09

Sziasztok :D Örülök, hogy tetszett a rész amúgy eszméletlenek vagytok. A tegnapi oldalmegjelenítés 450 volt :P Kis híján lefordultam a székről örömömben. Szuperek vagytok imádlak titeket :)))

Liam

Azzal tisztában voltam, hogy korrepetálásra kell járnom ugyanis Karen és Jack nagyon berágott rám. És amik akkor este elhagyták a szájukat azt be is tartották. Minden reggel és délután Harryvel, Zaynel és Niallel kell mennem iskolába. Például ha be akarok menni a városba akkor mindig el kell valakinek kísérnie. A telefonomat még mindig nem adták vissza úgy ahogy a laptopomat sem. Viszont a távirányítót igen ugyanis bele fáradtak abba, hogy  állandóan veszekedtem az unokatestvéreimmel.
De ami ennél is cikibb volt az-az volt, hogy az eset után rögtön bejöttek az igazgatóhoz és elmondták azt, hogy a diákok a tornaterem mellett cigiznek. Gondolhatjátok, hogy hogyan meghökkentünk a többiekkel mikor ebédszünetben el akartunk lógni cigizni és szembe találtuk magunkat a tesi tanárral. Kiabálva vissza parancsolt az épületbe. Ráadásul még csak el sem tudunk lógni mivel mostantól csak tanári kimenővel hagyhatjuk el az iskolát.
Karenék pedig minden este végig szaglásszák a ruháimat és átvizsgálják a zsebeimet. Tudom, hogy cigit keresnek nálam ami annyit tesz, hogy még jobban nem bíznak bennem. És az az egészben a legszörnyűbb, hogy most szerencsével is járnak. Már egy hete nem cigiztem és még csak nem is fogyasztottam alkoholt. Szerintem mikorra vége lesz a fogságomnak addigra a kocsmában már meg sem fognak ismerni.
Meg kéne nekik köszönnöm, hogy ezt csinálják. Hisz csak értem teszik, hogy ne tegyem tönkre az életemet ilyen fiatalon. A szívem mélyén igazat is adok nekik. De ezt az egészet csak miattuk kezdtem el. Amikor még az árvaházban éltem nem cigiztem olyan rendszeresen. Talán hetente egyszer mikor kiszöktem a szobámból. Élveztem ugyanis ki tudtam magamból adni a feszültséget. Beelégedtem vele. Csak hát aztán ugye a nagynénémékhez kerültem az életem pedig még szarabb lett. Cigibe és az alkoholba folytattam a bánatom aztán még jobban lettem Joshékkal és képbe jött a füves cigi is. Majd hirtelen azt vettem észre, hogy naponta szinte elszívok egy egész csomaggal. És még csak tizenhét éves múltam. Szégyenlem is magam rendesen, de mégsem csinálok ellene semmit.
Elszakítottak a húgomtól és most korrepetálásra kényszerítenek ráadásul Liához! Mi lesz velem?
- Akkor ezt meg is beszéltük. - csapta össze a kezét az igazgató én pedig megráztam a fejemet. Egy kicsit elkalandoztam. A mellettem ülő Lia már fel is pattant és látszott rajta, hogy minél messzebb akar tőlem kerülni. - A tanulás időpontját már nektek kell egyeztetnetek. - csapta össze a kezét és végleg lezártnak tekintette a témát.
Ezt én még mindig nem fogtam fel. Komolyan Lia fog korrepetálni? Ez annyira gáz már. A nagynénéméknek megint sikerült tönkre tenniük az életemet. Mi lesz velem?
- Ide figyelj! - Lia dühösen fordult felém a kihalt folyosón ugyanis már rég becsengettek. Elég félelmetesen nézett ki. - Van jobb dolgom is mint téged tanítani, csak azért mert Te lusta vagy kezedbe fogni a könyveket. De sajnos nincs más választásom. - legalább nem hazudik hanem megmondja a frankót. Kényszerből csinálja csak. - Szóval arra gondoltam, hogy már ma elkezdhetnénk, ha neked nincs jobb dolgod.
- Éppenséggel lenne jobb dolgom amiben Te és a könyveid nem szerepelnek. - mondtam bunkón.
Most mi van? Még ha nem is mehetek sehova még az is élvezetesebb mint, hogy tanuljak. Inkább bámulom egész nap a televíziót mint olvassak meg leckét írjak. Ráadásul mindezt Lia Lopezzel. Azzal a lánnyal aki az egész világon a legunalmasabb ember. Akár mikor szünet van Ő csak olvas, vagy pedig leckét ír. Szerintetek normális az, hogy egész évben egyetlen egy napot nem hiányzik? Soha nem beteg vagy ha az is akkor is eljön suliba. Még elsőben egyszer úgy eljött suliba, hogy nem volt hangja csak azért mert nem akart lemaradni a matek témazáróról. Amennyire aranyos lány annyira idegesítő is egyben. És még csodálkoznak azon, hogy miért nincsenek barátai. Habár mostanában elég sokat lehet Őt együtt látni Miával. De ahogy Miát ismerem csak kihasználja Őt.
- Pedig mostantól Te is könyvekkel fogsz még WC-re is járni ha le akarsz érettségizni. - kezeit a derekára tette arcán pedig diadalittas mosoly terült szét. Még csak el sem tudom magam képzelni egy könyvel a kezemben. Arra számíthat, hogy én olvasni fogok. - Szóval akkor ma délután nálam. - hangja keményen csengett és már sarkon is fordult volna ha én nem kapom el a csuklóját és húzom vissza. Az orrom alatt elmosolyodtam ugyanis arcán megjelent kép piros folt. Mindig ezt váltom ki minden lányból mikor hozzájuk érek.
- Ha már ennyire benne vagy a magyarázásban akkor azt is elmondhatnád, hogy hol laksz ugyanis London világváros és ne várd el Tőlem, hogy az összes lakosnak tudjam fejből a lakcímét. - mondtam miközben neki észhez kellett térnie. Nagy nehezen mökögve lediktálta az utcájuk címét meg a házszámukat majd gyorsan megigazította a ruháját és sebes léptekkel elviharzott mellőlem.
Utálom ha nekem parancsolgatnak. És Lia most pontosan azt teszi. Nagyon nem fogunk mi jól kijönni ha nem változtat a viselkedésén.
§§§
Mikor a többiekkel haza értünk a suliból Louison kívül senki nem volt otthon. Épp az asztalnál ült és szendvicseket gyártott. Persze testvérei rögtön csatlakoztak hozzá. Csak én maradtam állva és azon gondolkoztam, hogy vajon melyikőjük fog elvinni Liáékhoz. Karenék biztos, hogy csak este jönnek haza azonban nekem muszáj elmennem korrepetálásra ha ebben a gimiben akarok maradni. A diri világosan megmondta, hogy kicsap ha megszegem az utasítását. Jack így sem beszél már velem normálisan. Ha kicsapatnám magam akkor szerintem még javítóintézetbe is képes lenne becsukatni.
Hisz élő példa Josh. Karen miután felhívta a szüleit és elmondta nekik, hogy mit csinál egy szem fiuk, elvitték agyturkászhoz. Nyugtatókon él és a bébicsősze egy szabad percet nem ad neki. Egy hét alatt tíz könyvet kiolvasott és magától jelentkezett angolon felelni. Félelmetes. És én nem akarom így végezni.
- Ki tud délután elvinni korrepetálásra? - kérdeztem majd leültem Harry mellé a székre.  Erre a kérdésemre mindenki felém fordult és elég értelmetlen arcot vágtak.
- Korrepetálásra Te? - húzta fel a szemöldökét Zayn. - Jó vicc, de ezt nem hiszem el. Biztos megint ki akarsz lógni kocsmázni meg cigizni. - az utóbbi időben Zayn okoskodása az agyamra megy. Azt hiszi, hogy mindenkitől okosabb. Állandóan pofázik jelentéktelen dolgokról. Nagy csávónak érzi magát mivel idén végzős és parancsolgathat a kisebbeknek.
- Szerinted viccelnék én ilyennel? - kérdeztem komoran.
- De most viccen kívül - fordult felém Harry érdeklődve. Megint kérdésekkel fog bombázni. - Miért kell neked korrepetálásra járnod? Oké én tudom, hogy pocsékok a jegyeid, de szerintem ehhez már mindenki hozzá szokott.  - van benne valami. Szerintem is hihetetlen, hogy el kell járnom. Ilyen ötleteim nekem nincsenek.
- Kérdezd a drága bátyádtól, hogy miért kell korrepetálásra járnom. - válaszoltam egyszerűen és Niall felé néztem aki épp azon fáradozott, hogy a szájába tömje a fél szendvicsét. Harry összehúzott szemöldökkel gondolkozott. Hát persze Ő akkor éjjel mélyen aludt mikor Niall beköpött a nagynénéméknek. Csak Niall, Zayn és Louis hallgatta végig az egész cirkuszt.
- Ezt nem egészen értem. - mondta csendesen Harry és egy göndör tincsét húzogatta. - Niall kérésére jársz korrepetálásra? - homlokon csaptam magam az értetlensége miatt.
- Persze biztos az Ő kérésére. - fújtattam mint egy macska. - Élőbb ugornák le a Big Ben tetejéről mint, hogy az Ő kérését teljesítsem. - kulcsoltam össze a kezeimet.
- Egyszer még megköszönöd, hogy elárultam anyáéknak. Akár mennyire is utálsz, el kell ismerned, hogy nekem volt igazam. Már túl messzire mentél. - mondta kék szemei pedig komorak voltak. Csak megforgattam a szemeimet és horkantottam egyet. Szóval nekem akart segíteni. Hát szerintem nem segített, inkább még jobban tönkre tette az életemet.
- Most azt várod, hogy köszönjem meg? - húztam fel az egyik szemöldökömet rosszállóan. - Miattad nem mehetek sehova, elvették az összes zsebpénzem, nincs se telefonom se laptopom és mindezek mellett korrepetálásra kell járnom Lia Lopezhez. Igen Niall köszönöm, hogy segítettél. Rendes volt Tőled. - csattantam fel mérgesen Ő pedig csak hatalmasokat pislogott.
- Tudod mit? Bazd meg a rohadt életedet. - csattant fel majd hevesen felállt és farkasszemet néztünk. - Azt hittem, hogy végre észhez térsz és megjavulsz. Reménykedtem benne, hogy még nincs sok minden veszve. Azonban most végre felnyitottad a szemem. Tőlem ne várj segítséget többé. Drogozd szét az eszed ha azt akarod. De ezt egyszer még úgyis nagyon megbánod. - meghökkentem a szavain. Niallt még soha nem hallottam ilyen komolyan beszélni. Csak pislogva figyeltem mikor elmegy mellettem, de úgy hogy direkt a vállamnak ütközik. Zayn is felpattant majd testvére után ment.
Harry kikerekedett szemekkel nézett, Louis pedig csak egyszerűen ült és bámult maga elé.

Lehet, hogy Niall tényleg csak segíteni akart? De akkor miért örült a szenvedésemnek? Komolyan mondom már semmit nem értek...

08

Sziasztok. Szerintem mindenki sejti, hogy mi lesz ebben a részben xD 

Lia

- És annyira aranyos haja van a szemeiről pedig inkább már nem is beszélek. - Tudjátok mi a jobb még annál is, hogy korán reggel sétálnod kell suliba miközben a hajad szanaszét áll a hűvös szél miatt? Az, hogy a húgod ábrándozását kell hallgatnod egy fiúról. Kiara még csak pár hete jár gimibe, de máris kiszemelt magának egy fiút. Az én rekordomat nem döntötte meg. Mármint én rögtön az első nap bele zúgtam Liambe és ez a helyzet azóta is változatlan. De Kiara meg is fogja magának szerezni a kiszemeltjét velem ellentétben.
Az én szerelmi életem tiszta más. Nagyon is jól tudom, hogy Liam és én köztem soha semmi nem lesz és ez így van jól. Két külön világból származunk és én miattam biztos, hogy nem fog megváltozni. Neki megfelel ez az élet stílus. Nem hiszem el, hogy senkinek nem tűnik fel, hogy fiatal kora ellenére milyen meggyötört arca van. Elég csak bele nézni a szemeiben. A szomorúságon kívül semmi mást nem lehet benne látni. Amikor elkezdtük a gimit akkor nem volt ennyire meggyötört kinézete, nem is cigizett annyit és néha napján tanult is valamit. Azonban mostanra már meg sem erőlteti magát. Sőt szerintem még csak az sem érdekelné ha kicsapnák az érettségi előtt. Titkol valamit az életéből. A szüleiről senki semmit nem tud ami elég különös. Sőt még az unokatestvéreivel sem jön ki jól pedig náluk lakik. Néha napján kéztetést érzek rá, hogy megöleljem és elmondja neki, hogy nekem bármit elmondhat. De aztán meghallom a bunkó beszólásait és rájövök arra, hogy nincs szüksége a segítségemre.
Fogalmam sincs, hogy miért csinálja ezt. Senkit nem enged közel magához csak Josht és még néhány más srácot. Nem értem. hogy miért nem veszi észre azt, hogy a haverjai tették tönkre az életét?
- Most kiről is beszélsz? - fordultam húgom felé miközben lassan sétáltunk az iskola felé. Tudom nem szép dolog, hogy nem figyelek rá pedig Ő lelkesen avat bele az életébe. Vicces, hogy tőlem vár tanácsot. Pedig Lucy többet tudna neki ebben segíteni. Ő a szerelmi tanácsadó nem én. Mondjuk arról senki nem tud, hogy én szerelmes vagyok Liambe. Jobb is mivel ha a szüleim megtudnák akkor órák hosszat hallgathatnám a prédikálásukat, hogy nem hozzám való.
- Hát Harry Tomlinsonról. Hisz mondtam, hogy Ő az osztálytársam. - a név hallatán megálltam majd kikerekedett szemekkel bámultam húgom felé. Mondja valaki, hogy félre hallottam és nem Tomlinsont mondott. Ugyanis Tomlinson egyet jelent Liammel mármint biztos az unokatestvére. Hisz Zayn és Niall is Tomlinson és ott volt Louis is és Ők testvérek voltak. Ráadásul azt is tudom, hogy van még egy öccsük. Akkor ezek szerint Ő lehet Harry. Na várjunk csak, Kiara bele zúgott Liam unokatestvérébe? Na ne ez nem lehet.  Ez borzalmas. Mondjuk Zaynékkel nincs semmi bajom, de akkor is közös a vérük Liammel. És most a húgom szerelmes lett Harrybe. - A bátyjai és az unokatestvére veled jár egy osztályba. - csacsogott tovább majd karon ragadott, hogy ismét útnak induljunk. Én sokkos állapotba kerültem. Ugyanis Kiara akit kiszemel magának azt meg is szerzi. Mi lesz akkor ha össze jönnek és örökké együtt maradnak? Én nem akarok rokonságba állni Liammel.
- És mennyire komoly ez az egész? - köszörültem meg a torkom. Először is jobb ha tisztázzuk az alap dolgokat. Hisz az még semmit nem jelent ha szerelmes belé. Példának itt vagyok én. Szerelmes vagyok Liambe mégsincs semmi jelentősége. Lehet, hogy csak Kiara szerelmes Harrybe és a fiú pedig semmit nem érez iránta.
Húgom szomorúan lehajtotta a fejét ami jelen esetben számomra jót jelentett.
- Semennyire. Csak beszélgetünk meg rólam másolja a matek leckét, tegnap pedig én súgtam neki kémián a dolgozatnál mivel megkért. - megkönnyebbülten kifújtam a levegőt és kedvesen megsimogattam a vállát csak azért, hogy ne tűnjek annyira szívtelennek. Ennek az egésznek akkor semmi jelentősége. Hisz Liam rólam is rendszeresen másolja a leckéket meg a dolgozatokat. Akkor ezek szerint Harry olyan lehet mint az unokatestvére. Lusta.
- Ne is foglalkozz vele. Fiatalok vagytok még. - vontam vállat egyhangúan pont akkor mikor az iskola bejárati ajtajához értünk. Kiara bólintott egyet majd elmotyogott egy halk sziát és elment mellőlem.
Szerintem elég jó tanácsot nyújtottam neki. Tizennégy évesen mit akar pasizni? Az Ő korában én még rajzfilmeket néztem meg plüssmacikkal aludtam. Ezt az egészet hamar kiheveri. Nem adok egy hetet máris más fog tetszeni neki akibe megint halálosan belé lesz zúgva. Szép dolog a gyerekszerelem, de ha még évek múlva is megmarad az érzés akkor az már szívás. Tudom én is tizennégy voltam mikor bele zúgtam Liambe, de a mi történetünk teljesen más.
§§§
A tornaterem öltözője már teljesen kiürült mivel mindenki sietett ebédelni. Azonban én annyira kifáradtam a tíz perces futásba, hogy még az étvágyam is elment. A francnak kell mindig nekem győznöm. Most megint mehetek versenyre pedig tavaly megfogadtam, hogy soha többet nem megyek.
Hajam még mindig tiszta víz volt és a zuhanyzóktól úgy mentem vissza a lány öltözőbe, hogy közben a hajamat törölgettem törülközővel mikor a fiúk öltözője felől hangokra lettem figyelmes. Ezer hang közül is megismertem volna Josh Devine hangját.
Tétováztam egy kicsit, de végül mégis csak irányt váltottam és nesztelen léptekkel az ajtóhoz osontam közben pedig a fülemet hegyeztem.
-...bébicsőszt fogadtak fel mellém aki mindenhova követ. Egész nap a nyakamon lóg és minden nap könyvtárba visz ahol órák hosszat tanulnom kell. De ez még mind semmi a diliorvoshoz képest. - Josh hangja tele volt dühvel ráadásul még hangosan csattant is valami ami ha jól sejtem a szekrény ajtó volt. Miért kell neki bébicsősz? És miért jár dilidokihoz? Úgy tudtam, hogy Josh szülei mindent megengednek neki.
- Niall ezt még nagyon meg fogja bánni. Ez mind az ő hibája. - szívem egy ütemet kihagyott mikor Liam hangja is felcsendült. Mit is gondolhattam, hisz ha Josh itt van akkor neki is itt kell lennie. - Szerencséje van, hogy akkor az apja az utamat állta, mert ha nem teszi meg puszta kézzel öltem volna meg. - szokás szerint a mondatai durvák voltak. Hogy tud így beszélni az unokatestvéréről? Ugyanis Liamnek minden mondatát komolyan kell venni.
Mutatóujjamat a szám elé raktam és úgy próbáltam össze rakni a beszélgetésüket. Nagyon koncentráltam mikor hirtelen nekem nyitották az ajtót és farkasszemet néztem Liammel. Barna szemei szikrákat szórtak miközben az arcomat kémlelte.
- Mióta hallgatózol itt? - húzta fel a szemöldökét kérdően Liam. Ez is csak rám vall. Életemben egyszer hallgatózom akkor is lebukom. Nyeltem egyet és elkezdtem az egyik tincsemmel játszani.  - És mit hallottál?
- Se..se..semmit. - nyögtem ki nagy nehezen és lesütöttem a szemeimet.
- Engem úgysem versz át ezzel a bájos kinézetetted. Úgy látszik a hazudozást nem lehet könyvekből megtanulni. - tárta szét a kezeit hangja pedig tele volt gúnnyal. Tudtam, hogy megint a jegyeimre céloz és arra, hogy szeretek olvasni. Jó igaza van tényleg kegyetlenül rosszul hazudok. De ez ellen nem tudok csinálni semmit és nem is akarok. - Reménytelen vagy.
- Nem reménytelenebb mint Te! - vágtam vissza nyersen. Elegem van belőle, hogy mindig gúnyt űz belőlem. - Földbe dugnám a fejem a helyedben. Niall az unokatestvéred eszedbe sem szabadna jutnia olyan dolognak, hogy megölöd.
- Édesem,ne üsd bele olyanba az orrod , amiről fogalmad sincs. - válaszolta majd végig simított az arcomon amitől én libabőrös lettem. Komolyan hozzám ért? És megsimogatta az arcom. Tudom nem gondolta komolyan, de akkor is milyen király már. Azonban mielőtt bármit szólhattam volna Joshal együtt elmentek. Elképedve dőltem a hideg falnak majd újra lejátszódott előttem a jelenet miközben kezét az arcomon végig simítsa.
- Ne foglalkozz velük. Pár napja elkapták őket mikor ki akartak szökni. - gyorsan megráztam magam majd megláttam Miát aki pár lépéssel állt előttem. Fura volt, hogy csak így hozzám szólt. - Liam nagynénje és nagybátyja totál bepibult mikor megtudták, hogy rendszeresen kiszökik éjjelente, és cigizik. Szerintem Josh elég könnyen megúszta. Én a szülei helyében soha nem engedném ki a szobájából. - fújtatott mint egy macska. Ez fura. Mármint én azt hittem, hogy tudnak róla, hogy Liam mit csinál.
- Honnan tudod mindezt? - kérdeztem.
- Az egész suli erről beszél. A tornaterem mellett tanárok állnak, hogy megakadályozzák azt, hogy ott cigizzenek. - legalább már tesznek ellene valamit. Megnéztem volna azért, hogy hogyan állt a szájuk mikor meglátták ott a tanárokat.
- Á Miss. Lopez pont magát keresem. - kis híján ugrottam egyet mikor a matek tanár a vállamra rakta a kezeit. Az nem jó mikor engem keres. Eddig mindig versennyel végződött. - Az igazgató úr üzeni, hogy az ebéd szünetben menjen fel hozzá. Már az osztályfőnöke is ott van.
Eléggé furán nézhettem mivel bökött rajtam egyet, hogy induljak. Mégis mit akar Tőlem az igazgató és az ofő együtt? Az igazgató nem szokott velem csak úgy beszélni. Talán rájöttek arra, hogy fél osztály rólam puskázik a dolgozatok között? És most ki akarnak csapni csalás miatt? Tudtam én, hogy túl messzire mennek. De rám soha senki nem figyel. Most meg én fogom megszívni az osztálytársaim miatt. Ezt most, hogy fogom megmagyarázni a szüleimnek?
Lábaim ólomsúly nehezűek voltak mikor lépcsőztem. Mikor elértem az igazgató szoba ajtaját remegő kézzel kopogtattam be. Hallottam egy halk szabadot majd kinyitottam az ajtót és elég fura látvány tárult a szemem előtt.
Az igazgató úr a bőr foteljében ült. Az ablaknál Mrs.Sweety állt és közben lesújtó pillantásokat küldött az igazgató asztalával szemben foglaló székre amin nem más mint Liam ült.
- Jó napot. - köszöntem vékony hangon és a pólóm ujját húzogattam idegesen. Még jobban megrémültem Liam jelenléte miatt. Liam felpillantott rám majd összehúzta a szemöldökét. - Hívatott.
- Igen. Gyere Lia foglalj helyet Liam mellett. - nézett rám mosolyogva az igazgató úr majd a Liam mellett álló székre mutatott. Hezitálva, de elindultam majd leültem. Elég feszült volt a hangulat. - Most, hogy mind a ketten itt vagytok akkor a lényegre is térek. - ketten? Miért hasonlít engem Liamhez? Az én jegyeim jók és a magaviseletem is. Soha nem cigiztem és bulizni sem járok. - Nos ma reggel Liam nevelő szülei felkerestek. Gondolom sejted, hogy mit mondtak...- itt Liamre nézett aki csak megforgatta a szemeit és összekulcsolta a kezeit ami nála annyit tesz, hogy ilyenkor nem válaszol. Órákon is nem egyszer eljátszotta már ezt. - A jegyeid borzalmasak a tanárok pedig semmit nem tudnak veled kezdeni.
- Már meg ne haragudjon igazgató úr, de ez nem a tanárok bűne. Ha más gyerek le tud ülni tanulni akkor Ő miért nem? - fakadtam ki mire Liam az orra alatt elmosolyodott.
- Ebben igazad van, de ahogy látod Liam más mint a többi gyerek. - nézett rám kedvesen az igazgató.  Persze, hogy más.  Szerintem direkt csinálja, hogy magára vonja a figyelmet. - Épp ezért hosszas gondolkodás után arra a döntésre jutottunk, hogy korrepetálásra van szüksége. De mivel a tanárokkal lenézően viselkedik és ez a különórákon is így lenne az osztályfőnökötök azt tanácsolta, hogy korrepetáld Te. - kis híján lefordultam a székről mikor ezt kimondta.
- MICSODA? - Liammel egyszerre pattantunk fel a székből és kérdeztük. Kizárt dolog, hogy én korrepetáljam Őt. Nincs az az Isten. Keressenek neki mást.
- Miért pont Én? - kérdeztem megsemmisülten és a hajamba túrtam.
- Mert az egész iskolában neked van a legjobb tanulmányi átlagod. Kitűnő vagy minden tantárgyból mindezek mellett olimpiákat nyertél már. - utálom, hogy ilyen okos vagyok. Valaki ébresszen fel ebből a rémálomból. Oké a szívem mélyén azért örülök, de ezt senkinek nem mondhatom el.
- És mi lenne akkor ha megígérem, hogy mostantól jó fiú leszek? - szólalt meg Liam is. Az igazgató és az ofó is hangosan felnevetett. Én is elmosolyodtam. Ez az egész abszurd dolog. Ő mint jófiú? Kizárt dolog. - Tanulni fogok mint egy kis angyal és csendben leszek az órákon. Akkor nem kellene Lia szabadidejét pazarolnom.
- Az a gond, hogy neked már senki nem hisz. A döntésem végleges. Lia fog korrepetálni és ha megtudom, hogy nem teszed a kötelességed rögtön kicsaplak az iskolából és elintézem, hogy  más iskolába ne vegyenek át...

Ez durva. Nincs más választásunk. Korrepetálnom kell Liamet...

07

Hellótok!!! Nos tegnap valaki megjegyezte hogy rövidek a részek. Hát szerintem nem, de ha így is lenne akkor csak úgy közlöm, hogy naponta van friss rész ami elég nagy szó. Szóval ezen nem fogok változtatni. Ugyanis ha pl.hetente egy rész lenne akkor természetesen hosszabbra írnám a fejezeteket, de így felesleges :) Ó és bocsi amiért tegnap össze kevertem a neveket, már kijavítottam xD

Utam egy közeli parkhoz vezetett ahol leültem az egyik padra majd mély gondolkozásba kezdtem. Akár mennyire is próbáltam kiverni Lia szavait a fejemből, valahogy mindig újra a fülemben csengtek. Próbáltam magamat meggyőzni arról, hogy nincs igaza, de a szívem mélyén be kellett ismernem, hogy márpedig igaza van.

A jegyeim pocsékok és ha Jack nem lenne akkor már rég kicsaptak volna. Úgy lenne a tisztességes ha megköszönném neki amiért pénzel támogassa a sulit és így nem kell attól tartanom, hogy iskola nélkül maradok. Ha ő nem lenne akkor már tényleg nem járhatnák suliba.  

Pedig ha megerőltetném magam a tanulásba semmi gond nem lenne. Elég jó fejem van csak ki kellene használnom. De nem teszem ugyanis nem fogok örömöt szerezni Karennek és Jacknek. Ha betartották volna a szavukat és elengednének Wolverhamtonba minden hétvégén akkor én is máshogy viselkednék velük. 

Nina hiánya már lassan az őrületbe fog kergetni. Hiányzik a kishúgom! Két éve semmit nem hallottam felőle. Azt sem tudom, hogy hogyan néz ki, hisz tizennégy éves. Tudom most azt gondoljátok, hogy miért nem látogatom meg titokban. Nos a válasz egyszerű. A jogsit még tizenhat évesen letettem, de ezzel az a gond, hogy a drága rokonaim nem engedik, hogy kísérő nélkül vezessek. Akár hányszor volán mögé ülök, valaki mindig ül az anyósülésbe. Az unokatestvéreimet pedig felesleges megkérnem, hogy jöjjenek el velem, a válaszuk úgyis nem lenne. 

Telefonom bőszen csengett a zsebembe, de eszem ágában sem volt felvenni. Senkivel nem akartam most társalogni. Ha szerencsém van Niall és Zayn nem köpi be Karenéknek, hogy ellógtam az utolsó óráról. Habár bennük nem lehet megbízni. Ahogy ismerem őket, első szavuk a szüleikhez az lesz, hogy ellógtam. Nem érdekel, úgy ahogy az életem se.

- Liam miért nem veszed azt a rohadt telefont? - hallottam meg Josh hangját én pedig unottan felemeltem a fejem. Nem egyedül jött hanem többi tizenéves sráccal akikkel esténként bandázni szokunk. Ami annyiból áll, hogy beülünk egy kocsmába és szétdrogozzuk az agyunkat. Oké én nem. Én megállók a sörnél meg a füves ciginél. -Arra gondoltunk, hogy este elmehetnénk inni. Mit szólsz? - kérdezte mire én vállat vontam és felálltam a padról. Igazából ez azzal jár, hogy megint ki kell szöknöm otthonról. De nem érdekel, eddig még úgysem jött rá senki sem. Akkor ma miért lenne máshogy? 

- Kérsz? - George egy csikket nyújtott felém. Rögtön tudtam, hogy fűvel van megtöltve, de azért bele szívtam. Testemben szétáradt a méreg és lassacskán elfelejtettem Lia fájó szavait. Nem is volt igaz amit mondott. Csak a féltékenykedés beszélt belőle amiért neki nem lehet olyan menő élete mint nekem. Minden vágya az, hogy a barátnőm lehessen és nem tud bele törődni, hogy nekem nem kell. Pedig ha tudná, hogy mennyiszer elképzeltem már azt, hogy a tanári asztalon dugom meg. Sok mindent nem tud még rólam. De ha így folytatja akkor nem is fog.

§§§

Az ablakomhoz sétáltam majd kinyitottam az ablakot és óvatosan kihajoltam és lenéztem a többi ablakra, hogy égnek-e még a villanyok. Ezért jó, hogy enyém a padlás szoba. 

Mikor meggyőződtem róla, hogy az összes ablak sötét ami azt jelenti, hogy az unokatestvéreim alszanak, Karen és Jack pedig még nem jött haza a munkából, lassan indultam el az ajtó felé. A folyosóra érve nesztelen léptekkel indultam le a lépcsőn és próbáltam zajtalan lenni.

Sikeresen elértem a bejárati ajtót majd háttal becsuktam amikor is kész erős kezet éreztem a vállamon. Minta hideg vízzel öntöttek volna le olyan érzés fogott el mikor Jackel találtam szembe magam.

- Hova- hova ilyen késő este fiacskám? - húzta fel a szemöldökét szemei pedig villámokat szórtak. Nyeltem egy nagyot és lesütöttem a szemeimet közben pedig a piszkos cipőmet kémleltem. Ezt most jól megcsináltam. Fogalmam se volt róla, hogy ilyen hamar haza jönnek a munkából. Pedig azt mondták, hogy mostanában sokáig fognak dolgozni amiért egy új albumon munkálkodnak.

- Én csak sétálni akartam. - válaszoltam a megszokott hangomon és még csak nem is pislantottam. Mondjuk ez elég hülyén hangzik. Éjjel tizenegy órakor sétálni? Ráadásul úgy, hogy reggel iskola?

- Igen? És akkor Ő mit keresett pont most a házunk előtt? - szólalt meg Karen is majd akkor vettem észre, hogy hosszú ujjai Josh csuklóján vannak. A francba! 

Josh arca falfehér volt és egy hang sem jött ki a torkán.Szerintem nem erre a fogadtatásra számított. Miattam került bajba. Őszintén megmondva eddig még soha nem láttam ilyen dühösnek őket. 

- Nem elég, hogy hazudsz, de még bűzlesz is mint egy utolsó alkoholista. - Jack direkt úgy engedett el, hogy lökött rajtam egyet. Zihálva szedtem a levegőt és azon gondolkoztam, hogy hogyan tudnám rendbe hozni a dolgokat. De milyen hülye vagyok már, hogy elfelejtettem tiszta pólót felvenni? Tényleg bűzlök, de nem az alkoholtól hanem a füves csikktől amit délután szívtam.Még jobban.Már csak arra jöjjön rá, akkor még képes lenne élve kibelezni. - Meg szeretnéd hallgatni az én verziómat is? - kérdezte és összekulcsolta az izmos mellkasa előtt a kezeit. Meg sem várta a válaszomat úgy kezdett el beszélni. - Megint ki akartál szökni mint a többi este és kocsmázni akartál volna menni cigizni meg az Isten tudja, hogy mit csinálni. Csak most egy kicsit elszámítottad a menetet ugyanis nem számítottál rá, hogy véletlenül belénk ütközöl. - arcára vicsor terült szét. Igaza volt tényleg nem gondoltam rá, hogy pont beléjük ütközök. De most nem csak én vagyok bajban hanem Josh is.

- Most azonnal menj be! - mutatott az ajtóra Karen, Jack pedig elkapta a könyökömet és úgy húzott maga után. Mint egy bűnöző úgy éreztem magamat a jelen esetben.- Téged, hogy hívnak? - hallottam ahogy Josht faggatja, de Ő neki esze ágában sem volt válaszolni. Jól tette. 

- Josh Devine. Velünk jár egy osztályba és Liam haverja. Együtt cigiznek a tornaterem mellett és ma is együtt lógtak el az utolsó órákról. - fejemet az emeltre vezető lépcsőkhöz kaptam ahol Niall, Zayn és Louis állt. Ugye most csak képzelődök és Niall nem mondta el azt, hogy a suli udvarán cigizek és rendszeresen lógok. Ekkora köcsög nem lehet az unokatestvéréhez. Akár mennyire is utálom ezt azért nem nézném ki belőle.

- Mit tudsz még Niall? - kérdezte Jack majd a szőke fiához sétált. Akkor mégsem képzelődtem tényleg elárult. 

- Cigizik, füvezik, lóg, rendszeresen késik az órákról és a tanárok szerint nem fog leérettségizni. - sorolta, Jack pedig minden egyes szó után még vörösebb lett. Mikor Niall befejezte a mondandóját diadalittasan rám vigyorgott. És még Ő meri azt mondani, hogy az unokatestvérem. A pokolra valók az ilyen emberek. Ki kellett volna állnia mellettem nem pedig ellenem beszélnie.Most még jobban utáltam mint eddig bármikor.

- Niall ezért még kinyírlak. - indultam meg felé ökölbe szorított kezekkel, de Jack a grabancomnál fogva vissza rántott és lenyomott egy székre a kezét pedig nem vette el rólam. Tök mindegy mert úgyis megölöm. Ezt nem ússza meg szárazon.

- Felhívom Josh szüleit, Ti pedig menjetek aludni. - parancsolta Karen és már nyúlt is a telefonért, hogy tudja hívni Josh szüleit. Louis, Niall és Zayn libasorban vissza ment lefeküdni. Én is elindultam, de mikor rátettem az egyik lábamat, Karen utánam szólt.

- Veled még beszédünk van! - mondta mire én még csak felé sem fordultam. Egyenesen a szobámba mentem, majd mikor becsuktam az ajtómat idegesen a falba ütöttem a kezem végül pedig a fejem következett és másodpercekig csak oda ütögettem bele.

Miért van ekkora elcseszett életem? Miért nem élhetnek a szüleim akik szeretnek és én is szeretem őket? Nem kérek sokat csak annyit, hogy végre valaki teljes szívéből szerethessen. De ez képtelenség ugyanis engem mindenki utál. Élő példa Niall. Az unokatestvérem és Ő árult el. Kis szemét. Ezt még nagyon csúnyán vissza fogja tőlem kapni, azt garantálom!

Az ajtóm újra kinyílt majd Jack és Karen lépett be a szobámba. Mind kettőjük arca komor volt. Fogalmam se volt róla, hogy mit is kéne mondanom.

- Megmagyarázom! - álltam eléjük. Ez volt a legértelmesebb szó ami jelen esetben eszembe jutott. - Niall utál engem és kitalál dolgokat. Nem kell komolyan venni.

- Úgy ahogy Louis is igaz? Tudod Ő már régebben figyelmeztette, hogy átversz minket, de én hülye nem hittem neki. - mondjuk Loun nem lepődök meg. Ő élvezi mikor szenvedni lát. 

- Az volt a legnagyobb baj, hogy túl elnézőke voltunk veled. Ez mostantól megszűnik. - csóválta meg a fejét Karen. - Szobafogságot kapsz. Minden délután Zaynékkel kell haza jönnöd. Sehova nem mehetsz nélkülünk. Mindezek mellett nem kapsz zsebpénzt, a laptopodat és a telefonodat is oda adod. 

- Mi van? - kerekedett ki a szemem és ösztönösen a telefonomhoz nyúltam ami a zsebembe pihent. Jack a kezét nyújtotta ami azt jelentette, hogy adjam oda neki. Ezalatt Karen elvette a laptopomat a távirányítómat és most épp a hátizsákomat túrta fel. A pénztárcámból kivette a megtakarított pénzemet majd undorodva a cigis dobozt is. 

- Ürítsd ki a zsebeidet is. - mondta nyersen Jack én pedig megforgattam a szemeimet és úgy teljesítettem a kérését. Persze ott is volt egy csikk amit rögtön el is vett. Ezt nem hiszem el. Be akarnak ide zárni. - Remek!

- Utállak titeket. Bár felfordulna az egész család. Tönkre tettétek az életemet! - ordítottam miközben azok elindultak az ajtó felé. De csak mosolyogtam rám ami jobban idegesített mintha megütöttek volna.

- Ó és ne felejtsem el, korrepetálásra fogsz járni. Az ilyen reménytelen eseteken már csak az segít. - nézett rám utoljára Karen majd becsukta rám az ajtót.

Megsemmisülten csúsztam le a hideg padlóra és próbáltam feldolgozni ezt az egészet. Mit fogok én csinálni telefon és gép nélkül? De ami a legszörnyűbb honnan fogok pénzt szerezni cigire? Én bele halok ha nem mehetek innen sehova. Nekem szükségem van a szabadságra. 

Rettentően fájt a viselkedésük. Még a hülyének is feltűnne, hogy engem itt nem látnak szívesen. Mindig is éreztem, de most ezek után már el is hiszem. Nekik én csak teher vagyok a vállukon és alig várják, hogy megszabaduljak Tőlük...

06

Nos megérkezett az új rész. Pedig azt hittem, hogy ma nem fogok tudni hozni új részt. De sikerült :D Ó és ez megint Liam szemszöge :D

Liam

Hangos dudaszó törte meg a békés álmomat. Hangosan felmordultam majd a másik felemre fordultam. Különösebb képen nem foglalkoztam vele ugyanis tudtam, hogy Karen és Jack indult el dolgozni. Mondjuk az már eléggé fura, hogy dudáltak. Ki tudja lehet ez egy újabb családi szokás. Tomlinsonkon már semmitől nem lepődök meg.
Három év telt el azóta, hogy örökbe fogadtak. És, hogy őszinte legyek nem vagyok megelégedve az életemmel. Amikor ide jöttem a nagynéném kedves és aranyos volt. Mostanra átváltozott egy üvöltöző sárkánnyá. Akár mit csinálok semmi nem felel meg nekik. Próbál olyanná változtatni mint az unokatestvéreim. Eddig nem sikerült nekik. Éjjelente titokban kiszökök és Joshékkal bandázok. Ő vele a gimi első évében ismerkedtem össze és hamar megtaláltuk a hangot. Cigizik és imád bulizni ráadásul minden hülyeségben benne van.
Ahhoz képest, hogy Jack szerint a mi iskolánk London legszínvonalasabb intézménye eléggé együgyűek a tanárok. Eddig még egy tanárnak sem tűnt fel, hogy egy csomó diák a tornaterem mellett cigizik. Persze erre nem fordítanak nagy jelentőséget, inkább a tanulmányi eredményekkel vannak elfoglalva. Vicces ugyanis Jack mióta az első év végén majdnem megbuktattak és kicsaptak, alig beszél velem. Szerinte megszégyenítettem a család jó hírnevét. Mondjuk ezt nem értem ugyanis én nem vagyok Tomlinson sőt a suliban senki nem akarja elhinni, hogy valami közöm van hozzájuk.
Jobb is ugyanis nem akarok olyan lenni mint Ők. Átvertek én naiv pedig hittem nekik. Karen és Jack megígérték, hogy minden héten meglátogathatom Ninát az árvaházban. Tudjátok mikor láttam a húgomat utoljára? Két éve! Azóta esélyem sem volt eljutni Wolverhamtonba. Nyomkövetőt szereltek a telefonomba és sehova nem mehetek az engedélyük nélkül. Azt hiszik, hogyha szabályokat írnak elő nekem akkor meg fogok tudni változtatni. Tévedtek ugyanis a dolgok még súlyosabbá váltak.
Senkiben nem bízok meg és azt sem tudom megmondani, hogy mikor mosolyogtam utoljára igazán. Egy tömegroncs vagyok. Legszívesebben most azonnal elhúznék innen. De nem tehetem ugyanis még kiskorú vagyok. Legalább most kezdem az utolsó évemet és amint betöltöm a tizennyolcat elhúzok innen. Úgysem fogok nekik hiányozni.
Hisz mikor új házba költöztünk, gondolkodás nélkül én kaptam meg a padlásszobát csak azért, hogy jó messze legyek a drága unokatestvéreimtől. Louis felettébb jól szórakozik azon, hogy a szülei nincsenek oda értem. Niall és Zayn semlegesek. Harry pedig a családból a legnormálisabb. Esküszöm Ő még egyszer hiányozni is fog ha elmegyek innen.
A fölszintről hangos ajtócsapódás hallatszott én pedig mérgesen ültem fel. Szemeimet rögtön megütötte az éjjeliszekrényemen álló óra ami pontosan 7:10-et mutatott. A francba akkor előbb nem is Karenék mentek el hanem a többiek.
Mintha rakétából lőttek volna ki olyan gyorsan szálltam ki az ágyamból és a földről rögtön felvettem az első kezembe kerülő ruhát. Befutottam a fürdőszobába és a fogkefémért nyúltam majd a számba tettem és újra vissza mentem a szobámba. Miközben a fogamat mostam úgy pakoltam bele a könyveimet a hátizsákomba. Mikor kész lettem újra vissza mentem a fürdőszobába és kiöblítettem a számat végül pedig a tükörben gyorsan megigazítottam a rövidre nyírt hajamat.
Amikor ezekkel kész lettem rohantam le a földszintre. Igazából nem is azzal volt a bajom, hogy elkések hanem azzal, hogy most azt várják Tőlem, hogy bő fél órát gyalogoljak. Szemetek! Bele haltak volna ha felébresztenek?
A konyhába érve Louis pillantottam meg aki nyugodtan kevergette a kávéját. El is feledkeztem róla, hogy Ő már főiskolás. A helyét Harry váltotta fel ugyanis Ő meg ma kezdi a gimit.
- Többiek? - kérdeztem fagyosan.
- Szerinted hol lehetnek negyed nyolckor? Nagyokos már rég elmentek ugyanis nem lenne tanácsos Harrynek ha rögtön az első napon elkésne. - válaszolta kicsit sem kedvesen. - Talán ha most elindulsz gyalog, olyan nyolc órára beérsz. - kuncogott fel.
- Haha nagyon vicces. - vicsorogtam rá. Louis és az Ő kedves énje. Imádom. Komolyan nélküle üresnek érezném magam. - Akár hiszed akár nem, de ma Te fogsz elfurikázni a suliba. És a válaszod csak igen lehet.
- Miért lenne az nekem jó ha segítenék neked? - húzta fel a szemöldökét kérdően.
- Mert épp útba esik neked a suli. Szóval pattanj és induljunk! - parancsoltam keményen. Elgondolkozott majd megforgatta a szemeit és felállt a székből. Tudtam, hogy nekem van igazam mivel tényleg útba esik a suli.
- Örülj, hogy ma csak nyolcra kell bemennem az egyetemre. - fogta meg a kocsija kulcsait majd elindultunk.
§§§
Mindig is az ebédszünetet szerettem a legjobban az egész tanításban. Titokban cigizni a haverokkal a legjobb ráadásul most muszáj volt lenyugtatnom magam Zayn viselkedésén. De nem is a bunkó beszólása idegesített fel hanem az, ahogyan Liával beszélt. Tudom ocsmány dolog a hallgatózás, de hát én ilyen vagyok. Liát mindig is cikiztem és eddig még soha nem védte meg senki sem. Erre fő pont az unokatestvérem!
Lia az a lány aki nálam mindig kiveri a biztosítékot. Okos, aranyos és ha úgy van keményen vissza tud szólni. Ő nem tudja, de mindig is csodáltam a kitartását. Más lány már rég messzire rohant volna a közelemből, de Ő még mindig tűri a szívatásomat.
Az elszívott csikket eldobtam majd kezemet a farmerom zsebébe dugtam és vissza indultam az ebédlőbe. Még egy csomó diák ebédezett az én szememet mégis a terem legsarkában foglaló lány ütötte ki. Lia szokás szerint egyedül volt miközben egy könyvet olvasott. Arcomra gúnyos mosoly ült ki és úgy indultam el felé. Kérdés nélkül leültem a vele szembe való székre majd rá néztem, de Ő még csak figyelembe sem vett.
- Ezt a könyvet még nem olvastam. - csóváltam meg a fejem.
- Miért nem lepődök meg ezen? - kérdezte, de fel sem pillantotta könyvéből. - A Te számodra ez túl nehéz. Számodra valamilyen képregényt tudok ajánlani, ugyanis talán azt értelmezni tudod. - felnevettem és egy hirtelen mozdulattal kikaptam kezéből a könyvet. Küldött felém egy gyilkos pillantást mikor meglátta, hogy becsukom. Mondtam én, hogy a sértései mindig kemények.
- Azt reméltem, hogy idén végre megváltozol és úgy fogsz viselkedni mint a többi normális tini lány. Tévedtem ugyanis úgy látszik Te örökké Miss.Stréberke maradsz. - helyezkedtem el kényelmesen a széken. Látszott rajta, hogy legszívesebben hozzám vágná az ebédjét. De fél méghozzá Tőlem. Pedig nem kéne ugyanis imádom a kéretős csajokat. És valljuk be őszintén lehet egy stréber, de eszméletlenül dögösen néz ki.
- Ha nem tetszik az életem akkor minek jöttél ide? Nem kértem és csak, hogy tudd elegem van belőled. Lehet stréber vagyok, de én le fogok érettségizni és bekerülök egy híres egyetemre, míg Te megbuksz és valahol koldulni fogsz mivel senkinek nem fogsz kelleni! - csattant fel a szavai pedig olyanok voltak mintha pofon vágott volna.
- Nem lesz újdonság számomra, hogy senkinek nem fogok kelleni. Eddig se kellettem senkinek sem...- válaszoltam majd felálltam. Ez most durva volt. Mit tud ő rólam és az életemről? Az ég világon semmit úgy ahogy senki sem. Koldus pedig nem leszek ugyanis egy jól fizető munkát akarok és közben el szeretnék végezni egy főiskolát is. Ninának jó életet akarok biztosítani.
De honnan is tudhatná Lia mindezt? Hisz nem ismeri az igazi életem és nem is fogja.
- Liam hova mész? Már rég becsengettek! - szólt utánam Josh mikor elmentem az osztálytermünk előtt. Válaszadás képen megvontam a vállamat majd lassan kisétáltam a suli épületéből. Mikor kapun kívülre értem rögtön cigi után nyúltam és úgy indultam el valamerre...

05

Új rész:D ez már nem Liam szemszögéből van mivel úgy gondoltam, hogy róla már sokat olvastatok. Ráadásul itt már ugrunk az időben. Pontosan 3 évvel később van!

Lia

Amióta elkezdtem a gimit azt a pillanatot vártam mikor elkezdődik az utolsó évem. És ez a pillanat most jött el. Három kemény év tele megalázással, lenézéssel csak azért mert én más vagyok mint a többi velem egyidős diák. A mai diák nyelven engem stréberként emlegetnek. Szerintem sokatoknak ismerősen cseng ez a csúfnév. Én napi szinte ezt hallgattam mivel az összes tantárgyból kitűnő tanuló vagyok és mindezek mellett diák olimpiákat nyertem, soha nem hiányoztam és a tanárok kedvence lettem már rögtön az első héten mikor elkezdtem az iskolát.
Fura vissza gondolni rá. Akkor azt hittem, hogy a gimiben minden más lesz mint az általános iskolában. Hülye voltam és reménykedtem benne, hogy itt majd lesznek barátaim akik olyannak fognak elfogadni amilyen vagyok.
Mekkora egy marha voltam. Rögtön miután beléptem az osztályterembe és végig néztem az új osztálytársaimon tudtam, hogy itt még nehezebb lesz a beilleszkedés mint az általánosban. Igaz kevesen voltunk és ezért rögtön csoportokat alkottak. Én pedig csendben leültem az első padba és onnan figyeltem a jeleneteket. Rajtam kívül még három lány volt akik hamar megtalálták a közös hangot és hazudnák ha azt mondanám, hogy hozzám nem beszéltek. Mert beszéltek és egészen a csengetésig jól el is beszélgettünk a suliról meg a felvételiről.
De aztán megszólalt az a bizonyos csengő és belépett Ő. Haja kócosan pihent a fején, fekete pólót viselt, hozzá illő farmer nadrággal és fehér torna csukával. Táskája hanyagul lógott a hátán, barna szemeivel pedig a termet pásztázta. Akkor néztem először a szemébe és rögtön tetőtől talpig el pirultam, és Ő ezt észre is vette, ugyanis egy kacér mosollyal jutalmazta. Elindult és mikor elhaladt a padom mellett megcsapott a ciki illat ami a ruháiból áradt. Szó nélkül levágta magát az utolsó padba és kényelmesen elhelyezkedett a székén. Persze a lányok fő témája Ő lett, amin nem is csodálkoztam. Hisz ki tudna ilyen rosszfiús kinézetnek ellen állni?
Azonban rá kellett jönnöm, hogy Liam Payne nem csak megjátsza ezt a rosszfiús stílust. Pár hét alatt mindenki rájött, hogy vele aztán tényleg nem érdemes kezdegetni. Az órákról direkt késett és előszeretettel beszélt vissza a tanároknak. Az ebédszünetben a tornaterem mellett cigiztek a haverjaival. A jegyei ocsmányok voltak, de esze ágában sem volt tanulni. Éppen, hogy csak nem bukott meg mivel a nevelő szülei mindig kihúzták a pácból. Igen jól hallottátok, Liamnek nincsenek szülei, de hogy hol vannak senki nem tudja. Az egész élete egy nagy sötét folt. Az osztályból csak Josh Devinel folytat mély beszélgetéseket pedig köztudott, hogy Niall és Zayn Tomlinson az unokatestvérei. Hát eleinte nem akartam elhinni, ugyanis előszeretettel űz belőlük bolondot. Volt már olyan, hogy tesin szimpla jókedvből fejbe dobta kosárlabdával Zaynt, csak azért mert unatkozott. Szegény fiú sírva rohant el, Liam pedig osztályfőnöki figyelmeztetést kapott. Azt hitték, hogy majd észhez tér és változtat a magaviseletén, de azóta sem történt meg.
És, hogy miért mesélek róla ennyit? Nos Ő volt az aki először elkezdett gúnyolódni rajtam amiért nekem az összes dolgozatom kitűnő lett és akár hányszor feleltettek én mindig jó jegyet kaptam. Az osztályban pedig mindenki azt csinálta amit Ő. Ő cikizett így a többiek is. Tudjátok mit utálok ezen kívül még a legjobban benne? Azt, hogy fülig bele szerettem már az első napon. Próbáltam már mindent, de mindhiába. Ha csak rám néz már attól a mennyországban érzem magam. Hülye érzések! Pedig tisztában vagyok, hogy kettőnk között soha nem lesz semmi. Örök életemben játszhatom azt, hogy mennyire utálom, pedig nem is.
- Lia, nem jössz? - ugrottam egyet mikor meghallottam húgom Kiara hangját miközben az autó ajtaját nyitotta ki. Látszott rajta, hogy totál be van zsongva. Mondjuk nem is csodálom, hisz most kezdi a gimit. Ilyen biztatnom kéne nem? Hát arra számíthat. Az én szemem előtt már csak az lebeg, hogy kilenc hónapot kell itt kibírnom aztán végre elhagyhatom ezt az iskolát.
Válaszadás képen bólintottam egyet majd én is kiszálltam az autóból.
- Istenem, de vissza jönnék ide. - a nővérem Lucy sóvárogva pislogott az iskolára. Horkantottam egyet ugyanis szívesen cseréltem volna vele mivel Ő tavaly végzett és most első éves az Oxfordon. De nem tetszik neki, mivel a szüleink ott tanárok és így az összes lépését figyelik.
- Nyugodtan cserélhetünk. - fordultam felé bunkón. Semmi kedvem nem volt újra az osztálytársaim képét nézni. És semmi kedvem nem volt megint Liammel találkozni. Egész nyáron nem láttam azért egy kicsit hiányzott. Vajon most megint melyik agyatlan lotyó a barátnője?
- Ugye csak hülyéskedsz? Ez az utolsó éved! Az összes év közül ez a legjobb buli. - csóválta meg a fejét szemrehányóan. Hát Lucy szeretett ide járni és bármikor vissza jönne. Én rólam ez nem mondható el. Barátok nélkül nem igazán bulis az élet.
Sóhajtottam egyet majd a vállamra vettem a táskámat és Kiarával együtt indultunk el a bejárati ajtó felé. Mindenhol diákok ácsorogtak és boldogan számoltak be a nyári szünetről. Senki még csak figyelembe sem vett. Sőt még Kiarát is többen megnézték mint engem, pedig Őt még tényleg senki nem ismeri itt.
A suliba beérve én rögtön a szekrények felé vettem az irányt míg Kiara az osztályát kereste meg. Vicces ugyanis míg Lucy is ide járt olyan volt mintha nem is lennék a húga. Levegőnek nézett pont mint a többi diák. Van egy sejtésem, hogy Kiarával is ez lesz a helyzet. De nem érdekel, jól megvagyok én egyedül is.
A könyveimet kivettem a szekrényemből majd elindultam az osztályom felé. Mikor beléptem szinte már mindenki ott volt. Akaratom ellenére is, de az utolsó padra siklott a tekintetem ami szokás szerint üres volt ilyen kora reggel. Úgy látszik Liam az utolsó évben sem hazudtolja meg önmagát.
Épp elindultam volna az első pad felé ami közvetlen a tanári asztal előtt állt mikor Mia elém libegett. Haját egy csomószor hátra csapta és ahogy észre vettem a nyáron beújított egy új pink tincset is.
- Stréberke remélem nem gond ha idén én ülök az első padba. - kezdte el mondani nyálas vékony hangon amitől én a falra tudnék mászni. De jó most már a helyemről is kitúrt. - Tudod muszáj bele húznom a tanulásba ugyanis jól szeretnék leérettségizni. Neked meg úgyis tök mindegy, hogy hol ülsz.
- Nekem aztán olyan mindegy, hogy hol ülök. - vontam vállat egyhangúan. Nincs kedvem veszekedeni rögtön az első nap reggelén. Arra még úgyis van egy csomó időnk.
- Szupi. - tapsikolt majd ahogy jött úgy el is tűnt. Ismét sóhajtottam egyet amikor is tudatosult bennem, hogy Mia a legutolsó padban ült. Vagyis így most már csak Josh lesz köztem és Liam között. Remek akkor most megint mind kettőjük rólam fog másolni. Másképp úgysem állnak szóba velem.
Táskámat letettem az asztalra majd elő halásztam egy könyvet és azt kezdem el olvasni amíg nem lépett be az osztályfőnök név szerint Mrs.Sweety. A teremben néma csend lett miközben a diákokat pásztázta. Nekem nem volt vele semmi bajom, azonban a többiek utálták.
- Üdvözlök mindenkit. És ezúttal szeretnék sok sikert kívánni a végzős...- a mondatot elharapta mivel nyitódott az ajtó az én szívem pedig hatalmasat dobbant.
- Bocs a késésért, de egyesek otthon hagytak így kénytelen voltam megkérni a lökött unokatesómat, hogy hozzon el. - mondta Liam miközben gyilkos pillantást küldött Niall és Zayn párosra akik még csak figyelembe sem vették, a bunkó stílusát. Még csak rá sem nézett a tanárra úgy indult el az utolsó pad felé majd hanyagul levágódott a székre és elő halászta a zenelejátszóját. Nem bírtam megállni, hogy ne pillantsak rá.
A nyár folyamán sokat változott. Haja rövidebb lett felül ami az égnek mered. Arca beesett szemei pedig még szebben ragyogtak.
- Úgy látszik Mr.Payne idén sem hazudtolja meg magát. Akkor szeretném figyelmeztetni magát ha nem javít a jegyein akkor nem fog tudni leérettségizni! - válaszolta nyersen Mrs.Sweety, Liam pedig vállat vont. Őt komolyan nem érdekli ha megbukik.
- Én azon csodálkozok, hogy idáig eljutottam, pedig maga azt állította, hogy nem fogok. - válaszolt vissza. Már senki nem lepődig meg a visszabeszélésén. Annyira menő, hogy senki és semmi nem érdekli. Csak a saját életét éli.
- Köszönje a puszta szerencsének. Azonban az érettségihez ennél nagyobb szerencsére lesz szüksége. - Mrs.Sweety lezártnak tekintette a témát ugyanis tiszta másról kezdett el beszélni. De én valahogy nem tudtam rá figyelni. Állandóan az járt az eszembe, hogy Liam milyen közel van hozzám. A fejemet kicsit oldalra fordítottam a vér pedig megfagyott az ereimben ugyanis véletlenül találkozott a pillantásunk. Hú én most akkor szemeztem vele?
-...és akkor áprilisban sor kerül az évek óta tervezett Las Vegas-i útra is. - fejemet rögtön felkaptam és az ofőre szegeztem. Hát persze a végzősök kirándulása amire már az első évtől gyűjtöttünk és amit megszavaztunk. Oké én nem Vegasra szavaztam, de az osztály nagy része igen. Ráadásul mindenkinek kötelező részt venni rajta. Fogalmam sincs, hogy mit fogok én ott csinálni hét napig egyedül. Persze a többiek már izgatottan várták és még akkor is arról beszéltek mikor kicsengettek. Szinte mindenki elhagyta a termet csak én maradtam a helyemen egyedül.
- Nocsak Miss.Stréber eltévedtél? - halad el mellettem Liam. Meg sem lepődök rajta, hogy nem tudja megállni azt, hogy beszóljon. A mögötte haladó Josh felnevetett a beszólásán én pedig próbáltam úgy csinálni mint aki nem hallotta. - Már nem menő a tanári asztal előtt ülni? Úgy gondoltad, hogy az utolsó évben megszeged a szabályokat?
- Azokat a szabályokat Te már rég megszegted. - állt Liam mellé Zayn majd farkasszemet néztek pár másodpercig. - Neked kéne ott ülnöd nem Miának. Akkor talán ragadna rád is valami. Vagy nem? Ó bocsi Te már rég  megálltál a fejlődésben. - őszintén megmondva eddig még soha nem fordult elő, hogy valaki kiállt mellettem.
- A helyedben ma nem jönnék haza. - sziszegte a fogai között Liam majd dühöngve tovább állt.
Az ajtó becsukódott így kettesben maradtam Zaynel. Kissé kényelmetlenül éreztem magam és fogalmam se volt róla, hogy most mit kéne mondanom.
- Öhm...
- Nem kell megköszönnöd. - nézett rám mosolyogva. - Már elegem van a viselkedéséből. Megfogadtam, hogy ebben az évben nem fogom engedni, hogy cikizzen másokat. Te pedig figyelembe se vedd a sületlenkedését. Már hülyén született. - simogatta meg a vállam én pedig hálásan rá néztem.
- Te normálisan beszélsz velem.
- És? Az előbb mondtam, hogy idén minden más lesz. - válaszolta.
Hát ezek szerint tényleg komolyan gondolta. De ez rám nézve jó vagy rossz?...

04

Sziasztok. Ahogy lássátok a blognak új kinézete lett. Még egyszer szeretném megköszönni L.T.P-nek :) Nekem nagyon tetszik. A résszel kapcsolatban pedig ne lepődjetek meg Liam és Louis személyiségén...

A vacsora közben csendben meghúztam magam Harry és Zayn között akik a többi testvérükkel együtt a napjukról számoltak be szüleiknek. Egy kicsit kellemetlenül éreztem magam mivel szinte senkinek még csak fel sem tűnt, hogy én is ott vagyok. Pedig ott voltam mint testileg és mint lelkileg is és szerintem még csak láthatatlan sem vagyok.
Tegnap akár mint képes lettem volna megadni érte, hogy családi körülmények között tölthessek el egy vacsorát. Most azonban legszívesebben jó messzire menekülnék innen és hagynám, hogy nélkülem beszéljék meg az ügyeiket. De nem tehetem mivel akár hányszor szökést próbálok kísérelni Karen gyilkos pillantást intéz felém. Azt hiszem kezdem sejteni, hogy legidősebb fia kitől örökölte az a nézést. Alig vagyok itt két órája, de Louis a puszta nézésével képes lenne felfalni. Eddig még nem jöttem rá, hogy mit vétettem ugyanis ha jól tudom, egész itt tartózkodásom óta összes bő három mondat hagyta el a számat. Ha nem csal a sejtésem akkor legidősebb unokatestvéremnek én vagyok a gond és az, hogy mostantól velem együtt kell élnie. Nekem sem tetszene ha egyik napról a másikra beállítani egy vadidegen srác aki ráadásul az unokatestvérem. Pont ugyan így viselkednék. Azonban én erről az egészről nem tehetek. Nem én akartam eljönni az árvaházból és magára hagyni a kishúgomat csak azért, hogy egy olyan családban élhessek akik szinte figyelembe sem vesznek.
- Kezdődik a Pokemon! - Niall olyan hirtelen pattant fel, hogy azt hittem magával viszi az egész asztalt. Jack rossz állóan csóválta a fejét és a többi fiú is követte a példáját majd elsiettek a konyhából egyenesen az ebédlőbe ahol a televízió volt.
Alig telt el pár másodperc és az eddigi ricsajnak nyoma veszett, helyette felváltotta számomra ismeretlen főcímdal. Tehetetlenül az egyik szalvétával játszottam mikor Karen szólal meg.
- Menj Te is menj, mindját viszek sütit is. - bökött egyet a hátamon én pedig kelletlenül felálltam a székről majd az unokatestvéreim után indultam. Semmi kedvem nem volt valami érthetetlen sorozatot nézni úgy, hogy nem látnak szívesen. De minek ellenkezzek, Karen úgysem engedne, így kénytelen vagyok azt csinálni amit Ő mond. Percről percre jobban utálom ezt az egész családot. Nekem senki nem mondhatja meg, hogy mit csináljak.
Az ebédlő ajtajában megtorpantam ugyanis az összes fiúnak megvolt a saját maga kényelmes ülőhelye. A hajamba túrtam és épp azon voltam, hogy megforduljak mikor Harry intett egyet a kezével és a kanapéra mutatott pontosan a mellette lévő üres helyre. Felsóhajtottam és elindultam, Harry pedig meglökte Louist, hogy menjen arrébb. A srác unottan megforgatta tengerkék szemeit és nagy nehezen arrébb tolta a seggét. Ökölbe szorított kezekkel ültem le Harry mellé és próbáltam türtőztetni magam mivel közel voltam ahhoz, hogy rávessem magam Louisra. Velem nem fog így viselkedni!
Hogy lenyugtassam magam a képernyőre szegeztem a tekintetemet ahol egy rajzfilm ment. Niall szinte nyálcsorgadozva nézte. Szóval ez az a híres-neves Pokemon. Hú nagyon izgi. Fejemet a könyökömmel támasztottam meg és összpontosítottam nehogy elaludjak.
Bő húsz perc után Karen és Jack lépett be a helységbe miközben az asztalra raktak két tál süteményt, végül pedig Ők is leültek közénk.
- Egyétek meg gyorsan, aztán menjeket aludni ugyanis holnap suli - a suli szó hallatán a szívem egy ütemet kihagyott. Ez tök ciki mivel nekem totál kiment a fejemből. Az általános sulit elvileg elvégeztem ha azt leszámítjuk, hogy a ballagás előtti napon kicsaptak mert direkt fejbe rúgtam focilabdával az igazgatót.
- Nekem nincs sulim...mármint az általánosból kicsaptak. - mondtam és kicsit sem érdekelt, hogy a négy srác tátott szájjal bámul rám. Nem bántam meg a tettemet.
- Nos ezt már el is intéztem. Ma beszéltem azzal az iskolával ahova Louis jár és ahova Zayn és Niall is jelentkeztek. London egyik legszínvonalasabb intézménye és örömmel engedték meg, hogy Te is ott kezd el a gimnáziumi éveidet. Ráadásul Zaynel és Niallel kerültél egy osztályba is. - Jack felvillanyozva mesélte a számra jó hírt. Hát számomra nem volt ennyire öröm hír. Én egy színvonalas gimiben? Még csak el sem tudom képzelni magam egy csapat milliárdos kölyök között akik előkelőek meg udvariasak. Áh az nem az én stílusom. De ezek szerint mégis muszáj lesz oda járnom. Mondjuk nem tudom, hogy meddig fogom bírni.
- Csodás. - horkantottam fel gúnyosan és hátra dőltem a kanapén.
- Nézd Liam nálunk ez a viselkedés nem megengedett. - kezdte Karen és már valahogy nem csengett olyan kedvesen a hangja. Szemöldököm az egekbe szökkent és úgy figyeltem. - Nálunk a visszabeszélés, lógás a suliból, hazudozás, drogozás, cigizés és eszeveszett bulizás tiltott tárgy. Tudom Te már az összesen túl vagy, de pont azért kerültél hozzánk, hogy ennek véget vessünk. - ismét horkantottam egyet. Azt akarja nekem mondani, hogy akkor itt semmit nem lehet csinálni mivel a kedves gyerekeknek példás életük van ahol a focizáson meg a tanuláson kívül semmi mást nem csinálhatnak. Ahogy rájuk nézek szerintem így van. Azonban engem nem fognak tudni átcsinálni. Aki árvaházban nő fel egy csomó utcagyerek mellett abból, jó gyereket már nem fog tudni csinálni.
- És ha megszegem akkor mi lesz? Az utcára küldötök? - kérdeztem bunkón. - Nem akarom senki kedvét elvenni, de belőlem cirkuszi majmot soha nem fogtok tudni csinálni. Élvezkedjetek a gyerekeiteken és azoknak parancsolgassatok meg szabjatok szabályokat. Köszönöm szépen én jól meg vagyok magamnak és nincs semmi bajom az életemmel. - a helységben feszült csend következett. Karen elfehéredett és a szája elé kapta a kezét, míg Jack a méregetől paprikapirosra változott az arca. A többi négy srác pedig csak a fejüket kapkodták.
- Legjobb lesz ha most elmész és lefekszel. - köszörülte meg a torkát Karen.
- Örömmel, csak először jó lenne ha elmondanátok, hogy hol fogok aludni. - két kezemet széttártam majd végig néztem a társaságon.
- Harry mutasd meg a közös szobátokat Louissal, Liamnek. - parancsolta Jack.
- Apa ugye ezt Te sem gondoltad komolyan? - pattant fel a kanapéról Louis majd apjához sietett. - Az előbb soroltátok fel, hogy mit próbált már ki. Nem engedhetitek meg, hogy egy félkegyelművel legyünk összezárva Harryvel! - az a bizonyos cérna most szakadt el. Gondolkodás nélkül megindultam Louis felé és elkapta a vállát majd kicsit sem kedvesen fordítottam magamhoz. Mikor szembe állt velem elkapta a pólóját és úgy húztam magamhoz.
- Tudod nagyon az agyamra mész. Azt hiszed, hogy nagy csávó vagy? Hát tévedsz. Ajánlom, hogy válogasd meg a szavaidat velem szemben, mert egyszer még megtalállak úgy ütni, hogy a drága anyuci sem fog megismerni. És nem érdekel, hogy rangidős vagy meg az unokatestvérem. Számomra ugyan olyan tetű vagy mint a többi barom akik ebben a szobában vannak. - néztem bele kék szemei közé. Szájából egy halk nyikkanás tört fel én pedig elengedtem.
- Ebből elég! Senki nem verekszik senkivel. - kiáltotta el magát Karen majd kettőnk közénk állt ugyanis Louissal még mindig farkasszemet néztünk. - Louis csak pár napot bírj ki vele egy szobában aztán úgyis átköltözünk az új házba amit nemrég vettünk és ahol mindannyiótoknak lesz külön szobája. - simogatta meg fia arcát mire én felhorkantottam. - Liam...- fordult felém és látszott rajta, hogy keresi a megfelelő szavakat. Ha azt várja, hogy bocsánatot kérjek mert lebarmoztam Őket hát akkor Téved. Örülnék neki ha elküldene innen. - Ha így folytatod nagyon nem leszünk jóban.
Na most aztán tényleg összecsináltam magam. Én nem is akarok velük jóban lenni. csak el akarok innen jó messzire húzni.
Vállamat megvontam. Harry felállt majd intett a fejével, hogy kövessem. Meg sem lepődtem rajta, hogy Louis tisztes távolságban követ minket.
Az emeletre felérve a göndörke rögtön benyitott az első szobában ahol két ágy és egy széthúzhatós kanapé volt. A falakon különféle poszterek virítottak a szekrény ajtaja pedig tárva nyitva állt ami miatt ruhák hevertek szanaszét.
- Utálom ha valaki a cuccaimhoz nyúl. - fordult felém Louis.
- Ki akar a szaros cuccaidhoz nyúlni? - forgattam meg a szemeimet és ledobtam a kanapéra a hátizsákom majd előkotortam belőle a pizsimet. Zayn tátott szájjal nézte a holmiaimat.
- Ez az összes cuccod? - kérdezte elképedve.
- Nem lehet mindenki egy milliárdos család kölyke. - válaszoltam egyszerűen. Zayn összehúzta magát majd tisztes távolságba ment tőlem. Niall nem szólt semmit csak megcsóválta a fejét majd kiment a szobából és Zayn is követte. Így csak hárman maradtunk a szobában. Harry boldogan mutogatta a cuccait mintha engem annyira érdekelne, Louis pedig az ágyán ült és onnan nézett. Nem szóltam rá a göndörkére ugyanis tudom, hogy Ő még kicsi. Meg amúgy is elég normális velem.
Mikor megunta a mutogatást felállt és közölte, hogy elmegy fürdeni mert reggel suli. Épp, hogy csak becsukta maga után az ajtót, Louis rögtön felállt és elindult felém.
- Csak, hogy tudd nem félek Tőled. Nálam fenyegetéssel semmit nem érsz el!

- Majd kiderül. - mondtam egyszerűen és rá vigyorogtam ördögien...

03

Új nap új rész :D És ebben már a többi srác is feltűnik. Egyébként elfelejtettem mondani, hogy itt nem lesznek sztárok :) Átlagos gyerekek meg minden...

- Ennyi az összes holmid? - kerekedett el Jack szeme mikor kiléptem az árvaház ajtaján a hátizsákom társaságában. Egyszerűen vállat vontam és reméltem, hogy megelégszik ezzel a válaszommal. Most komolyan mit vártak? Azt hitték, hogy lesz egy rakat bőröndöm tele ruhákkal mint a többi milliárdos kölyköknek? Aha persze, örültem ha egy évbe egyszer kaptam valakitől valamilyen használt ruhát. A cipőmről pedig inkább már nem is beszélek, ugyanis esős időben nem nagyon volt tanácsos benne kimenni az utcára mivel annyi lyuk volt rajta, ráadásul az eredeti fehér színe mostanra már átváltott feketére a piszok miatt.
Hát igen árvaházi gyereknek már csak ez adatott meg. A szülinapomról mindenki minden évben elfeledkezik kivéve Ninát. Azt sem tudom megmondani, hogy mikor kaptam utoljára ajándékot. Talán mikor még a szüleim éltek. Vicces mivel én soha nem vártam a szülinapomat úgy mint a többi gyerek, nekem az is ugyan olyan átlagos nap volt mint a többi. Lehet ha lenne családom akkor ez a véleményem más lenne.
Akaratom ellenére is Karenre és Jackre néztem mikor a család szó átfutott az agyamon. Elméletileg nekem mostantól ők a családom. Miért nem tudok neki örülni? Hisz mindig azt akartam, hogy valaki vigyen el ebből az átkozott helyből, most azonban legszívesebben megfordulnék és vissza rohannék a húgomhoz. Fura, hogy még csak nem is ismerem Őket rendesen, de máris utálom mindkettőjüket.
- Akkor indulhatunk is. - csapta össze a kezét Karen majd egy fehér színű Ronge Roverre bökött. Hát valakiknek jól megy a sorsuk. Mit vártam hisz dől a lóvé ha a pop iparban vannak.
Felsóhajtottam majd úgy indultam meg az autó felé. Addigra Ők már beszálltak én pedig bemásztam a hátsó ülésre. Jack beindította a motort majd lassan elindult az épület előtt. Utoljára vissza pillantottam a rozoga házra miközben a szívem majd meghasadt miközben a húgomra gondoltam aki most a szobájában sirathat.
Fejemet a hideg üvegnek támasztottam miközben elől a drága gyámjaim boldogan csacsogtak minden féléről. Nem figyeltem rájuk. Egy cseppet sem érdekelt a munkájuk vagy az, hogy milyen aranyosak a gyerekeik akikkel én is biztos nagyon jól ki fogok jönni.
Wolverhamton feliratú táblát lassan magunk után hagytuk és akkor is tudatosult bennem, hogy nincs menekvés. Tényleg megtörtént ez az egész. Londonba fogok lakni a rokonaimmal. És még csak nem is örülök neki.
§§§
Bő három órás kocsikázás után Jack megállt egy ház előtt. Nem ilyen egyszerű házra számítottam. Azt hittem, hogy valami villába laknak vagy valami. Ehhez képest ugyan olyan volt mint a többi normális szomszédos ház. Talán nem szeretik felesleges cuccokba verni a pénzt.
- Gyere csak. - nyitotta ki az ajtót Karen majd megfogta a hátizsákomat. Valahogy nem sok kedvem volt kiszállni az autóból. - Nem kell félned, hisz ez mostmár a Te házad is. - tette még hozzá mosolyogva, Jack pedig kacsintott egyet vigyorogva. Ez nem az én házam. Mellesleg utálom ha valaki ízetlenkedik. Nem kell játszani az eszüket meg jó pofizni.
Szótlanul követtek őket a kerten át. A füvön és a virágon kívül volt egy focizáshoz való kapu meg különféle labdák. Látszik, hogy gyerekek is élnek itt. Ennek most örülnöm kéne? De legalább szeretnek focizni...vagyis a kinézet arra utal. Amúgy tök ciki, hogy most látom először az unokatestvéreimet. Az pedig még viccesebb, hogy ma délelőtt hallottam először a létezésükről.
Karen kinyitotta a hátsó ajtót majd szó szerint benyomott maga előtt és így rögtön a konyhában találtam magam.
- Érezd otthon magad. - veregette meg Jack a hátam én pedig idegesen szorítottam a hátizsákom pántját. Rettentően kényelmetlenül éreztem magam. Mégis, hogy érezzem magam itt otthon, hisz semmit nem tudok, hogy hol van.
- Ülj le, mindját készítek neked valami vacsorát. - nyomott le egy székre Karen és tovább sürgött forgott a konyhában. Eszméletlen, hogy nem bír megállni egy helyben. Tiszta energia bomba.
- Nem vagyok éhes. - vágtam rá gondolkodás nélkül, de Ő küldött felém egy szúrós pillantást. Ha azt hiszi, hogy egy csúnya nézéstől megijedek akkor téved. Túl sok mindenen mentem már keresztül.
- Ezt meg sem hallottam. Amúgy is a fiúk is mindjárt haza érnek és éhesek lesznek. - magyarázta jókedvűen. Szóval nincsenek otthon. Akkor ezért volt ilyen fura ez a nagy csend.
Tehetetlenségemben az ujjaimmal kezdtem el játszani mikor ismét nyitódott az ajtó és olyan volt minta kitört volna a harmadik világháború. Négy fiú lépett be és mind a négyen egyszerre beszéltek, egymás szavába vágva.
- Anya, Louis nem vitt el fagyizni. - lépett Karen elő a szőke hajú srác miközben a hasát simogatta. -Mikor lesz vacsi?
- Harry direkt nekem dobta a labdát. - csatlakozott be a beszélgetésbe a fekete hajú srác is, Karen pedig csak bólogatott közben pedig sajnálkozva felém pislogott. Nekem ez csak jó, hogy nem vettek észre. Egy perce sem ismerem őket, de máris az őrületbe kergettek. Komolyan ilyen anyámasszony katonái? Jesszus mi van akkor ha megrúgta labdával? Porcelánból van vagy mi? És ha nem kapott fagyit akkor mi van? Éhen halt? Nem! Akkor meg ne hisztizzen.
- Fiúk nem tűnt fel, hogy vendégünk van? - csapott szét köztük Jack mire a négy fiú rögtön befogta és az apjuk felé fordult. Ezzel csak  az volt a gond, hogy Jack pontosan mellettem állt így a srácok engem is észrevettek. - Ő itt Liam az unokatestvéretek aki mostantól velünk fog élni! - magyarázta mire a fiúk csak komoran hallgattak. Fogalmam sincs, hogy ilyenkor mit kéne csinálnom. Végül a feszült csendet a göndörke törte meg ugyanis mosolyogva elém lépett és a kezét nyújtotta.
- Harry vagyok és én vagyok a család szeme fénye mivel én vagyok a legfiatalabb. - magyarázta mire erőltettem rá egy fancsali mosolyt és úgy ráztam meg a kezét. - Üdv a családban! - veregette meg a hátam majd leült mellém és bátyjai felé pislogott. Azonban ők még mindig ugyan olyan bambán álltak mint eddig. Karennak úgy látszik nem tetszett ez a viselkedésük mivel az egyiküket megbökte aki szem forgatva elém állt.
- Louis. És jó ha tudod, hogy itt én parancsolok mivel rangidős vagyok. -mondta bunkón. Oké már most nem bírom a pofáját. Ha így folytatja egyszer még nagyon csúnyán megjárja. Utálom ha úgy ítélkeznek felettem, hogy még csak nem is ismernek.
- Szia én Zayn vagyok Ő pedig az ikertesóm Niall. - bökött a mellette álló szőkeségre akinek az arca tiszta csoki volt a sütitől. Összehúzott szemöldökkel vizsltattam a két srácot. Ezek aztán már hogyan lehetnek ikrek? Hisz még csak nem is hasonlítanak. Zayn fekete hajú, barna szemű míg Niall szőke hajú és kék szemű. Egymás ellentétei.
- Ikrek? Ez komoly, hisz nem is hasonlítotok. - csóváltam meg a fejem elképedve.
- Tudjuk. Zayn egy percel idősebb Tőlem szóval ettől egy kicsit el van szálva magától. De amúgy vannak olyan dolgok amikben hasonlítunk. - magyarázta egyszerűen Niall. Milyen kemény már. Ikrek és még csak nem is hasonlítanak. Mondjuk nekem semmi pénzért nem kéne ikertestvér.
- Kérdezhetek valamit? - fordult felém Harry bólintottam egyet. Tiszta olyan volt mint Nina ráadásul szerintem korilag is egykorúak lehetnek. - Te komolyan egy árvaházban éltél és tényleg az unokatesónk vagy?
Fogalmam sincs, hogy most erre mit mondjak. Ezek szerint nem csak nekem új, hogy kaptam négy unokatestvért akikről még nem tudok véleményt nyilvánítani. Mondjuk Louisról igen. Az asztal legsarkában ült összekulcsolt kezekkel és gyilkos pillantásokat küld felém. Komolyan mondom, hogy neki ugrok.
- Vacsora! - kiáltotta el magát Karen mire mindenki az asztalhoz rohant. Tiszta olyan volt mintha nem akarná, hogy válaszoljak.

Fura egy család az már biztos...