2018. november 6., kedd

Új Wattpad történet

Sziasztok.
Fú, de furcsa ide írni :D
Viszont van egy jó hírem :P Új történetet kezdtem....a Wattpadon...és amiben nem Liam a főszereplő :O Félre értés ne essék, még mindig imádom a kis szólistámat :) Csak történetesen az 1D-n kívül más bandákért is rajongok, mint khm a Panic! At The Disco :D És hát hónapok óta fontolgattam, hogy kellene írnom már.
És erre jött Brendon Urie, és egy régi ötletemmel, amit még ezen a blogomon akartam megírni Liam főszereplésével, most elkezdtem megírni.
Szóval egy olyan történetet írok amit még 2012-ben találtam ki és úgy volt, hogy Liames - 1D-s lesz, átalákítottam P!ATDra Brendonnal az élén.
Sokan nem ismeritek Őket.
De örülnék neki ha adnátok a történetemnek egy esélyt. Hiszen olyan rég nem írtam, és annyira szeretnék megint visszatérni és örömmel blogolni.
Szóval ha van kedvetek benészhetnétek :)

A történet rövid ismertetője :

Mégis mit kellett volna tennem azután, hogy elütöttem? 
"Mondjuk korházba vinni, és feladni magad a rendőrségen?" 
Igen, talán ez lett volna a legjobb megoldás.
" És Te mit tettél, azon kívül, hogy majdnem megölted?"
Hazavittem.
" És még...?"
De nem öltem meg! Csak elveszítette az emlékezetét...
" Elmondtad neki az igazat arról, hogy ki is Ő valójában?"
Nem. Hazudtam neki. Esküszöm, hogy elakartam neki mondani mindent, de annyira jó volt, hogy volt mellettem valaki. Valaki aki talán a barátjának tartott, nem pedig egy szörnyetegnek, ugyanis nem tudta, hogy valójában mekkora egy seggfej vagyok...


Én, és a Fiú akit majdnem megöltem ( KATT A SZTORIÉRT)

Az első rész már fent van ;D

Esetleg akarjátok, hogy ide is kírjam mikor új rész van?

Vaaaaaaagy, esetleg akarjátok, hogy itt is közzé tegyem a fejezeteket mivel tudom, hogy rengetegen innen ismertek erről a blogról, csak azért nem akartam itt is kitenni a fejezeteket mivel nem Liames fanficről van szó, és lehet sokan másról nem akarnátok olvasni. Viszont ha szeretnétek ide is kiteszem a fejezeteket :D 

Kommenteljetek
szavazzatok
meg ilyenek :D


Visszatééééértem xD




2017. május 28., vasárnap

Little Mix - The Vamps - koncert, Bécs

Igen tudom, hogy ez egy One Directiönnel foglalkozó blog, de úgy gondolom, hogy azért a Little Mixes lányoknak is van egy kis közük a srácokhoz, szóval úgy voltam vele, hogy miért ne írhatnám le az élményemet a koncertről ide? Amúgy is alig van bejegyzés, és így az én lelkem is megnyugszik, hogy olvashattok tőlem valamit, na meg én is élvezettel olvasom vissza az efféle kis mesélős bejegyzéseimet :)
Kezdjünk is bele...

Gondolom sokan tudjátok, hogy tegnap a csajok életükben először Bécsbe látogattak a Glory Days turnén belül. Novemberben jelentették be, én pedig szerintem az elsők között voltam akik megvették rá a jegyüket. Senki nem tudott volna megállítani abban, hogy lemaradjak róluk. Két éve ( vagyis az 1D bécsi koncertje óta ) egy koncerten sem voltam, szóval rendesen kivoltam már éhezve, hogy mehessek valahová koncertre.
Szóval novembertől számoltam vissza a napokat, és tegnap végre elérkezett az én napom. Furcsa volt, ugyanis ide nem idultam el a hajnali órákban, hanem csak délután, mivel úgy hallottam, hogy az arénában ahová áll az ember mindenhonnan tökéletesen látni lehet a színpad. És milyen igaz volt.
Úgyhogy délután fél egy körül elindultunk ( amúgy már reggel hattól fent voltam xD) és fél háromra voltunk ott az aréna előtt, ahol kb. ugyan az a látvány fogadott mint anno a bécsi 1D koncerten. Hosszú sor ( nem olyan hosszú mint az 1Djé volt, de azért elég hosszú volt), és én nem tudtam, hogy hova kell állni. Végigjártuk az egész arénát, és szinte mindenhol voltak rajongók, így egy kicsit bepánikoltam, nehogy rossz helyre sorakozzak, aztán elküldjenek xD Mondom oké, megkérdek valakit, aki normális nyelven beszél és megértem. Szerencsére pont találtam egy magyar csapatot valahol a hosszú sor közepén és megkérdeztem ( mondjuk valahogy sejtettem, hogy biztos oda kell sorba állnom ahol a legtöbb ember van, mivel hát miért ne ) És természetesen igazam is lett. Ahol a legtöbb ember volt oda kellett belállni, de nem álltom be, mivel leszartam. Az 1D-n napszúrástkaptam, összenyomtak és hiába voltam elől a beengedéskor, ígyis hátra kerültem. Szóval itt, inkább bementem az épületbe ahol meki volt, és ott voltunk kapunyitásig.
Büszkén jelenthetem, hogy itt nem nyomtak össze a rajongók mivel valamivel jobb volt az ellenőrézés mint két éve. És még a vározás sem volt olyan unalmas, ugyanis pár lány büszkén üvöltötte a LM dalait, szóval. Sőt túl precíz volt ahogy a biztonsági őrök átnéztek bennünket, de hát ez érthető a manchesteri bombázás után. Mondjuk nem értem, hogy a fenekemet minek tapizták le xD Szerintem nem úgy néztem ki mint aki valamit elrejtett volna a segglyukában, dehát kitudja :D
Az aréna belülről nekem hirtelen kicsinek tűnt, mivel tényleg tökéletesen lehetett látni mindent, nekem pedig furcsa volt. Mondjuk a kivetík feleslegesnek bizonyultak ha már egyszer úgysem kapcsolták be őket.
Fél nyolcat ütött az óra mikor az előzenakar feljött a színpadra. Istenem az a pillanat mikor a The Vamps megjelent. Wáá, már libabőrös is vagyok ha eszembe jut :D Amióta először 2013-ban meghallottam az egyik dalukat a Wild Heartot megfogadtam, hogy egyszer fogom őket élőben látni. És tegnap megtörtént. Még mindig meghasad a szívem, hogy csak 6 dalt adtak elő. Szívesen néztem volna őket tovább, de hát nem az Ő turnéjuk volt :( Az a pillanat mikor több száz másik emberrek üvöltöttem az Oh, Ceciliat és Bradley velünk együtt ugrált, sőt még le is vetkőzött turnéra mivel annyira melege volt, felejthetetlen :) Esküszöm úgy nézett ki mintha Nekik jobban örültek volna mint a  Little Mixnek xD Jamesben azonban kissé csalódtam mivel Ő olyan kis visszahúzódó volt. Még csak normális képet sem tudtam róla csinálni mivel olyan távol állt tőlem. Azonban Tristan dobszólójainál majdnem összepisiltem magam, meg attól is ahogy Bradley a göndör fürtjeit rázogatta :D Conor meg olyan kis heles volt a világító gitárjával. Egy szóval, én egy külön bécsi turnét akarok tőlük. :D
Mondanom sem kell, hogy a csajok természetesen készülnek. De hát ez normális, hiszen nők. Azonban az a pillanat ahogy megjelentek az aréna pedig felrobbant, na a az az érzés amit két éve nem éreztem már. És a Powerrel kezdtek ami az egyik kedvenc dalom az új albumról. OMG! Azok a koreográfiák, azt muszáj mindenkinek látniuk egyszer élőben. Élőben annyira aranyos hangjuk van, hogy az leírhatatlan. Sőt az egész koncert leírhatatlan, mivel muszáj mindenkinek egyszer átélnie. Ők annyira mások mint az 1D volt. Nem tudom miért, de nekem valahogy nagyon bejön ez, hogy ennyi koreofráfiájuk van, és mindent egyszerre csinálnak. Annyira összhangban voltak, hogy jaj. Istenem, 2014 óta arra a pillanatra vártam, hogy velük énekelhessem a Salutot. És rohadtul megtörtént, velük Salutáltam xD A Secret Love Songnál pedig egyszerűen lefagytam. Csak álltam és néztem Őket. Nem mozogtam, az agyam megállt és a tudat alattim kezdett el énekelni velük. Annyira csodás volt. Wings közben annyira jó érzés volt velük mozogni pont úgy mint ahogy a klipben is csinálják. Jaj és a Touch...amióta kijött azóta nem telik el úgy nap, hogy ne dúdolnám :D
 Vissza akarok menni, mivel, ja :D Féltem Tőle, hogy rossz lesz és, hogy nem fog majd tetszeni mivel Ők nem az 1D, de ez hülyeség. Pont annyira élveztem mint anno az 1Dt, sőt majdnem még jobban is.

Közületek volt valaki? Ha volt, élveztétek? Ha meg nem voltatok, akkor muszáj elmennetek egyszer ;)
Tristan

Bradley





2016. június 21., kedd

Time to get truthful ( KIHIVÁS )

Sziasztoook! A tegnapi nap folyamán találtam egy jó kis kihívás féle dolgot a tumblrn amiben pontosan 62 kérdés van ay 1D-ről :) Mivel, lassan 4 éve csak a fiúkról írok kitalált történeteket, ezért úgy gondoltam, hogy ideje lenne egy kicsit bele nézni abba is, hogy én mit érzek velük kapcsolatban. Így most az összes álltalános kérdésre amit ember feltehet egy directionernek megkapjátok a választ és megtudhatjátok, hogy én mit és hogyan gondolok róluk. Remélem tetszeni fog, és ha igen akkor talán a közeljövőben lehet még több ilyen kihívásos poszt is :P
Mellesleg aki kedvet kapott hozzá, az  ITT megtalálja az angol verziót és nyugodtan megcsinálhatjátok Ti is :))

Let's do this...

1. Hogyan szereztél tudomást a One Directionről?

- Karácsony második ünnepje volt és pont akkor kaptam ajándékba egy kiskutyát, és mivel magamhoz akartam nevelni mindenhová magammal vittem. Így történt az, hogy birtokba vettem a nővérem szobáját is ( belefeküdtem az ágyába a kutyámmal együtt miközben Ő tévét nézett) És csodák csodájára a tévében pont egy zenecsatornát nézett, na és milyen klipp ment pont akkor? Igen, a What Makes You Beautiful. Az volt az első alkalom, hogy megbírtam őket nézni.

2. Mi volt az első dal amit hallottál énekeli Tőlük, mint banda?

- Hát mivel a What Makes You Beautifult láttam először a tévében, úgyhogy szerintem a dal is az lehetett először amit legeslegelőször hallottam Tőlük.

3. Láttad Őket élőben?

- Igen, volt szerencsém kétszer is, de ezekről a beszámolóimról itt a blogon is olvashattok bővebben.

4. Találkoztál velük?

- Úgy nézek ki mint aki igen? Emberek, ha találkoztam volna velük élőben személyesen akkor elhihetitek nekem, hogy ez a blog azzal lenne tele, ugyanis mindenhol és mindenkinek azzal dicsekednék.

5. Ki a kedvenc tagod és miért?

- Szerintem egyértelmű; Liam :) Hogy miért? Úgy érzem, hogy napokig tudnék róla írni. Ez a srác egy csoda! Egy két lábon járó szeretetbomba akit egyszerűen képtelenség utálni. Tényleg van olyan aki utálja? Ha valaki utálja Liamet akkor annak a személynek nincs valami rendben az agyában. Hisz nézzetek rá. Még egy légynek sem tudna ártani; sőt ha ártana egy légynak, sírva kérne tőle bocsánatot.

6. Mit szeretsz Niallben?

- Azt, hogy ír. - oké, vegyük komolyan a dolgot. Lássuk csak...a leszarom stílusát. Őt tényleg semmi nem érdekli. Megvan a maga kis világa amiből nem akar kitörni. Kerüli a konfliktusokat, soha nincs róla semmilyen pletyka. Ő csak éli a maga életét. Képes elmenni úgy a városokba, hogy senki nem tud róla. Inkább golfozni jár meg más meccsekre, minthogy bulizzon és ismeretlen csajokkal mutatkozzon. Az egy kezemen meg tudom számolni azt, hogy hányszor volt róla valami nagyon durva pletyka. Míg a többi három srác állandóan a pletykákról híres, addig itt van a kicsi Nialler aki azért könyörög, hogy kövessék be Őt Snapchaten. Hogy lehet Őt nem szeretni?

7. Mit szeretsz Harryben?

- A göndör haját. Komolyan gyásznappá hirdettem mikor levágatta azokat a gyönyörű tincseit. Sokkba kerültem azon a napom. Tudjátok mit imádok még? Ahogy a terhes nőkkel, vagy az apukákkal viselkedik a koncertek közben. Ó és a kopp, kopp viccei amik annyira szörnyűek, hogy már azon nevetek. A rekedtes, nyugodt hangját.

8. Mit szeretsz Liamben?

- Mikor nevetés közben ráncok jelennek meg a szeme körül. Az anyajegyéd a nyakán.  Ahogy imádja a Harry Pottert, vagy a Batmant. Hogy olyan kisfiús. A félmeztelen selfieit.
Őszintén rengeteg mindent tudnék még mondani, de inkább nem megyek jobban bele.

9. Mit szeretsz Louisban?

- A hatalmas száját. Ami a szívén az a száján. Őszintén ha vitába kezdenék vele, inkább neki adnék igazat mindenben. Nem szeretnék veszekedni vele. Ha valamiben nincs igaza, Ő akkor is igazat csinál belőle. Számára mindegy, hogy kinek mit mond meg ( lásd. pár éve mikor a The Wantedos fiúkkal veszett össze, vagy tavaly Naughty Boyal). És ezt nagyon bírom benne, ugyanis nem engedi elnyomni magát. Na és a hangja? Oh, anyám! A világon neki van a legérdekesebb hangja, amit egyszerűen lehetetlenség lenne utánozni. A feneke! Basszus, mit nem adnék meg azért, hogy egyszer megfoghassam neki.

10. Kedvenc Bromance, és miért?

- Egyértelműen LiLo Paynlinson ( Liam - Louis)
Bírom ahogy mindig piszkálják egymást, és azt mondogassák, hogy mennyire nem bírják egymást, de aztán a vége mindig ugyan az, megölelik egymást és titokban találkozgatnak. Két ellenkező természet és pont ezért találták meg nehezen egymást. Ha visszanézitek a koncertfelvételeket, szinte a rendes showt Ők ketten csinálták. Irigylem a barátságukat, de komolyan.

11. Mi az az 1D-s idézet amit a legtöbbször használsz?

- Not my baby, not my problem - Niall Horan
( Nem az én gyerekem, nem az én problémám) Szerintem sejtitek, hogy miért pont ez xD

12. Kedvenc dal az albumon?

- Képtelenség választani. Senki nem kényszeríthet rá, hogy válasszak! Értitek, senki! Még ha pisztoly tartotok a fejemhez, akkor sem fogom beismerni, hogy az összes öt album közül a Made in the A.M a legeslegjobb a Never Enoughhal az élen. Oké? Nem választok!

13. Melyik tagnak a bőrébe bújnál egy napra?

- Liam vaaaaagy Louis. Hmmm...jó érveim vannak. Liamet megnézném meztelenül xD. Louisnál meg megnézném, hogy milyen apuka is valójában.

14. Ha a kedvenc tagod lehetnél egy napra, akkor mit csinálnál?

- Egész nap meztelenül állnék egy tükörben és gyönyörködnék magamban, utána elmennék a saját koncertemre és a másik három sráccal elénekeltetném a Stole My Heart című dalt.


15. Kedvenc videó napló?

Keviiiiiin :(

16. Kedvenc feldolgozás az X-Factorban?

Nézzétek azt a táncot amit Liam és Harry leművel az elején. És a kis Niall mennyire bele élte magát.

17. Mit csinálnál ha úgy döntenének, hogy végleg feloszlanak?

- Nos én az ilyen megjegyzéseket mindig figyelmen kívül hagyok, ugyanis tudom, hogy ez még nem most lesz. Oké, nem azt mondom, hogy soha nem oszlanak fel, de remélem ez csak akkor fog megtörténni mikor én már valamilyen oknál fogva nem fogom őket szeretni ( ilyen szerintem soha nem lesz, hogy én nem fogom őket szeretni) 
Viszont ha a közeljövőbe fog bekövetkezni, nos akkor mély depresszióba fogok zuhanni. Gyűlölni fogom őket amiért ezt tették velem.

18. Milyen hosszú idő óta, vagy rajongó?

- Hmm, ha jól számolom 5 éve.

19. Melyik 1D taggal shippeled magad?

- Liammel és most már Louisval is. Nappal Liammel shippelem magam, éjjel meg Louisval, és minden kívánságom meg van oldva és ki vagyok elégítve.

20. Az első gondolataid mikor felfedeszted őket?

- Úr Isten,  milyen jól néz ki ennek a csíkos felsős fiúnak a piros nadrágja. Anyu, nekem kell olyan gatya ( erre fő lila nadrágot kaptam a piros helyett -.- ) 

21. Mit szeretsz bennük?

- Hát ezt már bővebben kifejtettem a 6,7,8 és 9-es kérdésben.

22. Kedvenc jellemük? 

- 6,7,8,9 kérdésre a válaszom.

23. Valami amit szeretsz a fandomban?

- Azt, hogy ha összefognak/fogunk mennyi mindent el tudunk érni. Ott volt tavaly a No Control project. Az a sok munka ára és betették a dallistába. Vagy idén a Home project, úgy hogy közben a fiúk szüneten vannak. A jelölések amiket meg tudtunk nyerni a fiúknak. Az a sok világ trend amikkel támogattuk Őket.

24. Valami amit utálsz a fandomban?

- Elég sok minden van, hogy őszinte legyek. Az a sok pletyka amit valami hülye kitalál a többi idióta meg elhiszi és tovább adja. Mikor nem hagyják békén a fiúkat mikor pl. esküvőn, nyaralni vagy valahol vannak. Amikor lemondják Őket ok nélkül. 

25. Kedvenc dal az Up All Night albumról?

- Szerintem egyértelmű; Stole My Heart.

26. Kedvenc idézet? 

- Live your dream and never wake up - Liam Payne
( Éld az álmod és soha ne ébredj fel)

27. Vannak valamilyen 1D-s cuccaid? Ha igen, mik?

- Halál reám, de rohadtul nincs kedvem leírni az összeset xD. Viszont a napokban gondolkoztem rajta, hogy mivel festeni fogják a szobámat és össze kell mindenemet pakolni, lehet csinálok róla videót. És ha ez megtörténik akkor majd ide beillesztem azt a vidit ;)
Azonban ha egyet választanom kellene így hirtelen, akkor az életnagyságú Liames kartonbábumat mondanám.

28. 1D tag akit a legjobban kedvelsz?

- Csak kedvelek? Akkor legyen Louis most.

29. Kedvenc csoport kép?


30. Kedvenc kép Louisról?

31. Kedvenc kép Niallről?


32. Kedvenc kép Harryről?

33. Kedvenc kép Liamről?

34. Hogy álmodtad meg a találkozásod a fiúkkal?

- Az egyik koncerten VIP jegyet veszek, bikinifelsőben tolakszom be az első sorba. Direkt úgy fogok állni, hogy tökéletes rálátást nyerjenek a melleimre, és felemelek egy olyan táblát, hogy Szeretnél lenni az első csókom? És ha valamelyikőjük észre venné és látnám, hogy olvasná még a vörösre festette számat is elkezdeném nyalogatni, hogy még hivogatóbb legyek XDDDD

35. Mióta vagy fan?

- 18-as kérdés.

36. Melyiket választanád, egy napot eltönteni mind a négyükkel, vagy egy hetet eltölteni csak az egyikükkel?

- Egy hetet eldönteni valamelyikükkel. Hű, banyek mi lenne azon az egy héten :D Szerencsétlent még vécére sem engedném el egyedül. Mindenhová a nyobába lennék. Megfésülném, megetetném, agyonölelgetném...

37. Öltöznél úgy mint Ők?

- Volt mániám mikor az olyan holmikat kerestem mint amiket Liam viselt. Így mostanra beszereztem egy ugyan olyan fekete Adidasos pulcsit mint az Övé volt, fekete Hype feliratú sapkát és fehér Nike Air-es cipőt is. 

38. Mi a legjobb dal amit a fiúk valaha elénekeltek? 

- Attól függ, ha csak az albumon akkor a Never Enough, ha koncerten akkor a Best Song Ever.

39. Mi lenne a reakciód ha valaha találkoznál velük?

- Nem mernék oda menni hozzájuk. Ha valami siker folytán mégis eléjük mernék állni, akkor vigyorognék mint egy idióta, dadognék, pityeregnék és azt számlálnám, hogy mennyire szeretem őket, meg azt, hogy Úr Isten, meghalooook, Liiiaaaaammmm, Louiiiiiiiiis, Haaaarrrryy, Niallllllll Igazából semmi jóra nem számítok magamtól az ilyen téren. 

40. Voltál valaha koncerten?

London - Take Me Home turné
Vienna - On The Road Again turné.

41. Körülbeli hány darab kép van lementve róluk a gépedre? 

- Na ezt most úgy döntöttem, hogy lefényképezem a végeredményt, mert szerintem nem hinnétek el. Szóval itt a végösszeg: 

42. Mi volt a legelső 1Ds cuccod amit megvettél?

- Hmm, ha jól emlékszem karkötő a neveikkel.

43. Mi a kedvenc videó klipped?


44. Szerinted melyiküknek van a legjobb haja?

- Liam :3 Mikorra elérné azt a hosszúságot amivel geci helyes lenne, akkor úgyis lebaszassa az egészet totál rövidre .-.

45. Szerinted melyikőjük fog az először megnősülni.
???

46. Szerinted melyikőjük fog utoljára megnősülni?
???

47. A Year In The Making, melyik jelenetén sírtál? 

- Szerintem ezek a képek magukért beszélnek és mindent elmondanak :




48. Mikor volt az utolsó alkalom mikor sírtál a fiúk miatt?

- Június 5. - én amikor volt Louis és Niall jótékonysági focimeccse. Igen, sírtam, de nem a szomorúságtól hanem azért mert örültem, hogy együtt látom őket, újra. Egyszerűen hiányzik az, hogy nem látom őket együtt.

49. 1- 100 a barátaid és a szüleid mennyire gondolnak zizzentnek a rajongásod miatt?

- 100000??? Sokszor már én sajnálom Őket, hogy mennyit kell szenvedniük mellettem mikor rámjön a fangörcs.

50. Mit adnál fel csak azért, hogy találkozhass velük?

- Mindent feladnék csak azért, hogy láthassam Őket. Az iskoláról lemondanék, a családommal összevesznék, hajléktalan lennék, eladnám a legféltetebb dolgaimat is. Szóval, ja.

51. Kiabáltak a szüleid rád a fiúk miatt?

- Igazából már nem vagyok abban a korban, hogy ehhez közük legyen.  Természetesen ha olyan 11 - 16 - os korosztály lennék biztos, hogy kaptam volna már miattuk, de így, hogy felnőtt vagyok, nincs beleszólásuk. Pénzt nem kell adniuk, koncertekre nem kell kísérgetniük, így nincs miért mérgesek lenniük.

52. Hogy viseled azt mikor valaki valami csúnyát mond a fiúkról?

Nem foglalkozom vele. Az én környezetembe szinte mindenki utálja őket, és állandóan ezzel piszkálnak, vagy kinevetnek. Kigúnyolják a szobámat mivel mindenhol poszterek vannak, a telefonomat, szóval mindent. Ezért tanultam meg nem foglalkozni az ilyenekkel. Ha elkezdik, akkor csak mosolygok és ennyi.

53. Ismersz valakit aki a fiúk szülővárosában lakik?

- Nem, viszont mikor voltunk Londonban a koncerten, láttam Bradfordot (Zayn szülővárosa) És tervezem azt, hogy a közeljövőben ha eljutok megint Angliába elvonatozom Wolverhaptonba. Sőt Doncasterbe is elmennék egy focimeccsre mikor Louis játszik. 

54. Voltál valamikor dedikáláson? 

- Úgy nézek ki? Mikor kijött a Who We Are című könyvük, már majdnem eljutottam a dedikálásra Londonba, csak hát a drágáim a dedikálás előtt 3 nappal kezdték el árulni a jegyet és akkor meg már az egekben volt a repjegy ára. 

55. Van valami közös holmid a fiúkkal?

- A koncerten lévő konfetti darabka annak számít? 

56. Mikor volt az utolsó alkalom mikor beszóltál valaki olyannak aki csúnyát mondott a fiúkról?

- Szerintem, ma . A nővéremnek vagy az anyámnak állandóan beszólok ha csúnyát mondanak róluk.

57. Hány jó barátot szereztél az 1D-nek hála?

- Nem sokat. Inkább a blogomnak köszönhetően szereztem párat, de már azokkal sem nagyon tartom a kapcsolatot mivel nem szeretik már a fiúkat, így nincs témám velük mivel én itt ragadtam ezzel a négy majommal és nem tudok tovább lépni. 

58. Mi a kedvenc interjúd amit a fiúk valaha adtak?


59. Követ valamelyik fiú a Twitteren?

- Ezt most miért kellett? Most megint hülyén érzem magam, hogy engem már 5 éve nem képesek visszakövetni pedig naponta zaklatom Őket.

60. A fiúk valamelyik hozzátartozója/ barátja visszakövetett, retweetelt vagy reagált neked Twitteren?

- Én egy lúzer vagyok. A lúzerek királya, egy szánalmas nyomi akit még Liam kutyája sem követett vissza twitteren. Ez van, elásom magam.

61. Volt olyan helyzet mikor nagyon közel voltál a fiúkhoz, de nem engedtek oda hozzájuk?

- A Take Me Home koncerten mikor énekeltél a Change My Mindot akkor így a levegőben voltak és pont felettem mentek el. Ha nem lettek volna ott a biztonsági őrök akkor simán feltudtam volna állni a székemre és pont elértem volna Zayn lábát, és letudtam volna húzni. Milyen durva lett volna; jé egy Zayn van az ölembe!  

62. Szerinted fogsz velük valamikor találkozni?

- Még szép, hogy igen! Nincs olyan, hogy nem! Tudom sőt érzem, hogy valamikor eljön az én időm. Nem tudom, hogy mikor, lehet a halálom előtt, de egyszer tutibiztos, hogy fogok találkozni velük :)


Ha valaki kedvet kapott hozzá nyugodtan csinálja meg :D Ha tetszett, komizzatok, pipáljatok,  iratkozzatok fel...minden visszejelzésnek örülök, mert ha nagyon nagyooon bejön, akkor keresek még ilyen kihívásokat :D

2016. június 18., szombat

Weird guy

Hellóóóó!!! Hát megint csak novellát hoztam nektek ami szintén Larrys, de úgy voltam vele, hogy akartam már feltenni részt mivel majdnem egy hónapja nem volt mozgás a blogon, azt pedig nem szeretném ha azt hinnétek, hogy elhanyagollak benneteket :s viszont lehetséges, hogy ennek a novellának lesz egy folytatása, Liamről :))) Vagy esetleg van valaki/ valami amiről szívesen olvasnátok novellát? Mondjuk egy kép, dal, film? Ha van akkor nyugodtan írjátok meg komiban én pedig megírom :P 
Kellemes nyarat mindenkinek ;D 



- Csak ezt a kis pohárkát, Haz - ismétli meg önmagát vagy ötödszörre Niall és mutat a kis asztalka közepén elhelyezett aprócska pohárra, amiben isten tudja, hogy milyen lötty szerepel. Niallt ismerve akár mit képes bele önteni egy pohárba, csak azért, hogy jó hangulatot teremtsen. És Harry pont ettől fél. Utálja mikor egy buliban hosszabb ideig marad Niallel. Az efféle helyzeteknek végül soha nincs jó vége. Valaki mindig szenved; és általában mindig Harold az aki megszívja. Ma este azonban nem fog rá okot adni, hogy szőke barátja megint bajba húzza. Nem. Ma csak csendben meghúzza magát az egyik boxban és azon fog töprengeni, hogy mégis miért jött ide amikor semmi hangulata nincs a bulizáshoz; már amennyire lehet ezt bulizásnak nevezni. 
- Nincs az - az Isten - válaszolja unottan Harry a maga mély, rekedtes hangján és ráadásképpen még a kezeit is összekulcsolja a mellkasa előtt. Nem néz Niallre, ugyanis tudja, hogy barátja pont most készül bevágni a cuki kiskutya pofit, amire Ő megsajnálja és lehörpinti az itókát. Ki van csukva! 
- Ajj már! Muszáj elrontanod mások hangulatát csak azért mert neked szerelmi bánatod van? - vágja be a durcát és mint egy kisgyerek még az arcát is felfújja. Aranyosan néz ki ahogy fehér bőre kipirul és két piros foltocska jelenik meg az arcán. Harry mégsem tud megenyhülni, inkább csak még jobban felhúzza magát. Úgy emlékezett, hogy megkérte barátait arra, hogy ne foglalkozzanak az Ő úgymond " szerelmi életével ". - Szegény Luke-ot elijesztetted a megszálottságoddal! Nem csoda, hogy lelépett, hisz félt tőled. Nekem sem kellene egy ilyen srác mint Te, aki nem hagy nyugtot nekem. - Harry vérszemet kap. Nagyon lassú mozdulattal feljebb ül a széken és szempillantás nélkül bámulja Niallt. Niall rájön, hogy talán túl messzire ment, ezért inkább lejebb csúszik a székében abban reménykedve, hogy majd ez a pozíció megmenti Őt Harry haragjától. Nem szereti mikor Harry ideges; nagyon nem.
- Te voltál az aki megmutatta Őt nekem! - hosszú mutatóujjával Niall felé bök és lejátszódik előtte a jelenet mikor a Szőkeség pontosan így mutatta meg neki Lukeot. Harrynek pedig rögtön megtetszett az amit lát. 
- Azt hittem szereti a rámenős pasikat - válaszolja Niall védekezésképpen és az ujjaival játszik. Igazából Niall semmit nem tudott Lukeról, viszont agyára ment, hogy Harry állandóan azon hisztizett, hogy örök életében egyedül marad. Luke pedig megfelelt Harry elvárásainak minden szempontból; gondolta Niall. Csak az ír srác egyetlen apró dolgot nem vett észre a tökéletes Lukeon...
- Nem meleg. - Harry szavait alig lehet hallani és hirtelen örülne neki ha az agya nem tudna vissza emlékezni arra a pillanatra mikor randira hívta a srácot aki szó szerint pofán röhögte majd elkezdett gúnyolódni azon, hogy manapság, hogy is van ez a meleg dolog és, hogy mikor melegedett be. Harryt mindig is kínosan érintette ez a téma ; mármint nem szégyelte, hogy meleg, de nem szerette világgá kürtölni. Eddig még nem volt az, hogy egy olyan fiú után szaladgált aki nem viszonyozta az érzéseit. Volt egy nem létező detektora amivel messziről ki tuda szűrni, hogy a kiszemelt srácnál érdemes- e próbálkozni vagy sem. Szomorú módon Lukenál ez a bizonyos detektor nem működött, így Harry totál leégette magát és most imádkozhat, hogy az a fasz ne kürtölje szét az egyetemen, hogy a menő Harry Styles a farkakat szereti. 
- Ó, én nem tudtam. Sajnálom. - dehogy sajnálod; gondolta magában Harry. Niall soha semmit nem sajnál úgy igazából, csak mondja. Niall nem tudja, hogy milyen érzés az mikor egy olyan srác aki talán egy picit - oké, nagyon - tetszik valakinek. Egy olyan valakinek aki részben kényelmetlenül érzi magát az miatt, hogy pont Ő született meg ilyennek. Miért nem lehet Niall a meleg? ; sóhajtott fel magában Harry. Miért nem Neki tetszik meg egy olyan srác akiről először azt hiszi, hogy aranyos és percek alatt eltervezi a tökéletes életüket, majd pár napon belül ez a tökéletes srác összetöri az önbizalmát? A gúnyolódás utálatos dolog! És egyben fájdalmas is. Luke nem is tudja, hogy Harrynek mennyire nem estek jól azok a kérdései amikben azon morfondírozott, hogy vajon mennyire lehet élvezetes melegként a szex. Ezek olyan dolgok amikről az emberek nem szívesen beszélnek. - Látod, a szerelmi bánatra a legtökéletesebb gyógyír az a pohárka. - mutat vigyorogva ismételten a pohárra. Harry megforgatja a szemeit és hanyagul a hajába túr. Nem kerüli el a figyelmét, hogy erre a mozdulatára a mellettük lévő asztalkánál helyet foglaló pár csaj, vinnyogni kezd. Már csak az hiányzik, hogy ezek a kiéhezett bigék ide jöjjenek; borzad el Harry még a gondolattól is. 
- Niall emlékszel, hogy mi történt legutóbb mikor belém erőszakoltad a kis " pohárkát ami majd elfelejteti a bánatomat " ? - Harry macskakörmöket rajzol és ismét a rosszullét fogja el mikor vissza gondol a pár hetes akcióra. A göndör akkor sem érezte jól magát, Niall pedig összekevert neki valamilyen alkoholt és megígérte, hogy a löttytől majd mindent elfelejt. Harrynek tetszett a hízelgő ajánlat és egyszerre lehörpintette a pohár tartalmát, utána pedig... - Végig hánytam a teljes Baker Streetet! Remélem nem kell elmondanom, hogy milyen hosszú útról is beszélünk - A Baker Street London egyik kis utcájához tartozott, ami éjnek évadján nem volt annyira zsúfolt így biztonságosan lehetett rajta gyalog közlekedni. Harry azon az éjszakán örült, hogy az utcán nem találkozott senkivel, ugyanis eléggé érdekes látványt nyújthatott ahogy egyet lépett, hányott, még egyet lépett, megint hányott. Megjegyezném, hogy Harry általában fél óra alatt haza ért a bárból gyalog. Viszont azon az éjszakán kereken három órába telt mire a bejárati ajtajukhoz ért. - Szóval köszönöm szépen, de nem kérek az új mixedből. Tökéletesen érzem magam anélkül is.
- Most magam igyak? - Harry erőszakosan bólint, Niall pedig elkezd morogni. - Ha megiszod éjfél előtt elmegyünk innen! - ajálja fel, Harrynek pedig rögtön remek ötlete támad. Úgy indultak el otthonról, hogy a göndör kijelentette nem akar sokáig itt lenni, mire Niall azt válaszolta, hogy éjfélnél előtt bűncselekmény eljönni egy buliból. De Harry cseppet sem érezte jól magát és nem is volt Niallhez kötve. Így ki tiltsa meg neki, hogy most rögtön lelépjen és haza mennyen? Senki.
- Pompás ötletet adtál Ni! - áll fel Harry a székről majd veregeti meg barátja vállát és igazítja meg az ingét; a mellettük ülő lány csoport megint viháncolni kezd, de a fiú ismételten nem foglalkozik velük.
- Hova készülsz? - ijed meg Niall és a tekintetével a barátját bámulja. Ugye nem arra készül amire gondol? Harry nem hagyhatja csak Őt így itt. A szőkeség még soha nem volt egyedül egy buliban, viszont azt elfelejthetik, hogy elmegy.
- Haza. - adja az egyszerű választ Harry majd int egyet és magára hagyja az elképedt barátját. 
Most fordult elő először, hogy maga indult el haza. És, hogy őszinték legyünk tetszett neki.  Tetszett neki az, hogy senki nem irányítja. Olyan lassan mehetett amennyire csak jól esett neki. Olyan úton mehetett ami hosszabb lehetett a megszokottabbnál. Nyugodt szívvel leülhetett a bár épületének sarkába a járdára ahonnan tompán még hallani vélte a bentről kiáradó zajokat. 
De Harry nem foglalkozott többé a bárral. Figyelmét egy távoli alak kötötte le, aki épp az egyik utcai lámpa alatt állt és cigizett. Lábát hanyagul a lámpa oszlopának nyomta, míg a szabad kezét a nadrágjába csúszva tartotta. Cigijét lassan szívta és az eget bámulta. Harry hatalmasat nyelt és máris imádta önmagát amiért kijött bentről. Efféle, jó seggű jövevényt nem minden nap lát az ember. Jövevény? Inkább egy cigiző csoda! 
Harry öntudatlanul nyálazta meg az ajkait ahogy a srácot bámulta. Fél karját képes lett volna levágni csak azért, hogy a fiú felé forduljon és az arcát is nézhesse meg magának. Azonban Harryt máris teljesen megnyerte magának a kinézetével. 
Úgy tűnik ma felragyogott a Göndör szerencsecsillaga. Alig pár másodpercre szegezte máshová a tekintetét, mire újra visszafordult a jó seggű srác megmozdult. Kezét kihúzta a zsebéből, a cigijét eldobta és amíg azon volt, hogy cipője orrával eloltsa a maradék cigit, Harry felállt a járdáról. Könyörgöm, gyere erre!; suttogta magában és azon agyalt, hogy hogyan vonhatná magára a srác figyelmét. 
Alsó ajkába harapott és a környéket pásztázta. Az épület oldalánál egy fekete motor pihen. Egy menő motor amit a fények tökéletesen megvilágítottak. Egy motor amin Harry tökéletesen mutatna, úgy mint egy dögös motoros pasi akiért mindenki rajong. Már csak az a kérdés, hogy kié ez a motor. Biztos, valamelyik sötét alaké a bárból; gondolta. Csak nem fog megharagudni ha felülök rá addig, míg a srác elsétál előttem; nyugtatta magát. A cigiző fiú tényleg megmozdult és Harry irányába tartott. A göndörnek pedig több sem kellett. Megindult a motor felé és felült rá. A nadrágja túl szűknek bizonyult, ezért elkezdett imádkozni nehogy véletlenül a varrások meglazuljanak a fenekén és katasztrófa történjen. Mégsem tudott ezzel foglalkozni. Egyik lábát a fűbe nyomta a másikat pedig a motoron tartotta, úgy ahogy az egyik kezét is, kabátjából pedig előhúzta a mobilját és úgy tett mintha valami nagyon fontos dolgot művelve. Biztos, hogy jól nézhetett ki, mivel fél szemmel látta, hogy a titokzatos srác pont Őt vette célpontba. Harry bepánikolt, de próbált természetesnek tűnni úgy mintha tényleg lenne egy menő motorkája. 
A srác zsebredugott kezekkel sétált Harry felé. Nem gyorsan, hanem inkább már idegesítően lassan. Harold attól tartott, hogy sokáig nem lesz képes egy lábbal tartani magát a motoron. Csipkedhetné magát a srác! Vagyis inkább ne. Mi lesz akkor ha idejön? Mi van akkor ha a srác semmit nem fog akarni tőle? Lehet, hogy csak a motor tetszik neki. És ha azt fogja akarni, hogy vigye el egy körre? Hiszen most ül életében először motorkán! Ráadásul egyensúlyérzéke sincs, még a saját lábaiban is képes elesni, nemhogy egy két kerekű valamit vezetni. Ajaj, erre nem is gondolt. 
Amikor Harry ismét felnézett a srác már előtte állt. Kezeit még mindig zsebre tartotta és úgy figyelte a göndör. A Göndört akit máris lenyűgözött. Harry szíve hevesebben kezdett el dobogni mikor azokba a kék szemekbe nézett. Imádta a kék színt. Örök életében képes lett volna ezeket a szemeket nézni.
Nézte is volna ha a srác nem mozdult volna meg. Harry észhez tért és akkor látta meg a fiú arcán lévő fura arckifejezést. Vékonyka száját elhúzta és kérdően meredt a motron ülő fiúra. Ennyire bénán nézhetek ki a motron?; tette fel magában a kérdést Harry. Kínos. Azt hitte, hogy jól fog mutatni egy menő motron és a srác nem fog majd tudni ellenállni neki. Azonban a fiú nem úgy nézett ki mint aki nagyon rajongana ezért a jelenetért. Harry már majdnem azon volt, hogy megszólaljon, de a srác beelőzte. - Ez az én motrom. - a kék szemű fiú hangja vékonyka volt és varázslatos. Harry feje oldalra billent és aprón mosolyogva figyelte a fiút. Fel sem fogta a srác kijelentését, pár másodpercig. Utána leesett neki. Arca rákvörös lett és fogalma sem volt róla, hogy hogyan is szálljon le a srác motorjáról. Ezez Harry, ennél idiótább már nem is lehetnél. Felültél egy motorra, hogy elkápráztasd a srácot, hogy milyen menő járgányod van, amiről aztán kiderül, hogy azé a fiú akit magadba akartál szédíteni.
- Tényleg a Tiéd? - Harry képzeletben fejbe lőtte magát. Ezt most komolyan hangosan kimondta? Igen, kimondta ugyanis a fiú aprót bólintott, de a Göndör figyelmét nem kerülte el a srác szája sarkában lévő bujkáló mosoly. Ezek szerint nem nézi Harryt idiótának? Vagy lehet annak nézi, csak inkább nem mond semmit. 
Harry ezt követően rögtön észhez tért és azon kezdett el agyalni, hogy a lehető leggyorsabb módon szálljon le a motorról. - Uh...oh...um...izé...sajnálom. - kezdett el dadogni kínosan és közben azon volt, hogy lemásszon a járgányról. Eléggé nehéz feladatnak bizonyult, mivel a fiú árgus szemekkel figyelte a tevékenységét, ráadásul Harry szűkös nadrágja igencsak megnehezítette a dolgát. Többet soha nem veszek fel ilyen szűk nadrágot; szidta le magát. Erőt vett és lélegzetét visszafogva átlendítette a lábát, mire a motor is megindul vele együtt. Képzeletben már maga előtt látta, hogy mindjárt a fűbe taknyol a motorral együtt a srác előtt, de a várt hatás elmaradt. Csak egy erős szorítást érzett a karján. Felnézett és meglátta a srácot közvetlen maga mellett. Hű, milyen erős a szorítása; jegyezte meg dobogó szívvel. A fiú addig nem engedte el míg két lábon nem állt a fűben a motortól tisztes távolságon. 
Kínos csend állt be közéjük. Harrynek gőze sem volt róla, hogy mit mondhatna ezek utána. A terve kudarcba fulladt, a srác tuti, hogy nem fog akarni tőle semmit. Már azon volt, hogy elköszönjön paprikavörös arccal, mikor a fiú szólásra nyitotta a száját.
- Megkérdezhetem, hogy mit akartál a motoromtól? - kérdezte azon a különleges hangon. Harry úgy érezte összepisili magát a fiú hangjától. A göndör elkezdte banbán bámulni maga elé. Fogalma sem volt róla, hogy a srác valójában mit kérdezett. - Nem úgy néztél ki mint aki el akarja lopni.
- Mert nem is! - tért észhez Harry mikor eljutott az agyáig, hogy miről is beszél a srác.
- Akkor? - vonta fel a szemöldökét a fiú. Harry lehajtotta a fejét és úgy próbálta kitalálni a megfelelő választ. Kezében még mindig ott virított a telefonja és ez a fiúnak is feltűnt. - Képet akartál magadról csinálni miközben a motron ülsz? - a srác hangosan felnevetett, Harry pedig szégyenlősen bólintott. - Túl menő a járgányom. - húzta ki magát büszkén és egy ügyes mozdulattal felpattant a motorra. Harryn pánik suhant át. Máris elmegy? Hiszen még a nevét sem tudja!
- Az. Összeilletek. - csúszott ki a száján a bók, de a fiú látszólag semmit nem hallott belőle mivel akkor taposott rá a gázra. Épp a sisakját készült feltenni, de utoljára még ránézett a Göndörre.
- Ha kiposztolod valahová, írd a képhez, hogy Louis Tomlinson tulajdona. - kacsintott rá Harryre, majd elnyelte a sötétség.
Louis. Tökéletes.

Louis aznap este mosollyal lépett be a konyhába ahol édesanyja épp a kistestvéreivel volt elfoglalva. Míg Jay épp a két legkisebb ikret próbálta megetetni, addig Lottie az asztalnál ült és szokás szerint fényképeket készített magáról.
A fiú éppenhogy csak átlépte a küszöböt, Jay és Lottie rögtön rá is nézték. Louis megtorpant és kérdő tekintettel figyelt rájuk, de a mosolyt akkor sem tudta levakarni az arcáról. Mégis miért mosolygott? Miért boldog? Köze van hozzá a Göndör srácnak is? Louis nem tudta pontosan, hogy mit is érez. Pedig már ezerszer megfogadta magának, hogy nem fog bele zúgni valami random kölyökbe.
- Te mosolyogsz! - jegyezte meg vidáman Jay és még meg is csípte magát, ugyanis attól tartott, hogy csak képzelődik. Az elmúlt pár hónapban nem nagyon látta legidősebb fiát mosolyogni, szóval próbálta kiélvezni az összes pillanatát.
- Talán. - válaszolta a srác és hanyagul levágta magát a hozzá legközelebb álló székre. Próbálta úgy viselkedni mint ahogy szokott; vagyis flegmán. De nem volt kedve hozzá. A Göndör szóba állt vele és kedves volt úgy, hogy még csak meg sem játszotta magát előtte. 
- Akkor mosolyogsz így mikor megtetszik valaki - nyávogta Lottie, Louis pedig csak rákacsintott. A lány szája rögtön szétnyílt és gyorsan átvonszolta magát a bátyja melletti székre. - Megtetszett valaki?
- Talán. - ismételte meg magát Louis, Lottie pedig összehúzta a szemeit mérgesen.
- Ezt fejezd be! Muszáj mindig ilyen idegesítően viselkedned? 
- Talán. - Louis nem tudta, hogy tartsa vissza magában a nevetését. Imádta húzni a testvérei agyát.
- Louis! - szólt rá az anyja egy fokkal hangosabban. - Ha nincs kedved elmondani, hogy mi történt ma veled, akkor inkább menj a szobádba. - Jay tudta, hogy fiával nehéz mióta annyi lelki trauma érte. Akár mennyire is próbált mindig a kedvében járni, Louis rettenetes természet volt. Apa nélkül kellett felnőnie hat testvérével, két pótapja volt már akikkel nem találta meg a közös hangot, időközben rájött, hogy meleg ami miatt a barátai elpártoltak tőle, utána bele szeretett a legjobb barátjába aki összetörte a szívét mivel az nem viszonozta az érzéseit. 
- Mit kellene elmondanom? Azt, hogy megtetszett egy srác aki a motromon ült, majd majdnem lefordult csak azért, hogy tudjon engem elkápráztatni? - állt fel a székről a fiú, és saját maga hülyén érezte magát a mondandója után. Tök abszurd ez a dolog. A Göndörröl messziről látszott, hogy tetszik neki Louis. 
- Tessék? - tágultak ki Jay pupillái.
- Anya, életemben nem láttam még hozzá hasonló srácot. Tudom fura, hogy így beszélek egy vadidegenről akivel két mondatot ha beszéltem, de van benne valami. Valami ami kell nekem. - Louis nem várta meg, hogy mit fog rá az anyja reagálni. Idiótának fogja tartani, holt biztos. Azt pedig nem szeretné ha a nő megint beutaltatná valamilyen agyturkászhoz,  csak azért mert bele szeretett egy jötmentbe.
A fiú tényleg próbálta kiverni a fejéből a Göndört, de az valamiért nem akart távozni a gondolataiból. Ami pedig a legszörnyűbb volt az az volt, hogy még csak a nevét sem tudta. És ha tudta volna a nevét akkor mi lenne? Nem merné megkeresni. 
Annyira maga alatt volt, hogy az egyetlen ' úgymond' barátját felhívta, hogy menjenek el deszkázni; Liam pedig sajnos igent mondott erre a hatalmas baromságra. Louis soha nem tudta, hogy Liam miért áll még mindig szóba vele azok után, hogy Louis bele zúgott a legjobb barátjukba vagyis Zaynbe. Liamnek undorodnia kellene Louistól, pont úgy ahogy Zayn is tette. De a Payne srác még mindig mellette van; noha csak nagy ritkán találkoznak mivel Zaynek hála Louis szégyenli magát és a másságát ezért ha teheti kerüli az emberekkel a kontaktust.
Így történt meg az, hogy a motros incidens óta először Louis kiment a friss levegőre a parkba. Liam nem kérdezősködött, hogy hova tűnt hónapokra, egyszerűen csak örült annak, hogy barátja megint kíváncsi rá.
- Liam, Te neked tetszett meg már valaki akivel összesen két mondatot ha beszéltél? - Louis a gördeszkáján ült és a cipőfűzőjével játszott miközben Liam mellette ült a járdán. 
- Nem'tom - válaszolta a kiskutyaszemű fiú és újra fejét a térdeire hajtotta. Ezt ha tudta volna, hogy Louis semmi extrát nem tervez csinálni akkor el sem jött volna. Azt hitte, hogy deszkázni fognak meg hülyülni mint ahogy régen szoktak. Ehelyett mit csinálnak? Üldögélnek tök kukán. - A szerelem nem nekem való ezt Te is tudod. - a fiú hallotta ahogy Louis hangosan felkuncog. Liam és a szerelem egyet jelentett a katasztrófával. 
- De ha az énektanárod nem tíz évvel idősebb lenne tőled, akkor már neked való lenne a szerelem, ugye? - Louisban még eleven élnek azok a pillanatok mikor barátjával órák hosszatt a tanárnőjüket követték csak azért, hogy a nő rámosolyogjon Liamre. 
- Két hét múlva levizsgázom és ha ez megtörténik akkor már nem leszek Cher tanítványa, szóval elhívhatom randizni. - Liam előtt lejátszódik a jelenet mikor mindez meg fog történni. 
- Ez gusztustalan! Az a nő az anyukád lehetne. - mondta kissé undorodva Louis. 
- Kit érdekel? Bejövünk egymásnak. - rántotta meg a vállát Liam. Tényleg nem érdekelte a hatalmas korkülömbség. Viszont annak örült, hogy nem kell tovább erről beszélgetnie Louisval mivel megcsörrent a telefonja. Azonban nem akarta felvenni mivel nem akarta megbántani a fiút.
- Lena az? - Louisnak csak rá kellett néznie a fiúra rögtön tudta a választ. Lena volt az aki mikor bekerült a bandába megváltoztatta Zaynt. Louis a mai napig biztos volt benne, hogy Zayn titkon érzett valami iránta, de aztán jött Lena és minden tönkre ment. Zayn bunkó lett csak azért, hogy elkápráztassa Lenát akinek valami oknál fogva bejöttek a rosszfiúk. Malik pedig rosszfiú lett és megszerezte magának Lenát.
- Ne utáld. Szakítottak Z-vel. - mesélte Liam. Louisnak most örülnie kellene? Meg kellene keresnie Zaynt, aki talán bocsánatot kérne tőle amiért szemét módjára viselkedett vele? Talán most már össze is jöhetnének? 
Ki van zárva.
Az ok pedig egyszerű. Liam ahogy felveszi a telefont és távolabb sétál, Louis meglátja egy ismerős Göndör alak közeledő alakját. A szíve hevesebben kezd el dobogni és legszívesebben megölelné a zöld szemű átkot.
Harry gondolkodás nélkül indul meg Louis felé és fülig ér a szája. Szíve a torkában dobog és reméli, hogy most többet fognak tudni beszélgetni.
- A múltkor olyan gyorsan elmentél, hogy bemutatkozni sem volt időm - Harry a göndör fürtjeibe túr, Louis pedig közel van az olvadáshoz ez miatt a cselekedete miatt. - Harry Styles. Esetleg ha fel akarnál jelenteni amiért a motrodra ültem engedély nélkül. - nevetett fel kínosan. Harry arca még mindig égett mikor vissza gondolt arra az estére.
- Jól néztél ki rajta - ezt most Louis kimondta hangosan? Ki, mivel erre a kijelentésre Harry zöld szemei csillogni kezdtek és édesen elpirult. Lehetséges az, hogy nem csak Louisnál verte ki a biztosítékot az a találkozás? Lehet, hogy Harry is pont ilyen furán érez Louis iránt? - Mutassak valami nagyon durva dolgot a deszkámmal?  - állt fel Louis a deszkájáról majd rátette az egyik lábát. Most készül a világ legőrültebb dolgára.
- Igen! - kérte vidáman Harry és nagy szemekkel nézte Louis tevékenységét aki meglökte magát a lábával és úgy tett mint aki ugratni akar a deszkájával. Az akarata megvolt hozzá csak a lábügyessége nem. Így ahelyett, hogy a deszka ugrott volna a lába megakadt a fiú pedig előre zuhant, pontosan Harry karjai közé. Harry nem is sejtette, hogy Louisnak pontosan ez volt a terve. Úgy ahogy a Göndör azt sem tudta, hogy pár másodperc múlva egy olyan fiú fogja megcsókolni akivel kétszer találkoztak csak. De Harryt nem érdekelte, úgy ahogy Louist sem. Egyikőjüket sem zavarta, hogy még csak nem is ismerték egymást. Vonzódtak egymáshoz és tudták, hogy nekik jövőjük van! A csók pedig még jobban biztosította őket ebben.
- Hű édes, ez tényleg durva volt - húzta magához Harry szorosan még jobban Louist, de ahogy elmondta ezt az egy mondatot máris hiányzott neki a fiú vékonyka ajka. Louis pedig boldogan csókolta meg még egyszer a Göndört aki nem ellenkezett.  

2016. május 22., vasárnap

The mermaid

Hali! Mivel sokan írtátok, hogy kíváncsiak vagytok a Larrys novellámra, gondoltam akkor üsse fene megosztom veletek :) De az anti Larry shippereknek sem kell aggódniuk, ugyanis a novellában zero szex van, semmi undorító dolog, úgyhogy szerintem mindenki adhat neki egy esélyt :D Szerintem aranyos kis novellácska lett, sőt ha mondjuk nagyon tetszene, és akarnátok akkor írhatnék hozzá valamiféle folytatást ;) 



Louis Tomlinson szájából nem sokszor lehetett olyat hallani, hogy valamit utálna. Ő inkább az a fajta fiú volt, aki próbálta mindenben megtalálni a jót és a szépet. Beletörődött a dolgokban és majdnem imádta már az életét. Igaz, soha nem történt vele semmi izgalmas, egyszerűen csak sodródott az árral mint a többi vele egyidős személy. Nem hisztizett azon, hogy iskolába kell járnia; sőt azon egyedek közé tartozott aki egy kicsit szeretett suliba járni.
Egészen addig nem volt semmi baja az iskolával, amíg nem kezdett közeledni a nyári szünet. Hirtelen mindenki szíve megdobban a szünet hallatán, és máris azt kezdik el tervezgetni, hogy mit fognak csinálni a két iskolamentes hónap alatt. Nincs olyan ember a Földön aki undorodna a nyári szünettől - kivéve egyetlen egy személyt; Louis Tomlinsont.
Louis amióta az eszét tudja mindig is libabőrös lett, mikor meghallotta valaki szájából, hogy közeledik a szünidő. Ő semmi élvezetes dolgot nem látott abban, hogy két hónapig nem kell a suli közelébe mennie. Gyűlölte, hogy hosszú hetekre el lesz választva a barátaitól, a focitól; de legfőképpen azt utálta, hogy el kell utaznia a nagymamájához a Bahamákra.
Ki olyan ostoba, aki rosszul lenne e csodás szigettől, ahol annyi látnivaló van? Louis Tomlinson. A fiút egész kicsi kora óta azzal tölti a nyári szünetét, hogy július elején felszáll egy gépre, az anyukájával, meg a testvéreivel, majd lepakol utána pedig horgászni jár egészen augusztus végéig. A nagyija egy kissé lakatlan szigeten lakik, ahol az emberek a horgászáson, a hajókázáson és a pecázáson kívül nem ismernek semmi mást. Kezdetben Louis imádta, hogy órák hosszat egy pálcával ül a fűben és azt várta, hogy kapása legyen, de utána kezdett felnőni és tinédzser lett, majd többre vágyott.
Így úgy döntött, hogy bejárja a szigetet. Az egész nyári szünetben azt szerette a legjobban, hogy egyedül lehet, egy olyan helyen ahova senki nem járt. Látjátok, erről beszéltem mikor azt mondtam, hogy Louis mindenben próbálja megtalálni a jót. Ezen a lakatlan kis szigeten, ahol állandóan a nagyanyja nyaggatja, hogy segítsen neki, a húgai piszkálják, hogy játszon velük, képes volt valami jót találni.
És ez a kis sziklás part a történetünk kezdete.
A nagyijánál az ébresztő a Napfelkelte volt. Ha a Nap felkelt akkor az egész háznak ki kellett ugrania az ágyból és úgy kellett viselkedniük mintha nem lennének álmosak. Louis számára maga volt a pokol. Soha nem volt az a koránkelő típus. Iskolaidőben három ébresztőórát húzott fel, amiből a harmadikat direkt a vécéhez tette, hogy muszáj legyen kikelnie az ágyból, hogy tudja lenyomni, így megakadályozta azt, hogy elaludjon. Azonban a nagyija gondoskodott róla, hogy ne tudjon aludni. Mikor a Nap felkelt és megszólalt az első kakas, egyenesen a fiú ágyához totyogott majd hozzá vágta a hajdan nagyapja pecabotját. A férfiak úgy tartották, hogy a hajnali órákban a legjobb pecázni, mivel akkor jönnek elő a halak a melegre. Louisnak pedig követnie kellett a régi hagyományokat ha nem akarta a nagyanyját magára haragítani.
A pecabot egyenesen a padlóra gurult ahogy felült a puha ágyon és hatalmasat nyújtózott és ásított. Szíve szerint még visszafeküdt volna, de tudta, hogy felesleges a szívét fájdítania mivel a nagyija úgyis egy perc múlva itt lesz. Ezért inkább kiszállt az ágyból, majd kissé sietős léptekkel a fürdőt vette irányba, ha nem akarta azt,hogy a testvérei beelőzzék. Gyors fogmosás, haj igazítás és megszokásból melegebb ruhákat vett magára, aztán indulásra készen is állt.
A konyhába érve csak a nagyijával találkozott, aki rögtön meg is szólalt. - Hurrikán közeleg. - jegyezte meg a vénség, mire Louis megrökönyödött.
- Komolyan? - kérdezett vissza a fiú egy kissé izgatottan. Hisz a Bahamákon van, mekkora királyság lenne ha élőben láthatna egy igazi hurrikánt. A barátai körében Ő lenne a legmenőbb! Oké, most úgy gondolkozik mint egy ovis.
- Nem, de a ruháidat elnézve, Te arra számítasz. - rögtön felfogta a célzást. Még csak a konyhában volt, de máris pár izzadságcsebb jelent meg a homlokán. Kínlódva felnyögött, a botját a fal mellé állította, majd visszafordult, hogy tudjon átvetkőzni. A farmerját rövidnadrágra cserélte, a hosszúujjúját pedig trikóra. Csak az edőcipőjét hagyta meg, ugyanis azt Isten sem veszi le róla egyhamar. Fél évi sprólt pénzét viseli most a lábán. Megölné magát, ha történne valami a cipőjévél.
Amikor ismételten készen állt az útra a vállára csapta a pecabotját és útnak indult. Lábai a megszokott úton vezették. Sűrű erdő, kis patak, majd oda ért a sziklás parthoz aminek a homokját az óceán habjai fedték.
A fiú egy hatalmasat szippantott a friss levegőből, majd megindult az egyik magasabb szikla felé, amire aztán letelepedett és elterült. A pecabotja gondosan mellette pihent, miközben Ő lehunyta a szemeit és elnyomta az álom.  Minden áldott nap ezt csinálja. Kijön, leül és elalszik.
Csak akkor kelt fel mikor úgy érezte, hogy rettentő melegje van. Ahogy felült a botján akadt meg a szeme és a vízen. Ritka napok egyike mikor horgászni is szokott. Inkább csak a vizet bámulja. De ma mégis úgy érezte, hogy akar pecázni. Még mindig melegje volt, a lábai szinte már szénné égtek, ezért gondosan levette a cipőjeit, maga mellé rakta, törökülésbe ült, a botot pedig meglendítette aminek a horga a vízben kötött ki. A horog csendesen úszkált a víz tetején, eszében sem volt jelét mutatni annak, hogy valami akadt volna rá. Louist pedig ez idegesítette a legjobban. Csak várni és várni a semmiért. A horgot bámulta elmélyülten, amikor egy halk csobbanást vélt felfedezni. Rögtön oda kapta a fejét, de már csak azt látta, hogy valami elúszik az Ő drágalátos cipőjével.
Ez a folyamat minden áldott nap eljátszódott. Csak egy percre nem figyelt oda, a cipője pedig eltűnt.
Végül a szerencsétlen fiúnak már nem maradt cipője, így mezítláb indult meg a sziklák felé, de ezúttal egy jó kis terv társaságával. Indulás előtt elcsórta nagyanyja egyik lyukas csizmáját, majd azt kötötte rá a pecabotjára csali gyanánt. Leült közel a vízhez és árgus szemekkel figyelte az eseményeket. Meg kell tudnia, hogy milyen állat az ami ellopja a cipőjeit.
Az órák teltek, a Nap minél melegebben sütött, Louis pedig teljesen fellforrt már, de az állat még mindig nem jelentkezett.
Már kezdte feladni. Csalódottan húzta vissza a horgot a cipővel együtt. Már majdnem teljesen kihúzta a vízből, mikor a habok alatt valami feltűnt.
Louis visszahúzta a lábait a vízből és kiszáradt szájjal nézte ahogy a habok alól feltűnik egy barna hajzuhatag. Először azt hitte, hogy valamilyen vízbe fullt állattal van dolga, de mikor a jövevény minél feljebb jött a vízből, rá kellett jönnie, hogy az ismeretlen teremtmény rohadtul nem állat.
A hajhoz csatlakozott egy homlok is, majd két zöld szempár és orr, végül megállt. Barna haja a vízfelett lubickolt és hatalmas szemekkel nézett a sziklán térdelő fiúra. Louis nem tudta, hogy mi tévő legyen. Fusson el? Nem lenne rá képes. Túlságosan felkeltette az érdeklődését a jövevény, aki épp úgy meg volt lepődve mint Louis. Egyáltalán miféle lény ez? Ember nem lehet, hisz az orra a víz álatt van és tud lélegezni. Pedig ember formája van. Visszacsukta a száját a csodálattól és azon gondolkozott, hogy mit kellene mondania. Megértheti az emberi nyelvet? Lehet, hogy ez a úszó akrobata vitte el a cipőit?
- Szóval Te vagy az a valami ami ellopta a cipőimet. - Louis hiába volt meglepődve, mérges volt a jövevényre. Meglopta Őt, sőt ellopta azt a cipőjét amit annyira imádott és kitudja, hogy mit csinált vele. Erre nincs mentség.
Ám a vízben úszkáló fiú, nem válaszolt. Csak bámulta Louist a hullámok közül. Ahogy a víz mozgott, a haját az arcába mosta, a srác pedig kissé mérgesen fésülte ki a szemei közül. Még kezei is vannak! - Érted amit mondok? - tátogott Louis, és próbálta az összes szót értelmesen kimondani.
- Egy, sellő vagyok, nem pedig holmi tárgy amit a valami jelzővel lehet megilletni - emelte fel a mutatóujját Louis felé. - Kettő, minden nyelven értek. Inteligensebbek vagyuk mint Ti, emberek - most már a két ujját mutatott fel. - Három, mi az a cipő? -  zöld szemeit kíváncsian Louis kék szemeibe fúrta.  Louisnak félnie kellett volna a fiútól, de képtelen volt rá. Inkább viccesnek találta ahogy állandóan a göndör tincseivel vívott harcot. Minden sellő fiúnak ilyen hosszú haja van? Várjunk csak...sellő?
Sellők nem léteznek,  csak a mesékben és legendákban. De mégis itt van egy, aki pont most beszélget vele, és majdnem lehülyézte Louist. Tuti napszúrást kaphatott.
- Nem tudod, hogy mi az a cipő? - Louis szívesen elkezdett volna veszekedni a fiúval azon, hogy sellők már pedig nem léteztek. Mindig is a nagy szájáról volt híres aki soha nem tudja befogni. Most inkább mégis úgy döntött, hogy befogja. Egyrészt azért mert nem akart túl bunkó lenni. Másrészt pedig félt tőle, hogy talán véletlenül elijeszti a halfiút a kérdéseivel. Ezért inkább úgy döntött, hogy a kérdezgetést későbbre hagyja, mikor jobban megismeri a fiút.
- Miért, Te tudod, hogy mi az a kopoltyú? - vonta fel a szemöldökét a sellőfiú. Louis hangosan felnevetett. Méghogy inteligensebbek mint az emberek.
- Éppenséggel igen. - válaszolta büszkén Louis, a hosszú hajú srác pedig megrökönyödött. Azt hitte, hogy a sziklán térdelő srác csak hazudik. Louis tudja, hogy mi az a kopoltyú, de a sellő nem tudja, hogy mi az a cipő. Ez mégis, hogy lehet?; gondolta magában a sellő. - Biológián muszáj volt tanulnom róla. - kezén felállt a szőr mikor eszébe jutott az a sok kínszenvedő óra amikor a halakról tanultak. A tanárnője szerint fontos, hogy minden állat belső szervét tudni kell, ugyanis Ők is pont olyan élőlények mint az emberek.
- Te tanultál rólam? - a sellőfiú izgatottan csapott egyet a kezével a vízen.
- A halakról tanultam, nem pedig a...Te tuti sellő vagy? -Louis rögtön megbánta a kérdését, ugyanis a vízben úszkáló fiú többé nem nézett rá kíváncsian.  Magában átkozta a nyelvét amiért már megint meggondolatlanul beszélt.
A sellőfiú komoran bámult a srácra. Louis csak lehajtotta a fejét, és egy életre megfogadta, hogy nem beszél többet gondolkodás nélkül. Nem akarta megbántani a srácot. Csak jobban meg szeretné ismerni. - Hol van a horgod? - Louis ámultan hallgatta a fiút. Mennyire mély és rekedtes hangja volt. Biztosan a vízben való élettől.
- Horgom? Miféle horgom? - kérdezett vissza Louis, ugyanis fogalma sem volt róla, hogy a jövevény mire akar kilyukadni. Maga mellé nézett ahol a pecabotja a fűben hevert, aztán hirtelen minden világossá vált a számára. A fiú nem azért haragudott meg rá, mert megkérdezte Tőle, hogy sellő-e, hanem azért mert úgy viszonyult hozzá mint egy halohoz. Halhoz, amiket az emberek kifognak a vízből, majd feldolgozzák és jóízűen megeszik. - Ó...
- Tudtam, hogy rossz ötlet megmutatkozni előtted, ugyanis pontosan igaz az amit a Te fajtádról mesélnek. Halevő népség vagytok, semmi más. - a göndör fiú hangja fájdalmasan csengett ahogy lassan megfordult és minél lejebb ereszkedett a vízbe. Louison pánik surrant át, így gondolkodás nélkül vetette bele magát a vízbe és kapott a fiú keze után. Mindenre gondolt csak arra nem, hogy nem úszik valami jól. Az az egy szerencséje volt, hogy a sellőbe kapaszkodott és ezálltal fent tudta tartani annyit a fejét, hogy megszólaljon.
- Ne menj el, kérlek - nyöszörögte, és valami jó okot keresett amivel maradásra tudná bírni. Tényleg nem akarta, hogy elmenjen. Volt benne valami, ami Louisnak kellett. Talán az, hogy vele egyidős lehetett és fiú volt, akivel egész jól megértenék egymást ha közelebbről megismerkednének. Ez az, meg akarta a sellőt közelebbről ismerni! - Mesélek a cipőkről. - ajánlotta fel. A sellőfiú szemei ismételten ragyogni kezdtek, de mikorra ismételten izgatott lett volna, összehúzta a szemeit.
- Miért maradnék? - vonta fel a szemöldökeit a göndör. - Az előbb vallottad be, hogy a szemedben csak egy hal vagyok és Ti emberek, halevők vagytok.
- Eszemben sincs megenni téged. Jézusom ez gusztustalan, sőt kannibalizmus. - borzadt el Louis és mélyeket lélegzett. Szerett volna visszamászni a sziklákra, távol a víztől, de rettegett attól, hogyha elengedi a fiút akkor elveszíti.
- Kannibalizmus? - kérdezett vissza a sellő.
- Hosszú - csóválta meg a fejét Louis. - Ennyi erővel inkább nekem kellene attól tartanom, hogy megeszel, ugynis a karod közt vagyok.
- Mi nem eszünk embereket. - rázta meg a fejét a fiú. Louis ebben eddig is biztos volt, egyszerűen csak szólásra akarta bírni a fiút. - Ellentétben veled...
- Utálok horgászni. Csak azért járok ide minden nap mert nem akarok otthon maradni a dilis nagyanyámmal meg a családommal. Ez az egy hely ahol békén hagynak. - fakadt ki Louis, és életében először kimondta azt amit gondol. A horgászás csak ürügy volt, hogy lelépjen a családjától. Otthon, Angliában is ugyanez ment. Az iskola meg a barátai és a foci volt az ürügy, hogy elszabaduljon az anyjától meg a húgaitól.
- Úgy látom nem csak a családoddal nem vagy kibékülve, hanem a vízzel sem - Louis nem értette mire céloz a fiú egészen addig míg az a hosszú mutatóujjával a szájához nem ért. - Lila a szád. - jegyezte meg halkan. Louis pár másodpercre elfeledkezett róla, hogy ki is tartja Őt és, hogy hol van, aztán hirtelen kapcsolt és kapálózni kezdett.
- Igazából nem nagyon szeretem a vizet. - köhögött fel halkan. Ezt mikor a göndör hajú fiú meghallotta erősebben szorította magához Louist, majd hirtelen azt vette észre, hogy az egyik lapos sziklán van szétterülve, miközben a fiú előtte könyököl és az uszonyát lengeti a víz felett. Pontosan ugyan olyan színű volt az uszonya mint a szeme, a mellkasa pedig annyira kivolt dolgozva mintha minden nap edzőterembe járna. - Köszönöm...
- Harry - mosolyodott el a sellőfiú szélesen. Louis ülőhelyzetbe tornázta magát és próbálta nem túl feltűnően méregetni a fiú uszonyát. Nem járt nagy sikerrel. - Utálod a családod, utálod a vizet, van olyan valami amit nem utálsz? - Louis legszívesebben rávágta volna, hogy Téged, de nem merte.
- Az Adidas cipőmet imádtam, addig míg egyesek le nem nyúlták - válaszolta epésen Louis közpen pedig kinyújtóztatta a lábait, majd hirtelen megint majdnem a vízbren kötött ki. Harry annyira bezsongott a fiú lábaitól, hogy úgy kapott utánuk mint egy kincshez. Egész mellkasával a víz felett volt, és Louis lábfejét tanulmányozta. Louis először kényelmetlenül érezte magát, mivel eddig még soha senki nem nézte ilyen áhítattal a lábujjait. Harryt egyszerűen lenyűgözte a fiú lábai és ujjai. De a göndörnek nem volt elég a nézés. Az összes ujjait megfogdosta és simogatta gyengéden, majd mikor Louis talpához ért a fiú jókedvűen felkuncogott; csikis volt.
- Ezek mik? - pillantott fel Harry Louisra, majd gyorsan megint a lábakra szegezte a tekintetét.
- Lábak. Az emberek ilyenekkel járnak, futnak, ugrálnak. - magyarázta a kék szemű, Harry pedig úgy hallgatta mintha valami csodát mesélne a fiú. - Olyan mint a Ti uszonytok - bökött Harry zöld uszonyára aki erre meglóbálta.
- Ezek sokkal jobbak mint az uszony - koncentrált ismét Louis lábaira. - Rögtön felfigyeltem rájuk mikor megláttalak. Aztán láttam, hogy leveszed róluk azt a micsodát...
- Cipőt. - segítette ki Louis kuncogva.
- Igen, cipőt - bólintott Harry. - Utána azt hittem, hogyha elveszem akkor talán nekem is lesznek lábaim és kimehetek a partra ahol jobban megismerkedhetek majd veletek. - fejezte be röviden. Louis ha eddig haragudott is rá amiért elvette a cipőjét, most már képtelen rá. Harry azt sem tudta, hogy mi az a cipő. Csak kíváncsi volt rá, pont úgy ahogy Louis meg Harryre kíváncsi. Ha akarna akkor is képtelenne lenne haragudni.
- Miért vagy ennyire kíváncsi ránk? - Louis igazából megértette a fiút. Harry egy sellő, még szép, hogy érdeklődik az emberek iránt. Neki furcsák az emberek, úgy ahogy Louisnak meg a sellők furcsák.
- Meg szeretnék róla győződni, hogy tényleg olyan elvetemültek és gonoszak vagytok, mint amit állítanak rólatok a társaitok - magyarázta csendesen, de mikor Louis ellenkezni akart volna, hogy nem minden ember gonosz és elvetemült, Harry tovább folytatta. - Azt hiszem, hogy nem kell kimennem a partra mivel választ kaptam a kérdéseimre. - mosolyodott el féloldalasan.
Louis elpirult a látványtól és a fiú mondandójától. Szóval Harry megkedvelte Őt, akár csak Louis Harryt.
- Te sem olyan vagy mint a legendákban - válaszolta Louis és visszagondolt arra a sok mende-mondára amiket olvasni szokott a sellőkről. A kutatók szerint a sellők mind gyilkos lények és rondák. Harry ezek közül egyiksem volt. - Igaz annak jobban örültem volna ha nem lopod el a cipőimet, hanem inkább elkéred, de ezek után nem érdekel már. - Harry sokkal jobban bejött a számára mint a cipője.
- Várj egy kicsit! - Louis mire feleszmélt volna, Harryt már elnyelte a víz. Még csak azt sem tudta megkérdezni, hogy hová megy és, hogy mikor jön vissza. Így csalódottan sóhajtott és máris hiányzott neki a srác. Nem akarta, hogy itthagyja csak így.
Harrynek azonban esze ágában sem volt elmenni. Csak leúszott az óceán fenekéhez, ahol a homokban rejtette el azokat a dolgait amiket az emberektől lopott el és nem mutathatta meg a társainak mivel azok gyűlölik az embereket. Az összes kis semmitérő kincse közül, Louis cipőjei tetszettek a legjobban. Úgy őrizte Őket mint a szemefényét. Boldogan vette Őket magához és úszott vissza a felszínre, majd egyenesen Louishoz úszott és vigyorogva nyújtotta át a fiú hőn szeretett Adidas cipőjét. Louis meghökkent mikor meglátta a cipőjét amit a víz totál nyálkássá tett.
- Gee, köszönöm - vette el Harrytől, és öntötte ki belőle a vizet. Az biztos többé a lábára nem tudja húzni, de nem is bánta. A sellőfiú még mindig olyan csodálattal nézett a megrongált cipőire, mintha valami elképesztő dolgot tartana a kezében. Aztán egy remek ötlete támadt. - Tudod mit? Tartsd meg! - nyújtotta vissza a sellőfiúnak.
- Komolyan? - kérdezte Harry álmélkodva. Louis bólintotta mosolyogva, a fiú pedig kikapta kezéből a cipőt, de ez még nem volt elég neki. Egyenesen Louis nyakába vette magát és elkezdte szorongatni a nyakát. Louis elkönyvelte magában, hogy a fiúra ráférne egy jó nagy szappanos fürdés ami elvenné a halszagát és a nyálkás bőrét. De mégis mit várt? Hisz épp egy sellő ölelgeti. Amit nem is csinál rosszul. - Olyan az illatod mint az óceán. - suttogta a göndör a fülébe. Louis elpirult.
- Mert óceán illatú a tusfürdőm - válaszolta, Harry pedig rögtön elengedte és ismét kérdezni akart, viszont Louis nem akart ilyen kis semmiségekről beszélni, arra még lesz idő. - A cipő pedig komolyan a tiéd. Lehet hogyha sokáig nézegeted, valami csoda folytán lábad nyől. - tudta, hogy ez képtelenség, de boldog volt tőle, hogy Harrynek ekkora örömöt tud szerezni ilyen kis semmiséggel.
A két fiú csilloggó tekintettel bámult egymásra, a jókedvüknek pedig az idő vetett véget. Az egyik percben még sütött a Nap a másikban pedig apró cseppek borították be a testüket. Louis tudta, hogy ez a végszó, ha nem akar megbetegedni.
- A rohadt életbe, hogy pont most kezd el esni - állt fel a sziklákról, majd lenézett a vízbe ahol Harry szomorkásan nézett fel rá. - Haza kell mennem. - sóhajtotta síri hangon.  A sellőfiú mikor ezt meghallotta elkapta Louis lábát és elkezdte húzogatni, majd mikor elérte a karját azt kezdte el szorítani úgy mintha soha nem akarná elengedni. Louis sem akart elmenni, de muszáj volt. - Nyugi. Megígérem, hogy holnap vissza jövök. - simított végig Harry kezén, és végleg felállt.
Sietős léptekkel indult meg vissza a nagyanyja háza felé, de amíg látta az óceánt addig Harry göndör fürtjei sem kerülték el a pillantását. Alig várta, hogy holnap legyen.
Amint beért a konyhába a húgába ütközött aki teljes búvárfelszereltségben nézett vissza rá.
- Búvárkodni indultam, erre pont most jön rá az eső. - kezdett el káromkodni Lottie és levette a fejéről a búvárszemüvegét. Louis nem szólt semmit csak bámulta a lányt. Búvárkodni. Ha lenne ilyen felszerelése akkor holnap le tudna menni a víz alá Harryvel. Milyen király lenne!
- Hé Lottie, esetleg holnapra nem tudnák kölcsön adni a búvár felszerelésedet? - kérdezte aranyosan a fiú.
- Hogy akarsz búvárkodni mikor még úszni sem tudsz rendesen? - vonta fel a szemöldökét Lottie. Louis magában jót mosolygott. Nem kell neki tudnia úszni addig míg Harry mellette van.
- Megoldom. - vont vállat a fiú.
Így történt, hogy másnap kora hajnalban teljes búvárszerelésben indult meg a jól ismert sziklák felé. Már messziről meglátta Harryt aki békésen uszogatott a víz felett, viszont amint meghallotta, hogy jön valaki elbújt a sziklák mögött.
- Hé, én vagyok az - szólalt meg Louis, de Harry még mindig nem bújt elő. - Nézd! - vette le a fejéről a búvárszemüvegét.
- Mi van rajtad? - pislogott Harry értetlenül.
- Le tudok merülni veled a víz alá. - újságolta Louis, mire ezt Harry meghallotta szó szerint bele rántotta magával a vízbe. Louis tényleg tudott lélegezni a víz alatt, viszont azt sajnálta, hogy nem tud visszaszólni Harrynek. Pedig a fiú szája be sem állt. Megmutta neki az összes kedvenc helyét a víz alatt. Távolról még több sellőt mutatott, de egyiknek sem merte bemutatni ugyanis a vizi lények félnek az emberektől. Sőt Louis azt is megtudta, hogy a sellők egész jó viszonyt ápolnak még a cápákkal is, vagyis Őket nem eszik meg. Louis ha tethette volna élete végéig lent maradt volna a víz alatt Harryvel. Ezt azonban nem tehette meg.
Napnyugtakor jött fel a víz felszínére. Harry gondosan visszaültette Louist a sziklára.
- Köszi a mai napot. Elképesztő volt. - hálálkodott Louis.
- Akármikor megismételhetnénk - simogatta meg Harry a fiú lábát. Louis érezte, hogy a szíve hevesebben kezd el dobogni és legszívesebben elmondta volna a göndörnek, hogy mennyire tetszik neki ez az egész kialakult helyzet.
- Harry...- kezdett bele, de úgy tűnt a fiú gondolatolvasó. Elkapta a nyakát és magához húzta, hogy a szájuk rendesen összeérjen. Louisnak rá kellett döbbennie, hogy most kapta meg élete egyik legjobb és legkülönlegesebb csókját egy sellőfiútól.
Harry amilyen gyorsan megcsókolta, olyan gyorsan abba is hagyta. Szégyenlősen elmosolyodott, egy utolsó puszit nyomott az arcára és vissza ugrott az óceánba.
- Ne menj el! - könyörögte kétségbeesetten Louis, de már hiába volt. A víz lenyugodott és semmi nyoma nem volt annak, hogy alig pár perce egy sellőfiú a habok közt lett volna...