§19.-Most is a szemembe hazudsz

Friss rész...Hát ez most elég szomorkás lett és ez még csak a kezdet ...sokkal drámaibb részek következnek szóval készüljetek fel ...

Hatalmasokat pislogtam és próbáltam feldolgozni az előbb elhangzottakat. Azt akarja, hogy én szerepeljek egy klipben. Ez hihetetlen, pedig nem az. Más csaj már rég ugrálna örömébe és boldogan mondani igent, én meg csak állok mint akinek földbe gyökerezett a lába. Őszintén megmondva eszem ágában sincs rábólintani.

Először is mert utálom a feltűnést. Már attól rosszul vagyok, mikor az osztály előtt ki kell mennem felelni vagy csak simán szükségre. Gyűlölöm, ha sokan bámulnak. Olyankor mindig pánikrohamom van és csak nyögve tudok beszélni majd elrohanok. Borzalmas emlékeim vannak ezzel kapcsolatba. Ezért mikor a suliban valamilyen nagyobb rendezvény van, én csak hátra húzódzkodok és próbálok úgy viselkedni mintha ott sem lennék.

Másodszor,  Liam párját kellene eljátszanom. Ismerem én a rendezőket, hogy miket tesznek bele manapság egy klipbe. Csók, szex és ilyesfajta dolgok amiket én nem vagyok hajlandó megcsinálni.

Harmadszor pedig Liam még csak a puszta jelenlétemet is utálja nem, hogy még azt hogy együtt álljunk kamera elé.

Így szerintem most már érthető, hogy miért taszít ez az egész. Sőt még csak bánni sem fogom, hogy visszautasítom.

- Sajnálom , de szerintem nem jó ötlet- csóváltam meg a fejem és lehajtottam , hogy ne kelljen a félelmetes csillogó zöld szemeibe néznem.

Nem válaszolt csak a nyelvével nyalogatta a száját és úgy nézett.

- És miért nem az?- húzta fel végül a szemöldökét és kémlelve rám nézett. Még csak az kell, hogy most mondjam el neki mi a bajom. Na arra várhat.

- Mert utálom a feltűnést- vontam vállat egyszerűen, de az Ő szemei felragyogtak.

- Csak ennyi?- sóhajtott fel megnyugodva. Neki lehet, hogy csak ennyi de nekem ez elég sok- Összesen ha két másodpercet fognak téged mutatni. Az embereknek fel sem fog tűnni, hogy te vagy az. Fiúk a lényeg nem pedig a csajok- magyarázta egyszerűen én pedig elgondolkoztam. Két másodperc az nem a világ vége. Meg aztán tényleg az ostoba rajongókat nem én érdeklem. Sőt senkinek meg sem kell tudni, hogy én vagyok az. Ha meg majd valaki rákérdez szépen letagadom. Gondolom rengetegen jelentkeztek arra, hogy szerepelhessenek. Vagy az is lehet, hogy van egy ugyan olyan lány a Földön mint én szóval csak annyit kell mondanom, hogy nagyon hasonlítunk.

Ilyen lehetőséget vétek lenne visszamondani. Lehet most szerepelhetek először és utoljára klipben. De akkor is ott van Liam. Nem bírom elviselni ahogy rám néz és sugárzik az arcáról a csalódottság.

- Mit kéne csinálnom?- húztam össze a szemeimet és a derekamra tettem a kezem.

- Az ég világon semmit- válaszolta egyszerűen én pedig meghökkentem. Ha nem kell csinálnom semmi akkor minek kell segítenem- Csak annyi lesz a szereplésed, hogy Liam megfogja a kezed nos énekel egy sort- fejezte be. Na ez már így mindjárt más. Várjunk csak megfogja a kezem? Ez nem semmi, sőt ez még sok is- Na?

- Nem tudom- mondtam félve és ránéztem Lanára. Ő csak csendben állt mellettem majd mikor észre vette, hogy nézem segítőkészen bólintott ami azt jelentette, hogy csináljam meg. Lehet, hogy pont ez fog újra összehozni Liammal. Lehet megint minden a régi lesz és barátok leszünk. Ez megér annyit, 2 másodpercet meg valahogy ki tudok bírni- Oké- egyeztem végül bele Ő pedig karon ragadt és egy csomó stylist közé lökött azok pedig ruhákat nyomtak a kezembe.

Gyorsan bementem az öltözőbe majd átvetkőztem. Már az elején nem tetszett a ruha mivel szoknyát kellett felvennem. Utáltam a szoknyákat mivel ilyenkor a pasik folyton a lábamat bámulják. Ezért inkább átszoktam a nadrágra és így mindenki jobban jár. Viszont most fel kellett vennem ráadásul barna volt, a harisnya fekete a cipő szintén fekete, hozzá egy fehér felső majd szintén barna kabát. Nyár jön nem pedig ősz, hogy bebarnuljak. És még sapkát is kellett felvennem ami szintén fehér volt. Jó párosítás, beköszönnék egyszer annak akinek a fejéből kipattant. Mikor megnéztem magam a tükörbe rájöttem ennyire rondán még soha nem voltam felöltözve, még akkor sem mikor apa adta rám a ruhákat. Erre fő pont egy klipben nézek ki így. Most már tényleg kíváncsi vagyok, hogy miről fog szólni.

- Emma már csak rád várunk- jött be egy nő aki telefont tartott a fülénél és csak akkor vette el azt onnan mikor kimondta ezt az egy mondatot. Úgy látszik valami titkárnőféle lehetett mert mikor nem mozdultam megfogta a könyököm és kihúzott a faház elé ahol már szinte mindenki ott volt. Örömmel nyugtáztam , hogy nem csak engem öltöztettek fel ennyire bugyután. A barna az összes  ruhán fel lehetett fedezni még a srácokén is. Mikor megpillantottak boldogan álltak körém és egymás szavába vágta gratuláltak. Csak Liam marad a helyén és bunkón a cipőjét vizsgálta.

- Ez lesz a legjobb One Direction klip- ujjongott Niall majd a rendező a szavába vágott és elküldött mindenkit a helyére.

Szerencsémre nekem nem nagyon volt sok dolgom. Általában csak a kamerák mellett álltam és figyeltem ahogy a srácok énekelnek. A többi lánynak több szerepe volt. Ilyenkor áldom, hogy nem Zayn párja sérült le, mert annak elég sok érzelgős rész jutott.

Késő délután fele aztán sajna véget ért a nézelődésem. Úgy tűnt már minden jelenet meg volt csak a vége nem.

- Te jössz kislány- nézett rám a rendező- Állj Liam mellé és nézz rá kedvesen, majd mikor elkezd szólni a zene megfogjátok egymás kezét- magyarázta egyszerűen majd vissza pillantott a papírjaiba.

Feszengve elindultam Liam felé aki csak a szemét forgatta mikor elé álltam.

- Szia- köszöntem neki barátságosan közben pedig felemeltem a kezem és úgy intettem egyet. Azt hittem legalább visszaköszön, vagy csinál valamit, de csak elfordította fejét a tó felé. Újra szomorúság lett úrrá rajtam miközben az arcát kémleltem- Ne csináld ezt. Örök életedben nem lehetsz ilyen…

- Mit ne csináljak?- szólalt meg végre és rám nézett. Szemei fagyosan csillogtak és összeszűkítette a száját vékonyra- Csináljak úgy mintha minden rendben lenne? Hát képzeld el nincs semmi rendben. Tizenhét évesen megtudtam, hogy árva gyerek vagyok ráadásul a nevelő anyám soha a büdös életben nem akart. Aztán jöttél te akiben a világon a legjobban megbíztam és mindent el mertem mondani. Azt hittem te is ugyan úgy érzel irántam. De nem, mivel elárultál. Ki tudja mióta tudtad az igazságot és mégis eltitkoltad előlem…

- Nem akartam eltitkolni. Azért csináltam mert féltettelek, mivel fontos vagy számomra- néztem a szemébe és hangom elcsuklott. Fájt amit mondott. Nagyon fájt. 

- Látod most is a szemembe hazudsz- nevetett fel gúnyosan- Neked már csak Jay a fontos !- kiabálta én pedig meghökkentem. Hogy jut egyáltalán az eszébe pont most Jay. Hisz egyszer ha beszélt vele.

- Ez nem igaz- ellenkeztem.

- Egy újabb hazugság. Fogd fel végre, hogy nem vagyok rád kíváncsi. Megszűntél a számomra létezni- vágta még a fejemhez és akkor teljesen végem volt. Lassan potyogtak a könnyek a szememből és csak hallgattam. Legszívesebben befogtam volna a füleimet, hogy ne kelljen hallanom a szavait, de még arra sem volt erőm. Kitöröltem a szememből a könnyet majd utoljára felé fordultam.

- Ha ezt akarod akkor megkapod. Soha az életben nem kell látnod- mondtam csendesen majd sarkon fordultam és sírva elfutottam Lana autójához mivel láttam, hogy Ő is fut utánam. Semmit nem beszéltünk egészen hazáig majd mikor megérkezünk elköszöntem tőle és befelé vettem az irányt.

Apa a konyhában ült és újságot olvasott. Mikor megpillantott mosolyogva rám nézett és köszönt, de én még csak meg sem állt.

- Emma mi a baj?- szólt utánam én pedig megtorpantam.

- Liam számára megszűntem létezni. Hazugnak tart. Miért nem tudtátok neki már előbb elmondani? Ha megteszitek akkor még mindig szeretne- zokogtam. Nem érdekelt, hogy megbántom. Abban a pillanatban nem érdekelt semmi.

- Miért hallgatóztál akkor? Miért nem mondtad el neki mikor megtudtad? Ne engem hibáztass hanem magadat is- rengeteg kérdés aminek semmi jelentősége nincs. Apa inkább rám sózza a bánatát, hogy még rosszabbul érezzem magam. Ráadásul hangjából sugárzik a szemrehányás.

- Utóbb még én leszek a hibás azért mert örökbe fogadtátok-  tártam szét a kezem megsemmisülten.

- Semmi közöd nincs, hozzá miért tettük- sziszegte a fogai között fagyosan.

- Gondoltam- válaszoltam bunkón majd egyenesen a szobám felé vettem az irányt. Nem elég, hogy Liam utál, de még apa is csak az eszét játssza. Persze, hogy az a legkönnyebb ha rám keni az egészet. Még jó, hogy beismertem az amikor hallgatóztam ha nem tettem volna akkor most mit vágna a fejemhez. Vagy akkor beismerné, hogy mekkorát hibázott amikor megcsinálták ezt a dolgot. Egyáltalán miért ragaszkodott annyira egy gyerekhez amikor Mayának esze ágában sem volt. Hisz a kapcsolatuk soha nem volt olyan erős hogy hosszú évekig tartós lett volna.

Esküszöm még hiszek Mayának abba, hogy én vagyok a család fekete báránya. Apán észre lehet venni mennyire távolságtartó. Próbál úgy csinálni mintha nem fájna neki ami Liammal történt, de engem nem ver át. Ezért is ilyen velem. De nem gondol arra, hogy ezzel a viselkedésével meg engem bánt meg? Egyáltalán mit keresek én még itt?

Felálltam az ágyamról és lehajoltam a földre közben pedig felnyaláboltam a táskám. Mikor a már az ölemben volt el kezdtem benne túrni addig még a kezembe nem akadt a telefonom. Még szerencse, hogy Mrs. Tess száma évek óta megvan amióta jelentkeztem média órára.

Kikerestem, majd emeltem is a fülemhez.

- Mrs. Tess- szóltam bele mikor felvette valaki és egy barátságos hang szólt vissza- Jó estét én vagyok az Emma Sparks.

- Á szia. Minek köszönhetem ezt a késői hívásodat- hallottam hangján a kíváncsiságot. Én is meglepődnék ha egy diákom este nyolckor felhívna.

- Meggondoltam magam. Szeretném ha elküldené a jelentkezésemet arra az ösztöndíj pályázatra- mondtam magabiztosan. Ennyire magabiztos még soha nem voltam mint most. Senki nem tudna vissza rántani erről a döntésemről. Hisz mindenkinek ez lesz a legjobb, nem vagyok én itt már senki számára fontos.

- Örömmel hallom Emma- mondta elismerően. El tudtam képzelni ahogy bólogat a telefonjába a lakásába. Egyáltalán van férje és gyereke? Soha nem beszélt még a családjáról és a kezén gyűrűt sem láttam- Akkor hétfőn korán reggel el is küldöm.

- Köszönöm- mondtam hálásan majd letettem.

Ez is meg van. Valahogy érzem, hogy sikerülni fog mivel tudtam remek író vagyok. Az –az iskola pedig az álmom volt. Hülye lennék ha nem élnék a helyzettel. Azét fura, hogy pont Liam kellett hozzá. Nem akar látni akkor nem is fog még csak a városban sem. Élheti tovább az életét nélkülem. Apa pedig majd megszokja. Úgy sem fog tudni ellene csinálni semmit ha kezemben lesznek a papírok.

Csak Lanát és Jayt fogom sajnálni. Lana szerintem megért meg amúgy is fogunk tudni beszélni minden nap. Jayel viszont szakítanom fog kelleni, hisz New York innen nagyon messze van a távkapcsolat pedig úgysem menne.

Még ültem egy helyben néhány percig majd ismét felkaptam a táskám és elindultam be a városba Jayhez. Sejtem, hogy a bárban ül fáradtan. És úgyis örülni fog nekem, hisz egész nap nem látott…