§33.-Túlvagyok életem legszebb estéjén

Hello mindenkiii :D tegnapi részhez csak 4 komit kaptam :/ kösziiii nagyon jól esett :S már csak 1 rész van hátra amit a holnapi nap folyamán fel is teszek és aztán az egész oldalt átalakítom és szombaton már fel is kerül a vadonatúj törim első része xD

El sem hiszem, hogy már csak egy hét van hátra a szünetből és megint suli. Annyira megszoktam már, hogy minden percben Liammel vagy sőt még a koncertekre is elkísérhettem. Ha elkezdődik a suli szinte csak hétvégén fogom látni. Hisz én délutánig ott vagyok Ő meg akkor megy koncertekre.

Szemétség. Apa simán el tudná intézni, hogy magántanuló legyek. Apropó iskola. Senkinek nem beszéltem arról, hogy megnyertem azt a bizonyos ösztöndíjat. Ugyan úgy otthagytam az asztalom és még csak rá sem bírok nézni. Örülnöm kéne neki, hogy megnyertem, de nem megy. Olyan nehezen szereztem meg Liamet  most meg képes lennék itt hagyni egy iskola miatt. Az nem én vagyok. Nekem Londonban van az életem.

Egy hét ami azt jelenti ki kell használnom ezt a maradék időt. És én azt is teszem. Minden egyes pillanatban vele vagyok. Mindegy, hogy mit csinálunk csak együtt legyünk.

Szeptembertől annyi minden fog változni. Világkörüli turnéra mennek én pedig nem mehet velük. El sem tudom képzelni mi lesz velem nélküle.

Bezzeg Wen Louisal mehet mivel neki már nem kell suliba járnia. Csak én és Lana maradunk itthon. Fogalmam sincs, hogy fogom kibírni három hónapot Liam nélkül. Maga lesz a pokol arra gondolni, hogy nap mint nap több ezer sikítozó lány veszi körül én pedig nem leszek ott mellette, hogy megvédjem. Mi van akkor ha valamelyik elcsavarja a fejét? Oké tudom ilyenre még csak rá gondolnom se szabadna, de akkor is. Hisz ki ne akarna járni a szívdöglesztő Liam Paynel járni? Nincs olyan hülye a világon. Sőt az csak ront a helyzeten, hogy tudják barátnője van. Elég sok beszólást kaptam már és sokan még a világból is képesek lennének kiátkozni csak azért mert elvettem tőlük kedvenceiket.

○○○

Pénteken este úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni a városba. Mind ketten szerettük ezt csinálni pedig szinte minden egyes utcában valaki megállított és fényképezkedni akart. Néha az agyamra ment, de amúgy elég jól viseltem. Liammel való járás ezzel jár, sajnos. Mondjuk azokat a csajokat utálom a legjobban akik a szeme előtt vallanak neki szerelmet pedig én ott állok mellette és azt is tudják ki vagyok. Attól pedig a falra mászok mikor azt mondják, hogy ők lesznek a jövőbeli Mrs.Paynek . Na perszeee, csak szeretnék.

Most is ugyan így volt. Már vagy tíz aláírást osztott mikor befordultunk egy ismerős utcába. Pontosabban oda ahol a deszka pálya volt. Valamiért késztetést éreztem arra, hogy bemenjek és mennyek néhány kört. Pedig az emlékek még mindig a fejemben voltak. De kit érdekel? Hisz nem Jay miatt jöttem ide sőt véletlenül vagyunk itt. Amúgy sem láttam már azóta. Lehet visszament Spanyolországba a szünetre. Vagyis remélem. Lilyt sem láttam azóta, de jobb is mert Őt komolyan képes lennék megtépni.

- Szeretsz deszkázni?- fordultam Liam felé és kérdően ránéztem majd megálltunk a kapu előtt ahol hangok szűrődtek ki. 

- Hm tudni tudok, szóval ha akarsz bemehetünk- válaszolta egyhangúan én pedig karon ragadtam és behúztam. Jó érzés volt miközben láttam, hogy mások épp ugratnak vagy csak simán gurulnak.

Kölcsönöztünk két deszkát majd indultunk a pályára. Liammel sokkal jobban élveztem mint annak idején Jayel. Egyikünk sem volt profi szóval mikor elestünk kinevettük egymást. Soha nem mondta a szemembe, hogy béna vagyok pedig Ő sokkal jobb volt mint én. Meglepetésemre még a lépcsőn is tudott ugratni.

- Honnan tudsz így deszkázni?- néztem rá csodálkozva mikor leültünk a betonra, hogy kipihenjük magunkat.

- Tudod fél évet Brooklynaban éltem Mayával- világosított fel én pedig csak bólogattam- Az ottani gyerekeknek pedig a deszkázás olyan fontos mint az élet. Ha be akartam illeszkedni meg kellett tanulnom- fejezte be én pedig már mindent értettem. Amerikában menő sport volt, de Liamból akkor sem néztem volna ki. Azt hittem gyűlöl mindenfajta sportot és csak edzőterembe is azért jár mert muszáj a koncertek miatt, hogy egészséges maradjon.

Épp felálltunk, hogy tovább folytassuk mikor valakinek véletlenül neki mentem és ha Liam nem kap el a földön végeztem volna.

- Uh sajnálom- mikor visszanyertem az egyensúlyom bocsánatkérően fordultam felé, de akkor pillantottam meg vörös haját- Lily?

- Emma?- Lily kis híján újra elesett mikor a szemembe nézett. Nagy szemeket meresztett rám szemei pedig megakadtak azon, hogy Liam a kezemet fogja. Nem számítottam rá, hogy találkozni fogok vele azok után. De most is épp olyan utálatos képe volt mint akkor este. Még mindig nem bánta meg, hogy a szemembe hazudott. Őszintén szólva amúgy már nem érdekel. Ilyen barátnőre nekem nincs szükségem- Látom minden rendben- törte meg a csendet.

- Igen minden rendben- válaszoltam fagyosan- És mond csak, hogy vagytok Jayel? Remélem jó volt rajtam nevetni- akaratom ellenére is dühös lettem és ezt Liam is észrevette mivel erősebben szorította a kezem.

- Jaj Emma te is tudod jól, hogy nem szeretted- szólt közbe nyugodtan – Meg amúgy is, nézd meg milyen boldog vagy Liammel- tette még hozzá az én szemei pedig összeszűkültek.

- Hülyének néztetek. A szemembe hazudtál pedig a barátnőmként tekintettem rád- sziszegtem a fogaim között és minden erőmre szükségem volt, hogy ne ugorjak neki.

- Nem tehetek róla, hogy belé szerettem- tárta szét a kezét- Meg amúgy Ő sem ellenkezett- vont vállat én pedig csak kifújtam a levegőt.

- Perszeee- nevettem fel gúnyosan- Ki tudja mit csináltál csak, hogy vehesd el tőlem.

- Úgy látom veled nem lehet beszélni- kész itt volt végem. Kirántottam a kezem Liaméból és ráugrottam, de Ő gyorsabb volt nálam és elugrott előttem- Tudod mit ? Ha ennyire nagy szád van akkor versenyezzünk- mondta én pedig meghökkentem. Simán porig alázom azt a vörös haját.

- Oké- egyeztem bele és már meg is fogtam a deszkám, de Liam elém állt.

- Figyel szerintem ez nem jó ötlet- csóválta meg a fejét aggódóan- Nézz csak rá milyen elvetemült képe van- bökött Lily felé aki már fel volt készülve és küldött felém egy gonosz mosolyt.

- Tudod, hogy szeretlek de ezt most akkor sem tudom annyiban hagyni- néztem rá megnyugtatóan majd egy puszit leheltem az ajkára és már mentem is Lily felé.

- Csak nem szerencse puszit kaptál?- nézett rám olyan nyálas hangnemben amitől engem még a hideg is kirázott.

Igazat megvallva nem sokat versenyeztem még. Szóval nem is vártam magamtól sokat. Lily sokkal jobb volt nálam.

Csak azt reméltem, hogy nem fogok seggest dobni. Pedig a végén mekkorát taknyoltam. Elég ciki lehetett mivel még a cipőm is leröpült Lily pedig diadalittasan ment a haverjaival el. Megint kellett hallanom azt a hülye nevetését.

- Akarod, hogy őszinte legyek?- hozta vissza Liam a cipőm és leguggolt mellém. Remek még az Ő kioktatását is végig hallgathatom.

- Tessék mond csak ki, hogy te megmondtad- forgattam meg a szemem és fel akartam állni mikor rájöttem arra, hogy kibicsaklott a bokám így megint a földön kötöttem ki- Ajajj- néztem rá félve Liamra aki elfehéredett.

- Mond, hogy nem tört el a bokád- nézett rám könyörgően én pedig bájosan rámosolyogtam.

- Nem hiszem. Szerintem csak kificamodott- mondtam aranyosan Ő pedig csak a hajába túrt. Szegény én miattam már egyszer kifut a világból. De nem tehet róla, hogy a baj mindig engem talál meg.

Halványan rámosolygott majd a karjaiba vett és egyenesen elgyalogolt velem az autójáig majd mikor mind ketten beültünk elhúzta elindította a motort, de nem haza mentünk hanem az Ő villájukba.

- Miért hoztál ide?- néztem rá kérdően mikor megálltunk.

- Ric szó szerint levenné a fejem amiért megint történt veled valami- magyarázta amiben sajnos igaza volt. Apa miattam fog megőrülni amit nem akarok- Szóval úgy döntöttem az éjjel nálam maradsz és ha minden jó a lábadnak reggelre jónak kell lennie- válaszolta majd kiszállt az autóból és elindult felém.

- De mi van a srácokkal?- néztem rá miközben Ő újra az ölébe vett. Eddig még egyszer sem aludtam a villájukba. Szóval elég fura volt a helyzet- Úgy értem nem fogja Őket zavarni, hogy itt vagyok ?

- Semmi közük nincs hozzá- válaszolta majd kinyitotta a szobája ajtaját- Meg amúgy sincs otthona ma egyikőjük sem- tette még hozzá majd lefektette az ágyára. Őszintén megmondva elég fura helyzet volt.

Ahogy az ágyra fektetett le akart rólam mászni, de én nem engedtem. Olyan fura érzés fogott el. Nem volt más vágyam csak az, hogy minél közelebb tudjam magamhoz. Vágytam rá, de úgy ahogy eddig még senkire. Arca már tiszta közel volt hozzám én pedig szenvedélyesen megcsókoltam majd a nyakát kezdtem el Ő pedig hangosan sóhajtott végül pedig újra felemelte a fejét és mosolyogva rám nézett. Szólásra nyitotta a száját, de én újból magamhoz húztam és újra megcsókoltam.

Több sem kellett neki egyik kezével a combomat simogatta másikkal pedig a hasamat majd levándorolt a nyakamra és beléharapott amitől én felszisszentem. Magam se tudom, hogy volt rá bátorságom de levetettem a pólóját majd Ő is az enyémet közben pedig csókolóztunk, de ez most sokkal szenvedélyesebb volt talán ezért is mélyesztettem bele körmeit a hátába.

- Biztos vagy benne?- húzódott el tőlem és csillogó tekintettem rám nézett én pedig csak mosolyogtam.

- Soha semmiben nem voltam ennyire biztos- válaszoltam Ő pedig csak mosolyogott. Igen helyes amit mondtam. Liamot szeretem és mindig is így akartam ezt az egészet. Tökéletes volt minden. Szerettem őt tiszta szívemből tudom, hogy soha nem fogom megbánni. Egyszer úgyis el kellett jönnie ennek a pillanatnak. Előtte még csak szégyellenem sem kellett magam. Minden úgy csinált, hogy ne fájjon annyira de élvezetes volt.

Azt hiszem túlvagyok életem legszebb estéjén…