§13.-Helyesek együtt ugye?

Eszméletlen, hogy mennyire örülök a komiknak amiket tőletek kapok. Rendesen feldobják a napomat és boldogan teszem fel a kövi részeket :) Ez is egy izgis rész lett szerintem :D

Nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna vissza arra az estére. Ráadásul mikor megláttam Liamot kényszert éreztem rá, hogy azonnal mondjam el neki az igazat. De mikor észre vettem szomorkás arcát inkább meggondoltam maga. Hisz így is az anyja végett ilyen, akkor milyen lenne ha megtudná az igazat. Inkább lakatot tettem a számra és olyan voltam mint mindig. Apára pedig egy kissé haragudtam, igaz rá nem kellene mivel ha rajta múlt volna elmondta volna. Mondjuk szívesen elbeszélgetnék vele négyszemközt  arról az időről, hogy miért is fogadták örökbe Liamot és miért nem volt saját gyerekük.

Észre sem vettem és végre szombat lett. Egész héten annyi dolog történt, hogy tisztára megfeledkeztem a buliról mondjuk ez Jayről nem mondható el. Élveztem az összes pillanatot amikor találkoztunk a suliban. Mintha ezt a srácot csak nekem teremtették volna. Tökéletes volt minden szempontból, ráadásul még figyelmes is.

Nem csoda, hogy ki akartam magamért tenni a buliba. Így aztán a csajokkal megbeszéltük, hogy az indulás előtt átjönnek és együtt készülünk el. Rettentő ideges voltam egész nap, mivel ha minden simán fog menni akkor Jay végre kinyögi, hogy tetszem neki és járni fogunk. Bár így lenne, de hogy ezt megtudjam estig várnom kell.

A készülődést szokás  szerint végig nevettük és mikor végre készen lettünk csengettek az ajtón.

- Kinyitom- üvöltöttem el magam a folyosón és már rohantam is az ajtó felé.

Vigyorogva kinyitottam és szembe találtam magam a srácokkal, akik szokás szerint tetőtől talpig végig mértek. El felejtettem volna, hogy ma jönnek vagy mi.

-Szia cica- mica- vigyorgott rám Zayn és a többiekkel együtt elment mellettem majd levágódtak a kanapén. Liam nem is mondta, hogy ma jönnek, vagy mégis csak én nem figyeltem rá. Fogalmam sincs mivel lassan már a nevem se tudom.

- Öhm mit kerestek itt?- néztem rájuk értetlenül és jobbnak láttam ha rögtön a lényegre térnek.

- Hát mi is bulizni megyünk veletek- válaszolta egyszerűen Louis és unottan bekapcsolta a TV-t. Persze nyugodtan érezzétek magatokat otthon, nem kell engem figyelembe vennetek…várjunk csak mit mondott az előbb ?

- Mit mondtál?- néztem rá értetlenül és reméltem, hogy csak én hallottam félre. Az kizárt, hogy egy buliról beszélünk ugye? Hisz Ők menő sztárok nem fognak lesüllyedni az én szintemre. Ez csak egy átlagos gimi buli, tele átlagos fiatalokkal. Nem pedig puccsos parti ami tele van menő pénzeszsákokkal – Milyen buli?

- Lily tegnap felhívott, oh és köszi amiért voltál olyan rendes, hogy a megkérdezésem nélkül oda adtad neki a számom- nézett rám szemrehányóan Harry és mérgesen fújtatott- Azóta nem hagy egy nyugodt percet mivel állandóan zaklat- tette még hozzá, hogy még rosszabbul érezzem magam. Igaza volt tényleg én tőlem tudja a számát, de nem én adtam oda neki hanem kinézte a telefonomból mikor nem voltam bent a szobában. Arról pedig már végképp nem én tehetek, hogy folyton zaklassa.

- Szóval most mi is megyünk veletek- válaszolta nemes egyszerűséggel Niall és kényelmesen elhelyezkedett a kanapén majd az ölébe vett egy tál chipset.

- Remek- mondtam az orrom alatt bosszúsan. Remélem , hogy legálabb Liam nem jön velünk mert akkor tényleg oda az egész este. Ahogy ismerem folyton a nyakamon lógna és minden lépésemet nyomon követné amit mostanában szokott csinálni. Nem tudom miért de teljesen megbolondult. Olyan mintha biztonságban akarna tudni. Sokszor már az agyamra megy, de inkább nem szólok neki. Viszont most akkor se jöjjön velünk.

Ám ekkor léptek zaja hallatszott a lépcső felé és megjelent Lily, Lana és Liam. Meg sem lepődtem, hogy ő is velük van, szinte éreztem. Most aztán oda a romantika Jayel.

Liam oda ment a haverjaival és mind a néggyel lepacsizott aztán felálltak és egyenesen kimentek az autóhoz.

Azonban én mielőtt kimentem volna megfogtam Lily karját és magamhoz húztam, hogy csak Ő halhassa amit mondani fogok.

- Hogy jutott abba a vörös hajú fejedbe, hogy elhívd Őket- sziszegtem a fogaim közt és már parti lázban égő fiúkra mutattam. Lily csak pislogott és próbálta kerülni a tekintetem.

- Nem tudom- csóválta meg a fejét, de megbánás nem látszott rajta inkább az, hogy Ő is csatlakozna a fiúkhoz akik már az autóban ültek.

- Oké Zaynt, Harryt, Lout és Niallt megértem- fújtam ki a levegőt, hogy ne tűnjek annyira idegbetegnek mivel én is jól akartam szórakozni- De Liam? Az a Liam aki nem a bulik híve?- néztem rá megsemmisültem és próbáltam elfogadni a helyzetet. Eddig még soha nem voltam vele bulizni szóval fogalmam se volt róla, hogy milyen akkor. Iszik aztán holt részeg és összehányik mindent? Flörtöl a lányokkal aztán elviszi Őket szobára ? Vagy csak nyugodtan üldögél magának és nem csinál semmit. Ezekből mindet ki tudom nézni Liamból, meg aztán szívesen meg is nézném, hogy milyen amikor részeg.

- Ott volt mikor kérdeztem Harry-t- válaszolta egyszerűen Lily majd Ő is beszállt Lana autójába. Elhúztam a számat és én is beszálltam.

Mikor megérkeztünk már akkor rengetegen voltak. Lana rögtön Aaron nyakába vette magát a fiúk pedig egyenesen mentek a pulthoz piáért.

Én éppen, hogy csak megfordultam mikor egy kezet éreztem a derekamon majd megfordultam és szembe találtam magam Jay sötétbarna szemeivel.

- Táncolunk?- húzta fel a szemöldökét majd nyújtotta a kezét.

- Naná- válaszoltam vigyorogva majd a parkett felé vettük az irányt. Pont Liam mellett mentük el aki nagy szemeket meresztett ránk.

Az est hátra lévő részében nagyon elengedtük magunkat. Szinte meg sem álltunk a táncolással, majd jött egy lassú tánc Jay pedig még közelebb húzott magához én pedig a nyaka köré tekertem a kezeimet.

- Emma azt hiszem most jött el a pillanat, hogy bevalljak valamit- kezdte el mondani, közben pedig próbálta túlharsogni a zenét. Ó egek most fogja kinyögni érzem meg aztán látni is lehet, hogy teljesen zavarban van. De ilyenkor mit kell csinálni? Azt lesz a legjobb ha semleges képet vágok majd a nyakába ugrok és kész  bevallom, hogy én is szeretem – Nagyon tetszel és szívesen járnék veled- és igen megette, kinyögte én pedig elkezdtem rá vigyorogni mint egy nem normális.

Aztán hirtelen puha száját éreztem az enyémen. Gyengéden csókolt, de azért érezni lehetett hogy komolyan gondolja. Ezt a csókot nem lehetett Zaynéhez hasonlítani viszont olyanhoz sem mint amit én képzeltem el.

Egész addig azt hittem ha megtörténi az igaz csók akkor görcsbe fog rándulni a gyomrom és egész addig fogunk csókolózni míg el nem fogy a levegőnk. De ez Jayel nem történt meg. Jó volt meg minden de csalódott voltam. Na mindegy nem a világ vége ha valaki nem csókol jól, nem igaz? Meg aztán lehet ez csak az én képzeletem szüleménye az igaz csókról.

- Én is- mosolyogtam rá csillogó tekintettel majd a pult felé vettük az irányt. Na igen boldogságomban annyira elment az eszem, hogy nem tudtam hol kell megállni az ivászatban…

/LIAM/

Szinte meg sem érkeztünk a buli helyszínére Em már meg is találta a társaságát. A srác szerintem vele lehetett egy idős és már ismerték egymást. Van egy olyan érzésem, hogy valami van köztük mivel egymáshoz voltak ragadva- és nem szájon.

Mint mindig most is magam marattam. A srácok már el is mentek inni én pedig tisztes távolságból figyeltem Emet. Az a srác nagyon nem szimpi, látszik rajta hogy még csak nem is angol hisz milyen barna bőre van már. Olyan amilyen nekem soha nem lesz, ha Londonban maradok.

- Helyesek együtt ugye?- majdnem kiesett a kezemből a pohár mikor meghallottam egy ismerős hangot a hátam mögött. Oda fordultam és a mosolygó Lana állt mellettem. Vajon mióta állt mögöttem és figyelt?

- He?- néztem rá értetlenül és próbáltam úgy csinálni mintha nem Eméket néztem volna.

- Hát Emma és Jay- adott választ a kérdésemre. Szóval Jay a sunyi csávó neve. Még a neve is ocsmány.

- Jah igen…ehm helyesek- mondtak ki nagy nehezen majd elfordultam a parkett felől, hogy ne kelljen rájuk néznem. Még, hogy helyesek, most komolyan én mondtam ilyet ? Lana viszont még mindig bennük gyönyörködött. Lányok !

- Szerintem jó, hogy Em végre bepasizott és végre tényleg tetszik is neki- kezdte el mesélni Lana mintha engem úgy érdekelt volna, hogy Emnek mi tetszik Jayben. Szerintem vak mert nincs benne semmi szépség. Még csak rendesen táncolni sem tud, hisz össze vissza ugrál Em előtt.- Eddig csak világosbarna hajú, mogyoróbarna szemű srácokról álmodott akik állandóan piszkálják Őt- mondta még mindig Lana én pedig kis híján kiköptem a számban lévő kólát. Az nem lehet, hogy Emma mondta mivel ha jobban magunk elé képzeljük akkor én jövök ki belőle. Hisz világosbarna hajam van, mogyoróbarna szemeim és én szoktam piszkálni egész nap.

Álljunk csak meg egy pillanatra. Lana és Em nagyon jóban vannak szóval akkor hihetek a lánynak. De ha hiszek akkor…

- Ó nézd már oda- kezdett el olvadozni a mellettem álló lány és a színpad felé mutatott. Mélázásom alatt a DJ betett egy lassú számot és akik táncoltak azok most mind összebújtak bele értve Emet és Jayt is. De Jay ezzel nem érte be. Lehetett látni, hogy beszélgetnek majd a drága mostohahúgom szélesen elvigyorodik és akkor az a szemétláda lehajol és megcsókolja.

Ezt nem hiszem el egy hét alatt már másodszor látom, hogy csókolózik és egyik sem én vagyok. A Zaynes csók azért ehhez semmi volt meg ott tudtam is, hogy nincs jelentősége, de ez… Jay szinte bekapta az egész száját és mikor végre elváltak az ajkaik Emma sugárzott a boldogságtól majd kézen fogva mentek a pulthoz.

Tessék, most aztán megkaptam. Még a hülye is látja, hogy járni fognak. Csak én nekem ennyire utálatos ez a gyere? Legszívesebben most oda mennék és képen törölném, amiért csókolgassa.

Az est hátra lévő részében még az élettől is elment a kedvem. Most hogy Emma és Jay nyíltan össze jöttek még jobban bevadultak. Így még soha nem láttam viselkedni, de szerintem már túl sokat ivott a hercegével együtt. Ha velem lenne, én nem lennék részeg és nem csak ugrálnék körülötte hanem normálisan táncolnék.

Próbálom elterelni róluk a figyelmemet, de nem megy. Olyan érzésem van mintha kitéptem volna a szívemből egy darabot. Itt már minden el van veszve mivel be kell, hogy ismerjem: Belé szeretettem Emmába ! És ez nem csak olyan fellángolás, hanem komoly dolog.

Ha ez még nem lenne elég még a srácok is kiütötték magukat. Hajnali 3-ig apáskodtam felettük majd végem volt.

Szerencsémre akkor befutott Simon is a volt mentorunk. Nagy szemet meresztett mikor meglátta a hatalmas felfordulást majd megnyugodva vett észre és rögtön felém jött.

- Liam hát te?- nézett rám nagy szemekkel, de nem tudtam szóhoz jutni.

- Nézd már Simi is itt van. Szólj rá Liamre mert nem akar répát adni- Lou szinte már a nyakamon lógott és nem tudtam levakarni magamról már vagy fél órája.

- Elegem van- sóhajtottam fel, Simon pedig csak mosolyogva megcsóválta a fejét. Milyen jó, hogy egyesek ilyen viccesnek tartják ezt az egészet- Haza akarok menni, de nem jönnek ráadásul még Emma is itt van- böktem a színpad felé ahol Emma épp a földön feküdt és énekelt. Ne tudjátok meg, hogy milyen hamis volt. Még jó, hogy nem fog rá emlékezni, viszont én igen.

- Ha akarod én elintézem a srácokat, te pedig haza viheted Emmát- nézett rám segítőkészen Simon én pedig megkönnyebbültem. Szívesebben viszem haza Emet mint azt a négy részeg majmot.

- Sokat segítene- néztem rá hálásan majd azon kezdtem el gondolkozni, hogy vajon hogyan került ide- Amúgy mit keresel itt ?

- Nathan az unokaöcsém az anyja pedig rám szólt, hogy néha nézzek rá- válaszolta egyszerűen nekem pedig minden világos lett.

Még egy kicsit beszélgettünk majd úgy döntöttem, hogy végre valahára haza megyünk. Elindultam a színpad felé és felnyaláboltam Emet a földről, de nem nagyon akart így végül a hátamra kaptam majd egyenesen az autó felé vettem az irányt. Ott beültettem az anyósülésre majd bekötöttem végül pedig beültem a volán mögé és haza felé vettem az irányt.

- Ne Jay cicát nem akarom itt hagyni- pillantott fel félálomból Em majd ahogy felkel úgy vissza is dőlt a feje és az ablak állította meg. El sem hiszem, hogy ezt Ő mondta. Ilyen nyálasan nem szokott beszélni és remélem nem is fog.

Végre valahára megérkeztünk és csendben a karomba vettem a lassan szuszogó Emmát. Úgy fogtam mintha akár melyik percen széttörhetne a karjaim között. Már megérte ez az este mert így akkor soha nem nyúlhattam volna a testéhez.

Egyenesen a szobája felé vettem az irányt majd ott ruhástul az ágyába fektettem és csak néztem. Gyönyörű volt még részegen is, aztán elkezdett mocorogni majd egy hirtelen mozdulattal elkapta a kezem és magához szorította és többet nem engedte el pedig próbáltam ráncigálni, de ő csak az orra alatt mosolyogott.

- Te vagy az én Liam macim- nyitotta ki a szemeit és elmosolyodott. Halványan én is elmosolyodtam és már meg sem próbáltam ki szabadítani magam.

- Neked már Jay cicád is van- mondtam bosszúsan, de nem vette észre a hangom feltűnő dühöt. Még mindig csak mosolyogott és fogta a kezem- Engedd el a kezem, hogy végre alhass- kérleltem.

- Aludj itt velem- mondta én pedig meghökkentem. Ha józanul mondaná még rá is bólintanák, de így fájó szívvel inkább visszautasítom pedig szívesen elfogadnám.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet- csóváltam meg a fejem az Ő arca pedig elkomorult majd elengedte a kezem én pedig rögtön felálltam.

De mielőtt elindultam volna még utánam szólt.

- Szeretlek Liam- nézett rám mosolyogva én pedig nem álltam meg, hogy ne forduljak vissza és adjak egy puszit a homlokára. Meg is tettem pedig rettenetesen bűzlött az alkoholtól majd fájó szívvel magára hagytam. Már a valóságban is így lenne és komolyan gondolná amit mondott…