#12.-Szálljatok már le a témáról#

Sziasztoook! Tegnap alig akartam hinni a szememnek mikor megláttam, hogy összejött a 10 komi :D Eszméletlenek vagytok, de komolyan. A mai rész szerintem nem lett annyira jó, de azért megdobhattok néhány komival :P

Változás.

Vajon biztos ez a legjobb ötlet arra, hogy végre felhívjam magamra a figyelmet? Vajon ha magas sarkú cipőben riszálom a fenekem akkor Louis nem csak barátként fog rám tekinteni és szóba fog velem állni a folyosó kellős közepén is amit most nem mer. Tudom, hogy fél mivel én nem vagyok menő csak nem mondja nekem nehogy megbántson. Már hetek óta beszélgetünk titokban. Ezt beszéltük meg mivel állítása szerint nem akarja, hogy a Tripla A-s csajok közül valaki cikizzen vagy bántsanak. Eleinte furcsáltam, de most már nem érdekel mivel legalább szóba áll velem és tök normálisan el tudunk beszélgetni.

De akkor sem akarom ezt. Azt akarom, hogy ott beszélgethessünk ahol csak kedvünk támad. Szóval nincs más választásom. Most, hogy már ilyen közel van hozzám vétek lenne veszni hagyni. Még akkor is ha Alexissal jár. Szeretem és ezt a tudatára akarom adni csak még azt nem tudom , hogyan.

Ilyenkor lenne jó egy lány barátnő aki tanácsokat ad. Egyébként Louis csak azt hiszi, hogy senki nem tud arról, hogy titokban barátkozunk. Mikor kibékültünk első utam Liamhez vezetett aki nem nézte jó szemmel, hogy barátkozok vele.

- De hát Bev arra még nem gondoltál, hogy csak hülyét akar csinálni belőled, közben meg a barátaival kinevet a hátad mögött? – Liam és az Ő értelmes megközelítése. Ilyenre még csak rá sem gondoltam. Ő nem hallotta azt ahogy Louis beszél velem. Nem úgy viselkedik mint amikor a haverjaival van, hanem tök aranyos.

Lehet elvette a szerelem az eszem, de most akkor sem érdekel amit Liam gondol. Évek óta erre vártam és ha kinevet a hátam mögött akkor is megérte mivel legalább kettesben lehettem vele.

Így aztán pontosan Október utolsó napján rászántam magam és felvettem az egyetlen magas sarkú cipőm. Fogalmam sincs, hogy mióta állt a szekrényem aljában mivel még arra sem emlékszek, hogy mikor vettem vagy egyáltalán miért. Hisz én meg a lányos cuccok az olyan hihetetlen mint az, hogy én leszek Nick Jonas felesége. De azért most jól jött.

Nagy nehezen felálltam benne és mikor megpillantottam a tükörképem elismerően bólintottam. Nem csoda mivel egy teljes órát a hajammal szórakoztam míg az teljesen kiegyenesedett.

Lassan mentem le a lépcsőn nehogy véletlenül leforogja a cipő miatt. Egyébként néhány lépés után rájöttem, hogy nem leszünk jó barátok mivel már most fájt a lábam.

Szerencsémre a szüleim nem voltak otthon mivel apa korán reggel elvitte anyát az orvosához mivel már bármelyik hétben megszülethet a baba és Samat is magukkal vitték mivel fogorvoshoz kellett mennie.

Most az egyszer örülök, hogy senki nem volt otthon mivel nem értenék meg a helyzetem. Ahogy anyát ismerem levetettetné velem és percekig prédikálna a divatról. Szóval jól indul a napom.

Ahogy kiléptem az ajtónkon akkor érkezett meg Liam is majd mikor felé fordultam a szája tátva maradt. Eddig még soha nem nézett így rám. Olyan különös volt. Mint aki még soha nem nézett rám.

- Ki vagy te és hol van a régi tornacsukás Bev? – tért magához mikor mellé lépkedtem és tetőtől talpig végig mért. Zavarba jöttem a legjobb barátom miatt.

- Ennyire feltűnő? – néztem rá aggódva Ő pedig vissza csukta a száját és a zsebébe nyúlt közben pedig hatalmasat nyelt. – Nagyon borzalmasan nézek ki?

- Most hülyéskedsz? – nézett rám mint aki most lát először. – Gyönyörű vagy. – nyögte ki néhány másodperc múlva majd láttam ahogy halványan elpirul az arca. Édes volt mint mindig amikor zavarban van.

- Köszi. – néztem rá hálásan majd küldtem felé egy barátságos mosolyt és elindultunk az iskola felé, gyalog.

Ami nekem felért egy kínzással. El sem tudom képzelni, hogy hogyan bírják ki a plázacicák minden nap ilyenben. Ha ezt kéne végig csinálnom minden nap esküszöm már rég le kellett volna vágni a lábam.

- Most már le sem tudod tagadni, hogy pasi van az ügyben. – jelentette ki Harry mikor meglátott a szekrényeknél. Először észre sem vett majd mikor tudatosult benne, hogy én vagyok az füttyentett egyet. Őszintén szólva már kezdtem nagyon zavarba jönni. – Én tudtam már hetek óta.

- Tedd el magad holnapra Hazza. – intettem le közben pedig titokban a diákokra pislogtam hátha meglátom köztük Louist, de valahogy nem volt köztük. Egyébként most mindennél jobban vártam a csengetést még akkor is ha kémia az első óra.

Egy valami biztos többet engem így nem látnak. Minden srác megbámult és beszólogattak, hogy nem-e megyek el velük egy körre. Hát kösz, de nem.

- Ez lesz az új stílusod? – szólalt meg Niall is én pedig mérgesen vágtam be a szekrényem ajtaját mire a három srác ijedten ugrott hátra. Nem csoda mivel ha elkap az ideg akkor tényleg nagyon veszélyes tudok lenni.

- Szálljatok már le a témáról. – emeltem feljebb a hangom, srácok pedig még csak nyikkanni sem mertek. – Nincs pasi a dologban, nincs új stílus, csak én vagyok. Oké ? – néztem rájuk könyörögve mire elkezdtek bólogatni mint a kiskutyák.

Harry és Niall egyszerre menekültek el mellőlem és nem sokkal később megjelentek a Tripla A-s csajok is. Mind a hárman gyilkos pillantásokkal mértek végig és akkor vettem észre, hogy Alexis után ott sétál Louis is.

Mikor meglátott arcán átsuhant egy apró mosoly amit nem tudtam hova tenni. Végig mért és csak az orra alatt mosolygott. Gúny, elismerős, öröm. Én szerintem most ezeken járt az esze. Amikor észrevette, hogy nézem elismerően bólintott egy aprót majd tovább állt. Örülhet mivel miatt csináltam ezt az egészet.

Zayn Malik viszont mint a többi szexéhes srác füttyentett egy jó hosszút mire barátja fejbe kólintotta és súgott valamit a fülébe és egymás mellett bementek az osztályukba. Pontosan akkor mikor csengettek.

A folyosó gyorsan kiürült én pedig arra lettem figyelmes, hogy Liam a táskámat húzogassa, hogy siessek. Megráztam a fejem , hogy ne bambuljak tovább majd sietős léptekkel elindultam volna ha a takarítónők nem mossák fel a padlót.

Nem is én lennék ha néhány lépés után ne csúsztam volna meg. Gyönyörűen seggre ültem az ostoba cipő miatt. Még szerencse, hogy senki nem látott meg.

- Bev jól vagy?- rohant utánam Liam majd aggódva leguggolt mellém. Az arca minden pénzt megért. Mindig is szeretett apáskodni felettem szóval már megszoktam. De ez most mindent vitt. Egyszerre tört fel belőlem a nevetés. Most komolyan mit tudtam volna csinálni, már megszoktam hogy ilyen béna vagyok.

Liam is elmosolyodott majd felállt és a kezét nyújtotta, hogy segítsen amit én szívesen fogadtam el.

A nap hátralévő részében szerencsére semmi nem történt. Ám amikor haza felé készültem, pontosabban mikor az iskolát elhagytam jött egy SMS-em. Unottan nyitottam ki és kezdtem el olvasni :

Nekem jobban tetszett a kócos hajú, Converse cipős Ly :D De azért a mosatni se semmi :P Tommo

Amíg haza felé sétáltam vigyorogtam mint egy nem normális és csak a Louistól jött üzenetet olvastam. Mondjuk arra még nem jöttem rá, hogy honnan szerezte meg a számom, de a jelen pillanatban nem érdekelt. Tetszik neki a régi kinéztem. Nem a plázacicás csajokra bukik hanem olyanokra mint én. Anyám tetszek Louis Tomlinsonnak. Várjunk csak ezt meg ki mondta? Hisz ez nem volt az üzenetben csak az én képzelem be már megint.

- Te meg, hogy nézel ki? – ijedten kaptam fel a fejem és egyenes anya villámló szemeivel találtam szembe magam. Mit keres Ő itthon? Csak estére kellett volna haza érniük. Ez nem volt benne a számításaimban, hogy meglátnak így. Ők ezt úgysem értenék meg. Nekik mindig a tanulás az első a szótárukban a szórakozás szó nem szerepel mivel még kiskorú vagyok. – Beverly Jessica Martinez kérdeztem valamit. – emelte feljebb a hangját. És kimondta a teljes nevem, szóval most nagyon nagy bajban vagyok.

- Megmagyarázom. – kezdtem el védeni magam, de arckifejezéséből ítélve nem érdekelte a mondanivalóm.

- Egy reggel nem vagyok otthon az apáddal. Egyelten egy. – emelte fel a mutatóujját. – Miért kell mindig az idegeimmel játszanod? Miért vagy más mint a többi veled egy korú lány? Nem kérünk tőled semmit csak annyit, hogy légy felelősségteljes.

- De én nem is vagyok más mint a többi lány. És felelősségteljes is vagyok, mivel eddig akár hányszor én vigyáztam Samre semmi baja nem volt. – szóltam vissza szemrehányóan.

- Te ezt nevezed felelősségteljes gondolkozásnak? – nevetett fel gúnyosan és végig mutatott az öltözékemen. Oké tényleg elismerem, hogy talán ma egy picit túl lőttem a célon, de akkor sem kellene ekkora műsort csinálni felette.

- Ez csak ma történt meg és utoljára. – próbáltam nyugtatni , de feleslegesen.

- Nem Beverly már eleget hallottam az ígéretedből. – csóválta meg a fejét majd leült egy székre. – Amit eddig megígértél abból semmit nem tartottál be. Megbízhatatlan vagy és ez az én hibám amiért nem foglalkoztam veled eleget. – oké ezek a mondatai most nagyon szíven ütöttek. Nem bízok bennem a saját anyám. Megbízhatatlannak tart. Hatalmasakat nyeltem nehogy elbőgjem magam.

- Anya ez csak egy ruha…

- Egy ruha amiben úgy nézel ki mint egy kurva. Esetleg van még valami titkolni valód. Talán cigizel, drogozol? – húzta fel a szemöldökét én pedig gyűlölettel meredtem rá. Szóval így állunk. Kurvának és egy drogos ringyónak tart.

- Remélem hallod magad és büszke vagy magadra. Soha nem értettem, hogy mit keresek én még itthon amikor szívből utálsz és még boldogan ki is mutatod– mondtam a szemébe sírva –Gyűlöllek. Majd amilyen gyorsan csak tudtam kiviharoztam a konyhából és elindultam, de nem a szobámba.

Eszem ágában sem volt itthon maradni ezek után. Ha kell inkább hajléktalan leszek és megfagyok egy padon valahol a városban minthogy anyámat kelljen néznem. Egyáltalán, hogy van szíve ilyeneket mondani a saját lányának. Hisz soha semmi gondja nincs velem. Oké tényleg eléggé rossz néha a magaviseletem, de próbálom kijavítani a hibáimat. Mindent megteszek neki amit kér. Még Samat is képes vagyok elviselni pedig tényleg ideg kell hozzá.

És most mi lesz? Soha többet nem megyek haza? Bujdosni fogok a családom elől.

Most egy valakire van szükségem. Méghozzá az egyetlen személyre akire bármikor számíthatok és mindig a barátjának tart…