2013. augusztus 29., csütörtök

4.- Perverz vagy Payne.

Sziasztok! Igen tudom h csütörtök van és én azt írtam h minden pénteken fogom feltenni a friss részt. És ez jövő héten már így is lesz. Csak azért hoztam ma az új részt mivel szerintem tudjátok h milyen nap van :D De ha nem akkor a fejezet végén választ kaptok erre a kérdésre.
Szóval a friss jövő hét pénteken érkezik! ÉS rettentő hálás vagyok a komikért meg úgy mindenért :) 
Amúgy még mielőtt valaki azt hinné h Eleanor hater vagyok akkor az téved. Nem azt mondom h a szívem csücske de nem is utálom. A töriben muszáj volt valami rossz ribinek beállítanom :/

Fejfájásra ébredni nem a legjobb. Zúg a fejed közben tompán hallasz dolgokat és még arra sincs erőd, hogy kinyisd a szemed mert már csak a puszta fénytől is még jobban fáj mindened. Tipikus másnaposság jelei. Semmi tud ezen segíteni. Talán egy jó erős kávé meg egy hűsítő zuhany. Aha, csak ahhoz ki kéne nyitni a szemet, amire jelen esetben én nem vagyok hajlandó.
Amúgy is mióta van ilyen szikrázóan világos a szobámban? És miért vagyok libabőrös mikor a nyakamig be vagyok takarva? Jay már megint rendezkedett a tudtom nélkül? Azt nem hiszem ugyanis tudja, hogy utálom ha valaki szó nélkül bejön a szobámba. Csak Louisnak engedtem meg és Ő ezt általában ki is használja azonban soha nem nyúlna a cuccaimhoz.
Louis!
A jó büdös francba. Totál elfeledkeztem róla. Egyáltalán mi történt tegnap éjszaka? Arra emlékszek, hogy Anavál a klub előtt találkoztunk velük és Eleanorral volt. Igen Eleanorral is ment be és vele is volt. Én pedig magam iszogattam. És aztán mi volt?
Hú, ennyire már rég ütöttem ki magam ennyire. Pedig én csak úgy emlékszek, hogy két pohárkával ittam.
Halkan felsóhajtok majd lassan kinyitom a szemem. Először homályosan látok majd mikor végre kitisztul a látásom és felmérem a terepet hirtelen ugrok egyet. Óvatosan emelem fel a fejemet, hogy tudjak körbe nézni.Kicsit sem nyugtat meg az amit látok. Ugyanis az egész szoba ismeretlen a számomra.
Hatalmas ablak ahonnan rálátást nyerek a Big Ben-re, világoskék falak hozzá illő bútorokkal a földön pedig szanaszét hevernek a tegnap este viselt ruháim.
Micsoda?
Mintha puskából lőttek volna ki olyan gyorsan ülök fel amit rögtön meg is bánok ugyanis rájövök arra, hogy meztelen vagyok. Megsemmisülten fogom meg a fejemet és próbálok arra rájönni, hogy mégis mi a fene történt az éjszaka és most hol vagyok és kinek az ágyában. A másik irányba fordítom a fejem és kezemet a szám elé teszem mert közel vagyok ahhoz, hogy felsikítsak. Ilyen nincs. Az nem lehet, hogy Liam alszik mellettem szintén ruha nélkül.
Pedig nem csal a látásom. A hasán fekszik, miközben szét van terülve a szája pedig résnyire ki van nyitva. Még a vaknak is feltűnne, hogy Ő is meztelen. Ami egyet jelent.
Megcsaltam Louist!
Pánikroham lesz úrrá rajtam és zihálva kezdem el szedni a levegőt miközben próbálom meggyőzni magam arról, hogy itt csak valami hatalmas tévedésről lehet szó és nem történt közöttünk semmi. Én soha nem lennék képes megcsalni Louist, ráadásul nem az egyik legjobb barátjával. Az nem vall rám, hisz szeretem őt. Meg amúgy is Liamet nem is ismerem. Vagyis, de....de csak nem vagyunk olyan közeli viszonyban.
- ÁÁÁ - sikítok fel de nem attól, hogy meztelenek vagyunk mind ketten és lefeküdtünk, hanem attól, hogy a kézfejemen ott virít Liam neve. És nem úgy néz ki mintha csak filc tollal lenne ráírva. Nem ennek határozott tetkó formája van. Ami persze épp olyan lehetetlen mint az, hogy lefeküdtünk. Én soha nem varratnák magamra semmit. És ráadásul nem Liam nevét. Mégis miért csinálnék ekkora hülyeséget?
Ez az egész már kezd nagyon nem vicces lenni. Nem emlékszek semmire és ez kegyetlen szar érzés. Ki tudja, hogy mi történt az éjjel. Liam pedig csak békésen alszik. Komolyan nem tűnik fel neki, hogy valaki van az ágyában?
- Ne sikíts - morogja a párnájába, de még arra sem hajlandó, hogy felemelje a fejét. - Így is majd szétrobban a fejem. - kezd el panaszkodni mire én annyira magamhoz szorítom a takarómat amennyire csak tudom és úgy ülök fel. Megköszörülöm a torkom majd lágyan megbököm a vállát hátha attól végre magához tér.
- Fel sem tűnik, hogy valakivel osztozol az ágyban? - kérdezem. És hurrá végre felemelte a fejét. Kómásan körbe pislogott majd a szemei megakadtak rajtam és összehúzta a szemöldökét. Remélem neki több emléke van mint nekem. Nagy nehezen felül és kicsit sem zavartassa magát, hogy tök pucér. Kezemet gyorsan a szemeim elé rakom mire Ő felkuncog. - Felébredtél? - sürgetem egy kissé emelt hangon.
- Úgy nézek ki szerinted? - húzza fel a szemöldökét és bele túr a rövidke hajába majd az ajkába harap és megakad a szeme rajtam. Kissé riadtan nézek végig magamon ugyanis azt hiszem, hogy a takaró esetleg lecsúszott rajtam. Az pedig nagyon nem lenne jó. - Basszus, mi történt tegnap? - kérdezi és újra vissza dől az ágyba majd elkezdi a szemeit vakargatni végül pedig kezeit a homlokára teszi és a plafont bámulja.
Mérhetetlen ijedség lesz úrrá rajtam ez hallatán. Nem tudja, hogy mi történt tegnap este. Ő sem emlékszik semmire! Most akkor mi lesz? Kitől fogom megtudni, hogy mit csináltunk az éjszaka? Tele vagyok kérdésekkel és ez engem idegesít, hogy nem tudom a valóságot.
Mi van akkor ha tényleg lefeküdtünk? Hogy fogok Louis szemébe nézni? Lehet Ő megcsókolta Eleanort, de tudom, hogy nem direkt csinálta mivel én vagyok a barátnője. És szerintem arra is van magyarázat, hogy tegnap este ismét vele volt. Louis nem bántana meg önszántából engem. Hisz szeret és nem csak megjátszásból. Arról pedig nem tehet, hogy a munkája megköveteli a hazudozást. Ezt választotta nekem pedig támogatnom kéne nem pedig ellene szegülnöm. El kéne fogadnom végre azt, hogy Ő világsztár és a menedzser parancsol az életében.
És mit csináltam? Lefeküdtem a legjobb barátjával, csak azért mert nem gondoltam át a dolgokat és engedtem megtéveszteni magam. Lehet semmi nem történt este közöttük, azonban én közöttem és Liam között nagyon is történtek dolgok.
- Könyörgöm mond azt, hogy emlékszel valamire. - két kezem úgy teszem mintha imádkoznák közben pedig Liam fekvő testéhez mászok és könyörgő pillantást küldök felé. Liam elhúzza a száját és vállat von. - Valamilyen emléked csak van. Erőltesd meg a buksidat! - erőszakoskodok.
Elfordítja a fejét és töprengő arcot vág.
- Figyelj öhm...izé....- ül fel, hogy tudjon rám nézni majd megvakarja a tarkóját. Miért néz ki úgy mint aki még a nevemet sem tudja? - Macknek hívnak ugye? - kérdezi végül.
Ismét felordítok majd elkapom az egyik párnát és azzal ütöm ott ahol csak tudom. Mi az, hogy még csak a nevemet se tudja? És van pofája még a képembe röhögni. Az eszem eldobom, a popsztár pofájától. Azt hiszi, hogyha rám mosolyog akkor minden el van intézve. Hát téved ugyanis én nem dőlök be az álszent arcának. Én legalább a nevét tudom. Sőt még esélyem sem lenne elfelejteni ugyanis az éjjel valahogy, valaki a kézfejemre tetoválta szóval mostantól örökre tudni fogom.
Liam a karjaival próbálja védeni magát, de nem sok sikerre.
- Mi az, hogy még a nevemet se tudod? Megdugsz és még arra sem vagy hajlandó, hogy megjegyezd a nevem? - kiabálok és minden egyes szó után erősen fejbe vágom a kezemben lévő párnával.
- Nyugodj már le! - kiállt vissza majd hirtelen kikapja a kezemből a párnát és jó messzire hajítsa, hogy esélyem se legyen újra a kezembe venni. Mérgesen kulcsolom össze a kezeimet a mellem alatt közben pedig sűrűn veszem a levegőt miközben Liam még mindig maga előtt tarja a kezeit nehogy valamivel még megüssem.
Csend telepedig a helységre. Én mélyeket lélegzek és próbálok megnyugodni, Ő pedig az ablakon bámul kifele. Idegesítő ez a szótlanság. Óvatosan felém pillant majd megsimogassa az orrát és szólásra nyitja a száját.
- Mi szexeltünk? - kérdezi én pedig homlokon csapom magam. Értetlen pillantást küld felém és várja, hogy elmagyarázzam.
- Szerinted? - húzom fel a szemöldökömet unottan és a szétdobált ruhákra mutogatok a szőnyegen. Na vajon ez minek a jele? Mert szerintem annak, hogy lefeküdtünk, vagyis akkor szokás levetkőzni. De az is lehet, hogy divatbemutatóst játszottunk és végül meztelenül aludtuk el egymás mellett. Oké kit akarok átverni?
Liam sejtelmesen elmosolyodik és elfordítsa a fejét majd a következő pillanatban kihajol az ágyból és kis híján megint rávetem magam, ugyanis a melltartómat tartja a keze között miközben fülig érő szájjal vizslatja azt.
- Eddig még soha nem voltam olyan lánnyal aki cuki, rózsaszín melltartót hordott. - vigyorogja jókedvűen és nem úgy néz ki mint akit nagyon zavarja az éjszaka történtek.
Viszont ettől a mondatától még jobban kiakadok. Vajon hány csajjal volt már ha így tud beszélni a melltartóikról? Remélem nem valami szexéhes őrült aki minden éjszaka más lányt hoz az ágyába. Nem hiszem, hisz Louis-val mikor a bandáról szoktunk beszélgetni, Liamet mindig úgy állította be mint a banda apja és egyben legfelelősségteljesebb tagja. Amúgy se úgy néz ki mint aki csak szexre hajt. Na nem mintha tudnám, hogy hogyan néznek ki. De Liam biztos nem az.
Küldök felé egy gyilkos pillantást, magamhoz szorítom a takarót és próbálom kikapni a tulajdonomat a kezéből ugyanis még mindig azt bámulja. Ám kudarcot vallottam ugyanis az Ő karja hosszabb volt mint az enyém, így jóval messzebb el tudta tőlem tartani. Bele nevettem az arcomba és mikor el akartam volna tőle húzódni hirtelen megakad a szemem a kézfején. Jobban mondva az íráson ami ott virított.
- Mi az a kezeden? - mutattam az említett testrésze felé mire Ő gyanakodva össze húzta a szemöldökét és úgy nézett az említett részre majd maga elé tartotta, hogy tudja megvizsgálni. Kíváncsian én is oda pillantottam és azt hittem, hogy lefordulok az ágyára. Pont ott ahol nekem is rá van írva a neve, neki is ugyan ott van az én nevem. Ilyen nincs. - Remek, ezek szerint mind ketten magunkra tetováltattuk a neveinket. - mondom megsemmisülten és arra a pontra mutatok ahol a varrás virított. Liam bólogat miközben nézi. - Apa ki fog nyírni ha megtudja. - ölelem át a térdemet és próbálom kiűzni a gondolataimból az apám mérges arcát. Egyáltalán, hogy voltam ilyet képes csinálni? Hisz még a tűtől is félek. Látszik, hogy nem voltam magamnál. Valahogy el kell magamról tüntetni, hogy senki ne vegye észre. - Hol találom a fürdőt?
- Ott. - bök a fejével egy fehér ajtó felé ami a szobájából nyílik. Rögtön kimászok az ágyból, de rögtön meg is torpanok ugyanis nem mehetek takaróval végig a fél szobán. Kellennek a ruháim amik a szőnyegen vannak. Na igen, de ahhoz itt kéne átvetkőznöm, méghozzá Liam előtt. Arra pedig nem vagyok hajlandó, hogy a testemet bámulja.
- Megtennéd, hogy elfordulsz ugyanis szeretnék felöltözködni. - mondom keményen és várom, hogy forduljon el. De nem csinálja. Csak nyugodtan és kényelmesen fekszik miközben engem bámul és még mindig vigyorog. Nem zsibbad el az arca ennyi vigyorgástól? Amúgy is miért van neki ilyen jó kedve? Nem hiszem el, hogy nem zavarja az, hogy éjjel lefeküdt egy tök idegen csajjal. Mert engem zavar, sőt legszívesebben ordítanék és a következő pillanatban pedig behúznék neki egyet és akkor végre abba hagyná ezt az idegesítő vigyorgást.
- Most mit izélsz, hisz láttalak már meztelenül. - von vállat egyszerűen egy sunyi mosoly kíséretében.
Egy morgás hagyja el a számat és lehajolok majd a következő pillanatban felkapom a szőnyegről a farmerját és hozzá vágom. És telibe arcon találja. Annyira idegesítő. - Perverz vagy!
- Te pedig egy hisztis tyúk - válaszolja és ismét a földre dobja a nadrágját. Úgy csinálok mintha meg sem hallottam volna a mondatát. Még, hogy én hisztis tyúk? Látszik, hogy nem ismer. Mérgesen megforgatom a szemeimet és a szőnyeget kezdem el pásztázni, míg végül megakad a szemem egy kockás ingen. Nem érdekel, hogy Liamé. Nekem csak addig van rá szükségem míg bemegyek a fürdőszobába és rendbe szedem magam. - Az-az én ingem. - mondja miközben én próbálom úgy magamra kapni, hogy semelyik testrészemet ne lássa. Elég nagy feladatnak bizonyul.
- Én meg leszarom. - mondom bunkón mikor már rajtam van. Szerencsére pont eltakar mindent amit kell így nyugodtan tudok bemenni a fürdőszobába.
Az ajtót nyitva hagyom és egyenesen a mosdóhoz megyek majd megindítom a forró vizet és a tetoválásra nyomok egy csomó szappant. Lehet naiv vagyok, de lehet, hogy tényleg csak filc tollal van rá írva. Én nem olyan lány vagyok aki csak úgy magára varrat valamit. És amúgy is miért pont Liam nevét varrattam volna magamra amikor Louis barátnője vagyok? Tök abszurd ez az egész. Valahogy rá kell jönnöm arra, hogy mi történt az éjszaka.
Teljes erőmmel sikálom, de az ugyan úgy néz ki mint pár perccel ezelőtt. Sőt csak annyi változást értem el, hogy tiszta vörös lett. Remek.
- Igen, szappannal biztos le tudod mosni - röhögött Liam az ágya széléből. Komolyan ezt a gyereket kevés lenne lecsapni.
Gyilkos pillantással hátra fordultam miközben Ő még mindig az ágyán ült és épp a nadrágját húzta magára. Majd mikor ezzel kész lett felállt és unottan a hajába túrt. Nem is zavartatta magát, hogy tökéletes belátást nyerek az izmos kockáira a hasán. Nem semmi látvány volt az biztos.
Oké miről beszélek? Engem nem érdekel a kigyúrt teste, ugyanis nem az esetem. Amúgy is van ennél sokkal fontosabb dolgom.
- Végem van. - sóhajtok fel megsemmisülten miközben elzárom a vizet és vissza megyek a szobába miközben a szőnyegről össze szedem a ruháimat. - Apa kitagad a házból, ráadásul azt se tudom, hogy miért. Hisz nem emlékszek semmire! - mondom magamnak. Érzem, hogy Liam bámul ezért felállok és rá nézek. Elég furán néz. - Igen, magamban beszélek! És akkor mi van? - tárom szét a kezem mire Ő prüszkölve felnevet. Nem tudom mi ezen olyan vicces. Szerintem elég hülye szokás. De én már hozzá szoktam. Louis elég sokat szokott ezen röhögni.
- Nem vagy éhes? - kérdezi végül mire az én szemeim megakadnak. Fogalmam sincs, hogy mi a célja de ez elég jó ötlet. A hasam korog szóval lehet meghallotta. - Teli hassal jobban megy a gondolkodás. Megreggelizünk aztán...aztán lehet eszünkbe jut valami. - bólintok egyet és követem Őt.
Elég fura, hogy alig húsz évesen külön lakása van ráadásul elképesztő luxusban él. Amit csak akar mindene megvan. A plazma tévétől kezdve a hatalmas erkélyig a játékterem és még sorolhatnám.
Bő negyed óra múlva pedig a konyhában ülünk egy hatalmas üveg asztalnál és mind ketten müzlit eszünk közben pedig gondolkozunk.
- Mi az utolsó emléked a tegnap estéről? - kérdezem és lassan iszok a narancslevemből.
Liam elhúzza a száját miközben azon ügyeskedik, hogy az egyik müzli darabkát rányomja a villájára. Már rég kidobtam volna az egész tálat. Nem értem, hogy miért nem eszik kanállal mint a többi normális ember.
- Hogy veled beszélgetek. - válaszolja és végre sikerül rányomnia a müzlit a villájára. Kissé elszomorodok ugyanis én is ennyire emlékszek. Lehangolóan sóhajtok egyet és valahogy még az étvágyam is elmegy. Ezért eltolom magam elől a tálát és hátra dőlök a széken. Liam lopva rám pillanat aztán hirtelen felcsillanak a szemei. - Várj beugrott még valami - mondja én pedig izgatottan felkapom a fejem. - A pincértől kaptunk ingyen alkohol mentes koktélt aminek elég vacak íze volt. - meséli én pedig elgondolkozok.
Tényleg igaza van. Az a zöld lének egészen fura íze volt. És azt mikor megittam aztán nem emlékszek semmire sem. Te jó ég.
- Hát persze - kiáltok fel majd felpattanok a székről. - Valaki tudatmódosító szert tett a koktélunkba. - hirtelen minden világossá válik a számomra. A drogtól soha senki nem emlékszik semmire sem. De ki olyan aljas már, hogy a tudtunk nélkül drogot tesz az italunkba?
- Pontosan .És ezért nem emlékszünk semmire sem. - bólint Liam pont abban a pillanatban mikor megszólal a csengő.
Nagy nehezen feláll a székről és kicsit sem zavartassa magát, hogy még mindig csak egy szál farmer van rajta, úgy indul ajtót nyitva. Pár perc múlva pedig Niall társaságában lép be a konyhába. Niall szemei először megakadnak rajtam és kérdő pillantást vet barátjára.
- Bocs ha megzavartan valamit, csak az a hézag, hogy tegnap éjjel totál kiütöttem magam és érdekelnének a részletek, hogy mégis mit csináltam. - magyarázza majd kérdezés nélkül elhúzza előlem a müzlis tálamat és jó ízűen lakmározni kezd miközben én felhúzott szemöldökkel figyelem. Niall ezt észre veszi ugyanis kék szemeit rám emeli és gyorsan lenyeli az ételt. - Szia Mack. - int egyet a kezével mire én elmosolyodok és megcsóválom a fejem. - Te is velünk voltál tegnap. Mond csak emlékszel, hogy mit csináltam?
- Niall mi sem emlékezünk semmire sem. - válaszolja Liam. Niall össze húzza a szemöldökét és úgy néz barátjára.
- Aztán már, hogy? - kérdezi értetlenül. - Hisz Te nem ihatsz szóval nem lehettél részeg. - néz barátjára.
- Valaki tudatmódosító szert tett a koktélunkba. - mondom.
A szőkeség szemei elkerekednek és elhúzza a száját.
- Akkor Ti még jobban megszívtátok mint én. Pedig nekem is mozgalmas reggelem volt. Szerintem még a tegnap előtti kaját is kiokádtam annyira másnapos voltam. - mesélte mire mi ketten Liammel elhúztuk a szánkat. Semmi kedvem nem volt hallgatni azt, hogy mit csinált a vécén. De abban igaza van, hogy mi jobban megszívtuk mint Ő. Niall csak részeg volt, de mi be lettünk drogozva.
- Valaki rám tetoválta Liam nevét. - mondom szinte már magamnak és érzem, hogy Niall a kezemre pillant aztán fel szisszen.
- Louis tud róla, hogy itt vagy? - kérdezi végül.
Tényleg Louis. Gyorsan elő halászom a nadrágomból a telefonomat majd szeme találom magamat egy csomó nem fogadott hívással ami Louistól érkezett. Szegény most mit gondolhat. Beszélnem kell vele amilyen gyorsan csak lehet.
- Haza kell mennem. - állok fel és Liamre nézek. - Liam vigyél haza! - parancsolom de a fiú ugyan úgy ülve marad mint eddig volt.
- Mégis, hogy ? A hátamon? - tárja szét a kezeit én pedig nem egészen értem, hogy mire is akar kilyukadni. Mégis miért nem tud haza vinni? Azt nem hiszem el, hogy nincs autója. Hisz luxus lakásban él. Egy autó már meg se kottyan neki. - Nekem nincs jogsim. - teszi még hozzá mire én hangosan felröhögök és várom, hogy Ő is velem nevessen de nem teszi. Szóval igazat mond. Nincs jogsija. Most komolyan milyen ember Ő már. Hisz még nekem is van pedig még csak világsztár sem vagyok.
- Mekkora egy kis pöcs vagy. - mondom szem forgatva és tehetetlenül toporogni kezdek. Haza kell mennem, hogy beszéljek Louis-val. Nem akarom, hogy valamit félre értsen. Vagy valami hülyeségen gondolkozzon. Habár lehet a szemébe sem fogok tudni nézni. Hisz megcsaltam.
- Ezt szívd vissza! - áll fel és indul meg felém miközben Niall hol rám hol pedig Liamre néz. - Vagy mindenkinek elmondom, hogy milyen színű melltartót hordasz. - arcán diadalittas mosoly terül szét miközben az én arcom lángol. Kezd nagyon az agyamra menni. Tudom, hogy képes lenne kiírni twitterre azt pedig az egész világ olvassa.
- Miért milyet hord? - Niall rögtön kap a lehetőségen és kíváncsian várja Liam válaszát.
- Perverz vagy Payne. - mondom egyszerűen és figyelembe sem veszem Niall kérdését. Liam pedig megvonja a vállát mosolyogva.
- Te pedig undok tyúk vagy Mack. - csak azért sem hagyja szólás nélkül.
- Ha akarod én szívesen haza viszlek. - szól közbe Niall én pedig hálásan felé fordulok és megfogom a telefonomat majd karon ragadom, hogy minél előbb tudjak elmenni innen.
Épp a bejárati ajtónál vagyunk már mikor Liam jelenik meg mögöttem és ragadja meg a csuklómat, hogy tudjon maga felé fordítani. Barna szemeit rám mereszti miközben Niall addigra már az autójában ül. Már megint kettesben kell vele lennem.
- Ezt vedd fel és akkor senki nem veszi észre a tetkót - adja oda az ingét ami reggel rajtam volt. Feszengve bár, de elfogadom tőle. Hisz csak azt akarja, hogy se apa és se Jay ne vegye észre a nevét a kezemen. - Én pedig keresek egy dokit aki eltünteti onnan a nevemet és soha senki nem fogja meg tudni.
- Örök hála. - húzódik az arcomra egy széles mosoly majd a következő pillanatban a nyakába ugrok. Egy kissé megtántorodik a cselekedetemtől de azért a hátamra csúsztassa a kezét és úgy tart meg pár percig. Talán nem is annyira undok és idegesítő...



Igen szerintem minden directioner tudja, hogy hányadika van ma. De ha nem én segítek. Augusztus 29 ami annyit jelent, hogy a mi kis történtünk főszereplője -név szerint- Liam James Payne ma lett 20 éves.
Igazából nem is ez miatt íróm ezt így külön hanem azért mert most jöttem rá arra, hogy ezt a blogot több mint 1 éve szerkesztem. 
1 éve vagyok directioner, 1 éve írok szinte minden nap. Azért valljuk be őszintén rengeteg minden történt ezalatt az egy év alatt.
Most, hogy így vissza gondolok azokra az időkre és össze hasonlítom a mostanival elég érdekes dolgok sülnek ki. 
Mint például az, hogyha most lennék directioner nem Liam lenne a kedvencem. Akár mennyire is fáj beismernem, de Liam már nem az a kisfiú akit anno megszerettem. Megváltozott. Valaki lehet azt mondja, hogy felnőtt meg ilyenek. Nem tudom. De azt tudom, hogy szerencséje van, hogy tavaly szeretettem meg. Mivel ha most néznék róluk videókat akkor biztos, hogy ez a blog Niallről vagy Harryről szólna. És nem Liamről. 
Eltűnt az a srác akit én megszerettem :/ Tudjátok miért pont Ő volt az akin megakadt a szemem leges legelőször? Mert megsajnáltam. Mindig ő volt mindenhol a legutolsó. Ha szavazás volt Ő veszített ha kittek róla egy képet Facebookra Ő kapta a legkevesebb lájkot. Az emberek unalmasnak találták csak azért mert Ő csöndes és felnőtesebben viselkedett a többiekhez képest. De senki nem vette észre azt amit csinált. Neki volt a legkevesebb twitter követője mégis Ő követte vissza a legtöbb a rajongót, de a directionereknek ez sem volt jó. 
Én voltam koncerten és akkor azt hittem hogy elbőgöm magam mikor leges legelején betették a kisfilmet a srácokról és akár melyik srác neve feltűnt a rajongók minél hangosabban ordítottak. Harrynél és Niallnél szinte visszahangzott az aréna és aztán jött Liam. Az a gyér sikítás szégyen volt. Komolyan olyan volt mintha csak én ordítanék torkom szakadtából. De nem érdekelt ugyanis megérdemelte még akkor is ha berekedtem
Szerintem rosszul esett neki ahogy az ember bántak vele és ezért akart változtatni. Sikerült neki. De nem a jó irányba. Gondoltátok volna róla tavaly ilyenkor, hogy egy műsorban elkáromkodja magát, lehúzza a nadrágját vagy bemutat a rajongóknak? Tudjátok mit mondok én erre? - jól teszi. 
A One Direction nem csak Harryből áll hanem Liamből is. Nem kell Őt lenézni csak azért mert fegyelmezetebb mint a többiek. És akkor mivan ha szeret apáskodni meg főnökösködni? 
Lehet megváltozott és a mostani viselkedése nem annyira tetszik már és lehet, hogy a többi fiú iránt jobban húz a szívem, de nekem akkor is Ő marad a kedvenc örökké :) Büszke vagyok rá amit elért és amit még el fog érni és én mindenben támogatom .( kivéve a mostani barátnőjét mert az bűn ronda #sorrynotsorry)
Liam's Girl forever and ever!
Oh és Boldog 20. Születésnapot Te kis Batman :)

2013. augusztus 23., péntek

3.- Elveszed az eszem!

Sziasztoook! Péntek ami egyet jelent az új résszel :D Ezt a részt még a TCA előtt írtam ami bőven két hete volt xD pontosan 00:05-kor mentettem el akkor éjjel szóval ha néhány mondat furán van megfogalmazva bocsiii.
Uhh és ki nézte 20.- án a This Is Us premierét (meee) ?? Nekem nagyooon tetszett, de azért egy picit másra számítottam :/ 
A komikra pedig majd válaszoloook

- Jössz táncolni? - Liam még csak esélyt sem adott rá, hogy esetleg átgondoljam a dolgokat. Megfogta a kezem és a tömeg felé húzott majd kezeit a derekamra csúsztatta és úgy kezdtünk el mozogni a zene ritmusára, miközben mind ketten vigyorogva figyeltük a másikat.
Fogalmam sincs, hogy mi volt abban a koktélban, de azt biztos, hogy teljesen megváltoztam tőle. Az agyam felmondta a szolgálatot és Louis még csak az eszembe sem jutott. Pedig nem egyszer láttam Eleanor társaságában, de mikor bánatos lettem volna, meghallottam Liam hangját és teljesen elfeledkeztem Louról. Ki kellett volna akadnom, hogy egész éjjel Eleanor lóg a nyakán és még csak meg sem próbálja lerázni magáról. Táncoltak, ittak és szórakoztak pont úgy mint én.
Még csak meg sem kellett játszanom azt, hogy jól szórakozok. Rettentően élveztem Liam társaságát és ahogy elnéztem Ő is az enyémet. Azt sem tudom megmondani, hogy mikor nevettem utoljára ennyit. Csak a pillanatnak éltem és hagytam, hogy a dolgok a maguk idejében történjenek.
- Ugye tudsz róla, hogy megváltoztál? - kérdezi vigyorogva.
Kissé elpirulok közben pedig azon gondolkozok, hogy Liam mióta lett ilyen laza. Az internet azzal van tele, hogy a bandából Ő a legunottabb és a legvisszahúzódóbb és soha nem tud ellazulni. Azonban most ennek nyoma sincs. Állandóan nevet és jóízűen issza sorra a koktélokat amiktől teljesen felpörög. Nem tudom mi ütött belé, de azt akarom, hogy soha ne legyen vége ennek az éjszakának. Liammel minden olyan más mint Louis-val volt.
Azt azonban nem értem, hogy miért mondja azt, hogy megváltoztam. Megváltoztam a tizenhat éves kori énemhez? Hát azt nem csodálom ugyanis azóta eltelt majdnem három év, szóval természetes, hogy megváltoztam. Ő is megváltozott. Mondjuk ez vicces ugyanis életünkben egyszer találkoztunk személyesen és akkor is csak pár percig beszélgettünk. De ha azt vesszük mind ketten megváltoztunk. Én befejeztem a emó korszakomat és úgy viselkedek mint a velem egykorú lányok. Nem kell cikizni az miatt, hogy emó voltam. Tökre bírtam amúgy csak a stílus miatt voltam az, és mielőtt valaki azt hinné, hogy vágtam az ereimet meg öngyilkosságot próbáltam meg, téved. Még csak meg sem fordult a fejemben. Pusztán bírtam a kócos fekete, színes tincses hajakat meg a pink-fekete cuccokat na meg a bakancsokat. Aztán egy reggel úgy keltem fel, hogy kinőttem belőle. A hajamat vissza festettem barnára és teljesen lecseréltem a ruhatáramat. Igaza van, megváltoztam pont úgy ahogy Ő. Nyoma sincs a kivasalt cuki hajának és már nem futkározik Danielle Peazer után sem, mint ahogy az X-Factor alatt tette. A szünetekben állandóan a táncos csaj után loholt és élvezte ha az megajándékozta egy széles mosollyal. Aztán azt hiszem össze is jöttek. Vagyis Louis mintha olyat említett volna. Fogalmam sincs, ugyanis soha nem foglalkoztam a banda többi tagjával annyira.
- Hát Te sem panaszkodhatsz. - mosolyodok el és a következő pillanatban szenvedélyesen a hajába túrok. Fogalmam sincs, hogy mi vezet ehhez a cselekedetemhez, csak azt tudom hogy rettentően élvezem. Az agyam tompa, a zene dübörög és Liam minél lejjebb csúsztatja a kezeit a derekamon. Szemeit lecsukja és úgy élvezi a kényeztetésemet. Tudom, hogy valami nincs rendben velem, ugyanis ha ép eszűen gondolkodnék akkor nem csinálnák ilyeneket. Az pedig még duplábban nem engedném, hogy egy srác csak úgy a seggemet taperolja.
Mégsem teszek ellene semmit. Hagyom, hogy arcát a nyakamhoz nyomja majd lágy csókokat nyomjon rá miközben én aprókat sóhajtok. Valami nagyon nincs rendben, hogy ennyire élvezem.
- Te sem érzel semmit igaz? - suttogja még mindig a nyakamba mire én bólintok egyet. Legalább nem csak én vagyok teljesen kiütve. Pedig nem is ittam sokat azonban mégis úgy érzem mintha holt részeg lennék. De, hogy mitől van ez az egész arról halvány gőzöm sincs. - Azt se tudom, hogy most pontosan mit csinálunk. - motyogja a fülembe az érintésétől pedig hátamon még a szőr is feláll. Ajkaimba harapok és elhúzódok tőle majd sóvárogva nézegetem telt ajkait. Számat megnyálazom, vékonyka ujjaimmal pedig ismét a hajával kezdek el játszani, majd mikor megunom lassan felém húzom a fejét.
Nem ellenkezik hagyja, hogy az orrunk egymáshoz simuljon miközben egymás szemébe bámulunk. Fura mert eddig azt hittem, hogy Louisnak vannak a világon a legszebb szemei. Azt hiszem, hogy vetélytársa akadt. Liam szemeiben látom a saját arcomat és teljesen el tudok bennük veszni.
Kezét felemeli és kedvesen végig simít az arcomon, mire az én lábaim megremegnek. Ellökhetném magamtól és elküldhetném melegebb éghajlatra, de egyszerűen képtelen vagyok megtenni. Nem tudok ép eszűen gondolkodni.
- Szerintem csókolózni fogunk. - mosolyodok el majd annyira közel húzom magamhoz, hogy az ajkaink pont össze érjenek. Liam először hezitál, majd pár másodperc múlva az ajkai szétnyílnak és nyelve vad táncot kezd az én számban. Ajkain még mindig érzem a koktél ízét amit teljesen bódító. Csak húzom magamhoz miközben az Ő kezei a hátamon járnak fel és le én pedig a hajába túrok. Átadom magam a gyönyörnek és azt akarom, hogy soha ne hagyja abba.
De sajnos hamar vége szakad ugyanis levegőhiány miatt, Liam elhúzódik tőlem, de csak annyira, hogy még így is érzem a leheletét az arcomon ami lágyan cirógassa a bőrömet. Halványan elpirulok mint mindig amikor egy srác az arcomat kémleli. Szégyenlős vagyok, de nagyon. Nem szól semmit csak mosolyog és kezei még mindig a derekamon pihennek. Próbálok kivenni valamit az arckifejezéséből.
Talán megbánta? Mert, hogy én nem az biztos. Utoljára Louisnál éreztem így. Megrémít ez a szótlansága. Már épp azon vagyok, hogy megkérdezzem mi baja van, mikor kezét ismét végig simítja az arcomon és közelebb húz magához majd ismét szenvedélyesen megcsókol. Megnyugszok, hogy az előbbi nem csak álom volt és Ő is annyira élvezte mint én.
- Hát az biztos, hogy holnap estére töketlen leszek, mivel Louis kiherél ha megtudja, hogy kikezdtem a húgával - mondja vigyorogva és szinte másodpercenként lehel egy csókot a számra. Azonban az én szemeim kipattannak a Louis név hallatán. Mérhetetlen düh kerít hatalmába a kezeim pedig ökölbe szorulnak. Még szerencse, hogy Liam nem veszi észre ugyanis még mindig a számmal van elfoglalva. - De nem érdekel.
Ez most totál úgy hangzott mintha Liam félne Louistól. Nem is értem, hogy miért. Szóval akkor Louis úgy szokott emlegetni mint a kishúgát akire vigyázni kell és ahogy elnézem megtiltotta a barátainak, hogy kikezdjenek velem. Zavaros ez az egész.
De nem érdekel Louis és a fenyegetései. A szemembe hazudott és ezt soha nem fogom tudni megbocsájtani neki. Ha annyira fontos lennék neki mint ahogy mondja akkor most miért nem keres meg, hogy velem legyen? Ja, már tudom, inkább Eleanorral van a kamu barátnőjével minthogy az igazi barátnőjét vállalja fel a világ előtt.
Kezemet Liam mellkasára teszem, hogy egy kicsit tudjam eltolni magamtól, hogy tudjak a szemébe nézni. Látszik rajta, hogy nem tetszik neki, hogy abba kellett hagynia ezért kérdő pillantást vet rám.
- Először én csak a mostohahúga vagyok - emelem fel a mutatóujjamat. Jobb ha tisztában van a fogalmakkal. Én nem vagyok Louis édes testvére. Csak az apám kikezdett az anyjával és így lett a mostohabátyám. - Másodszor, Ő nekem senkim, hogy megszabja azt, hogy kivel vagyok és mit csinálok. Nem kell tőle félni, még egy légynek se tudna ártani. Hisz az anyja még mindig BooBearnek becézgeti - Liam hangosan elnevette magát. Szerintem is vicces a BooBear csak az a gond, hogy otthon senki nem nevetheti ki ez miatt. Jay valósággal végig van sértve ha ez miatt cikizi valaki Louist. Számára a kisfia még mindig olyan mint kisbaba korában. - Harmadszor pedig honnan tudsz Te ilyen jól csókolni? - kérdezem vigyorogva. Liam szexin elmosolyodik majd vállat von  és azt veszem észre, hogy a falnak nyom.
- Élvezed? - kérdezi miközben két kezét a falnak támassza így teljesen oda szorít. Bólintok egyet mire Ő elengedi a falat és lágyan az állam alá nyúl, hogy tudja felemelni a fejem, majd mikor ez megtörténik ismét megcsókol. Mosolyogva csókolom vissza miközben az ingének a gallérjával játszok. Az ajkába harapok mire ő felmordul és bele csíp a seggembe. Felkuncogok.
- Né' má ' a kis Tomlinson - Liammel egyszerre válunk el és fordulunk meg, majd szembe találjuk magunkat a kissé részeg Harry Stylesal. Zöld szemei egy kissé egybe állnak, göndör haja kócosan pihen a fején a kezében pedig egy vodkás üveget tart. Beszédjéből nem sokat lehet kivenni ugyanis még csuklik is hozzá. Vajon én is ennyire szarul nézhetek ki most.
Liam felröhög barátja láttán és mellé lép majd játékosan megveregeti a fiú vállát aki az ütéstől egy kissé meginog. Én csak állok előttük és próbálom türtőztetni magam ugyanis utálom ha Louis édes testvéreként titulálnak. Ha tudnák, hogy a való életben a pasim. - Megzavartam valamit? - kérdezi mikor észre veszi, hogy Liam kezei megint a derekamra vándorolnak és úgy húz magához. Hagyom, hogy fogdosson,sőt nem is zavar. Liam se úgy néz ki mint aki titkolni akarná, hogy valami közünk van egymáshoz.
Vajon hány ember legeltette rajtunk a szemüket az éjszaka alatt? És ez engem miért nem tud zavarni? Jó Liammel és ezt nem fogom titkolni. Talán majd holnap reggel ha kijózanodok. Érzem hatalmas balhé lesz a ma éjszakából, de nem érdekel. El akarom felejteni Louist, legalább csak egy éjszakára. Az elmúlt években úgyis miatta szenvedtem a legtöbbet.
- Elég jól elvoltunk, míg Te nem jelentél meg. - von vállat Liam egy ravasz mosollyal az arcán. Úgy látszik, hogy Harry vette az adás mert kacsintott egyet barátja felé, én pedig a fejemet kapkodtam ugyanis fogalmam sincs, hogy most éppen miről témáznak. Amúgy igazat adok Liamnek. Jól elvoltunk, de Harry most mindent tönkre tett. Akarom még Liamet. Jobban mint bármi mást.
- Haver Te ittál?  - Harry arca elkomorul majd gyanakodva méregeti a jókedvű barátját aki a koktélos poharát magasba tarja miközben a zene ritmusára ugrál és énekli a szöveget, de úgy hogy a szabad keze még mindig az én derekamon pihen. - Vagy mitől vagy így kiütve?
Liam válaszadás képen ordít egy nagyot pont mint a zenében,  és következő pillanatban, letámadja az ajkaimat. Olyan hirtelen cselekedik, hogy még a szemeimet sincs időm lecsukni így látom, hogy Harry szemei elkerekednek majd zavartan újra bele iszik a vodkás üvegébe.
- Éltelem legjobb éjszakája! - húzódik el tőlem mire én elmosolyodok. Igen most már hivatalos, hogy nem csak én élvezem ennyire. És ennek nagyon örülök ugyanis azt hittem, hogy szar lesz az estém.
- Nekeeeem isssss - kontrázik rá Harry majd kis híján elesik a saját lábában. Hogy volt képes magát ennyire kiütni? Nem érdekli, hogy mit fog szólni a sajtó ha készülnek róla képek? - Oh basszus engem várnak a tetováló szalonban. - egyenesedik fel és rá néz a telefonjára.
A szemeim felcsillannak majd Harry mellé ugrok aki elég érdekesen pislog felém.
- Én is mehetek? - kérdezem izgatottan közben pedig kiskutya szemekkel pislogok a Styles gyerekre.
Hogy honnan jött ez az ötletem fogalmam sincs ugyanis még csak a puszta tű látványától is rosszul vagyok. De akkor megakad a szemem Liam tetoválásain és késztetést érzek, hogy nekem is legyen. Milyen buli már.
- Persze cukorfalat. - csíp bele az arcomba mire Liam rossz állóan ránéz és magához húz.
Harry int a fejével, hogy kövessük és bele veti magát a táncoló tömegbe. Egy kicsit lemaradok és aggódó pillantást küldök Liam felé.
- Ugye nem gond? - kérdezem mire az arcán megjelenik egy sugárzó mosoly és hatalmas puszit nyom az arcomra és megfogja a kezem.
- Csípem a bevállalós csajokat. - válaszolja.
Hangosan felröhögök és kéz a kézben kövessük Harryt akit a klub előtt érünk utol miközben a limuzin előtt áll miközben azt nézi ahogy az egyik kidobó csávó Niallt nyomja be az ülésbe. A srác szemei éppen, hogy csak nyitva vannak, de mikor már mind a hárman körülötte ülünk, a szöszi már mélyen alszik, közben pedig horkol. Liam nem tudja, hogy tartsa magában a röhögést ahogy a barátját nézi. Tényleg vicces ahogy szét van terülve az ülésen miközben saját magát ölelgeti.
Negyed óra autózgatás után a sofőr megáll egy kivilágított épület előtt, Harry pedig nagy nehezen kimászik a limuzinból mi pedig Liammel követjük. Magabiztosan indul az épület felé majd kinyissa az ajtót ami különféle motívumokkal van díszítve. Rögtön tudom, hogy megérkeztünk ugyanis a szalonban jellegzetes festék és fertőtlenítő szag kavarog. Éppen, hogy csak becsukom magam után az ajtót és még arra sincs időm, hogy jobban szét nézzek mikor egy agyon tetovált pasi lép felénk. A pupilláim kitágulnak ahogy végig nézek a pasim ugyanis szinte a testén nincs egy ép bőr sem, mivel mindenhol tetoválások virítanak.
- Harry - vigyorog rá a Göndörkére majd lepacsiznak és akkor megakad a szeme rajtam. - Kit hoztál magaddal még? - nyelek egy nagyot és a fülem mögé tűröm a hajam.
- Mack tetováltatni akar és szerintem Liam is. - válaszolja egyszerűen majd nyugodtan bele ül a fotelba és felhúzza a pólóját. Gondolom oda akar magára varratni valamit. De a pasit most nem Harry érdekli hanem én és Liam.
- Első? - kérdezi mire én bólintok egyet majd Liamre néz. - És mi lesz az? - húzza fel a szemöldökét mire én kissé elpirulok.
- Liam. - válaszolom miközben a kézfejemre mutatok és az újdonsült barátom felé pislogok. Lehet hülyének néz, de őszintén megmondva én sem tudom, hogy miért akarom csinálni, vagy hogy miért pont az Ő nevét. Talán azért mert emlékezni akarok erre az estére. Józanul tuti, hogy soha nem merném bevállalni. De akkor most miért? Kezdek félni magamtól.
- És neked? - fordul Liam felé aki még mindig fülig érő mosollyal méreget. Aztán elfordítsa a fejét, hogy tudjon a pasira nézni.
- Pontosan az ötödik lesz ennek a Tündérkének a neve. - vigyorog majd magához húz, hogy tudjon megcsókolni. Egy kissé meglepődök a kijelentésén. Képes magára varratni a nevét? Hisz csak ma találkoztunk először. Habár ez tök mindegy hisz én is az Ő nevét akarom magamra varratni.
- Fülig szerelmesek vagytok mi? - kérdezi a pasi majd megforgassa a szemeit és elindul Harry felé aki addigra már elaludt a fotelban.
Viszonylag hamar sorra kerülök, ugyanis a Göndörke csak egy G betűt akart magának. Mikor a fotelba ülök magabiztosan nézem a tűt és még csak fájdalmat se érzek. Sőt inkább élvezem. Liam mellettem áll és csillogó tekintettel figyeli ahogy a neve meglátszik a bőrömön. Nekem tetszik.
Negyed óra múlva pedig már az Ő kézfején is ott virít a Mack szócska. Elérzékenyülve figyelem és közben azon gondolkozok, hogy vajon Louis képes-e lett volna valaha magára varratni a nevemet. Szerintem nem.
Harry rendezi az ügyeket majd pár percen belül ismét a limóban ülünk. Niallt a földről kell vissza nyomni az ülésre mivel még arra sem ébredt fel, hogy lefordult. Harry sem jobb ugyanis alig indultunk el Ő is mély álomba merült.
Fogalmam sincs, hogy hova megyünk és kissé meglepődök mikor a számomra egy ismeretlen helyen állunk meg.
- Hol vagyunk? - fordulok Liam felé. - Haza kéne mennem.
- Ma éjjel az enyém vagy! - suttogja a fülembe majd szenvedélyesen megcsókol. Hagyom, hogy a karjaiba vegyen és - mint kiderült- felvigyen a lakásába.

2013. augusztus 16., péntek

2.-Elcseszett éjszaka...vagy mégsem?

Itt is a friss rész :D Úgy döntöttem, hogy hetente fognak érkezni a részek mert így tökéletesen sok időm van egy fejezetre. Szóval a friss rész minden héten pénteken fog érkezni! Ha változás merül fel akkor az előre kiírom. ÉS nagyon szépen köszönöm a komikat :) Óh és nem kell megijedni ugyanis a történet nagyooon Liames lesz xD


- Az annyira hihetetlen, hogy mi is meg vagyunk hívva - Ana kis híján elájul miközben azt mesélem neki- vagyis inkább hívom meg- hogy este egy zárt körű rendezvényre megyünk a One Directionös fiúkkal. Ő attól van feldobva mivel hatalmas directioner, én pedig attól, hogy végre mindenki megtudja azt, hogy én vagyok Louis barátnője.
Igazából még mindig alig akarom elhinni, hogy tényleg meg fog történni. Rengetegszer gondolkoztam már el azon, hogy milyen lesz ha a világ megtudja. Az biztos, hogy egy csomó új követőm lesz Twitteren és levelekkel fognak bombázni amik között lesz jó és rossz is. Tudom sokan el fognak ítélni amiért elvettem tőlük a 'kedvencüket'. Én is így viselkednék ha ilyen helyzetben lennék. Na jó, hisz majdnem én is így viselkedek Eleanor Calderral.  De az tiszta más lapra tartozik. A directionerek elvetemült rajongók akik mesevilágban élnek és elhiszik azt, hogy egy nap majd Ők lesznek a fiúk feleségeik. Így aranyos, de azért akadnak közöttük eléggé elvetemültek is. Louis már egy csomó ilyenről mesélt, sőt én is nem egy megjegyzést olvastam Eleanorról. Szóval azt hiszem, hogy mostantól eléggé meg fog változni az életem. De nem érdekel. Unom már az örökös titkolózást. Végre nyugodtan végig szeretnék sétálni kézen fogva a barátommal a városban. Ha bele gondolok, hogy holnaptól ez szinte minden nap megcsinálhatom, levakarhatatlan mosoly terül szét az arcomon. - De, hogy-hogy meg vagyunk hívva? Hisz Louis eddig még soha nem vitt el sehova Téged. - barátnőm érdeklődve húzza fel a szemöldökét és a tükörből pislog felém. Egy kissé kényelmetlenül érzem magam és, hogy elrejtsem a rémületemet elkezdem az ujjaimat tördelni. Ana lehet, hogy egy kicsit furi csaj, de az esze eléggé vág, ráadásul szinte minden napos vendég nálunk. Azonban Ő is csak úgy tudja, hogy semmi nincs közöttünk Louval. Mondjuk egyszer majdnem rajta kapott minket mikor csókolóztunk a garázsba. Szerencsére Louis könnyen ki tudta magyarázni, Ana pedig szinte ette a szavait. Ami nem is csoda, mivel hatalmas fan. Szerintem tök beteges, hogy a legjobb barátnőjének a mostoha bátyjának a bandájáért van meghalva. Én már hozzá szoktam valahogy. Mondjuk Louis-val elég normálisan tud viselkedik, de fogalmam sincs, hogy mi lenne akkor ha személyesen találkozna a másik négy sráccal. Pedig lehetett volna egy csomó lehetősége, hogy találkozzon velük, de mindig elszalasztotta a lehetőséget. Élvezi, hogy pont én vagyok a legjobb barátnője, mivel tudok jegyeket szerezni a koncertekre.
- Hát, csak meghívott mivel eddig még soha nem vitt el ilyen helyekre. - magyarázom egy kissé bonyolultan. Szerintem semmit nem fogott fel belőle, de nem is ez a célom. Ha talán bővebben kifejteném akkor gyanakodni kezdene és megtudná, hogy mi van köztem és Louis között. És most nincs kedvem bele menni bővebben. Jobb lesz ha este tudja meg, a világgal együtt. Hajamat a fülem mögé tűröm és bambán elmosolyodok a tükörbe, amibe Ana még mindig magát bámulja. Apón megvonja a vállát és elkezdi igazgatni az eléggé mini bőr szoknyáját. Irigykedve nézem tökéletes alakját és próbálok nem arra gondolni, hogy Ő milyen tökéletes mellettem. Hisz mindjárt indulnunk kéne, de én még mindig mackónadrágban meg kosaras felsőben ülök az ágyamon.
- Szerinted úgy nézek ki mint a jövőbeli Mrs.Horan? - fordul felém és széttárja a kezeit, de előtte még végig mutat a szerelésén. Igen, Ana Niall legnagyobb rajongója. Egy csomó levelet küldött már neki Twitteren, de mikor a legutóbbi koncerten meglátta a fiút a backstage-ben szó szerint sarkon fordult és elviharzott a helyszínről. Pedig Niall még csak rá sem nézett. Azóta mikor ezt felhozom, Ana tagadja, hogy valaha történt ilyen.
- Fogalmam sincs, hogy hogyan kéne kinéznie a jövőbeli Mrs.Horannak. - válaszolom egyszerűen, Ana pedig küld egy lenéző pillantást felém. Elfelejtettem, hogy előtte egekbe kell dicsérni az egész Horan famíliát. Akár milyen Horanról van szó, az számára tökéletes. - De tuti, úgy ahogy Te nézel ki most. - bővítem ki a válaszomat, Ana bólint egyet és látszik rajta, hogy meg van elégedve a válaszommal.
- És most Te jössz ! - fordul felém és kinyissa a szekrényem ajtaját majd gondolkozásba kezd, hogy mit vegyek fel.

Bő egy óra múlva, pedig már a klub előtt állunk és azt várjunk, hogy végre a fiúk is megérkezzenek. A kezeim izzadnak és a félelmemre rátesz még egy lapáttal a magassarkú cipő amit barátnőm erőszakolt rám. Szinte alig tudok lépni benne ugyanis attól rettegek, hogy melyik percben fogok orra esni. Ráadásul olyan szűk bőr nacit adott rám, hogy alig kapok benne levegőt, a fehér felsőmön pedig akkor kivágás van, hogy még Írországból is tökéletes belátnak a melleimre.
De igen tökéletes nyugodt vagyok. Arra már nem is merek gondolni, hogy másodperceken belül megjelenik Louis és kézen fogva akar bemenni a klubba. Nincs okom panaszra, hisz én akartam ezt. Nekem volt már elegem a kamu barátnőjéből, szóval most egy szavam se lehet.
- Mack, nézd ott vannak! - Ana hirtelen ugrott egyet majd idegességében elkapta a csuklómat míg  a másik szabad kezével egy limuzin felé bökött ami pontosan a klub előtt állt meg. Még csak meg sem kellett erőltetnem magam, hogy vajon kik ülnek benne. Átlagos ember biztos, hogy nem jönne limuzinnal bulizni. De a One Direction megteheti, hisz világsztárok és muszáj mindig a figyelem központjában lenniük. Megeresztettem egy apró mosolyt és hagytam, hogy barátnőm a kisebb tömeg felé húzzon amit nagyrészt a fotósok tették ki. Louis megmondta, hogy ma este a klub tele lesz újságírókkal, szóval nem lepődtem meg rajtuk.
Hirtelen megállt és pont abban a pillanatban nyitódott az ajtó majd legelőször kiszállt Harry. Lazán megigazította a haját azzal a 'Styles féle hajkócolással'. Utána Niall ugrott ki vigyorogva a mellettem álló Ana pedig majdnem össze esett. Niall után Liam következett akin a megszokott arcforma volt. Vagyis 'szerényen mosolyogni és soha el nem lazulni stílus'. Pár másodperc múlva a kezüket el nem engedő Zayn és Perrie szállt ki majd mind ketten pózoltak egyet a kamerákba és a többiek mellé álltak.
A szívem egy ütemet kihagyott mikor megpillantottam Louis testét. Épp azon voltam, hogy elinduljak felé mikor feltűnt, hogy nem maga érkezett. Mikor kiszállt a limóból kezét nyújtotta és pár másodperc múlva Eleanor fogta meg azt és úgy lépkedtek a srácok felé.
Legszívesebben ordítottam volna. Hogy tehette ezt? A szemembe hazudott! Azt mondta, hogy ma Eleanor nem ér rá és pont azért fogjuk pont ma felvállalni a világ előtt a kapcsolatunkat. Akkor most mégis miért Őt ölelgeti és nem engem?
Ajkamba harapok pont abban a pillanatban mikor találkozik a tekintetünk. Próbálok valamit kivenni az arckifejezéséből, de nem járok sikerrel. Csak komoran néz miközben Eleanor boldogan csacsog mellette Perrievel és Zaynel. Fogalmam sincs, hogy most mi történik. Egyáltalán mit kéne tennem? Ha elrohanok, Louisnak szerzek csak örömöt mert megtudja, hogy mennyire gyenge vagyok.
Két nap alatt ez a második eset, hogy hazudik nekem. Ez normális? Szerintem nem. Akár mennyire is szeretem erre már nem tudok csak úgy rábólintani. Megaláztatva és átverve érezem magam.
- Menjünk oda Louishoz, hisz mégis csak Ő hívott meg. - esélyem sincs tiltakozni, Ana máris húz a kisebb csapat felé akik már csak Zaynből, Perrieből, Eleanorból és Lousból áll. Úgy látszik a másik három srác bement a klubba.
Próbálom a csuklómat kitépni Ana szorításából, közben pedig szüntelenül motyogok valamit az orrom alatt ami abból áll, hogy nem akarok oda menni. De a barátnőm hajthatatlan és így közvetlen Lou mellett állok és a csillogó kék szemeibe bámulok, miközben a többiek engem bámulnak. Feszült csend következik, de nem nagyon veszem figyelembe. Csak Louist bámulom a legfájdalmasabb arckifejezésemmel amit magamra tudok varázsolni. Azt akarom, hogy tudja meg mekkora csalódást okozott nekem ma, már másodszorra.
- Ismerjük egymást? - hallom meg Eleanor vékonyka hangját ami rettentően hasonlít a TV-ből jól ismert agyatlan modellekéhez. Louis rögtön elkapja a tekintetét rólam, majd a kamu barátnője felé néz és halványan elmosolyodik.
- Ő Mackanzie Engelwood a...- a mondat megakad a torkán és lesüti a szemét. Felhúzott szemöldökkel várom a befejezést. Be meri vallani az igazat vagy nem? Van egy olyan érzésem, hogy nem, hisz elég csak rá néznem.  Nem mer a szemembe nézni szóval hazudni fog. - ...a mostohahúgom. - teszi hozzá és feltűnően kerüli a pillantásomat.
- Ó, már hallottam rólad. - mosolyodik el Eleanor. Legszívesebben behúznék neki, de figyelmemet inkább Anára szegezem aki épp Zerrie párost boldogítsa, akik csak, hogy elmeneküljenek barátnőm előtt inkább úgy döntenek, hogy bemennek a klubba. Nem sokkal később Eleanor is csatlakozik hozzájuk majd kérdően néz a még mindig egy helyben álló Louisra. Megfogja a kezét és húz rajta egyet, de Lou felemeli a kezét és felém néz. Eleanor megforgatja a szemeit és kicsit félre áll, hogy kamu barátja tudjon velem beszélni.
De én nem akarok vele beszélni! Sőt még csak látni sem akarom. Hazudott nekem és megszegte az ígéretét.
- Ne most Louis! - szólok rá és el akarok menni mellette, de Ő elkapja a karom és arra kényszerít, hogy felé forduljak. Nincs más választásom, hagynom kell, hogy magához húzzon annyira, hogy halljam a levegő vételét. Végül feltűnés nélkül a fülemhez emeli ajkait.
- Annyira sajnálom. - suttogja lágyan.
Válaszadás képen ellököm magamtól majd amilyen gyorsan csak tudok elmegyek előle. De Eleanorhoz érve direkt neki megyek a lánynak, persze az egész úgy tűnik mintha véletlenül történt volna az apró baleset. Velem senki nem fog szórakozni! Azt hiszi, hogy a sajnálatával minden el van intézve? Hát téved!
Amint belépek a klubba rögtön megakad a szemem a bárpulton. Szórakozni jöttem ma ide. Igaz úgy terveztem, hogy Louis-val fogok berúgni csak azért mert végre fel merte vállalni a kapcsolatunkat. Hát a helyzet változott. Azért fogok berúgni, hogy elfelejtsem a fájdalmamat.
Átverekedek a táncoló tömegen majd levágódok az első üres szabad székre és csapok egyet a pultra csak azért, hogy felhívjam magamra a pincér figyelmét. Sikert érek el ugyanis egy mosolygós srác pillant rám a kezében pedig egy papírt tart, hogy vehesse fel a rendelést.
- Tök mindegy mit hozol, csak erős legyen. - mondom meggyötörten és pillantásom megakad ahogy Louis és Eleanor a VIP részlegbe megy.
Erős vagyok és nem fogom elbőgni magam. Erős vagyok és nem fogom elbőgni magam.
A srác elém tol egy poharat amiben átlátszó lötty van, majd biccent felém egyet én pedig kacsintok felé és a következő pillanatban fenékig lehörpintem. Az alkoholtól kiráz a hideg, viszont rögtön jobb kedvem lesz tőle.- Még egyet! - mutatok a poharamra és hagyom, hogy újra tele öntse. Talán nem is lesz olyan elcseszett ez az este. Igaz a legjobb barátnőm valahol Niall Horant kergeti, a pasim pedig a kamu barátnőjével smárol a VIP szektorban én pedig itt iszom le magam tök részegre.
- Nem lesz ez egy kicsit sok, Mack? - összerezzenek és ijedten pislogok az ismerős hang irányába majd szembe találom magam Liammel. Párat pislogok, hogy megbizonyosodjak róla tényleg Ő-e az. Enyhén borostás arc, égnek álló haj, mogyoróbarna kiskutya szemek. Azt a mindenit a csendes, cuki Liam Payne férfi lett. Fogalmam sincs, hogy mikor láttam Őt ilyen közelről utoljára. Azt hittem, hogy rám már nem is emlékszik. - Azt ne mond, hogy nem ismersz meg! - kérdezi csodálkozva mire én elnevetem magam. Mégis, hogy ne emlékeznék rá. Hisz a mi találkozásunknak külön története van.

- Gyere már Te csiga. Az összes jó helyet elfoglalják. - Lottie erősen fogta a karom és húzott maga után. A színfalak mögött voltunk ugyanis sok szerencsét kívántunk Louisnak a műsor előtt. Ez már olyan hagyománnyá vált a családban. Két órával a show előtt megkeressük Lout és addig vele vagyunk míg ki nem küldenek az öltözőből. Jay szerint fiának az erőt ad ha tudja, hogy a családja vele van a végsőkig. Hát lehet van benne valami ugyanis még mindig versenyben vannak és nem is úgy néznek ki mint akik ki akarnának esni. De szerintem nem csak a hangjuk miatt vannak még mindig a műsorban, sokat tesz a cuki pofijuk is. 
A folyosón csatlakozik hozzánk Fizzy és az ikrek is, azonban én egy kissé lemaradok mivel tüsszentenem kell és a kezembe tartott forró csésze tea egy kicsit megbillen. Még mielőtt valaki ütődöttnek nézne, hogy teával futkározok, tisztázzuk- náthás vagyok, Jay szerint pedig a tea a legjobb gyógyír. Ezzel eleinte sokat vitatkoztunk mivel szerintem a forró tea csak akkor segít ha közben kipihenjük magunkat és nem az X-Factor backstage-ben futkározunk.
- Pisilnem kell. - torpantam meg, mire a két lány izzó tekintettel fordult felém. Az ikreknek fel sem tűnt, hogy maguk folytassák az utat. Azonban Lottie és Fizzy ölni tudott volna a nézésükkel. Ártatlanul pislogtam párat, közben pedig az egyik lábamról a másikra álltam. Tényleg nagyon kellett.
- Ugye ezt Te sem gondoltad komolyan? - húzta fel a szemöldökét Fizzy mire én vállat vontam és bájos rámosolyogtam. - Mack alig tíz perc múlva kezdődik a műsor és a fiúk lesznek az első fellépők. Most gondolj bele mit fog csinálni Louis ha meglássa, hogy mi nem vagyunk ott, csak azért mert a mostohahúgának pisilnie kellett. - elképesztő, hogy hogyan tud szónokolni. Legtöbb esetben hallgatok is rá, de most biztos, hogy nem. Én nem bírom ki a műsor végéig.
- De nem tehetek róla. Náthás vagyok és muszáj teát innom és ha sok teát iszom akkor sokat kell pisilnem. - magyarázom ártatlan tekintettel mire Lottie homlokon csapta magát. Igazat beszélek.- Ti keressétek meg Jayt és apát. Aztán majd én kereslek meg titeket. - ígértem meg mire a két lány bele egyezett és pár másodperc múlva eltűnt a szemem elől.
Irányt változtattam és sietős léptekkel elkezdtem egy mosdót keresni. Szinte már futottam mikor a folyosó bekanyarodott én pedig egyenesen bele futottam egy srácba.
- Forró, forró, forró. - jajdult fel miközben ugrált és a nadrágját húzogatta. Ijedségemben szám elé kaptam a kezem és fogalmam se volt róla, hogy mit csináljak. Körbe pillantottam és akkor tűnt fel, hogy pont a mosdó mellett állunk. Gondolkodás nélkül ragadtam meg a csuklóját és húztam be a helységbe, hogy tudjam valahogy lehűteni. Igen ez is csak velem történhet meg, hogy leöntök valakit forró teával. - Öt perc múlva nekem a színpadon kell lennem. - mondja idegesen mire én felkapom a fejem és akkor jövök rá, hogy a srác akit leöntöttem Louis banda társa volt, Liam. Így most már még cikisebb az egész.
- Ne haragudj Liam. Az én hibám volt, csak tudod náthás vagyok a mostohaanyám szerint pedig a forró tea segít rajtam...
- Honnan ismersz Te engem? - húzta fel a szemöldökét mikor abba hagytam a hadarást. Halványan elmosolyodtam és a kezemet nyújtottam.
- Mackanzie Engelwood, Louis mostohahúga vagyok. - mutatkoztam be és Ő is elmosolyodott majd elfogadta a kezem és rázott rajta egyet. 

- Azóta is meg van a combon a jel ahol leöntöttél. - nevet fel a mellettem ülő Liam, mire én egy kissé
elszégyellem magam. Azonban tényleg vicces így vissza gondolni rá. Mondjuk arra nem gondoltam volna, hogy szegénynek nyomott hagyott. - Ugye most nem vagy náthás? - pillant rám és megbizonyosodik róla, hogy mit is iszok. Magam elé mutatok ami csésze mentes.
- Sajnálom, de tényleg. Olyan hirtelen tűntél fel akkor, hogy esélyem se lett volna kitérni. - húzom el a számat mire Ő int egyet, hogy el van felejtve az egész.
Csend telepedik ránk. Én az üres poharamat pörgetem az ujjaim között míg Liam a táncoló tömeg felé pislog. Nem értem, hogy miért van még mindig mellettem amikor Ő nyugodtan bulizhatna és nem kellene engem őriznie.
Épp azon vagyok, hogy ezt megmondjam neki mikor a pincér srác két koktélt tol elénk közben pedig jóízűen mosolyog.
- Ez mi? - bökök a zöldes lötty felé ami eléggé csinosan ki van dekorálva. Kérdő pillantást küldök Liam felé, hogy Ő rendelt-e az italokat ám, Ő is összehúzott szemöldökkel pislog a pincérre.
- A ház ajándéka. Igyátok meg nyugodtan. - válaszolja a pincér. Vállat vonok és még közelebb húzom magamhoz a poharat majd a számba veszem a szívószálat és jóízűen iszogatom. Liamre pillantok aki először a pohár tartalmát nézi majd a pincér fiút végül pedig megszólal.
- Van benne alkohol? - kérdezi és a pohár tartalmára bök. Érdeklődve figyelem, hogy ebből az egészből mégis mit akar kihozni. Ez egy bár pult ahol általában az emberek inni szoknak. De ezt Neki is tudnia kéne. Észre veszi, hogy elég furán nézem ezért gyorsan még hozzá teszi. - Nem ihatok alkoholt ugyanis egy vesém van. - ad választ a kérdésemre nekem pedig minden világossá válik. Megértem a problémáját. Vagyis nem úgy értem meg hanem csak át tudom érezni. Igaz két vesém van meg minden, de azért rossz lehet neki. Hisz Lousitól tudom, hogy mikor úgy van el szoknak menni bulizni és olyankor teljesen leisszák magukat. És Liam pedig nem ihat azonban muszáj néznie ahogy a barátai jól szórakoznak. Nem lehet jó.
- Alkoholmentes koktél. - mondja a pincér majd tovább áll. Liamnek rögtön jobb színe lesz és boldogan húzza közelebb magához az italt majd a kezébe veszi és felemeli, hogy koccintani akar velem. Vigyorogva veszem kezembe a saját poharamat én is.
- Az éjszakára. - mondja Liam és koccintunk majd mind ketten iszunk belőle egy kicsit. Fura érzés kerít hatalmába és nem tudom miért, de egy levakarhatatlan mosoly terül szét a számon.

2013. augusztus 11., vasárnap

1. - Louis Tomlinson igazi barátnője

Szóval megérkezett az új történetem első része :D sokatoknak először fura lesz mivel fogalmazás stílust változtattam. Szeretek így írni. A következő rész nem holnap jön, őszintén megmondva fogalmam sincs, hogy mikor teszem fel. Nem akarom túlhajszolni magam. A biztató szavakat pedig köszönöm.

- Semmit nem jelentett a számomra az a csók - Louis meggyötört pillantást küld felém és várt a reakciómra. Azonban az én arcom ugyan olyan közömbös volt mint az elmúlt egy órában. Semmi jelét nem mutattam arra, hogy meghatottak volna a szavai. Csak ülök és fagyosan bámulok magam elé, miközben előttem még mindig az a magazin hever. Akár mennyire is nem akarok több pillantást a képre vetni, a tekintetem mindig oda vándorol és így újra átjárta az egész testemet a féltékenység és a csalódás. Egy könnycsepp csordul ki a szememből és a következő pillanatban lelököm az asztalról a magazint. Közben pedig ezer kérdés van a fejemben amikre még ma választ akarok kapni.
Az ágyamon foglaló srác pedig ezt az egész dühkitörésemet végig nézte. Arcát tenyerébe temette majd bele ordított. Félelmetesen nézett ki, sőt ennyire elborulni az agyát még soha nem láttam. Pedig szinte úgy ismerem mint magamat. - Mack tudod jól, hogy én csak Téged szeretlek. - pillantott fel rám és azt vettem észre ahogy letérdel elém majd két kezét a combomra teszi és csillogó kék szemeivel engem vizslat. Elfordítom a fejem és megköszörülöm a torkom.
- Miért tetted? - kérdezem rekedtes hangon miközben az újságra bökök. Louis követi a tekintetetem és morog egyet majd hirtelen felugrik és felveszi a szőnyegről a magazint és darabokra tépi a szemem láttára. Pár másodperc múlva már csak apró darabkák vannak a földön ami ezt az egész felfordulást okozta. Eleanor feje azonban még mindig jól kivehető ahogyan szájával csücsörít és bele mosolyog a csókba.
Azon a képen nekem kéne szerepelnem és nem Eleanor Caldernak! A világnak engem kéne Louis barátnőjének titulálniuk és nem Eleanort. Én vagyok a hivatalos barátnője még akkor is ha mindenki úgy hiszi, hogy én csak a mostohahúga vagyok. Lehet a média előtt az vagyok, de Ők semmit nem tudnak rólunk. Ez csak a mi titkunk Louis-val, lassan már egy éve.
Vicces, hogy egy aprócska mosoly mennyi mindenen tud változtatni. Csak nézed az arcát aztán észre veszi, és küld feléd egy mosolyt veled pedig az egész világ megfordul és azt veszed észre, hogy szinte minden éjjel azon a mosolyon jár az eszed. Valakinek egy mosoly semmit nem jelentene, de neked akkor az életedet változtatta meg.

Feszengve szálltam ki az anyósülésből és fogalmam se volt róla, hogy mire számítsak. Új élet Londonban egy teljesen új környezetben és nem utolsó sorban új családdal. Haragudnom kéne az apámra mivel talált magának egy nőt akit ugyan úgy szeret mint az anyámat. Talán még jobban is szereti Jayt mint az édesanyámat. De ez érthető is, hisz anya Amerikát választotta helyettünk. 
Egyik nap még boldogan vacsoráztunk közösen, a másik nap pedig arra jöttem haza az iskolából, hogy a szüleim eszeveszettül ordibálnak egymással majd anya bepakol a bőröndjeibe és mielőtt kilépne az ajtón a fülembe súgja, hogy Amerikában megtalálom és akár mikor szívesen fogad. 
Soha nem haragudtam rá- talán az elején egy kicsit- bele törődtem és szinte havonta beszéltem vele és nem egyszer el is mehettem volna meglátogatni, de soha nem tettem. Jól el voltam apámmal így kettecskén. Sőt akkor se szóltam semmit mikor kijelentette, hogy megismerkedett egy nővel akit kedvel. Életemben egyszer találkoztam Jay Tomlinsonnal és nincs rá okom panaszkodni. Ha apa boldog vele akkor én ezt elfogadom.
Azonban most mégis meg vagyok rémülve, ugyanis nem csak mostohaanyát kaptam, hanem mostohatestvéreket is. 
Az új ház előtt hatalmas káosz uralkodott. Mindenütt dobozok, utazótáskák és...veszekedő gyerekek. Apa rögtön megölelte Jayt én pedig megtorpantam a járda szélén és kérdően figyeltem az előttem történő jelenetet. Ami igazat megvallva nem volt nagyon érdekes, de nekem teljesen új volt mivel hirtelen tizennégy évesen kaptam öt új testvért akikkel eddig még személyesen nem találkoztam. Egészen mostanáig. De nem úgy néznek ki mint akiknek feltűnt, hogy valaki áll felettük.
A fiú bal kezét a kislány homlokához nyomta és úgy próbálta eltolni magától miközben jobb kezével egy focilabdát tartott és az ég felé emelte. A pöttöm kislány rettentő erőszakos volt és minden áron meg akarta szerezni magának bátyja labdáját. 
- Egyszer úgyis muszáj lesz feladnod Fizzy - vigyorogta a fiú, a Fizzynek nevezett lány pedig elkezdett csapkodni a kezével. Azt hitte, hogy ezzel valamit el fog érni, de a fiú csak még magabiztosabb lett. - Erősebb vagyok nálad, szóval ne erőlködj. - öltötte ki rá végül a nyelvét mint egy kis óvodás. 
Vicces volt ahogy veszekedtek. Elnevettem magam mire azok hirtelen felém kapták a fejüket és kíváncsian méregettek. 
- Sziasztok. - intettem egyet hanyagul a kezemmel zavartan. Fizzy egy perc alatt lenyugodott majd otthagyta a testvérét és felém vette az irányt és a következő pillanatban átölelte a derekamat. Jobban mondva azért ölelte a derekamat mivel pont addig ért fel nekem. Félénken csapkodtam meg a hátát ugyanis nem nagyon voltam hozzá szokva, hogy idegen kislányok ölelgetnek. 
- Biztos Te vagy Mackanzie, Troy lány - engedett el jókedvűen én pedig bólintottam egy aprót. Még jó, hogy őket előre felvilágosították. Legalább Ők tudták, hogy hova jönnek. Nekem apa csak annyit mondott, hogy össze költözik Jayel és Londonba vettek egy új házat ahol tökéletes életünk lesz.Eleinte tiltakoztam mivel Liverpoolban volt az életem a barátaim a nagyszüleim. Sőt el sem tudtam volna képzelni azt, hogy egyszer a fővárosba fog kellenem élni. De nem szegülhetek ellen az apámnak. - És az új tesókám is. - és megint megölelt. Kezeimet eltartottam és tanácstalanul pislogtam a fiú felé aki a focilabdájával játszott. 
De mikor észre vette, hogy figyelem, tengerkéken virító szemeit rám emelte és küldött felém egy széles mosolyt. Azt hittem, hogy rögtön elájulok mikor megláttam azt a mosolyt. Zavartan lesütöttem a szemeimet és próbáltam kiverni a fejemből az arcát. Nem gondolhatok rá, hisz nekem Ő mostantól a mostohabátyám. Szóval tiltott gyümölcs vagy mi a szösz. Pedig semmi közöm hozzá elméletileg. Hisz most láttam először. 
- Á, látom megismerkedtetek. - Jay lépkedett felém kézen fogva apámmal. Kissé furcsa látvány volt mivel eddig csak anyámmal láttam ilyen közeli viszonyban. De ha azt vesszük mostantól Jay az anyám szóval hozzá kell szoknom ehhez az egészhez. - Szóval Ő itt Felicité - bökött a szorosan mellettem álló Fizzyre aki bólintott egyet. - Ő itt Charlotte, de csak simán Lottie - mutatott a szőke hajú kislányra akinek ugyan olyan kéken virítottak a szemei akárcsak a bátyjának. - Az ikrek Daisy és Phoebe. - két aprócska lány lépkedett anyjuk felé akik olyanok voltak mint két tojás. Remek most agyalhatok azon, hogy melyik- melyik. Így is rossz a névmemóriám ráadásul Ők még ikrek is. - És az egyetleg fiú...
- Louis vagyok. - még mielőtt az anyja megmondta volna a nevét, Ő elém lépett és a kezét nyújtotta és ismét rám mosolygott. Éreztem, hogy az arcomba szökken a vér ahogyan lassan rázok egyet a kezén. 
- Örvendek a találkozásnak, Louis. - mosolyodtam el én is, mire Ő kacsintott egyet és a labdája társaságával tovább állt. 

Miért csókoltad meg? - ismétlem meg újra a kérdésem és Louisra pillantok aki pontosan a széttépett lapok felett áll. A torkom teljesen kiszárad mikor leül mellém és testével felém fordul. Meg akarja fogni a kezem, de félúton vissza rántja azokat és szomorú pillantást küld felém. Hatalmasat nyel és látszik rajta, hogy keresi a megfelelő szavakat.

Mégis mik lehetnek erre a normális szavak? Én vagyok a barátnője és akár mennyire is próbálok nem arra gondolni, de ennek az egésznek akkor is megcsalás szaga van. Azonban nem szabadna elfogultnak lennem. Hisz én is rábólintottam erre az egész hülyeségre, Eleanor csak a munkáját végzi és valljuk be őszintén egész hihetően. Basszus, de ezt akkor sem tudom olyan könnyen lenyelni. Az egy rendes csók volt, nyilvánosan ráadásul én még csak nem is tudtam róla, hogy találkozni fognak. Pedig eddig még soha nem fordult olyan elő, hogy Louis nem számolt volna be róla, hogy találkozni fognak.
- Fogalmam sincs - csóválja meg a fejét és felsóhajt. Ez neki válasz? Azt hiszi, hogy ennyivel el van intézve ez az egész? Neki ez magyarázat?
- Louis! - ejtem ki erélyesen a nevét mire Ő összerezzen.
Fél tőlem? Ennyire félelmetes vagyok? Pedig eddig mindent meg tudtunk közösen beszélni és eddig még mindenre találtunk megoldást. Akkor ez most miért lenne más? Engem csak az érdekel, hogy mégis, hogy került tegnap este Eleanor társaságába a város kellős közepén amikor is állítólag stúdiózniuk kellett volna. Sok mindent elnéztem már. De erre most mégsem tudok bele nyugodni. Megcsókolta, képek készültek róla és engem hülyének akar nézni. Ha így folytassa akkor csak még jobban megharagszom rá és még csak a magyarázkodása sem fog érdekelni. Az pedig remélem nem fog bekövetkezni, hisz szeretem Őt. Még akkor is ha mindenki előtt titkolnunk kell az igazságot.

- Kicsit sem tetszik, hogy olyan sokat lógsz azzal a Tyler gyerekkel. - Louis mérgesen rúgta be a labdát a kapuba miközben én a hideg füvön ültem törökülésben közben pedig azt néztem ahogy a drága mostohabátyám focizik. 
Mindig is szerettem nézni, de most még élvezetesebb volt. Talán azért mert az elmúlt fél évben nem volt erre lehetőségem. A távolság pedig még jobban vonzott hozzá. Pedig elméletileg már bele törődtem, hogy szupersztár lett aki állandóan turnézik meg stúdiózik. Néha már megbántam, hogy erőszakoskodtam, hogy jelentkezzen az X-Factorba. Nagy hiba lett volna ha nem jelentkezik, ugyanis angyali hangja van.
- Nem is ismered Tylert. - válaszoltam vissza csípősen és az ég felé emeltem a pillantásomat. Szemeimet becsuktam és próbáltam élvezi a Nap gyenge sugarait. Ki akartam élvezni a meleg időjárást addig amíg lehet ugyanis London a szeszélyes éghajlatáról volt mindig is híres. Nem egyszer áztam már el így, hogy azt hittem sütni fog a Nap, aztán hirtelen beborult és elkezdett szakadni az eső. Azonban ma még egy vihar sem tudott volna vissza tartani, hogy Louis-val lehessek. 
Egy árnyék eltakarta a Nap sugarait majd kinyitottam a szemeimet és így muszáj volt felnéznem Louisra. Eszméletlen, hogy a hónapok alatt mennyit változott. Mindig is jól nézett ki, de a sztárság rettentő jót tett neki.
- Pont annyit tudok róla amennyit kell - mondta, hangjában pedig féltékenységet véltem felfedezni. Magamban jót mosolyogtam rajta. De lehet megint csak beképzelem. Hisz Louis a mostohabátyám, miért tetszenék már pont én neki? Biztos úgy tekint rám mint a húgára akire vigyázni kell. - És nagyon nem nyerte el a tetszésemet. - csóválta meg a fejét mire én elvigyorodtam. Küldött felém egy dühös pillantás mire én abba hagytam és elkomorodtam. - Még a szeme sem áll jól.
- Juj úgy néz ki, hogy valaki féltékeny. - kuncogtam fel. Louis feje minden pénzt megért. Először vörös lett mint egy paprika, majd teljesen lesápadt és a cipőjét kezdte el kémlelni. - Nem is értem, hogy miért izgat ez téged ennyire. Hisz ha kijön az új album úgyis megint turnézni mész és semmit nem fogsz tudni rólam. - álltam fel a fűről és megigazítottam a ruháimat. 
- És akkor mi van ha tényleg féltékeny vagyok? - húzta fel a szemöldökét kérdően és lépett felém egyet. A lábaim a földbe gyökereztek és hirtelen köpni- nyelni nem tudtam. Istenem mennyiszer képzeltem már el ezt a jelenetet az álmaimban. De aztán mindig felkeltem és rájöttem arra, hogy ez soha nem fog bekövetkezni. Akkor most is csak álmodok? - Igen, féltékeny vagyok Tylerre mivel Ő minden nap veled lehet és akkor csókolhat meg amikor csak akar. Nekem pedig be kell érnem rövid telefon beszélgetésekkel és sóvárgó pillantásokkal. - nézett a szemeim közé, hangja pedig szokatlanul csendes volt. Gyorsan szedtem a levegőt miközben az egyik kezemmel megcsíptem a csuklóm, hogy ébredjek fel végre. A fájdalom az megvolt és mikor kinyitottam a szemeimet, Louis még mindig vészesen közel állt hozzám. Fogalmam sincs, hogy ki űz belőlem tréfát, de ez már cseppet sem vicces.Utálom ha valaki az érzéseimmel játszik. 
- Most mit vársz, mit mondjak? - néztem rá tanácstalanul. - Az igazat akarod hallani? Hát akkor képzeld el, hogy nem járok Tylerrel ugyanis szerelmes vagyok a mostohabátyámba! - kiabáltam az arcába. Rögtön megbántam, hogy csak így a szemébe üvöltöttem az igazat. Nem lett volna szabad, hogy megtudja. Kezemet a szám elé tettem és megszeppenve pislogtam Louis felé, azonban Ő csak jóízűen mosolygott. 
- Szeretlek! - még egyet lépett felém és lassan lehajolt, hogy egy szinten legyen velem majd a következő pillanatban ajkait lágyan  az enyémekre tapasztotta. Nem löktem el magamtól, ugyanis az első találkozásunk óta erre vágytam.Hisz szeretettem.

 - Esetleg el tudnád magyarázni egy kicsit bővebben? - húzom fel a szemöldököm, mire Ő kibámul az ablakon. Esküszöm ezzel a tulajdonságával az őrületbe tud kergetni. Utálom ha nem tudok az emberekkel szemkontaktust létre hozni. A szem rengeteg mindent elárul akkor, hogyha figyelmesek vagyunk. Rengetegszer próbáltak már így átverni, de én mindig rájöttem. - Mert ebből a "fogalmam sincs" - ből semmit nem értettem meg - rajzoltam macska körmöket a levegőbe, de még mindig nem nézett rám. Kezeim ökölbe szorultnak és kicsit sem kedvesen elkapom a karját és lágyan megszorítom csak azért, hogy végre forduljon felém. - Megtennéd, hogy a szemembe nézel mikor hozzád beszélek? - emelem fel a hangomat és elérem a célomat mivel pár másodperc múlva, Louis meggyötört arcával találom szembe magam. Kicsit rosszul érzem magam, hogy kiabáltam vele ezért gyorsan elengedem a karját és elhúzom a számat. - Bocs, hogy kiabálok. - kérek elnézést mire Ő halványan elmosolyodik.

- Megérdemlem. - von vállat és az amúgy is kócos hajába túr. Késztetést érzek, hogy a hajába túrjak és szenvedélyesen megcsókoljam, de hamar elfojtom magamban ezt az érzést. - Teljesen megértelek. Én is így viselkednék a helyedben. - teszi hozzá egy kis idő után. Helyben vagyunk. Legalább át tudja érezni a fájdalmamat. De nincs igaza. Ugyanis én soha nem lennék képes vele ezt csinálni. Még akkor sem ha senki nem tud rólunk. Egyszerűen nem lenne hozzá gusztusom, hogy más pasit csókoljak meg aki nem Ő. - És szégyenlem is magam rendesen, ez miatt. - sóhajt fel és olyat látok amit eddig még soha. Egy könnycsepp csordul ki a szemeiből és eszében sincs letörölni. Engedi, hogy végig csurogjon az arcán és pottyanjon le a nadrágjára. Szemeim kikerekednek és a szívem pedig össze szorul. Louis sír, ráadásul miattam!
- Ne, csak ne sírj - szorítom meg a kezeit amilyen gyorsan csak tudom. Utálom Őt így látni. - Semmi baj...- jobb kezemmel végig simítok a kissé borostás arcán, ám Ő gúnyosan felhorkant.
- De van baj! - válaszolja, majd elkapja a kezemet és a szemembe néz. Szívem hevesebben kezd el verni és fogalmam sincs arról, hogy mi fog ezután következni. - Akár mit is hiszel most rólam, jobb ha tudod, hogy nem érdekel Eleanor - csóválja meg a fejét. Boldogsággal tölti el a szívem ezt az Ő szájából hallani. Rettentő sokat jelent a számomra. Akaratom ellenére is egy apró mosoly jelenik meg az ajkaimon.
- Louis...- suttogom, de Ő felemeli a kezét, hogy még beszélni akar.
- Tegnap este mikor végeztünk a stúdiózással Paul félre hívott. Teljesen ki volt akadva ugyanis állítása szerint a rajongóknak feltűnt, hogy mostanában milyen keveset vagyok Eleanorral. Ezért szervezett egy rögtönzött randit a városban ami abból állt, hogy végig sétáltunk a főtéren kézen fogva. Azonban az újságírókkal nem számoltunk. Eleanor valamit magyarázott a következő pillanatban pedig azt vettem észre, hogy az ajkaimat falja. Ellökni nem lökhettem el szóval hagynom kellett. De cseppet sem élveztem ugyanis egész végig Te jártál az eszembe. - az utolsó mondatnál rám mosolygott.
Sejtettem, hogy ebben az egészben is Paulnak a keze van. Miért is lenne nagy szám ez nekem? Hisz ez az egész ötlet az Ő fejéből pattant ki. Még csak esélyt sem adott nekünk a világ előtt.

- Beszéltem Paullal. - Louis jelent meg a szobámban késő éjszaka. 
Kérdezés nélkül bemászott mellém az ágyba, majd gyengéden magához ölelt és bele puszilt a nyakamba. Mint mindig most is az egész testem libabőrös lett, pedig már több mint két hónapja járunk. Néha annyira felfoghatatlan ez az egész. Hisz mégis csak mostohatestvérek vagyunk. Épp ezért nem is tudja senki sem. Mikor valaki a közelünkben van úgy viselkedünk mintha semmi nem lenne közöttünk. Hülyéskedünk, de ha valaki jobban ránk figyelne észre vennék az árulkodó jeleket. Egy véletlen megbökés, kéz simítás, percekig tartó szemezgetés. Jay és apa még mindig egymásba vannak habarodva a lányok pedig túl fiatalok ahhoz, hogy megértsék ezeket a dolgokat. Még szerencse, hogy elméletileg semmi közünk nincs egymáshoz, de akkor is fura ez az egész. A rajongókat is figyelembe kell venni, hogy Ők mit szólnának ehhez az egészhez. 
- Hogy mit csináltál? - fordultam felé és kissé eluralkodott rajtam a pánik. 
Paul a One Direction menedzsere és egyben személyi testőre is volt. Igazat meg vallva eddig még csak futólag találkoztam vele, úgy ahogy a többi sráccal is. Talán néhány szót ha beszéltem velük az egyik koncert után. Ők sem tudnak rólunk, ugyanis Louis szerint ha Ők meg tudnák akkor a világ is megtudná. Eleinte nehéz volt neki, mivel utál a barátai szemébe hazudni. Ráadásul Paulnak sem tudta, hogy hogyan adja be ezt az egészet. Hisz mégis csak furán venné ki magát, hogy egyszeresmint a mostohahúga a barátnője lett. - És mit szólt rá? - kérdeztem izgatottan. Louis válasz helyett lágyan megcsókolt és mikor elváltak ajkaink hosszú percekig az arcomat simogatta mosolyogva. 
- Igazából nem mondtam el neki, csak utalgattam rá - válaszolta szűkszavúan és jobban magához húzott. De engem nem tudott ilyen könnyel lerázni. Láttam rajta, hogy valami nincs rendben. Valami történt ami miatt szomorú lett. Kezemet a mellkasára tettem és eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Mit mondott? - kérdeztem. 
- Még csak az öltettől is totál kiakadt. Szerinte ha ez megtörténne akkor egy csomó rajongót elveszítenék mivel ez olyan mint a vérfertőzés. Durva dolgokat vágott a fejemhez. - mesélte szomorúan. Hogy jobb kedvre derítsem egy nagy puszit nyomtam az arcára mire Ő elnevette magát és sokkal jobb színe lett. 
- Engem nem érdekel. Amúgy is, nem vagyunk igaz testvérek. Szóval akkor titkolózunk tovább. - oldottam meg a gondot egyszerűen.
- Van még valami - pillantott rám. Éreztem, hogy ebből a nézésből semmi jó nem fog kisülni. - A rajongók elkezdtek találgatni, hogy én és Harry...nos melegek vagyunk - egyszerre tört fel belőlem a röhögés. Még, hogy Louis meleg? És Harry is? Könyörgöm Harry már több nővel volt mint London összes nőnemű élőlénye. - Paul pedig kiakadt ezen a Larry Stylinson dolgon és szerinte, hogy ezt megcáfoljuk kell nekem egy barátnő...mármint egy kamu barátnő. - elhúzta a száját úgy ahogy én is. Na erre tényleg nem számítottam. Egy kamu barátnő? Minek neki kamu barátnő mikor itt vagyok én? Azt hiszem kezdem megutálni Pault. Semmi köze bele beszélni más életébe.
- Te pedig rábólintottál. - fejeztem be alig hallhatóan. Tudom, hogy bele ment. Azért ilyen szomorú. 
- Hé, Mack ez semmin nem változtat - fordította maga felé a fejem közben pedig a hátamat simogatta. - Engem nem érdekel valami modell csaj aki a pénzért kamuzik. Én csak téged szeretlek és ez ellen, ezer Paul sem tud semmit tenni. - mosolyodott el és vele együtt én is majd hagytam, hogy még közelebb húzzon magához és csókoljon meg.

- Értem. - igen ez a legértelmesebb válasz az ilyen esetekben. De most mégis mit mondhatnék? Talán azt, hogy örülök, hogy csak úgy spontán lesmárolt egy gyönyörű modell csaj aki mindig is unszinpatikus volt mivel totál látszik rajta, hogy beléd van zúgva? Igen talán ezt kéne mondanom. De nem mondom. Inkább csak ülök kukán és legszívesebben ordítanék.

- Ne csináld ezt Mack. - fordítsa maga felé a fejem Louis mire én hirtelen felállok és így úgy kell neki felnéznie rám.
- Jól vagyok nem látod? - tárom szét a kezem idegesen. Akár mennyire is próbálom magamban tartani, de a düh győzedelmeskedik felettem. Legszívesebben megkeresném Eleanor Calder és megtépném azt a jól beállított haját, majd elrohannék Paulhoz és a képébe ordítanám, hogy én vagyok Louis "nem kamu" barátnője. - Csak egy kicsit rosszul esett, hogy nem szóltál arról, hogy találkozni fogsz a kamu barátnőddel, ugyanis eddig mikor ilyen történt mindig elmondtad, hogy mire számítsak. De most az újságból kellett szembesülnöm azzal, hogy tegnap este a városban smároltál a kamu barátnőddel...
- Kétszer mondtad azt, hogy kamu barátnő - mondta vigyorogva Louis miközben felemelt két ujját és úgy állt föl és rakta kezeit a derekamra. Próbáltam ellen állni, de Ő bizonyult erősebbnek. Ha azt hiszi, hogy ilyen cuki mosollyal le tud venni a lábamról akkor téved. - Úgy látszik valaki féltékeny. - mondja énekelve mire én begrimaszoltam. Utálom, hogy ennyire ismer már.
- Én aztán nem! - húzom fel az orrom büszkén. Louis jellegzetesen felhúzza az egyik szemöldökét és úgy várja, hogy javítsam ki magam. Francba. - Na jó, talán egy iciripicirit tényleg az vagyok. - helyesbítek az előbbi mondatomon miközben az ujjammal mutatom, hogy mennyire vagyok féltékeny. Egyébként még most is hazudok mivel rettentően féltékeny vagyok, de ezt szerintem Ő is tudja. De egyszerűen nem tehetek róla. Idegesít, hogy rajtam kívül más is megcsókolhassa. Nem hatottam meg mivel Louis még mindig bujkáló mosollyal nézett. - Oké rettentően féltékeny vagyok mivel én vagyok Louis Tomlinson barátnője. Sőt nekünk kéne lennünk a Mouis párosnak. - adom ki magamból a gőzt és megsemmisülten rogyok le az ágyamra és túrok bele a hajamba. Pár másodperc múlva barátom is csatlakozik hozzám és vállamra rakja a kezét és úgy húz magához majd a hajamba puszil. Jól esik a közelsége.
- Sajnálom, ez az egész az én hibám - simogassa a hátam mire én értetlenül rá pillantok, de mielőtt megszólalnák tovább folytassa. - És ezt ma este jóvá is fogom tenni.
- Mégis hogy? - kérdezem kíváncsian. - Én örökre Mackenzie Engelwood maradok, Louis Tomlinson mostohahúga aki suliba jár. - hajtom le a fejem. Louis ezt láttán lágyan az állam alá nyúl és maga felé fordítsa azt.
- Nem, holnaptól nem - csóválja meg a fejét mosolyogva. Ezzel a mondatával csak még jobban összezavar. - Ma este lesz egy buli ahova a srácokkal hivatalosak vagyunk. Eleanor pedig nem tud jönni és Paul sem lesz jelen. Szóval nyíltan fel tudom vállalni, hogy a barátnőm vagy. - örömömben sikítok egyet és úgy ugrok a nyakába mire Ő meglepettségében hátra dől az ágyán én pedig ott csókolom az arcát ahol csak tudom. Végre nem kell többé titkolni a kapcsolatunkat.
- Lou ez komoly? Nem kell többé titkolóznunk? - kérdezem izgatottan és a csípőjére ülök miközben ő kicsit felül, hogy tudjon rám nézni.
- Bele fáradtam. Nekem nem kell kamu barátnő mikor van igazi. - válaszolja mosolyogva. - A klub előtt találkozunk és kéz a kézben megyünk be. - teszi hozzá majd felül annyira, hogy tudjon megcsókolni.

2013. augusztus 4., vasárnap

Nincs meghívás, bárki nézheti

Gondolom mindenkinek észre vette azt, hogy a napokban a blog először törlődött majd meghívóssá vált. Nos igen ez mind miattam volt és most is csak a jó akaratom miatt tettem újra elérhetővé mivel nem vagyok szemét. Pedig sokan közületek megérdemelnétek, hogy az legyek ugyanis rengeteg pofont kaptam már tőletek kedves olvasók. Én tudom, hogy nektek írók meg minden, de azért sok mindent én sem tudok már lenyelni.
Szerencsére azon változtattam, hogy nem érdekelnek a komik mennyisége. Írok ha 1 komit kapok, írok ha 10-et. Mondjuk arra még mindig nem jöttem rá, hogy hogy a francba lehet, hogy az egyik fejezethez 5 komi jön össze míg a következőhöz már 10. Na mindegy nem ez a lényeg, ugyanis ez már nem zavar mivel ez miatt már volt a blognak kisebb szünete. De arról tudtok ugyanis mikor vissza tértem mindent elmagyaráztam.
Viszont most megint a padlóra kerültem, de rendesen. Ugye bár a részeket naponta hozom és az oldal megjelenítése 900 felett van naponta. Mégis akadnak közöttetek olyanok akiknek ez nem tetszik. Lásd reklamálnak a részek hosszúsága miatt. Nos erről most bővebben kifejetem a véleményemet. Ugye bár sok író van köztetek. Szóval tudnotok kéne, hogy egy rész megírása kb. olyan egy óra vagy több. Nekem több ugyanis akár hiszitek akár nem, de az állítólagos részek Wordben 3 oldal!! Sőt volt már olyan is, hogy 4. Na most képzeljétek bele magatokat a helyzetemben. Naponta 3 oldalas fejezeteket megírni ami izgis is legyen, ne legyen tele párbeszéddel, legyen hosszú leírás, helyesírási hiba nélkül és mindezek mellett még éld a magán életedet is ahol a haverjaid a nyakadra járnak és Te össze veszel velük mert inkább a blogoddal és az olvasóidnak akarsz örömet szerezni minthogy a valós életeddel foglalkozz. És mi a hála a kedves olvasóktól? Panaszkodnak, hogy rövidek a részek. Hát köszönöm a támogatást! De komolyan kurva jól esik, hogy miattatok órák hosszat ülök a gép előtt és próbálok örömet szerezni a barátaimra és a családomra pedig szarok rá magasról. Legalább egy kicsit lenne lelkiismeret furdalásotok ez miatt. Úgy sem lesz.
Csütörtök este pedig kaptam egy rettentő aranyos e-mailt.( Szentség, hogy leveszem az összes elérhetőségemet, mert nekem a kis tíz éves csitrik nem fognak pattogni.)  Amiben röviden-tömören az állt, hogy azonnal hadjam abba az írást mivel borzalmas amit csinálok. Olyan szavakat használok amik nem is léteznek, a vesszőket nem teszem ki helyesen a mondataim értelmetlenek.
Adok az építő kritikákra és amit tudok meg is fogadok. De könyörgöm amin nem tudok javítani akkor annak oka van.
És úgy gondoltam, hogy így ország- világ előtt, több mint egy év blogolás után kijelentem  és választ adok arra a részre, hogy miért használok olyan szavakat amik a magyar nyelvben nem léteznek. Ez azért van mivel Szlovákiában élek. Akik követnek twitteren tudhatják akik pedig eddig nem tudják most megtudták. Szóval rakjátok össze a képet és rögtön rájöttök arra, hogy miért használok oly sok szavat furán. Ne várjátok el, hogy az ilyen dolgokon változtassak. És ha nem tetszik akkor nem kell olvasni a blogot. Senki nem kényszerít rá, hogy olvasd el.
Szóval ez az e-mail, a névtelen komizók akik szerint rövidek a részek, össze vesztem a családommal és hatalmas balhé van még mindig, vezetett oda amit csináltam, és nem bántam meg. Sőt remélem egy kicsit szarul éreztétek magatokat, hogy nem olvashatjátok a kedvenc blogotokat. Amit kétlek ugyanis szerintem nem ez az kedvenc blogotok. Csak azért szeretitek mert naponta hozok részeket és nem kell heteket várni a fejezetekre mint a többi blognál ahol különös mód egy tucat komi érkezik úgy, hogy csak hetente hoznak részeket. Na ez miért van?
Igen letöröltem a Leeroy-Liam törit is mivel egyszerűen gyerekesnek találtam és értelmetlennek. Nem az én stílusom és nem az én koromhoz való. Igazat adok a családomnak és a barátaimnak, ideje felnőnöm és nem álomvilágban élnem hisz 19 éves leszek. Ez nem azt jelenti, hogy abba hagyom az írást. Nem.
Ez azt jelenti, hogy össze kell szednem magam és olyan történetet írni ami hozzám való és amit a mai fiatalság szeret. Persze ezt nem az 1D-re értettem. Az új töri ugyan úgy Liames lesz, csak még azt nem döntöttem el, hogy mikor fogok bele kezdeni. Egy kicsit még hagyom csillapodni a kedélyeket és kíváncsi vagyok, hogy erre a kis monológomra mi lesz a vissza jelzés. Fel vagyok rá készülve, hogy egy csomó olvasómat el fogom veszíteni, de nem érdekel. Szeretek írni és akinek nem tetszik amit csinálok az ne nyissa meg a blogomat.
Örülnék neki ha egy kicsit elgondolkoznátok ezen az egészen és megértenétek mivel rengeteg új embert ismertem meg közületek akik rettentő jó fejek és mindig támogattak.