#23.-Megcsaltam Louist ráadásul Liammel#

Hellllóóó! Tegnap ismét kaptam egy díjat :D amit nagyon szépen köszönök úgy ahogy a komikat is. Mindig olyan boldog vagyok miközben azt olvasom amiket írtok:) Sajnos már csak 3 rész van hátra, de a jó hír az, hogy elkezdtem írni az új törit :D addig is komizzatok és szurkoljatok kedvenc párosaitoknak, hogy ki lesz a befutó xD

Reggel iszonyatosan fájt a fejem ráadásul még a szemem se tudtam kinyitni mivel még az is fájt. Ami pedig a legjobb volt, nem emlékeztem semmire a tegnap éjjelből.

Annyi megvan, hogy elmentünk Logan bulijába majd lelépett mindenki én pedig kettesben maradtam Liammel és elkezdtünk piálni. De aztán már homályos minden…

Kicsit oldalra fordítottam a fejem és végre ki tudtam nyitni a szemem. Akkor tudatosult bennem, hogy fekszik valaki mellettem.

Feljebb emeltem a fejem és Liam alvó arcával találtam szembe magam. Várjunk csak mit keresek én a szobájában? Egyáltalán, hogy kerültem ide?

Gondolkozva vissza dőltem az ágyba majd akkor jöttem rá, hogy meztelen vagyok. Sokként ért a dolog.

- ÁÁÁ. – kiáltottam el magam kétségbeesve amitől, Liam ijedten felébredt és lefordult az ágyról. Bár ne mozdult volna meg, mivel így betekintést nyerhettem férfiasságára.

Gyorsan az arcom elé húztam a takarót közben pedig mélyen lépegeztem. Ez nem történhet meg pont velem. Nem. Én nem csalhattam meg Louist hiszen szeretem. Igen és nem is történt meg. Azért vagyunk mind ketten meztelenek mert biztos melegünk volt és azért aludtam nála mert féltem haza menni részegen.

Na jó mit áltatom magam? Még a hülyének is feltűnne, hogy lefeküdtünk. Akár tetszik akár nem, Liam vette el a szüzességem aki a legjobb barátom. Te jó ég. A pasim egész éjjel otthon szenvedett a lába miatt én pedig a legjobb barátommal hemperegtem.

- Mi a szar? Muszáj kiabálnod? – nézett rám kómásan majd nagy nehezen vissza mászott az ágyába, én pedig távolabb másztam és próbáltam nem ránézni. – Így is szétrobban a fejem. – jajgatott majd vissza dőlt a párnájára. Látszott rajta, hogy néhány pillanat múlva vissza alszik. De én azt nem engedhetem meg. Lehet, hogy Ő emlékszik mindenre és majd elmondja, hogy semmi nem történt közöttünk.

- Nehogy visszaaludj itt nekem. – böktem meg kicsit sem óvatosan, mire Ő rám emelte mogyoróbarna szemeit amiket alig tudott nyitva tartani.

- Jaj Bev aludj még egy kicsit. – ásított egyet. Ezt nem hiszem el, hogy tud ilyen nyugodt lenni amikor lehet, hogy éjjel a legjobb barátjával szexelt.

- De én nem tudok. – emeltem feljebb a hangom majd a nyakamig felhúztam a takarót, hogy még véletlen se lásson belőlem semmit majd felültem, hogy tudjak teljesen ránézni. – Liam mi lefeküdtünk az éjjel. – mondtam mire az Ő szemei egyszerre pattantak ki és csodálkozva nézett rám.

- Nézz körül. – mutattam körbe a szobájában ahol szanaszét hevertek a ruháink. – Ráadásul még meztelenek is vagyunk. –tettem még hozzá, az Ő szemei pedig a testemet pásztázták majd ránézett önmagára.

- És van egy lila folt a nyakadon is. – kuncogott fel és a nyakamra mutatott. Ijedten kaptam a telefonom után majd rögtön megvizsgáltam, hogy igazat-e mondott.

Hosszú barna hajamat eltűrtem, hogy teljesen látszódjon a nyakam majd kis híján szívbajt kaptam. Ugyanis tényleg ott virított egy hatalmas lila folt. Olyan volt mintha egy vámpír megtámadott volna az éjjel.

- Te kiszívtad a nyakam? – néztem rá szörnyülködve Ő pedig csak vállat vont. Ráadásul még el sem tudom tüntetni.

- Ezek szerint. – mondta tiszta nyugodtan.

- Fel tudod fogni, hogy mi történt kettőnk között az éjjel? – néztem rá megsemmisülten. Úgy látszik, hogy nem érzi a helyzet súlyosságát. De én igen, mivel megcsaltam Louist ráadásul Liammel.

- Igen, részegek voltunk és nem tudtunk uralkodni az érzéseinken. – mondta majd vissza feküdt az ágyba és úgy folytatta tovább. – És amúgy is nem én tehetek róla mivel Te másztál rám. – emlékezett vissza én pedig csak tátogni tudtam.

- Na persze. Nem tudom, hogy ki volt az aki azt, mondta, hogy még jobb is lehetne a buli majd elkezdte a nyakamat csókolgatni. – jé hisz én mégis emlékezek. Ami nem jó mivel így lepereg előttem a teljes éjszaka és fogok rá tudni emlékezni.

- Ne kend rám jó? Eleve Te kezdtél el táncolni előttem amitől én totál beindultam. Ráadásul még magamra is akartál hagyni amikor totál felizgattál. – vágott vissza felháborodva én pedig csak lesütöttem a szemem. Igaza volt. Tényleg én kezdtem el flörtölni vele. Mégis mi ütött belém?

- Megcsaltam Louist, ráadásul a legjobb barátommal vesztettem el a szüzességem. – mondtam magam elé bámulva majd vissza dőltem az ágyra, de most Liam volt az aki felült és így újra megláthattam kockás hasát amitől eszembe jutott, hogy milyen jó érzés végig simítani rajta a kezeimet.

- Te…Te még soha nem csináltad? – kérdezte óvatosan majd tovább folytatta. –Neked én voltam az első? – kérdezte meg végül elérzékenyülten mire én csak bólintottam egy aprót neki pedig még a szája is tátva maradt a meglepetettségtől.

Nem csoda hisz most tudta meg és ahogy elnézem nagyon is emlékszik, hogy mi történt az éjjel.

Utálom magamat amiért ezt csináltam és az miatt pedig még jobban, hogy a szívem mélyén be kell, hogy ismerjem élveztem. Fogalmam sincs, hogy miért de mióta felébredtem csak az éjszakán jár az eszem és akár melyik pillanatban szívesen megismételném. Újra érezni akarnám forró csókjait ahogy gyengéden nyomja a számra közben pedig a hátamat simogassa.

Várjunk csak én most Liamről ábrándozok amit nem lenne szabad. A barátom méghozzá a legjobb és van pasim akit szeretek ha szeretek. Összezavarodtam, de rendesen. Nem szabadna így gondolkoznom Liamről mivel ez azt jelentené, hogy titkon érzek iránta valamit. Pedig nem. Biztos csak az éjjel miatt van.

- Hé Liam. – kopogtattak az ajtón majd meghallottuk Ruth hangját. Ijedten pislogtunk egymásra majd Liam rögtön kiugrott az ágyból, de észbe kapott és felvette a földről az egyik alsónadrágját és úgy nyitott ajtót.

- Mi az? – nyitotta ki, Ruth szeme pedig elkerekedett mikor meglátott az öccse ágyában. Persze azt nem látta meg, hogy meztelen vagyok. – Öhm…éjjel elég későn lett vége a bulinak ezért Bev nem mert haza menni szóval mondtam neki, hogy maradjon itt. – magyarázta mielőtt nővére kérdezősködni kezdett volna. Azonban nem úgy nézett ki mint aki elhitte volna.

- Oké, igazából csak azért jöttem, hogy szóljak. Lent vár egy Stella nevezetű lány akinek megígérted, hogy segíteni fogsz a matek háziban. – mondta Ruth majd sarkon fordult és becsukta magam mögött az ajtót.

Nem akartam hinni a fülemnek. Liam korrepetálja Stellát matekból? Hisz Ő nem is tudja a matekot mivel mindig én szoktam megoldani a leckéjét és rólam szokta másolni a dolgozatát. Akkor meg, hogy a francba akar Stellának segíteni. Ráadásul Stella Jonesnak akit utál most meg még meg is hívta, hogy együtt tanuljanak.

- Te korrepetálod Stella Jonest matekból? – húztam fel a szemöldökömet kérdően ő pedig csak elkezdte a lábát bámulni. – Hisz én vagyok belőle a zseni, nem Te. És mi van azzal, hogy utálod Stellát? – zúdítottam rá a kérdéseimet.

- Én se szólok bele a magánéletedbe. Pedig bele szólhatnák mivel én sem bírom Tomlinsont. – vágott vissza majd felhúzta az orrát és úgy kezdett el öltözködni.

Jobbnak láttam ha én is követem a példáját és elkezdtem a földről összeszedni a ruháimat. Ám amikor a felsőm a kezem közé került ismét egy apró sikítás hagyta el a számat. Ugyanis a felsőm tisztára szét volt tépve. Ráadásul pont a kedvencem amit mindennél jobban imádtam.

- Széttépted a felsőm. – nyomtam Liam orra alá dühösen és villámló tekintettel.

- Bocsi, de mikor be vagyok indulva semmi nem tud megállítani. – vont vállat vigyorogva. És még be is vallja, hogy Ő csinálta. Miért nem tudta óvatosan levenni rólam, miért kellett tépnie.

- Akkor most már elmondanád, hogy miben mennyek haza? – kérdeztem egyszerűen Ő pedig a kezembe nyomott egy fehér pólót ami szokás szerint két számmal nagyobb volt rám.

Mikor mind ketten leértünk Stella a konyhában állt és mikor észrevett, hogy én is Liammel vagyok az arca elsötétült.

- Hát Te? – szögezte nekem a kérdést vadul. – Mit keresel itt ilyen korán reggel.

- Azt én is kérdezhetném Tőled. – vágtam vissza kicsit sem kedvesen. – Úgy látom célba értél. Liam végre emberszámba vesz. – mondtam gúnyosan, Liam pedig rosszállóan rám nézett.

- Én is eltűröm Tomlinson ocsmány képét mikor veled van, szóval légy szíves legyél tapintattal az én érzéseimre is. – mondta egyszerűen Liam. Ezt nem hiszem el és még védi is. Hova fajul ez a világ?

- Tőlem aztán azt csináltok amit akartok. – válaszoltam bunkón majd haza felé vettem az irányt.

Dühös volt mindenkire, de legfőbb Liamre. Mégis mit akar Stellától amikor még csak nem is szereti. Mert ugye nem szereti? Hisz mindig azt mondogatta, hogy mennyire utálja akkor ez az érzés nem változhatott meg olyan hamar.  Egyáltalán miért érdekel engem? Hisz az ő élete ott cseszi el ahol akarja. Azért most kíváncsi lennék, hogy mit csinálnak ketten mert, hogy biztos nem matekoznak az holt biztos.

•••

- És milyen volt a buli? – kérdezte hétfő reggel Louis mikor találkoztunk a szekrények előtt. Nem néztem a szemébe hanem úgy csináltam mintha valami érdekeset találtam volna a fizika füzetemben.

- Egész jó, csak kár, hogy nem jöttél. – mondtam majd mosolyogva rá néztem és egy puszit nyomta az arcára. Remek már hazudok is. Hisz egész hétvégen még rá sem gondoltam és nem is hiányzott mivel állandóan Liamon járt az eszem.

Emlegetett szamár. És megint kivel van Stellával ráadásul mind a ketten nagyon jól szórakoznak valamin. Megforgattam a szemem és vissza fordultam a szekrényem felé.

- Beszélhetnék veled? – szólított meg Liam, Louis pedig mondott valamit, hogy meg kell keresnie Zaynt majd lelépett így mi ketten maradtunk.

- Ha tanácsot akarsz kérni, hogy szedd fel Stellát abban sajnos nem tudok segíteni. – mondtam fagyosan.

- Csak, hogy tudd a hátam tiszta karmolás a Te körmeid miatt. – suttogta olyan halkan a fülembe amitől megint kirázott a hideg mert eszembe jutott a szombat este. Legszívesebben magamhoz húztam volna és megcsókoltam volna, de nem tettem.

Mi van velem? Nekem nem szabadna így gondolkoznom róla, hisz a legjobb barátom és szeretem Louist.

- Akkor most már egálban vagyunk. Te kiszívtad a nyakam én összekarmoltam a hátad. – mondtam olyan halkan mint Ő majd vállamra vettem a táskám és elsiettem, nehogy esetleg valami őrültséget csináljak.

Az ebédlőben szokás szerinti helyünkön ültünk és a kirándulásról beszéltünk amitől már csak két hét választott el amikor megjelent Stella. Ma már kezd nagyon az agyamra menni.

- Segíthetek? – pillantottam rá mikor észre vettem, hogy felettem áll. – Ahogy látod itt már nincs hely.

- Ó dehogy is nem, csak egyesek elfoglalják pedig semmi keresni valójuk nincs itt. – mondta Stella én pedig értetlenül rá néztem. Ez most úgy hangzott mintha rám értette volna.

- Ezt meg, hogy érted?

- Louis a Te pasid, Stella pedig velem van szóval neki is annyi joga van itt ülni mint neki. – szólalt meg Liam is én pedig már totál kész voltam. Képes elküldeni engem aki a legjobb barátja vagyok csak azért, hogy a hisztigép ide ülhessen.

- Hát jó…legyen. – húztam fel mérgesen az orrom majd karon ragadtam Lout és átültünk egy másik asztalhoz ketten.

- Már megint balhéztok? – kérdezte csodálkozva.

- Én nem, hanem Ő. – kulcsoltam össze mérgesen a kezem. Valami nagyon megváltozott köztünk. Már nincs meg az a szoros kapcsolat ennél sokkal többről van szó nem csak barátságról…