§32.-Még nem elégszer

Sziasztok ! Nagy nap a mai mivel a mi kis drága főszereplőnk ma 19 éves. Boldog Szülinapot Liam Payne :D ez miatt totál fel vagyok pörögve. Egyébként mikor elkezdtem írni a törit úgy terveztem, hogy ezen a napon fogom befejezni a törit...de nem így lett :) Na mind1 komikat és már csak 2 rész :/

Wen a srácok körében nagyon érdekessé vált. Akár hova ment a házban Louis és Zayn úgy követték mint két kiskutya. Amúgy komolyan olyanok volt mint két kiskutya mivel, hogyha közelebbről megnéztem őket még a nyáluk és csorgott. Ha nem ismerném félteném Őket, hisz nem normális amit csinálnak. Pedig még csak néhány órája ismerik Went aki állandóan nevet rajtuk és viselkedésiken.

Szerencsére késő este aztán Wen elvonult a szobájába lefeküdni a nagyi pedig kiosztotta a nekünk való szobát. Én és Lana anya régi szobáját kaptuk meg , míg a három srácnak csak az ebédlőbe maradt hely. Ami nagy veszekedést hozott magával.

Ugyanis az ebédlőben egy kanapé volt ahol csak egy személy alhatott a másik kettőnek viszont a padló jutott. Gondolhatjátok, hogy mind a kanapén akart aludni és nem tudták eldönteti melyikkőjük legyen az.

- Én vagyok a bandában a legidősebb, szóval a fájós hátamnak kijár a puha kanapé- húzta fel az orrát nagyképűen Louis és leült majd keresztbe tette a lábát. Úgy nézett ki nem nagyon van kedve felállni onnan. Sőt nem is akart. Halkan kuncogtam rajta. Még, hogy neki fájós háta. 20 évesen nem hiszem, hogy fáj neki és még alá is tudom bizonyítani mivel a koncerteken állandóan ugrál.

- Kit érdekel- vont vállat Zayn és leült Lou mellé- Nekem kijár a szépítő alvás amit a padlótól nem kapok meg- nézett rá a kissé poros padlóra szörnyülködve majd elhúzta a száját. Lou csak a szemét forgatta.  Majd mind a ketten elkezdtek veszekedni, végül pedig Liam mint vezér elkiáltotta magát.

- Az én barátnőm nagyanyjának a háza szóval én fogok a kanapén aludni- szólt rájuk mire azok ketten gyilkosan ránéztek. Ezzel az egy mondatával megnyerte a csatát és Ő ezt nagyon jól tudta. Igaza volt mivel tényleg neki volt a legtöbb joga ahhoz, hogy a kanapén aludjon. Szívem szerint szóltam volna neki, hogy jöjjön fel velem a szobába és akkor alhat mindenki nyugodtan, de a nagyi nem nagyon nézné jó szemmel szóval hamar ejtettem az ötlete.

Mielőtt újabb veszekedés robbant volna ki csendben kimentem a szobából és felmentem a miénkbe.

Mikor beléptem Lana a kicsomagolással volt elfoglalva. Mosolyogva néztem közbe majd leültem a kényelmes ágyamra. Itt mindig ugyan úgy néz ki minden mivel a nagyi ezt a szobát csak takarítsa és soha nem rendezi át.

- Szerinted melyikkőjük fog először célba érni?- nézett fel rám Lana miközben bezárta az utazóládáját. Fogalmam sincs, hogy miről beszél mivel elég érthetetlen kérdést adott- Zayn vagy Louis?- na így már jóval értelmesebb. Várjunk csak mit érdekel ez engem. Egyáltalán hol fognak célba érni?

- Őh nem értelek Lana- csóváltam meg a fejem majd leültem mellé, hogy világosítson fel mert így nem tudok neki segíteni. Nagy a gyanúm, hogy valami baja van. Valami olyan történt amit nem tud elmondani, vagy pedig nem mer.

- Jaj Emma nem kell hazudnom. Wen elvette az eszüket- fújtatott mint egy macska én pedig csak nagy szemekkel néztem. Húha ez azért kemény. Lana féltékeny az unokatesómra.

- Te féltékeny vagy az unokatesómra az miatt mert az a két majom csorgatja utána a nyálukat?- kezdtem el nevetni, de mikor észrevettem, hogy nem nevet velem rögtön abbahagytam. Ami egyet jelentett, komolyan féltékeny rá. De hát miért, hisz eddig is ismerte a srácokat és mindig sok lány vette Őket körbe- Mi történt veled Lana?- néztem rá gyanakodva Ő pedig elkezdte a kezét tördelni.

- Velem? Semmi…tökéletesen érzem magam- aha persze. Hazudik a szemembe az én szemembe aki a legjobb barátnője vagyok .

- Látom- motyogtam az orrom alatt, de még mindig nem nézett rám- Tudod jól, hogy nekem felesleges hazudnod mivel úgyis rájövök- tettem hozzá szemrehányóan Ő pedig nagy meglepetésemre a vállamra borult és sírva fakadt.

Lana sír? Oké ilyen már nagyon régen történt, sőt már alig emlékszek, hogy amióta ismerjük egymást hányszor sírt.

- Igazat megvallva nem Aaron ötlete volt, hogy szakítsunk- ismerte be én pedig csak felhúztam a szemöldököm. Szóval már máskor is hazudott és már régóta bántja valami- Én javasoltam neki mivel…- hirtelen nyitódott az ajtó és megjelent a jókedvű Liam. De mikor észrevette a jelenetet elkomorult.

- Ha nem jókor jöttem vissza jövök később- nézett ránk sajnálkozva, ám Lana rögtön felpattant és megtörölte a szemét és megcsóválta a fejét.

- Nem nyugodtan maradj én úgyis megyek zuhanyozni- örülök Liamnek, de nem tudott volna egy perccel később jönni. Lana már épp azon volt, hogy elmondja mi a baja.

Csalódottan ránéztem Lanára aki mosolyogva elviharzott mellettünk és becsukta maga után az ajtót. Sajnáltam viszont nem sokáig mivel közelebb jött Liam és boldogan megölelt.

- Most haragszom rád- húzódott el és komolyan rám nézett. Haragszik rám, de hát miért hisz nem csináltam semmit. Úgy látszik észrevette meglepett arcomat mert elmosolyodott- Nem adtál jó éjt puszit- nézett rám én pedig játékosan vállba ütöttem.

- Hülye- nevettem el magam majd magamhoz húztam és megcsókoltam. Ha már egyszer úgyis ez volt a kívánsága akkor ezt szívesen teljesítem.

○○○

Ha valaki jól szórakozik akkor az idő csak úgy repül. Én most ugyan ezt érzem. Mindig is imádtam Texasban lenni, de ez most akkor is más volt. Mindenki élvezett itt lenni még a mániás Zayn is aki nagy meglepetésemre nagyon el volt Lanával. Sőt sokszor már túl jól. Órákra eltűntek majd vigyorogva jöttek vissza és újságolták, hogy mit csináltak.

Ha engem kérdeztek már kezdek rájönni, hogy mi baja volt Lanának Wennel. Azt hitte Wen elveszi tőle Zayn. Igen merem garantálni, hogy barátnőmnek megtetszett a fekete hajú rosszfiú.

Viszont Wen is beadta a derekát Lounak. Örömmel vitte el a srácot biciklizni fel a hegyekbe. Wen soha nem tudta elrejteni az érzéseit ezért könnyen észrevettem, hogy nagyon bejön neki a répaimádó srác. Azonban féltettem is mivel Lou még teljesen ki sem heverte Eleanorral való szakítását meg aztán azt is figyelembe kell venni, hogy Wen Minnesotában lakik ami elég messze van Londontól. Én azért szurkolok nekik.

○○○

Az utolsó héten nagy nehezen rá tudtam szedni Liamot, hogy jöjjön el velem lovagolni. Eleinte nagyon tiltakozott, de végül nem tudott ellenállni nekem.

Így most az istálló előtt állunk és farkasszemet néz az egyik fekete lóval.

- Most komolyan azt akarod, hogy üljek fel rá?- nézett rám aggódva én pedig csak boldogan mosolyogtam és megsimogattam az állat fejét majd kinyitottam az ajtót, hogy tudjon kijönni.

- Gyerünk simogasd meg, hogy ne féljen tőled- magyaráztam addig én felálltam az én gyönyörű Monámra, Liam nagy szemeket meresztett ahogy olyan tökéletesen elhelyezkedtem rajta- Hidd el ha ennyi félsz lemaradsz az igaz kalandról- tettem még hozzá Ő pedig újra vissza fordult a ló felé.

Úgy látszik nagyon koncentrált mert egy hirtelen pillanatba ráugrott, de a ló megijed és elfutott előle Liam pedig ijedten nézte a földről és még moccanni sem mert. Én szerintem még jobban megijedtem mint a ló mivel elég félelmetes volt ahogy leesett róla.

- Liam jól vagy?- ugrottam le a lovamról és már le is térdeltem elé és aggódva néztem- Nagyon sajnálom. Soha nem szokta ezt csinálni. Istenem most nagyon szarul érzem magam- komolyan nagyon rossz érzés volt. Ha nem erőszakoskodok akkor most nem lenne ez.

- Hé Emmus nem történt semmi- bizonygatta majd küldött felém egy nyugtató pillantást amitől egy kicsit jobban éreztem magam.

- Haragszol rám?- kérdeztem félve és lesütöttem a szemem.

- Rád? Soha- emelte fel lágyan a fejem és egy lágy csókot nyomott az ajkaimra- Csak inkább veled szeretnék legközelebb lovon ülni- tette hozzá mosolyogva én pedig jó szorosan megöleltem.

Így aztán felült mögém és úgy lovagoltunk ki a hegyekhez ketten. De még így is élvezte szóval jó volt.

Végül találtunk egy kis patakot és oda ültünk le. Olyan jó érzés volt vele lenni kettesben. Nem volt körülöttünk semmi csak a madarak és a patak ami lassan folyt.

- Mondtam már neked, hogy mennyire imádlak?- kérdeztem meg Ő pedig csak szélesen elhúzta a száját.

- Még nem elégszer- vigyorogott majd fölém tornyosult és megcsókolt. Én vagyok a világon a legszerencsésebb  lány. Hisz mindent megkaptam az élettől amit akartam.

Több szó aztán nem nagyon esett köztünk. Csak ültünk és öleltük egymást.

Még egy kicsit így voltunk aztán elindultunk vissza, ám a távolból meghallottuk Zaynék hangját. Leszálltunk a lóról és megláttuk ahogy Zayn, Lana , Lou és Wen a folyónál fürdenek.

De nem ez volt a legjobb rész, hanem az, hogy Zayn és Lana a lábukat a vízbe lógatták közben pedig csókolóztak.

Zayn és Lana csókolóztak. Oké én megmondtam, hogy valami van kettőjük között.

Wenen és Lou pedig meg sem lepődtem mikor a szájuk mosolyogva összeért.

Örültem mindkettőjüknek sőt már számítottam is rájuk.

Velem ellentétben Liamot meglepetten érte a dolog. Gondolkodás nélkül elindult feléjük szegények pedig azt sem tudták hol vannak.

- Mit kerestek ti itt?- nézett ránk csodálkozva Lana majd egy kissé elpirult.

- Mikor akartatok beavatni minket?- nézett rájuk Liam és figyelembe se vette az előző kérdést.

- Azt hittük eléggé nyilvánvaló - vont vállat nyugodtan Zayn majd mosolyogva visszafordult Lana felé.

Én boldogan rájuk néztem majd elhúztam Liamot. Nem tudom mit kell ennyire túl reagálni. Hisz Ő sem mondta el rögtön mikor összejöttünk.

○○○

Fájó szívvel vettem búcsút a nagyitól akinek megígértem, hogy Liammal mostantól gyakrabban meg fogjuk látogatni. Viszont Wen is velünk jött mivel Lou rászedte, hogy maradjon vele Londonba. Sok mindenre képes a szerelem mi.

Mikor megérkeztünk apa kijött elém mivel már annyira hiányoztam neki. A többiek pedig mentek vissza a villába mivel este koncertjük volt sajnos.

Egész úton apának a nagyiról beszéltem majd mikor felértem a szobámba egy különös levél fogadott.

Lassan nyitottam ki majd elkezdtem olvasni.

Felvettek a New York-i művészeti középiskolába szeptembertől kezdhetem ott a tanulmányaimat.

Erről az egészről már teljesen elfeledkeztem. Unottan dobtam az asztalomra mivel eszem ágában sem volt elmenni. Akkor csak azért adtam be a jelentkezésemet mert mérgeses voltam a világra, viszont most már minden tökéletes. Liamot pedig semmi pénzért nem hagynám itt…