•25.-Utolsó

Sziasztok! Itt a várva várt utolsó rész. Remélem nem csalódtok bennem és elnyeri a tetszéseteket. Azonban mostanában nem kezdek új törit mivel semmi ihletem nincs. De amint lesz első lesz, hogy szólok ígérem.viszont novellákat lehet hozok ha úgy lesz kedvem és ihletem. Majd még jövööök:P

Hónapokkal később

Boldog vagyok, de tényleg. Nincs szükségem Liamre és semmilyen más pasira. Elegem van már abból, hogy mindig én szenvedek. Nem már megváltozott. Már csak a hamarosan megszülendő gyerekem érdekel.

Vissza térve az előző hónapokra. Mikor Liam megmondta, hogy nem szeret rá másnapjára bejelentették, hogy a banda egy évre európai turnéra megy. És ami a legjobb az- az volt, hogy a nővérem is velük ment.

Ezzel csak bebizonyította azt, hogy tényleg még mindig Őt szereti. Eleinte semmit nem aludtam és egész nap csak bőgtem. De most már nem. Liam nem érdemel meg egy könnycseppemet sem.

Ami pedig a legszörnyűbb, hogy akkor nap majdnem elmondtam, hogy terhes vagyok tőle. Még szerencse, hogy ő kezdett el először beszélni és így nem tudta meg. Nem akarom, hogy tudja azt, hogy az Ő gyereke. Sőt ha lesz olyan szerencsém remélem soha az éltben nem kell viszont látnom. Számára megszűntem létezni és az én számomra is Ő.

Csak játszott velem és még élvezte is, hogy hülyévé tud tenni. Ki tudja mennyiszer nevettek velem a nővéremmel.

Hogy még szeretem-e? Magamat hazudtolnám meg ha azt mondanám, hogy nem. Szeretem még annak ellenére is, hogy így elintézett. De soha nem tudnám ezt a szemébe mondani, ugyanis minden bizalmát elveszítette a szemembe. Csak egy szimpla srác lett a szemembe akitől már semmit nem akarok.

Nehéz, és tudom, hogy nehezebb lesz ha megszületik a gyerek ugyanis tudom, hogy hasonlítani fog rá és ha felnő érdeklődni fog az apja iránt. Akár mi is lesz, nem fogja megtudni, hogy ki az apja. Ha kell inkább hazudok, csak Liam ne tudja meg az igazat.

Abba belehalnák ha újra a szemébe kellene néznem és elmondani neki. Nem ez mind kettőnknek így lesz a legjobb. Ő boldog Daniellel és élheti tovább szupersztár életét én pedig boldogan fogom felnevelni a gyerekünket.

Tudom túl fiatal vagyok az anya szerepre,de a hónapok alatt megerősödtem. Hisz még is csak napok választanak el a szüléstől. Olyan fura még csak rá gondolni is. Soha nem szoktam magam anyaként elképzelni, gyerekkel a kezembe. Az valahogy soha nem az én stílusom volt, viszont most már semmi pénzért nem hátrálnák meg. Hisz mégis csak Liam gyerek az én első szerelmemé. Még ha csúnya vége is lett akkor is vele voltam a legboldogabb.

•••

A One Direction újra Londonban. Véget ért az európai turné a fiúk pedig a megérdemelt szabadságukat töltik a fővárosban…

Szem forgatva kapcsoltam ki a TV-t ugyanis semmi kedvem nem volt az arcát nézni. Persze a másik négy sráccal szívesen beszélnék, de inkább nem kockáztatok. Pedig kíváncsi lennék, hogy mi történt velük a hónapok alatt.

Még ők sem tudják, hogy terhes vagyok. Vagyis már nem sokára ugyanis mostanra vagyok kiírva.

Mélázásomból a telefonom csörgése zökkentett ki. Nagy nehezen feltápászkodtam a kanapéról ami elég sokáig tartott ugyanis ekkora pocakkal nagyon nehéz a közlekedés.

- Cam megtennél nekem egy szívességet. – csendült fel a vonalban Erica hangja én pedig csak kifújtam a levegőt.

- Hallgatlak. – mondtam.

- Nem lenne kedved bejönni értem a stúdióba mivel nincs kedvem elázni. – kérdezte könyörgően.

Erica ugyan abba a stúdióban találta munkát ahol anno Danielle és a fiúk is dolgoztak. Mivel jól írt dalokat ezért kétség kívül felvették és már két hónapja ott dolgozik és élvezi. Ráadásul elég jól keres szóval jól megvagyunk ketten.

Eleinte irigyeltem ugyanis mikor leérettségiztünk rögtön felvették és megvalósíthatta az álmait.

És én? A Ki Mi Tud-ot fölénnyel megnyertem ezért szó nélkül felvettek az LA-i főiskolára. Fájó szívvel mondtam vissza ugyanis gyerekkel nem hiszem, hogy bírnám. Lehet régen tényleg az álmom volt, de most már. Azt akarom, hogy a gyerekem normális körülmények között nőjön fel és ne szenvedjen semmiből hiányt.

- De. – nyögtem ki ugyanis ma egész nap görcsölt a hasam. – Mindjárt ott leszek…

- Köszi. – köszönt el boldogan majd letette.

Lassan szedtem össze a cuccaimat és kerestem meg a kocsi kulcsot majd indultam el be a városba.

Tényleg eléggé rossz idő volt, de az ember idővel hozzá szokik.  Unottan parkoltam le a stúdió előtt és indultam el be az épületbe ahol szokás szerint lesifotósokba ütköztem. Azonban most jóval többen voltak mint szoktak lenni.

Figyelembe se vettem őket, úgy mentem el mellettük és indultam Erica keresésére. Gyors tempóba róttam a folyosókat majd nyitottam be barátnőm irodájába ahonnan hangzavar szűrődött ki.

- Erica siess mert nem vagy túl…- nyitottam be az ajtón és csak akkor figyeltem fel a telefonomból mikor néma csend lett. Azt hittem mentem kiejtem a telefonomat a kezemből mikor Harry, Louis, Zayn és Niall tátott szájjal bámultak rám. - …jól.

Fejeztem be és hatalmasat nyeltem. A négy srác most tényleg megváltozott. Valahogy eltűnt az a kisfiús énjük.

Zayn fekete hajában egy szőke tincs virított arca pedig enyhén borostás volt. Louis haja már nem állt annyira égnek és ez miatt kék szemei még jobban virítottak. Harry göndör fürtjei igaz még mindig megmaradtak de jóval rövidebb volt. Niall haja szőkésbarna lett és fogszabályzója volt.

Percegik néma csend lett amit nem is csodáltam. Itt állok előttük hatalmas pocakkal. Persze, hogy nem tudnak megszólalni.

- Én magatokra hagylak. – hadarta el gyorsan Erica majd mielőtt kérdőre vonhattam volna kiviharzott a helységből.

Miért van olyan érzésem, hogy Ő ezt már jóval előre kitervelte. Nagyon jól tudta, hogy a srácok ma bent lesznek a stúdióba.

Csend.

Ha ők itt vannak akkor valahol Liam is itt van ami rám nézve szörnyű. Én megölöm Ericát.

- Öhm…sziasztok. – húztam mosolyra a számat majd intettem egyet a kezemmel köszönés képen. – Hogy vagytok?

- Te terhes vagy? – csúszott ki rögtön Harry száján az a kérdés amit én vártam.

Remek, most mit mondjak? Ők nem hülyék tudják, hogy mi volt köztem és Liam között.

- Szerintem eléggé egyértelmű. – tettem kezemet a hasamra.

- Liam. Igaz? – kérdezte csendesen Zayn majd közelebb jött és barátságosan megölelt.

Az elfojtott érzelmek egyszerre törtek elő belőlem és azt vettem észre, hogy a vállán bőgök mint egy normáltalan. Egyszerűen már nem bírtam muszáj volt kiadnom magamból és tudom, hogy Ők megértenek.

- Aha. – szipogtam is a többi srác is körém állt. – Könyörögve kérlek, ne mondjátok el neki.

- De hát Cam, az Ő gyerek is. Ő is ugyan úgy hibás mint te. – emelte feljebb a hangját Louis.

- Igen ez igaz, de nem szeret. A szemembe mondta, hogy még mindig a nővéremet szereti. És én nem akarok a boldogságuk útjába állni. – magyaráztam keményen.

- Danielle és Liam? Mond csak mikor olvastál te utoljára híreket? – kérdezte Niall én pedig csak vállat vontam. Őszintén megmondva róluk semmit nem olvastam mivel olyankor mindig elbőgtem magam. – Ezek szerint Te akkor nem tudod, hogy két hónapja szakítottak mivel Liam elmondta neki az igazat.

- Tessék? – kerekedett el a szemem.

- Megmondta neki, hogy nem szereti. – válaszolta egyszerűen Zayn én pedig totál összezavarodtam.

Az kizárt dolog, hisz Ő maga mondtam nekem, hogy még mindig szereti. Az ember érzései nem változhatnak ilyen hamar.

- Nem hiszem el. – ellenkeztem és felhúztam az orrom. – Tudom, hogy nem bírjátok Dani-t de bele kell törődnötök, hogy szeretik egymást. – meghasadt a szívem mikor ezt mondtam, de sajnos ez volt az igazság.

- Camille, Liam téged szeret és senki mást. Miattad szakított Daniellel és miattad jöttünk vissza a turnéról ugyanis rendbe akarja hozni amit elszúrt. – kelt ki magából Harry úgy ahogy én eddig még soha nem láttam.

- Ez nem igaz! A szemembe mondta azt, hogy semmit nem jelentettem neki és csak azért volt velem, hogy legyen újra boldog a nővéremmel. – kiabáltam most már én is.

- Semmit nem tudsz. – csóválta a fejét Louis nekem pedig most lett elegem.

Mérgesen utoljára még rájuk néztem majd felhúztam az orrom és kicsörtettem a szobából. Nem akartam tovább hallgatni a sületlen szövegüket amiből semmi nem volt igaz.

Szinte már rohantam a folyosókon és villámló tekintettel kerestem Ericát…

- Bocs, de nem fi…- kanyarodtam be az egyik helységbe és bele ütköztem egy idegen alakba.

Sajnálkozva emeltem rá a tekintetemet amiért neki mentem, de a szívem egy ütemet kihagyott mikor a jól ismert kiskutyaszemekkel találtam szembe magam.

Ilyen az én szerencsém. Akit a legjobban nem akarok látni azzal találom szembe magam.

- Liam? – kérdeztem óvatosan az Ő szája pedig szétnyílt a csodálkozástól.

Feltűnően végig mért majd teljesen elfehéredett. Na most bele néznék az agyába.

- Cam? – kérdezte Ő is majd végre vissza nyerte az eredeti színét.

- Szia. – köszöntem bátortalanul, de Ő még mindig csak a hasamat bámulta. – Rég láttalak! Mi történt veled?

- Oké ki volt az a szemétláda aki ezt csinálta veled? – kelt ki magából és úgy fújtatott mint egy macska.

Jót mosolyogtam magamba az arckifejezésén. Komolyan minden pénzt megért, és ha nem lennék ilyen helyzetbe már rég elröhögtem volna magamba. Azonban most nem ez a legalkalmasabb pillanat.

Most jött el az én időm. Ha a srácoknak tényleg igazuk van és Liam még mindig érez irántam valamit akkor meg kell tudni az igazat még ha nehéz is lesz és lehet semmin nem fog változtatni.

Hosszan kifújtam a levegőt és bementem abba a helységbe ahonnan Ő jött ki. Meg sem lepődtem rajta, hogy utánam jött és becsukta ránk az ajtót.

- Te! – fordultam felé és félve rá néztem.

Pupillái kitágultak és újra elfehéredtek, de szerintem nem fogta fel, hogy mit is mondtam az előbb.

- Nem értelek. De nem is érdekel. Viszont üzenem Justinnak, hogy ne kerüljön a szemem elé mert a két kezemmel fogom megölni. Mi van Ő soha nem hallott a védekezésről? Gondolom most faképnél hagyott mert így már nem kellesz neki…

És csak hadarta a magát még csak szóhoz sem engedett jutni az én türelmem pedig elfogyott. Elegem volt mindenkiből. Csesszék meg terhes vagyok és akár melyik pillanatban megszülhetek!

- Szerintem magadat kéne kioktatnod ugyanis ezt az egészet Te csináltad velem. – sziszegtem a fogaim között. – A Te gyerekedet hordom a szívem alatt Liam! – és kimondtam.

Úr Isten megtettem és ki mertem mondani. Milyen jó érzés!

- Te..te…tessék? – dadogott és hatalmasokat nyelt. – Ez most komoly?

- A legkomolyabb. Szerinted viccelnék ilyennel? – kérdeztem csendesen.

- De mégis hogyan? Vagy mikor? – kérdezte zavartan és a hajába túrt megsemmisülten.

Elég érdekes kérdések pont Tőle. Pedig azt hittem eléggé nyilvánvaló lesz a számára hisz Ő miatta van ez az egész.

- A szülinapomon mikor elvittél abba a szállodába. – világosítottam fel az Ő száján pedig megjelent egy bujkáló mosoly.

- Az volt életem legszebb estéje. – mondta mosolyogva az én szívem pedig gyorsabban kezdett el verni.

- Most már mindegy. Semmit nem változtat már…

- Szakítottam Daniellel. – nézett a szemeim közé. – Miattad!

Az Ő szájából olyan fura volt ezt hallani. Hónapokkal ezelőtt azt mondta mennyire szereti most meg azt mondja, hogy mindennek vége. Összezavarodtam.

- Az a baj Liam, hogy már nem tudok hinni neked. Hónapokig csak játszottál velem majd közölted, hogy még mindig a nővéremet szereted. – emlékeztem vissza és elfordítottam a fejem.

Újra lejátszódott a szemem előtt a jelenet és azon voltam, hogy ne sírjam el magam.

- Tudom és gyűlölöm is magam miatt amiért hagytam megfenyegetni magam. – sütötte le a szemei én pedig értetlenül bámultam rá. – Danielle eljött hozzám az egyik este és közölte velem, hogy tudja mi van kettőnk között. Azt mondta ha nem vetek véget ennek az egésznek Ő fog csúnya véget vetni. Megőrült, de komolyan. Pisztolyt hordozott a táskájában és követett engem.

Köpni- nyelni nem tudtam miközben ezt mondta. A nővérem képes lett volna megölni a saját kishúgát? – Kijelentette, hogy velünk jön a turnéra, de az idegrendszere összeroppant. Mindenhol azt látta, hogy megcsalom végül pedig nekem támadott egy késsel és a srácoknak az utolsó pillanatban sikerült levakarniuk rólam.

- Ez szörnyű. És most hol van? – tudtam, hogy igazat mond mivel Danielle tényleg eléggé fura természet volt. De azért ezt én sem néztem volna ki belőle. Most már értem, hogy miért nem láttam hónapok óta.

- Diliházban, de nem érdekel. Elvett tőlem téged. – mondta és egy könnycsepp csordult le az arcán. – Cam én mindig is szerettelek. Hidd el én nem akartalak megbántani, de nem tehettem mást…

- Nem tudom már, hogy mit higgyek…- már én is sírtam, olyan jó volt mindezt hallani viszont féltem a csalódottságtól is.

Azonban nem tudtam sokáig gondolkozni mert egy hatalmas fájást éreztem a hasamba és rémülten Liamre néztem. Könyörgöm csak most ne induljon meg a szülés. Csak nem előtte!

- Liam…- néztem rá kétségbeesetten Ő pedig rögtön oda ugrott mellém és aggodalommal teli arccal nézett. – Azt hiszem szülni fogok…

- Mi? Pont most? Nem bírod ki amíg hívok orvost? – kérdezte és látszott rajta, hogy fogalma sincs mi tévő legyen.

- Be kell vinni a kórházba. – emeltem fel a hangom.

- Ja tényleg. – csapta magát homlokon majd a karomnál fogva kihúzott ám az ajtóba beleütköztünk a négy hallgatózó srácba.

- Mi történt? – kérdezte Niall.

- Cam szülni fog. Be kell vinni a kórházba. – mondta szinte már ordibálva Liam és most a srácokon volt a sor, hogy elfehéredjenek.

- Biztos? – nézett rám Louis.

- Cseszd meg Lou nézz rá. – csapta fejbe Harry, a barátját aki csak vállat vont.

Milyen jó, hogy ennyi épeszű lénnyel vagyok körülvéve. És ha belegondolok, hogy egy ilyen lesz a gyerekem apja.

Végül aztán nagy sokára végre elindultunk a kórházba. Persze az egész úton mindenki engem próbált nyugtatni nem sok sikerrel.

Azonban mikor végre már a kórházban voltunk és egy hordágyon feküdtem még jobban megrémültem.

- Liam könyörgök csak most ne hagyj egyedül. – szorítottam meg kétségbeesetten a kezét és éreztem ahogy a szememből könnyek csorognak.

Most tényleg szükségem volt rá és ha ezt a kérésemet teljesíti akkor tudni fogom, hogy tényleg szeret-e még. Mert én még igen és akár mire képes lennék érte.

- Örökké veled maradok Cami. – fogtam meg ő is a kezem és egy lágy puszit nyomott a homlokomra ami engem megnyugtatással töltött el...

•••

- Taylor Payne ennél jobban nem is hasonlíthatnál az apádra. – mondtam az előttem ülő kissrácnak aki boldogon kacagott azon ahogy kinéztem ugyanis a drága kisfiam épp most borított be az előtte heverő étellel.

Nem csak kinézetileg hasonlított Liamre hanem természetileg is. Szinte tőlem semmi nem örökölt.

- Ezt kikérem magamnak. Én soha nem szoktam kajával dobálózni. – tette a durcást Liam ám mikor én elfordultam láttam, hogy vigyorogva simogassa meg Taylor fejét ami azt jelentette, hogy büszke rá. – Egyébként is nem csak rám hasonlít.

- Én nem bánom mivel ha ugyan olyan lesz mint Te akkor a csajok meg fognak érte őrülni. – vontam vállat vigyorogva és ránéztem alig pár hónapos fiúra.

Olyan gyorsan telik az idő mióta újra minden rendben. Liam és én persze összejöttünk és összeköltöztünk ugyanis a villába nem lehetett volna normálisan élni egy picivel.

A srácok így is mindennapos vendégek voltak nálunk mivel annyira imádták Taylort.

- Szóval akkor Te is megőrülsz értem? – húzta fel vigyorogva a szemöldökét.

- Én ilyet egy szóval nem mondtam.

- Nem kell tagadnod. Tudom, hogy egész nap csak rám gondolsz. – mondta és kacsintott egyet.

Néha olyan fura arra gondolni, hogy még csak húsz évesek sem vagyunk, de már családunk van. Féltem attól, hogy mi lesz akkor ha megszületik, de most már tudom, hogy kár volt aggódnom.

Liam imádja Őt és képes lenne egész nap csak vele játszani. Sőt már a stúdióba is magával viszi és büszkén mutogatja a sajtónak is. Nem érdekli, hogy fiatal és ezért sokan elítélhetik. Nem bánja, hogy véletlenül jött össze hanem inkább örül neki. A rajongóknál persze kiverte a biztosítékot, de nem pártoltak el a bandától. Volt olyan is már, hogy az egyik londoni koncerten követelték, hogy vigye fel a színpadra, Liam pedig boldogan teljesítette és egy egész számot úgy énekelt el, hogy Taylor a karjaiban volt.

- Igazad van kár tagadnom. – mondtam. – Viszont én nem csorgatom a nyálam úgy mint egyesek…

- Hé én arról már nem tehetek, hogy a barátnőm a világon a legszebb csaj. – húzta fel az orrát én pedig vigyorogva fogtam meg a pólóját és húztam magamhoz a szánk pedig összeért. – Szeretlek Cam.

- Tudom Liam. És én is szeretlek. – mondtam két csók között.

Igen most már tényleg boldog vagyok, ugyanis mindent megkaptam az élettől amit akartam.