#22.-Ünnepeljétek meg Liammel, hogy kibékültetek#

Sziasztook. Nos ezért a részért nem vállalok felelősséget :D aki nem TeamLiamos az inkább ne olvassa xD amúgy ahogy észrevettem elég sokan szeretitek Louist :) már nem kell sokat várnatok, hogy melyikőjük lesz a befutó :D komizniiii

Február

Louissal már több mint egy hónapja járunk. Annyira, de annyira tökéletesen alakul mostanában az életem. Ráadásul újra van kedvem az íráshoz is hála Neki. Képes lennék egész nap csak írni mivel annyi jó ötletem van. És még a tanulás is jól megy, pedig anyáék tisztára meg voltak ijedve, mivel, hogy van pasim ezért csak vele fogok foglalkozni. Pedig rengeteget vagyunk így is együtt, hétvégén meg a suliban. Délutánonként pedig szinte minden nap edzése van.

- Csak nekem tűnt fel, hogy Liam mennyire maga alatt van valami miatt? – fordultam Niall és Harry felé az egyik szünetben. Egyikük sem válaszolt amit nem tudtam hova tenni. Valamit titkolnak előlem.

- Én nem vettem észre. – vont vállat egyhangúan Niall.

- Nem vetted észre, hogy alig beszél valamit?- néztem rá és felhúztam a szemöldököm. Szerintem ezt elég nehéz nem észre venni mivel Ő általában mindenkinek tele szokta beszélni a fejét. De ami még ennél is jobban aggaszt az –az, hogy szinte kerül engem. Nem járunk már együtt suliba és haza sem, mikor el akarok menni vele valahova állandóan leráz ami már egy kicsit feltűnő.

- Szerintem csak ideges a szombati meccs miatt. –tette hozzá Harry. Tényleg a meccs. A Sport Akadémia csapatával fognak játszani és ha megnyerik akkor simán bekerülhetnek az egyetemre. Louissal szinte másról sem lehet beszélni és képes lenne egész nap a tornateremben lenni és edzeni. Ez miatt csak ott tudok vele normálisan beszélgetni.

- Remélem igazatok van. – sóhajtottam fel szomorúan majd megfogtam a táskám és magukra hagytam őket.

•••

- Na, hogy megy? – öleltem meg hátulról Louist mire Ő mosolyogva megfordult és eldobta a labdáját majd mind ketten letelepedtünk a földre ami nálunk már megszokás volt.

- Szerintem nyerünk. – mondta magabiztosan. Ezért is szeretem annyira, mivel mindig a dolgok jó oldalát nézi. Soha nem hátrál vissza hanem csak csinálja amit a fejébe vett.

- Ez a beszéd. – mosolyogtam rá és megsimogattam a kezét. – Gondolom most mindenki izgatott. – mondtam közben pedig Liamre gondoltam. Lehet Lou tud valamit amit én esetleg nem.

- Szerintem csak én, Zayn és Logan. – gondolkozott el majd tovább folytatta. – Hisz nekünk forog kockán az ösztöndíjunk. – mondta és megint libabőrös lett mint mindig amikor szóba kerül az egyetem.

- Amúgy Liammel minden rendben van? – kérdeztem meg óvatosan közben pedig az újaival játszottam. Nem akartam, hogy esetleg félre értsen valamit. – Te sem vettél rajta észre semmit?

- Formában van mint mindig. – vont vállat egyhangúan Lou majd aggódva rám nézett. – Miért csak nem összevesztetek?

- Igazából mostanában nem nagyon beszélünk. – hajtottam le a fejem szomorúan. – Szinte már kerül engem amióta megtudta, hogy összejöttem veled. – meséltem közben pedig csak gondolkoztam.

Mit csinálhattam amin Liam ennyire berágott? Tudtommal semmit mivel soha nem szoktunk veszekedni és nem is kerültük egymást. De neki ez már most a második ilyen esete. Ki kell derítenem, hogy mi történt, de gyorsan mivel ezzel fog az őrületbe kergetni.

Szombat különösen hamar elérkezett. Hirtelen csak azt vettem észre, hogy szerencse puszit nyomok Louis arcára és sok sikert kívánok Harrynek és Zaynek.

- Hol van Payne?- nézett körül Logan az öltözőbe és mindenki csak a fejét forgatta. És tényleg Liamnek hűlt helye volt. Görcsbe rándult a gyomrom mikor tudatosult bennem a hiánya.

- Megkeresem. – ajánlkoztam majd kisiettem az öltözőből és csak róttam a folyosókat majd nem sokkal később nyitódott az egyik mosdó ajtaja és megláttam Liamet aki amikor meglátott megtorpant és csak pislogott. – Megvagy. Siess mert mindjárt kezdődik a meccs. – mondtam, de Ő csak vállat vont. – Mi van? A csapatod számít rád. – néztem rá, de Ő csak elfordította a fejét.

- Ezek szerint valakit még érdekel, hogy mi van velem. – mondta gúnyosan én pedig alig akartam hinni a fülemnek.

- Képzeld el, hogy engem is érdekel, hogy mi van veled. – tettem derekamra a kezem és dühösen ránézetem. – Arról meg már én nem tehetek, hogy egyesek direkt kerülnek.

- Csodálod? Hisz minden idődet Louissal töltöd amikor meg én akarok veled beszélni folyton Ő a téma. Hát köszi én így nem akarok a barátod lenni. – ismerte be végre, hogy mi nyomasztotta. Elnyomva érezte magát, hogy eddig én erre miért nem gondoltam. És sajnos volt benne valami igazság még ha szégyellem is bevallani. Elfeledkeztem a legjobb barátomról.

- Sajnálom. Nem akartalak megbántani. – sütöttem le a szemem szégyenemben. – Csak annyira boldog vagyok, hogy semmi más nem érdekelt. Még a legjobb barátom se. Azt hiszem egy pocsék legjobb barát vagyok.

- Te vagy a világon a legjobb barát. – nézett rám mosolyogva. – Soha nem tudnék rád haragudni. – tette még hozzá majd megöleltük egymást.

Igen most már tényleg tökéletes az életem.

A meccset persze megnyerték. Igaz Louis térde feldagadt mivel véletlenül elesett a meccs első felében, Zayn bokája pedig szépen eltört. Az utolsó percekig mindenki azt hitte, hogy elvesztettük amikor jött Liam és egy gyönyörű három pontosat dobott. Ezzel Ő lett a fő szenzáció akinek hála megnyerték a meccset.

- Buli nálam! – kiáltotta el magát Logan mire szinte aki jelen volt mindenki sikítozni kezdett. Csak én maradtam csöndben közben pedig Lou mellett álltam aki már nem tudott ráállni a lábára. A szülei épp azon voltak, hogy felnyalábolják a földről. Zaynt már elvitték a korházba.

- Szegénykém. – néztem rá sajnálkozva barátomra aki csak elhúzta a száját. – Nagyon fáj?

- Túlélem. – vont vállat, de azért a szemei ragyogtak a boldogságtól. Hát nem csoda mivel most már nyert ügye van bekerülni a Sport Akadémiára. – Viszont Te menny és bulizd ki magad.

- Nélküled nem. – ellenkeztem közben pedig a fejemet csóváltam.

- Dehogynem. Ünnepeljétek meg Liammel, hogy kibékültetek. – akaratoskodott én pedig csak gondolkoztam. – Hülye lennél nem elmenni egy ilyen buliba.

- Biztos, hogy nem lesz baj? – néztem rá félősen ő pedig válasz helyett a számra tapasztotta az övét és lágyan megcsókolt. Szóval vehetem igennek.

Így aztán úgy egy órával később Harry, Niall, Olivia és Liam oldalán Logan házibuliában ültünk és azt hallgattuk ahogy a meccsről beszélnek. Liam volt a legjobban feldobva mivel életében először büszke volt magára. Nem csoda hisz Ő nyerte meg a meccset.

A buli pedig kezdett minél vadabb lenni. Mindenki alkohollal kínálgatott én pedig egyszerűen nem tudtam ellenállni. Eddig még soha nem voltam ilyen buliban szóval minden új volt számomra és ez miatt nem tudtam hol a határ.

Harry hamar lelépett egy fiatalabb csajjal akit csak látásból ismertem elmentek táncolni majd többet nem láttam. Niall pedig elment kaját keresni, de mikor újra feltűnt Melody volt az oldalán és mind ketten röhögtek és éppen, hogy csak meg tudtak állni a lábukon. Liv pedig hamar haza ment mert hívta az apukája, hogy azonnal mennyen haza.

Én pedig csak ittam a söröket Liammel együtt közben pedig a régi emlékeket hoztuk fel végül pedig már csak egymáson röhögtünk, hogy milyen debilek vagyunk az miatt mert már rendesen beszélni sem tudunk mivel annyira részegek lettünk.

- Ez cseszett jó érzés. Életemben nem éreztem még ennyire jól magam. – röhögtem közben pedig felálltam és elkezdtem táncolni a zene ritmusára.

- Hát…szerintem még ütősebb is lehetne. – állt fel mellém Liam is és a derekamra csúsztatta a kezét és úgy próbáltunk táncolni. Libabőrös lettem az érintésétől és nem volt más vágyam csak minél közelebb tudni magamhoz. Érezni akartam a testét. Fura azért, hogy Louisra még csak rá sem gondoltam.

- Mégis mire gondolsz? – húztam fel ravaszul a szemöldököm Ő pedig csak közelebb hajolt a fülemhez és beleszuszogott mire én hangosan felröhögtem.

- Van pár ötletem. – suttogta majd a nyakamba csókolt amit hagytam neki. Kit érdekel, hogy mit csinálunk, hisz úgysem fogunk rá emlékezni. Szóval nincs mitől tartanunk.

Végül aztán a hajnali órákban úgy döntöttünk, hogy haza felé vesszük az irányt. Gyalog mentünk mivel Liamék háza közel volt. Egész úton csak nevettünk és próbáltunk a járdán menni, de az valahogy nem akart összejönni.

Nagy nehezen, de elértünk Liamékhez. Magam se tudom, hogy- hogyan, de azt vettem észre, hogy maga után húz és a sötét konyhájukban kötöttünk ki.

- Haza kell mennem. – mondtam halkan, de szerintem elég hangosra sikeredett.

- Itt akarsz hagyni, csak így? – kérdezte tetetett szomorúsággal én pedig közelebb mentem és a nyaka köré fontam a kezeimet. – Nem engedlek el.

- Miért mit fogsz csinálni ha elmegyek? – kérdeztem vigyorogva Ő pedig gonoszul rám vigyorogott majd a másik pillanatban szenvedélyesen megcsókolt amit rettentően élveztem. Többet és többet akartam ezét minél erősebben szorítottam magamhoz. Kezei a derekamról a seggemre vándoroltak majd hirtelen felkapott, de aztán mind ketten röhögőgörcsöt kaptunk.

- Szerintem folytassuk oda fenn. – suttogta nehogy a szülei véletlenül meghalljanak minket és meglássanak, hogy holt részegek vagyunk.

Válasz helyett újra megcsókoltam és úgy vágtunk neki az útnak, hogy közben szét sem váltunk. Mint két idióta úgy botorkáltunk közben pedig minden tárgynak neki mentünk. Mikor pedig végre a szobájába értünk gyengéden dobott le az ágyára majd fölém terpeszkedett majd az alsó ajkamba harapott. Kicsit sem érdekelt a fájdalom mivel minél jobban akartam Őt.

Akartam, hogy együtt legyünk viszont lassítani is, hogy minél jobban élvezhessem. Kiélveztem a helyzetet és teste minden centiméterén végig simítottam majd elidőztem izmos hasán. Végül szenvedélyesen túrtam bele a hajába és tarkójánál fogva újra visszahúztam egy forró csókra.

Egyesével szabadultunk meg a ruháinktól. Majd amikor ránéztem Liamre aki csak alsónadrágban volt, közben pedig a nyakamat borította be csókokkal azt sem tudtam, hogy fiú-e vagy lány vagyok.

Semmit nem tudtam csak azt, hogy akarom Őt. A teste minden porcikáját, érezni akarom a csókjait, érezni akarom Őt.

- Ma éjjel az enyém vagy. – suttogta két csók között.

És nem is hazudtolta meg önmagát. Élvezetessé tette az egész éjszakát…