•6.-Még,hogy én segítsek Neki ?!•

Sziasztóóóók! Hát az előző részhez sajnos nem kaptam sok komit és ezért nem is hoztam tegnap a részt :/ Mi történt, hogy nem írtatok? Csak nem meguntátok az írásomat?Mert ha igen nyugodtan megmondhatjátok, hogy mi a nem jó és akkor én próbálok változtatni rajta. Szóval örülnék a véleményeknek :)

Még,hogy én segítsek Neki ?!

Szombat reggel mikor felkeltem és beléptem a konyhába azt hittem, hogy még mindig álmodok. Ugyanis a drága nővérem épp ott sürgött-forgott és próbált…főzni?

Danielle főzni akar? Na várjunk csak tuti, hogy csak alvajáró vagyok vagy pedig beütöttem a fejem tegnap torna órán.

Az kizárt, hogy egy szakácskönyvet olvas körülötte pedig edények hevernek szanaszét. Itt valami nagyon nincs rendben. Hisz Ő nem tud főzni úgy ahogy én.

Vagyis inkább kijavítom magam – még annyira sem tud mint én. Ugyanis én legalább tudok palacsintát sütni még ha állítólag kegyetlen rossz is. És ha elém tennének egy szakácskönyvet szerintem simán megtudnék akármit csinálni.

De Ő? Egyszer próbált magának teát főzni, csak azért mert náthás volt és én kikötöttem, hogy nem csinálok neki mivel Ő sem segít soha rajtam. Szóval elmentem iskolába és mikor haza jöttem az egész lakásban alig lehetett lélegezni a füstszag miatt. Mivel az ütődöttje majdnem felgyújtotta a lakást csak azért mert elfelejtette levenni a tűzről az edényt amibe feltette a vizet forralni.

Most komolyan akkor, hogyan akar főzni ha még egy teát sem tud normálisan megcsinálni. Egyáltalán honnan jött már ez az ostoba ötlete?

- Te meg mi a frászt csinálsz már megint? – néztem Rá, Ő pedig ijedten csukta be a könyvet és rákönyökölt nehogy véletlenül meglássam a könyv címét. – Láttam, hogy szakácskönyvet olvasol.

- Dehogy láttad! – ellenkezett és próbálta bevetetni velem a hazugságot.

Úgy szeretem amikor teljesen hülyének néz. Arcán megjelent egy hazug mosoly amivel gondolom azt akarta elérni, hogy higgyek neki.

- Azért olvasni még tudok. – válaszoltam gúnyosan majd gyorsan kihúztam a kezei alól a könyvet és az orra alá dugtam és kérdően felhúztam a szemöldökömet. – Mit akarsz ezzel? – böktem a könyvre, Ő pedig zavartan a füle mögé tűrte göndör fürtjeit, ajkába harapott és lesütötte a szemét.

- Talán főzni? – nézett fel óvatosan és bevágott egy fancsali mosolyt.

- Te? Főzni? – kérdeztem majd egyszerre tört fel belőlem a nevetés. Legalább az Ő szájából hallottam ami azt jelenti, hogy tényleg igaz volt az elképzelésem. – Na ne nevetess. Remélem felhívtad a tűzoltóságot, hogy legyenek készenlétben. – már a hasamat fogtam a nevetéstől Ő pedig dühösen nézett és összeszorította a száját mérgében.

- Nevess csak. Már pedig nekem ma estére muszáj összedobnom valamit. – húzta fel az orrát és kikapta a kezemből a könyvet majd újra fellapozta azt és mélyen elmerült benne.

Abbahagytam a nevetést és gondolkozva leültem mellé. Tényleg komolyan gondolja amit beszél. Ami nem jó mivel tényleg nem tud főzni.

- De te nem tudsz főzni és azt tudod. Szóval gyerünk bökd ki, hogy miért vagy ennyire bezsongva. – vontam kérdőre és fejemet az egyik öklömön támasztottam meg.

Dani nem válaszolt rögtön hanem úgy csinált mintha annyira érdekes dolgot talált volna. De nem bírta sokáig mivel néhány perc múlva bosszúsan kifújta a levegőt és az égnek emelte a tekintetét.

- Ma este Liam átjött én pedig megígértem neki, hogy főzök valamit. – hadarta el egy szuszra. Azonban én nem teljesen értettem.

- Miért nem mondtad meg neki, hogy nem tudsz főzni. És mi van az éttermekkel? Azok már nem menők mostanában? – húztam fel a szemöldököm.

- Nem akar nyilvános helyen mutatkozni mivel mindenhol megtalálják a rajongók. – forgatta meg a szemeit. – Aztán mikor mondtam neki, hogy vacsorázzon nálam annyira megörült, hogy tudok főzni, hogy nem volt szívem azt mondani neki, hogy tévedésben él. – fejezte be majd a tenyerébe temette az arcát.

Ilyen egy igaz kapcsolat, hazudnak egymás szemébe.

- Add át részvétemet Liamnek. – álltam fel, de Danielle is követte a példámat és a vállamnál fogva újra visszanyomott a székemre.

- Nem mész Te sehova. Ugyanis segíteni fogsz nekem. Méghozzá Te főzöd meg a vacsorát és ha Liam kérdi majd azt mondjuk, hogy ketten csináltuk. – a mutató újával a mellkasomra mutogatott.

Szóval előre eltervezte, hogy mit fog csinálni. Becsapja szegény srácot és még csak az igazat sem kell megtudnia. Okos. Viszont én ebben az egészben nem veszek részt.

- Megszívtad kisanyám ugyanis nem segítek. Először is Liam a barátom és a barátaimnak nem hazudok. Másodszor pedig nem tudok főzni csak palacsintát tudok sütni és eddig még csak Niallnek ízlett. Szóval készülj fel a szopásra. – veregettem meg a vállát egy gonosz vigyor kíséretében. Villámló tekintettel nézett Rám ami nem jó jel volt.

- Oké, de remélem tudod, hogy még mindig én vagyok a gyámod. Ha kellenek új CD-k meg hangszerek akkor ajánlom, hogy segíts vagy nem adok több pénzt. – arcán diadalittas mosoly terült szét ugyanis tudta, hogy ezzel az egy mondatával célba ért.

Utálom mikor fenyeget és ami a legrosszabb, hogy be is tartsa.

•••

- Soha nem hittem volna, hogy Te tudsz főzni. – nézett Liam, csillogó tekintettel Danira aki csak elpirult.

És, hogy ezt nekem miért kell végig néznem? Azért mert pont akkor akartam lelépni otthonról mikor Liam jött és mikor megtudta, hogy el akarok menni kikönyörögte, hogy maradjak otthon. Szemétség, hogy nem tudok ellenállni a kiskutya szemeinek.

- Mennyi mindent nem tudsz Te még róla. – mondtam az orrom alatt, de mind ketten meghallották a nővérem pedig küldött felém egy gyilkos pillantást ami azt jelentett, hogy be kell fogjam.

- Cam nem kéne készülnöd neked arra az ízé fellépésedre? – nézett Rám. Az-az izé a Ki Mit Tud volt. Még jó, hogy emlékezik rá. – Azt mondtad még rengeteget kell gyakorolnod szóval tünés a szobádba. – bökött az ajtóra én pedig felálltam, de Liam elkapta a csuklóm és visszanyomott a székre.

- Nem értem, hogy miért akarod állandóan beküldeni a szobájába. Hisz nem csinál semmi rosszat. – védett meg Liam amin meglepődtem. Eddig fiú még soha nem védett meg, ráadásul nem Danielletől. A nővérem elvörösödött és mérgesen belebámult a tányérjába.

- Tényleg igaza van, gyakorolnom kell a versenyre. Vagyis először egy dalt kéne választanom. – néztem rá kedvesen. Azt hiszem ennek még meg lesz a bűtje.

- Te énekelsz? Eddig még nem is mondtad. Nincs kedved egy kis bemutatót tartani nekem? Sőt ha akarod szívesen segítek a dalválasztásban is. – ajánlkozott mosolyogva.

- Persze mennyetek csak. Ne is érdekeljen, hogy a barátnőd itt van. – förmed rá Dani, Liam pedig csak unottan megforgatta a szemeit mintha nem is érdekelné amit mond.

- Téged akár mikor láthatlak, de Camot nem hallhatom akár mikor énekelni. – vágott vissza nyugodt hangnemben én pedig nem tudtam, hogyan nevessek Danielle arckifejezésén.

Emlékezetem szerint eddig még soha nem szoktak veszekedni. Csak nem véget ért a nagy szerelem? Kizárt, Danielle soha nem szakítana vele. Inkább előbb ugrana bele a Temzébe…