#16.-Ez meg mi a franc volt?#

Hellló ! Emberek gondoltam közlöm veletek, hogy már csak 10 rész van hátra ebből a töriből :/ Viszont már gondolkozok egy újon amiben a főszereplő Cher Lloyd lenne és persze az 1D :D csak annyit akarnék tudni h szeretitek-e a csajt mivel én imádom xD. Egyébként ez az egyik kedvenc részem :) Na mindegy azért még komiiikaat :P

Nincs más vágyam csak féltékennyé tenni Louis Tomlinsont. Egyszer az életben én akarok ránézni lenézően és gúnyos dolgot mondani a szemébe. Akarom látni a szemében a csalódottságot és a szomorúságot a megbánással.

Tiszta szívemből szeretem, de Őt ezt hidegen hagyja. Pedig tudom, hogy észrevette már, csak élvezi a helyzetet, hogy játszhat az érzéseimmel. Tudja, hogy nekem már ez is nagy szám mivel a suliban mindenkinek láthatatlan vagyok Ő pedig mint egy menő kosaras beszélget velem.

De nem fogom engedni, hogy megalázzon. Nem. Elegem van belőle, hogy mindenki egy nyominak tart akivel akár mit csinálhatnak.

Az- az idő lejárt. Louis pedig meg fogja tudni, hogy kivel kezdett ki. Már csak azt kell kitalálnom, hogy mi okozza neki a világon a legnagyobb fájdalmat.

És ezt szerintem nagyon nehéz lesz kitalálni. Ha elmondanám neki, hogy Alexis Johnson megcsalja nem érdekelné mivel nem szereti. Lehet örömet szereznék neki mivel akkor végre leszállna róla a szőkesége.

Zaynt pedig nem keverem bele semmibe. Rendes srác és tényleg a legjobb barátok. Louisnak akarok csak fájdalmat okozni nem másnak. Nekem se esne jól ha összevesznék Liammel…

Liam! Nekem eddig miért nem jutott az eszembe? Itt volt előttem a cél én mégsem gondoltam rá…

December

A karácsony szünetig már csak két hét volt hátra. Már az egész iskola ünnepi lázban égett. Louist akár hányszor megláttam a folyosón jól láthatóan kikerültem mire Ő értetlenül nézett rám. Nem hiszem el, hogy nem jut el a kis agyáig, hogy megbántott. Még ha nem is vesztünk össze, de akkor is lenézően beszélt velem. Ami nálam elég durva dolog.

Az elhatározásomról, hogy féltékennyé teszem még mindig nem hagytam le. Már csak a megfelelő időre várok. Ami sajnos nem tudom, hogy mikor fog eljönni…

•••

- Már olyan régen lógtunk együtt. – mondta szemrehányóan Liam miközben az ebédlőben ültünk. Igazat megvallva nem nagyon figyeltem rá mivel sokkal jobban érdekelt a Louis- Alexis páros. A lány épp azzal volt elfoglalva, hogy a saját kanalával etette a srácot. Ez miatt elment teljesen az étvágyam.

- Ja ez miatt ki lettünk tiltva a Nando’s-ból. – bólogatott Harry én pedig csak összehúztam a szemöldököm.

- Mégis miért letettek kitiltva? – kérdeztem Liam és Harry pedig csúnyán ránézett a mellettem ülő Niallra akinek a szája tele volt étellel.

- Ugyanis mindig Te szoktad kitalálni, hogy hova mennyünk. És mióta nem vagy hajlandó eljönni velünk sehova, Niall ötleteit szoktuk követni. Szóval akár hányszor kimentünk a Nando’s-ban kötöttünk ki. – mesélte Liam.

- Igen és a szőkeség nem tud parancsolni a gyomrának. Ugyanis felfalt egy csomó hamburgert az étterem pedig nem tudott több embert kiszolgálni miatta. – fejezte be Harry én pedig nem tudtam vissza tartani a röhögésemet. Milyen kár, hogy nem voltam velük, pedig biztos jó móka lehetett.

- Most mit csináltam volna, éhes voltam. – szabadkozott Niall mikor végre valahára lenyelte az ebédjét.

- Niall Te mindig éhes vagy. – válaszolta szem forgatva Liam.

Volt benne valami igazság . Hisz képes lenne éjjel- nappal enni és ami a legjobb nem hízik el. Őszintén megvallva én még soha nem hallottam azt a szájából, hogy tele vagyok. 

Úgy látszódik az Ír srác bekeményített mivel felhúzta az orrát majd duzzogva hátra dőlt a székén és többet egyikünkhöz sem szólt. Persze ezt az egészet csak tettette.

Szerencsére nem voltak délutáni óráink szóval elég hamar végeztünk. Szeretem az ilyen napokat mivel ilyenkor több időm jut az írásra. Lassan itt a félév vége, de én még mindig nem kezdtem el írni azt a könyvet amivel a versenyre jelentkeztem.

- Az utóbbi időben megint olyan fura vagy. – szögezte nekem Liam a mondatot miközben a könyveinket raktuk be a szekrénybe. Remek erre most mit válaszoljak? Azt, hogy féltékennyé akarom tenni Louis Tomlinsont és kell hozzá a segítséged, csak nem tudom , hogy mondjam meg neked? Mivel ilyen hülye ötlet is csak az én agyamból pattanhat ki.

- Hát tudod elég sok mindent történt az utóbbi időben. – kezdtem el mondani, de pont akkor sétált el mellettünk Louis és Alexis kézen fogva ráadásul még azt is meghallottam miről beszélgetnek.

- Hülyéskedsz a világon téged szeretlek a legjobban. Soha nem lennék képes lecserélni egy alsósra. – günnyögte Louis majd Alexis felé hajolt és szenvedélyesen megcsókolta.

A kezeim ökölbe szorultak és tudtam most jött el az én időm. Ezt már nem tudom neki megbocsájtani. Már megint a szemembe hazudott. És ez már nem az első eset.

Vállamra kaptam a táskám mikor azok ketten szétváltak és Louis pont rám nézett, de én elcsaptam a fejem és elindultam a kijárat felé.

Mikor az udvarra értem Liam pont akkor ért utol.

- Ez meg mi a franc volt? – kérdezte bunkón közben pedig lihegett a futástól. Nem messze tőlünk Zayn állt majd nem sokkal később megjelent Louis is csodák csodájára Alexis nélkül. Majd elkezdtek beszélgetni. – Bev ne kezdj el megint titkolózni mert az utálom. Szóval gyerünk nyögd ki mi bajod van . – mondta komoran, és észre vettem , hogy Louis minket néz.

Tudtam most jött el a tökéletes pillanat.

- Csókolj meg amíg Louis Tomlinson néz. – néztem a szemébe mire ő értetlenül vissza rám. Hát nem csoda mivel a legjobb barátja pont most kéri arra, hogy smárolja le. Szuper ötlet mi?

- Mi van? – kerekedett el a szeme és még pislogni sem mert.

- Csak csináld, mert féltékennyé akarom tenni. – miért kell neki ilyen érthetetlennek lennie. Bocs inkább miért kell nekem ilyen hülye ötleteimnek lennie.

- De Bev…- nem engedtem befejezni a mondatát megfogtam a kabátja gallérját majd magamhoz húztam annyira, hogy a szánk pontosan össze érjen. Éppen , hogy csak éreztem puha ajkait máris elhúzódtam és ránéztem Louisra aki csak holtsápadtan állt és nézett. Úgy látszik sikerült a tervem.

Vidáman ránéztem Liamre aki csodálkozva nézett még mindig és nem fogta fel, hogy mit csináltunk, de mikor szólásra nyitottam volna a számat két kezét a derekamra csúsztatta, magához húzott és ismét megcsókolt. De nem úgy mint az előbb. Sokkal magabiztosabb volt és nyelve puhatolózva próbált áttörni a számba.

Megrémültem, de nagyon. Ez nem olyan csók volt mint amit én adtam neki és sokkal inkább tele volt érzésekkel. Éreztem jéghideg leheletét amitől megborzongtam úgy ahogy az érintésétől is.

Ez így nem jó Ő a barátom és nem érzek iránta semmit. Magamhoz tértem a sokk hatása miatt és rögtön elhúzódtam tőle majd riadtan ránéztem.

-  Te meg mit csináltál? – kérdeztem idegesen mire teljesen elvörösödött és csalódottan a szemem közé nézett.

- Sajnálom. – nyögte ki nagy nehezen majd sarkon fordult és elrohant..  

Én ezt az egészet nem így képzeltem el. Mi volt ez a második csók? Az nem lehet, hogy Liam szerelmes belém. Ugye nem? Mert ha igen akkor vége van a barátságunk mivel számomra tényleg csak a barát szerepét tölti be. Nem érzek iránta az ég világon semmit. Én Louist szeretem. Semmit nem értek. Miért csókolt vissza ráadásul tiszta beleéléssel. Csak észre vettem volna ha legjobb barátom belém szeret. Ami persze nem történt meg még ! És remélem nem is fog. Ki tudja lehet csak én reagálom túl a dolgokat.

Viszont akkor is megérte mivel Louis arca minden pénzt megért. Legalább volt valami jó is dologban. Azt hiszem tisztáznunk kell a dolgokat Liammel.

•••

Másnap úgy gondoltam, hogy reggel suliba menet elmondom neki az egész sztorit és megmondom neki, hogy csak hülyeségből csókoltam meg.

De nem jött suliba. Sőt egész nap nem láttam. Majd megtudtam Harrytől, hogy lebetegedett amit eléggé furcsáltam. Akár hányszor beteg szokott lenni mindig felhív. Most meg semmi. Sőt mikor felhívtam az egyik szünetben nem vette fel a telefont.

Szar érzés volt. Tiszta magányos voltam egész nap ráadásul még lelkiismeret furdalásom is volt. Nem érdemelte meg , hogy kihasználjam. Igen valljuk be őszintén én tényleg kihasználtam.

Ám Liam napokkal később sem jött iskolába.

- Komolyan mi a baja?- tettem derekamra a kezem és kérdően ránéztem Harryre. Állítólag Ő beszélt vele. – Soha nem szokott ennyit hiányozni.

- Beteg. – válaszolta egyszerűen és csak azért se nézett rám ami idegesített.

- Konkrétabban? – húztam fel a szemöldököm.

- Ennyire hülye már te sem lehetsz Bev. – csapta be tiszta erőből a szekrényajtaját majd dühösen rám nézett. -  Te hogy éreznéd magad ha a legjobb barátoddal csókolóztál volna. – fakadt ki én pedig csak nagy szemeket meresztettem rá és nem tudtam megszólalni. Kerül engem. Miattam nem jár iskolába mert fél tőlem az ostobaságom miatt. – Ha annyira érdekel, hogy mi van vele menny el hozzá magad. – azzal elcsörtettet.

Még csak nem is beszélt velem kedvesen. Olyan volt mintha engem hibáztatott volna az miatt mert Liam beteg. Egyáltalán ha tényleg beteg mert van egy olyan érzésem, hogy nem az. Egyszerűen csak engem nem akar látni mert megharagudott rám amit meg is értek.

Világon a legostobább ötlet volt az, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve megcsókoljam. Saját magamtól undorok.

Legalább ha lenne látszatja, de Louison semmit nem lehet észrevenni. Vagyis de. Mintha most meg Ő kerülne engem.

Ráadásul most már Harry is bunkó velem és megértem. Gyűlölöm magamat.

Azt hiszem itt az ideje, hogy elbeszélgessek a legjobb barátommal…