~6.~

Sziasztok. Először is megnyugodhat mindenki mivel soha nem fordult meg a fejemben. hogy bezárom a blogot! Szóval nyugi van...ugyanis én csak annyit mondtam, hogy lehet egy kis időre eltűnök addig míg megírom a részeket :) Az pedig nem azt jelenti, hogy törlöm a blogot! azért örülök h ennyien szeretitek amit csinálok :D

Tammy Tomlinson

- Mikor fog magához térni?

Louis hangjára lettem figyelmes. Ki akartam nyitni a szemem, de inkább nem tettem mert akkor újra a szemem előtt lett volna Liam és újra hallanom kellett volna ahogy kiabál velem.

Azt pedig nem akarom még egyszer átélni.

Nem!

El akarok innen menni, hogy ne okozzak neki több fájdalmat, hogy ne kelljen látnia és, hogy tudjon a barátnőjével lenni.

Miért szakad meg a szívem mikor a barátnőjére gondolok? Miért fáj ennyire, hogy  szereti és harcol a lányért?

Gyűlölnöm kellene amiért így beszélt velem, de egyszerűen nem megy. Pedig tudom, hogy semmit nem jelentek a számára és legszívesebben még a létezésemről sem tudna.

- Már magánál van csak be van nyugtatózva, hogy tudja kipihenni magát. – szólalt meg valahonnan az ágyam végéből egy mély férfi hang.

Szóval én most nem vagyok magamnál? Azért nem tudom mozgatni a testem mert épp alszok? De akkor miért hallok tisztán mindent?

- Akkor nem lett komolyabb baja, ugye? – ismét Louis szólalt meg hangja pedig tele volt aggodalommal.

Mint mindig amikor rólam van szó. Néha elgondolkozok rajta, hogy miért vagyok számára ennyire fontos. Oké azt tudom, hogy a bátyám, de szerintem már túlzásba viszi. És Harry, Niall, Zayn Ők miért aggódnak értem ennyire.

Tudom, hogy eltitkolnak előlem valamit. Valami történt velem amiről Ők tudnak, de én nem. Már csak rá kell jönnöm, hogy mi az.

Hisz az embereknek szükségük van az emlékeikre.

- Nos mint tudjuk Miss.Tomlinsonnak súlyos amnéziája van. Ezért különösebben oda kell figyelnie a nyugalmára. Azért ájult el mert az idegrendszere összeomlott. Valami ezt kiválthatta és sokkos állapotba kerül. Lehetett az egy csalódás, veszekedés…

- És most, hogy van? – szólt közbe Louis.

- Nem beszél senkivel. Akár hányszor meglát egy nővért nem beszél. De ez csak a félelemtől lehet mivel teljesen össze van zavarodva.

Kezdtem nagyon ostobán érezni magam. Mintha egy idegbetegről beszélnének aki veszélyes. Egyáltalán mitől van amnéziám?

Még beszélt valamit az orvos, majd hallottam ahogy csukódik az ajtó és újra csend vett körül.

De én rögtön kinyitottam a szemem és akkor jöttem rá, hogy mégsem vagyok magam. Louis rögtön a nyakamba vettette magát és sírni kezdett.

- Soha többet nem hagylak egyedül. – szipogta én pedig csak bátorítóan megütögettem a hátát.

- És mi sem. – nézett rám szomorúan Zayn, Harry és Niall pedig csak bólogattak.

Jól esett a törődésük viszont akaratom ellenére is Liamet kerestem, de nem volt köztük. Szóval tényleg komolyan gondolta amit mondott. Utál és nem akar látni.

A srácok még néhány percig bent voltak majd jött egy nővér és kitessékelte Őket ugyanis már elég késő volt.

Gondolkozásomból újra az ajtó nyitódása zökkentett ki és nagy meglepetésemre Liam jelent meg. De mielőtt belépett volna óvatosan körül nézett mintha meg akart volna bizonyosodni róla, hogy senki nem-e lássa.

Majd rám nézett és találkozott a szemünk. Újra a fülemben csengtek a bántó szavai és azt vettem észre, hogy újra potyognak a könnyek a szememből.

Féltem Tőle és attól, hogy megint miért fog velem kiabálni. Nem akarom újra hallani azt ahogy a szemembe mondja, hogy utál.

- Tammy! – Liam gondolkodás nélkül az ágyam mellé ugrott majd minél közelebb jött és meg akart ölelni, de én elhúzódtam Tőle és a sírás zokogásba ment át. Rettegtem Tőlem. – Te reszketsz…ugye nem Tőlem félsz ennyire? – kérdezte aggódva én pedig csak elfordítottam a fejem. Egyszerűen nem tudtam ránézni. Legszívesebben rávágtam volna, hogy de Tőled félek mivel állandóan csak bántottál. De inkább nem szóltam semmit. – Én úgy sajnálom. Hidd el én nem gondoltam volna, hogy ez fog történni. Utálom magamat. – fél szemmel ránéztem és észre vettem, hogy egy könnycsepp csordult le az arcán. Majd egy másik pillanatban felállt és elsietett a szobámból.

Nem csak Te utálod magad, hanem én is utálom magamat, amiért beléd szerettem.

Liam Payne

Mindenki bement Tammyhoz csak én nem, ugyanis Louis szerint jobb ha kint maradok és elgondolkozok az életemen.

Köszi a jó tanácsot, de azon már túl vagyok. Rendbe kell hoznom amit elcsesztem és el kell nyernem újra a bizalmukat.

Óráknak tűnő percekig bent voltak majd szomorkás arccal jöttek ki. Megrémültem. Lehet, hogy valami komolyabb baja lett, miattam.

- Jól van? – néztem rájuk, de csak a fejüket csóválták majd intettek, hogy mennyek utánuk. Azt már nem. Nem megyek el úgy, hogy nem láthatom. – El kell mennem a mosdóba. – hazudtam.

- Oké, siess. Az autónál várunk. – fordult meg Niall én pedig úgy csináltam mintha elindultam volna a mosdók felé.

De nem oda mentem. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy elmentek benyitottam abba a szobába ahol Tammy feküdt.

Mikor benyitottam rögtön találkozott a pillantásuk. Gyönyörű volt még ilyen állapotban is.

- Tammy! – ugrottam az ágya mellé majd szorosan magamhoz akartam húzni, hogy tudjam biztonságban. Ám Ő elhúzódott tőlem és hangosan felzokogott közben pedig reszketett. Te Jó Ég mit tettem?! - Te reszketsz…ugye nem Tőlem félsz ennyire? – az nem lehet, hogy ennyire fél. Mondjuk megérdemlem, hisz miattam fekszik itt. Én is félnék saját magamtól. - Én úgy sajnálom. Hidd el én nem gondoltam volna, hogy ez fog történni. Utálom magamat. – éreztem ahogy arcomon végig folyik egy könnycsepp majd gyorsan felálltam és elfutottam, hogy ne kelljen ilyen állapotban látnia.

Mikor kiértem a kórház elé megláttam a többieket az autó előtt. Sietős lépésekkel elindultam feléjük közben pedig megtöröltem a szemeimet.

- Jó sokáig tartott. – nézett rám bunkón Louis majd beszállt a volán mögé, de én nem mozdultam.

- Sajnálom. – emeltem fel a fejem és sajnálkozva ránéztem a fiúkra akik csodálkozva bámultak. – Esküszöm, mindent helyre hozok és olyan leszek mint régen. – sütöttem le a szemeimet szégyenkezve, majd azt vettem észre, hogy Zayn barátságosan megveregeti a vállam.

- Ez az utolsó esélyed, hogy hiszek neked. – nézett a szemem közé komoran Harry a végén pedig megjelent egy apró mosoly a szája sarkában.

Bólintottam egyet komoran.

- Már épp ideje volt, hogy kezdesz észhez térni. – Niall összekulcsolta a kezét és úgy nézett rám.

Hát igen szerintem is ideje volt. Azt hiszem lesz mit rendbe hoznom. – Ha nem gond én inkább haza sétálok.

- Veled megyek. – nézett rám vigyorogva Zayn, Harry és Niall pedig bólintottak.

Jól esett, hogy ennyire fontos vagyok számukra. Én mégis megbántottam Őket. Egy szemét barát vagyok. Ránéztem Louisra aki nem szólt semmit csak komoran maga elé bámult.

- Te nem jössz Lou? – nézett rá barátságosan Harry és az említett pedig végre ránk nézett.

- Bocs, de én nem tudok neki ilyen hamar megbocsájtani. – nézett rám szomorúan amit én megértettem. A húga miattam van kórházban persze, hogy gyűlöl. – Próbálok, de nem megy.

- Semmi gond. Én is utálom magamat. – vontam vállat egyhangúan majd elmosolyodtam Ő pedig erőtlenül vissza rám.

Lassan sétáltunk a kivilágított utcákon és alig szólalt meg valamelyikünk amit nem is bántam. Legalább tudtam gondolkozni.

Épp az mellett az épület mellett mentük el ahol az X-Factor stúdiója volt. Tele volt emberekkel szóval mind a négyen felvettünk egy fekete szemüveg nehogy véletlenül megismerjenek a rajongók.  

Ám hirtelen megtorpantam mikor az egyik lámpa alatt megpillantottam egy ismerős göndör hajzuhatagok. Ezer lány közül is megismertem volna Danielle-t aki nagyon el volt foglalva egy másik…sráccal. Karjait a nyaka köré fonta az ismeretlen srác pedig a derekára csúsztatta a kezeit mint én szoktam anno.

Rosszul voltam a látványtól és legszívesebben üvöltöttem volna. Átvert. A szemembe hazudott és azt mondta, hogy a változásom miatt szakít velem. Na persze!

Gondolkodás nélkül elindultam felé, de éreztem, hogy a srácok húznak vissza, de én erősebb voltam náluk.

Felbőszülve indultam el feléjük és ebben a pillanatban akár mire képes lettem volna. Megcsalt…engem! Engem aki még mindig szeretem és akár mikor képes lennék újra kezdeni vele.

- Ehem- ehem. – köszörültem meg a torkom a párocska pedig rögtön szét rebbent és mikor Danielle észrevett teljesen elsápadt az arca. Öröm volt nézni.

Viszont engem jobban érdekelt, hogy milyen szemétládára cserélt le. Borostás arc, izmos test…ez nem is srác volt hanem férfi! Na jó ez azért egy kicsit sértő rám nézve ugyanis mindig azt mondta, hogy Őt nem érdekli a kor.

- Liam?! – nézett rám zavartan Danielle és elengedte a kezét. – Te meg, hogy kerülsz ide?

- Meglepődtél mi ? – húztam fel a szemöldökömet gonoszul. – Be sem mutatsz az új barátodnak?

- Új? Nem hiszem, hogy egy fél éves kapcsolat az új. – horkantott fel a férfi én pedig kis híján rosszul lettem. Fél éve csak játszott velem? Danielle megsemmisülten ránézett a férfira és arcával próbált magyarázni valamit amit nem értett meg.

- Még, hogy a változásom miatt szakítottál velem. Tudod mit? Örülök, hogy dobtál ugyanis ma rájöttem, hogy mekkora egy hazug dög vagy. Mennyi mindenről hazudtál még nekem? – fájt kimondanom ezeket a szavakat, de ez után egy életre megutáltam.

- Liam…

- Valójában szerettél engem? Vagy csak azért kellettem mert híres vagyok? – szögeztem neki a kérdéseket. – Áh inkább nem érdekel a válasz. – legyintettem egyet majd sarkon fordultam és vissza mentem a többiekhez akik tátott szájjal bámulták a jelenetet.

- Ribanc. – sziszegte a fogai közt Harry én pedig hangosan felnevettem mire értetlenül néztek rám. - Semmi mogorva válasz amiért lemondtam az ex-csajodat?

- Mégis kiről beszélsz? – csináltam úgy mintha nem tudnám. – Danielle a számomra megszűnt létezni. – vontam vállat egyszerűen.

§§§

- Én azért nem tudnám ilyen könnyel elviselni a helyzetet. – mikor haza értünk Zayn még bejött a szobámba. – Két év járás után megtudod, hogy fél éve megcsal.

- Valamiért nem érdekel. – ültem le az ágyamra gondolkozva. Tényleg nem értettem, hogy mi történik velem. Hisz mégis csak most tudtam meg, hogy megcsalt.

- Mi van Te naplót írsz. – nevetett fel hangosan majd a földre mutatatott ahol egy rózsaszín füzet pihent. Összehúztam a szemöldökömet és úgy néztem. Hisz én nem is írok naplót…tudtommal.

- Mi? – kérdeztem értetlenül, de észre vettem, hogy fel akarja venni ezért jobbnak láttam ha én megelőzöm. – Ez Danielle régi kacatja. – forgattam meg a szemem és az ágyamra dobtam a füzetet.

- De miért van itt?

- Biztos itt felejtette amikor itt aludt.

- Oh és, hogy fogod vissza adni neki?

- Zayn nem hanyagolhatnánk a témát? Az csak egy vacak füzet. – kezdtem elveszíteni a türelmemet. Zayn vállat vont majd vigyorogva kiment a szobámból én pedig megsemmisülten leültem az ágyamra és kíváncsian újra a kezem közé fogtam a füzetet.

Kinyitottam és Tammy nevével találtam szembe magam. Hát persze valamelyik nap itt aludt. Biztos az Ő bőröndjéből esett ki.

Vétek lenne egy ilyen helyzetet elszalasztani…

2010. július 23.

És igen. Louis benne van a legjobb tizenkettőben. Igaz valami négy másik sráccal akiket még személyesen nem láttam mivel épp deszkáztam Mollyval és Donyval és anyáék pont akkor mentek fel Londonba hozzá. Lottie szerint helyesek viszont nem kezdene ki velük. Majd szombaton eldöntöm, hogy igaza-e volt, vagy nem :D

2010. augusztus 20.

Wááá szerelmes vagyok. Méghozzá nem is akár kibe. Louis végre megláttam az új haverjait. Pontosabban a One Direction többi tagját. És Liam…ó anyám, hogy Ő milyen jól néz ki. Cukin kivasalt haj, édes szemek…kell nekem. Hallod bátyus feladatod van a számomra. Össze kell hoznod a haveroddal xD

Mosolyogva olvastam Tammy naplóját. Egy tizenöt éves lány aki első szempillantásra belém szeretett. Viszont nem értem, hogy Lou miért nem mutatott be neki?

2011. március 6.

Liam és Danielle összejöttek. Most komolyan mit eszik már rajta? Hisz 5 évvel idősebb tőle. Neki olyan lányra van szüksége mint én. Louis szerint kár foglalkoznom vele és jobban tenném ha elfelejteném. Könnyű azt mondani. Liam volt az első akibe tényleg szerelmes vagyok.

2011. november 15.

A szerelem egy szívás. Ahogy a felejtés is. Szeretem, de Ő még csak a létezésemről sem tud. Pedig én tiszta szívemből szeretem, nem úgy mint az aaaa….oké inkább befogom. De ha látta volna azokat a képeket amiket én láttam…

Mi? Tammy mindig tudta, hogy Danielle megcsal? Miért nem vettem én Őt észre már rég? Én egy marha vagyok. Tammy tényleg a szívéből szeretett csak soha nem volt alkalma elmondani ugyanis nem találkozott velem személyesen. Viszont most itt van…