•9.-Miért is ne?•

Sziasztok! Nagyon szégyenlem magam amiért két napja nem tettem fel részt, de szülinapom volt és a napjaim most az körül forogtak...esélyem sem lett volna feltenni részt mivel csütörtöktől mindig volt nálam valaki o.O De esküszöm h kárpotollak titeket ugyanis elgezdtek gondolkozni egy bazihosszú novellán aminek a főszereplője Lousi lesz :D na de nem is húzom tovább itt a részt és tudjátok ha sok komit kapok hozom naponta a részt xD

Miért is ne?

Hosszas gondolkodás után, nagy sokára igent mondtam Justinnak a randi meghívására. Igaz éjszakákat nem aludtam és az agyam törtem, hogy mit tegyek, de végül erre a döntősre jutottam.

Hisz nemrég bizonyította, hogy tényleg fontos vagyok a számára. Bízik bennem ami egy fiúnál nagy szó.

Meg aztán valljuk be őszintén az én számomra sem közömbös. Igaz nem vagyok szerelmes belé, de szerintem az érzéseim idővel meg fognak változni. Talán még belé is fogok tudni szeretni. Ami sajnos még nem most lesz. Tetszik meg bejön a stílusa, de sajnos ennél többet nem érzek iránta. Még mindig egy srác a szemembe aki évek óta a barátom és akivel szinte minden héten elzáráson ülök és egymás hülyeségein nevetünk.

Tudom, hogy egy érzéketlen csaj vagyok amiért hiú reményekkel bíztatom, de úgy érzem, hogy ennyit megérdemel. Átgázolok az érzésein és becsapom mivel most ahogy elnézem azt hiszi, hogy tényleg szerelmes vagyok belé.

Pedig nem és nem is tudom, hogy mikor leszek az. Ahogy azt sem tudom, hogy jó ötlet-e az, hogy pont vele csattanjon el az első csókom.

Mert tuti, hogy vele fog ugyanis Ő mindenben benne van. De mi van velem? Én egy olyan srácnak tartogattam magam akit tényleg szeretek és nem csak sajnálatból vagyok vele. Úgy látszik nekem nem ezt írták meg.

Kár még csak ezen gondolkoznom is…ugyanis most már mindegy. Megcsókol én pedig jól beégek előtte ugyanis rögtön rá fog jönni, hogy vele csináltam először. Majd jól kinevet másnap pedig mindenki rajtam fog nevetni.

Valahogy el kellene ezt kerülnöm. De az lehetetlen mivel ki lenne már olyan aki csak úgy megcsókol, vagyis jobban mondva megtanít csókolózni?

És amikor a csókolózásra gondolok miért Liam jut az eszembe? Miért mindig azt látom magam előtt ahogy vigyorogva kacsint egyet én pedig olvadok Tőle? Egyáltalán miért gondolkozok minden éjjel azon, hogy milyen lehet vele csókolózni és milyen érzés lehet a barátnőjének lenni?

•••

- Hogy Te kivel fogsz randizni? – kérdezte meg újra Erica mikor kifelé jöttünk a suliból.

- Justinnal. – válaszoltam egyszerűen Ő pedig megtorpant mintha falnak ütközött volna.

Nem tudom miért zavarja Őt ennyire. Hisz jóban vannak sőt néhány éve még neki is tetszett Justin.

- Te nem vagy normális. Épeszű lány nem megy el kettesben Vele. – csóváltam meg a fejét.

Unottan a szememet forgattam és , hogy őszinte legyek nem nagyon érdekelt amit gondolt. Már döntöttem és nem fogok csalódást okozni neki.

- Akkor ezek szerint én nem vagyok normális. – tártam szét a kezem. – Nem tudom, hogy miért zavar téged ennyire.

Erica homlokon csapta magát és összeszorította a száját majd hangosan kifújta a levegőt.

- Miért zavar? Emlékezz vissza mi történt tavaly Rose Hiltonnal. – halkította le a hangját mintha attól félne, hogy valaki meghallja a beszélgetésünket.

Rose tavaly volt végzős, de soha nem fejezhette be az iskolát úgyis valaki halálra verte mikor haza felé tartott az iskolából. Tipikus plázacica alkat volt. Szőke haj, kék szemek, vékony alak. A suliból minden pasi vele akart járni és minden csaj rá akart hasonlítani. Azonban Ő csak az olyan srácokkal járt mint Justin és történetesen jártak is. Persze nem volt hosszú távú szerelem. Ugyanis Rose úgy váltogatta a pasijait mint a zoknijait. És ez alól Justin sem volt kivétel. De az utóbbi nem törődött bele egy könnyen, hogy Őt dobta egy csaj. És itt jön a töri lényege. Mikor szakítottak Roset valaki agyonverte mikor hazafelé ment az iskolából. Állítólag Justin intéztette el mivel nem törődött bele a szakításba. Vagy talán Ő maga látta el a baját. Az igazság azonban soha nem derült ki mivel nem voltak szemtanúk. De sokan még mindig Justint hibáztatják.

Én azonban nem hiszem el. Justin nem olyan aki lányokat ver. Vagy ha mégis akkor elég jól titkolja.

- Te még mindig azt hiszed, hogy Justin verte halálra? – húztam fel a szemöldökömet kérdően.

- Igen. Hisz mindenki tudja, hogy milyen sötét haverjai vannak meg aztán az apja is állítólag maffia. – mondta tiszta beleéléssel.

Úgy nézett ki mint aki lenyomozta szegény srácot. Mondjuk meglepő dolgokat tud róla. Én ilyenekre rá sem mernék gondolni. Justin családjáról semmit nem tudok, de azt tudom, hogy szeret a drogos haverjaival lógni. Szóval még akár hihető sztori is lehet. Azonban engem nem érdekel.

- Én meg tudod mit hiszek? Azt, hogy féltékeny vagy azért mert engem hívott randizni és nem téged. – tettem derekamra a kezem és villogó tekintettel néztem a szemei közé.

Lehet durván hangzott, de akkor is ez a véleményem.

- Ezek szerint manapság már az is baj, ha az ember meg akarja védeni a barátnőjén. – hápogta és látszott rajta, hogy mindjárt elsírja magát.

- Bocsi. – kértem bocsánatot és elhúztam a számat. – Csak örültem volna ha együtt örülünk annak, hogy végre valaki randire hívott. – sütöttem le a szemeimet.

Először azt hittem, hogy elmegy és többet nem áll szóba velem, de ennek az ellentétje történt. Barátságosan megölelt.

- Persze, hogy örülök csak szerintem elsieted ezt az egészet. – engedett el és újra komoly lett.

- Ezt meg miből gondolod? – kérdeztem érdeklődve.

- Biztos, hogy pont Justin az akit szeretsz? – nézett a szemeim közé én pedig kényelmetlenül éreztem magam a bőrömbe.

Miért tapint Ő mindig a lényegre? Épp ez az, hogy nem Ő.  Vagyis most még nem. És szerintem nem is fogom soha szeretni. Nekem ő a barátom és nem tudok csak úgy belé szeretni. Mert akkor már rég megtettem volna. Hisz évek óta ismerem és mindig ugyan úgy tekintettem rá mint egy barátra.

- Igen…vagyis tetszik, de szerintem idővel belé szeretek. – mondtam bizonytalanul és a hajamba túrtam.

- Látod erről beszélek. Még csak nem is szereted. De ha ez igaz akkor ki az akit szeretsz? És ne tagadd le, hogy senki mert már ismerlek. – az utolsó szavakat mosolyogva mondta.

Fülig elpirultam és lesütöttem a szemem. Válaszra nyitottam a számat mikor egy fekete autó állt meg mellettünk és nem sokkal később az idegen lehúzta az ablakot majd a mosolygó arcú Liammel találtam szembe magam.

- Szia Cam. Épp erre jöttem és gondoltam haza vihetnélek ugyanis megígértem Daniellenek, hogy ma beugrok.

A szívem egy ütemet kihagyott és újra görcsbe rándult a gyomrom. Szívem szerint azt mondtam volna, hogy nem mivel semmi kedvem nem volt jópofizni ugyanis Erica elérte ezzel a beszélgetésével azt, hogy elcsessze a napomat.

- Persze, szívesen. – válaszoltam egy erőltetett mosoly kíséretében majd beültem az anyósülésbe.