•20.-Boldog vagyok és most igazából!•

Sziasztok. Itt a napi friss rész és gondoltam szólok hogy már 5 rész van hátra, de utána rögtön felteszem a Louisos novellát mivel tegnap sikeresen befejeztem :D

Boldog vagyok és most igazából!

Életem legjobb döntése volt mikor bele egyeztem abba, hogy Liammel elmegyek egy hétre. Igaz még mindig nem mondta meg, hogy hova de bízok benne. Őszintém megmondva vele még a világ végére is képes lennék elmenni. Az a lényeg, hogy vele leszek és nem kell titkolóznunk.

Igazából eleinte még egy kicsit féltem ugyanis fogalmam se volt róla, hogy mit fogok mondani Justinnak és Daninak. Igaz az utóbbit úgysem nagyon fogja érdekelni, hogy hol leszek…de Justin már nehezebb eset.

Végül aztán arra a döntésre jutottam, hogy nem szólok neki semmit. Csendben lelépek és ha hívni fog nem veszem fel neki a telefont.

Daniellenek pedig azt mondtam, hogy a sulitól megyünk kirándulni. Meg sem lepődtem rajta, hogy egy perc múlva azt kérdezte, hogy mit beszélek.

Elég könnyen ment az egész és most pedig épp pakolok ugyanis Liam kikötötte, hogy kora reggel mennyek a London Eye elé.

Fogalmam sincs, hogy gondolta ezt az egészet. Ő még mindig sztár és mindenhová lesifotósok követik. Mi lesz akkor ha meglátnak engem vele és nem a nővéremet? Nem akarok lebukni. De nem érdekel. Lesz ami lesz!

•••

Reggel kómás fejjel mentem a sötét utcákon ugyanis még a Nap sem kelt fel. Alig találkoztam emberekkel. Mondjuk még jó, hisz kicsit sem nézhetek ki hülyén egy hatalmas bőrönddel. Ráadásul még így rengetek cuccom otthon maradt. Most ne higgyetek egy divatmániás libának. Csak azért hoztam magammal ennyire ruhát mivel nem tudom, hogy mit tervez. Hisz November van. Lehet olyan helyre megyünk ahol már hó van, viszont az is lehet, hogy egy tengerpartot választott. Viszont én annak is örülnék ha Nagy-Britanniában maradnánk.

Mikor végre a London Eyehez értem végre kivilágosodott és alig vártam, hogy valahova ülhessek le. Nem volt jó ötlet gyalog neki vágni ennyi cuccal. De hát gördeszkával mégsem jöhettem.

Épp le akartam ülni egy padra ugyanis Liamnek színét sem láttam. Volt egy sejtésem, hogy szegényke elaludt. Pedig az Ő ötlete volta korán indulás.

A seggem épp, hogy csak érintette a hideg padot mikor egy kapucnis, napszemüveges srác ült le mellém. Nem szólt semmit csak kényelmesen elhelyezkedett és összekulcsolta a kezet.

- Szép próbálkozás volt Liam. – vigyorogtam Ő pedig csodálkozva az orrára húzta sötét szemüvegét.

- Honnan tudtad, hogy én vagyok? – kérdezte elképedve én pedig csak büszkén kihúztam magam.

- Már ismerem az egész arcod mimikáját mellesleg a szeplődről a nyakadon. – kuncogtam és a nyakra mutattam.

Egész testén az a pöttyöt bírtam a legjobban. Olyan aranyos volt vele, de komolyan. És tényleg arról szoktam mindig megismerni mivel szinte senkinek nincs olyan jellegzetes helyen.

- Imádlak. – mondta és egy gyors csókot nyomott a számra majd felhúzott a padról és elindultunk az autója felé.

- Most már elmondod, hogy hova megyünk? – kérdeztem kíváncsian.

- A reptérre. – válaszolta szűkszavúan.

Igazából nem elégedtem meg a válaszával, de nem kíváncsiskodtam tovább. Ha már ennyit kibírtam.

A reptérre viszonylag hamar megérkeztünk, de fura mód nem oda mentünk ahol a menetrend szerinti járatok indultak helyette egy teljesen más helyre. Nem kellett sokat gondolkoznom rajta, hogy magángéppel megyünk.

- Tudom fura ez az egész, de nem akarok kockáztatni, hogy valaki rájöjjön ugyanis csak a srácok tudnak róla. – mondta mikor már a gépen ültünk és felszálltunk.

Igazából nem hibáztattam érte, hisz szupersztár és szinte alig van magánélete.

- Semmi baj. Megértem. – simogattam meg a kezét majd hatalmasokat pislogtam. – Szóóóval most már elmondod, hogy hova megyünk? – próbálkoztam be ismét , bűbájos hangon.

- Aki kíváncsi az hamar megöregszik. – öltötte ki rám a nyelvét én pedig bevágtam a durcást  Ő pedig ezen hangosan felnevetett. Nem bírtam muszáj volt vele nevetnem.

Az út további része ugyan így telt. Nevettünk a semmiségeken önfeledten. Boldogok voltunk, hogy együtt lehetünk.

Aztán végre leszálltunk. Kíváncsian néztem ki a taxiból majd mikor elhagytuk a repteret az szemem megakadt a táblán. Spanyolország, Costa Rica. Liam a kedvenc országomba hozott!

- Costa Rica? Honnan tudtad, hogy imádom Spanyolországot? – néztem rá és szinte már elsírtam magam.

Ezt nem hiszem el. Egy csapásra minden álmom teljesül. Örök életemben azt akartam, hogy egyszer itt legyen az esküvőm. Imádom a spanyol tengerpartot és az embereket is.

- Tudom, Brazíliának jobban örültél volna, de ott sajnos tele van rajongókkal. Niall pedig kinyomozta, hogy Costa Ricában alig ismerik a bandát. Szóval bíztam benne, hogy ez is megteszi. – karolt át én pedig hozzá bújtam. – Ó és az utolsó kérdésedre pedig a válasz: Elolvastam az egyik házi dolgozatodat ahol a kedvenc országotokról kellett írnotok.

Halványan elpirultam mikor ezt mondta. Soha nem jöttem volna rá, hogy elolvasta. Nem haragszom rá mivel biztos meglátta az asztalomon meg amúgy sem titkolok előtte semmit.

- Nem érdekel, hogy hol vagyunk. Az a lényeg, hogy veled lehetek egy egész hétig. – mondtam egy apró mosoly kíséretében majd egy lágy csókot leheltem az ajkaira, pont akkor mikor megállt a taxi gondolom a szállodánk előtt.

Minden tele volt pálmafákkal és különböző egzotikus növényekkel. Alig vagyunk itt néhány órája, de én máris imádom.

Viszont akkor is félek attól, hogy mi lesz akkor ha itt is megtalálnak a paparazzik.

- Liam és mi van a sajtóval? Biztos, hogy nem lesz gondod belőle? – kérdeztem aggódva Ő pedig megtorpant pont a recepció előtt és szembe fordult velem.

- Itt a kutyát sem érdekli, hogy én vagyok Liam Payne a One Directionból. – mondta komoran engem pedig ez a mondata megnyugtatott.

Ő tudja, hogy hogyan kell normálisan élni az életét úgy, hogy senki ne jöjjön rá. - Nyugi Cam! Azért jöttünk ide, hogy szórakozzunk és, hogy kettesben legyünk. – simított végig az arcomon.

- Tudom. Csak olyan hihetetlen ez az egész. – mosolyodtam el. – Veled, itt és úgy, hogy senkit nem érdekel, hogy  mit csinálunk…

- Ezért kell kiélveznünk minden pillanatát. – vigyorogta és csak most tűnt fel, hogy már a szobánk előtt vagyunk.

Mielőtt szólhattam volna a karja közé kapott és úgy vitt be én pedig csak nevettem majd ledobott az ágyra és felém tornyosult majd csókokkal temette be az egész arcom és nyakam.

Azt hiszem nagyon is élvezni fogom ezt a hetet sőt az sem érdekelne most ha a világ megtudná…