#5.-Ha már a beszédnél tartunk#

Sziasztok :D Mostantól gyakrabban várható friss rész mivel végre be tudtam úgy osztani az időmet, hogy mindenre legyen időm :P Nem ígérem, h naponta lesz friss, de azért elég gyakran . viszont a komikra még mindig szükségem van ám...szóval ha tényleg tetszik akkor gyerünk írjatok és akár még naponta is lehetnek részek xD

Ebédlő.

Iskolának az a része ahol a legjobb történések zajlanak. Általában itt mindig van valami, soha nem tudunk nyugodtan ebédelni. Vagy hangos veszekedések vannak gyűlölködők között, sőt én már verekedés szemtanúja is voltam mivel két srác összeverekedett egy csaj miatt.

Vagy csak simán itt teszed tönkre a gimis életedet egy apró bénázás miatt mint én. Ha akkor tudtam volna, hogy mennek itt a dolgok talán az én nevemet is ismerné Louis és nem viselkedne úgy velem mintha nem is léteznék. Bár vissza tudnám fordítani az időt és akkor nem borítanám be Alexis Johnson blúzát spagettivel.

Vajon ha nem úgy sülnek el a dolgok akkor mi lett volna? Mindenki normálisan nézne rám és nem úgy mint egy ribancra aki a tornateremben csinálta a barátjával, akivel történetesen soha nem járt. Senki nem kezdene összesúgni mikor meglátnak, vagy pedig nem szólnának hangosan utánam.

Lehet én is menő lettem volna és már rég én szerkeszteném a suli újságot. Mindenki csodálattal olvasná írásaimat és mindenféle menő buliba hívnának meg mint a Tripla A-s csajokat. Ami pedig a legfontosabb, Louis Tomlinson már rég randire hívott volna és tudna a létezésemről!

- Szia Liam- mélázásomból egy vékony, idegesítő lány hang zökkentett ki. Annyira elbambultam, hogy észre sem vettem mikor Harryvel és Liammel leültünk szokásos helyünkre.

Ami az ebédlő leghátsó sarkában volt el rejtve, hogy senki még csak felénk se nézzen. Ez volt az egész helység legnyugodtabb helye, mivel a sarokban volt és ezáltal nem volt olyan világos mint a többi. Én szerettem, mivel senki észre sem vette, hogy ott vagyunk. Nyugodtan tudtunk beszélgetni akár miről és nem kellett attól tartanunk, hogy valaki hallgatózik. Meg aztán innen mindent jól lehetett látni.

Mint például azt ahogy Louis Tomlinson haverjával Zayn Malikkal hülyéskedik egy hasábburgonyával. Körülöttük pedig a kosárcsapat többi tagja akik úgy zabálnak mint a disznók.

De Louis csak Zaynre figyel, mint általában mindig. Soha nem értettem meg, hogy lehetnek annyira jóban mivel Zaynek borzalmas volt a magaviselete. Már nem egyszer rajta kapták cigizni az iskola területén amiért ki is akarták dobni, csak nem tették meg mivel a srácnak eléggé rossz a családi körülménye. Az iskola az otthona állítólag, vagyis pletykák szerint.

Ha engem kérdeztek, csak nem tudja megfékezni magát mivel annyira be van magával képzelve. Tudom hülyén hangzik pont az én számból mivel annak a srácnak a legjobb haverja akibe én már évek óta szerelmes vagyok, de én akkor sem szeretem a hisztis srácokat, Zayn pedig az.

Mikor újra vissza tértem a valóságba Stella Jonessal találtam majdnem szembe magam. Mivel nem engem nézett, hanem a mellettem ülő barátomat aki zavartan elkezdett játszani a villájával csak azért, hogy ne kelljen ránéznie a jövevényre.

Ugyanis Stella Jones már évek óta bele van esve Liambe. Eleinte elég vicces volt, mivel szegény nem tudta elrejteni érzéseit mivel még egy osztályba is jár velünk. Igazából kedves,aranyos lány csak rendkívül idegesítő. Nekem elhihetitek mivel a legváratlanabb pillanatokban tűnik fel olyan helyeken amire rá sem mernék gondolni, hogy találkozni fogok vele. Komolyan ! Néha félelmetes a csaj, mert úgy látszik semmi pénzért nem száll le Liamről pedig tudván tudja, hogy semmit nem akar tőle.

Képes volt kinyomozni, hogy hol lakik. Jobban mondva követte majd írt neki egy szerelmes verset amit az ajtójuk alatt csúsztatott be. Liam persze rögtön rájött, hogy ki volt mivel elég jellegzetes az írása. Olyan amit ha valaki egyszer lát soha nem felejt el.

Majd elcsórta a titkárságról a diákok nyilvántartásáról szóló könyvet, hogy mindent tudjon meg róla. Azóta pedig minden évben ajándékot küld szülinapjára.

De ami a legidegesítőbb szokása az-az, hogy egy nap több százszor elmondja azt, hogy Szia Liam. Aztán pedig boldog ha az említett vissza motyog egy halk Szia Stellát.

- Szia Stella ma nem láttalak még- Liam helyett most én válaszoltam, nagy csalódására. Úgy látszik a lányt csapásként érte a dolog, hogy én mondtam ezt a kincset érő köszönést mivel megalázó nézéssel nézett rám.

Soha nem voltam a szívügye mivel Liam barátja vagyok.

- Ühm…segítenem kellett a matek körösöknek- válaszolta végül majd elkezdte hosszú szőkésbarna haját bizgerélni, végül pedig sóhajtott egy nagyot és elindult, de előtte még azért ránézett Liamra- Szia Liam. – Köszönt el sugárzó arccal én pedig Harryvel együtt nem tudtuk, hogyan tartsuk vissza a röhögésünket.

- Szia Stella- nyögte az áldozat, Stella pedig szökdécselve elment és leült egy távolabbi asztalhoz. Meg lett a napi öröme. Sőt most már minden nap hallhassa és bámulhassa az órák alatt.

Harry nem bírta. Egyszerre tört fel belőle a röhögés, közben pedig a szájába tömte az öklét, hogy ne legyen olyan hangos. Nekem se kellett több, hasamat fogtam a nevetéstől miközben Liam gyilkos pillantásokat küldött felénk és mérgében teljesen elvörösödött. Sajnálom, de akkor is olyan viccesen néz ki mikor feltűnik Stella.

- Megköszönném ha abba hagynátok, mivel abszolút nem olyan vicces mint amilyennek Ti azt gondoljátok- válaszolta fagyosan és durcásan hátra dőlt a székén mint aki nagyon megsértődött.

- Á, dehogy vicces- hagyta abba Harry, de azért a szemei még mindig vigyorogtak.

- Igazad van, ma még nem döntötte meg a rekordját- hagytam abba én is és nyugodtan elkezdtem enni az ebédemet jóízűen, de nem tudtam befejezni még az első kanál levesemet sem, mert Liam elkezdett bámulni.

- Milyen rekordját?- kíváncsiskodott idegesen mint mindig amikor szóba kerül Stella.

- Hogy hányszor mondja el egy nap azt, hogy Szia Liam- válaszoltam egyszerűen, de még mindig értetlenül nézett rám. Meguntam azt a bugyuta nézését és elő halásztam a matek füzetemet a táskámból majd amikor meglett az asztalra csaptam és elkezdtem fellapozni – A rekordja eddig tavaly Decemberben volt- olvastam fel a füzetemből ahova feljegyeztem. Egyszer annyira unatkoztam és az agyamra ment már a Szia Liamezésével, hogy elkezdtem számolni. – Összesen huszonötször mondta el- Liam elképedve kapta el előlem a füzetemet majd mohón olvasni kezdte mivel nem akart hinni a fülének.

- Te nem vagy normális- mondta minden egy szót külön- külön , de a szája sarkában megjelent egy bujkáló mosoly ami azt jelentette, hogy tetszik neki amit csináltam.

Még szép, hogy tetszett neki, hisz az Ő jövendőbeli csajáról van szó. Oké ez buta volt mivel Stella Jones soha nem lesz a barátnője. Ha rajta múlik még Londonból is elüldözi mivel annyira utálja.

Az ebédszünet hátra lévő részében tovább beszélgettünk, persze Stella többet nem jött szóba.

Már épp készülődtünk mivel már csak néhány perc volt hátra mikor az ebédlő közepén megjelentek a Tripla A-s csajok.

Valamin nagyon jól szórakozhattak mivel aki a helységben volt szinte mindenki nevetett. Egyszer csak Amber valamiért félre állt és megpillantottam a jókedvük okát.

Egy szőke hajú srác állt pontosan Alexis előtt akinek a hangja egész termet betöltötte.

- Hallgassátok már ahogy beszél- nevetett én bennem pedig egyszerre törtek fel az emlékek. Amikor ide kerültem Londonba és új iskolába kerültem, mindenki a svéd akcentusomon nevetett. Nem mertem előttük beszélni. – Mi van Írországban nem tanítottak meg rendesen beszélni ?

Betelt a pohár. Senkinek nem fogom megengedni, hogy így beszéljenek egy emberre. Én tudom milyen érzés és nem akarom azt, hogy más is átélje azt amit én éltem át akkor. Ha Liam nem lett volna még mindig magányos lennék.

Összeszedtem minden bátorságom és elindultam a szőkeségek felé. Paráznom kéne mivel úgy is belém kötnek, de a düh elöntötte a fejem. Liam próbált vissza húzni, de nem engedtem neki.

- Hagyd békén Alexis- sziszegtem a fogaim között és az új srác mellé álltam. Barátságos, kisfiús arca volt. Velem egy magasságban és kék szemei voltak ami nagyon illett szőke hajához. Szerény srácnak bizonyult mivel lehajtott fejjel tűrte a megalázást. – Apropó ha már a beszédnél tartunk. Hallottad Te már magad beszélni?- magam is meglepődtem a merészségemen. A teremben néma csend lett és mindenki minket figyelt. Alexis szemei villámokat szórtak másik két testőre pedig tátott szájjal bámultak. Nem sokszor fordult elő, hogy valaki vissza mert szólni Alexis Johnsonnak. – Minden szót lerövidítesz és próbálsz olyan cukin beszélni, ami az én fülemnek inkább ízetlen- tettem még hozzá majd büszkén kihúztam magam. Jól esett, hogy végre a szemébe mondhattam a véleményemet. A mellettem álló srác felkapta a fejét és hálásan rám nézett én pedig barátságosan vissza mosolyogtam rá.

Alexis néhány másodpercig csak hápogni tudott majd erőt vett magán a szemei pedig villámokat szórtak. Asszem most félnem kell.

- De nagy szád van- mozgatta a fejét közben pedig az állát simogatta. -   Mond csak ebben az évben az iskola melyik helyét fogjátok felszentelni Payne barátoddal?- kérdezte gúnyosan én pedig csak megforgattam a szemem.

- Könnyű lesz, mivel itt van egész gimi, mivel még sehol nem csináltuk együtt- mondtam magabiztosan. Tudtam pedig, hogy felesleges mivel úgy sem fog nekem senki hinni. – Mivel csak barátok vagyunk.

- Na persze. Kár tagadnod Hills- tette még hozzá és kivillantotta hófehér fogait. Már két hónapja senki nem mondta rám azt  , hogy Hills. Ó tényleg itt sokan így csúfolnak mivel Beverly a nevem és tudjátok Los Angelesben van az a városrész, hogy Beverly Hills. Ezért azt hiszik, hogy nagyon menő ha így szólítanak. Én személy gyűlölöm, de nincs mit tenni. – Te úgyis csak egy ribanc maradsz- kezeim ökölbe szorultak és ha abban a pillanatban nem ment volna el, komolyan rávetettem volna magam. Még, hogy én ribanc mikor még pasim se volt.

Mérgesen kifújtam a levegőt és csak a kabátom úját gyűrtem. Jó volt mivel le tudtam vezetni az ideget.

- Öhm köszi, hogy megvédtél- el is feledkeztem a mellettem álló srácról aki miközben beszélt zavartan a hajába túrt. Rögtön megnyugodtam.

- Semmiség. – vontam vállat mosolyogva majd kezet nyújtottam. – Én is már voltam ilyen helyzetben, szóval tudom milyen érzés- meséltem Ő pedig csak nagy szemeket meresztett.

- Én azt hittem te itt a menőkhöz tartozol- mikor mondta a menő szót a levegőbe rajzol két idézőjelet. Erre a kijelentésére felnevettem.

- Még, hogy én menő? Na persze- nevettem majd abba hagytam- Amúgy Beverly Martinez vagyok.

- Én pedig Niall Horan- fogadta el a kezemet mosolyogva. Tényleg fura akcentusa volt viszont nem olyan vészes mint az enyém volt anno.

- Nincs kedved oda ülni az asztalunkhoz?- kérdeztem meg végül majd a sarokban lévő asztal felé böktem ahol Harry és Liam elmélyülten beszélgettek, gondolom a történtekről.

- Szívesen- fogadta el boldogan Niall majd elindultunk a srácok felé.

Bemutatkoztak, Niall pedig elmondta, hogy ebben az évben cserediák és azért beszél ilyen furán mert Írországban lakik. Gondolhattam volna rá.

Hamar össze barátkoztunk vele és felajánlottuk neki, hogy körbevezessük a suliban. Sajnos nem velünk került egy osztályba mivel fiatalabb volt tőlünk, viszont él-hal a zenéért és még gitározni is tud Liam nagy örömére. Hamar megtalálták a közös hangot szóval szó nélkül bevettük a csapatba.

5 ok amiért Stella Jones a világon legidegesítőbb ember

1. Minden tanárnak benyalta magát és ezért mindig Őt hozzák fel példának ha valaki rossz jegyet kap.

2. Kitűnő tanuló és mindig mindent tud.

3. Ha valami nem úgy történik mint ahogyan Ő azt eltervezte hisztit csap. Értsd úgy, hogy mindig oda kell menni osztály kirándulásra ahova Ő mondja.

4.Mindenre képes amit a fejébe vesz. Komolyan még gyilkolni is képes lenne csak, hogy neki jó legyen.

5. Állandóan Liam után lohol és folyton azt szajkózza, hogy Szia Liam. I D E G E S Í T Ő