Twenty-one

 Sziasztok itt a a várva várt rész :D szerintem sokan vártátok már ,,,vagyis remélem :D és már csak négy rész van hátra és kezdem az új törit :P

BROOKLYN
- Kizárt dolog. - csóválta a fejét Liam miközben az ágyán ült közben pedig a haját próbálta szárítani egy törölköző segítségével.
Mérgesen levágtam magam egy székre és durcásan össze kulcsoltam a kezeimet a mellem alatt. Mikor elmondtam neki, hogy este jöjjön el velem rögtön kikosarazott. És most már vagy fél órája próbálom meggyőzni, de hajthatatlan. Pedig tudom, hogy szeret bulizni...vagyis csak gonolom mivel Louisékkal el szoktak menni.
Nem érdekel, hogy hogyan de valahogyan rá fogom szedni. Tudom, hogy nem fog tudni ellenállni nekem, ahhoz túlságosan szeret.
- Ne csináld már. Ez egy tengerparti buli. Lehet soha többet nem fogunk eljutni ilyenre többet. - kezdtem el hisztizni és leültem mellé közben pedig aranyosan néztem.
- Igen egy buli ahol tele lesznek ismeretlenekkel, egy ismeretlen terepen. - mondta komolyan és ahogy elnéztem most tényleg mindent komolyan gondol.
- És? Bulizunk egy jót és jövünk is vissza. Még a szüleid sem fognak rájönni. - tártam szét a kezem és próbáltam meggyőzően beszélni.
- Mi van akkor ha mégis rájönnek, hogy az éjszaka közepént csak úgy leléptünk egy buliba ami tele lesz felnőtekkel. Hahó Lyn még csak 16 évesek vagyunk szóval kiskorúak és ez itt nem London. - válaszolta komolyan én pedig csak megforgattam a szemem. Csupa ostoba kifogás aminek semmi jelentősége nincs. Nem is nézek ki 16 évesnek és szerintem ez sokkal jobb hely mint London.
- Szerintem ha rá jönnének max. csak megmosnák a fejünket, hogy milyen felelőtlenek vagyunk és felhívnák a szüleimet. Aztán jót nevetnénk rajta. - vontam vállat.
- Na persze. Te még azt az anyámat ismered aki ha rosszat csináltunk mosolygott és sütit készített. - nevetett fel gúnyosan majd tovább folytatta. - Csak tudod azóta eltelt jó pár év az anyám pedig paranoiás lett. Mindent kiszimatol úgy, hogy én nem is tudok róla. Még azt is tudja, hogy melyik nap milyen alsógatya van rajtam. - mesélte én pedig az orrom alatt mosolyogtam.
- Ne csináld már. - kezdtem el rinyálni mint egy hisztis tyúk közben pedig elkezdtem a kezét bökdösni. - Ha te nem jössz kénytelen leszek elmenni egyedül.
Csend.
- Oké. Tessék. De ha bajba kerülsz nem segítek rajtad. - nézett komoran a szemem közé én pedig tudtam most tényleg komolyan gondolja. Nem jön velem mert fél attól, hogy valami történni fog.
- Jó. Tök rendes vagy. - mondtam mérgesen majd felálltam és idegesen becsaptam magam után az ajtót és a szobámat vettem irányba. Most tényleg megharagudtam rá. Miért kell neki mindig ilyen ünneprontónak lennie? Ez csak egy buli aminek semmi jelentősége nincs. Meg amúgy is Kevin nem úgy nézett ki mint egy őrült.
Ha Ő nem jön akkor majd megyek egyedül és még csak hiányozni sem fog a beszari feje. Anyuci pici fia.
Megvártam még Liam szülei vissza mennek a szobájukba, hogy lefeküdjenek és mikor úgy gondoltam, hogy elaludtak elindultam. Szerencsém volt mivel a buli pont a hotel mellett volt szóval még csak keresgélnem sem kellett.
Hatalmas tömeg volt és tényleg jóval idősebb voltak tőle. Szinte mindenki ismert mindenkit szóval kívülállónak éreztem magam. De a hangulatom akkor is meg volt. Hisz mégis csak egy tengerparti buli ahol homok van a lábam alatt a fejem felett pedig a csillagos ég. Mindig is arról álmodtam, hogy vajon milyen lehet. És most itt vagyok.
- Á szóval eljöttél. - hallottam meg Kevin hangját majd gyorsan megölelt és a bárpulthoz húzott. - Azt hittem nem fogsz.
- Eszem ágában sem volt kihagyni egy ilyen ajánlatot. - mondtam mosolyogva mikor leültem a székre és a tömeget keztem el pásztázni. Mindenki jól szórakozott, de én magányosnak éreztem magam. Ezt az egészet úgy gondoltam, hogy Liammel leszek és majd jót táncolunk és nem Kevinnel akit még csak nem is ismerek, viszont abban biztos vagyok, hogy jóval idősebb tőlem.
- És egymagadban vagy errefele? - kérdezte meg végül és a vállam mögé pillantott mintha keresne valakit.
- Most igen. Mivel senki nem akart eljönni velem. - húztam el a számat pont akkor mikor egy pincérlány jött oda, hogy felvegye a rendelést.
- Mit kérsz? - fordult felém Kevin.
- Kólát. - válaszoltam egyszerűen Ő pedig úgy nézett rám mintha egy szellemet látott volna.
- Ne hülyülj már. Két sör lesz. - mondta a pincérlánynak aki bólintott egyet és eltűnt.
- Mi? Én nem iszok alkoholt. - csóváltam meg a fejem undorodva. Komolyan én utálom az alkoholt mivel túl hamar a fejembe száll és elveszítem az eszem. Élő példa Louis. Pedig az csak fű volt mégis rámásztam és lesmároltam. És, hogy őszinte legyek semmi gyomrom nincs Kevinnel csókolózni.
- Miért? Nincs még személyid vagy mi? - nevett fel gúnyosan és rögtön lenyomta a poharában lévő italt. - Imádom a kéretős lányokat. - kacsintott egyet és mikor észre vette, hogy én még mindig nem nyúltam hozzá a sörömhöz azt is egy ügyes mozdulattal megitta majd röhögni kezdett.
Remek eljöttem egy olyan srác bulijába aki felnőttnek hisz és egy alkoholista. Istenem miért nem maradtam inkább a hotelban Liammel? Megint bajba kevertem magam amikor nem is kellett volna. Ügyes vagy Brook, ezt megint jól megcsináltad.
- Bocs, de nekem mennem kell. - álltam fel, de sajnos Kevin is követte a példámat és a derekamra tette a kezét és maga felé szorított.
- Hova ilyen sietősen? Hisz hosszú még az éjszaka. - vigyorgott ördögien és a nyakamat kezdte el csókolgatni. Ráadásul még az alkoholtól is bűzlött.
- Figyelj engedj el ha jót akarsz....
- Miért cica? Tudod nagyon kívánatos vagy. - suttogta a fülembe én pedig el akartam lökni magamtól, de nem engedte. Kezdtem tényleg megrémülni ugyanis eddig ilyen velem még soha nem történt.
- Nem hallottad mit mondott? - hallottam meg Liam hangját közvetlen Kevin mögött aki rögtön elengedett és rá nézett. Úgy kellett szegény Liamre lenéznie mivel jóval alacsonyabb volt tőle.
- Mer? Ki mondja? - kérdezte flegmán Kevin.
- A pasija. - válaszolta keményen Liam és farkasszemet néztek majd néhány másodperc múlva Kevin még utoljára küldött felé egy gyilkos pillantást végül pedig elment.
Nem tudtam mit csináljak. Szégyeltem a szemébe nézni mivel nem voltam kíváncsi arra, hogy a szemembe mondja azt, hogy én megmondtam.
Helyette ő jött oda hozzám és megölelt. Gondolkodás nélkül kulcsoltam össze a kezem a nyaka körül.
- Nem azt mondtad, hogyha bajba kerülök nem segítesz rajtam? - húzódtam el tőle Ő pedig csak egyszerűen megvonta a vállát. - Mit keresel itt?
- Éreztem, hogy bajba fogsz kerülni. - mondta mosolyogva. - És láss csodát igazam lett.
- Köszönöm. - suttogtam és egy hálás puszit nyomtam az arcára amitől ő szokás szerint elvörösödött. - Imádlak te kis Batman.
- Kárpótlásul most már el kell jönnöd velem táncolni. - mondta és behúzott a tömegbe majd ugyan úgy mint legelőször most is a derekamra csúsztatta a kezét és úgy kezdtünk el táncolni. De mostani azért mégis csak más volt. Olyan volt mintha megszűnt volna körülöttünk létezni a világ. - Ó és még valami. Tartozol nekem egy csókkal. - kacsintott egyet vigyorogva én pedig miközben a nyaka körül volt a kezem közelebb húztam magamhoz egészen addig amíg ajkaink össze nem értek. Először meglepődött és nem tudta mit kezdjen a helyzettel, de néhány pillanat múlva bátran csókolt vissza én pedig bele mosolyogtam a csókunkba...

Twenty

Sziasztok. A tegnap komiaitok nagyoon jól estek, de komolyan :D rettentő hálás vagyok amiért ennyien olvastok és szeretitek amit csinálok :P tényleg megérdemlitek, hogy naponta hozzam a frisst. Nálatok jobb olvasókat álmomban sem kivánhatnék :)))

BROOKLYN
Hétfőn anya vitt suliba mivel most még az autótól is eltiltott. Őszintén megmondva nem nagyon izgatott. Félve szálltam ki és indultam el az épület felé mivel először látnak ilyen ruhákban. Tudom furán festek a szemükben, de hozzá kell szokniuk. Ez az igazi Brooklyn Jones.
A nap folyamán az eddig barátaimnak hitt emberek nagyban kikerültek és össze súgtak a hátam mögött. Miranda lett a suli fénypontja mikor kézenfogva sétált a folyosón Tylerrel utána pedig Eleanor és Perrie loholt. Még csak rám sem néztek aminek különös mód örültem.
Az ebédszünet előtt pont össze futottam Liamhez aki szó nélkül elkezdett húzni az asztaluk felé ahol Harry, Niall, Zayn és Louis ült. Féltem leülni közéjük mivel egyszerűen nem bírtam a szemükbe nézni. Legfőbb nem Lousiéba. Ugyanis amióta a kiránduláson megtörtént az-az eset nem beszéltem vele.
- Szeva haver. - köszönt vigyorogva Harry és arrébb csúszott, hogy tudjunk leülni. - Mizu Brook? - kérdezte és rám nézett. Olyan volt mintha semmi nem történt volna kettőnk között.
- Tetszik az új stílusod. - kacsintott egyet Louis és az orra alatt mosolygott. Szóval akkor nem haragszik rám.
- Köszi. - mosolyodtam el zavartan és éreztem, hogy elvörösödik.
- Mostantól Ő is velünk fog lógni. - mondta Liam és a vállamra rakta a kezét vigyorogva. Annyira fel lett dobva attól, hogy újra barátok vagyunk.
- Végre megjött az eszed és úgy döntöttél, hogy otthagyod a pincsiket? - kérdezte Zayn és undorodva Mirandáék felé bökött.
- Szerintem ami néhány napja történt mindent megmagyaráz. - mondtam csendesen mivel erről még mindig nem nagyon szerettem beszélni.
Az ebéd hátralévő részében jól szórakoztam. Annyit lehet rajtuk nevetni és ami a legjobb, hogy ők nem utálattal néznek rám. Megbocsájtottak és elfogadnak olyannak amilyen vagyok.
○○○
- Brooklyn van egy jó hírem számodra. - rontott be anya szobámba miközben a leckémet csináltam. Esküszöm ebben a házban senkinek nincs magánélete.
- Anya nem hallottál még olyanról, hogy kopogás? - kérdeztem felháborodva. - Mi lenne akkor ha épp meztelenen futkároznák? - kérdeztem, de ő figyelembe sem vette amit mondok. Totál fel volt pörögve ami nála rosszat jelentett.
- Kezdj el pakolni ugyanis mész egy hétre Hawaiira kirándulni. - újságolta én pedig nagy szemekkel bámultam rá. Kirándulni megyek én Hawaiira? De mégis miért és miért csak most tudom meg. És ők miért nem jönnek?
- Hogy mi? - kérdeztem és felálltam, hogy magasságban legyek vele. - Tudtommal én szobafogságban vagyok.
- Azt most felejtsd el. Most Hawaiiról van szó. - mondta izgatottan.
- De Ti miért nem jöttek? És én kivel megyek? - zúdítottam rá a kérdéseimet mivel annyira felfoghatatlan volt ez az egész. Persze, hogy szívesen megyek el, hisz ott meleg van meg tenger és nem kell addig suliba mennem. De akkor is bűzlött valami.
- Hát Liamékkel. - csapta össze boldogan a kezét. - Tegnap este mikor te már lefeküdtél átjött az anyukája és megkérdezte, hogy nem-e engednélek el velük mivel nem akarja, hogy a fia unatkozzon.
A pupilláim kitágultak és vigyorogva ugortam anyám nyakába. Anya életében egyszer jót csinált nekem. Liamékkal kirándulni az maga lesz a mennyország.
Mondanom se kell, hogy szó nélkül bele mentem. Vigyorogva pakoltam össze és alig vártam, hogy reggel legyen. Egész éjjel csak azon járt az eszem és reggel még ébresztő óra sem kellett mivel az nélkül keltem.
- Gyere. Itt vannak. - nyitott be mosolyogva apa és segített kivinni a bőröndjeimet a ház elé ahol Liam a szülevel állt. Az arca sugárzott a boldogságtól és mikor meglátott rögtön megölelt.
- Annyira örülök neki, hogy eljössz velünk. - mondta az apukája miközben berakta a cuccaimat. Ha tudnák, hogy én, hogy örülök. Csak rá kell néznem Liamre és abba sem tudom hagyni a mosolygást.
- Ígérd meg, hogy naponta hívsz és próbálsz normálisan viselkedni. - húzott magához anya én pedig csak bólintottam egyet majd bemásztam Liam mellé és elindultunk a repülőtérre.
Az út elég gyorsan telt mivel Liam mellett ültem és állandóan hülyéskedett.
Mikor leszálltunk a gépről egy taxiba ültünk ami egyenesen a hotelba vitt. Rögtön megbántam, hogy melegen öltözködtem fel mivel rettentő meleg volt. A Nap szikrázóan sütött a környék pedig gyönyörű volt. Ráadásul a hotel ahol leszünk közvetlen a tenger mellett volt. Így akár mikor nyugodtan kijöhetünk és fürüdhetünk.
Mondanom sem kell, hogy mikor beléptünk a hotelba és megkaptuk a kulcsokat- én és Liam külön szobában voltunk, de egymás mellett- gyorsan ledobáltuk a cuccainkat és már át is vetkőztünk fürdőruhára és rohantunk le a tengerbe és egyenesen bele a vízbe.
Mikor kifáradtunk vigyorogva ültünk le a homokba és csak nevettünk.
- Most már mondhatod. - fordultam Liam felé aki értetlenül nézett vissza rám. Tudom, hogy az Ő keze van a dologban amiért most itt vagyok.
- Mégis mit? - kérdezte értetlenül és megrázta a vizes haját.
- Ugyan már. Tudom, hogy Te szedted rá a szüleidet, hogy jöhessek veletek. - mondtam vigyorogva Ő pedig hangosan felnevetett.
- Honnan veszed? - kérdezte és sejtelmesen mosolygott.
- Ismerlek. - vontam vállat és egy gyors puszit nyomtam az arcára mire Ő szétterült a homokban úgy mint aki meghalt. Viccesen festett. De mielőtt valaki azt hinné, hogy valami van köztünk csak szólok, hogy nincs. Még mindig ugyan az a helyzet mint eddig volt. Én fülig szerelmes vagyok belé, Ő pedig a legjobb barátjának tart.
- Jó, tényleg igazad van. - ült fel újra és felém fordult.
- És elmondod, hogy miért? - kíváncsiskodtam tovább.
- Mert nem szeretem amikor szomorú vagy. - vallotta be és a szemem közé nézett. Egy halvány mosoly jelent meg a számon és még percekig a fülembe csengett a mondata. Érezni lehetett, hogy tényleg komolyan gondolja.
De mielőtt mondhattam volna valamit, hirtelen felpattant és elfutott egyenesen a tengerig majd elbukott a vízben én pedig a homokból néztem. Most annyira tökéletes volt minden az életemben.
Felálltam, hogy én is kövessem a példáját mikor egy labda ért a lábamhoz majd néhány perc múlva megjelent a tulajdonosa is. Egy napbarnított színű, kidolgozott testű, napszemüveges srác hajolt le a labdáért majd nézett rám mosolyogva.
- Nocsak magadra maradtál kislány? - kérdezte és levette a szemüveget. Nagyon be van magával telve ahogy észre veszem. De nem is csodálom mivel tényleg jól néz ki. Csak az a baj, hogy én nem szeretem a túl izmozott pasikat. - Egyébként Kevin vagyok. És te?
- Brooklyn. - nyújtottam kezet egy mosoly kíséretében.
- Különleges neved van. - dícsért meg és kivillantotta hófehér fogait. - Gondolom turista vagy mivel nem láttalak még erre fele.
- Aha. Igazából Londonban élek és most nyaralok a barátommal. - mondtam és tiszta furán hangzott a számból a barát szó. Mivel Liam nem úgy a barátom, hanem a legjobb barátom.
- És szeretsz bulizni?
- Imádok. - válaszoltam és kis híján felsikoltottam. Minden vágyam, hogy egyszer eljussak egy igazi tengerparti buliba. Biztos nagyon király lehet a homokban táncolni meg koktélokat inni.
- Csúcs. Akkor nem lenne kedved ma eljönni egybe? - kérdezte én pedig hevesen bólogattam. Jó tudom mit gondoltok, hogy nem ismerem meg minden, de nem magam mennék hanem Liammel. Vagyis remélem, hogy eljön velem. - Akkor ezt megbeszéltük. - kacsintott egyet majd tovább állt én pedig alig vártam, hogy elmondhassam Liamnek, hogy ma bulizni megyünk...

Nineteen

 Sziasztok itt a napi rész. :D Egyébként tegnap kaptam egy kedves e-mail egy személytől aki szó szerint lemondta a blogomat mivel szerinte unalmas, hogy az összes fent lévő töri Liamről szól. Á csak egy kicsit esett rosszul és szerintem a válaszommal egy kicsit túl lőttem a célon. Ugyanis nem értem, hogy miért baj, hogy állandóan róla írok. Szerintem nem unalmas mivel mindenhol megváltoztatom a személyiségét pont azért, hogy izgis legyen. Szóval Ti erről az egészről mit gondoltok? Ti is unjátok már, hogy a törijeim Liamesek? Komizniii

BROOKLYN
- Mi ez az egész Brooklyn? - nyitott be anya a szobámba a szemei pedig szikrákat szórtak. Mondhatom úgy is, hogy eddig még soha nem láttam ennyire mérgesnek. És az a baj, hogy az okát is tudom, vagyis gondolom. - Ma behívattak az igazgató úrhoz és azzal vádoltak téged, hogy elkezdtél étellel dobálódni az ebédlőben.
Hirtelen felpattantam az ágyból és értetlenül bámultam anyára. Itt valami félreértés történt ugyanis nem én öntöttem saját magam fejére az ebédemet, hanem Tyler.
- Micsoda? - kérdeztem felháborodva. - Anya ez hazugság. Én nem csináltam semmit...
- Ne magyarázkodj. Az igazgató úr mindent elmondott. Azt nem értem miért bántottad a barátnődet? Összevesztetek Mirandával és így akartál bosszút állni? - kérdezte én pedig csak a fejemet csóváltam viszont most már minden világos lett.
Miranda tuti beköpött az igazgatónál és úgy adta elő, hogy én kezdtem el kajával dobálni. Hisz megmondta, hogy nagyon meg fogom bánni, hogy szakítottam Tylerrel. A barátnőimet elvette tőlem és most már az iskolából is ki akar csapatni. Remek.
- Legalább egyszer az életben hallgatnál végig. - sóhajtottam fel és vissza mentem az ágyamhoz majd leültem. Anyától nem várok semmit csak annyit, hogy normálisan tudjak beszélni vele, de eddig még soha nem sikerült. Ahhoz Ő túl elfoglalt, hogy meghallgassa mi baja van a lányának. Ilyen sírom vissza azt amikor még Wolverhamptonban éltünk. Akkor még normális család voltunk és nem csak a munkája érdekelte. - Fogalmad sincs, hogy min megyek keresztül valójában. - csóváltam meg a fejem és próbáltam nem elsírni magam.
- Igazad van fogalmad sincs, mivel más lány örülne ha ilyen élete lenne mint neked. De ezek szerint neked még ez sem elég.
- Örülnének neki? Anya nincsenek barátaim, az életem egy nagy hazugság. - emeltem fel a hangom, de Őt tényleg nem érdekelte a magyarázkódásom.
- Ki akartak csapni amiért megszegteg az iskola szabályát. Hála apádnak egy csomó pénzzel támogattuk az iskolát ezért megúsztad egy igazgatói figyelmeztetéssel. - horkantottam egyet gúnyosan és hátamra dőltem majd a plafont kezdtem el bámulni. - Mellesleg szobafogságban vagy egészen karácsonyig. - tette még hozzá én pedig felültem.
- De hisz az még egy fél év. - háborodtam fel mérgesen. Miért viselkedik velem úgy mint egy óvodással? Azt hiszi, hogyha becsuk a házba azzal mindent megold. Hát téved mert csak még jobban utálni fogok otthon.
- Tudom.
- Öhm...Liamhez azért átmehetek? Véletlenül nálam maradt az egyik füzete és vissza akarnám neki adni. - mondta és úgyis tudom, hogy ebbe szó nélkül bele megy. Túlságosan imádja őket.
Nem válaszolt semmit de láttam az arcán átsuhhani egy mosolyt amit igennek vettem.

○○○

- Minden rendben Brooklyn? - kérdezte apa mikor én gyorsan átvágtam az előszobán Liam ingjét pedig a hátam mögé szúrtam. Igazából azért akartam átmenni hozzá, hogy tudjam neki vissza adni.
- Persze. Miért? - fordultam felé és rá mosolyogtam, de Ő csak tetőtől talpig végig mért és elismerően bólintott. Értettem a célzását ugyanis a rózsaszín ruháimnak nyoma sem volt és többet nem is lesz. Mostantól úgy öltözködök ahogyan én szeretek és senkinek nem fogom megengedni, hogy bele szóljon az életembe.
- Hát tegnap az összes méregdrága ruháidat és cipőidet dobozokba raktad és azt mondtad anyádnak, hogy vigye el az egyik árvaháznak. - mondta én pedig zavartan pislogtam és halványan elpirosodtam. Igaza volt mivel tényleg az összes ruhámat ami a régi életemhez fűzött kidobtam. Nekem nincs rájuk szükségem és nem is lesz. Gyűlölöm mindet. - És most olyan vagy mint gyerekként amikor állandóan mosoly volt az arcodon. Ha jól hallottam Liamhez mész. Kibékültetek?
- Nem is voltunk rosszban. - túrtam bele a hajamba, de Ő sejtelmesen rámnézett.
- Jaj kicsim anyádat átverheted de engem soha. Azt hiszed nem vettem észre, hogy nem úgy viselkedtek egymással mint régen. - mondta. Apa tényleg mindig jobban ismert mint anya és talán ezt is kötődtem hozzá jobban.
- De most már minden rendben. - válaszoltam mosolyogva.
- Akkor annak örülök. - bólintott én pedig intettem egyet és elindultam Liamék háza felé.
Még szerencse, hogy csak egy utca választott el tőle így hamar oda értem. Majdnem olyasmi házuk volt mint a miénk, de azért nem volt annyira puccsos és ezáltal sokkal barátságosabban festett.
- Szia Brooklyn már azt hittem soha nem jössz át. - nyitott ajtót Liam anyukája mosolyogva és rögtön be is húzott. Igaza van mivel amióta itt laknak csak a szüleim voltak itt én pedig mindig kitaláltam valamit, hogy ne kelljen jönnöm. Mekkora egy marha voltam. Elfordultam azoktól akik szeretnek. - Minek köszönhetem a látogatásodat?
- Én csak...
- Ó ne is mond. Tudom, hogy a fiamhoz jöttél. - mosolyodott el és kacsintott egyet én pedig elszégyeltem magam mert teljesen zavarba hozott. - Újra minden olyan lesz mint régen, igaz? De azért remélem nem együtt fogtok pisilni. - mondta én pedig elnevettem magam mikor kiskorunkban nem voltunk hajlandók egymás nélkül pisilni. Még szerencse, hogy a közvetlen szomszédaink voltak.
- Attól nem kell tartania. - vigyorogtam.
- Egyébként a szobájában van. Nyugodtan menny fel. Biztos örülni fog neked. - mondta és elnyomott a lépcsőkig majd felbögött az egyik ajtóra én pedig elindultam.
Mikor oda értem hangosan bekopogtam és egy szempillantás múlva nyitódott az ajtó és megjelent előttem teljes életnagyságban Liam. Barna szemei felragyogtak mikor meglátott és rögtön behúzott a szobájába.
A szám tátva maradt mikor végig néztem a szobám. A falak kékek voltak és tele voltak ragaszgatva Batmanes poszterekkel. Sőt még az ágyneműje is olyan volt. Mindig is tudtam, hogy szereti, de hogy ennyire.
- Csípj meg, hogy ébredjek fel. - mondta és végig nézett rajtam. Teljesen elvörösödtem mert tudom mire értette. A szakadt farmer, a convers cipő és a fehér top. - Semmi rózsaszín, magassarkú meg a többi plázapicsás cuccod? És ki mertél így jönni az utcára? Szőke minden elismerésem a tiéd. - vigyorogta én pedig kiöltöttem rá a nyelvem majd egy hirtelen mozdulattal lenyomott az ágyára maga mellé.
- És többet nem is lesz, ugyanis tegnap az összeset oda adtam egy árvaháznak. - húztam ki magamat büszkén majd hirtelen eszembe jutott az ingje amiért igazából jöttem. - Itt az inged. Kimostam szóval nem kapsz tőlem semmi fertőzést. - mondtam.
- Jaj már de bolond vagy. Ha nem hoztad volna vissza az sem lenne baj. - mondta és vállat vont. - Egyébként minden rendben?  Hallottam erről a Mirandás dologról.
- Ne is emlegesd. Anya karácsonyig szobafogságra ítélt miatta. - mondtam idegesen Ő pedig megszorította a kezem. - De már le se szarom. Nincs semmi szükségem rájuk ugyanis így legalább vissza kaptalak téged. És te százszor többet érsz náluk. - mondtam és láttam ahogy elvörösödik. Aranyos ahogy zavarban volt.
- Én is örülök, hogy újra barátok vagyunk. - mondta és megölelt, de ez most tovább tartott mint szokott. - Rettentően hiányoztál. Soha senki nem tudott pótolni téged. - simogatta a hátam.
- Ahogy látom a Te ízlésed még mindig megmaradt. - mondtam és újra végig néztem  a szobáján. - Egyébként még anyukád is mindig emlékszik arra, hogy együtt szoktunk pisilni. - mondtam vigyorogva Ő pedig homlokon csapta magát.
- Ezt a cikit. - csóválta a fejét. - Egyébként élvezettel hozza fel a gyerkkori énemet.
- A csókot biztos nem hozza fel. - mondtam halkan és szélesen elmosolyodtam mikor vissza gondoltam arra, hogy milyen zavarban volt amikor arról kérdeztem, hogy csókolózott-e már. Akkor még minden olyan könnyű volt és semmi gondom nem volt.
- Azt senkinek nem mondtam el mivel az-az én titkom marad örökre. - kacsintott egyet. - Egy olyan titok amit soha nem fogok elfelejteni. - mondta de szerintem inkább magának mintsem nekem.
- Én sem mivel szerintem nagyon vicces volt.
- Jah meg undorító. - tette hozzá vigyorogva. - De legalább mi már tizenegyes éves korunkban elmondhattuk azt, hogy csókolóztunk. - mondta büszkén.
- Fogalmam sincs, hogy voltam képes eldobni téged. Te voltál az egyetlen igaz barátom mégis szartam a fejedre. - sütöttem le a szemeimet.  - Egy pocsék barát vagyok.
- Te vagy a világon a legjobb barát még akkor is ha néha egy kicsit lütyő vagy. - húzott ismét magához én pedig bele szagoltam az illatába és teljesen elbódultam tőle. Annyira szívesen elmondtam volna neki, hogy valójában mit is érzek iránta, de féltem attól hogy esetleg ezzel megint tönkre tenném ezt az egészet ami köztünk van. Lehet, hogy Ő nem is érez így...

Eighteen

Sziasztook. Itt a friss és és láttam, hogy tegnap valaki azt hitte, hogy vége van a törinek. Nos igen lassan vége lesz mivel huszonöt részesre írtam :D de nem kell aggódni mert amint ennek vége lesz kezdem el írni az újat :P 

BROOKLYN
Reggel mikor nagy nehezen kinyitottam a szemeimet a fejem tompa volt. Az éjszakából semmire nem emlékszek csak arra, hogy csúnyán összevesztem Perrievel és Eleanorral, majd este mikor le akartam menni a buliban Louist pillantottam meg az erkélyen és elvettem a kezéből a füvet és aztán...semmi.
Nagy feketeség és ez engem különösen zavar. Egyáltalán hol vagyok? Oldalra fordítottam a fejem és megpillantottam Louis ahogyan mellettem ül és nagy kék szemeivel bámul. Ostoba dolgok futottak át a fejemen ezért gyorsan a takarómra pillantottam és észre vettem, hogy csak bugyi meg melltartó van rajtam.
Jaj könyörgökök mondja azt valaki, hogy nem feküdtünk le. Azt már nem bírnám elviselni.
- Jó reggelt. - nézett rám és egy barátságos mosolyt küldött felém. Jobban szemügyre vettem a szívemről pedig hatalmas kő esett le mikor észre vettem, hogy fel van öltözve. Azonban ez még nem jelent semmit. Kitudja mennyit aludtam, azalatt simán fel tudott öltözni. - Hogy vagy?
- Öhm...kábán. - mondtam zavartan és hatalmasat nyeltem. - Mi ugye nem feküdtünk le? - becsuktam a szemem és úgy vártam. Nem válaszolt rögtön ami megrémített.
- Mond csak mire emlékszel? - kérdezte végül. Na ez jó kérdés mivel semmire. Azt sem tudom, hogy kötöttem ki a ágyában.
- Őszintén megmondva az ég világon semmire. - sóhajtottam fel és megfogtam a fejem. - Csar arra, hogy a barátnőim egy ribancnak tartanak és mindenki azt hiszi, hogy Liammel járok. - atya ég Liam! Mi van akkor ha meglátott fél meztelenen Liam ágyában? Nem veszíthetem el megint amikor kezd minden tökéletes lenni. - Könyörgöm Louis mond azt, hogy nem csináltunk semmi olyat amire én gondolok. - néztem rá kétségbeesetten az Ő arca pedig kifejezéstelen lett.
- Nem tudom, hogy nálad a csókolózás az mi...- mondta halkan.
- Csókolóztunk? Louis Te hagytad, hogy megcsókoljalak? - kérdeztem felháborodva. Vissza dőltem az ágyba megsemmisülten. Tényleg lassan igaz lesz rám a ribanc kifejezés. Hogyan voltam képes rámászni Louis Tomlinsonra? Jó nem azt mondom, hogy csúnya sőt nagyon helyes és ha nem lennék Liambe szerelmes talán még randizni is elmennék vele. De így, hogy van ez a dolog Liammel.
- Leállítottalak.  Megynugodhatsz mert semmi nem történt. - vágta a fejemhez majd felállt, de a szoba közepén megállt és újra vissza fordult. -Ott vannak a ruháid. És mielőtt azt gondolnád, hogy megerőszakoltalak, jobb ha tudod azért vagy fél meztelen mert lehánytad magad. - tette még hozzá majd kiment a szobából és becsapta maga után az ajtót.
○○○
Semmi kedvem nem volt Hétfőn suliba menni, de anya nem engedte meg, hogy otthon maradjak. A szoktál még kihívóbban öltözködtem, hogy tűnjek még menőbbnek. Nem veszíthetem el a hírnevemet. Nem, most még nem. Ha kell inkább újra összeveszek Liamékkel csak Eleanort és Perriet nem veszítsem el. Tudom, egy szemétláda vagyok, de nem akarom azt, hogy mindenki röhögjön rajtam meg lúzernek tituláljanak.
Mikor leparkoltam a diákok többsége szokás szerint megbámult. De most nem úgy ahogy általában. Összesúgtam és gúnyos megjegyzéseket vágtak a fejemhez. Amiben a ribanc és kurva szó szerepelt. Már kezdtem megszokni esküszöm.
Mikor a szekrényemhez értem Miranda jött oda és büszkén felhúzta az orrát. A szám tátva maradt mikor megpillantottam mögötte Perriet és Eleanort. Szóval most már Ő az új barátjuk. Jól el vannak nélkülem is.
- Most már Tomlinson is? - kérdezte bunkón Miranda én pedig legszívesebben a szekrénybe vertem volna a fejem. Ezt meg honnan tudta meg? Louis nem olyan, hogy elmondaná mindenkinek.
- Tessék? Beszélj érthetően mert sajnos nem értelek.
- A kiránduláson este mikor buli volt láttam, hogy az egyik szobában Louis Tomlinsonnal smároltál és tökre élvezted. - mesélte és egy diadalittas mosoly jelent meg az arcán. Élvezte úgy ahogy az állítólagos barátnőim is.
Nem azért vannak a barátok, hogy kiálljanak egymás mellett? Ha El és Perrie tényleg ennyire a barátnőmnek tartanának akkor nem hinnék el ezt a sok hazugságot. HOgy én mekkora egy marha vagyok. Egész addig csak azért barátkoztak velem mert menő vagyok. Ha motorral meg szakadt  farmerban jártam volna iskolába a szemükbe én is csak egy lúzer lettem volna.
- Hánynom kell tőletek. - vágtam be mérgesen a szekrényem ajtaját és indultam el órára.
Egész nap ha tehettem messziről kikerültem őket azonban az ebéd szünetben már nem volt akkora szerencsém. Észre vettem Liaméket egy távoli asztalnál és elindultam feléjük mivel kíváncsi vagyok arra, hogy Louis hogyan viselkedik velem.
De mikor elmentem a focisták asztala mellett Tyler állt elém. Na már csak Ő kellett a boldogságomhoz.
- Jaj Tyler könyörgök csak Te hagyj ma békén. Semmi kedvem hallgatni a rinyálásodat. És ha megcsaltalak akkor mi van? Én sem hisztizek, pedig tudom, hogy élvezettel nézel Miranda bugyijába...- vágtam idegesen a fejéhez, de Ő csak sejtelmesen mosolygott.
- Igazából már elegem van abból, hogy élvezettel alázol meg mások előtt, mivel azt hiszed, hogy Te tökéletes vagy...- mondta fogcsikorgatva és kezébe fogta a tányérját és az egész piros szószos izéjét a hófehér felsőmre borította majd a spagetti maradékját a szőke hajamra. A folt néhány másodperc múlva átázott és végül tökéletesen ki lehetett venni a fekete melltartómat.
Az ebédlőben mindenki rajtam nevetett még azok is akik állítólag a barátaim voltak. Senkit nem érdekelt a szenvedésem. A könnyeim egyszerre törtek fel belőlem, de próbáltam türtőztetni magam.
Megfordultam, tenyerembe temettem az arcom és elfutottam a legközelebbi mosdó felé és mikor beértem leültem a hideg csempére hátamat a falnak döntöttem és csak zokogtam. Ennyi volt, mindenki utál és nincsenek barátaim. Senkit nem érdekel, hogy mi van velem és soha nem is érdekelt. Itt én csak egy elkényesztett liba vagyok akit ki lehet használni mert a szülei tele vannak pénzel. Senki nem tartott engem a barátjának hanem csak egy játéknak akivel azt lehet csinálni amit akarnak. Én hülye pedig bedőltem. Képes voltam szoknyákat meg mindenféle lányos ruhákat hordani, pedig utálom és csak azért mert azt hittem így majd mindenki másnak fog hinni. Eldobtam a régi életemet ahol voltak barátaim. Összevesztem a legjobb barátommal mert azt hittem, hogy itt Londonban vannak az igaz barátaim. Tévedtem úgy ahogy minden másban. Itt én egy senki vagyok. Utálom magamat, utálom az életemet.
- Lyn? - nyitódott az ajtó és feldagadt szemmel bámultam fel Liamre. Arca komor volt és egyben szomorú is mikor leült mellém a csempére és nagy meglepetésemre gyengéden megfogta a kezem.
- Te meg mit csinálsz itt? Miért nevetsz rajtam a többiekkel? - kérdeztem és elfordítottam a fejem.
- Tudtommal a barátnőm vagy, szóval segítenem kell rajtad. Vagy nem? - kérdezte és egy mosoly jelent meg az arcán közben pedig a spagetti darabkákat vette le a fejemről.
- Sajnálom. - nyögtem ki az Ő szemei pedig megakadtak és értetlenül nézett a szemeim közé. Itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsek a pohárba. Többet soha senkinek nem fogok hazudni és úgy fogom élni az életemet ahogy én azt szeretném. Nincs több rózsaszín hanem azokat a ruhákat fogom hordani amiket én szeretek és akkor fogok motrozni mikor én akarok.
- He? - kérdezte értetlenül.
- Sajnálom amiért mikor elmentem Wolverhamtomból nem írtam vissza a leveleidre. Sajnálom mikor először megláttak a suliban kigyúnyoltalak. Sajnálom amiért letagadtam azt, hogy a barátom vagy. Sajnálom amiért élvezettel játszottam az érzéseiddel és nevettem rajtad...- tört fel belőlem újra a zokogás, Liam pedig magához húzott és megölelt közben pedig a hátamat simogatta. Annyira jó érzés volt, hogy itt van mellettem amikor szükségem van rá.
- Nyugi Lyn, semmi baj. Nyugodj meg. Az a lényeg, hogy most újra együtt vagyunk. - puszilt bele a hajamba én pedig elhúzódtam tőle.
- Mindenkinek igaza van. Egy ribanc vagyok. Lefeküdtem Harryvel pedig semmit nem éreztem iránta, csókolóztam Louissal csak azért mert akkor ahhoz volt kedvem. Mindig csak magra gondoltam. Még tégedet is megbántottalak. - folytattam tovább és szerintem próbálta feldolgozni a hallottakat. Harryről tudott, de Louisról nem.
- Felejtsd el ezt az egészet. Te jó fej vagy és aranyos, csak rossz társaságba kerültél. Hidd el ha újra elő tudod hozni a régi Brooklyn Jonest újra mindenki szeretni fog. - fogta az arcomat a kezei közé én pedig néhány másodpercre elvesztem barna szemeiben. Ő annyira más mint a többi srác.
- Liam? Köszönöm. - néztem rá hálásan és újra megöleltük egymást. - Fogalmam sincs, hogy mi lenne nélküled.
- Egy nagy ribanc lennél. - válaszolta én pedig válba ütöttem ezért a megjegyzéséért mire Ő kiöltötte rám a nyelvét. Végül felállt és engemet is felhúzott majd elhúzta a száját mikor meglátta a felsőm.
Tényleg a felsőm. Te jó ég én meg hagyom, hogy a melltartómat bámulja. Zavartan elé raktam a kezem és a cipőmet kezdtem el bámulni. - Tessék ezt vedd fel! - vette le a kockás ingét majd barátságosan átnyujtotta. Szemeim megakadtak a fekete felsőjén amiből kilátszódott izmos karja.
- Köszi. - vettem el tőle hálásan majd gyorsan magamra vettem és össze gomboltam. Igaz jóval nagyobb volt az én méretemnél, de jelen pillanatban nem nagyon tudott érdekelni...

Seventeen

 Sziasztok itt a napi friss rész. Igen az a rész amit a múltkor véletlenül feltettem. szóval aki akkor elolvasta annak már nem lesz érdekes aki meg nem olvasta annak szerencséje van. És mivel ma befejeztem az egész törit elkezdtem gondolkozni egy újon viszont nincs semmi ötletem, hogy mi legyen a főszereplő csaj neve. Szóval szívesen várom az ötleteiteket és ha kitaláltok valamilyen elég kreatív nevet ami még egy blogban sincs akkor az lesz a csaj neve :D remélem segítetek :P

BROOKLYN
- Anya ne siránkozz már. Holnap este már otthon is leszek. - másztam ki anya szorításából mikor az leparkolt az iskola előtt.
Nem tudom mit kell ennyire túlreagálni egy ostoba tanulmányi kirándulást amiben az én osztályom mellett a végzősöknek is részt kell venniük. Semmi kedvem nincs most kirándulgatni. De nem tehetek ellene semmi mivel muszája ha meg akarom tartani a kitűnő eredményeimet.
- Azonnal hívj fel holnap amint megérkeztek. Érted jövök. - mondta parancsolóan én pedig határozottan bólintottam egyet és egy megkönnyebülten szálltam ki az autóból. Majd megvártam míg anya elhajt és elindultam a többiek felé.
Mr.Brow máris névsort olvas szóval megint elkéstem, hála anyának. Nem értem miért kell úgy viselkednie velem mint egy óvodással. Néha annyira elegem van belőle.
Megindultam a barátnőim felé, de mikor kellő távolságva értem hozzájuk kölönös módon elfordultak tőle. Ezekbe meg mi ütött?
- És itt van a mi kis fekete báránykánk is. Mondja Miss.Jones véletlenül a születésnapjára nem szeretne tőlem egy órát? Akkor talán végre pontos lenne. - mondta szigorúan Mr.Brow én pedig szégyenlősen lesütöttem a szemem. Szerencsére nem szólt be többet helyette tovább állt és felememlte a hangját, hogy mindenki hallja. - Diákok a busz néhány perc  múlva itt lesz, addig próbáljátok elfoglalni magatokat valamivel!
Kifejezetten örültem ennek a hírnek mert legalább ki tudom deríteni, hogy mi folyik itt.
- Csáó! - köszöntem a barátnőimnek, de csak Perrie és Eleanor motyogott el valamit. Miranda bunkón felhúzta az orrát és tovább állt. - Mizu? - és senki nem válaszolt. - Hú de nagy a csend. Mi történt csajok?
- Köhm az új barátaid ott állnak. - bökött Perrie, Liamék felé akik szokás szerint öten álltak. Értetlenül bámultam rájuk.
- Mi van? Miért az új barátaim?
- Jaj ne játszd a hülyét Brook. Mindenki tudja, hogy Tylert, Payne miatt dobtad. Ráadásul Matt buliján lejárattad Tyler úgy, hogy még iskolába sem mer jönni. És kivel hetyegtél aztán egész este? Hát persze, Paynel. - mondta fagyosan Eleanor én pedig alig akartam hinni a fülemnek. Velem ilyen lenézően még soha senki nem beszélt.
- És azt is mindenki tudja, hogy mikor még Tylerrel voltál közben Stylessal hemperegtél. - tette még hozzá Perrie. Az állam a földet érte. Mi történt itt?
- Ribanc! - hallottam Miranda hangját valhonnan távolról és azok az emberek akik csodálattal néztek rám most gyülölködve méregetnek.
Utolsóként szálltam fel a buszra mivel most már valahogy nem volt kedvem kirándulgatni. A barátnőim ribancnak tartanak pedig nem is igaz. Jó Harryvel tényleg lefeküdtem, de akkor már nem jártam Tylerrel. És milyen szöveg már az, hogy Liammel járok? Még ha igaz volna.
Hirtelen valaki elkapta a könyökemet és néhány másodperc múlva Liammel néztem farkasszemet. Már csak ez hiányzott, hogy meglássanak vele.
- Hé mi folyik itt? - sziszegte a fogai között én pedig értetlenül néztem rá. - Mi az, hogy Te meg én járunk?
- Hidd el ha tudnám elmondanám. - sóhajtottam fel megsemmisülten. - A barátaim nem állnak szóba velem, egy ribancnak tartanak.
- Ó, sajnálom. - mondta de nem tudtam kivenni belőle, hogy komolya-e gondolja. - Engem ma a fél iskola megfenyegetett, amiért állítólag veled járok. Honnan veszik ezt a hülyeséget?
- Szerintem a bulin valaki meglátott minket mikor táncolunk vagy pedig Tyler kever mivel nem bír bele törődni, hogy szakítottam vele. - akkor boldog voltam és nem hittem, hogy akkora baj, ha egy sráccal táncolok aki történetesen helyes és tökre bejön. De most már cseppet sem vagyok boldog. A barátnőim nélkül nekem végem van. Oda a sok évi munkám és oda az a rengeteg hazudozásom...
○○○
Mikor beléptem a szobába Eleanor és Perrie mellé még csak a fejüket sem emelték fel.
- Jaj ne csináljátok már. Ez hülyeség. Semmi valóság alapja nincs.
- Menny a lúzer pasidhoz vigasztalódni. - vágta nekem csípősen Perrie és többet egyikük sem szólt semmit.
A nap hátralévő részében ki sem mozdultam a szobából. Semmi kedvem nem volt azt hallgatni, hogy mekkora egy ribanc vagyok.
Este azonban a szállodában ahol voltunk csak a diákoknak szerveztek egy bulit. Így aztán nagy nehezen össze szedtem magam és elindultam lefele. De alig értem el a folyosó végét megpillantottam, hogy az egyik ajtó nyitva van. Megtorpantam és bekukucskáltam. Az erkélyen Louis állt egymaga. Feje le volt hajtva és úgy tűnt szomorú.
- Hát Te miért nem vagy lent és bulizol? - indultam meg felé és ránéztem mikor mellé értem. Nem nézett rám hanem helyette a tájat bámulta.
- Minek? Utálom ezt a bandát ahogy van. Ne érts félre nem a srácokat hanem a többi menő pincsit. Eleanor ma a szemembe mondta, hogy én neki soha nem leszek elég jó. Mivel nem vagyok gazdag és nem tudnám megadni neki amit Ő akar. - sóhajtott fel és észre vettem a kezébe egy szál cigit vagyis ha jobban bele gondolok inkább fű volt benne.
- És ezért most inkább füvezel itt egymagad. - böktem rá és egy magabiztos mozdulattal kivettem a kezéből majd megszívtam.
A méreg hamar szétáradt a testemben és megkönnyebültem. Minél többet szívtam annál jobban felejtettem el a gondjaimat. Louis csodálkozva nézte és nem értette, hogy mi ütött belém.
- Szerelmi bánat neked is? - kérdezte és rám emelte kék szemei. Vállat vontam és vissza mentem a szobába és leültem az ágyra. Az agyam már nem gondolkozott hanem csak volt. Semmire nem tudtam gondolni csak arra, hogy most mennyire boldog vagyok. Miért nem lehet mindig így. Élni szenvedés és hazudozás nélkül.
- A barátnőim egy ribancnak tartanak. És tudod mit igazuk van. A suliban nem tudsz olyan srácot mondani akivel nem szexeltem volna még. - fújtam ki a füstöt és magam elé bámultam.
- Akkor ezek szerint én nem tartozok a suliba mivel velem még nem feküdtél le. - nevetett fel én pedig csak mosolyogtam egyet. - Nem is értem, hogy miért. Hisz bennem is megmozgatsz valamit és amikor azon lennék, hogy megcsókoljalak jön Eleanor és csak rá tudok gondolni. De ennek most már vége.
- Nem fogja otthagyni Mattet. Tudom és ismerem. Ahogy azt is tudom, hogy élvezettel nézi ahogy szenvedsz. - mondtam fagyosan és Louis minél közelebb ült hozzám. Nem húzódtam el mivel már nem volt erőm. Épp eszűen már rég nem tudtam gondolkozni mivel a fű megtette hatását. Kába voltam.
- Eleanor a mai nappal meg szűnt létezni. Végre élni fogom az életem úgy ahogy a szívem akarja. - suttogta és kék szemeivel a szemembe nézett. Vissza mosolyogtam rá és hagytam, hogy megcsókoljon és a hajamba túrjon.
Vajon jó ötlet ezt csinálni? Miért nem tudom leállítani. Hagyom, hogy az ágyra döntsön és csókolgassa a nyakamat. Apró sóhajok hagyják el a számat miközben a felsőjénél fogva magamhoz húzom, hogy ismét megcsókoljam.
Hallom amit beszél, de válaszolni nem tudok rá. Engedem, hogy azt csináljon velem amit akar. Tudom, hogy soha nem lenne képes bántani. Megbízok benne. Hevesen vissza csókolom és az agyamba Liam mosolygós arca férkőzik be ahogy táncolunk. Boldog vagyok vele mivel szeretem.
Bele mosolyog a csókunkba és leveszi a felsőm. Annyira el vagyok bódulva, hogy már azt sem tudom mi a helyes. Csak azt akarom, hogy ne hadja abba mert akkor újra vissza térek a valóságba. Felejteni akarok és egy teljesen új életet akarok kezdeni amiben nincs semmi hazugság csak én és Liam...

Sixteen

 Sziasztok itt a friss. Mivel tegnap még jelentkeztetek a novella versenyre ezért úgy döntette, hogy mégis megtartom :D Szóval jó lenne, hogyha aki jelentkezett ezen a héten elküldené a kész novelláját:D óh és komizzatok, hogy már holnap tudja hozni a frisst ..

BROOKLYN
- Te még nem vagy kész? A buli fél óra múlva kezdődik. - sápítozott Eleanor mikor megláttak az ajtóban pizsamában. Megsemmisülten fejbe csaptam magam és gyorsan becsuktam utánuk az ajtót majd elindultunk fel a szobámba. Közben pedig lepisszegtem őket, hogy fogják be mivel a szüleim otthon vannak és semmiképp sem tudhatják meg, hogy buliba megyek, mivel akkor úgysem engednének el.
Apropó buli, teljesen kiment a fejemből úgy ahogy mostanában minden mikor meglátom Liamet. Amióta úgymond újra barátok vagyunk-persze még mindig beszólogatunk egymásnak,de nem olyan csípősen-sokkal jobb a hangulatam. Annyira könyebb életem lenne ha végre el tudnám neki mondani, hogy miért viselkedek ilyen furán.
- Gyerünk Brook nem késhetünk el...- kezdett el Perrie is jajveszékelni miközben épp sminkeltem magamat. Nem tudom mit vannak úgy oda. Ez csak egy buli ami megint tele lesz a suli legmenőbbjeivel és részegre isszák magukat.
- Mert? Akár hányszor szóba kerül ez a buli, ti annyira oda lesztek érte. Ugye nem titkoltok előlem semmi? - mértem végig a kényt lányt akik egymásra néztek. Különösen viselkednek amióta mondták, hogy ma lesz az a vacak. Semmi kedvem nincs menni.
- De hát ez Matt partia ami egy évben csak egyszer van. - forgatta meg a szemeit El én pedig megborzongtam. Vajon tényleg el akarok menni rá? Hisz néhány hete szétverték Liaméket és én még mindig nem felejtettem el a monoklit vagy azt ahogy szegény Harry a kórházban fekszik.
- Addig nem hagytok békén még nem megyek, igaz? - kérdeztem mire azok ketten hangos nevetésben törtek ki ami azt jelentette muszáj mennem.
Mikor elvégeztem az utolsó simításokat és megnéztem magam a tükörben szokás szerint a hányás kapkodott. A szoknya túl mini, a cipő túl magas, a felsőn túl nagy a dekoltázs, és utálom ezt az ízű szájfényt! De El és Perrie ehhez a felszereléshez ragaszkodott mivel szerintük ma igazán dögösnek kell lennem. Szerintem így nem dögös vagyok, hanem kurvás.
Anyáéknák azt hazudtuk, hogy moziba megyünk és egy nagyon hosszú filmet fogunk nézni szóval későn érek haza. Ők rosszálló nézés kíséretében bele mentek majd néhány perc múlva már a piros Audiban ültünk és meg sem álltunk Matték házáig.
Már az utca elején lehetett hallani a zenét és rengeteg autó állt a házuk előtt. A szülei megint leléptek a hétfégére és ilyenkor szokása házibulit csapni. Fura mivel eddig mindig Tylerrel jöttem. Ez az első ilyen bulim ahol nincs velem.
Mikor kiszálltunk rögtön megpillantottam Mattet és El máris a nyakába ugrott.  Így aztán Perrievel ketten mentük be. Az egész ház tele volt táncoló fiatalokk és szinte mindenki kezében piásüveg volt.
- Ezeket meg ki hívta meg? - kérdezte kiabálva Perrie és az ebédlőre nézett. Ott is sokan táncoltak ezért jól oda kellett figyelnem, hogy kikről beszélt. Néhány pillanat múlva pedig megláttam Liamet ahogy egy szőke hajú lánnyal táncol.
A szívem darabokra tört mikor kezei a lány derekára csúsztak és mind ketten hangos nevetésben törtek ki. Soha nem láttam még Liamet ennyire önfeledten nevetni. Miért esik ennyire szarul? Hiszen Ő csak Liam aki iránt nem érzek...semmit.
Jaj Brook kit akarsz átverni? Még a hülyének is feltűnne mennyire oda vagy érte mégha próbálod ki sem mutatni.
Dühösen megfordultam mivel le akartam minél előbb lépni, hogy bőghessem ki magam, de pecchemre pont Tylerbe ütköztem aki egy csokor vörös rózsát nyújtott felém.
- Szia Brook. Örülök, hogy eljöttél. Tisztára abban voltam, hogy nem fogsz. - mondta mosolyogva és még mindig felém tartotta a csokrot amit én nem akartam elfogadni. Ha azt hiszi ezzel minden el van intézve hát téved.
- Amint látod itt vagyok. - mondtam fagyosan, végül pedig a rózsákra bögtem. - Ha azt hiszed, hogy ezzel a csokorral minden el van intézve hát tévedsz.
- Rettentően hiányzol. El sem tudod képzelni, hogy mennyire.
- Pedig azt hittem, hogy Mirandával jól szórakoztok. - kulcsoltam össze a kezeimet mire Ő szégyenlősen lesütötte a szemei. Azt hiszi, hogy nem tudom mit csinálnak ketten? És még van képe bocsánatot kérni. - Ezek szerint még mindig élvezettel hazudsz a szememben. Remélem megint holt részegre iszod magad és verekedni fogsz Louisékkal. - direkt nem Liam nevét mondtam mert tuti elbőgtem volna magam.
- Mi? Dehogy. - csóválta a fejét. - Épp ellenkezőleg. Én mondtam Mattnek, hogy hívja meg azt az öt lúzert...akarom mondani srácot, hogy kérhessek tőlük személyesen bocsánatot.
- Ideje volt. - mondtam csípősen és a kezemben lévő csokrot egy ügyes mozdulattal a földre dobtam. - Tudhatnád, hogy utálom a rózsát úgy ahogy Téged is!
- Ne csináld. Én szeretlek és bármit meg tennék érted. - kezdett el ölelget, de én azt inkább szorongatásnak nevezném.
- Tyler hagyj békén és törődj bele köztünk már semmi nem lesz. - kiabáltam majd az első kezem ügyébe kerülő tárgyat ami egy tál puncs volt, a fejére öntöttem. Aki ezt látta mindenki felnevetett és lefényképezték Őt. - Na most ki a lúzer?
- Ezt még nagyon meg fogod bánni. - sziszegte a fogai közt majd gyorsan hátra fordult és elviharzott.
Legalább egy jó dolog történt ma este szóval erre inni kell. Leültem a bárpulthoz és öntöttem magamnak egy pohár vodkát amit kicsinyenkin ittam meg. Miért nem vagyok képes haza menni? Pedig ha még egyszer látnom kell azt a szőke hajú libát én esküszöm megtépem. Hogy volt képes a suli legmenőbb csaja elől elvenni a szerelmét? Én mindent megkapok amit akarok!
- Szia Szőke. - a pohár tartalma egyszerre öntődött ki a pultra mikor Liam ült le mellém. - Te meg mit csinálsz itt egyedül?
- Szerinted minek néz ki? - kérdeztem bunkón és az öklömmel támasztottam meg a fejem. - Iszok és közben nem próbálok arra gondolni, hogy mekkora egy elbaszott életem van.
- Hú, mi történt hogy ennyire magad alatt vagy? - fordult felém és kérdően rám nézett. Gúnyosan felhorkantottam. Mintha Őt annyira érdekelné.
- Nem kell megjátszanod magad Li. Nyugodtan vissza mehetsz ahhoz a szőke bombázódhoz akivel annyira jól szórakoztál. - válaszoltam fagyosan és közel voltam ahhoz, hogy elbőgjem magam. Pedig nem is ittam sokat szóval még csak a fejembe sem szálhatott.
- Te most Kimre célzól? - kérdezte és szó szerint a képembe röhögött.  Annyira nevetett, hogy a pultot ütögette. - Kim mint barátnőm? Ezt most komolyan gondolod?
- Láttam. - erősködtem. - Nagyon élvezted ahogy ott riszálta a fenekét. - ezt mikor kimondtam abba hagyta és végre újra normális lett.
- Várjunk csak. Te most féltékeny vagy?
- Azt meg ki mondta?
- Mielőtt teljesen részegre innád magad, jobb ha tudod, hogy Kim az unokatestvérem. - mondta és a táncolók felé bökött ahol megláttam az említett lányt miközben Harryvel csókolózik. Remek, most jól lejárattam magam. És még csak ki sem tudom magyarázni magam.
- Na várjunk csak...Kim és Harry...járnak? - kérdeztem óvatosan.
- Olyasmi. - mondta Liam mosolyogva. - Nyáron ismerkedtek meg mikor Kim itt volt látogatóban. Szerelem első látásra, de aztán vissza kellett mennie fősulira viszont megígére Harrynek, hogy hamar vissza jön hozzá. És itt van.
Jó valaki ásson el most helyben. Harrynek barátnője volt én meg lefeküdtem vele. Most, hogy fogok szegény csaj szemébe nézni. - Nyugi tudja, hogy  mi volt közted és Hazza között. - szinte olvasott a gondolataimban. - A csókot is meg azt az egy éjszakát is.
Arcom lángba borult miközben arról az estéről beszélt. Nem hittem volna, hogy Harry elmondja neki.
- Szóval tudod.
- Aha. Úgy ahogy azt is, hogy miért nem jártok. Harry szerint bele vagy zúgva egy srácba, de még magadnak sem mered bevallani. Igaz ez?- Én kinyírom, de komolyan. HOgy mert ilyeneket mondani Liamnek?
- Nevet is mondott?
- Azt mondta, hogy elég jól ismerem. - vont vállat egyszerűen, én pedig homlokon csaptam magam. Nekem végem van. - De most hagyjuk ezt. Lyn van kedved táncolni? -nyújtotta felém a kezét én pedig először hezitáltam, de végül a tenyerébe csúsztattam és a szőnyegre húzott.
Pont egy lassú zene indult és szokász szerint elvesztem barna szemeiben miközben kezeit gyengéden a derekamra csúsztatta és magához húzott. Mosolyogva tekertem kezeimet a nyaka köré és lassan forogni kezdtünk. Annyira jó érzés volt Őt ilyen közel tudni magamhoz. Észre sem vettem és a fejem a mellkasán pihent a kezei pedig a hátamat simogatták.
Bár soha ne lenne vége a dalnak és örökre így maradhatnánk...

Fifteen

 Sziasztok itt a friss rész. Viszont egy szomorú hírt kell közölnöm. Elvileg holnap lejár a jelenetkezési határidő a novellára és utána be kellene már küldenetek. De eddig négyen jelentkeztetek és akár, hogy is nézem ezt így nem éri meg elkezdeni. Szóval sajnálom, de így a versenyt lefújom. persze ha esetleg ma még olyan öten jelentkeznétek szó nélkül indulna. Addig is komizniiii

BROOKLYN

Mikor Harryvel leértünk a konyhába, hogy csatlakozzunk Liamhez az ajtóban mind ketten megtorpantuk ugyani az egész úgy nézett ki mintha bomba robbant volna. Mindenhol Lux játékai voltak meg konyhai eszközök, Liam pedig tanácstalanul nézte ahogy a kislány a fejére akar húzni egy tányért.
Még, hogy én ebbe a dilinyósba vagyok szerelmes. Előbb ugranák bele a Temzébe mint, hogy a szemébe mondjam azt, hogy szeretlek. Hisz még arra sem képes, hogy egy két éves kislányra vigyázzon. Ilyenkor gondolkozok el azon, hogy hogyan voltam én képes csókolózni vele.
- Liam Te meg mi a francot csináltál? - szikrázott Harry szeme mikor kivette Lux kezéből az edényt és mérgesen az asztalra tette. Persze Lux rögtön ordítani kezdett mire Harry befogta a fülét és tanácstalanul rám nézett.
Miért hiszi azt, hogy én tudok segíteni neki? Még csak testvérem sincs. Soha életemben nem kellett vigyáznom egy kisbabára.
- Elmentem a mosdóba és mikorra vissza jöttem így nézett ki minden. - panaszkodott Liam és sajnálkozva lesütötte a szemét. Remek apa lesz belőle mondhatom. Csak úgy magára hagyni egy babát. Van esze. - Pedig nem volt több egy percnél.
- Anya ki fog nyírni. - csóválta meg a fejét Hazza és leült egy székre majd kezébe temette az arcát. - Megint hallgathatom azt, hogy felelőtlen vagyok.
- Majd rendet rakunk. - vontam vállat és megfogtam az egyik eldobott játékot, de mikor a kezembe fogtam Lux oda mászott hozzám és kikapta a kezemből majd jó messzire hajította.
- Ja azt elfelejtettem mondani, hogy nem enged rendet rakni. - jutott eszébe Liamnek és Luxra bökött. - Akár mit megfogsz kiveszi a kezedből és eldobja.
- Vettem észre. - mondtam gúnyosan Liamnek, Harry pedig rögtön felállt és közént állt.
- Ne, hogy elkezdjetek nekem most itt veszekedni. - emelte fel a hangját idegesen majd elkezdett körbe járkálni a konyhába. Pedig szívesen vágtam volna még dolgokat Liam fejéhez. Hisz már olyan rég csesztettem.
Lopva ránéztem és észre vettem, hogy már eltűnt a monokli a szeme alól. Újra el tudok veszni mogyoróbarna szemeiben. Na jó ilyenre nem szabad gondolkoznom.
Harry hirtelen megállt az arca pedig felragyogott. - El kell altatni Luxot és simán rendet tudunk rakni míg anyáék haza érnek!
- Mégis hogy? Ha nem vennéd észre tele van energiával. Nem olyan egyszerű, hogy lefekteted és elalszik. - csóválta meg a fejét Liam, Harry pedig ismét elkomorult. Isten fiúk, még csak gondolkozni sem tudnak.
- Hova szokják vinni a szülők a kicsiket, hogy fáradjanak el? - húztam fel a szemöldökömet a két srác pedig értetlenül rám bámult.
- Beteszik a Toy Storyt, hogy nézze?
- Vesznek neki egy macskát?
Homlokon csaptam magam. Toy Story? Macska? Ez most komoly? Jó, hogy nem azt mondják, hogy vigyük el egy moziba valamilyen horror filmre.
- Idióták. - csóváltam meg a fejem. - Olyanról még nem hallottatok, hogy játszótér? - húztam fel a szemöldökömet nekik pedig rögtön leesett.
- Jó ötlet Brook. - veregette meg a hátam Harry én pedig büszkén kihúztam magam. - Te és Liam elviszitek Luxot én pedig addig rendet rakok. - csapta össze a kezét mi pedig Liammel egymásra néztünk.
Én nem pont arra céloztam, hogy én fogom elvinni hanem arra, hogy Ő. Ráadásul nem Liammel kettesben. Ne már. Én még élni akarok.
De Harryt nem érdekelte a tiltakozásunk. Betette Luxot a kocsijába és szó szerint kinyomott minket az ajtón ráadásul még kulcsra is zárta nehogy vissza tudjunk fordulni.
Így aztán egymás mellett elindultunk egy közeli játszótérre. Mikor oda értünk Liam, kivette Luxot a kocsiból és bele ültette a homokozóba a többi gyerek közé végül pedig leült mellém a padra, hogy szemmel tudjuk tartani a kislányt. Egyikünk sem szólt semmit szóval nem volt valami élvezetes program.
- Szóval akkor most Te és Harry együtt vagytok? - kérdezte egy idő után én pedig meglepődtem a kérdésén. Miért érdekli ez Őt?
- Ezt meg honnan veszed? - húztam fel a szemöldökömet és különös módon kerülte a pillantásomat.
- Csókolóztatok a kórházban meg aztán ott volt az-az eset Austinnal...- túrt bele a hajába. Magamban jót mosolyogtam rajta mivel teljesen zavarban volt.
- Akkor ezek szerint most veled is járnom kéne mert összeverekedtél miattam Tylerre. - gondolkoztam el és észre vettem, hogy lángba borul az arca. - Egyébként már veled is csókolóztam mégsem jártunk.
- Úristen Lyn mikor volt már az. - csóválta meg a fejét és végre rám nézett. Szóval Ő már legszívesebben elfelejtené. Nekem nem megy ilyen könnyen mivel valahogy minden éjjel gondolok rá. Pedig azon vagyok, hogy elfelejtsem.
- Bocs, nem tudtam, hogy azon vagy, hogy felejtsd el. - emeltem fel a kezeimet védekezés képpen és valahogy rosszul esett erre gondolni. A lányok nem szokják elfelejteni az első csókjukat úgy ahogy azt sem mikor elveszítik a szüzességüket. Az utóbbit én elfelejteném mivel Tylerrel nem volt a legjobb, de már mindegy.
- Mégis, hogy felejtsem el az első csókom? Kizárd dolog még akkor is ha most az agyamra mész. - mondta és elmosolyodott ami az én jelenlétemben nagy dolognak számított.
- Az előbb Lynnek szólítottál. - suttogtam és lehajtottam a fejem. Ezt a becézést még ovis korában adta mivel nem tudta kimondani azt, hogy Brooklyn. Aztán valahogy rajtam maradt és rajta kívül senki másnak nem engedtem meg, hogy úgy szólítson. - Azt hittem elfelejtetted.
- A legjobb barátom voltál és akár hiszek akár nem még most is úgy tekintek rád még akkor is ha Te utálsz engem. A barátaimat soha nem szoktam elfelejteni. - nézett a szemem közé nekem pedig rettentő jól estek a szavai, de egy kicsit szégyelltem is magam.
- Soha nem utáltalak...csak ez itt már nem Wolverhamton. - sóhajtottam fel és valamiér el akartam neki mondani, hogy miért bántam ilyen bunkón vele. - Itt nem olyan élet van. Magányos voltam és barátokat akartam és...- nem tudtam befejezni mert Lux totyogott oda elénk és elkezdett a szökőkút felé mutogatni.
- Ezt a beszélgetést még befejezzük. - kacsintott Liam és felvette a lányt én pedig gondolkozva utánuk mentem.
Mosolyogva néztem ahogy Liam oda viszi tiszta közel a szökőkúthoz, de mivel abból abban a pillanatban nem jött víz szomorúan vissza jöttek és a kezembe nyomta Luxot én pedig beleültettem a kocsijába pont akkor mikor Liam tetőtől talpig csuron víz lett mivel pont a szökűkül alatt állt.
Hangosan kitört belőlem a nevetés miközben Liam ázott alakját néztem. Bosszúsan megindult felém én pedig rosszatt sejtettem.
- Te  kinevettél? - kérdezte és minél közelebb került hozzám.
- Úgy nézel ki mint Tarzan mikor vizes a haja. - fogtam a hasamat a nevetéstől Ő pedig megindult felém és magához akart szorítani, hogy én is vizes legyek.
Az egész tér az én visítozásomtól volt hangos mivel Liam kergetett, de ő sokkal gyorsabb volt nálam ezért egy adott pillanatban mögém ugrott és a hátára kapott majd meg sem állt a szökőkútig ahol velem együtt beleugrott a vízbe.
Mindenki minket nézett sőt sokan még fényképeztek is mivel ilyet minden nap nem látni, hogy két tini a szökőkút vizébe próbálják bele fújtani egymást. Boldogan fröcsköltük egymást és nyomtuk bele a fejünkbe.
Amióta itt vagyok Londonban most nevetek igazán. Liam vissza hozta a gyerekkoromat ahol vele voltam és boldog voltam. Nem érdekelt, hogy csurom víz vagyok mivel jól szórakoztam és még csak meg sem kellett játszanom magam. Önmagamat adtam és eszem ágában sem volt hazudni és ezt Liamnek köszönhetem...