' 9.- Sérült

Hellóóó!!! Azon gondolkodom, hogy mit is mondhatnék,,,,de nincs semmi közölni valóm most jelenleg :D a komiknak nagyon hálás vagyok és remélem a rész tetszeni fog ;)

#LIAM

- Soha nem szoktam bele beszélni az ilyesfajta dolgokban, de mivel ma nagy napról beszélünk ezért szeretném ha minden tökéletes lenne. - apa a szobám ajtajában áll meg és szinte úgy néz ki mint aki fél beljebb lépni. Az íróasztalom előtti székemben ülök amit még ezer éve kaptam karácsonyra, de azóta sem vagyok hajlandó tőle megszabadulni mivel pörög. Gondolom tudjátok, hogy miről beszélek. Akár hova tudok vele forogni és szerintem tök vicces. Viszont most nem vagyok hajlandó apám felé fordulni. Csak a fejemet emelem hátra fele és úgy nézek az árulóra. Igen, áruló mivel elárulta a fiait. Soha nem tiltottam meg neki, hogy randizzon más nővel anya halála után. Bele törődtem, hogy meghalt és kész vagyok nyitni az újra. Hisz apa még fiatal természetes dolog ha vágyik egy nő társaságára. Elfogadtam és kész és ez rendben is van. De nem azt fogadtam el, hogy Theo Morris anyja legyen az a nő akibe bele zúg. Mint egy rossz szivatás. Sőt olyan mintha hetek óta egy rossz álomban élnék. Az a nő totál elvette az apám eszét. Tuti, hogy valamilyen méreggel megitatta és az apám most azért változott ennyit. Totál nyálas lett, ajándékokat küldözget nekik és minden este órák hosszat beszélgetnek telefonon, pedig szinte mindig egy műszakban dolgoznak. Borzalom, hogy mit csinált az apámból. A buzik hozzá képest férfiasan viselkednek. A legnagyobb baj Annel mégis az, hogy Theo a lánya. Értitek az a Theo akit legszívesebben az űrben látnék viszont. Én kicsit sem szeretnék közelebbi viszonyba kerülni vele. Azonban az apám ezt nem így gondolja. Pár napja kijelentette, hogy egy meghitt vacsorára megyünk Annel és Theoval, mivel fontos közölni valójuk van velünk. Rögtön az esküvőre gondoltam. Mind a ketten meghibbantak szóval kinézem belőlük, hogy ilyen marhaságra készülnek. Mikor meghallottam ezt a vacsora dolgot, nem csak Harry zárkózott be a szobájába, hanem én is némasági fogadalmat szenteltem az apámmal szembe. Mondjuk az öcsém azóta nem beszél az apámmal mióta megtudta az, hogy Anne nem csak a munkatársa hanem a szeretője is. A fejéhez vágta azt, hogy ezek szerint akkor soha nem szerette az anyánkat. Apa pedig azóta próbál Harry kedvében járni. Csak az Ő kedvenc kajáit főzi és közben minden este Anne jó szokásairól beszél. Azonban Harold hajthatatlan amit meg is értek, hisz még mindig nem tette túl magát anya halálán, erre apa akiben a menedéket keresi, bejelenti, hogy szerelmes egy másik nőbe. Szerintem normális dolog, hogy kiakadt és én részben meg is értem. Ugyanis ha engem is annyira megviselt volna anya halál mint Harryt, akkor én sem szívelném el azt, hogy apa más nőkkel randizgat. Félre értés ne essék megviselt anya halála nagyon is, csak én könnyebben fel tudtam dolgozni a traumát. Arra gondoltam, hogy még van apám akire pontosan úgy számíthatok mint régen anyára. Viszont ez az Anne dolog nekem sem tetszik Theo miatt. Ha nem  Ő lenne a lánya akkor örülnék neki, hogy apa boldog. De így.  - Liam megkérhetnélek, hogy ma mellőzd a lyukas farmer nadrágjaidat? - nyögi ki nagy nehezen szinte már könnyező szemekkel. Rögtön lepillantok a nadrágomra, aminek a térdein két hatalmas lyuk virít. Szerintem menő. Olyan rossz fiús tőle az imidzsem.
- Ez csak egy egyszerű vacsora. Esetleg azt szeretnéd, hogy öltönybe menjek meg kifényezett cipőbe? - morgok vissza duzzogva. Nem fogom magamból majmot csinálni. Pláne nem Theo és az anyja miatt. Miattuk nem váltok stílust. Mondjuk ha Theora az anyja valami báli ruhát erőltet rá az jó lesz mert akkor lesz min nevetnem egész vacsora alatt.
- Csak azt szeretném ha normálisan viselkednél és támogatnál - egyik kezét megérzem a hátamon amit lágyan paskol meg. Felsóhajtok. Már megint sajnáltatja magát. Még szép, hogy támogatom hisz az apám. A két szeme közé nézek és úgy gondolkodom.
- Biztos vagy benne, hogy Anne az aki mellett boldog tudsz lenni? - csúszik ki a kérdés a számon, de rögtön meg is bánom mivel félek attól, hogy esetleg megbántom a kérdésemmel. Hisz mi közöm van már nekem az Ő magánéletéhez. Azonban apa csak szélesebben elmosolyodik. Pontosan úgy mint amikor anya került szóba.
- Ha közelebbről megismernéd akkor Te magad is rájönnél, hogy mennyire csodálatos - ne már megint ez a buzi szöveg. Basszus mit kell ezt így túl magyarázni. Elég lett volna egy "igen "válasz is. Megértettem volna a lényeget.
- Inkább hagyjuk ezt a témát. A lényeg az, hogy Te szerinted Ő az akire szükséged van és most az a célod, hogy engem és Harryt is bele rángass ebbe a hülyeségbe. Előre szólok, hogy nagyon nehéz fába vágtad a fejszét velünk. - emelem fel a mutatóujjamat apa pedig elkomorul.
Nem lesz könnyű dolga megszerettetnie velem és Harryvel Annet. Először is Haroldot szólásra kell bírnia, ugyanis most még csak a szobájából sem hajlandó kijönni. Egymaga eszik és kerüli a találkozót apával. Elszíveli azt, hogy a saját apja órák hosszat kopogtat az ajtón miközben azt ecseteli, hogy még mindig a volt felesége a legfontosabb a számára. Mint kiderült Harryt ez a duma nagyon nem győzte meg. Szerintem titkon Anne halálát tervezgeti a szobájában. Sőt azt is ki merem jelenteni, hogy már a nő sírját is megásta. Harry nagyon durva tud lenni ilyen szempontból. Ráadásul most még lelkileg sérült is szóval az ilyenekel nem jó játszani. Félő, hogy Harry egyszer ki fog robbanni Anne jelenlétében és akkor a nőnek már nem lesz ideje menekülnie a fiú haragjától. Nincs az az erő ami egyszer meg fogja szerettetni Annet Harryvel. Vagy ha mégis valami csoda oknál fogva sikerül neki...nem ilyen soha nem lesz. Még akkor sem fogja Őt szeretni ha apa térden állva fog neki könyörögni. Szerintem ennek az lesz a vége, hogy még apára is megharagszik csak azért mert az képed volt bele szeretni egy másik nőbe.
És én is Harold mellett fogok állni. Hiába fog a kedvemre tenni Anne, de mellette mindig ott lesz Theo. Így a nő szívja meg a lánya miatt. Szeretem az apámat és szeretni is fogom, de oltári nagy hülyeséget csinál most azzal, hogy engem Theo közelébe enged. Szeresse Annet, de úgy, hogy maradjon tőlem távol Theo. De ilyen vacsorákkal csak a bajt hozza a fejére. Mi nem tudunk Theoval egy légtérben maradni sokáig. Már pedig a vacsorák azok több órásak. Én és Theo órák hosszat egy társaságban? Ki van csukva. Ha kell merényletet indítok Anne ellen, csak azért, hogy megakadályozzam azt, hogy az apámmal még ennél is közelebbi viszonyba kerüljenek. Ha van Theo akkor nincs Anne. Ha nincs Theo, akkor lehet Anne.
- Kérhetek Tőled még valamit? - kezd el játszani az inge ujjával mint egy kisgyerek. Felvonom mind két szemöldökömet és úgy várom, hogy nyögje ki mi bántja még a szívét. Lehet, hogy az előző mondandómmal egy kicsit túl lőttem a célon. Így bele gondolva olyan volt mintha megfenyegettem volna. És ez engem érdekel? Nem! Kösse fel a gatyáját a nőjével együtt, hogy mi Harryvel nehéz esetek vagyunk. Nagyon nehezek.
- Nem gondolod, hogy túl sokat kérsz Tőlem már ma? - kérdezem, de szerintem nem is figyel rám mert rögtön mondásra nyitja a száját.
- Beszélj Harryvel helyettem - hadarja el egy szuszra és a boldogság ami az arcán volt mikor Anneről beszélt, most rögtön eltűnik. Fáj neki, hogy Harry ezt csinálja vele. Vagyis egyszerűen nem bír bele törődni, hogy a fia levegőnek nézi már napok, sőt hetek óra. - pontosan akkortól mióta feltűnt Anne. - Ha én kérem meg biztos, hogy nem fog eljönni a vacsorára, amit én nagyon nem szeretnék ugyanis nélküle nem lenne olyan. Hisz a fiam, szükségem van a jelenlétére és nagyon fontos a számomra az Ő Sorsa is. De rám egyszerűen nem hallgat mert a fejébe vette, hogy nem szerettem az anyátokat. Pedig ez hazugság ugyanis még mindig szeretem. Csak egyszerűen tovább léptem és boldog szeretnék lenni. - mennyit tud rizsázni egyszerre. Akár mit el kezd mondani akkor azt Annel fejezi be. Rájöttem már arra, hogy szereti a nőt. Mondjuk nem tudom, hogy mit szeret benne. Nekem nem jön be, mondjuk még szép, hisz az anyám lehetne. Amúgy különös mert Theo nem hasonlít rá kinézetileg.
- Azért beszéljek vele, hogy aztán engem is utáljon meg? - ráncolom össze a homlokomat gondolkodva. Harry már csak tényleg rám számíthat, viszont ha most Anne mellé állok akkor én is totál leírom magam előtte. Meg amúgy is miért én segítsek apámnak ilyen téren? Az Ő számára fontos ez a vacsora, nem pedig az én számomra. - Bocsi apuci, de nem. Ez a Te szerelmi háborúd, nem pedig az enyém. - apa elszomorodik és szinte hallom ahogy kattog az agya, hogy hogyan vegyen rá arra, hogy segítsek neki megpuhítani Haroldot.
- Ha ráveszed Harryt, hogy jöjjön el a vacsorára, minden hétvégén oda adom neked az autót. - kezd el egyezkedni vele, a száján pedig megjelenik egy ravasz mosoly. Erre a kijelentésére rögtön felállok és a két szeme közé nézek. Szóval így állunk. Enyém a kocsi minden hétvégén. Elég hízelgő ajánlat ugyanis szinte mindig könyörögnöm kell, hogy adja már kölcsön azt a rohadt autót. Mégsem mehetek gyalog bulizni. Mit gondolnának róla a csajok? Totál égés, hogy nincs külön kocsim, de apa nem hajlandó venni. Azt mondta, hogy akkor lesz autóm ha megkeresem rá saját magam a pénzt, ugyanis egy kocsi felelősséggel jár. Szerinte pedig még nagyon felelőtlen vagyok.
- Hisztizés nélkül? - kérdezem.
- Hisztizés nélkül. - bólint apa. Ez az a pillanat mikor vigyorogva a nyakába ugrom, majd össze kócolom a rövidke haját és máris rohanok ki a szobámból át Harry szobájába. Zárt ajtóba ütközöm. Megköszörülöm a torkom és kedvesen szólok be neki.
- Haz, nincs kedved beszélgetni velem egy kicsit? - kopogok az ajtaján. Nem jön válasz. Tökön szúrom magam ha már engem se enged be. A hétvégi autóm forog a kockán úgyhogy még az ajtót is képes vagyok most rátörni. - Ugye nem kell rád törnöm az ajtót? - emelem feljebb a hangom és erre a szobájában mozgást vélek hallani, majd pár másodperc múlva az öcsém dugja ki a fejét egy kis résen. Elég szarul néz ki. A göndör fürtjei most még kócosabbak mint az átlag. Szomorú látvány. - Bemehetek?
- Apa küldött igaz? - kérdezi rögtön.
- Nem. Egyszerűen csak beszélni szeretnék az öcsémmel aki magasról tojik a fejemre. - Harry arca megenyhül, majd kitárja előttem az ajtót én pedig belépek a rezidenciájára. Ahhoz képest, hogy Ő maga milyen vacakul fest, a szobájában még mindig rend uralkodik. Rögtön rávetem magam a megágyazott ágyára, miközben Ő a székére ül rá. - Mizu öcskös?
- Ne jópofizz velem Liam! - szól rám bunkón és, hogy valamit kezdjen a kezeivel megfogja az egyik könyvét és azt kezdi lapozgatni. - Te is pont olyan áruló vagy mint Apa. - teszi hozzá majd rám néz. Erre rögtön feltornázom magam ülő helyzetbe és érdeklődve pislogok felé, ugyanis nem értem, hogy miért is vagyok én is áruló. Én mit csináltam rosszul?
- Elmondod, hogy mi a bűnöm? - kérdezem érdeklődve. Harry összehúzza a szemöldökeit és már attól félek, hogy nekem ugrik amiért ilyet mertem kérdezni.
- Elfogadod apa kapcsolatát azzal a nővel! Ha igazán szeretnél engem, akkor segítenél kitalálni valamit. - kulcsolja össze a kezeit mérgesen. Harry tervez valamit Anne ellen? Úgy tudtam, hogy a halálát tervezi!
- Ki mondta azt, hogy szeretem Őt? Gyűlölöm őt pont úgy ahogy Te. Sőt én még a lányát is utálom, de annyira, hogy legszívesebben az Űrbe küldeném. - állok ki magamért, Harrynek pedig rögtön felragyog az arca.  Pedig ez az igazság. Bírnám Annet, ha nem lenne pont Theo anyja. De így semmi esélye nincs nálam.
- Akkor miért akarsz menni erre az ostoba vacsorára? Én nem akarok egy levegőt szívni azzal a nővel. - észrevettétek, hogy Harry nem szólítsa a nevén Annet? Talán azért mert annyira utálja, hogy még csak a nevét sem hajlandó kimondani. Megértem.
- Én meg nem akarok szívni egy levegőt Theoval, de apa megzsarolt szóval légy szíves gyere el Te is mert akkor nem fogja oda adni az autót nekem hétvégente. - igen mindent elmondok Harryre mivel akkor máshogy nem bízna bennem. Én pedig azt akarom, hogy bízzon bennem, ezért mindenről tudnia kell ami a háta mögött folyik.  Harry gyanakodva kezd el méregetni.
- Befeketítette anya emlékeit apánál! - csattan fel Harry és egy könnycsepp hagyja el a szemét. Gyorsan letörli, de előttem hiába próbálja megjátszani magát. Felállok az ágyáról és egyenesen mellém sétálok majd lágyan megölelem miközben megveregetem  a hátát.
- Anya emlékeit senki nem tudja befeketíteni. Pláne nem ez a nő. - suttogom kedvesen, miközben Harry a fejét a mellkasomba fúrja és ott zokog hangtalanul. Azt amit Ő érez senki nem tudja felfogni. Nem bírja elengedni anyát és amíg nem teszi magát túl rajta addig ilyen sérült marad. Nekem pedig meg kell értenem és segítenem kell az öcsémnek, ha már egyszer apát leköti a szerelem...