#15

Új rész!!!! tudom az előző rész egy kissé sablonos volt és ez a komikon is meglátszott :/ de mindegy engem nem keserít el :) ezen a részen kívül már csak egy rész lesz a történet első feléből..a 17.részben már ugrunk az időben...a kövi rész hétfőn érkezik..ohh és ebben már szerepel az 1D többi tagja :P

Liam Payne

X-Factor tábor, mentorok háza

- Skyler, de mi van akkor ha nem sikerül? - kérdezem a telefonba miközben fel-alá járkálok a már jól ismert stúdióban. Idegesen a hajamba túrok mikor meghallok ismét egy új nevet akit a színpadra szólítanak. 

A tábornak vége van és a felkészülésnek is ami annyit jelent, hogy megint színpadra kell állnunk, hogy megmutassuk mit tudunk. Ha a mentorokat meggyőzzük akkor benne vagyunk a legjobb huszonnégyben és mehetünk a mentorok házába. Jól hangzik igaz?

Igen szerintem is jól hangzik a mentorok háza mivel onnan már csak tényleg egy hajszál választ el az élő műsortól. De ahhoz, hogy ez sikerüljön most megint ki kell állnom a színpadra és bizonyítanom kell.

Egyedül. Se Nate, se Nicola, se Abbie és se Skyler. Nem fognak a színfalak mögött állni és mielőtt felmennék a színpadra nem fognak biztató szavakat a fülembe suttogni, nem fognak megölelni. És ami a legborzalmasabb nem csókolhatom meg Skyt. 

Hogyan is csókolhatnám meg mikor Ő Wolverhamptonba van ráadásul iskolába? Könyörögtem Natenek, hogy jöjjenek fel hozzám és találkozhassak velük reggel. De nem egyezett bele. Szerinte meg kell férfiasodnom mert így nem való nekem ez a műsor.

És igaza van. Nem csinálhatom össze magam attól a tudattól, hogy nincs itt mellettem a családom akik biztatnának. Pont ezért félek. Nincs senki aki biztasson. 

Azt hittem ha meghallom Skyler hangját megnyugszom. Tévedtem. Csak még rosszabb lett mivel ismét előjött a jól ismert gyomorgörcs. Ráadásul egy hajszál választ el attól nehogy elsírjam magam. 

Pontosan két hete nem találkoztam Vele ugyanis fel kellett költöznöm Londonba az X-Factor táborába. És ha ez még mind nem lenne elég, alig tudtam vele beszélni. Esténként mikor meg voltunk beszélve, hogy felhívom, hulla fáradtam dőltem bele az ágyba és csak annyira volt erőm, hogy jó éjszakát kívántam Neki meg elmondtam, hogy mennyire szeretem és hiányzik. 

- Liam ne kezd már megint - hallom meg suttogó hangját. Jó neki. Ő épp suliban unatkozik én pedig itt idegeskedem halálra magam. - Tehetséges vagy a meghallgatáson a zsűri állva tapsolt és négy igent kaptál. - jól esnek a szavai, de akkor sem nyugszom meg. Lehet, hogy négy igent kaptam, de nem csak én voltam az egyetlen ilyen.

- Tudod Te azt, hogy mennyi tehetséges énekes van itt akik ezerszer jobbak nálam ?- kezdek el jajgatni és ismét meghallok egy nevet. 

Mindjárt én jövök. Ha most meghallom a nevem én komolyan összeesek. 

- Gondolja arra, hogy ha ezt megcsinálod mész a mentorok házába és ha az is sikerül benne vagy az élő műsorba - mondja kedvesen és biztatóan. - Az álmod valóra válik és énekelhetsz a világnak amit mindig is szerettél volna.

Először nem válaszolok semmit. Nem, csak magam elé képzelem ahogy ott állok a Madison Square Gardenben és a közönség az én nevemet kiabálja. Stadionokat fogok megtölteni. Minden újság elején az én képem fog virítani. Egy csomó rajongóm lesz akik az aláírásomért fognak könyörögni. Videoklipeket fogok forgatni. 

Igaza van Skylernek ez az álmom. És most itt vagyok, hogy megvalósítsam ezt. 

- Bárcsak itt lehetnél velem - mondom szomorúan. 

Lehet, hogy az éneklés az álmom, de Skyler is az álmaim közé tartozik. Neki köszönhetem, hogy itt vagyok.

- Képzeld azt, hogy ott vagyok és pont most ölellek meg és nyomok egy csókot az ajkaidra - kuncog fel jókedvűen.

- Én nem elképzelni szeretném, hanem érezni akarom a közelséged - mondom elkeseredve. 

Legalább a hangját hallhatom. Az lenne a szívás ha még ezt sem hallhatnám.

- Liam Payne! - hallom meg a hangon és kis híján még a telefonomat is kiejtem a kezemből. A jól ismert érzés. Basszus. Miért pont most? Nem lássák, hogy a barátnőmmel beszélek? Hogyan is láthatnák mikor nincs itt.
- Mennem kell SkySky szoríts nekem és amint túl vagyok ezen az egészen hívlak - hadarom el gyorsan miközben gyorsan szedem a levegőt.
- Szeretlek Liam. Tudom, hogy sikerülni fog - búcsúzik el Skyler én pedig gyorsan kinyomom a hívást és zsebre csúsztatom a telefonomat.
Megigazítom a ruhámat és a hajamat miközben gyorsan végig futok a papíron lévő szövegen amit énekelnem kell. Könnyű dal, simán feléneklem ...vagyis remélem. A múltkor sikerült pedig csak Skylerre gondoltam. Talán most is sikerül. Mit talán...tuti sikerül. Ez az álmom akkor már csak nem fogok megijedni egy színpadtól meg négy zsűritől. Én Liam Payne vagyok egy harcos. Híres leszek, mindenki ismerni fog. A dalaim fognak szólni a rádiókból. Ha meghallják a nevem őrült sikításba fognak kezdeni.
Igen tudom, hogy sikerülni fog. Muszáj sikerülnie! Nem okozhatok csalódást Skylernak és magamnak sem.
Mélyen kifújom a levegőt és elveszem a statiszta kezéből a mikrofont majd elindulok a megszokott úton fel a színpadra.
Most nincs közönség. Csak a négy zsűri van és én.
- Liam - néz rám Cheryl mosolyogva miközben én elég feltűnően szorítom a mikrofonomat. - A színpad a tiéd! - teszi hozzá a jól ismert szöveget.
Meghallom a dallamot én pedig megköszörülöm a torkom és becsukom a szemem. Nem tudom miért, de csukott szemmel mindig jobban el tudom kezdeni. És ez most is így van. Olyan hang jön ki a torkomon amilyet szeretnék. Ráadásul a refrénnél már el merek mozdulni is. Nem csak állok a színpad közepén mint egy fa hanem járkálok és bele élem magam a dalba. De azért a gondolataim között még mindig helyet kap egy szőke hajú lány akit én csak SkySkynak becézek.
A dalnak vége lesz én pedig megállok a színpad közepén és várok valamire. Nem tudom, hogy mi jön most.
- Majd szólítunk - mondja Nicole és ez a végszó. Bólintok egy aprót és elhagyom a színpadot és vissza megyek a színfalak mögé a többi társam közé.
És ismét kezdődik a jól ismert várakozás. Szerintem jó voltam és zsűrinek is tetszett.
Fogalmam sincs, hogy hány óra telhetett el a meghallgatás óta, mikor ismét nyitódik egy ajtó majd kijön egy statiszta és egy kisebb tömeget hív fel a színpadra. Köztük vagyok én is.
Libasorban állunk fel a színpadon pontosan a mentorok előtt. Azt hiszem kezdhetek megint izgulni. Túl sokan vagyunk és csak huszonnégyet engednek tovább. Jaj.
- Akinek a neve elhangzik az benne van a legjobb huszonnégybe vagyis mehet a mentorok házába - mondja komoran Simon miközben egy papírt szorongat a kezében.
Szóval most dől el, hogy sikerült-e vagy nem. Az első név elhangzik és nem én vagyok az. Jön a második és a harmadik az sem én vagyok. Sorra szólítják a versenyzőket és minél kevesebben állunk a színpadon. Mikor már csak alig állunk tízen a színpadon kezdek bepánikolni.
- És az utolsó aki ma tovább jut...- és akkor omlottam össze ugyanis nem az én nevemet mondták. Csak álltam sokkolva miközben patakokban folytak a könnyeim. Kiestem!  - Akik nem jutottak tovább, sajnáljuk.
Letessékeltek a színpadról. Fogalmam sincs, hogy hogyan jutottam vissza a színfalak mögé. A könnyeimtől semmit nem láttam és csak a fejemet csóváltam.
Vesztettem. Oda az álmom soha nem leszek énekes. Mindennek vége. Mehetek haza és minden fog folytatódni a régi kerékvágásban. Átlagos gimnazista srác leszek aki főiskolára fog járni. Vagy még oda se.
- Én nem akarok vissza ülni az iskolapadba - hallok meg egy srác hangját. Kissé felemelem a fejem és meglátom, hogy elég sokan gyűltek körém akik közül szinte mindenki sírt. A szőke hajú srác annyira zokogott, hogy még az arca is kipirult és a pólójával próbálta takarni azt. Hát haver én sem akarok vissza menni az iskolapadba.
- Megint mehetek vissza a pékségbe kenyereket sütni - meglepetten fordultam a göndör hajú srác felé. Ugyan az a fiú volt akivel a meghallgatáson találkoztam. Ő volt az aki előttem énekelt majd boldogan újságolta a családjának, hogy tovább jutott.
Úgy látszik, hogy nem csak nekem törtek össze az álmaim. De legalább nekem nem kell egy pékségben melóznom.
Ennyi volt. Szedhetem össze a cuccaimat és hívhatom Natet, hogy jöjjön el értem. Tényleg fel kéne hívnom Skylert is. Habár szerintem most még értelmesen beszélni sem tudok. De akkor is muszáj tudnia, hogy mi történt.
Felállok a lépcsőről, hogy tudjam kihúzni a nadrágom zsebéből a telefonomat, mikor ismét megjelenik a tömegben egy statiszta.
- Aki a nevét hallja az menjen vissza a színpadra - mondja majd felemeli a papírját és olvasni kezdi. - Louis Tomlinson - egy vörös kötött sapkát viselő, srác lép elő. Arca meglepett és nem tudja eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen. Ezért inkább csak tátott szájjal bámul. - Niall Horan - most a szőke hajú srác lép elő akinek az arca még mindig piros a sok sírástól. Viszont most egy csapásra abba hagyja a sírást. - Zayn Malik - egy fekete hajú fiú lép elő akinek ugyan olyan bamba a tekintete mint Louis Tomlinsoné. - Liam Payne - most egy...várjunk csak. Hiszen ez én vagyok! Gyorsan megcsípem a könyököm majd mikor rájövök arra, hogy ébren vagyok és nincs már Liam Payne nevezetű srác, a három srác mellé csatlakozok. - És Harry Styles - a göndör hajú srác elfehéredik de azért mosolyog. Tényleg nagyon utálhat a pékségben ha ennyire örül egy dolognak amiről semmit nem tud.
A statiszta int a fejével, hogy kövessük mi öten pedig kövessük is. A színpad felé mutat ahol szokás szerint csak a mentorok ülnek. Oké itt meg mi folyik? Miért hívtak vissza a színpadra? Azért, hogy még egyszer elmondják, hogy milyen bénák voltunk? Köszönöm szépen én abból nem kérek.
- Túl tehetségesek vagytok ahhoz, hogy csak úgy elengedjünk titeket - áll fel Nicole, Simonnal együtt.
- Ezért úgy döntöttünk, hogy kaptok egy esélyt mint egy banda. - veszi át a szót vigyorogva Simon, és az a pillanat mikor hirtelen négy srác ugrik rám és addig öleljük egymást ameddig csak tudjuk.
Louis Tomlinson ordítozik örömében. Niall Horan ismét sírva fakad. Harry Styles mindenkire egyesével ráugrál. Zayn Malik holt fehéren áll miközben magában azt mondogassa, hogy "ez nem lehet igaz. Sikerült". Én pedig vigyorogva a levegőben bokszolok. Életem legszebb és legboldogabb pillanata.
Mégis sikerült. Mehetek a mentorok házába. Igaz nem egyedül, de akkor sem érdekel. Énekelhetek és megvalósíthatom az álmom.

♦♦♦

- Már csak egy nevet kéne kitalálnunk - szólal meg Louis, Simon barbados-i házának a medencéjénél.

Igen jól olvastátok Barbadosban vagyunk mivel Simon lett a mentorunk és itt fog kellenünk neki énekelni. Ha elnyeri a tetszését mehetünk az élő műsorba.

Igazából most nem félek annyira ugyanis nem magam kell elő állnom hanem a srácokkal akik mostanra a legjobb barátaim lettek. 

Mióta össze raktak minket szinte minden percben együtt vagyunk. Szóval ciki lett volna ha nem haverkodtunk volna össze. És szerintem nagyon ütős banda vagyunk így öten. Mindegyikőnknek remek hangja van és még korban is egyidősek vagyunk. 

- Mit szóltok a Niall és a krumplikhoz? - kérdezi csillogó tekintettel Niall a szőke ír srác aki szinte mindig csak a hasára gondol. Erre már az nap rájöttem mikor elindultunk ide. Majdnem elkéstük a repülőt mivel neki büfét kellett keresnie. 

- Hülye - csóválja meg a fejét Zayn miközben a kezében tartott papírt olvasgatja amin a dalszöveg van amit ma el kell énekelnünk Simonnak.

A banda első fellépése és még nincs nevünk. Annyi mindent csináltunk az elmúlt hetekben, hogy a névválasztásról szinte elfeledkeztünk. Úgy ahogy én pedig Skylerről.

Tudom egy pocsék barátnak tart, de jelen pillanatban most a banda a legfontosabb. És neki erre fel kellett készülnie. Tudta, hogy mire számíthat ha eljövök az X-Factorba. Azt mondta, hogy megérti. Napok óta nem beszéltem vele és valahogy nem is nagyon akarom most felhívni. Majd felhívom ha bekerülünk az élő műsorba.

- Mi bajotok van a Niall és a krumplikkal? - kérdezi felháborodva Niall miközben egy csomó chipset töm a szájába. És már megint eszik.

- Talán az, hogy mindenki rajtunk röhögne ha ilyen névvel állnánk közönség elé - forgassa meg a szemeit Zayn unottan. Igaza van a fekete hajú barátomnak. Csak Niallnek tetszik ez az ötlet.

 - Mit szólnátok a One Directionhöz? - szólal meg félősen Harry miközben végig néz rajtunk. Néma csend következik és várjuk, hogy göndör hajú barátok folytassa.
- One Direction? - kérdezem egyszerre Louis-val. Összehúzom a szemöldökömet és úgy ízelgetem a nevet. Jól hangzik. One Direction. Illik ránk.
- Aha. Vagyis egy irány - bólogat Harry. - Tudjátok mindannyian külön jöttünk viszont egy irányba megyünk tovább, ugyanis mindannyiónknak ugyan az az álma. - magyarázza.
- Nekem tetszik - mondom mosolyogva. Tényleg illik ránk és még igaz is.
- Egy zseni vagy Harry - ugrik Louis Harryre majd elkezdi ölelgetni.
- Jól hangzik - bólogat Zayn nevetve.
- És mi lesz a Niall és a krumplikkal? - szólal fel Niall, de erre a kérdésére mindenkitől egy csúnya nézést kap.
Már csak el kell nyernünk Simon tetszését ami tuti, hogy sikerülni fog.
A Torn nevezetű dalt választottuk és mikor Simon elé mentünk egyikünk sem izgult. Nem, szépen végig énekeltük a dalt és szerintem mind az öten szívinfarktust kaptunk mikor a mentorunk azt mondta, hogy benne vagyunk az élő műsorba.
Így történt az, hogy a One Direction megalakult és elindultunk az álmainkat megvalósítani...

#14

Sziasztóóóóól! A blognak meglett a 180. feliratkozója o.O hát rettentő hálás vagyok érte :) de tényleg köszönöm....és mostantól pár fejezet Liam szemszögéből lesz :D először is az egész X-Factoros dolgok az én fantáziám szerint van..szóval ne hasonlítgassátok a valódihoz xD

Liam Payne

Meghallgatás napja

Ez a nap is eljött. Két éve ugyan így indult az egész. Hajnali négykor keltem és nem tudtam vissza aludni. Pedig a meghallgatás csak kilenc órakor kezdődik.

Bocsi most túlszárnyaltam magam. Hajnali fél négy van! Két éve legalább fél órával tovább tudtam aludni. Most még idegesebb vagyok mint anno voltam.

Mint fogok én három óra hosszat fenn csinálni? A ház többi lakója alszik igen még Abbie is, pedig ő aztán tényleg nem szeret éjjelente aludni. De most bezzeg nem hallani egy nyekkenést sem a szobája felől. Lehet, hogy Ő is érzi a feszültséget. 

Ha ma a meghallgatáson tovább juttatnak akkor mehetek az X-Factor táborba ami azt jelenti, hogy egy ideig nem jövök haza. És ha ott is tovább jutok akkor megyek a mentorok házába szóval még több ideig nem jövök haza. Végül ha ott is tovább engednek akkor benne vagyok az elő műsorba. És akkor az álmom valóra válik. Énekelhetek egy világ előtt és mindenki megismeri a nevemet! Híres leszek és végre azt csinálhatok amit mindig is akartam. Énekelhetek!

Na igen de addig el is kell jutnom. Egy csomót kell küzdenem míg a célba érek. De tudom, hogy sikerülni fog. Két év alatt rengeteget fejlődtem és van tehetségem az énekléshez. 

És most még mindenki támogat is. Natenak még csak könyörögnöm sem kellett, hogy vigyen fel Londonba. Saját maga ajánlotta fel, hogy felvisz és Nicola is rögtön rávágta, hogy Ő is elkísér. Őszintén megmondva én egészen tegnapig úgy tudtam, hogy Micky autójával megyünk és csak Skyler kísér el, na meg persze Micky. 

Skyler otthon sem lehetne hagyni. Szerintem Ő jobban izgul miattam mint én saját magam. Örülök neki, hogy támogat és mellettem áll. Mindig is tudtam, hogy Ő az a lány akit a Sors nekem szánt. Pedig azt hittem, hogy nem fog megérteni. Hisz hónapokra el fog kellenem költözni Wolverhamptonból és lehet semmi időnk nem lesz egymásra. De Ő megértette és tudja, hogy mire számíthat. Örülök neki, hogy ennyire összhangban vagyunk. Más lány már hisztizne, hogy mi lesz a kapcsolatunkkal ha talán befutok. Erre én sem tudok választ adni. Talán el sem jutok az élő műsorig szóval nem gondolkozok rajta, hogy mi lesz a kapcsolatunkkal. De ha mégis eljutok akkor szerintem semmi nem fog változni. Talán annyi, hogy rajongóim lesznek akik irigykedni fognak Skylerra. Azonban én nem féltem Skyt, sőt inkább azokat a lányokat féltem akik be mernek majd szólni neki. Sky ügyes lány és nem kell őt féltenem semmitől.

Magamban jóízűen elmosolyodok mikor eszembe jut az a pillanat mikor az esküvőn totál féltékeny lett Nate főnökének a lányára. Milyen távolinak tűnik már. Akkor még Abbie sem volt. Sőt még csak arra sem gondoltam, hogy jelentkezni fogok egy tehetségkutatóba. A legviccesebb az egészben pedig az, hogy most még Abbie is elkísér. Sőt Nicola csinált neki egy felsőt amin az én képem van plusz még rá van írva, hogy Hajrá Liam. Igen a barátnőm ötlete volt, Absre pedig mindent rá lehet adni. Szegény baba még csak egy éves sincs, de máris hülyét csinálunk belőle. Egyébként Ő a kedvenc babám a világon és a második csajom - első az Skyler. - de a második Abs. Imádja ha énekelek neki és minden reggel nekem kell felöltöztetnem. Ráadásul már próbálja kimondani a nevemet is. Nem hiába én vagyok a keresztapja - Sky pedig a keresztanyja, mivel Nate és Nicola nem tudtak megegyezni így mind ketten a keresztszülei lettünk. Szerintem tök jó dolog mivel így úgy tűnik mintha Skyler a feleségem lenne. Nem kell furán nézni én a jövőre is gondolok és igen elterveztem már az életemet Skylerral. Ki tudja mit hoz a jövő, szóval nyugodtan lehet, hogy Ő lesz a feleségem. Bárcsak igazam lenne.
Megcsóválom a fejem és lassan felülök az ágyamba. Az ablakon csak az utca lámpák fénye világít be és azokkal a segítségével hagyom el a szobámat és csukom be magam után az ajtót majd megyek végig nesztelen léptekkel a folyosón és meg sem állok Sky szobájáig.
Halkan nyitom ki az ajtót és rögtön megpillantom a barátnőmet miközben békésen alszik miközben magához szorítja a párnáját. Elmosolyodok és az ágyához lépkedek majd lassan bebújok mellé az ágyba és magamhoz húzom és megpuszilom a homlokát. Skylernak több sem kell, rögtön mocorogni kezd majd pár másodperc múlva hunyorogva kinyissa a szemeit és csodálkozva bámul rám.
- Li-Liam? - dadogja és megtörli a szemeit majd ásít egyet én pedig lágyan megcsókolom. - Mit keresel itt? Egyébként hány óra van? - kérdezi álmos hangon. Felkuncogok miközben kócos hajába túr és pedig csak húzom magamhoz és kicsit sincs sok kedvem elengedni. Annyira szeretem ölelgetni. Olyankor mikor megölelem olyan érzés kerít a hatalmamban mintha egy porcelán babát tartanék a kezeim között akire az életemnél is jobban kell vigyáznom.
- Hajnali fél négy van édesem - mondom kuncogva Ő pedig úgy néz rám mintha egy zombival találta volna szembe magát.
- Te normális vagy?! Miért nem alszol? Liam mindjárt kezdődik a meghallgatás neked pedig tovább kell jutnod és ehhez pihenésre van szükséged. - torkol le mérgesen, de nekem eszem ágában sincs elhagyni az ágyát. Már kényelmesen elhelyezkedtem.
- Tudom csak izgulok - húzom el a számat szomorúan. Skyler mélyet sóhajt majd apró kezeit a nyakam köré fonja és úgy ölel meg. Annyira jó érzés, hogy ennyire bízik bennem. Minden órában elmondja, hogy tuti tovább fogok jutni.
- Akkor is aludnod kell még egy keveset - simít végig az arcomon kedvesen. Viszont hangja parancsolóan cseng.
- Hidd el ilyen kényeztetés közepette rögtön elalszok - mondom kuncogva és a mellkasára döntöm a fejem. Tényleg álmos vagyok és arra az is rátesz egy lapáttal, hogy Sky az egyik kezével a hátamat simogassa míg a másik kezével a fürtjeimmel játszik. - Szerinted tovább jutok? - kérdezem fél álomba.
- Biztos - suttogja Sky és bele puszil a hajamba én pedig mosolyogva alszok vissza.
Egy hangos ajtócsapódásra ébredek és a következő pillanatban a padlón kötök ki, miközben az ajtóban Nate és Nicola áll az utóbbinak a kezében pedig Abbie ül.
- Itt meg mi folyik? - kérdezi Nate idegesen. Skyler rögtön kiugrik az ágyból és felhúz a padlóról miközben én a seggemet simogatom. Elég mélyen elaludtam.
- Nem látod, hogy aludtak? - kérdezi fagyosan Nicola és megforgassa a szemeit. Abbie boldogan tapsikol a nővérem karjai között miközben annyira ficánkol, hogy le kell tennie. A kis szőkeség pedig rögtön elkezd felém mászni. Lehajolok és gyorsan a karjaim közé kapom majd egy hatalmas puszit nyomok apró arcára. - Nate te tényleg minden jó pillanatot el tudsz rontani. - teszi még hozzá bosszúsan.
- A számból vetted ki a szót - bólint Skyler mérgesen majd mosolyogva megfogja a kezemben ülő Abbie kezét. - Tudtommal senki nem tiltotta meg azt, hogy a barátommal aludjak! - Nate motyog valamit az orra alatt, de nem nagyon értem.
- Fiatalok vagytok még! - vágja rá Nate én pedig csak megforgatom a szemeimet.
És ha tudná, hogy a kishúga már nem is szűz és, hogy én voltam az aki megfosztotta az ártatlanságától. Tuti, hogy nem élnék már. De mégis mit vár tőlem? Skyler a barátnőm és én pasiból vagyok, persze, hogy nekem is vannak érzéseim vagy mi.
- Ugye nem akarod elcseszni Liam nagy napját? - teszi a derekára a kezét Nicola is szikrázó tekintettel mered a férjére. A nagy nap hallatán görcsbe rándul a gyomrom és az óra felé fordulok ami pontosan fél hetet mutat. A francba készülődnöm kell ha nem akarok elkésni.
- Eszemben sincs. Sőt én lennék a legboldogabb ha sikerülne neki - mondja kedvesen Nate és megereszt felém egy mosolyt. Mindenki szurkol nekem ami azt jelenti, hogy nem okozhatok senkinek csalódást.
- Készülődnöm kell - mondom idegesen és Skyler kezébe nyomom Abbiet.
- Fél óra múlva indulunk, szóval ne romantikázz a húgommal - mondja Nate mikor meglássa, hogy a fejem vészesen közel volt Skyleréhez. Mérgesen megforgatom a szemeimet és elhagyom barátnőm szobáját és a saját rezidenciám felé vettem az irányt.
Be a fürdőbe, gyors fogmosás, hajvasaló bemelegítése, miközben öltözök úgy éneklem a dalt amit kiválasztottam, a hajvasaló meleg, kivasalni a hajam közben a dalt énekelni amit kiválasztottam és negyed óra alatt elkészülni. Csúcs vagyok. Utoljára végig nézek magamon miközben kezemben a papírt szorongatom amin a dal szövege van amit énekelni fogok.
Mélyen kifújom a levegőt majd elindulok a földszintre ahol mindenki csak rám vár. Skyler mosolyogva bólint egyet mikor meglát, Nate pedig fogja a kocsi kulcsát miközben azt mondogassa, hogy induljunk már mivel Wolverhamptontól London három óra. Mintha én nem tudnám.
Kissé nehézkesen indulunk el, mivel Nate nem akarja megengedni, hogy Skyler és én egymás mellett üljünk az autóban hátul. Végül bele megy, de csak úgy, hogy Abbie ül mellettünk a baba hordozójában. Szóval olyan hét óra után indulunk el.
Igazat megvallva én egész úton meg sem szólalok hanem csak a papíron lévő szöveget olvasom és magamban dúdolgatok. Én lennék a legboldogabb ha végre túl lehetnék rajta.
Pontosan kilenc órakor állunk meg az X-Factor stúdiója előtt ahol már az ilyen korai órákban is rengeteg ember áll. Az első utam a regisztrációs pult ahol kapok egy számot majd azzal együtt mehet vissza Skylerékhez és kezdődhet a hosszú unalmas várakozás. De tényleg hosszú és unalmas. Nate és Nicola megunják a várakozást így Abbievel együtt felderítő körútra mennek míg én Skylerrel maradok a tömegben. Én izzadok, jajgatok, hisztizek miközben barátnőm próbálja önteni belém a lelket. Katasztrófa ez az egész várakozás. Csak még idegesebb tőle az ember.
Késő délután van mikor meghallom a számomat. Rögtön felkapom a fejem, de nem tudok megmozdulni. Skyler húz fel a székről miközben Nate a hátamnál fogva nyom a statiszta után.
És akkor ott vagyok a színfalak mögött ahonnan a színpadra lehet feljutni. A színpadon épp valaki tovább jutott és csak annyit látok ahogy vigyorogva fut le onnan és ugrik a családja nyakába.
- Tovább jutottam! - ordítozik és vigyorogva kacsint rám. Nagy nehezen, de vissza mosolygok rá. Büszkén megigazítja göndör fürtjeit és a családjával együtt elhagyja a helységet.
- Te jössz kölyök - szól rám az egyik statiszta miközben bennem még a vér is megfagy. Nicola egy határozott mozdulattal kiveszi a kezemből a papírt majd megölel.
- Ügyes leszel öcsi - suttogja a fülembe és mint ahogy az anyák szokják megigazítja a tökéletesen belőtt sérómat. Mérgesen lököm el a kezét nehogy tönkre tegye a mesterművem.
- Li...- tapsikol Abbie a Hajrá Limes felsőjében. Egy hatalmas puszit nyomok az arcára. Jól áll neki a felső amin én virítok. Szerintem ezt a felsőt mostantól többször fogja viselni.
- Tudom, hogy nem okozol csalódást - Nate van soron és Ő is megölel. Olyan mintha a nemlétező apám lenne.
Tényleg örülök neki, hogy itt vannak mellettem. Szerintem ha nem kísértek volna el akkor már rég megfordultam volna és hagytam volna az egészet a francba. De ők bíznak bennem és nem okozok nekik csalódást.
Nate elenged és akkor Skyler lép felém. Aranyosan mosolyog rám miközben én magamhoz húz és olyan szorosan ölelem amennyire csak tudom végül pedig megcsókolom. Neki örülök a legjobban, hogy mellettem van és támogat. El sem tudja képzelni, hogy mennyire jó érzés.
- Tudom, hogy sikerülni fog - suttogja az ajkaimba és fura, hogy Nate nem szól közbe. - Menj és váltsd valóra az álmaidat - engedi el a nyakam és a színpad felé bök mosolyogva.
- Szeretlek SkySky- engedem el végleg és a statiszta a kezembe nyomja a mikrofont.
Remegő lábakkal lépkedek fel a lépcsőn majd indulok meg a színpad közepe felé. Négy zsűri tag mögöttük pedig egy csomó ember akik mind arra kíváncsiak, hogy mire vagyok képes.
- Helló - köszönök a mikrofonba remegő hangal.
- Szia. Hogy hívnak? Honnan jöttél és hány éves vagy? - zúdítja rám a kérdéseit Simon.
- Öhmm...Liam Payne vagyok. Wolverhamptonból jöttem és tizenhét éves leszek - válaszolok akadozva. Nyugi Liam ezek csak a zsűri tagjai. Nem akarnak megenni.
- Csodás. A színpad a tiéd! - tárja szét a kezeit Nicole és akkor elindul a zene.
Hatalmasat nyelek a szemeimet becsukom és akaratom ellenére az jut eszembe mikor pár nappal ezelőtt Skylernek énekeltem ezt a dalt Ő pedig könnyes szemekkel tapsolt. Neki tetszett akkor a világnak is fog tetszeni.
A dal eleitől kezdve egészen a végégi Ő járt az eszembe. A mosolya az illata. A dalnak vége van én pedig megszeppenve várom a zsűri szavazatát.
- Igen!
- Igen!
- Igen!
- Igen! Négy igen tovább jutottál - áll fel Simon én pedig sokkos állapotba kerülök.
Tovább jutottam. Négy igent kaptam. A zsűri állva tapsolt a produkcióm után! Ilyen nincs. Az álmom most valóra vált.
Könnyes szemekkel futok le a színpadról egyenes Skyler karjai közé miközben Nate és Nicola is átölelnek. Tovább jutottam megyek a táborba. Az álmom valóra válik...

#13

HElllóóóó :D itt is az új rész ....a kövi csütörtökön érkezik :P köszönöm a komikat :))))))))

Reggel valami puha dolgon ébredek, viszont a szemeimet nincs kedvem kinyitni ugyanis attól félek, hogy talán a tegnap éjjel történteket csak álmodtam. És én nem akarom, hogy csak álom legyen, én azt akarom, hogy valóság legyen ami éjjel köztem és Liam között történt.
Igen lehet, hogy még fiatalok voltunk ehhez, de szerintem nem. Szeretjük egymást és szerintem egy kapcsolatban tök normális dolog. Nem mindegy, hogy hány évesek vagyunk? Szerintem mindegy.
Lassan kinyitom a szemeimet és rögtön rájövök, hogy mi volt az a puha dolog amin ébredtem. Liam mellkasa.
Egy mosoly húzódik a számra miközben lassan felemelem a fejem nehogy véletlenül felébresszem az alvó srácot. Olyan békésen szuszog, hogy akár egész nap képes lennék nézni. Csupasz kezével átkarolja a testem miközben feje oldalra van fordítva a szája pedig résnyire ki van nyitva. Képes lennék megzabálni.
Elhúzódok tőle miközben a keze leesik a testemről és mellé mászok miközben lágyan elkezdem az arcát simogatni. De nem történik semmi. Túl mélyen alszik. Egy lágy csókot nyomok a szájára és abban a pillanatban elmosolyodik, de nem nyissa ki a szemét. Csak mosolyog csukott szemekkel.
- Ébresztő Li - cirógatom meg az orrát, de választ nem kapok.
Helyette mind két kezét a derekamra teszi és szorosan húz magához miközben fejét a nyakamba fúrja és ott alszik tovább. Igen én is szívesen aludnék még vele, de nem tehetem. Nateék lassan haza jönnek és ha meglátnak minket egy ágyban akkor kitörik a harmadik világháború.
Próbálok kibújni az öleléséből, de nem nagyon akar sikerülni. Ráadásul Liam a nyakamba motyog amiből semmit nem értek. Nagy nehezen, de sikerül kibontakoznom az öleléséből és végre Ő is kinyissa a szemeit. Kiskutyaszemeket merszt rám miközben kezeivel felém nyúl, hogy tudjon vissza húzni.
- Miért nem maradhatunk így örökké SkySky? - biggyeszti le az ajkait szomorúan én pedig megsajnálom és ismét vissza fekszem mellé. Több sem kell neki. Újra magához húz és átöleli a derekam miközben a szabad kezével az egyik tincsemmel játszik. Mosolyogva simogatom a kezét és a kérdésén gondolkozok.
Fogalmam sincs, hogy Nate meddig fog úgy viselkedni velem mint egy gyerekkel. Lassan már ideje lenne bele törődnie, hogy nem vagyok gyerek akire állandóan vigyáznia kell. Ott van Abbie a saját lánya, vele kéne foglalkoznia nem pedig velem. Örökké úgy sem leszek mellette és felnövök. Vagy azt hiszi, hogy örökre maga mellé tud láncolni? Néha ez a túlzott apáskodása az őrületbe kerget. Felfoghatná, hogy apát soha nem tudja helyettesíteni. Jó tudom, Ő a gyámom és kötelessége vigyáznia rám, de túlzásba viszi mióta megtudta, hogy összejöttem Liammel. Örüljön, hogy olyan fiú a pasim akit ismer és nem pedig valami vadidegen a suliból aki csak kihasználna.
Ha így bele gondolok szerintem Nate semmilyen fiút nem akar megtűrni mellettem. Akár kit hozhatnék ide, neki egyik sem felelne meg. Mindegyikőjükben találna kifogást. Mondjuk Liammel nincs semmi baj. Mindig csak azt mondogassa, hogy még túl fiatalok vagyunk egy kapcsolatra és, hogy nem kell semmit elsietni.
Néha irigylem Liamet amiért vele Nicola nem viselkedik ilyen gyerekesen. Nicolát nem zavarja az, hogy össze jöttünk. Sőt örül neki, mivel állítása szerint öccse mellé mindig ilyen lányt képzelt el mint én. És nekem hála, Liam újra igazán boldog. Erre Nate azt válaszolta, hogy Liam akkor is ilyen boldog volt mikor még nem jártunk. Nicola pedig vissza vágott, hogy Nate soha nem ismerte igazán Liamet. És összevesztek rajtunk. Nicola mellettünk áll, Nate pedig ellenünk van. Igazi férj és feleség.
Előre sajnálom Abbiet ha felnő, hogy mit fog vele az apja csinálni. Szerintem apáca zárdába csukja vagy meg leányiskolába, hogy egy fiú se legyen a közelébe. Nateből kinézem.
- Mert van egy cuki sógorod aki ha meglátna az ágyadban pucéran rögtön vinne a nőidokihoz, hogy kivizsgáltasson, téged pedig kiherélne, hogy soha többé ne tudj hozzám érni - magyarázom egyszerűen, hogy mi lenne akkor ha Nate meglátna Liam ágyában. Tényleg elvinne női orvoshoz, hogy megbizonyosodjon róla terhes-e vagyok. Liamet pedig tényleg kiherélné, hogy többet ne tudjon hozzám érni.
- Akkor ajánlom, hogy gyorsan öltözködj fel mert már dél is elmúlt. - kuncog fel Liam és az éjjeliszekrényén álló órájára bök ami pontosan fél egyet mutat.
Lesápadok és képzeletben hallom ahogy nyikorog a lépcső és az ajtóban megjelenik a villámokat szóró szemű Nate. Még csak bele gondolni is szörnyű. hogy meglát itt, így.
Komolyan képesek voltunk átaludni fél napot? Mondjuk az éjjel nem sokat aludtunk. De akkor is. Nateék mindjárt otthon lesznek.
- És ha nem akarok? - kérdezem egyszerűen és most én vagyok az aki átölelem Liam nyakát és megpuszilom azt. Ő felnevet, de nem fekszik vissza az ágyba.
- Én benne vagyok, csak akkor többet tényleg nem nyúlhatok hozzád mivel Nate habozás nélkül kiherél - nevet fel Liam és felül majd lehajol az ágya mellé, hogy tudja felvenni az alsónadrágját amit ügyesen fel is vesz és úgy áll fel. Kis híján ismét leteperem mikor végig nézek csupasz felsőtestén, de türtőztetem magam. - Megyek a fürdőbe, te addig öltözködj fel - parancsolja keményen és összeszedi az eldobált ruhákat a szőnyegről és azokkal együtt megy be a fürdőszobába, de az ajtót nem csukja be maga után.
Mosolyogva nyújtózkodok egyet az ágyban és szerintem ezt a mosolyt soha nem fogom tudni levakarni az arcomról.
De nem tudok nyugodtan feküdni ugyanis a bátyámék tényleg akár mikor haza jöhetnek. Így aztán nagy nehezen felülök majd körül nézek a szobában és nem messze az ágytól megtalálom a pizsimet amiben tegnap este átjöttem. Vigyorogva megcsóválom a fejem miközben vissza gondolok a tegnap esti történetekre.
Ilyet elszokás mesélni valakinek? Mármint ez a lány életében nagy szó ha elveszíti a szüzességét. Emlékszek Honorra mikor vele megtörtént. Rögtön jött reggel hozzám én még az ágyban voltam miközben Ő újságolta a nagy élményét. Akkor még alig értettem belőle valamit és nem értettem, hogy ebben olyan nagy szám. Hát most már tudom.
A pizsim után nyúlok és miközben veszem magamra meghallom ahogy Liam a fürdőszobában boldogan dúdolgat magában. Vicces. Manapság egyre többször hallom meg azt, hogy magában énekel. Ennek pedig örülök mivel tudom, hogy milyen fontos számára a zene.
Mikor kész leszek kimászok az ágyból és elkezdek nézelődni a szobájában. Hát az biztos, hogy nem a rendrakásról a híres. A íróasztalán olyan rumli van, hogy szerintem azt sem tudja, hogy mi hol van. Közelebb lépkedek az asztalhoz és akkor véletlenül megakad a szemem egy papíron amin fekete betűkkel ez áll : Meghallgatás!
Meghallgatás? Mégis milyen meghallgatás? Én semmi ilyenről nem tudok!
Liam még mindig a fürdőszobában van, engem pedig megöl a kíváncsiság, hogy vajon mi lehet a levélben. Így aztán kissé idegesen nyitom ki a levelet és kezdem el olvasni...

X-Factor 2010

Kedves Liam Payne,

      Köszönjük a jelentkezését az X-Factor tehetség kutató műsorába. Örömmel várjuk a meghallgatásra a londoni stúdiónkba. 

És emlékezzen : Ez a meghallgatás akár az életét is megváltoztathatja!

Egymás után tízszer olvastam vissza a levelet. Komolyan jelentkezett úgy, hogy nekem nem is szólt? Mégis mi a fene folyik itt? Én azt hittem, hogy nem jelentkezik mivel nem akar itt hagyni. És most meg kiderül, hogy titkon mégis jelentkezett és mehet a meghallgatásra. Ráadásul úgy, hogy én nem is tudtam róla.

De miért nem szólt? Hisz a barátnője vagyok az élete része. Vagy csak úgy le akart lépni, hogy nekem nem szólt volna? Ilyet nem tenne.

Remegő kezekkel szorítom a levelet mikor lépteket hallok, de eszembe sincs letenni a levelet.

- Képzeld Sky...- jelenik meg a szobában Liam, de mikor észre veszi a kezemben a levelet nem tudja befejezni a mondandóját. Kikerekedett pupillákkal bámul hol rám, hol pedig a papírra. Alsó ajkamba harapok idegességembe és felém tartom a levelet. Legszívesebben elsírnám magam, hogy így átvert. - El-elolvastad? - kérdezi dadogva.

- Igen el - vágom rá fagyosan és közelebb lépkedek felé. - Megtudhatnám, hogy erről én miért nem tudok? - kérdezem és a kezébe nyomom a levelet majd hátat fordítok és kibámulok az ablakon.

Hazudott nekem! Azt mondta, hogy soha nem hagyna itt. 

- Sajnálom Skyler - lép mögém majd hátulról átöleli a derekam a fejét pedig a vállamra teszi és a fülembe szuszog. Képtelen vagyok elhúzódni tőle. 

- Miért nem mondtad, hogy jelentkezni akarsz? - húzódok el tőle majd megfordulok, hogy tudjak a szemébe nézni.

Először nem válaszol csak leszegi a fejét és némaságot fogad. Oké haragszom rá amiért hazudott, de szeretem és megértem a döntését. Szeret énekelni és az X-Factor mindig is az álma volt. Tizennégy éves korában is jelentkezett. És mi van akkor ha már akkor teljesül az álma? Akkor soha nem jött volna össze velem. 

Neki az álma az éneklés én pedig ezt megértem és elfogadom. Ha úgy érzi, hogy felkészült erre akkor én nem állok az útjába hanem inkább támogatom. 

- Mert attól féltem, hogy nem értenél meg - szólal meg pár perc után majd az ágya felé megy és leül majd én is csatlakozom hozzá. Kedvesen megfogom a kezét az ujjaink pedig összekulcsolódnak és a vállára hajtom a fejem. - Szeretlek téged Sky az életemnél is jobban, de énekelni is szeretek. És úgy érzem, hogy eljött az én időm. Meg akarom mutatni a világnak, hogy mire vagyok képes - folytassa tovább az utolsó mondatot pedig már teljes beleéléssel mondja miközben én csak mosolyogva bólogatok. Ő érzi, hogy mennyire tehetséges. Habár tényleg tehetséges és ilyen hanggal akár az egész műsort is megnyerhetné. - De ez nélküled nem fog sikerülni. 

- Ezt, hogy érted? - húzom össze a szemöldökeimet kérdően. Miért nem fog sikerülni nélkülem? Én nem tudok énekelni. 

- Mert félek attól, hogy a műsor esetleg közén állna. Én nem akarok szakítani veled - hajtsa le a fejét szomorúan. 

Ó, hogy egyem meg. Fél attól, hogy a műsor miatt szakítanánk. Ez hülyeség. Soha nem szakítanék vele ilyen hülyeség miatt. Szerintem a mi kapcsolatunk ki fogja bírni ezt az egész hűhót. 

- Nem is fogunk szakítani ezt miatt. Ez az álmod valahogy csak megoldjuk - mondom mosolyogva. A szemi felcsillannak.

- Akkor téged nem zavar ha elmegyek a meghallgatásra? - kérdezi bizonytalanul.

Igen kicsit zavar, hogy el kell mennie Londonba, de a meghallgatás még semmit nem jelent. Lehet, hogy tovább sem fog jutni amit persze nem szeretnék mivel tényleg jó hangja van és muszáj a világnak megismernie. 

- Miért zavarna? Az zavarna ha nem használnád ki a tehetséged - mondom mosolyogva.

- Annyira szeretlek SkySky - mondja és a következő pillanatban letámadja az ajkaimat majd szenvedélyes csókolózásba kezdünk. 

Fogalmam sincs, hogy mi lesz ezek után, de én mellette leszek a végsőkig. Ha ez az álma akkor muszáj megvalósítania...

#12

Holaaaaaaaa!!! Igen hoztam ma is friss részt mivel jó kedvem van :D meg amúgy is Zayn ma lett 21 éves :) Szóval Boldog Szülinapot Bradford Bad Boiiiii xD a részről pedig annyit h nem tudom milyen lett ugyanis nem akartam túl sok pervezséget írni mivel ha azt vesszük a két főszereplő még csak tizenhat éves.szóval ez szerint írtam....

- Remélem örül a fejed, hogy célba értél - mondom tetettet bunkósággal Liamnek mikor becsukódik utánam a szobája ajtaja. Kissé kényelmetlenül állok a szoba elején miközben Ő karon ragad és lenyom az ágyára majd leül mellém.
Péntek este van és egyedül vagyunk otthon az egész házban. A gokart versenyen veszítettem és Ő ért be először célba szóval nyert így most a szobájában kell aludnom és minden kérését teljesítenem kell. Hogy őszinte legyek egy kissé félek ettől az egész estétől. Kitudja, hogy mit forgat a fejében és nekem most mindent meg kell csinálnom amit csak akar. És van egy olyan sejtésem, hogy mit akar.
Na vajon mit akarhat egy tizenhat éves srác a barátnőjétől? Elég sok mindent. De ugye Ő más mint a többi vele egykorú srác, ezért is bízok meg benne. Meg aztán ha valaminek meg kell történnie akkor úgyis meg fog történni. Nem vagyunk már kisgyerekek aki csak csókolóznak meg ölelkeznek. Viszont felnőttek sem vagyunk és pont ezért nem akarom elsietni a dolgokat.
- Nem annyira ugyanis pizsiben vagy - húzza el a száját mire én csúnyán ránézek és meglököm a vállát. Most komolyan azt hitte, hogy majd bugyiban meg melltartóban fogok előtte lenni egész este? Arra várhat. Van eszem.
- Örülj, hogy nem téli kabátban vagyok. - válaszolom. Felnevet és megforgassa a szemeit. Így vissza gondolva mekkora poén lett volna már ha megjelentem volna sífelszerelésben. Lehet megsértődött volna rám, vagy akár meg is bántódott volna.
Kínos csend következik. Ő csak ül mellettem miközben én a szobájában nézelődök mikor a szemem megakad az asztala mellett álló gitárján. Rögtön felpattanok és megindulok a hangszer felé miközben érzem a pillantását a hátamon, de nem foglalkozok vele. Lassan lehajolok majd felveszem és megpengetem a húrokat. Hamisan cseng, de nem érdekel. Csak pengetem és élvezem azonban pár pillanat múlva két kezet érzek a derekamon. Hátra pillantok és találkozik a tekintetem Liamével. Tudom azért állt mögém, hogy fejezzem be. Jó nem lehet mindenki egy született tehetség. Meg aztán soha nem vettem gitár leckéket. Csak pusztán szerettem a gitárt mint hangszert. Meg amúgy is minek tanultam volna meg, mikor pocsék hanggal rendelkezek? Feleslegesen pazaroltam volna az időmet a gitár leckékre mikor nem vettem volna hasznát.
- Szeretnéd ha megtanítanálak? - suttogja kedvesen Liam miközben maga felé fordít.
Vigyorogva bólintok egyet majd lassan vissza vezet az ágyához és lenyom rá. Szorosan mellém ül miközben kezembe adja a gitárját az ujjaimat pedig a húrokra teszi és elkezd magyarázni. Azonban én nem figyelek rá. Szinte elveszek mogyoróbarna szemeiben és ahogy kezeivel a kezemet fogja a testem lángba borul. Minél közelebb akarom tudni magamhoz. Ő csak magyaráz, hogy mik a fő alapok, de a következő pillanatban megcsókolom. Rögtön vissza csókol, de mikor ajkaink elválnak kérdő pillantást küld felém. - Így nem lesz belőled profi. - csóválja a fejét mosolyogva, de azért minden egyes szó után egy apró csókot lehel az ajkaimra.
- Elég ha Te vagy profi - válaszolom miközben kezeimet a nyaka köré fonom.
Kezeivel a hátamon simít végig majd mikor a pólóm aljához ér lágyan feltűri azt közben pedig ujjaival a bőrömet csikizi. Apró sóhajok hagyják el a számat és a következő pillanatban azt veszem észre, hogy hanyatt dönt az ágyán. Először megrémülök és szerintem ezt Ő is észre veszi, mivel rögtön abba hagyja a hasam simogatását. Észre sem vettem, hogy már a hasamnál van a keze mivel szokás szerint megint mindent tökéletesen csinál. A számról ajkai átvándorolnak a nyakamra és lassan csókol végig minden pontot majd lágyan szívni kezdi a bőrömet. Hagyom neki, de halkan felszisszenek azonban nem hagy időt, hogy szóvá tegyem neki. Kezeit ismét a pólóm alá csúsztassa miközben jobb lábával szétfeszíti a combjaimat.  Hagyom, hogy tegye a dolgát, de mikor azon vagyok, hogy levegyem róla a felsőjét valahol az éjjeliszekrényén megszólal a telefonja.
Bele morog az ajkaimba azonban egy másodpercre sem válik el onnan. De a telefon még mindig cseng. Végül én húzódok el, így kénytelen lemászni rólam és rögtön a telefonjáért nyúl.
- Nate az - olvassa el a kijelzőn villogó nevet. Valahogy sejtettem, hogy a bátyám nem törődik bele egy könnyen abba, hogy magunkra maradtunk egy egész éjszakára.
- Vedd fel, mert megőrül ha nem tud felőlünk semmit - sietettem, Liam pedig teljesíti a kérésemet és megnyomja a zöld pöcköt majd kihangosítja a készüléket. - Szia bátyus. - köszönök jó hangosan.
- Skyler miért Te veszed fel Liam telefonját? - kérdi értetlenül én pedig jót mosolygok rajta.
Nehezen törődik bele, hogy kishúgának már van fontosabb fiú az életében mint a bátyja. Nem tudom, hogy mit hitt. Talán azt, hogy örök életemben mellette maradok.
- Én is itt vagyok - szólal meg a mellettem ülő Liam. Na ezt nem kellett volna. Nate így is totál idegbeteg volt mikor magunkra kellett hagynia.
- Mit csináltok? - kérdezi gyanakodva Nate mire én ránézek Liam félig felhúzott felsőjére.
Ha nem hívott volna akkor talán már rég elveszítettem volna a szüzességem. De ő szokás szerint minden pillanatot tönkre tesz. Mit nem tud bele törődni, hogy szeretem Liamet? És mi van akkor ha életem végéig vele maradok? Akkor is mindig felettünk fog állni nehogy Liam tudjon velem valamit csinálni? Borzasztó.
- Biológiát tanultunk - válaszolja Liam vigyorogva.
Igen bioszt tanulunk és pont az emberi testet meg azt, hogy hogyan születik a baba. Csend következik ami nem jó jel mert akkor a bátyám gondolkodik. És ha gondolkodik és jobban bele gondol a dolgokba akkor rájön, hogy a biológiát nem csak elméletben tanuljuk hanem egyben gyakorlatban is. Szóval közbe kell lépnem mielőtt rájön arra, hogy mit is csinálunk valójában.
- Hiányzol bátyus és Liammel alig várjuk, hogy végre haza jöjjetek. Remélem Abbie jól van és pusziljuk Nicolát is. Szia - hadarom el egy szuszra majd mielőtt szóhoz tudna jutni gyorsan kinyomom és a vonal megszakad.
Liam telefonját visszateszem az éjjeliszekrényére miközben Ő csak mosolyogva figyel.
- Elegem van belőle, hogy Nate az összes jó pillanatot elrontja - mondom duzzogva majd szétterülök az ágyon.
Akár ki akármint mond igazam van. Nate amióta megtudta, hogy összejöttem Liammel paranoiás lett. Nem bírja felfogni, hogy nem az apám.
- Szóval akkor élvezted az előbbit? - hallom meg Liam aranyos hangját majd azt veszem észre, hogy felém mászik miközben két keze a fejem mellett van és úgy támassza meg magát miközben lenéz rám. Végül pedig lágyan simogatni kezdi az arcom, de én egy határozott mozdulattal felülök így ő csalódottan huppanik le az ágyra.
- Élveztem, de Nate tönkretette a pillanatot így oda a varázs - húzom el a számat mire Liam csalódottan lesüti a szemeit. Nem tudnám onnan folytatni ahol abbahagytuk, hála a lökött bátyámnak.
Lemászok az ágyról, de ez amint megtörténik Liam a kezem után nyúl és visszahúz miközben az orrunk pontosan összeér.
- Akkor keresek egy jó filmet és miközben nézzük én vissza hozom a varázst amire Te vágysz - kacsint rám kacéran.
Megforgatom a szemeimet, de azért bólintok. Azért aranyos Tőle, hogy ennyire a kedvembe akar járni és azt akarja, hogy minden tökéletes legyen. Annyira figyelmes. Talán erre mondják azt, hogy megfogtam az Isten lábát. Mondtam én, hogy Ő egy görög Isten.
Elenged majd a szekrényéhez megy és bőszen keresgélni kezd a filmek között miközben én az asztalánál ülök és ismét a gitárját tartom a kezem között. Néha-néha megpengetek egy húrt, de őszintén megmondva Liam testén kalandozik a tekintetem. Még hátulról is tökéletes.
És egy ilyen tökéletes srácot tudhatok a magaménak. Hát nem csoda, hogy Honor totál féltékeny rám. Nem Liamre féltékeny, hanem inkább a kedvességére és a természetére. Állítása szerint neki soha nem lesz ilyen aranyos pasija mint nekem Liam. Hát igen ez azért van mivel ilyen srácból mint Liam csak egy van. És ez az egy az én pasim.
Bő negyed óra egy hatalmas vigyorral fordul meg majd megy a televízió felé és mikor beteszi a lejátszóba a filmet a derekamnál fogva húz bele az ágyába. Magához húz miközben én fejemet a mellkasára teszem Ő pedig lágyan a hátamat simogassa.
- Mit nézünk? - kérdezem kíváncsian.
- Mindjárt megtudod - válaszolja szűkszavúan majd pár másodperc múlva megszólal a Harry Potter főcímdala.
Na most van végem. Liamnek komolyan megvan? Hisz mindenki tudja, hogy ki nem állhassa ezt a filmet mivel félelmetesnek találja. És most meg kiderül, hogy titkon mégis megvan neki.
- Ez most komoly? - emelem fel a fejem a mellkasáról, hogy tudjak a szemébe nézni. Ő csak mosolyog kedvesen. - De hisz Te utálod az összes részét mivel félelmetesnek tartod. - mondom elképedve.
- Ez igaz, de a barátnőm fanatikus rajongó és imádom mikor mosolyog szóval miatta mindenre képes vagyok - puszil bele a hajamba. Elpirulok és kezeimet a nyaka köré tekerem majd a mellkasába fúrom a fejem.
- Annyira imádlak - mondom elérzékenyülve.
- Én is SkySky - válaszol és letámadja az ajkaimat.
Gondolkodás nélkül csókolom vissza és kicsit sem érdekel a film. Ez nálam pedig nagy szó. Hisz mondta, hogy fanatikus rajongó vagyok. Helyesbítek csak voltam. Mióta Liammel járok megváltoztam. És a jó értelembe. Talán erre mondják azt, hogy kezdek felnőni. Nem tudom.
Tizenhat évesen nem lehet egyik csapásról a másikra felnőni. Még akkor sem ha szerelmesek vagyunk. Akkor miért nem zavar az, hogy Liam épp most veszi le rólam a pizsim felsőjét és percekig szarakodik a melltartóm kicsatolásával végül megsajnálom és én szabadulok meg a felesleges darabtól majd a szőnyegre dobom és mikor ez megtörténik egy határozott mozdulattal veszel le az Ő pólóját is majd simítok végig a hasán amin felfedezek néhány izmot is.
Nem is tudtam, hogy a pólója alatt ennyi izom rejtőzik. Ahogy azt sem tudtam, hogy milyen gyengéden bánik a lányokkal.
Pedig neki is ez az első alkalom mégis mindent úgy csinál mint aki már egy csomószor csinálta. Vagy lehet, hogy Ő már nem is szűz?
Elmélkedésemnek az vetett véget mikor hideg ujjait megéreztem a combomon amin épp végig csúszott majd megállt a bugyimnál és az oldalon lévő csipkékkel kezdett el játszani. Megremegtem és elfordítottam a fejem majd az ajkaimba haraptam.
- Akarlak - suttogta a fülembe én pedig elpirultam. Én is akarom Őt, de nagyon.
Így aztán a fejemet egy kissé felemeltem majd elkezdtem a nyakát csókolgatni. Felsóhajtott a szemeit pedig lecsukta, de én nem hagytam abba. Lágy csókokkal borítottam be a nyakát miközben egyik kezemet bele vezetettem a kivasalt hajába és jól összekócoltam. Felmorgott majd letámadta az ajkaimat. Kicsit sem félt már. Felbátorodva csusztattam le kezeimet a nadrágjához majd gomboltam ki azt.
Ez volt az a pillanat mikor abba hagyta és a szemeim közé nézett.
- Biztos vagy benne Sky? - kérdezte miközben csillogó tekintettel meredt rám. - Mert ha szerinted korai csak szólj és én leállok...
Nem engedtem befejezni neki. Nyaka köré fontam a karjaimat és jó szorosan magamhoz húztam. Szenvedélyesen megcsókoltam és tudta, hogy én pontosan annyira akarom ezt az egészet mint Ő...

#11

Új rész :D ami olyan kis nem tudom milyen lett :P szerintem aranyos lett, de ez csak az én véleményem :D

rettentő hálás vagyok a komikért és nem győzöm megkösszönni de a komijaitok annyi erőt adnak, hogy csak na :))))

- Szerinted fiú vagy kislány? - játszok Liam kezével boldogan miközben Ő csak a fejét a vállamon pihentet és úgy sóhajt egy mélyet. Szegénynek már az agyára megy ez a téma ugyanis hetek óta szinte minden nap ugyan ezt kérdezem tőle.
Viszont most már tényleg nem kell sokat várnom, hogy megtudjam. Ugyanis Nicolát alig pár órája be kellett hozni a városi kórházba mivel elindult nála a szülés. Mondanom sem kell, hogy a bátyám szó szerint frászt kapott. Először még otthon össze esett majd mikor  nagy nehezen felhúztuk a padlóról pánikrohamot kapott és mindenkit betessékelt az autóba. Nem nagyon volt más választásunk így mi a váróteremben várjuk az új jövevényt, míg Nate bent van a szülőszobában feleségével.
Igazából ezalatt a pár hónap alatt nem nagyon történt semmi izgi. Azt leszámítva, hogy hivatalosan is össze jöttem Liammel még Nate és Nicola esküvőjén. Ő megkérdezte, hogy akarok-e lenni a barátnője én pedig boldogan igennel válaszoltam. És azóta olyan mintha teljesen kicseréltek volna, de komolyan. Állandóan jó kedvem van és végre meg vagyok elégedve az életemmel. Hisz össze jöttem azzal a sráccal akit tényleg szeretek.
Mondjuk először nem mertük senkinek sem elmondani ugyanis féltünk, hogy Nate és Nicola hogyan fognak rá reagálni. De mikor az ifjú pár bejelentette, hogy össze költöznek rájöttünk Liammel, hogy többé nem tudjuk titkolni azt, hogy járunk és szeressük egymást. Így az új lakás szentelőjén a vacsoránál kissé dadogva, de kinyögtük azt, hogy mi egy párt alkotunk az esküvőjük össze. Nos a reakció az különös volt. Nate kiköpte a szájában tartott narancslevet ami Nicola pólóján landolt, de a bátyámat nem érdekelt csak mondta a magáét, hogy ez mégis hogyan történhetett meg. Nicola pedig szokás szerin elsírta magát majd mind kettőnket egyszerre ölelt meg és azt mondta, hogy Ő tudta, hogy lassan egy párt fogunk alkotni ugyanis az esküvő csokrát én kaptam el és már akkor látta, hogy Liam a kezemet fogja. Hát a csokrát tényleg én kaptam el, de szerintem nem az miatt jöttünk össze.
Azért jöttünk össze mert szeressük egymást és mindezek mellett barátok is vagyunk. Liamnek mindent el merek mondani és szívesen végig hallgat. És ez ugyan így van nála is. Nem fél előttem sírni és bizalommal mond el mindent. Igen pont olyan a kapcsolatunk mint amire mindig is vágytam. Lehet Nate szerint gyerek szerelem, de szerintem nem. Ez sokkal mélyebb annál és a szívem mélyén tudom, hogy a mi kapcsolatunk nagyon hosszú távú. Liam nem olyan srác aki egyik napról a másikra csak úgy szakítana velem.
- Őszintén én fiú párti vagyok, de mivel egy Evans csemetéről beszélünk így örökölni fogja a génjeidet szóval ha lány lesz biztos olyan szép lesz mint Te. Úgyhogy lány legyen - mondja mosolyogva miközben én egy puszit nyomok az arcára. Hát most mondjátok meg őszintén nem aranyos?
- Viszont a másik fele meg Payne - kacsintok egyet rá, és felkuncog - és ha olyan szemei lesznek mint neked és fiú lesz akkor a lányok dögleni fognak utána. - mondom vigyorogva Ő pedig pislog párat, hogy ezzel is megmutassa, hogy milyen szépek a szemei.
- Szóval te is meghaltál értem ?- kérdezi pimaszul miközben kezeit  a derekam köré fonja és őszintén jó, hogy nincs körülöttünk senki. Eléggé furán nézhetünk ki és félreérthetően.  Engem nem zavar.
- Az első pillanattól fogva - válaszolom majd lágyan megcsókolom. Vicces ugyanis ma pontosan két hónapja, hogy össze jöttünk. Elképesztő, hogy milyen gyorsan telit az idő ha az ember boldog. - Fel tudod fogni, hogy pont ma két hónapja, hogy járunk? - kérdezem mosolyogva miközben Ő minél közelebb húz magához miközben szeme csak úgy csillognak. - Annyira szeretlek. - suttogom elérzékenyülve és most ő az aki megcsókol. Mint mindig mikor csókolózunk most is jóleső érzés fog el és nem akarom azt, hogy abba hagyja. Életemben csak vele csókolóztam mégis szerintem Ő csókol a világon a legjobban. Annyira érzékien csinálja, mintha akár melyik percen elveszíthetne és többé nem csókolhatna meg. Én ilyenre nem gondolok mert tudom, hogy minket semmit nem választhat szét.
- Én nem szeretlek - húzódik el tőlem komoran mire arcomra fagy a mosoly. Csak pislogni tudok az előző mondata miatt. Ezt meg miért mondta? Azonban mielőtt megszólalhatnák végig simít az arcomon és ismét megjelenik az arcán az a bizonyos mosoly amit én annyira szeretek. - Hanem imádlak. - kuncog fel én pedig megkönnyebbülten kifújom a levegőt. Néha annyira hülye tud lenne. Játékosan megbököm majd elhúzódok tőle és bevágom a durcát. Liam pedig csak jóízűen nevet a gyerekes viselkedésemen. Viszont fél szemmel látom, hogy a nadrágja zsebéből előhúz egy apró dobozkát majd felém nyújtsa az. - Boldog hónapfordulót SkySky - nyújtsa át a dobozkát és egy puszit nyom a számra, én pedig remegő kezekkel nyúlok a dobozért. Igen becenevet adtunk egymásnak. Mivel mikor először megcsókolt SkySkynak hívott így azóta is megmaradt én pedig, hogy legyen valami különleges dolog a kapcsolatunkban elkezdtem LiLi-nek szólítani.Na jó én csak néha szólítom így, de ő szinte állandóan SkySkynak becézget.
- Jaj Liam nem kellett volna. Hisz megbeszéltük, hogy semmit nem veszünk egymásnak - mondom miközben az ajándékot bontom ki, pár másodpercen belül pedig a kezem között tartok egy ezüst nyakláncot aminek szívecskés medálja van és bele van vésve az, hogy Skyler+Liam. Ha épp nem egy kórházban lennénk akkor már rég sírva fakadtam volna a meghatottságtól, de így nem teszem.
- És én mondtam, hogy nem érdekel. A barátnőm vagy szóval megtehetem, hogy még akár a csillagokat is lehozzam neked - mosolyog közben pedig egy ügyes mozdulattal a nyakamra teszi az ékszert. Életem legszuperebb ajándéka.
- Soha nem fogom levenni - csóválom a fejem boldogan. Látszik rajta, hogy örül annak, hogy ekkora örömöt tudott szerezni egy apró ajándékkal. Lehet számára nem nagy dolog, de számomra az.
Ismét megcsókol, de pont abban nyitódik a kórterem ajtaja és megjelenik előttünk Nate aki először szóhoz sem tud jutni. Zihálva a térdére hajol mi pedig Liammel rögtön felugrunk és elé állunk. Mikor összeszedi magát feláll és megpillantom könnyes arcát. Szóval megszületett a baba.
- Na? - kérdezzük egyszerre Liammel izgatottan.
- Kislány! - kiáltsa el magát a bátyám és a nyakunkba borul majd ismét elsírja magát. Nagynéni lettem! És kislány lett! Hát ez annyira szuper érzés, hogy el sem tudom mondani. Oldalra pillantok és látom ahogy Liam gyorsan letörli az öröm könnyeit miközben háton veregeti Natet. Meghitt pillanat, már csak Nicola hiányzik és akkor lenne minden tökéletes. Végül elhúzódik tőlünk fülig érő szájjal. - Ha minden igaz most vitték fel a csecsemő osztályra szóval megnézhetitek. - meséli mi pedig Liammel hevesen bólogatunk.
Nate int a fejével, hogy kövessük miközben az élmény beszámolót tart ami röviden annyiból áll, hogy a szülésből nem emlékszik sok mindenre mert mikor meglátta Nicola testéből kikandikálni egy véres dolgot lefejelte a műszer asztalt és elájult, majd csak akkor ébredt fel mikor meghallott egy gyerek sírást aki az Ő kislánya volt. Hát igen véletlenül elfelejtette mondani feleségének, hogy nem bírja a vért.
A folyosóra érve Nate egy ablakhoz vezet ahol az újszülöttek vannak, de Ő rögtön az ablakhoz legközelebbi kiságyra mutat ahol egy pici baba éppen békésen alszik. Csak pár tincs hajszállal rendelkezik, de az is szőke, míg a szemeiről messziről látszik, hogy Liamtől örökölte. Szóval ilyen keverék lett mivel van benne némi Nate beütés is.
- Bemutatom Abbie Evanst - húzza ki magát büszkén Nate. Szóval Abbei lett a neve. Nem lepődök meg rajta ugyanis Nicola kikötötte ha kislány lesz akkor ezt a nevet fogja kapni mivel ez a kedvenc lány neve. Szerintem is cuki név és pont illik rá.
- Olyan szemei vannak mint neked - fogom meg Liam kezét, de ő nem néz rám. Még pislogni is elfelejt úgy nézni a pici babát miközben szemei könnyekkel vannak teli. Azonban megszorítsa a kezem és elmosolyodik. De Abbienek tényleg olyan szemei vannak. Még szép.
- A szőke haja és a szája viszont rád vall - néz végül rám és átkarolja a derekamat majd egy puszit nyom a hajam közé. Na ezen már vitatkozhatnák, de most nincs kedvem.
Nem sokkal jobban érdekel Abbie cukisága. Én mondtam, hogy Natenek és Nicolának tökéletes gyereke fog születni. És tessék megszületett Abbie Evans a világ legszebb kisbabája.

♦♦♦

- Honor mínusz fokok vannak és neked komolyan pont ma jutott az eszedbe, hogy gokartozni akarsz? - húzom fel a szemöldökömet miközben megigazítom a kesztyűmet és a sapkámat azonban Honor, Liam és Micky jót derülnek rajtam. Igen kitalálta, hogy jöjjünk el egy kicsit szórakozni. 

Ezzel nem is lenne semmi baj csak kegyetlen hideg van. Meg amúgy is mostanában otthon nem nagyon lehet semmit csinálni Abbie miatt. Kisbaba és most minden körülötte forog amit meg is értek. És mi pedig Liammel nem akarunk zavarni otthon. 

Így aztán szinte minden nap suli után Liam sulijához megyek Honorral és edzést szokunk nézni, vagy pedig hallgassuk ahogy Liam énekel. Amúgy Micky és Honor még mindig csak barátok és a srác is végre bele törődött. De szerintem nem is baj. Viszont így tök fura, hogy mi járunk Liammel, ők pedig csak állandóan követnek. 

- SkySky csak nem attól félsz, hogy veszíteni fogsz.  - vigyorog rám Liam jóízűen miközben leveszi a sapkáját, hogy tudja a helyére felvenni a sisakot. 

- Én soha nem veszítek! - sziszegem a fogaim között büszkén és kiöltöm a nyelvem Liamre. Számára pedig több sem kell. Vérszemet kap majd közelebb lép hozzám kezeit pedig a derekamra csúsztassa és úgy állunk egy darabig. 

- Ezt most kihívásnak veszem - mondja Liam miközben fel- le húzogassa a szemöldökeit. Kihívás? Én ilyet nem mondtam! Én nem akarok versengeni csak pusztán mondtam, hogy soha nem veszítek, de nem a gokartra értettem. Nem nagyon rajongok az autókért és a gyorsaságért. - Akkor mit szólnál ahhoz ha fogadnánk? - kérdezi pimaszul. Elgondolkozok. Fogadni Limmel? Jól hangzik.

- Hmm jól hangzik édesem - lehelek egy hideg puszit az ajkaira. Felnevet majd ismét szólásra nyissa a száját. Talán félnem kéne. 

- Oké - csapja össze a kezeit boldogan. - Ha én nyerek, egész hétvégén az én szobámban alszol Velem és minden kérésemet teljesítened kell. - mondja és szexin mosolyog. Na jó erre nem számítottam. 

Az van, hogy mostanában eléggé kezd közöttünk izzani a levegő. Ha Nicola nem lenne mindig otthon akkor szerintem már rég nem lennék szűz és nem is bánnám. Szeretem Liamet és vele akarom először csinálni, hisz vele csókolóztam először akkor vele is akarok lefeküdni először.

Jaj már megint lehet, hogy én képzelek be dolgokat. Lehet, hogy nem is pont ilyen dolgokon járt az esze mikor azt mondta, hogy azt akarja, hogy vele aludjak. Hisz az normális, hogy a párok együtt alszanak és közben nem csinálnak semmit. 

- És mit mondasz a bátyámnak? Tudod, hogy minden pillantásunkat figyeli. - és igaz. Nate előtt még csak csókolózni sem merünk mert szerinte az is rossz dolog ilyen fiatalon. Én sem mehetek be Liam szobájában és Ő sem jöhet be hozzám mikor a bátyám otthon van. 

- Ha nem emlékeznél a nővéremmel mennek Manchasterbe Abbievel együtt. - ad választ a kérdésemre egyszerűen. Ja tényleg, hisz mondták, hogy csak szombaton este jönnek haza. Liam mindenre gondolt.

- Rendben van, benne vagyok - bólintok keményen. - Viszont ha én nyerek, végig kell velem nézned az összes Harry Pottert rész. - mondom felőle pedig egy nyögést lehet hallani. Utálja azt a filmet még mindig mivel szerinte félelmetes. Komolyan előbb ugrana le a BigBen tetejéről mint, hogy meg kellene néznie még egyszer. 

- Legyen. - adja meg magát végül, de azért látszik rajta a rémület.

Pedig nincs mitől tartania ugyanis mint ahogy az mondtam én nem rajongok az autókért és ezért még soha nem gokartoztam. Számomra nem is volt meglepő, hogy rögtön az első kanyar után neki hajtottam a falnak míg Liam úgy ment mint aki minden nap ezt csinálja. Tudtam, hogy szívni fogok, de azért harcoltam. Feleslegesen. Liam hatalmas előnnyel nyert majd mikor felállt a dobogóra, de engem is maga után húzott.

- SkySky ha kérhetem ne hozz magaddal pizsit - suttogja a fülembe ravaszul majd egy szenvedélyes csókot nyom az ajkaimra. 

- Pervez vagy LiLi - mosolyodok el majd bele túrok a hajába.

Azt hiszem fel kell készülnöm az estére mivel mindenre számíthatok...

#10

Új rész :D nem tudom h mit tudnék hozzá fűzni...talán annyit h sokatok már ez a fejezetet várták xD köszönöm a komikat :)

Skyler Evans

- Megnősülök! - mondja fejcsóválva Nate miközben én a nyakkendőjével vagyok elfoglalva. Kissé fura Őt ennyire kiöltözve látni. Öltöny, nyakkendő, ing. Hát az biztos, hogy nem az Ő stílusa. Utoljára anya temetésén volt ennyire kiöltözve. Viszont most nem temetésre készülünk hanem az esküvőjére. Nem csak neki hihetetlen ez az egész hanem nekem is. A bátyám megnősül! Az én bátyám aki a szememben még mindig egy nagyra nőtt gyerek. Ráadásul alig pár hónap múlva apa lesz. Ha valaki azt mondja nekem tavaly ilyenkor, hogy ez mind az én bátyámmal fog megtörténni hát jól pofán röhögtem volna az illetőt. Most komolyan aki ismeri Natet az nem hinné el róla, hogy pont neki lesz felesége. Ráadásul nem is akár milyen lány lesz a felesége. Szerintem Nicolával megfogta az Isten lábát. Rengeteg barátnője volt már, de egyik kapcsolat sem volt olyan mély mint a Payne lánnyal. 

Apropó Payne. Nem, még mindig nem jöttünk össze Liammel ugyanis az elmúlt hónapok eléggé agyamentek voltak. Hála a drága jövendőbeli ifjú párnak, ugyanis Nicola kijelentette, hogy ha még tovább várnak akkor nem lesz rá esküvői ruha mivel ki fogja hízni az összes méretet. Így aztán úgy döntöttek, hogy a lagzit előre hozzák amennyire csak tudják. Meg aztán ott van a baba is, akinek mindenképp az Evans vezetéknevet szánják mivel a bátyám nem szeretne egy percet sem kihagyni a neveléséből. Könyörgöm szegény baba még csak meg sem született, de máris szabályokhoz kötik. Oké én megértem, hogy izgulnak, de azért ennyire már ne. Például itt van az esküvő. Mikor megtörtént a lánykérés eszükben sem volt az, hogy összecsapják az egészet. És most mi van? Itt állunk és készülődünk arra az esküvőre aminek csak a baba megszületése után kellett volna lennie.

Az én szerelmi életemre pedig nincs időm. Nate és Nicola állandóan parancsolgattak így ami időt Liammel tudtam volna lenni az elment a szervezésre. Pedig már olyan közel vagyok a célom eléréséhez. Hisz írt nekem egy dalt! Ráadásul hogyha akkor Micky nem zavar közbe akkor megcsókolt volna. Tudom, hogy megakart ugyanis láttam a tekintetében. Szóval talán van nála valami esélyem. Vagy ki tudja. Hetek óta nem beszéltünk normálisan és ez miatt most megint vissza jutottunk oda, hogy alig beszélünk pár szót. Örülök az esküvőnek meg minden, de minél jobban szeretem Liamet és egyszerűen az őrületbe kerget az a tudat, hogy közel van hozzám mégis úgy kell vele viselkednem mintha csak a bátyám menyasszonyának az öccse lenne. Nekem ez nem elég!

Viszont ma végre túl leszünk az esküvőn így újra lesz időnk egymásra. Vagyis remélem. 

- Tudom - mosolyodok el bátyámon miközben a tükörben néz magán végig. Azt hiszem jó munkát végeztem. 

- Felfogod Te azt, hogy ma lesz az esküvőm? - fordul felém majd hirtelen felkap és megölel. Rögtön felsikítok és próbálok elhúzódni tőle mivel nem akarom azt, hogy tönkre tegye a szerelésem. Reggeltől egészen délig készülődtem Honorral. Szegény lány ki sem mozdul a szobámból annyira maga alatt van. Hát igen ez van mikor valaki olyanba szeretünk bele akibe nem lett volna szabad. Sajnos szomorú ez az egész, de a legjobb barátnőm tényleg bele zúgott a bátyámba. De mint tudjuk Natet nem érdekli amit meg is értek. Nicola a hozzá való lány nem pedig Honor. Még csak el sem tudnám őket képzelni mint egy pár. Nem ez pont jó így ahogy van.

- Igen és örülök is neki, csak tegyél le mert tönkre teszed a ruhámat - nevetek fel, Nate pedig teljesíti a kérésemet és gyengéden letesz a biztonságot nyújtó padlóra. Örülök neki, hogy ennyire boldog. Már rég láttam őt ilyen sokat mosolyogni. Ezt pedig Nicolának köszönhetem. Bárcsak egyszer engem is így szeretne valaki. 

- Gyönyörű vagy - puszil bele a hajamba mire én elvörösödök. Nate életében először most dicsért meg. Amit nem is csodálok. A ruhámat Nicola választotta, hogy összhangban legyek az ő esküvői ruhájával. Mivel koszorúslány féle vagyok vagy mi. Nem tudom, de nem is érdekel mert imádom a ruhámat. - A kishúgom lassan egy kész nő lesz. - húzódik el tőlem. 

- Ami azt jelenti, hogy te meg vénember leszel - lököm meg gyengéden mire Nate kiölti rám a nyelvét. Pedig ez az igazság. Ha én felnőtt leszek akkor ő meg megvénül. Ez a dolgok rendje. Örökké nem lehet fiatal. Hisz lassan gyerek lesz. - Azonban ha így folytatod elkésel a saját esküvődről. - komolyodok meg mire Ő bólint egy hatalmasat.
Utoljára végig néz magán, hogy jól-e néz ki majd mikor ez megtörténik karon ragad és elhagyjuk a házat.
Az úton egyikünk sem beszél semmit. Igazat megvallva ha gonosz lennék halálra cikizném ugyanis ahogy vezet úgy remeg a lába az izgulástól. Nem tudom, hogy mitől fél. Szereti Nicolát és Nicola is szereti Őt. Szép kerek történet az övék. Úgysem lesz semmi gond.
A templomhoz érve szó nélkül kipattan az autóból engem magamra hagyva, majd megindul a vendégek felé. Egy csomó ember gyülekezik már akik közül én szinte senkit nem ismerek. Nate szinte az összes munkatársát és messzi barátját is meghívta, míg Nicola elég sok rokonnal rendelkezik.
De azén én szememet mégis egy fiú üti ki aki nem messze áll az autónktól. Az biztos, hogy ma nem csak Nate tett ki magáért hanem Liam is. Haja tökéletesen be van állítva, fekete öltönyt visel ami rettentően dögösen áll rajta. Ráadásul még így öltözve is még jobban néz ki mint a többi vele egyidős srác. Mikor meglát szemei megakadnak és gyorsan zsebre csúsztassa a kezet és úgy indul meg felém. Pánik lesz úrra rajtam és elkezdem a ruhámat húzogatni. Talán mégsem volt olyan jó ötlet ez a térdig érő fodros, pánt
nélküli kisestélyi ami kiemeli az alakomat.
- Szia - köszön mosolyogva én pedig rögtön abba hagyom a ruhám igazgatását. Helyette a könyökömet kezdem el simogatni és remélem, hogy nem lássa a vörös képemet. Mindig tudom, hogy kell magamat lejáratni. - Lélegzetállítóan nézel ki - fogja meg a kezem majd lágyan végig simít rajta.
Bele remegek az érintésébe és hirtelen az a pillanat jut eszembe amikor alig pár centi választott el az ajkaitól. Éreztem a mentolos leheletének illatát ami keveredett a bőre illatával. Ami annyira bódító volt, hogy sokszor még mindig magamon érzem. Tökéletes pillanat lehetett volna. Tökéletes első csók hisz olyan volt mintha egy mesébe csöppentem volna. Énekelt nekem, szépeket mondott rólam majd majdnem megcsókolt. Igen, de a mesékben nem zavar be egy olyan troll mint Michael Peterson.
- Te sem panaszkodhatsz - vigyorodok el és remélem, hogy nem veszi észre rajtam mennyire zavarban vagyok. Könyörgöm lélegzetállítónak nevezett! Esküszöm egyszer a bókolásaiba fogok meghalni.
- Bemegyünk? - kérdezi mire én bólint egy aprót és kezeimet levezetem a kezére amivel még mindig az én kezemet fogja. Nem úgy néz ki mint aki el akarja engedni. És nem is engedi el ugyanis összekulcsolt ujjakkal indulunk be a templomba. Madarat lehetne velem fogatni olyan büszke vagyok magamra. Kézen fogva megyek Liammel. Álmaim srácával, ráadásul önként fogta meg. Meg van a napi öröm.
A templomba érve az első padhoz vezet majd intelligensen beenged maga elő végül pedig beül mellém és sajnos elengedi a kezem. De nem tudok vele sokat foglalkozni ugyanis pár másodperc múlva Honor ül mellém akinek szemei ki vannak sírva. Tegnaptól folyamatosan sír és vigaszthatatlan. Már mindennel próbálkoztam ami eddig segíteni szokott. De hiába. Nem bírja elviselni azt, hogy életében először nem kapott meg valamit.
A szertartás rövidesen elkezdődik ami csoda szép volt. Nicolán észre sem lehetne venni, hogy terhes és ahogy ott áll az oltár elé rájövök, hogy egyszer én is ilyen esküvőt akarok. Azt akarom, hogy a jövendőbeli férjem rám is ilyen szerelmes tekintettel nézzen mint Nicolára Nate. Akaratom ellenére Liamre pillantok aki mosolyogva nézi a jelenetet. Vajon mi járhat az eszébe? Talán az Ő esküvője? Ő hogy képzelheti el és kivel?
A gyűrű felhúzása és a csók után hivatalosan is férj és feleség ami annyit tesz, hogy vége a szertartásnak és kezdetét veheti a lagzi. Egy közeli kastélyt választottak mivel Nicola mindig olyan helyen akart szórakozni az esküvője után ahol kert és erkély van. Nate pedig a kérését teljesítette így nem csoda, hogy szegény lány sírva fakadt mikor meglátta a helyet.
De tényleg minden apró részletre oda volt figyelve. Az emberek jól szórakoztak és én is elvoltam magamnak. Viszont arra hamar rá kellett jönnöm, hogy Liamet nagyon szeretik a rokonai. Egy csomó ember megállította és kérdezősködtek felőle, meg el voltak ájulva, hogy mekkorát nőtt már a két évi önmagához képeset. Így aztán gondoltam, hogy békén hagyom és nem fogok a nyakán lógni. Hisz mégis csak a rokonai. Meg amúgy is nekem itt van Honor.
Egész este az egyik asztalnál ült sírva és eszében sem volt szórakozni. A szívem hasad meg és mivel úgysem volt jobb dolgom, gondoltam megpróbálom felvidítani valahogy.
- Hé, Honor láttad Liamék egyik távoli unokatestvérét? - ülök le barátnőm mellé majd lágyan megbököm és a srác felé bökök aki épp Natel és Nicolával beszél. A srác szemei pont olyanok mint Liamé. Viszont a haja Liam közelébe sem megy ugyanis az övé holló fekete. De azért a Payne vér meglátszik rajta is.
- Nem érdekel - mondja unottan Honor és még csak rá sem néz a srácra. - Mostantól semmiféle pasi nem érdekel.
- Ne mondj ilyet - csóválom meg a fejem. Oké tudom, hogy most össze törték a szívét, de könyörgöm mégis mit gondolt? Azt, hogy Nate viszonozni fogja az érzéseit?
- Összes pasi disznó - von vállat majd a távolba mered. - Nézd csak meg Liamet. Játssza előtted az aranyos pasit aztán mikor elfordulsz kikezd az első bombázó nagymellű csajjal. - amilyen gyorsan csak tudok arra a pontra nézek ahova Honor tekint. És tényleg igaza van. Liam, Nate főnökének a lányával beszélget Amandával. Mindig is utáltam a csajt mivel amit csak akart megkapott ráadásul még jól is nézett ki. Pont olyan volt mint amire a fiúknak szükségük van. Tökéletes alak, nagy mellek és még sorolhatnám. Életemben egyszer beszélgettem vele, de elég is volt.
Azonban úgy látszik, hogy a beszélgetésünk száma most növekedni fog. Nem fogom engedni, hogy rámozduljon Liamre. Ráadásul nem a szemeim előtt.
Dühösen rácsapok az asztalra majd egy határozott mozdulattal felrántom magammal Honort is és a táncoló tömeg felé húzom. Áttörtetek a táncoló tömegen majd a flörtölő párocskához közel érve úgy csinálok mint aki tökre élvezi, hogy a barátnőjével táncolhat.
Igen ez volt a tervem csak közben Honor szeme megakadt Liam egyik tanárán aki közvetlen mellettünk táncolt így hozzá csatolódott míg engem szó szerint Liamhez bökött és sikeresen neki mentem. Rögtön abba hagyták a beszélgetést Amandával. A csaj rosszállóan végig mért majd jellegzetes pillantást küldött felém.
- Khm, csak nem megzavartam valamit? - köszörülöm meg a torkom miközben felhúzom az orrom. Rám senki nem fog így nézni. Ráadásul nem Amanda. Engem nem érdekel, hogy Ő Nate főnökének a lánya. Miattam még Anglia királynője is lehet. Hónapok óta csakis Liamnek élek. Erre jön ez a csitri és megpróbálja ellopni előlem. Na azt már nem. Nem tudja, hogy kivel kezdett ki.
- Éppenséggel de - szólal meg Amanda miközben kezeit a derekára nézi. Csúnyán ránézek, de ugyan ilyen nézést kapok vissza. - Szóval told arrébb a méretes segged ugyanis itt senki nem kíváncsi rád. - teszi még hozzá röhögve mire az arcom megfeszül. Liamra nézek közben pedig arra várok, hogy esetleg a védelmemre kel. De sajnos nem ez történik. Csak komor tekintettel áll köztem és Amanda között és kicsit sem úgy néz ki mint aki segíteni akarna rajtam. Szóval így állunk. Nem szól semmit arra, hogy megsértettek amit annak veszek, hogy igazat ad Amandának.
- Bocsánat, hogy élek! - sziszegem a fogaim között miközben szívem a torkomba dobog és a könnyeim egyszerre törnek fel. Most megbántottak, de nagyon. Nem is azzal van a baj, hogy Amanda szó szerint le kövérezett, hanem azzal, hogy Liam nem szól közbe. Csak állt mint egy kuka. Ami volt róla elképzelésem egy perc alatt tova szállt. És az is rátett egy lapáttal, hogy éppen hogy csak elfordultam Amanda Liam nyakába vetette magát.
Na akkor az a bizonyos pohár végleg betört. Zokogva rohantam át a táncoló tömegen és csak futottam egészen addig míg az erkélyre nem értem. Ezt nem hiszem el. Azt hittem, hogy Liam más mint a többi srác. Hogy Őt nem érdekli a kinézet hanem csak a belső. Tévedtem, hisz láthattuk mi történik ha meglát egy olyan lányt mint Amanda. De akkor minek játszott velem? Miért bókolt? Miért írt dalt nekem? Miért akart megcsókolni? Vagy csak hülyített. Lehet, hogy csak Nate miatt volt velem normális. Tudtam én, hogy megint csak én élem bele magam.
Az erkély korlátjának támaszkodtam és úgy sírtam. Nem így terveztem ezt az estét. Nagyon nem így. Az ajtó ismét nyitódott, de nem foglalkoztam vele. Csak bámultam a földet miközben testem remegett a hideg széltől. Hülyeség volt kabát nélkül kirohanni. De nem tehettem mást. Nem bírtam volna tovább nézni őket.
- Skyler? - hallom meg Liam hangját amitől szokás szerint libabőrös leszek. Azonban nem fordulok hátra. Nincs erőm ránézni. - Nincs egy kicsit hideg a levegőzéshez? - kérdezi.
- Semmi közöd hozzá - válaszolok vissza csípősen. Mit foglalkozik velem? Az előbb le sem szarta, hogy mi van velem. - Nyugodtan vissza mehetsz enyelegni Amandához, hisz én úgysem számítok neked semmit. - fordulok meg, hogy a szemébe tudjak nézni. Meglepő módon mosolyog.
- Butus SkySky - csóválja meg a fejét mosolyogva miközben leveszi a zakóját és lassan a vállamra teszi azt. Hatalmas szemekkel nézem és nem tudom hova tenni. Ez a megszokott viselkedése amit én megismertem és bele szerettem. - Úgy ismertél meg mint akinek bejön egy olyan lány mint Amanda? - húzza fel a szemöldökét közben pedig kiseper egy kósza hajszálat az arcomból.
Azt hiszem, hogy most megint lejárattam magam. Tényleg nem úgy ismertem meg. Ó.
- De hisz hagytad, hogy lemondjon meg aztán tökre elvoltál vele...- dadogom össze-vissza. Liam hangosan elneveti magát és egyik keze levándorol a derekamra.
- Te azt láttad, hogy ott állok mellette. Őszintén megmondva az álláson kívül mást nem csináltam. Ő csak mondta a magáét én meg álltam és próbáltam nem elbőgni magam a sok hülyeségen amit össze hordott miközben egy másik hercegnőn járt az eszem. - meséli és a másik kezét is a derekamra teszi. Bárcsak elsüllyedhetnék szégyenemben. Így vissza gondolva tényleg nem olyan arca volt mint aki élvezi Amanda társaságát. Én hülye már megint jól megcsináltam.
- Liam én annyira sajnálom. Csak hirtelen...- kezdem el mondani mire a mutatóujját az ajkamra teszi. Nem értem, hogy mire megy ki ez az egész.
- Minek kellene nekem Amanda mikor a tökéletes lányt már hónapok óta megtaláltam? Akivel van egy befejezetlen ügyünk és akit azóta szeretek mióta felhúztam a földről mivel lefejelte az asztalt- szemei az ajkaimra vándorolnak miközben feje vészesen közeledik.
A gyomrom görcsbe rándul és úgy várom, hogy végre csókoljon meg. Nem kell rá sokat várnom ugyanis pár másodpercen belül megérzem puha ajkait a számon. Lassan és gyengéden csókol miközben gondolatban hallom a jól ismert tűzijátékot a szívem pedig úgy kalapál mintha ki akarna ugorni a helyéből. Először bátortalanul csókolok vissza ugyanis hozzá kell szoknom, de minél közelebb húz magához a derekamnál fogva annál jobban élvezem. Kezeimet a nyaka köré fonom miközben bele mosolygok a csókunkba. Életem első csókja azzal a srácba akit szeretek.
- Liam el kell mondanom valamit - teszem kezemet a mellkasára és úgy tolom el magamtól. Szemeiben rémületet vélek felfedezni ami megmosolyogtat. - Halálosan beléd szerettem. - suttogom vigyorogva.
A következő pillanatban arra eszmélek fel, hogy felkap és úgy csókol meg. Ez mesébe illő pillanat. El sem tudtam volna képzelni máshogy az első csókomat...

#9

Itt is lennék a kövi résszel ami Liam szemszögéből íródott :D a résszel kapcsolatban annyit h találtak benne egy dalrészletet ami én magyarral lefordítottam, de az eredeti változata az 1D egyik dala még pedig a They Don't Know About Us. nem linkeltem be a részbe mivel sokan ismeritek és amúgy is itt csak az első fele a lényeg és azért írtam magyarul mert hülyén nézett volna ki angolul. de ha esetleg valaki nem tudja melyik dalról beszélek írja meg komiban és elküldöm neki a linket. A kövi részek mostantól össze-vissza érkeznek de szerintem maradhatunk a két napontai részekben xD

Liam Payne

- Mit keresünk itt? - fordul felém Skyler azonban először képtelen vagyok megszólalni. Nem csak Ő nem tudja a választ.

Mit keresünk itt? Jó kérdés. 

Skyler lassan előre lépked miközben kezeit végig simítsa különféle hangszereken végül nevetve kezébe veszi az egyik használt gitárt és megpengeti azt. Rögtön rájövök, hogy nem egy tehetséggel van dolgom, ugyanis még a gitár is furán áll a kezében. De ő csak nevet a bénázásán.

Mosolyogva figyelem ahogy becsukja a szemeit miközben úgy csinál mint ahogy a profik szoknak a koncerteken. Jól áll neki még ez is. Esküszöm ha nem rémülne meg, most oda lépkednék mögé és megmutatnák neki néhány trükköt, hogy hogyan is kell gitáron játszani. Azonban nem akarom tönkre tenni ezt a pillanatát. Lehet régi álma volt, hogy egyszer gitározhasson. És akkor én legyek az aki megfossza ettől? Na nem, így Ő is jól jár és én is jól járok, mivel gyönyörködhetek benne. Elképesztő, hogy milyen érzéseket tud belőlem kiváltani már csak a puszta nevetésével. 

Állok és figyelem, de aztán hirtelen az arcomra fagy a mosoly mikor az ablak előtt megpillantom a zongorát. Azt a zongorát ami mellett szinte felnőttem. Suli után soha nem haza mentem hanem ide és csak játszott rajta meg énekeltem. Sőt mikor nagyobb lettem még a dalírással is megpróbálkoztam amit még a nagyapámnak is megmutattam egyszer. Mondanom sem kell, hogy nem nyerte el a tetszését. Mikor elénekeltem neki azt vártam, hogy megdicsér, hogy milyen tehetséges vagyok, de nem ezt tette. Kiabált velem, hogy így most már érti miért romlottak le a jegyeim mivel minden szabadidőmet itt töltöttem. Kitessékelt és többé nem jöhettem ide, mivel csak tanári felügyelettel lehetett belépni. 

Lehet nem zongorázhattam viszont az éneklést nem vehette el tőlem. Felkutattam a suli üres raktárait és mikor foci meg más edzésekre kellett volna járnom, inkább elbújtam és ott énekeltem.

Azonban most megint itt állok ebben a teremben. Itt ahol több mint két éve nem jártam. Mikor a nagyapám meghalt megfogadtam, hogy soha többé nem zenélek mivel magamat hibáztattam a haláláért. 

Tizennégy éves voltam és az-az ember aki felnevelt mellettem feküdt vérbe fagyva az út szélén. Az én hülyeségem miatt. Mit is gondolhattam, hogy majd jelentkezek az X-Factorba és az álmaim valóra válnak? Hogy majd pont én leszek az aki megnyeri az egész tehetségkutatót? Igen, hittem magamban és tudtam, hogy jó vagyok, de azonban a bosszúvágy is hajtott. Mérges voltam a nagyapámra azért amiért a szemébe tehetségtelen voltam. Meg akartam neki mutatni, hogy igenis az éneklés is egy nehéz munka aminek hatalmas jövője lehet. Feleslegesen járattam a számat ugyanis mindig csak veszekedés lett a vége. 

Mint akkor mikor megkértem, hogy vigyen el Londonba. Szakadt a hó az utak szinte járhatatlanok voltak és én akkor sem tudtam befogni a számat. A nagyapám idegesebb volt a kelleténél mivel félt attól, hogy hogyan fogunk feljutni Londonba. Engem nem érdekelt. Csak mondtam a magamét és megint össze vesztünk.
Egyszerűen elborult az agyam mikor azt mondta, hogy a család szégyene vagyok. Fogalmam sincs, hogy hogyan mondhatta ezt a tulajdon véréről ráadásul a saját fiának a gyerekéről. Habár mit is várhattam tőle hisz Ő is elvált a nagyanyámtól és maga nevelte fel a gyerekét. Szóval nem meglepő, hogy apa ugyan azt megcsinálta anyámmal. Mondjuk ahhoz pofa kellett, hogy egy terhes asszonynak aki már az utolsó hónapokban volt csak úgy a képébe mondta, hogy vége a házasságuknak ugyanis más nőt szeret. Részben megértem az anyámat, hogy ott hagyott a kórházban és eltűnt. De azt nem értem, hogy miért nem volt soha ránk kíváncsi? Amit Nicola mesélt róla nagyon kevés, viszont azt tudom, hogy a nagyapám soha nem szerette és egy ribancnak tartotta aki csak azért ment hozzá az apámhoz mert a pénz látta, - és mint azt tudjuk a Payne família hatalmas vagyonnal rendelkezett örök idők óta.
És még, hogy én vagyok a család szégyene! Én aki csak azt akartam csinálni amit szeretek. Bezzeg Nicola Ő tökéletes volt. Jó rá nem lehet egy szavam se. Mikor ő lett a gyámom egy kicsit nehezen törődött bele, hogy egy kölyök a nyakán van akiről gondoskodnia kell, de mostanra már eléggé össze melegedtünk. Ugyanis rájöttünk, hogy csak egymásra számíthatunk.
Akkor akár mennyire is haragudtam a nagyapámra soha nem kívántam a halálát. Ráadásul nem úgy és nem akkor. Tizennégy évesen meghalt a szemem láttára és magamat okoltam egészen mostanig. Azért még most is bűntudatom van hisz én akartam mindenáron felmenni Londonba a válogatóra. Én erőszakoskodtam, hogy induljunk el időben. Én miattam csúszott meg az autó mivel azt mondtam Neki, hogy utálom, pedig nem gondoltam komolyan. Ezt azonban soha nem tudtam elmondani.
Magamba roskadtam és nem énekeltem többé, sőt még csak a puszta zenétől is sírógörcsöm támadt. Azóta pedig két év telt el. Igen, két éve nem hallgattam semmiféle zenét, nem írtam dalokat, nem zongoráztam, de aztán jött Skyler Evans.
Skyler volt az a személy aki újra igaz mosolyt tudott csalni az arcomra. Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy neki kiönthetem a szívem mivel soha nem lenne képes kinevetni. Nehezen nyíltam meg előtte, de aztán sikerült. Kiöntöttem neki a szívem és a szavam bevált, nem nevetett ki. Támogatott és megértett. Hisz Ő tudja milyen érzés szülő nélkül felnőni. Talán pont azért is értettük meg egymást az első pillanattól kezdve.
Minél közelebb kerültünk egymáshoz én pedig minél jobban szerettem bele. Mostanra pedig már ott tartok, hogy csak akkor tökéletesek a napjaim ha hallhatom a hangját és láthatom a mosolyát.
Ő miatta ültem le valamelyik este az asztalomhoz és ragadtam papírt majd írtam le az érzéseimet és mikor feleszméltem egy dal lett belőle. Fura, de mégis igaz. Ma reggel pedig úgy gondoltam, hogy kiérdemelte azt, hogy meghallgathassa. Hisz neki köszönhetem azt, hogy újra a zene közelébe merek menni. Két év után vele hallgattam meg egy CD üzletben először Justin Timberlake új albumát. Ez nálam nagy lépés volt, de Skylerért mindenre képes vagyok. Van valami kettőnk között, valami megmagyarázhatatlan dolog.
- Szóval miért hoztál pont egy zeneterembe? - teszi le végül a kezében tartott gitárt Skyler és kíváncsian pislog felém. Megrázom a fejem majd széles mosoly húzódik a számra miközben lassan az ablak előtt álló zongorához lépkedek.
Hezitálva, de végül leülök a székre miközben a billentyűzetet figyelem. Érzem Skyler pillantását magamon majd észre veszem az árnyékát közvetlen mellettem. Nem nézek rá ugyanis figyelmemet még mindig a zongora köti le miközben emlékek lepik el az agyam. Annyi emlék fűz ehhez a zongorához. Itt nőttem fel. Itt volt az életem és azt akarom, hogy Skyler is az életem részévé váljon. Ő az a lány akire szükségem van.
- Mert úgy gondoltam, hogy ideje megismerned az igazi Liam Paynet - pillantok fel rá majd lágyan megfogom a kezét és gyengéden lehúzom magam mellé a padra. Tökéletes arcán két piros foltocska jelenik meg miközben mélyen a szemem közé néz.
- Miért eddig a hasonmásoddal beszélgettem ? - húzza fel a szemöldökét vigyorogva és lágyan megböki a vállam.  Erről beszélek. Ő nem csak megértő hanem aranyos, tökéletes és még humora is van.
- Nem hiszem, hogy a Földön létezik még egy ilyen tökéletes srác mint Én. - húzom ki magam büszkén a mellettem ülő lány pedig csak megforgassa a szemeit.
- De még mindig nem értem, hogy mi ez az egész. - csóválja meg a fejét értetlenül.
Rákacsintok az ujjaimat pedig ismét a billentyűzetre vezetem. Lenyomom az egyiket a zongora pedig megszólal mire az én testemet melegség járja át. Két éve nem hallottam ezt a hangot. Lassan zongorázok és átadom magam a ritmusnak végül pedig szólásra nyitom a számat. Először hamis hang jön ki a torkomon, de gyorsan megköszörülöm a torkom majd tovább folytatom :

Az emberek azt mondják nem lehetünk együtt.

Hogy mi túl fiatalak vagyunk hogy tudjuk mit jelent az örökké.

De azt mondom ők nem tudják mit beszélnek.

Mert ez a szerelem csak erősebbé válik.

Szóval nem akarok többet várni.

Csak el akarom mondani a világnak hogy az enyém vagy, lány.

Ohh...

Ők nem tudják mi mit csinálunk.

Nem tudják mi a "szeretlek ".

De fogadok ha tudnák,

akkor féltékenyek lennének ránk.

Ők nem tudják milyen fent lenni egész éjjel.
 Ők nem tudják hogy egész életemben vártam.

Találni egy szerelmet miben így érzel.

Baby, ők nem tudnak.

Ők nem tudnak rólunk.

Becsukom a szemem úgy koncentrálok a dalra amit Neki írtam. Annak a lánynak aki most itt ül mellettem és hallgassa. Igaz nem fejeztem be, de pont azt írtam bele amit érzek. Szeretem Őt, de félek elmondani neki. Ráadásul itt van még Nate és Nicola is akik fogalmam sincs, hogy hogyan reagálnának erre az egészre. Hisz mégis csak össze fognak házasodni ráadásul közös gyerekük is lesz. Én meg bele zúgtam a jövendőbeli sógorom húgába.  Ráadásul azt sem tudom, hogy Skyler mit érez. Nem akarom lejáratni magam előtte. Volt már részem kikosarazásban és még egyszer nem tudnám elviselni. Tőle nem. Túl fontos a számomra, hogy csak úgy elengedjem. 

Lassan befejezem az éneklést és kinyitom a szemem. Félve fordulok Skyler felé a szám pedig apró mosolyra húzódik ugyanis egy könnycsepp hullik le az arcáról miközben engem figyel. Most komolyan ennyire meghatódott vagy pedig ilyen szörnyű voltam?

- Te...te írtál nekem egy dalt? - kérdezi akadozva, sírva. Elmosolyodok majd közelebb csúszok hozzá majd felemelem a kezem és letörlöm a könnyeit. Amint a kezem hozzá ért puha bőréhez automatikusan csukta le a szemeit és bele remegett az érintésemben. De nem húzódott el tőlem, hagyta hogy végig simítsak az arcán.

- Skyler neked hála újra merek énekelni bűntudat nélkül. Ezért pedig örökké hálás leszek neked. Úgy ahogy azért is, hogy kiönthettem a szívem Te pedig végig hallgattál és nem ítéltél el. - mondom halkan miközben fejem minél közelebb kerül hozzá. Szemei az ajkamra vándorolnak miközben én még mindig kezem közé fogom az arcát. 

Azt hiszem most jött el az én időm. De mi van akkor ha én nem vagyok jó neki. Hisz számára ez lesz az első csókja! Lehet, hogy nem ilyen körülmények között képzelte el. Lehet tönkre teszem a barátságunkat.

De nem érdekel. Meg kell tudnom, hogy Ő hogyan érez irántam. A legrosszabb esetben felpofoz és elküld a francba. Megér annyit.
Már érzem a leheletét az arcomon a szemei lecsukódnak és tényleg már csak alig fél centi kellene mikor hirtelen kivágódik az ajtó mi pedig egyszerre ugrunk szét.
- Ti meg mit csináltok itt? - hallom meg Micky hangját. Skyler zavartan feláll miközben a ruháit igazgassa én pedig megsemmisülten ütöm a fejemet a zongora billentyűzetébe. Ilyen nincs. Majdnem megcsókoltam! Fél centi hiányzott már csak, ráadásul el sem húzódott. - Szóval igaz, hogy a suliba lány van. Skyler Honort hol hagytad?
- Őőő, nem tudom - mondja zavarodottan Skyler majd ránéz a telefonjára majd rám.  - Nate írt, hogy megáll értem mivel hamarabb végzett a munkában. - hadarja el egy szuszra mire én felkapom a fejem. Hirtelen felállok majd a keze után kapok és vissza húzom. Hatalmasokat pislog és látszik, hogy ne tudja mit csináljon.
- Találkozunk valamikor? - kérdezem izgatottan. Ennek a dolognak muszáj folytatásának lennie. És lesz is folytatása és nem fogom engedni, hogy Micky vagy valaki más közbe avatkozzon.
- Mindenképp. - válaszolja Skyler majd meglepetésemre egy puszit nyom az arcomra és úgy megy el.
Én pedig még percekkel később is az arcomat fogom ahol a szája hozzám ért. Tudom elég furán nézhetek ki, de nem érdekel.
Az ajtó becsukódik utána azonban én még mindig azt a pontot nézem ahol alig néhány másodperce még Ő állt, egészen addig míg Micky meg nem lendíti a kezét a szemeim előtt. Riadtan pislogok párat, majd egy gyilkos pillantást küldök felé amiért tönkre tette életem egyik legnagyobb pillanatát.
- Nehezedre esett volna ha mondjuk pár perccel később rontasz ránk? - húzom fel a szemöldökömet mérgesen. Tényleg csak pár percről lett volna szó. Meggyőződtem volna róla, hogy vissza-e csókol vagy nem. És akkor mostanra tudnám, hogy van-e nála esélyem vagy sem. De nem tudom, mert Micky elcseszte.
- Csak nem akartad megcsókolni? - húzogassa fel-le a szemöldökét, de válaszadás képen csak megforgatom a szemeimet majd a földről felveszem a táskámat és gyorsan elmegyek mellette. Nem hiszem, hogy a szerelmi életemet pont Mickyvel szeretném megbeszélni. Ha ő megtudná, hogy hogyan is érzek Skyler iránt tuti elpletykálná Honornak aki továbbítaná Skynak. Ezt a lebukást pedig nem engedhetem meg magamnak. Nem, ha eddig titokban tudtam tartani akkor nem fogok a cél előtt elvérezni.
Lassan gyalogoltam hazafele a járdán zsebre dugott kezekkel közben pedig azon gondolkodtam, hogy mégis milyen ürüggyel tudnám ma felhívni Skylert. Valamit gyorsan ki kell találnom, hogy megint elhívhassam randizni. Jó, de mégis mit? Ilyen az én szerencsém.
Hangosan becsapom magam után az ajtót majd rögtön megpillantom a nővéremet az ebédlőben. Egy tükör előtt áll miközben pólója fel van húzva miközben a pocakját nézegeti. Hát mostanra már eléggé meglátszik rajta, hogy terhes.
Levágódok az egyik fotelba, de úgy mint aki menten meg akar halni, miközben mélyeket sóhajtok.
- Szerinted fiú lesz vagy kislány? - kérdezi vidáman Nicola miközben a tükörből engem vizslat.
Agyamra megy már az ilyen kérdésekkel. Valamelyik nap elhívott egy baba üzletbe, hogy Ő baba kocsit akar venni. Aztán mikor megérkeztünk, még csak be sem ment mert rájött, hogy nem tudja, hogy milyen színűt akar ugyanis nem tudja a baba nemét. Á, kicsit sem voltam ideges. Mínusz fokokban ráncigált el Wolverhampton másik felébe aztán nem vettünk semmit.
- Mivel nem vagyok női orvos így sajnos nem tudok választ adni a kérdésedre - válaszolom unottan, de Ő még mindig a hasát simogassa. Csak ne bőgje el magát. Én tudom, hogy nagyon terhes, de annyira idegesítő ez az állapot. Nem is nekem kéne végig hallgatom a hisztijeit hanem Natenek. Na igen, csak a drága nővérem kikötötte, hogy addig nem költözik össze Nateval míg össze nem házasodnak. De, hogy mikor lesz a lagzi azt még maguk sem tudják. Így rám maradt a feladat, hogy nézhetem ahogy napról napra nagyobb a pocakja. Amúgy tényleg rettentő terhes. Igaz nem láttam még sok terhes nőt, de a nővérem hasába szerintem egy elefánt bébi lakozik. - De amilyen nagy a hasad, szerintem hatos ikreket vársz. - vigyorodok el és a frappáns válaszomért cserébe kapok egy párnát a fejemre. Ez aztán a testvéri szeretet.
- Ez normális méret, Te alul iskolázott - forgassa meg a szemeit végül lehúzza a pólóját és leül mellém. - Milyen napod volt? - igen próbál úgy viselkedni mint egy gondos anyuka. Rajtam teszteli az anya szerepet. Nagyon nem jól csinálja, de nem teszem szóvá neki.
- Énekeltem. - válaszolom röviden mire Nicola szemei felcsillannak. Az Ő szemében mindig tehetséges voltam és támogatott. - Tök fura volt két év után újra zongorához ülni és énekelni. De megérte mert nagy sikerem volt.
- Szóval szerenádot adtál valakinek - bólogat és az arcán megjelenik egy különös mosoly. Juj ettől az arckifejezéstől jobb ha félek. - Az a valaki csak nem Skyler volt? - kérdezi végül vigyorogva miközben én azt kívánom bár elnyelne ez a hülye fotel. - Nyugi engem nem zavar.
- Komolyan?
- Jaj Liam én nő vagyok, ezért rögtön észrevettem, hogy hogyan nézel rá - ütögeti meg a vállam jókedvűen.-Mellesleg cukik lennétek együtt az esküvőn. - teszi még hozzá mire én boldogan a nyakába ugrok.
Nicolát nem zavarja az, hogy bele zúgtam a pasija húgába. Akkor talán még sem olyan reménytelen a helyzetem...