2013. szeptember 27., péntek

10.-Miért is jöttél?

Hellóóó! Péntek és új rész. Nos a kövi nem tudom, hogy mikor jön ugyanis eléggé be vannak táblázva a napjaim :/ and asszem ideje lenne leállnom a desing változtatással mivel elég gyakran cserélgetem mostanában :D but nem tehetek róla bc imádom ezt csinálni...imádok ilyenekkel hülyéskedni és tök büszke vagyok magamra (Ego4ever) nah csöviii

Két nap.
Igen, ennyi nap telt el azóta, hogy utoljára láttam Louist. Szó nélkül elviharzott Paul irodájából és mikor utána mentem már hűlt helye volt. Még csak nem is mondta, hogy hova ment. Felszívódott mintha az űrlények rabolták volna el.
És tudjátok mi idegesít legjobban? Hogy nem veszi fel azt a rohadt telefont! Most komolyan, nehezére esne neki megnyomni azt a zöld pöcköt és annyit mondani, hogy : Hé, Te ribanc épp Eleanorral kefélek valahol, szóval nem kell aggódnod miattam.
Tudom durván fogalmaztam, de már az agyamra megy amit csinál. Öt percenként hívom még éjjel is. Annyi üzenetet írtam neki, hogy simán kiadhatnák egy regényben.
De választ nem kapok. Olyan mintha egy totál ismeretlen pasit zaklatnák. Az egészben pedig az cseszett fel a legjobban mikor tegnap este felnéztem Skypera és be volt jelentkezve, persze az állapota elfoglalt volt. Rettentően megörültem és rögtön videóhívást kezdeményeztem mivel tudtam, hogy akár mikor válaszolna. Lehet elfoglalt volt a neve mellett a kis pöcök, de az engem soha nem érdekelt. Mikor el kellett utaznia a bandával akkor is nap mint nap így szoktunk beszélgetni.
Azonban tegnap nem ez történt, ugyanis nem válaszolt. Ültem a laptopom előtt és vártam valami csodára, de semmi. És ez engem rettentően idegesít.
Még a hülyének is feltűnne, hogy kerül engem. Nem el hiszem, hogy nem nézi meg a telefonját. Ha annyi dolga is lenne akkor is tuti, hogy megnézni ki kereste. Amúgy pedig nem hiszem el, hogy annyira elfoglalt. Se turné, se interjúk és ha stúdióznak akkor is maximum pár órát. Itt nem ez a gond.
Itt én vagyok a gond és az, hogy bele mentem abba, hogy eljátszom Liam kamu barátnőjét. Totál berágott rám és mostanra már látni sem akar.
Pedig ez rettentő hülye húzás tőle ugyanis neki ismernie kellene ezt a szituációt. Hisz ott van Eleanor aki a kamu barátnője. És én nem balhéztam így mint Ő mikor megtudtam. Bele nyugodtam és az láttam magam előtt, hogy a kiborulásommal semmit nem érnék el. Bele törődtem és tűrtem azt, hogy mindenhol kézen fogva mutatkoztak, vagy pedig csókolóztam. Megértettem, ugyanis tudtam, hogy ezzel csak Louisnak segítek és a karrierjének. Soha nem tudtam volna magamnak megbocsájtani, hogy én tettem tönkre az álmait. És ha ehhez az kellett, hogy befogjam hát akkor én befogtam.
De akkor Ő ebbe most miért nem képes bele törődni? Csak Liamnek segítek és a bandának! Ha nemet mondtam volna Paulnak akkor már már nem lenne One Direction ,mert a rajongók elpártoltak volna tőlük. Meg kéne köszönnie nekem. Na arra várhatok. Mert ha én nem keresem meg akkor egy ideig még biztos, hogy nem fog haza jönni.
Ezzel az elhatározással indultam le a földszintre, ugyanis az biztos, hogy Jay tud fiáról valamit. Az ebédlőbe érve csak az ikreket pillantottam meg, de a fülemet a konyhából kiáradó zaj ütötte meg. Utat változtattam és beléptem az előbb említett helységbe.
Jay épp mosogatott míg Lottie valamilyen magazint olvasott, Fizzy pedig a telefonján játszott. Épp, hogy csak beléptem máris az összes szem rám szegeződött. Ezt annyira nem bírom.
- Örülök, hogy végre úgy döntöttél, hogy szóba állsz velünk - Jay rám mosolygott majd szó szerint lenyomott a székre míg Ő leült közvetlen mellém. Kezdődhet a vallatás. Ugyan ezt csinálta mikor megtudta, hogy Tyler és én nagyon jóban vagyunk. Igazából egyszer mikor haza kísért, Jay az ablakból leselkedett. Aztán mikor bejöttem rögtön leültetett, hogy mondjak el mindent. Persze semmit nem tudtam mondani ugyanis nem jártam Tylerre. - Ugye tudod, hogy nem kell előttem titkolóznod? Fiatal vagy és gyönyörű. Apáddal teljes mértékben elfogadtuk azt, hogy felnőttél és ebbe a szerelem is bele tartozik. De mond akkor miért titkolózol előttünk? - kezdi a beszédét majd mikor a végére ér, elhúzza Lottie elől a magazint és rámutat a címlapra.
Ismét önmagammal találom szembe magam, na meg persze Liammel. Remek a címoldalra kerültünk ahogy tegnap megpusziltam a házunk előtt. Most már hivatalos az, hogy összejöttünk.
- Öhm...- azt sem tudom, hogy mit mondjak. Kamu az egész, de Paul megmondta, hogy senki nem tudhatja az igazat. És ebbe a család is bele tartozik. Kezdődhet a hazudozás.
- Behívhattad volna - mondja szemrehányóan Jay. - Szívesen megismerkednék vele közelebbről is. Eddig úgyis csak futólag láttam.
- Majd egyszer eljön az-az idő is - kacsintok rá Jayre neki pedig fülig ér a szája. Na arra várhat, hogy én ide hozzam Liamet úgy mint a pasimat. Louis sem hozta ide Eleanort, szóval én sem fogom. - Egyébként Louis hol van?
- Hát a villában. - válaszolja egyszerűen Fizzy mire az én szemeim felcsillannak. A villában? Szóval az 1D villában.
- Biztos? - kérdezem gyanakodva nehogy aztán véletlenül oda menjek, Louis pedig nem lesz ott. Persze hiszek Fizzynek, de azért jobb biztosra menni.
- Szerinted hány villája van Louisnak? - pillant rám Fizzy mire én vállat vonok. Úgy tudom, hogy Louisnak nincs háza, hisz itthon lakik. El sem tudnám képzelni azt, hogy saját lakása van. Ő nem olyan.
- Az nem is az Ő villája hanem a bandáé. - kezd el vitatkozni Lottie. És megint kezdik. Néha már az agyamra megy az állandó veszekedésük. Olyan hülyeségeken képesek össze veszni, hogy csak na. Idegfeszítő. Apa szerint ennyi évesen én is ilyen voltam. Tinik! Hát szerintem én nem voltam ilyen hisztis, de aztán ki tudja.
Amilyen gyorsan csak tudok felállok az asztaltól majd a pultól elveszem a kocsi kulcsot és amilyen gyorsan csak tudok elhúzok otthonról.
Apa Audija a ház előtt áll. Egy gyors mozdulattal beülök a volán mögé majd elhajtok a ház elől. Még mielőtt valaki azt hinné, hogy ez a saját kocsim az téved. Ez igazából olyan családi autó amit mindenki használ. Apa pár éve vette még Louisnak ugyanis megunta, hogy minden reggel magának kellett minket iskolába vinnie, mivel nem voltunk hajlandók gyalogolni. Este pedig Louist kellett haza hozni az edzésekről. Amit Lou letette a jogsit, apa vett egy Audit, hogy mostantól ne neki kelljen furikáznia minket. Aztán ugye Louis jelentkezett az X-Factorba és nem járt iskolába, így rám hárult a feladat, hogy mindenhova nekem kell vinnem a lányokat. Aminek örülök mivel így az enyém az autó és oda mehetek ahova csak akarok. Jól jártam.
Fél óra elteltével pedig bekanyarodok a város leggazdagabb negyedébe. Igazából nem sokszor jártam erre fele mivel valahogy kényelmetlenül érzem magam az ilyen környezetben.
Mindenhol méregdrága villák medencékkel meg hatalmas kertekkel. A villák előtt pedig olyan autók állnak amikre nekem soha nem lesz pénzem.
Irigykedhetnék, de minek? Ha annyira szükségem lenne az ilyen életre akkor tennék érte valamit. Amúgy is itt van Louis. Világsztár mégsem szállt el a sikertől. Otthon lakik, nincs autója és boldog.
Az autót leállítom a villa elé, majd kissé idegesen szállok ki. Fogalmam sincs, hogy mi lesz. Lehet, hogyha meglát rögtön rám csapja az ajtót mivel nem akar látni. Remélem azért ilyet nem fog csinálni. Hisz nem az én ötletem volt ez az egész. És amúgy sem kellene neki ennyire túl reagálni a dolgokat.
Csiga lassúságú tempóban lépkedek fel a lépcsőn majd állok meg a bejárati ajtó előtt és remegő kezekkel nyomom meg a csengőt. Még így az ajtó előtt is állva hallom ahogy a házban megszólal a jellegzetes hang.
Alig telik el pár perc, mikor nyitódik az ajtó és Niallel találom szembe magam. Elmosolyodok és velem egy időben ő is.
- Szia Mack, rég láttalak - még csak feleszmélni sincs időm olyan gyorsan húz magához és ölel meg amit én nem viszonyozok. Csak állok mint egy bábu a kezeim lógnak, Ő pedig szorosan húz magához. Miközben én a válla fölött kukucskálok be, de az emberemet nem találom. - Mi szél hozott felénk? - enged el és kérdezi kíváncsian.
Tényleg elég hülyén nézhetek ki. Szó nélkül csak úgy beállítok ide mikor senki nem hívott. Ciki.
- Louis? - kérdezem végül. Szerintem ezzel mindent elárultam. Én csakis miatta vagyok itt. Ha nem akarnák találkozni vele akkor eszem ágában sem lenne ide jönni. Hisz mit csináljak én itt? Ez itt nem az én világom.
- Gyere, bent van. - fogja meg a karom Niall majd behúz a hatalmas házba.
Tátott szájjal bámulok meg mindent, közben pedig azon gondolkozok, hogy nekem vajon mikor lesz ilyen méregdrága házam. Szerintem soha. Nekik sem lenne, csak éppenséggel jókor voltak jó helyen. Hány húsz éves srácnak van egy villája külön moziteremmel? Nem soknak. És még edzőtermük is van. Minek? Nem úgy néznek ki mint akik szeretnek sportolni.
Mikorra elérünk az ebédlőhöz hasonlító helységhez , még kényelmetlenebbül érzem magam. És erre az tesz rá egy lapáttal mikor meglátom a bazinagy plazma tévét, meg a sok díjat amit a banda kapott. Egy egész fal csak azokkal van kirakva. A sok közül mégis a Brit Awards díjuk tűnik ki a legjobban.
Kissé elszédülök ahogy a díjat nézem, ugyanis eszembe jut az, hogy alig két nap múlva én is ott lesz a díjátadón Liam oldalán mint újdonsült barátnője. Remek!
Én én az ilyen puccos helyek. Még magassarkú cipőben sem tudok járni a szoknyáktól pedig frászt kapok. Fogalmam sincs, hogy mi lesz velem. Még normális ruhám sincs, farmerban pedig nem mehetek oda. Be sem engednének.
Elfordítom a fejem a díjakról és épp a szoba többi zugát akarnám felmérni mikor megakad a szemem a kanapén ahol Louis, Zayn, Liam, Harry és...és Eleanor foglal helyet pontosan a pasim mellett. Elég szorosan ülnek egymás mellett ami már kicsit feltűnő.
De Louis arca minden pénzt megér. Amin meglát, felpattanik a kanpéról és megindul felém.
- Mack, Te mit keresel itt? - kérdezi mikor oda ér elém. Karjaimat össze kulcsolom a melleim alatt, a számat apróra össze csücsörítem és a legcsúnyább nézésemmel ajándékozom meg.
- Talán zavarok? - kérdezek vissza és jellegzetes nézéssel Eleanorra nézek aki csak bájosan mosolyog rám, végül pedig Ő is feláll és Louis mellé lépked.
Ha az átkaim fognának akkor Miss.Calder már rég a halottak köreit népszerűsítené ugyanis magamban pár másodperc alatt elátkoztam. De sajnos az átkok nem fognak mivel Eleanor pontosan Louis mellett áll meg a csontos kezeit pedig a pasim vállára teszi.
Magamban felordítok és próbálom kiverni azt a gondolatot a fejemből, hogy Louis esetleg megcsalt Vele.
- Mégis miért zavarnál? - szólal meg Liam is. Most jut el a tudatomig, hogy Ők is itt vannak a helységben. - Hisz mostantól Te is közénk tartozol - teszi hozzá és rám kacsint.
Akkor esik le, hogy Eleanor nem tud a mi kis titkunkról. És elvileg nekem sem szabadna tudnom róla, hogy Ő és Louis valójában nem is járnak. De én tudok róla ezért is esik ilyen szarul, hogy most itt fogdossa előttem a pasimat.
- De miért is jöttél? - kérdezi meg ismét Louis és eszébe sincs rá szólni Eleanorra, hogy vegye le a kezét a válláról és, hogy ne simogassa a hátát.
Oké ha Louis játszani akar akkor én is játszani fogok. Hisz Eleanor nem tud semmiről.
- Mert hiányzott az én Limucim. - adok választ mostohabátyám kérésére és egy hatalmas vigyort villantok a kanapén ülő srácra akit kissé meglep a válaszom úgy ahogy Lout is. Ugyanis az arca egy csapásra komorrá válik és elsötétül és szinte hallom ahogy a szíve darabokra törik pont úgy ahogy az enyém pár perce.
Nem zavar. Jókedvűen indulok meg a kanapé felé majd ülök le pontosan Liam mellé aki még mindig elég érdekesen figyel pont úgy ahogy Eleanor is.
Ahogy vissza sétál a kanapéra le sem veszi rólunk a szemét. Ezt Liam észre veszi ugyanis kezeit az enyémekbe csúsztatja a látszat kedvéért. Hagyom, hogy az ujjaink össze kulcsolódjanak és rá mosolygok. Mindenki minket bámul és kissé zavaró csend telepszik a szobára. Pár pillanat múlva Louis is leül Eleanor mellé, de senkire nem néz rá. Csak bámul maga elé komoran, összekulcsolt kezekkel. Kényelmetlenül érzem magam ugyanis pont azért jöttem, hogy tudjam megbeszélni vele a dolgokat.
Ismét megszólal a csengő és Zayn gyorsan feláll Harry mellől.
- Ez biztos Perrie lesz. - mondja miközben kisétál a szobából.
Perrie Zayn barátnője és egyben a Little Mix lánybanda egyik oszlopos tagja. Személy szerint én nagyon szeretem a zenéjüket. Igaz Perriet még csak látásból ismerem, de úgy tűnt, hogy nagyon kedves és aranyos lány. Hát majd most kiderül.
Alig telik el pár perc és Zayn vissza tér kéz a kézben Perrievel. Mosolyogva köszön végül pedig a szeme megakad rajtam és Liamen. Szemeit levezeti az összekulcsolt kezeinkre pont úgy ahogy én is. Elfelejtettem, hogy még mindig fogom Liam kezét. Próbálom elhúzni, de Liam valami oknál fogva nem akarja elengedni a kezem. Szuper.
- Ti még nem ismeritek egymást - szólal meg Zayn és rám mutat. Ettől féltem. Hazudnom kell és ez annyira hülyeség. Az emberek nem érdemlik meg, hogy a szemükbe hazudjak. De nem tehetek mást. Perreire úgy kell néznem mint egy rajongó aki azt hiszi, hogy én és Liam járunk. Igen, rájöttem, hogy Liam azért nem akarta az előbb elengedi a kezem. Így akart figyelmeztetni, hogy Perrie előtt mi vagyunk a fülig szerelmes párocska. - Perrie Ő itt Mackanzie Liam barátnője és egyben Louis mostohahúga akit a múltkor egész éjjel kerestünk aztán pedig kiderült, hogy Liammel volt. - felálltam Liam mellől és egy kissé szégyenlősen léptem a szőke hajú lány felé és nyújtottam kezet.
Perrie barátságosan fogadta el azt majd kedvesen rám mosolygott. De tényleg aranyos volt. Sokkal jobban bírom már most mint Eleanort. És nem mellesleg rettentően illik Zaynhez.
- Bocs a múltkori éjjelért - kérek bocsánatot ugyanis Louis is említette, hogy akkor éjjel mikor beálltam Liammel együtt és leléptem, Ők hárman engem kerestek. - Nem gondoltam volna, hogy ennyien keresni fognak. - húzom el a számat. Perrie arca épp olyan marad mint eddig volt. Vagyis mosolyog.
- Ugyan, ezért nem kell bocsánatot kérned - legyint egyet a kezével jóízűen. - Tudom milyen érzés az mikor fülig szerelmes az ember. - teszi hozzá és a következő pillanatban hozzá bújik Zaynhez aki boldogan karolja át barátnőjét.
Tényleg szeretik egymást és nem csak megjátszák. Boldogok együtt és nem engedik azt, hogy valaki közéjük álljon. Pedig mind a ketten sztárok és egy csomó rajongóik vannak és ezáltal rengeteg utálkozójuk is lehet. De Őket nem érdekli. Szeretik egymást és ez a lényeg. Semmi hazudozás, titkolózás csak Ők.
- Így néz ki az ember ha fülig szerelmes? - száll be a beszélgetésbe Louis is. Rögtön felé kapom a kezem miközben Ő feláll, de nem néz rám. Tudom, hogy gúnyból mondja és még nem fejezte be. - Ez érdekes, mert szerintem Liam arca mindig ilyen. Ha szerelmes ha nem. - vonja meg a vállát bunkón és Liamre néz. Az említett pedig csak ül paprikapiros fejjel. Louis direkt csinálja ezt és ez nekem nem tetszik.
- Tudod Louis ez az egész dolog még új, mind kettőnknek - köszörüli meg a torkát Liam és jellegzetes pillantást küld Louis felé, ami valami olyasmi, hogy hagyja abba amit elkezdett mert ha így folytassa rájönnek az igazságra. - És amúgy is, úgy is lehet tiszta szívből szeretni valakit ha nem csókolóznak minden másodpercben. - azta. Ezt komolyan Liam mondta? Mikortól lett Ő ilyen bölcs? Vagy mindig is ilyen volt csak én nem tudtam? Honnan is tudhatnám mikor alig ismerem.
Pár másodpercig Louis és Liam farkasszemet néznek ugyanis mindenki Liamnek adott igazat. És szerintem is neki volt igaza. Louis csak féltékeny amiért segítek Liamnek, és ebbe nem tud bele törődni. Pedig muszáj lesz neki ha nem akar elveszíteni. Hisz Liam az egyik legjobb barátja! Már csak megbízik benne. Én Liamre nem tekintek úgy. Csak barát és az is marad.
Végül leülök Liam mellé és hálás pillantást vetek rá amiért leállította Louist.
- Bekeményít a bátyó. - röhög fel Harry és Loura utal, de egy csúnya nézéssel belé fojtom a szót. Még az kell, hogy Harryvel is kezdjen el veszekedni.
Túl feszült a csend és ez engem idegesít. Liam feszülten ül mellettem és még csak rá sem néz Louisra. Míg Louis lazán ül Eleanor mellett és az ujjaival a térdén dobol.
- És Mack, tudod már, hogy mit veszel fel a Brit Awardsra? - kérdezi meg végül Perrie aki az egyik fotelben foglal helyet Zayn ölében.
Legtöbb esetben, most vissza kérdezném, hogy mit akar, de nem teszem. Tisztán értettem a kérdését és tudom, hogy erre valami normális választ akar. Csak az a gond, hogy fogalmam sincs, hogy mit mondjak.
- Öhm...még nem igazán gondolkoztam ezen. - túrok bele a hajamba és motyogom az orrom alatt.
Bár meg se szólaltam volna ugyanis Perrie arcára fagy a mosoly és össze húzza a szemöldökét. Majd Eleanorral egyszerre szólalnak meg felháborodva. Remek. Tényleg jobb lett volna ha befogom.A két lány totál kiakad és felháborodva mesélik azt, hogy ez milyen nemes díjátadó és oda kell tennem magam, de rendesen. Na igen csak engem nem érdekel. El sem kéne rá mennem ha most nem lennék Liam kamu barátnője. De az vagyok, sajnos.
- Ezen sürgősen változtatni kell - csóválja meg a fejét Perrie. - Szépen elmentek Liammel vásárolni!
- Tessék? - egyszerre kérdezem én, Liam és Louis.
Vásárolni? Liammel? Közösen? Kettesben? Te jó ég. Mi jön ez után még?
- Két nap múlva itt a díjátadó. Ugye nem akarsz farmerban megjelenni? - néz rám Eleanor rosszállóan.
Már épp azon vagyok, hogy rábólintsak, hogy de így akarok menni, de Liam lágyan megbök és megcsóválja a fejét, hogy ne szóljak inkább semmit. Úgy is teszek, de ezt Louis észre veszi, ugyanis hirtelen felpattan El mellől majd felviharzik az emeletre.
- Kösz Perrie az ötletet. - mondja Liam.
Szóval most vásárolnom kell mennem Vele. De szuper. Mintha nem tudnák magamnak ruhát venni. Azonban nem ellenkezhetek. Mosolyogva rábólintok.
Halk beszélgetésbe kezdünk, de engem valahogy nem köt le. Csendben hallgatom a srácokat, de mikor Harry és Niall is eltűnik úgy gondolom, hogy ideje lenne tényleg megkeresnem Louist. Felállok és gyorsan elmotyogom, hogy mosdóba kell mennem Perriék pedig bólintanak, hogy megértették.
Utam az emeletre vezet, de mikor felérek megtorpanok. Egy csomó ajtó ami mind csukva van. Most mégis melyik lehet Louis szobája. Tanácstalanul megvakarom a homlokomat és lépek egyet előre majd az első ajtó felé fordulok. Ki tudja, lehet szerencsém lesz és Lou pont itt lesz. Amúgy bele haltak volna ha mondjuk a szobájuk ajtajára tettek volna ki egy táblát a neveikkel?
Vállat vonok és benyitok. Egy kék szobával találom szembe magam ahol szokatlan rend uralkodik. Ez biztos nem Louis szobája ugyanis Ő rettentő rendetlen. Kicsit beljebb lépek mikor megakad a szemem Harryn aki az ágyán van szét terpeszkedve és épp a telefonját nyomkodja. De mikor észre veszi, hogy társasága érkezett rögtön felült és szélesen elvigyorodott.
- Bocsi, eltévesztettem az ajtót - kérek gyorsan bocsánatot Ő pedig addigra már fel is állt az ágyáról. Jó most biztos tök hülyén nézhetek ki. Mekkora barom vagyok már amiért kopogás nélkül csak úgy rányitok. - Louis szobáját keresem. - teszem még hozzá magyarázás képen.
- Mellettem lévő szoba. - válaszolja vigyorogva és fejével bök egyet, hogy merre találom barátja szobáját.
- Köszi. - mondom és ki akarok menni mikor elkapja a karomat és vissza ránt. Túl erősen húz vissza ugyanis pontosan előtte állok meg. Egy kissé kényelmetlen helyzet alakul ki közöttünk ezért nagy nehezen kihúzom karomat a szorításából. - Tehetek érted valamit?
- Hallom le akarod szedetni a tetkót - mondja és a kezemre pillant ahol Liam neve virítana ha nem hosszú ujjú pólót viselnék. De azt viselek így nem látja.
Várjunk csak, Harry honnan tud a tetkóról? Hisz én nem mondtam neki és Liam is tudja nagyon jól, hogy kussolni kell. Én kinyírom Niallt! Hogy merészelte elmondani bárkinek is? Mi van akkor ha véletlenül Louis fülébe jut? Ezt nem tudnám olyan könnyen kimagyarázni.
- Honnan tudsz Te a tetkóról? - húzom össze a szemeimet apróra és gyanakodva méregetem a Göndörkét. Zöld szemei csillognak miközben hatalmasokat pislog.
- Ugye most csak hülyéskedsz? - kérdezi végül mire én értetlenül pislogok rá. Valamiről esetleg tudnom kéne? Még mindig nem emlékszek arra az éjszakára. - Hisz Te könyörögtél, hogy vigyelek el magammal. - mondja végül mire én elfehéredek.
Kezeimet a homlokomra teszem majd sápadtan ülök le Harry ágyára. Pár pillanat múlva pedig Ő is csatlakozik hozzám. Ilyen nincs. Mégis, hogy kérhettem ilyet?!
- Istenem ez szörnyű - suttogom megsemmisülten. Most mit gondolhat rólam Harry? - Biztos, hogy így volt? - pillantok rá segélykérően. Jaj, csak mondja azt, hogy nem így volt.
- Szóval pont úgy ahogy Liam Te sem emlékszel semmire - bólint vigyorogva én pedig hevesen rázom a fejem. - Igen, Mack így volt. Könyörögtél, hogy vigyelek el magammal a szalonba. Szinte már sírtál én pedig bele mentem. Mind a ketten eljöttetek Liammel. Mikor megérkeztünk fel voltatok dobódva. Smároltatok meg totál beteg dolgokat csináltatok. Aztán arra még emlékszek, hogy minden áron Liam nevét akartad magadra tetováltatni, de többre sajnos nem mert elaludtam. Már csak akkor keltem fel mikor megérkeztünk Liam lakása elé és kiszálltatok. - meséli el azt a hülye éjszakát amiből én semmit nem tudok.
Komolyan nem ismerek magamra. Soha nem szokok könyörögni. Milyen beteg dolgokat csinálhattunk még? Szerintem jobb, hogy nem tudom mivel nem vagyok kíváncsi rá.
- Mielőtt elkönyvelnél egy ócska ribancnak, tisztázzuk, hogy én nem vagyok ilyen - nézek rá totál vörösön Ő pedig felröhög. Jó, hogy ennyire élvezi a kínszenvedésemet.  - Nem szokok bulizni és inni sem.
- Liam mondta, hogy mind ketten megittatok valami löttyöt ami miatt semmire nem emlékeztek - mondja nyugtatás képen. Végre egy jó hír. Legalább nem hisz valami részeg ribancnak aki mindenkivel össze fekszik.- Egy valamire azonban nem válaszolt. Mi a francot csináltatok Ti együtt egész éjjel? - ennyit a jó kedvemnek.
- Nem tudom. - mondom egyszerűen, Harry pedig felhúzza a szemöldökét.
- Most komolyan. Nem veszem be, hogy nem feküdtetek le. - csóválja meg a fejét hevesen.
- Komolyan nem tudom - vágom rá gondolkodás nélkül. Amúgy is ha tudnám nem neki mondanám el. Semmi köze a magánéletemhez. - De most már tényleg mennem kell. - állok fel ismét az ágyról és indulok meg az ajtó felé.
- Szerintem meg tudod, csak félsz bevallani mert tartasz attól, hogy esetleg Louis megtudja. - szól után mire én vissza fordulok. Még beszélni is elfelejtek ahogy Harryt nézem.
Erre mégis mit mondjak? Az igazat? Azt, hogy jól gondolja és tényleg lefeküdtem Liammel? Akkor sem fogom beismerni...



2013. szeptember 24., kedd

9.- Jobb ha befogod!

Hellóóó!! Ahogy ígértem előbb hoztam a friss részt :D remélem mindenki happy lesz tőle....óhh és az előző részhez kaptam két nem tetszik pipát...hát ok....de azért örülnék neki ha ez a két személy bővebben kifejetné erről a véleményét mivel sajnos így nem tudok változtatni azon ami őket zavarja...szóval ha valaki oda pipál akkor légy szíves legyen benne annyi emberség, hogy ír egy komit és ott felvázolja azt ami nem tetszik...köszöntem

- Neked van jogsid? - pillantok fel a fölöttem álló srácra aki csak félősen mosolyog és bólint egy aprót.
Összehúzott szemekkel vizslatom a srácot és azon gondolkozok, hogy vajon kamuzik-e. Totál nem normálisnak érzem magam, ugyanis akkor reggel mikor az Ő lakásában keltem fel, megkértem, hogy vigyen haza, de Ő azt mondta, hogy nincs jogsija. Tudom még ez miatt totál ki is akadtam és össze is vesztem vele. Ha nem lett volna ott Niall akkor haza kellett volna gyalogolnom. De mivel a Szöszi szerencsémre pont ott volt, így haza vitt.
Megpiszkálom az orrom, Liam pedig pár lépcsőfokkal lejeb megy, gondolom azért mert fél, hogy megint neki ugrok. Megérdemelné, ugyanis ezek szerint akkor reggel hazudott. Hisz egy nap alatt nem hiszem, hogy hirtelen lett jogsija.
Viszont van ennél fontosabb dolgom is. Mégpedig Louis. Nem lenne szép dolog ha most megint szegény Liamen vezetném le feszültséget. Nem, most nem Liam fog bűnhődni azért mert Louis itt hagyott szó nélkül, csak azért mert bele mentem abba, hogy eljátszom Liam kamu barátnőjét. Ezért most a drága pasim fog bűnhődni ,csak kerüljön a kezeim közé.
Én szó nélkül tűrtem mikor kijelentette, hogy Eleanor lesz a kamu barátnője. Pedig nekem is szarul esett ugyanis akkor már pár hónapja én voltam a barátnője. Eszébe sem jutott, hogy esetleg bevallja mindenkinek, hogy igazából a mostohahúgával jár. Ha akkor éjjel betartotta volna a szavát akkor most ez nem történt volna meg, ugyanis mindenki megtudta volna, hogy mi ketten járunk. Nem kellett volna kamu barátnők meg semmi hazudozások.
Szóval ez az egész Louis hibája és nem az enyém. Én sem örülök neki, hogy hazudoznom kell mindenkinek. Bele értve a családot a barátaimat és mindenki mást. Nem erősségem a hazudozás.
- Van. - válaszolja szűkszavúan én pedig nagyon lassú mozdulatokkal felállok a hideg lépcsőről, hogy tudjak a szemébe nézni.
Egy helyben áll pár lépcső fokkal lejeb majd riadt pillantásokat küld felém. Megint rosszkor van rossz helyen.
Hazudott nekem! Most komolyan miért? Hisz simán megmondhatta volna akkor reggel, hogy ' hé, bocsi komolyan gondoltam, hogy idegesítesz, szóval nincs kedvem tovább veled egy levegőt szívni, úgyhogy menny haza magad ahogy akarsz...' Kár volt hazudnia, hogy nincs jogsija. Amúgy is így megtudtam. És így hülyébben jött ki az egész. Mert szerintem elég cikin érezheti magát, hogy rájöttem arra, hogy a szemembe hazudott.
Hosszú barna hajam hátra dobom, mint a modellek és a plázacicák a TV-ből és úgy indulok meg felé. Igaz szerintem nem nézek ki olyan bájosan mint azok a modellek ugyanis nem tudok egyszerre két dologra figyelni. Mert ha a külsőmre figyelnék miközben sétálok le a lépcső fokokról akkor  egyben a mentőket is ki kéne hívni ugyanis hajlamos vagyok arra, hogy elakadok a saját lábamba így lefordulnék.
Úgyhogy az ilyen gondolatokat gyorsan kiverem a fejemből, majd ökölbe szorított kezekkel megindulok Liam felé és mikor tisztes távolságban vagyok, egy határozott mozdulattal elkapom fekete bőr dzsekijének a gallérját és megszorítom miközben Ő szinte már elsírja magát.
- Mi az, hogy van jogsid? - arcomat szinte már az Ő képébe nyomom mivel annyira közel húzom magamhoz a dzsekijénél fogva. Nyekken egyet, de ellenkezni nem mer. Jobban is teszi. - Azt mondtad pár napja, hogy nincs...akkor most meg honnan van? Vagy hazudtál Limuci? - rázok rajta egyet majd elengedem. Jó ez így nem megoldás. A végén még tényleg egy őrültnek fog tartani és a jelenlétemben még csak meg sem fog merni szólalni. Nem akarom, hogy el félkegyelműnek tituláljon. De egyszerűen annyira fel tud húzni a semmiségeken. Azt sem tudom, hogy mikor lettem én ilyen erőszakos.
- Muszáj neked ennyire agresszívan viselkedned velem állandóan? - szóval agresszív vagyok. És az egészben az a legrosszabb, hogy komolyan is gondolja mivel komor és nem gúnyosan mondja. Talán már tényleg túl messzire mentem. Fő a nyugalom nem igaz? - Én komolyan kezdek Tőled félni Mack. - teszi hozzá félősen. Lesütöm a szemeimet és a cipőmmel játszok ami annyiból áll, hogy egyik lábamról a másikra állok. Csak az a gond, hogy nem használ mivel Liam az arcomat fürkészi.
Bocsánatot kellene Tőle kérnem. Én lány vagyok és amúgy sem az én stílusom, hogy bántok valakit. Liam nem érdemeli meg...na jó, talán néha. De már fél tőlem ami azt jelenti, hogy messzire mentem.
- Sajnálom - nyögöm ki nagy nehezen. Dzsekije gallérját elengedem és kezeimet a vállára teszem majd megütögetem Őt bocsánatkérés képen. Liam szemöldökei az egekbe szökkennek, de látszik rajta, hogy örül annak, hogy megértettem amit mondott. - Csak tudod nem szeretem ha hazudnak nekem, ráadásul a szemembe.
- Oh, értem - bólint megértés képen.
Csend. Kínos csend. Én szégyenlem magam mivel Liam agresszívnak tart és fél tőlem, fiú létére. Liam pedig szégyenli magát mivel durván beszélt hozzám és nem tudta azt, hogy utálom ha valaki hazudik nekem. Mondom én aki egyszerre egész világnak hazudok.
- Szóval akkor van jogsid - bólintok egy kis idő után és újra vissza ülök a lépcsőre. Őszintén megmondva azt várom, hogy magamra hagy, de nem teszi. Leül mellém és a parkolót kezdi el bámulni. - De akkor miért hazudtál? - komolyan érdekel.
- Nos ennek több oka is van - kicsit felém fordítsa a fejét, de nem néz a szemeim közé hanem inkább a dzsekijének az ujját nézegeti és ahhoz kezd el beszélni. - Félmeztelen voltam és ha nem állított volna be Niall akkor szerintem nem hazudtam volna. De mivel beállított ráadásul nem is úgy nézett ki mint aki nagyon el akar menni muszáj volt valamit kitalálnom. Így sem hitte el, hogy nem csináltunk semmit az éjjel. Ha én vittelek volna haza akkor még jobban kombinált volna, hogy mi is van kettőnk között. Azt pedig nem engedhettem. - magyarázza ez első 'okot' amiért hazudott. Jó ebben igaza van. Niall tényleg eléggé furán nézett ránk és még félre értette volna a helyzetet ha még Liam is hozott volna haza. - Aztán ugye még kissé másnapos is voltam. De ezt nem mertem elmondani mert féltem, hogy ki cikiznél. Őszintén megmondva soha nem volt még káros szer a szervezetemben és paráztam volán mögé ülni. - mondja tovább. Ismét neki adok igazat. Drog volt a koktélunkba és nem hiába nem emlékezünk az éjjel történtekre. Ráadásul akkor reggel én is furán éreztem magam. Ahogy Ő mondta másnaposok voltunk. Szerintem az annál sokkal rosszabb volt. Az én agyam tompa volt és még most is nehezemre esik vissza emlékezni még a reggel történt dolgokra is. - És utoljára, szó szerint fostam Louistól - nem állom meg, hogy ne röhögjem el magam. Persze Liam felhúzza az orrát az illetlenségem miatt. De egyszerűen képtelen vagyok magamban tartani. - Ez nem vicces! Ha meglátta volna, hogy én viszlek haza akkor Payne kondának mára már annyi lenne. - oké, kész végem van. Milyen szavakat használ már? Payne konda? Ez most komoly? Elnevezte a saját farkát? És én vele szexeltem? Nevet ad a saját farkának! És mellesleg fél a banda társától és egyben barátjától akivel három éve szinte minden nap találkoznak.
És még engem mondanak furának. Akkor Liam milyen? Földönkívüli? Közel van hozzá szerintem.
- Oké megérdemled, hogy vissza szívjam azt mikor kis pöcsnek tituláltalak. Egy hős vagy Liam amiért megmentettél engem is és magad is - tapsolok egyet vigyorogva, látszik rajta, hogy büszke saját magára mert kihúzza magát és úgy ahogy ül, meghajol mintha megköszönné azt, hogy hősnek neveztem. - Így mostantól nagy pöcs lettél - ajkait lebiggyeszti és kiskutya szemekkel pislog rám. Jesszusom, hogy tud így nézni? - Most mi van? Becézgeted a farkadat! Rémlik? Payne konda? - elneveti magát. De nem kényszerből hanem önszántából. Aminek örülök.
- Igazából a becézgetésről jobb ha csendben maradsz - mondja én pedig értetlenül pislogok rá.
- Ezt meg, hogy érted? - kérdezem. Tényleg nem tudom, hogy hova akar kilyukadni. Én nem neveztem el az egyik testrészemet sem, mint Ő.
- Nem is tudom, hogy ki hívott Limucinak. - arcán egy hatalmas mosoly terül szét én pedig érzem, hogy elpirulok. Gyorsan elkapom róla a tekintetemet és a lépcsőt kezdem el kémlelni.
Komolyan meghallotta? Igaza van, tényleg én hívtam így, de nem gondoltam, hogy figyelembe is veszi. Akkor inkább azzal kellett volna foglalkozni ahogyan ráncigálom a gallérját.
- Azt nem kellett volna hallanod. - motyogom az orrom alatt és elkapom a fejem ugyanis kezdek tényleg zavarba jönni attól ahogy néz.
Van valami érdekes a szemeiben. Fogalmam sincs, hogy mi de azt tudom, hogyha mélyen a barna íriszeibe nézek kikapcsol az agyam és képtelen vagyok másra összpontosítani csakis rá. Tudom hülyén hangzik meg minden, de akkor is így van. Tényleg szép szemei vannak. Habár szerintem Louisnak is szépek. Csak nála az a gondom, hogy pont olyan kéken virító szemei vannak mint a húgainak. Szóval akár hányszor a lányokra nézek akkor olyan mintha Louiséba néznék. És azokban így akkor nem lehet elveszni mint Liamében.
- De hallottam és tetszett - hallom meg a hangját amitől újra vissza térek a valóságba.
Tetszett neki az ahogy hívtam? Te jó ég. Pedig csak puszta véletlen volt. Csak kicsúszott a számon.
- Tetszett? - kérdezek vissza.
- Aha - bólint jókedvűen és elkezd a lábán dobolni miközben még mindig az utat nézi. Annyira más  mint akkor reggel volt. Sokkal felszabadultabb és vidámabb. Irigylem Őt amiért ennyire laza stílusa van. Nem érdekli, hogy Paul azt parancsolta, hogy létre kell hoznia egy kamu kapcsolatot. A legtöbb srác bele sem mennem, vagy pedig hisztiznének. De Ő elviseli és bele törődik, hogy én velem kell egy rövidke ideig mutatkoznia és mindenhol velem fogják feltüntetni ráadásul úgy, hogy még csak barátok sem vagyunk. Vagy most már azok vagyunk? Nem tudom. Azt sem tudom, hogy mostantól hogyan is fog kellenem hozzá viszonyulni nyilvánosság előtt. - Eddig még soha nem szólítottak így. Sőt nem is nagyon becézgettek, kivéve a srácok. Amikor a bandába kerültem legelőször rám ragasztották a Daddy Direction nevet mivel ugye én nem ihatok ezért mindig én apáskodtam a fiúk felett. - meséli egyszerűen. Figyelmesen hallgatom.
Azért rossz lehet neki. A haverjai berúgnak Ő meg támogathatja őket meg azt nézheti ahogyan hánynak. Undorító. Pedig szerintem az miatt nem kéne Őt lenézni, hogy beteg. Sőt inkább támogatni kéne.
- Jobb mintha Macki-nek szólítanának. - vonok vállat. Liam rögtön rám pillant és a szája sarkában ott bujkál az a bizonyos mosoly. Tudom, hogy a nevemen mosolyog csak nem meri elnevetni magát. A helyében én már rég pofán röhögtem volna saját magamat.
- Macki? Mint a McDonald's? - nem bírja tovább és prüszkölve elneveti magát. Úgy teszek mint akit halálra sértett és vállba ütöm. Abba hagyja a nevetést és elkezdi simogatni a fájó végpontját ahol megütöttem. Látjátok én mondtam, hogy csak akkor ütöm meg, ha felmérgesít. És most megint felmérgesített. Igazából azt mekinek írják, de mindegy. De igaza van. - Még mindig jobb mint a Leeyum vagy a Payno. - én is elnevetem magam. Payno? Hú és még én mertem panaszkodni.
- Mostanra már nem lehet egy szavam sem mivel Daisy és Phoebe végre ki tudják ejteni a nevem rendesen. - mondom és közben a becenevemre utalok.
Az ikrek szólítottak Mackinek mikor még kicsik voltak és nem tudtak rendesen beszélni. Jay ezerszer elmondta nekik, hogy Macknek hívjanak, de valahogy mindig hozzá tették azt a fránya i betűt. Így lettem Macki mint a gyorskajálda. De szerencsémre nem csak engem neveztek át. Louist azóta is Lulu-nak csúfolják, pedig már normálisan tudnak beszélni. Tudják nagyon jól, hogy ezzel az őrületbe lehet kergetni bátyjukat. Ezért mikor az nem csinál meg valamit amit akarnak, elkezdik a Lulu-val idegesíteni Ő pedig bele megy végül. Még Lottie és Fizzy is szokta így hívni.
- Jó neked - sóhajt fejt. - Téged csak a húgaid szólítanak így, de engem lassan már az egész világ. - mondja egy kissé szomorkásan. Olyan minta utálná azt, hogy a világon szinte mindenki ismeri. Tényleg nem lehet jó, hogy a média az összes lépésedet figyeli és akár mit csinálsz az újságok címlapján kötsz ki. De Ő ezt az életet választotta. Senki nem kényszerítette, hogy énekes legyen. Tudnia kellett volna ezt mikor jelentkezett az X-Factorba. - Tudtad, hogy a twitteren egy csomó Leeyum nevezetű felhasználó van? És mikor szülinapom van a rajongók a csuklójukra írják azt, hogy Daddy Direction? Elég beteg nem? - oké erre most mégis mit válaszoljak? Azt, hogy a One Directionnak vannak a legőrültebb rajongói? Louis rengeteg mindent mesélt már a directionerekről. Ezek a lányok nem normálisak. Már nem tudnak épeszűen gondolkodni a rajongós miatt.
Azt hiszem imádom az életemet. A szülinapomon senki nem írja rá a nevemet egyik testrészére sem és a Twitteren is csak én vagyok az egyetlen MackEngelwood. Szóval egyedi vagyok és utánozhatatlan.
- Még mindig jobb mintha igazi tetkójuk lenne. - mosolyodok el és a kézfejemre bökök. Igaz nem látszik mivel a kabátom eltakarja, de Liam veszi a lapot mivel új jó kedve lesz. - Ezek szerint én vagyok a legnagyobb rajongód. - teszem még hozzá, csak azért, hogy ne legyen rossz kedve. Pedig utálom ezt a rohadt tetkót. Nem merek rövid ujjú pólókat felvenni, mert félek, hogy valaki meglássa. Legszívesebben letépném a bőrömet csak azért, hogy végre tudjam eltüntetni.
- Meglátta már valaki? - kérdezi végül, én meg csak hevesen a fejemet csóválom. - Én már hozzá szoktam, hogy ott virít a neved a kezemen. Ha valaki meg kérdi, hogy mit akar jelenteni, elkezdek össze-vissza hablatyolni.
- De Te neked nem ez az egyetlen, és az apád sem akar védelmezni mindentől - húzom el a számat. Neki tiszta más élete van mint nekem. Eleve Ő már nem is lakik a családjánál, hisz külön lakása van. Persze, hogy nem érdekli mások véleménye. És be kell, hogy ismernem, tényleg jól néz ki a kezén a nevem. Ha más lenne az én helyzetem még nekem is tetszene. De nem tetszhet mivel elég fura családban élek. Hisz Jay már akkor is majdnem szívinfarktust kapott mikor Louis beállított az első tetkójával. Pedig apró volt és még csak nem is feltűnő helyre csináltatta. Az anyjánál mégis akkor verte ki legjobban a biztosítékot, mikor egy interjúban kijelentette azt, hogy csak az anyja idegesítése miatt varrat magára dolgokat. Szegény Jayt majdnem újra kellett éleszteni. Valahogy azért túl élte. - Amúgy az ikrek még mindig nem a húgaim, úgy ahogy Lottie, Fizzy és Louis sem. Megjegyezhetnéd végre, hogy csak mostohatestvérek vagyunk. - nem tudom miért de tényleg kezd az agyamra menni, hogy mindig nem az édestestvéreim. Én nem vagyok Tomlinson és Ők sem Engelwoodok. Igaz apa elvette Jayt, de a vezetéknevük megmaradtak. Talán azért nem szeretem ennyire, mert Louis-val járok és így elég hülyén hangzik ez az egész.
- Ez most totál úgy hangzott mintha utálnád őket - gondolkodik el Liam én pedig egy kissé kényelmetlenül érzem magam. Így azért elég durván hangzott a szájából ez az egész. Komolyan úgy nézek ki mint aki utálja a mostohatestvéreit? Ha utálnám őket akkor nem járnák Louval sem. Nekem nincs semmi bajom a lányokkal.
Sőt nagyon is kedvem őket, de azért meg van a bizonyos határ. - Ami elég fura lenne, hisz ki nem örülne neki ha egy világsztár lenne a bátyja...vagyis a Te esetedben mostohabátyja. - legalább végre felfogta, hogy csak a mostohatestvérem. Ez is már haladás.
Amúgy pedig én nem örülök neki, hogy Louis világsztár. Ha nem lenne az akkor nyugodtan mindenki megtudhatná, hogy járunk. Nem szólna senki bele az életében és akkor lehetne velem amikor csak akar. Nem lenne Eleanor aki titkon belé zúgott. Csak normális élete lenne ahol azt csinálhatna amit csak akar.
- Én nem utálom őket csak...csak...- szuper már dadogok is. Miért érdekli Őt az én magán életem? Nem a barátom és még csak nem is kedvelem. Akkor meg miért kellene neki az életemről beszélnem? - Nem fogok neked az életemről beszélni. Még csak barátok sem vagyunk, szóval nem tartozok neked magyarázattal. Attól még, hogy el kell játszanom azt, hogy a barátnőd vagyok, ez semmin nem változtat. - lehet durván fogalmaztam, de igazam van.
A mosoly lehervad az arcáról és elkomorul. Nem érdekel. Nem fogok neki az életemről beszélni. Semmi közünk egymáshoz azon kívül, hogy a kamu barátnője vagyok. Én ezért pénzt kapok, és nem önként vállaltam el.
- Ahogy gondolod. - mondja végül csendesen. - Indulhatunk? - áll fel mellőlem a lépcsőről majd leporolja a nadrágját és lesétál a lépcsőfokokról. Most komolyan megsértettem, vagy mi a szösz?
- Szuper ötlet. - vágom rá majd követem egészen az autójáig.
Valahogy nem tudok meglepődni azon, hogy neki is pont olyan Ronge Rovere van mint Niallnek. Haverok és banda társak. Persze, hogy utánozzák egymást. Legalább a színük más.
Beül a volán mögé én pedig betelepszek az anyós ülésbe és elindulunk hozzánk. Egész úton még csak hozzám se szól, sőt még csak felém se pillanat. Mikor bekanyarodik az utcánkba akkor jövök rá arra, hogy lehet túl messzire mentem. Nem érdemli meg, hogy úgy beszéljek vele. Hisz Ő tök rendes velem. Meg amúgy sem az Ő ötlete volt, hogy legyek a kamu barátnője.
- Figyelj Liam, én nem akartalak megbántani - kapcsolom ki a biztonsági övemet mikor Ő megáll a házunk előtt. Egész testemmel felé fordulok, de Liam még mindig a kormányt szorítja és kibámul az ablakon. - Csak nem szeretem mikor az életemről kérdezősködnek. Nehezen tudok megnyílni mások előtt.
- Megértem. - és végre felém fordul. Hatalmas kő esik le a szívemről mikor megpillantom a szája sarkában a mosolyt. - Meg tudod adni a mobil számod? Nyugi nem zaklatni akarlak, csak tudod most, hogy Te vagy a 'barátnőm' és ezáltal sok időd kell együtt töltenünk, hogy minél hihetőbbek legyünk, kéne hogy fel tudjalak hívni. - magyarázza hadarva. Elmosolyodok és kiveszem a kezéből a telefonját majd gyorsan belé pötyögöm a számomat és ugyan ezt Ő is megcsinálja az én telefonommal.
Épp azon vagyok, hogy kiszálljak mikor elkapja a kezem és vissza húz az ülésre.
- Mi van? - kérdezem.
- Hol marad a búcsú csók? - az állam a földet súrolja mikor meghallom a kérdését. Minek kell búcsú csók? Egyáltalán miért csókoljam meg? - Hahó, a barátnőm vagy!
- És akkor mi van? Arról nem volt szó, hogy csókolgatnom is kell. - mondom felháborodva. Ez nekem nagyon nem tetszik. Hülye ötlet.
- Nem lehetsz ennyire sötét Mack - csóválja meg a fejét egyszerűen. Ezért a beszólásáért még kapni fog az biztos. - Újságírók követik az összes lépésem. Szerintem nem lesz az egyik kicsit fura, hogy haza hoztalak és csak úgy szabadra engedsz? - húzza fel a szemöldökét.
Mérgesen felmorgok és legszívesebben felordítanék. De nem teszem ugyanis igaza van. Épp ezért vagyok a kamu barátnője. Ostoba egy meló az már biztos.
Mélyen kifújom a levegőt, hogy tudjak rendesen lenyugodni.
- Szia Liam. - varázsolok az arcomra egy mosolyt, Ő pedig felém tolja az arcát. Arra várhat, hogy én megcsókolom. Helyette kezemet a hajába túrom majd össze borzolom azt. Ez is érintkezés nem? Én így mutatom ki a szeretetemet iránta.
Mielőtt bármint szólhatna kiszállok az autóból és körülnézek az úton. Milyen fura még sincs itt egy paparazzi sem.
Kinyitom a kaput mikor Lottie és Fizzy fut felém.
- Én tudtam, hogy össze jöttetek. - mondja vigyorogva Lottie. Oké mióta vannak ezek itt?
- Olyan aranyosak voltatok az autóban miközben beszélgetettek. - veszi át a szót Fizzy.
Á szóval minket néztek. Ami nem jó mert akkor azt is látták, hogy hogyan búcsúztam el Liamtól.
Kezeim ökölbe szorultak és úgy fordultam meg majd indultam vissza Liam autójához.
- Elfelejtettél valamit? - kérdezi, de én egy határozott mozdulattal megpuszilom az arcát. Ez már mégis csak puszi volt. - Ez meg mi volt?
- Én is szeretlek Limuci. - kacsintok rá és becsukom az ajtót. A két lány még mindig a kapuban áll és szinte már elolvadnak. Miattuk kellett ezt csinálnom. - Louis otthon van? - kérdezem.
A válasz pedig két fejrázás. Szóval nem jött haza...

2013. szeptember 20., péntek

8.-De miért pont én?

Péntek ami egyet jelent az új résszel, viszont szerintem hamarabb fog jönni a kövi mivel ez megint rövidke lett :/ Gondolom mindenkihez eljutott a hír miszerint a srácok megint nem jönnek se MO-ra sem a környező országokba és most mindenki extra szomorú. Nos én már elmondtam a véleményemet Twitteren és elég sok unfollowot kaptam szóval itt most nincs szándékomban véleményt nyilvánítani erről a dologról. Akit érdekel hogy mi volt a kifakadásom az keressen meg twitteren. De ha neked van valami mondani valód erről szívesen elolvasom :P

- Tessék? - igen ez a kérdés egyszerre hat szájból szólt.
Legtöbb esetben elnevetném magam az arckifejezéseken. De a legérdekesebb mégis Liamé és Louisé.
Liam úgy néz Paulra mint egy nem normális, de az arca mégis falfehér és szerintem ha most valaki kérdezne tőle valamit, nem tudna egy értelmes mondatot kinyögni annyira zavarban van. Vagyis szerintem nem is zavarban, inkább sokkolva. Amit meg is értek, hisz Paul pont most jelentette ki, hogy én vagy a kamu barátnője.
Louis egész idáig békésen ült azonban most mégis mellettem áll a kezei pedig ökölbe vannak szorulva, miközben úgy fújtat mint aki lefutotta a maratont. Az Ő kifakadását is megértem, ugyanis pont most hallotta meg azt, hogy Liam kamu barátnője leszek akivel, pár napja megcsaltam.
Elég érdekes egy pillanat mondhatom.
És, hogy én mit érzek most? Fogalmam sincs. Egy valamiben azonban biztos vagyok.
Senki kamu barátnője nem leszek!
Én nem vagyok Eleanor Calder akivel úgy bánhatnak mint egy bábuval. Nekem érzéseim vannak és pasim akit szeretek, még akkor is ha senki nem tud róla. Szóval nekem nem kell kamu pasi. Ráadásul nem Liam akivel elég közeli viszonyba kerültem már. Ez most hülyén hangzott. Nekem nincs semmi bajom Liammel, csak egyszerűen kényelmetlenül érzem magam a jelenlétében. Még bele gondolni is szörnyű, hogy miket kéne csinálnunk ha kamu pár lennénk.
Egyébként is miért akarja Paul azt, hogy hazudjunk a világnak? Louisnál megértem ugyanis róla mindenki azt hitte, hogy meleg és Harryvel jár. Így aztán nem csak Louis jó hírneve forgott kockán hanem Harryé is, sőt az egész bandáé. Elég rossz fényt vetett volna rájuk, hogyha az emberek azt hitték volna, hogy Lou és Harry járnak. A rajongóikat elveszítették volna mivel senki sem rajongana egy meleg bandáért.
Pont ezért Paulnak valamit ki kellett találnia. Itt jött közbe Eleanor mint Louis barátnője. Kézfogások, közös képek Twitteren és még sorolhatnám. A pletykák abba maradtak és bele törődtek, hogy kedvencüknek barátnője van.
Na de Liamnél mi az ürügy, hogy kamu barátnő kell neki? Róla senki nem pletykálja azt, hogy meleg, mivel neki már az X-Factor alatt is volt barátnője. Akkor Paul miért találta ki ezt a hülyeséget?
- Komolyan Paul, neked tényleg inkább a szórakoztató iparban kellett volna elhelyezkedned - Liam erőltetten felnevet, de Paul még mindig komor . Félelmetesen komoran. Olyan mint egy gyilkos. - De ez a kamu barátnő dolog nem volt olyan vicces, mivel pár másodpercig el hittem. Szóval ezen még dolgozz. - miért van olyan érzésem, hogy Paul nem viccelt? Liam próbálja lenyugtatni magát, csak az a gond, hogy pont mellettem áll és látom, hogy a kezei remegnek idegességében. Legalább neki sem tetszik ez az ötlet.
- Még mindig nem vagyok vicces kedvemben - válaszolja fagyosan Paul, a fiú pedig nyel egy nagyot. A kanapéról nevetés hallatszik erre mindenki hátra fordítsa a fejét, Harry pedig abba hagyja a nevetést. - Majd szólok Liam ha viccet mondok, oké? - Liam elkezd hevesen bólogatni, hogy megértette.
Komolyan még a saját bandája is ennyire fél Paultól? Milyen menedzser már az ilyen? Áh, van ennél most komolyabb dolog is. Nem viccel ami azt jelenti, hogy komolyan gondolja azt, hogy Liam kamu barátnője legyek.
- Szóval nem vicceltél. - bólint Liam síri hangon. Komolyan most Ő akarja elbőgni magát? Nekem kéne itt hisztit csapnom mivel ez az egész mind az Ő hibája.
Igen Liam az oka ennek az egésznek. Ha akkor nem jött volna oda a klubba a pulthoz beszélgetni velem akkor magam rúgtam volna be, nem pedig vele. Vagyis helyesbítek, akkor a pincér nem adott volna ingyen koktélt amibe tudatmódosító szer volt. Nem ittuk volna meg és nem veszítettük volna el a fejünket. Nem smároltunk volna. Nem csináltattunk volna közös tetkót. Nem vitt volna fel a lakásába. Nem feküdtünk volna le. Nem készültek volna képek és cikkek.
- Nem. - csóválja a fejét Paul és akkor olyan történik amit hogyha nem a saját két szememmel látok nem hiszek el.
Liam felugrik az asztalra majd szó szerint megöleli Paul nyakát aki próbálja eltolni magától a srácot, de nem sok sikerrel.
- Esküszöm megjavulok, csak könyörgöm ne pont Ő legyen a kamu barátnőm - bök felém mire én meghökkenek. Ebbe meg mi ütött? Életemben nem hallottam még így egy fiút rimánykodni. Olyan volt mint egy óvodás aki nem akar oviban maradni. Nem, Liam attól sokkal rosszabb volt. Egy hisztis, húsz éve srác aki bár melyik percben elbőgheti magát. - Mack elvert egy párnával és kis pöcsnek hívott - Paul végül feláll így Liam majdnem lefordul az asztalról ahogy a menedzser után kapaszkodott. Még szerencse, hogy idejében el tudta kapni a széket. - Én félek tőle!
Most ez komoly?
- Azért kaptál mert megérdemelted - vágok vissza mikor Liam ismét feláll. - És amúgy is Te kezdted az egészet. - kulcsolom össze a kezeimet a melleim alatt végül pedig felhúzom az orrom.
- Miért pont én? - húzza össze a szemöldökét Liam.
- Nem tudom, hogy ki nem emlékezett a nevemre aztán kezdte el gúnyolni a melltartómat végül pedig hisztis tyúknak szólított. - sorolom a reggeli incidenst ami nála történt. Liam elgondolkozik végül pedig elhúzza a száját és az ajkain megjelenik egy bujkáló mosoly.
Végre emlékezik. Szerencséje van, hogy nem tagadja le mert esküszöm, hogy hozzá vágnám a telefonomat.
- Te nem tudtad a nevét? - áll fel Harry majd Liam mellé lép és szó szerint az arcába röhög. Liamen látszott, hogy tiszta hülyén érzi magát, de azért bólint egyet válaszadás képen.
- Örülök, hogy ilyen jó összhangban vagytok. A rajongók imádni fognak benneteket. - Paul újra vissza ült a székében, de azért először még megbizonyosodott róla, hogy Liam le-e nyugodott és nem akar még egyszer a nyakába ugrani.
Még, hogy jó összhangban. Hisz alig pár perce vesztünk össze! És amúgy is a rajongók miért imádnának pont engem? Hisz Eleanort is utáljak, akkor én miért lennék más?
- Már elnézését, de nem emlékezek arra, hogy bele egyeztem volna ebbe a 'kamu barátnősdibe' - köszörülöm meg a torkom és Paul rám mereszti szemeit. Bánom már, hogy megszólaltam. Ilyen csúnyán még apa sem nézett rám soha az életbe. De nekem ez a dolog akkor sem tetszik. Nem fogok egy olyan dologra rábólintani amit nem is akarok.
- Egyetértek Vele. - vágja rá Liam is, de aztán elkezd újra az ujjaival játszani mivel Paul most rá néz azokkal a gyilkolni vágyó szemeivel.
Oké Liam mindig ilyen fosos seggű srác volt? Vagy pedig komolyan tőlem fél ennyire? Ne már ilyen félelmetes vagyok? Ő kezdegetett csak azért  vertem el párnával. Amúgy nem szoktam verekedni.
- Nekem sem tetszik ez az ötlet - szólal meg Louis is. Ezen a kijelentésén valahogy nem lepődök meg. Úgy ahogy a modorán sem. Bezzeg nekem tűrnöm kellett mikor kijelentette, hogy Eleanor lesz a barátnője. Legalább most már át tudja érezni a helyzetemet. Jesszus miket gondolok? Hisz én nem is akarok Liam kamu barátnője lenni. - Először is miért kell Liamnek kamu barátnő? Másodszor miért pont Mack? Harmadszor pedig ez oltári hülyeség. - minden egyes új mondatával felemel egy ujját, de Paul nem nagy ügyet csinál belőle. Szerintem meg sem hallotta...vagy mégis.
- Az egész világ két napja másról sem beszél, csak a klubban történt dolgokról - kezdi és előrébb ül a székén. Azt hiszem most több kérdésre kapunk egyszerre választ. - És szerintetek mi a fő téma? - teszi fel a nyilvánvaló kérdést.
- Liam és Mack kapcsolata. - mondja egyszerűen Zayn.
Rögtön sejtettem. Ez van mikor beteszed egy klubba a lábad egy világhírű bandával. Aztán jól érzed magad, másnap pedig mindenki azt hiszi, hogy az egyik taggal kavarsz.
- Pontosan - bólint Paul komoran.
Szóval ezért van tele az egész média az én képemmel. Na várjunk csak most mindenki azt hiszi, hogy én és Liam komolyan járunk? Te jó ég, én azt hittem, hogy az emberek bele törődtek abba, hogy csak pletyka az egész. Én nem gondoltam volna, hogy komolyan el hiszik amiket a magazinok és az internet leír. Általában ezek kamu dolgok. Akkor azok a cikkek és képek miért ne lehetnének kamuk? Vagyis én tudom, hogy nem azok, de az embereknek nem kéne ilyen hiszékenyeknek lenniük.
Nem, hogy örülnének neki, hogy a kedvenc bandájuk egyik tagja szingli. Mondjuk én a helyükben biztos, hogy jobban örülnék ugyanis az lebegne a szemem előtt, hogy talán van még esélyem. Eszembe sem jutna össze hozni egy másik lánnyal.
- Javítsatok ki ha tévedek, de az emberek most komolyan azt hiszik, hogy én és Liam...járunk? - kérdezem közben pedig magamra és Liamre mutatok. De választ nem kapok, csak bamba nézéseket.
- Nem hiszik, hanem biztosra tudják - javít ki Paul. Még jobb. Olyan dolgok hisznek el aminek semmi valóság alapja nincs. Könyörgöm azok csak képek. Akár még össze is lehetnek photoshoppolva, vagy arra nem gondolnak? Manapság fejlett a technika, simán lehet olyan csókolózós képeket szerkeszteni akár egy pillanat alatt. - Hatalmas botrány törne ki ha most kiderülne az, hogy az-az éjjel csak egy futó kaland volt. Liamet mindenki egy nőcsábásznak titulálna a rajongók pedig elpártolnának Tőle. Nem lenne többé Daddy Direction, hanem helyette egy érzéketlen tuskóknak neveznék aki csak játszik a lányokkal. Több ezer unfollow, durva tweetek, és még sorolhatnám.
Feszült csend következett. Szinte hallani lehetett az utca zajokat az irodákba. Elgondolkoztam. Ez az egész most épp olyan szar ügy mint a Larry Stylinson. Őket mindenki melegnek titulálta volna ha Paul nem lép közbe, Liam pedig egy nőcsábász lenne aki széttöri a lányok szívét. Akár mennyire is nem akarom beismerni, de igaza van. Tényleg így nézve úgy néz ki mintha Liam tényleg csak a szexre hajtana. És ha ez valaki fülébe jutna akkor Liamnek annyi lenne. A szülők nem engednék el kislányaikat a koncertre mert attól félnének, hogy esetleg, megrontsa őket. Ami persze hülyeség mivel Liam nem olyan.
Oké akkor éjjel tényleg történtek dolgok, de egyikünk sem volt magánál. Be voltunk drogozva és nem tudtunk magunkról. Persze, hogy felelőtlenek voltunk és nem gondoltunk a jövőre.
Igen ezt én tudom, de más nem.
- De miért pont én? - teszem fel a legértelmesebb kérdést.
Komolyan érdekel a válasz. Annyi más lány szívesebben lenne a kamu barátnője. Akkor miért pont én kellek nekik? Még csak directioner sem vagyok. Sőt még csak szép sem vagyok, ráadásul rettentően kétbalkezes is vagyok. Komolyan képes vagyok elesni a saját lábamban. Még csak szépen sem tudok öltözködni. Utálom a szoknyát a sminket és a magassarkú cipőt, járni sem tudok bennük. Viszont élek-halok a bakancsokért és a bőr szerkókért. Lyukas farmert és torna csukát hordok minden áldott nap.
És most képzeljetek el így Liam mellett. Ő mindig menően néz ki. Hülyén néznénk ki egymás mellett.
Meg persze Louisról sem feledkezhetek meg. Ő a pasim!
- Mert Te vagy azokon a képeken és mostanra már mindenki tudja a neved. Az emberek nem hülyék. - ad választ a kérdésemre Paul én pedig elhúzom a számat.
Miért pont én vagyok azokon a képeken? Mert nekem kellett elmennem oda. Ha Louis akkor nem ígéri meg, hogy felvállalja a kapcsolatunkat, akkor még csak a klub közelébe sem mentem volna.
Szóval ennek az egész kialakult helyzetnek Louis az oka. Akkor nem is Liamhez kell hozzá vágnom a telefonomat hanem Louishoz.
- Sajnálom, de nekem ez nem fog menni. - csóválom meg a fejem és lehajtom azt. Komolyan én képtelen vagyok hazudni.
- Remek akkor mehetünk? - Louisnak egyszeriben csuda jó kedve lesz. Megragadja a kezem és ki akar húzni az irodából, de Paul is feláll a székéből.
- Fiúk megtennétek, hogy négyszemközt hagytok Mackanzievel? - fordul az öt fiú felé akik bólintanak. Louis igaz eleinte hezitál, de végül Ő is bólint.
Mi? Engem kettesben akarnak hagyni Paullal? Ne, már! Segélykérő pillantást vetek a fiúkra, de Louis csak bólint biztatás képen, Harry pedig rám kacsint. Mintha ettől megnyugodnék.
Az ajtó becsukódik Paul pedig leül a kanapéra és int a fejével, hogy én is kövessem a példáját. Teljesítem a kérését és leülök pontosan vele szembe.
- Ugye Te iskolába jársz és az apád nem nagyon díjazza azt az ötleted, hogy fotós légy? - ezt meg honnan tudja? Hirtelen köpni-nyelni nem tudok ezért lesütöm a szemeimet. Erről nem szabadna tudnia. Jó igaza van. Apa tényleg nem örül neki, hogy ezt a pályát választottam, de nem nagyon érdekel. Azonban mikor megtudta azóta eléggé távolságtartó lett velem szembe. Ugyanis Ő minden áron azt akarta, hogy én is ügyvéd legyek mint Ő. Nem teljesítettem a kérést ezért nagyon csúnyán össze vesztünk. Azt mondta, hogyha tényleg beiratkozok akkor nem fogja kiállni a tandíjat és semmire nem fog pénzt adni. Szavát be is tarja a mai napig. Még szerencse, hogy anya megértőbb így minden hónapban küld valamennyicske pénzt a sulira ami elég kevés. Éppen, hogy csak elég. De befogom a számat mivel a kicsi is valami.
- Miért érdekli ez magát? - húzom fel a szemöldökömet.
- Mert én tudok neked ebben segíteni - mondja és fura mosoly terül szét az arcán. Nem sejtek semmi jót. - Ha leszel Liam kamu barátnője akkor nem lesz több anyagi gondod. Mindenre kapsz pénzt amit csak megkívánsz. Az iskolát pedig nehézségek nélkül el végezheted.
- És ezt miért nem mondta a srácok előtt? - kérdezem gyanakodva. Itt valami bűzlik. Pénz akar azért, hogy hazudjak. Komolyan ilyen fontos ez az egész?
- Nos Liam nem díjazná ezt. Tudod Ő eléggé naiv az ilyen dolgok terén. Inkább menne a süllyesztőbe minthogy pénzt adjon valakinek hazudozásért.
- Szóval most akkor nem csak a világnak kéne hazudnom hanem Liamnek is. - bólintok.
Elképesztő, hogy mikre képes ez az ember. Képes hazudni csak azért, hogy a csúcson tudjon maradni.  De Liam nem ezt érdemli. Nem bírnám elviselni ha miattam kéne feladnia a karrierjét.
- Gondolj bele. Még saját galériád is lehetne - pillant rám. - Csak annyi lenne a dolgod, hogy nem szólsz senkinek a mi kis üzletünkről. Legfőbb nem Liamnek. Higgye csak azt, hogy szívesen segítesz magad önként.
Elgondolkozok. Be kell csapnom Liamet. De akkor is nekem szükségem van pénzre a sulihoz. Viszont hazudnom kell. Nehéz ügy. Utálom hazudni, de ez akkor is csábító. Amúgy is Liamnek tényleg nem kéne megtudnia, hogy pénzt kapok azért, hogy eljátszom azt, hogy a kamu barátnője vagyok.
- Rendben van. Leszek Liam kamu barátnője. - bólintok rá, Paul pedig boldogan feláll össze csapja a kezeit majd az ajtóhoz lép és pár pillanat múlva a srácokkal jön vissza. A Liam félve rám pillant mire én elkapom a fejem.
- Nos akkor erről az egészről csak Ti tudtok. Senki más. Senki nem tudhatja meg, hogy csak kamu az egész. A senkibe a családtagokat, barátokat, rokonokat szóval mindenkit bele értek. - sorolja Paul, de én nem figyelek rá. Louis valahogy jobban érdekel. A kanapén ül és csak bámul maga elé. Megsértődött rám. Tudtam, hogy ez lesz. De most mit csináltam volna? Amúgy is ez semmin nem változtat a kapcsolatunkon.- És az első megjelenésetek a Brit Awardson lesz pár nap múlva. - teszi még hozzá és mielőtt bármit szólnék azt hallom, hogy Louis feláll majd becsapja maga után az ajtót. -Röviden és tömörön: Mutatkozzatok együtt minél többet. Ennyi! - Paul is feláll majd köszönés nélkül elhagyja az irodát. Zayn is kimegy.
- Szeretsz még verekedni? - kérdezi Liam félénken én pedig elnevetem magam. Most komolyan ennyire fél tőlem? De akkor minek ment bele ebbe az egészbe, hisz hallotta, hogy minél többet kell velem mutatkozni. És ha tényleg így tart tőlem mint ahogy mutatja akkor nagyon bajban lesz. Amúgy én nem is vagyok ilyen pszichopata őrült mint amilyennek Ő hisz engem.
- Attól függ, hogy milyen kedvem van. - vonok vállat vigyorogva és Ő is elmosolyodik. - De most meg kell keresnem Louist. - mondom és elindulok, de Ő is követi a példámat.
A folyosón Lout keresem, hogy vigyen haza, de a fiúnak hűlt helye. Az épület előtt kezdek aggódni ugyanis van egy olyan érzésem, hogy itt hagyott.
- Mond azt, hogy nem hagyott itt - sóhajtok fel majd leülök a lépcsőre Liam pedig fölém áll. Pedig tudom, hogy Louis felmérgedt és azért hagyott itt. Megint berágott rám. Istenem mintha én tehetnék róla, hogy el kell játszanom azt, hogy Liam kamu barátnője vagyok. Azt hiszi, hogyha bevágja a durcást akkor mindent megold? Nem ebből megint csak veszekedés lesz. Kezd az agyamra menni ez az új viselkedése. Egyébként is mit kell neki ennyire túlreagálni a dolgokat? Tudtommal nem vagyok igazából Liam barátnője és nem is leszek az. Én csak segítek mivel nem akarom azt, hogy Liamet mindenki egy szoknyapecérnek hívja aki csak játszik a lányok érzéseivel.
Nem is értem, hogy miért engedtem magam megvesztegetni. Mintha annyira kellene a pénz. Oké kit hülyítek, kell az a pénz amit Paul ígért, és ha csak úgy tudok hozzá jutni akkor hazudok a világnak.
Vajon Liam tényleg berágna ha megtudná, hogy csak úgy mentem bele ebbe az egész 'játékba', hogy Paul pénz ígért? Biztos megutálna és meg is érdemelném. Hisz Ő azt hiszi, hogy szívesen csinálom, pedig nem. Sőt most megint Louis-val ez miatt lesz botrány.
- Öhm...ha akarod haza viszlek. - túr a hajába Liam mire én felhúzom a szemöldökömet. Neki van jogsija?

2013. szeptember 17., kedd

7.- Nem lesz semmi baj?

Igen, tudom ,hogy nem Péntek van, de mivel az utolsó rész eléggé rövidre sikerült ezért gondoltam, hogy felteszem a kövit egy picivel előbb. Meg aztán elég sok részt megírtam már előre és valahogy nincs kedvem fél évig ezt a törit írni. Szóval lehet, hogy mostantól össze vissza fognak érkezni a részek :) 

Nincs is annál jobb mint reggel arra ébredni ahogyan Louis gyengéden magához húz és a fejem pedig a mellkasán pihen. Sokkal jobb érzés Louis félmeztelen testével találkozni az ágyban mint egy idegenével.
És igen itt konkrétan most Liamre célozok ugyanis tegnap reggel ilyenkor Ő feküdt mellettem félmeztelenül és ölelt magához. Tudom nem szabadna ilyenen gondolkoznom, de Liamnek sokkal izmosabb karjai vannak mint Lou-nak.
Basszus nekem erre nem szabadna emlékeznem! Kár, hogy a reggelre emlékszek viszont az éjjelre meg nem. Oké le kell állnom az ilyen gondolatokkal. Louist szeretem és végre újra minden jó kettőnk között. De Liamnek akkor is élvezetesebb az ölelése. Louisnak el kéne kezdenie edzenie.
Most én komolyan Louist és Liamet hasonlítgatom? Ezek szerint igen. Mondjuk ez egy picit kínos ugyanis Liammel csak lefeküdtem és tudom nagyon jól, hogy soha többet semmit nem lesz közöttünk. Sőt lehet, hogy még csak látni sem fogom többet az életben. Hisz eddig sem láttam valami sűrűn. Vagy ha láttam is akkor is csak a színpadon messziről és nem nagyon foglalkoztam vele.
Igazából talán azért gondolkozok most ilyenen mivel most történt olyan először meg, hogy Louison kívül mást csókoltam meg. Tizennégy éves koromtól mikor Tomlinson család belépett az életembe az eszem csak Lou körül forgott. Más srácra még csak rá sem bírtam nézni ugyanis számomra Ő volt a tökéletes pasi. Focizott, vicces volt és mindig mosolyt tudott csalni az arcomra. Persze, hogy fülig szerelmes voltam bele és mással nem foglalkoztam.
Így vissza gondolva azonban már bánom. Korombeli lányok egy csomó pasival smároltak vagy szexeltek, míg nekem ez mind Louis-val történt meg. Jó volt meg minden, de így, hogy most Liammel történtek dolgok valahogy olyan furán érzem magam.
Arra amennyire emlékszek a klubban történt dolgokról azt kell, hogy mondjam Liam társaságát pont annyira élveztem mint Louisét. Sőt reggel mikor az ágyában keltem fel, tiszta olyan érzés kerített hatalmába mintha hozzá tartoznék.
Lehet, hogy ezt mind csak azért éreztem mert haragudtam Louisra. De most minden tisztázódott és újra csak Ő az egyetlen pasi az életemben. Még akkor is ha erről a kapcsolatról csak ketten tudunk.
Mosolyra húzódott a szám ahogy Lou alvó arcát néztem. Annyira békés és ártatlan így. Mondjuk az Ő arca mindig boldog és barátságos. Talán ezért szereti Őt mindenki.
Épp azon voltam, hogy ismét hozzá bújjak és úgy aludjak vissza mikor megszólalt a mobilja. Szemei rögtön kipattantak majd kómásan elkezdte a telefonját keresni. Mint az végül kiderül csak egy üzenetet kapott.
- Paul nagyon találkozni akar veled. - pillant rám mosolyogva mire én elhúzom a számat.
Teljesen kiment a fejemből, hogy ma Paullal kell találkozunk. Igen nekem is. Fogalmam sincs, hogy mit akarhat tőlem. Hisz nekem nem kell menedzser ugyanis én egy tök átlagos londoni lány vagyok.
Őszintén megmondva most, hogy megint az eszembe juttatta egy kicsit félek. Nem bírom azt a pasit. Annyira goromba és mindent úgy kell csinálni ahogyan Ő azt parancsolja. Ha Ő nem lenne akkor Eleanor sem lenne.
- Mit akarhat tőlem? - motyogom az orrom alatt miközben Louis egyik hajtincsével játszok. Kék szemeit rám emeli majd gyengéden végig simít az arcomon, végül pedig egy puszit nyom az orromra.
Felkuncogok a cselekedete miatt. Ez Louis aki mindig minden gondomat el tud velem felejtetni. Elég ha csak megpuszil és a gondolataim máris körülötte forognak. Tudja nagyon jól, hogy ki nem állhatom Pault és épp ezért próbálja elfeledtetni velem a találkozót. Szerintem ha tehetné oda sem vinne, csak ugye az a gond, hogy neki Paul az úgymond 'főnöke'.
- Nem tudom, de az biztos, hogy jobb ha sietünk. - válaszolja majd nagy nehezen felül és rajtam át mászva kimászik az ágyból. Tudom, hogy pont direkt csinálta így. Komolyan javasolni fogom neki az edzőtermet mert nem érzem a lábaimat.
A padlóról felveszi az alsó nadrágját majd feláll és úgy nyújtózkodik egyet. Kicsit sem zavarja, hogy én az ájulás szélén állok miközben fedetlen testét bámulom. Azért meglátszik rajta, hogy focizik. Igen, határozottan olyan focista izmos lábai vannak. Nem csoda, hogy Eleanornak megtetszett.
Apropó Eleanor. Mi van akkor ha Paul erről akar beszélni? Lehet megsejtette, hogy van valami közöttünk Lou-val és most azt akarja nekem mondani, hogy hagyjam békén. De ez lehetetlen, hisz csak mi ketten tudunk róla senki más. De akkor meg mit akarhat? És miért van olyan érzésem, hogy köze van Eleanorhoz?
- Mond csak Louis, tegnap este pontosan miről is beszélgettél Eleanorral? - kérdezem, miközben az említett a padlóról szedi össze a ruháimat és indul vissza az ágya felé, hogy tudja a kezembe adni. Hisz mégsem mehetek ki a szobájából meztelenül. Vicces is lenne ha valaki meglátna így. Kitörne a harmadik világháború. Lehet durván hangzik, de ha egyszer kitudódik a kapcsolatunk akkor a család az utolsók között tudja meg. Apa szó szerint lenyakazná Louis, Jay pedig engem. - Elmondtad neki? - egészítem ki magam.
Lou tegnap találkozott Eleanorral mikor is meglátta azokat a képeket ahol Liammel vagyok. Rettentően kiakadt és elviharzott. Lehet, hogy mérgében mindent bevallott a lánynak rólunk.
- Nem is találkoztam tegnap El-el. - vigyorogja majd a kezembe nyomja a pizsimet. Pupilláim kitágulnak és tiszta hülyén érzem magam.
- De hisz azt mondtad, hogy...
- Csak azért mondtam, hogy húzzam az agyad. - vág közbe a mondandóm alatt, majd mikor észre veszi, hogy ismét közbe akarok szólni egy gyors csókot lehel az ajkaimra. Hagyom, hogy csinálja. Pár pillanat múlva elhúzódik tőlem, kacsint egyet és szó nélkül bemegy a fürdőszobájába. Milyen gonosz már. Tudta nagyon jól, hogy ettől ki fogok akadni. Bevált neki, de nagyon.
Perceknek tűnő másodpercekig csak ülök az ágyába és magam elé bámulok majd megrázom magam és gyorsan magamra kapom a pizsamámat és úgy hagyom el a szobáját. Szerencsére a folyosón senkivel nem futok össze, de a konyhából már az ikrek hangja szűrődnek ki amit annyit tesz, hogy lassan Fizzy és Lottie is felkel. Általában az egész házat Daisy és Phoebe kelti mivel ők már a hajnali órákban felkelnek és TV-t néznek aztán mikor azt megunják átmennek a konyhába és ott hangoskodnak tovább.
A szobámba érve a fürdő felé veszem az irányt és gyorsan rendbe szedem magam. Mikor teljesen kész leszek, kezembe veszem a mobilomat és úgy indulok le a földszintre.
A konyhába érve már mindenki ott van rajtam kívül. Elmotyogok egy halk ' jó reggelt' majd leülök az egyetlen szabad székre ami Louis és Fizzy között van. A lány nyugodtan eszi tovább a müzliét, de Lou nem állja meg, hogy ne mosolyogjon rám az orra alatt. Így aztán nekem is apró mosolyra húzódik a szám. Hogy ne keltsek feltűnést magam elé húzom a müzlis dobozt majd megakad a szemem Lottien aki még az asztalnál is a laptopját bújja. Elképesztő, hogy mekkora net függő vált belőle.
- Mond csak Mack, esetleg nincs valami mondandód a számunkra? - hallom meg Jay hangját majd felpillantok a tálamból és rá nézek. Apával egymás mellett ülnek és mind ketten elég érdekesen néznek rám. Úgy mintha csináltam volna valamit. De mégis mit csináltam? A klubos éjszakát és a tetkót leszámítva. Amúgy büszke vagyok magamra mivel tegnap éjjel Louis-val voltam és még csak fel sem tűnt neki a tetkót. Nem tudom, hogy hogyan, pedig elég észre vehető. Vagy lehet, hogy észre vette, csak nem tudta kivenni, hogy mit jelent az írás?
- Ezt meg, hogy érted? - kérdezek vissza közben pedig bele iszok a narancslevembe. Komolyan érdekel, hogy mit akarnak tőlem.
- Az új fiúdról akit Liamnek hívnak és akivel akkor éjjel voltál mikor, Louis szerint a villában voltál - veszi át a szót apa az én arcom pedig lángba borul. Francba. Azt hittem, hogy nem olvasnak újságot vagy néznek tévét. Tévedtem mivel akkor látták azokat a borzalmas képeket. Na ezt most, hogy magyarázom meg? - Mikor akartad elmondani kislányom?
- Mégis mit mondjak el? - tárom szét a kezeimet és apámtól kapok egy csúnya nézést. Ja, hogy azt akarja, hogy jobban magyarázzam el. - Nincs pasim. Az-az éjszaka csak egy félreértés.
- Én is alá tudom támasztani - száll be a beszélgetésbe Louis is és a két szülő most rá meresztették a szemeiket. Legalább segít nekem. Pedig nem kéne ugyanis én voltam az aki ezt az egészet csinálta. De mégis segít és még csak nem is rossz indulatból. Ezért pedig hálás vagyok neki. - Az internetnek nem szabad hinni úgy ahogy a pletykáknak sem - magyarázza tovább komoran. Jay szinte eszi fia szavát, apa pedig csak hivatalosan bólogat. Ebben a családban ha egyszer Louis megszólal és elkezd magyarázni akkor Jay és apa rögtön leállnak a kételkedésekkel, ugyanis azt tartják, hogy Lou a legidősebb és ezáltal tele van felelősséggel. Ez mindig is így volt és így is lesz. Louis amolyan pótszülő vagy mi a szösz. Ha nincsenek apáék otthon akkor Ő a főnök és mindent úgy kell csinálni ahogyan az parancsolja. Mégis az összes húga imádja Őt. Egyszer fantasztikus apa fog belőle válni mivel imádja a gyerekeket. - Lottie-nak pedig duplán nem ,ugyanis a kicsike manapság még a WC-re is magával viszi a laptopját. - bök húga felé aki mikor meghallja a saját nevét riadtan felpillant a laptopjából és értetlenül pislog körbe. Igaza van Louisnak még ebbe is.
- Ez nem igaz! - kel saját védelmére Lottie közben pedig hevesen csóválja szőke buksiját. Jay ha ölni tudna a nézésével akkor Lottie már rég halott lenne. - Louis én kinyírlak - sziszegi a fogai között, de bátyja csak széles vigyort küld húga felé. Jay úgyis Lou-nak fog hinni és ezt Lottie nagyon jól tudja.
- Kérem a laptopodat! - áll fel Jay az asztaltól majd lányához sétál aki durcásan csukja le a készülék tetejét majd adja át az anyjának. - És mostantól csak akkor kapod vissza mikor én úgy gondolom. - teszi még hozzá parancsolóan. Az ikrek felkuncognak, Fizzy pedig lepacsizik Lou-val. Milyen szerető testvérek. Élvezik szenvedni látni a testvérüket.
Lottie küld egy utolsó pillantást bátyja felé majd amilyen gyorsan csak tud feláll az asztaltól és szinte már futva megy fel a lépcsőn és már csak azt halljuk ahogyan becsapja magára a szobája ajtaját.
- Elvonási tünetek. - von vállat vigyorogva Fizzy és Lottiera céloz, majd tovább lakmározik jóízűen. Megcsóválom a fejem és azon gondolkozok, hogy vajon most kit sajnáljak jobban. Szerintem Lottiet kéne, de viszont Lou-val kell egyet értenem. Azért az már tényleg durva, hogy még a klotyóra is magával viszi a laptopját.
- Hé, Lulu elviszel ma focizni? - Phoebe szinte már teljes testével felmászik az asztalra, csak azért, hogy tudjon minél közelebb mászni a bátyja felé. Nem is zavarja, hogy szinte az összes ételt kiborítja. Kényelmesen ráhelyezkedik a a kezeire majd úgy pislog Lou felé.
- Mondtam már, hogy ne hívj így - förmed rá az említett én pedig bele röhögök a müzlis tálamba amiért egy lesújtó pillantást kapok . Nem tudom mit kell ezen annyit izélni, szerintem tök aranyos név a Lulu. Egyébként az ikrek kezdték el így hívni mivel nem tudták kimondani azt, hogy Louis és így lett Lulu. Cuki. - És ma nem érek rá. - teszi hozzá majd mikor ez a mondat elhagyja a száját feláll az asztaltól és rám néz. Tudom azt akarja, hogy én is kövessem a példáját.
Lenyelem az utolsó müzli darabkámat majd egy sóhajtás kíséretében én is felállok a székről és mellé lépek.
- Hová mentek Ti ketten? - kérdezi kíváncsian Daisy mire én jellegzetesen össze nézek Lou-val. Azt mégsem mondhatjuk meg, hogy Paul látni akar engem. Istenem Daisy muszáj neked ennyire kíváncsinak lenned örökösen?
- Én Anához, Louis pedig azt mondta, hogy elvisz. - magyarázom egyszerűen, Louis pedig bólint egy hatalmasat. Jay és apa nagy sokára, de bólintok és, hogy megússzunk még egy hazugságot karon ragadom Lout és amilyen gyorsan csak tudom kihúzom a házból.
A kapun túl egy hatalmas sóhaj hagyja el a számat és úgy megyek az autóhoz ahol addigra Louis már a volán mögött ül. Beülök az anyósülésbe Ő pedig beindítja a motort és pár perc múlva magunk után hagyjuk az utcát. Igazából fogalmam sincs, hogy hova megyünk mivel nem szoktam Őt ilyen helyekre elkísérni.
Egy kicsit ideges vagyok és ezért  még valahogy beszélgetni sincs kedvem. Szóval az autóban csak a rádió hangja töri meg a csendet.
A szívem egy ütemet kihagy mikor Louis megáll egy eléggé üres parkolóban majd kikapcsolja a biztonsági övét, de akkor megakad a szeme rajtam. Félek Paultól, de komolyan ráadásul most még jobban parázok Tőle ugyanis fogalmam sincs, hogy mit akarhat pont Tőlem.
- Nem lesz semmi baj. - hajol közel hozzám Lou és megcsókol. Most még valahogy ezt sem tudom rendesen élvezni. Elhúzódik Tőlem, de előtte még végig simít a kezem és egy puszit nyom az arcomra. Elmosolyodok és bólintok egyet, végül pedig kiszállok az autóból.
Megvárom még lezárja az autót majd int a fejével, hogy kövessem. Utunk egy eléggé magas épülethez vezet és mikor magunk után hagyjuk a bejárati ajtót rögtön tudom, hogy a stúdióban vagyunk ahol a One Direction dalait veszik fel. Elég könnyen rá lehet jönni ugyanis a falakon képek díszelegnek azoknak a énekesek neveikkel és aláírásaikkal akik valaha dolgoztak itt.
Mondjuk én még soha nem jártam ilyen helyen ezért az összes kép előtt megálltam és csodálattal néztem a kedvenceim aláírásait és köszönet nyilvánításaikat. Magamban jót mosolyogtam mikor megláttam a srácok Up All Night lemezének a borítóját. Annyira fiatalok voltak azon még. Liamet már totál el is felejtettem göndör hajjal.
Azonban Louisnak nem volt újdonság. Idegesen toporgott mellettem és a pólómat húzogatta, hogy kövessem már.
Mikor a csarnokot nagy sokára magunk után hagytuk, szó szerint benyomott egy éppen üres liftbe majd megnyomta a hetes gombot.
A félelem újra úrrá lett rajtam mikor a lift megállt, Louis pedig karon ragadott és el kezdett húzni a folyosón.
Egy fekete ajtó előtt állt meg amin nem szerepelt semmi név. Hanyagul bekopogott majd válasz nélkül benyitott és bement én pedig a sarkában voltam és a válla fölött pillantottam ki.
Paul az ablak előtt ült egy hatalmas íróasztal előtt miközben épp valamilyen papírokat nézegetett.
- Mi volt ilyen sürgős Paul? - Louis nem tétovázott sokáig, rögtön a lényegre tért. Az említett felnézett a papírjaiból majd mutató ujjával a kanapé felé bökött ahol hihetetlen módon Liam foglalt helyet. Éreztem, hogy arcom rák vörös lesz mikor a fiú felém fordult. Halványan rám mosolygott ám én lesütöttem a szemeimet. Remek, képtelen vagyok Liam szemébe nézni. - Miért akartál Mackel találkozni? - kérdezte értetlenül Louis mikor elkapta a tekintetét Liamről. Különös mód az arc izmai megfeszültek miközben barátjára pillantott.
- Louis megtennéd, hogy átmész a stúdióba és csatlakozol  Harryhez, Niallhez és Zaynhez? - szólalt meg Paul és úgy tűnt, hogy a srác kérdését meg sem hallotta. Vagy pedig meghallotta csak nem akar rá válaszolni. Velem akar maradni kettesbe? Esküszöm ha Lou itt mer hagyni és kiugrok az ablakon. - Szeretnék Mackenzievel és Liammel beszélgetni négyszemközt. - Louis arca elkomorul, de nem mozdul. Össze kulcsolja a kezeit a melle alatt és gyanakodva méregeti Pault.
Oké mi folyik itt? Mégis miért pont velem és Liammel akar beszélgetni?
- Tudtommal egy bandában énekelünk és nincsenek titkaink egymás előtt. - mondja mogorván Louis, Paul pedig ez hallatán unottan megforgatja a szemeit és a telefonja után nyúl. Az egész telefon beszélgetés csak abból áll , hogy 'jöhetnek' majd a következő pillanatban ismét nyílik az ajtó és belép az irodába a három jó madár. Intenek egyet vigyorogva és leülnek Liam mellé a kanapéra majd kérdő pillantást vetnek Paulra.
- Louis megtennéd, hogy leülsz míg Liammel és Mackanzievel beszélek? - kérdezi illedelmesen Paul, Louis pedig végre enged a kérésének. Most komolyan szinte az összes eddigi mondatában szerepelt a 'megtennéd'. Úgy látszik szereti használni ezt a szót.
Így aztán pár másodperccel később, Louis ül le Liam helyére míg az utóbbi én mellettem áll Paul asztala előtt. Tiszta zavarban vagyok Liam miatt. Érzem, hogy néz, de én még csak felé sem bírok fordulni. Még túl élénken él a fantáziámban a tegnap reggel ahogyan félmeztelenül aludt mellettem.
- Liam így kell köszönteni a barátnődet? - na jó ezt most én hallottam félre vagy Paul miközben azt mondta, hogy barátnő rám mutogatott és ezalatt Liamre nézett? Hangosan elnevettem magam, de sajnos senki nem követte a példámat. Nem volt más választásom így muszáj volt ránéznem a mellettem álló srácra. Liam szemei tiszta picire össze voltak húzva pont úgy ahogy a szemöldökei is. Az Ő arca is épp olyan kérdő volt mint az enyém.
- Mindig is bírtam a humorodat Paul. - nevette el végül magát Liam is és jobb kezével intett egyet. Azonban Paul arca komor volt ami egyet jelentett azzal, hogy nem viccel.
- Nem vagyok vicces kedvemben - von vállat Paul és kényelmesen hátra dől a székében miközben kezébe vesz egy tollat és azzal kezd el játszani, de szólásra nyissa a száját. Miért érzem úgy, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni? - A szerelmes párok általában csókkal szokják köszönteni egymást.
- De mi nem járunk! - szállok be a beszélgetésbe és önmagamra majd Liamre mutatok a srác pedig hevesen bólogat.
- Most már igen. - ejti ki nyugodtan a szavakat Paul. Az én szemeim kitágulnak a mellettem álló Liam szája pedig tátva marad. - Liam köszöntsd az új kamu barátnődet!
- Tessék? - igen ez a kérdés egyszerre hat szájból szólt.


2013. szeptember 13., péntek

6.- Mindenki látta és olvasta.

It's Friday, It's Friday! Ami egyet jelent az úúúúúúj résszel :D És ami egyet jelent azzal is, hogy today van egy szülinaposunk akinek blonde haja van, kék szeme, fehér fogai and he is Irish boy! Na ki tudja h kiről beszélek???---Yeppp Ő Niall James Horan aki ma pontosan péntek 13.-án töltötte be a 20. életévét. Boldog Szülinapot Crazy Mofooo!!!
Óhh és még valami nevet változtattam. Szóval mostantól nem Dórucika vagyok hanem Do_Payne :D milyen ironikus nem? Gondoltam jobb ha már kezdem megszokni a my future husbendom nevét xD 
és bocsi a sok angol szóért, de a mániámmá vált h így írok és legalább Ti is tanulhattok tőlem valamit :P

- Ilyen nincs. - csóválom a fejemet hevesen miközben farkasszemet nézek önmagammal ahogy éppen Liammel csókolózok tegnap éjjel a klubban. De még ha csak csókolózunk.
Egy csomó kép készült kettőnkről amire én nem emlékszek.
Az egyik képen táncolunk, miközben Liam kezei a seggemen vannak. A másikon a nyakamat csókolgassa míg én a hajába túrok. A harmadikon kézen fogja fagyjuk el a klubot és szállunk be a jól ismert fekete limóba Harry társaságába. És az utolsó kép az ma reggel készült mikor a lakása előtt megölelt.
Ezt mind komolyan én csináltam? Ráadásul le is fényképezték és most ezekkel a képekkel van tele az internet? És Louis ezt most mind végig nézi?
Legalább most már tudom, hogy mi is történt pontosan tegnap éjjel. Kétség sem fér, megcsaltam Louist ráadásul Liammel és még csak le sem tudom tagadni. Mégis, hogy tagadjam le ezeket a képeket? Talán mondjam azt, hogy nem én vagyok a képeken? Igen, biztos el hiszi, hogy Londonban él egy ugyan olyan lány aki a kiköpött másom.
Akkor most már az is biztos, hogy lefeküdtünk. Eddig még nem voltam benne teljesen biztos, de ez után a képek után most már biztos.
Csodás! Fantasztikus! Imádom az életem.
Hányhatnékom támad ahogy a képekre pislogok végül pedig már azt veszem észre, hogy a cikket olvasom:

Liam Payne, nem is annyira titokzatos barátnője!
Tegnap éjjel napvilágot láttak az első olyan képek ahol a One Direction egyik szívtiprója közeli viszonyba került egy feltűnően csinos lánnyal. Először csak a klub bár pultjánál iszogattak majd önfeledt nevetésbe kezdtek, végül pedig a tánc parkettet hódították meg szenvedélyes tánccal és még éjfél előtt elcsattant közöttük az első csók is. 
Liam arca sugárzott a boldogságtól miközben újdonsült barátnőjével villogott. Lesi fotósok az összes boldog pillanatukat megörökítették az addig ismeretlen lányról. Hajnali órákban azonban a párocska beszállt egy fekete limuzinba és senki nem tudta hova mennek egészen ma reggelig.
A képek futótűzként terjedtek a közösségi oldalakon és mostanra már azt is tudjuk, hogy ki volt az a titokzatos lány. Hála a directionereknek, megtudtuk, hogy Liam Payne aktuális barátnője nem más mint a banda társának Louis Tomlinsonnak a mostohahúga Mackanzie Engelwood.
Vajon Louis tud róla, hogy kishúga az éjjelt Liammel töltötte és reggel eléggé nehezen ment nekik a búcsúzkodás? Annyra nehezen, hogy a fiú még az egyik kedvenc ingét is oda adta a lánynak.
Az biztos, hogy aranyosak együtt és még sok ilyen boldog pillanatot kívánunk nekik!

Istenem és még igaz is amit leírtak. Ezek után persze, hogy elhiszem amit leírnak hisz itt vannak a képek, pont úgy ahogyan a cikkben van megírva.
 És amúgy is arra még emlékszek mikor a pultnál ültünk és beszélgettünk, sőt még nevettünk is ugyanis akkor mondta meg, hogy még mindig ott van a combján a jel ahol anno leöntöttem forró teával. Aztán adta a pincér azt a koktélt amitől totál kiütöttük magunkat. Ez szerint utána táncolni kezdtünk és valahogy megcsókoltuk egymást és ahogy elnéztem rettentően élveztem. 
Hisz csak rá kell nézni a képekre. Vigyorgok mint a tök mikor Liam a seggemet fogdossa. Sőt szinte elélvezek mikor a nyakamat csókolja. Komolyan ennyire élveztem?
- Ez mégis mi a franc? - hallom meg Louis hangját és egyszerűen képtelen vagyok még csak rá pillantani is. A hangja tele van gyűlölettel és undorral. Mégis, mit mondjak erre? Nem vak és olvasni is tud, ráadásul még letagadni se tudom. A képek nyilvánvalóan tükrözik azt, hogy megcsaltam Őt Liammel.
Pont most derül ki amikor megbeszéltünk mindent. Kibékültünk és megígértem neki azt, hogy soha nem lennék képes megcsalni Őt az egyik barátjával sem. 
És mit csináltam? Az éjjel egy klubban szinte elélveztem az egyik legjobb barátjának a karjai között. Még csak bele gondolni sem bírok, hogy mit csináltunk az éjjel Liammel az ágyban. A tetkó még oké, de a szét dobált ruhák és a Deja Vu érzés reggel mindenre választ ad. Nem csak a klubban élveztem Liam társaságát hanem még az ágyban is. 
Egy ribanc vagyok. Meg sem érdemlem azt, hogy Louis szeressen. 
- Én azt hittem, hogy Niallel jöttél össze - von vállat Lottie és egyszerűen lehajtsa a laptopja tetejét majd a hóna alá veszi és ördögien rám vigyorog. Értetlen pillantást vetek rá, de pechemre a villogó tekintetű Louis kéken virító szempárával találom szembe magam. Próbálom figyelembe sem venni, mostohahúgom szavait, de mégsem tudom csak úgy elengedni a fülem mellett. Mégis miért jöttem volna én össze Niallel?  - Reggel Ő hozott haza szóval azt gondoltam, hogy vele voltál az éjjel. De ezek szerint tévedtem mivel Liammel voltál. - mintha élvezné, hogy szívathat. Azonban tudom, hogy Ő nem olyan. Sőt egyikőjük sem olyan. Elfogadtak mint nővérüket és jól kijövünk egymással. Jó persze néha veszekszünk, de melyik testvér nem? - Egyébként cuki vagyok együtt. - teszi még hozzá vigyorogva. Én azonban nem tartom ilyen viccesnek. 
És amúgy is milyen szöveg az már, hogy cukik vagyunk együtt Liammel? Én nem akarok cukinak tűnni vele mikor van pasim. Akinek jelenleg most remegnek a kezei a dühtől és szerintem bár melyik percben felrobbanhat.
- Igen cuki, úgy ahogy az is cuki mikor egyesek a pofádba hazudnak ugyanis megesküsznek rá, hogy soha nem kezdenének ki a legjobb barátoddal. - Louis hangja nyers és olyan mintha az összes szóval pofon vágna. Szemeim megtelnek könnyekkel, de nem engedem őket ki folyni. Nem érdemes.
Lehet, hogy én is hibás vagyok, de Ő is az. Hisz Ő ígérte meg azt, hogy felvállal a világ előtt aztán pedig mégsem tartotta be a szavát. 
- Meg az is cuki mikor egyesek azt mondják, hogy bele fáradtak a hazudozásba és megígéri, hogy felvállalja a világ előtt az igazat, de aztán még sem tartja be a szavát. - vágok vissza flegmán. 
Ha Ő így akkor nekem úgy. Épp annyi jogom van kiborulni mint neki. 
Már egy éve játssza Eleanorral a kamu barátnősdit és ezalatt az egy év alatt egy csomószor csókolta már meg és én tűrtem. Soha nem akadtam ki pedig szarul esett.
Teljesen megfeledkezek Lottieról aki még mindig a laptopját szorongatja és fejét kapkodja hol rám, hol pedig Louisra. Neki ezt nem kéne végig hallgatnia mert véletlenül még megsejt valamit. - Lottie húzz ki innen! - mutatok az ajtó felé idegesen, a szőke hajú lány pedig össze rezzen a hangomtól majd amilyen gyorsan csak tud sarkon fordul és elindul. Keze épp már a kilincsen van mikor én még utána szólok. - És ne merj hallgatózni. - kiáltok utána mire Ő megforgassa a szemeit és becsukja maga után az ajtót. 
- Nem érdekelnek a kifogásaid - fordul felém Louis unottan. Rettentően bénán tud hazudni ugyanis az arcmimikája mindent elárul. Mint most is. Mondja, hogy nem érdekli de az arca fájdalmat sugároz. Bántja Őt ez az egész, de próbál úgy csinálni mint akit hidegen hagy. - Most már mindent tudok. Liammel voltál és azért nem vetted fel a telefont. Én hülye pedig még falaztam neked. Sőt majdnem tönkre tettem a karrieremet miattad.
- Ezt meg, hogy érted? - húzom össze a szemeimet és feszengve várom a válaszát. Mégis miért tette tönkre majdnem a karrierjét? A falazásáért pedig hálás vagyok neki mivel ha Jay és apa megtudták volna, hogy nem vagyok vele akkor soha többet nem mozdulhattam volna ki a szobámból. Habár szerintem mostanra már Ők is látták a képeket és olvasták a cikket ugyanis Lottie gondolom most az egész házban azt mutogassa. 
Louis gúnyosan felhorkant mikor meghallja a kérdésem és undorodva elhúzza a száját.
- Lehet, hogy az ígéretemet nem tartottam be ugyanis Eleanorral mentem be a klubba és nem veled, de az est folyamán elbeszélgettem vele és mondtam, hogy ki akarok szállni ebből az egészből. Igen Mack, majdnem elmondtam neki, hogy veled járok, csak pont akkor vettem észre, hogy eltűntél. Ezért mikor leléptem mondtam neki, hogy majd ma megbeszéljük. - magyarázta én pedig legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. El akarta mondani az igazat én pedig tönkre tettem. Gratulálok Mackanzie, megint tönkre tetted a saját életedet. 
- Nem járok Liammel. - nyögöm ki végül, Louis pedig hangosan felröhögök ami azt jelenti, hogy nem hiszi el. Én sem hinném el a helyébe. - Azt sem tudom, hogy mit csináltam az éjjel ugyanis valaki tudatmódosító szert tett a koktélunkba. - unottan nézi az ujjait miközben én a lelkemet is kikönyörgöm csak azért, hogy higgyen nekem. Tudom, hogy nem fog. Elég ostobán hangzik ez így. De tényleg ez a valóság. Mit is vártam? Azt, hogy a nyakamba ugrik és azt mondja, hogy minden el van felejtve? Hisz most látott egy csomó képet ahol a barátnője épp a legjobb barátjával smárol. - Esküszöm, hogy nem érdekel Liam.
- Szívesen hallgatnám még a mesédet, csak az a baj, hogy megígértem Eleanornak, hogy elmegyek vele sétálni - von vállat nyugodtan. Jól hallottam, hogy Eleanor Caldert választja helyettem? - Tudod Ő lehet, hogy az egész világnak kamuzik, viszont soha nem lenne képes nekem hazudni. - teszi még hozzá majd lassan kisétál a szobámból.
Még arra sincs időm, hogy elbőgjem magam ugyanis azt veszem észre, hogy a folyosón rohanok, hogy tudjam utol érni. Hisz meg sem beszéltük rendesen a dolgokat. Vagyis én nem fogtam fel semmit. Leragadtam annál a pontnál, hogy Eleanorral megy sétálni ugyanis teljes mértékben megbízik a lányban. Mégis mióta ápolnak ilyen szoros barátságot? És én eddig ezt miért nem vettem észre? 
- LOUIS! - ordítok utána de már csak azt hallom ahogy becsukódik utána a bejárati ajtó. 
Fájdalmasan szisszenek fel és megsemmisülten döntöm a falnak a hátam. Elment és még csak meg sem hallgatott. Nyelek egy nagyot miközben hatalmasokat nyelek mikor Daisy sétál felém a konyhából.
- Hol van Louis? Megígérte, hogy elvisz minket focizni - néz körül és az említett személyt keresi végül pedig megakad a szeme rajtam. Tanácstalanul vállat vonok a kislány arcán pedig csalódottság terül szét. Most mondja azt neki, hogy elment Eleanorral ugyanis egy vadideg lányban jobban megbízik mint a barátnőjében?- Jól vagy? - kérdezi kíváncsian. Bólintok egy aprót és lesütöm a szemeimet. 
Épp azon vagyok, hogy vissza menjek a szobámba és kiugorjak az ablakon mikor ismét nyitódik az ajtó. Heves szívvel kapom fel a fejem ugyanis abban reménykedek, hogy Louis jött vissza, de sajnos nem. Helyette megint Niall kék szemeivel találom szembe magam. Mérhetetlenül csalódott vagyok.
- Sziasztok - int egyet vigyorogva Niall és becsukja maga után az ajtót. Fancsalian elmosolyodok. - Fizzy mondta, hogy bejöhetek - mondja egyszerűen majd a farmer zsebébe nyúl és elő halássza a telefonomat és felém nyújtsa azt. - Reggel az autómba felejtetted. - elveszem tőle, de mielőtt meg tudnám köszönni szó helyett a könnyeim kezdenek el folyni. 
Nem tehetek róla, szeretem Louist és ennek nem így kellene véget érnie. 
Niall arca elkomorul majd felém lép egyet és lágyan a vállamra teszi az egyik kezét. - Hé, Mack mi történt? - kérdezi kedvesen mire én a vállára borulok és ott sírok tovább. Nem kérdez semmit hanem hagyja, hogy sírjak. 
Pár hosszú perc után, pedig mikor már valahogy megnyugodtam, szipogva elhúzódok tőle és hálás pillantást vetek Niallre majd intek a fejemmel, hogy kövessen. Egyenesen a szobámba vezetem majd becsukom magunk után az ajtót és letelepszünk az ágyamra.
- Szóval mi történt, hogy ennyire kiborultál? - kérdezi mikor felém fordul. Elhúzom a számat. - Köze van a képekhez amikkel tele van a net? - húzza fel a szemöldökét kérdően.
- Te is láttad? - kérdezem csendesen.
- Azt mindenki látta és olvasta is. Hisz még a déli hírekben is bemondták, hogy Liam becsajozott - meséli egyszerűen mire az én szemeim kikerekednek. Remek. Szóval akinek nincs internetje még annak is esélyt adnak nehogy lemaradjanak a hírekről. - Gondolom Louis meg kiakadt.
- Annyira, hogy most Eleanorral sétálgat a városban - bólintok szomorúan, de aztán megint elönt a düh mikor eszembe jut a lány. - Felfogod , jobban megbízok benne mint bennem! - mondom egy kissé erélyesebben mire Niall hátra hőköl.
- Ne már, hogy nem vetted észre azt, hogy Eleanor totál bele zúgott Louisba - válaszolja én pedig közel vagyok ahhoz, hogy leforduljak az ágyamról. 
Könyörgöm mondja valaki azt, hogy félre hallottam. Niall téved. Az nem lehet, hogy Eleanor tényleg bele szeretett az én pasimba. Mert ha ez igaz, akkor akár Louis is érezhet iránta valamit. Ami persze lehetetlen mivel itt vagyok neki én.  - Mit gondolsz, hogy került oda tegnap is klubhoz? Direkt úgy van megcsinálva, hogy minél több időt tölthessen Lou-val. - von vállat egyszerűen.
Szóval Eleanor rástartolt a pasimra és mindent megtesz azért, hogy magába bolondítsa. És akár mennyire is fáj, de elég jó úton halad. Hisz elérte azt is, hogy összevesszek Louisval. És ez még csak a kezdet. Ki tudja, hogy miket tervez még. Louis pedig előbb utóbb meg fogja adni magát. Hisz Eleanor gyönyörű lány és még csak titkolni sem kéne a világ előtt. Még csak gondolkozni sem kell, hogy melyikünket választaná. 
- Csodás - hajtom le a fejem és valahogy beszélgetni sincs kedvem. - Köszi, hogy vissza hoztad a telefonom - mosolygok rá Niallre aki veszi az adást ugyanis feláll majd hanyagul megölel, össze kócolja a hajam.
- Majd találkozunk. - kacsint rám és magamra hagy.
Fáradtan dőlök bele az ágyamba és már csak akkor nyitom ki újra a szemeimet mikor teljes sötétség van a szobámba. Elaludtam. 
Nagy nehezen kiszállok az ágyamból, hogy tudjak átvetkőzni a pizsimbe mikor a szomszéd szobából meghallom, hogy megnyikordul az ágy. Vagyis ez annyit tesz, hogy Louis haza ért és épp lefekvéshez készülődik. Ilyenkor imádom, hogy pont mellettem van a szobája.
Gyorsan magamra kapom a pizsimet majd síri csöndben kinyitom az ajtómat és halk léptekkel Louis szobáját veszem célpontba. A ház ki van halva ugyanis mindenki mélyen alszik.
Próbálom hangtalanul kinyitni az ajtót, de mikor belépek a szobájában észre veszem Louist ahogy az ágyán ül és épp a telefonjával játszik. De mikor észre veszi, hogy ott állok a szobájába rám néz, de nem szól semmit.
- Szia. - köszönök miközben egyik lábamról a másikra állok. - Azt hittem már alszol.
- Amint látod nem - válaszolja és újra a telefonjára összpontosít. - Mit akarsz? - kérdezi, de nem néz rám.
Rettentően fáj ez a hangnem amit használ, de részben meg kéne értenem. Hisz pont ma tudta meg, hogy a barátnője megcsalna. A legtöbb srác rögtön szakított volna a barátnőjével. De Ő mégsem tette. Helyette inkább magamra hagyott és egy másik lány társaságát választotta.
Vajon mit csinálhattak? Talán már össze is jöttek igazából? Elég sokáig sétálgattak kettesben, szóval Eleanornak rengeteg ideje volt felfedni az érzéseit.
Mi van akkor ha Niall téved? Mégis honnan tudja Ő biztosra, hogy Eleanor tényleg szereti Louist? Hisz nem laknak már egy villában, igaz minden héten van egy este - vagy több- mikor mind az öten elmennek a régi házukba és tartanak egy lazulós estét. Olyankor Louis mindig tök boldog mivel azt csinálhat amit csak akar.
Akkor meg Niall honnan tudja ezt? Nem hiszem, hogy Eleanor pont neki mondta el azt, hogy szerelmes Louisba.
Hatalmasat nyelek és az a bizonyos mécses eltörik. Ennek nem lehet így vége. Nekem szükségem van Louisra.
- Nem akarok veled szakítani. - mondom és érzem ahogy a könnyeim végig folynak az arcomon. Letörölhetném de nem teszem. Lehet, hogy azt hiszi csak megjátszom magam, de ez nem igaz. Tényleg nem akarok vele szakítani mivel szeretem. Megbántottam és hülyeséget csináltam, de szerintem ha józan lettem volna nem csináltam volna ezt. - Hibáztam, de én akkor is szeretlek. - folytatom és akkor csoda történik.
Louis mélyen a szemembe néz majd lassan feláll az ágyáról és felém lépked. Pontosan velem szemben áll meg és kedvesen megfogja a kezem és végig simít rajta.
- Én sem - arcán halvány mosoly jelenik meg és kezemet elengedi majd a derekamra teszi azokat és úgy húz magához. Végül pedig nyakamba fúrja a fejét. Jó érzés újra megölelni és nem veszekedni vele. - Tudod gondolkoztam és rájöttem arra, hogy mind ketten hibásak vagyunk. - dünnyögi a nyakamba.
 Igaza van. Én lehet megcsaltam, de Ő meg hazudott. Nagyon jó páros vagyunk mi így ketten. Egyik percben még képesek lennénk megölni egymást a másikban pedig szerelmet vallunk egymásnak. - Szeretlek. - húzza el a fejét majd lecsap az ajkaimra.
Rögtön vissza csókolok és engedem, hogy magával húzzon egyenesen az ágyáig. Lenyom az ágyra Ő pedig szó szerint rám esik ami miatt mind kettőnkből hangos röhögés tör fel. Kis híján megfulladtam a súlyától, de most ez a legkisebb problémám.
Kifulladva terülünk szét az ágyon én pedig a mellkasára döntöm a fejem és ott szuszog tovább, míg Louis a hátamat simogassa.
Majdnem elalszok mikor megszólal a telefonja Ő pedig egy hatalmas sóhajtással veszi magához és kezdi el nézni a kijelzőt.
- Paul az - nézi a kijelzőt majd tekintete rám vándorol. Van valami fura a nézésében. - Veled akar találkozni. - mondja mire én kérdően felhúzom a szemöldökömet.
Paul mégis miért akar pont velem beszélni? Hisz a fiúk menedzsere nem pedig az enyém. Meg amúgy is én nem vagyok sztár.
Louis vállat von és hanyagul eldobja a telefonját majd vigyorogva magához húz, hogy tudjon megcsókolni. Bele mosolygok a csókba és rögtön elfelejtem Pault, a sok buta pletykát és minden mást ami az elmúlt napokban történt.