§12.-Meddig akarod még ezt játszani?

Hali emberkék :D köszi szépen a komikat :P ehhez a részhez pedig annyi hozzáfűzni valóm van, hogy jelentős dolgot fogtok megtudni aminek még nagy jelentősége lesz a közeljövőben xD

/EMMA/

Liam szobája előtt megálltam és mikor kopogni akartam akkor a kezem megállt a levegőben. Azt sem tudom, hogy mit kéne mondanom. Hisz mindent látott, amit akart és még csak félreérthetőnek sem lehetett mondani. Azt pedig nem fogom neki megmondani, hogy csak Jay miatt csináltam mivel akkor újra elgurul az agya és cikizni fog.

Nagy levegőt vetettem és halkan kopogtam aztán benyitottam. Az ágyán feküdt és még csak fel sem emelte a fejét, hogy ki jött be. Lassan az ágyához mentem és közvetlenül mellé ültem.

- Ne mondj semmi tudom, hogy miért jöttél- fordította el a fejét és még csak meg sem próbált rám nézni. Haragszik és megértem hisz pont a legjobb barátjával csókolóztam. Nekem se esett volna jól ha rajta kaptam volna Lanával vagy Lilyvel. -…vagyis gondolom.

- Tudod te nem érted , hogy miért történt az ami történt- kezdtem el dadogni és valami értelmeset mondani. Ezt nem nekem találták ki mivel nagyon rosszul hazudok.

- Semmi gond. Csókolóztatok megtörtént, ennyi- ült fel végre és elkezdett az ujjaival játszani. Elég könnyen veszi a helyzetet, rosszabbra számítottam – Már megszoktam, hogy engem mindenki hülyének néz, és mindent utoljára tudok meg- vont vállat bunkón. Fogalmam se volt róla, hogy miről beszél. Én soha nem titkoltam el előle semmit. Na jó talán mégis de meg volt rá az okom, hogy miért- Csak az fáj, hogy bíztam benned azt hittem te nem vagy olyan mint anya…- itt gyorsan elharapta a mondatot és felállt. Végül pedig kinézett az ablakon. Valami bántsa amiről nem akar beszélni.

De nem sokat kellett gondolkoznom mivel csörgött a telefon és pont én vettem fel.

- Szia Emma, Liam nálatok van?- hallottam a másik vonalból Maya hangját. Mikor Liam észrevette elkezdte a fejét csóválni. Én pedig csak nagy szemeket meresztettem rá.

- Nincs- hazudtam  az anyjának, ennyivel tartozom neki.- Miért?

- Már napok óta nem veszi a telefont- mondta csüggedten a nő.

- Próbáld a villába- adtam neki a tanácsot majd letettem. Ránéztem Liamra aki sajnálkozva nézett vissza rám majd erőt vett magán és leült mellém. Már meg is van, hogy mi a baja. Az anyja. Nem akar vele találkozni, de miért?

- Mi a baj Liam?- néztem rá együtt érzően és barátságosan megsimogattam a kezét ő pedig hálásan rám nézett. – Nekem elmondhatod- bíztattam Ő pedig hezitált egy kicsit. Kereste a megfelelő szavakat szerintem.

- Anya megint összeállt egy új pasival és be akarja mutatni- nyögte ki nagy nehezen és elhúzta a száját undorodva- Emma nekem már elegem van belőle. Akár hányszor Manchesterben vagyok folyton az új pasijait mutassa be és azokkal van elfoglalva. Én csak akkor kellek neki amikor az eszébe jutok.  Azt hiszi, hogyha felhív akkor minden el van intézve. Sokszor szégyellem mert úgy viselkedik mint egy kurva- adta ki magából a fájdalmát én pedig teljes szívemből sajnáltam. Tudtam mindig is, hogy ha Maya tehetné visszafordítaná az időt és nem szülné meg Liamet ami nagy hiba lenne. Más anya örülne ha ilyen fia lenne mint Ő. Hisz mennyi mindent elért már 17 évesen. A fél világ ismeri és tele van pénzel, de szeretet mégsem kapott. Nem csoda, hogy apánál akar maradni mert tudja nagyon jól, hogy Ő legalább szereti.

- Egyszer majd megbánja, hogy mit szalasztott el- vigasztaltam és rá mosolyogtam , hogy higgyen bennem. Nem lehet könnyű most neki és senki nincs aki mellette álljon és segítsen rajta.- Tudod mit én örülök, hogy te vagy a mostohabátyám- öleltem meg Ő pedig először nagy szemekkel nézett de végül bátortalanul elfogadta.

- Komolyan?- kérdezte szomorkás tekintettel.

- Igen mert ha tudsz nagyon szerethető vagy- tettem még hozzá mosolyogva- Csak néha vagy utálatos amikor legszívesebben a Holdra küldenélek- tettem azért hozzá és erre végre elnevette magát.

- Mi lenne velem nélküled- nézett rám hálásan én pedig felálltam, de amiért jöttem arról meg nem beszéltem.

- Jah és még valami. Én és Zayn nem járunk és nem is fogunk mivel nem az esetem. Az a csók pedig csak azért volt, mert rajta gyakoroltam- magyaráztam majd mikor kérdezhetett volna gyorsan kimentem a szobájából. A nyakamat teszem rá, hogy most azon gondolkozik hogy miért gyakoroltam Zaynen. Ha nem lenne olyan mint amilyennek ismerem akkor elmondtam volna neki Jay-t.

○○○

Másnap délután mikor haza jöttem a fiúk pont akkor készültek elmenni. Nem nagyon akartam tőlük megválni mivel nagyon megszerettem őket, de megígérték hogy akár mikor akarom láthatom őket csak hívjak rájuk.

- Sok sikert Jayell- súgta oda halkan Zayn majd kacsintott egyet és beszállt az autóba.

- Ha egyszer szakítok Eleanorra nálad fogok vigasztalódni- szólt ki a volán mögül Lou és vigyorogva beindította a motort majd elindultak.

Liam szomorkásan integetett pedig semmi oka nem volt rá, hisz másnap úgyis mennek stúdiózni.

- Lou-val is smároltál?- húzta fel kíváncsian a szemöldökét Liam közben pedig mosolygott én pedig játékosan vállba ütöttem.

- Persze . Plusz még Harryvel és Niallal is- meséltem tiszta komolyan, Liam pedig tényleg úgy nézett ki mint aki el is hitte. – Viccelek

- Anyám ez most rossz vicc volt- nézett rám szörnyülködve én pedig csak a szemem forgattam . Miért kell neki mindig mindent ennyire komolyan vennie?

Este épp a konyhából mentem fel és már pizsamában voltam. Liam a fiúkkal koncertezni ment így csak későn ér haza, apa pedig szokás szerint az irodájában dolgozott.

Pont az említett helység mellett mentem el mikor halk beszélgetésre lettem figyelmes. Megtorpantam és észrevettem, hogy az ajtó résnyire nyitva van. Halkan oda lopakodtam és bekukucskáltam.

Apa a laptopja előtt ült és webcamon beszélgetett egy nővel. Összehúztam a szemöldököm és jobban figyeltem. Nem sokkal később rájöttem, hogy az a nő Maya Liam anyukája. De mit akarhat apától. Van egy olyan sejtésem, hogy a fiát.

- Liam nálad van ugye?- hallottam lágy hangját. Még mindig olyan nyálasan beszélt mint szokott.

- Igen , hisz te is tudod – válaszolta apa könnyedén.

- Nem tudtam, mivel néhány napja hívtam hozzátok és a lányod vette föl és azt mondta hogy nincs nálatok- remek most lebuktam, ahogy apát ismerem ennek még meg lesz a hatása.

- Én nem értem, hisz már hetek óta itt van- gondolkozott el apa majd vállat vont- Majd beszélek vele, hogy miért hazudott.

- Egyszerű, egybe beszélnek Liamel hogy ne kelljen velem találkozni- mondta nemes egyszerűséggel Maya. Ha az én anyám mondta volna ezt már rég megtéptem volna. Nem is érdekli, hogy hazudtak neki hanem csak mosolyog rajta.

- Miért gondolod ezt?- tárta szét a kezét apa.

- Jaj Ric meddig akarod még ezt játszani?- sóhajtott fel Maya- Még a vaknak is feltűnik, hogy nem érdekel Liam és soha nem is érdekelt- mikor ezt kimondta kis híján beestem a nyitott ajtón. A szemeim elkerekedtek és alig hittem a fülemnek. Apa hogy tudott hozzá menni egy ilyen nőhöz aki gyűlöli a saját gyerekét. Boszorka, ribanc pfúj…

- Maya, Liam még gyerek még csak 18 éves sincs- mondta csendesen apa és lehajtotta a fejét.

- Mennyivel lesz jobb 18 éves korában megtudnia, hogy csak örökbe fogadtuk?- nevetett fel gúnyosan Maya én nekem pedig már teljesen végem volt. Liamot komolyan örökbe fogadták ami azt jelenti, hogy nem a mostohatestvérem? Akkor minden érthető, hisz semmi hasonlóság nincs köztünk se kinézetileg se természetileg. De akkor is ez olyan szörnyű. Egész életében azt hitte, hogy rendes családja van akik szeretik. Erre fő Maya már csak úgy gondol rá mint egy fertőző vírusra. Még apa az egyetlen aki sajátjaként tekint rá.

Egyáltalán nem gondoltak arra, hogy fogja ezt az egészet Liam felfogni, hisz fontos neki az anyja még ha az ki sem mutatja az érzéseit. Nem lennék a helyében mikor szembesülni fog a valóságtól. Ennél még az is jobb hogyha meghaltak volna.

Az biztos én mostantól normális leszek vele és nem szólok egy szót sem.

- Nem tudom de még várunk vele- apa lezártnak tekintette a témát és nem sokkal később lecsukta a gépét én pedig amilyen gyorsan csak tudtam vissza szaladtam a szobámba egyenesen be az ágyamba. Liam nem a mostohatestvérem hanem ugyan olyan fiú mint a többi…