#9.-Még csak rám se nézett#

Most sok olvasó örülhet aki Louis párti ugyanis ebben a részben már lesz egy kis szerepe. Viszont igérem, hogy mostantól gyakrabban fel fog tűnni :D Komizniii érrr xD

- Már megint járnak? – észre sem vettem mikor kicsúszott ez a kérdés a számon majd akik körülöttem ültek értetlenül rám néztek.

Jelen pillanatban nem nagyon tudott érdekeli mivel most csak Louison és Alexis Johnsont láttam ahogy falják egymást. Legszívesebben rögtön felálltam volna és otthagytam volna ezt az egész válogatást. De nem tehettem meg ezt Liammel. Számít rám és az arcán megnyugvást véltem felfedezni mikor meglátott, hogy én is itt vagyok. Sokkal fontosabb Ő mint az, hogy Louis és Alexis már megint összejöttek. Na jó szerintem egy szinten vannak mivel Louis Tomlinson már három éve tetszik, Liam pedig a legjobb barátom.  De olyan rossz érzés rájuk nézni és Alexis önelégült arcába legszívesebben behúznék. Hisz nem is szereti, pontosítok Alexis saját magán kívül nem szeret mást. Úgy látszik megint fel akarja magára hívni a figyelmet mint mindig amikor nem jön össze azzal a sráccal akit kiszemelt magának. Most még jobban utálom mint eddig. Azt hittem ebben az évben végre Louis engem is észrevesz és talán még randire is hív. Megint tévedtem. Vajon én mennyire különbözök Tőle? Oké nincsenek olyan menő ruháim és nem is gazdagok a szüleim, de szerintem vagyok olyan szép mint Ő és még eszem is van.

- He? – szerencsére Olivia nem hallotta a kérdésemet szóval most nem kellett magyarázkodnom. Ahogy észre vettem Niallel volt elfoglalva mivel nem egyszer észrevettem ahogy lopva rá néz, mint minden új srácra aki a suliba érkezik. Ilyenkor ugyanis abban reménykedik, hogy megtalálta a nagy Őt. Hát szerintem most sem lesz szerencséje mivel én szerintem nem nagyon illene össze a szőke hajú sráccal.

Megcsóváltam a fejem és a pálya felé fordultam mikor éreztem , hogy Melody nagy szemekkel bámul. Van egy olyan érzésem, hogy Ő sajnos meghallotta a kérdésem.

- Mi van? – néztem rá értetlenül és felhúztam a szemöldököm. Nem válaszolt csak össze kulcsolta a kezét a melle alatt és az ajkába harapott. Muszáj neki ilyen furán viselkednie? Mert engem ez a viselkedése nagyon idegesít. Ki tuja mi jár a fejében és ha megkérdezem úgysem válaszol rá.

Fejemet a pályára fordítottam és jobbnak láttam ha mostantól csak a játékosokra figyelek. Akik között voltak egész jók. Persze egyikőjük sem érhetett Louis nyomában aki maga volt a tökély. Ahogy észrevettem élvezte mikor parancsolgathatott és mindenki követte az utasításait. Én is szívesen lennék a tanítványa.

De Louis mellett volt még valaki aki túlszárnyalt mindenkit. Még Logan és Zayn Malikot is. Méghozzá Liam. Ha nem láttam volna a saját szememmel el sem hittem volna, hogy ilyen jól tud kosarazni. Egymás után dobálta a három pontosokat és rettentő fürge volt. Egy szempillantás alatt el tudta venni Zayn kezéből a labdát aki szinte mindenki agyán túl tudott járni. Nem hiába Ő Ruth Payne kisöccse. Van egy olyan érzésem, hogy ebben az évben a kosár csapat tagja lesz, nagy bánatára. Attól még, hogy nem mondta tudom, hogy reménykedett abba, hogy nem veszik be.

Egész jó lett volna nézni ha a Tripla A-s csajok nem szurkolnak a sarokban. Egyáltalán ide mi a francnak kellenek pompon lányok . Még ha jól mozognának, de csak össze vissza ugrálnak és direkt a feneküket mutogassák.

Végül aztán már csak páran maradtak akikre nem nagyon voltam kíváncsi. Felnyaláboltam a földről a táskámat és már épp szólni akartam Samnek, hogy megyünk mikor megpillantottam, hogy Louis Tomlinson felénk közelít.

Még a vér is megállt az ereimben és csak megkövülten bámultam ahogy minél közelebb jön. Hülye ötlet tudom, de abban a pillanatban az hittem, hogy én miattam jön.

Lazán pörgette a mutatóújján a kosárlabdáját közben pedig hanyagul integetett az ismerőseinek. Sapkája alól szokás szerint kilógott egy tincs. Olyan jól nézett ki.

- Te vagy a suli fotósa nem?- kis híján elájultam mikor a mellettem álló Melodyra nézett és vele kezdett el beszélni. Vele! És nem velem. Sőt még csak rám se nézett. Mondjuk nem is csodálom mivel még a nevemet se tudtam volna megmondani ebben a pillanatban. Egyszerűen olyan szexi hangja volt és ahogy beszélt olyan bájos mosoly jelent meg a száján.

- Ja, Melody. – bólintott egyhangúan a mellettem álló lány. Olyan bunkón beszélt szegény sráccal pedig tök normálisan beszélt vele. Ha Melody helyében lettem volna már rég a nyakába ugortam volna.

- Az. – Louis nem vette észre, hogy Melody még csak a háta közepére sem kívánja. Úgy folytatta mintha puszi pajtások lennének. – Szóval lenne egy kérésem. A suli újságba a válogatásról ne csak a kosarasokat tedd be hanem Alexisékat is. – most komolyan hallanom kellett ezt nekem? Nem veszi észre magát, hogy Alexis magasról leszarja és csak a népszerűsége miatt van vele.

- Majd meglátom. – vont vállat egyszerűen Melody én pedig elhatároztam magam, hogy köszönök neki hátha akkor végre rám néz és észre vesz.

De mikor szólásra nyitottam volna a számat, sarkon fordult és vissza ment a haverjaihoz. Ilyen az én szerencsém. Itt van előttem életem szerelme én pedig szó nélkül menni hagyom.

Egy idióta vagyok. Ha így folytatom magányosan fogok meghalni. Itt volt az alkalom én mégis veszni hagytam. Csak kukán, tátott szájjal bámultam.

- Louis Tomlinson egy gerinctelen, agyatlan,kosaras majom aki azt hiszi ha folyton egy labdával járkál az iskolában menőnek látszik. – mélázásomból Melody hangja zökkentett ki. Magam se tudom miért, de egyszerűen kifakadt belőlem a röhögés. Gerinctelen, kosaras majom? – Egyszer szívesen megnézném, hogy hogyan áll a haja mikor nincs rajta sapka. – gondolkozott el én pedig csak a hasamat fogtam a nevetéstől. Végem volt, de komolyan. Eszembe se jutna ilyeneken gondolkozni sőt még csak rá gondolni sem. De Melody ezek szerint már rengeteget gondolkozott rajta. – Hidd el kár érte csorgatnod a nyálad. – váltott hangnemet és a vállamra tette a kezét én pedig rögtön abba hagytam a nevetést. Megtudta. Tudja, hogy szerelmes vagyok belé. Jaj anyám, most mi lesz, lehet elmondja az egész sulinak majd mindenki rajtam fog nevetni.

- Te meg miről beszélsz? – csináltam úgy mint aki nem értette amit az előbb mondott.

- Nyugi nem mondom el senkinek. – mosolyodott el majd megfordult és elment.

Kissé megnyugodtam majd karon ragadtam Samet és elindult kifele. Húgom tüntetőleg nem szólt hozzám mivel akkor trauma érte. Van egy olyan érzésem, hogy nagy büntetést fogok kapni. De most mit csináltam volna? Habár ha így vissza gondolok felesleges volt eljönnöm. Louis nem vallott szerelmet és még mindig nem tud a létezésemről.

- Bev. – hallottam meg Liam hangját majd megfordultam és észre vettem ahogy felén fut. Megálltam és megvártam még utol ért. – Sikerült. Bevettek a csapatba. – újságolta közben pedig a térdére támaszkodott és úgy lihegett. Legalább valakinek szerencséje volt. Miért nem vagyok én fiú? Akkor simán jelentkezhetnék a kosár csapatba és Louis ismerne.

- Gratulálok. – válaszoltam vigyorogva majd megöleltem. Egyébként nem tudtam, hogy ez most jó-e neki mivel eddig az ellen harcolt, hogy ne kelljen sportolnia. Most pedig boldog amiért bevették. Én azért sajnálom, hogy a sportot választotta a zene helyett.

•••

- Engem nem érdekel a magyarázatod. – Pénteken elterveztük Liammel, hogy akkor segít felkészülni a német dogára. Tökre örültem neki mivel tudtam, hogy nagyon tudja a németet és így nem fog kellenem félni attól, hogy elcseszem. Csak volt egy gond : Sam.

Ugyani a kis takonypóc nagy szeretettel panaszkodta el a szüleimnek azt, hogy elvittem egy válogatásra közben pedig még meg is fenyegettem. Már nem csak árulkodó hanem már hazudik is. Anya pedig mérges lett mivel szerinte veszélyes dolog volt egy csapat tini közé vinni. És még csak a magyarázkodásomra sem volt kíváncsi. Ideges volt pedig tudta, hogy nem tesz jót neki. Egyáltalán ha akkora bűnt követtem volna el.

- De…- szóltam volna közbe, de anya még csak meg sem hallotta.

- Egyáltalán , hogy voltál képes elráncigálni magaddal úgy, hogy nem akart menni? – nézett rám villogó szemekkel én pedig csak az újaimmal játszottam. Felesleges lett volna szembe szállnom vele. Az én szavam, Samé mellett semmit nem ér. – Beverly tizenhét éves vagy és még mindig nem tudsz felelősségteljesen viselkedni. – még, hogy én vagyok felelőtlen? Hisz nem lett semmi baja csak néhány órával később ért haza. Még ha tanulni kellett volna vagy valami. De neki nem kell.

- Tudod ha én megígérek valamit akkor azt be is tartom. – úgy gondoltam, hogy jó ha tiszta lapokkal játszunk. Felálltam az asztaltól és úgy néztem anyára aki csak meghökkent a felindulatomtól. – És én megígértem Liamnek, hogy megnézem a válogatáson. – vallottam be az igazat, anyának pedig egy kicsit jobb kedve lett. Tudta nagyon jól, hogy nekem Liam bárminél fontosabb és bármit képes vagyok érte megcsinálni. -  És ha most nem bánod dolgom van…

- Igen dolgod van, még pedig az, hogy vigyáznod kell Samre. – válaszolta nyugodtan anya én pedig már épp tiltakoztam volna, hogy nem érek rá mikor felemelte a kezét, hogy fogjam be. – Nem érdekel a kifogásod. Apád késő estéig dolgozik én nekem pedig találkozóm van a régi kollégáimmal. Meg akarják nézni a pocakom. – az utolsó szónál elmosolyodott és megsimogatta a hasát. Még meg sem született a baba, de nekem már most az agyamra megy. Már most minden körülötte forog, mi lesz akkor ha megszületik? Én megszűnök létezni? Most ne , hogy valami érzéketlen lénynek gondoljatok. Imádom a kisbabákat mivel rettentő aranyosak és tökre örülnék ha az én újdonsült kistesóm teszem azt ugyan úgy nézne ki mint én. Örülnék neki és már alig várom, hogy babusgathassam, csak félek hogy a szüleimet még ennyire sem fognak érdeklődni irántam.

Úgy fújtattam mint egy macska. Most mit csináljak? Nekem már rég Liaméknál kéne lennem én pedig még mindig otthon vagyok és az anyám fejmosását hallgatom. Úgy döntöttem, hogy jobb lesz ha inkább felmegyek a szobámba nehogy még jobban összekapja a drága anyámmal.

Mikor felértem bevágtam magam után az ajtót és már hívtam is a barátomat aki rögtön felvette.

- Szia Bev. – köszönt bele jókedvűen. Legalább valakinek jó kedve van.

- Szia. – köszöntem vissza és jobbnak láttam ha rögtön a tárgyra térek. – Ma vigyáznom kell Samre, szóval nem tudom , hogy mi legyen a tanulással. – szinte magam előtt láttam ahogyan töri az eszét közben pedig a száját harapdálja.

- Tudod mit gyertek át mind ketten és majd kitalálunk valamit. – válaszolta.

- Oké. – bólintottam rá majd letettem és már ráncigáltam is Samet aki szokás szerint nem akart jönni. Őszintén megvallva fogalmam sincs, hogy mit akar Liam csinálni mivel én úgy nem tudok tanulni, hogy közben Sam áll felettem.

Végül aztán persze eljött mivel fél otthon maga. Szerencsére Liamékhez nem kell sokat gyalogolni mivel csak egy utcával laknak arrébb. Sőt a kertünkből látni lehet a házukat.

- Ne hisztizz már. – szóltam rá keményen mikor az orra alatt motyogott én pedig épp csöngettem és néhány perc múlva megjelent az ajtóban a vigyorgó Liam.

- Sziasztok. – köszönt vidáman majd utat engedett és bementünk a házukba. Sam még mindig durcás volt, de láttam az arcán, hogy fél az idegen házban.

- Szia. – köszöntem vissza és mellé álltam majd mind ketten rá néztünk Samre. – Szóval mit találtál ki? – néztem rá kérdően Ő pedig csak kihúzta magát majd a konyha felé mutatott ahol Nicola állt vagyis táncolt vagy nem tudom mit csinált. Igazából nagyon bírtam a csajt. Tele volt energiával és állandóan pörgött. Vele soha nem lehetett unatkozni. Mikor kisebbek voltunk és Ő vigyázott ránk nagyon jó játékokat szokott kitalálni. Szinte már úgy tekintek rá mint a nővéremre. – Mi van vele?

Liam vállat vont majd bement a konyhába és nővére elé állt aki meghökkent mikor meglátta kisöccsét. Magamban elmosolyodtam mivel rettentően hasonlítottak egymásra.

- Jé szia Beverly. – lepődött meg mikor meglátott és szokás szerint összeborzolta a hajam. – És a kicsi Sam, már rég láttalak. – hajolt le a húgom elé majd megsimogatta az arcát. – Mi a helyzet? – állt fel majd ránk nézett, de Liam megszólalt.

- Nicola mondtam már neked, hogy mennyire szeretlek? – nézett rá Liam és elő vette a legbájosabb mosolyát. A lány hangosan felkuncogott.

- Igen akkor amikor kérni akarsz tőlem valamit. – válaszolta és nem volt düh vagy utálat a hangjában amiért öccse kérni akar tőle valamit. Viccesen fogta fel a dolgokat. – Gyerünk öcsi bökd ki!- Liam elnevette magát amiért már rögtön az elején lebukott.

- Szóval az van, hogy Bev és én tanulni szeretnénk, de sajnos Mrs.Martinez rábízta Samet, hogy vigyázzon rá. – kezdte el magyarázni óvatosan Liam, Nicola pedig elkezdett töprengeni.– És én arra gondoltam, hogy te vigyázhatnál addig Samre. – fejezte be egyszerűen Liam majd kiskutyaszemekkel ránézett nővérére. Nicola szemei kitágultak majd nagy szemekkel ránézett Liamra majd Samre.

- Ugye most csak viccelsz? – kérdezte meg óvatosan. – Nekem szépség szalonba kell mennem. – kezdett el nyafogni, Liam pedig csak a hajába túrt. Nicola mindig is adott a külsejére. Gyönyörű arca volt mégsem szállt el magától és még csak pasija sem volt.

- Tudod Ruthot is megkérhettem volna, de te benned sokkal jobban megbízok és sokkal jobban szeretlek is. – az orrom alatt mosolyogtam ahogy Liam hízelgett. Tudtam, hogy ezt mind csak az miatt mondja, hogy Nicola vigye el magával Samet. – Ha egyszer lányom fog születni Nicola lesz a neve és Te leszel a keresztanyja. – tette még hozzá a hatás kedvéért és ezt mind olyan komolysággal mondta el, hogy szinte én is elhittem. Nem csoda, hogy a lány teljesen meghatódott.

- Egy akaratos féreg vagy öcskös. – ütötte játékosan vállba majd elnevette magát. – Legyen. Vigyázok rá és elviszem magammal.

- Imádlak. – újongott Liam majd megölelte nővérét.  Végül aztán Sam is bele egyezett és elment Nicolával így ketten maradtunk.

- Esküszöm néha veszélyes vagy. – csóváltam meg a fejem Ő pedig hangosan felnevetett majd karon ragadt és felhúzott a szobájába.