#3.-Olivia egy különös természet#

Üdv újra itt! Nagyon nagy a gyanúm, hogy nem fogom kibírni ezt a heti egy részt :D azt hiszem ha kedvem lesz fogok feltenni hét közben is mivel előre megírtam a részeket. Egyévként nagyon szépen köszönöm a komikat. Pedig a töri még be sem indult úgy igazán :P amúgy ha van kedvetek kövessetek be Twitteren ami az oldalon is látható :D ott többet megtudhatok az oldalról és rólam is :) Majd jövök

Meghökkenve néztem drága barátomat, aki csak úgy vigyorgott miközben széttárta kezeit és végig mutatott újdonsült motorján.

Féltékenység, irigység, együttérzés, vidámság.

Ennyi mindent, hogy tud egyszerre érezni egy ember? Pedig én ebben a pillanatban tényleg ennyi érzés futott át rajtam. Egy ostoba motor miatt.

Pedig nem kellett volna féltékeny lennem rá mivel tudtam nagyon jól én is ugyan úgy ki fogom élvezni mit Ő csak várnom kell novemberig.

Köszi anya, hogy nem augusztusban szültél meg. Ha így lett volna akkor már nekem is meglett volna a jogsim és én is motorozhatnák és nem kellene sóvárogva néznem Liamot.

Egyáltalán mi ütött belém? November már csak két hónap addig pedig nagyon jól el leszünk Ruth használt motorján amit Liam 17.dik születésnapjára adta még Nicola kifizette a jogsit mivel a Payne szülék nem tartották biztonságosnak.

Úgy ahogy az én szüleim se. Meglepetésemre, anya szó nélkül beleegyezett csak egy feltétele volt : A karácsonyi szünetben el kell mennem a bolond rokonaimhoz Liverpoolba. Ha kibírom azt a két hetet balhé nélkül kapok egy használt motrot és nem kell beleszállnom a jogsimba pénzileg. Szerintem ennyit megér még ha kopaszon is fogok haza jönni mivel annyira ostoba unokatestvéreim vannak.

Komolyan. Két éve mikor náluk töltöttük a Szilvesztert, Mark épp olyan korszakát élte, hogy ami csillogós volt mindent megtépett. Az én barna hajam pedig fénylett mikor rásütött a téli nap. Fél óráig tartott míg nagy nehezen levették rólam és mikor sikerült boldogan nyomta az orrom alá féltett hajszálaimat. Sokkos állapotba kerülte és lehúztam a nadrágját idegességemben aminek az lett a következménye, hogy elakadt a lábában és tíz lépcsőfokot esett majd kék-zöld lett a lába. A kedves rokonaik persze rögtön haza küldtek és egy évig volt szerencsém nem találkozni velük.

- Tudod, hogy milyen piszok szerencsés vagy- mondtam még mindig kissé bódultan miközben becsuktam magam után a kaput és végig simítottam a kezem a szerzeményen. Liam büszkén kihúzta magát. Volt is miért.

- Pech- vont vállat vigyorogva és felém nyújtott egy másik sisakot ami pontosan úgy nézett ki mint a sajátja csak annyi különbséggel, hogy az fehér volt. – Nem tehetek róla, hogy én augusztusi vagyok míg te csak novemberi. – Belehalt volna, hogyha ezt nem mondhassa oda. Mindig ezzel jön mivel ilyenkor nagyra van magával amiért Ő az idősebb.

- Mintha én tehetnék róla. – motyogtam az orrom alatt és azzal voltam elfoglalva, hogy úgy tegyem a fejemre a sisakot, hogy a hajam ne lógjon az arcomba. – Ilyen esetben a szüleimnél kell reklamálni. – Tettem még hozzá, Liam pedig csak felkuncogott.

Több szó nem esett köztünk mivel beindította a motrot ami élesen felszólalt, szóval esélyünk sem lett volna beszélni.

Egy ügyes mozdulattal felültem a háta mögé, két kezemet pedig a derekára tettem, mivel azt tartottam a legbiztonságosabb módszernek.

- Jól ülsz ?- fordult hátra, én pedig keményen bólintottam majd gázt adott és elindultunk az Adam’s gimi felé.

Reggelente az új tele volt autókkal és buszokkal mivel ilyenkor Londonban csúcsforgalom volt. Szerencsére a gimi tőlünk nem volt messze, viszont nem is volt közel. Általában gyalog szoktunk járni, de rengetegszer volt olyan, hogy Liam nővérei is elvittek autóval vagy az én szüleim.

Személy szerint jobban szerettem gyalogolni mivel olyankor nagyon szerettem beszélgetni.

Olyan jó érzés a reggeli friss levegőt beszívni közben pedig az iskoláról panaszkodni vagy a dolgozatokról.  A legjobb ötleteim is akkor jönnek.

Sőt az pedig a legfantasztikusabb mikor hullik a hó és hógolyócsatába kezdesz végül pedig Liam megfürdet és tiszta vizesen mentek be az iskola előcsarnokába, majd a takarító szembesít azzal, hogy fél órát késtetek és rögtön felküld az igazgatóiba. Majd mikor arról kérdez hol voltatok Te fapofával azt válaszolod, hogy majdnem elütött egy teherautó , Liam pedig elrántott és mind ketten beleestetek a Temzébe. Mr. Johnson pedig komoran végig hallgat és büntetésbe küld majd este hat óráig a takarítókat kell néznetek ahogy padlót sikálnak.

De én az ilyen pillanatokat szerettem a legjobban. El sem tudnám képzelni úgy a napomat, hogyha nem Liammel jöhetnék suliba. Ő már reggel megnevetett és próbál lelket verni belém.

Viszont motorral is élvezetes menni, csak az a hátránya, hogy nem beszélgethetsz. Viszont a hajadat fújja a szél.

Sokkal rövidebb ideig tartott mintha gyalog jöttünk volna majd azt vettem észre, hogy az iskola előtti parkolóban Liam megáll és leszáll majd leveszi a sisakját.

Olyan rövid ideig tartott az út mégis felfrissültem. Szinte el is feledkeztem, hogy iskolába kell jönni.

Követtem Liam példáját , levettem a sisakom és odaadtam neki majd megvártam még vállára tette a táskáját és elindultunk az épület felé.

Az iskola pont úgy nézett ki mint minden évben.

Egyenruhás diákok beszélgettek az udvaron, Mr. Anderson a gondnok pedig a lépcső tetejéről figyelte a történéseket. Igazából a kihágókat kereste mivel rengeteg volt belőlük, de mindig túljártak az eszén.

Ugyanis az Adam’s gimi területén tilos volt a dohányzás, szemetelés, zene hallgatás, idegen személy bevétele, evés és még estélik sorolhatnám. De a legfőbb szabály az volt, hogy ha nincs rajtad a kötelező egyenruha akár még ki is csaphatnak.

Becsöngetés előtt néhány perccel léptünk be a megszokott folyosóra és indultunk el a szekrények felé majd megálltunk az ismerős sárga- piros szekrény előtt.

- Csövi- nem messze tőlem csapódott egy szekrényajtó majd pontosan mellettem megállt egyetlen lány barátnőm Olivia Phelps a maga álmos arcával. Szerintem még mindig nem jött rá, hogy hol van mivel álmos tekintettel mérte végig a falakat.

- Szia Liv- néztem rá mosolyogva közben pedig azon voltam, hogy a könyveimet raktam be a szekrényembe. A mellettem álló Liam pedig pontosan az én ellentétemet csinálta. Próbálta kihalászni a tavalyi füzeteit, amiket itt hagyott vagy felejtett. Nála nem lehet tudni.

- Neked is szia Liam- nyújtózkodott Olivia, de hangjában szemrehányást véltem felfedezni mint mindig amikor kettesben vagyok Liammel.

Ugyanis a lánynak az a néző pontja, hogy én Liam miatt nem tartom Őt a legjobb barátnőmnek mivel nagyon jól tudja, hogy csak simán barátom. Jó vele hülyéskedni meg beszélgetni, de nem bízok meg benne és a féltve őrzött titkaimat sem mondom el neki míg Liam a szívem legféltettebb titkát is tudja.

Olivianak pedig ez szörnyen fáj mivel rajtam kívül egy lány sem áll vele szóba a suliban. Mondjuk erre rájátszik az is mikor tavaly Szeptemberbe ide került mint új diák. Mikor először megláttam azt hittem, hogy a nagymamámat látom csak fiatalkori változatban. Az egyenruhája alatti harisnyája virágmintás volt, pedig eredetileg feketének kellett volna lennie. A fekete szoknyája pedig a kelleténél jóval hosszabb volt mint nekünk. Még az összes lánynak a térde fölött helyezkedett el, addig neki a bokájánál. Haját pedig állandóan kontyba hordta. Aztán mikor belépett az osztályunkba rögtön az első padot vette célba mivel állítása szerint neki muszáj ott ülnie.

Oké, de a mi osztályunkba csak Adam ült elől és Ő is csak azért mert szinte alig látott, hatalmas szemüvege miatt pedig ezerszer megmondta neki az orvos, hogy felesleges szemüveget hordania mivel tökéletes a látása.

Mindenki nagyban kikerülte és bevallom őszintén én is. De mentségemre legyen, tényleg ramatyul öltözködött. Pedig ez már nagy szó volt mikor én mondtam ilyet, mivel én sem űzöm nagyon a divatot és márkás ruháim sincsenek.

A sors azonban mégis közbejátszott.

Sportnap volt  és különböző fiatalok érkeztek az iskolába, hogy próbálhassunk ki más extrém sportokat is amit torna órán nem lehet. Ebbe minden őrült dolog bele tartozott és így a lépcső, gördeszka ugrató lett. Mindenki ki akarta próbálni pedig eléggé magas volt és még az is rontott a helyzeten, hogy előző nap esett az eső.

Én sem tudtam megállni, hogy ne próbáljam ki. Azt hittem sima ügy lesz. Aha persze, hogy az volt, csak volt egy apró bökkenő amiről én elfelejtkeztem.

Mégpedig a magasság. Nekem tériszonyom van. Még a szobám ablakából sem tudok úgy kinézni, hogy ne szédülnék.

Az épület előtti lépcsőről pedig tudni kell, hogy eléggé meredek és magas. És ha ugratni akartál akkor onnan kellett. Ilyen az én szerencsém. De abban a pillanatban nem érdekel, én is ki akartam próbálni. Pedig Liam figyelmeztetett , hogy  veszélyes mivel Ő is majdnem félre dőlt.  Nem nagyon érdekelt mivel én úgyis a magam feje után szeretek menni.

Szóval miközben épp ugrottam véletlenül lenéztem és elfogott a rosszullét majd azt vettem észre, hogy sebesen siklok és hirtelen a semmiből előttem termett Olivia.

Kiabáltam neki, hogy ugorjon, el mivel nem tudok megállni, de későn vettem észre és neki mentem. Szegény hatalmasat esett egyenesen bele a sárba, ráadásul még a fejét is rettentően beütötte. Mivel én voltam a baleset okozója ezért nekem kellett elkísérnem a kórházba. Akkor nagyon ellene voltam viszont most már nem bánom, mivel rengeteget tudtam vele beszélgetni és kiderült, hogy tök normális lány. Ezek után jóban lettünk és elvittem magammal vásárolni és szerencsére azóta vannak normális ruhái.

- Sz-i-a- köszönt vissza Liam és minden erejével azon volt, hogy tudja kitépni az angol füzetét ami beragadt az egyik használt rágógumijába. Majd mikor sikerült undorodva forgatta a lapokat végül pedig a közeli kukába dobta az. Most komolyan pont a szekrényébe kell tennie a rágót? Undorító.

Megcsóváltam a fejem majd vissza fordultam barátnőm felé.

- Ezt nem fogjátok elhinni. Maga Mrs. Tiffany jött oda hozzám reggel és megkért, hogy menjek el ma a színjátszó körbe- mesélte lelkesen én pedig elismerően bólintottam. Liv nagy álma, hogy egyszer szerepelhessen egy filmben. Viszont eddig soha nem vették be a színjátszók közé mivel eléggé elragadja az indulat miközben a szerepét játssza. Szerintem inkább vicces. -  Azt hiszem ez lesz életem legszuperebb…

- Mizzzzu ?- egy kiáltás majd valaki Liam vállára ugrott és összeborzolta a haját közben pedig vigyorgott. Olivia mérgesen fújtatott amiért félbe szakították én pedig vigyorogtam.

- Harry már pontosan 23 órája és 14 perce nem hallottam ezt a szót- néztem a telefonom kijelzőjére majd elismerően ránéztem. Göndörke büszkén kihúzta magát, mondjuk nem tudom miért mivel szerintem ebben semmi büszkeség nincs.

Harry Styles vagy ahogy itt mindenki ismeri Hazza. A kosárcsapat legalacsonyabb játékosa mégis szinte a legjobb. Velünk jár egy osztályba és ovis kora óta Liam legjobb haverja.

Szinte még kinézetileg is hasonlítanak mivel mind kettőjüknek göndör haja van csak Liamé világosbarna még az övé sötét. Magasságilag viszont nagyon különböznek. Egyébként tudni kell, hogy én vagyok az egyetlen lány barátja és akivel soha nem akart járni.

- Nem baj mostantól egész nap hallgathatod- veregette meg a hátam én pedig csak a szemem forgattam. Idegesítő egész nap azt hallgatni, hogy mizzzzu. És olyan ízetlenül is mondja. Tudja nagyon jól, hogy utálom ezért direkt csinálja. – Amúgy most mennem kell mivel formába kell hoznom magam- igazította meg a nyakkendőjét és vállára tette a táskáját. Hogy mire értette? Biztos, hogy nem a tanulásra mivel Ő azt a szót nem ismeri. Nyakamat teszem rá, hogy a kosárhoz van valami köze.

- Csak nem kezdesz el ebben az évben tanulni?- kezdett el gúnyolódni Olivia közben pedig a biológia könyvét tanulmányozta. És már megint kezdik. Amióta Livet is bevettük a csapatba mármint úgy értem, hogy most már nem csak én, Liam és Hazza járunk szórakozni hanem Olivia is . Mind ketten állandóan piszkálják egymást és ott szívatják egymást ahol tudják.

- Te pedig csak nem kezdesz el divat szerint öltözködni?- kérdezett vissza Harry, Liv pedig teljesen elvörösödött és faképnél hagyta a göndörkét aki csak felhúzta az orrát.

- Muszáj mindig ezt csinálnod?- néztem rá csúnyán, Ő pedig csak vállat vont.

- Tudhatná, hogy mindig enyém az utolsó szó- válaszolta félvállon én pedig csak derekamra tettem a kezem. Már fel voltam készülve arra, hogy visszaszóljak, de Liam közénk állt mint egy bíró.

- Olivia egy különös természet, amihez sokszor egy külön könyv kéne, hogy mindenki megértse- harapott az ajkába Liam én pedig alig akartam hinni a fülemnek.

Na jó igaza volt, de akkor sem fogom bevallani. Sokszor én is képes lennék arcon törölni, de akkor sincs rajtam kívül más barátja.

Már épp a frappáns vissza szóláson gondolkoztam mikor a folyosón szinte mindenki aki ott tartózkodott a falhoz lapult, hogy utat engedjen a hármas csapatnak…

5 fő ok amiért gyűlölök barátnő lenni úgy, hogy nem gondolom komolyan

1. Olivia azt hiszi, hogy én Őt tartom a legjobb barátnőmnek. Pedig nem mivel nekem csak fiú legjobb barátom van.

2. Mikor ezt közöltem vele, megsértődött Liamre és azóta ellenszenvesen viselkedik vele.

3. Liv nekem mindent elmond ami történik vele. Tudom az összes kis titkát ami nem nagyon érdekel. Én pedig max. csak annyit mondok, hogy gyűlölöm a németet és az egész Adam’s gimit.

4. Azt hiszi, hogy ha Ő nem lenne akkor el lennék veszve mivel soha nem lát más lányokkal.

5. Soha nem lesz a legjobb barátnőm akár mit csinálhat. Arról már lekésett mivel soha nem fog annyira a bizalmamba férkőzni mint Liam. Sőt még Harryben is jobban megbízok mint benne mert régebb óta ismerem.