•23.-Mondj el mindent!•

Sziasztok! Elérkezett a nap mikor felteszem a várvavárt novellát. ha sok komit kapor rá akkor esetleg elkezdek gondolkozni máson is :D csak rajtatok áll...viszont egy kevésbé boldog hír. A törinek hétfőn vége van viszont szerintem az utolsó 3 rész lett a legizgalmasabb :P

Mondj el mindent!

Kétség sem fér ez volt életem legszebb szülinapja. Azonban valami oknál fogva mégis lelkiismeret furdalásom volt.

Hónapok óta vagyok együtt Liammel, de most történt meg először az, hogy megsajnáltam a nővéremet.

Egyszer úgyis ki fog derülni az igazság és akkor Ő lesz az aki alul marad magányosan. Én pedig nem akarom azt, hogy szenvedjen. Úgy döntöttem, hogy ha egyszer normális kedve lesz talán elmondok neki mindent. Ideje megtudnia az igazat, ugyanis ez már nem csak puszta játék ami köztem és Liam között van.

Mind ketten szeretjük egymást és már elegünk van abból, hogy titkolóznunk kell! Úgy akarjuk szeretni egymást mint a többi normális pár.

•••

Hetekkel később azonban már nem tudtam bujdosni a nővérem előtt. Eddig egész jól sikerült viszont az egyik délelőtt sajnálatomra belé ütköztem. Mikor megláttam a gyomrom felfordult, de ezt már kezdtem megszokni. Ugyanis nem valami jó mostanában az egészségi állapotom. Minden nap fáj a fejem és alig bírok enni mivel ha megérzem valamilyen étel szagát a hányás kerülget. Tudtam én, hogy nem lett volna szabad elmennem abba a kínai étterembe Justinnal. Biztos ételmérgezést kaptam.

- Nocsak végre elém mered tolni az orrod?! – kérdezte gúnyosan mikor én ki akartam térni a folyosón, de Ő az utamat állta.

- Figyelj Dani, nem hiszem, hogy ez a legalkalmasabb pillanat arra, hogy beszéljünk ugyanis nem érzem magam valami jól. – néztem rá sajnálkozva és muszáj volt a kezemmel megtámasztanom magam a fallal.

Tényleg rettentő rosszul éreztem magam és minden erőmre szükségem volt, hogy ne hányjam le a nővérem cipőjét. Ennek így nem lesz jó vége.

- Tudom, hogy az miatt vagy pipa rám mert nem mentem el arra a bulira amit a srácok szerveztek neked. De nem értem mit panaszkodsz ugyanis szemtanúk szerint nagyon jól elvoltál Liammel. – kulcsolta össze a kezeit a melle alatt én pedig egy fancsali mosoly kíséretében ránézet.

Sejt valamit, látom rajta. Talán már tudja is, hogy akkor egész éjjel egy szálloda szobájában voltunk és hadd ne mondjam tovább, hogy mit csináltunk.

- Á már el is felejtettem. Megbocsájtottam, hogy megint elfeledkeztél rólam. – nyeltem hatalmasokat és próbáltam olyan arcot vágni mintha semmi bajom nem lenne.

- Cam engem nem versz át. De ha egy újjal is hozzá mersz érni Li…- fenyegetőzött tovább, de nem bírtam.

Kezemet a szám elé tettem és éppen, hogy csak elértem a fürdőszobát majd a mosdó felé görnyedtem és szinte ami bennem volt az minden kiment.

És ez a művelet a nap további részben is kihatott. Akár milyen fura szagot megéreztem rögtön rohannom kellett a WC-re. Utáltam ha beteg vagyok, ráadásul még csak fel sem tudok kelni.

Azonban mikor már napok óta nem javult az állapotom kezdtem megijedni. Ennyire beteg nem lehetek, hogy nem képes átmenni rajtam.

•••

- Biztos minden rendben? – kérdezte az egyik este Erica mikor átjött megnézni, hogy mi van velem. – Soha nem láttalak még ennyire betegnek. Borzalmasan nézel ki.

- Köszi a bókot, de már jobban érzem magam. – mosolyogtam rá erőltetetten ám a másik pillanatban megint rohannom kellett a mosdóba.

Komolyan mondom az agyamra megy.

- Nem úgy nézel ki. – guggolt le mellém a földre Erica és elkezdte barátságosan simogatni a hátam.

Majd felsegített és vissza mentünk a szobámba én pedig mint egy hulla úgy dőltem vissza az ágyba.

- Soha többet nem eszek, kínai kaját. Esküszöm! – forgattam meg a szemeimet ám Erica szemei hirtelen kipattantak.

- Mond csak Cam…öhm Justinnal, hogy vagytok? – kérdezte óvatosan én pedig nem értettem mire akar kilyukadni.

Legszívesebben rávágtam volna azt, hogy sehogy és, hogy legszívesebben szakítanák vele, de nem mertem szólni mert akkor azt is el kellene mondanom, hogy mi van Liammel. Pedig a barátnők általában elmondják egymásnak a titkaikat.

- Jól. Miért? – kérdeztem alig hallhatóan, de az Ő szemei valahogy olyan furán csillogtak ami azt jelentette, hogy nagyon töri valamin az eszét.

- És voltatok már úgy együtt? – kérdezte lassan én pedig meghökkentem.

Most komolyan a szexuális életemre kíváncsi? Na persze majd kiteregetem neki a magánéletemet.

- Komolyan, most ez, hogy jön ide? – kezdem ideges lenni mivel utáltam ha hülyeségeken jár az esze.

- Ne kapd fel a vizet, de szerintem te terhes vagy. – tördelte a kezeit idegesen én pedig hirtelen köpni- nyelni nem tudtam.

- Hogy mi? – keltem ki magamból és egy csapásra elmúlt a rosszul létem.

- Figyelj, rosszul vagy már napok óta, azt mondod, hogy szédülsz és fáj a fejed, nem bírod az ételszagokat mivel akár hányszor megérzed kihányod magad. – magyarázta én pedig megsemmisülten feküdtem vissza az ágyba, persze Ő tovább magyarázta.

De nekem csak egy dolog járt az eszembe. A szülinapi bulim mikor is Liam elvitt abba a szállodába és lefeküdtünk. Most, hogy így vissza gondolok még csak nem is védekeztünk mivel annyira örültünk neki, hogy együtt lehetünk egy egész éjjel. Akaratom ellenére is a hasamhoz kaptam a kezem és elszorult a szívem. Ebből hatalmas botrány lesz ha kiderül. Liam dühöngeni fog és akár még meg is utálhat. Hisz fiatal én pedig a nyakára varrok egy gyereket csak azért mert voltam olyan hülye, hogy belé szerettem.

Ericának pedig tényleg igaza volt. Ez mind a terhesség jele.

- Hát, Justin biztos nem fog örülni neki. – fejezte be Erica majd megszorította a kezem, de én kitéptem és mérgesen kifújtam a levegőt.

- Justin soha még egy újjal sem ért hozzám. Csak csókolóztunk semmi több és nem is lesz több ugyanis amint alkalmam lesz rá szakítok vele. – mondtam dühösen ugyani épp itt az ideje, hogy megtudja az igazat. Megérdemli, hogy tudja.

- De ha nem Justin…

- Liam Payne és igen az a Liam aki a nővérem pasija…- világosítottam fel és hosszú magyarázatba kezdtem.

Elmondtam kezdet eleitől kezdve azt, hogy hogyan csókolt meg először, hogy mit csináltunk mikor bárányhimlősek voltunk, aztán mikor titokban elmentünk kirándulni és végül a szülinapi bulimat.

- Te jó ég, hiszen akkor Te Liam gyerekét várod! – kiáltotta el boldogan magát én pedig újra visszafeküdtem az ágyba és a plafont kezdtem el bámulni. Liam gyerek…talán az ő gyerekét hordozom a szívem alatt…