2013. december 22., vasárnap

20. Epilógus

Na szóval itt van az utolsó rész :D őszintén megmondva összes történetem közül ez az epilógus tetszik a legjobban. szóval most büszke vagyok magamra . szóval az van h most veszek ki egy kisebb 'szabadságot' és januárba újult erővel térek vissza :) 

20. Epilógus
Szüleim a szavukat betartották. Rendesen bekeményítettek és erre már akkor rájöttem mikor az ominózus eset után haza hoztak. Az apám soha nem ütött meg, de mikor ez az egész Liames dolog kiderült és beléptünk a házba, egy szép nagy pofonnal gazdagodtam amit szerintem még nyugdíjas koromban sem fogok elfelejteni. Talán megérdemeltem, talán nem.
Tudtommal a szerelem az nem bűn. Attól még, hogy szerelmes lettem a tanáromba az pontosan ugyan olyan mintha szerelmes lettem volna mondjuk apám főnökébe. Nincs ebben semmi rossz, szerintem. 
Hát a szüleim szerint ez botrányos viselkedés és még bele gondolni is szörnyű, hogy pont az Ő lányuk csinált ilyet. 
Oké én megértem, hogy így ez az egész egy kicsit abszurd, de felnőtt vagyok. Tizennyolc éves akinek már nem lehet csak úgy parancsolgatni.
Igen az én elméletem szerint nem parancsolgathatnak. Az Ő elméletük szerint, egészen addig azt kell csinálnom amit ők mondanak amíg náluk lakok.
Mintha elköltözhetnék. Hisz kulcsra zárják a szobám ajtaját nehogy véletlenül valahova tudjak menni. A telefonomat és a laptopomat elvették. Csak mikor éhes vagyok akkor hagyhatom el a szobámat. De amint ettem vissza kell mennem a szobámba.
Se az anyám, se az apám nem beszél velem és még Ben sem szólhat hozzám mivel pletykákat oszthat meg velem. Csak a magántanárral beszélgethetek naponta aki egy nyugdíjas vén banya és nagyon nincs témánk. Tudom, hogy direkt kerestek ilyen magántanárt. Nehogy véletlenül megint szerelembe essek.
Esküszöm rosszabb mint egy börtön. Azt hiszik, hogy örökre bezárhatnak?
Hát az biztos, hogy a tervük bevált ugyanis esélyem sincs Liam közelébe menni. Napok óta semmit nem tudok felőle. Azt is csak Bentől tudom, hogy nem tanít és kaptak egy új tanárt. 
Engem nem is a bezártság zavar hanem az, hogy elszakítottak Tőle. Cseszett szar érzés mikor nem láthatod azt a személyt akiért akár az életedet is képes lennél oda adni. Hát én Liamért akár mire képes lennék. 
És ha bele gondolok, hogy erről az egészről csakis Rebeca tehet hányhatnékom támad. A csendes és kedves Rebeca támadt legjobban hátba. Ki hitte volna róla el, hogy képes lesz beárulni a dirinek. Egyáltalán hogyan jött rá? Máig nem tudom.
Célba ért mivel sikeresen elűzött maga mellől. Én csak lefeküdtem a pasijával, de Keaton nem szakított vele. Viszont Ő elintézte, hogy soha többé ne találkozhassak Liammel.
Vajon Liam mit érezhet? Hiányozhatok neki? Vagy pedig beletörődött, hogy soha többé nem lehetünk együtt? Azt mondta, hogy szeret! Akkor már csak nem feledkezik meg rólam. 
Annyira elviselhetetlen a hiánya, hogy ebbe fogok megőrülni. 
Engem nem érdekel ha a családból senki nem beszél velem és bezárnak a szobámba, nekem csak Liamre van szükségem. 
Az érintésére, a mosolyára a csókjára...

Halk kopogásra leszek figyelmes és gyorsan letörlöm a kicsordult könnyeimet az arcomról. Nem akarom, hogy valaki meglássa azt, hogy sírok. Nem látszhatok gyengének mert akkor a szüleim csak örülnének. De annyira fáj Liam hiánya, hogy képtelen vagyok magamba tartani a fájdalmamat.
Erősebben kopognak én pedig bosszúsan ülök fel az ágyamon.
- Basszus minek kopogtok? Mintha nem tudnátok, hogy idebent vagyok - ordítok idegesen majd a szobám ajtajához sétálok és mérgesen nyitom ki. 
Komolyan mi szarnak kopognak? Azért, hogy még idegesebb legyek?
- Így kell fogadni életed szerelmét Caro? - Ó. Te. Jó. Ég. Liam áll az ajtómba teljes életnagyságban. Hirtelen mozdulni nem tudok, csak bámulok rá, és még csak nem is pislogok ugyanis attól félek, hogy mindjárt eltűnik mivel csak egy illúzió és megint én képzeltem ide. - Mi az már meg sem ölelsz? - tárja szét a kezét.
Megrázom magam és a mutatóujjammal megbököm a mellkasát, hogy meggyőződjek róla tényleg igazi-e. Határozottan igazi. Ez az a pillanat mikor nem lennék a helyében. 
Egy sikítás hagyja el a számat és a következő pillanatban a nyakába ugrok, de olyan hevesen, hogy elveszíti az egyensúlyát és nem tud megtartani így mind ketten a padlón kötünk ki. Ő van alul én pedig egész testemmel rajta és ott csókolom az arcát ahol csak tudom. Nem ellenkezik hagyja, hogy csinálja, de mikor megunja, hogy nem tud rendesen megcsókol, két tenyere közé fogja az arcom majd kissé felemeli a fejét a padlóról és lágyan csókol meg.
Mintha újjá születnék olyan érzés fog el miközben az ajkait falom. Minden percét kiélvezem ugyanis ki tudja, hogy meddig fog tartani ez a pillanat. 
Érzékien csókolom, de nem állom meg, hogy ne sírjam el magam. Ezt mikor észre veszi, kissé elhúzódik tőlem és hatalmas szemekkel mered rám. Nem látott még sírni.
- Liam...- suttogom és végig simítok az arcán és csak gyönyörködök a tökéletességében. 
Hetek óra nem láthattam, nem érinthettem meg. És most újra itt van és a karjai között tart. Tuti, hogy csak álmodok.
- Miért sírsz Caro? - kérdezi csendesen és letöröl egy kósza könnycseppet az arcomról. Lecsukom a szemem és úgy élvezem az érintését. - Ne sírj, nem illik neked - mosolyog aranyosan és a derekamra csúsztassa a kezeit miközben én az ölében ülök és úgy bújok a mellkasába.
Egyikünket sem zavarja, hogy a folyosó padlóján ülünk miközben Liam a falnak van támaszkodva. 
- Annyira hiányoztál - szipogom és kezeimet a nyaka köré kulcsolom. - Szinte minden percben csak rád gondoltam és arra, hogy mikor találkozhatunk. - ismét elsírom magam, Liam pedig erősebben szorít magához. Úgy mint aki soha nem akar elengedni.
- Jöttem én volna előbb is, csak féltem.
- Akkor most, hogy-hogy itt vagy? - húzódok el tőle egy kicsit és kérdő pillantást küldök felé.
Tényleg, hogy hogy itt van? És a szüleim nem szólnak semmit? Csak úgy beengedték? Az kizárt dolog. Amúgy is túl nagy a csend az egész lakásban. Lehet, hogy otthon sincsenek.
- Ben mondta, hogy ma mennek el a városban. Mikor pedig kiléptek az ajtón Zayn megzavarta őket és elterelte a figyelmüket így elfelejtették bezárni az ajtót - meséli boldogan Liam én pedig ismét megcsókolom.
Mikre nem képes értem. 
- Beszéltél Bennel? - kérdezem kikerekedett szemekkel.
- Szinte minden nap - von vállat. - Muszáj volt hallanom felőled valamit. Bele haltam volna ha nem tudok rólad semmit - mondja és a nyakamba fúrja a fejét miközben és a hátát simogatom. - Annyira sajnálom ezt az egészet.
- Inkább nekem kéne sajnálnom amiért megbíztam Rebecába - mondom és ismét undor keletkezik a gyomromba mikor Rebecára gondolok.
- Nem szabadott volna engednem, hogy az egész balhét magadra vállald. - csóválja a fejét miközben a hajammal játszik. 
- Ez így jó ahogy van - mondom kedvesen és megcirógatom az orrát mire Liam felkuncog. - Már csak a hiányodat kell megszoknom valahogy. - húzom el a számat szomorúan. 
Liam e mondat hallatán elhúzódik Tőlem és megfogja a kezem. Látszik rajta, hogy valamit mondani akar csak nem tudja hogyan.
- Igazából pont ezért jöttem, hogy ezt megbeszéljük - kezdi komoran én nekem pedig rossz előérzetem támad. Mi van akkor ha szakítani akar velem, mivel rájött arra, hogy túl fiatal vagyok hozzá? Ugye nem tenne ilyet? Hisz ide jött meg minden. - Én nem tudok nélküled élni és Te sem tudsz nélkülem. Viszont itt vannak a szüleid akik nem engedik, hogy együtt legyünk.
Mint egy béna amcsi filmben. Igen csak ez a szörnyű valóság. Ráadásul nekem nem is mostoha szüleim akiknek a pénzem kell. Nem nekik csak a család jó híre a lényeg. És az nagyon nem jó hír, hogy a lányuk az angol tanárával jár. Pedig már nem is tanárom. Szívás.
- Nem értelek - húzom össze a szemöldökeimet értetlenül. Tényleg nem értem, hogy mire akar ezzel kilyukadni.
- Gyere el velem Írországba - nyögi ki végül mire az én szám a padlók koptassa. 
Na jó erre nagyon nem számítottam. Írországba Liammel? Persze tetszik az ötlet, de miért pont oda? 
- He? - igen Carolin ez egy értelmes kérdés. Liam elneveti magát és egy puszit nyom a számra majd izgatottan mesélésbe kezd.
- Az egyik egyetemista haverom Írországban él Mullingarban és ő is tanár. Múlt héten pedig volt meglátogatni én pedig elsírtam neki a bajomat. Remek ötlete támadt ami pontosan annyiból áll, hogy hozzá költözünk és taníthatok ott ahol Ő, Te pedig nyugodtan leérettségizhetsz. - meséli jókedvűen majd a következő pillanatban megint a padlón landolunk mert a nyakába ugrok.
Ez a legjobb ötlet amit valaha hallottam. Leérettségizhetek, Ő taníthat tovább és még együtt is maradhatunk. Kell ennél több?
- Mikor indulunk? - kérdezem vigyorogva miközben elválok az ajkaitól.
- Szóval benne vagy? Elköltözöl velem? - kérdezi csodálkozva, boldogan. Mosolyogva bólintok. - És mi lesz a szüleiddel? Nem érdekel, hogy nem fognak elengedni?
- Felnőtt vagyok és ez az én életem. Szeretlek téged és ezen nem tud senki változtatni - mondom egyszerűen.
- Én is szeretlek Caro. El sem tudod képzelni, hogy mennyire- mondja aranyosan majd ismét szenvedélyesen megcsókol.
Ki hitte volna, hogy egyszer pont az angol tanárom lesz az akibe fülig szerelmes leszek? Senki. Még magam sem. Azt hittem, hogy csak fellángolás az egész amit iránta érzek. De mint kiderült ez sokkal több annál. És tudjátok mit? Nem bántam meg mikor szeptemberben belé zúgtam. Sőt ha most kezdene el tanítani akkor is ugyan így csinálnék mindent. 

2013. december 21., szombat

19. Tudják

Hellóóó...szóval az van, hogy holnap felkerül az utolsó rész. Én mondtam h húsz részes lesz :D részben azért van mert a következő hetekben semmi időm nem lesz írni. másrészt pedig azért mert ebből a töriből többet nem tudok kihozni :/

19. Tudják
Pontosan két hónap telt el azóta amióta Liammel összejöttünk. Írhatnám azt, hogy hivatalosan, de akkor az azt jelentené, hogy mindenki tud róla.
De a mi kapcsolatunkról összesen hárman tudunk. Pontosan én, Liam és Zayn. És, hogy miért pont Zayn? Nos elég hülyén jönne ki ha még Liam saját lakásában sem lehetnénk együtt nyugisan. Meg amúgy is Zayn állítása szerint már az első pillanattól fogva tudta, hogy közöttünk lesz valami. És milyen igaza volt.
Hisz tényleg az első pillantás óta izzott közöttünk a levegő. Csak egyikünk sem mertbe bevallani saját magának az érzéseit.
Hisz milyen dolog már az, hogy valaki bele szeret az angol tanárába és ez az érzés kölcsönös is. Eleinte tartottam ettől az egésztől mivel féltem, hogy időnap előtt lebukunk és akkor Liam mehet a dutyiba azért mert kikezdett egy kiskorúval.
Ettől azonban mostanra már nem kell tartunk ugyanis betöltöttem a tizennyolcat ami ezt jelenti, hogy felnőtt vagyok szóval nyugodtan járhatok idősebb pasival. Ez mind szép és jó, viszont még mindig itt van az iskola.
És itt senkit nem érdekel, hogy felnőtt vagyok. Tanár- diák kapcsolat nem lehet egészen addig amíg az adott diák le nem érettségizik. De ha mégis kiderül a viszony akkor a tanárt kirúgják, a diákot pedig egy városon belüli iskolába sem veszik be. Én pedig ezt nem engedhetem meg magamnak. Ha kicsapnak a szüleim kitagadnak otthonról és soha többet nem állnak szóba velem. Viszont ha választanom kéne Liam és a családom között az előbbit választanám.
Szemrebbenés nélkül tudok már nekik hazudni. És Őket soha nem érdekelte, hogy mi a jó nekem. Nekik csak a jövő a lényeg. Szeretem Liamet és ezen semmi nem tud változtatni.
Nem érdekel, hogy csak titokban lehetünk együtt. Szerencsére mindent megoldunk. Például mikor betöltöttem a tizennyolcat képes volt elvinni egy másik városba majd foglalt egy szobát, hogy együtt lehessünk. Életem legszebb éjszakája volt és most inkább nem részletezem mert még most is libabőrös lesz a hátam ha visszagondolok.
Viszont az utóbbi időben észre vettem, hogy sok diák eléggé furán néz rám. Ráadásul Rebeca sem beszél velem, valami oknál fogva. Őszintén megmondva senki nem érdekel. Boldog vagyok Liammel és nem érdekel, hogy a tanárom. A suliban úgy viselkedünk egymással mint ahogy a többi tanár a diákjával.
De azért ha a suliban együtt akarunk lenni én arra is találtam megoldást. Néha napján csak itt tudunk együtt lenni mivel nem tudok elszabadulni a szüleimtől. Tudom rizikós, de nincs mit tenni. Vállalni kell a kockázatot.

- Miss.Gilbert ezerszer elmondtam magának, hogy ne vegye fel ezt a szoknyáját mert nem bírok magammal - mondja Liam heves csókolózás közepette miközben két kezét levezeti a seggemre és egy ügyes mozdulattal felültet a mosdóra.
Igen a nem használt mosdó a legjobb hely az egész suliban. A legtöbb diák órán van és én most jelenleg rosszul vagyok és ezért muszáj volt kikéredzkednem matekról. Érdekes mivel Mr.Paynek pedig pont most van lyukas órája.
- Csakis ön miattam  vettem fel mivel tudom, hogy mennyire imádja - kuncogok fel és bele túrok a hajába miközben ő felmorog. Kezével a combomat simogassa és minél feljebb csúsztatja a szoknyámat.
Ha ez a mosdó beszélni tudna, hogy mennyiszer voltam már itt együtt Liammel.
- Igeeen? Képzelje a maga hibájából nem bírtam egész órán felállni mivel olyan merevedést kaptam - ujjával az egyik csipkével játszik ami a bugyimhoz tartozik.
- Most komolyan beszélgetni akarsz? - kérdezem és kissé eltolom magamtól. - Liam egész nap veled akart lenni Te meg itt húzod az agyam!
- Ne légy ilyen heves édesem. Akár mikor megkaphatsz amikor csak akarsz - harap bele az alsó ajkamba és lágyan szívni kezdi azt. Kissé felszisszenek, de mikor ezt szóvá tudnám tenni neki a nyakamat veszi célpontba. Lágy csókokkal borítja be azt miközben a számat apró sóhajok hagyják el. Kezem még mindig a hajában van, de a következő pillanatban kiveszem onnan és az ingéhez nyúlok majd elkezdem kigombolni gyorsan, a lábaimat pedig a dereka köré kulcsolom. Elhúzódik tőlem és ismét az ajkaimat támadja le, de kezei addigra a pólóm alatt járnak majd egy ügyes mozdulattal megszabadul tőle.
- Mondtam már, hogy mennyire szeretlek? - kérdezi két csók között én pedig bele mosolygok a csókunkba.
- Említetted már - válaszolok, de egy percre sem válok el az ajkaitól.
Ujjait ismét megérzem a bugyimnál majd egy reccsenést hallok ami azt jeleni, hogy az anyag felmondta a szolgálatot. Liamnek több sem kell. Felmorog mikor megérzi a kezemet a nadrágjánál ahogy kicsatolom az övét és azon vagyok, hogy kigomboljam miközben Ő a melltartómmal szerencsétlenkedik.
De mikorra sikerülni neki az ajtó hirtelen kivágódik és mind ketten oda kapjuk a fejünket.
- Én megmondtam magának igazgató úr - hallom meg Rebeca hangját és a következő pillanatban a mosdóban megjelenik Rebeca az igazgatóval együtt.
 Az igazgató elfehéredik ahogy végig néz rajtunk. Oké eléggé fura pózban vagyunk. Én melltartóban a lában Liam kigombolt nadrágja körül csavarva miközben rajta sincs ing. A kezeim a nyaka körül az Ő feje pedig vészesen közel az én arcomhoz.
Azt hiszem lebuktunk. Ilyen nincs.
- Mi ez az egész? - kérdezi holtsápadtan Mr.Carter. Liam rögtön elhúzódik tőlem, de a derekamat nem engedi el. Ennyire kényelmetlenül még soha nem éreztem magam a bőrömben. Az igazgató előtt félmeztelenül Liammel. - Rebeca már hetekkel ezelőtt figyelmeztetett, hogy figyeljek oda magukra, de nem hittem nekik. Abszurdumnak találtam, hogy az egyik alkalmazottam kikezdjen a tanítványával...
Rebeca tudta és beköpött az igazgatónak? Ugye most csak valaki szivat? Hisz elméletileg a legjobb barátok vagyunk. És a legjobb barátok nem szokják beárulni egymást.
- Igazgató úr én megmagyarázom...- kezdtem el mondani, de Mr.Carter csak felemelte a kezét.
- Eleget láttam Carolin. Az biztos, hogy többet ebbe az iskolába még csak be sem fogják tenni a lábukat és elintézem, hogy az egész országban ne alkalmazzák magukat.
- Ezt nem teheti! Carolin elmúlt már tizennyolc éves ami azt jelenti, hogy felnőtt - mondja hevesen Liam és ennyire idegesnek még soha nem láttam.
Tudom, hogy szeret tanítani és ha tehetné örök életében ezt csinálná. El tudom képzelni, hogy mit érezhet most. Hisz többet nem taníthat Angliában ami azt jelenti, hogy más munkát kell találni amit nem akar. Tönkre tettem az életét.
- Örüljön, hogy nem hívom ki magára a rendőröket most rögtön - szól közbe Mr.Carter Liam pedig még pislogni is elfelejt. - Most pedig mind kettőjüket várom az irodámba - teszi még hozzá majd sarkon fordul és kimegy.
 De Rebeca még mindig az ajtóban áll diadalittas mosollyal az arcán. Ez az Ő műve. Küldök felé egy gyilkos pillantást, de aztán eszembe jut Liam. Idegesen kapkodja magára az ingét és csatolja be az övét, majd el akar menni. Igen úgy, hogy még csak rám sem néz. Talán megbánta?
Most rajtam a sor, hogy elkapja a kezét és vissza húzzam. Nem ellenkezik. Megáll előttem és a szemembe néz.
- Megbántad? - kérdezem csendesen és fel vagyok készülve a legrosszabb válaszra.
- Most hülyéskedsz? Életem legszebb időszaka volt amit veled töltöttem. Engem nem érdekel, hogy a tanítványom vagy. Csak történetesen szeretem a munkámat és ez most egy kicsit szarul esett, hogy többé nem taníthatok - néz a szemem közé miközben megsimogassa az arcom és egy puszit nyom a homlokomra végül pedig kisiet a mosdóból.
Oké most megnyugodtam. Szeret és nem bánta meg ami azt jelenti, hogy nem fog szakítani velem. Engem nem érdekel ha kicsapnak. Legfeljebb elköltözök más országba és majd ott leérettségizek.
A felsőm után nyúlok és magamra veszem majd a táskámat a vállamra teszem és úgy indulok meg az ajtó felé, de előtte még megállok Rebeca előtt.
- Miért? - kérdezem egyszerűen.
- Mert utállak - sziszegi a fogai között. - Elvetted Tőlem Keatont!
Elvettem tőle? Tényleg mikor? Legalább rendes, hogy a szemembe mondja azt, hogy utál. Rendes tőle, hogy nem hazudik.
- Én nem vettem el tőled!
- Nem? Hát képzeld miattad szakított Velem mivel a Te társaságodat jobban élvezte az ágyban mint az enyémet - ordítja az arcomba.
Lehet nem ez a legalkalmasabb pillanat, de elnevetem magam. Szóval megtudta, hogy egyszer dugtam a pasijával.
- Képzeld el, hogy nem is ágyban csináltuk hanem ebben a mosdóban - veregetem meg a vállat vigyorogva. Legalább ha tudná az egész történetet. Soha nem bújnék ágyba Keatonnal.
- Nem érdekelsz. Örökre befejeztem veled - csóválja a fejét és kirohan a helységből.
Talán most sajnálnom kéne, hogy elveszítettem a legjobb barátnőmet. Na, igen de én nem tartottam Őt a legjobb barátomnak. Már akkor elveszítettem Őt mikor a nyáron szakítottam Daniellel.
Egy sóhaj hagyja el a számat és elindulok az igazgató irodája felé. Nem tudom, hogy hány perc telhetett el, vagy, hogy ki szól nekik, de mikor belépek Mr.Carter irodájába a szüleimmel találom szembe magam.
Az igazgató asztala előtti székeken ülnek, Liam pedig az ablak előtt. De mikor belépek mindenki rám emeli a tekintetét. Zavartan elmosolyodok és Liam mellé lépkedek, azonban ezt mikor apám meglássa rögtön feláll és kicsit sem kedvesen elkapja a kezem majd lenyom a székre amin eddig Ő ült és mellém áll. Á szóval nem akarnak Liamhez engedni.
- Tudtam én, hogy túl elnézőek voltunk veled - csóválja a fejét mérgesen apa és közbe akarok szólni, de hirtelen Liamhez fordul. - Magát pedig még egyszer meg ne lássam a közelébe mert lecsukatom kiskorúak bántalmazásáért. - az én pasimmal senki nem beszélhet így.
Elegem van már, hogy mindig meg akartam felelni a szüleimnek, de soha nem voltam nekik elég jó. Most nem fogom hagyni magam megfélemlíteni.
- Képzeld el, hogy nem az Ő hibája volt - vágok közbe keményen. Liam szeme elkerekedik.
- Ezt meg, hogy érted Carolin? - kérdezi kedvesen Mr.Carter. Szeretem Liamet és nem akarom azt, hogy miattam menjen tönkre az élete. Szeret tanítani. Engem pedig a suli nem érdekel. - Az állítod, hogy Te voltál ennek a kapcsolatnak a kezdeményezője?
- Igen. - bólintok komolyan. Az anyám a szája elé kapja a kezét és szörnyülködve a fejét csóválja. - Mindig is az idősebb fiúkra buktam. Aztán szeptemberben megjelent a suliban Mr.Payne. Az első órán tudtam, hogy kell nekem...
- Caro...- jön közelebb Liam és csúnyán néz rám, de én nem foglalkozok vele.
- Direkt zavartam az órát, hogy elzárásra küldjön és lehessek vele kettesben. Így akartam a közelébe férkőzni, de egészen idáig semmi nem történt kettőnk között. Ma pedig elegem lett és behúztam a mosdóba és letámadtam. Tudtam, hogy nem lenne képes nekem ellenállni.
Tudom hazudok, de nekem megér ennyit.
- Ha ez mind igaz...vagyis Mr.Payne csak egy áldozat volt akkor kisasszony most nagyon nagy bajban vagy- mondja Mr.Carter. - Sajnálattal kell közölnöm veled, hogy eltanácsolunk az iskolába Mr.Payneval együtt.
- Ez mit is jelent pontosan? - kérdezi csendesen Liam.
- Azt, hogy ide többet nem teszitek be a lábatokat viszont más iskolába nyugodtan - forgassa meg a szemeit Mr.Carter.
Tudtam, hogy Mr.Carternek a szíve vajból van. És szerintem azt is tudja, hogy kamuztam csak nem akarja, hogy rossz legyen nekünk. És akkor mi van ha Liam nem taníthat itt? Londonban vannak ennél ezerszer jobb sulik is.
- Köszönjük - mondom mosolyogva és megérzem anyám ujjait a csuklómon. Kicsit sem kedvesen felhúz a székről majd elindul velem az ajtó felé. De aztán megáll.
- Nézd meg utoljára a szerelmedet mert többé még csak a szobádból sem fogsz kilépni. - mondja erélyesen, de én nem igazán értem.
- Ezt nem értem. - csóválom a fejem és lopva Liamre pillanatok aki szomorúan figyel.
- Úgy, hogy magántanárt veszünk fel hozzád és nem hagyhatod el a házat - ordítja apa a szemembe én pedig kis híján elájulok. - Még egyszer nem hozol szégyent a család nevére...
Ennyi volt. Bezárnak a szobámba és soha többé nem láthatom Liamet....

2013. december 20., péntek

18. Együtt

Sziasztoooooooook. Itt a friss rész :D felét gépről írtam a másik felét pedig telóról szóval ha hiba van benne ezer bocs...ráadásul negyed órámba telt míg fel tudtam tenni mivel olyan gyenge a wifi ( a szomszéd wifi hálózatának köszönjétek, és sok komit kérek mivel lefagyott a seggem míg feltöltötte ezt a részt...igen a teraszon álltam negyed órát egy szál pólóban  xD) 

18. Együtt
A telefonom hangos zenélésbe kezdett valahol az asztalomon, mire én riadtan kaptam fel a fejemet és megint sikeresen a szőnyegen landoltam.
Ezt nem hiszem el ideje lenne leszoknom arról, hogy elalszok az asztalomon. Pedig most nem is tanultam és délután van. Tényleg beteges, hogy ennyit alszok. Tehetek én róla, hogy lefáraszt az iskola?
Feltápászkodok a szőnyegről majd a telefonom után nyúlok és kissé kómásan szólok bele. De anya nem enged szóhoz jutni.
- Remélem nem feledkeztél el Benjaminról - kezdi mire én hirtelen elfehéredek.
Basszus Ben! Az öcsém már hetek óta jár korrepetálásra Liamhez és szinte mindig nekem kellett érte mennem. Őszintén mondom imádom ezt a munkát. Hisz ki ne szeretne becsöngetni az angol tanárához majd percekig szemezni álmai pasijával.
Hát én pontosan ezt csinálom. Eddig volt olyan pechem, hogy Ben pontosan mindig akkor végzett mikor én megérkeztem érte, így sajnos semmire nem jutottam Liammel. Csak annyira, hogy megkérdezte, hogy vagyok meg mosolygott. Persze mindezt magázva tette, de Ben így is elég furán nézett ránk.
Ha engem kérdeztek szerintem sejt valamit mivel mindig azt kérdezi, hogy mi olyan érdekes az angol tanáron, hogy hosszú percekig bámulok rá. Soha nem válaszolok neki erre a kérdésére.
Még csak az kéne, hogy véletlenül valamire rájöjjön. Tuti, hogy első dolga az lenne, hogy futna anyáékhoz.
Mondjuk én beelégszem ezzel a kis szemezéssel is. Suliban még ennyit sem engedhetünk meg magunknak, ugyanis mindig van körülöttünk valaki. Órák közben pedig annyi beleéléssel magyaráz, hogy nincs ideje rám.
És még csak elzárásra sem tud küldeni, mivel semmi rosszat nem csinálok. Csak azért pedig nem küldhet el elzárásra mert kettesben akar lenni velem. Túl feltűnő lenne ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak.
Így be kell érnünk ezekkel a pár perces szemezgetéssel a lakása ajtajában.
Pedig tudom, hogy szívesen közeledne felém. Látom a szemeiben. Csak történetesen nem tud közeledni. Igazságtalanság.
- Dehogy feledkeztem - mondom gyorsan majd mint egy idegbeteg elkezdek átvetkőzni valami normális ruhába. De mikor a nadrágomat veszem magamra kinézek az ablakon és elszörnyedek. Úgy szakad az eső mintha dézsából öntenék.
Ugye most nem akarják azt, hogy ilyen időben gyalogoljak el a város közepébe? Megszoktam már az angliai időjárást és tapasztalatból tudom, hogy az eső nem fog egyhamar elállni. Volt úgy, hogy reggel sütött a Nap és mikor a sulihoz értem totál átáztam mivel annyira elkezdett szakadni az eső félúton.
- Elindultál már? - kérdezi. Persze arra várhat, hogy ilyen időben elinduljak. Nincs kedvem bőrig ázni aztán hetekre megbetegedni. Nem bírnám ki ha hetekig nem láthatnám Liamet.
- Ő..ő...ő - igen ez egy értelmes válasz.
 Most mit kéne mondanom? Ben tíz perc múlva végez én pedig még mindig a szobámban álldogálok bugyiban. Pedig köztudott dolog, hogy Liam lakása innen gyalog bő fél óra. És még ugye szakad az eső is.
- Szóval nem. Jobb is mivel most beszéltem apáddal és üzeni, hogy nyugodtan vidd el az autót és akkor nem fogsz elázni - mondja én pedig nagy hálálkodás közepette leteszem a telefont.
Hah mégsem olyan szörnyetegek a szüleim. Igazából nem gyakran adják oda a családi autót mivel szerintük még mindig nagyon felelőtlen vagyok. Maximum pontra írtam meg a tesztet és nálam fegyelmezettebben senki nem vezet a városban. Több mint egy éve van jogsim, mégis az egy kezemen megtudom számolni, hogy hányszor vezethettem magam. Apa soha nem engedi meg. Így csak akkor vezethetek mikor vagy Ő vagy anya ül mellettem. Szívás.
Viszont most vezethetem magam. Vigyorogva húzom fel a cipőimet és húzom fejemre a kapucnim csak azért nehogy elázzak míg a garázshoz érek.
Boldogan ülök bele az ezüst Volvo-ba és kapcsolom be a rádiót majd indulok meg Benért. Kegyetlenül szakad az eső így eléggé lassan tudok csak haladni. Amúgy sem szeretek hajtani.
A tíz perces útból végül negyed óra lesz mikor megérkezek ahhoz a háztömbhöz ahol Liam lakik. Le akarok parkolni, de nincs egy szabad hely sem.
Ilyen nincs. Remélem valaki csak szívat. Ne már, hogy nincs egy kibaszott parkolóhely ekkora úton. És nincs. És ami a legszörnyűbb, hogy két utcával arrébb láttam egy szabad helyet. Persze, hogy vissza kell oda mennem.
Az eső pedig még erősebben szakad. Éppen, hogy csak kiszállok az autóból máris bőrig ázok. Csodás. Mondtam már, hogy utálom a szüleimet, Bent és a londoni lakosokat? Egyszer jövök ide autóval és akkor sincs parkolóhely. Valaki össze esküdött ellenem. Legalább az eső ne esne már.
Megkönnyebbülten nyitom ki a lépcsőház ajtaját és már egy csepp száraz sincs bennem. És most így menjek Liamhez. Csodás.
Duzzogva lépkedek fel a lépcsőn és mindent elátkozok. De legfőbb a szüleimet és Bent. Miért nekem kell olyan hülye öcsémnek lennie, hogy korrepetálásra kelljen járni.
Liam lakása ajtajához érve megnyomom a csengőt és miközben várom megint megcsörren a mobilom. Persze, hogy apa az. Nem veszem fel ugyanis az autó felől érdeklődne csak.
Az ajtó kinyílik majd megjelenik előttem Liam. Első dolga az, hogy tátott szájjal végig mér majd megereszt egy aranyos mosolyt felém. Most valahogy nem foglalkozok vele mivel agyon vagyok fagyva.
- Ne szólj semmit! - mondom bunkón és lehúzom a fejemről a kapucnit. A hajam olyan mintha most mostam volna meg. Nincs más vágyam csak megmelegedni. - Hol van Ben? - kérdezem és tekintetemmel az öcsémet keresem, de annak hűlt helye.
- Elment - válaszolja Liam mire én kis híján infarktust kapok.
- Mi az, hogy elment? - kérdezem és kezdek kifordulni önmagamból. - Eláztam,  fázok és Te azt mondod, hogy az öcsém elment nélkülem? - hangom bezengi az egész folyosót, de nem érdekel.
Kinyírom Bent! Elment én pedig miatta fagyok halálra. Valakinek bűnhődnie kell.
- Még óra előtt megkért, hogy nem-e tudnám elengedni előbb mivel randija lesz egy lánnyal. Péntek van gondoltam nincs abban semmi rossz ha egyszer előbb elmegy. Azt mondta, hogy felhív téged...
- Képzeld el, hogy nem hívott fel - csattanok fel és tüsszentek egyet. Remek. - Ilyen időbe képes volt elmenni gyalog?
- Nem gyalog ment hanem Zayn vitte el - meséli jókedvűen. Jó, hogy ennyire jól szórakozik.
- Csodás - mondom dideregve és ismét tüsszentek egyet ezért úgy döntök, hogy ideje lelépnem.
De éppen, hogy csak megfordulok Liam elkapja a karom és vissza húz.
- Remélem azt Te sem gondoltad komolyan, hogy elengedlek ilyen állapotban - csóválja meg a fejét majd behúz a lakásába.
Nincs más választásom követnem kell. Az ebédlőbe vezet és lenyom a kanapéra. - Keresek neked valami száraz ruhát, hogy tudj megmelegedni. - mondja és azzal el is tűnik a szobájában.
A televíziójában épp valami értelmetlen film megy. És legalább most van időm egy kicsit jobban körül néznem. Ahhoz képest, hogy csak fiúk laknak itt szép rend van. Ráadásul az egyik polcon képek vannak amiken legtöbben Zaynel vannak. Szerintem neki Zayn nem csak a barátja hanem olyan számára mintha a testvére lenne.
Ismét tüsszentek egyet Liam pedig pont akkor jön ki a kezében egy kupac ruhával.
- Liam miattam nem kell aggódnod. Jól megvagyok én így is - mondom ellenkezve, de Ő a kezembe nyomja majd felhúz a kanapéról és a hátamnál fogva benyom a fürdőszobába. Az ajtót rám csukja én pedig egy sóhajtás közben kezdek el levetkőzni majd veszem a kezembe a ruhákat amiket adott.
Rögtön rájövök, hogy a saját ruháit adta. Így pár perccel később egy Batmanes fekete pólóban virítok ami egészen a seggemig leért mivel olyan nagy, és egy szürke mackónadrágban amitől kétszer akkorának tűnik a fenekem. Viszont száraz vagyok és sokkal jobban érzem magam.
Vigyorogva megyek ki a fürdőszobából majd állok meg a televízió előtt ugyanis Liam pont azt nézi. De mikor meglát egy hangos nevetés tör fel belőle. Tudom, hogy röhejesen festek, de ez van.
- Cukin festesz a ruháimban - mondja vigyorogva majd a karom után nyúl és lehúz maga mellé a kanapéra. De annyira közel, hogy a combja hozzá ér az én lábamhoz.
- Tisztázzuk, hogy nincs akkora fenekem mint ebben a nadrágodban - mondom miközben a szürke mackónadrágjára mutatok.
- Tudom - mondja. - Gondoltam én, hogy jobb ötlet lett volna ha az egyik alsónadrágomat adom oda rövidnadrág gyanánt. - csóválja meg a fejét én pedig megütöm a vállát.
- Bolond - csóválom meg a fejem. - Amúgy meg sem dicsérsz, hogy milyen jó a magaviseletem mostanában? - húzom fel a szemöldökömet csalódottan.
- Én ennek nem örülök mivel így nem küldhetlek elzárásra - mondja lebiggyesztett ajkakkal. - Pedig annyira élveztem a közelséged.
- Tényleg jó buli volt - válaszolom vigyorogva. - Ráadásul azok a pillanatok mikor halálra cikiztél. - emlékezek vissza.
Így vissza gondolva már akkor is élveztem. Jó eleinte nem, de a végére már igen.
- A legelső órán tudtam, hogy Te más vagy mint a többi diák - néz bele mélyen a szemembe mire én elpirulok. Megfogja a kezem és elkezdi simogatni azt. Libabőrös leszek az érintésétől. - Nagyszájú voltál és ez tetszett.
- Hát Te sem voltál semmi ahogy ültél és magyaráztál a szexi mély hangoddal - mondom vigyorogva.
- Szóval szexi a hangom? - kérdezi incselkedve mire én bólintok. - Caro tudom, hogy ez így durván hangzik, de szerintem közöttünk nem csak tanár-diák kapcsolat van.
- Ezt meg, hogy érted? - húzódok el tőle kíváncsian.
Én tudom, hogy mi nem csak tanár- diák vagyunk. Nem ez annál sokkal több.
- Én nem tudok úgy rád nézni mint egy diákra akit tanítok.  Te számomra egy lány vagy akivel akár az életemet is el tudnám képzelni - suttogja halkan.
Ó te jó ég. Most szerelmet vallott nekem? Könyörgöm Istenem mond, hogy igen.
- Soha nem néztem úgy rád mint egy tanárra- csóválom meg a fejem mosolyogva.
Liam arca felderül majd feje minél jobban közelíteni kezd felém. Tényleg már csak pár centi választ el az ajkaitól pont mint az álmomban. De ez most nem álom, hanem a puszta valóság ami megtörténik. Meg fog csókolni.
Érzem a leheletét és már lecsukom a szemeimet úgy várom, hogy végre megtörténjen. Szinte már hozzá ér a szám az ajkaihoz mikor megint megcsörren a telefonom.
Liam gyorsan elhúzódik és az ég felé emeli a pillantást miközben én a telefonomért nyúlok és felveszem.
Apa az és leordítja a fejem, hogy azonnal menjek haza. Egy kissé beijedek és elindulok a kijárat felé miközben Liam csalódottan ül a kanapén úgy ahogy eddig volt.
Félúton megtorpanok és egy mozdulattal kiejtem a kezemből a telefont és megfordulok. Na ne már, hogy a szüleim mondják meg nekem, hogy mit csináljak.
Megcsóválom a fejem és vissza rohanok a kanapéhoz majd egyenesen Liam ölébe vetem magam és kezeimet a nyaka köré kulcsolom végül pedig megcsókolom.
Először nem csókol vissza mivel annyira meglepődik a cselekedetemtől, de mikor rájön arra, hogy eszemben sincs elmenni bele mosolyog a csókunkba és a derekamnál fogva húz még jobban magához miközben én még mindig az ölében ülök.
Hosszú percekig faljuk egymás ajkait végül levegőhiány miatt távolodunk el egymástól, de akkor sem engedem el és Ő sem engem.
- Szeretlek - mondom vigyorogva és a homlokának döntöm a homlokom.
- Én jobban - mondja mosolyogva és ismét megcsókol.
Szóval szeret. Sejtettem. Sőt tudtam. Túl könnyen kiismerhető.

2013. december 19., csütörtök

17. Óra után

Hellóóóóóóóóóóó. Az esetleges hibákért bocsi mivel gyorsan írtam :/ De nem szeretlek titeket cserben hagyni szóval .... :D És azt sem tudom h mutat e képet mivel telóról vagyok...ha nem mutat írjátok meg..

17. Óra után
- Hova tűntél szombat éjjel? - kérdezi hétfőn reggel Rebeca mikor találkozunk a suliban a szekrényeknél.
Kis híján bele fordulok a szekrényembe mikor ez a kérdés elhagyja a száját.
Az igazat nem mondhatom meg mert ki tudja, hogy hogyan reagálna rá. Meg aztán amúgy sem bízom benne nagyon. Szóval nem akarom, hogy megtudja azt, hogy Mr.Paynel voltam egész éjjel sőt még vasárnap reggel is.
Vajon, hogy reagálna rá ha megmondanám neki, hogy szerelmes vagyok az angol tanáromba? Szerintem kiakadna és rögtön futna Keatonhoz a nagy hírrel aki elterjesztené az összes osztálytársának, bele értve az öcsémet is aki rögtön futna anyáékhoz, hogy mi történt. Ami szívás lenne mert akkor a szüleim nem engednék meg, hogy én járjak az öcsémért mikor végez a korrepetáláson.
Azt pedig nem engedhetem meg, hisz így legalább van egy okom, hogy Liam közelében legyek. Habár így is elég sok ötletem van ezzel kapcsolatban.
Ha ő nem veszi észre a két szemével, hogy mi történik körülötte akkor majd én a tudtára adom, hogy hogyan is érzek iránta. Szerelmes vagyok belé napról napra jobban. És akibe én egyszer belé szeretek azt meg is kapom. Tudom szörnyen hangzik, de ez van. Ha Miranda megengedheti magának ezt a stílust akkor én is.
Mellesleg arra még nem gondoltam, hogy a hétvége után hogyan kéne vele viselkednem. Vagy, hogy Ő hogy fog velem viselkedni. Szerintem nem úgy mint eddig. Ráadásul még magáznom is tök nehéz lesz.
- Parancsolsz? - húzom fel a szemöldökömet kérdően.
Legjobb lesz ha tetetem a hülyét addig amíg tudom. Rebeca amúgy is nagyon naiv szóval könnyen be lehet vele vetetni akár mit.
Meg amúgy is, ne Ő pattogjon már nekem. Ő volt az aki lelépett Keatonnal és még csak nem is érdekelte, hogy mi van velem. És az Ő ötletük volt az, hogy menjünk egy olyan klubba ahol nekünk semmi keresnivalónk nem lett volna. Szóval Rebeca hibája, hogy ide fajult a dolog Liammel kapcsolatban.
De ez engem egy cseppet sem zavar. Sőt hálás vagyok neki amiért ennyire össze tudtam melegedni Liammel.
- Kerestünk Keatonnal, de neked hűlt helyed volt - magyarázza bosszúsan.
- Ti voltatok azok aki csak úgy leléptek egy szólás nélkül - mondom bunkón és mérgesen bevágom a szekrényem ajtaját. Na nehogy kérdőre vonjon már engem.  - Vagy azt hitted, hogy unatkozni fogok?
- Tudom, hogy jól szórakoztál - motyogja az orra alatt mire engem még a víz is lever.
Ugye nem látott meg Liammel? Könyörgöm most segítsen rajtam valaki. Nem tudhatja meg azt, hogy hogyan érzek a tanárom iránt.
Basszus mert nekem pont az angol tanáromba kellett belé zúgnom. A világon annyi helyes pasi él akiknek megtetszhetnék és akik velem egykorúak lennének meg a többi szokásos dolog. De nem. Én szerelmes leszek egy idősebb férfiba aki ráadásul az angol tanárom. Engem az Égiek nem szeretnek.
- Tudtommal senki nem tiltotta meg - vonom meg a vállam és bele lapozok az egyik füzetembe.
Igazából nem is figyelek arra amit olvasok. Rebeca néha annyira fel tud idegesíteni.
Semmi köze az életemhez! Ő volt az aki elárult. Vagy azt hitte, hogy megbocsájtottam már neki, vagy elfelejtettem? Soha nem fogom elfelejteni.
- Én nem azt mondtam - vágja rá gyorsan. - Danielt lepattintottad majd elvonultál egy másik sráccal akinek rettentően élvezted a társaságát. - meséli és egy vigyort villan.
Na jó most temessen el engem valaki. Meglátott Liammel. Egyáltalán mit láthatott? Szívás mivel fogalmam sincs, hogy mit csináltam a klubban. Liam semmi lényegeset nem mondott. Csak annyit, hogy egész éjjel mellettem volt és nem engedte, hogy hülyét csináljak magamból. Pont ezért vitt fel magához.
- Miért mit csináltam? - kérdezem óvatosan. Jobb ha felkészülök a legrosszabbra.
- Csókolgattad az arcát meg ölelgetted miközben Ő a derekadnál fogva kivezetett a klubból és többet nem láttalak - meséli egyszerűen.
Csókolgattam és ölelgettem? Ó te jó ég. Ezt a cikit. Lehet ezért nem merte elmondani, hogy mit csináltam. De miért fogta a derekamat? Lehet, hogy csókolóztunk? Á azt mondta, hogy nem használt ki. És én hiszek neki.
Bassza meg, hogy nem emlékszek semmire sem. Többet soha nem iszom le magam ennyire.
- Tényleg? - kérdezem zavartan.
- Ki volt az a srác Carol? - vonja fel a szemöldökét kérdően Rebeca.
- Senki - mondom gyorsan miközben a füzetemet próbálom vissza nyomni a táskámba, de annyira ideges vagyok, hogy véletlenül kifordítom a táskám összes tartalmát a földre. Rögtön lehajolok és Rebeca is velem egyi dőben. Ami a kezem ügyébe kerül vissza nyomom a táskámba.
- Mit keres nálad a Timberlake albumod amit Tőlem kaptál? - kérdezi értetlenül miközben a dobozt nézegeti.
Mintha hideg zuhannyal öntenének le olyan érzés kap el. Neki ezt nem kellett volna meglátni.
Igen a nagy ötletem az volt, hogy ma bekopogok Liamhez, hogy láthassam azzal az ürüggyel, hogy kölcsön adom neki az albumomat. Nekem már úgysem kell mivel megvan. Viszont neki nincs meg. És így legalább láthatnám és megint beszélgethetnénk. Sőt talál randira is hívna.
És ezt a tervemet meg is fogom valósítani. Engem nem érdekel az, hogy Rebecától kaptam. Akkor kaptam tőle mikor még a legjobb barátnőmnek tartottam. Most már nem az.
- Mindig nálam van - hazudom szemrebbenés nélkül. - Mivel annyira imádom! - teszem még hozzá a hatás kedvéért.
Rebeca arca megenyhül majd a következő pillanatban a nyakamba borul a meghatottságtól. Fúj.
- Te vagy a legeslegjobb barátnőm - mondja elérzékenyülten én pedig válaszadás képen megveregetem a vállát. És gyorsan lelépek.
A nap további részében semmi érdekes nem történik. Viszont mikor becsengetnek az angol órára kissé megremegek.
Liam szokás szerint időben megérkezik. Mosolyogva köszön az osztálynak, de nem kerüli el a figyelmemet, hogy rajtam a szokásosnál többet elidőzik. Fura hirtelen megint ez a komoly arckifejezése. A hétvégén olyan volt mint egy egyetemista srác. Most meg megint ingben feszít ami illik neki, de így olyan férfias.
Az órán anyagot veszünk, de én valahogy nem figyelek. Azt várom, hogy végre csengessenek ki. És mikor ez megtörténik a szívem kihagy egy ütemet. Direkt lassúra fogom a tempót, ugyanis azt akarom, hogy mindenki menjen ki a teremből. Különös mód Liam is a tanári asztalnál ül és nem sieti el a dolgokat.
Az utolsó diák kimegy az ajtó becsukódik én pedig pont akkor állok meg a tanári asztal mellett.
- Jó napot Mr.Payne. - köszörülöm meg a torkom és egy ezer wattos mosolyt villantok felé.
Rögtön felkapja a fejét és fülig elvirul majd feláll és az asztalnak támaszkodik.
- Miben segíthetek Miss.Gilbert? - kérdezi incselkedve és végig simít a kezemen. Kis híján elugrok az érintésétől, de nem teszem.
- Hallom magam fogja korrepetálni az öcsémet angolból - mondom mosolyogva.
- Az anyja eléggé erőszakos természet szóval nem volt más választásom. Mellesleg pont olyan zöld szemekkel rendelkezik mint Te Caro...
- Hé a suliban vagyunk. Megbeszéltük, hogy nem...
- Nem érdekel Caro! - csóválja a fejét hevesen miközben aranyosan pislog rám.
Beszélt az anyámmal. Hát ez szörnyű. Amúgy igaza van, anyámtól örököltem a zöld szemeimet. Mások szerint gyönyörű, szerintem ronda. Utálom a szemem színét.
- Igazad van úgysincs itt senki sem - vonok vállát. Aztán eszembe jut az album. Elkezdek a táskámba keresgélni majd mikor megtalálom vigyorogva veszem elő és nyújtom felé. - Mellesleg ezt neked hoztam - érdeklődve veszi el tőlem a szemei pedig egyszerre csillannak fel. Annyira aranyos.
- Hát ez szuper ! - mondja boldogan és a következő pillanatban magához húz és szorosan megölel.
Fejemet a nyakába fúrom miközben beszívom jellegzetes illatát. Annyira bódító hatása van, ráadásul a karja olyan erősek és védelmezőek. - De nem fogadhatom el tőled - távolodik el tőlem egy kicsit.
- Ugyan már miért nem? Hisz szereted...
- Pont úgy ahogy Te is - mondja hevesen. Szóval emlékszik rá.
- Nekem van még egy.  Neked viszont nincs. És nem állok le vitatkozni veled. Az album a tiéd és kész. - zárom le a témát gyorsan mosolyogva.
- Akkor legalább azt engedd meg, hogy megháláljam - kezdi el mondani, de pont abban a pillanatban szólal meg az a hibás csengő. Liam rögtön elengedi a derekam majd csalódottan a szemem közé néz.
Ilyen nincs. Pedig kinyögte volna már, hogy randizni akar vinni. - Ezt még megbeszéljük. - kacsint rám és gyorsan vissza siet az asztalához pont akkor mikor nyitódik a terem ajtaja.
Bólintok egyet és kimegy a teremből. Lesz folytatása szóval nem reménytelen ez az egész...


2013. december 18., szerda

16. Otthon

Hellóóó. Hát ez a rész ilyen érdekes lett, de csak azért mivel sietve írtam ugyanis holnap utazok Svédországban a nagymamámhoz. Hah nekem már téli szünet van xD viccet félre téve..holnap lehet nem lesz friss rész mert fogalmam sincs, hogy mikor érkezünk meg és még wifit is kell szereznem, de majd megoldom valahogy. szóval ne lepődjetek meg ha a napokban eltűnök :) de nem sok esélyt látok rá...

16. Otthon
- Nem vihetsz haza. - csóválom a fejem hevesen majd gyengéden kihúzom a kezem a karjai közül.
A szívem szakad meg mikor kiskutyaszemekkel pillant rám. Amúgy is aranyos szemei vannak, de mikor így néz rám egyszerűen képtelen vagyok neki ellent mondani.
Pedig most muszáj lesz. Nem is értem, hogy hogyan kérhet olyat, hogy vigyen haza. Kicsit sem lenne feltűnő a szüleimnek, hogy egy pasi hozott haza vasárnap késő délután. Rögtön leesne nekik, hogy kamuztam és, hogy Rebeca közelében sem volt. Ha így ki tudtuk őket játszani akkor nehogy már egy ilyen kis dolog miatt menjen tönkre az egész.
Igen szeretném ha haza vinni mivel akkor az úton még több mindent tudnánk megbeszélni. Talán még randira is hívna amire én rögtön igent mondanék. Igaza volt, ha ügyesen csinálnák senki nem jönne rá, hogy van valami közöttünk.
De most akkor sem engedhetem meg, hogy haza vigyen. A szüleim jóban vannak a tanáraimmal és szerintem már Liamről is hallottak és mindent tudnak róla. Kicsit sem lenne félreérthető ha hirtelen megjelenne a házuk előtt miközben a kislányuk száll ki az autójából. Hatalmas botrányt csapnának az tuti biztos. - Liam a tanárom vagy! Szerinted mit gondolnának ha meglátnák, hogy a Te autódból szállok ki? - mondom keményen.
- Most komolyan végig akarsz sétálni a fél városon gyalog? - húzza fel a szemöldökét kérdően.
Őszintén megmondva fogalmam sincs, hogy hol van a lakása. Bocsi tegnap éjjel holt részeg voltam szóval akár hova felhozhatott.
Ha órák hosszat gyalogolnom kell hát akkor gyalogolni fogok. Inkább mint, hogy a szüleim rájönnek az igazságra. Vajon mit csinálnának ha megtudnák, hogy az angol tanárom ágyában töltöttem az éjszakát aki elég feltűnően flörtöl velem és akibe én totál szerelmes vagyok? Szerintem infarktust kapnának.
- Inkább mint, hogy kitörjön a harmadik világháború. - húzom el a számat Liam pedig felnevet.
Aranyos ahogy mosolyog. Sőt az én beszédemen nevet. Ez annyira jó érzésé.
- És ha azt mondom, hogy kiteszlek pár utcával arrébb? - kérdezi meg végül és megint rám néz azokkal a szemekkel.
Mondtam én, hogy képtelen vagyok ellenállni. Annyira szépen tud nézni, hogy lehetetlen nem a kedvében járni. Ez nem igazság.
- Úgysem engedné el gyalog igaz? - kérdezem.
- Eltaláltad - kacsint rám majd ismét megfogja a kezem és kihúz a lakásból. De mielőtt elmegyek még gyorsan beordítok Zaynek aki vissza ordítva köszön, de még hozzá teszi, hogy alig várja, hogy ismét találkozhasson velem.
Liam az autójához vezet majd úri ember módjára kinyitja az ajtót, végül pedig bepattan a volán mögé és elindulunk haza fele. Én navigálom, hogy merre kell mennie szóval nem nagyon tudunk beszélgetni ráadásul az út is rövid.
Bő tíz perc után pedig megáll az általam kijelölt helyen. Csend következik és fogalmam sincs, hogy mit is kéne mondanom. És szerintem Ő sem nagyon tudja.
- Hát akkor köszönöm, hogy apáskodtál feletettem tegnap éjjel - mondom mosolyogva Ő pedig felnevet.
Ha tehetném soha nem szállnék ki az autójából. Miért nem akar megszöktetni vagy valami? Tök jó buli lenne elmenni csak ketten valahová ahol együtt lehetnénk.
- Szívesen máskor is. - válaszolja jókedvűen.
Na remélem azért máskor nem lesz ilyen. Vagyis ilyen lehet csak ne legyek részeg. Nem bírom a másnaposságot. Viszont Liam ágya tök kényelmes.
- Majd holnap angol órán találkozunk Mr.Payne - mondom és kinyitom az ajtót.
- Még mindig nem a suliban vagyunk Caro. Szóval csak simán Liam. - szól után egy kissé bosszúsan.
- Kiszálltam az autójából és akár ki megláthat ami azt jelenti, hogy már az angol tanárom - csukom be magam után az autó ajtaját majd elindulok haza fele.
Őszintén egy kissé csalódott vagyok. Azt hittem, hogy majd csinál valamit vagy valami. De nem csinált. Az utcán pedig nem fogom tegezni mikor egy csomó diák lakik erre fele. Még csak az kellene, hogy valaki meghallja azt, hogy Liamnek szólítom.
Megcsóválom a fejem majd kinyitom a bejárati ajtót. Egy kissé félek a szüleim reakciójától. Lehet nagyon mérgesek lesznek amiért nem jöttem haza. Valahogy nem érdekel. Liam jobban leköti a figyelmemet.
A cipőmet veszem le mikor megjelenik a konyha ajtóban anya és apa. Eléggé mérgesen méregetnek végig.
- Ilyenkor kell haza jönni? - von kérdőre anya én pedig lesütöm a szemeimet. - Én megértem, hogy Rebecánal voltál, de vasárnap délután van és egész hétvégén nem tanultál semmit.
És már megint a lecke. Senki nem veszi észre rajtam, hogy szerelmi bánatom van? Nem hiszem el, hogy nem látszik rajtam. Liamet akarom most!
- Itt van még az egész este és amúgy sincs holnapra semmi...
- Pont most akarod elrontani a jegyeidet mikor ennyit fejlődtél? - kérdezi apa. Magamban jót mosolygok. Igen még mindig azt hiszik, hogy délutánonként mikor későn jöttem haza a suliban tanultam. Jobb is, hogy nem tudják azt, hogy elzáráson voltam. - Mindjárt érettségizni fogsz...
- Nem kell rá emlékeztetni. Tudom mi a dolgom. - szólok gyorsan közbe és nincs más vágyam csak végre felmenni a szobámba és egyedül lenni.
Nem érdekel a suli. Nem érdekel a jövő. Engem csak Liam érdekel és az, hogy mit rontottam el amiért nem hívott el randizni. Pedig tuti, hogy nem úgy tekint rám mint egy diákra. Érzem, hogy nem. Annál sokkal többet érez irántam.
- Persze tudod mi a dolgod aztán kiderül, hogy bukásból állsz egy csomó tantárgyból mint az öcséd - mondja bosszúsan  anya és a konyha asztal felé bök ahol ott ül Ben egy csomó könyv között. Vele meg mi történt? Ben tanul! Ilyet se láttam még. - Első éves gimnazista és bukásra áll szinte mindenből.
- Szar ügy.
- Vigyázz a szádra! - mondja szúrósan apa.
Most mégis mit csinálja vele ha bukásra áll egy csomó tantárgyból? Sajnáljam vagy mi a szösz?
- De semmi probléma. Pénteken lebeszéltem azzal az új angol tanárral, Mr.Paynel , hogy minden nap korepetálja őt angolból - dicsekedik anya az én szemeim pedig kitágulnak.
Liam fogja korrepetálni Bent angolból? Ráadásul minden nap?
- Tessék? - kérdezem izgatottan. Talán túl izgatottan mivel a szüleim elég furán néznek rám.
- Carolin túl nagy kérés lenne ha te mennél Benjaminért minden nap Mr.Payne lakásához? Tudom rengeteg dolgod, van de tudod, hogy milyen az öcséd. Kijátszik minket és aztán nem megy el.
Na ezt már szeretem. Ezer örömmel elmegyek Mr.Payne lakásához minden nap az öcsémért.
- Még csak kérnetek sem kell - mondom nyálas hangnemben. - Ezer örömmel elmegyek érte.
- Hála az égnek. - ölel meg anya én pedig boldogan megyek fel a szobámba.
Talán nincs minden veszve. Úgy látszik kezelésbe kell vennem az életemet, de nagyon gyorsan...

2013. december 17., kedd

15. Érzések

Hellóóó. Szóval tegnap így számolgattam és ha minden jól megy akkor a történek 20 részes lesz. De ez még nem biztos mivel spontán írok szóval lehet, hogy talán több lesz. Ezt nem ígérem mivel ebből a töriből pont ennyit lehet kihozni :/ 

15. Érzések
- Te beszéltél Rebecával? - kerekedik el a szemem és kis híján megint lefordulok a székről.
Esküszöm azon sem lepődnék már meg ha azt mondaná, hogy az éjjel össze jöttünk. Mondjuk annak örülnék, de sajnos tudom, hogy ez nem történt meg. Én lehet tök részeg voltam és semmire nem emlékszem viszont Ő józan volt és alig pár perce mondta, hogy leállított mivel nem akart kihasználni.
Ezért pedig rettentő hálás vagyok neki. Hisz nyugodtan lefektethetett volna és kihasználhatta volna az ablakot mivel nagyon jól tudta, hogy reggel úgysem fogok semmire emlékezni. De Ő nem ezt tette.
Vigyázott rám és nem engedte, hogy bolondot csináljak magamból. Pedig senki nem kérte, hogy tegye meg ezt értem.
Hisz én mentem el abba a klubba én ittam le magam holt részegre és senki nem kényszerítette rá, hogy segítsen rajtam. A legtöbb ember otthagyott volna vagy pedig haza vittek volna és mostanra talán már nem is élnék. Az biztos, hogy a szüleim megint csalódtak volna bennem ha így mentem volna haza.
De Liam honnan tudta, hogy félek haza menni? Talán mondhattam neki? Szar, hogy semmire nem emlékszek. Pedig nagyon is érdekelne, hogy mi a fenét csináltam. Csodálom, hogy kibírta a társaságomat. Hiszen még józanul is nehéz velem.
De nem, Ő felhozott magához és törődött velem. Sőt még most is eléggé aggódva figyel. Azt hiszem hivatalosan is kijelenthetem, hogy totál szerelmes vagyok és nem tudok ellen semmit csinálni.
Tudom Ő az angol tanárom, de engem nem érdekel. Mindjárt tizennyolc vagyok amit azt jelenti, hogy felnőtt. Ráadásul mindjárt leérettségizek szóval még az iskola sem lenne hátrány.
Örök életemben olyan pasira vágytam mint Ő. És most végre megtaláltam, sőt ha nem csalnak az érzéseim, ő is viszont érez irántam.
Akkor miért nem lép? Vagy lépett csak én nem akartam beismerni magamnak? Ó, te jó ég. Hát persze. Hisz Miranda észrevette és még szóvá is tette, hogy Liam hogyan néz rám. Nem akartam elhinni neki mivel egyszerűen képtelenségnek tartottam, hogy szerelmes legyek az angol tanáromban. Pedig Liam flörtölt velem. Lehet, hogy azért hívott olyan sokszor elzárásra, hogy felhívja a figyelmemet? Talán.
- Caro minden rendben? - hallom meg mély hangját majd meglengeti a kezét az arcom előtt. Bólintok egyet majd, hogy eltereljem a zavartságomat bele iszok a kávémba. Szörnyű íze van. De jobb mint, hogy Liam szemébe kelljen néznem ezek után. - Totál sápadt vagy. - mondja aggodalommal teli hangon.
Hát nem aranyos ahogy aggódik irántam. Megzabálom. Ráadásul már becézgeti is.
- Az előbb Caro-nak szólítottál - mosolyodok el és most rajta a sor, hogy zavarba jöjjön. Lesüti a szemeit és az orra alatt mosolyog.
- Szerintem a Carolin az túl hosszú és olyan hivatalos és nem illik hozzád - szólal meg végül. Nekem se tetszik a nevem. Szerintem is hivatalos meg öreges. De nincs mit tenni, a szüleimnek ez tetszett. Sőt az sem szeretik ha becéznek. Pont úgy ahogy a Benjamint sem. Totál rá vannak kattanva a hosszú nevekre. - A Caro pedig olyan édes és aranyos mint Te - teszi hozzá vigyorogva.
Mentőt most! Ha eddig nem ájultam el szerintem most fogok. Édesnek és aranyosnak tart. Szerintem még mindig részeg vagyok.
- Ugye tudod, hogy még mindig az angol tanárom vagy? - húzom el a számat.
Tudom ünneprontó vagyok, de nem szabad erről a fontos dologról elfeledkeznünk. Akár mennyire is szeretném, hogy össze jöjjünk én még mindig kiskorú vagyok, ő pedig a tanárom. Pedig tényleg minden álmom az, hogy összejöhessek vele.
- Tudom, nem kell rá emlékeztetned - sóhajt fel szomorúan és lehajtsa a fejét. Szívszorító látvány, de nem tehetek érte semmit. - De most nem a suliban vagyunk. Akkor miért ne közeledhetnék feléd? - kapja fel a fejét reménykedve.
- Liam ez nem így megy - csóválom a fejem és eltolom magam elől a kávét. - Miranda már így is sejt valamit és a többi diák sem hülye. Nekem is feltűnt, hogy flörtölsz velem - mosolyodok el és végig simítok a karján. Felnevet és kihúzza magát.
- Ha okosan viselkednénk akkor senki nem jönne rá...Caro én...- kezdi el mondani, de aztán hirtelen megakad és nem fejezi be többé.
Mégis mit akart mondani? Ez most úgy hangzott mint aki szívesen járna velem titokban. Na ez lehetetlen. Azt hiszem ideje témát váltanunk.
- Szóval mikor beszéltél Rebecával? - kérdezem felhúzott szemöldökkel.
El tudom képzelni Rebeca arcát mikor meghallotta Liam hangját a telefonba. Ahogy ismerem eldobta a mobilját ijedségében majd elkezdett ordítozni, hogy vajon még mit követett el amiért az angol tanárja felhívta. Szerintem szörnyet halt.
- Én nem beszéltem Rebecával - csóválja meg a fejét vigyorogva.
Ezt most nem értem. Hisz azt mondta beszélt Vele aki felhívta a szüleimet, hogy náluk alszom. Vagy én értettem valamit félre? Érzem, hogy hatalmas botrány lesz ha haza érek.
- Azt mondtad, hogy Rebeca felhívta a szüleimet, hogy nála aludtam - mondom idegesen és kezdek tényleg bepánikolni.
- Mert fel is hívta a szüleidet, csak történetesen nem Rebeca - mondja egyszerűen.
Oké össze keveredtem. Valaki felhívta a szüleimet mert nem hívtak egyszer sem. De ha nem Rebeca volt az akivel beszéltek akkor kivel?
A kérdésemre rögtön választ is kapok mivel nyitódik az ajtó és belép a konyhába egy pontosan olyan hollófekete hajú fiú mint én alsógatyában , utána pedig egy vörös hajú lány lépked szintén eléggé lenge öltözetben.
Életemben nem láttam még annyi tetoválással rendelkező fiút mint Őt. A kezén szint egy ép pont sincs annyi varrás van rajta. De illik a stílusához.
- Carolin bemutatom Zayn Malikot a legjobb barátomat és egyben a lakótársamat - bök a srác felé Liam aki közel jön hozzám én pedig próbálom leplezni azt, hogy mennyire zavarban vagyok. Basszus egy kisgatyában áll előttem. Persze, hogy zavarban vagyok.
- Igazából mi már találkoztunk tegnap éjjel - kacsint rám az én szemeim pedig kitágulnak. Jó tudni. Én nem emlékszek rá. - Szexi a hátad. - teszi még hozzá.
Liam tarkón vágja Zayn pedig rögtön elengedi a kezem és hátrébb lép. Ezt meg mégis, hogy értette? Honnan tudja, hogy milyen a hátam? Oh ugye nem látott Ő is meztelenül.
- És a vörös hajú démon pedig öhm..izé - túr a hajába Liam miközben a lányt nézi. Ezt meg, hogy lehet, hogy nem ismeri mikor a legjobb barátjával volt?
- Angelina vagyok, de Te csak nyugodtan szólíts Rebecának - nyújtja Ő is a kezét én pedig mosolyogva megrázom azt.
- Miért pont Rebecának? - kérdezem értetlenül.
- Azért mert Ő volt az aki beszélt a szüleiddel. Tudtam, hogy a szüleid kiakadnának ha semmi életjelet nem adnál magadról így kilestem a telódból az anyukád számát majd megkértem Angelinát, hogy beszéljen velük mintha Ő lenne Rebeca. - magyarázza Liam egyszerűen.
És akkor nem bírom többé. Hirtelen felállok majd a nyakába borulok és addig ölelem amíg csak tudom. Annyi mindent tett értem az éjjel, hogy soha nem fogom tudni neki meghálálni.
- Köszönöm - suttogom a fülébe miközben Ő a hátamat simogassa. Annyira jó ennyire közel tudni magamhoz. Ha tehetném soha nem engedném el. - Mindent.
- Ugyan már. Érted bármit - kuncog fel és elengedem.
- De most már tényleg haza kell mennem - mondom szomorúan és elindulok a kijárat felé, de Liam a karom után nyúl és vissza húz.
- Haza viszlek. - néz a szemem közé és már nyúl is a kocsi kulcsaiért.
Na nem ez nagyon nem jó ötlet. Hiszen mégis csak a tanárom...

2013. december 16., hétfő

14. Ébredés

Új résssz :D és tegnap sikeresen kiraktam a cseréket is :D viszont ha véletlenül valakiről elfeledkeztem ezer bocs...oh és ez a rész már nem Liam szemszög :/ de próbálok majd még az ő szemszögéből is írni valamikor mivel ahogy észre vettem nagyon tetszett xD

14. Ébredés
/Carolin Gilbert/
Fejfájásra és rosszullétre ébredni nem a legjobb kelni. Sőt a világ legrosszabb dolga mikor kipróbálod nyitni a szemeidet és forog veled a világ, ráadásul mikor sikeresen kinyitod egy vakító világosságot látsz és percek hosszúságáig semmit nem látsz.
Velem most pont ezt történt. Rosszul vagyok, hányhatnékom van a fejem majd szét robban és alig bírok mozdulni. Mindezek mellett közben azon töröm az agyam, hogy mégis mi történt tegnap este.
Arra emlékszek, hogy találkoztam Ashleyvel akivel jól elszórakoztunk. Jó? Helyesbítek nagyon jól. Sorra rendeltük a piákat és mind megittuk.
Akkor már értem, hogy miért vagyok ekkora másnapos. Azt a sok piát mind megittam és holt részeg lettem. Szar, hogy csak ilyen emlékfoszlányaim vannak amiben szerepel Daniel is. Tényleg arra emlékszek, hogy megrúgtam mire Ő megpofozott. A kis szemét! Ezek után ne várja el tőlem, hogy szóba álljak vele. Utolsó szemétláda az olyan aki képes megütni egy nőt.
De mi történt Daniel után? Uh basszus nem emlékszek. Egyáltalán, hogy keveredtem haza? Biztos Rebeca haza hozott ugyanis Ő soha nem iszik engem pedig nem hagyna a pácban. Ha a szüleim megtudnák, hogy részegre ittam magam nekem végem lenne.
Csodálom, hogy még nem keltettek fel. Hisz ha a családban valaki későig alszik akkor annak valami nagyon nagy baja van.
Hány óra lehet, hogy hagytak engem egészen idáig aludni?
Csukott szemmel fordultam át a másik oldalamra ahol az éjjeliszekrényem található egy órával együtt. Jobb kezemet kinyújtottam majd elkezdtem tapogatni a semmit. Az éjjeliszekrényem eltűnt! Na ne vicceljetek már, hisz tegnap délután még itt volt. Nem szívódhatott csak úgy fel.
A kezemmel elkezdtem hadonászni, de még mindig semmit nem találtam. Ez volt az a pillanat mikor a szemeim egy csapásra kinyitódtak.
Rossz ötlet volt ugyanis még nagyobb rosszullét jött rám mikor egy ismeretlen szobában találtam magam. Világoskék falak, a polcok tele voltak rakva könyvekkel meg filmekkel meg akciófigurákkal. Az íróasztalon egy halom papír hevert. Ez egyik sem az én szobámra vall. Eleve én utálom a rendet, itt pedig túl nagy rend van. Fúj.
A legszörnyűbb dolog ez után következett mikor az ágy melletti fotelon észrevettem a tegnap esti ruháimat. Jobban mondva a felsőmet és a melltartómat.
A takarót rögtön lehúztam a fejemről és sajnos a gyanúm beigazolódott. A takaró alatt tök meztelen voltam.
Remek! De mégis kivel feküdtem le? Mekkora balfasszal ha a szoknyámat rajtam hagyta, ráadásul a menet után szépen össze rakta a ruháimat és rátette egy fotelra?
Komolyan hányni fogok. Lefeküdtem valakivel aki felhozott a lakásába majd szépen lelépett.
Biztos lelépett? Hisz ez csak egy szoba, az idegen lehet  a lakás másik részén van. Egyáltalán akarom én tudni, hogy kivel feküdtem le? Amilyen az én szerencsém tuti valami őszülő faszival aki az apámmal lehet egyidős.
Mégsem maradhatok az idők végezetéig az ágyában. És haza is kell mennem ahonnan soha többé nem mozdulhatok ki. Ezt most úgysem tudom kimagyarázni a szüleimnek.
Lassan ültem fel a puha ágyból majd a cuccaimért nyúltam amiket gyorsan magamra kapkodtam és kiszálltam az ágyból. Még szerencse, hogy nem volt tükör a közelembe mert tuti sírva fakadtam volna a látványomtól.
Így aztán az utam az ajtó felé vezetett amit próbáltam nesztelenül kinyitni. És sikerült. Egy rövidke folyosón találtam magam, de az egyik félig kinyitott ajtó mögül hangon szűrődtek ki.
Szóval ott tartózkodik a rejtélyes idegen. Valahogy nincs gusztusom találkozni vele. Kitudja, hogy mit csináltunk az éjszaka folyamán.
Üsse fene valahogy csak kibírom. Legfeljebb bevonulok apácának.
Elindulok a félig kinyitott ajtó felé miközben a szívem a torkomba dobog és egy konyhában találom magam. Jobban mondva egy konyhával ami az ebédlőtől van elválasztva. Jó kis megoldás mert így az ember ha akarja evés közben és tud TV-t nézni.
És engem most ez miért érdekel? Jobban körül nézek és látom, hogy az asztalon egy kávé hever körülötte pedig papírok. Papírmániás vagy mi? A szoba asztala is tele volt rakva, most meg ez is.
- Jó reggelt már azt hittem, hogy soha nem akarsz felébredni - ez volt az a pillanat mikor szó szerint felordítottam és megfordultam a tengelyem körül, de olyan hevesen, hogy az egyik széket is felborítottam.
Ilyen nincs! Mr.Payne nem állhat itt előttem tök lazán vigyorogva. Mondja valaki, hogy ez egy tréfa és csak képzelem az egészet. Én nem lehetek nála. Sőt nem alhattam az ágyában meztelenül. Mi ez az egész? Valaki gyorsan magyarázza el mert én komolyan kiugrom az ablakon. Óh basszus, lefeküdtem vele és nem emlékszek rá? A kurva életbe! Én erre emlékezni akartam. - Féltem, hogy esetleg mentőt kell hozzád hívni aki felébreszt - kuncog fel jókedvűen.
Kicsit sem látszik másnaposnak. Sőt ennyire jókedvűnek talán még soha nem láttam.
- Mr.Payne...mondja csak mit keresek magánál? És miért voltam az ágyában? - kérdezem a homlokom simogatva.
Válaszadás képen lenyom az egyik székre majd elém tesz egy bögre kávét.
- Csináltam neked kávét ,már ha szabad koffeint innod - mondja mire én rossz állóan ránézek. Aztán már miért ne szabadna kávét innom. Mindjárt tizennyolc leszek! Felfoghatnák végre már. - És itt van egy fejfájás csillapító is mivel szerintem szükséged lehet rá - kacsint vigyorogva.
Honnan tudja, hogy szükségem van rá? És miért tegez? Eddig Miss.Gilbertnek szólított most meg tök normálisan tegez itt engem.
- Köszönöm tanár úr nagyon rendes magától, hogy így törődik velem - mondom fagyosan majd egy gyors mozdulattal bekapom a gyógyszert és bele iszom a kávémba. Még ha szeretném is a kávét tök jó lenne. De utálom.
- Jaj hagyjuk ezt a magázást meg a tanárurazást. Szólíts nyugodtan Liamnek - mondja barátságosan.
- De...- próbálok ellenkezni hisz mégis csak az angol tanáromról van szó. - Maga az angol tanárom!
- És most az iskolában vagyunk? - húzza fel a szemöldökét kérdően. Megcsóválom a fejem, hogy nem. - Na látod. Iskolán kívül nyugodtan tegezz. Nem vagyok én olyan öreg, hogy magázni kelljen. Persze az iskolában elvárom mivel hülyén jönne ki ha letegeznél az osztály előtt.
Hát ez tök szuper. Tegezhetem és hívhatom Liamnek. Vicces mert egészen idáig nem is tudtam, hogy Liam a keresztneve. Mindenhol és mindenki csak Mr.Paynek említette. Sőt még az irodájára is ez volt rá írva.
Egyébként milyen cuki név már. Tökre illik hozzá.
Ha egyszer lesz közös gyerekünk azt is Liamnek fogom keresztelni. Carol! Hova gondolsz már megint?
- Oké - bólintok mosolyogva. - Szóval akkor mit keresek nálad? - azta de fura letegezni.
- Mennyi mindenre emlékszel a tegnap estéből? - kérdezi.
- Nem sok mindenre - húzom el a számat töprengve. Ha most beköpi, hogy lefeküdtünk én menten lefordulok a székről. Ha megtörtént muszáj rá emlékeznem. - Egy csomó piát benyakaltam majd találkoztam Daniellel Ő pedig totál nyomult rám. Megrúgtam mire Ő pofon vágott és utána semmit. - túrok bele a hajamba, Liam pedig figyelmesen figyel. - Nem értem. Mit kerestem az ágyadban félig meztelenül?
- Ne akard tudni - csóválja a fejét vigyorogva.
- De én akarom! - makacskodtam.
- Úgy látszik, hogy nem csak részegen vagy akaratos - csóválja a fejét, de én nem egészen értem.
Részegen akaratos vagyok? Lehet gőzöm sincs róla. Nem szoktam nagyon részeg lenne. Félévente ha egyszer.
- Lefeküdtünk? - térek rá rögtön a lényegre, de Ő még mindig csak mosolyog és nem néz rám.
Miért csinálja ezt velem?
- Ha azt mondom, hogy te ezer százalékban benne lettél volna viszont én nem engedtem a kísértésnek mivel nem akartalak kihasználni, elfogadod a válaszomat? - néz a szemeim közé kedvesen.
Szóval részeg találkoztam Vele és rámozdultam sőt azt akartam, hogy megdugjon, viszont Ő józan volt és ágyba is vitt volna, csak nem tette mivel többet jelentek neki mint egy egy éjszakás kaland.
- Akkor miért feküdtem félmeztelenül az ágyadban?
- Ingyen sztriptízt rendeztél csak nekem az ebédlőben - válaszolja vigyorogva.
 Könyörgöm valaki temessen el. Még jó, hogy nem emlékezek rá. Ezt a cikit. Látta a melleimet.
- Oda a hírnevem. Ha anyák megtudják nekem végem - csúszok le a széken miközben tenyerembe temetem az arcomat.
Pedig a szívem mélyén tökre örülök ennek az egésznek. Hisz Liam lakásában vagyok és most tudtam meg, hogy szívesen lefeküdne velem és nem csak egy éjszakás kalandként. Lehet, hogy Ő is többet érez irántam? Vagy talán más diákjának is megengedte, hogy a sulin kívül letegezzék? Nem tudom. De nekem megengedte.
- Anyukádék úgy tudják, hogy Rebecánál aludtál az éjjel - magyarázza egyszerűen. - És semmi hülyeséget nem csináltál nyilvánosan mivel végig melletted voltam és felhoztalak magamhoz.
Hát nem aranyos. Na várjunk csak. Anyámék beszéltek Rebecával? Mégis, hogy? ...

2013. december 15., vasárnap

13. Részeg

Szóval ez az utolsó rész ahol Liam szemszöge van :D De szerintem lesz még majd...

13. Részeg
/Liam Payne/
- Én ám totál belé zúgtam magába tanár bácsi - röhög fel hangosan Carolin miközben kezeim vékonyka derekán pihennek és úgy próbálom kihúzni a bárból, de nem sok sikerrel. Elég nehéz egy részeg lánnyal aki totál meg van kattanva és mindent a maga feje után akarna csinálni.
Normálisan járni nem tud, erre pedig rögtön az után rájöttem, hogy lehúzta a mosdóról és Ő pedig szó szerint a karjaim közé esett miközben eszelősen röhögött és a hajamat simogatta. Ha már a röhögésnél tartunk, beszélni sem tud és állandóan azt bizonygassa, hogy mennyire szeret engem.
Persze jól esik az amit mond, de ugye bár gondolnom kell arra is, hogy mondaná-é akkor is ha józan lenne. Az emberek általában azt mondják, hogy a részeg ember mindig igazat mond. Nos Carolnál részegebb embert még soha nem láttam, pedig Zayn lakótársa vagyok aki szinte minden hétvégén kótyagosan jön haza. De eddig Ő mindig meg tudott állni a két lábán, viszont az ő mondóka is semmit nem ér.
Pont ezért próbálom nem bele élni magam abba amit Carol mond. Reggelre úgyis elfelejti, hogy mi történt az éjjel.
Itt lenne az alkalom, hogy megdöngessem. Van egy kis gond. Én nem tudok szemét lenni, ráadásul nem vele. Carolin egy gyenge, törékeny kislány aki még csak most kezdi el élni igazán az életét. Mondjuk arra még mindig nem jöttem rá, hogy hogyan jutott be egy felnőtteknek szóló klubba mikor Ő még kiskorú.
- Elhiszem elhiszem, de most szépen gyere - bólogatok mosolyogva és megkönnyebbülten sóhajtok fel mikor végre beszippantom a friss éjszakai levegőt.
Sikerült kihoznom úgy, hogy nem esett el. Carolin az egyik kezét átkulcsolja a nyakamon és megint meg akar csókolni, de én ismét elhúzom a fejem. Nem használom ki és kész. Ha annyira meg akar csókolni akkor tegye meg úgy mikor józan. És akkor nem fogok hiú ábrándokon gondolkozni. - Istenre mondom rettentően meg szeretnélek csókolni, de részeg vagy - simítok ki egy hajszálat az arcából, Ő pedig egy csapásra abba hagyja a nevetést és elhúzódik tőlem.
Próbál hátra felé menni, de kis híján megbotlik a saját lábában és ha én nem kapom el a csuklóját akkor elesett volna.
Esküszöm szuperhősnek kellett volna születnem. Először megmentem Danieltől aki meg akarta erőszakolni, utána pedig saját magától védem meg.  Állást tévesztettem.
- Csak azért mert a tanítványa vagyok igaza? - kezd el hisztizni majd a fekete hajába vezeti a kezeit és összekócolja az idegesen. Ezáltal úgy néz ki mint egy pszichopata. - Felfogja szerelmes vagyok magába! - ordítja el magát vigyorogva majd a következő pillanatban leveti a cipőjét és az út közepére dobja azokat így mezítláb áll pontosan előttem majd végül a nyakamba borul. - Szeretem magát tanár bácsiiiii.
- Szerintem nem ez a legalkalmasabb pillanat, hogy ezt megbeszéljük - csóválom meg a fejem és kibújok az öleléséből majd a derekánál fogva ismét húzni akarom, de nem akar jönni. Lebiggyesztett ajkakkal áll mezítláb. Esküszöm ha nem róla lenne szó már rég itt hagytam volna. - Gyere mert a végén még megfázol itt nekem - mondom parancsolóan, de olyan mintha egy süketnek beszélnék.
Amúgy tök vicces, hogy tegezem. Hisz eddig mindig Miss. Gilberteztem meg magáztam most meg simán tegezem mintha a legjobb haverok lennénk.
- Maga nem szeret engem ezért nincs miről beszélnünk - kulcsolja össze a kezeit a melle alatt és úgy néz rám mint egy óvodás aki nem kap meg valamit.
- De szeretlek - vágom rá keményen, de Ő csak büszkén felhúzza az orrát.
- Csak most mondja! - sziszegi a fogai között.
- Nem mondom el még egyszer Carolin, gyere utánam vagy erőszakhoz folyamodok - kezdem elveszíteni a türelmemet.
Haza nem akar menni mert fél a szüleitől én pedig mivel olyan rendes vagyok segítek rajta. És ez a hála érte.
- Nem megyek sehova - vágja rá gondolkodás nélkül.
Ennyi volt. Egy adott pillanatban egy ügyes mozdulattal a hátamra kapom majd úgy megyek tovább az autóm felé. Még szerencse, hogy az utcán senkivel nem találkozunk ugyanis valaki még azt hinné, hogy egy emberrabló vagyok. Mellesleg szerintem ha valakit el rabolnának az nem röhögne rajta. Mivel Carol röhög miközben cipelem mint egy zsákot. Kár, hogy nem fog semmire emlékezni holnap.
Az autómhoz érve kinyitom az anyósülés felöli ajtót majd gyengéden beültetem és rácsapom az ajtót miközben én meg gyorsan beszállok a volán mögé.
Carolin még mindig nevet, és miközben azon vagyok, hogy bekapcsoljam a biztonsági övét elkapja az arcom és közel húz magához. Akkor sem fogom megcsókolni ha szétdurranok a nadrágomban!
- Ugye most megerőszakol? - kérdezi csillogó szemekkel.
Istenem azok a zöld szemek. Ölni lennék képes értük. Basszus Liam állítsd le magad!
- Eltaláltad - kacsintok rá vigyorogva. - Felviszlek a lakásomba és szétdugjuk az eszünket - teszem még hozzá és szerencsére sikerül bekapcsolnom a biztonsági övét majd vissza mászhatok az ülésemre.
- Hát ez szuper! - tapsol mint egy kisgyerek.
Visszavonom amit az előbb mondtam. Jó, hogy nem fog semmire emlékezni. Kár, hogy nem látok bele a buksijába. Élvezné ha megerőszakolnám. Hát én is szívesen megkefélném ha józan lenne. De így más terveim vannak vele.
Az út ahhoz képest eléggé nyugisan telik. Azt leszámítva, hogy üvöltette a rádiót miközben másodpercenként zenéket váltott és torka szakadtából énekelt. Á, csak egy kicsit fájdult meg a fejem.
Egy sóhaj hagyja el a számat mikor megállítom az autót a lakás előtt. Gyorsan kiszállok majd nagy nehezen kihúzom Carolt az ülésről aki mikor talajt érez a lába alatt és miközben én csukom be az ajtót, egy hirtelen ötlettől vezérelve a hátamra ugrik miközben lábait a derekam köré kulcsolja. És közben az arcomat csókolgass ahol csak tudja.
Szóval komolyan elhitte azt, hogy megdugom mikor haza érünk. Magamban elmosolyodok akár hányszor az arcomhoz ér a puha bőre, de nem tudom élvezni ugyanis attól félek, hogy a nagy hevességben véletlenül elengedi a nyakam leesik. Így aztán mikor elindulok a lépcsőház felé kezeimmel a seggénél tartom meg Carolin pedig a hajamat kócolja össze. Ha így folytassa holnap reggelre kopasz leszek.
Nagy nehezen sikerül kinyitnom a lakás ajtaját majd utam egyenes a kanapéhoz vezet és akkor végre elenged. Sötét van így mikor újra normálisan tudok járni rögtön lámpát kapcsolok fel.
Bár ne tettem volna. Míg én a villany kapcsolót kerestem addig Carol szépen megfosztotta magát a felsőjétől és a melltartójától. Így most meztelen felsőtesttel ül előttem vigyorogva. Mondtam én, hogy eredeti mellei vannak.
Bassza meg, nekem ezt nem szabadna néznem! Gyerünk Liam csukd be a szemed és ne nézd! Ő a tanítványod nem használhatod ki. Nem nem és nem. Nem fogod megdugni még akkor sem ha merevedésed van.
- Caro...- nyögöm ki a nevét kiszáradt torokkal. Meg kell őriznem a hidegvérem. Bassza meg, bassza meg...
Mit csináljak? Talán ha lenyomok egy gyors menetet akkor nem lesz semmi baj. Hisz úgysem fog rá emlékezni soha sem.
Már majdnem beadom a derekam mikor hallom kattanni a zárat. Ó basszus ez Zayn, Carol pedig itt ül félmeztelenen. Zayn lépteinek zaja minél közelebb szól mire én egy határozott mozdulattal elkapom Caro csuklóját és magamhoz húzom amennyire csak tudom és tenyereimet a csupasz hátára teszem, hogy Zayn semmit ne  lásson meg belőle. Csak én nézhetem Carolint meztelenül senki más.
- Liam mégis hova a f...- arcára ravasz mosoly húzódik mikor meglát. Hát elég érdekesen nézhetünk ki. Itt ölelgetek meztelenül egy csajt akinek csak a hátát lássa. - Hoppá, csak nem megzavartam valamit?
- Húzz a jó büdös picsába Malik és reggelig vissza se gyere - mondom idegesen, de Ő csak röhög rajtam és a szenvedésemen.
- Nyugodtan folytassátok amit elkezdtetek én már itt sem vagyok - válaszolja vigyorogva majd sarkon fordul és egy ajtó csapódást hallok.
Megkönnyebbülten engedem el Carolint és akkor veszem észre, hogy elaludt a vállamon. Ilyen nincs. A karjaim köz vettem és úgy indultam meg a szobám felé majd tettem bele lágyan az ágyamban és az arcáig betakartam majd egy puszit nyomtam az arcára. Ezt az éjszakát soha nem fogom elfelejteni az már biztos...

2013. december 14., szombat

12.Hős

Hellóóó. Ez még mindig Liam szemszöge :D remélem örültööööööök

12.Hős
/Liam Payne/
Ma éjjel becsajozok és örökre elfelejtem Carolint. Ma éjjel becsajozok és örökre elfelejtem Carolint.
Igen ilyen hozzáállással léptem ki a bejárati ajtón, de mikor beléptem Zayn után az általa választott klubba ez a tervem egy csapásra elszállt.
Igaz egy csomó lányt láttam szórakozni meg táncolni, de akár melyikőjükre ránéztem Carolin arca tárult a szemem elé.
Nem nem és nem. Most azonnal ki kell Őt vernem a fejemből. Nincs igaza Zaynek, én nem lehetek szerelmes a tanítványomba. Csak pusztán azért látom mindig magam előtt, mert annyira szeret feltűnősködni. Könyörgöm egy tizenhét éves lányról beszélünk! Tapasztalatlan és azt sem tudja, hogy mi az a szex.
Nekem egy hozzám való nőre van szükségem aki az összes elvárásomat teljesíteni tudja. Aki hozzám való, aki nem riad vissza a házasság szótól akivel közös gyerekeink lehetnének.
Nem pedig egy diáklányra aki feltűnési viszketettségben szenved. Aki örök életben mindent megkapott és ezzel vissza is él.
Aki a világ legszebb lánya akivel valaha találkoztam. Akit ha egyszer megkapnék soha nem engednék el és akinek mindent megadnék amit csak akar.
Bassza meg. Nekem végem van. Oda a munkám, oda az életem. Oda minden egy kis csaj miatt aki elvette az eszemet.
Semmi gond. Szépen elfelejtjük Carolint és ma felszedünk valamilyen kurvát aki elfelejteti velem. Nincs más választásom. Zayn megmondta, nő hiányom van. Akkor változtatok rajta még most.
Zayn társaságával leülünk az egyik asztalhoz miközben Ő rendel magának valamilyen koktélt azonban én belégszem egy sima sörrel. Tudatomnál akarok lenni mikor meglátom álmaim nőjét a gyerekeim jövendőbeli anyját. Biztos, hogy itt van valahol akit én keresek és akire szükségem van.
- Ó ne - szisszen fel a mellettem ülő Zayn miközben minél lejjebb csúszik a székén.
Értetlenül nézek barátom felé, hogy mégis mi ütött belé, mikor pár másodperc múlva egy eléggé lenge öltözetű lány jelenik meg az asztalunk mellett. Vörös haja van, hozzá illő vörös ajkakkal és még a ruhája is piros. Tipikus kurva aki így keresi a pénzét. Zayn választás. Szereti az olyan lányokat akik csak a szexre hajtanak.
Ha engem kérdeztek undorító és gyerekes viselkedés. Oké én tudom, hogy csak egyszer élünk, de azért már felnőtt férfiak vagyunk akiknek gondolniuk kéne a családalapításra. Ez most hülyén hangzott. Én még nem akarok gyereket. Nekem egy szimpla barátnő is megfelel aki mindig mellettem van és aki viszont szeret. Szerintem ez nem olyan nagy kérés.
- Hellóka Zaynee - vihog a lány majd lehajol Zaynhez és meg akarja csókolni, de a fekete hajú fiú elhúzódik tőle.
Mindezt olyan hevesen csinálja, hogy lefordul a székről. Nem állom meg röhögés nélkül. Zaynről lerí, hogy irtózik a csajtól. Amit nem is csodálok. Ilyen öltözékben simán jelentkezhetne egy pornó filmbe.
- Az van, hogy ami közöttünk volt pár napja annak vége - tápászkodik fel Zayn majd hadarja el egy szuszra. Na ez most durva. Komolyan én előttem dobja szegény csajt. Akinek az arca pont olyan vörös lett mint a haja.
- Micsoda? - háborodik fel az ismeretlen lány.
- Könyörgöm kiröhögted a farkam méretét! - mondja sértődötten Zayn. Hát igen ez már csak Zayn Malik aki képes dobni egy lányt csak azért mert annak nem felelet meg a méret. - Sajnálom, de én lotyókkal nem vagyok hajlandó ágyba bújni. - teszi még hozzá felhúzott orral.
- Csodálkozol? Hisz még neki - szólal meg a lány majd hirtelen a nadrágomra mutat mire én gyorsan felállok és hátra lépek. - is nagyobb a micsodája mint a tiéd.
- Engem hagyjatok ki ebből. - emelem fel a kezem védekezésképen és minél távolabb lépkedek tőlük. Nincs kedvem részt venni a vitájukban.
- Pedig szívesen megkóstolnálak - kacsint rám mire én kis híján elhányom magam. Még bottal sem érnék hozzá. Utálom a vöröseket és szeretem ha egy lány normálisan fel van öltözködve.
- Még csak a nevedet se tudom - mondom és sarkon fordulok, de hallom ahogy a lány még utánam kiabálja a nevét. És rájövök arra, hogy Ő volt Angelina aki miatt Zayn a farkát méregette.
Utam a táncparkett felé vezet és valahogy semmi kedvem nincs szórakozni. Ezt az estét nem így képzeltem el. Tudtam én, hogy hülye ötlet Zaynel elmenni bulizni. Ő neki akár milyen lány megfelel míg nekem nem.
Ráadásul képtelen vagyok Carolint kiverni a fejemből. Az összes lányban Őt látom.
 Például nem messze tőlem egy eléggé mini szoknyában táncol egy hollófekete hajú lány aki tökre úgy néz ki mint Ő. Még az alakja is ugyan olyan. Na igen, de Ő nem Carolin.
 Először is azért nem mert ide csak felnőttek tehetik be a lábukat. Másodszor pedig azért nem, mert Carolin soha nem engedné csak úgy megfogatni a mellét Daniel Craiggel.
Daniel Craig fogdossa egy pontosan ugyan olyan lány melleit mint Carolin?! Te jó ég. Ez a lány nem csak úgy néz ki mint Ő. Ő Carolin, Daniellel.
Bele vetem magam a tömegbe, hogy minél közelebb tudja hozzájuk férkőzni. Pár lépés után pedig rájövök, hogy tényleg Ő az. Elég volt csak egy pillantását elkapnom. Ilyen vakító zöld szemei csakis neki lehetnek. Ráadásul Carolin szokott így viselkedni Daniellel mivel a pasit nem lehet lerázni.
És már megint erőszakoskodik vele! Nem veszi észre, hogy Carolin nem akar Tőle semmit.
Most avatkozzak közbe? Kizárt. Mégis mit mondanék? De akkor is. Csókolgassa a nyakát úgy, hogy Carolin nem akarja. Na jó ezt még nézni is rossz.
Dühösen indulok meg Daniel felé, de hirtelen egy szőke hajú lány elém ugrik. Ki akarom kerülni, de nem engedi. Istenem a szeme előtt fogják megerőszakolni Carolint!
- Nem ismersz meg igaz Liam? - kérdezi a számomra ismeretlen lány. Honnan tudja a nevem? Leszarom. Carolin bajban van nekem pedig segítenek kell rajta. Megrázom a fejem, hogy gőzöm sincs kivel van dolgom, de a lány a karom után kap. - Együtt mentünk a diplomaosztó bulira.
- Biztos. - tényleg nem emlékszek rá.
- Gondoltam megihatnánk valamit - próbálkozik mire én az Ég felé emelem a tekintetem.
- Nézd ha együtt mentünk buliba és utána nem kerestelek az azért van mert magasról leszarom a ribanc fejedet. Bocsi, de nem bukom a festett szőkékre Angyalom - csípek bele az arcába a lány szája pedig tátva marad.
Általában normálisan viselkedek mindenkivel, de mikor kihoznak a sodromból akkor nem érdekel mennyi embert bántok meg. És most miatta elveszítettem Carolinéket.
Tekintettem idegesen keresem Őket és akkor végre megakad a szemem rajtuk. A mosdó előtt állnak és Daniel minden áron be akarja húzni Carolint is. A lány nem akar végül pedig megrúgja a srácot, de ő vérszemet kap és a következő pillanatban a keze az én Carolinomon csattan.
Hát faszikám ezt most nagyon megbánod. Egyenesen a mosdóhoz siettem majd kinyitottam az ajtót.
- Ahogy az sem vicces, hogy miattad kell elzáráson ülnöm minden nap.- Hallom meg Daniel hangját miközben leszorította Carolin kezeit és az egyik lábával megpróbálta szétfeszíteni a combjait.
- Úgy tudtam, hogy a tanár szabja ki azt, hogy ki megy elzárásra - szólalok meg bunkón Daniel pedig rögtön abba hagyja az eddigi tevékenykedését. Tekintetem Carolinra vándorol akin megnyugvást vélek felfedezni. 
- Maga meg mit keres itt? - kérdezi flegmán Daniel miközben közelebb megyek magához. Csak úgy árad belőle az alkohol. - Itt nem parancsolgathat nekem.
- Igazad van. Itt nyugodtan szétbaszhatom a fejed, hisz úgysem fogsz rá holnap emlékezni - vonom meg a vállam és a következő pillanatban az öklömmel behúzok egyet neki. Pont az orrát találhattam el mivel rögtön kifeküdt ráadásul a kezem is bepirosodott. De megérte. 
Carolin még mindig a mosdón ült holt fehéren, és mikor közelebb mentem hozzá megrázkódott.
- Be vagyok baszva és majdnem megerőszakoltak és maga megmentett - néz rám azokkal a zöld szemekkel amik a megszokottabbnál jobban csillognak. Hát arra magamtól is rájöttem, hogy totál részeg. - El sem tudja képzelni, hogy mennyire szeretem magát - borul a nyakamba miközben elkezdi csókolgatni azt. A nadrágom rögtön megfeszül, de nem engedek a kísértésnek. Nem fogom kihasználni.
- Részeg vagy. - csóválom a fejem és eltolom magamtól fájó szívvel.
- Ha a szüleim meglátnak így soha többé nem mehetek ki a szobámból - mondja és akkor remek ötletem támad...


2013. december 13., péntek

11. Zayn

Hellóóó ! Szóóóval új rész és Liam szemszögéből íródott....mellesleg ebben a történetben ez az első fejezet ahol leírtam Liam nevét xD

11. Zayn
/Liam Payne/
Egészen szeptemberig azt hittem, hogy a hétvégék azért vannak, hogy az ember ki tudja pihenni a hét fáradalmait. Igen, míg tinédzser voltam és suliba jártam szinte minden hétvégén csak szórakoztam meg buliztam.
De mint tanár rá kellett jönnöm, hogy még hétvégén sem áll meg a munka. Erre rögtön az első héten rájöttem mikor egy halom házi dolgozattal tértem haza péntek délután és amiket hétfő reggel ki kellett javítanom. Azt hittem, hogy vasárnap délután megcsinálom az összeset mivel csak bele kell olvasnom meg pár szócskát ki kell javítanom.
A szart. Fél délutánom ráment, este pedig hulla fáradtan dőltem bele az ágyamba. Elképesztő, hogy napság mennyi marhaságot összetudnak hordani a diákok. Könyörgöm a modern technika világában élünk. Ha annyira nem tudja a helyesírást akkor nézzen már utána.
És ez az eset még csak az első hét volt. Utána a házi dolgozatok mellé, jöttek a rendes jegyre szóló dolgozatok meg a többi unalmas dolog. Mostanra pedig ott tartok, hogy még a hétvégéim is az iskola körül forognak.
Ilyenkor gondolkozok el azon, hogy miért pont angol tanár akartam lenni. Annyi más szakot választhattam volna amik sokkal izgisebbek lettek volna mint ez, hogy dolgozatokat javíthatok. De nem én mindenáron tanár akartam lenni, mert örök életben szerettem a figyelem központjában lenni.
Ez sajnos kétértelmű. Ugyanis az egyetemen a diák körében voltam a figyelem központjában, míg most a diákok körében vagyok akik csak azért figyelnek rám mivel én vagyok a szigorú tanár bácsi akire figyelni kell.
Jobban mondva csak szeretnének figyelni. Huszonöt éves vagyok szinte mai gyerek szóval tudom, sok diákot csak egy hajszál választ el attól nehogy bealudjon. Én is ilyen voltam. Épp ezért nem csinálok belőle ügyet.
Meg aztán mellesleg élvezem is, hogy azt csinálják amit mondok. Senki nem mer ellenem szegülni mivel tanár vagyok.
Senki.
Kivéve egy diákot. Egy olyan diákot aki már az első percben magára hívta a figyelmemet. Azóta gondolkozok rajta, hogy szólok az igazgatónak, hogy írja bele az iskola szabályzatába azt, hogy a lányoknak tilos miniszoknyát felvenniük.
Igen állandóan elveszi a figyelmemet a hosszú vékony, szexi lábaival. A dekoltázsáról pedig inkább nem is beszélek. Ciki vagy nem ciki, de mióta az első padba ültettem állandóan a melleit bámulom. Fogalmam sincs, hogy egy tizenhét éves lánynak, hogyan lehetnek akkora mellei. Az én időmben a lányok zoknikkal szokták kitömni a melltartóikat csak azért, hogy nagyobbaknak látszódjanak. De neki igaziak.
Óh basszus és megint róla kalandozok. Megőrjít ez a lány. Akár mit csinálok képtelen vagyok kiverni a fejemből.
Pedig tudom, hogy nem szabadna. Hisz a tanítványom és simán becsukhatnának ez miatt börtönbe. És flörtöl velem ! Ha így folytassa akkor nem fogok sokáig tudni uralkodni magamon. Leszarom ha elveszítem a munkahelyem, de akkor is az enyém lesz. Tudom hogy néz rám, és nem csak úgy mint egy tanárra. Nem, sokkal többet érez irántam annál.
Gyorsan megrázom a fejem majd egy kávé társaságában leülök a konyha asztalhoz és magam elé húzom a sok kijavításra váró dolgozatot. Micsoda szombat délutáni program. Ettől fogok lassan agyfaszt kapni. Tudom tanár vagyok és példát kell mutatnom, de szerintem rájöttetek, hogy én nem olyan vagyok mint a legtöbb tanár.
Magam elé húzom az egyik papírt majd unott fejjel kezdem el olvasni, mikor nyitódik a konyha ajtó, majd megjelenik a legjobb haverom és egyben lakótársam Zayn tök pucéran. És idősebb tőlem!
Nem tudom, hogy vagyok képes magam mellett megtűrni már hosszú évek óta. Nem dolgozik mivel az apja egy menő cég elnöke így elég ha a kicsi fia hetente egyszer megfordul az irodában máris egy halom pénz landol a bankszámláján. Naponta más barátnője van és valahogy eddig az összessel találkoztam. Lehet néha idegesítő, de már ovis korom óta a legjobb barátom.
- A francba már Zayn, luxus lenne magadra venni valamit? - mondom felháborodva, de Ő meg sem hallja. Most komolyan miért kell neki meztelenül illegetnie magát előttem? Mintha nem láttam volna még pasit pucéran.
- Angelina tegnap kiröhögte a gyíkomat mivel állítása szerint még életében nem látott ilyen kicsit - panaszkodja mint egy hisztis liba miközben a farkát nézegeti. Ez beteg ! Amúgy is ki az a Angelina? Az tuti, hogy egy olcsó lotyó ha így tud beszélni a férfiak nemi szervéről. - Szerinted is kicsi? - kapja fel a fejét majd megindul felém, de én gyorsan olyan közel hajolok az asztalhoz amennyire csak tudok miközben úgy csinálok mint akit nagyon leköt a dolgozat javítás. Nem fogom Zayn farkát bámulni !
Zayn pár lépéssel áll meg előttem, de én akkor sem  nézek rá. Nincs kedvem hányni.
- Nem fogom méregetni a farkad. Ha annyira érdekel mérd meg magad - mondom végül.
Zayn felsóhajt és leül a mellettem álló székre. Fejét a kézfején támasztja meg szája pedig ki van csücsörítve. Most gondolkodik ami nála nagy szó.
- Szerintem igaza van. Még a tiéd is hosszabb mint az enyém - mondja végül mire én kis híján megfulladok a számban tartott kávétól. Akaratom ellenére is jobban a nadrágomra húzom a pólómat ugyanis Zayn kijelentése egy kicsit megrémisztett. Ugyanis totál úgy hangzott mint aki a farkamat bámulja. Jesszus.
- Te bámulod a farkam?! - kérdezem felháborodva. Zayn vállat von majd elkezdi nézegetni a dolgozatokat.
- Már nem egyszer láttalak zuhanyzás közben - mondja tök normális hangnemben. Mostantól kulcsra fogom zárni a fürdőszobát mikor zuhanyzok. Én ezt eddig miért nem vettem észre. Amúgy még mielőtt félre értés történne Zayn nem meleg. Csak egyszerűen szereti ha mindenben tökéletes a nők pedig meg legyenek érte halva. - Vicces lány lehet ez a Carolin Gilbert - kuncog fel miközben az egyik dolgozatot nézegeti.
E név hallatán rögtön sebesebben kezd el verni a szívem majd amilyen gyorsan csak tudom kikapom Zayn kezéből a papírt és olvasni kezdem.
Tényleg Carolin dolgozata az és szokás szerint megint elérte azt, hogy nevessek. A dolgozatára semmit értelmeset nem írt a nevén kívül. Például arra a kérdésre, hogy miben halt meg Rómeó és Júlia, azt válaszolta, hogy sokat légyottoztak a szervezetük pedig már nem bírta.  Igen rá merte írni egy dolgozatra. Én nem tudom, hogy minden tanárral így viselkedik, vagy csak velem.
- Akkor még nem láttad élőben. Hollófekete haja van zöld szemekkel és neki van a legjobb teste egész Londonban - mesélem izgatottan majd rögtön a szám elé kapom a kezem.
Hoppá ezt nem lett volna szabad hangosan kimondanom. Ő a tanítványom nem ábrándozhatok róla. De nincs is közöttünk oly sok év. Csak az a kibaszott iskola!
- Nocsak tanár bácsi bele zúgtunk az egyik diáklányba? - kérdezi kuncogva Zayn én pedig fejbe kólintom.
- Maradj már lógva Malik! Én nem zúgtam bele senkibe, ráadásul nem az egyik tanítványomba - mondom fagyos hangnemben és leteszem Carolin dolgozatát. Azt hiszem a jövő héten megint elzárásra küldöm.
- Á nem zúgtál bele, csak simán meg akarnád kúrni nos annyi - röhög fel Zayn én pedig érzem, hogy elvörösödök. Ezt így szörnyű hallani. Nekem Carolin nem csak egy éjszakára kellene. Nem én attól sokkal többet érzek iránta. - Liam előttem nem kell játszanod a komor angol tanárt. Én ismerlek és tudom, hogy semmit nem változtál - ütögeti meg a hátam, de én nem szólok. Hát igen ismer, sajnos.
- De akkor sem akarom megkúrni, - vagyis, de meg akarnám, - de nem mint futó kaland. - magyarázom értetlenül.
- Akkor pedig tényleg bele zúgtál, ami durva mivel a tanítványod szóval ha kiderülne mehetnél dutyiba - húzza el a száját. Ha nem mondja nem jövök rá magamtól.
- Ki mondta azt, hogy bele zúgtam? - húzom fel a szemöldökömet kérdően. - Mellesleg ha annyira kellene a csaj akkor csak egyet kéne csettintenem és máris az ágyamba landolna. És ha élvezném a dolgot akkor úgy csinálnám, hogy senki ne jöjjön rá - varázsolok az arcomra egy ravasz mosolyt.
- Azért gondolkozol ilyen marhaságokon mivel nő hiányod van - csóválja meg a fejét rosszállóan. - Hagyd a szarba a dolgozatokat és menjünk el valahova bulizni - jó ötlet. Hetek óta ki sem mozdultam.
És lehet igaza van Zaynek, nő hiányom van. Ha találnák egy lányt akibe rögtön szerelmes lennék akkor nem gondolkoznék így Carolinról...

2013. december 12., csütörtök

10. A buli

Hellóóóó! Szóóóval itt a kövi rész ami egy kicsit hát ...khm xD köszönöm a komikat meg mindent :P 

10. A buli
- Arra gondoltam, hogy ma este elmehetnénk bulizni. - ül le mellém jókedvűen Rebeca, de én fel sem fogom amit beszél ugyanis az ebédlő ajtajában Mr.Payne beszél egy csapat diákkal.
Kockás ing van rajta sötét farmer nadrággal. Az ember azt hinné, hogy ez nem is az-az ember akivel a lemezboltban találkoztam a múltkor.
Hogy őszinte legyek fogalmam sincs, hogy melyik stílusú Mr.Payne tetszik jobban. Ez aki az órák alatt állandóan engem kémlel és még mindig imádattal szól be nekem, - amit én már annyira megszoktam, hogy hiányozna ha nem tenné. Viszont az utóbbi időben valahogy nem akar elzárásra küldeni. Pedig én tényleg mindent bevetek, de semmi. Azonban akár hányszor találkozunk a suli folyosóján aranyosan mosolyog rám és van valami különös a nézésében. Ráadásul azt is észre vettem már, hogy mikor elmegyek előtte totál végig mér. Aztán lehet, hogy csak én képzelem be.
De lemezboltos Mr.Payne se volt semmi. Hiszen, milyen normálisan el tudtunk beszélgetni a zenéről. Ráadásul az a laza stílus. Milyen édi volt már abban a hátrafordított baseball sapkájában meg a Batmanes felsőjében. Ha akkor nem avatkozott volna közbe Ben akkor talán még másról is el tudtunk volna beszélgetni. Vagy akár randira is hívott volna.
Persze, az álmaidban Carolin. Még mindig az angol tanáromról beszélünk szóval az, hogy randira hívjon soha nem fog megtörténni.
- He? - rázom meg magam és pillantok rá a mellettem ülő lányra. Fel sem fogtam, hogy mit kérdezett. Rebeca rosszállóan megforgatja a szemeit majd ismét szólásra nyissa a száját.
- Péntek van. Elmehetnénk bulizni - ismétli meg a kérdését újra mire az én szemeim felcsillannak.
Mindig így viselkedek ha meghallom a buli szócskát. Imádok szórakozni és egy kicsit ellazulni. Meg amúgy is már hetek óta sehol nem voltam. Pontosan Rebeca házibulija óta. Bezzeg Daniellel minden hétvégén mentünk valahova.
- Tudok egy fasza helyet - huppan le Rebeca mellé Keaton majd megcsókolja a lányt aki fülig pír lesz. Szegény srác ennél feltűnőbben nem is tehetné már. Ugyanis csókolózás közbe lopva rám pillantott és ezzel próbált engem féltékennyé tenni. Vagy nem tudom, hogy mit akart vele. - A suliból szinte mindenki oda jár.
- Ha most arról a bárról beszélsz ahova csak nagykorúkat engednek be, akkor a fasza helyednek lőttek - csóválom meg a fejem unottan.
Tényleg van egy bár ami most a suliban a legnagyobb szenzáció. Vagyis pontosan azóta amióta az egyik srác összeismerkedett az egyik kidobóval és egy csomó haverjával együtt bejutott. Mondanom se kell, hogy mindenki oda akar bejutni.
- Mert? - biggyeszti le az ajkait Rebece én pedig homlokon csapom magam. Ilyen sötét nem lehet.
- Rebeca kedves, látsz Te közöttünk nagykorút? - kérdezem miközben megpaskolom a fejét.
Látszik, hogy Keaton még csak egy gólya aki úgy beszél, hogy nem gondolja át mit is akar valójában. Lehet végzős vagyok, de még akkor sem töltöttem be a tizennyolcat.
- Nem is kell, hogy nagykorúak legyünk - int le Keaton majd büszkén kihúzza magát.
Azt hiszem kezdhetek félni. Ez a gyerek még a cipőfűzőjét sem tudja maga bekötni rendesen. Akkor meg, hogy a francba tudna bevinni egy bárba ahova kiskorúak elméletileg be sem tehetik a lábukat? - A bátyám egyik haverja a kidobócsávó. Tegnap meg pont nálunk volt és mondta ha bulizni akarunk akkor nyugodtan mennyünk mert Ő ott lesz.
Hihető duma. És mivel annyira ki akarok már mozdulni otthonról vigyorogva bólintok egyet, hogy benne vagyok. Majd gyorsan elmotyogok egy sziasztokot miközben Rebeca kiköti, hogy nyolcra értem jön és lelépek.
Az ajtóban álló Mr.Payne és a diákok pont akkor rebbennek szét mikor én elhaladok mellettük, de pár lépés után meg kell állnom mivel meghallom a jelenleg kedvenc hangomat.
- Tudja csalódtam magában Miss.Gilbert. - mondja Mr.Payne komoran mire én felé fordulok és csak pár lépés választ el minket egymástól.
Annyira kigyúrt teste van, hogy az már fáj. Tuti, hogy naponta gyúrni jár.
- Ezt, hogy érti? - húzom össze a szemöldökeimet értetlenül.
Mégis miért csalódott bennem? Hisz semmit rosszat nem csináltam már napok óta. Szörnyű ezt így kimondani, de ez van.
- Az óráimon figyel, pontosan érkezik meg, és már napok óta nem volt elzáráson - sorolja és némi csalódottságot vélek felfedezni a hangjában.
Bántja az, hogy nem megyek elzárásra! Engem is bánt mivel így nem lehetek a közelébe. Azt hiszem ezen a jövő héten változtatnom kell. Mellesleg tényleg figyelek Rá az órán. csak éppenséggel nem a tanagyagra hanem Mr.Paynre. Közben pedig azon gondolkozok, hogy hol kúratnám meg vele magam, vagy hogy milyen lehet vele csókolózni.
- Csak maga tehet róla, hogy nem büntet meg - tárom szét a karomat csalódottan.
Mr.Payne először nem szól semmit csak az arcomat fürkészi. Basszus ez most elég félreérthető volt.
- Szóval azt szeretné ha megbüntetném? - kérdezi miközben a borostáját simogassa. És vissza tud vágni. Ilyen nincs.
- Maga a tanár én csak egy diáklány vagyok akiknek teljesítenie kell a tanár úr kéréseit - vonom meg a vállamat vigyorogva majd mielőtt bármit tudna mondani elmegyek mellőle.
Ez most durva volt. Szerintem Ő is másra gondolt és én is. Vicces de majdnem így történt az álmomban is. De akkor majdnem meg is csókolt. Nem hinném, hogy a valós életben is megcsókolt volna a suli folyosóján.
Mikor haza érek a suliból anyával egyszerre toppanok be a házba. Gyorsan elmondom neki, hogy este Rebecánál töltöm mivel tanulnunk kell egy fontos dolgozatra. Szó nélkül bele megy és így legalább nem fog idegeskedni ha későn jövök haza.
Nyolc órakor Rebeca meg is érkezik. Megint szűz lányosra vette a témát. Bezzeg én mellette úgy nézek ki mint egy olcsó kurva. Pedig megfogadtam, hogy soha többé nem veszek fel mély kivágású felsőt diszkóba.
Keaton a bár előtt vár minket. Mikor meglát rögtön Rebeca mellé megy és összekulcsolják a kezüket miközben én mögöttük gyalogolok.
A kidobó csávókhoz érve Keaton lekezel az egyikükkel én pedig elismerően bólintok mikor már benn vagyunk. Először egy kissé kényelmetlenül érzem magam mivel úgy tűnik, hogy rajtunk kívül mindenki nagykorú. Viszont a jó hír az, hogy tele van cuki egyetemistákkal.
Keaton rögtön rendel magának egy vodkát a pultnál, de mikor kihozzák és meg akarná inni azt én egy gyors mozdulattal kikapom a kezéből és én hörpintem fel azt. A kedvem rögtön megjön a bulizáshoz majd a táncparkettra megyek ahol akad is párom.
De alig táncolok pár percet mikor a szemem megakad Danielen és a haverjain. Amilyen gyorsan csak tudok irányt változtatok és elvegyülök a tömegben. Danen már messziről látszik, hogy totál be van állva. És ha tényleg szívott valamit akkor totál elveszíti az agyát.
- Helló Carol - hallok meg egy ismerős hangot az egyik asztalnál. A hang irányába fordulok majd hatalmas mosoly húzódik a számra mikor meglátom a rózsaszín hajjal rendelkező Ashleyt.
- Szia Ash - pacsizok le vele majd leülök közvetlen elé és végig nézek az előtte álló üres üvegeken.
Hát igen szegény lány eléggé züllött típus. Napi szinten drogozik, az alkohol úgy megy le a torkán mint az üdítő. Amúgy rendes lány. Még a gimiben ismerkedtem össze vele gólya koromban az egyik mosdóban. Ordítottam mivel bukásra álltam matekból és nem mertem elmondani a szüleimnek. Ashley pedig adott egy tablettát amitől totál lenyugodtam. Mostanra tudom, hogy tudatmódosító szer volt az. - Mit csinálsz itt tök egyedül? - kérdezem miközben kérdezés nélkül bele iszok az egyik félig megivott üvegébe.
- A halálomat tervezem - von vállat majd előre hajol és bele szív az asztalon heverő fehér porba. - A szüleim ki akarnak baszni otthonról mivel megtudták, hogy kikúrtak az egyetemről. - magyarázza egyszerűen és közben tiszta por az orra miközben hatalmasokat szippant. Nem lehet könnyű életet. Elhúzom a számat és megiszom az üveg tartalmát, de rögtön rendelek úját. - Neked mi nyomja a kicsi lelked? - emeli rám a tekintetét én pedig a szék támlájának dőlök miközben Mr.Payne jelenik meg előttem és eszembe jut az, hogy soha a büdös életben nem tudhatom magaménak.
- Belezúgtam az angol tanáromba... - kezdem el mondani. És ezt követően az összes kínomat elmondom Ashleynek aki figyelmesen hallgat.
Mind kettőnk körül minél több üres alkoholos pohár van a végén pedig már röhögve mesélem, hogy hogyan szopnám le Mr.Paynet. A józan gondolkodásomat már rég elveszítettem és szerintem menni sem tudok rendesen. De engem ez nem érdekel. A vodkás üvegemmel együtt indulok el a tánc parkett felé és hagyom, hogy csak úgy tapizzanak.
Azonban mikor valaki hátulról megfogja a mellem egy csapásra abba hagyom a röhögést és lendítem meg a kezem forduló helyzetben. Sikertelen a próbálkozásom mivel pár másodperc múlva Daniel szorítja a csuklómat és húz magához. El akarom lökni magamtól, de nem engedi. Erősen húz magához miközben egyik kezével a seggembe csíp bele közben pedig a nyakamat csókolgassa erősen és fájdalmasan.
Próbálok menekülni, de túl erős hozzám képes.
- Engedj már el, vagy sikítok - kiabálok rá és próbálom a csuklómat kitépni a szorításából, a lábammal pedig a cipőjét taposom végül pedig megrúgom. Rossz döntés ugyanis a következő pillanatban a keze az arcomon landol.
Megütött! Megpofozott és senkinek nem tűnik fel.Szemeim könnybe lábadnak és akkor jövök rá, hogy esélyem sincs ellene.
- Milyen kis akaratos lettél Carol. Na nem baj majd én segítek rajtad - húz ismét magához majd megcsókol, de én nem csókolom vissza. Mikor ezt észre veszi ajkai a nyakamra vándorolnak és erőteljesen szívni kezdi azt. Az ujjával a pólóm alatt jár.
Ismét elhúzódok tőle, de nem enged el. Minél akaratosabban csókol majd hirtelen elkezd kifele húzni a tömegből.
- Daniel hová viszel? - kiabálok, de olyan mintha egy süketnek beszélnék. Egy mosdót vesz célpontba.
Jaj csak ezt ne. Én nem akarok vele szexelni! - Engedj már el. Ez nagyon nem vicces.
- Ahogy az sem vicces, hogy miattad kell elzáráson ülnöm minden nap. - sziszegi a fogai között és ismét maga felé ránt majd leszorítja a kezeimet így mozdulni sem tudok.
Egy koszos mosdóban fognak megerőszakolni, az a fiú akit a szerelmemnek hittem. Lehet részeg vagyok, de erre akkor is emlékezni fogok. Jobb lábával szétfeszíti a combomat, kezeivel pedig már a melleimnél jár. Semmit nem tudok csinálni. Hagyom, hogy a falhoz nyomjon.
- Úgy tudtam, hogy a tanár szabja ki azt, hogy ki megy elzárásra - hallok meg egy hangot és rögtön megnyugszok.