|| Chapter 14 : - Béna ||

- Kérdezhetek Tőled valamit? -Carly egy ügyes mozdulattal felpattanik az íróasztalra amin én éppen laptopozok és anyagot gyűjtök az egyik órámra. Több mint egy hét telt el azóta, hogy hivatalosan is egyetemi tanuló vagyok. És, hogy mitörtént ezalatt az idő alatt? Liam esélye Carlynál egyenlő a nullával. Amit csak találkoznak az tuti, hogy káosszal végződik, így szegény lány már inkább a fiú közelébe sem megy. Ami eléggé érdekes, ugyanis miközben Ő nem megy a tesóim közelébe, engem sem enged a közelükbe. Jó ha tudok velük beszélni pár szót. Őszintén megmondva Carlynak nem lettek nagyon a szíve csücskei. Hiába zengek ódákat arról, hogy mennyire jó fejek és milyen király velük lógni, szinte nem is figyel rám. Állítása szerint ideje, hogy más lányok közelében legyek. Ami pedig még ennél is rosszabb az az, hogy szerinte Niall cuki. Niall. Cuki. Valahogy a Szőkeség mindig pont Carly közelébe bukkan fel. Lehet, hogy nem előttem találkoznak, de tudom, hogy együtt voltak, ugyanis a találkozújuk után Carly rendzserint valamilyen édességgel tér vissza. Igen, a lány él - hal az édességért. - Miért engeded, hogy ezek az ' állítólagos' legjobb barátaid ennyire befolyásolják az életedet? - a billentyűzeten megállnak az ujjaim és hatalmas szemekkel bámulok az asztal ülő lányra. Reménykedem benne, hogy csak viccnek szánta ezt a kérdését, de komor arckifejezése nem erről árulkodik.
Érdekes egy kérdés. A tesóim befolyásolnák az életemet? Milyen kérdés ez már. Eleve nem is értem pontosan.
- Mit értesz pontosan azt alatt, hogy ' állítólagos ' legjobb barátaim? - rajzolok két macskakörmöt a levegőbe. A befolyásolják az életemet részt direkt kihagytam a kérdésemből. Mindent szép sorjában. Először is erre az állítólagos barátok dologra szeretnék választ kapni.
- Nem veszed azt észre, hogy Ők csak kényszerből viselnek el Téged? - aucs ez most fájt. Szóval Carlynak ez jött le? Hogy a testvéreim utálnak engem? Ez hülyeség. Tudnám ha nem bírnának. Lehet vannak rossz pillanataink, de melyik testvérpárnak nincsenek? Pont azért vagyunk testvérek, hogy basztassuk egymást. Ilyen egy jó testvéri szeretet.
- Á dehogy. Ők úgy tekintenek rám mintha a testvérük lennék. - intek egyet a kezemmel, majd újra vissza fordulok a laptopom felé. Vagyis vissza fordulnék, ha Ő nem csukná le előttem és tartaná rajta a kezét, hogy még csak esélyem se legyen visszanyitni, hogy tudjam használni.
- Ennyire nem tűnik fel, hogy totál tönkre akarják tenni az életedet? Sőt már félig sikerült is nekik? - meghökkenek, és egyben meg is ijedek a hirtelen kifakadásából. Miért utálja ennyire a testvéreimet? Az oké, hogy Liam totál bénán viselkedik vele, de csak azért mert gőze sincs, hogy hogyan is flörtöljön vele. Louis és Harry pedig szinte alig beszélnek vele, ugyanis nincsenek a közelébe engedve nehogy valami őrültséget csináljanak. Akkor Carly mégis, hogyan tud így beszélni róluk?
Méghogy tönkre akarják tenni az életemet. Mégis mivel? És hogy? Aki tönkre akarná tenni az életemet az szerintem a saját apám amiért olyan dolgokba kényszerít bele amiket valójában nem is akarok megtenni. A fiúk inkább csak próbálnak megvédeni mikor apa bepipul rám ok nélkül. Azonban Carlynak ezket a dolgokat nem mondhatom el. Így végig kell hallgatnom ahogy ócsárolja a testvéreimet. A lényeg az, hogy nyugodtnak kell maradnom és meg kell gondolnom, hogy mit is akarok mondani.
- Őszintén megmondva Carly fogalmam sincs, hogy mi bajod van velük. - tanácstalanul megdörzsölöm a nyakamat, majd végül megigazítom a lófarkamat időhúzás képpen. Carly az összes tevékenységemet hatalmas szemekkel bámulja.
- Miért nem hordod sohasem szét a hajad? - kérdezi majd végig simít a hosszú hajamon. Ezt mikor megérzem rögtön elhúzódom a székkel, hogy esélye sem legyen többször hozzám érnie. Elég volt az mikor először megölelt. Szörnyű volt. Utálom ha valaki hozzám ér, de természetesen erről Ő nem tud. Eléggé furcsa szokás tudom, de sajnos nem vagyok hozzá szokva a kedves gesztusokhoz. Ha meglátom, hogy valaki felemeli a kezét rögtön az ugrik be, hogy meg akar ütni. - Annyira szép hosszú a hajad és annyi féle frizurát lehetne belőle csinálni. - sóhajt fel csillogó tekintettel. Frizurát csinálni az én hajamból? Mi vagyok én, valami modell? Esetleg szépségkirálynő? Jézus.
- Biztos, hogy jól érzed magad? - kérdezem óvatosan, Ő pedig csak bólint. - Az én hajam minden csak nem szép. Gyűlölöm!
- Miért? - kérdez vissza kíváncsian.
- Mert csak. - ez aztán az értelmes válasz. - Annyira hosszú és annyira lá...- Liam szavaival élve lányos, és rohadtul nem illik nekem a hosszú haj ugyanis tökre csajos formám van tőle ami gáz.
- Ki mondta azt, hogy baj ha lányos a hajad? Hisz csaj vagy! Még szép, hogy hosszú és lányos hajad van - forgatja meg a szemeit. Igen ezt Carly mondja aki nem nézett el pasinak. Csak a baj az, hogy a testvéreim nem ezen a véleményen vannak. - Látod erről beszélek. Tuti, hogy a barátaid miatt utálod a hajad is. - most mondjam azt, hogy igen? Hogy miattuk nem hordhatom úgy ahogy én akarom mivel gúnyolnának? Liam már így is piszkál az miatt, hogy ilyen hosszú a hajam.
- Te ezt nem értheted - fújom ki a levegőt mélyen, és felállok az asztaltól, hogy tudjak az ágyamhoz sétálni aminek a végére ülök le. - Én csak rájuk számíthatok! Ha őket is magamra haragítom akkor senkim nem lesz.
- És ez miatt akarsz állandóan megfelelelni nekik? - nyomódik az ágy és szorosan leül mellém. Aprót bólintok és lehajtom a fejem. - Jaj, de butus vagy - karol át fejét pedig a vállamra hajtsa. - Attól még, hogy fontosak a számodra nem kell neked is pontosan úgy viselkedned mint Ők csak azért, hogy megfelelj nekik. - ez van mikor az ember pszichológiát tanul. Mindenkin segíteni akar. - Elhiszed nekem hogyha lányosan viselkednél, akkor is a barátaid maradnának? - közel vagyok hozzá, hogy felugrom mellőle és magára hagyom úgy, hogy vissza sem jövök. Miért jön állandóan ezzel a lányos dumával? Miért fáj neki annyira, hogy úgy viselkedem mint egy srác? Ez vagyok én. Nem tudok rajta változtatni. Na, de nem is akarok? Igen, ez már egy másik kérdés.
- Hidd el ahhoz egy hatalmas csoda kellene, hogy belőlem valaki igazi csajt varázsoljon - nevetek fel kínosan. Ez az egész beszélgetés tök abszurd.  - Azt sem tudom, hogy milyen már igazi lánynak lenni. - ezt most komolyan kimondtam én? Kimondtam azt amin napi szinten gondolkozom. Tényleg imádom a tesóimat, de akkor is miattuk lettem ilyen.
- Ó, Te egy csodálatos lány vagy, csak elő kell hozni belőled. Hogy is mondjam, több lányos viselkedés és kevesebb fiús megnyilvánulás - magyarázza töprengve. - Először is itt van rögtön a neved. Oli. - ízlelgeti kissé undorodva.
- Mi bajod van a nevemmel? - kérdezem felháborodva. Szerintem jó nevem van. Talán az az egy dolog amit imádok az életemben.
- Nem ez a teljes neved, ugye? - vonja fel az egyik szemöldökét. Időhúzás képpen elkezdem a combomat simogatni és az alsó ajkamat harapdálni. Kínos téma. Eddig még soha nem kellett kimondanom hangosan a teljes nevemet. Mindenki Oliként ismer. Kiskoromtól kezdve így hívnak. Azon sem lepődnék meg ha még a tesóim sem tudnák az igazi nevem. Nem, tuti, hogy nem tudják.
Lassan megcsóválom nemlegesen a fejem, majd erőt veszek magamon és a lehető leghalkabban kinyögök egy nevet, vagyos a saját hivatalos nevemet. - Olivia.
- Olivia? - mosolyodik el aprón Carly. Igen, Olivia. Na így viszont már tök gáz a nevem. Pfuj. Szörnyű. Annyira lányos, annyira ízetlen, gyerekes és még sorolhatnám.  - Az igazi neved Olivia, Te pedig engeded, hogy mindenki Olinak szólítson mint egy pasit? Az Olivereket becézgetik Olinak, nem pedig az Oliviákat. - pont azért ragadt rám az Oli mert ez fiúsabb mint az Olivia.
- Eszem ágában sincs Oliviának hívatni magam! Az Oli tökéletesen illik hozzám. - húzom fel az orrom bosszúsan. Már így is a hányinger kerülget, hogy egymás után kétszer ki kellett hangosan mondanom a teljes nevemet.
- Ezt csak azért állítod mert a drága legjobb barátaid ragasztották rád ezt a nevet. - a legjobb barátokat a lehető leggúnyosabb hangon ejti ki. Ennyire utálni valakiket. Közbe kell lépnem, de gyorsan. Először is elő kell kerítenem Liamet, és löketet kell neki adnom. Valahogy össze kell jönniük.
- Ugye tudod Carly, hogy attól még, hogy Te nem akarod, hogy barátkozzak velük, nekem akkor is a legjobb barátaim maradnak? - kérdezem óvatosan. Gyorsan semlegesen megrántja a vállát és elkezdni a plafont bámulni. - Amúgy szerintem egyikőjüknek tetszel. - jegyzem meg vigyorogva.
- Nem érdekelnek...talán Niall, de Ő is eléggé furcsa, szóval. - Niall? Már megint? Miért Niall? Kinyírom.
- Na és mi a helyzet Liammel? - puhatolózok mosolyogva. Istenem add, hogy valami jót mondjon róla.
Válasz helyett mit kapok? Nevetést. Amint meghallotta a kérdésemet hangos nevetésben tört ki. Ez nem hiszem, hogy jó jel. - Liammel? - kérdez vissza és már a hasát fogja a nevetéstől. Szóval kiröhögi a bátyámat. Oké. Szerintem nem fog kelleni olyan sokáig várni a meggyilkolásával, ugyanis szeritem én időnap előtt megölöm ha így fogja folytatni. Az én tesóimat senki nem nevetheti ki! - Akkora beszari srácot még életemben nem láttam - ahogy mondja úgy nevet. Liam beszari? - Szegénykém tényleg próbálkozik, hogy a közelembe férkőzzön, de nem jön össze neki. Azon sem lepődnék meg ha összecsinálja magát akár mikor a közelembe kerül - mély levegő, mély levegő. - Kis bénácska. Fogalmam sincs, hogy hogyan lehet pont Ő egy menő banda tagja. Tuti, hogy szűz, sőt szerintem még csak nem is csókolózott - albumot lehetne nyitni Liam barátnőiről. Sőt előbb veszítette el a szüzességét mint Louis ami nagy szó. Ráadásul az a csaj nyolc évvel volt idősebb tőle. Azonban azzal enyet kell értenem Carlyval, hogy most tényleg eléggé bénán viselkedik. - Most képzeld el ha összejönnék vele, és véletlenül odáig jutnánk, hogy összeházasodunk. Elbőgné magát az oltár előtt, és az egész média azzal lenne tele, hogy az elnök lánya egy retadrált sráchoz akart hozzá menni. - jó, ezt nem bírom tovább hallgatni. Muszáj megváltoztatnom Carly véleményét. Rá kell jönnie, hogy Liam igenis jó srác akivel tényleg minden csaj járni akar.
- Nekem most asszem mennem kell - veszem fel a padlóról a válltáskám és az ajtó felé indulok miközben kicsit sem foglalkozom Carly értetlen pillantásával.
Louis és Liam szobájáig meg sem állok. Ott is csak azért állok meg mivel zárva van az ajtójuk. Kicsit sem kedvesen kopogtatok be és várom, hogy valamelyikőjük nyisson ajtót, ami pár perc múlva meg is történik és Louis-val találom szembe magam.
- Liam? - kérdezem köszönés nélkül.
- Miért mindig rajtam keresed Őt? - kérdezi tetetett sértődéssel. - Akár mikor meglátsz, mindig Liam az akit keresel. Kezdem elnyomva érezni magam. Tudod rohadtul fáj, hogy Őt jobban szereted mint engem. Úgy érzem, hogy velem már nem is törődsz. - kezdi sajnáltatni magát. A lehető legkomolyabb arccal bámulok rá. Most sajnáljam meg? Hatódjak meg? Nem fog összejönni. Mind a négyüket pontosan ugyan úgy szeretem és utálom. Ez van.
- Carly retadráltnak tartja Liamet és inkább Niallel jönne össze. - magyarázom gyorsan türelmetlenül. - Liam pedig kicsit sem erőlteti meg magát, hogy megszerezze magának a csajt. Szóval valahogy össze kell hoznunk Őket, miközben Niallt meg vissza kell fognunk ha nem akarjuk azt, hogy elszúrja az egész akciót. Remélem tudod, hogy mi fog történni akkor ha apa nem tudja megszerezni az elnök vagyonát? - a kérdésem után a mutatóujjamat elhúzom a nyakam előtt. Igen, apa elfogja vágni a torkunkat.
- Beiratkoztam a foci klubba. - dicsekszik jókedvűen. Mindig is tudtam, hogy Lou imád focini csak sohasem tudta igazán űzni mivel apa nem engedte.
- Mi köze van a focinak Niallhez és Liamhez?
- Niall elméletileg imád focizni. Szóval ráveszem, hogy iratkozzon be. És a sok edzés mellett már nem lesz annyi ideje, úgyhogy nem tudja majd állandóan Carlyt követni. - magyarázza.
- Niall követi Carlyt?
- Niall betegesen rajong érte, és nem is akarja visszafogni magát. - most már tuti, hogy elkapom és bezárom valahova addig, míg Liam el nem végzi a munkát. - De én mentem, ugyanis edzésem lesz - paskolja meg az arcom. - Amúgy Liam alszik. - nyitja ki az ajtót és rögtön meg is látom a bátyámat a párnák között.
Elbúcsúzom Louistól és belépek a szobába az ajtót pedig gondosan visszacsukom. Próbálok nem foglalkozni a hatalmas rendetlenséggel, csak azzal foglalkozom, hogy épségben eljussak Liam ágyáig.
- Liam! - szólítom meg. Válaszadás képpen csak egy morgást kapok. Nincs idegzetem ébresztgetni Őt, így egy ügyes mozdulattal elkapom a fülét majd kicsit sem kedvesen szorítom meg és kezdem el felfele húzni. Természetesen rögtön felébred.
- Te teljesen megőrültél? - szabad kezével próbál elnyömni, de nem jön össze neki. - Letéped a fülemet!
- Most gondolj bele, hogy az hogy fog fájni ha apa megtudja, hogy helyetted Niall jött össze az elnök lányával, Te pedig elvéreztél és nem szerezted meg a pénzt ami miatt majmot kell magunkból csinálni! - és elengedem a fülét Ő pedig visszaesik az ágyra.
- A csaj utál engem! - mondja határozottan.
- Mert nyomi vagy. - vágok vissza. - Miért vagy zavarban előtte? Utálja ha valaki zavarban van előtte.
- Talán azért mert még soha nem kellett csajoznom - kezdi el maszírozni a fülét. És már megint itt tartunk. Tudom, hogy soha nem kellett csajozni. - A lányok amit meglátnak rögtön húzzák is le a bugyijukat. - teszi hozzá egy önelégült vigyor kíséretében. - Ráadásul Ő még az elnök lánya is. Most gondolj bele, hogy mi lenne akkor ha összetörném a szívét. Az apja élve eltemetne.
- Soha ne emlegesd előtte, hogy ki is Ő valójában. Nem szereti ha valaki csak azért van a közelében mert Ő az elnök lánya.
- Ebben mi a ciki? Én büszke lennék rá.
- Carly nem szereti és kész - ülök le az ágyra. - Imádja a rózsákat.
- És? - amikor meghallom a kérdését fejbe csapom, Liam pedig feljajdul. - Ó, adjak neki rózsát? - mekkora zseni.
- Szereti a verseket is.
- Bocsi, de nem szeretem Őt annyira, hogy írjak hozzá valamit.
- Pedig muszáj lesz. Méghozzá egy dalt fogsz hozzá írni, amit majd eljátszol neki az őszi szünet alatt mikor haza megy. Szerenádot fogsz adni neki a szobája ablaka előtt. - egy Rómeó veszett el bennem.
- Kizárt dolog. Nem csinálok bolondok magamból. - ellenkezik.
- Hidd el, ennél nagyobb bolondot már nem fogsz tudni csinálni magadból. - nevetek fel, Ő pedig felháborodva játékosan meglöki a vállam. Első lépésnek ez a tervem nem is olyan rossz...

|| Chapter 13 :-Béna helyzet ||

Heyy!! Mivel elég sok komit kaptam, és mivel az előző rész egy kicsit rövid volt úgy gondoltam, hogy ma fel is teszem a friss részt :DDD Ki örül? Talán aki nagyon örül az még nyomot is fog hagyni maga után, én pedig még a héten teszek fel friss részt ;D hmm, mit szóltok hozzá? tudjátok engem a sok komival nagyon könnyen meg lehet venni és akkor írok mint az állat xD szóval komizniiiii

- Arra gondoltam, hogy talán megismerkedhetnél a tes...haverjaimmal - egy átbeszélgetett éjszaka és délután után úgy gondoltam, hogy ideje lenne megemlítenem a tesóimat, ha azoknak már eszükben sincs ide tolni a pofájukat. Pedig elméletileg Liamnek már rég azzal kellene elfoglalnia magát, hogy Carlyval flörtöl. És Ő mit csinál? Fogalmam sincs, Amióta megkaptuk a szobákat még csak a színét sem láttam, úgy ahogy a másik három majomnak sem. Kezedem úgy érezni, hogy ezt direkt csinálták mivel tudják, hogy mennyire nem akartam az elnöki lánnyal egy szobába kerülni. Csak történetesen elszámították magukat. Helyesbítek saját magamat számoltam el. Igen, ugyanis nem számítottam azzal, hogy Carly majd ennyire jó fej lesz. Mondanom sem kell, hogy engem rögtön meggyőzött azzal mikor a barátnőjének nevezett. Értitek, rögtön lánynak nézett! Ilyen dolog már nagyon rég történt velem és tök klassz érzés, hogy valaki végre nem srácnak néz. Mellesleg nem csak ezért lopta magát a szívemben. Minden állításom hazugság volt róla. Kicsit sincs elszállva magától. Egy csomót lehet vele beszélgetni és szívesen meghallgat. Jó lenne neki kiönteni úgy isten igazából a szívem. De nem tehetem. Ha elmondanám neki a bajaimat akkor az igazat is megtudná a családról. Tuti, hogy nem akarna barátkozni velem többet ha rájönne arra, hogy egy bűnöző vagyok. Erről ennyit. Csak a játék kedvéért vagyunk úgymond barátnők. Valójában soha nem lennénk azok ugyanis nem akarna velem barátkozni. Ez csak egy feladat a sok közül. Az én feladatom pedig az, hogy Liam közelébe nyomjam, nem pedig az, hogy életreszóló barátságot kössek vele. - Szerintem jól kijönnél velük és még több barátod lehetne akiket nem érdekel, hogy ki az apád. - az éjszaka alatt szinte mindig oda jutottunk, hogy mennyire nem szereti azt, hogy az emberek csak az apja miatt kedvesek vele. Ha nem lenne az apja akkor Rá senki nem lenne kíváncsi. Ezért most elhatározta azt, hogy csak olyan emberekkel köt barátságot akiket nem érdekel, hogy Ő az elnök lánya. Azonban ilyen embereket rettentő nehéz találni.
- Kik ezek a rejtélyes haverjaid? - fordul el a tükörtől majd kérdően pislog rám. Úgy negyed órája pontosan ugyan abban a pózban állt a tükör előtt, miközben az arcát simogatta ami szinte ugyan úgy néz ki mint mikor a tükör előtt állt. Ez, hogy lehet?
Azonban a kérdésére nem tudok válaszolni mivel azzal vagyok elfoglalva, hogy az arcát bámulom. - Miért álltál olyan sokáig a tükör előtt, ha az arcod pontosan úgy néz ki mint mikor oda álltál? - ráncolom össze a homlokomat kérdően. Nem vagyok a sminkelés szakértője. Sőt, életemben most láttam valakit sminkelni ilyen közelről. - Amúgy a kérdésedre a válasz, négy srác akik néha napján idióták, de képtelenség őket nem szeretni. - mosolyodom el ahogy a tesóimra gondolok. Jobb ha már előre felkészítem Carlyt mielőtt a fiúk közelébe engedem. Soha nem tudni, hogy mit forgatnak a fejükben.
Carly leül az ágyára, majd elkezd engem bámulni. Kellemetlenül kezdem el érezni magam, ugyanis a pillantása megrémít. Lehet, hogy nem tetszik neki az amit a fiúkról mondtam? Talán túl durván fogalmaztam és most megrémítettem.
- Azt mondod, hogy csak fiú barátaid vannak? - kérdezi töprengve mire én aprót bólintok. - Rajtuk kívül soha nem is voltak más barátaid? Vagyis lány barátnőid? - nemlegesen megcsóválom a fejem. Mi ebben olyan különös? - Ó, ez akkor választ ad minden kérdésemre. - mosolyodik el majd ismét feláll és visszasétál a tükörhöz és engem is magával húz.
- Ugye tudod, hogy fogalmam sincs, hogy miről beszélsz?
- Menjünk a barátaidhoz - mondja határozottan. Ilyen hirtelen látni akarja Őket? Eddig úgy tűnt, hogy nem is akar oda menni. Most meg, menni akar? Furcsa egy lány. Furcsább mint én vagyok. Persze szó nélkül hagyom az egészet. Intek a fejemmel, hogy kövessen és elindulunk Liam és Louis szobája felé.
Kicsit sem vagyok meglepődve, hogy mikor arra a folyosóra érünk ahol a szoba található, az ajtó mögül hatalmas kiabálás szűrődik ki. Én nem vagyok rajta meglepődve ugyanis Liam már tegnap vázolta a helyzetet. Nem csalódtam Louisba. Mégis reménykedem benne, hogy mikor kopogás nélkül benyitok, abbahagyják a verekedést. Azonban tévednem kell.
Liam Louis hátán van miközben a fiú nyakát szorítja aki azon vagy, hogy tudja lelökni magáról öccsét. Őszintén ez, hogy sikerült Liamnek? És, hogy bírja el Louis Liamet ilyen hosszú ideig? Már nem azért, de Liam sokkal erősebb mint Louis. Louis olyan kis apró, mégis Ő az aki egy szempillantás alatt veri agyon Liamet. Érdekes.
A küszöbön állok meg majd szemforgatva lépek be a szobába, de a két majom még ezt sem vette észre. Továbbra is csak ordibálnak. Carly mellém áll és szörnyülködve húzza el a száját. Úgy néz ki mint aki még soha nem láttott embereket verekedni. Szegény. Szörnyű élmény lehet ilyet végig nézni. Neki szörnyű, nekem vicces. Szét sem szedném a bátyáimat ha Carly nem lenne velem. De velem van, sajnos. Így nem nézhetem azt vigyorogva ahogy Louisék kinyírják egymást. Szemétség.
- Khmm! - köszörülöm meg a torkom és a biztonság kedvéért még tapsolok is, hogy tényleg meghallják azt, hogy nincsenek már egyedül. Liam rögtön hátra pillant és abbahagyja a kapálódást amit Louis kihasznál és egy adott pillanatban lelöki magáról öccsét. Liam nem számít rá így a padlóra kerül pontosan Carly elé. - Befejeztétek? Vagy talán még jobban meg akarjátok ilyeszteni ezt a szegény lányt? - karolok bele Carlyba. Louis elismerően bólogat és elmosolyodva int egyet. Liam pedig...nos Ő csak bámulja a lányt egészen addig míg lábammal megnem bököm a testét, hogy csináljon már valamit. Csakis Liam miatt vagyunk most itt. Ezt a lépést neki kellett volna megtennie, vagyis Liamnek kellett volna Carly után jönnie.
- Most találkozunk először, de én máris a lábaid előtt heverek. - szólal meg Liam, de aztán rájön, hogy kimondva ez az egész nem is hangzott olyan jól. Ha ezt most flörtölésnek szánta akkor eléggé béna volt. Ettől Carly tuti, hogy nem fog a karjai közé zuhanni. Sőt ahogy az arckifejezését elnézem inkább messzire menekülne innen.
- Megütötted magad? - kérdezi aggódva a lány.
- Te ütötted meg a szívemet a szépségeddel. - ezt nem hiszem el. Tényleg nem hallja magát? Liam ez tök gáz! Legszívesebben felpofoznám, hogy hagyja ezt most abba. Ez a viselkedése túl sok.
- Biztos, hogy jól érzed magad? - Carly pedig akkor ezek szerint azt hiszi, hogy a fiú megütötte a fejét mikor elesett. Még jó, ugyanis ha tudná, hogy Liam teljes mértékben komolyan gondolta a megjegyéseit, akkor szerintem simán elbőgné magát. Ha nem ismerném Liamet, azt hinném, hogy életében most flörtölt először lánnyal. De természetesen ez lehetetlen, hisz egy csomó barátnője volt akiket személyesen ismertem.
- Szerintem pedig nagyon is megütötte a fejét a padlóba - szólok közbe kellemetlenül.
- Nem ütötte Ő meg semmiét. Alapjába véve is ilyen idióta, csak most még zavarban is van szóval ezért viselkedik ilyen hülyén. - és mielőtt Liam bármit tudna mondani, Louis lehajol és a pólójánál fogva húzza fel öccsét a padlóról, akinek az arca annyira vörös mint a paradicsom. Oké ez már nekem is kínos. - Amúgy én Louis vagyok. Louis Tomlinson - nyújtsa a lány felé a kezét, aki kissé bátortalanul, de elfogadja és be akarna mutatkozni, ám Lou felemeli a kezét és ezzel belé fojtsa a szót a lányba. - Hagyd a bemutatkozást ugyanis tudom, hogy ki vagy, Carly.
- Ó. - most Carlyon a sor, hogy zavarba jöjjön.
- Én pedig Liam vagyok - túr a hajába. Carly bólint és semmi mást nem csinál. Még csak rá sem néz a fiúra. Most azért nem néz rá mert zavarba jött Tőle, vagy pedig azért nem néz rá mert máris elege van a fiúból? - Bocs az előbbi kis incidensért, de szerintem tényleg beverhettem a fejem, szóval remélem nem vettél komolyan és kezdhetjük előről a dolgot - hadarja el egy szuszra a mondandóját, Carly pedig tátott szájjal figyel és próbálja megérteni amit a bátyám mondani akar. Tuti, hogy nem sikerült neki. Liam beszédjéhez napok kellenek még valaki megérti mikor hadar. - Amúgy tényleg szép a...hajad. - bókol. Szép a haja? Ha az ajtó nem nyitódott volna ki ismét, és Harry meg Niall nem jelent volna meg a szobában akkor tuti, hogy rávetettem volna magam Liamre amiért ekkora fasz.  Nem csoda, hogy Carly kezd félni tőle. Én is félnék a helyében. Tényleg úgy viselkedik mint egy nemnormális akinek kihagy az agya.
- Hát itt van a szexi kis cicuskaaaa - kiált fel Harry vigyorogva és széttárja a kezeit majd elindul Carly felé. Tudom mi a terve. Meg akarja Őt ölelni majd megpuszilni és véletlenül valahogy az ajkára nyomni egy csókot. Na ezt most tuti, hogy nem fogja megcsinálni. Így ahogy megindul Carly felé, én egy tökéletes pillanatban kinyújtom a lábam amit Harold nem vesz észre és megakad benne majd arcal a padlóra esik. Nagy nehezen sikerül rám néznie mire én ártatlanul vállat vonok. Feláll, de eszébe sincs többé Carly felé fordulni. Szerencsére.
- Szeretnék elnézést kérni a barátaim modara miatt. Tudod gőzük sincs róla, hogy hogyanis kell egy iskolában viselkedni - kezd el magyarázkodni Niall. Na már csak Ő kellett ide. - Niall vagyok. - nyújtsa a kezét, majd mikor Carly oda nyújtsa megpuszilja a kézfejét és ezután hosszú másodpercekig szorítják egymás kezét és bámulják egymást. Félreérthető jelenet, és erre Carly is rájön ugyanis hirtelen elengedi a szőkeség kezét.
- A kedvenc chipsem van a kezedben. - szólal meg vékonyka hangon Carly és Niall kezére bök amiben tényleg egy chipszes zacskó található. Nem meglepő.
- Tényleg? - kérdez vissza Niall és felemeli a zacskót, hogy jobban látható legyen. - Ezt a véletlent. Nekem is ez a kedvencem. - ennél átlátszóbb dumát már rég hallottam. Milyen különleges, hogy pont ugyan az a chips volt nála amit Carly szeret. Az még érdekesebb, hogy Niall is ezt imádja. Különös, ugyanis soha nem tudtam, hogy Niallnek van valami kedvenc kajája, ő minden evő, mindent imád. Nem lepődnék meg rajta, ha Niall kinyomozta volna azt is, hogy Carlynak mik a kedvenc kajái. Miért van olyan érzésem, hogy Niall tervez valamit?
- Te vagy az egyetlen aki ezt mondja. Akiket ismerek mind utálják. - lelkendezik Carly.
- Bele sem merek gondolni, hogy miféle emberekkel vagy Te körülvéve. Ezt a chipszet lehetetlenség nem szeretni. - magyarázza tovább Niall, Carly pedig szó szerint issza a szavait.
- Csupa olyan egyénnel akik nem értenek meg. - sóhajt fel Carly.
- Átérzem a helyzeted. - simogatja meg a vállát Niall. Remélem csak a szemeim kápráznak és Carly nem pirult el valójában. Ó, de mégis. És erre Ő is rájön mivel zavartan a füle mögé tűr egy tincset.
- Mennem kell. Találkozóm van Jamesel. - néz rám Carly.
- James? - a kérdés egyszerre zendül fel Niall és Liam szájából. Én is kíváncsi lennék, hogy ki az a James.
- Ő az igazgatónő unokája és egyben a diáktanács elnöke. Sokat fogtok vele találkozni, ugyanis próbál jó viszont ápolni a diákokkal, meg aztán Ő az egyetlen aki egyenruhát visel. - magyarázza mosolyogva Carly. Oh szóval ez az a James aki beszólt Liamnek tegnap. Ahogy elnézem a lány szinte rajong érte.
Azonban a kis meséje után senki nem szól semmit, így elköszön és elmegy, mi pedig öten maradunk.

- Niall Te mi a faszt csinálsz? - az ajtó éppenhogy csak becsukódott a lány után Liam máris rögtön Niallt vette elő aki az egyik ágy szélén ült és csendben lakmározott magának. Boldog volt ami nem jó. Carlyval szemmel láthatóan megtalálták a közös hangot. De hát Liamnek kellene Niall helyében lennie.
- Miért? - kérdezi ártatlanul Niall.
- Flörtöltél Carlyval! - válaszolja Liam idegesen. Ha engem kérdeztek az a legnagyobb baja, hogy nem tud bele törődni abba, hogy Carly figyelmen kívül hagyta a bókjait. Liam ma rendesen elvérzett.
- Én csak beszélgettem vele - kéri ki magának Niall. - Nem tehetek arról, hogy bejövünk egymásnak.
- De Te nem jöhetsz be neki! Nekem kell bejönni Neki. - dobbant egyet a lábával Liam.
- Ha így folytatod Te soha nem fogod tudni magad szédíteni ugyanis messziről ki fog kerülni a sok bénázásod miatt - szólok közbe és ahogy beszélek úgy közben elkezdem nézegetni a körmeimet. - Szép a haja? Most őszintén Liam, ez honnan jött? - kérdezem értetlenül és végre ránézek.
- Fogalmam sincs - válaszolja egyszerűen. - Tudod Oli, soha nem kellett flörtölnöm egy lánnyal sem. Álltalában a csajok futkosnak utánam, és nem én utánuk. Így gőzöm sincs, hogy mit kell csinálnom most. - ezt ha nem mondja esküszöm hülyén halok meg. Amatőr.
- Louis? - fordulok legidősebb bátyám felé. - Esetleg valami jó csajozási tipp? - vicces, hogy ennyi fiú és életükben nem csajoztak még rendesen. Hülye hírnév. Mindent megkapnak harcolás nélkül.
- Én csak megdugom Őket, utána búcsút intek. - mondja egyhangúan. Valahogy nem számítottam Tőle másra.
- Harry? - nézek rá legkisebb öcsémre.
- A csajok imádják az érzélgős fiúkat. Minél nyálasabbak annál jobban bele élveznek a bugyiukba. - ez nem is annyira rossz ötlet Harrytől. Sőt szinte zseniális. Már csak az a kérdés, hogy mit ért a nyálas pasik alatt.
- Nincs mese, holnap délelőtt végig kell nézned egy csomó tini filmet. Majd onnan merítünk valami ihletet - veregetem meg Liam hátát biztatóan. Ennél jobb ötletem nincs. - Te pedig - nézek Niall közé. - Maradj távol Carlytól és inkább Liamnek segíts, ugyanis ha még mindig nem esett volna le ez egy feladat amit teljesítenünk kell ha nem akarjuk azt, hogy apa megöljön bennünket amiért elszúrtuk. - hangom éles és kicsit sem érdekel ha összetörik a szíve. Niall ezzel a viselkedésével az egész akciót képes lenne elszúrni, ezt pedig nem engedhetem...

|| Chapter 12 : - 222 - es szoba ||

Ehh, tudom nem lett valami hosszú rész, de ígérem jövő hét elején kapjátok is a frisset ;D azért mostanában nem kell olyan sokat várni a fejezetekre (lol) szóval örülnék neki ha nem csak két ember komizna :3 szóóóval egy kis aktivitást ha kérhetnék :DDDD 

Az apámtól kapott papírt szorongatom a kezembe amire pontosan le van írva minden adat. A kollégium folyosóin járkálok és minden egyes ajtó előtt megállok és számokat meg a neveket bámulom. A többieket már rég elveszítettem így teljesen magamra vagyok utalva. Olvasni és nézelődni rohadt nehéz egyszerre, ráadásul az egész épület olyan mint egy labiriuntus, és még ott vannak a diákok is akik a fél folyosót elállják, mivel mindenki az újoncokat bámulja. Szerencsére én valahogy eltűnök közöttük amit kifejezetten nem is bánok. A tömeg valahogy nem szeret engem, és én sem a tömeget. Lassacskán haladok a folyosókon és közben próbálok ügyelni arra, hogy nehogy véletlenül valakinek neki menjek. Nem szeretném felhívni magamra a figyelmet.
Ismét egy kanyar következik és egy ajtó ami előtt lassítok. Először a papírra nézek amit apám adott és amin a szoba szám szerepel vagyis a 222-es, majd az ajtóra amire arany számokkal van pontosan ugyan ez a szám bele vésve.
Kezem már a kilincsen van mikor hátulról valaki meglöki a vállam és Liammel találom szembe magam. - Végre, megvan a szobám. - sóhajt fel és próbálná ellökni a kezem a kilincsről, de én inkább erőssebben szorítom. Mit beszél ez? Milyen szobája van meg? Ez az én szobám! Harryt röhögte ki, hogy nem tud számolni, de szerintem Liam meg olvasni nem tud.
- Liam Te komolyan ennyire vak vagy? - esküszöm tényleg fel kellene keresnie egy szemorvost, mert nem lát jól. Megforgatom a szemeimet, majd az ajtón lévő táblára bököm ahol az én nevem szerepel. - Gondolom nem téged hívnak Oli Scottnak. - ekkora idiótát.
- Itt az áll, hogy a 222-es szoba az enyém, vagyis pont az ami Carlyé is - nézi a papírt amit apa adott neki. Én is rápillantok a nyomtatott betűkre és tényleg az áll benne. De ha Övé a 222-es szoba akkor miért az én nevem szerepel az ajtón lévő táblán, Carly Simsoné felett?
Carly Simson neve van az én nevem felett? Oké itt tuti, hogy valami hatalmas tévedés van. Engem nem tehettek egy csajjal szobába! Ráadásul nem pont vele. Apánk terve szerint nekem csendben meg kell húznom magam, és csak a csaj barátjának kell tetetnem magam aki néha napján szól pár jó szót Liamről. Igazából még csak Carly közelébe sem mehetnék és, hogy őszinte legyek nem is akarok. Nem jövök ki valami jól a lányokkal. Egyszerűen képtelen vagyok lányosan viselkedni. Még csak témám sem lenne vele.
- Szerintem itt valami tévedés történt - mondom komoran töprengve. Nem hiszem, hogy ez apa műve lenne. Nem nekem kell felszednem Carlyt hanem Liamnek. Ezért is kell egy szobába lenniük, hogy egy csomó időt tölthessenek együtt. - Én nem leszek egy csajjal szobán. - csóválom a fejem hevesen. Ki van csukva. Képtelen lennék a csajos dumáit hallgatni, vagy együtt járkálni klotyóra mint ahogy a lányok viselkednek. Sőt még attól is rosszul lennék ha azt kellene néznem ahogy naponta ötszázszor öltözködik át meg sminkeli ki magát.
- Megkeressük a kollégium vezetőségét és majd Ők eligazítnak. - mondja a legészszerűbb magyarázatot. Miért mindig velem történik valami? Miért mindig én szívom meg. Unom már, hogy állandóan nekem kell játszanom a bajba jutott kislányt.
A cuccainkat a folyosón hagyjuk és úgy indulunk meg valamerre. Az igazgatóság irodája a földszinten található amit könnyen megtalálunk ugyanis hála Liam népszerűségének a lányok rögtön a segítségére sietnek. Ennyi buta liba egy helyen. Mert aztán tuti biztos, hogy egy ilyen aprócska kis segítség miatt Liam majd megdugja őket. Agyatlan picsák. Hogy lehet így viselkedni lány létükre? Vagy itt mindenkinek ekkora fasz hiánya van? Vagy csak a tesóim váltsák ki belőlük ezt a viselkedést? Igen, mert nagyon menő egy énekessel dugni.
Ennél már csak az a jobb, hogy az igazgatóság irodája előtt álló diákok rögtön utat engednek mikor meglátnak minket. Liam csak hálákodik én pedig szorosan mögötte haladok és szinte elveszek. Én is ilyen népszerűségnek örvendenék ha apa engem is betett volna a One Directionbe.

- Új diákok és rögtön panaszt jönnek tenni - az idős hölgy aki az igazgató székben foglal helyet kicsit sem örül annak, hogy minket lát. És nem is akarja leplezni a nemtetszését, ami furcsa. Pont azért kellene kedvesnek lennie velünk mert újak vagyunk. Itt senkit nem érdekel a diák véleménye? Szóval mindent el kell tűrnünk szólás nélkül? Na azt leshetik. - Igazgatói pályafutásom során még nem találkoztam ilyen helyzettel. Voltak panaszok nem is egyszer, de soha nem rögtön pár órás ittartózkodás után. - hörtyen fel és szemüvegét a feje búbjára nyomja pontosan a madárfészekhez hasonlító kontya elé.  Talán azért nem volt még ilyen panasz helyzet pár órás ittartózkodás után mivel eddig még senkinek nem rontották el a szobáját.
- Most sem lenne panaszra okunk ha ne nem basz...rontották volna el a szobabeosztásokat. - válaszolok csípősen illedelmesen. Hallotátok ez? Nem beszéltem csúnyán, hála Liamnek aki óvatosan megbökött mikor meghallotta, hogy a 'b' betűs szót készülök kimondani. Ez mégis csak egy egyetem kollégiuma, szóval nem beszélhetek csúnyán az igazgatónővel. Aha, minden szép és jó, csak történetesen én nem önmagam miatt vagyok itt. Soha nem vennének fel egyetemre ha magamat kellene adnom és nem hamis papírokkal meg adatokkal futkároznék.
- Kikérem magamnak és a kollégium vezetőinek, hogy mi soha nem rontuk el semmit! - csap az asztalra felháborodva mire én egy kissé megugrom. Milyen kis heves nyanya. Velem azt nem vetetik be, hogy soha semmit nem rontanak el. Elhiszem, hogy egy elit iskoláról beszélünk meg minden, de azért Ők sem tökéletesek mindenben.
- Akár mennyire is rossz ezt mondanom, sajnos most elrontottak valamit - szólal meg csendesen Liam. Ezt a nyálas szövegelést. - Véletlenül a tes...akarom mondani ezt a személyt is pontosan abba a szobába osztották be ahova engem. És ez így nem jó ugyanis nekem kell Carly Simsonnal lennem egy szobában. - majdnem azt mondta rám, hogy a tesója. Majdnem elszólta magát. Gyerünk Oli ne röhögd pofán a tökéletes Liamet aki mindenre oda figyel. Hogy állt volna a nyanya szája ha a tesójának mondott volna. Ode lett volna az akció.
Az igazgató nő visszanyomja a szemüvegét a helyére és a számítógépjében kezd el matatni. Alig telik el pár másodperc ismét ránk emeli tekintetét. - Úgy látom, hogy nincs semmiféle tévedés a szobabeosztásban - mondja nyersen. Nincs tévedés? De van tévedés. Nem nekem kell Carylval lennem egy szobában. Ez így rohadtul nem jó.
- Most mondtam, hogy nem engem osztottak be Carlyval egy szobába, amikor én úgy tudom, hogy direkt el volt intézve. - Liam hangja már kicsit sem nyugodt. Mit fog kapni apától ha megtudja, hogy rögtön az első feladatok elszúrta.
- Fiacskám tudhatná, hogy egy kollégiumban nem teszünk két ellenkező nemet egy szobába! - hoppá, akkor most mivan azzal a dumával amit Niall lenyomott mikor megérkeztünk, hogy itt nem számít az ha egy csaj meg egy pasi egy szobában vannak mivel ez egy egyetemi kollégium?
- De akkor hol az én szobám? - kérdezi lesápadva Liam.
- Ugye most csak szivatnak? Én nem akarok azzal a lánnyal lenni egy szobában! - dobbantok egyet a lábammal.
- A maga szobája a 222-es - bök felém. - Mr. Payne a maga szobája pedig a 199-es, ahol is Louis Tomlinsonnal fog közösködni. - akaratom ellenére is felhorkantok mikor meglátom Liam falfahér arcát. Ő és Louis egy szobában? Még bele gondolni sem merek, hogy mit fognak ezek ketten ott leművelni. - És ha most megbocsájtanak, más dolgom is van mint a maguk figyelmetlenségével foglalkozni. - és azzal székjével együtt elfordul majd az ablakon kezd el kibámulni.
Gyorsan megfordulok és elindulok az ajtó felé és most Liam az aki szorosan utánam rohan. Az ajtó be sem csukódik és rögtön fájdalmasan felnyögök és az igazagtóság irodájának az ajta melletti lévő falba kezdem el verni a fejem, miközben Liam meg leül a padlóra. Én és Carly? Az elnök csemetéje? Hát mi ez már? Maga a katasztrófa.
- Tudod mi lesz ha nekem Louisval kell közösködnöm hónapogik? - emeli fel rám a fejét. - Először a hajam fog rejtéjes módon eltűnni. Majd az ujjaim. Végül nem lesz kezem, majd lábam. Utána pedig teljesen megszűnök létezni. - a térdére dönti a fejét. - A temetésemen kérlek Te mond a búcsúbeszédet. Ne felejtsd el elmondani azt, hogy mennyire jóképű voltam és izmos. - ez hülye. Louisval közösködni tényleg katasztrófa, de inkább Őt választám Carly helyett.
- Inkább Louis mint Carly. - válaszolom és elemelem a fejem a faltól.
- Én és Louis egy szobában az olyan mintha Te meg én egy szobába lennénk zárva egy napra...reggelre tele lennék harapásnyomokkal. - elmosolyodom. Imádom Őt harapdálni. Mindig ha összeverekedünk akkor én agyonharapdálom, ugyanis tudom, hogy rühelli és nagyon fáj neki. Nem egyszer sírt már mikor megharaptam. Sőt ha jól tudom, valahol a testén még ott virít a harapásnyomom is.
- De hát Louis nem is szokott Téged megharapni. Szóval nem kell ilyentől tartanod. - veregetem meg a fejét.
- Igazad van, harapni nem szokott csak agyonverni ok nélkül - rántja meg a vállát. - Unatkozik? Verjük meg Liamet. Rossz kedve van? Verjük meg Liamet. Vége lett a kedvenc sorozatának? Verjük meg Liamet. - és ez tényleg igaz. Louis mindig Liamen vezet le mindent. Akkor is megveri ha nincs rá oka. Élvezi mikor agyonverheti az öccsét.
- Nem ülünk a folyosó padlóján. Tiltja a szabályzat. - egy srác szól rá Liamre miközben elhalad mellettünk. Elég volt csak egy pillantást rávetnem rögtön leesett, hogy tuti valami diáktanács elnök lehet. Az öltönye erről árulkodott és a testtartása is.  Kiváncsi lennék erre a szabályzatra. Szóval nem ülhetünk a folyosó padlóján. Miért nem? Mi ebben akkora bűncselekmény? Talán véletlenül valaki eleshet így bennünk, vagy mi?
- Ez egy kollégium vagy valami kibaszott börtön? - meglepetten bámulok Liamre aki kicsit sem zavartatja magát, hogy beszólt egy olyan személynek akit még csak nem is ismer. - Mert az aztán ám rohadt nagy szabály sértés ha valaki a padlón ül. Hűha, jelents fel és csukass börtönbe.
- Igen jelenteni is fogom az igazgató tanácsnak és gondoskodom róla, hogy kapj valami büntető munkát. Mondjuk a konyhán - a srác még csak arra sem hajlandó, hogy hátra forduljon. Csak a léptein lassít, de hangját így is tisztán lehet hallani. - És ott miközben mosogatni fogsz énekelhetsz a piszkos edényeknek meg kanalaknak. - Liam hirtelen feláll és a fiú után akar menni, de sikerül idejében visszahúznom, így végig nézheti azt ahogy a srác nevetve tovább megy. - Kinyírom ezt a kis köcsögöt.
- Dehogy nyírod. - mondom unottan.
- A faszom tele van ezzel az egész helyzettel pedig az akció még el sem kezdődött úgy igazán. - és mielőtt bármit tudnék szólni magamra hagy. Hát köszi, ne is kérdezd meg, hogy esetleg nem e akarok veled menni. Bunkó.
Magamban morogva indulok vissza a 222-es szoba felé. Liam cuccai már eltűntek az enyémek mellől. Nagy nehézségek árán sikerül az összes bőröndömet megfognom, majd izgatottan nyomom le a kilincset és nyitom ki az ajtót. Fehér szoba, két faágy, íróasztal, két szekrény. Mintha egy kórházban lennék. Nem is, inkább mint egy elmegyógyintézetben. Szörnyen rideg és kicsit sem otthonos. A két ágy a falnak van nyomva egymással szembe. Az asztal az ablak előtt van, ami már most tele van rakva cuccokkal, úgy ahogy az egyik ágy is.
- Biztos Te vagy Oli Scott - a bőröndjemet elengedem és a szekrényekhez fordulok. Carly Simson komolyan bemászott a szekrénybe? Vagy mit csinál pontosan? Fogalmam sincs. - Úr Isten, de örülök neked! - mielőtt bármit tudnék csinálni felém rohan és megölel. Nem ölelem vissza. Sőt az egész jelenet tök abszurd. Engem nem szoktak csak úgy megölelni, ezért nem is tudom, hogy ilyenkor mit is kell ponotsan csinálni. - Végre közösködnöm kell valakivel valamin. - enged el majd tapsikol együtt.
- És Te ennek örülsz, hogy egy vadidegennel kell lenned egy szobában? - kérdezem értetlenül. Ebben már mi a jó?
- Ki itt a vadidegen? - kérdez vissza értetlenül. Válaszadás képpen magamra bököm. - Ó, Te nem vagy vadidegen. Te Oli Scott vagy az egyetlen barátnőm. - barátnő. Azt mondta rám, hogy barátnő és nem azt, hogy barát. Oda tette, hogy nő. Szóval nem nézett el pasinak. Oké visszaszívok mindent amit eddig rá mondtam. Nem is annyira vészes ez  az elnöki poronty...

|| Chapter 11 : - Akció kezdete ||

HeyHo! Új hírem van :3 Elkezdtem fordítani egy angol blogot amit képzeljétek el, hogy nem Liames xD Baszki mekkora csoda ez, ugye? :D Hát a történet Louisos ( mily meglepő xD) és ezen a LINKEN olvashatjátok el :P nos igazából ez azoknak jó hír akiknek hiányzok mivel itt ritkábban írok, míg azon a Louisos meg gyakrabban ( csak most mivel nagyon elkezdtem most nyomatni az angolt, ugyanis jövőre szeretnék kimenni három hónapra Amerikába egy táborba dolgozni xD ) szóval nézzetek be és hagyjatok nyomot ott is meg itt is ;D

Oli 

- Tudjátok különleges dologra lettem ma figyelmes miközben pakoltam be a bőröndjeimbe - Liam meg sem kérdezi, hogy csatlakozhat e hozzám és Niallhez, egy ügyes mozdulattal felpattanik az asztalra majd onnan néz le ránk. Niall figyelembe sem veszi bátyánkat. Továbbra is a plafont bámulja komoran. Egész idáig azt hallgattam, hogy mennyire utálja most apánkat amiért nem Őt bízta meg azzal, hogy csábítsa el az elnök lányát. A kínján segíteni nagyon nem tudok, ugynis nincs az az erő ami képes lenne megváltoztatni apa tervét. Ha Ő eldöntötte, hogy Liam lesz az aki bolondot csinál a szegény lányból, akkor az így marad. Niallnek pedig bele kell törődnie akár mennyire is rajong a csajért. Mert rajong, nem szereti Őt szerelemmel. Ez olyan mint a több millió lány akik megvannak őrülve a tesóimért. Mind azt állítja, hogy szereti Őket, pedig nem. Megmagyarázhatatlan dolog megy végbe ilyenkor az emberben. Niallen is majd átmegy egy idő után. Kitudja lehet, hogy most jobban megismeri Carlyt és rájön, hogy igazából nincs is benne semmi szerethetnivaló, mivel a való életben tökre máshogy viselkedik mint ahogy a média mutatja Őt. Valami tuti van a háttérben ha ennyi évesen még mindig szingli és képes csak azért egyetemre járni, hogy bepasizzon. Pedig neki nem is kell napi szinten azzal megküzdenie, hogy mindenki pasinak nézi miközben Ő lány. - Az összes alsógatyám tűnik el már hetek óta. Most pedig érdekes módon mindet megtaláltam Niall bőröndjében. - jézusom, már Liamtől is kezdek olyan agyfaszt kapni mint Harrytől. Szerintem rohadtul senki nem kíváncsi arra, hogy tűnnek el az alsógatyái és, hogy ma megtalálta Őket. Nem hiszem azt, hogy Niall olyan hülye lenne, hogy felvenné a bátyja boxerét. Mondjuk ebben a családban semmi sem kizárt. - Mond csak öcsi, nincs valami mondandód a számomra? - és azzal meglendíti a lábát majd megrúgja a Szöszi térdét, aki mélyen kifújja a levegőt és a hajába túr.
- Igen Liam, én vettem el Őket - válaszolja Niall kicsit sem bánva. Liam szemei rögtön villámokat szórnak és ökölbe szorulnak a kezei. Niall már csak ilyen. Mindent bevall és ha kell magára vállalja a balhét, csak ne legyen veszekedés. Hogy tényleg most is Ő volt a hunyó, azt senki nem tudja. Lehet, hogy csak így akarja basztatni Liamet. - És mondok még valamit - csúszik előre a székén, Liam pedig a fülét hegyezi. - Az összesbe bele élveztem, csak azért hogyha vissza adom Őket neked, legyen valami emléked rólam - a szám elé kell kapnom a kezem ha nem akarom hangosan felröhögni. Így a tenyerembe röhögök, de mikor Liam paprikavörös arccal rám néz próbálom türtőztetni magam. - Kitudja, hogy mikor halok meg. Aztán a végén még semmi emléked nem maradna rólam, úgy mint ahogy anyáról sem maradt semmi. - teszi hozzá és nyugodtan összekulcsolja a kezeiet a mellkasa előtt, és a hatás kedvéért még a lábait is felteszi az asztalra pontosan Liam teste mellé, aki ezt mikor meglátja kicsit sem kedvesen löki le onnan az öccse lábait.
- Niall nem kell úgy tenned mintha jó kedved lenne - fordulok felé. - Mindenki tudja, hogy csak akkor beszélsz hülyeségeket mikor valami bántsa a lelked. - és ami a lelkét bántja az az akció aminek a főszereplője nem ő lett. - Hidd el pár hét múlva hálálkodni fogsz apának amiért Liamből csinált bábot. - veregetem meg öcsém hátát, de mikor ezt meghallja feláll és mérgesen elkezd járkálni a konyhába.
- Pár hét múlva csak rosszabb lesz! - mondja felháborodva. - Pár hét múlva ezek ketten összejönnek, nekem pedig azt kell bámulnom ahogy álmaim nőjét a bátyám csókolgassa és kúrogassa! Rohadtul nem leszek hálás apának amiért nem nekem adta a feladatot. - dobbant egyet a lábáva.
- Most úgy beszélsz mintha én kértem volna meg apát, hogy adja nekem ezt a feladatot - szólal fel Liam mérgesen. Csak a fejemet kapkodom a két testvérem között. A lényeg az, hogy Ők soha nem veszekednek egy csajon. Akkor most mit csinálnak? - Szerinted Niall én úgy nézek ki mint aki örül ennek az egésznek? - vonja fel az egyik szemöldökét. - Mert nekem aztán biztos minden álmom az volt, hogy flörtöljek egy olyan lánnyal, akit nem szeretek.Tudhatnád, hogy utálom mikor hazudnom kell valakinek. És most azt kell hazudnom, hogy fülig szerelmes vagyok egy balfaszba akinek az apja irányítja az életét. - oké, Liam jobban ki van akadva ez miatt az akció miatt mint Niall. És őszintén Liamet jobban sajnálom. Nem nekünk kell összefeküdnünk egy olyan lánnyal akit még csak a hátunk közepére sem kívánunk, hanem Neki. És mindezt úgy, hogy nem bukhat le mert akkor vége lenne a családnak. Mondjuk az én helyzetem sem rózsás. Carly bizalmába kell férkőznöm, vagyis a legjobb barátnőjének kell lennek. A gond az, hogy eddig még soha nem kellett barátkoznom lányokkal.
- Liam, lányokra nem mondjuk azt, hogy fasz. - csóválom meg a fejem reménytelenül bátyám naivitása miatt. Tudatlan. És mi megyünk egyetemre! Jó ha Harry tudja a szorzótáblát.
- Oké, akkor el kell hitetnem egy balpicsával, hogy szeretem, holott már most rühellem mint a szart pedig személyesen még csak nem is ismerem. - egészíti ki magát és mint egy kisgyerek felfújja az arcát.
- Carly egy angyal. - sóhajt fel Niall.
- Mondod úgy, hogy nem is ismered - forgatom meg a szemeimet. - Szerintem egy elkényeztett kurva akinek soha nem kellett megharcolnia semmiért, ugyanis apuci mindent elintézett neki. - húzom el a számat. Tuti, hogy igazam van. Hisz Amerika elnökének a lányáról beszélünk bitos, hogy irigylésre méltó élete lehet.
- Utálom az életemet. - fújtat mint egy macska továbbra is Niall, majd elvonul a konyhából.
- Pukkancs! - szólok utána pedig tudom, hogy már úgysem hallja. Viszont Liam még mindig itt van és tudom, hogy még mindig haragszik rám amiért tönkre tettem az ikerlányos éjszakáját. Azonban van egy rossz szokásom. Imádom Őt basztatni mikor elméletileg utál engem. - Na és milyen esküvőt tervezel Carlykával? - bököm meg az oldalát vigyorogva. Apa esküvőt is akar, szóval jobb ha már idejében elkezdjük a szervezkedést.
- Imádsz mások szenvedésén nevetni, ugye? - kérdezi bunkón. Válaszadás képpen csak egy hatalmasat bólintok mosolyogva, ártatlan szemekkel. - Még az esküvő előtt kicsinálom azt a balpicsát - morogja az orra alatt. Milyen gyorsan tanul. A gond az, hogy olyan szó, hogy balpicsa nem létezik. - Azt várhatja apa, hogy összeházasodom valaki olyannal akit rohadtul nem szeretek. Mindennek van határa. Az ügy érdekében nem szívesen, de megdugom. Mondjuk lecsukom a lámpákat és akkor nem kell látnom a pofáját. Csókolózást meg kibírom valahogy. Utána álmában megölöm. - egy ördögi vigyor terül szét az arcán. És ezt most mindet úgy mondja, hogy nem is ismeri a csajt, pont úgy ahogy Niall.
- Pedig szerintem az összes barátnőid közül, Carly lesz a legaranyosabb. - vonom meg a vállam és gondolok vissza a barátnőire. Na nem mintha nagyon lehetne azokat a lányokat barátnőknek mondani. Pár hétig boldogították egymást, utána valahogy mindegyikőjük dobta Liamet. Őszintén én sem lennék a barátnője. Liamnek eléggé furcsa a természete.
- Ha annyira aranyosnak találod, akkor miért nem egyezted le apával, hogy Te kapd meg a feladatot? - kérdezi idegesen. És már megint a témánál vagyunk. A testem dühhel telik meg mint mindig mikor pasinak hisz.
- Mert én l...- lány vagyok. Szeretném mondani, de nem merem ugyanis tudom, hogy csak elkezdene gúnyolódni mint azon mikor tamponért akartam elmenni üzletbe. Az is nekem kellett volna nem pedig apa csajának. De mivel Liam nem hitte el, így kamuztam. Nem veszekedek ilyen végett már. Ha ennyire hülye, hogy nem tudja megkülönböztetni a fiúkat a lányoktól, akkor nincs miről beszélnünk. - Megyek befejezem a pakolást, ugyanis három óra múlva indul a gépünk Washingtonba. - magyarázom és szó szerint elmenekülök Liam társaságából, ugyanis nem akarom azt hallgatni ahogy megaláz. Észre sem veszi magát. Komolyan a bátyám és fiúnak néz. Jézusom. Oké Harry, Niall és Louis is úgy viselkedik velem mintha pasi lennék, de Ők soha nem nyomják az orrom alá.

|||

- Nem hittem volna, hogy egyszer majd pont mi fogunk egyetemre járni. - Harry egy hatalmasat nyög mikor a kollégiumi épület előtt lerakja a bőröndjeit és végig néz a hatalmas területen. Én már azóta ezen csodálkozom amióta apa bejelentette, hogy egyetemre fogunk járni. Ráadásul egy olyan egyetemre ahova szinte senki nem kerül be, csak olyanok akik milliárdosok és nagyon okosak. Fogalmam sincs, hogy mit is keresünk akkor mi itt. Az életemet soha nem úgy képzeltem el, hogy majd egyetemre fogok járni kitudja, hogy meddig. Remélem Liamnek hamar sikerül elcsavarnia az elnök lányának a fejét. Egyáltalán apának, hogy sikerült elintéznie, hogy vegyenek minket ide fel? Annyi kérdés, és annyi megváloszolatlan válasz.
- Őszintén Harold, magunkon nem is csodálkozok annyira mint rajtad - dobálja le a cuccait Louis is járdára pontosan az öccse holmiai mellé majd megtörli verejtékező homlokát és az udvaron sétáló diákokat vizslatja. - Egyáltalán tudsz Te összeadni meg kivonni számokat? - fordul a fürtös felé kérdően. Harrynek még csak itt sem szabadna lennie. Alig múlt tizennyolc éves, nos egyetemre jár mint egy zseni. Bátyja kérdésére felháborodva bólint. - Oké, akkor mond meg, hogy mennyi 4892 könyv meg 8869 könyv? - húzza fel az egyik szemöldökét kérdően és sunyi mosolyt varázsol az arcára. Harry először meghökken, és a haját kezdi el piszkálni időhúzás képpen. Látszik rajta, hogy nagyon töri a buksiját, csak az a baj, hogy túl hosszú ideig. Louis már szólásra nyitja a száját mikor Harry szélesen elmosolyodik és megköszörüli a torkát, miközben Niall a telefonján nézi a végösszeget. Beszarok ha Harry összeadta pontosan.
- Egy könyvtár. - húzza ki magát büszkén Harry. Louisnak legszívesebben sírni volna kedve. Lényegében Harold nem mondott hülyeséget. Annyi könyv tényleg egy könyvtárnak felel meg.
- Ha téged nem vágnak ki rögtön holnap, akkor az azért lesz mert tudják, hogy agykárosult vagy és nem lehet rajtad már segíteni. - veregeti meg Louis Harry fejét. Van benne valami. Ha Harryt valaki meghallja beszélni azt rögtön rájön, hogy a sráccal valami nincs rendben. Igazából csak a fejében nincs rendben valami. De ez tök jó mert így mindig van min nevetnünk. Most gondoljatok bele, hogy mi lenne ha olyan természete lenne mint Liamnek.
- Engem csak az érdekelne, hogy apának hogyan pattant ki az agyából az az ötlet, hogy engem a kis rohadékkal tesz egy szobába - erről beszéltem. Liam már megint olyan szöveggel jön elő, ami totál eltér az eddigiektől. Az egész úton a mappákat olvasgatta ugyanis nem akarja azt, hogy valami rosszul süljön el.
- Ha nem vetted volna észre kedves Liam, ez egy egyetem - mutat végig a hatalmas épületen Niall csípősen. - Itt senkit nem érdekel ha egy kollégiumban a pasik meg csajok együtt vannak a szobában. - magyarázza bölcsen. Ezzel nem nagyon akarok egyet érteni. Pont azért kellene külön választani a két nemet mert ez egy egyetemi kollégium. Ígyis minden a bulikról, drogról, piákról meg a szexről szól. Eléggé beteg ötletnek tartom azt, hogy a pasik és csajok lehetnek egy szobában.  - A fél karomat levágnám azért, hogy egy szobában lehessek Carlyval. - kezd az agyamra menni már Niall ezzel a Carly rajongásávál.
- Akkor cserélődjetek fel. Senki nem venné észre a testcserét. - mondja halál komolyan Harry és erre a kijelentésére mindenki Liamet és Niallt kezdi el bámulni. Senki nem venné észre ha egymásnak adnák ki magát. Mert aztán tuti, hogy mindenki elhinné azt, hogy Liam Paynek hívják a Szőke hajú srácot, mivel tökre hasonlítanak. Sőt Niall hirtelen szőrt is növesztett magán. Vagy ezt most hogyan is gondolta Harry? - Niall mindenkinek Liamként mutatkozna be és neki kellene akkor összejönnie a csajjal - magyarázná még tovább is, ha Louis nem menne még közelebb hozzá és ütné pöcsön az öccsét. Van Isten.
- Szerintem menjünk be a kollégiumba, kérjünk eligazítást és utána kezdetét veszi az akció - szólalok meg csendesen.
- Végre egy jó ötlet. - mondja Liam és összeszedi a cuccait, majd elindulunk.
Egymás mellett haladunk a hatalmas udvaron miközben mindenki minket bámul. Szóval ilyen új diáknak lenni. Rossz. Utálom ha bámulnak. Mondjuk lehet csak azért bámulnak ennyire feltűnően mert megismerték a fiúkat? Még egy ilyen elit iskolába is eljutott a One Direction híre? Csodás, akkor ittis semmibe leszek véve, ugyanis eltörpülök a tesóim mellett.
- Ott egy picsa. Az is picsa. Az még nagyobb picsa...na te meg aztán oltári nagy picsa lehetsz - Louis az összes lányt megbámulja és motyog magában, de mivel mellettem sétál így tisztán hallom az értékelését. Szegény lányok, fogalmuk sincs róla, hogy mekkora szexállat fog a közelükben lakni. Fél év múlva egy csomó csaj fogja abbhagyni az egyetemet terhesség miatt. - Hát gyerekek jó sok picsával leszünk körbevéve - hümmög magának, pedig igazából senkit nem érdekel, pláne nem engem. Mégis hogy tudja így megállapítani, hogy ki a picsa? Szerintem azok a lányok akikre eddig rámutatott normálisak voltak és semmi picsás nem volt bennük. - Hölgyeim, készüljetek fel ugyanis Louis papa megérkezett és alig várja, hogy végig menjen a kínálaton. - dörzsöli össze a tenyereit és megnyálazza az ajkát.
- És erre a megjegyzásre ezek a lányok azt mondják majd, hogy egy  undorító disznó vagy akivel soha a büdös életben nem fognak akarni lefeküdni! - mondom elhúzott szájjal.
- Befejeztétek? - kérdezi Liam, mikor a kollégium épülete elé érünk és fordul felénk. - Ha átléptük ennek az ajtónak a küszöbét, könyörgöm engedjetek engem beszélni először, jó? Ha szerencsék van nem jönnek rá arra, hogy életünkben először most vagyunk ilyen helyen - muszáj ezt nekünk végig hallgatnunk? Unom már ezt a hegyi beszédet Tőle. - Életünk legnagyobb akciójára készülünk. Ha valaki bukik akkor húzza magával az egész családot is. Szóval ne hülyéskedjetek el semmit. Ha minden jól megy akkor apa talán végre büszke lesz ránk. - büszke ránk? Megéljük mi valaha azt a napot? Mindenesetre a szónoklata eléggé jó volt. Tényleg ügyelnünk kell mindenkre. Most nem ronthatunk el semmit, és szerintem nem is fogunk. Mi nekünk meglopni Amerika elnökét...semmit.

|| Chapter 10 :- Új feladat ||

Liam 

- Nem tudom Ti, hogy vagytok vele srácok, de én eléggé kényelmetlenül érzem magam ma valahogy Liam társaságában. - Niall a torkát simogatja miközben mindehova néz csak rám nem, vagyis az említettre. A szobában ülő másik három ember csak helyeslően bólogat és tényleg kerülik a pillanatot, hogy rám kelljen nézniük. Szemeimet annyira összeszűkítem amennyire csak tudom és úgy nézek a kisebb társaságra, miközben különböző kínzási módszerek játszódnak le a gondolataimban.
Kitépni Niall pár mellszőrzét amiket annyira félt. Ha megténném utána hónapokig zokogna amiért megfosztottam a hőn imádott mellszőreitől amiket oly sok hónapig növesztett.
Leborotválni Harold göndör tincseit amik az imidzsévé váltak. Alvás közben vinném véghez az akciót, utána lekameráznám a pillanatot mikor először tükörbe nézne, majd feltölteném a netre, hogy mindenki rajta tudjon nevetni. Harry utálja ha kinvetik, mindig elbőgi magát mikor valaki kineveti.
Betörni Oli szobájához és az összes féltve őrzött cuccát széttörném, majd bele feküdnék az ágyába és ott várnám meg míg bejön, majd nevetnék rajta, ahogy totál kikészüle attól, hogy bementem a lakatra zárt szobájába és mindenéhez hozzá nyúltam. Totál idegbajos lenne. Kikészülne, én pedig csak mosolyognék rajta.
Louis pedig, nos Ő utálja ha a média központjában van. Gyűlöli ha hülyeségeket terjesztenek róla. Örömmel indítanék el róla pletykákat, mint például azt, hogy imád kikezdenki a rajongóival akik aztán rendszeresen az ágyában végzik. Sőt pár lány már azzal is megvádolta a banda legidősebb tagját, hogy gyereket várnak Tőle. Szóval a média pár másodperc alatt azzal lenne tele, hogy Louis Tomlinson egy gyerekcsináló alkoholista.
Legszívesebben ezeket a dolgokat most tényleg megcsinálnám, ugyanis elárulva érzem magam, de mivel nem vagyok szemét a tesóimhoz, így egyik gondolatomat sem váltom valóra. De ez nem azt jelenti, hogy megbocsájtok nekik.
Louis és Harry ellopta előlem a két iker lányt! Azok a csajok rám vártak a szobámba. Én szedtem fel őket az üzletben. Miattam jöttek ide. Velem akartak szórakozni és nem a tesóimmal. Egyáltalán Louisék honnan tudták meg, hogy csajok vannak a szobámba?
Oh már tudom, biztos meghallották mikor Olinak könyörögtem, hogy adjon kölcsön óvszert. De a kis köcsögje nem adott, ráadásul még a hülyét is játszotta, hogy neki nincs szüksége olyanra. Aztán már miért ne lenne szüksége óvszerre? Könyörgöm, gondolom Oli is imád szexelni és rohadtul nem hiszem azt, hogy apa akar lenni időnap előtt. Én voltam a hülye, hogy ordibálni kezdtem vele, ha nem tettem volna akkor Niall nem hallotta volna meg, hogy a folyosón vagyok. De mivel kiabáltam a Szöszi meghallotta és hirtelen, - szokás szerint éhes lett. Ki mer védkezni egy éhes Niall Scottnak? Az ég világon senki. Niall rohadtul idegesítő mikor éhes és nem kap enni. Addig baszogatja az embert amíg az kajához nem juttatja. Mégjó, hogy  nem ellenkeztem neki és elvittem kajálni. Na és mit kaptam mikor haza jöttem? Azt, hogy Harry és Louis azt a két csajt döngeti, akiket nekem kellett volna.
És ne legyek ideges! Mosolyogjak és hazudjam azt, hogy mennyire jó kedvem van és, hogy nem történt semmi.
A lófaszt!
Még a szobámba sem engedtek be! A kanapén kellett aludnom, most meg még ők vannak rám felháborodva. Na ilyet nem játszunk. Most bunkó leszek és könyörögni fognak nekem, hogy bocsájtsak meg.
- Mi ez a feszült hangulat amúgy? - kérdezi zavarodottan Oli és kérdően pislog párat. - Esetleg lemaradtam valamiről? - vakarja meg a homlokát. Persze Oli csinálj úgy mintha semmiről nem tudnál. Királyul tudod alakítani az értetlen lényt.
- Liamnek van valami baja, már megint. - válaszolja Louis csípősen és összekulcsolja a kezét a mellkasa előtt miközben fejét a kanapé hátának dönteni és lecsukja a szemeit. Mozgalmas éjszakád volt Lou, hogy ilyen álmos vagy? Aludnál még csak nem mersz, ugyanis apa beszélni akar velünk? Utóbb sajnáljalak meg?  Mindig csak nekem lehet bajom ezek szerint. Szánalmas kis pöcs.
- Tudjátok, hogy mit csinálnák most leszivesebben? - szólalok meg és pislogás nélkül bámulom a csapatot. Harry az egyetlen aki válaszadás képpen megcsóválja a fejét, a többiek pedig nem úgy néznek ki mint akiket nagyon érdekel a mondandóm, de mégis tudom, hogy hegyezik a fülüket. - Mindannyiótokat egyesével a fal mellé állítanálak sorba, lehúznám a gatyátokat, megkeresném a volt kertészünk régi rózsanyíró ollóját tudjátok azt a bazinagy élűt, és sorjában levágnám a pöcsötöket, majd a maradék húst amitől megfosztottalak benneteket átvinném a szomszéd bulldogjának, hogy egye meg nehogy véletlenül vissza tudjátok varratni. - erre a kis mondandómra, már mindenki rám figyel. Niall elhehéredett. Harry a farka előtt tartja a kezét. Oli úgy néz rám mint egy ufóra. Louisnak pedig szinte már nyitva van a szája. Felállok, megigazítom a pólómat és tovább folytatom miközben elindulok feléjük. - Más kurváját nem illő elvenni! - pont Louis elé érek mikor a mondat elhagyja a számat és az arcára csapok. Felszisszen, sőt vissza is akarna ütni, de ismét ütésre irányítom a kezem. - Az a két ikerribanc miattam volt itt és nem miattatok! Hogy lehetteket olyan férgek, hogy elvettétek előlem? Tudtommal testvérek vagyunk! És van egy olyan szabály, hogy nem halásszuk el a kiszemelt csajt a tesónk elől! - Harry lehajtsa a fejét, Louis pedig marad a flegma megnyilvánulásánál. Tudják, hogy igazam van.
- Ez tényleg igaz. Tesók vagyunk, tök gáz lenne ha egy csaj miatt veszekednénk. - bólogat hevesen Niall. Szerintem is gáz. Ha Louis és Harry felhozna valamilyen csajt én tuti, hogy nem feküdnék le vele, ugyanis azt látnám, hogy a tesóim miatt vannak itt.
- Na várjatok egy percre ! - áll fel hirtelen Oli is majd Harryre és Louisra néz. - Azt mondjátok, hogy megbasztátok azt a két picsát akiket Liam akart megkúrni, csak nem volt nála koton és míg Ő óvszert keresett, addig Ti meg elintéztétek a két ribancot? - a szája minél jobban felfelé görbül, majd mikor meglássa a testvérei arcát amik mindent elárunak, a nevetés egyszerre tör fel belőle és lepacsizik a két sráccal. - Ez mekkora állatság már!
- Nem, ez szemétség! - vágom rá mérgesen. Hiába jártatom a számat ugyanis már a két idióta is csatlakozott Olihoz, így hármasban nevetgélnek rajtam. - Ne röhögjetek már! - mondom felháborodva. - Legalább jók voltak az ágyban? - csúszik ki a számon.
- Isteniek. - válaszolja vigyorogva Harry. - Kár, hogy nem csatlakoztál Teis. Fogalmad sincs, hogy mekkora orgiáról maradtál le.
- Leközelebb megvárjuk míg megtalálod az óvszeres dobozaidat nehogy véletlenül apuka legyél - kacsint rám Louis. Őszintén legszívesebben rávetném magam, de nem tehetem ugynis a jó hangulatnak egy hatalmas ajtó csapódás vet véget.
Apa áll az ajtóban, és mikor meglátjuk a helységben megfagy a levegő. Oli visszaül a helyére Niall mellé, míg én Louis és Harry közé paszírozom be magam és onnan figyelek a családfőre. Amióta elcsesztük az ékszerboltos akciónkat azóta apa nem nagyon beszélt velünk, és én kifejezetten örültem is neki.  Azonban ma úgy döntött, hogy családi megbeszélést akar tartani ami nála annyit jelent, hogy megint kitalált valamilyen balhét. Hurrá. Kíváncsi vagyok, hogy ezúttal mit forgat a kis fejében. Kit kell kirabolni, és átverni? Kinek kell magunkat kiadni? Hova kell beépülnünk? Soha nem tudni.
- Akkor a legjobb a jó híreket közölni, mikor a gyermekeim ennyire jókedvűek. Mi ez a nagy öröm fiaim? - csapja össze a kezét és csodák csodájára mosolyog. Mi a fene? Mikor is láttam utoljára apát mosolyogni? Gondolkozzunk csak...asszem olyan tíz éve? Nem az túl sok. Szerintem soha nem láttam. Vagyis láttam akkor mikor valami oltári nagy hülyeséget forgat a fejében. Jaj ne. - Ne válaszoljatok a kérdésemre - emeli fel a tenyerét, hogy megállítsa azt, hogy Harry megszólaljon. - Ugyanis mindjárt még jobb kedvetek lesz ha megtudjátok, hogy apucinak milyen szuper ötlete támadt. - egy néma sóhaj tör fel belőlem és próbálok úgy tenni mint aki alig várja, hogy meghallja a jó hírt, ami szerintem nem is lesz annyira jó.  Apának soha nincs jó ötlete. A hátsó zsebéhez nyúl majd előhalász onnan egy papírt és széthajtogassa, végül egy képet tart felénk amin egy lány szerepel. - Tegye fel a kezét aki ismeri ezt a tündéri kislányt. - kislány? A képen szereplő csaj tuti, hogy annyi idős mint mi vagyunk. Eléggé ártatlan az arca, szóval esélye sincs annak, hogy én ismerném. Nem nagyon bírom az áratatlan, szende bigéket. Azok olyan unalmasak így nem is foglakozom vele. Sőt szerintem a többiek sem. Meg is lepődöm mikor Niall keze hirtelen a magasba lendül, sőt még a kanapéra is felugrik annyira bezsongott a képtől.
- Én ismerem! Ő a világ legjobb nője! - mondja vigyorogva csillogó szemekkel. Ez a csaj biztos, hogy nem a világ legjobb nője. Fúj. Niall ezek szerint nem látott még jó nőt.  - Carly Simson, vagyis Amerika miniszterelnökének a féltve őrzött kislánya. Imádom a Simson famíliát. Az az álmom, hogy egyszer a miniszterelnökkel vacsorázhassak és...- és csak hadarja és hadraja a magáét. Nem is tudtam, hogy James Simsonnak van lánya. Mondjuk engem amennyire érdekel az elnök. Nem, nem érdekel. Úgy ahogy Carly sem. Elkényeztett kis fruska lehet akinek az apja mindent megad. Hányhatnékom van az ilyenektől.
- Pontosan. Ő Carly, vagyis az elnök lánya. - bólint apa, Oli pedig elkapja Niall csuklóját és visszahúzza a kanapéra, hogy maradjon nyugton végre.
- Mi közünk van nekünk az elnök lányához? - teszi fel a találós kérdést Louis. - Elhiszem, hogy One Directionként nagyon menőek vagyunk, de nem vagyunk annyira királyak mint az elnök és annak családja. Sőt az Ő számukra csak pár senkik vagyunk akik éneklésből élnek meg. - a lényegre tapintott. Hiába a banda az elnök vagyonához soha nem érünk fel. Ó, jaj. Elnök vagyon.
- A napokban felröppentek a hírek, hogy Carly Simson besokalt és követelte, hogy az egyetemet normális módon fejezhesse be. James rögtön eleget tett a lánya kérésének és beiratta Washington legelitebb egyetemére, ahova csak olyan emberek kerülhetnek be akiknek nagyon befolyásos szüleik vagy ismerőseik vannak. Carly így hónapok óta az iskola kollégiumát élvezheti, miközben barátokat keres magának. A fő kikötése és élvezettel hangoztatja, hogy keresi a számára az igazi férfit akit végre bemutathat a családjának. Csak a fiú normális legyen és ne a pénze miatt akarjon vele járni. Az elnök örül, hogy kislánya végre boldog és szabad életet élhet és alig várja, hogy Carly tényleg megtalálja a szerelmet és igazi barátokra tegyen szert. - olvassa apa az újságot hangosan amin kis híján bealszom. A szöveg érthetelen. Olyan mintha az elnök lánya egy hirdetést adott volna fel. Komolyan ennyire ki van éhezve a csaj? Könyörgöm Ő Carly Simson akár milyen pasit megkaphat magának. Mondjuk azt nem csodálom, hogy suliba akart járni. Eléggé unalmas magántanulónak lenni. Nálunk az egyetem szóba sem jöhetett. - Hát nem szuper hírek ezek? - kérdezi apa.
- Mi ebben olyan jó hír? Carly pasit akar magának aki a családban marad. A szerencsés fiúnak baszott jó élete lesz ha a kis elnöki csitri őt választja. - mondja unottan Oli.
- A szerencsés fiú itt ül közöttünk - mondja apa és gonoszul elvigyorodik. Tudtam, hogy van valamilyen hátsó szándéka.  - Ha Carly összejön egy fiúval akkor annak esélye lesz bejutni a Fehér Házba, vagyis oda ahol az elnök él. A fiú kinyomozhatja, hogy hol vannak a széfek amiben az ország vagyona található. Az a vagyon ami akár Carly kiszemelt fiújáé is lehet ha a kapcsolatuk nagyon komollyá alakul. Egy esküvő a fiú pedig máris része az elnöki családnak. - nem, ezt nem viheti végbe. Nem erőszakolhatja ránk azt, hogy elvegyünk egy olyan lányt akit nem is szeretünk. Ez túl lő minden határon. Eddig csak sima rablások voltak ahol kinyírtuk a vagyontulajdonosokat, akiket nem kellett elvennünk. Itt már házosságról beszélünk. Ráadásul az elnök lányáról akit mindenki óv. Őt nem lehet csak úgy megölni.
- Én vállalom az ügyet - jelentkezik ismét Niall. - Szeretem Carlyt és leakarom vele élni az egész életemet. - jó neki.
- Pont ezért nem Te leszel az aki magába bolondítja a lányt - bök felé apa, Niall arcára pedig rögtön ráfagy a mosoly.
- De miért? Én tényleg...
- Mert túlságosan rajongsz érte, és védeni próbálnád. Még a vagyonról is lemondanál csak azért, hogy a lánynak ne essen bántódása. - magyarázza durván apa. Niall nem szól többet. Csak pislog és a falat bámulja, Oli pedig megsimogatja a karját, de elhúzza. Szóval az akció elvégzése után Carlynak meg kell halnia. Milyen meglepő.
- Amúgy mi is a pontos terv? Az egy dolog, hogy valamelyikőnknek innen magába kell bolondítania, de mégis hogyan fogunk a közelébe férkőzni? Hisz az elnök lányáról beszélünk. - gratulálok Louis, hogy leesett kiről is beszélünk már percek óta.
- Úgy, hogy holnaptól a washingtoni egyetem hallgatói lesztek - mondja ördögien apa. Ha valami lett volna a számba akkor tuti, hogy kiköptem volna. Egyetemi hallgatók leszünk, mi? Soha nem jártunk még iskolába, erre rögtön egyetemre megyünk. Úr Isten, ez de durva. - Természetesen úgy mint a One Direction tagjai, és olyan jó hangulatban vagyok, hogy Kiscsibe még Te is megtarthatod a neved - utal itt Olira aki eddig mindig tök csajos neveket kapott mint például a Grace King. - Az akció férfi főszereplője pedig...Nem Louis lesz.
- Engem imádnak a csajok. - mondja felháborodva Lou.
- Pont ezért nem te leszel a hős szerelmes. Időnap előtt megdugnád a csajt, majd dobnád a francba - magyarázza. - Harry pedig túl idióta, szóval Carly soha nem szeretne bele - éljen az őszinteség. - Az akció elvégzéséhez Liam a legtökéletesebb alany - néz rám, mire még levegőt is elfelejtek venni. Na ne már. Nem akarok egy olyan csajjal összejönni aki rohadtul nem az esetem. Még ha lenne benne valami ami megfog, de nincs.
- És O...- Olit kihagyta a buliból.
- Nincs kifogás. Holnap beköltöztök a kollégiumba és a meló elkezdődik. Életetek legnagyobb bizniszére készültök. Ha elbasszátok örökre hűvösre tesznek benneketek, ugyanis az elnököt készültök kirabolni. - ezzel most azt akarta mondani, hogy szinte minden rajtam múlik? El kell hitetnem egy lánnyal, hogy szeretem csak azért, hogy utána tudjam meglopni az apját. Miközben kockáztatom a tesóim életét. Ha elszúrom akkor húzom magammal a családomat is. Azt pedig nem engedhetem meg.

|| Chapter 9 :- Úgy néz ki ||

Hűűhaaa, rég volt rész :O ( *elbújik a sarokba* )  őszintén azt hittem, hogy hagyom az egész blogot a francba :\ az utóbbi hetekben tényleg nem is egyszer megfordult a fejembe, hogy kész vége, nincs értelme tovább folytatnom mert ha Liam nem lenne,,hát tuti, hogy már nem lennék 'directioner'. szóval köszönjétek Liamnek, hogy ma van új rész :D aki akar komizzon, aki meg nem akar az meg ne komizzon ;D 

Liam

- Itt van pár maradék hajszálad. - Oli az öklét nyújtsa felém, majd mikor meglátom egy kupacba a kitépett hajamat kis híján hozzá vágom a jeget amivel az orrát és az arcát hűtöm, hogy ne nézzen ki olyan durván. Észre veszi rajtam, hogy nem tetszik amit látok, ugyanis inkább összecsukja az öklét majd vissza húzza a teste mellé. Hogy volt képes annyi hajamtól megszabatítani úgy, hogy még csak észre sem vettem? Mondjuk hogyan vettem volna észre, miközben a hajam tépése mellett a testemet is verte. Olyan törpe alakja van, hogy simán a hónom alá tudom nyomni, mégis durván erős. Nem tagadom ha azt mondom, hogy az Ő ütései azok amiktől maradandó nyomaim vannak. A felső karomon még mindig ott virítnak a fogai nyomai amikkel megharapott. Ha akkor Niall nem húzza le rólam szerintem még a húsomat is kiharapta volna. Acélból vannak a fogai. Mégis mindig kezdegetek vele, ugyanis imádok verekedni. Benne van a vérembe. Kár, hogy soha nem járhattam normális suliba mivel akkor tuti, hogy  benne lettem volna a box klubban. Éneklés, box, rablás a három kedvenc időtöltésem. Imádom kiverni a szart az emberekből. Még jó, hogy olyan életem van, hogy az összes szenvedélyemet tudom egyszerre űzni. - Amúgy ezt a pofont még szívni fogod. - szisszen fel ismét mikor erőssebben nyomom az arcához a jeget. Valahogy a pirosság nem akar szűnni. Ostobán érzem magam amiért ilyen helyzetbe került. Az én pofonom nem is lett volna olyan durva ha apa nem tűnik fel a színen és vágja orrba, majd löki el úgy, hogy a másik ütést a faltól kapta. Azért vörös az egész arca, mivel apa már megint ok nélkül bántotta. Ha apának nem lenne akkor hatalma felettünk akkor biztos, hogy már rég meg mertem volna kérdezni Tőle, hogy miért állandóan Olit basztatja. Tényleg már nekem fáj, hogy sokszor mit művel le vele. Oké, engem sem kímél, de azért mégsem támad nekem csak úgy ok nélkül.
- Kitépted a hajam - mutatok a fejemre vagyis jobban mondva a hajamra amihez ha hozzá érek érzem, hogy egy lyuk tátong a búbján, vagyis ott ahol megtépett. - És szokás szerint megharaptál - emelem fel a mutatóujjam aminek a vége vérzik és egy aprócska fognyom virít. Még jó, hogy nem éreztem mikor megharapott. Legszívesebben megfosztanám Őt a fogaitól. - Köszi, de ennyi szívás elég volt a mai napra.
- Most sajnáljalak meg? Elloptad a fogkefémet és még fogat is mostál vele. Használtad a fésűmet - mondja felháborodva mire én szégyenlősen leszegem a fejem. - Ráadásul apa már megint utál, olyanért ami nem csak az én hibám - halkul el a hangja. - Nem tudom, hogy hallottad e, hogy mekkorát kaptam a faltól is. Szóval én a helyedben nem siránkoznék. - igaza van. Itt akinek joga van a siránkozásra az Ő. Mindig elfelejtem, hogy a cuccaihoz nem lehet nyúlni. Tehetek róla, hogy pont az ő fogkeféje volt a közelben? Siettem és nem figyeltem.
- Sajnálom. - mondom bűnbánóan és hirtelen azt veszem észre, hogy elnyomja a jeget az arcától és hatalmas szemekkel figyel rám. Megijedek a tekintetétől.
- Bazd meg sajnálatodat - áll fel a székről. - Azt a kibaszott gyémántot nem én törtem szét, mégis az én arcomat verte szét. Te pedig azt hiszed, hogyha teszel jeget az arcomra akkor majd én boldog leszek. Hát nem! Tudod jól, hogy utálom ha a cuccaimhoz nyúl valaki, és akkor is ezt csinálod. - mielőtt bármit tudnék szólni, direkt meglöki a vállam majd felhúzott orral készül kimenni.
- Csinálj valamit a hajaddal, mert így úgy nézel ki mint egy csaj - utalok itt a hosszú kócos sárszínű hajára. Nem tudom, hogy minek növeszti a haját. Helyesbítek mint akar elérni ezzel a hajjal. A lányoknak van ennyire hosszú hajuk, Oli pedig messze van a nőnemű fajtól. Igaz a hangja lányos, de könyörgöm Louisnak is vékony hangja van. Lényegében nem tudom, hogy Oli melyik nemhez is tartozik. Hmm, szerintem határozottan pasi egy kicsi lányos beütéssel. A lányos beütés a hangja, meg most már a haja. De a teste az fiús, szóval egyértelműen pasi.
Megjegyzésemre nem válaszol, még csak hátra sem fordul. Csendben elvonul, én pedig hülyén érzem magam amiért nem álltam mellé mikor apa hazugnak nevezte.  Mélyet sóhajtok és a keresésére indulok. Az ebédlőben lévő kanapén fekszik a falnak fordulva. Direkt ráülök a hátára, mire Ő felnyög, majd pár másodperc múlva erősen a seggembe csíp aminek következtében rögtön felugrom és úgy döntök inkább állok. - Oli, én tényleg sajnálom a történteket. Legközelebb ha ilyen lesz akkor majd megvédelek, vagy mi. - túrok a hajamba.
- Hagyj békén. - hanga olyan mintha az orrából beszélni sőt még szipog is hozzá.
- Esetleg valamivel...
- Tűnj innen Liam! - ül fel, majd köti össze a haját és veszi fel a cipőjét.
- Készülsz valahová? - kíváncsiskodom. Eléggé késő van már ahhoz, hogy Ő elmenjen nélkülünk.
- Igen, boltba. - válaszolja, mire én is felállok Őt pedig vissza nyomom a kanapéra.
- Én elmegyek helyetted. - mondom kedvesen. Nem úgy néz ki mint aki nagyon örül ennek az ötletemnek. Pedig én csak neki akarok jót. - Mit kell hozni? - sürgetem. Az alsó ajkába harap és töprengő arcot vág. Most gondolkozik azon, hogy miért is akart elmenni a boltba?
Óráknak tűnő másodpercek után szólal meg annyira halkan, hogy alig értem azt a szót, ami elhgyja a száját. - Tampont. - nyögi ki. Szemöldökeim az egekbe szökkennek és értetlenül bámulok rá.
- Tampont? - kérdezek vissza zavartan. Mire kell neki olyan? Hova szúrná? Az orrába, vagy mi a szösz? Reménykedek benne, hogy csak félre hallottam, ám mikor bólint a kérdésemre rájövök, hogy tényleg azt mondta. - Minek kell neked olyan? Mármint neked nincs szükséged rá - először elfehéredik, majd elpirul utána pedig olyan az arca mint aki legszívesebben felzokogna.
- Apa új ribanca itt tanyázik és megkért, hogy hozzak neki. - óh, így már mindjárt más. De ki apa új nője most? Mondjuk ezzel soha nem foglalkoztam ugyanis álltalában ezek a nők pár napig boldogítják apát, majd relytéjes módon eltűnnek.
- Oké megnyugodtam, hogy nem neked kell - fújom ki az eddig bent tartott levegőt és elvigyorodom miközben megpaskolom a feje búbját, de mikor ezt megérzi rögtön rácsap a kezemre. Nincs jó hangulata. Pedig minden tőlem telhetőt megtettem, hogy felvidítsam. Akkor meg mi baja lehet még? Tök mindegy, most más dolgom van.
Visszamegyek a szobámba, hogy tudjam magamhoz venni a kocsi kulcsomat, meg előhalászom az egyik kapucnis felsőmet ugyanis mikor egyedül lépek utcára, mindenki Liam Payneként ismer, vagyis úgy mint egy világsztárt. A sztároknak őrökre van szükségük, nekünk nem. Úgy vagyok vele, hogy szerintem én magamat egyedül sokkal jobban meg tudom védeni mint valami őr. Gyűlölném ha egy izomagy állandóan utánam rohangálna és próbálna megvédeni. Könyörgöm olyan dolgokat láttam már, hogy engem nehéz megfélemlíteni. Mi nekem pár őrült rajongó? Semmi. Egyet ütök, az összes liba meg elesik, pedig a kezemet még csak meglendítettem. Erről ennyit.
A legközelebbi bevásárló központot választom és közben reménykedem benne, hogy még nyitva van. Negyed óra múlva éjfél, engem sem fognak hülyének nézni, hogy ilyen késői órákban keresek egy tampont.
Na igen a tampon. Most képzeljetek el egy részleget ahol csak ilyen cuccok vannak. Mindenféle doboz, csupa érthetetlen írással és most találd el, hogy melyiket kell elvinnem. A hülye fejemmel telefont nem hoztam. Minek? Hisz ki ne tudna venni egy tampont. Vállat vonok és elveszek egy rózsaszín dobozosat amire az van ráíva, hogy hosszan tartó védelem, friss illattal. Friss illattal? Mi a jó istennek kell illatosnak lennie? Megcsóválom a fejem és visszateszem a polcra és elveszem a mellette lévőt. Extra vastag, minden körülmények között a legjobb. Hmm, ez elég jól hangzik. A nők a vastagot szeretik mindenből, nem? Gondolom akkor ebből is az a jó.
- A nagymamádnak vásálsz? - kis híján kiejtem a kezemből a dobozt, mikor meghallok a hátam mögül egy hangot. Megfordulok és az egyik eladó lánnyal találom szembe magam. A narancssárga felsője feszül a testén, ami jól kihangsúlyozza formás melleit. Szőke haja göndör tincsekbe pihen a vállán. Na igen, Ő azon lányok egyike akik mindig az ágyamban végzik.
- Mi? A nagyimnak? Miért? - nincs is nagyanyám. Aztán mikor lenéz a kezembe tartott dobozra hirtelen kezd minden világossá válni. - Asszem kezdem érteni, hogy mire céloznak a minden körülmények között szóló cuccal. - nevetek fel kínosan. Ez rohadt gáz. Kinyírom Olit, szerintem azért mondta, hogy tampon kell neki, hogy engem tudjon megszivatni amiért pofán vágtam. Na ezért a húzásáért megint pofán vágom.
- De ha a barátnőd szereti magában a nagy dolgokat - kezdi el csavargatni az egyik göndör tincsét az ujja körül. A régi jól bevált trükk. Nem meri megkérdezni, hogy van e barátnőm, ezért csak utalgat rá, hogy kinyomozza szingli e vagyok vagy sem.
- Ha lenne barátnőm elhiheted, hogy nem én vásárolnám neki - magyarázom mosolyogva. - Apám nőjének kell. - teszem hozzá.
- Óh, akkor ezt vidd - vesz le egy dobozt amire csupán annyi van ráírva, hogy normál. Vállat vonok, a lány pedig rögtön megfordul, de a karja után kapok és visszahúzom. - Esetleg szükséged van még a segítségemre? - igen.
- Van valami terved éjszakára? - kérdezem egy pimasz vigyor kíséretében.
- Tíz perc múlva végzek, ha gondolod várj meg minket. - paskolja meg az arcom, végül pedig mepuszilja. Miért beszél többesszámban?
- Minket? - kérdezem értetlenül.
- Engem és az ikertesómat - bök a távolba ahol épp ugyan olyan lány áll mint Ő, csak fekete hajjal. Azta kurva. Dögös iker lányok jönnek haza velem. Úgy érzem ma éjjel sem alszom.
A haza vezető úton kiderült, hogy mind két lány pár napja lett szingli és mindent együtt csinálnak. Igen, szó szerint mindent. Együtt pasiznak, egy szobában alszanak, és imádják a vad szexet. Megnyugtattam Őket, hogy maradandó élményben lesz részük a ma éjjel után. Szerencsére mikor haza értünk csendesség fogadott. Őszintén megmondva nem akartam, hogy a tesóim észrevegyék a két lányt, mert akkor elhalászták volna előlem.
Azonban mikor a szobámba értünk letámadtam a szőke szépség ajkait, miközben a fekete hajú a ruháimat tépte le rólam rájöttem, hogy elfeledkeztem egy igen fontos tényezőről. Nos mivel nem akartam huszonkét évesen apuka lenni egy ismeretelen lánytól, így óvszert kellett kerítenem. A két lányt fájjó szívvel hagytam a szobámba, majd tanácstalanul álltam meg a folyosó közepén, pont Oli szobájának az ajtaja előtt. Gondolkodás nélkül kopogtam be Ő pedig nyitott ajtót. Lényegében csak a fejét dugta ki az ajtaján, mivel a szobájába senkinek nem szabad belépni. Kíváncsi lennék, hogy mit rejteget ott.
- Liam, miért basztatsz állandóan? - sóhajt fel és megtörli az álmos szemeit. Én nem is basztatom Őt. A segítségére van szükségem. Nem azért vannak a testvérek, hogy segítsenek egymáson?
- Kéne óvszer, ha nem akarsz időnap előtt keresztszülő lenni. - mondom sietősen miközben türelmetlenül elkezdek az egyik lábamról a másikra állni. Oli kitágult pupillákkal bámul vissza rám és azt veszem észre, hogy be akarja csukni előttem az ajtó, de én megakadályozom ezt. - Légyszi adj kölcsön, esküszöm reggel egy egész dobozzal veszek neked, sőt ráadás képpen még sikosítót is kapsz, csak most ne hagyj cserben. Két beindult ikerlány van a szobámba.
- Mond csak drága bátyám, szerinted én úgy nézek ki mint akinek szüksége van kotonra? - kérdezi és jellegzetesen felhúzza az egyik szemöldökét. Minden pasinak szüksége van kotonra, ez normális dolog.
- Hát ha nem akarsz apuka lenni, akkor igen. De nem tudom, hogy Te hogy vagy ezzel...- piszkálom meg az orrom.
- Akkora egy balfasz vagy, hogy az már fáj. Keress fel egy szemorvost, ugyanis rohadt szar lehet a látásod hogyha nem tudod megkülönböztetni a lányokat a fiúktól. - fakad ki és bevágja az ajtót, de olyan erővel, hogy megüti az orromat. Felszisszenek és pár másodpercig csak bámulom a csukott ajtót. Ez meg mi a szart akar jelenteni? Kikérem magamnak igenis jó a látásom. Viszont Oli hibbant.
- Nyisd ki azt a kurva ajtót Oli, és beszéljük meg, hogy mi a fasz a bajod, ugyanis nem fogod csak úgy rám csukni a kibaszott ajtódat! - tudtommal én vagyok az idősebb, szóval neki azt kell csinálnia amit én mondok. És nekem most rohadtul nem tetszik ez a viselkedése.
Egy ajtó éppenséggel kinyílik csak történetesen nem Olié hanem Niallé. - Liam, éhes vagyok! - kezd el hisztizni a szőkeség és megsimogatja a hasát. Megsemmisülten az ajtónak döntöm a fejem. Két dögös maca van a szobámba rám várva én pedig a tesóimmal szenvedek. Ilyen nincs.
- Akkor egyél. - adom az észszerű választ.
- Nincs otthon semmi kaja. Meg aztán Nando's-ra van gusztusom. - nyálazza meg az ajkait.
- Niall tudod Te, hogy hány óra van?
- Ne csinálj úgy mintha zárás után még soha nem törtünk volna oda be. - nála a pont.
Veszekedni pedig felesleges egy éhes Niallel, így kénytelen vagyok elmenni vele az étterembe, ahova a megszokott úton megyünk be és eszünk annyit amennyi csak belénk fér. Egy óra telik el mikor idegesen rohanok vissza a szobámba ahol olyat látok ami kicsit sem tetszik. Harry és Louis az ágyamba fekszik a két csajjal akik az enyéim lettek volna, de Oli elbaszta az éjszakámat. Így aztán aznap éjjel a kanapén alszom és egy tervet szövögetek amivel kiherélem az összes tesómat...

|| Chapter 8: - Fogkefe tolvaj ||

Hellóóó!!! Boldog Új Évet Minden Kedves Olvasómnak! :3 örülök, hogy újabb évet köszönhetek itt ( még akkor is örülök ha már minél kevesebben vagyunk, de örülök, hogy még mindig vannak olyanok akik kitartanak mellettem ). Őszintén a részt k.o módba írtam xD mármint egy jó kis szilveszteri buli után hajnali fél ötkor mikor leültem kiszellőztetni a fejem, támadt egy olyan kedvem, hogy nekem írnom kell. és írtam is :DD őszintén, saját magomon nevettem ahogy írtam és elkézeltem magam előtt a jeleneteket xD remélem nektek is tetszeni fog ;D komizniii

Fél óra. Ennyi pihenésre lenne szükségem, de úgy érzem, hogy engem már soha a büdös életben nem fognak aludni hagyni. A bostini kis kiruccanásunk utána esélyem sem volt vissza menni a hotelbe, ugyanis apa kijelentette, hogy indulunk haza New Yorkba. Kicsit sem érdekelte az a tény, hogy Louis és Harry nem volt velünk. Nélkülünk indultunk útnak, apa pedig gúnyosan megjegyezte, hogy kíváncsi arra, hogy a fiúk, hogyan térnek haza. A telefonjainkat elvette csak azért, hogy véletlenül se tudjunk szólni nekik, hogy indulunk haza. Nem hazudok ha azt mondom, hogy ennek már vagy olyan tíz órája. Mert nekik el kellett menniük bulizni. Mi van akkor ha valamilyen őrült rajongó elkapta Őket és épp megerőszakolja őket? Vagy ha valaki felismerte Őket és most megfizetetti velük a sok bűncselekényt?
Most komolyan miért én aggóduk miattuk? Ha ennyire hülyék, hát legyenek. Nem tudok segíteni rajtuk ugyanis amióta haza értünk, úgymond szobafogságra vagyunk ítélve. Csak a mi szobafogságunk annyival rosszabb mint egy átlagos szoba fogság, hogy még mellé éheztetve is vagyunk. Se teló, se pénz, se semmi. Csak a ház ahol semmi nem történik.
Egy hely van a házban ahol nyugodtan fel tudok lélegezni. Az pedig a fürdőszoba. Álltalában oda vonulok félre mikor úgy elegem van mindenből. Ez az a hely ahol mindenki békén hagy és nem kell attól tartanom, hogy rám törik az ajtót, vagy valami. Tudjátok eléggé magamnak való egyén vagyok. Gyűlölöm ha valaki csak úgy bemegy a szobámba és hozzá nyúl a cuccaimhoz, anélkül, hogy tőlem megkérdezné. Gondolom akiknek van fiú tesójuk, azok tudják, hogy mennyire szemtelenek. Hát az én cuccaimat élvezettél tették tönkre mindig és még csak bocsánatot sem kértek amiért elbaszták. Utána egy nap felmérgedtem és lakatra zártam a szobám ajtaját. De az évek során rá kellett jönnöm, hogy még úgy sem vagyok biztonságban, mivel ha tudják, hogy oda bent vagyok, addig basztatnak míg be nem tudnak jutni. Így aztán a fürdőszobába szoktam menekülni. A keresnek mindig azt válaszolom, hogy épp valami fontos dolog kellős közepén vagyok, és békén hagynak kérdezés nélkül.
Ezért vonultam félre ma is a fürdőszobába, majd megnyugodtam miután a kulcs a jól ismert hangon bezárult, mire akkora ásítottam amekkorára hónapok óta nem volt lehetőségem. Mikor álmos vagyok kicsit sem érdekel, hogy milyen pózbán tudok pihenni. Akár hogy és akár hol képes vagyok elaludni. Így esett a választásom a véce ülőkéjére amit lehajtottam és ráültem, fejemet pedig hátra döntöttem a falnak a szemeim pedig automatikusan csukódtak le és rögtön mély álomba merültem.
Úgy terveztem, hogy csak pár percre szunyálok el, de mikor hangos dörömbölésre ijedtem fel és néztem ki az ablakon, ahol teljes sötétség fogadott, rájöttem, hogy a pár percből pár óra lett. Órákra bezárkóztam a fürdőszobába. Hát nem csodálom, hogy valaki ennyire sürgősen ütögeti az ajtót.
Nyújtózkodom majd megigazítom a ruháimat és elindulok ajtót nyitni. Amint kinyitom az ajtót kis híján Harry esik rám, de szerencsére még idejében megkapazkodik az ajtó oldalába.
- Harry, haza jöttetek. - próbálok izgatott lenni, de nem megy ugyanis alig pár perce ébredtem fel. Azonban tényleg örülök neki, hogy itt van és látszólag semmi baja. Csak egy picit kómás a feje. Azt hiszem, hogy nem akarom tudni, hogy mit csináltak Bostonban ketten Louis-val.
- Olyan fél napja - válaszolja és csodálkozás terül szét az arcomon. Rohadtul mélyen elaludtam ha még azt sem vettem észre, hogy haza jöttek. Pedig apa tuti biztos, hogy számon kérte Őket. - Mi a helyzet? - hogy mi a helyzet? Ezt most komolyan megkérdezte? Oké, a nyakamat teszem rá, hogy még nem józanodott ki rendesen. A piros arca is arról árulkodik, hogy totál másnapos. Asszem kezdem érteni, hogy miért volt neki olyan sürgős bejutni a fürdőszobába.
- Velem mi a helyzet? Inkább veled mi a helyzet? - hogy a fenébe jöttek haza ilyen állapotban Bostonból? És még akkor Louist nem is láttam.
- Lényegében örülök, hogy most pont beléd futottam - ujjait a hajába próbálja túrni úgy ahogy a szokása, ám most nem akar neki összejönni, mivel a göndör fürtjei kócosan pihennek a fején, így csak még jobban összekócolja az ujjaival, ezért hagyja a francba. Baszottul másnapos ha azt mondja, hogy örül nekem. Józanul is szokja mondani, de csak azért mert gúnyulódik, vagy pedig azért mert akar tőlem valamit. Jaj ne. - Kérhetek Tőled egy...
- Nem. - vágom rá rögtön gondolkodás nélkül. Eleve rosszul kezdődik ez az egész. Ott nagyon nagy bajok vannak, ha Harold Scottnak az én segítségemre van szüksége.
- Azt sem tudod, hogy mit akartam mondani! - mondja felháborodva mire én elhúzom a számat, megforgatom a szemeimet és karba fonom a kezeimet, majd úgy várom, hogy folytassa. Talán mégis csak adnom kellene neki egy esélyt. - Szóval az van, hogy apa bezárta a szobánkat azért, hogy így szivasson és szenvedtessen. Aztán lelépett mi pedig Louval úgy döntöttünk, hogy akkor lefekszünk az Ő szobájába. Csak történetesen arra nem számítottunk, hogy az a sok pia ki fog akarni kívánkozni a hasunkból és hát...- fújja ki a levegőt közben pedig töprengő arcot vág mint aki nem tudja, hogy hogyan is fejezze ki magát. Asszem tudom a sztori végét. - Lehánytuk az ágyát. - csukja be a szemét undorodva. Ahogy elképzelem úgy kezdek el öklendezni. - Arra gondoltam, hogy most mivel úgysincs semmi dolgod, talán össz...
- Nem! - mondom erélyesebben. Felejtse el, hogy majd én fogom a hányásukat takarítgatni. Én utánam ki takarít össze? Senki.
- Még mindig nem fejeztem be! - dobbant egyet a lábával felháborodva.
- A válaszom akkor is nem. - mit nem lehet ezen megérteni? Nem és kész. - Eszembe sincs az okádásotokat takarítgatni. - teszem hozzá bunkón.
- Jó, akkor legalább megengeded, hogy a vécét használjam, ugyanis órák óta itt kotlasz mint valami tyúkanyó, nekem meg nincs hova hánynom - a kérésére félre állok, Ő biccent a fejével köszönés gyanánt és rögtön a vécéhez rohan és fölé hajol. A helység bűzleni kezd az alkohol szagtól, de mégsincs szívem Őt magára hagyni. A végén még bele fullad a saját hányásába. - Túl nagy kérés lenne ha most megkérnélek arra, hogy szólj anyucinak? Neki biztos van valamilyen tablettája hányás ellen. - anyuci egyet jelent Liammel. Mindig is utáltam mikor így szólította. Az egy dolog, hogy Liam az akire mindig számíthatunk, de ez nem ok arra, hogy csúfolják Őt ez miatt.
- Mondtam már, hogy ne szólítsd így Liamet! Tök gáz - csóválom meg a fejem. - Amúgy meg a másnaposság ellen nincs gyógyír, ezt Te is tudod. - magyarázom úgy mintha életében még soha nem lett volna másnapos.
- Órák óta hányok, bazd meg! Ha így folytatom lassan kiokádom a beleimet. - ha nem fiú lenne és nem tudnám, hogy tegnap mennyit vedelt azt mondanám, hogy terhes. De szerencsére ilyenről szó sincs.
- Biztos terhes vagy. - vigyorodom el.
- Rohadtul nem vagy vicces Oli. - bezzeg Ő rajta mindig nevetnünk kell mikor játsza az eszét. Ez a poénom most pont olyan volt mint az övéi szoktak lenni. Debilség.
A mosdóhoz sétálok, majd a szekrényből elő veszem a fogkefémet meg a fogpoharamat. Azonban mikor azon vagyok, hogy fogkrémet tegyek a fogkefém végére, undorodva tartom el magamtól. A fogkefémnek csoki illata van. Pont ugyan olyan illata mint Liamnek. Ugye nem azt történt amire gondolok? Nem használta az én fogkefémet addig míg két hónapig nem voltam otthon? Ökölbe szorított kezekkel dobom le a mosdó szélére a fogkefémet, majd füstölögve nyúlok a hajzselém meg a fésűm után. A zselé dobozának az aljában van már csak, a fésűm vége pedig tiszta ragacs. Ki a családban az egyetlen aki zselét használ a hajára, hogy az álljon égnek neki?
Liam!
Használta a fogkefémet, a zselémet és a fésűmet és még csak nem is szólt róla. Meg sem kérdezte! Na ez az a dolog amitől idegbajt kapok és elborul az agyam.
Így aztán nem csoda, hogy az eddig kezemben tartott dolgaimat a padlóhoz vágom, majd izzó tekintettel, ökölbe szorított kezekkel indulok a bátyám keresésére. Most kapni fog! Jobb ha nem is kerül a szemem elé mert én tényleg kiherélem. Tudja, hogy utálom ha valaki a cuccaimhoz nyúl. Erre Ő megmossa a fogait az én fogkefémmel. Ez unordító.
Mint egy felbőszült bika úgy megyek végig a folyosón, majd mikor a végéhez érek, mély levegőt veszek. - HOL VAGY TE KIS ROTHADT KÖCSÖG? - ordítom el magam és elkezdek a lábammal dobolni a padlón miközben várom, hogy bukkanjon fel. A folysón lévő egyetlen ajtó nyílik ki, vagyis apa szobájáé, azonban nem a csaláfdő néz vissza rám hanem Louis. Haja egy madárfészekhez hasonlít, szemei vörösek. Totál másnapos.
- Minek kell ordibálnod Oli? Valaki még aludni szeretne. - ásít egy hatalmasat és elkezdi a szemeit törölgetni apró ujjaival. Soha nem értettem, hogy lehet ilyen törpe növésű. Ő a legidősebb, de mégis a legalacsonyabb, ami furcsa, ugyanis mind nagynövésűek vagyunk. Őt eléggé félre csinálták.
- Liam? - kérdezem bunkón.
- Mit tudom én - vonja meg a vállát. - Aludni próbálnék...
- Akkor aludj - válaszolom fagyosan és megfordulok, de mielőtt elindulnék még megszólalok. - Amúgy Harry összehányta az ágyat amibe most még aludni készülsz. - mesélem kuncogva. Remélem belé fekszik.
- MIII? - kiállt fel teljesen kiakadva, de nem foglalkozom vele. Levágtatok a lépcsőn, és az ebédlőből kihallatszik Liam jól ismert mély hangja. Szinte futva teszem meg a maradék távot és mikor belépek rögtön akicióba lendülök.
- TE SZEMÉT FOGKEFE TOLVAJ!!! - kiálltok fel majd elrugaszkodom és egyenes rávetem magam a kanapén helyet foglaló fiúra. Minden szépen alakul, csak arra nem számítottam, hogy olyan erővel vetem rá magam a bátyámra, hogy a kanapé hátra dől velünk együtt. De ez sem akadályoz meg abban, hogy ne verjem el Őt ott ahol csak tudom. A derekára ülök és az összes testrészére rávágok a haját pedig megtépem.
- Mi a fasz bajod van neked? Szállj már le rólam Te hülye picsa. - próbál eltolni magától, de nem sikerül neki ugyanis teljes súlyommal rá nehezedem. Én mondtam, hogy erősebb vagyok mint ezek a huggyozó malacok.
- Megmostad az ocsámny pofád az én fogkefémmel - rávágok a szájára Ő pedig le akarna köpni. Ez csak olyan átlagos verekedés. Komolyan, semmi komoly. - Kiverem a fogaidat a kurva anyádat, azt - megakarom őt ököllel ütni az arcán, de félúton elkapja és visszanyomja a testem mellé. A szorítása rohadt erős, de eszembe sincs hangot adni a fájdalmamnak.
- Az én anyám a Te anyád is Te szerencsétlen. - hm ez igaz. És akkor mi van ha szidom az anyánkat? Úgyse ismertük akkor meg nem mindegy, hogy mit mondog róla? - kezemet kihúzom a szorításából, majd rácsapok az arcára. - Hagyd már abba mert bekeményítek aztán megint Te leszel az aki bőgni fogsz. - térdét felhúzza majd erővel a hátamnak csapja. Áh, csak egy kicsit szólat a bordáim. Sőt talán pár el is törött, de nem vészes.
- Először még kitépem a hajadat, és akkor többé nem fog kellened használnod a fésűmet meg a zselémet. - beletúrok a hajába és erőteljesen ráncigálni kezedem a fejével együtt közben pedig nem figyelem a kezét, ami pár másodperc múlva az arcomon landol, a tenyere nyomával együtt. Fejem oldalra billen az ütéstől és kettős látásom is van. Oké, ez most tényleg fájt. Tudja, hogy mi a gyenge pontom. Ha valaki erősen megpofoz utána lenyugszom. Most is arra számít, hogy lemászom róla, ugyanis hirtelen változata a pózon és én kerülök alulra, Ő pedig ül rá a hasamra és ördögi vigyor terül szét az arcán. Csak arra nem számít, hogy ököllel a farkára csapok és rögtön könnybe lábadnak a szemei.
- Kérj bo...- kezdek bele, de apa jelenik meg mögöttünk és csak azt veszem észre ahogy Liamet a pólójánál fogva lehúzza rólam, majd lehajol értem és a hajamnál fogva húz fel a padlóról. Időm magyarázkodni vagy védekezni nincs. Az ökle az orromba csapódik, de olyan erősen, hogy elesek és a másik ütést a faltól kapom mivel annak csapódtam.
- Ezt azért kaptad mert a szemembe hazutál te kis kurva. - hirtelen azt sem tudom, hogy hol vagyok csak csúszok le a padlóra, ám mikor apa meglendíti a lábát, már nem csak az arcom fáj hanem a gyomrom is.
- Nem Oli tette tönkre a gyémántot. - kel gyorsan a védelmemre Liam. - Mind az öten hibásak voltunk.
- De Ő volt az aki a szemembe hazudott akkor este. - Liam megszólalna ha lenne rá ideje, de miután apa elfordul Tőlem és elindul, még a bátyám lábaiba is bele rúg és csak utána megy el.
Nem akarom Liam előtt elsíni magam pedig ordítani lenne kedvem. Az arcom ég, az orrom szerintem eltörött, a hasam fáj.
- Utálom ha valaki a cuccaimhoz nyúl. - húzom fel a térdeimet és ráhajtom a fejem és úgy próbálom elrejteni a könnyeimet.
- Tudom. - Liam hangja mellőlem szól így rögtön rákapom a fejem majd csodálkozva bámulok rá. Ha tudja akkor miért nyúlt hozzá?
- Ha tudod akkor miért vetted el? - kérdezem értetlenül.
- Mert már rég verekedtünk. - mosolyodik el. Esküszöm sokszor semmit nem értek már. Ekkora egy elbaszott családom csak nekem lehet...