§29.-Ilyen nem csak a filmekben létezik?

Sziasztok ! Hát most nem vagyok valami boldog...eddig ódákat zengtem arról, hogy mennyire örülök amiért annyian komiztok a tegnap részhez pedig összesen 3 komit kaptam :/ Oké nincs ezzel semmi baj és nem is fogok hisztizni hisz már csak 5 rész van hátra, de azért kíváncsi lennék h mi történt :S addig is itt a mai rész, ha érdekel még valakit o.O

Miután elmondtam Liamnak a meghívást még csak könyörögnöm sem kellett, hogy aludjon velem. Csak volt egy gond.

Annyira fel lett pörögve a kirándulástól, hogy nem tudta befogni a száját. Feleslegesen fektettem el és feküdtem a mellkasára még úgy is csacsogott. Valljuk be mikor már vagy századszor mondta azt, hogy soha nem járt farmon már egy kissé álmosító volt.

Esküszöm én tényleg nem akartam elaludni miközben beszélt, de egyszerűen már nem bírtam nyitva tartani a szemem és mély álomba zuhantam. De olyan jó volt aludni miközben az Ő hangját hallgattam. Tisztára mintha esti mesét mondott volna ráadásul még hozzá is bújhattam mint egy macihoz.

Reggel mint mindig későig aludtunk és fel sem keltünk volna ha hirtelen nem nyitódik az ajtó és meg nem jelenik Lana teljes életnagyságban.

- Hupsz bocsi- vörösödött el tisztára én pedig felugrottam az ágyban mivel úgy rontott be ránk mint egy őrült. Liam rosszabbul járt. Mikor berontott Lana, elvesztette az egyensúlyát és lefordult az ágyról. Én rögtön az ágy széléhez másztam, hogy megnézzem minden rendben van-e vele. Szegény szitkolózva, álmosan, de végül nagy nehezen feltápászkodott és úgy nézett rá barátnőmre- Esküszöm nem láttam semmit- mondta közben pedig a szeme előtt volt a keze, hogy ne lásson semmit.  Na nem mintha kellett volna valamit látni, legfeljebb csak azt, hogy Liam pontosan szembe áll vele alsógatyában, de az Lanánál már nem nagy cucc.

- Lana mit keresel te itt?- szögeztem neki rögtön a kérdést, de előtt Liam még elsietett , hogy tudjunk együtt maradni.

- Miattam nem kell elmenned- állította meg Lana és bocsánatkérően ránézett. Gondolom most azon jár az esze, hogy mit csinálhattunk egész éjszaka. Meg sem fordul az elméjében, hogy csak simán aludtunk. Lana és az Ő piszkos fantáziája.

- Inkább magatokra hagylak. Meg amúgy is megyek és felöltözködök- válaszolta Liam, de szerintem még mindig nem kelt fel rendesen, mivel miközben ki akart menni nekiment a csukott ajtónak. Egyenesen homlokkal ment neki és az ütés hatása miatt hátra esett és szétterült. Elég piros volt a homloka, szerintem komolyabb baja nem is lett. Hál ’ Isten. Ijedten kaptam a szám elé kezem és már ugortam is, hogy felsegítsem.

- Liam jól vagy?- guggoltam le mellé, de Ő csak vigyorogva felállt és megrázta a fejét.

- Asszem most már rendesen ébren vagyok- nevetett és megfogta a homlokát. Megnyugvóan sóhajtottam fel és adtam az arcára egy puszit. Ezt nem hiszem el, kineveti saját magát. Hogy tud ennyire laza lenni? Dühöngenie kellene meg morogni nem nevetni. Vagyis szerintem ha valakivel ez történne nem így fogná fel a helyzetet.

Puszi helyett gyorsan megcsókolt és most már tényleg kiment a szobából és ránk csukta az ajtót. Mosolyogva megcsóváltam a fejem és úgy álltam fel a földről.

Lana ez idő alatt az asztalomnak támaszkodott és onnan nézett minket teljesen elérzékenyülve. Megint jön azzal a nyálas szöveggel.

- Világon Ti alkossátok a legaranyosabb párt- tessék én megmondtam. Hangja nyálas volt és úgy csinált mint aki akár melyik percben elbőgné magát. Tipikus lány amitől én a falra mászok.

Elhúztam a számat és leültem az ágyamra. Igazat megvallva még mindig nem bocsátottam meg neki, hogy csak így ránk rontott. Ígérgetem, de komolyan mondom, hogy lakatot teszek a záramra, hogy csak én és Liam tudjuk bejönni. Olyan mintha ebben a házban semmi magánéletem nem lenne. Rosszabbak mint a lesifotósok azok legalább tisztes távolságból követnek, de Ők simán ránk rontanak.

- Egyáltalán miért zavartál meg minket ilyen hajnali órákban?- váltottam gyorsabban témát, nehogy még véletlenül több ilyen dumát mondjon. Elég volt az-az egy mondat is.

Lana olyan gonosz mosolyra húzta a száját ami nála rosszat jelentett.

- Mégis miben zavartalak meg titeket?- húzogatta fel-le a szemöldökét és leült mellém majd barna szemeit rám meresztette kíváncsian.

Ez nem lehet igaz. Most komolya azt gondolja, hogy csináltunk valamit éjjel ? Hahó nem veszi észre, hogy pizsiben vagyok? Ruhában már csak nem lehet csinálni. Oké Liam tényleg alsógatyában volt, de az még semmit nem jelent. És azt sem tagadom, hogy elég sokszor megfordult már a fejemben, hogy milyen lenne ha tényleg megtörténne. Hisz komolyan szeretem és tudom, hogy Ő is. Tudom, Jaynél is ugyan ezt mondtam, de nem gondoltam komolyan, míg Liamnál halál komolyan gondolom.

Viszont nem szeretném elsietni. Azt akarom, hogy tökéletes legyen amire örökké emlékezni fogok- és nem a gyerekre gondolok- hanem arra, hogy még soha nem csináltam mivel a tökéletes pasira vágytam és Liam az. Szerintem már Ő is rég megtette volna, csak nem akarja, hogy azt higgyem az miatt van velem, hogy megfektessen.

- Alvásban?- tettettem úgy mintha csak tippelgetnék , Lana pedig csak a szemét forgatta és küldött felém olyan ’jellemző’ arckifejezést.

Tudom, hogy nem arra számította, de hát ez van.

Arról én már nem tehetek, hogy mikor először csinálták Aaronnal szinte egész London tudta mivel véletlenül amit nekem akart írni üzenetet,  Twittere küldte. És az egész város azt olvasta, hogy milyen jó az ágyban Aaron. Elég ciki lehetett, de nem nagyon érdekelte egyikkőjüket sem- Szóval miért keltettél fel hajnalban- kérdeztem meg újból, nyugodtabb stílusban mivel még mindig nem tudom mit keres a szobámban amikor még aludnom kéne.

- 10 óra neked hajnal?- kérdezte nagy szemekkel én pedig csak bosszúsan kifújtam a levegőt. Igen nekem még az. Szünet van ami azért van, hogy kipihenjük magunkat- Már a városból jövök…

- Oké elhiszem- szakítottam gyorsan félbe nehogy elmondja nekem mit csinált egész reggel és hátra dőltem az ágyamon, hogy nyújtózkodjak, de Lana szinte meg sem hallotta amit mondtam mert vett egy mély levegőt és tovább folytatta.

- Aaron és én úgy döntöttünk szüneteltetjük a kapcsolatunkat- mondta én pedig rögtön felültem és alig akartam hinni a fülemnek. Mi van ebben a hónapban mindenki szakít? Zayn- Perrie, Lou- Eleanor most meg Lana és Aaron- És igaza van. Már elegem van belőle, hogy minden nap csak veszekedünk. Szerintem ha letelik ez az egy hónap végleg kimondom, hogy szakítsunk- Lana nem úgy nézett ki mint aki nagyon sajnálja. Sőt ahogy elnéztem már régebben megtette volna csak nem akarta megbántani Aaront. Igazából én soha nem voltam oda a srácért. Habár én melyik gimis srácért voltam oda. Mindig is mondtam, hogy Aaron nem hozzá való, de nem hitte el.

- Aaron egy gyökér, te pedig egy hülye amiért csak most jöttél rá, hogy nem hozzád való- lehet szemét vagyok, de nem ezért vannak a legjobb barátnők, hogy megmondják egymásnak az igazat?

Lanán nem lehetett nagyon észrevenni, hogy megbántottam volna. Sőt azt is tudtam, hogy fogom felvidítani.

- Képzeld megyünk Texasba. Liam benne van már csak a srácokat kell megkérdezni és én szeretném ha te is jönnél- fordultam felé barátságos mosollyal az Ő arca pedig felragyogott.

- Komoly? Én is veletek mehetek?- kérdezte izgatottan és elkezdett ugrálni ülő helyzetében.

- Aha- bólintottam.

- Csúcs- pattogott mint egy labda majd hirtelen megállt és megrökönyödött- El kell mennem vásárolni. Most !- állt fel és már ki is viharzott a szobámból én pedig utána siettem, hogy megmondjam mikor is indulunk.

De mikor leértem a földszintre már csak azt néztem ahogy Liam szét van terülve a kanapén a kezében egy tál müzli amit villával evett (most komolyan hány óráig eszi azt villával?) közben pedig tévézett.

- Megmondtad neki, hogy megyünk Texasba- emelte fel a fejét egyhangúan én pedig bólintottam egyet és levágódtam mellé- Gondoltam mivel miközben elrohant azt kiabálta, hogy plázába most.

- Lana örökké Lana marad- vigyorogtam.

- Egyébként hívtam a srácokat, hogy ma megyünk a villába. Gondoltam utána elmehetnénk valahová- szuper egy randi Liammal. Már régóta vártam ezt a pillanatot mivel eddig csak nálunk vagy az 1D villában voltunk együtt. Két hét alatt nem sok helyre lehet elmenni kettesben.

- Hova?- kérdeztem kíváncsian és ránéztem kiskutyaszemekkel.

- Azt már nem Emmus- csóválta meg a fejét és tüntetően elfordult- Semmit nem szedsz ki belőlem.

Szavát be is tartottam, pedig tényleg a legváratlanabb pillanatokban kérdeztem rá, de soha nem mondta el .Végül pedig már saját magam feladtam és bosszúsan számoltam a perceket, hogy mikor is jön el a randi ideje. Nagyon izgatott voltam mivel Jay csak deszkázni vitt, Liam pedig tuti, hogy nagyon kitesz magáért.

De előtte még ott voltak a srácok akik jobban be lettek sózva mikor megtudták, hogy mehetnek Texasba mint Liam és Lana.

- Bocs srácok, de én nem mehetek- nézett ránk sajnálkozva Harry- Megígértem anyának és a nővéremnek, hogy amíg szünet van haza megyek.

- Én pedig repülök Írországba- utasította vissza Niall is. Ne már azt hittem mind a négyen jönnek.

- Most ez komoly?- nézett rájuk lehangolóan Liam majd a maradék két srácra nézett- Remélem legalább Ti nem utasítjátok vissza.

- Most hülyéskedsz? Texas tele van jó csajokkal, vagyis gondolom- Zayn már most a nyálát csorgatta pedig lefogadom azt sem tudja hol van. Otthon sem lehetne hagyni.

- Én is megyek. Úgysincs mit csinálnom itt- vont vállat Lou.

- Oké, de nekünk most már mennünk kell- bólintott Liam majd elkezdett kifele húzni az autójához. Izgatottan szálltam be mellé és kíváncsian vártam hova megy.

Már eléggé sötétedett mikor Liam megállt pontosan a London Eye előtt ami szokás szerint gyönyörűen ki volt világítva. Úgy nézett ki mint mindig csak azzal különbözött, hogy most nem álltak előtte sorban emberek akik ki szerették volna próbálni.

Ugye most nem arra készül amire én gondolok? Egyáltalán honnan tudná?

És mégis. Megfogta a kezem és elkezdett felé húzni. Majd belé ültünk és csak csillogó szemekkel nézett mikor végre megállt a legtetején és elénk tárult egész London. Van egy olyan érzésem, hogy Liam keze van a dologban amiért nincs itt egy ember sem.

Nagyon meghatódtam és szinte már kicsordultak a könnyei mikor megöleltem. Teljesítette az álmom ami az volt, hogy egyszer azzal fogok itt ülni akit igazán szeretek.

- Ez nem hiszem el. Valóra váltottad az álmom- néztem rá ragyogó szemekkel Ő pedig csak édesen mosolygott- Honnan tudtad?

- Igazából Londonban ez a kedvenc helyem- ismerte be én pedig meghökkentem. Eddig ezt nem is tudtam sőt még csak nem is mondták. Jah tényleg hisz soha nem olvastam róla az interneten- Gondoltam ez a tökéletes hely, hogy adjak neked valamit- vont vállat majd a farmerja zsebéből előhúzott egy dobozkát.

Ezt nem hiszem el randire hoz és még ajándékot is ad. Ez most a valóság vagy csak álmodok. Átnyújtotta az aprócska dobozkát én pedig félve kinyitottam. Egyszerű gyűrő volt benne amibe bele volt vésve: Emma- Liam.

Egy könnycsepp kicsordult a szememből és úgy ugortam a nyakába majd megcsókoltuk egymást.

- Ez amúgy egy fogadom gyűrű-világosított fel . Fogadom gyűrű? Ilyen nem csak a filmekben létezik? Soha nem kaptam még ajándékot egy fiútól sem, szóval nagyon örültem neki és annak is amilyen célból adta.

- Ez nagyon szép. Soha nem örültem még így semminek- mondtam meghatódva Ő pedig letörölte az arcomról a könnycseppeket és boldogan megöletem.

- Reméltem, hogy tetszeni fog és nem érted félre a helyzetet- mondta félve én pedig halkan felkuncogtam. Szegény, hogy aggódhatott miközben átadta. Egyáltalán, hogy jutott az eszébe hogy félre értsem. Vagyis van benne valami mivel ha egy srác gyűrűt ad barátnőjének általában azért teszi mert megkéri a kezét. Azonban én még csak ilyenre rá sem gondoltam, hisz 16 vagyok, Ő pedig 17 szóval még kiskorúk.

- Na és mit fogadunk meg?- váltottam gyorsan témát miközben a kezem között fogtam az ékszert. Ha már egyszer az a neve akkor használjuk ki nem?

- Örökké szeretni foglak Emmus- nézett a szemem közé majd felhúzta az újamra boldogan.

- Én is örökké szeretni foglak Liam- válaszoltam majd szenvedélyesen megcsókoltuk egymást. Életem legszebb és legboldogabb pillanata volt. Soha nem fogom levenni magamról.