•6.-Még,hogy én segítsek Neki ?!•

Sziasztóóóók! Hát az előző részhez sajnos nem kaptam sok komit és ezért nem is hoztam tegnap a részt :/ Mi történt, hogy nem írtatok? Csak nem meguntátok az írásomat?Mert ha igen nyugodtan megmondhatjátok, hogy mi a nem jó és akkor én próbálok változtatni rajta. Szóval örülnék a véleményeknek :)

Még,hogy én segítsek Neki ?!

Szombat reggel mikor felkeltem és beléptem a konyhába azt hittem, hogy még mindig álmodok. Ugyanis a drága nővérem épp ott sürgött-forgott és próbált…főzni?

Danielle főzni akar? Na várjunk csak tuti, hogy csak alvajáró vagyok vagy pedig beütöttem a fejem tegnap torna órán.

Az kizárt, hogy egy szakácskönyvet olvas körülötte pedig edények hevernek szanaszét. Itt valami nagyon nincs rendben. Hisz Ő nem tud főzni úgy ahogy én.

Vagyis inkább kijavítom magam – még annyira sem tud mint én. Ugyanis én legalább tudok palacsintát sütni még ha állítólag kegyetlen rossz is. És ha elém tennének egy szakácskönyvet szerintem simán megtudnék akármit csinálni.

De Ő? Egyszer próbált magának teát főzni, csak azért mert náthás volt és én kikötöttem, hogy nem csinálok neki mivel Ő sem segít soha rajtam. Szóval elmentem iskolába és mikor haza jöttem az egész lakásban alig lehetett lélegezni a füstszag miatt. Mivel az ütődöttje majdnem felgyújtotta a lakást csak azért mert elfelejtette levenni a tűzről az edényt amibe feltette a vizet forralni.

Most komolyan akkor, hogyan akar főzni ha még egy teát sem tud normálisan megcsinálni. Egyáltalán honnan jött már ez az ostoba ötlete?

- Te meg mi a frászt csinálsz már megint? – néztem Rá, Ő pedig ijedten csukta be a könyvet és rákönyökölt nehogy véletlenül meglássam a könyv címét. – Láttam, hogy szakácskönyvet olvasol.

- Dehogy láttad! – ellenkezett és próbálta bevetetni velem a hazugságot.

Úgy szeretem amikor teljesen hülyének néz. Arcán megjelent egy hazug mosoly amivel gondolom azt akarta elérni, hogy higgyek neki.

- Azért olvasni még tudok. – válaszoltam gúnyosan majd gyorsan kihúztam a kezei alól a könyvet és az orra alá dugtam és kérdően felhúztam a szemöldökömet. – Mit akarsz ezzel? – böktem a könyvre, Ő pedig zavartan a füle mögé tűrte göndör fürtjeit, ajkába harapott és lesütötte a szemét.

- Talán főzni? – nézett fel óvatosan és bevágott egy fancsali mosolyt.

- Te? Főzni? – kérdeztem majd egyszerre tört fel belőlem a nevetés. Legalább az Ő szájából hallottam ami azt jelenti, hogy tényleg igaz volt az elképzelésem. – Na ne nevetess. Remélem felhívtad a tűzoltóságot, hogy legyenek készenlétben. – már a hasamat fogtam a nevetéstől Ő pedig dühösen nézett és összeszorította a száját mérgében.

- Nevess csak. Már pedig nekem ma estére muszáj összedobnom valamit. – húzta fel az orrát és kikapta a kezemből a könyvet majd újra fellapozta azt és mélyen elmerült benne.

Abbahagytam a nevetést és gondolkozva leültem mellé. Tényleg komolyan gondolja amit beszél. Ami nem jó mivel tényleg nem tud főzni.

- De te nem tudsz főzni és azt tudod. Szóval gyerünk bökd ki, hogy miért vagy ennyire bezsongva. – vontam kérdőre és fejemet az egyik öklömön támasztottam meg.

Dani nem válaszolt rögtön hanem úgy csinált mintha annyira érdekes dolgot talált volna. De nem bírta sokáig mivel néhány perc múlva bosszúsan kifújta a levegőt és az égnek emelte a tekintetét.

- Ma este Liam átjött én pedig megígértem neki, hogy főzök valamit. – hadarta el egy szuszra. Azonban én nem teljesen értettem.

- Miért nem mondtad meg neki, hogy nem tudsz főzni. És mi van az éttermekkel? Azok már nem menők mostanában? – húztam fel a szemöldököm.

- Nem akar nyilvános helyen mutatkozni mivel mindenhol megtalálják a rajongók. – forgatta meg a szemeit. – Aztán mikor mondtam neki, hogy vacsorázzon nálam annyira megörült, hogy tudok főzni, hogy nem volt szívem azt mondani neki, hogy tévedésben él. – fejezte be majd a tenyerébe temette az arcát.

Ilyen egy igaz kapcsolat, hazudnak egymás szemébe.

- Add át részvétemet Liamnek. – álltam fel, de Danielle is követte a példámat és a vállamnál fogva újra visszanyomott a székemre.

- Nem mész Te sehova. Ugyanis segíteni fogsz nekem. Méghozzá Te főzöd meg a vacsorát és ha Liam kérdi majd azt mondjuk, hogy ketten csináltuk. – a mutató újával a mellkasomra mutogatott.

Szóval előre eltervezte, hogy mit fog csinálni. Becsapja szegény srácot és még csak az igazat sem kell megtudnia. Okos. Viszont én ebben az egészben nem veszek részt.

- Megszívtad kisanyám ugyanis nem segítek. Először is Liam a barátom és a barátaimnak nem hazudok. Másodszor pedig nem tudok főzni csak palacsintát tudok sütni és eddig még csak Niallnek ízlett. Szóval készülj fel a szopásra. – veregettem meg a vállát egy gonosz vigyor kíséretében. Villámló tekintettel nézett Rám ami nem jó jel volt.

- Oké, de remélem tudod, hogy még mindig én vagyok a gyámod. Ha kellenek új CD-k meg hangszerek akkor ajánlom, hogy segíts vagy nem adok több pénzt. – arcán diadalittas mosoly terült szét ugyanis tudta, hogy ezzel az egy mondatával célba ért.

Utálom mikor fenyeget és ami a legrosszabb, hogy be is tartsa.

•••

- Soha nem hittem volna, hogy Te tudsz főzni. – nézett Liam, csillogó tekintettel Danira aki csak elpirult.

És, hogy ezt nekem miért kell végig néznem? Azért mert pont akkor akartam lelépni otthonról mikor Liam jött és mikor megtudta, hogy el akarok menni kikönyörögte, hogy maradjak otthon. Szemétség, hogy nem tudok ellenállni a kiskutya szemeinek.

- Mennyi mindent nem tudsz Te még róla. – mondtam az orrom alatt, de mind ketten meghallották a nővérem pedig küldött felém egy gyilkos pillantást ami azt jelentett, hogy be kell fogjam.

- Cam nem kéne készülnöd neked arra az ízé fellépésedre? – nézett Rám. Az-az izé a Ki Mit Tud volt. Még jó, hogy emlékezik rá. – Azt mondtad még rengeteget kell gyakorolnod szóval tünés a szobádba. – bökött az ajtóra én pedig felálltam, de Liam elkapta a csuklóm és visszanyomott a székre.

- Nem értem, hogy miért akarod állandóan beküldeni a szobájába. Hisz nem csinál semmi rosszat. – védett meg Liam amin meglepődtem. Eddig fiú még soha nem védett meg, ráadásul nem Danielletől. A nővérem elvörösödött és mérgesen belebámult a tányérjába.

- Tényleg igaza van, gyakorolnom kell a versenyre. Vagyis először egy dalt kéne választanom. – néztem rá kedvesen. Azt hiszem ennek még meg lesz a bűtje.

- Te énekelsz? Eddig még nem is mondtad. Nincs kedved egy kis bemutatót tartani nekem? Sőt ha akarod szívesen segítek a dalválasztásban is. – ajánlkozott mosolyogva.

- Persze mennyetek csak. Ne is érdekeljen, hogy a barátnőd itt van. – förmed rá Dani, Liam pedig csak unottan megforgatta a szemeit mintha nem is érdekelné amit mond.

- Téged akár mikor láthatlak, de Camot nem hallhatom akár mikor énekelni. – vágott vissza nyugodt hangnemben én pedig nem tudtam, hogyan nevessek Danielle arckifejezésén.

Emlékezetem szerint eddig még soha nem szoktak veszekedni. Csak nem véget ért a nagy szerelem? Kizárt, Danielle soha nem szakítana vele. Inkább előbb ugrana bele a Temzébe…

•5.-Most már nem vagyok biztos abban, hogy jó ötlet volt magammal hoznom Ericát.•

Sziasztok. Bocsi h tegnap nem volt rész de totál hulla voltam és még írni sem volt kedvem...egyébként kérdeztétek komiban h hány részesre tervezem a blogot, hát pont most írom a tizedik részt és őszintén megmondva gőzöm sincs h mennyi rész lesz még...majd ameddig van ihletem addig írom :D komikaat

Most már nem vagyok biztos abban, hogy jó ötlet volt magammal hoznom Ericát.

Ugyanis most épp a srácok villája felé tartunk. Tegnap mikor Liam nálunk volt épp a srácokkal beszélt és véletlenül – szerintem nagyon is ki volt tervelve – elszólta magát, hogy én is mellette vagyok.

Ezért aztán kénytelen voltam átvenni a telefont és beszélni velük. Vagyis jobban mondva én csak csöndben hallgattam mivel Ők egymás szavába vágva próbálták elmondani azt, hogy látni akarnak. Végül aztán Liam beleordította a telefonba, hogy nyugodjanak le majd barátságosan meghívott a villájukba ma estére mivel a bandának szabad estéje van.

Először nem akartam elfogadni ugyanis Danielle így is lesújtó pillantásokat vetett rám és ugyan úgy Liamre is amiért az, normális hangnemben beszél velem.

Az a tudat, hogy Liam még mindig barátjának tekint rám, a nővéremet az őrületbe kergeti. Nem tudja már hogyan magához láncolni pasiját. Látom rajta, hogy utálja mikor ketten beszélgetünk és nevetgélünk.

Pedig én tényleg nem akarok semmi rosszat. Csak örülök, hogy legalább már otthon van valaki aki normálisan és szeretetteljesen viselkedik velem.

Szóval végül mégis elhatároztam magam és eldöntöttem, hogy eljövök. Azonban voltam olyan hülye, hogy szóltam barátnőmnek is, hogy esetleg nem-e lenne kedve eljönni velem. A válasza egyértelműen igen volt amit akkor még jó ötletnek tartottam.

Az egész úton a bandájukról áradozott – legfőbb Harry volt a téma – és azon stresszelt, hogy vajon hogyan fognak hozzá viszonyulni és, hogy ezek után Ő is celeb lesz mint a One Direction titokzatos barátnője. Állítása szerinte holnap tele lesznek a pletykalapok a képeivel, ahogy megy be a srácok villájába.

Aztán végre nagy sokára leparkolt egy hatalmas ház előtt. Mikor kiszálltam az állam a földön landolt ugyanis soha nem láttam még élőben villát. Oké azt tudtam, hogy nem olyan kis lakásuk van mint nekünk, de azért ez már egy kicsit túlzás volt. Ez még azért nekik is nagy volt, még ha öten is laktak benne.

Ericának épp úgy tátva maradt a szája, ezért jobbnak láttam ha inkább elindulunk befele mivel elég érdekesen nézhettünk ki.

Épp be akartam csöngetni mikor az ajtó magától kinyitódott és valaki a nyakamba vetette magát.

Kócos világosbarna hajáról és magasságáról rögtön megismertem Louist.

- Ezt meg, hogy csináltad? – bújtam ki az öleléséből és kérdően ránéztem. Még csak csengetnek sem kellett máris kinyitotta az ajtót.

- Az egész ház területe fel van kamerázva. – adott a kérdésemre választ.

Erre azért nem jöttem volna Rá, hisz a normális házak nincsenek felkamerázva. De hát Ők szupersztárok szóval meg van értve. – Egyébként én is örülök, hogy láthatlak.

- Jaj bocsi. – kértem bocsánatot amiért nem köszöntem. – Szia Lou, hiányoztál.

- Nekem is. – vigyorgott majd megfogta a karom és elkezdett befele húzni. – Gyere már a többiek is várnak.

Nem ellenkeztem hanem hagytam, hogy húzzon. Erica pedig szó nélkül követett. Róla teljesen elfeledkeztem. Szegénynek milyen rossz lehet már, hogy nem mutattam be.

Kivettem a kezem a szorításából és épp azon voltam, hogy bemutassam mikor…

- CAMIIIII. – egy hangos üvöltés majd azt éreztem, hogy a földön landolok és az egész arcomat betemeti egy csomó göndör fürt. 

Még csak eszében sem volt lemászni rólam. Á, dehogy Harry ne zavartasd magad tök könnyű vagy. – HARRYYY. – üvöltettem én is és hangos nevetésben törtünk ki.

Ez nálunk már hagyomány volt, hogy üvöltve köszöntöttük egymást úgy ahogy az is, hogy ráugortunk egymásra. – Na jól van mássz le rólam mivel a turné betett neked.

- Ezt meg, hogy érted? – emelte rám zöld szemeit sértődötten. – Épp ellenkezőleg. A turnénak hála kondiban vagyok.

- Bocs, hogy tőlem kell megtudnod, de rettentő nehéz vagy. – néztem rá sajnálkozva Ő pedig csalódottan rám nézett.

Tudtam, hogy nem mérges rám csak megjátssza magát. Vigyorogva két kezem közé fogtam az arcát és egy puszit nyomtam Rá.

- Megbocsájtva. – vette elő szédítő mosolyát majd nagy nehezen lemászott rólam. Megkönnyebbülés volt számomra ugyanis újra normálisan tudtam lélegezni.

- Na gyere Te lapított palacsinta. – röhögött Zayn közbe pedig a kezét nyújtotta, hogy tudjon felhúzni.

Szívesen fogadtam el a segítségét majd mikor újra normálisan álltam, Zayn magához húzott egy gyors ölelésre.

- Ha te rajtad is egy méretes bébi feküdt volna, nem röhögnél. – kulcsoltam össze a kezem durcásan.

Zayn nem mondott semmit csak zsebre dugta a kezét és kiöltötte Rám a nyelvét. A haja szokás szerint tökéletesen be volt lőve ami engem mint mindig most is zavart. Utálom a tökéletes kinézetű pasikat. Az én szemembe olyanok mint a buzik. Pedig Ő nem az. Ezért egy adott pillanatban mikor nem figyelt nevetve összekócoltam fekete haját. – Na most már röhöghetsz.

- Azt hittem már lehagytál erről a hülye szokásodról. – mondta közben pedig már a haját igazgatta. – Most megint mehetek a fürdőbe és csinálhatom meg újra a remekművemet.

- Tudod jól, hogy buzerálja a szemem. – vontam vállat egyszerűen.

- Ha minden szokásod megmaradt akkor gondolom még mindig szívesen csinálsz nekem palacsintát. – jelent meg a konyhából Niall is és vigyorogva megölelt.

Tipikus Niall aki mindig a hasára gondolt és ráadásul soha nem hízott el és Ő volt az egyetlen akinek ízlett a palacsintám mivel senki másnak nem. Szerinte én csinálom a világon a legjobban. Hát ezzel nincsenek sokan egy véleményen. Ugyanis állítólag én nem tudok főzni.

- És kihez van szerencsénk? – bökött Niall, Ericára és aki a helységben volt mindenki ránézett barátnőmre.

- Srácok bemutatom a barátnőmet Ericát. – mutattam rá aki gyorsan szedte a levegőt. Szegény mit érezhet most.

- Szia. – köszöntek neki.

- Ó Te jó ég. – zihált majd egy másik pillanatban elájult.

Valahogy számítottam erre. Csak megcsóváltam a fejem és eszemben sem volt segíteni neki. Úgyis magához tér és megint elájul.

- Egy újabb fanatikus rajongó mi? – húzta fel a szemöldökét Louis.

- Inkább csak Harry fan. – javítottam ki, Hazza pedig unottan a fejét csóválta.

Gondoltam, hogy nem fog bejönni neki. – De nyugi többet úgysem fog merni a jelenlétetekben megszólalni.

- Tipikus őrült rajongó. – sóhajtott Zayn majd letelepedett a kanapéra.

- Látom nagyon lelkesedtek értük. – ültem le én is.

- Csak néha. – válaszolta Harry. – Néha jó lenne újra normális életet élni rajongók és újságírók nélkül. De soha nem hagynánk abba az éneklést.

Akik azt pletykálták, hogy megváltoztak az nagyon nem lát a szemüktől. Ők még mindig ugyan azok a fiúk akik anno egy éve voltak. Imádják az életet csak az olyan rajongókat nem mint Erica. Amit én megértek…

•4.-- Ti komolyan barátok vagytok?•

És itt is az új rész :D Örömmel olvasom, hogy Danielle nem csak nekem ellenszenves a való életben :) De most komolyan én még őt akkor sem bírnám ha nem Liam barátnője lett volna...valahogy irritál a kinézetet xD Az új CD-t pedig már akár ki meghallgathatja a youtubeon ugyanis valahogy kiszivárgott a megjelenés előtt...ha engem kérdeztek ez egy kicsit szemét húzás volt az illetőtől ugyanis szerintem a srácoknak nem esett jól...de ez csak az én véleményem :D Komizni ér !

- Ti komolyan barátok vagytok?

Mikor alkalmam volt úgy beszélni Ericával rögtön elmondtam neki, hogy Liam újra vissza jött Londonba. Persze mikor ezt a kérdést feltette rögtön rájöttem, hogy nem hitte el nekem amikor anno elmondtam neki, hogy mi is a helyzet.

Szerinte csak képzeltem ezt az egészet mivel még soha nem volt sztár a közelemben. Vagy pedig csak erősen beütöttem a fejem és ez miatt képzeltem azt, hogy a One Directionos srácokkal jóban vagyok.

De nem csak Ő nézett hülyének, hanem körülöttem mindenki. Azt elhitték, hogy Dani az X-Factorban táncol, de szerintük ez nem jelenti azt, hogy jóban is vagyok a versenyzőkkel. Egyébként a srácokon kívül tényleg nem voltam jóban más leendő sztárokkal. Sőt egy élő műsoron sem voltam a stúdióban mivel drága nővérem szerint úgyis csak bajt okoztam volna. Pedig szívesen megnéztem volna Őket élőben mivel még a TV-n keresztül is eszméletlenek voltak.

Most pedig bele sem merek gondolni, hogy mit művelhetnek a színpadon. Biztos hozzák a szokásos formájukat és ugrálnak össze-vissza a lányok pedig megvesznek értük.

Alig várom már, hogy újra beszélhessek velük és tömjék tele a fejem hülyeségekkel. Velük soha nem lehet unatkozni, mindig kitalálnak valamit.

Visszatérve Ericára. Hatalmas kék szemei kitágultak és tátott szájjal bámult Rám miközben a szekrényét próbálta kinyitni. Miért pont a suli folyosó kellős közepén hoztam fel a témát?

Jó kérdés, mivel szerintem ezzel nem szabadna dicsekednem. Hisz mégis csak világsztárokról van szó én pedig egy átlagosnál is átlagosabb lány vagyok.

De legalább itt mindig akkora hangzavar volt a diákok miatt, hogy alig lehetett hallani a másik hangját. Meg aztán a kutyát sem érdekelte, hogy miről beszélgetünk.

- Azt hittem, hogy csak ugratsz. – mondta még mindig hihetetlenkedve és próbálta feldolgozni az előbb hangzottakat. – Légyszi, ha kérhetem elmondanád még egyszer ezt az egész szitut? – nézett Rám kiskutyaszemekkel.

Én csak megsemmisülten a szekrényem ajtajába vertem a fejem és azon gondolkoztam, hogy mit vétettem amiért a Sors egy ilyen barátnővel áldott meg. Tudom, hogy szőke, de azért ez már túlzás.

- Oké. – fújtam ki a levegőt és az égnek emeltem a fejem majd újra vissza Ericára akinek a szemei már közel voltak ahhoz, hogy kipotyogjanak. – Danielle az X-Factorban háttértáncos. Két éve ott ismerkedett meg Liam Paynel és összejöttek…

- De Danielle 24 éves nem? Liam pedig ha jól tudom Augusztusban múlt 19. – szakított félbe én pedig bólintottam egyet, hogy igaza van.

- Szóval összejöttek és azóta is együtt vannak. És ezért Liam szinte mindennapos vendég nálunk. Egyszer pedig bemutatta nekem a srácokat is akikkel elég jóban lettem csak aztán tavaly egy évre elmentek turnézni és azóta nem láttam őket. – fejeztem be és összecsaptam a kezem.

Remélem világosan elmondtam és felfogott belőle mindent. Száját félre húzta és maga elé meredve keményen gondolkozott. És most jönnek az értelmes kérdései.

- A srácokba Harryt, Louist, Niallt és Zaynt érted? – kérdezte meg végül.

Megsemmisülten homlokon csaptam magam.

- Szerinted ha most egész végig a One Direction nevezetű bandáról beszéltem akkor kikre gondoltam? Talán a Big Time Rush tagjaira? – esküszöm az idegeimre megy.

- Csak a biztonság kedvéért kérdeztem meg, nehogy véletlenül félreértés történjen. – persze azért megpróbálja magát kibeszélni.

Aztán mielőtt újra szólásra nyithatta volna a száját az egyik kezét a szája elé kapta és gyorsan szedte a levegőt.

- Mi bajod van? – néztem Rá úgy mit egy nem normálisra. Félelmetes amit néha csinál. Még engem is képes megrémíteni.

- Te jóban vagy Harry Stylessal? Ó anyám, hogy Te milyen szerencsés vagy. – kapott hiszti rohamot én csak felhúzott szemöldökkel néztem. Oké mi ütött már belé? – Mond csak a valóságban is olyan cuki göndör a haja? És tényleg zöldek a szemei. Ó és tényleg akár milyen rajongóval kikezdene?

És csak hadarta a kérdéseit én pedig szótlanul, tátott szájjal bámultam. Mégis miért nem tudtam róla, hogy a legjobb barátnőm ekkora Harry fan? Mert az ha ennyi mindent tud róla. Habár mostanság tényleg mindenhol róluk lehet olvasni szóval még ha valaki utálja is Őket akkor is megtudja róluk az infókat.

De Ericáról süt a rajongás. Még csak le sem tudná tagadni.

- Mióta vagy Te ekkor fanatikus? – vontam kérdőre és csípőre tettem a kezeimet. Először nem válaszolt csak tisztára elvörösödött. – Egyáltalán mióta tetszenek neked az olyan stílusú pasik mint Harry? Tudtommal néhány napja azt mondtat, hogy utálod a göndör hajú pasikat.

- Kezdjük ott, hogy nekem Harry Styles nem tetszik, csak pusztán érdeklődtem. – próbálta leplezni magát, de engem úgysem tud becsapni.

- Na persze. – röhögtem fel gúnyosan. – Kezdjük ott, hogy egy olyan pasi után álmodozol aki még csak a létezésedről sem tud. – világosítottam fel a fájó igazsággal amit nem vett szívesen ugyanis elkezdett vicsorogni rám.

- Megszólalt az aki alig két éve még mindenkinek azt terjesztette, hogy Ő lesz a jövőbeli Mrs. Logan Henderson. – vágott vissza csípősen és most rajtam volt a sor, hogy elvörösödjek.

Oké 16 voltam és nagy Big Time Rush fan. Meg amúgy is minden lánynak van egy nagy szerelme akit soha nem kaphat meg. Hát tessék nekem is volt Logan Henderson személyében. Azért ha még ma kopogtatna az ajtómon nem csuknám ki és az ágyamból sem dobnám ki.

- Hé csak, hogy tudd egy hajszál választott el Tőle, hogy beváljon a tervem. – vágtam vissza.

- Persze biztos bevált volna a terved ami abból állt, hogy el akartál repülni LA-ba és koncert után el akartad rabolni szerencsétlent. – mondta én pedig már épp egy frappáns beszóláson voltam mikor Justin hangja csendült fel a hátunk mögött.

- Most komolyan pasik miatt veszekedtek? – húzta fel a szemöldökét közben pedig a fejét csóválta.

- Nem csak pasikról, hanem A pasikról. – javította ki Erica szemrehányóan.

- Volt szerencsém hallani ugyanis a fél folyosó a vitátok miatt volt hangos. – mondta mi pedig egymásra néztünk Ericával.

Igazából ez nem is volt igazi veszekedés. Soha nem lennénk képesek veszekedni egy pasi miatt. – Egyébként egyszer én is írtam Amy Whinehousenak csak aztán másnap meghalt. – emlékezett vissza és szomorúan lehajtotta a fejét mintha akkor tragédia történt volna.

- El tudom képzelni, hogy mi volt abban a levélben. Szóval nem csodálom, hogy meghalt. – vigyorogta Erica, Justin pedig rosszállóan ránézett.

Igazából Ők ketten soha nem jöttek ki jól, mivel Erica nem tudott bízni benne mivel utálja a rosszfiúkat akiknek tetkójuk van. Akkor hogyan rajonghat a One Directionért mivel mindegyikőjüknek már van tetkója.

- Egy novellát írtam neki ami arról szólt, hogy hogyan dugnám meg az egyik koncertje után az öltözőjében. – adott választ a kérdésére én belőlem pedig egyszerre tört fel a röhögés.

- Te beteg vagy, de jó értelemben. – ütögettem meg a vállát miközben csillapodott a nevetésem.

- Tényleg? Akkor már eljönnél velem randire is? – húzta fel a szemöldökét szexin én pedig csak ajkamba haraptam.

- Talán. – válaszoltam sejtelmesen. – Ami késik nem múlik. – tettem még hozzá majd jobbnak láttam ha lelépek…

•3.-És nem csak az agyam játszadozott velem.•

Itt a kövi rész is mivel tegnap megint sok komit kaptam :D Egyébként meghallgattátok már a srácok új CD-jét? Nemrég tették fel a netre...és én most ettől totál fel vagyok pörögve. Nagyon jó lett nekik szóval gyorsan hallgassátok mert, nem fogtok csalódni :) Óh és kérdeztétek, hogy mit írtam annak a csajanak aki másolta a blogom - röviden annyit, hogy hogy van bőr a pofáján és nagyon gyorsan törölje mert jelenteni fogom xD igazából már csak ennyire emlékszek pedig többet írtam...Na mindegy jöjjenek a komik h holnap is tudjak új részt hozni :P 

És nem csak az agyam játszadozott velem.

Tényleg Liam állt előttem teljes életnagyságban. Ugyan úgy vigyorgott Rám mint anno egy évvel ezelőtt. Semmit nem változott, csak a göndör haját vágatta le, de a mostani stílusa még jobb mint a régi. Eszméletlen dögös lett és a szemei is csillognak.

Soha nem értettem, hogy miért jár még mindig Daniellel. Ó tényleg említettem már, hogy járnak? Szerintem nem mivel én személy szerint ilyenkor még jobban letagadnám a nővéremet.

De nem azért mert féltékeny vagyok vagy ilyesmi. Na jó, talán az miatt is mivel Liamnek a találkozásunk óta nagy szerepe van a szívemben.

15 éves voltam amikor először találkoztam Vele. Naiv kislány voltam és még mindig nem tudtam feldolgozni a szüleim halálát. Daniellet pedig még jobban utáltam ugyanis Őt hidegen hagyta és nyugodt szívvel táncolt minden este az X-Factorban.

Ott ahol megismerkedett Liammel. Állítólag szerelem volt első látásra. Szerintem nem, hisz Dani 5 évvel idősebb Tőle. Ez miatt nem tetszik ez az egész. Hisz Liam még kisfiú mellette. Hozzá olyan lány lenne való mint….én. Hisz csak alig van köztünk több egy évnél. És Dani? Már érett 24 éves nő akinek már az esküvőn és a család alapításon kellene törnie az eszét. Nem pedig egy fiatal 19 éves srác nyakán kellene lógni.

Jó én elhiszem, hogy híres és tele van pénzel. De az élet nem ebből áll. Liam még csak most kezdi élni az életét és még csak a sikert sem tudja rendesen kiélvezni.

Hisz buliznia kéne járni és holt részegre innia magát közben pedig kiscsajokat kéne szédítenie. De nem teheti, mivel Dani nem engedi.

Néha olyan mintha hozzá lenne láncolva. Mindenről tudni akar, még a legapróbb dolgokat is. Szegénynek nincs magánélete.

A mai napig nem jöttem Rá, hogy hogyan tudta elengedni egy egész évre turnézni a bandával. Egy két helyről tudok, hogy utána ment, de nem hiszem, hogy Dani azzal a kis idővel beelégedett.

Egyáltalán, hogyan bírják már együtt két hosszú éve? Liam annyira kedves és normális ráadásul még gondoskodó is. Mikor először találkoztunk és Daniellenek - muszáj volt bemutatnia minket egymásnak- , rögtön azt mondta, hogy lett egy kishúga. Ezután a mondata után minden héten szombaton a TV előtt ültem és szurkoltam nekik. Persze a suliban senki nem hitte el, hogy jóban vagyok az X-Factoros sráccal.

Aztán pedig kiestek és még nagyobb sztár lett és még több időt töltött a nővéremmel. Szinte minden nap nálunk volt szóval egyértelmű volt, hogy hamar összebarátkoztunk. De nem csak vele hanem a másik négy sráccal is.

Bírtam Őket mert olyan lazák voltak és nem érdekelte őket az, hogy világsztárok. Csak élték a maguk kis megszokott életüket és zenéltek mikor kedvük volt.

De aztán turnézni mentek Európába én pedig egy éve nem hallottam felőlük semmit. Ugyanis a pletykák nem érdekeltek Őket pedig nem nagyon zavarta, hogy mi van velem.

Állítólag megváltoztak és már nem azok a csendes, laza srácok hanem a fejükbe szállt a hírnév.

Hát nem tudom. Most, hogy itt áll előttem egy év után újra, talán tényleg változott. Igen határozottan megváltozott a külseje. Szexi lett és csupa nagybetűvel.

- Nem rád értettem. – jutottam végre szóhoz és éreztem, hogy elpirulok. – Visszajöttél. – na ez aztán az értelmes válasz.

Ez az Cam csak így tovább. Még a hülyének is fel tűnik, hogy totál zavarban vagy a nővéred pasijától. Legközelebb jobban átgondolom azt, hogy mit mondok. Az agyatlan plázacicákat Dani barátnőire értettem nem pedig Liamre. Hisz, hogyan is lehetne Ő agyatlan?

- Aha. Vége van a turnénak mivel elkezdtünk dolgozni az új CD-n. – bólogatott és vissza ült a kanapéra, Dani pedig rögtön az ölébe vettette magát és átkarolta a nyakát. Vagyis inkább szorította úgy mintha soha nem akarná elengedni.

Azonban Liamet ez a dolog nem zavarta. Boldogan tette kezeit a nővérem derekára és egy gyors puszit nyomott a nyakára.

- Az szuper. – mondtam és elkezdtem a vizes cipőmet vizsgálni. Nem nagyon akartam nézni őket ilyen formában. Ráadásul még mindig vizesen állok és bámulom őket. – És, hogy vannak a többiek?

- Találkozni akarnak már veled. – válaszolta mosolyogva én szám pedig rögtön mosolyra húzódott.

Akkor mégsem felejtettek el. Ez annyira jó. Hiányoztam nekik és nem csak én képzeltem be magamnak, hogy a barátjukként tekintenek Rám. – Amúgy épp olyanok mint egy évvel ezelőtt.

- Üzenem nekik, hogy hamar dobjanak össze egy találkát. – kötöttem Liam orrára aki csak bólogatott, hogy átadja az üzenetet. Ajánlom is, hogy ne felejtse el. – És valami jó buli legyen…

- Mond csak nincs semmi dolgod? – szögezte nekem a kérdést kicsit sem kedvesen Dani, de ezt mind úgy csinálta, hogy ne kelljen rám nézni.

Mindig tönkre tudja tenni a legjobb pillanataimat. Lássa, hogy jól elbeszélgettünk és még csak azt sem mondhatja, hogy Liam unta. Nem hiszem el, hogy nem képes felfogni azt, hogy úgysem tudja elvenni Tőlem. Ha egyszer a barátjának tart akkor úgyis a barátjának fog tartani.

- Jaj most mit vagy ilyen? Nem harapom le a fejét. – válaszoltam bunkón, Liam pedig felkuncogott mire Dani villámló tekintettel rá nézett, ezért inkább lehajtotta a fejét.

- Nem, csak ostobaságokról beszélsz. Tudod nagyon jól, hogy nincs idejük bulizni menni. Ráadásul nem egy magadfajta átlagos lánnyal.

A boldogságom ami eddig volt hirtelen elszállt. Még jó, hogy büszke Rám. Bocs, de nem lehet mindenki táncos csaj az X-Factorban. Milyen jó, hogy a saját nővérem néz le. És mi van akkor ha egyszer én is híres énekes leszek? Miért is ne, hisz imádok énekelni és tudom, hogy jó hangom van csak éppen még soha nem volt alkalmam megmutatni a nagyközönségnek. Viszont suliban már nem egyszer énekeltem és tetszett nekik. És ebben az évben jelentkeztem a Ki mit Tud? – ra is. Ha megnyerem ösztöndíjat nyerek egy Los Angeles-i főiskolára.

- Még jó, hogy tudom, hogy legszívesebben letagadnál. Jó, hogy már hozzá szoktam és nem fogom fel. – mondtam undok hangnemben és épp meg akartam fordulni mikor Liam hátulról elkapta a nadrágomat és nem engedte el.

Majd mikor felállt maga felé fordított és megölelt. Nagy szemekkel bámultam a kezeim pedig ugyan úgy lógtak és nem fogtam meg vele egyik testrészét sem.

Fogalmam sincs, hogy miért csinálta viszont melegség járta át a testem. Nem nagyon szoknak ölelgetni. Talán a szüleim voltak azok akik utoljára megöleltek.

- Örülök, hogy még mindig ugyan az a csaj vagy akit egy évvel ezelőtt láttam. Igaz külsőleg rengeteget változtál. Már nem vagy az-az éretlen kiscsaj. – mondta és még mindig nem engedett el.

Oké erre most mi a francot válaszoljak? Még ha a csaja nem lenne itt, sokkal nyugodtabb lennék. De így.

- Őh…- gyerünk szedd össze magad.

- Jó újra látni, még ha tiszta víz is lettem Tőled. – engedett el és vigyorogva Rám nézett.

- Szólni akartam, csak olyan hirtelen csaptál le rám. – mentegetőztem majd sarkon fordultam és végre be tudtam menni a szobámba.

•2.-Már megint elkéstem!•

Szóóóóval itt a kövi rész. Ahogy megígértem fel is tettem mivel rengeteg komit kaptam :D aminek nagyon nagyon örülök és rengeteg ihletem van  úgyhogy jöjjenek azok a komik mert egyhamar nem fogok tudni megállni :) Egyébként a blogmásolós csaj törölte a blogját miután írtam neki komit xD 

Már megint elkéstem!

Idegesen néztem a telefonom kijelzőjére ami pontosan két óra öt percet mutatott. Már öt perce rég az elzáráson kellene ülnöm és firkálnom a matek füzetem lapjait. Ha szerencsém van még nem lesz bent a tanár, viszont ha nem akkor talán még egy órát ráhúzok.

Miért nem tudok én időben megérkezni? Miért fontosabb az iskola előtti parkban nézni a drogos haverjaimat? Talán azért mert Őket nem érdeklik, hogy milyen a természetem. Elfogadnak olyannak amilyen vagyok és soha nem mondják az arcomba azt, hogy miért nem vagyok olyan mint a nővérem. Lehet el vannak züllve, de akkor is elfogadnak önmagamnak.

- Á úgy látom a fekete bárányunk is megérkezett. – fordult el a táblától Mr. Knight és csak megsemmisülten megcsóválta a fejét.

Általában mindig Ő van bent mikor én is itt vagyok. Szerintem már megszokta, hogy szinte minden héten találkozik velem. – Camille ebben a hónapban már hányadik?

- Asszem a harmadik. – gondolkoztam el és levágódtam az egyik üres székre és előhalásztam a táskám mélyéből az egyik füzetemet.

És kezdődnek a hosszú unalmas órák amikor is nem érdemes felnézni a füzetedből mivel csak Mr.Knight húsos seggével találod szembe magad.

- Üdv újra köztünk. – fordult hátra az előttem ülő srác.

- Szia Justin. – mondtam, de nem néztem fel Rá.

Justin Bell az iskola rosszfiúja és elvileg az a srác akibe én bele vagyok zúgva. Miért mondom ilyen furán? Nos soha nem voltam még szerelmes ezért nem tudom, hogy mikor vagyok az. Justin az a srác aki pont hozzám való. Menőn öltözködik, rossz a magaviselete és szívesen szól vissza mindenkinek. A csajok persze megvannak érte halva, de Ő nem jön össze akár kivel mivel utálja a plázacicákat.

Az általános óta jóban vagyunk és tudom, hogy szívesen összejönne velem csak én eddig még mindig kikosaraztam.

Szerintem még nem vagyok kész egy kapcsolatra. Először is 18 éves leszek, de még soha nem csókolóztam. Tudom cikin hangzik, de nem akarom elkapkodni. Viszont most már kezdem kényelmetlenül érezni magam, miközben Erica arról beszél. Már ideje lenni kezdeni valamit magammal.

Egy újabb ok amiért nem mehetek el randizni Justinnal. Mi van akkor ha meg akar csókolni? Máris leégetném magam mivel gőzöm sincs, hogyan kell. Tuti, hogy rögtön otthagyna és soha többet még csak szóba sem állna velem, de előtte még mindenkinek elmondaná.

- Mit csináltál már megint? – húzta fel a szemöldökét vigyorogva.

- Azon kívül, hogy elküldtem a nyelvtantanáromat Daniellehez, hogy nyalja ki a seggét semmit. – válaszoltam és végre Ránéztem. Mire Ő hangosan felnevetett és az asztalra csapott én pedig a kezemmel befogtam a száját, hogy legyen csendben.

- Te túlszárnyalsz lassan már engem is. – bólogatott büszkén mintha neki köszönhetném, hogy ilyen vagyok.

- És Te? Már megint kinek szóltál be? – kérdeztem mosolyogva mire Ő csak hanyagul hátra dőlt a székében.

- Most kivételesen senkinek. Véletlenül fejbe dobtam a tesitanárt kosárlabdával. – válaszolta egyszerűen.

Most rajtam volt a sor és én nevettem el magam. Még, hogy véletlenül. Na persze, ezt velem nem tudja bevetetni mivel ismerem és imádja mikor a tanárokat szenvedni lássa.

- Látom nagyon jól elszórakoztok. Justin ülj az első padba. – szólt ránk Mr.Knight.

Justin hatalmasat sóhajtott majd felnyalábolta a földről a táskáját és felállt. De mielőtt elment kacsintott egyet vigyorogva én pedig csak megforgattam a szemeimet.

Talán komolyabban el kellene gondolkoznom azon a randi dolgon. Lehet Justin más mint a többi srác és csak én ismertem félre. Hisz mindig normális volt velem és még nevetni is tudok rajta.

•••

Kicsit sem halkan nyitottam ki az ajtót mikor haza értem. Imádkoztam, hogy ne legyen otthon Dani ugyanis most semmi kedvem nem volt vele veszekedni.

Most tényleg nem volt hozzá hangulatom. Ugyanis már megszoktam, hogy Londonban állandóan esik az eső, de legalább ma bírta volna ki!

Az elzárásról négy óra után engedtek el és mivel már összes haverom haza ment ezért nekem is haza kellett jönnöm.

Csak volt egy kis bökkenő. Én utáltam a buszt és más tömegközlekedő eszközöket ezért általában Ericával szoktam iskolába jönni ugyanis neki már volt jogsija és a szülei boldogan adták oda neki az autójukat. Milyen remek szülők ugye?

Én mikor felhoztam Daninak a témát, hogy el akarok menni jogsira a képembe mondta, hogy nyugodtan mennyek, de az autóját soha nem fogja oda adni mivel úgyis tönkre tenném.

Szóval maradt a gördeszka amit én imádtam. Reggelente gyorsan át tudtam szelni a fél várost és még csak várakoznom sem kellett.

Viszont ma az idő ellenem volt. Ugyanis mikor délután elindultam az iskolától elkezdett szakadni az eső én pedig bőrig áztam.

Nem csoda, hogy idegbeteg lettem. Úgyhogy Dani légy szíves ne legyél otthon. A folyosón átsiettem és már épp elértem a szobámat mikor a nővéremmel találtam szembe magam.

- Te meg, hogy nézel ki? – mért végig és undorodva a szemét forgatta.

Belehalt volna ha megkérdezi, hogy mi történt vagy, hogy hol voltam ilyen sokáig?

És erre Ő mit csinált? Undorodva néz és a száját húzogatja mintha egy fertőző vírus volnék.

- Ahogy az emberek szoknak mikor eláznak. – válaszoltam és mind kettő szemöldökömet felhúztam mintha épp annyira gondolkoznék. – De Te ezt nem tudhatod mivel állandóan kocsival jársz mindenhova. Jó, hogy már WC-re nem azzal mész.

Általában hófehér arca most elpirosodott és ökölbe szorította a kezeit. Tessék és megint hallgathatom a hisztijét. Pedig semmi rosszat nem mondtam csak az igazat. Ami neki mint mindig, most is fáj.

- Legszívesebben most kitekerném a nyakad, de nem teszem mivel vendégem van. – jött közelebb hozzám.

Annyira hogy éreztem a szuszogását is. Ami pedig a legjobb volt, hogy alig lehetett hallani a hangját. Miért beszél így? Mintha titkolózna. Várjunk csak, milyen vendégje van már megint? Remélem elhozta az idegesítő barátnőit. Mert ha igen akkor én most rögtön megfordulok és megyek Ericához.

- Mégis milyen vendéged van már megint? Csak nem az agyatlan barátnőid. – kulcsoltam össze a kezem és elhúztam a számat.

- Köszi, Cam, hogy egy agyatlan plázacicának tartasz. Pedig tudtommal jól kijöttünk egymással. – mintha hideg zuhannyal öntöttek volna nyakon mikor meghallottam az ismerős hangot. Az kizárt, hogy Ő legyen az.

•1.-Mit jelent számodra a család? •

Na szóval itt az első rész :D Ha sok-sok komit kapok akkor már holnap jön a kövi. Először is ez még nagyon unalmas meg aztán későn éjjel írtam szóval szerintem nem lett valami hűdenagy rész. Viszont szerintem kezdetnek ez is megteszi :P Remélem tetszeni fog és nem csalódtok bennem :) 

Ó és van még egy hírem- képzeljétek valaki lemásolta a blogom. Unalmamban a neon.hu- n nézegettem a blogokat és szembe találtam magam ezzel http://mystepbortherismylove.blog.neon.hu/ . Most nem azért, de ez most egy kicsit rosszul esett. Szó szerint ellopta a törimet sőt még a szereplőket is. Miért jó ez neki, hogy csak átmásolja? Személy szerint most nagyon mérges vagyok és olyan komit kap tőlem, hogy még azt is megbánja, hogy a világra jött xD Egyébként Ti egyetértetek velem? 

Mit jelent számodra a család?

Szívem szerint rögtön ráírtam volna az előttem heverő papírra, hogy számomra semmit nem jelent a család. De nem tehetem ugyanis ez egy dolgozat, meg aztán már amúgy is eléggé kihúztam a gyufát a nyelvtan tanáromnál.

Szóval jobban teszem, ha jobban elgondolkozok ezen az egész hülyeségen. Legalább ha nem ezen múlna a félévi jegyem. Könyörgöm, még csak Október van!

Igen Október és az utolsó évem. Vissza sírom a régi időket amikor annyit lóghattam amennyit csak akartam és nem kellett szinte minden napra tanulnom mivel szinte az összes órán dolgozatot írunk.

Bezzeg, ha milliomos gyerek lennék még csak iskolába sem kéne beülnöm hanem a tanár jönne ki hozzám. Tanulás közben ehetnék, ihatnák…

A francba már megint elkalandoztam…Oké, Cam ideje a dolgozatodra összpontosítanod.

Szóval család. Mit jelent az én számomra? Lássuk csak…

Van egy nővérem Danielle aki elvileg az anyám és az apám egybe ugyanis mikor 14 éves voltam az apám rájött arra, hogy anya megcsalja.

Elég horrorisztikus este volta. Anya nyugodtan a konyhában üldögélt közben pedig szokásos esti kávéját iszogatta és a laptopján pötyögött valamit. Újságíró volt ezért folyton pletykák után kutatott. Imádta a pletykákat azt pedig még jobban szerette ha semmi valóság alapjuk nem volt. Néha rosszabb volt mint egy őrült tini lány.

Ezért nem tudom még a mai napig sem felfogni, hogy hogyan a csodába tudta megcsalni apát. Emlékezetem szerint soha nem veszekedtek, mindig jól kijöttek egymással és imádtak néhány napra elmenni kettesben kirándulgatni. Mindig is rájuk akartam hasonlítani.

De aztán jött az-az este…

Anya nyugodtan kávézott én és Danielle pedig a TV előtt szokás szerint veszekedtünk ugyanis soha nem tudtuk eldönteni, hogy melyik csatornát nézzük. 5 évvel idősebb nálam szóval természetes volt, hogy ki volt mindig előtérben.

Aztán egyszer csak berontott apa és utána egy ismeretlen férfi. Anya meglepetettségében elejtette a csészéjét. Apa üvöltözni kezdett és anya arcába ordította azt, hogy mindent tud. Majd egy adott pillanatban a kabátja zsebéből előrántott egy pisztolyt és agyonlőtte anyát. Borzalmas látvány volt számomra. Minden csupa vér volt az idegen férfi pedig előttem és Dani előtt állt, hogy védelmezzen. Ha nem lett volna Ő, talán még velünk is végzett volna.

Soha nem fogom elfelejteni azt a jelenetet ahogy felénk fordítsa a pisztolyt.

Majd jöttek a rendőrök apa pedig 15 évre börtönbe zárták. Azonban csak fél évet volt bent mivel megőrült és megmérgezte magát majd meghalt.

A gyámom Dani lett mivel már nagykorú volt és azóta is Ő mivel én még mindig nem töltöttem be a 18-at. Nem mondhatnám, hogy jó testvérek vagyunk.

Neki nagyon bejött az élet. Felkapott táncos lett az X-Factorban azóta pedig még elviselhetetlenebb lett. Undok és élvezi, hogy ugráltathat. Ráadásul mindenki azt akarja, hogy rá hasonlítsak.

Sokan azt mondják, hogy a testvérek állandóan civakodnak, de szerintem nálunk már sokkal többről van szó. Nem érdekli, hogy mit csinálok vagy, hogy mi van velem.

Szinte magam neveltem saját magam. Én nem tudom mit jelent az, hogy igaz család.

Amikor elveszítettem a szüleimet elvesztettem mindenemet. Azóta sem tudom elfelejteni azt a jelenetet, ráadásul még Danielle is rátesz egy lapáttal az önzőségével.

- Ennyi? – nézett a papíromból fel a tanárnő közben pedig megigazított a szemüvegjét. Majd felemelte az asztaláról és az orrom alá nyomta mintha nem tudnám, hogy mi van rajta. – Egy oldal a dolgozatot amikor világosan elmondtam, hogy kettő legyen. Gond van a hallásoddal Peazer? Bezzeg a nővéred…

Tessék és megint Danielle. Kit érdekel, hogy mit csinált Danielle mikor gimnazista volt. Mert, hogy engem nem az biztos. Soha nem fogok rá hasonlítani és nem is akarok.

- Sajnálom ennyi telt Tőlem. – vontam vállat unottan és összekulcsoltam a kezeimet a mellem alatt. – Meg amúgy is miért ilyen hülye dolgozatot talált ki?

Na igen, talán azért akarják, hogy hasonlítsak Rá mert eléggé szabad szájú vagyok és nem tudom kordában tartani az érzéseimet. Hirtelen szoktam kifakadni és ez miatt rengetegszer járok az igazgatóiba.

- A családnál könnyebb témát nem tudtam kitalálni. Még az általános iskolások is oldalakat tudnának róla írni. – válaszolta nyersen a száját pedig beharapta idegességében.

- Tudja nagyon jól, hogy milyen a családi hátterem. – sziszegtem a fogaim között. – Ne várja el tőlem, hogy oldalakat írjak és hazudjak.

- Mond csak Camille Te miért nem tudsz olyan lenni mint Danielle? – sóhajtott fel közben pedig a fejét csóválta.

Elegem van!

- Ha ennyire imádja akkor keresse meg és nyalja ki a seggét. – a kezemben lévő dolgozatomat az asztalra csaptam. Legszívesebben széttéptem volna, de inkább nem tettem mivel már így is túl messzire mentem.

Az osztályban mindenki a jelenetet nézte és néma csend volt. Megint lesz miről témázniuk hetekig, hogy mekkora egy neveletlen lány vagyok.

- Elzárás! És behívatom a nővéredet. – ordított rám úgy, hogy még a nyála is fröcskölt.

- Csak tessék, úgysem fog bejönni. – válaszoltam majd pont akkor szólalt meg a csengő.

Elsők között hagytam el a termet. Ezt megint jól megcsináltam. Megint egész délutánomat ebben a koszfészekben tölthetem.

Csak egyszer az életben tudnám befogni a számat. Sokkal kényelmesebb életem lenne, elzárásoktól mentes.

El tudom képzelni, hogy mit fog csinálni Dani mikor megtudja, hogy be kell jönnie. Unottan a körmeit fogja vizsgálni majd megígéri, hogy bejön persze nem tartsa be.

- Azért ez durva volt. – ért utol Erica és szorosan felzárkózott mellém. – Néha azért lehetnél kedvesebb is. – tette hozzá szemrehányóan.

- Mond azt, hogy nem volt igazam. – fordultam felé mire Ő csak lesütötte a szemét. Az egész iskolából Ő volt a legjobb barátnőm, de még neki sem mondtam el a valóságot.

Tudom, hogy hazudok neki, de félek, hogy nem értené meg vagy pedig nem akarna barátkozni velem. Azt pedig nem akarom ugyanis Ő a titkaim nagy részét tudja és a szülei is nagyon kedvesek hozzám. Szinte már olyan vagyok nekik mint a gyerekük.

- Jó. Ha azt mondom, hogy igazad van, megnyugszol? – vigyorodott el én pedig gyorsan megöleltem. – De megint egész délután itt leszel. Pedig azt hittem, hogy ma elmegyünk a plázába. – mondta szomorúan.

- Majd bepótoljuk máskor. – válaszoltam barátságosan.

- Persze majd akkor mikor megint beszólsz valamelyik tanárnak. Ez már a hányadik is volt ebben az évben?

Jó kérdés. Talán egy kezemen már meg sem tudom számolni. De nem tehetek róla, úgy feltudnak idegesíteni amihez nekem nincs idegzetem. Meg amúgy is ez az utolsó évem szóval elnézőbbek lehetnének velem.

Talán?

Eddig bírtam a blog nélkül :D Komolyan el sem tudjátok képzelni, hogy mennyire meghatottattak a komiaitok....egyszerűen nincs szívem titeket itt hagyni...meg aztán én is halálra untam magam és állandóan kattogott az agyam mivel nem tudtam kiírni magamból...szóval arra jöttem rá, hogy elvonási tüneteim vannak ha nem írhatok :D
de sajnos azt be kell ismernem, hogy az utóbbi időben tényleg túlhajszoltam magam és a komik száma is eléggé megcsöppent :S
Azonban megegyezhetünk valamiben...Ma kipattant egy remek ötlet a kis agyamból (most tisztázzus szokás szerint Liames xD már most bocsánatot kérek, de én tényleg próbáltam a másik négy srácról írni, de egyszerűen nem ment) amit rögtön le is írtam, vagyis csak egy részt :)
Na de én arra gondoltam, hogy mi lenne akkor ha nem írnák olyan hosszú részeket hanem kevesebbet viszont minden nap tennék fel részeket(vagy nem az időmtől és kedvemtől függően) és Ti cserébe úgy mint régen elárasztanátok komikkat ami persze nem muszáj.
Most fel is rakom azt a bizonyos részt és ha Vasárnapig kapok jó sok komit akkor folytatom az írást :D De komolyan nem ígérek semmit viszont az írást sehogy sem hagyom abba