|| Chapter 18 : - Békén hagyás ||

Heyy!!! Hát kellene figyelmeztetnem titeket valamiről ami ebben a fejezetben lesz, de nem merek szólni semmit mert a végén még nem olvasnátok el aztán a fejezetet XD szóval inkább kussban maradok, viszont a sorok között lesz egy jelenet, amiről hát először írtam itt :D tuti meglepődtök majd, vagyis remélem :3 véleményeket kérek ááááám ;D 

Oli

Egy bulinak arról kellene szólnia, hogy az ember önfeledten tudjon szórakozni. Nem pedig arról, hogy percenként a telefonja kijelzőjét bámulja, miközben körülötte mindenki eszeveszetetten partizik. Én is azt szeretném csinálni. Bulizni úgy, hogy közben a telefonom nem zavar be. Azonban ez lehetetlen feladatnak bizonyul, ugyanis a mobilom nem bír csillapodni és akár mikor a kijelzőre pillantok a bátyám nevével találom szembe magam.
Liam határozottan túllépte azt a bizonyos határt. Az első üzenete után még mosolyogtam. Gondoltam biztos csak meg akar győződni róla, hogy jól szórakozom. Én naiv azt hittem hogyha vissza írok neki, abba hagyja és békén hagy. Tévednem kellett, ugyanis újból visszaírt. Talán azt kellett volna tennem, hogy a második üzenete után nem írok vissza. De ehhez nem volt bátorságom. Nem is bátorságom, inkább szívem. Hisz Liam annyira óvó természet. Azt meg nem akartam, hogy miattam legyen idegbajos. Így megint csak vissza írtam miközben elszakadtam Carlytól és úgy döntöttem, hogy nem zavarom meg Őt. Szórakozzon helyettem, ha már engem nem engednek.
Kerestem egy kevésbé nyüzsgő helyet és onnan válaszolgattam a bátyámnak unottan, miközben a szívem hasadt meg, hogy én hagyom magam manipulálni. Liam nem direkt kezdett el baszogatni. Kitervelte előre csak azért, mert nem akart elengedni. Mindenáron tönkre akarta baszni az estémet. És jó úton haladt!
- Mit csinálsz itt? - Carly egy ügyes mozdulattal bele ül az ölembe mire én kissé értetlenül pislogok rá. Mikor kezeivel átkarolja a nyakamat rájövök, hogy túl önfeledten bulizott. Az első pár pohárnál még mellette voltam, de utána nem tudom, hogy mennyit ihatott még. Nos ahogy kinéz, nem ellenkezett és sorba hörpintette a kedvenc italait, az apja testőreivel mit sem törődve. Igen, Carly mindig úgy bulizok, hogy közben testőrök vigyáznak a biztonságára. Testőrök ide vagy oda, az elnök lánya ma segg részegen megy haza.
Válaszadás képpen csak a térdemen pihenő mobilomra bököm amin pont akkor villan ki ismét Liam neve. Fájdalmasan felnyögök és a mögöttem lévő falba kezdem el verni a fejem reménytelenül. Miért kell ezt csinálni velem? Nekem is már annyira részegnek kellene lennem mint Carlynak. - Mitől vagy mérges? - kérdezősködik Carly. Az orra alá nyomom a mobilom amin Liam új üzenete szerepel amiben épp arról akar tudni, hogy mit is csinálok pontosan.
- Kikészít. - jegyzem meg és azon töprengek, hogy mit válaszoljak. Úgy szeretném az agyát húzni. Még jobban idegesíteni. De kezd elveszni a türelmem. Bárcsak békén hagyna végre.  - Agyamra megy ezzel a viselkedésével. Direkt nem enged bulizni! Előre kitervelte, hogy hogyan rontsa el az estémet.
- Kevés Ő ahhoz, hogy elrontsa az esténket - kacsint rám vigyorogva a lány majd nagy nehezen kimászik az ölemből és ördögien elmosolyodik. - Műsort akar? Hát megkapja! Majd mindjárt megláthassa a saját szemével, hogy mennyire jól szórakozol az Ő engedélye nélkül. - asszem kezdek félni. Még sosem láttam Carlyt ennyire bezsongva.
- Fogalmam sincs, hogy mit forgatsz a buksidban, de benne vagyok. - nevetek fel jóízűen és az épp felénk közeledő pincér tálcájáról lekapok egy üvegeket aminek tartalmát rögtön magamba döntöm. A vodka ízétől rögtön libabőrös leszek az arcom pedig égni kezd. Hogy ennyhítsem a hatást még egy pohárkát magamba löttyintek, és minél mérgesebb kezdek lenni Liamre. Nem adom meg neki azt az örömet, hogy elszúrja az életemet. Eddig sem érdekelte, hogy mit csinálok, akkor most mi változott? Meg akar nyugodni, hogy jól e vagyok? Mindjárt leszek én jól, csak közben felejtsem el a hülye fejét.
A tálcán lévő pohárka tartalma fogyni kezd. Én pedig minél jobban lazulok el. A mosoly levakarhatatlan lesz az arcomon, végül már ott tartok, hogy az összes kezemben kerülő pohárból iszok. A pokol pedig elszabadul.
Soha nem voltam az a nagy bulizó fajta. Álltalában mikor a srácokkal elmentünk valahová szórakozni, mindig én voltam az aki a pult mellett ült egy bárszéken és ott iszogattam magamban, közben pedig irigykedve bámultam a többi lányt akik boldogan táncoltak más srácokkal.
Ma én egy voltam azon táncoló lányok közül. Pult közelébe még csak nem is jutottam, ugyanis úgy vonzottam a fiúkat mint a mágnes. És még csak nem is éreztem magam kellemetlenül a sok vadidegen pasi társaságában. Nem, élveztem! Sőt akartam, hogy még több fiú legyeskedjen körülöttem. Végre nem voltam láthatatlan.
A fiúk jöttek és mentek. Aki helyes volt annak megengedem, hogy megcsókoljon. Józanul tuti, hogy nem mertem volna megtenni, de most nem foglalkoztam vele. Louis dzsekijének nyoma veszett, úgy ahogy az alig takaró felsőmnek is. Erre mindre akkor jöttem rá, mikor az egyik fiú felnyomott egy vékony rúdhoz és könyörgött, hogy ott táncoljak vele. Természetesen nem ellenkeztem.
Mindeközben Carly pedig birtokba vette a telefonomat és minden pillanatot megörökített és gondoskodott róla, hogy Liam az összes fotót megkapja.
- Szerintem infarktust kapott. - adja vissza Carly a telefonomat miközben én lemászom a rúdról és próbálom elhessegetni a közelemből az ismeretlen srácot. Helyesnek helyes, de nem szeretem mikor valaki tapiz amikor mással beszélek.
- Ennyi elég is volt. - válaszolom és megfordulok majd tenyeremmel próbálom elnyomni a srácot. - A végén még képes lesz és ide jön. - tudom, hogy Liam képes lenne rá. Már csak nem ilyen hülye.
- Ha ezt megteszi akkor bebizonyosodik az állításom vagyis az, hogy bejössz neki - lehet a sok alkohol beszél belőlem, vagy pedig a fáradság, de torkomszakadtából felröhögök, majd Carly nyakába borulok. - Kár, ugyanis Te már az enyém vagy! - egyik kezét az ajkamra teszi és hatalmas csillogó tekintetével bámul a szemeim közé. Nem tudom, hogy mit forgat még a fejében, de nincs erőm már vele foglalkozni. Egyszerűen csak haza akarok menni és egy jót aludni.
Mégis mikor megérzem puha ajkait a számon, úgy érzem, hogy totál kijózanodtam. Az egész dolog csak pár másodpercig tart, de nekem pont elég ahhoz, hogy rájöjjek arra, hogy a Carlyval való smacizást jobban élveztem mint az ismeretlen srácokét akikkel ma hozott össze a Sors. Lehet, hogy csak az alkohol miatt gondolkodom így. Azért tetszik a helyzet. Más lehetőség nincs.
Lihegek mikor elhúzódik tőlem és rám kacsint. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem tetszett.
- Ez mi volt? - kérdezem és próbálom túrharsogni a zenét és rájövök, hogy egyik kezem még mindig a derekán van.
- Hmm, nem tudom. - vonja meg a vállát mosolyogva és megnyálazza az ajkát. - De jó volt, ugye? - nem válaszolok. Csak szótlanul bámulom miközben akaratomon kívül is az apám jut az eszembe. Még jó, hogy erről senki nem fog tudni. Apa kinyírna ha megtudná, hogy eltértem a tervtől. Honnan kellett volna erre számítanom. Fő a nyugalom! Ez mind csak azért történt meg mert részegek vagyunk.
- Haza akarok menni. - jelentem ki.
- Miért? Hisz még nincs vége a bulinak. - elkapja a csuklójaimat és meghúz maga felé.
- Részegek vagyunk Carly! És én már nem is akarok bulizni. Elég volt. - magyarázom és kiszabadítom a kezeimet a fogásából. Arra számítok, hogy leáll veszekedni velem, de nem teszi. Tekintetemmel elkezdem keresni Louis dzsekijét, de sajnálatos módon nem találom meg. Viszont a tapizós srácot igen.
- Hova készülsz Ribancom? - próbál magához húzni, de én ellököm majd kitérek előle.
- Anyád a ribanc! - válaszolok vissza bunkón és még a középső ujjamat is felmutatom, majd ezt követően vetem bele magam a táncoló tömegbe. Kissé megnyugodok mikor a helyet végre magam után tudom és egy jót szippantok a késő esti levegőből. Szerencsére Carly végig mögöttem sétál és nem szól semmit. Csendben gyalogolunk a járdán, egészen addig még így vendéget nem kapunk.
- Nem szeretem a rohanós lotyókat Ribanc. - és azzal erőteljesen egy fához nyomva találom magam, miközben egy részeg fiú a melleimet fogdossa és kényszerít arra, hogy visszacsókoljam. Ilyen helyzetekre nem vagyok felkészülve.

Liam 

- Azon tűnődtem, hogy esetleg nem- e lenne kedvetek elmenni valahova bulizni. - Harry, Niall és Louis a konyhában ülnek miközben valami ételhez hasonlító valamit próbálnak összehozni, de sajnos eddig nem sok sikerrel. A szakácskönyvektől kezdve, a laptopon keresztül a mobiltelefonig, minden főzéssel kapcsolatos infó után kutatnak, de az előttük heverő burgonya és csirke még mindig nyersen pihen az asztal közepén. Ez van mikor Oli lelép otthonról, - éhen halunk. 

- Elmondanád nekem, hogy éhes hassal hogyan lehet szórakozni? - kérdezi szemrehányóan Niall és felhúzza a pólóját, hogy tudja a korgó hasát megmaszírozni, hátha az majd segít. 

- Ha eljössz, akkor megállok veled kajálni, és annyit rendelhetsz amennyit csak akarsz, ugyanis én állom a számlát. - kacsintok felé és dögösen rá is mosolygok. Niallnek több sem kell, rögtön feláll és máris indulásra készen áll. Tudtam, hogy könnyű dolgom lesz vele. Niallt könnyen meg lehet szerezni. 

Átkarolom a vállát és a másik két sráccal nem is foglalkozom, úgy indulok meg az öcsémmel. - Gyanús vagy nekem Leeyum! - szólal meg a semmiből Louis, és megtorpanok. Baszki, azt hittem, hogy szó nélkül hagy. És mielőtt bármit tudnék tennék a hátsó zsebemből kihúzza a telefonomat, majd elszörnyed. - Könyörgöm mond azt, hogy nem akarsz Oli után menni. - emeli a plafon felé a fejét reménytelenül. Kissé elszégyenlem magam, de persze ennek nem adok hangot.

- Én aztán soha. - vágom rá, Louis pedig felhúzza az egyik szemöldökét és úgy várja a válaszomat. Nem hiába, Ő a legidősebb testvér. Neki még nekem is szót kell fogadnom akár mennyire nem is tetszik. - Most őszintén, kinéznéd belőlem, hogy a testvérem után megyek csak azért, hogy megbizonyosodjam róla, hogy jól- e van? 

- Ki! - a válasz három szájból érkezik. Ennyi, elvéreztem. A tesóim túl jól ismernek. Az én véreim! 

Ezt már felesleges tagadni. Rájöttek a tervemre. És akkor mivan? Igen, Oli után akarok menni. Sőt nem csak akarok hanem fogok is. A húgom részeg, és egy kurvához hasonlító öltözetben van egy csomó részeg faszi között. Ezt nem hagyhatom annyiban. 

- Levette magáról a dzsekidet, sőt szerintem el is veszítette. - piszkálom meg az orrom és úgy teszek mint aki nem akar árulkodó lenni, de Louist valahogy nem hatja meg az, hogy Oli elveszítette az egyik kedvenc Adidasos felsőjét. - Úgy tudom, hogy szeretted azt a dzsekit.

- Liam, Oli nem gyerek! Nem szólhatsz bele az életébe. Tudja, hogy mi a jó neki. - Louis mikor lett ilyen Oli párti? - Hagyd békén Őt, oké?! - ajj, ez szemétség. 

- De részeg, és félmeztelen úgy ahogy a többi csaj is miközben mindenki taperolja Őket - legszívesebben a hajamba tépnék tehetetlenségembe, sőt majdnem meg is teszem, csak az állít meg mikor Harry elkezd köhögni.

- Igaza van Liamnek. Segítenünk kell azoknak a részeg, meztelen csajoknak akik mindenkinek oda akarják adni magukat. - bólogat hevesen Harry és szorosan mellém áll. Igazából a rossz lényegre tapintott, de kezdetnek ez is jó.

Louis gondolkozik. Sőt szinte már hallani lehet ahogy kattog az agya. 

- Legyen -adja meg magát, de mikor észre veszi, hogy nagyon elvigyorodom felemeli a kezét, hogy még beszélni akar. - De csak távolról fogjuk figyelni. Megnézzük, hogy minden rendben van e vele, utána pedig lelépünk. - magyarázza. - Oké? - néz végig rajtunk. Cserébe, válaszadás képpen pedig kap egy csomó heves fejbólogatást.

Az okostelefonoknak hála, a buli helyszínét könnyen megtaláljuk. Éppenhogy csak kiszállunk az autóból, máris vad zene dübörgés üti meg a fülünket. Jó helyen járunk, már csak az a nagy kérdés, hogy hol van Oli. Csak találjam meg, rögtön jön is velünk haza. Azt pedig nagyon gyorsan elfelejtheti, hogy a közeljövőben el lesz engedve egyedül valahová. 
- Lehet, hogy csak éhség miatt káprázik a szemem, de szerintem Olit pont most készülnek megdugni a járda kellős közepén. - Niall jó pár lépéssel áll előttünk, de mikor ez a mondat elhagyja a száját mindenki mellette terem és oda nézünk ahová mutat. Sötét van, és az út rendesen nincs is megvilágítva. Viszont tényleg állnak ott valakik és az egyikük veszélyesen hasonlít Olira. 
- A nővéremet a szemem láttára fogják megkefélni! - kiállt fel Harry, mire Louis kicsit sem kedvesen vágja nyakon. Szóval akkor nem csak nekem tűnik annak aminek. Ezt én komolyan végig akarom nézni? Egyáltalán ki az a pasi? És miért tűnik úgy, mitha Oli inkább menekülne? Mik ezek a kiálltások? 
- Fiúk én nem akarok vészmadár lenni, de szerintem csak a pasi akarna hozzá érni Olihoz. - Louis nyel egy nagyot és szerintem mind a négyünknek ugyan azon jár az esze.
- Louis mi van azzal a parancsoddal, hogy csak messziről figyelhetem Olit? Mármint most megengeded, hogy közbe lépjek és pofán basszam azt a gecit aki bántani akarja a tesónkat? - minél idegesebb leszek. Nem érdekel, hogy mit fog mondani Lou. A húgomat megakarják erőszakolni, szóval senki ne várja el tőlem, hogy szó nélkül végig nézzem.
- Nem csak megengedem, hanem én is segítek. - veregeti meg a hátam és úgy indulunk meg a páros felé mint négy bika. Komolyan már csak a füst hiányzik az orrunkból.
Mikor kellő közelségbe érünk megköszörülöm a torkom. De a pasinak le sem esik, hogy társasága akadt. Erőteljesen nyomja Olit a falhoz aki tehetetlenül tűri, hogy az alak a nyakát szorítsa és a melleit csókolgassa.
Erőteljesen megköszörülöm a torkom és megszólalok. - Megtennéd, hogy békén hagyod a húgomat? 
- Nem. - a srác még csak hátra sem néz. Jobban el van foglalva azzal, hogy tudja kikapcsolni a nadrágja övét.
- Sajnálom, de attól tartok, hogy akkor nekem kell lerántanom róla Téged. - hangom még mindig nyugodt, pedig belülről ordítok. Látom Oli könnyes arcát, ami idegesít. Úgy tudtam, hogy ez lesz. Egyáltalán hol van Carly? Ó, őt biztos elhozták a testőrei Olit pedig itt hagyta a szarban.
- Fogd be te fasz! Nem látod, hogy nem érek rá? - hirtelen fordul meg, kezében pedig egy apró kés virít. Niallnek még idejében sikerül elrántani a kés éle elől. Ennél most komolyan kés van? Mindkét kezemet feltartom és úgy próbálom megnyugtatni, amit ki is használ ugyanis kifújja a levőt, majd vissza fordul a remegő Oli felé.
- Komolyan állj le! - Harryt még soha nem láttam ennyire komolyanak. Először azt hiszem, hogy a pasi hallgat rá mivel nem csinál semmit. De elhamarkodottan gondolkoztam, ugyanis alig pár másodperc múlva olyan hirtelen fordul meg, hogy Harrynek esélye sincs védekezni, és egy szempillantás alatt a földön köt ki vérző szájjal. Ezt követően pedig a pokol elszabadul. Rávetem magam a srácra és ott ütöm ahol csak tudom, de Ő erősebbnek bizonyul Tőlem. Miután hason rúg elterülök Harry mellett, és azt látom ahogy egy hatalmas bakancs az arcomba akar lépni, de valami megakadályozza. Jobban mondva Oli ugrott rá a srác hátára és úgy próbálta elhúzni tőlem amit én ki is használtam mivel gyorsan felálltam. Louis a pasit próbálta lefogni Niall segítségével, én pedig Oli segítségére mentem, de aztán valami történt. Olit lehúztam a srác hátáról aki ezt kihasználva megfordult a kezében tartott késével együtt, amit egyenesen a húgom hasába szúrt.
Az idő pedig megállt.
Mindenki azt nézte ahogy Oli szemei megakadnak, majd kővé dermed majd lassacskán a karjaim közé esik, miközben a hasában még mindig ott virít a kés körülötte hatalmas vértócsával.
A földre rogyok Olival a karjaim között és éppeszűen gondolkodni sem tudok. Hallom ahogy Harry azt ordibálja, hogy orvost kell hívni. Látom ahogy Louis teljesen kifordulva önmagából halálra veri a srácot. 
- Ne engedd, hogy lecsukja a szemeit Liam! - ordít rám Niall a füle mellett a telefonját tartva. 
- Oli - paskolom meg az arcát. Szemeit résnyire vannak nyitva, de nyitva vannak. - Kérlek, maradj magadnál. Ne csukd le a szemeidet, ugyanis ha ezt megteszed akkor elveszítünk. - szorítom meg a kezét. Gyengéden, de vissza fogja. Remegek, és akaratom ellenére is elsírom magam. - Képzeld, írtam egy dalt. És érdekes mód a Te neved adta az ihletet. Így Oliviának neveztem el. Ha most magadnál maradsz, akkor elénekelem neked. - halványan elmosolyodik én pedig csendben énekelni kezdek egy valamit amit ebben a percben találtam ki, de hiába.
A szemeit lehunyja a hasán lévő vértócsa pedig minél nagyobb lesz...

|| Chapter 17 : - Óvó tesó ||

Hellóóó!!! A fejezet eleje olyan ( nagyon) sablon :} Viszont a közepét és a végét rettentően imádtam írni :D 

Oli

- Hunyd le a szemeidet! - utasít Carly és elkezd közelíteni felém egy hegyes kihúzó valamivel. Életemben nem láttam még olyat, nem csoda, hogy rögtön levert a víz mikor megtudtam, hogy azt a micsodát a szememhez akarja nyomni. És akkor mi lesz ha kiszúrja? Oké ez hülyeség, mivel ezek a dolgok azért vannak, hogy szebbé varázsolják az ember szemeit. Komolyan szebbé akarom tenni magam ilyen halálos dolgokkal? Ez beszarás. Attól nem rezelek be ennyire mikor felém tartanak egy puskát, vagy elvágom valaki torkát. Lánnyá válás sokkal rosszabb! Nyugi, én akartam ezt. Mekkora egy marha voltam. Lehet, hogy nem is való ez nekem, - mármint az, hogy kinézetileg végre lányos legyek. De nincs vissza út. Életemben először Liam végre lánynak nézett! Tudjátok, hogy mióta vártam már ezt a pillanatot? Régóta. Ez egy csoda. - Olyan cuki cica szemeket varázsolok neked. - és azzal lágyan elkezdi festeni a szememet. Ahogy megérzem rögtön megugrom egy kicsit és feláll a kezemen a szőr. Hű, szóval ilyen érzés az mikor kifestik a szemedet. - Próbálok nem foglalkozni azzal, hogy remegsz, de megkérdezhetem, hogy mégis mitől? - abba hagyja a szemem festését mire én bátortalanul kinyitom a szemeimet. - Elpirosodtál! - vigyorodik el és megcsípi az arcom. Hogy lehetünk mi ketten barátnők? Még most sem tudom. Carly a tökéletes ellentétem. És mégis jól kijövünk. Én ezt nem értem.
- Gáz ha azt mondom, hogy most vagyok életemeben először kisminkelve? - kezdem el vakargatni a tarkómat kényelmetlenül. Igen, gáz. Lány vagyok, egyértelmű, hogy gáz az, hogy eddig még soha nem voltam kisminkelve. Könyörgöm a mai világban már a tizenkét évesek is rendszeresen sminkelik magukat, én meg huszonkettő leszek, de ma történt meg először, hogy smink van a képemen.
- Elvesztetted a smink szüzességedet. - a smink mimet? Inkább hagyjuk, nem érdekel mivel hülyén hangzik. - Olyan csajt varázsolok belőled, hogy ma az összes fiú utánad fog rohanni, Olivia. - haha jó vicc. Méghogy utánam rohanni? Ráadásul több fiú? Én tényleg bírom Carlyt, de mikor a teljes nevemen szólít legszívesebben pofán vágnám. Nem tudom, hogy mit nem fogott fel abból mikor azt mondtam neki, hogy utálom ha Oliviának hívnak. Rohadtul nem ért ezek szerint a szép szóból. Azonban hiába próbálnám Őt utálni, egyszerűen képtelen vagyok. Van valami Carlyban. Valami jó dolog amit imádok.
- Annyira utálom a teljes nevem. - szisszenek fel, kezeim pedig akaratomon kívül ökölbe szorulnak.
- Mégis Tőlem eltűröd, hogy így szólítsalak. - kuncog fel Carly és egy puszit nyom az arcomra. Nem tudom, hogy a lányoknál mi  a szokás, ezért is próbálok nem foglalkozni azzal, amit csinál. Lehet, hogy a mai világban az a szokás, hogy a csajok ok nélkül puszilgassák egymást. Gőzöm sincs, de nekem furcsa. Talán ettől is kezdett el hevesebben doboni a szívem. Nem nagyon szoktak engem puszilgatni, vagy ölelgetni. Ezért még hozzá kell szoknom az efféle dolgokhoz.
Tizenhat évesen mikor összejöttem egy sráccal, - a kapcsolatunk kemény két napig tartott, ugyanis miután megpróbálta a nyelvét átdugni a torkomba, én ijedtemben pöcsön rúgtam, sírva menekült el Tőlem. Mentségemre legyen szólva akkor csókolóztam először és fogalmam sem volt róla, hogy mit is kellene tennem. Mondjuk a csókolózási technikám azóta sem nagyon változott. Álltalában csak részegen kerülök nagyon a pasik közelébe, és olyankor nem nagyon foglalkozok azzal, hogy hogyan is kell jól csókolózni. A szüzességemet is úgy vesztettem el, hogy részeg voltam a srácnak pedig rögtön nyoma veszetett. Pont itt az ideje, hogy végre összeszedem magam. - Egyébként kész vagy. - mielőtt bármit tudnék szólni egy tükröt nyom az orrom elé amibe én gondolkodás nélkül pillantok bele és kis híján majdnem lefordulok az ágyról, de szerencsére Carly még idejében elkapja a karom és megakadályozza azt, hogy a padlón kössek ki. Azonban a tükröt esze ágában sincs eltenni előlem.- Hogy tetszik?
Hogy, hogyan tetszik? Nincsenek rá szavak. Sokszor elképzeltem már magam sminkben, de ez messze felül múlja az elképzeléseimet.
- Túl egoistának fogok tűnni ha most azt mondom, hogy úgy nézek ki mintha most pottyantam volna le egy menő magazin címlapfotójáról? - a tükörből pontosan olyan lány pislog vissza rám mint azok a csajok akik valamilyen magazinnak pózolnak és millió pasi imádja őket. Ha nem tudnám, hogy én vagyok a tükörben, azt hinném, hogy egy modellel nézek farkasszemet aki épp most indul egy szépség versenyen.
- Várj még meglátod a rucijaidat! - áll fel és egy táskát nyújt felém. - Ne szólj semmit, csak vedd fel. - parancsolja mikor meglátja, hogy a táska tartalmát próbálom meglesni. Felhúz és szó szerint benyom a fürdőszobába.
Izgatottan veszem ki a felsőt amibe bele bújok és tudom, hogy alig takar valamit. Mi abban a menő, hogy szinte az egész mellem kilátszódik. És miért ilyen rövid és feszes? Nem kapok benne rendesen levegőt, ráadásul szinte már a köldököm is kilátszódik. Ez a felső határozottan nem az én stílusom. Az emberiségnek addig a jó míg nem kell az én testemet néznie. Nagyon nem lesz ez így jó.
Amikor a térdig érő zoknit húzom magamra kissé megnyugodok, hogy legalább a lábaim jól takarva lesznek, de mikor a táskából kihúzom az utolsó darabot, amit egy rongyhoz tudnék hasonlítani, szó szerint verejtékezni kezdek. Az apró ruhadarabot hosszasan tanulmányozom, majd rájövök, hogy szoknya akar lenni. Egy szokny ami pont annyit védet, hogy eltakarja a fenekemet, de ha egy picit felágaskodom tökéletes belátást lehet nyerni a hátsó felemre.
Úgy nézek ki mint egy kurva!
És tudjátok, hogy mi a durva? Élvezem! Eddig soha nem mertem felvenni ilyen lenge öltözetet, de most valahogy nem érdekel. Carly tudja a dolgát. Egy csomó barátnője van akiknek pasijuk van, így ezzel a ruhával sincs igazából semmi gond. Csak nekem szokatlan.
Tátott szájjal bámulom magam a tükörbe és szinte elsírom magam a látványtól. Végre csajosan nézek ki. Nem lehet rám azt mondani, hogy pasi vagyok. Az embereknek esélyük sem lesz össztéveszteni engem a fiúkkal. Végre boldog vagyok a bőrömben, és ezt Carlynak köszönhetem. - Tökéletes! - nyitódik a fürdőszöba ajtaja, Carly pedig úgy néz rám mint egy büszke anyuka. Félénken elmosolyodom és felé fordulok.
- Carly - szólítom meg kedvesen és megindulok felé. - Köszönöm. - karolom át a nyakát és ölelem meg őt jó szorsan. Kezeivel a derekamat öleli át és ölel vissza, majd álldogálunk úgy hosszú percekig. Nem zavar, hogy egy csaj ölelgetek és élvezem. Tetszik a helyzet. Tetszik az, hogy ennyire közel tudhatom Őt magamhoz és még csak nem is kell megjátszanom azt, hogy boldog vagyok Vele.
- Ideje indulnunk, ugyanis a buli nem vár meg. - húzódik el tőlem és karol belém, majd úgy indulunk meg ki a helységből. De ahogy az ajtót kinyitom és megfordulok, majdnem elakadok Liamben aki a folyosón ült pont az én szobám mellett. Ahogy meglát a pupillái úgy tágulnak ki, mikor észbe kap mintha egy lassított filmben lenne olyan tempóban áll fel és le sem veszi rólam a szemét. Muszáj neki így megbámulnia? Nem hozott már ma zavarba a viselkedésével? Agyamra megy!
- Rajtad meg mi van? - percek telnek el mire megszólal. Hangjából csak úgy árad a nem tetszés, úgy ahogy a pillantásából is. Most Ő kérdőre vont engem? Kezd elegem lenni belőle.
- Ruha? - kérdezek vissza unottan és megforgatom a szemeimet.
- Te ezt nevezed ruhának? - húzza fel a szemöldökét? - Egy utcasarki lotyón több ruha van mint rajtad. - horkant fel gúnyosan. Ő most azt mondta rám, hogy egy utcasarki kurva vagyok?
- Minek neveztél? - lassan ráncolom össze a homlokomat és ütésre emelem a kezem, de aztán ránézek Carlyra és rájövök, hogy előtte nem verekedhetek csak úgy össze Liammel. Pedig a srác már fel van készülve rám. Szemeit összeszűkíti és az alsó ajkába harap, miközben az ütést várja amit nem kap meg. - Ha nem lenne frissen festve a körmeim, kikaparná a szemeidet. - Liam szemei kipattannak és csodálkozva néz rám. Én is meglepődtem saját magamon. - Vigyázz az útból, mert nem akarok miattad elkésni. - térem ki.
- Hova akarsz Te menni ilyen...khm, lenge öltözetbe? - köszörüli meg a torkát Liam.
- Bulizni - adom meg a választ. - Amúgy meg semmi közöd hozzá. -felelem flegmán.
- Itt rohadjak meg ha elengedlek Téged így egy buliba ahol egy csomó veszély leselkedik rád. - a megnyilvánulása pontosan olyan mintha egy filmben játszaná el az óvó bátyó szerepét. Illik neki a szerep, csak az a gond, hogy ez nem itt egy film. Remélem nem gondolta komolyan, hogy majd megijedek tőle.
- Liam, kár a szóért. Tudod, hogy baszottul nem érdekel az amit most itt leművelsz. - nem is értem, hogy miért próbálkozik. Csak még jobban leírja magát Carly előtt.
- Fiúk! - kiálltja el magát. Most komolyan szól a többieknek? Ráadásul Louis, Harry és Niall meg is jelenik, - mondjuk az utóbbi amin meglátta Carlyt inkább vissza fordult a szobájába, szerencséjére.
- Azannya Oli, pár másodpercre meg sem ismertelek. - vigyordik el Harry és úgy érzem, hogy büszke a látványtól. Végre valaki. - Jól nézel ki, kislány! - kislány? Ezt nem hiszem el!
- Nem, nem néz ki jól - szól közbe durván Liam. - Louis, csinálj valamit! - parancsolja.
- Mégis mit kellene csinálnom? - kérdez vissza értetlenül Louis.
- Mit tudom én! Te vagy a bandában a legidősebb, szóval elméletileg neked kell a legérettebbnek lenned. - Louis és az érettség? Ezt Liam most komolyan gondolta? Egy Louisról beszélünk? Ez a dolog kezd minél viccesebb lenni.
- Engem ebből hagyj ki. - csóválja meg a fejét felemelt kezekkel Louis.
- Szóval nyugodt szívvel engeded el Őt bulizni, egy csomó olyan alak közé akiknek minden második gondolatuk a dugás körül forog. Oké, szarj rá arra, hogy akár meg is erőszakolhatják az öltözéke miatt. - mindig is tudtam, hogy Liam próbál úgy viselkedni mintha Ő lenne a szülőnk, de ez kezd túl menni minden határon. Rémeket lát. Nem tudom, hogy nála milyen egy buli, de garantálom, hogy nem erőszakolnak ott meg mindenkit.
Louis végül besokal, és egy határozott mozdulattal lekapja magáról a fekete adidas dzsekiét és felém nyújsta. Először nem akarom elvenni, de mikor meglátom könyörgő tekintetét úgy döntök, hogy inkább elveszem és gyorsan magamra kapom. A dzseki pont addig ér mint a szoknya.
- A cipzárt is húzd fel ha kérhetem. - mutat a dzseki cipzárjára Liam, képzeletben pedig már fejbe lőttem magam. Mikor ez megtörténik megnyugodva sóhajt fel.
- Most már jobban érzed magad? - a mély dekoltázsomból semmit sem látni, úgy ahogy az egész felszerelésemből sem. Louis dzsekije mindent eltakar amit Liam nem akart szabadon látni rajtam.
- Igazából nem. - csóválja meg a fejét Liam. Fájdalmasan felnyögök, Carly pedig felmorog.
- Most már tényleg fejezd be Liam. Oli nem gyerek. Tud magára vigyázni. - szólal meg mogorván Louis. Először azt hiszem, hogy Liam visszavág és összevesznek, de csodák csodájára nem szól semmit. Szó nélkül tűri, hogy Carly elhúzzon onnan.
- Ünneprontó vagy Payne! - szól oda neki még utoljára nyersen Carly és végleg magára hagyjuk a kisebb csapatot. Ahogy a bejárati ajtó becsukódik utánunk, megkönnyebbülten sóhajtok fel és mosolyodom el. Tetszett ez a kis jelenet. Vagyis az, hogy Liam végre úgy viselkedik velem mint egy óvó báty. - Bejössz neki. - lök meg játékosan Carly én pedig lassítok a lépteimen. Mit mondott? Ugye csak félre hallottam?
- Mégis kinek?
- Hát Liamnek. - válaszolja és mielőtt vissza tudnék szólni addigra már beül az autóba. Ezt most komolyan gondolta? Az oké, hogy úgy tudja, hogy én és Liam barátok vagyunk, de akkor is. Hogy fordulhat meg valakinek olyen a fejében? A bátyámról beszélünk az istenit!

Liam 

- Ha nem lenne a testévérem megdugnám, de mivel a testvérem így nem dugom meg, de akkor is muszáj megjegyeznem, hogy nagyon dögös volt. - köszörüli meg a torkát Harry, Louistól cserébe pedig kap egy hatalmas ütést a fején. 

- Ez gusztustalan megjegyzés volt Harold. A nővéredről beszélsz! - torkolom le csípősen. - Egyáltalán, hogy gonolkodhatsz ilyeneket?

- Nem t'om. - vonja meg a vállát tanácstalanul. - Szerencsés lesz ma az a pasi aki megfektetheti. - ismét az arcomba szökik a vér, ahogy meghallom ezt a mondatot és elképzelem ahogy egy seggfej a húgomat kúrogatja. Már pedig ma este tuti, hogy valaki megszerzi Őt magának, reggel pedig magára hagyja, Oli pedig összetörik, én pedig nem leszek mellette, hogy megvédjem. Miért engedtem el Őt egyedül? Meg kellett volna akadályoznom, hogy elmenjen. Én vagyok a világon a legrosszabb testvér.

Idegesen megcsóválom a fejem és vissza megyek a szobámba majd levetem magamat az ágyra és a telefonomat kezdem el forgatni az ujjaim között. Amióta elment percenkét nézem az órát. Öt óra telt el, és azóta semmit nem tudok róla. Lehet, hogy valami baja esett és nem tud segítséget kérni. Mindig beszámol, hogy mit csinál, vagy, hogy mikor találkozunk. De most semmi. Tuti, hogy történt valami.

Feloldom a telefont és rögtön elkezdem a nevét keresni, és amint megtalálom már majdnem megnyomom a hívás gombot, mikor egy kis hang megszólal a fejembe. Mi van akkor ha jól szórakozik és ezért nem ad életjelet magáról? Lehet, hogy boldog és le sem szarja, hogy mi van itthon. Teret kell hagynom neki. Van saját élete. De ha bántják? Liam! Fejezd be. 

Akkor is muszáj megtudnom, hogy mit csinál! Írok neki egy üzenetet. Egy üzenettel nem rontok el semmit. 

Üzenet neki : Oli
Mit csinálsz? 
Üzenet elküldve. 

Oké, most komolyan megcsináltam? Mi van akkor ha megutál csak azért mert nem hagyok békét neki? Én is utálom ha megzavarnak mikor valami jót csinálok. De lehet nem is csinál jót. Remélem nem pont most dugja valaki.
A telefonom remegni kezd.

Üzenet Tőle: Oli
Ne akard tudni :P

Ne akarjam tudni? Mégis miféle válasz ez? Na majd én adok neki. Nagyon jó buli lehet, ha közben tud üzeneteket küldözgetni.

Üzenet neki: Oli
De akarom!
Üzenet elküldve.

Chh mit képzel magáról ez a kis lotyó. Igenis be fog mindenről számolni. Örüljön neki, hogy elengedtem.

Üzenet Tőle: Oli
Tényleg?

Jól tudod húzni az agyam drága húgom. Ennél jobban nem tud felidegesíteni?

Üzenet neki: Oli
Gyerünk meséld csak el szépen.
Üzenet elküldve.

Több perc el telik el mikor választ kapok. Választ ami képekből áll. Egy csomó ismeretlen alak bulizik egy barlanghoz hasonlító helyen és mindegyikőjük kezében pia van. Ez a kép még elfogadható. Következő. Oli, egy rúd körül táncol. Louis dzsekije már sehol. Következő. Oli még mindig a rúdon táncol, melltartóban. Következő. Két pasi is csatlakozott hozzá. Következő. Az egyik srác feje Oli mellei között pihen miközben a lány lábai a fiú dereka köré van csavarva és nevet. Következő. Smárolnak. Következő...nem érdekel.

Üzenet neki: Oli
Most azonnal gyere haza! 
Üzenet elküldve.

Nincsenek azok a szavak amikkel most le tudnám írni a hangulatomat. Egyáltalán tudja annak a srácnak a nevét? Mi az, hogy pár órás ismertség után megengedi, hogy a fejét a mellei közé nyomja?

Üzenet Tőle: Oli
Liam, ne viselkedj úgy mintha az apám lennél !!!

Lefagyok. Én nem vagyok az apja. Apa nem is foglalkozik azzal, hogy a lánya mit csinál éppen. Úgy ahogy a többi testvére sem. Én vagyok az egyetlen aki próbálom Őt óvni, de amit látszik Oli nem örül neki. Oké.

Üzenet neki: Oli
Sajnálom. Csak megpróbáltalak védeni.
Üzenet elküldve.

Ha ezt akarja akkor legyen. Nem fogok bele beszélni az életébe.

Üzenet Tőle : Oli
Aranyos vagy :)

Oké, leszarom. Most azonnal megyek és megkeresem. Ez a lány be van rúgva! Józanul soha nem mondaná rám azt, hogy aranyos vagyok. Kész, vége. Ha kell a hajánál fogva húzom haza, de haza jön velem.

|| Chapter 16 : - Engedély ||

Helllóóóó!!! Ne kérdezzétek, hogy mit éreztem mikor ezeket a részeket írtam xD Aki eddig furcsának tartotta a részeket, akkor az ezek után készüljön fel az überextrafurcsa részekre ;D komizniiiii

- Mikor lettek neked olyanjaid? - kezeim szinte már remegnek ahogy az alattam fekvő lány melleire bököm. Olit ennyire vörös arccal még soha nem láttam. Ez is azt tanúsítja, hogy tényleg lány. Ugyanis a csajok szoknak zavarba jönni mikor valaki meglátja Őket melltartóban. Ő van zavarban? Inkább nekem kellene zavarban lennem amiért egész idáig pasinak állítottam be. Mégis felettem a sokk uralkodik. Teljesen leblokkolt az agyam és ha akarnám akkor sem tudnám elfordítani a fejem a melleiről, amik igaziak. Vagyis annak tűnnek.
Komolyra terelve a szót. Hogy a francba nem vettem észre, hogy mellei nőttek? A bátyja vagyok az istenit. Mellette voltam minden fontos pillanatánál. Mikor megtanult beszélni. Mikor kiesett az első foga. Mikor először elesett biciklivel, ami mellesleg az én biciklim volt és széttörte utána pedig elbújt előlem mert attól félt, hogy majd megverem amiért tönkre tette. Amikor pár utcabeli gyerek elverte, és nem mert szólni senkinek ugyanis attól félt, hogy mi kiröhögjük amiért nem tudta megvédeni magát. Azt meg nem vettem észre, hogy nő lett belőle. Rohadtul hülyén érzem magam. Soha nem viselkedtem úgy vele mint egy lánnyal. Kezet sem emeltem volna rá, ugyanis én soha nem ütök meg nőt. Jobban vigyáztam volna rá.
Határozottan állíthatom, hogy én vagyok a világ legszörnyűbb bátyja. Védenem kellett volna Őt, nem pedig még jobban tönkre tennem a lelkivilágát. Legalább most már tudom, hogy miért viselkedett mindig olyan furán mikor lepasiztam. Ezért volt annyira mérges és bőgte el magát. Fájt neki az, hogy nem vettem észre, hogy Ő lány. Ekkora marha csak én lehetek. Még akkor is kigúnyoltam mikor a boltba akart menni tamponért. Nem apának a nőjének kellett tampon hanem Olinak, csak nem merte megmondani. Istenem, hogy kiröhögtem akkor is.
- Ne szorítsd már olyan erősen a kezeimet mert fáj! - hallom meg a hangját és érzem meg azt ahogy a lábaival próbál megrúgni hátulról, de szerencsére nem jön össze neki mivel pont a csipőjén ülök. Csuklójai szorításán engedek egy kicsit, de akkor sem engedem el. A végén még lekeverne még egy pofont ok nélkül. Azért van valami jó abban, hogy pasiként viselkedtünk vele, - megtanítottuk Őt verekedni, így nem kell attól tartanunk, hogy valaki megerőszakolja őt. Azt hiszem a mai naptól kezdve akár mikor egyedül fog menni valahova nyomkövetőt fogok rászerelni. Tudjátok Ti, hogy mekkora veszéllyel jár az ha egy csaj jól néz ki? Nem akarom azt, hogy a húgomat kihasználja a sok fasz akik csak a dugásra hajtanak, utána többé szarnak szegény lányra. Na ez Olival biztos, hogy nem fog megtörténni. Pasik közelébe sem fogom engedni. Ha eddig kibírta fiúk nélkül akkor mostantól is kifogja. Nem lesz itt változás. Sőt ezt a picsanadrágot is mindjárt szépen leveszi. Nem fogja a sok szexéhes marha a feszes seggét bámulni. Miért pont Louisra kellett ütnie? Miért lett pontosan ugyan olyan feneke mint a bátyánknak? - Liam, eressz el. - hangja egy csapásra hisztizésbe megy át. Szörnyű. Oli hisztizik! Ez eddig még soha nem történt meg.
- Ne viselkedj úgy mint egy hisztis tyúk. Könyörgöm, Te Scott vagy. Scotték pedig soha nem hisztiznek, hanem megoldják a problémájukat. - ez az igazság. Minek hisztizni ha mindig van valami megoldás? Most is tudna segíteni magán ha akarna. De nem akar. Inkább elszíveli azt, hogy szinte már összenyomom a testemmel.
- Á, szóval már lányként tekintesz rám? - vonja fel az egyik szemöldökét és sunyin elmosolyodik.
- Eddig is úgy tekintettem volna rád ha tudtam volna, hogy... - fogalmam sincs, hogy mivel magyarázkodhatnék. Soha nem tekintettem rá lányként és még csak el sem hittem volna ha mondta volna. Nincs semmi a mentségemre. - Szóval Olivia. - nézek a szeme közé. Olivia.
- Olivia. - bólint, de látszik rajta, hogy valami nem tetszik neki. Talán a neve? Saját magának sem tetszik pont úgy mint nekem? Ő örökké Oli marad a számomra.
- Annyira nem illik hozzád - húzom el a számat sajnálkozva. Válaszadás képpen csak megrántja a vállát nem törődöm stílusban. Fejét elfordítsa így tekintetem megint a melleire vándorol. Létezik olyan, hogy mű mellek? Mi van akkor ha csak Ő tette oda magának? Ha kamu az egész?
Kezeim önálló életre kelnek és azon vagyok, hogy megfogjam a cickóit, mikor Olinak hirtelen leesik, hogy mit is akarok csinálni.
- Mi a fasz? - erőteljesen ül fel, majd lök le kicsit sem kedvesen magáról. - Ne fogdozz már baszki! Semmi jogod hozzám érni. - áll fel és igazítja meg a pólóját. De én nem adom meg magam ilyen könnyen. Követem a példáját és felállok.
- Csak meg akarok róla bizonyosodni, hogy tényleg igaziak- e. A mai világban már semminek nem lehet hinni. - magyarázom egyszerűen. Felhúzza az orrát flegmán.
- Igaziak! - emeli fel a hangját és mielőtt bármit tudnék mondani kibök a szobájából és bevágja előttem az ajtót.
Még szép, hogy ezek után totál ostobán érzem magam. Ahogy állok a szobája előtt, idegesen elfog az érzés, hogy rátörjem az ajtót és végig nézzem az összes testrészét. Nem, egyszerűen képtelen vagyok bele törődni, hogy van egy húgom.
Csak akkor hagyom abba a töprengést mikor apa tűnik fel a színen. Természetesen próbált úgy viselkedni mintha engem nem vett volna észre. De én lerázhatatlan vagyok, így gondolkodás nélkül kezdtem el követni Őt és szólítottam meg. - Apa miért nem mondtad soha, hogy Oli lány? - kérdem gondolkodás nélkül és még a szobájába is követem. Először azt hiszem, hogy nem akar válaszolni ugyanis egyszerűen levágja magát az ágyára majd kezébe veszi a távirányítót és unottan kezdi el bámulni a tévét. Addig nem megyek el innen míg nem válaszol! Ezért is ülök le az ágya szélére és kezdem el bámulni.
- Tudod fiam ott már hatalmas gondok vannak mikor a saját testvéredről nem tudod megállapítani, hogy lány vagy fiú. - persze alázz csak meg még jobban. Ennél hülyébben már úgysem fogom érezni magam.
- Soha nem mondtad, hogy Olivianák hívják igazából. - vádaskodom tovább. Én beelégszem annyival is ha beiismeri azt, hogy Ő baszta el az egészet. Fiút csinált a saját lányából.
- Mert soha nem kérdezted. - válaszolja közömbösen. - Nem tehetek róla, hogy akkora agyatlan fasz vagy, hogy elnézed a húgodat fiúnak. Ennél debilebb már nem lehetnél. - valahogy nem tud érdekelni a sértegetése. Még akkor sem ha tudom, hogy igazat beszél. Tényleg nem Ő tehet róla, hogy egy balfasz vagyok. - Gondolom arra is most jöttél rá, hogy Harry meg igazából lány. - rohadtul nem vicces.
- Ne poénkodd el mert nem vicces! - emelem fel a hangom, cserébe pedig egy vállrándítást kapok. Abszolút nem érdekli, hogy mit próbálok neki most itt megmagyarázni. - Apa tudod, hogy mekkora érzelmi fájdalmakat okozhattunk Olinak? Hogy állandóan úgy viselkedtünk vele mint egy fiúval? Felfogod, hogy akár egy érzelmi roncsot is csinálhattunk belőle? Lehet, hogy a lelke totál sérült csak nem mondja? - idegesen a hajamba túrok és eszembe jut az ahogy szegény lány viselkedett mikor pasiként viselkedtem vele. Sírt, akár mikor fiúnak mondtam. Megsirattam őt ok nélkül.
- Liam nem vetted észre, hogy ez csak Téged izgat? - emeli rám a pillantását. - Lebaszom a Kiscsibe lelkét és fájdalmát. Ha annyira zavarta volna az ahogy bántál vele, akkor megszólalt volna. De nem tette. Szóval légy szíves hagyd abba a rinyálás és emeld fel a picsádat az ágyamról, majd távozz a szobámból ugyanis vannak fontosabb dolgaim is mint, hogy azt hallgassam, hogy annak a csitrinek mi bántja a lelkét. Leszarom Őt. - ökölbe szorulnak a kezeim. Vissza akarnék szólni. Meg akarnám védeni a húgomat, de félek. Apa egy állat ha ideges, szóval jobb nem kezdegetni vele.

Komolyan ebben a családban senkit nem zavar, hogy van közöttünk egy lány? Figyelmeztenem kell a többieket, hogy mostantól szabályok lesznek. Szabályok amik csakis Olira lesznek érvényesek.
Ezért is hívatom Harryt, Niallt és Louist a szobámba, majd mikor megérkeznek kulcsra zárom utánuk az ajtót, Őket pedig leültetem az ágyamra én pedig a szoba közepére állok. Egyikőjük sem tudja, hogy miért vannak itt.
- Történt valami? - kérdezi komoran Niall ahogy meglássa, hogy idegesen tördelem az ujjaimat.
- Mond nektek az a név valamit, hogy Olivia? - kérdezem és végig nézek a kisebb társaságon. Az arcuk pont olyan értetlen mint az enyém volt mikor Carly elkezdte rajtam keresni Oliviat. Én sem tudtam, hogy kiről beszél.
- Carly. - javít ki Louis mire én összeráncolt homlokkal nézek vissza rá. Ez meg miről bezsél? - Nem valami Olivia nevezetű bigének kell írnod dalt, hanem Carlynak. - óh, a dal. Lefosom a dalt! Úgy ahogy Carly sem érdekel.
- Eléggé gáz lenne ha a saját húgomnak írnék egy szerelmes dalt. - jegyzem meg bunkón. Mind a hárman tanácstalanul összenéznek.
- He? - pislog nagyokat Harry. - Van egy Olivia nevezetű tesód? - kérdezi. - Honnét szedted elő?
- A Te tesód is. - válaszolom és várom, hogy végre essen le nekik a tantusz.
- Van egy eltitkolt tesónk? - miért Harry az aki kérdez? Homlokon csapom magom és szinte már magamban könyörgöm, hogy valaki más is szólaljon meg Haroldon kívül.
- Nem. - mondom fogcsikorgatva.
- Én már semmit sem értek. - csóválja meg a fejét Louis.
- Oli lány! Az igazi neve Olivia. - magyarázom végül.
- És ebben mi az újdonság? - értetlenkedik Niall. Na várjunk csak, ezek tudták, hogy Oli lány? Na ne már. Tökön szúrom magam ha mindenki tudta rajtam kívül.
- Ti tudtátok? - utálom Őket. Nekem miért nem szóltak? Szólniuk kellett volna.
- Jézusom Liam, mi ebben olyan nagy dolog? - tárja szét a kezeit Louis. - Egy fiúnak mióta van muffja?
- Te láttad Olit pucéran? - fordul felé Harry csodálkozva.
- Mivel nekem kellett cserélnem a pelenkáját mikor kicsi volt. Meg aztán mikor nagyobb lett állandóan nekem hisztizett, hogy segítsek pisilni neki mikor nem volt véce közelében. - forgassa meg a szemeit és kicsit sem úgy néz ki mintha valami nagy dologról mesélne. Én erre miért nem emlékszem? Pedig én vagyok a második legidősebb a családban. Oli pedig utánam született. Emlékeznem kellene ilyen dolgokra mint Louisnak.
- Én erre miért nem emlékszem? - próbálok vissza emlékezni, de nem megy. A gyerekorom eléggé sötét a számomra. Nagyon kevés dologra emlékszem vissza.
- Mert Te pont olyan pisis voltál mint Oli - válaszolja Louis. - Amúgy azt viszont én sem tudtam, hogy Olivia az igazi neve.
- Szemétség, hogy Louis láthatott minket meztelenül. - zsörtölődik Harry. Most komolyan ez a legnagyobb problémája?
- Szóval Liam az volt a hatalmas vészhelyzet, hogy rájöttél arra, hogy Oli lány? - szólal meg Niall.
- Akkor sem akarom elhinni. Ő nem lehet lány! Ő Oli aki úgy verekszik, hogy végig harapdálja az ellenfelét. Hiába vannak mellei, nem hiszem el, hogy valódiak. - vágom be a durcát és levágódom a szőnyegre törökülésbe.
- Könyörgöm mond azt, hogy nem tapiztad meg - Niall hangja könyörgő, de mikor észre veszi az arcomat felnyög. - Mekkora egy paraszt vagy!
- Csak majdnem értem hozzá, jó? - kelek a saját védelmemre.
- Nem, nem jó. Tudod Te, hogy hogyan érezhette magát? Eddig fiúnak tekintetted most meg...- kezd bele Louis, de hirtelen leesik még egy dolog.
- Azt mondod, hogy láttad a khm...micsodáját? - nem akarok csúnyán beszélni a húgomról. Az elég bizonyíték lenne arra, hogy tényleg lány.
- Eszedbe se jusson bele nézni a bugyijába Liam. Oli tényleg lány. - kezd el mutogatni felém Niall. Arcomra ravasz mosoly terül szét. Fantasztikus ötletem támadt. - Liam, ne nézz így! Verd ki a fejedből a hülye dolgokat és ne hozd magad ennél is kényelmetlenebb helyzetbe. - hiába a kérlelő szavak, nem foglalkozok velük. Felállok és elkezdek vissza rohanni Oli szobája felé. Az ajtaja félig nyitva van, amin én gondolkodás nélkül be is megyek, majd olyat látok amit nem lenne szabad.
A csupasz hátát és a fenekét.
- Baszki - csúszik ki a számon és hirtelen azt sem tudom, hogy hova forduljak. Ezt nem akartam látni. Tényleg nem.
- Liam! - hallom meg erélyes hangját.
- Esküszöm nem láttam semmit! - teszem tenyereimet a szemem elé és még el is fordulok. - Tényleg lány vagy. - mondom. Igen tényleg az. Semmi kétség. Tovább léphetek. Minden bizonyítékot megkaptam.
- Még mindig nem tetted túl magad ezen? - fogalmam sincs, hogy mit csinál, de a hangja távolabbról szól. - Ide nézhetsz. - jegyzi meg, én pedig lassan elemelem kezeimet a szemem elől. Egy szál törölközőben pózol előttem. Mindig is ilyen lányos alakja volt? Tuti, csak nekem nem tűnt fel.
- Készülsz valahová?
- Igen, Carlyval bulizni megyünk. - válaszol vigyorogva és elkezdi a haját fésülni. Bulizni mennek? Egy olyan helyre ahol egy csomó részeges pasi fogja körül venni? Én pedig nem leszek mellette, hogy megvédjem.
- Ki engedett el?
- Engedélyt kellett volna kérnem valakitől?
- Igen, méghozzá Tőlem, a bátyádtól! - emelem fel a hangom.
- Na ne nevetess. Eddig sem érdekelt, hogy hova megyek egyedül. Akkor most miért érdekelne? - most már igen is érdekel, ugyanis eddig fiúként tekintettem rá. A lányok hatalmas veszélyben vannak ilyen bulikon. - Ha nem gond, készülődnék. - vigyorodik el és kimegy a szobából. Ennyi? Nem hallotta, hogy mit mondtam? Én nem engedtem el...

|| Chapter 15 : - Lány ||

Heyyy!!! Van egy tippen a rész olvasása közpen...tegyétek be a fiúk Made In The AM albumát és tekerjetek a 9. dalra és hallgassátok végig XD és ha ez megvan gondoljatok arra, hogy a főszereplő neve innen származik ;D 

Liam 

Írj egy szerelmes dalt!
Szóval írjak egy szerelmes dalt. Az oké, hogy dalt tudok írni akár miről. Komolyan. Még részegen is képes vagyok megírni egy teljes értelmes szöveget amiből aztán toplistás dal lesz és mindenki megőrül érte. Na, de itt a hangsúly azon van, hogy szerelmes dalt kell írnom ráadásul egy olyan lánynak akit valljuk be őszintén kicsit sem szeretek. Sőt még csak nem is kedvelek. Velem van a baj. Az egyetemen állítólag én vagyok az egyetlen olyan pasi akinek nem jön be Carly. Hogy miért nem jön be? Fogalmam sincs. Lehet, hogy csak azért nem bírom mivel muszájból kell vele összejönnöm. Egyszerűen képtelen vagyok abba bele törődni, hogy meg kell Őt magamnak szereznem, majd odáig húznom a dolgot, hogy megkérem a kezét és elveszem ami után hivatalosan is hozzáférek az elnöki vagyonhoz. Ő mindehogy meg fog halni. Vagy Ő, vagy pedig én és a tesóim. Halál mindenhogy lesz. És még csak nem is az esküvővel van a bajom. Nem mondok azzal új dolgot, hogy szerintem a családban én vagyok az egyetlen aki a jövőre is gondol. Még szép, hogy esküvőt akarok és a feleségemmel jó sok közös gyereket meg a többi nyálas dolgot. Nagy családot akarok, de nem csonkát. Mindent megadnék a gyerekeimnek. Mindent, és még csak szenvedniük sem kellene. Ők biztos, hogy nem ismernék, hogy mi az a verés. Még ha valami rosszat is csinálnának akkor sem verném meg Őket. Tökéletes jövőt tervezek magamnak. És, hogy ebből a tökéletes életből mi fog megvalósulni? Szerintem semmi. Amíg az apánk birtokol addig, nem tervezhetem a jövőmet. Kitudja, hogy mit hoz a holnap. Ebben a családban soha nem tudni.
A térdemen lévő papírt egy ügyes mozdulattal gyűröm össze és egy határozott mozdulattal dobom a már félig megtelt kukába. A papír a kukában landol a társai mellett. Ha végzek itt, el kell tüntetnem a maradványokat ugyanis véletlenül még a hotel egyik alkalmazottja elkezd kutakodni és megtalálja az a sok hülyeséget amit én a papírra vetettem és világgá kürtöli, hogy az 1D-s fiúk egy washingtoni lakosztályban próbáltak dalt írni az őszi szünet alatt. Nem értem, hogy mi a jó abban, hogy nem maradhatnak a hallgatók a szünetek alatt a kollégiumban.  Inkább mentem volna haza New Yorkba mint, hogy egy lakosztályi szobában legyek bezárva napokra.
Ismét egy papírt fogok meg és bámulom a nagy semmit miközben keményen töröm a buksimat. Cerurzámall a kanapén dobolok és úgy várom, hogy valami ihletet kapjak. Semmi. A percek telnek és minél jobban kezdem unni az agyam. Végül kínomban már a ceruzát rágom amin hamarosan meglátszódnak a fogaim nyomai.
És ez így folytatódik hosszú órákon keresztül. Az agyonfirkált papírok pedig csak gyarapodnak és gyarapodnak. Szinte már engem is betemetnek, de dal még mindig a Holdon. Mit lehetne írni Carlyról? Valami csak van ami tetszik rajta és akkora ihletet ad, hogy dalt tudjak írni róla.
- Hogy haladsz Rómeó? - nyitódik az ajtó és Oli ugrik mellém. Amikor azt mondom, hogy ugrik, akkor tényleg ugrik és olyan erővel, hogy szinte már rám ugrik. Ostoba egy szokása ez. Mármint amikor kanapét lát akkor rögtön hátulról ráugrik és úgy landol ülő helyzetbe. Kiskorától kezdve ezt csinálja.  Őszintén ezt most nem is utálom annyira mint azt, hogy mostanában állandóan Rómeónak hív. Rómeó egy hős szerelmes volt akinek nem kellett hülyét csinálnia magából. De engem most arra kényszerítenek, hogy majmot csináljak magamból. Oda az imidzsem. - Minek használtál el ennyi papírt? - néz végig a hatalmas papír tengeren. - Fúj, szétrágtad a ceruzám is? - mennyi kínja van már megint. Ez mind az Ő hibája.
- Szerinted mit csinálok zsenikém? - mordulok fel és kikapom a ceruzát a kezéből majd lerakom a kanapéra.  - Liam, Carly szereti a verseket. Szóval írj neki valamit. - kezdem el utánozni a hangját. Eléggé rosszul csinálhattam ugyanis arca pár másodperc múlva vörösödni kezd.
- Nem is ilyen a hangom! - mondja felháborodva majd egy ügyes mozdulattal felhúzza a lábát és gyengéden megrúgja az oldalamat. Feljajdulok, de inkább nem szólok mert úgyis verekedés lenne belőle. - Mutasd mit alkottál - kéri az egyik papírt amit én még szerencsére idejében elrántok az ujjai közül. Tuti, hogy nem mutatom meg neki. Végén még kiröhögne, hogy mekkora lúzer vagyok, hogy még egy szerelmes dalt sem tudok normálisan megírni. - Most mit izélsz? - kezd el hisztizni és próbál a papír után nyúlni, de én eltartom tőle úgy, hogy esélye se legyen elérni.
- Nem vagy rá méltó, hogy elolvasd! - öltöm ki rá a nyelvem gyerekesen.
- De az vagyok. Hisz én vagyok Cupidó - vág vissza és testével rám veti magát és addig nyújtózkodik még el nem éri azt a hülye papírt. Elvéreztem! Szégyenmben tenyereim közé temettem az arcom és nem bírtam Oli felé nézni, aki csak megköszörülte a torkát és úgy kezdte el olvasni a papír tartalmát. - Ó, Te gyönyör, szeretem a hajad. Ja, imádom a hajad... - ahogy a versike végéhez ért én kikukucskáltam az ujjaim közül. Nem szólt semmit csak a papírt bámulta úgy mintha keresne még rajta valamit. - Ennyi? - néz rám, mire én aprót bólintok. Így hangosan felolvasva nem is annyira szörnyű. - Szeretem a hajda? Imádom a hajad? - olvassa fel újra és egyszerre egy hangos röhögés tör fel belőle. Olyan nevetés amit eddig még Tőle soha nem hallottam.
Ahogy törökülésben ült mellettem átkarolta a hasát és a hátát a kanapénak döntötte pont úgy ahogy a fejét is miközben nevetett. Annyira nevetett, hogy még a könnyei is kicsordultak. Végül a nevetése mellé egy apró röfögés is párosult. Röfögött nevetés közben! Nem csoda, hogy erre már belőlem is kitört a röhögés és együtt folytattuk tovább. És, hogy min röhögtünk? Gőzöm sincs. Egyszerűen röhögségesnek találtam azt, ahogy Oli nevetés közben röfögött. Most hallottam először Őt ilyet csinálni.
- Te röfögtél nevetés közben? - kapkodom a levegőt és így próbálom csillapítani magam, azonban Oli még mindig képtelen megszólalni a nevetéstől. Komolyan ezt fel kellett volna kameráznom. - Oli, mi történt veled? Ezt miért rejtegetted előlünk? - ha a többiek meghallják összehuggyozzák magukat a nevetéstől. Oli tud röfögni nevetés közben.
- Ez csak úgy jön...ritkán...mikor...nagyon jó...a kedvem és valamit rohadt viccesnek ... találok - a nevetése miatt alig lehet érteni amit mond, de nagyon nehezen sikerül megértenem, amit magyaráz. Szóval ritkán röfög és csak akkor mikor valami nagyon tetszik neki. Hm, ezt most megjegyeztem. Egész életemben mellettem van és még mindig tud valami újat mutatni. Ez mégis, hogy? Na és a többiek mit rejtegetnek magukban?
- Tudom nem mondunk olyat egy pasinak, hogy cuki, de ez most irtó édes volt. - mosolyodom el, de rögtön az arcomra is fagy, ugyanis Oli egy csapásra abba hagyta a nevetést és úgy bámult vissza rám mintha meg akarna ölni. Valami rosszat mondtam? Nem szereti ha valaki cukinak tartja? Basszus, nem akartam Őt ezzel megsérteni. - Oké, akkor nem volt cuki a röfögő nevetésed, csak kérlek ne üss meg! - emelem fel kezeimet magam elé védekezés képpen. Az élet már ígyis szivat, legalább a tesóm ne szivasson már.
Azonban nem akar megüti. - Liam, nem sértésből mondom, de Te komolyan hülye vagy! - áll fel mellőlem a papírt pedig visszadja. Nyoma sincs az előbbi jókedvének. Mit csináltam, hogy hülyének tart? - Őszintén nem csodálom, hogy Carly retadráltnak talál. Tényleg az vagy. Egy retadrált balfasz aki miatt tönkrement az életem. - hogy mi? Tönkre ment az élete? Mi van az életével?
Utána akarok szólni, de már csak azt hallom, hogy rám csukja az ajtót és többé a színét sem látom. Engem eddig még senki nem retadráltozott le! Sőt még csak hülyének sem szokott hívni. Igen, ez most határozottan fájt.
Az elkövetkező pár órában úgy döntöttem, hogy inkább nem megyek ki a szobából. De mikor megszólalt az ajtó csengője és senki nem volt hajlandó ajtót nyitni, kénytelen voltam megszakítani a fontos tevékenységemet, - vagyis abba hagyni az önsajnáltatást.
Fájó végtagokkal indultam meg a bejárati ajtó felé és nyitottam ki, majd találtam magam szembe Carlyval. És most az egyszer nem is foglalkotam vele, hogy ki is áll előttem. Nem érdekelt az, hogy itt van egy újabb lehetőség mikor megszerezhetném magamnak. Nem járt a fülembe apám szavai, hogy hódítsam meg. Egyszerűen csak úgy néztem rá mint egy közömbös csajra. Flörtölnöm kéne vele. Randira hívnom, de egyszerűen rohadtul nem tudom rávenni magam. Pedig tudom, hogy Ő most megint arra számított, hogy elbénázom az egészet. Hogy bókolni kezdek neki. Mégis, hogy bókoljak olyan csajnak aki retadráltnak talál? Már a haja sem tetszik.
Amíg nem volt Carly Oli életében addig a tesóm normális volt és nem sértegetett. Amióta van Carly azóta Olit kicserélték. És nem a jó értelembe. Szóval még jobban utálom, pedig még csak nem is voltam vele randizni. Őszintén ha így folytatom nem is leszek. Oké miről beszélek? Muszáj vele összejönnöm.
- Szia Tündérke. - köszöntöm és egy kedves mosolyt varázsolok az arcomra, pedig semmi kedvem nincs mosolyogni. Jópofizni meg pláne nincs. - Annyira hiányoztam, hogy úgy döntöttél megkeresel csak azért, hogy láss? Ó, de aranyos Tőled. Na gyere ide had öleljelek meg. - ellenkezni nem tud, így el kell viselnie, hogy a lehető legridegebb módon ölelem meg. A csajok bírják a rámenős pasikat. Hupsz, ezek szerint nem is vagyok annyira béna.
- Kezdem azt hinni, hogy Te tényleg nem játszod meg magad. Alapból ilyen bolond vagy. - asszem ezt vehetem bóknak. Az ölelést mégis ő szakítja meg, vagyis tol el magától, de az arca kissé piros.
- Szóval ezek szerint tényleg miattam vagy itt. - húzom ki magam büszkén. Mennyi ennek a valószinűsége? Nulla? Csodák még azért történhetnek.
- Igazából Oliviához jöttem. - válaszolja, mire én meghökkenek. Ki a csoda az a Olivia? Itt semmi féle Oliviának nevezett egyén nem lakik. Vagy talán valamelyik tesóm összejött egy Oliviával, nekem pedig nem szóltak?
- Miféle Oliviához? - kérdezek vissza értetlenül. Lehet, hogy véletlenül rossz ajtón csengetett be. - Itt nincs semmiféle Olivia. - csóválom meg a fejem hevesen.
- Jaj, de butus vagy - paskolja meg az arcom mosolyogva és átlépi a küszöböt, hogy tudjon belépni a lakosztályba. Szóval akkor valaki tényleg becsajozott, és a lány törénetesen Carly barátnője. - Itthon van? - fordul felém egy kissé türelmetlenül.
- Kicsoda? - kezdem elveszíteni a türelmemet.
- Hát Olivia. - mondja, mire én a hajamba vezetem az ujjaimat és megtépem magam gyengéden. Ekkora egy idiótával már rég hozott össze a Sors. Mit nem ért azon, hogy én semmiféle Oliviát nem ismerek?
- Carly figyeltél Te rám az előbb? - kulcsolom össze a kezeimet a mellkasom előtt. - Én semmiféle Oliviát nem ismerek. - mondom felháborodva.
- Eléggé szörnyű, hogy ilyeneket mondasz az egyik legjobb barátodról. - csóválja meg a fejét reménytelenül. Az egyik legjobb barátom? Nekem nincsenek legjobb barátaim. Senkiben nem bízom meg a tesóimon kívül.
Már épp szólásra nyitnám a számat, mikor lépések zaja hallatszik. - Carly! - Oli boldogan köszönti az újdonsült haverját. Kíváncsi lennék, hogy miket művel a kollégiumi szobájukban.
- Olivia. - köszön vissza Carly, én pedig félre nyelek. Pedig semmi nem is volt a számba! De fuldoklom a saját nyálamtól. Tuti, hogy félre hallottam.
Oliviának szólította Olit! Ez, hogy lehetséges? És Oli miért nem szólt neki vissza, hogy lány néven szólította? És mi ez a csajos ölelkezés meg arcra puszi. Mióta hord Oli ilyen szűk nadrágot amiből így kilátszódik a feszes segge? Mi az Isten történt a testvéremmel? Miért lett hirtelen ilyen lányos? Hiszen Ő nem lány! Ő csak Oli.
- Miért szólítod Olit Oliviának? - nézek rá Carlyra. Olira nem bírok ránézni, ugyanis sokkolt a kinézetével, és nem a jó értelembe.
- Tudtommal ez a neve. - vonja meg a vállát egyszerűen Carly. Ha Olivia lenne a neve, akkor arról tudnom kellene. Könyörgöm már csak észre vettem volna ha lenne egy húgom.
De Oli soha nem viselkedett úgy mint egy lány. Csak vékony hangja volt, meg hosszú haja. Ha annyira lány lenne akkor hol vannak a mellei? Miért nem sminkeli magát? Miért nem hord szoknyát? - Miért nézel ki úgy mint aki az űrből pottyant? - pislog nagyokat. - Ennyire sokkolt a tudat, hogy végre lányosan öltözködik? Képzeld ez az én művem. Szokj hozzá, hogy mostmár van egy lány barátod. - szóval akkor ezek szerint Oli mindig is lány volt? De a lány lenne akkor...addig nem hiszem el míg a saját szememmel meg nem győződöm róla.
- Oli fiú, ezt mindenki tudja! - dobbantok egyet erőszakosan a lábammal. - Attól még, hogy buzis ruhákat adsz rá, meg kihúzod a szemét, ugyan úgy pasi marad. - tényleg ki van húzva a szeme. Még a melegek sem szokják annyira kihúzni a szemüket. És a körmeiket sem szokják vörösre kifesteni.
- Úgy utállak Liam. - Oli kis híján elbőgi magát, de mielőtt ez megtörténne sarkon fordul és vissza rohan a szobájába.
- Ezt most jól megcsináltad már megint - néz rám nyersen Carly. Én csináltam meg? Ezek próbálnak hülyének nézni.
- Jobb lesz ha most elmész. - kicsit sem kedvesen nyomom a tenyeremet a hátára majd kezdem el nyomni kifele a lakásból. Éppenhogy csak átlépi a küszöböt én már be is csukom utána az ajtót, és sarkon fordulok majd Oli szobáját veszem célpontba. Kopogás nélkül rontok be. A szobája közepén áll és villámló tekintettel mered rám miközben szemeit törölgeti amin el van kenődve a fekete festék.
- Mit akarsz még? - kérdezi bunkón és el akarna menni mellőlem, de nem engedem.
Meg kell győződnöm róla, hogy Carly igazat e beszél. Hogy tényleg van egy húgom amiről idáig nem is tudtam. Ennyire hülye lennék, hogy nem tudok megkülönböztetni egy fiút a lánytól? Na és a többiek?
Kicsit sem kedvesen lököm le az ágyra majd vetem rá magam. Próbál lelökni magáról, de én sokkal erősebb vagyok tőle. Ahogy kapálózik, úgy használom ki a helyzetet, vagyis egy ügyes mozdulattal felhúzom a felsőjét és meglátom a fekete melltartóját ami tényleg nem zoknival van kitömbe.
- Baszki neked tényleg csöcsöd van! - kerekedik el a pupillám és még az sem érdekel, hogy lekever egy pofont.
Oli lány.
Van egy húgom akit egészen idáig pasinak hittem mivel úgy nézett ki.

|| Chapter 14 : - Béna ||

- Kérdezhetek Tőled valamit? -Carly egy ügyes mozdulattal felpattanik az íróasztalra amin én éppen laptopozok és anyagot gyűjtök az egyik órámra. Több mint egy hét telt el azóta, hogy hivatalosan is egyetemi tanuló vagyok. És, hogy mitörtént ezalatt az idő alatt? Liam esélye Carlynál egyenlő a nullával. Amit csak találkoznak az tuti, hogy káosszal végződik, így szegény lány már inkább a fiú közelébe sem megy. Ami eléggé érdekes, ugyanis miközben Ő nem megy a tesóim közelébe, engem sem enged a közelükbe. Jó ha tudok velük beszélni pár szót. Őszintén megmondva Carlynak nem lettek nagyon a szíve csücskei. Hiába zengek ódákat arról, hogy mennyire jó fejek és milyen király velük lógni, szinte nem is figyel rám. Állítása szerint ideje, hogy más lányok közelében legyek. Ami pedig még ennél is rosszabb az az, hogy szerinte Niall cuki. Niall. Cuki. Valahogy a Szőkeség mindig pont Carly közelébe bukkan fel. Lehet, hogy nem előttem találkoznak, de tudom, hogy együtt voltak, ugyanis a találkozújuk után Carly rendzserint valamilyen édességgel tér vissza. Igen, a lány él - hal az édességért. - Miért engeded, hogy ezek az ' állítólagos' legjobb barátaid ennyire befolyásolják az életedet? - a billentyűzeten megállnak az ujjaim és hatalmas szemekkel bámulok az asztal ülő lányra. Reménykedem benne, hogy csak viccnek szánta ezt a kérdését, de komor arckifejezése nem erről árulkodik.
Érdekes egy kérdés. A tesóim befolyásolnák az életemet? Milyen kérdés ez már. Eleve nem is értem pontosan.
- Mit értesz pontosan azt alatt, hogy ' állítólagos ' legjobb barátaim? - rajzolok két macskakörmöt a levegőbe. A befolyásolják az életemet részt direkt kihagytam a kérdésemből. Mindent szép sorjában. Először is erre az állítólagos barátok dologra szeretnék választ kapni.
- Nem veszed azt észre, hogy Ők csak kényszerből viselnek el Téged? - aucs ez most fájt. Szóval Carlynak ez jött le? Hogy a testvéreim utálnak engem? Ez hülyeség. Tudnám ha nem bírnának. Lehet vannak rossz pillanataink, de melyik testvérpárnak nincsenek? Pont azért vagyunk testvérek, hogy basztassuk egymást. Ilyen egy jó testvéri szeretet.
- Á dehogy. Ők úgy tekintenek rám mintha a testvérük lennék. - intek egyet a kezemmel, majd újra vissza fordulok a laptopom felé. Vagyis vissza fordulnék, ha Ő nem csukná le előttem és tartaná rajta a kezét, hogy még csak esélyem se legyen visszanyitni, hogy tudjam használni.
- Ennyire nem tűnik fel, hogy totál tönkre akarják tenni az életedet? Sőt már félig sikerült is nekik? - meghökkenek, és egyben meg is ijedek a hirtelen kifakadásából. Miért utálja ennyire a testvéreimet? Az oké, hogy Liam totál bénán viselkedik vele, de csak azért mert gőze sincs, hogy hogyan is flörtöljön vele. Louis és Harry pedig szinte alig beszélnek vele, ugyanis nincsenek a közelébe engedve nehogy valami őrültséget csináljanak. Akkor Carly mégis, hogyan tud így beszélni róluk?
Méghogy tönkre akarják tenni az életemet. Mégis mivel? És hogy? Aki tönkre akarná tenni az életemet az szerintem a saját apám amiért olyan dolgokba kényszerít bele amiket valójában nem is akarok megtenni. A fiúk inkább csak próbálnak megvédeni mikor apa bepipul rám ok nélkül. Azonban Carlynak ezket a dolgokat nem mondhatom el. Így végig kell hallgatnom ahogy ócsárolja a testvéreimet. A lényeg az, hogy nyugodtnak kell maradnom és meg kell gondolnom, hogy mit is akarok mondani.
- Őszintén megmondva Carly fogalmam sincs, hogy mi bajod van velük. - tanácstalanul megdörzsölöm a nyakamat, majd végül megigazítom a lófarkamat időhúzás képpen. Carly az összes tevékenységemet hatalmas szemekkel bámulja.
- Miért nem hordod sohasem szét a hajad? - kérdezi majd végig simít a hosszú hajamon. Ezt mikor megérzem rögtön elhúzódom a székkel, hogy esélye sem legyen többször hozzám érnie. Elég volt az mikor először megölelt. Szörnyű volt. Utálom ha valaki hozzám ér, de természetesen erről Ő nem tud. Eléggé furcsa szokás tudom, de sajnos nem vagyok hozzá szokva a kedves gesztusokhoz. Ha meglátom, hogy valaki felemeli a kezét rögtön az ugrik be, hogy meg akar ütni. - Annyira szép hosszú a hajad és annyi féle frizurát lehetne belőle csinálni. - sóhajt fel csillogó tekintettel. Frizurát csinálni az én hajamból? Mi vagyok én, valami modell? Esetleg szépségkirálynő? Jézus.
- Biztos, hogy jól érzed magad? - kérdezem óvatosan, Ő pedig csak bólint. - Az én hajam minden csak nem szép. Gyűlölöm!
- Miért? - kérdez vissza kíváncsian.
- Mert csak. - ez aztán az értelmes válasz. - Annyira hosszú és annyira lá...- Liam szavaival élve lányos, és rohadtul nem illik nekem a hosszú haj ugyanis tökre csajos formám van tőle ami gáz.
- Ki mondta azt, hogy baj ha lányos a hajad? Hisz csaj vagy! Még szép, hogy hosszú és lányos hajad van - forgatja meg a szemeit. Igen ezt Carly mondja aki nem nézett el pasinak. Csak a baj az, hogy a testvéreim nem ezen a véleményen vannak. - Látod erről beszélek. Tuti, hogy a barátaid miatt utálod a hajad is. - most mondjam azt, hogy igen? Hogy miattuk nem hordhatom úgy ahogy én akarom mivel gúnyolnának? Liam már így is piszkál az miatt, hogy ilyen hosszú a hajam.
- Te ezt nem értheted - fújom ki a levegőt mélyen, és felállok az asztaltól, hogy tudjak az ágyamhoz sétálni aminek a végére ülök le. - Én csak rájuk számíthatok! Ha őket is magamra haragítom akkor senkim nem lesz.
- És ez miatt akarsz állandóan megfelelelni nekik? - nyomódik az ágy és szorosan leül mellém. Aprót bólintok és lehajtom a fejem. - Jaj, de butus vagy - karol át fejét pedig a vállamra hajtsa. - Attól még, hogy fontosak a számodra nem kell neked is pontosan úgy viselkedned mint Ők csak azért, hogy megfelelj nekik. - ez van mikor az ember pszichológiát tanul. Mindenkin segíteni akar. - Elhiszed nekem hogyha lányosan viselkednél, akkor is a barátaid maradnának? - közel vagyok hozzá, hogy felugrom mellőle és magára hagyom úgy, hogy vissza sem jövök. Miért jön állandóan ezzel a lányos dumával? Miért fáj neki annyira, hogy úgy viselkedem mint egy srác? Ez vagyok én. Nem tudok rajta változtatni. Na, de nem is akarok? Igen, ez már egy másik kérdés.
- Hidd el ahhoz egy hatalmas csoda kellene, hogy belőlem valaki igazi csajt varázsoljon - nevetek fel kínosan. Ez az egész beszélgetés tök abszurd.  - Azt sem tudom, hogy milyen már igazi lánynak lenni. - ezt most komolyan kimondtam én? Kimondtam azt amin napi szinten gondolkozom. Tényleg imádom a tesóimat, de akkor is miattuk lettem ilyen.
- Ó, Te egy csodálatos lány vagy, csak elő kell hozni belőled. Hogy is mondjam, több lányos viselkedés és kevesebb fiús megnyilvánulás - magyarázza töprengve. - Először is itt van rögtön a neved. Oli. - ízlelgeti kissé undorodva.
- Mi bajod van a nevemmel? - kérdezem felháborodva. Szerintem jó nevem van. Talán az az egy dolog amit imádok az életemben.
- Nem ez a teljes neved, ugye? - vonja fel az egyik szemöldökét. Időhúzás képpen elkezdem a combomat simogatni és az alsó ajkamat harapdálni. Kínos téma. Eddig még soha nem kellett kimondanom hangosan a teljes nevemet. Mindenki Oliként ismer. Kiskoromtól kezdve így hívnak. Azon sem lepődnék meg ha még a tesóim sem tudnák az igazi nevem. Nem, tuti, hogy nem tudják.
Lassan megcsóválom nemlegesen a fejem, majd erőt veszek magamon és a lehető leghalkabban kinyögök egy nevet, vagyos a saját hivatalos nevemet. - Olivia.
- Olivia? - mosolyodik el aprón Carly. Igen, Olivia. Na így viszont már tök gáz a nevem. Pfuj. Szörnyű. Annyira lányos, annyira ízetlen, gyerekes és még sorolhatnám.  - Az igazi neved Olivia, Te pedig engeded, hogy mindenki Olinak szólítson mint egy pasit? Az Olivereket becézgetik Olinak, nem pedig az Oliviákat. - pont azért ragadt rám az Oli mert ez fiúsabb mint az Olivia.
- Eszem ágában sincs Oliviának hívatni magam! Az Oli tökéletesen illik hozzám. - húzom fel az orrom bosszúsan. Már így is a hányinger kerülget, hogy egymás után kétszer ki kellett hangosan mondanom a teljes nevemet.
- Ezt csak azért állítod mert a drága legjobb barátaid ragasztották rád ezt a nevet. - a legjobb barátokat a lehető leggúnyosabb hangon ejti ki. Ennyire utálni valakiket. Közbe kell lépnem, de gyorsan. Először is elő kell kerítenem Liamet, és löketet kell neki adnom. Valahogy össze kell jönniük.
- Ugye tudod Carly, hogy attól még, hogy Te nem akarod, hogy barátkozzak velük, nekem akkor is a legjobb barátaim maradnak? - kérdezem óvatosan. Gyorsan semlegesen megrántja a vállát és elkezdni a plafont bámulni. - Amúgy szerintem egyikőjüknek tetszel. - jegyzem meg vigyorogva.
- Nem érdekelnek...talán Niall, de Ő is eléggé furcsa, szóval. - Niall? Már megint? Miért Niall? Kinyírom.
- Na és mi a helyzet Liammel? - puhatolózok mosolyogva. Istenem add, hogy valami jót mondjon róla.
Válasz helyett mit kapok? Nevetést. Amint meghallotta a kérdésemet hangos nevetésben tört ki. Ez nem hiszem, hogy jó jel. - Liammel? - kérdez vissza és már a hasát fogja a nevetéstől. Szóval kiröhögi a bátyámat. Oké. Szerintem nem fog kelleni olyan sokáig várni a meggyilkolásával, ugyanis szeritem én időnap előtt megölöm ha így fogja folytatni. Az én tesóimat senki nem nevetheti ki! - Akkora beszari srácot még életemben nem láttam - ahogy mondja úgy nevet. Liam beszari? - Szegénykém tényleg próbálkozik, hogy a közelembe férkőzzön, de nem jön össze neki. Azon sem lepődnék meg ha összecsinálja magát akár mikor a közelembe kerül - mély levegő, mély levegő. - Kis bénácska. Fogalmam sincs, hogy hogyan lehet pont Ő egy menő banda tagja. Tuti, hogy szűz, sőt szerintem még csak nem is csókolózott - albumot lehetne nyitni Liam barátnőiről. Sőt előbb veszítette el a szüzességét mint Louis ami nagy szó. Ráadásul az a csaj nyolc évvel volt idősebb tőle. Azonban azzal enyet kell értenem Carlyval, hogy most tényleg eléggé bénán viselkedik. - Most képzeld el ha összejönnék vele, és véletlenül odáig jutnánk, hogy összeházasodunk. Elbőgné magát az oltár előtt, és az egész média azzal lenne tele, hogy az elnök lánya egy retadrált sráchoz akart hozzá menni. - jó, ezt nem bírom tovább hallgatni. Muszáj megváltoztatnom Carly véleményét. Rá kell jönnie, hogy Liam igenis jó srác akivel tényleg minden csaj járni akar.
- Nekem most asszem mennem kell - veszem fel a padlóról a válltáskám és az ajtó felé indulok miközben kicsit sem foglalkozom Carly értetlen pillantásával.
Louis és Liam szobájáig meg sem állok. Ott is csak azért állok meg mivel zárva van az ajtójuk. Kicsit sem kedvesen kopogtatok be és várom, hogy valamelyikőjük nyisson ajtót, ami pár perc múlva meg is történik és Louis-val találom szembe magam.
- Liam? - kérdezem köszönés nélkül.
- Miért mindig rajtam keresed Őt? - kérdezi tetetett sértődéssel. - Akár mikor meglátsz, mindig Liam az akit keresel. Kezdem elnyomva érezni magam. Tudod rohadtul fáj, hogy Őt jobban szereted mint engem. Úgy érzem, hogy velem már nem is törődsz. - kezdi sajnáltatni magát. A lehető legkomolyabb arccal bámulok rá. Most sajnáljam meg? Hatódjak meg? Nem fog összejönni. Mind a négyüket pontosan ugyan úgy szeretem és utálom. Ez van.
- Carly retadráltnak tartja Liamet és inkább Niallel jönne össze. - magyarázom gyorsan türelmetlenül. - Liam pedig kicsit sem erőlteti meg magát, hogy megszerezze magának a csajt. Szóval valahogy össze kell hoznunk Őket, miközben Niallt meg vissza kell fognunk ha nem akarjuk azt, hogy elszúrja az egész akciót. Remélem tudod, hogy mi fog történni akkor ha apa nem tudja megszerezni az elnök vagyonát? - a kérdésem után a mutatóujjamat elhúzom a nyakam előtt. Igen, apa elfogja vágni a torkunkat.
- Beiratkoztam a foci klubba. - dicsekszik jókedvűen. Mindig is tudtam, hogy Lou imád focini csak sohasem tudta igazán űzni mivel apa nem engedte.
- Mi köze van a focinak Niallhez és Liamhez?
- Niall elméletileg imád focizni. Szóval ráveszem, hogy iratkozzon be. És a sok edzés mellett már nem lesz annyi ideje, úgyhogy nem tudja majd állandóan Carlyt követni. - magyarázza.
- Niall követi Carlyt?
- Niall betegesen rajong érte, és nem is akarja visszafogni magát. - most már tuti, hogy elkapom és bezárom valahova addig, míg Liam el nem végzi a munkát. - De én mentem, ugyanis edzésem lesz - paskolja meg az arcom. - Amúgy Liam alszik. - nyitja ki az ajtót és rögtön meg is látom a bátyámat a párnák között.
Elbúcsúzom Louistól és belépek a szobába az ajtót pedig gondosan visszacsukom. Próbálok nem foglalkozni a hatalmas rendetlenséggel, csak azzal foglalkozom, hogy épségben eljussak Liam ágyáig.
- Liam! - szólítom meg. Válaszadás képpen csak egy morgást kapok. Nincs idegzetem ébresztgetni Őt, így egy ügyes mozdulattal elkapom a fülét majd kicsit sem kedvesen szorítom meg és kezdem el felfele húzni. Természetesen rögtön felébred.
- Te teljesen megőrültél? - szabad kezével próbál elnyömni, de nem jön össze neki. - Letéped a fülemet!
- Most gondolj bele, hogy az hogy fog fájni ha apa megtudja, hogy helyetted Niall jött össze az elnök lányával, Te pedig elvéreztél és nem szerezted meg a pénzt ami miatt majmot kell magunkból csinálni! - és elengedem a fülét Ő pedig visszaesik az ágyra.
- A csaj utál engem! - mondja határozottan.
- Mert nyomi vagy. - vágok vissza. - Miért vagy zavarban előtte? Utálja ha valaki zavarban van előtte.
- Talán azért mert még soha nem kellett csajoznom - kezdi el maszírozni a fülét. És már megint itt tartunk. Tudom, hogy soha nem kellett csajozni. - A lányok amit meglátnak rögtön húzzák is le a bugyijukat. - teszi hozzá egy önelégült vigyor kíséretében. - Ráadásul Ő még az elnök lánya is. Most gondolj bele, hogy mi lenne akkor ha összetörném a szívét. Az apja élve eltemetne.
- Soha ne emlegesd előtte, hogy ki is Ő valójában. Nem szereti ha valaki csak azért van a közelében mert Ő az elnök lánya.
- Ebben mi a ciki? Én büszke lennék rá.
- Carly nem szereti és kész - ülök le az ágyra. - Imádja a rózsákat.
- És? - amikor meghallom a kérdését fejbe csapom, Liam pedig feljajdul. - Ó, adjak neki rózsát? - mekkora zseni.
- Szereti a verseket is.
- Bocsi, de nem szeretem Őt annyira, hogy írjak hozzá valamit.
- Pedig muszáj lesz. Méghozzá egy dalt fogsz hozzá írni, amit majd eljátszol neki az őszi szünet alatt mikor haza megy. Szerenádot fogsz adni neki a szobája ablaka előtt. - egy Rómeó veszett el bennem.
- Kizárt dolog. Nem csinálok bolondok magamból. - ellenkezik.
- Hidd el, ennél nagyobb bolondot már nem fogsz tudni csinálni magadból. - nevetek fel, Ő pedig felháborodva játékosan meglöki a vállam. Első lépésnek ez a tervem nem is olyan rossz...

|| Chapter 13 :-Béna helyzet ||

Heyy!! Mivel elég sok komit kaptam, és mivel az előző rész egy kicsit rövid volt úgy gondoltam, hogy ma fel is teszem a friss részt :DDD Ki örül? Talán aki nagyon örül az még nyomot is fog hagyni maga után, én pedig még a héten teszek fel friss részt ;D hmm, mit szóltok hozzá? tudjátok engem a sok komival nagyon könnyen meg lehet venni és akkor írok mint az állat xD szóval komizniiiii

- Arra gondoltam, hogy talán megismerkedhetnél a tes...haverjaimmal - egy átbeszélgetett éjszaka és délután után úgy gondoltam, hogy ideje lenne megemlítenem a tesóimat, ha azoknak már eszükben sincs ide tolni a pofájukat. Pedig elméletileg Liamnek már rég azzal kellene elfoglalnia magát, hogy Carlyval flörtöl. És Ő mit csinál? Fogalmam sincs, Amióta megkaptuk a szobákat még csak a színét sem láttam, úgy ahogy a másik három majomnak sem. Kezedem úgy érezni, hogy ezt direkt csinálták mivel tudják, hogy mennyire nem akartam az elnöki lánnyal egy szobába kerülni. Csak történetesen elszámították magukat. Helyesbítek saját magamat számoltam el. Igen, ugyanis nem számítottam azzal, hogy Carly majd ennyire jó fej lesz. Mondanom sem kell, hogy engem rögtön meggyőzött azzal mikor a barátnőjének nevezett. Értitek, rögtön lánynak nézett! Ilyen dolog már nagyon rég történt velem és tök klassz érzés, hogy valaki végre nem srácnak néz. Mellesleg nem csak ezért lopta magát a szívemben. Minden állításom hazugság volt róla. Kicsit sincs elszállva magától. Egy csomót lehet vele beszélgetni és szívesen meghallgat. Jó lenne neki kiönteni úgy isten igazából a szívem. De nem tehetem. Ha elmondanám neki a bajaimat akkor az igazat is megtudná a családról. Tuti, hogy nem akarna barátkozni velem többet ha rájönne arra, hogy egy bűnöző vagyok. Erről ennyit. Csak a játék kedvéért vagyunk úgymond barátnők. Valójában soha nem lennénk azok ugyanis nem akarna velem barátkozni. Ez csak egy feladat a sok közül. Az én feladatom pedig az, hogy Liam közelébe nyomjam, nem pedig az, hogy életreszóló barátságot kössek vele. - Szerintem jól kijönnél velük és még több barátod lehetne akiket nem érdekel, hogy ki az apád. - az éjszaka alatt szinte mindig oda jutottunk, hogy mennyire nem szereti azt, hogy az emberek csak az apja miatt kedvesek vele. Ha nem lenne az apja akkor Rá senki nem lenne kíváncsi. Ezért most elhatározta azt, hogy csak olyan emberekkel köt barátságot akiket nem érdekel, hogy Ő az elnök lánya. Azonban ilyen embereket rettentő nehéz találni.
- Kik ezek a rejtélyes haverjaid? - fordul el a tükörtől majd kérdően pislog rám. Úgy negyed órája pontosan ugyan abban a pózban állt a tükör előtt, miközben az arcát simogatta ami szinte ugyan úgy néz ki mint mikor a tükör előtt állt. Ez, hogy lehet?
Azonban a kérdésére nem tudok válaszolni mivel azzal vagyok elfoglalva, hogy az arcát bámulom. - Miért álltál olyan sokáig a tükör előtt, ha az arcod pontosan úgy néz ki mint mikor oda álltál? - ráncolom össze a homlokomat kérdően. Nem vagyok a sminkelés szakértője. Sőt, életemben most láttam valakit sminkelni ilyen közelről. - Amúgy a kérdésedre a válasz, négy srác akik néha napján idióták, de képtelenség őket nem szeretni. - mosolyodom el ahogy a tesóimra gondolok. Jobb ha már előre felkészítem Carlyt mielőtt a fiúk közelébe engedem. Soha nem tudni, hogy mit forgatnak a fejükben.
Carly leül az ágyára, majd elkezd engem bámulni. Kellemetlenül kezdem el érezni magam, ugyanis a pillantása megrémít. Lehet, hogy nem tetszik neki az amit a fiúkról mondtam? Talán túl durván fogalmaztam és most megrémítettem.
- Azt mondod, hogy csak fiú barátaid vannak? - kérdezi töprengve mire én aprót bólintok. - Rajtuk kívül soha nem is voltak más barátaid? Vagyis lány barátnőid? - nemlegesen megcsóválom a fejem. Mi ebben olyan különös? - Ó, ez akkor választ ad minden kérdésemre. - mosolyodik el majd ismét feláll és visszasétál a tükörhöz és engem is magával húz.
- Ugye tudod, hogy fogalmam sincs, hogy miről beszélsz?
- Menjünk a barátaidhoz - mondja határozottan. Ilyen hirtelen látni akarja Őket? Eddig úgy tűnt, hogy nem is akar oda menni. Most meg, menni akar? Furcsa egy lány. Furcsább mint én vagyok. Persze szó nélkül hagyom az egészet. Intek a fejemmel, hogy kövessen és elindulunk Liam és Louis szobája felé.
Kicsit sem vagyok meglepődve, hogy mikor arra a folyosóra érünk ahol a szoba található, az ajtó mögül hatalmas kiabálás szűrődik ki. Én nem vagyok rajta meglepődve ugyanis Liam már tegnap vázolta a helyzetet. Nem csalódtam Louisba. Mégis reménykedem benne, hogy mikor kopogás nélkül benyitok, abbahagyják a verekedést. Azonban tévednem kell.
Liam Louis hátán van miközben a fiú nyakát szorítja aki azon vagy, hogy tudja lelökni magáról öccsét. Őszintén ez, hogy sikerült Liamnek? És, hogy bírja el Louis Liamet ilyen hosszú ideig? Már nem azért, de Liam sokkal erősebb mint Louis. Louis olyan kis apró, mégis Ő az aki egy szempillantás alatt veri agyon Liamet. Érdekes.
A küszöbön állok meg majd szemforgatva lépek be a szobába, de a két majom még ezt sem vette észre. Továbbra is csak ordibálnak. Carly mellém áll és szörnyülködve húzza el a száját. Úgy néz ki mint aki még soha nem láttott embereket verekedni. Szegény. Szörnyű élmény lehet ilyet végig nézni. Neki szörnyű, nekem vicces. Szét sem szedném a bátyáimat ha Carly nem lenne velem. De velem van, sajnos. Így nem nézhetem azt vigyorogva ahogy Louisék kinyírják egymást. Szemétség.
- Khmm! - köszörülöm meg a torkom és a biztonság kedvéért még tapsolok is, hogy tényleg meghallják azt, hogy nincsenek már egyedül. Liam rögtön hátra pillant és abbahagyja a kapálódást amit Louis kihasznál és egy adott pillanatban lelöki magáról öccsét. Liam nem számít rá így a padlóra kerül pontosan Carly elé. - Befejeztétek? Vagy talán még jobban meg akarjátok ilyeszteni ezt a szegény lányt? - karolok bele Carlyba. Louis elismerően bólogat és elmosolyodva int egyet. Liam pedig...nos Ő csak bámulja a lányt egészen addig míg lábammal megnem bököm a testét, hogy csináljon már valamit. Csakis Liam miatt vagyunk most itt. Ezt a lépést neki kellett volna megtennie, vagyis Liamnek kellett volna Carly után jönnie.
- Most találkozunk először, de én máris a lábaid előtt heverek. - szólal meg Liam, de aztán rájön, hogy kimondva ez az egész nem is hangzott olyan jól. Ha ezt most flörtölésnek szánta akkor eléggé béna volt. Ettől Carly tuti, hogy nem fog a karjai közé zuhanni. Sőt ahogy az arckifejezését elnézem inkább messzire menekülne innen.
- Megütötted magad? - kérdezi aggódva a lány.
- Te ütötted meg a szívemet a szépségeddel. - ezt nem hiszem el. Tényleg nem hallja magát? Liam ez tök gáz! Legszívesebben felpofoznám, hogy hagyja ezt most abba. Ez a viselkedése túl sok.
- Biztos, hogy jól érzed magad? - Carly pedig akkor ezek szerint azt hiszi, hogy a fiú megütötte a fejét mikor elesett. Még jó, ugyanis ha tudná, hogy Liam teljes mértékben komolyan gondolta a megjegyéseit, akkor szerintem simán elbőgné magát. Ha nem ismerném Liamet, azt hinném, hogy életében most flörtölt először lánnyal. De természetesen ez lehetetlen, hisz egy csomó barátnője volt akiket személyesen ismertem.
- Szerintem pedig nagyon is megütötte a fejét a padlóba - szólok közbe kellemetlenül.
- Nem ütötte Ő meg semmiét. Alapjába véve is ilyen idióta, csak most még zavarban is van szóval ezért viselkedik ilyen hülyén. - és mielőtt Liam bármit tudna mondani, Louis lehajol és a pólójánál fogva húzza fel öccsét a padlóról, akinek az arca annyira vörös mint a paradicsom. Oké ez már nekem is kínos. - Amúgy én Louis vagyok. Louis Tomlinson - nyújtsa a lány felé a kezét, aki kissé bátortalanul, de elfogadja és be akarna mutatkozni, ám Lou felemeli a kezét és ezzel belé fojtsa a szót a lányba. - Hagyd a bemutatkozást ugyanis tudom, hogy ki vagy, Carly.
- Ó. - most Carlyon a sor, hogy zavarba jöjjön.
- Én pedig Liam vagyok - túr a hajába. Carly bólint és semmi mást nem csinál. Még csak rá sem néz a fiúra. Most azért nem néz rá mert zavarba jött Tőle, vagy pedig azért nem néz rá mert máris elege van a fiúból? - Bocs az előbbi kis incidensért, de szerintem tényleg beverhettem a fejem, szóval remélem nem vettél komolyan és kezdhetjük előről a dolgot - hadarja el egy szuszra a mondandóját, Carly pedig tátott szájjal figyel és próbálja megérteni amit a bátyám mondani akar. Tuti, hogy nem sikerült neki. Liam beszédjéhez napok kellenek még valaki megérti mikor hadar. - Amúgy tényleg szép a...hajad. - bókol. Szép a haja? Ha az ajtó nem nyitódott volna ki ismét, és Harry meg Niall nem jelent volna meg a szobában akkor tuti, hogy rávetettem volna magam Liamre amiért ekkora fasz.  Nem csoda, hogy Carly kezd félni tőle. Én is félnék a helyében. Tényleg úgy viselkedik mint egy nemnormális akinek kihagy az agya.
- Hát itt van a szexi kis cicuskaaaa - kiált fel Harry vigyorogva és széttárja a kezeit majd elindul Carly felé. Tudom mi a terve. Meg akarja Őt ölelni majd megpuszilni és véletlenül valahogy az ajkára nyomni egy csókot. Na ezt most tuti, hogy nem fogja megcsinálni. Így ahogy megindul Carly felé, én egy tökéletes pillanatban kinyújtom a lábam amit Harold nem vesz észre és megakad benne majd arcal a padlóra esik. Nagy nehezen sikerül rám néznie mire én ártatlanul vállat vonok. Feláll, de eszébe sincs többé Carly felé fordulni. Szerencsére.
- Szeretnék elnézést kérni a barátaim modara miatt. Tudod gőzük sincs róla, hogy hogyanis kell egy iskolában viselkedni - kezd el magyarázkodni Niall. Na már csak Ő kellett ide. - Niall vagyok. - nyújtsa a kezét, majd mikor Carly oda nyújtsa megpuszilja a kézfejét és ezután hosszú másodpercekig szorítják egymás kezét és bámulják egymást. Félreérthető jelenet, és erre Carly is rájön ugyanis hirtelen elengedi a szőkeség kezét.
- A kedvenc chipsem van a kezedben. - szólal meg vékonyka hangon Carly és Niall kezére bök amiben tényleg egy chipszes zacskó található. Nem meglepő.
- Tényleg? - kérdez vissza Niall és felemeli a zacskót, hogy jobban látható legyen. - Ezt a véletlent. Nekem is ez a kedvencem. - ennél átlátszóbb dumát már rég hallottam. Milyen különleges, hogy pont ugyan az a chips volt nála amit Carly szeret. Az még érdekesebb, hogy Niall is ezt imádja. Különös, ugyanis soha nem tudtam, hogy Niallnek van valami kedvenc kajája, ő minden evő, mindent imád. Nem lepődnék meg rajta, ha Niall kinyomozta volna azt is, hogy Carlynak mik a kedvenc kajái. Miért van olyan érzésem, hogy Niall tervez valamit?
- Te vagy az egyetlen aki ezt mondja. Akiket ismerek mind utálják. - lelkendezik Carly.
- Bele sem merek gondolni, hogy miféle emberekkel vagy Te körülvéve. Ezt a chipszet lehetetlenség nem szeretni. - magyarázza tovább Niall, Carly pedig szó szerint issza a szavait.
- Csupa olyan egyénnel akik nem értenek meg. - sóhajt fel Carly.
- Átérzem a helyzeted. - simogatja meg a vállát Niall. Remélem csak a szemeim kápráznak és Carly nem pirult el valójában. Ó, de mégis. És erre Ő is rájön mivel zavartan a füle mögé tűr egy tincset.
- Mennem kell. Találkozóm van Jamesel. - néz rám Carly.
- James? - a kérdés egyszerre zendül fel Niall és Liam szájából. Én is kíváncsi lennék, hogy ki az a James.
- Ő az igazgatónő unokája és egyben a diáktanács elnöke. Sokat fogtok vele találkozni, ugyanis próbál jó viszont ápolni a diákokkal, meg aztán Ő az egyetlen aki egyenruhát visel. - magyarázza mosolyogva Carly. Oh szóval ez az a James aki beszólt Liamnek tegnap. Ahogy elnézem a lány szinte rajong érte.
Azonban a kis meséje után senki nem szól semmit, így elköszön és elmegy, mi pedig öten maradunk.

- Niall Te mi a faszt csinálsz? - az ajtó éppenhogy csak becsukódott a lány után Liam máris rögtön Niallt vette elő aki az egyik ágy szélén ült és csendben lakmározott magának. Boldog volt ami nem jó. Carlyval szemmel láthatóan megtalálták a közös hangot. De hát Liamnek kellene Niall helyében lennie.
- Miért? - kérdezi ártatlanul Niall.
- Flörtöltél Carlyval! - válaszolja Liam idegesen. Ha engem kérdeztek az a legnagyobb baja, hogy nem tud bele törődni abba, hogy Carly figyelmen kívül hagyta a bókjait. Liam ma rendesen elvérzett.
- Én csak beszélgettem vele - kéri ki magának Niall. - Nem tehetek arról, hogy bejövünk egymásnak.
- De Te nem jöhetsz be neki! Nekem kell bejönni Neki. - dobbant egyet a lábával Liam.
- Ha így folytatod Te soha nem fogod tudni magad szédíteni ugyanis messziről ki fog kerülni a sok bénázásod miatt - szólok közbe és ahogy beszélek úgy közben elkezdem nézegetni a körmeimet. - Szép a haja? Most őszintén Liam, ez honnan jött? - kérdezem értetlenül és végre ránézek.
- Fogalmam sincs - válaszolja egyszerűen. - Tudod Oli, soha nem kellett flörtölnöm egy lánnyal sem. Álltalában a csajok futkosnak utánam, és nem én utánuk. Így gőzöm sincs, hogy mit kell csinálnom most. - ezt ha nem mondja esküszöm hülyén halok meg. Amatőr.
- Louis? - fordulok legidősebb bátyám felé. - Esetleg valami jó csajozási tipp? - vicces, hogy ennyi fiú és életükben nem csajoztak még rendesen. Hülye hírnév. Mindent megkapnak harcolás nélkül.
- Én csak megdugom Őket, utána búcsút intek. - mondja egyhangúan. Valahogy nem számítottam Tőle másra.
- Harry? - nézek rá legkisebb öcsémre.
- A csajok imádják az érzélgős fiúkat. Minél nyálasabbak annál jobban bele élveznek a bugyiukba. - ez nem is annyira rossz ötlet Harrytől. Sőt szinte zseniális. Már csak az a kérdés, hogy mit ért a nyálas pasik alatt.
- Nincs mese, holnap délelőtt végig kell nézned egy csomó tini filmet. Majd onnan merítünk valami ihletet - veregetem meg Liam hátát biztatóan. Ennél jobb ötletem nincs. - Te pedig - nézek Niall közé. - Maradj távol Carlytól és inkább Liamnek segíts, ugyanis ha még mindig nem esett volna le ez egy feladat amit teljesítenünk kell ha nem akarjuk azt, hogy apa megöljön bennünket amiért elszúrtuk. - hangom éles és kicsit sem érdekel ha összetörik a szíve. Niall ezzel a viselkedésével az egész akciót képes lenne elszúrni, ezt pedig nem engedhetem...

|| Chapter 12 : - 222 - es szoba ||

Ehh, tudom nem lett valami hosszú rész, de ígérem jövő hét elején kapjátok is a frisset ;D azért mostanában nem kell olyan sokat várni a fejezetekre (lol) szóval örülnék neki ha nem csak két ember komizna :3 szóóóval egy kis aktivitást ha kérhetnék :DDDD 

Az apámtól kapott papírt szorongatom a kezembe amire pontosan le van írva minden adat. A kollégium folyosóin járkálok és minden egyes ajtó előtt megállok és számokat meg a neveket bámulom. A többieket már rég elveszítettem így teljesen magamra vagyok utalva. Olvasni és nézelődni rohadt nehéz egyszerre, ráadásul az egész épület olyan mint egy labiriuntus, és még ott vannak a diákok is akik a fél folyosót elállják, mivel mindenki az újoncokat bámulja. Szerencsére én valahogy eltűnök közöttük amit kifejezetten nem is bánok. A tömeg valahogy nem szeret engem, és én sem a tömeget. Lassacskán haladok a folyosókon és közben próbálok ügyelni arra, hogy nehogy véletlenül valakinek neki menjek. Nem szeretném felhívni magamra a figyelmet.
Ismét egy kanyar következik és egy ajtó ami előtt lassítok. Először a papírra nézek amit apám adott és amin a szoba szám szerepel vagyis a 222-es, majd az ajtóra amire arany számokkal van pontosan ugyan ez a szám bele vésve.
Kezem már a kilincsen van mikor hátulról valaki meglöki a vállam és Liammel találom szembe magam. - Végre, megvan a szobám. - sóhajt fel és próbálná ellökni a kezem a kilincsről, de én inkább erőssebben szorítom. Mit beszél ez? Milyen szobája van meg? Ez az én szobám! Harryt röhögte ki, hogy nem tud számolni, de szerintem Liam meg olvasni nem tud.
- Liam Te komolyan ennyire vak vagy? - esküszöm tényleg fel kellene keresnie egy szemorvost, mert nem lát jól. Megforgatom a szemeimet, majd az ajtón lévő táblára bököm ahol az én nevem szerepel. - Gondolom nem téged hívnak Oli Scottnak. - ekkora idiótát.
- Itt az áll, hogy a 222-es szoba az enyém, vagyis pont az ami Carlyé is - nézi a papírt amit apa adott neki. Én is rápillantok a nyomtatott betűkre és tényleg az áll benne. De ha Övé a 222-es szoba akkor miért az én nevem szerepel az ajtón lévő táblán, Carly Simsoné felett?
Carly Simson neve van az én nevem felett? Oké itt tuti, hogy valami hatalmas tévedés van. Engem nem tehettek egy csajjal szobába! Ráadásul nem pont vele. Apánk terve szerint nekem csendben meg kell húznom magam, és csak a csaj barátjának kell tetetnem magam aki néha napján szól pár jó szót Liamről. Igazából még csak Carly közelébe sem mehetnék és, hogy őszinte legyek nem is akarok. Nem jövök ki valami jól a lányokkal. Egyszerűen képtelen vagyok lányosan viselkedni. Még csak témám sem lenne vele.
- Szerintem itt valami tévedés történt - mondom komoran töprengve. Nem hiszem, hogy ez apa műve lenne. Nem nekem kell felszednem Carlyt hanem Liamnek. Ezért is kell egy szobába lenniük, hogy egy csomó időt tölthessenek együtt. - Én nem leszek egy csajjal szobán. - csóválom a fejem hevesen. Ki van csukva. Képtelen lennék a csajos dumáit hallgatni, vagy együtt járkálni klotyóra mint ahogy a lányok viselkednek. Sőt még attól is rosszul lennék ha azt kellene néznem ahogy naponta ötszázszor öltözködik át meg sminkeli ki magát.
- Megkeressük a kollégium vezetőségét és majd Ők eligazítnak. - mondja a legészszerűbb magyarázatot. Miért mindig velem történik valami? Miért mindig én szívom meg. Unom már, hogy állandóan nekem kell játszanom a bajba jutott kislányt.
A cuccainkat a folyosón hagyjuk és úgy indulunk meg valamerre. Az igazgatóság irodája a földszinten található amit könnyen megtalálunk ugyanis hála Liam népszerűségének a lányok rögtön a segítségére sietnek. Ennyi buta liba egy helyen. Mert aztán tuti biztos, hogy egy ilyen aprócska kis segítség miatt Liam majd megdugja őket. Agyatlan picsák. Hogy lehet így viselkedni lány létükre? Vagy itt mindenkinek ekkora fasz hiánya van? Vagy csak a tesóim váltsák ki belőlük ezt a viselkedést? Igen, mert nagyon menő egy énekessel dugni.
Ennél már csak az a jobb, hogy az igazgatóság irodája előtt álló diákok rögtön utat engednek mikor meglátnak minket. Liam csak hálákodik én pedig szorosan mögötte haladok és szinte elveszek. Én is ilyen népszerűségnek örvendenék ha apa engem is betett volna a One Directionbe.

- Új diákok és rögtön panaszt jönnek tenni - az idős hölgy aki az igazgató székben foglal helyet kicsit sem örül annak, hogy minket lát. És nem is akarja leplezni a nemtetszését, ami furcsa. Pont azért kellene kedvesnek lennie velünk mert újak vagyunk. Itt senkit nem érdekel a diák véleménye? Szóval mindent el kell tűrnünk szólás nélkül? Na azt leshetik. - Igazgatói pályafutásom során még nem találkoztam ilyen helyzettel. Voltak panaszok nem is egyszer, de soha nem rögtön pár órás ittartózkodás után. - hörtyen fel és szemüvegét a feje búbjára nyomja pontosan a madárfészekhez hasonlító kontya elé.  Talán azért nem volt még ilyen panasz helyzet pár órás ittartózkodás után mivel eddig még senkinek nem rontották el a szobáját.
- Most sem lenne panaszra okunk ha ne nem basz...rontották volna el a szobabeosztásokat. - válaszolok csípősen illedelmesen. Hallotátok ez? Nem beszéltem csúnyán, hála Liamnek aki óvatosan megbökött mikor meghallotta, hogy a 'b' betűs szót készülök kimondani. Ez mégis csak egy egyetem kollégiuma, szóval nem beszélhetek csúnyán az igazgatónővel. Aha, minden szép és jó, csak történetesen én nem önmagam miatt vagyok itt. Soha nem vennének fel egyetemre ha magamat kellene adnom és nem hamis papírokkal meg adatokkal futkároznék.
- Kikérem magamnak és a kollégium vezetőinek, hogy mi soha nem rontuk el semmit! - csap az asztalra felháborodva mire én egy kissé megugrom. Milyen kis heves nyanya. Velem azt nem vetetik be, hogy soha semmit nem rontanak el. Elhiszem, hogy egy elit iskoláról beszélünk meg minden, de azért Ők sem tökéletesek mindenben.
- Akár mennyire is rossz ezt mondanom, sajnos most elrontottak valamit - szólal meg csendesen Liam. Ezt a nyálas szövegelést. - Véletlenül a tes...akarom mondani ezt a személyt is pontosan abba a szobába osztották be ahova engem. És ez így nem jó ugyanis nekem kell Carly Simsonnal lennem egy szobában. - majdnem azt mondta rám, hogy a tesója. Majdnem elszólta magát. Gyerünk Oli ne röhögd pofán a tökéletes Liamet aki mindenre oda figyel. Hogy állt volna a nyanya szája ha a tesójának mondott volna. Ode lett volna az akció.
Az igazgató nő visszanyomja a szemüvegét a helyére és a számítógépjében kezd el matatni. Alig telik el pár másodperc ismét ránk emeli tekintetét. - Úgy látom, hogy nincs semmiféle tévedés a szobabeosztásban - mondja nyersen. Nincs tévedés? De van tévedés. Nem nekem kell Carylval lennem egy szobában. Ez így rohadtul nem jó.
- Most mondtam, hogy nem engem osztottak be Carlyval egy szobába, amikor én úgy tudom, hogy direkt el volt intézve. - Liam hangja már kicsit sem nyugodt. Mit fog kapni apától ha megtudja, hogy rögtön az első feladatok elszúrta.
- Fiacskám tudhatná, hogy egy kollégiumban nem teszünk két ellenkező nemet egy szobába! - hoppá, akkor most mivan azzal a dumával amit Niall lenyomott mikor megérkeztünk, hogy itt nem számít az ha egy csaj meg egy pasi egy szobában vannak mivel ez egy egyetemi kollégium?
- De akkor hol az én szobám? - kérdezi lesápadva Liam.
- Ugye most csak szivatnak? Én nem akarok azzal a lánnyal lenni egy szobában! - dobbantok egyet a lábammal.
- A maga szobája a 222-es - bök felém. - Mr. Payne a maga szobája pedig a 199-es, ahol is Louis Tomlinsonnal fog közösködni. - akaratom ellenére is felhorkantok mikor meglátom Liam falfahér arcát. Ő és Louis egy szobában? Még bele gondolni sem merek, hogy mit fognak ezek ketten ott leművelni. - És ha most megbocsájtanak, más dolgom is van mint a maguk figyelmetlenségével foglalkozni. - és azzal székjével együtt elfordul majd az ablakon kezd el kibámulni.
Gyorsan megfordulok és elindulok az ajtó felé és most Liam az aki szorosan utánam rohan. Az ajtó be sem csukódik és rögtön fájdalmasan felnyögök és az igazagtóság irodájának az ajta melletti lévő falba kezdem el verni a fejem, miközben Liam meg leül a padlóra. Én és Carly? Az elnök csemetéje? Hát mi ez már? Maga a katasztrófa.
- Tudod mi lesz ha nekem Louisval kell közösködnöm hónapogik? - emeli fel rám a fejét. - Először a hajam fog rejtéjes módon eltűnni. Majd az ujjaim. Végül nem lesz kezem, majd lábam. Utána pedig teljesen megszűnök létezni. - a térdére dönti a fejét. - A temetésemen kérlek Te mond a búcsúbeszédet. Ne felejtsd el elmondani azt, hogy mennyire jóképű voltam és izmos. - ez hülye. Louisval közösködni tényleg katasztrófa, de inkább Őt választám Carly helyett.
- Inkább Louis mint Carly. - válaszolom és elemelem a fejem a faltól.
- Én és Louis egy szobában az olyan mintha Te meg én egy szobába lennénk zárva egy napra...reggelre tele lennék harapásnyomokkal. - elmosolyodom. Imádom Őt harapdálni. Mindig ha összeverekedünk akkor én agyonharapdálom, ugyanis tudom, hogy rühelli és nagyon fáj neki. Nem egyszer sírt már mikor megharaptam. Sőt ha jól tudom, valahol a testén még ott virít a harapásnyomom is.
- De hát Louis nem is szokott Téged megharapni. Szóval nem kell ilyentől tartanod. - veregetem meg a fejét.
- Igazad van, harapni nem szokott csak agyonverni ok nélkül - rántja meg a vállát. - Unatkozik? Verjük meg Liamet. Rossz kedve van? Verjük meg Liamet. Vége lett a kedvenc sorozatának? Verjük meg Liamet. - és ez tényleg igaz. Louis mindig Liamen vezet le mindent. Akkor is megveri ha nincs rá oka. Élvezi mikor agyonverheti az öccsét.
- Nem ülünk a folyosó padlóján. Tiltja a szabályzat. - egy srác szól rá Liamre miközben elhalad mellettünk. Elég volt csak egy pillantást rávetnem rögtön leesett, hogy tuti valami diáktanács elnök lehet. Az öltönye erről árulkodott és a testtartása is.  Kiváncsi lennék erre a szabályzatra. Szóval nem ülhetünk a folyosó padlóján. Miért nem? Mi ebben akkora bűncselekmény? Talán véletlenül valaki eleshet így bennünk, vagy mi?
- Ez egy kollégium vagy valami kibaszott börtön? - meglepetten bámulok Liamre aki kicsit sem zavartatja magát, hogy beszólt egy olyan személynek akit még csak nem is ismer. - Mert az aztán ám rohadt nagy szabály sértés ha valaki a padlón ül. Hűha, jelents fel és csukass börtönbe.
- Igen jelenteni is fogom az igazgató tanácsnak és gondoskodom róla, hogy kapj valami büntető munkát. Mondjuk a konyhán - a srác még csak arra sem hajlandó, hogy hátra forduljon. Csak a léptein lassít, de hangját így is tisztán lehet hallani. - És ott miközben mosogatni fogsz énekelhetsz a piszkos edényeknek meg kanalaknak. - Liam hirtelen feláll és a fiú után akar menni, de sikerül idejében visszahúznom, így végig nézheti azt ahogy a srác nevetve tovább megy. - Kinyírom ezt a kis köcsögöt.
- Dehogy nyírod. - mondom unottan.
- A faszom tele van ezzel az egész helyzettel pedig az akció még el sem kezdődött úgy igazán. - és mielőtt bármit tudnék szólni magamra hagy. Hát köszi, ne is kérdezd meg, hogy esetleg nem e akarok veled menni. Bunkó.
Magamban morogva indulok vissza a 222-es szoba felé. Liam cuccai már eltűntek az enyémek mellől. Nagy nehézségek árán sikerül az összes bőröndömet megfognom, majd izgatottan nyomom le a kilincset és nyitom ki az ajtót. Fehér szoba, két faágy, íróasztal, két szekrény. Mintha egy kórházban lennék. Nem is, inkább mint egy elmegyógyintézetben. Szörnyen rideg és kicsit sem otthonos. A két ágy a falnak van nyomva egymással szembe. Az asztal az ablak előtt van, ami már most tele van rakva cuccokkal, úgy ahogy az egyik ágy is.
- Biztos Te vagy Oli Scott - a bőröndjemet elengedem és a szekrényekhez fordulok. Carly Simson komolyan bemászott a szekrénybe? Vagy mit csinál pontosan? Fogalmam sincs. - Úr Isten, de örülök neked! - mielőtt bármit tudnék csinálni felém rohan és megölel. Nem ölelem vissza. Sőt az egész jelenet tök abszurd. Engem nem szoktak csak úgy megölelni, ezért nem is tudom, hogy ilyenkor mit is kell ponotsan csinálni. - Végre közösködnöm kell valakivel valamin. - enged el majd tapsikol együtt.
- És Te ennek örülsz, hogy egy vadidegennel kell lenned egy szobában? - kérdezem értetlenül. Ebben már mi a jó?
- Ki itt a vadidegen? - kérdez vissza értetlenül. Válaszadás képpen magamra bököm. - Ó, Te nem vagy vadidegen. Te Oli Scott vagy az egyetlen barátnőm. - barátnő. Azt mondta rám, hogy barátnő és nem azt, hogy barát. Oda tette, hogy nő. Szóval nem nézett el pasinak. Oké visszaszívok mindent amit eddig rá mondtam. Nem is annyira vészes ez  az elnöki poronty...