#26.-Te megcsókoltál...engem#

Hát ide is elérkeztünk. Az utolsó rész...wáá de fura ezt írni. Egyébként szerintem nagyon rossz lett ugyanis egyszerűen fogalmam se volt róla, hogyan fejezzem be. Nekem nagyon nem tetszik, de hát ilyen is kell. Holnap pedig átalakítom az egész oldalt az új töri miatt és még az első rész is felkerül :D remélem az is elnyeri a tetszéseteket és ahhoz is ennyit fogtok komizni mint ehhez :P 

Torkom szakadtából üvöltöttem miközben zuhantam és hirtelen valami puhára estem. Nem sokat kellett gondolkoznom, hogy mi volt az vagyis jobban mondva, hogy ki.

Szörnyen fájt az egész testem és szinte alig bírtam megmoccanni. A szám tele volt vérrel ugyanis felrepedt a szám és még az orrom vére is eleredt a pottyanás miatt. Ha nem lett volna Liam szerintem még a fejem is beszakadt volt.

Alattam Ő is megmozdult én pedig nagy nehezen lemásztam róla majd aggódva rá néztem. Ő sem nézett ki jobban tőlem. Göndör haja tele volt piszokkal a homlokán pedig hatalmas horzsolás virított úgy ahogy a kezén is.

- Jesszusom Te vérzel. – kiáltott fel ijedten majd közelebb hajolt és a pólója újával letörölte a számról. Beleremegtem az érintésébe és ezért inkább elhúzódtam.

- Nem érdekes. – mondtam közben pedig elkezdtem a helyet kémlelni.

Mindenhol fák, bokrok és semmi normális út. Felfele semmi kép nem tudunk menni mert meredek, de egyenesen sem mivel már eléggé besötétedett és az égen már néhány csillagot is észre lehet venni.

- Látod már megint kezded. – sziszegte a fogai közt Liam és vissza mászott régi helyére és többet nem nézett rám. Nem értettem a mondatát. – Segíteni próbálok, de Te ellöksz magadtól. – mondta.

- Igen mivel már így is elég baj Stellának, hogy veled kerültem egybe. – vágtam vissza szemrehányóan mire Ő csak horkantott egyet. – És ne kezdj el megint veszekedni mivel ki kell találnunk, hogyan jutunk vissza a többiekhez. – állítottam le nehogy tényleg veszekedés alakuljon ki egy ilyen helyzetbe.

Liam nem válaszolt semmit csak felállt és elkezdett töprengve járkálni, de nem ment el tőlem igen messze amiért hálás voltam. Gyűlölök magam a sötétben ráadásul most még erdőben is vagyunk.

- Van egy rossz hírem. – jött vissza néhány perc múlva majd fölém állt ugyanis én még mindig ültem közben pedig az arcomról próbáltam letörölni az olvadt vért. – Elvesztettük az ösvényt…

- Az nem lehet, hogy eltévedtünk. – estem kétségbe és jobbnak láttam ha végre én is körülnézek.

Ám amikor lábra akartam volna állni a jobb lábam felmondta a szolgálatot ugyanis éles fájdalom hasított belé majd visszahuppantam a hideg földre. A fájdalomtól könnybe lábadtak a szemeim és mikor felhúztam a nadrágomat szörnyülködve néztem a bokámra ami a kétszeresére dagadt. – Most mi lesz? Én félek. – vallottam be reszketve majd a térdemre borultam és abba szipogtam.

Eltévedtünk egy sötét erdőben és senki nem tudja, hogy hol vagyunk.  

Egyszer csak azt vettem észre, hogy Liam leül mellém és nem mozdul . Éreztem a testemen, hogy néz, de nem mertem felnézni rá. Most még tőle is féltem.

Nem volt más vágyam csak haza akartam menni és az, hogy egy orvos nézze meg lábam. A fájdalom már szűnni sem akart hanem inkább erősödött. Ráadásul a Hold fényén kívül nem volt más fényforrás. Már csak az kell a szerencsémnek, hogy vak sötét legyen.

- Most már tuti, hogy Stella meg fog ölni amiért egész éjjel kettesben voltunk. – szólaltam meg néhány perc múlva amikor végre már nem bőgtem. Jobbnak láttam ha valamivel elterelem a fájdalomról a figyelmemet.

- Muszáj neked állandóan Stelláról beszélned? – emelte ég felé a fejét Liam.

- A Te barátnőd nem az enyém. Azt hittem, hogy hiányzik. – ha már egyszer Ő is piszkálhatott mikor Louissal jártam akkor én is megtehetem.

- Képzeld el, hogy nem. Sőt boldog vagyok amiért nem kell vele lennem. – ismerte be szűkszavúan én pedig alig akartam hinni a fülemnek. Eddig állandóan védte most meg azt mondja, hogy örül amiért nincs itt. Azt hiszem elvesztettem a fonalat, de nagyon.

- Jaj nem kell szégyellened előttem amiért szereted. Hisz Ő csaj ráadásul nem is ronda…

- Fogd már be a szád. Ha másról nem tudsz beszélni akkor inkább semmiről ne beszélj. – fojtotta belém a szót, de én úgy gondoltam hogy vétek lenne abbahagyni. Hisz ideges ami nekem jó jel mivel azt bizonyítsa, hogy mégsem szereti.

- Ne szégyenlősködj. Eddig ha egy rossz szót mertem mondani rá már rögtön leharaptad a fejem.

- Igen mivel Te sem engedted, hogy lemondjam Tomlinsont. Nem hiszem el, hogy nem tűnt fel az, hogy csak miattad csináltam ezt az egészet. – fakadt ki mérgeden én pedig csak nagy szemeket meresztettem rá. Még, hogy miattam csinálta az egészet. Mégis miért?

- Persze fogd rám az egészet Te hibbantál meg az utóbbi időben…

- Neked Totál elvette az eszed Louis. Még mindig nem veszed észre, hogy nem szeret? Csak az életben egyszer hinnél nekem és nem a saját fejed után mennél. – mondta kiabálva én nekem pedig betelt a pohár. Muszáj mindig Louisnál kilyukadnia? Csak egyszer ne venné a szájára.

- Csak , hogy tudd én és Louis szakítottunk mivel rájöttem arra, hogy nem szeretem mivel elvette más az eszem. És csak, hogy tudd mindig hiszek neked…

- Komolyan szakítottatok? – kerekedett el a szeme csodálkozva és hirtelen más színe lett. De engem most rendesen felidegesített.

- Igen mivel rájöttem, hogy amit érzek iránta az csak rajongás. De miért kérdezed, hisz téged úgysem érdekel, hogy mi van ve…- kiabáltam az arcába majd egyszer csak azt vettem észre, hogy felém hajol és betapassza a számat a sajátjával.

Meglepetésként ért a dolog, de a szívem máris hevesebben kezdett el verni. Amilyen gyorsan csinálta olyan gyorsan véget is ért. Még csak vissza sem tudtam csókolni.

- Fogd be jó? – nézett rám ám most rajtam volt a sor.

Előre hajoltam és megcsókoltam , de úgy Isten igazából. Bele tettem az összes érzésemet amit iránta éreztem. A fellegekbe jártam mikor visszacsókolt. Ez azért más volt mint az előzőek mivel nem akartam senkit féltékennyé tenni és még csak részegek sem voltunk. Viszont féltem, hogy mi lesz a reakciója. – Megcsókoltál! Te megcsókoltál engem. – nézett rám csodálkozva mikor elhúzódtam tőle egy kicsit, de mikor ezt megkérdezte újból a szájára nyomtam egy puszit mosolyogva. – Ezt én most csak képzelem. Tuti, beütöttem a fejem mikor lezuhantam és csak képzelem. – meredt magam elé közben pedig benyálazta a száját.

- Nem hinném. – csóváltam meg a fejem vigyorogva majd a nyaka körén fontam a karjaimat.

- Ez most komolyan megtörténik vagy csak megint hülyíteni akarsz és rögtön rohansz Louishoz. – nézett rám komoran én pedig jobbnak láttam ha végre elmondom neki az igazat, hogy mit is érzek iránta valójában.

- Én és Louis komolyan nem járunk mivel nem szeretem és Ő se engem ugyanis ha nem tudnád megint Alexissal járt. Szakítottunk…miattad. – az utolsó szónál a szemébe néztem.

- Mi..Mi..Miattam? – dadogott meglepetten.

- Liam én nem csak a barátod szeretnék lenni ugyanis…szeretlek. – ismertem be és éreztem, hogy az egész arcom lángba borul. Lehet most tettem tönkre egy hat éves barátságot, de nem érdekel mivel megérte. Vártam közben pedig az arcát fürkésztem.

Néhány másodperc múlva szélesen elhúzta a száját majd egyik kezét az arcomra tette és elkezdte simogatni majd gyengéden maga felé húzta és megcsókolt. Éreztem ahogy egész testem bizsereg és boldogan csókoltam vissza. Nincs több titkolózás, veszekedés csak én és Ő vagyunk.

- Én már a találkozásunk óta szerettelek csak soha nem tudtam elmondani. – húzódott el tőlem mosolyogva.

- De mi van Stellával? – kérdeztem szomorkásan.

- Komolyan azt hitted, hogy járunk? – húzta fel a szemöldökét vigyorogva én pedig már tisztára össze voltam zavarodva.

- Láttalak csókolózni vele. – védtem saját magamat.

- Te butus. –simogatta az arcom. – Csak féltékennyé akartalak tenni és kíváncsi voltam, hogy mit fogsz csinálni. – mondta mosolyogva és megpuszilta a homlokomat lágyan.

- Bevált a terved ugyani rájöttem, hogy beléd szerettem. – ismertem be mosolyogva szégyenlősen.

- Tudom már azóta amióta Harry mesélte, hogy az asztalba verted a fejed az miatt mert nem beszéltem veled. – vigyorogtam és eldöntöttem, hogy amint találkozok Harryvel megfojtom.

- Most már nem érdekel mivel boldog vagyok. – bújtam hozzá Ő pedig szorosan megölelt és a hajamba puszilt.

Ez sokkal jobb érzés volt mint az mikor barátomként tekintettem rá. Most már büszkén vállalom, hogy belé szerettem a legjobb barátomba…

2 évvel később

- Gyerünk Bev ideje felkelni. – hallottam meg Liam selymes hangját valahonnan mellőlem. Tüntetőleg a fejemre húztam a takarót pedig tudtam, hogy kár próbálkoznom, hisz úgy ismer mint a saját magát.

Ugyani két éve boldogan élünk együtt. Miután leérettségiztünk mind kettőnket felvettek a New York- i Művészzeti egyetemre ezért úgy döntöttünk, hogy veszünk egy lakást és ide költözünk. Két hónapja pedig meg is tettük és azóta Liam hivatalosan is megkérte a kezem.

De ez még mind semmi. Ugyanis még a végzős évünkben Louisnak és Zaynek támadt egy remek ötlete és úgy döntöttek, hogy ráveszik Liamot, hogy alakítsanak egy bandát. Először nem akart bele menni ugyanis nem akart a szüleinek csalódást okozni,  de Niall nagy nehezen rászedte ugyanis az Ír srác azt mondta csak akkor fog Londonban maradni ha Liam is beszáll a bandába. Végül rábólintott és megalapították így öten a One Direction nevezetű bandát majd megnyertek egy tehetség kutatót és mostanra már eléggé nagy népszerűségnek örvendeznek.

Mindezek mellett Harry összejött Ashleyvel én pedig az utolsó évemben főszerkesztő lehettem a suliújságban mivel megnyertem azt a versenyt amire jelentkeztem hála Liamnek az Ő segítségével és ihletével be tudtam fejezni a történetet ami így vissza gondolva már nem is volt annyira nehéz ugyani mindazt átéltem amiről írni kellett.

- Majd. – kezdtem el nyavajogni majd azt vettem észre, hogy Liam fölém mászik lehúzza róla a takarót és elkezdi puszilgatni a nyakam mire én hangosan felnevettem és végre kinyitottam a szemem. – Ez nem ér mivel tudod a gyenge pontom. – öltöttem ki rá a nyelvem, de Ő még mindig nem hagyta abba.

- Igen? – incselkedett és a nyakamról felvándorolt a számra és szenvedélyesen megcsókolt.

- Ha ezt csinálod soha nem fogok elkészülni. – válaszoltam mosolyogva Ő pedig csalódottan rám nézett majd lemászott róla.

- Szeretlek. – megállt úgy, hogy a szemembe tudjon nézni. Vigyorogva a nyaka köré fontam a karjaimat.

- Én is. – válaszoltam.

Boldog vagyok életemben először. Liam minden vágyamat teljesíti és nem csak a szerelmem hanem a legjobb barátom is mint mindig. Akár miről el tudunk beszélgetni és nem titkolok el előtte semmit. Szeretem az életemnél is jobban csak azt sajnálom, hogy nem jöttem rá előbb. Bánom, hogy bemeséltem magamnak azt, hogy nem lehet legjobb barátok között szerelem. Pedig lehet mivel ez a kapcsolat sokkal szorosabb mint a többi.