filmnek, amit Jo-tól kaptam kölcsön, mivel állítása szerint ez a legeslegjobb film. Én pedig mivel vagyok olyan aranyos természetesen úgy döntöttem, hogy megnézem a bandatársam kedvenc filmjét, ugyanis így legalább még közelebb kerülök hozzá és mégegy közös témánk lesz. Na, igen csak arra nem számítottam, hogy ennyire félelmetes a film. Mit vártam Jo-tól? Ő magában véve félelmetes.
Talán itt nem is a filmel van a gond. Oké horrorfilm, elmegy. De nem úgy, hogy egyedül vagyok a pasim lakásába, miközben a hülye fejemmel még a lámpákat is lekapcsoltam, hogy jobban élvezzem a filmet.
Hol van ilyenkor Louis? Miért este kell elmennie dalokat írni? Tudom kötelesség, de basszus engem mindjárt elrabolnak! Nem haragudhatok rá hisz rajtam kívül a banda is fontos a számára, így bele kell törődnöm, hogy nem lehetek állandóan mellette, úgy ahogy Ő sem lehet mindig velem. És a turnéjuk még el sem kezdődött.
Őszintén megmondva most azt sem tudom, hogy mitől félek. Louis lakásának a címét csak a nagyon közeli ismerősei tudják, így idegen biztos, hogy most nem lehet itt. De mi van akkor ha ma egy rajongó követett mikor haza jöttem? Eléggé elszánt emberkék élnek a Földön, és néhány rajongó nagyon őrült.
Ismét kopogtatnak, de ezúttal sokkal hangosabban. Összerezzenek, és a filmben is pont akkor mutatnak egy véres pofájú szörnyet. Akaratom ellenére is felkiálltok, de szerintem az ajtóban álló egyed nem hallotta meg. Én megölöm Jo-t amiért egy ilyen ostoba filmet nézetett meg velem. Hivatalosan is utálom a horror filmeket, meg a véres szörnyeket. Csoda lesz ha éjjel el fogok merni aludni. Szerintem megvárom Louist még haza ér. És még csak nyolc óra van! És sötét, és valaki áll az ajtóban, és Louis nincs itt. Miért van olyan érzésem, hogy az illető nem fog elmenni innen? Hisz ha akart volna már rég elmehetett volna. Szerintem tudja, hogy van otthon valaki. Lehet túl hangosan néztem a tévét, - igen, mert Louisnak egy mozivászonhoz hasonlító tévét kellett vennie. Szó se róla imádom ezt a luxust ami körülvesz, és a tévé is fantasztikus pláne akkor mikor Louis-val összebújunk a kanapén és valami romantikus filmet nézünk. De nem ilyen körülmények között, ahol maximum csak a párnához tudok bújni, miközben tudom, hogy valaki áll az ajtóban.
Erőt veszek magamon és magamhoz szorítom még jobban a párnámat majd felállok. Remegő lábakkal indulok meg az ajtó felé miközben fejembe különböző rémisztő jelenetek játszódnak le. Ki tudja lehet, hogy most nyitok utoljára ajtót, mivel az ajtóban álló idegen lefejez egy baltával, vagy belém nyom egy kést, esetleg fejbe vág egy téglával...vagy az ajtóban álló gyilkos nem lesz más mint Liam.
Igen, a rémisztő kopogtató nem volt más mint az izzadt Liam Payne. És erre akkor jöttem rá, mikor a párnámról felemeltem a tekintetemet és megláttam a vigyorgó legjobb barátomat. Határozottan nagyon hülyén éreztem magam ebben a pillanatban. Milyen hülyén nézhetek már ki. Egy párnával a kezembe, miközben sokkos állapotban állok előtte.
- Mit akartál csinálni azzal a párnával? - ráncolja össze a homlokát Liam, miközben a mellkasomhoz szorított parnát vizslatja töprengve. Liam tudja, hogy furcsa vagyok, szóval előtte nem kell eltüntetnem ezt az énemet. Vannak érdekes pillanataim és ezt Ő nagyon jól tudja. Liam sokkal jobban ismer mint a pasim. Ciki, ugyanis ennek fordítva kellene lennie. Louisnak kellene ismernie engem a világon a legjobban saját magamon kívül. Mégis egy csomó mindent nem tud rólam. Viszont Liamről ez nem mondható el. Az Istenit, hónapokig laktunk egy szobában egy elmegyógyintézetben! Még szép, hogy ismer és mindent tud rólam. Louist meg ismerem két hónapja.
- Leütni vele a gyilkosomat. - vonom meg a vállam egyszerűen. A szemöldökei az egekbe szökkennek a frappáns válaszom miatt, majd ezt követően leemeli a fejéről a sapkáját és a vizes hajába túr. Ó, nem, nincs elázva, vagyis nem az esőtől ennyire nedves a bőre és vizes a haja. Egyszerűen csak meg van izzadva. És ezt onnan tudom, hogy rettenő büdös izzadság szar árad felőle. Mint Louisból mikor edzésről jön haza. Szegényeknek jó formában kell lenniük így rendszeresen el kéne járniuk az edzőterembe. Szerencsések. Nekem és a csajoknak minden reggel egy edzőteremben kell kezdenünk a napot, ugyanis Simon szerint kicsit sem gusztusos a túlsúly a színpadon. Még jó, hogy Liam még nem hallotta meg, hogy fogyókúrára vagyok fogva. Igen, a fiú még mindig élvezettel figyeli a csuklómat és azt, hogy miből mennyit eszek, mikor mellette vagyok. Ez aranyos tőle, szerintem.
- És ki itt a gyilkos? - kérdezi értetlenül majd a biztonság kedvéért gyorsan körülnéz az üres folyosón. Jó ez így már tényleg vicces. Hogy gondolhattam azt, hogy valaki bántani akar? Mert a gyilkosok kopogni szoknak. Jesszusom.
- Hát elméletileg Te. - vigyorodok el szégyenlősen.
- Te azt hitted, hogy meg akarlak ölni? - esik le neki hirtelen, és látszik rajta, hogy mennyire nehezen tudja visszatartani a feltörekvő nevetését. Jó tudom, hülye vagyok, de mégis Ő mit hitt volna a helyemben? Hisz senki nem szokott ide járni, mivel nem tudják Louis címét. Ezek szerint a fiúk tudják.
- Őszintén, szerintem jó volt a megérzésem - húzom el a számat undorodva ahogy megint megcsapja az orrom a felőle áradó izzadság szag. Kénytelen vagyok befogni az orrom, de Ő csak még szélesebben vigyorog.
- Ó, büdös vagyok, mi? - kérdezi kuncogva és felemeli a kezét, hogy tudja megszagolni a hónaalját. Nem állom meg, hogy ne nézzem meg a kezén lévő bicepszeket. Mióta lett Ő ilyen izmos? És mióta áll neki ilyen jól a szőr? Jesszusom, mi a francon gondolkozom? - Bocs, nem szándékos. - kér bocsánatot és széttárja a két karját, hogy tudjon megölelni. Méghogy nem volt szándékos. Akkor nem akarna megölelni. Vagyis, de akkor is megakarna, ugyanis nálunk tök normális dolog, hogy csak úgy megöleljük egymást, vagy meg puszit adunk egymásnak. Jó barátság, ennyi. Azonban most mégsem vagyok Őt hajlandó megölelni. Először is azért nem, mert tényleg büdös. Másodszor pedig azért nem, mert alig pár perce épp azon gondolkoztam, hogy milyen szexisül izmos a karja, meg a hónaljszőre.
- Remélem nem azért jöttél csak ide, hogy tudd megszagoltatni magad Velem - kezdem el csóválni a fejem és tisztes távolságba akarok Tőle menni, de ahogy én elkezdek hátrafelé tolatni, Ő úgy jön a nyomomba.  - Nincs itthon Louis. - mondom végül. Tuti, hogy Őt keresi. Másért nem jött volna ide. A banda legtöbb dalát Louis és Liam írja, így mostanában rengeteg időt töltenek együtt. Ma Louis mégis Zaynel ült össze. Lehet, hogy Liam is csatlakozni akar hozzájuk, csak nem találja őket.
- Tudom, hogy nincs itthon. Zaynel ír dalokat. - szóval tudja. Akkor most kezdhetek el gondolkozni azon, hogy minek jött ide. És ha bele gondolok abba, hogy megint titokban van itt. Louis azt sem tudja, hogy kettesben voltunk Manchesterben. Vagyis eddig még nem említette, szóval nem tudja. Honnan is tudná? Én nem mondtam neki, és Liam sem, képek pedig nem készültek. Jobb is így. Úgyis csak féltékenykedne. Nem viseli jól, hogy Liam ennyire közel van hozzám. Nem érti, hogy hogyan lettünk hirtelen ennyire jóban, mikor a többi sráccal csak elvagyok.
- Akkor miért vagy itt? - kérdezem kíváncsian. - Eltévedtél? Esetleg hiányoztam? - kérdezem egy pimasz mosoly kíséretében. A kérdésemet rögtön meg is bánom, mivel Liam a kellő pillanatban elkapja a derekam és annyira közel húz magához, hogy tudjon egy puszit nyomni az arcomra. Igazából nem is mondanám puszinak, ugyanis csak hozzá nyomta az ajkait az arcomhoz, majd egyszerűen a nyelvét végig húzta a fél arcomon, mint régen. Mégis most más mint régen. Nem vagyok már hozzá szokva, hogy Louison kívül más is hozzá ér az arcomhoz. Kényelmetlenül érzem magam és ezt Ő is észre veszi, mivel elhúzza az arcát. Biztos eszébe jutott Cat. - Szóóóóval...- úgy érzem muszáj megtörnöm a kellemetlen pillanatot. Vagyis számomra ez most kellemetlen volt. Le kell róla szoknia, hogy csak úgy ok nélkül megpuszil. Barátnője van, nekem pedig barátom akit szeretek. Már nem vagyunk tizenéves kölykök akik mindent megtehettek egymással.
- Mondtam, hogy a lakásomban csőfakadás van és nem tudok fürdeni. És mivel az edzőterem pont Tommo lakásához van közel, így gondoltam lefürdök itt. - magyarázza egyszerűen. Tényleg említette még a stúdióban, hogy nem tud a lakásában fürdeni. De azt nem hittem volna, hogy egyszer képes lesz beállítani ide.  El tudom képzelni, hogy az összes barátja fürdőjét letesztelte már. Ha Louis itt lenne tuti, hogy kiröhögte volna a haverját. Én is közel vagyok hozzá, de tartom magam.
- És Cat? - magam is meglepődök a kérdésemen, úgy ahogy Liam is. Köztudott tény, hogy nagyon nem ápolok jó viszonyt a lánnyal. Szerencsére Liam sem próbál összebarátkoztatni minket. Elfogadta a tényt, hogy szerintem a csaja egy hisztis liba, aki a világuralomra tör. És ezen a nézőpontomon nem is vagyok hajlandó változtani. Liam jó, a csaja katasztrófa, de ez mellett még lehetek a sráccal legjobb barát.
- Ő Cat. - válaszolja.
- Nem zavarja, hogy csak úgy eljöttél otthonról és az egyik legjobb barátodnál akarsz fürdeni, akinek a csaja szinte mindig otthon van? - a lényeg az, hogy Cat szerintem féltékeny rám. Tudja, hogy köztem és Liam között volt valami régen. Csak annyi esze nincs a szerencsétlennek, hogy egyszerűen barátok voltunk. Én azonban ezt nem fogom elmagyarázni neki. Gondolkodjon csak a hülyeségein, legalább addig sem piszkálja Liamet a hisztizéseivel.
- Amiről nem tud, az nem fáj neki. - kacsint rám ravaszul, majd hanyagul elsétál mellettem. Úgy látszik ismeri már a járatot, mivel egyre betaláll a fürdőszobába és pár perc múlva már csak azt hallom ahogy engedi a vizet. Majd minden elcsendesül, szóval fürdik. Meztelenül. És csak én vagyok itt. És csak egy ajtó választ el Tőle. Hmm, ideje lenne tényleg leállnom. Mit zavar engem az a tény, hogy meztelen? Mindenki meztelenül fürdik. Csak történetesen nem mindenkinek van olyan izmos karja mint Neki. Van egy olyan érzésem, hogy nem csak a karja lehet izmos hanem a hasa is. - Mira! - ordítja el magát a fürdőből, én pedig ijedségembe lecsúszok a kanapéról. Mi van velem? Nagy nehezen feltápászkodom a szőnyegről, majd elindulok a fürdőszoba ajtajához és pontosan megállok, hogy halljam minden szavát.
- Mi van? - kérdezem.
- Miért van olyan érzésem, hogy az előbb lefordultál a kanapéról? - kérdezi, de hallom, hogy vigyorog. Nem kell válaszolnom, szerintem magától is tudja a választ. - Te retadrált kertitörpe! - a sértegetése miatt mosolyoghatnékom támad kedvem.
- A helyedben meggondolnám, hogy mit mondasz ugynis ha a konyhában megnyitom a csapot akkor nálad hidegvíz fog folyni. - és nem hazudok. Én lehet furcsa vagyok, de Louis lakása is az.
- Ugye tudod, hogy imádlak és csakis azért hívtalak az előbb retadrált kertitörpének, hogy halljalak egy kicsit nevetni? - ez Ő. Bocsánatot kér a semmiért. Nem is sértődtem meg, de Őt ez nem érdekli.
- Tudom - válaszolom, és örülök neki, hogy egy ajtó van közöttünk így nem látja, hogy mennyire zavarban vagyok. - De most már tényleg nyögd ki, hogy mi a kínod.
- Nincs törülközőm. - jajgat.
- Ott van a szemed előtt Te hülye. - tudom, hogy van bent a helységben. Mindig van bent, ugyanis Louis is sokszor feledkezik el róla.
- De nem érem el!
- És én mit csináljak ezzel? - ütöm bele a fejem az ajtóba.
- Hozd ide nekem! - mondja nemes egyszerűséggel. Rögtön lever a víz. Azt akarja, hogy menjek be miközben Ő fürdik? Kizárt dolog. Nem megyek be hozzá miközben Ő meztelen.
- Eszembe sincs bemenni. Meztelen vagy. - emlékeztetem az egyértelmű dologra.
- Nem fogsz látni semmit. Tele van habbal a víz. - elgondolkodtató ajánlat.
Nem tudom, hogy mi ütött belém, de a kezem magától lenyomta a kilincset, majd egy kissé félénken kukucskáltam be a helységbe. Igazat beszélt. A fején kívül szinte semmit nem láttam, ettől pedig megnyugodtam. Amilyen gyorsan csak tudtam elvettem a mosdó széléről a törülközét és a lehető leggyorsabban nyomtam a kezébe. Kinyújtotta ért a kezét én pedig a kezébe nyomtam, majd a szó szoros értelemben a vízben kötöttem ki, miután elestem a saját lábamba. Nem tudom, hogy Liam direkt húzta meg a kezét miközben a törülközőt fogtam, vagy pedig tényleg én vagyok olyan béna, hogy képes vagyok elesni a saját lábamba. Az biztos, hogy most kipróbáltam azt is milyen az mikor valaki ruhástul fürdik a kádban. Szerencsére Liam hamar észbe kapott és a törülközőt gyorsan az ágyéka köré helyezte, így megakadályozva a kellemetlen pillanatot.
- Annyira idióta vagy! - csapok egy erőteljeset a vízen így Liam fuldokolni kezd mivel szinte az egész az arcába fröccsent. Mérges vagyok.
- Miért? - kérdezi és elkezdi a szemeit dörzsölni. Addigra én próbálom magamat ülőhelyzetbe tornázni, de nem úgy alakul ahogy terveztem mviel Liam velem együtt kezd el mozogni így valahogy én fölé kerülök. Túlságosan rajta fekszem így a hajamból csepegő víz mind az arcán landol. Kényelmetlenül érzem magam. - Jól vagy? - hangja kedves, majd felemeli a kezét, hogy tudja kiseperni az arcomra ráragadt vizes tincseket. Libabőrös leszek az érintésétől. Azonban nem tudok sokat gondolkozni, mivel hirtelen kivágódik az ajtó és Louis áll előttünk. Ahogy végignéz rajtunk rögtön elsötétül a tekintetet. Basszus Ő azt hiszi, hogy valami olyat csináltunk Liammel. Én is ezt hinném a helyében, hisz Liam meztelen. Amilyen gyorsan csak tudok lemászok Liamről majd kimászok a kádból. Fázok a vizes ruháim miatt, de nem érdekel ugyanis Louishoz akarok menni.
- Louis...- kezdem, de nem tudom, hogy mit mondjak.
- Szerintem nem akarom tudni, hogy mit csináltotok a kádamban. - mondja komoran és megfordul majd becsukja maga után az ajtót. Az ajkamba harapok. Hallom ahogy Liam is kimászik a kádból.
- Sajnálom Mira, én nem tudom, hogy már hülyülnünk sem szabad. - hülyülni? Ő azt hiszi, hogy még mindig az elmegyógyintézetben vagyunk? Felnőttek vagyunk. A lehető legcsúnyábban nézek rá mikor feléfordulok.
- Liam, már nem vagyunk gyerekek. Felejtsd el már végre a múltat, nem hülyülhetünk. Semmi nem olyan mint régen volt. Már Louis a számomra a legfontosabb, te csak a barátom vagy. - nem bírok a szemébe nézni. Utálom magam amiért ezt vágtam a fejéhez, de jelenleg nem érdekel. Megbántottam Louist.
- Megigértük, hogy örökké a legjobb barátok maradunk! A múlton pedig nem tudsz változtatni. De úgy látszik, hogy Te már el akarod felejteni. Ha tényleg ezt akarod oké, én nem fogok a boldogságotok útjába állni. Nem fogok a közeledbe lenni, nehogy véletlenül még a barátságom a klassz életed útjába álljon. - amilyen gyorsan csak tudja magára kapkodja a ruháit, és elindul az ajtó felé, de nem néz rám.
- Liam...- nyöszörgöm, de már késő. Nem akar beszélni velem. Hallom ahogy valamit magyaráz Louisnak, majd végleg becsukódik utána az ajtó. Könnyek áztatják az arcom mikor Louis jön be a fürdőbe és ölel magához.
- Te az én barátnőm vagy. Ideje volt már, hogy Liam felfogta. Tudod Mira, Liam az a fajta srác aki képes egyszerre több csajt is szédíteni. Mostanában nem alakulnak jól a dolgai Cattel így úgy gondolta, hogy megteheti ha kikezd más csajával. És mivel tudja, hogy Te és én mennyire boldogok vagyunk, gondolta itt az ideje, hogy én is tapasztaljam meg milyen a fájdalom. - nem akarom elhinni ezt róla. Liam nem ilyen. Soha nem csalná meg a barátnőjét. És amúgy is velem nem is flörtöl. Louis semmit nem tud rólunk.
- Liam a barátom. - mondom komoran.
- Persze - nevet fel gúnyosan. - Pont ezért vitted el Őt helyettem Manchesterbe és mutattad be a szüleidnek. - megrémülök. Louis tudja! Tudja, hogy Liammel voltam a szüleimnél. - Legközelebb ne mutatkozzatok együtt. Liam csak kihasznál!
- Te semmit nem tudsz. Féltékeny vagy a semmire! - hova lett az a Louis akit én megismertem? És ki ez a fiú? Elvakította a féltékenység. De hát mire féltékeny? Soha nem tudnék bele szeretni a legjobb barátomba, vagy igen?

| Chapter Forty - Four |

- Akkor biztos, hogy nem maradsz? - bigyeszti le az ajkait Louis miközben résnyire felhúzza a pólómat és elkezdi cirógatni a derekamat. Megcsóválom a fejem, de egy percre sem veszem le a tekintemet a karjaim közt ülő Dorisról. Doris egyet jelent Louis néhány hónapos kishúgával. Igen, Doncasterben vagyunk amin még én saját magam is meglepődök. Nincs két hónapja, hogy összejöttem Louis-val, de máris bemutatott az egész családjának. Ez csak nekem tűnik túl gyorsnak? Ha Louison múlt volna már rég megtette volna ezt a lépést mikor még New Yorkban voltunk. Szerencsére akkor le tudtam róla beszélni. Viszont most, hogy Angliában vagyunk egyszerűen hajthatatlan volt. Számára fontos a család és most már én is közéjük tartozom. Nem volt más választásom, de legfőképp nem akartam neki csalódást okozni. Így tegnap késő délután, mikor befejeztem a stúdiózást nem haza fele vettük az irányt hanem Doncasterbe Louis családjához.
Mit mondjak, nagy volt az öröm mikor betoppantunk. Jay, - Louis anyukája, - még sírva is fakadt ugyanis hónapok óta nem látta elsőszülött fiát, ráadásul mikor utoljára beszélgettek össze is vesztek, ugyanis állítólag Louisra hárult állandóan az a feladat, hogy a két babára vigyázzon. Louis szerette az ikreket, csak egyszerűen elege volt belőle, hogy mindig mikor haza jön, nem vele foglalkoznak hanem Dorissal és Ernievel. Louis magában egy nagyra nőtt gyerek és imádja ha Ő van a figyelem központjában. Azonban ha haza megy a gyerekkori otthonában, ott senkit nem érdekel, hogy egy világsztár. Úgy viselkednek vele mint egy átlagos sráccal. Neki pedig ez határozottan nem tetszik.
Szerencsére most senki között nem alakult ki veszekedés. Talán azért mert az egész család engem szerett volna közelebbről megismerni. Először kényelmetlenül éreztem magam, de aztán rájöttem, hogy az én családom ugyan ezt fogja leművelni Louis-val ha hamarosan haza viszem.
Mert hamarosan haza kell mennem Manchesterbe és megígértem a szüleimnek, hogy Louist is magammal viszem. Igen, elmondtam Louisnak, hogy a szüleim angliában élnek. Először meglepődött ugyanis soha nem említettem neki, hogy nekem valami közöm van a britekhez. Szerencsére elhitte azt, hogy csak a szüleim élnek itt egyedül már pár éve. Én akkor sem tudok megnyugodni ezzel kapcsolatban. Félek, hogy a szüleimnek véletlenül eljár a szájuk és olyat mondanak majd Louisnak amiről én nem szeretném ha tudna. Totál ostoba vagyok. Szeretem Louist, de mégsem vagyok képes elmondani neki az igazat a múltamról. Egyszerűen nem megy. Pedig tudom, hogy megbízhatok benne.
Hisz itt van élő példának Liam. Már öt éve jár Cattel és nagy is a szerelem közöttük, mégsem beszélt a lánynak az igazi múltjáról. Mindenki annyit tud a gyerekkoráról, hogy nem voltak barátai meg, hogy bántalmazták a suliban, majd úgy döntött, hogy megpróbálkozik az énekléssel. Sablon duma, az emberek mégis elhiszik, számára pedig csak ez a lényeg.
A merengésemből Louis két karja zökkent ki amikkel próbál közelebb húzni magához. Ez az a pillanat mikor leveszem a tekintetemet Doris aranyos arcáról és a srácra nézek. Válaszolnom kellene a kérdésére. Vagyis Ő azt akarja, hogy maradjak itt vele egészen estig, ugyanis délután fociedzésre megy a régi csapatához. Soha nem láttam még Őt focizni, és ezt meg is jegyeztem neki. Azonban ma lenne lehetőségem, hogy megnézzem Őt játszani. Mégsem maradhatok, mivel megígértem Simonnak, hogy délre már a stúdióban leszek. Így azonban Louis csak késő este fog hazajönni Doncasterből. Hurrá egyedül lehetek a hatalmas lakásában. Mint mindig mikor neki valamilyen banda dolga van. Legalább lenne egy kutyája vagy macskája, amivel akkor tudok fogalkozni mikor nincs otthon. Hiába próbálja az összes idejét velem tölteni, ha mellette neki is kötelezettségei vannak. Nehéz a bandát összehozni a szerelemmel. Mi már csak tudjuk. Nekem a Dollyk, neki pedig a One Direction. Új album promózása, neki pedig az új turné kezdete.
- Tudod, hogy Simon totál kiakadna ha kihagynám a mai stúdiózást. És őszintén megmondva semmi kedvem veszekedni vele egy ilyen kis apróság miatt. - Simon bekeményített, de nagyon. Halál komolyan veszi a stúdiózást és mivel szinte a sikerünk felét neki köszönhetjük, így azt kell csinálnunk amit Ő diktál. Ha ma nem mennék a stúdióba nagyon kapnék Tőle.
Louis csalódottan az ég felé mered, mire én szomorúan elhúzom a számat és a karjaim között ülő Dorist még szorosabban húzom magához. A kislány felkacak ugyanis azt hiszi, hogy megint játszani készülök vele.
- Pedig annyira jó lenne ha ott lennél az edzésen. Te lehetnél az én személyi hajrá lányom. - ujjaival végig simít az arcomon mire én automatikusan hunyom le a szemeimet az érintése miatt. Azonban nem élvezhetem sokáig a kényeztetését mivel pár másodperc múlva Doris akcióba lendül és elkapja a bátyja ujjait majd megszorítja. Louis el akarja húzni az ujjait, de a kislány hajthatatlan, inkább még erősebben szorítja. Kuncogva figyelem a jelenet és élvezem a pillanatot. Louis annyira édes a testvéreivel. Próbálja azt mutatni, hogy nem szereti a bébiket, de engem nem ver átt. Nagyon is imádja őket, még akkor is ha nem a vérszerinti testvérei. - Nagyon illik a gyerek a kezedbe. - elpirulok és fogalmam sincs, hogy erre a kijelentésére mit reagáljak. Zavarba jövök és örülök neki, hogy ez után a mondata után Ő az aki kiveszi Dorist a kezemből majd egy ügyes mozdulattal teszi le a kislányt a földre, hogy végül tudjon engem magához húzni. Fejemet a vállán pihentetem meg miközben az Ő két keze addigra már a seggemen van és azt simogatja. Mostanában nagyon a szokásává vált. A paparazzik pedig örülnek. Akár mikor rajtakapnak minket valahol, akkor másnapra a világ olyan képekkel van tele, hogy miközben ölelkezünk Louis a fenekemet fogdossa.
- És még az milyen idill pillanat lenne, ha a Ti saját gyereketeket tartanátok a karjaitok között. - automatikusan húzódok el Louistól mikor meghallom Jay hangját. A hajamat kezdem el igazgatni és remélem, hogy nem folytatja tovább ezt a témát. Igen, jó lenne egyszer egy gyerek Louistól. Pont olyan kék szemek, cuki pofi. Tökéletes baba lenne. De hahó még csak húsz vagyok, és jelenleg a karrieremre kell összpontosítanom, és ez Louisnál is így van. Természetesen ha hosszú évekig együtt maradunk akkor szóba jöhet a házasság. Azonban nem most. Az sem biztos, hogy Louis-val akarom leélni az életemet. Hiszen még csak alig pár hónapja járunk.
- Én soha nem nősülök meg! - húzza fel az orrát büszkén Louis. A szemöldökeim az egekbe szökkennek a meglepettségtől. Ezt most komolyan kimondta előttem? Arra nem gondolt, hogy akár én hosszú távra tervezek vele? Errő Ő csak úgy kijelenti büszkén, hogy soha nem nősül meg. Asszem ez most szívenütött. Talán az elmúlt pár percben lejátszódott bennem a közös esküvőnk. Ő pedig egy perc alatt befeketítette a gyönyörű gondolataimat és törölte a képzeletbeli lagzinkat.
- Még jó, hogy ezt rögtön az elején tisztáztad. - próbálok úgy viselkedni mint akit nem bántottak meg,de valahogy nem akar összejönni, és ezt Louis is észreveszi.
 Basszus minden lány álmodozik az esküvőjéről. Akkor én miért ne tehetném ugyan ezt? Miért ne képzelhetném el azt, hogy Louis-val állunk az oltá előtt, boldogan? Hát Ő tökéletesen elintézte, hogy ne ábrándozhassak ilyenekről.
- Te talán kivétel leszel, ugyanis téged sokkal jobban szeretlek mint az eddigi barátnőimet - egy bájos mosollyal lep meg miközben elkapja a csuklómat és olyan hirtelen húz magához, hogy automatikusan az ajkaim a száján landolnak. Szemeim lecsukódnak, de a vigyorgást nem tudom abbahagyni a frappáns válasza miatt. Nála én mindenben kivételt élvezek. Ideje lenne büszkének lenni saját magamra, amiért engem ennyire szeret. Mert szeret, és talán én vagyok az egyetlen aki iránt így érez.
- Tényleg ideje mennem, ha nem akarod azt, hogy Simon kinyírjon. - jobb kezemet a mellkasára teszem majd lágyan elnyomom magamtól. Eléggé nehéz feladatnak bizonyul, mivel minél hevesebben próbál csókolni. Mégis bele kell törődnie, hogy el kell engednie. Felmorog mikor teljesen elhúzódok Tőle és már csak a kezét fogom.  Csalódottan szorítja meg a kezem.
- Este találkozunk Cicus. Addig is vigyázz magadra! - egy utolsó csókot nyom a számra, én pedig csak mosolyogva bólintok. Elengedem a kezét és mielőtt még beülnék Louis autójába, Jay felé fordulok.
- Örültem a találkozásnak Jay. A családod tényleg szuper, és alig várom, hogy megint vigyázhassak Louis-val a kicsikre. - kacsintok rá az asszonyra, aki csak boldogan vigyorogva áll. Tényleg élveztem a kis kiruccanást náluk. Sőt szerintem Louis-val elég jó bébicsőszök lehetnénk ketten.
- Alig várom, hogy újra köztünk légy Mira. - dob egy puszit a nő, én pedig végleg beszállok az autóba, hogy tudjak visszaindulni Londonba ahol a lányok és Simon már csak rám várnak.
Bő két óra telik el mikor leparkolok a jól ismert stúdió előtti parkoló előtt. Gyorsan zárom be az autót, majd szinte már rohanok az épület felé. Azonban éppenhogy csak beérek a csarnokba mikor a szó szoros értelembe Liambe ütközök.
- Hova ilyen sietősen baba? - kéredi vigyorogva és gondolkodás nélkül ölel meg köszönés képpen. Nem ölelem vissza, sőt szinte már toporzékolok, hogy engedjen el. Amúgy is mit keres itt Liam? Hisz ma nincs próbájuk, pont ezért ment el Louis Doncasterbe. Ha ma nekem sem kellene stúdióznom akkor már rég Manchesterben lennék a szüleimnél. A szüleim. Alig várják, hogy vége haza látogassak, Liammel. Liam, vagy Louis. Számukra mindegy, mind két fiúval találkozni akarnak. Louis-val azért mert a pasim. Liammel pedig azért mert öt éve nem láttak és olyan a számukra mint a fiuk.
- A stúdióba. Simon már így is totál ki lesz akadva, hogy ennyit késtem - magyarázom gyorsan és idegességembe elkezdem az alsó ajkam harapdálását. Liam összehúzza a szemöldökeit majd mérgesen kezdi el bámulni a számát.
- Hagyd ezt abba. A végén még nem marad bőr a formás ajkaidon. - jegyzi meg csípősen. Abbahagyom, de próbálom fel sem fogni, hogy mit mondott a számra. Formás...
- Rohadtul nincs ma kedvem nekem ehhez - nyögök fel hisztérikusan. Úgy gondolom, hogy Liamnek kiönthetem a szívem, mivel mindig megért. - Manchesterbe akarok menni a szüleimhez! - dobbantok egy nagyot a talpammal. Szerintem betett nekem ez a kis látogatás Louis családjánál. Honvágyam lett. Hiányoznak a szüleim. Már hónapok óta nem láttam őket, és ez nem Jessiere vonatkozik mivel őt mikor még New Yorkban voltam minden nap láthattam.
- Akkor menj. - válaszolja egyszerűen Liam. Gúnyosan felhorkantok. Liam semmit nem tud. Nem tudja, hogy milyen Simon. Pláne nem tudja, hogy milyen Louis. Ha megtudná, hogy nélküle mentem el a szüleimhez totál mérges lesz amiért neki nem szóltam és nem vittem el magammal.
- Ez nem ilyen egyszerű. - csóválom meg a fejem reménytveszve. Liam nem szól semmit csak zsebre dugja a kezeit és néz. Valamin nagyon gondolkozik, de inkább nem akarok róla tudni.
- Elintézem Simont - szólal meg hirtelen. Tekintetemet rá kapom és várom a további magyarázatát. - Majd megmondjuk neki, hogy nem érzed jól magad. Ő rám bíz, én pedig falazok neked, Te pedig elmehetsz meglátogatni a szüleidet. - hm, nem is annyira rossz. Simon imádja a fiúkat. Akár mint kitalálnak a férfi rögtön támogatja.
- Ó, ha én megyek akkor Te is jössz - vigyorodok el. - A szüleim téged is látni akarnak. Tudod még mindig Te vagy az örökbefogadott fiuk. - Liam hangosan elneveti magát és látszik rajta, hogy mennyire jól esik neki a szavaim. Szerintem eszébe jut a múlt. Vagyis az mikor az én családom támogatta Őt az X-Factor ideje alatt, mivel a saját szülei elítélték az álmai miatt.
- Ezt örömmel hallom. Sőt már alig várom, hogy megint ehessek az anyukád csokis sütijeiből - és azzal elkezdi a hasát simogatni. Anya túlságosan elkényeztette őt. Így mostmár mindig édességet akar mikor hozzánk jön.
- Ha jó leszel kapsz. Viszont ha nem intézed el Simont, akkor nincs süti. - Liamnek több sem kell. Gondolkodás nélkül indul meg a liftek felé én pedig rohanok utána. Nem tudom, hogy mi a terve, de nem is érdekel. Rábízok mindent. Már csak Louis-val kell csinálnom valamit. Mondjuk ha nem tud semmit akkor nem fáj neki.
- Ne szólalj meg, oké?! - fordul felém a srác mikor már a stúdió előtt állunk. Bólintok. Belépünk a helységbe és rögtön meg is pillantjuk a férfit. Szólásra nyitja a száját, de Liam rögtön a szavába vág. - Mirának fáj a torka. - mondja komoran a fiú. Simon rögtön rám néz. Aranyosan pislogok felé. - Így tudjuk, hogy mi a teendő ilyenkor. Nem beszélhet, plusz kezelésre van szüksége. Gondoltam én segíthetnék rajta, mivel tudom, hogyan kell egy nap alatt kikúrálni az ilyen esetet. - fogalmam sincs, hogy miről beszél, de úgy látszik, hogy Simon nagyon is tudja.
- Ide gyors kúra kell. Holnap muszáj lesz énekelnie mivel már csak pár dal maradt el az albumból - magyarázza a férfi ijedten. - Liam vigyázz rá és segíts rajta. - nem hiszem el, tényleg bevette. A fiú komoran bólogat, majd mielőtt még tovább kellene beszélni, int a fejével, hogy indhulhatunk is.
Csak akkor szólalunk meg, mikor már az autóm mellett állunk.
- Szóval Manchester. - hümmög Liam.
- Biztos, hogy nem gond, hogy velem kell jönnöd? - kérdezem meg óvatosan. Igen, Catre gondolok. Nem akarom azt, hogy valaki megtudja, hogy kettesben elugrunk Manchesterbe.  - Cat nem lesz mérges ha megtudja, hogy nem mész pár óráig haza?
- Nem fogja megtudni. - vonja meg a vállát és ravaszul rámkacsint. - Semmi köze ehhez az életemhez. Sőt Ő ebbe az életembe nem is tartozik bele. - mosolyoghatnékom támad kedvem. Jól esik, hogy van egy közös múltunk amiről senki semmit nem tud.
- Fura vagy. - mondom.
- Furcsán normális. - javít ki. Nem hiszem el, még mindig emlékszik rá. - De elindulunk még ma? Tudod már nagyon éhes vagyok azokra a sütikre.
- Van kedved vezetni? - kérdezem meg. Lehet, hogy inkább Ő szeretne  vezet mivel fiú. Vagyis Louis hülyén érzi magát mikor én vezetek Ő meg az anyósülésben ül.
- Nincs jogsim - válaszolja egyszerűen. Meglepődök, mivel egészen idáig azt hittem, hogy van neki. - Elkezdtem, de abba is hagytam mivel turnéra mentünk. Párszor vezettem aztán annyi. Talán idén végre leteszem a vizsgát. - meséli teljesen nemtörődve. Vicces.
- Ismerős. - mondom és belülök a volán mögé, majd Ő is beszáll. - Ha akarod szívesen megtanítalak.
- Isten ments! Te csaj vagy, eléggé ciki lenne ha te tanítanál.
- Mekkora egy rohadék vagy.
- Ugyan már Mira, tudod, hogy imádom az agyad húzni. - mondja mosolyogva. - Veled semmi sem ciki, hisz a legjobb barátom vagy. - a szívem csak úgy dagad a büszkeségtől, de mégis valamiért csalódott voltam valami miatt amire magam sem jöttem rá, hogy miért.
És így történt az, hogy ketten elugortunk Machesterbe, ahol egyikőnket sem érdekelte, hogy kik is vagyunk valójában. Átlag fiatalokként kerestük fel a parkot, ahol gitároztunk meg fagyiztunk, csak most annyi különbséggel ültünk le a padokra, hogy a fejünkre húztuk a kapucniainkat nehogy megismerjenek minket, majd mikor meguntuk a sétálást mentünk vissza a szüleimhez, ahol mind ketten kaptunk egy jó nagy csontropogtató ölelést. Hálás voltam a szüleimnek amiért nem említették Louist Liam előtt ugyanis nem akartam, hogy a fiú elnyomja érezze magát, vagyis úgy mint akinek már nem is örülnek. Újra tizenötnek éreztem magam mikor Liam és én gondtalan gyerekek voltunk és nem volt semmi más dolgunk, csak a gumicukrok, meg a csillagok bámulása éjjel a kertben...

| Chapter Forty - Three |

Hali! Ebben a szent percben értem haza és rögtön az első dolgom az volt, hogy feltegyem a részt :D a részt ami eléggé kis cuki lett :P komizniiiiiiiii

- Mira, Te most szépen szünetet tartasz - Simon hangja parancsolóan cseng, miközben a kezét nyújtsa a fejhallgatómért. A lehető legcsúnyábban nézek rá, és természetesen a kérését sem teljesítem. Még nincs itt a pihenő ideje. Az óra pontosan délt mutat, én pedig csak reggel nyolc órára jöttem, szóval nem voltam sokat a stúdióban. Mellesleg a lányoknak egy szóval sem mondta, hogy tarthatnak pihenőt. Lehet meg akar tőlem mára szabadulni, ugyanis valamiért nem vagyok ma a formában. Állandóan elcseszem a szólóimat és szinte az összes dalt miattam kell felvenni  újra. Addig nem veszem le a fejemről, míg meg nem mondja, hogy mi okból kell szünetet tartanom. - Kora reggeltől itt vagy és azóta folyamatosan énekelsz. Szünetet kell tartanod, mert megsérülnek a hangszálaid a sok erőltetésbe. - tudjátok mi velem a legnagyobb probléma? Hogy mindenben a rosszat látom. Most is elképzeltem, hogy azért akar elküldeni a stúdióból, mert béna vagyok, holott törénetesen a fordítottja igaz. Simon csak jót akar, és van benne valami, hogy megsérülnek a hangszálaim. Már kezdem érezni, hogy nehezebben megy az éneklés.
- És mi lesz a csajokkal? - pislogok a lányokra, akik szerintem titkon még örülnek is neki, hogy egy kicsit abba hagyhatták az éneklést. Legfőbb Jo, ugyanis neki eléggé meggyűlt a baja a dalszövegekkel. Mivel a bandában Ő az egyetlen félvér, és az angolt csak pár éve beszéli, így sok szleng kifejezéssel még nincs tisztában. A legtöbbet nem is érti, mivel a franciában, vagy spanyolban nem használják, de sokkal nagyobb problémát jelent kiejteni neki. Így elég furán ejt ki pár szavat, ami természetesen Simonnak nem tetszik mivel elrontja az egész dalt. Őszintén megmondva erre az egészre fel kellett volna készülnie mikor jelentkezett az X-Factorba. Vagy mit gondolt, hogy majd nem fog kellenie angolul énekelnie? Én mégis sajnálom. Olyan elveszett közöttünk, ráadásul még a fiúktól is megkapja a magáét, - jobban mondva Niall rajta éli ki az elfojtott hajlamait. Mivel Horan a One Direction egyetlen ír tagja, ezért a másik négy brit srác állandóan az akcentusával szokta piszkálni. Viszont most, hogy minden egyes nap együtt vagyunk, és Niall hamar rájött, hogy Jo-nak még borzalmasabb akcentusa van mint neki, ezért egy percet sem hagy ki, hogy ne utánozza a lányt. Először vicces volt, de most már inkább idegesítő. Az Ő próbáik álltalában hamarabb véget érnek, mint a mi stúdiózásunk, így rendszerint itt pihenik ki magukat. Jobban mondva csak Louis, Niall, Harry és Zayn. Liam nem érdekel, ugynis elárult a lökött barátnőjének. Megfogadtam, hogy messziről kikerülöm, így nem foglalkozom vele, nem is nehéz elkerülni Őt, ugyanis mikor a próbáik véget érnek rögtön Cattel foglalkozik, - mivel a lány mindig mindenhol, és minden percben Liammel van. Na ez még idegesítőbb mint Niall Jo-val való viselkedése.
- Alig vannak itt egy órája. Ne kérj arra, hogy elengedjem veled szünetre Őket. - csóválja meg a fejét mogorván Simon. Ha jól sejtem megbánta, hogy a Dollyk első nagylemezét Londonba akarta felvenni a saját stúdiójában. Azt gondolta, hogy számára így könnyebb lesz mivel egyszerre tud foglalkozni a One Directionnel és a Dollykkal is. Azonban ez a terve nem nagyon jött össze.
Nikki és Zayn sülve- főve együtt vannak, így a lány szinte a fiúk összes próbáját végig nézi, mivel állítása szerint az sokkal érdekesebb mint a stúdiózás. Jade úgy viselkedik mint egy igazi őrült rajongó, számára Anglia a mennyország ahol egy csomó hírességgel találkozhat. Imádja, hogy az összes kedvencének a koncertjére eljuthat és még a színfalak mögé is beengedik, mivel mindenki megismeri már. Jo ezt az egészet úgy fogja fel mint egy utazást, így minden este a városban kószál és az összes klubba bemegy ahol épp buli van, napközben pedig Niall és Harry szivatását próbálja elviselni. A klubban való bulizásának köszönhetően pedig már az első címlapszorijai is megvolt, mivel nem egyedül volt a buliban hanem Stylessal együtt. Igen, Harry elkísérte, majd valahogy rávette, hogy táncoljanak, másnapra pedig az összes újság azzal volt tele, hogy még egy One Direction tag randizik egy Dollyval.
És itt vagyok én, aki épp próbálja megszokni az új otthonát a pasijával. Louis ragaszkodott hozzá, hogy költözzek hozzá míg Londonban vagyunk. Bele mentem. Pedig szívem szerint haza mentem volna a szüleimhez Manchesterbe. De nem tettem, mivel egyszerűen még képtelen vagyok bemutatni Louist Nekik. Tudom, hogy arra számítanak, hogy Liammel fogok haza menni, és totál csalódottak lesznek ha megtudják, hogy már nem is vagyunk barátok. Nem az én hibám. Ő nem tudta befogni a száját, pedig megígérte, hogy soha senkinek nem fog beszélni a múltról.
- Én már két órája biztos itt vagyok. - kéri ki magának felháborodva Nikki és lehúzza a fejéről a fejhallgatóját aminek köszönhetően a fekete haja totál kócos lesz. Hanyagul bele túr, hogy megigazítja. A fejhallgató még mindig a kezében van, de félő, hogy pár perc múlva a padlón fog landolni a heves természete miatt.
- Akarod mondani egy szinttel lejebb voltál - köszörüli meg a torkát Simon. Nikki aprón elvigyorodik, de nem szólal meg. Az alattunk való szinten a próbaterem van ahol a fiúk próbálnak, és ahol Nikki volt két órán keresztül.  - Tudom Nikki, hogy élvezed nézni ahogy a srácok próbálnak, sőt irigyled is Őket amiért világkörüli turnéra mennek, de ha ilyen félvállon fogod, - sőt fogjátok venni a stúdiózást, akkor számotokra a turné csak álom marad. - most meg kellene sértődnöm a férfi szavai miatt, de az nem lenne igazságos. A Dollyk még nagyon kezdők, sőt az album sem halad valami jól, mivel mindennel foglalkozunk csak a dalokkal nem.
- Igazából Simon nem tudnál rövidebben rizsázni? - kezd el toporzékolni Jade és a telefonja kijelzőjét bámulja. - Öt órakor Katy Perry koncert lesz az arénában, és elintézték a számomra, hogy tudjak találkozni vele. - Jo homlokon csapja magát. Simon arca azonban pirossá válik és félő, hogy menten szétdurran. Imádom Jadet, de soha nem mernék ilyet mondani Simon előtt, ugyanis ha bepipul akkor kő kövön nem marad.
- Én pedig elintézem, hogy ne engedjenek be - Jade felnyög Simon szavai hallatán, ugyanis tudja, hogy a férfi egy perc alatt képes elintézni azt, hogy ne engedjék Őt be.  - Sőt amíg nem jön ki az első album, addig semmilyen koncertre nem mész - ahogy parancsol úgy mutogat a mutatóujjával, hogy még hitelesebbnek tűnjön. Én amúgy is elhiszem. Jade gyorsan szedi a levegőt és a sírás szélén áll. - Ez mindannyiótokra igaz! Eredményt akarok végre. És ezt csak akkor kapok, ha végre komolyan fogjátok gondolni. Hatalmas terveim vannak veletek, és nem fogom engedni, hogy a süllyesztőben kössetek ki csak azért mert úgy viselkedtek mint négy hisztis csitri. - ha lelkesítő beszédnek szánta akkor szerintem nagyon bejött. Eddig tényleg csak én voltam az egyetlen aki komolyan gondolta ezt az egészet. Jobban mondva inkább Louis érdeme, ugyanis Ő mesélt nekem arról, hogy milyen az mikor milliók tartanak példaképnek. Azt mondta, hogy belőlem tökéletes példakép lesz, sőt twitteren már egy csomó rajongói profilt készítettek, - igaz legtöbb rólam és Louisról szól, de már bele törődtem, hogy a hírnevem nagy részét a pasimnak köszönhetem. Ezen azonban változtatni akarok. És változni is fog miután kijött a Dollyk első albuma. Akkor végre az emberek rájönnek, hogy Louis segítsége nélkül is tehetséges vagyok. - Mira, menj és szellőztesd ki a fejed, vagyis jobban mondva pihentesd a hangszálaidat. Jo, Nikki és Jade vissza a fejhallgatókkal és külön- külön felvesszük a szólóitokat. - úgy döntök, hogy inkább nem kezdegetek, ezért leveszem a fejemről a hallgatót, majd kelletlenül Simon kezébe adom, aki csak bólint. Megforgatom a szemeimet majd elindulok, de még hallom Jo szavait.
- Keresett a herceged. Veled akar ebédezni. - a hercegem egyet jelent Louis-val. Pár napja mikor az egyik eldugott lánymosdóban voltam Louis-val, épp arról magyaráztam neki, hogyha szőke haja lenne akkor totál úgy nézne ki mint egy igazi mesebeli herceg. A kék szeme már megvan hozzá. Természetesen Jo meghallotta, és azóta nem hajlandó Louist a nevén szólítani.
Válaszadás képpen bólintok és végleg elhagyom a stúdiót. Utam egyenes a lifthez vezet, hogy tudjak lemenni a fiúk próbaterméhez. Elég csak kilépnem a liftből, rögtön meghallom, hogy még nem fejezték be. Nem akarom megzavarni Őket, így úgy döntök, hogy a csarnokban fogom megvárni Őt. Álltalában mindig ott kajálunk, mivel az az egy hely ahol senkit nem érdekel, hogy mit csinálunk.
Utálok egyedül lenni, már megszogtam, hogy Louis mindig mellettem van. Most meg olyan vagyok mint egy magányos kiskutya aki egyedül járkál a folyosókon.
Nagy is a meglepetés mikor a távolban meghallom, hogy valaki az én nevem kiabálja. Rögtön megállok ugyanis tudom, hogy Louis az. Azonban mikor a relytéjes alak feltűnik, nem lassítok a lépteimen hanem gyorsítok, mivel Liam az aki a nevemet kiabálja.
- Mira, Mira, Mira, állj már meg! - fut felém és mikor kellő közelségbe ér elkapja a derekam és egyenesen behúz a legközelebbi helységbe ami egy takarító raktár. Menekülni próbálok így egy erőteljeset rácsapok a kezére, hogy ne tapizza a derekam. A tervem be is válik mivel elengedi a derekam, de mikor azon lennék, hogy elmeneküljek előle, Ő egy ügyes mozdulattal rázárja az ajtót, a kulcsot pedig a nadrágja zsebébe csúsztja. Szerintem előre kitervelte. - Miért érzem úgy, hogy az elmúlt napokban kerülsz engem? - összeráncolja a homlokát és még a homályos fény miatt is látom a szomorú pillantását. Nem hiszem el, hogy megkérdezte. Azt hittem, hogy tök egyértelmű volt. Zihálva szedem a levegőt és totál kényelmetlenül érzem magam. A fenekembe szó szerint egy seprűnyél áll, a fejem felett koszos rongyok vannak kiteregetve, miközben a lábam mellett meg felmosó vödrök állnak. Csoda, hogy elférünk ketten.
- Talán mert így is van. - válaszolom nyersen és elkezdek mocorogni, hogy tudjak több helyet varázsolni. De egyszerűen képtelenség itt több helyhez jutni. Csak még több seprű bukkanik elő a semmiből.
- Szóval akkor tényleg kerülsz engem. - hüppög csalódottan. Nem válaszolok rá, mivel valahogy nem tudok foglalkozni vele. Ki akarok jutni erről a gusztustalan helyről. Ismét megmozdulok, de most Liam teste az aminek neki megyek. Érzem ahogy szedi a levegőt az orrán keresztül.
- Tudod eléggé félreérthető ez a jelenet most közöttünk - utalok arra, hogy úgy nézünk ki mint akik épp smároltak, vagy pedig még ennél is rosszabb dolgot csináltak. - És mivel nem akarom azt, hogy valaki ránk nyisson és elterjessze azt, hogy megcsalom a pasim, ezért követelem, hogy nyisd ki az ajtót! - a hangom reménytelenül cseng, és szinte már magam előtt látom, hogy mindjárt kinyitódik az ajtó és Louis meglássa azt, hogy Liam épp engem tapiz egy takarító szertárban.
- Kinyitom, ha elmondod, hogy mi bajod van velem - zsarol meg és még az orrát is felhúzza.
- Szemétlád! - mondom az arcába és a hatás kedvéért még a lábára is lépek, de szerintem meg sem érezte.
- Ez a szemétláda még mindig a legjobb barátjának tart! - emeli fel a hangját. Nem hiszem el amit mond. A legjobb barátok nem árulják el egymást. - Tudod Mira, én nem így képzeltem el ezt az egészet. Mikor megígértem, hogyha újra találkozni fogunk én úgy fogok viselkedni veled mintha semmi nem történt volna, komolyan is gondoltam. Tényleg még mindig Te vagy a legjobb barátom. Hiába nem találkoztunk öt éve. A szememben semmit nem változtál. - az alsó ajkamba harapok, de megszólalni nem tudok.
- Ha tényleg így gondolod, akkor mi a francért mutattad meg Catnek a közös képünket? - suttogom alig hallhatóan, viszont tudom, hogy minden szavamat hall. - Liam megígérted, hogy senkinek nem beszélünk a múltról!
- Jesszusom, Te azt hiszed, hogy elmondtam Catnek a kis 'gondunkat' ?  - elmosolyodok miközben két macskakörmöt rajzol az égbe és úgy mondja, hogy "gondunkat". Ezek szerint akkor mégsem mondott semmit. Ó, akkor rám nézve ez most eléggé kényelmetlen szitu. - Jaj Mira, néha annyira gyogyós vagy. - csóválja meg a fejét és megfogja az egyik tincsemet, hogy tudja a fülem mögé tűrni. Megremegek, ugyanis csakis Louis közelségét bírom elviselni.
- Honnan szedte azt a képet? - kérdezem kíváncsian.
- Imád utánam nyomozni - vonja meg a vállát. - Eléggé paranoiás, és nem is bízik bennem, de már megszoktam. - megfagyok és egyszeriben megint sajnálni kezdem, mint régen mikor mindenki bolondnak hitte csak azért mert látta a halott bátyját.
- Bocs, de a csajod őrült. - jegyzem meg. Felnevet, viszont nem szól semmit. - Viszont Te...
- Megváltoztam, úgy ahogy Te is - fejezi be helyettem. Vállat vonok. - Mit gondoltál mikor szőkére festetted  a hajad? - és azzal elkezd játszani a szőke tincseimmel. Tényleg Ő most lát így először.
- Kellett egy kis változatosság. - magyarázom egyszerűen.
- Helyes vagy. - mosolyodik el. Érzem, hogy elpirulok amin magam is meglepődök. Elfelejtettem, hogy Liam mennyire imád bókolni. Na igen, de ez már nem a régi kisfiús Liam. Ez már egy teljesen kész férfi Liam, aki a legjobb barátom.
- Nem akarsz kiengedni? - kérdezem.
- Te és Louis? - sejtettem, hogy előbb vagy utóbb meg fogja kérdezni ezt. - Mégis, hogy történhetett ez meg? Mármint olyan fura, hogy a haverommal jársz, én pedig még csak rá sem jöttem, hogy randizgattok. - túr bele a hajába gondolkozva. Szóval nem tudta.
- Hirtelen történt. Tudod a szerelmet nem lehet lelassítani. Csak jön és kész. - magyarázom szűkszavúan. Nem akarok pont vele Louisról beszélgetni.
- Barátok vagyunk? - vonja fel kérdően a szemöldökét. Elnevetem magam és a mellkasába fúrom a fejem. Jó őt újra a közelembe tudni. Már olyan rég óta vártam erre a pillanatra és most megtörténik.
- Örökké. - bólintok és egy hatalmasat szippantok az illatából. Nem akarom Őt elengedni, soha többé. Visszakaptam, többé nem engedem el...