2014. november 28., péntek

' 19. - A felső

Helllóóóó!!!! Most jöttem rá arra, hogy én szörnyen béna vagyok címadásban, szóval nézzétek el nekem ezeket a borzalmas címeket xD és szerintem már valakinek a Batmanes dolgokból is elege van és már szerintem is sablonos mivel eddig szinte az összes történetemben megemlítettem :D na mindegy, megnyugtatok mindenkit, hogy ez lesz az utolsó olyan történet amiben Batman szerepet kapott ;) komizniiiiiiiiii

#THEO
Hazudnék ha azt mondanám, hogy kicsit sem érdekel az amit pár perce hallottam mikor vissza fordultam az emeletről mivel az ebédlőben felejtettem a telefonom és meghallottam azt ahogy Adam, Liam és Harry mély beszélgetést folytatnak rólam. Tudom csúnya dolog a hallgatózás és meg is akartam volna fordulni, de mikor meghallottam a nevem úgy gondoltam, hogy muszáj maradnom és hallgatózno. Bárcsak ne tettem volna. Én hülye még mertem azt hinni, hogy Liam tényleg kezd megváltozni. Hogy, nem is olyan kőszívű mint amilyennek mutatja magát, sőt érzéki szíve van amivel nagyon is tud szeretni, csak egyszerűen nehezen nyílik meg mások előtt.
Tévedtem! Liam soha nem fog megváltozni velem szembe. Örök életében utálni fog valamiért. Tudom, hogy van rá valamilyen oka amire én nem jöttem még rá eddig. Réges régen elkövethettem valami csúnya dolgot amit Ő nem tud nekem megbocsájtani. De mit? És ha ő én felteszem magaba azt a kérdést, hogy miért gyűlölöm Őt? Nem tudok rá választ adni. Egyszerűen csak utálom mert Ő is bunkón viselkedik vele. Mindig is úgy gondoltam hogyha Ő normálisan viselkedne velem, akkor én sem bannék vele lekezelően. Azonban neki esze ágában sincs megváltozni. Sőt merem azt mondani, hogy az a célja, hogy napról napra jobban utáljam meg.
De akkor mi volt az ami a parkban történt közöttünk? Olyan furán nézett rám és látszott rajta, hogy nagyon is élvezi azt, hogy velem lehet kettesben és hülyéskedhet. Azt a Liamet nagyon bírtam. Haza sem akartam jönni, de muszáj volt mivel tiszta vizek voltunk a hóban való fetrengés miatt. Igaz az úton nem beszélgettünk, hanem csak szótlanul sétáltunk, de valahogy az minden pillanatnál többet ért. Élveztem a társaságát és nem bántam volna ha megismételtük volna még. Liam nem említette többet a parkos incidenst. Nem is volt bunkó velem, hanem egyszerűen csak éltünk egymás mellett normálisan.
Egészen a mai napig azt hittem, hogy végre a dolgok rendeződni fognak kettőnk között, hisz napok óta nem nézett gyűlölettel rám. Egészen ma délutánig. Gőzöm sincs, hogy mi volt ma ez az egész Ashtonnal. Könyörgöm Ő vett nekem ajándékot én pedig nem. Nem is gondoltam rá, hisz én úgy gondolom, hogy csak jó barátok vagyunk. Helyes és édes meg aranyos, sőt álom pasi, de ez már túl tökéletes pontosan ezért sem tudok mit kezdeni vele. Viszont Ő már gondolkodott helyettem. Eljött, a kezembe nyomta az ajándékot, - amit még most sem nyitottam ki, és szerintem nem is fogom, - majd megcsókolt és megjelent Liam. Láttam az arcát! Szomorú és csalódott volt, majd hirtelen elsötétült a tekintete mikor elment mellettem. Komolyan még én éreztem magam rosszul amiért meglátott Ashtonnal csókolózni. De hát a számomra nem is jelentett semmit az a csók! Nem tudom, hogy mit akarok Ashtonnal még. Lehet, hogy tetszik, de szerelemmel nem szeretem.
Aztán jött az az ominózus pillanat. Anya elment, én pedig itt maradtam Velük. Azt hittem, hogy jó karácsony estém lesz. Azonban most már hivatalosan is kijelenthetem azt, hogy ez életem legszörnyűbb karácsonya.
Mit is gondoltam? Azt, hogy Liamnek egy picit is fontos vagyok? Legalább kiderült, hogy csak megtűr. Utálja még csak a jelenlétemet is. Fáj, hogy így beszél rólam a hátam mögött. Na és Harry? Azt hittem, hogy már a barátomnak mondhatom. Nos mint kiderült Ő is utál és még csak egy asztalnál sem akar ülni velem Szent este. Adam is szerintem csak azért jó pofizik velem mert kell neki az anyám. Kár, hogy anya nem hallgatta végig a beszélgetésüket. Kíváncsi vagyok, hogy mit szólt volna rá, hogy a drága pasija és annak két gyerek, még csak a puszta látványomtól is undorodik.
Egy könnycsepp gördül le az arcomról ahogy a folyosón állok a falnak dőlve. Lentről halk susogás töri meg a csendet, és mikor mozgolódásra leszek figyelmes rögtön besietek a fürdőszobába és magamra zárom az ajtót. Nem akarok velük beszélni, pedig tudom, hogy Adam lenne az aki utánam jönne és magyarázkodásba kezdene, hogy nem úgy értették ezt az egészet. Azt meg pláne nem akarom, hogy meglássanak sírni. Nem is értem, hogy miért sírok. Liam már egy csomószor megbántott, akkor ezen most mit bőgök?
Egy keserű horkantás hagyja el a számat, mikor a fiúra gondolok. Mindig is megkeserítette az életemet. Talán már itt lenne az ideje, hogy egyszer Ő is igazán szenvedjen miattam.
 Halk sípszóra leszek figyelmes ami a mellettem lévő mosógépből származik. Gőzöm sincs, hogy miért teszem, de kiszedem a frissen kiszedett ruhákat, mikor egy fekete felső kerül a kezem közé. Hiába van kimosva így is megismerem rajta Liam jellegzetes illatát. Összegyűröm a pólót a kezem közül és el akarom dobni, mikor a mosdó szélén megpillantok egy ollót. Gondolkodás nélkül kapok utána, majd egy ravasz mosoly húzódik a számra ahogy az ezközt az anyagba vágom, majd pár másodperc múlva apóra szaggatott anyag darabkák landolnak a padlón. Élvezem, hogy tönkre tehetem Liam felsőjét. Boldog vagyok, hogy valamin bosszút tudok állni, ami az ő tulajdon. Olyan apró darabkákra nyírom a felsőt, hogy szinte az egész padló annak a darbkáival van tele.
Mikor kész leszek a teljes felsővel, önelégülten bólintok egyet, majd az ollót vissza teszem a helyére és mikor kimennék a fürdőszobából még utoljára direkt rátaposok a darabkákra amik megmaradtak a felsőből. Lehet gyerekes húzás volt tőlem, de nem érdekel. Egyszerűen jól esett, hogy végre tönkre tudtam tenni valamit ami Liamhez tartozik.
Mintha semmi sem történt volna, vissza megyek a szobámba és bele vetem magam az ágyamba. Ezt a napot is megéltem, hogy magam vagyok karácsony este. Úgy látszik ezt érdemlem.

Nem tudom, hogy mikor aludhattam el, de egy hangos ordításra ébredek fel és mikor kinyitom a szemeimet már világos van. Kómás fejjel felülök, de addigra az ordítozásból üvöltözés lesz. Rögtön tudom, hogy ez a hang csakis Liamhez tartozhat mivel Ő tud csak ilyen hangokat kiadni. Szóval most találta meg a felsőjét szétdarabolva. Boldogan ugrok ki az ágyból és indulok ki a szobámból ugyanis kíváncsi vagyok a jelenetre.
A folyosón van mindenki még anya is, Liam kezében pedig ott van pár darabka a szétnyírt felsőjéből.
- Ki tette ezt? - kérdezi Liam totál idegbeteg módjára miközben egy fekete darbkára mutogat. Kezdek attól félni, hogy mindjárt szétrobban a feje. Most komolyan ekkora cirkuszt fog levágni egy hülye felső miatt? Úgy tesz mint aki nem tudna többet venni. - Ugye most csak szivattok? Tönkre tettétek az utolsó megmaradt ajándékomat amit az anyámtól kaptam! - hogy mi? Utolsó ajándék az anyjától? Na, basszus erre most nagyon nem számítottam. Tudom, hogy az anyjuk meghalt és nehezen tudnak még mindig bele törődni és pont ezért kapaszkodnak minden emlékbe ami az anyjukról megmaradt.
- Biztos helyre lehet hozni. - próbálkozik Adam erre Liam szó szerint a képébe nyomja a kezében tartott darabkát miközben felmorog.
- Hogy hozod helyre ezt? Millió darabra van széttépve! - ha nem nyugszik le a végén még infarktot kap és ezt meg is értem. Én nem tudtam, hogy ez a felső ennyire sokat jelent a számára. Azt hittem, hogy ez csak egy átlagos felső. Ha tudtam volna tuti, hogy nem vágtam volna szét. - Most már hivatalosan is oda veszett minden emlékem ami az anyámról megmaradt! Tudom, hogy gyűlöltök amiért egy seggfej vagyok, de ne így büntessetek már meg. - kis híján elsírja magát. Sőt merem azt mondani, hogy az előbb mintha egy könncseppet láttam volna a szemében. Sokat jelentett neki én pedig elvettem tőle. Milyen ember vagyok már? Mindig úgy cselekszem, hogy nem gondolkozok. Ezzel igen is nagy fájdalmat okoztam neki és még csak rendbe sem tudom hozni. Annyi darabra nyírtam szét, hogy nincs az az erő ami képes lenne összevarrni. Pedig az égiekre esküszöm, hogy szívesen helyre hoznám Neki, csak azért, hogy ne kelljen Őt így látnom.
- Nem tudom, hogy hogyan történhetett - kezdi el csóválni a fejét töprengve anya. - Tudom, hogy tegnap betettem mosni. Lehet, hogy magasabb hőfokra állítottam a mosógépet. - most anya magát hibáztatja? Ez nem jó ötlet, mert így Liam csak még jobban meg fogja Őt utálni. Meg aztán nem is bírnék élni a lelkiismeret furdalásom miatt, amiért engedtem, hogy anya vigye el a balhét helyettem.
- Vagy pedig lehet, hogy direkt csináltad. Tudtad, hogy sokat jelent nekem ez a felső, ezért gondoltad, hogy így büntetsz meg amiért köcsög vagyok veled. Csak, hogy tudd eddig is utáltalak, de most már hivatalosan is azon leszek, hogy az apámmal is megutáltassalak. - anya csak pislogni tud majd elfehéredik. Szólni nem tud csak hatalmasokat nyel. Adam rögtön a derekánál fogva húzza magához és valamit a fülébe súg. Liam küld még egy gyilkos pillantást mindenkire majd berohan a szobájába és teljes erőből becsapja magára az ajtót.
Anya nem szól semmit csak sarkon fordul és lemegy a földszintre, Adam pedig rögtön utána siet. Így a folyosón csak én és Harry maradunk.
Rettentő szarul érzem magam most. Én nem így terveztem ezt az egészet. Sejtettem, hogy Liam ki fog akadni ha meglátja, de azt nem gondoltam, hogy ennyire. Honnan a francból kellett volna tudnom, hogy ezt a felsőjét még az anyukájától kapta? Talán tudtam volna, hogyha legalább egyszer az életben normálisan elbeszélgettünk volna. Hisz azt sem tudtam, hogy az anyjuk meghalt! Anya mondta el, mikor megkérdeztem Adamtől, hogy miért váltak el a feleségüktől. Egy paraszt vagyok. Nem csoda az, hogy tényleg utálnak. Én is utálom magamat. Azt is kezdem megérteni, hogy Liam miért gyűlöl. Engem képtelenség szeretni.
- Szóval akkor ezt a felsőt Liam imádta - hümmögök majd lehajolok, hogy a padlóról össze tudjam szedni a darabkákat. Nem azért akarom összeszedni mert ki akarom dobni, hanem azért akarom, hogy tudjam eltenni a megmaradt anyagokat.
- Amikor  megkapta, egész karácsonyi szünet alatt le sem vette magáról - hallom meg Harry hangját, miközben felkuncog ahogy vissza emlékezik a karácsonyukra. Biztos sokkal jobban élvezték mint az ideit. Amit nem is csodálok. - Tudod Liam már egész kicsi kora óta nagy Batman fan volt, viszont anya soha nem volt hajlandó venni neki ilyen felsőt mivel mindig arra hivatkozott, hogy úgy is kinőné, és ezért nem fog rá áldozni annyi pénzt. Viszont aztán Liam megállt a növésben, anya pedig úgy gondolta, hogy meglepi Őt egy ilyen hőn áhított felsővel. Liamet még soha nem láttam annyira boldognak mit akkor. - még jobb. Az eredeti Batmenes felsők tényleg elég drágák, és nem is lehet sok helyen kapni őket. - Azonban anya nem tudott sokat gyönyörködni abban, hogy Liam mennyire imádja a felsőt, mivel karácsony után pár héttel meghalt. - süti le a szemeit és a cipőjét nézegeti.
Hirtelen megint annyira szomorú lett, hogy gondolkodás nélkül lépek mellé, majd húzom őt magamhoz és engedem, hogy a vállamon sírja ki magát, miközben a hátát simogatom. Nem lehet neki könnyű. Tizenhat évesen elveszíteni az anyukáját akit szeretett. Én is biztosan így viselkednék. Képtelen lennék bele törődni ha elveszítenem az anyámat. Nem is értem, hogy tudtam gúnyolódni Harrynt. Hiányzik neki az anyukája, ebben pedig semmi vicces nincs.
- De legalább boldogan halt meg, hisz a fiai azóta is úgy szeretik mintha élne - veregetem meg a hátát mire Harry elhúzódik Tőlem és hálásan pislog rám.
- Ez igaz, csak tudod az évek során az emlékek eltűnnek és pont ezért fáj most Liamnek, hogy tönkre ment a felsője. Ezen a ruhadarabon kívül nem volt más tárgyi emléke anyától. - húzza el a száját csalódottan. Én pedig tönkre tettem neki.
Valahogy jóvá kell tennem a bűnöm. De, hogy? Manapság már nagyon is elterjedtek ezek a felsők, de most hirtelen honnan vegyek pontosan ilyet? Valaki olyan személyt kellene keresnem, aki imádja az ilyen dolgokat. Chanel bátyja eléggé nagy fan az ilyen téren. Imádja a szuperhősöket. Mi a garancia arra, hogy van neki Batmanes felsője amit szívesen eladna nekem? Ha meg sem kérdezem akkor nem fogom megtudni, Liam pedig örökké utálni fogja az anyámot. Pedig nem is anya a hibás hanem én. De én nem merem elmondani az igazat Liamnek. Akkor tényleg örökké gyűlölne.
- Most mennem kell mert dolgom van - közlöm Harryvel a tényt mire Ő bólint én pedig vissza megyek a szobámba. Rögtön a telefonom után nyúlok és máris tárcsázom Chanel számát. Egy csöngés után fel is veszi.
- Az ajándékod már a fa alatt van szóval nyugodtan jöhetsz érte - mondja vidáman, de engem valahogy nem érdekel most az ajándékom. Kell szereznem egy Batmanes felsőt, most azonnal!
- A bátyád szereti a Batmant? - térek rögtön a lényegre, miközben fel-alá járkálok a szobámba közben pedig azon imádkozok, hogy járjak szerencsével. Chanel először nem szól semmit.
- Asszem igen. - mondja ki végül. Egy hatalmas kő esik le a szívemről. Talán sikerül rendbe hoznom ezt az egészet.
- És van neki olyan felsője amit el tudna nekem adni? - kérdezem izgatottan a szívem pedig a torkomba dobog.
- Ha pénzt adsz érte, akkor szerintem még az egész ruhatárát is képes lenne eladni. - nevet fel Chanel. A levegőbe bokszolok, majd kezdel el öltözködni. Másodpercek alatt készülök el, majd kezdek el könyörögni az anyámnak, hogy vegyen el Chanelhez azzal az ürüggyel, hogy ott van az ajándékom. Anya természetesen bele egyezik mivel ki akarja szellőztetni a fejét ugyanis nem tud bele törődni Liam szavaiba. Chaneléknál rögtön a bátyja szobájába megyek ahol alkudozni kezdek vele, hogy adja el nekem a felsőjét. Nagy nehezen sikerül csak tőle megválnia ugyanis egyedi példány a ruhadarab. Viszont engem nem érdekel mert pontosan ugyan úgy néz ki mint az amit én tettem tönkre.
Sikerrel járok és máris sietek vissza haza. Ismét vissza megyek a szobámba és gondosan becsomagolom a felsőt, majd egy papírra a Sajnálom szót írom. Ezek után megvárom azt mikor Liam kimegy a szobájából én pedig belopózok és a csomagot gondosan leteszem az ágyára, majd vissza megyek a szobámba és egy örömteli mosoly kúszik az arcomra. Lehet elcsesztem viszont rendbe is hoztam. Most már csak várnom kell a reakciójára...

2014. november 24., hétfő

' 18. - Harag

Ésssss meg is érkeztem a friss résszel :D Van egy olyan érzésem, hogy tuti nem erre számítottatok :D remélem azért tetszik és komiztok ;)

#LIAM
- Meddig nem akarsz Velem még beszélni? - kérdezem a mellettem álldogáló öcsémet aki nem úgy néz ki mint aki nagyon segíteni akarna a garázsból elő kotorni a karácsony díszeket. Imádom a Karácsonyt, de utálom az előkészületeket. Pláne most még inkább mivel az új házban se apa és se Anne nem tudja, hogy mi hol található. Nem emlékszem rá, hogy régebben nálunk volt olyan, hogy karácsony napján még nem volt felállítva a karácsonyfa. Viszont apának csak tegnap este sikerült beszereznie egy fát, ugyanis minden nap késő estik dolgozik. Senki nem csodálkozik ezen ugyanis télen mindig sok a sérült. Csúsznak az utak, síelni vagy korizni járnak és rendszerint elesnek az ember majd eltörik valamelyik testrészüket és ilyenkor mehetnek sebészhez aki történetesen az én apám. Így hiába akart részt venni a karácsonyi előkészületekbe, nem tudott mivel a munkájára kellett koncentrálnia. Annere zúdult rá minden, de Ő meg hiába próbált minket is be vonni a sütésbe, díszítgetésbe, mivel senki nem volt hajlandó segíteni neki. Azonban ma, hogy apa otthon van az egész ház megőrült. Jobban mondva csak Ő és Anne. És ha ez még mindig nem lenne elég Anne pár óra múlva mehet dolgozni mivel behívtak. Szívás lehet karácsony este a kórházban, mikor mindenki más a családjával van. De hát a betegeket nem engedik ki még karácsonyra sem a kórházból, így Annek is muszáj bemennie.
Sajnáltam Theot mikor az anyja elmondta neki, hogy nem lesz otthon Szenteste. Majdnem sírógörcsöt kapott mikor Anne közölte vele a fájó hírt. Ráadásul azóta sem tette túl rajta magát, pedig ez már majdnem egy hete volt. Még apa és Harry is próbálta Őt megvigasztalni, hogy így szép karácsonya lesz. De hajthatlan volt. Akár mennyire is próbál keménynek tűnni belülről neki is csak szíve van. Esküszöm még én is megróbáltam volna megvigasztalni, de akkor oda lett volna minden. Nem tudhatja meg, hogy titkon nagyon is fontos a számomra. Mert az, és úgy döntöttem, hogy az ünnepek alatt nem fogom piszkálni. Nehéz lesz neki beletörődnie, hogy az anyja nincs vele. Ez az első karácsonyuk mikor külön vannak. Érthető, hogy szomorú.
Úgy ahogy nekünk is az elsó karácsonyunk, mikor apa nem terít plusz egy tányért. Ugyanis tavaly volt az első karácsonyunk mikor anya már halott vola, apa pedig a tiszteletére tett még egy tányért vacsorakor és így emlékeztünk meg rá, meg Harrynek olyan volt mintha anya is velünk enne. Viszont idén nem úgy lesz, mivel apa tovább lépett. Harrynek tuti, hogy rossz érzés lesz. Se a régi ház amiben anya lakott, se plusz tányért, csak a puszta emlékek.
És most még én sem tudok segíteni Neki, mivel egyszerűen nem hajlandó velem beszélni mióta Pam közölte vele, hogy Ő csak barátként tekint rá, mivel igazából más fiúba szerettem. Haroldnak rögtön leesett, hogy az a srác akibe Pam szerelmes, én vagyok. Szent meggyőződése, hogy én is pontosan így érzek a lány iránt. Pedig ez hazugság, mivel az ominózus eset óta, - vagyis mikor nekem ugrott és elkezdett csókolgatni, majd közölte velem, hogy tetszem neki, - messziről kerülöm Őt.
Azonban lehet Pamet ki tudom kerülni, viszont a bátyjáról ez nem mondható el. Aznap a randijukat Theoval nem tettem tönkre, ugyanis azóta is ugyan úgy találkozgatnak. Valami történt kettejük között, mivel mikor elbúcsúznak megölelik egymást és Ashton egy puszival köszön el végre. Ez miatt pedig megint csak nem tudok normálisan, - kedvesen meg pláne nem, - viselkedni Theoval. Próbáltam Őt megvédeni Ashtontól, de egyszerűen nem hallgat rám. Akkor pedig nincs miről beszélnünk. Neki a bájgúnár kell hát tessék. De akkor ne bőgje el magát megint, hogy fáj neki az amit vele csinálok.
- Lássuk csak...soha nem akarok Veled beszélni. - válaszolja Harry majd felhúzza az orrát és sarkon fordul. Eszébe sincs megfogni egy dobozt amiben a karácsonyfa díszek vannak. Azt hiszi, hogy ezzel most engem bánt? Hát téved. Bocsánatot kértem már Tőle amiért átvertem és még csak nem is engedtem Pam közelébe.
- Hisz most is beszéltél - kuncogok fel, de rögtön abba is hagyom mert rettenetesen csúnyán rám néz. Néha szok csak rám így nézni, de olykor mindig eliedek mert tényleg félelmetes ez a nézése. - Mit vársz még Tőlem? Azt akarod, hogy téren állva könyörögje a bocsánatodért, amiért próbáltalak megvédeni Pamtől? - kérdezem mérgesen. Inkább meg kellene köszönnie, hogy nem engedtem meg azt, hogy egy ilyen ribanc lánnyal összejöjjön.
- Azt akarom, hogy ne csak mindig magaddal törődj. Te le sem szarod más érzéseit Liam. Úgy gázolsz át mindenki lelkén, hogy még csak fel sem tűnik - csattan fel, de olyan hangnemben ahogy még soha nem hallottam beszélni. Még meg is hökkenek a meglepettségtől. - Tudtad, hogy tetszik Pam, nagyon is tudtad. Mégsem engedtél kibontakozni nála, ugyanis ami lett volna esélyem Te elszúrtad. Lehet, hogyha elvittem volna moziba, akkor Te nem kellettél volna neki. De mi vagyok én ha a nagy Liam Payne feltűnik? Egy senki! Mindig az van amit Te akarsz és ez Pamnél is így volt. Rögtön az első percben ráhajtottál, pedig láttad rajtam, hogy hogyan nézek rá. - szégyenkezve hajtom le a fejem ugyanis igaza van.
Bevallom tényleg akkor ráhajtottam Pamre, de nem tudtam, hogy az öcsémnek is kell. Esküszöm ha tudtam volna, hogy Harrynek előbb megtetszett akkor nem flörtöltem volna a lánnyal.  Eszembe sincs kisemmizni Haroldot. Inkább azon vagyok, hogy neki is olyan élete legyen mint nekem. De Ő ellök magától és nem akarja, hogy segítsek rajta.
- Sajnálom Harry. Azonban ezen kívül mást nem tudok mondani. Örök életben nem haragudhatsz rám öcsi. - tényleg sajnálom, de vannak fontosabb problémáim is mint az ő szerelmi élete. Pam döntött úgy, hogy nem ad neki esélyt erről pedig nem én tehetek mivel én közölte a lánnyal, hogy semmi esélye sincs nálam. Szóval Harrynek tiszta útja van. Az már egy másik dolog, hogy Pam kikosarazza őt.
- Én most sem haragszom rád, hisz karácsony van. Csak jobb lenne ha hanyagolnánk Pamet. - vonja meg a vállát mire én mosolyogva megveregetem a hátát. Szerintem maga sem tudja, hogy mi az igazi baja. Szerintem az is fáj neki, hogy ismét egy karácsony mikor nincs anya, ráadásul új házban ünneplünk egy új családdal. Ő pedig nem tudja feldolgozni, csak most a fájdalmát rám keni.
Jobb kedvem van, hogy Harry végre ismét normálisan beszél velem, de mikor megyünk vissza a garázsból a házba és meglátom Ashton a bejárati ajtóban, hirtelen megint ideges leszek. Megtorpanok, de sajnos még így is tisztán hallom Theo hangját.
- Komolyan ajándékot hoztál nekem? Ez nagyon aranyos Tőled. - látom ahogy az Ashtontól kapott ajándékát nézegeti és tetszik neki. Az csak egy rohadt ajándék., nem tudom, hogy mit kell tőle ennyire eldobni az eszét.
- Még szép, hisz megérdemled - válaszolja Ashton és azzal Theo derekára teszi a kezeit. A lány nem ellenkezik csak egyik lábáról a másikra áll és nem kerüli el a pillantásomat, hogy az alsó ajkát harapdálja. Annyira aranyos mikor ezt csinálja...akarom mondani béna és gyerekes. Theoba nincs semmi aranyos. Ha tényleg igaz ez amit állítasz, akkor miért állsz még mindig itt és sóvárogva nézed azt ahogy Ashton Irwinnel enyeleg, miközben saját magadat képzeled oda? Baszódj meg belső hang! Én nem nézek semmit sóvárogva. Csak egyszerűen nem akarok Irwinnel találkozni. - Mindent az én gyönyörűségemért. - durucsolja és megcsókolja Theot.
Belülről ordítok és legszívesebben agyonverném Ashtont amiért megcsókolta Theot. Az én Theómat aki hozzám tartozik! Szinte képzeletben hallom ahogy a szívem darabokra törik, azonban kívülről nem látszik rajtam a fájdalom. Már hozzá szoktam, hogy Theot soha nem kaphatom meg. De ebbe akkor sem tudok bele törődni, hogy pont Ashton Irwin az aki megkapta Őt.
Ökölbe szorulnak a kezeim és gondolkodás nélkül indulok meg a bejárati ajtó felé miközben Harry utánam lohol. Mikor mögéjük érek, direkt neki megyek a smacizó párnak, majd Theo megszeppenve néz rám. Egy gúnyos mosolyt villantok és már el is tűnök a szemük elől. Folytassák csak tovább.
Az ebédlőbe érve apa és Anne épp a karácsonyfát állítják fel, majd mikor kész lesz a nő máris rohan a táskájáért ugyanis percek múlva indulnia kell. Harry előszedi a díszeket, én pedig kényelmesen leülök a kanapéra és csak bunkón bámulok magam elé. Minden lányt megkaphatok, csak egyet nem!
A bejárati ajtó csapódik és pillanatok múlva Theo is megjelenik a helységben. Csak fél szemmel nézek rá, de így is látom, hogy az Ashtontól kapott csomag még mindig a kezében pihen kibontatlanul. Tuti, hogy én előttem fogja kinyitni majd kezdi el dícsérni Irwint, hogy milyen kis cuki ajándékkal lepte meg Őt.
- Már mész is? - kérdezi Theo az anyját aki addigra már a kabátját veszi, de mikor meglátja a lánya szomorú arcát rögtön abbahagyja az öltözködést és felé siet.
- Ne légy szomorú Theo. Hisz nem leszel egyedül karácsony este. - sajnos. Nem hiszem azt, hogy ma este fogok tudni egy asztalnál ülni velem. Ahhoz most túlságosan haragszom rá.
- Nem hát, hisz most már Te is a családhoz tartozol és nem is engedném meg, hogy ne ülj le közénk. - apa is egy áruló az már biztos. Theo nem tartozik a mi családunk közé. - Észre sem fogod venni, hogy nincs itt az anyád. - el ne bőgjem magam? Akkora szája van mindig akkor most mit hisztizik az anyja miatt?
- Hurrá. - mondja érzések nélkül és szótlanul nézi ahogy Anne melegen felöltözködik majd mindenkitől elköszön és elmegy otthonról, majd ezzel egy időben Theo is kimegy a helységből így én, apa és Harry maradunk az ebédlőben. Valahogy elment a kedvem a karácsonytól, hála Ashton Irwinnek. Vajon mióta járhatnak már Theoval? És, hogy lehet az, hogy eddig nem vettem észre?
- Fiam, mi ez a szomorú arc? - kérdezi kedvesen apa miközben megfogja a vállam. Hirtelen azt sem tudom, hogy hol vagyok mivel annyira bele merültem a gondolataimba. Ha még apa is észre veszi rajtam, hogy mennyire szar kedvem van, akkor az már régen rossz. Pedig mostanában alig beszélgetünk. Komolyan ennyire látszik rajtam, hogy valami történt?
- Csak egyszerűen nem értem, hogy miért nyalod ennyire Theo seggét - vonom meg a vállam és erre még Harry is rám kapja a fejét. - Semmi közünk hozzá.
- Mert velünk él együtt és szeretem az anyját. - valahogy gondoltam, hogy apa megint ezt fogja mondani. Tiszta hülyeség ez az egész. Akkor sincs közünk hozzá. Miért nem ment el az anyjával dolgozni. Vagy miért nem megy át Ashtonékhoz, hisz hozzá már ígyis több köze van mint hozzánk.
- Az még nem azt jelenti, hogy a lányát is szeretned kell. Theo nem érdemli meg, hogy velünk vacsorázzon karácsonykor, hisz nem szeret minket. Akkor meg nincs helye az asztalnál sem a szeretet ünnepén. - én tényleg megpróbáltam kedves lenni Theohoz, de mindig kihozza belőlem a rosszat. Smároljon a pasijával.
- Nem fogom engedni, hogy egyedül legyen karácsony este! - mondja komoran apa.
- Hát pedig engedhetnéd. - mondja csendesen Harry. A kijelentésén még én is meglepődöm. Ő miért is utálja Theot? Nem tudom, valahogy erről lemaradtam.
- Mindenki utálja Őt itt, meg amúgy is inkább lenne a szomszédokkal mint velünk. - bárcsak tényleg elhúzna otthonról örökre. Nem sértődnék meg érte.
A lépcsők felől halk koppanás töri meg a csendet erre mindenki oda kapja a fejét és meglátjuk Theot. Az utolsó lépcsőfokon áll, miközben falfehér és látszik rajta, hogy totál zavarban van és kellemetlenül érzi magát a helyzetben. Vajon végig hallgathatta az egész kis mondandómat? Remélem, hogy igen! Abszolút nem érdekel ha megbántottam, hisz Őt sem érdekli.
- Bocsi a zavarásért, csak lent hagytam a telefonom - közli velünk a megjelenésének az okát, majd mikor megtalálja a kanapén a telefonját rögtön sarkon is fordul. - Eszemben sincs rontani itt  a levegőt. - jegyzi meg és már el is tűnik az emeleten.
Apa csúnyán rám néz, amiből azt vonom le, hogy takarodjak a szeme elől. Most megint én vagyok a gonosz mert megsértettem Theot. És az, hogy Ő össze törte már megint a szívem, az senkit nem érdekel? Hát persze, hogy nem mivel én egy érzéketlen nőcsábász vagyok...

2014. november 21., péntek

' 17.- Kavarodás

Hellóóó mindenki!!! Itt is vagyok a kövi résszel, aminek a végénél szerintem nagyon utálni fogtok amiért ott hagytam abba xD a kövi rész a jövő héten érkezik, ma pedig Night Changes klip, szóval aki tudja jó sokszor nézze meg, de mellette ne felejtsetek el komizni se ;)

#LIAM
- Eddig csak tetszett Pam, de azt hiszem, hogy most már fülig belé zúgtam. - komolyan mondom ma lesz a napja, hogy ki fogom tépni az összes szál hajam, ha még egyszer meghallom Harry szájából Pam nevét.
És ezt most totál komolyan gondoltam! Idegesít, hogy amióta megismerte a lányt totál megőrült. Reggel felkelek mi az első szava? Pam! Délután haza jövünk suliból, miről kezd el dumálni? Pam ma annyira aranyosan nézett ki! Este mikor végre ellazulhatok, mivel támad nekem? Nem tudtam jó éjt kívánni Pamnek! Őrjítő! Akár hova megyek mindenhol utolér és be nem áll  a szája.
Tudom örülnöm kéne neki, hogy végre nem anyát siratja. Végre úgy viselkedik mint régen mikor még anya élt. Akkor is egy energia bomba volt, de legalább normálisan el tudtam vele beszélgetni nem úgy mint mostanába. Eddig az volt a bajom, hogy egy élőhalott volt aki percenként elsírta magát. Most viszont az a bajom, hogy az agyamra megy.
Nem érdekel Pam, - vagyis úgy nem érdekel viszont ha arra mennék be a szobámba, hogy az ágyamba fekszik tök pucéran, tuti, hogy rögtön rávetném magam és jól megdugnám. Azonban semmi pénzért nem jönnék össze vele. Hisz az ereiben Irwin vég folyik, ami egyet jelent Ashton 'köcsög vagyok, és rögtön belé zúgtam Theoba' Irwinével.
Szóval ez miatt soha nem jönnék össze Pammel. Még akkor sem ha Ő lenne az a lány akivel szívesen össze jönnék, nem csak egy éjszakára, hanem mondjuk jó hosszú évekre. Pam tényleg jól néz ki és szívesen bele csalgatnám az ágyamba, de akár mikor ránézek a bátyja jut az eszembe. Ashton egy buzi gyerek, aki azt hiszi, hogy menő ha valakinak ausztrál akcentusa van. Akár mikor meglátom képes lennék behúzni neki. A suliban most hirtelen mindenki vele akar barátkozni, mivel annyira jól néz már ki a cuki kócos hajával. Ja, nagyon cuki az a madárfészek a haján. Arra még senki nem gondolt, hogy már évek óta nem fésülködött és azért áll így a haja? Gyűlölöm ezt a gyereket. De nem úgy utálom mint Theot. Theo más lapra tartozik. Viszont Ashtont tényleg képes lennék megverni.
Ráadásul valami bűzlik is körülötte. Olyan nem létezik, hogy mindenkivel ilyen hamar össze tud barátkozni. Azt pedig pláne nem hiszem el, hogy alig egy nap alatt elérte azt, hogy Theot levegye a lábáról. Theo nem esik könnyen szerelembe. Akkor ez a srác, mit csinált, hogy sikerült neki?
Túl tökéletesek Pammel. A tökéletesség pedig nem mindig jó mivel aztán kiderül, hogy van valami sötét titkuk. Egyáltalán miért jöttek haza Ausztráliából? Hisz Ashton imádott ott, - pár napja azt ecsetelte a konyhába nekem és Harrynek, hogy mennyire hiányzik neki az ottani élet. Túl hamar jöttek haza és ez még egy ok amit furcsálok. Tudom, hogy titkol valamit és akár mit is fog csinálni én megtartom tőle azt a bizonyos távolságot. És jobb lenne ha Harry és Theo is távol maradnának Tőlük.
Igen, aggódom Theoért mivel nem bízok Ashtonba. És ha most jobban bele gondolunk akkor nekem kell vigyáznom Theora is. Akár mennyire is utálom, csak én lehetek az aki meg sirattathatja. Theo hozzám tartozik és örökké hozzám is fog. Soha nem fogom megengedni, hogy Ashton megkapja magának.
- Nem gondolod, hogy ez túl gyors? - kérdezem, miközben a padlón ülök és megsemmisülten emelem a fejem a plafon felé. Harry a szobámba járkál és percenként kibámul az ablakon. Mert pont az én szobám ablaka nyílik Irwinék házára. Szóval ha Pam kint van a kertben akkor az öcsém tökéletesen látja, hogy mit csinál. Erre mióta rájött, szinte mindig az én szobámba van és bámul ki az ablakomon, közben pedig abban reménykedik, hogy meglátja a lányt. Azonban annyi esze nincs, hogy december közepén, térdig érő hóban Pam nem megy ki a kertükbe. - Alig ismered pár hete, de Te már az esküvőtöket szervezed. - tegnap egész délután azt mesélte, hogy milyen lesz az esküvőjük. Panaszra semmi okom, hisz én lehetek az öcsém tanúja, sőt még a vacsoránál is ülhetek a főasztalnál mivel én mondhatom a beszédet.
- Irigykedsz mivel egy lány végre nem veled foglalkozik hanem velem! Pamnek bejövök, neked pedig ez fáj mivel nem tudod Őt kihasználni egy egy éjszakás kalanddal. Figyelmeztettek bátyus, hogy Őt nem fogod megkapni mivel akkor velem kell először harcolnod. - na igen, Harrynek a rögeszméjévé vált, hogy én el akarom Tőle venni a lányt és, hogy most féltékeny vagy. Tányleg féltékeny vagyok, de nem az öcsémre hanem egy másik srácra. Ha annyira el akarnám venni Harrytől Pamet akkor el is tudnám venni. Kár, hogy Harold nem látja azt ahogy a drága nagy szerelme hogyan néz rám mikor az öcsém nincs jelen. A csaj szó szerint levetkőztet a puszta tekintetével és várja azt, hogy megkérdezzem tőle, hogy nem e akar velem hacúrozni.
- Harry, Te nem szereted Őt hanem egyszerűen csak rajongsz érte. Jól néz ki és ez elvette az eszed. Tudom, hogy mit érzel mert már velem is volt így, hogy azt hittem, hogy tetszik valaki, de aztán kiderült, hogy csak a kinézete tetszett benne. - emlékszek vissza egy lányra, akit akkor ismertem meg mikor még gólya voltam. Folyt utána a nyálam akár mikor csak megláttam. Aztán mikor először beszéltem vele rájöttem, hogy az Ő testéből kifelejtették az agyat.
- Pedig létezik szerelem első látásra. És én vagyok erre az elő példa. Szeretem Pamet! - kulcsolja össze a kezét mérgesen Harry és tüntetőleg nem néz rám. Mélyen felsóhajtok, majd nagy nehezen felállok a szőnyegemről, hogy tudjak rá nézni.
Muszáj felnyitnom a szemét mert Pam meg fogja őt bántani és akkor Harry megint összetörik. Nem akarom azt, hogy megint lelki beteg legyen. Pláne nem egy lány miatt, akiről süt, hogy valójában csak játszik szegény fiúval. Ismerem már az ilyesfajta lányokat mint Pam. Azonban Harry nem tudja, hogy hogyan kell velük viselkedni. Pam lehet, hogy megengedi kapni magát, de csak egy éjszakára és aztán szó nélkül dobja Harryt. Ő pedig összetörik. És kitudja, hogy hogyan dolgozna fel egy újabb lelki traumát. Lehet, hogy képes lenne még öngyilkossághoz is folyamodni, csak azért mert nem kellett Pamnek.
- Honnan tudod, hogy Ő is így érez? Nem is ismered Őt igazán! Semmit nem tudsz róla. - fakadok ki és kicsit sem érdekel az, hogy még a hangomat is felemelem és Harry meghökken. Pár percig csak néz, de nem szól semmit. Az arca is sápadtab lesz ami azt jelenti, hogy elgondolkozik a mondandómon.
- Igen, akkor miért van az, hogy elhívtam randizni és bele ment? - húzza fel az egyik szemöldökét és egy diadalittas mosoly jelenik meg az arcán.  Erre nem gondoltam. Harry soha nem a tettek embere volt. Azt hiszem, hogy most már aggódhatok. - Moziba megyünk, miközben Ashton és Theo jégkornizni mennek a parkba. Tudod végre Ash is rávette magát, hogy elhívja egy igazi randira Theot aki boldogan mondott igent. - még pislogni is elfelejtek. Theo randizni megy Irwinnel? És úgy, hogy nem lesz velük se Pam és se Harry? Igazi randijuk lesz ahol kettesben lesznek ami azt jelenti, hogy az a köcsög tuti, hogy be fog Theonál próbálkozni, az pedig amilyen hülye szó nélkül fogja tűrni. Komoly ennyire nem tűnik fel neki, hogy Ashton csak játszik vele? Mi a franc folyik itt? Amióta Ashton és Pam feltűnt a színen Theo és Harry megbolondultak. - Tudom szar érzés lehet, hogy körülötted mindenki szerelmes csak Te nem - veregeti meg a vállam vigyorogva Harry én pedig rögtön ellököm a kezét. Engem nem kell sajnálnia. Kicsit sem zavar, hogy szerelmesek. Ők lesznek azok akik csalódni fognak és akkor majd én leszek az aki nevetni fogok rajtuk. - Most pedig ha megbocsájtasz megyek és elkészülök, ugyanis Pam mindjárt itt lesz értem. - kacsint rám az öcsém és boldogan kisétál a szobámból.
Amint becsukódik utána az ajtó az az első dolgom, hogy idegesen rúgok bele az ágyamba, amit meg is bánok mert a lábujjam máris fájni kezd, de valahogy nem tudok vele foglalkozni. Ashton és Theo egész délután kettesben lesznek. Korizni fognak miközben egymás kezét fogják fogni, miközben vicces történeketek fognak mesélni egymásról. Nem! Ez nem történhet meg. Amíg én itt vagyok, addig azok ketten nem jönnek össze. Csak a testemen keresztül.
A földszintről csengőszó hallatszik mire én rögtön felkapom a fejem. Biztos Pam az. Viszont nem úgy hangzik mintha Harry már elindult volna ajtót nyitni. Pam biztos tudja, hogy a bátyja hol van pont most Theoval. Én egy zseni vagyok!
Mintha rakétából lőttek volna ki úgy rohanok ki a szobámból és meg sem állok a bejárati ajtóig. Szerencsére Harrynek fel sem tűnt, hogy valaki jött mivel annyira el van foglalva azzal, hogy jól nézzen ki. Egy kedves mosolyt varázsolok az arcomra és ajtót nyitok ahol rögtön Pammel találom szembe magam. Meglepetten néz vissza rám.
- Szia! - köszöntöm aranyosan és magamra varázsolom a legszívdöglesztőbb mosolyomat. Így nem tudom eldönteni, hogy a hidegtől van ennyire kipirulva az arca, vagy pedig Tőlem. Szerintem az utóbbi lesz a befutó.
- Helló - köszön vissza és a sapkája alá tűr vissza egy kósza szőke hajszálát. - Harry még nincs kész? - kérdezi mire az arcomra fagy a mosoly. Utálom magamat azért amit most fogok tenni, de így megvédem a lelkét Pamtől és Theot is meg fogom védeni a szerelmi csalódástól.
- Nincs és nem is lesz - válaszolom szűkszavúan, Pam pedig érdeklődve várja a további magyarázatomat.- Apával elmentek a városba és az üzeni, hogy a randitokat le kell fújni. Viszont én szabad vagyok és ha Te is szívesen mennél valahova, akkor nyugodtan elkísérhetsz a parkba. Tudod ki akarom próbálni a jégpályát. - istenem csak Harry ne jöjjön le. Így is ha megtudja nagyon megutál. Amit nem is fogok csodálni. Egy csaj van aki randizni akar menni vele azt is elveszem Tőle.
- Ashtonék is ott vannak és az imént hívott és azt mondta, hogy nagyon jó hely - vonja meg a vállát Pam én pedig kissé idegesen várom, hogy végre egyezzen bele. - Megkeresem a korim és akkor öt perc múlva találkozunk a házunk előtt. - egyezik bele végül, majd jókedvűen fordul meg és siet vissza a házukhoz.
Én is sietősre fogom a dolgok és rohanva kapkodok magamra minden meleg ruhámat, majd keresem meg a kesztyűmeg és a sapkámat, végül a korimat. Évek óta nem koriztam, szóval ez az egész dolog eléggé érdekes lesz. Lehet, hogy már így is elkéstem és Theo máris Ashton barátnője. Inkább ilyenre rá sem gondolok.
Mikor pontosan letelik az öt perc akkor állok meg az Irwin ház előtt. Pam arca boldog és máris csacsogni kezd mikor elindulunk a park felé. Nem figyelek rá, csakis egy dolgon jár az eszem. Még hozzá Theon. Nem akarom azt, hogy egy olyan hülye gyerekkel járjon mint Ashton. Neki sokkal jobb pasi kellene. Olyan aki igenis törődik az érzéseivel és szívből szereti. Ashton pedig tuti, hogy nem szereti szívből. Semmit nem tud róla. Pam csak mondja és mondja a magáét és valahogy örülök neki mikor a telefonom megszólal a zsebembe. Azonban rögtön szarul is érzem magam mikor a kijelzőn Harry neve villog. Nem veszem fel neki. Helyette vissza csúsztatom a zsebembe és Pam tekintetével találkozok. Érdeklődve figyel majd rögtön meg is szólal.
- Tudom, hogy Harry otthon volt - mondja egy bujkáló mosoly kíséretében. Meglepődök. Ha tudta akkor miért jött el velem mikor igazából az öcsémmel kellett volna moziba mennie? - Tudod vártam már, hogy mikor lesz merszed randira hívni. - karol belém és fejét a vállamra teszi. Basszus félre értette. Én soha nem akartam Őt randizni hívni. Meg sem fordult a fejembe.
- Én nem is...- kezdek el védekezni és próbálom kivenni a karomat a szorításából mivel kényelmetlenül érzem magam egy ilyen pózban. Úgy nézünk ki mint akik járnak. A végül még valaki meglát és akkor oda a jó hírem.
- Az első pillanattól fogva éreztem, hogy bejövök neked. Szomorú is voltam mikor Harry hívott el randizni és nem Te. - na ne már! Ugye most nem az jön, hogy bevallja azt, hogy szerelmes belém. Azt hiszem, hogy ma valakinek össze fog törni a szíve.
- Nézd Pam, félreérted...- nem engedi, hogy befejezzem mivel a nyakamba ugrik és az egész arcomat apró puszikkal lepi el. Csak akkor hagyja abba mikor mögülünk valaki elkezd tapsolni. Pam végre elenged és sugáró mosollyal mered mögénk.
- Ashton, Theo jól szórakoztok? - amilyen gyorsan csak tudok megfordulok és Theo pillantásába ütközöm. Tekintete semleges. De mégis van valami az arcában ami megrémít. Ashton pedig a tekintetével szinte ölni tudna. Ha most azt hiszik, hogy én és Pam járunk, hát tévednek. Kell a francnak ez a rámenős csaj. Mondjuk hátulról lehet úgy nézett ki mint akik tényleg smároltak.
- Pam haza megyünk! - mondja keményen Ashton és kicsit sem kedvesen ragadja karon a húgát. - Te pedig maradj távol Tőle! - figyelmeztet villogó tekintettel.
- De hát én hozzá sem értem! A húgod ugrott rám és kezdett el csókolgatni. - most komolyan még én vagyok az aki magyarázkodom? Ráadásul hiába mivel Ashton másodpercekkel később elhúzza Pamet aki nem tud ellenkezni. Kalapáló szívvel nézem a távolodó alakjukat. Ashton egy őrült aki szerintem képes lenne megverni csak azért mert hozzá mertem érni a húgához. Ok nélkül verne el pedig, úgy ahogy most sincs oka pánikolni mivel nekem nem kell a húga.
Hirtelen valami a hátamnak csapódik. Megfordulok és Theot látom meg ahogy a kezében már ott is van egy következő hógolyó. Vigyorogva tartja a kezében én pedig rögtön elfeledkezem az előbbi incidensről.
- Tudtam, hogy nem fogod kibírni, hogy ne hajts rá  Pamre. - közli velem fagyosan és megint nekem vágja a hógolyót ami a mellkasomnak csapódik. A hó nyoma ott marad a kabátomon. Hol a kabátomat, hol pedig Theot nézem.
- Na és milyen volt a randitok Ashleyvel? - vonom fel a szemöldökömet, de Theo megint hozzám dob egy hideg hógolyót ami most már a nyakamon landol. Kezdi nálam kihúzni a gyufát. - A helyedben vigyáznék vele, mert eléggé kétszínű a baba! - teszem még hozzá és megint egy hógolyó repül felém, ami elöl sikeresen kitérek. - VÉGED! - ordítom el magam és elkezdek Theo felé rohanni. Ő felsikít és eszeveszett futásba kezd. De hiába. És sokkal gyorsabb vagyok Tőle, így egy adott pillanatban elkapom a karját mire Ő elveszíti az egyensúlyát és elcsúcsik a hóban, engem is magával húzva. Hatalmas pottyanással landolunk a hideg hóban. Ő van alul én pedig felette és röhögünk. Olyan hangosan nevetünk, hogy az egész park a mi hangontól hangos. Soha nem láttam még Theot ilyen felszabadultan viselkedni. Nem gúnyolódik vagy sérteget, csak egyszerűen felkszik alattam nevetve, miközben a barna haja tiszta hó, a sapkája valahol a földön van. Élvezi a pillanatot úgy ahogy én is.
- Úgy látszik, hogy néha még hülyülni is lehet veled - nevet erre pedig a kezemmel egy marék havat nyomok a szájába. Prüszkölve köpi ki és szinte már megfullad a nevetéstől. - Szállj le rólam Lili. - kér meg mikor már alig kap levegőt a súlyom alatt. Eszem ágában sincs. Bírom ezt az egészet. Ezt más lánnyal nem tudnám megcsinálni mivel rögtön hisztiznének, hogy vizesek meg havasak lesznek. Theot viszont nem zavarja, hogy vizes lesz a hótól.
- Csak akkor szálok le rólad, ha elhiszed azt, hogy nem járok Pammel - fenyegetem meg és elkezdem kifésülni a hajából a havat.
- Pam Payne! Még rímel is. - kezd el gúnyolódni mire én elkezdem csikizni őt. Olyan röhögőgörcsöt kap, hogy kezdek megijedni Tőle, hogy bele hal. Mi történt Theoval? Ezt az oldalát miért csak most látom először. - Ne csikizz már Lilike - nevet, de nem hagyom abba.
- Könyörögve kérlek Téged, Te hatalmas Istenkirály, dögös, Liam Payne, hogy ne csikizz Többé! - szinte alig tudok megszólalni ugyanis elég vicces mozdulatokat vág be alattam. - Had halljam Theo!
- Könyörögve kérlek Téged, Te hatalmas Istenkirály, kurva dögös Liam Payne, hogy csikizz még Többet, ugyanis élvezem, hogy ennyire normális vagy ebben a pillanatban. - abba hagyom és csodálkozva figyelem az arcát.  Az arcát ami most totál máshogy néz ki mint eddig. Mintha egy teljesen új Theot ismertem volna meg. Egy olyan Theot akibe tizenöt éves koromba bele zúgtam...


2014. november 16., vasárnap

' 16.- Fájdalom

Igen, tudom nem voltak naponta részek...nos ez azért történt mert szerdán hirtelen elkapott az ihlet és úgy gondoltam, hogy még muszáj azt is bele írnom ebbe a történetbe...így a 21 részből több lesz..nem tudom, hogy mennyi részt tudok még megírni, de nem lesz vége a 21. fejezetnél ;) a kövi rész legkésőbb pénteken, vagy szombaton érkezik :| remélem megértitek :) óh és remélem a rész is tetszenki fog és komiztoooooooook

#THEO
- Mindig a Tiéd először a fürdőszoba! Ez már nagyon nem igazságos. - dobbantok egy erőteljeset a csempén a fürdőszobába. Idegesen toporzékolok, miközben Liam még mindig a tükör előtt áll és a haját igazgatja már vagy olyan tíz perce. És ez csak a haja! Előtte még tíz perc volt a fogmosás, plusz öt az arca simogatása. Szóval kereken huszonöt perce áll a tükör előtt és még mindig nincs kész.
Ma reggel direkt én keltem a házban a legkorábban ugyanis már rettentő elegem van belőle, hogy mindig Liam miatt kések el a suliból. Mehetnék egyedül suliba, de nem mehetek ugyanis rendszerint anya vagy Adam az aki elvisz minket, mivel innen még busz sem indul, gyalog pedig soha nem érnénk oda. Szóval mind a hármunknak meg kell várnia egymást. Harryvel még nem is lenne akkora baj, ugyanis Ő csak gyorsan megmossa a fogait, majd bele túr a hajába és már kész is van. Na, de Liam! Ő rosszabb mint egy menyasszony. Jó, hogy nem az összes hajszálát külön fésüli meg. Mondjuk tegnap a szemtanúja lehettem mikor háromszor zselézte újra a haját aminek aztán az lett a vége, hogy mind a háromszor ugyan úgy csinálta meg.
Reggel fél héttől fent vagyok és az első dolgom a fürdőszobába vezetett. Azonban szerintem Liam meghallhatta a mocorgásomat a szobájából, mivel éppen hogy csak a folyosóra értem, már Ő is ébren volt. A harc pedig elkezdődött. Vagyis ki ér előbb a fürdőszobába. Ilyenkor mind a ketten eszeveszett rohanásba kezdünk, de idáig még mindig Ő volt az aki először oda ért. Csak úgy megjegyzem, hogy csalással, mivel mikor észre vette, hogy én közelítek a helység felé, direkt elvont a figyelmemet még pedig Ashtonnal. Elég csak annyit mondani, hogy csengettek, én máris elfelejtem, hogy mit is akartam csinálni. Szemét dög! Kihasználja azt, hogy gyengéd érzelmeket fűzök a szomszéd srác iránt.
Tényleg említettem már, hogy napról napra jobban kezdem megkedvelni Ashtont? Ő egy álompasi. És nem a kinézetére célzok, hanem a belsőjére. Mintha egy könyvből lépett volna elő. Nincs rajta olyan ami nem lenne tökéletes. Ráadásul még dögös is. Sőt annyira édes, hogy képes volt még beállni az újságírók közé is a suliba, csak azért, hogy még több időt tölthessen velem. És mikor van ez az óra akkor mindig együtt jövünk haza, meg persze a szüleivel. De az nem lényeg. A lényeg az, hogy az összes szabad pillanatát velem szeretné tölteni. Pár hét alatt annyira megismertük egymást, hogy most már olyan szinten vagyunk mintha ezer éve ismernénk egymást. A legjobb barátom lett Pammel együtt. Pam jött, Chanel ment. Jobban mondva berágott rám, mivel szerinte teszek a fejére. De hát mit várt tőlem? Hisz a város szélén lakok és neki sincs kedve eljönni hozzám. Meg amúgy is Ő állandóan csak a pasikról tud beszélni. Pammel pedig egy csomó közös témánk van. Ugyan azokat az együtteseket szereti mint én és Ő is fél a horror filmektől. Mintha az elveszett lelki társam lenne.
Életem legjobb pillanata volt mikor megismertem Ashtont és Pamet. Végre lettek igaz barátaim.
- Mert nekem muszáj jól kinéznem, mivel én tökéletes vagyok! Szóval ne pattogj nekem itt. - és azzal elkezdi az arcát simogatni mintha azt nézné, hogy kell e neki borotválkoznia. Könyörgöm neki még csak pihe sincs az arcán, nemhogy szőr vagy borosztya. Csak szeretné ha már tudna borotválkozni. Szegény nem bír bele törődni, hogy az osztálytársai és a kortársai közül már csak neki nincs borostája. Fejletlen a kicsike, sőt inkább kisfiú.
- Nekem is muszáj jól kinéznem, szóval épp itt az ideje, hogy félre állj már végre. - lépek mellé derékra tett kezekkel. Liam csak fél szemmel néz rám, majd tekintete megáll a kócos hajamnál. Rögtön oda kapom és zavartan kezdem el az ujjaimal fésülgetni, de addigra Ő már az orra alatt kinevet. Most mondjuk jogos ha kinevet. Reggelente álltalában úgy nézek ki mint egy vámpír.
- Te ennél jobban már nem tudsz kinézni - hagyja el a száját a mondat ami elég furán jön le és ez neki is feltűnik mert a szája elé kapja a kezét és holt sápadt lesz.
Ezzel meg mire célzott? Mármint azt mondta rám h jól nézek ki. Vagy most mi van? Oké, inkább úgy teszek mintha meg sem hallottam volna. Ugyanis ezek szerint Liammel valami nincs rendben ha ilyet mondott rólam. Félreérthető volt a mondata az biztos. Lehet, hogy gúnynak szánta vagy valami. Őt nem lehet komolyan venni. - Ugye tudod, hogy szörnyen nézel ki reggelente? Na, nem mintha a nap folyamán jobb lennél, de most kivételesen olyan vagy mintha egy horrorfilmből léptél volna ki. - és tessék, mondtam én, hogy gúnynak szánta azt mikor azt mondta, hogy ennél jobban már nem nézhetek ki. De akkor is, akkor a hangja olyan normális volt, nem úgy mint most. Az előbb nem viselkedett flegmán, de rá pár másodpercire mikor észbe kapott megint előjött ez a flegma stílusa. Komolyan mondom nem értem ezt a gyereket.És őszintén nem is akarom megérteni mert ez akkor azt jelentené, hogy érdeklődöm utána, ami hazugság. Számomra most csak Ashton a lényeg és az, hogy végre elhívjon egy igazi randira.
- Imádom mikor bókolsz, de azt még jobban imádom mikor inkább kusolsz és a sértegetéseidet meghagyod magadnak - kacsintok rá és közvetlen mellé lépek, majd óvatosan meglököm, hogy végre tudjak én is a tükörhöz férni. De Liam még csak meg sem billen. Oké mit vártam? Azt, hogy rögtön félre áll és ide enged? Ő soha nem tenne szívességet a számomra. - Húzz innen!
- Még nem vagyok kész. - vágjra rá rögtön és megint a haját kezdi el igazgatni. Elönt a méreg majd kicsit sem kedvesen kapom el a karját és próbálom elhúzni a helyéről.  Megint csak nem mozdul meg. Helyette vigyorogva figyeli ahogy a karját ráncigálom. Őszintén megmondva nem is tudtam, hogy ilyen izmos a karja. Basszus én most hozzá értem, önszántamból. Fura egy reggel. - Azt hiszed, hogy így el tudsz innen húzni? - vonja fel az egyik szemöldökét és a képembe nevet. Igaz. A karját elengedem, majd helyette a hátánál fogva próbálom őt kinyomni a helységből.
- Menj. Már. Ki. Innen! - kiabálok és minden egyes szavam után nyomok rajta egyet. És végre megmozdul egy kicsit. Mozdulatot vált így a kezem pontosan a mellkasának ütközik. Amilyen gyorsan csak tudom elkapom onnan ugyanis elég érdekes helyzet alakult ki. Nem szoktam én csak úgy a fiúk mellkasát fogdosni. Pláne nem Liamét.
- Kényszeríts kislány! - mondja ravaszul. - Tudom, hogy ennél Te sokkal erősebb vagy. - teszi még hozzá. Ha ezt most arra értette, hogy simán képes vagyok neki ugrani, akkor téved mivel most nincs kedvem verekedni. Egyszerűen csak el akarok készülni a suliba amit Ő nem enged. Azonban mikor megmozdítanám a kezem Ő egy hirtelen mozdulattal elkapja mind két csuklómat és megszorítja, de olyan erővel, hogy mozdulni nem bírok. Na ne már! Ez így igazságtalan! Én nem fogtam Őt le.Próbálom kikapni a kezem a kezéből, de sajnos erősebbnek bizonyul. Mit vártam, hiszen Ő fiú.
- Siessetek már, mert miattatok fogunk elkésni. - szól be Harry és egészen addig ott is marad míg Liam sóhajtva ki nem megy. Harry nem kérdez rá, hogy mit csináltunk. Egyszerűen csak rám csukja az ajtót és hagy készülődni aminek én kifejezetten örülök. Furán kezdődik ez a reggel.
Liam és Harry kimegy, anya pedig percenként ront rám. És ezek után, hogy néz ki a készülődésem? Úgy, hogy másodpercek alatt mosom meg a fogam, fésülködöm meg, majd sminkelem ki magam gyorsan, aztán rohanok vissza a szobámba, hogy tudjak felöltözködni. Majd öt perc múlva teljesen suli készen állok anya autója mellett és ép készülök beszállni az anyósülésre mikor Liam bök el az ajtó elől.
- Én ülök előre! - közli velem a tényt bunkón. Ezt meg, hogy gondolta? Az én anyám kocsija ez, szóval nekem van a legtöbb jogom elölre ülni, nem pedig neki. Akkor mikor Adam vezet szó nélkül hátra ülök, de ma nem engedek.
- Aztán már miért? - kérdezem karbafont kezekkel.
- Mert én vagyok a legidősebb - vágja rá büszkén, mire gúnyosan felhorkantok. Össze ne csináljam magam, hogy Ő már tizennyolc éves. Jövőre már én is annyi leszek. - Meg aztán nincs kedvem hátul ülni melletted. A végén még képes lennél kilökni az ablakon. - nem tudom, hogy komolyan gondolja e mivel ahogy az utolsó mondat elhagyja a száját az orra alatt megjelnik egy aprócska mosoly. Nem sűrűn látni Őt így mosolyogni.
- Nincs az az erő ami képes lenne arra kényszeríteni, hogy melléd üljek. Előbb halnék meg. - vágok vissza gondolkodás nélkül.
- Ha meghalsz, akkor megáshatom majd én a sírod? Légyszííí. - kezd el könyörögni, Harry pedig csak felnevet majd nagy fejcsóválás közben beül hátra. Nem mondok inkább semmit, csak unottan megforgatom a szemeimet, majd kellettlenül beülök a hátsó ülésre, Liam pedig önelégülten foglal helyet az anyósülésre.
Anya az egyetlen aki próbál beszélgetést kezdeményezni az út folyamán, de mikor rájön arra, hogy senki sincs beszélgetős kedvében inkább bekapcsolja a rádiót. Nem tudom, hogy mit nem bír abba beletörődni, hogy Liam és Harry soha nem fogja elfogadni az apjukkal való kapcsolatát. Akár mennyire is próbálkozik, egyszerűen felesleges az energiáját pazarolni. Adam már legalább bele törődött abba, hogy jobb ha békén hagy. Legalább Ő észre veszi, hogy semmi kedvem jópofizni vele és fel bírta fogni, hogy soha nem léphet az apám helyébe.
Bő negyven perc múlva érkezünk meg a sulihoz és én vagyok az aki először kiszáll az autóból majd indulok meg az épület felé. Tekintetemmel Pamet és Ashtont keresem, de hűlt helyük van. Így aztán kissé csalódottan indulok meg a szekrények felé, majd találom szembe magam Chanellel. Először csak hosszú másodpercekig nézzük egymást, majd mikor jobban szemügyre fesz, felszisszen.
- Theo, az egyik szemeden totál el van kenődve a festék! Ugye nem sírtál? - kérdezi kétségbeesetten, én pedig megrémülök. Az a legrosszabb és a legrondább mikor valakinek el van kenődve a szemén a sminkje! Egyáltalán mikor kentem szét? Lehet akkor mikor jöttem be a suliba? Vagy már otthontól ilyen? De hát akkor miért nem szólt senki sem, hogy hogy nézek ki?  Lehajtom a fejem és reménykedem benne, hogy senki nem látott meg, miközben Chanel a táskáját kutatja át egy tükörért. Mikor megtalálja a kincset érő darabot rögtön a kezembe nyomja és befele fordít a szekrények felé nehogy valaki meglásson. - Töröld le és sminkeld ki magad újra. - tanácsolja, mire én rögtön a táskámért nyúlok, hogy tudjam elő venni a sminekléshez való cuccaimat. Annyira megörülök neki mikor megtalálom, hogy még a fejemet is felemelem és rögtön Liammel találom szembe magam. Basszus. Meglátott úgy, hogy az egyik szemem ki van festve, a másik pedig nem. Hangos röhögésben tör ki, mire a folyosón tartózkodó diákok rögtön érdeklődve figyelik a jelenetet.
- Tea, Téged megvertek? - kérdezi fejhangon nevetve. Mindenki rám néz én pedig legszívesebben elsüllyednék szégyenemben. Legalább most már tudom, hogy félik ki sminkelt szemekkel úgy nézek ki mint akit agyonvertek. - Vagy pedig alapból úgy nézel ki mint egy drogos? Baba, ha ennyire nem bírod a kokót akkor állj le, mert szörnyen rusnyán nézel ki Tőle!  - a világ a feje tetejére áll körülöttem.
A diákok mind hangos nevetéssel jutalmazzák Liamet amiért így lemondott. Akár hová nézek mindenhol nevető diákokat látok. A vicc tárgya pedig én vagyok.
Megfogadtam azt, hogy nem adom meg Liam Paynek azt az örömet, hogy miatta fogok sírni. Azonban ezt a fogalmamat ma megszegtem, mivel az arcomról patakokban kezdtek el le folyni a könycseppek. Fájt amit velem művelt most, ugyanis most nem csak ketten vagyunk és piszkáljuk egymást. Ez annál most sokkal durvább. Az egész, - vagy fél, - iskola előtt hozott szégyenbe.
- Gyűllölek! - sziszegem a fogaim között miközben megtörlöm a könnyes szemeimet és elrohanok, de előtte még direkt neki megyek Liam vállának. És akkor meglátom, hogy abba hagyta a nevetést. Komoran bámul rám és olyan mint aki nem tudja, hogy mi történik. Nem foglalkozom vele. Csak rohanok előre, pedig a tömegben látom Ashtont, de nem érdekel. El akarok innen tűnni, most azonnal.
A nem használt lány mosdóig meg sem állok. Hangosan csapom be magam után az ajtót, majd támaszkodom a falnak és csúszok le a hideg csempére, majd temetem arcomat a tenyerembe és abba zokogok tovább. Liam túl messzire ment! Volt egy határ kettőnk között, de ma azt hivatalos is átlépte. Így most már tudom, hogy tényleg rondának tart. És én még reggel azt hittem, hogy lehet nem is olyan bunkó.
- Theo? - nyílik ki lassan az ajtó, majd veszem el a kezemet az arcom elől, de rögtön megint sírhatnékom támad kedvem mert Liam az aki az ajtóban áll. Próbálok nem sírni, ugyanis attól félek, hogy még így is ki fog nevetni. Nem értem, hogy mit keres itt, vagy hogy hogyan talált meg.
- Mit keresel itt? - kérdezem ridegen, Ő pedig belép majd pontosan előttem áll meg. Arca komor és nem úgy néz ki mint aki sértegetni akar. Azonban én kicsit sem akarok vele beszélgetni. Most miatta mindenki rajtam fog nevetni.
- Te miért sírsz? - köszörüli meg a torkát. Erre a kérdésére rögtön rákapom a fejem és egy gúnyos mosoly jelenik meg az arcomon. Nem hiszem el, hogy ilyen idióta lenne. Basszus gúnyt űzött belőlem és nem esik le neki.
- Mert fáj Liam amit velem csinálsz! Egyszerűen képtelen vagyok már lenyelni amit velem csinálsz, mert ez már nekem is sok. Tudom, hogy utálsz, de akkor tartsd meg magadnak és ne mások előtt égess le! - zokogok fel ismét, majd fejemet a térdemre hajtom. De előtte olyat látok amit alig akarok elhinni. Liam leül pontosan elém és aggódva figyel! Kissé kellemetlenül érzem magam így mivel ilyen közel még soha nem volt hozzám.
- De hát neked semmi nem fáj - mondja halkan. Összeráncolom a homlokomat és úgy figyelem a mondandóját. - Neked nincsenek érzéseid. - teszi hozzá értetlenül.
- Te szerinted. - válaszolom gondolkodás nélkül. Igenis vannak érzéseim! Igenis fáj mikor gúnyolódik rajtam. Ez van, én is csak emberből vagyok! - Lehet erősnek látszok, de néha napján nekem is betelik az a bizonyos pohár és akkor bőgök mint az állat. - ismerem be, Liam pedig aprón elmosolyodik. Nem tudom, hogy mit tart ennyire viccesnek.
- Őszintén megmondva, már én is bőgtem miattad mivel elég durván be szoktál szólni ami neked fel sem tűnt - túr bele a hajába, mire én csodálkozva kapom rá a tekintetem. Ugye ezt most nem mondta komolyan? A nagy Liam Payne sírt miattam? Ezt nehéz elhinni róla, de mégis elhiszem. - Eml...- kezdi el mesélni, azonban a mosdó ajtaja megint kinyílik és Ashton rohan be rajta majd szó nélkül a nyakamba borul és csak húz magához, miközben védelmezően ölel. Liam rögtön elhúzódik Tőlem és sötét pillantásokat küld Ash felé. Nem hittem volna, hogy ilyet mondok, de most szívesebben beszélgettem volna Liammel, mint ölelkezzek Ashtonnal.
- Most már leléphetsz Nagymenő! - szól oda Ashton Liamnek, aki nem mozdul. Csak áll és azt nézi ahogy Ashton engem ölel. Kényelmetlenül érzem magam. - Theonak már így is sok bántódást okoztál.
- Jobban ismerem Theot mint bárki más! - vágja rá Liam és a két srác farkasszemet néz.
- Utál Téged. - jegyzi meg Ashton egy diadalittas mosollyal az arcán. Liam elkomorodik és az ajkába harap. - Szóval húzz el! - követeli, Liamnek pedig nincs más választása. Még utoljára rám néz, de úgy mint aki arra számít, hogy megállítom. Meg sem szólalok. Csak nézem ahogy sarkon fordul majd csalódottan elhagyja a mosdót. Pedig maradni akart és beszélgetni akart velem, normálisan. - Most már nem kell sírnod, ugyanis én itt vagyok. - puszil bele a hajamba Ashton.
- Csodás. - motyogom a vállába, de valahogy nem hoz lázba Ashton jelenléte. Valami oknál fogja inkább Liam után mennék...

2014. november 13., csütörtök

' 15.- Első harc

#HARRY
- Mond csak Liam, Te nem tartod cikinek, hogy én készítelek fel a földrajz dogádra, mikor köztudott tény, hogy kettőnk közül Te vagy az aki pár hónap múlva érettségizni fog, és nem én, szóval ennek a tanuló dolognak inkább fordítva kellene működne, vagyis inkább neked kellene felkészítened engem a dolgozataimra, és nem nekem Téged ?! - a bátyám szobájában ülünk. Pontosan én az ágya sarkában ami pontosan az íróasztala mellette van, Ő pedig az íróasztalánál foglal helyet. Van egy olyan érzésem, hogy a kis monológomból semmit nem fogott fel, ugyanis még csak arra sem volt hajlandó, hogy legalább rám nézzen. Helyette ugyan úgy ült mint az utóbbi két órában. Egyik kezével a homlokát tartotta meg, nehogy véletlenül lefejelje az asztalt ha véletlenül elbóbiskolna, miközben a jobb kezében egy tollat tartott, aminek a végét már teljesen lerágta idegességében. Előtte egy térkép hevert ami arra várt, hogy kitöltsék. Némileg már nem volt annyira üres. Legalább már írt rá valamit. Reggel mikor először láttam a papírt semmi nem volt ráírva. Mostanra már talán két város nevet pontos helyre be tudott írni. Hurrá.
Életemben nem hallottam még ennyire sóhajtozni szenvedésében. Mostanra már ott tart, hogy a nagy erőfeszítésében már a nyelve hegyét is kidugta. Ha nem róla lenne szó már rég kinevettem volna, hogy egy ilyen könnyű térképpel nem tud mit kezdeni. Tizenhat vagyok, de öt perc alatt ki tudtam volna tölteni az egészet. Ő meg az érettségi előtt áll és két óra alatt két várost bírt beírni. A bátyám ciki a tanulás terén. Emlékszem, hogy anya minden év végén azért szokott esténként imádkozni, hogy ne buktassák meg Liamet semmiből. Hát úgy látszik az Égiek meghallgatták a könyörgését mert valahogy végzős lett. Szerintem nem az eszének köszönhetően. Vagyis hát elméletileg van esze, csak egyszerűen lusta kihasználni. Mellette pedig gyűlöl tanulni. Apa már most leizzad ha szóba kerül az érettségi. Tűzijátékot fog rendezni ha Liam simán átmegy a vizsgáin és mellette még egy normális egyetemre is felveszik.
- Nem, egy kicsit sem tartom cikinek - kezdi el csóválni a fejét, de ismét csak nem néz rám. Helyette inkább megint elkezdi a tolla hegyét rágcsálni miközben a szabad kezével a homlokát kezdi ütögetni. Legalább látszik rajta, hogy tényleg meg akarja tanulni. Hisz erősen koncentrál és két órája még csak ki sem mozdult a szobájából, ami nagy szó nála mivel híres arról, hogy öt percnél tovább nem tud a fenekén maradni. Ezt ha elmeséljük apának el sem fogja hinni. Mondjuk szerintem nem is fogja érdekelni, mivel mikor haza jön a munkából rögtön a Nővel foglalkozik. - Épp itt volt már az ideje, hogy végre Te is áldozatot hozz értem. - jegyzik meg az orra alatt egy bujkáló mosolyal. Nem tudom, hogy milyen áldozatról beszél, de inkább nem is kérdezek rá.
- Talán ha néha napján megfogtad volna a könyveidet, akkor most nem kellene vért izzadnod azért, hogy tud megmutatni a térképeden a leghíresebb afrikai városokat. - csak egy kicsit kell kihúznom magam és rögtön látom a papírján azt, hogy az elmúlt fél órában még mindig nem jutott előbre. A Ghana nevezetű afrikai városkánál megakadt. Gőze sincs, hogy hol helyezkedik el a térképen.
Nyamvadt két várost fogott fel a magyarázatomból. Kettőt! És pedig figyelt is miközben magyaráztam, mert meg tudta ismételni a mondataimat. Két lehetőség van akkor. Vagy csak megjátszotta azt, hogy figyel miközben magyaráztam. Vagy pedig tényleg ennyire reménytelenül hülye. Azt hiszem, ma éjjel nem alszunk ha így folytassa.  - Liam a földrajz egy olyan tantárgy amit mindenki tud. Ez olyan mint egy mese. Városok, folyók, hegységek. Hisz nézel tévét, meg netezel is. - hangom reménytelenül cseng, és erre Ő is rám néz. Tekintetéből félelem sugárzik. Igen, fél attól, hogy holnap nem fogja tudni megírni jól a dolgozatát és akkor megbukik ami azt jelenti, hogy nem érettségizhet. Ami pedig még a legszörnyűbb ebben a dologban az az, hogy apa nem segített rajta. Azt akarta, hogy ma elmegy vele a kórházban és majd ott ketten megtanulják mivel apa kegyetlenül jól tud magyarázni. De a drága édesapánk kikosarazta mivel állítólag sok operációt kell véghez vinnie, utána pedig mikor letelik a műszakja megvárja a Nőszemélyt és elmennek együtt egy romontikus vacsorára, ugyanis ma van pontosan két hete, hogy összeköltözött a két család. Hurrá.Apa elárult minket! Már kezdem azt hinni, hogy a Nő az életében az első és nem Mi. Lassan azt sem fogja megérdemelni, hogy az apánknak szólítsuk.
- Harry a Te számodra könnyű a földrajz nem pedig a számomra. Könyörgöm a bukás szélén állok, szóval ne beszélj itt nekem mesékről - morogja az orra alatt. És ismét vissza fordul a térkép felé, majd elkezd vicsorogni. - Fogadni mernék, hogy még az eredeti afrikai lakosok sem tudják megmondani, hogy hol helyezkedik el a térképen Ghana. Sőt szerintem azt sem tudják, hogy van olyan város. Hisz nézd már meg milyen kis pont - és azzal a tolla hegyével elkezd mutogatni egy pontra ahol szerinte Ghana található. Majdnem eltalálta. Csak olyan öt várossal arébb mutogatott. Ez már nála haladás. - Akkor nekem miért kell megtanulnom?
- Mert a tananyaghoz tartozik! - emelem fel a hangom, végül pedig felállok majd pontosan úgy állok az asztala mellé mint ahogyan a tanárok szokta. Tök kemény fenyegetni a saját bátyám. A legjobb pedig az, hogy most még csak vissza sem mert szólni, mert tudja, hogy simán itthagyom és akkor tanulhatja maga a dolgokat. - Most pedig mutasd meg már végre, hogy hol van Ghana! - parancsolom keményen. Liam ismét a térképe fölé hajol és csak bámulja, hosszú hosszú percekig. Idegfeszítő. - Na? - sürgetem.
- A tököm tudja, hogy hol van - és azzal becsapja a könyvét és rádobja a térképére. Könnyen elintézte. - Harry ez már nekem sok! Zúg a fejem a sok hülye, értelmetlen várostól. - kezd el nyavajogni. Két órája tanult csak és máris hisztizik. Milyen férfi már?
- Liam összesen két várost tudsz megmutatni pontosan a harmincból, és azt akarod nekem mondani, hogy máris elfáradtál? - kérdezem mérgesen, de a bátyám csak bólogat, majd a számítógépe felé fordul és pár másodperc múlva a szobáját zene tölti be. - Muszáj, zenét kapcsolnod be mikor veled beszélgetek? - engem kifejezetten idegesít ha valaki mással van elfoglalva miközben velem folytat mély beszélgetést.
- Muszáj, ugyanis nincs kedvem hallgatni Tea nyávogását a szomszédból. - válaszolja ridegen és a falra bök amiből szinte semmi nem látszik mivel annyira tele van ragasztgatva különféle poszterekkel. Liam szerint csak óvintézkedés miatt csinálta. Szerintem meg azért mert így akarja kizárni az életéből Theot. Még csak esélyt sem adnak egymásnak. Veszekednek, de maguk sem tudják, hogy miért. Önfejűségből utálják egymást. Theo a maga módján rendes lány. Csak egy kissé fura természet. De hát ki nem?
- Ezt nem hiszem el, hogy fel sem tűnt, hogy nincs is otthon - csóválom meg a fejem reménytelenül, de Liam figyelembe sem vesz. Soha nem figyel akkor mikor Theo szóba kerül. Ő tényleg próbál úgy viselkedni a lánnyal, mintha az csak egy szellem lenne. Egyszer pedig úgy is ki fogom deríteni, hogy miért is utálják egymást ennyire. Valami történt kettejük között, ami megváltzotatta a kapcsolatukat. Lehetetlen, hogy már amióta ismerik egymást rögtön egymás nyakának ugrottak. Ilyen nincs. - Amióta összebarátkozott a szomszéd sráccal szinte mindig együtt vannak. - teszem még hozzá és furcsa dolog történik.
Liam olyan hirtelen kapja rám a tekintetét, hogy szinte megijedek az arcától. Szemeiből csak úgy süt a kíváncsiság és látszik rajta, hogy tudni akarja a teljes igazságot. Ezt miért tartja fontosnak? Igen, Theo szinte sosincs otthon mióta megismerkedett azzal a sráccal. Nem tudok róla sok mindent mondani, ugyanis csak futólag láttam a házunk előtt, na meg a suliban mikor együtt nevetgéltek a folyosón. A srác szerintem Liammel lehet egyidős, de azt sem mondom biztos. Mondjuk illő lenne bemutatkoznunk egymásnak, hisz mégis csak szomszédok vagyunk vagy mi.
- Srác? - kérdezi Liam és teljes testével felém fordul. Annyira izgatott lett a témától, hogy még a zenelejátszóját is képes volt lekapcsolni. Erre már le tudja kapcsolni azt az izét, de mikor én beszéltem másról akkor eszében sem volt. - Te most arról az amerikai gyerekről beszélsz, akivel levelezget? - na ez most gyanús volt és erre Ő is rögtön rájön, mert elfehéredik, majd megköszörüli a torkát. Liam honnan tud ennyi mindent Theo magánéletéről? Én ha valakit utálok akkor az sem érdekel, hogy az illető kivel jár, azonban a bátyám még azt is tudja, hogy a srác milyen nemzetiségű.
- Mondom szomszéd srác! - ismétlem meg tisztán az előző mondandómat. Liam még jobban összehúzza a szemöldökeit és eléggé félelmetesen néz rám. - Amúgy is honnan tudod, hogy Theonak volt egy amerikai pasija, akivel még most is levelezget? - vonom kérdőre, összekulcsolt kezekkel. Zavarba jön ugyanis elkezd a nadrágján lévő lyukkal játszadozni, de aztán hirtelen észbe kapcsol.
- Láttam az üzeneteket. Ha engem kérdezel akkor az nem is pasi volt hanem lány. De Tea tagadja, hogy lezbikus lenne. - mondja gúnyosan.
És megint vissza jött a régi Liam. Nem értem, hogy miért kell magának ennyire megjátszania magát. Az előbb érdeklődött Theo után, szóval a szíve mélyén lehet, hogy nem is utálja annyira a lányt.
- Azt akarod nekem mondani, hogy Theo pont neked mutatta meg a szerelmes leveleit amit a sráctól kapott? - kezdek összezavarodni. Egyszer megakarják egymást ölni, majd hirtelen már a szerelmes leveleiket mutogatják egymásnak. Őrültek.
- Nekem nem kell engedélyt kérnem ahhoz, hogy bele nézzek a telefonjába. - vonja meg a vállát flegmán.
Ezt a hülyét! Ha Theo megtudja, hogy Liam elvette e telefonját és elolvasta az üzeneteit tuti kinyírja. És szerintem most meg is érdemelné. Senkinek sem szabadna bele néznie más telefonjába hisz az magántulajdon. Ez még bűncselekménynek is elmegy.
- Ez parasztság volt Liam! Az Ő telefonja és az Ő levelei, amihez neked semmi közöd! - csattanok fel idegesen, miközben lentről az ajtó csöngő zaja tölti be a házat. Liamre nézek aki ugyan olyan nyugodtan ül, mint eddig. Eszébe sem jutna felállni és lemenni, hogy megnézze azt, hogy ki jött. Az neki már túl nagy fáradság lenne. Így én vagyok az aki felállok és indulok ki a bátyám szobájából, de azért utoljára még vissza fordulok. - És tudom, hogy még magadnak sem hiszed el azt, hogy Theo lezbikus lenne! - mérges vagyok rá ezért még az ajtót is jó hangosan csapom be magam után. Ami sok az már nekem is sok. És Liam most gusztustalanul viselkedik! Egyik percben érdekli Theo, de aztán észbe kapcsol és megint flegma lesz. Ez nem normális dolog.
Idegesen sétálok le a lépcsőn, majd indulok meg a bejárati ajtó felé. Kinyitom és Theoval találom szembe magam meg a szomszéd sráccal és egy lánnyal. Egy nagyon csinos szőke hajú lánnyal. Nem tudom, hogy mi történik velem, de azt veszem észre, hogy az arcomra egy hatalmas mosoly kúszik ahogyan a lányt nézem, aki barátságosan mosolyog vissza rám. Az agyam leblokkol és csakis rá tudok koncentrálni. Elképesztően szép arca van! Hű, én ilyenre még soha nem gondoltam. Mármint tetszettek lányok, de ez a szőke ismeretlen csaj, egy másodperc alatt elérte nálam azt, hogy még az anyámról is elfeledkezzek.
Mintha még a világ is megállt volna körülöttem. Csak földbegyökerezett lábakkal állok és csak akkor állok félre mikor Theo a vállamnál fogva bök rajtam egyet, hogy álljak el az utamból. Félre állok, de a lányról eszembe sincs levenni a tekintetem. Félek attól, hogyha más felé nézek akkor eltűnik.
- Ashton, Pam, Ő itt Harry az anyám pasijának a fia akivel jelenleg együtt kell, hogy éljek - mutat rám Theo és az Ashtonnak nevezett kölyök máris a kezét nyújtja. Elfogadom, de még mindig Pamet nézem. Milyen szokatlanul gyönyörű neve van. Pam. Annyira jó rágondolni mivel egyedi. - Harry, Ők pedig itt a mi szomszédaink. Ashton és Pamela Irwin. - szóval testvérek.
- A Pamelát jobb lesz ha ki is vered a fejedből. Pam vagy Elának szólítanak a barátaim. - vigyorogja a lány jóízűen. Máris a barátjának tart.
- Szép neved van. - nyögöm ki nagy nehezen és még magam is csodálkozok rajta, hogy ennyire merész voltam. Soha nem szoktam én ilyet mondani egy lánynak sem. Pláne nem ilyen szép lánynak. Mondjuk az ilyenek szóba sem szoktak velem állni. Inkább Liam az aki kell nekik. Liam! Ők ketten nem találkozhatnak, mert akkor a bátyám megint a farkával fog gondolkozni és kihasználja szegény lányt. Ezt pedig nem engedhetem meg, ugyanis Pam egy különleges lány. Nem pedig egy ribanc.
- Ezt sem mondta még senki sem, szóval máris bírlak Téged. - kacsint rám nevetve. Bír engem. Alig pár perc ismertség után bír engem! Tuti, hogy csak álmodok.
Fülig elpirulok és a pólóm végével kezdek el játszani. Tudom nagyon röhejesen festetek ki, mivel Theo alig bírja vissza tartani a feltörekvő nevetését. Felnevetek én is, de aztán a jó kedvemnek máris vége szakad, mert az emelet felől lépések zaja hallatszik, majd pár másodperc múlva megjelenik Liam. Mint ahogy sejtettem tekintete rögtön Pamen akad meg. Annyira feltűnően méri végig az egész testét, hogy én érzem kínos helyzetbe magam miatta. Ráadásul szegény lány melleinél még hüppögni is kezd. Ettől féltem.
- Ki ez a szexi tündérke? - kérdezi jóízűen, majd Pam felé indul meg. Gyengéden megfogja a kezét és végül a szájához tartja, hogy turjon rá nyomni egy puszit. Persze Pam rögtön kuncogni kezd, Liam kedves gesztusától. A bátyám lehet a sulihoz hülye, viszont a csajokhoz nagyon is ért. Mikor megdícsértem Pam nevét nekem nem kuncogott! Liamnek pedig szinte már a lába előtt hever.
- Pam és Ashton. A szomszédaink - válaszolja bunkón Theo összekulcsolt kezekkel. Mikor Liam meghallja a szomszéd srác szót, rögtön az említett felé néz aki csak barátságosan vissza mosolyog rá.
- Te vagy az a lúzer, aki Teának csapa a szelet? - vonja fel a szemöldökét kérdően Liam. Ashton arcára rögtön ráfagy a mosoly és már kicsit sem néz kedvesen a bátyámra. Hát megértem. - Részvétem! - teszi még hozzá fagyosan.
- És Ő Liam! Egy tetű, aki az anyám pasijának az idősebb fia. - mondja ridegen Theo.
- Veled járok egy csomó órára. - esik le Ashtonnak. Liam felhorkank.
- Biztos - vonja meg a vállát és megint Pamet kezdi el stírölni. - Bocsi, de én ilyeneket mint Te soha nem veszek figyelembe. Biztos okos lehetsz ami nálam annyit tesz, hogy egy nyomi vagy és szűz. Ilyeneket pedig én messziről kikerülök - jó a bátyám határozottan egy seggfej. Nem is ismeri Ashtont, de máris véleményt mond róla. - Viszont szerencsére a húgod, nem örökölte a Te adottságaidat. - nevet fel flegmán. Ashton kezei ökölbe szorulnak, majd védelmezően Pam vállára teszi a kezét.
- Örültem a találkozásnak, de nekünk most már mennünk kell ugyanis sok dolgunk van. - szólal meg Ashton és mielőtt bármit is tudnánk mondani, Pammel együtt elhagyja a házunkat, amin meg sem lepődök.
- Gartulálok Liam - kezd el tapsolni Theo. - Most már Ők is tudják, hogy mekkora balfasz vagy!
- Nem adok egy hetet és a csaj térden állva fog könyörögni, hogy dugjam meg. - mondja Liam és hirtelen elönt a méreg. Ő nem fog így beszélni Pamről. Senki nem beszélhet így róla. Még a saját bátyám se.
- Ezt el is felejtheted, mert én leszek az aki megakadályozza. Nem fogod Pamet kihasználni! - emelem fel a mutatóujjamat, Liam pedig csak meglepetten pislog rám. Eddig még soha nem fordult elő, hogy vissza mertem volna neki szólni. De ennek a világnak vége. Tényleg tetszik Pam és képes lennék érte még Liammel is összeveszni csak azért, hogy megvédjem Őt...

2014. november 12., szerda

' 14.- Szomszédok

#THEO
Akkor én most meg fogok halni? Ráadásul egy gördeszkás srác miatt, akit azt sem tudom, hogy mikor és, hogyan került az útra? Egyáltalán én, hogy kerültem az útra? Magam se tudom. Lehet, hogy kezdek megőrülni. Habár ennek már úgy is mindegy hisz mindjárt ide ér és nagyon nem úgy néz ki mint aki meg akar állni. Lehetséges meghalni egy deszkás által? Vagy pedig én leszek a történelemben az első olyan személy, aki így halt meg? Milyen kemény lenne már! Egy lány aki egy gördeszkázó fiú miatt halt meg. Legalább Liamnek tennék szívességet. Nem kellene többé elviselnie.
Nem hiszem el, hogy még az ilyen durva helyzetben is arra a patkányra gondolok! Méreg fut rajtam végig és becsukom a szemem. Nem akarom azt, hogy nagyon fájjon mikor nekem ütközik. Mivel nekem fog, hisz ilyen gyors sebességgel mint ahogy Ő jön lehetetlen megállni. De ez olyan ciki!
Várom az ütközést, de az valahogy nem akar jönni. Résnyire kikukucskálok az ujjaim közül és meglátom a srácot, aki az előbb még el akart ütni.
Pár centire áll Tőlem, liheg, a homlokáról patakokban folyik le az izzadság, és még a haja ami kikandikál a sisakja alól az is vizes. A deszkája jó pár lépéssel maga mögött hagyta amiből azt vonom le, hogy biztos leugrott róla, nehogy véletlenül tényleg elüssön. És én meg már a halálomat terveztem! Hah akkor Liam mégsem szabadul meg Tőlem ilyen könnyen. Remélem azért túléli valahogy, hogy még jó sokáig kell néznie a hájas seggemet.
Elemelem a tenyeremet az arcom elől, az idegesen srác pedig pont akkor szabadul meg a sisakjától. Amint leveszi rögtön a hajába is túr, hogy az még kócosabban pihenjen a fején. Mikor kész lesz vele kivillantja a fogait és barátságosan rám vigyorog. Nem mosolyog, hanem teli szájjal vigyorog ami még illik is neki, ugyanis két pici gödröcske jelenik meg az arcán. Ettől pedig annyira kisfiús arca lesz. Olyan mintha ez srác nem is tudna komoly lenni. Jó ránézni. Egyszerűen csak nézni a barátságos arcát, közben pedig mindenről elfeledkezni. Mert tényleg elfeledkezek mindenről. De legfőbb Liamről. És még, Ő mondja azt magáról, hogy a leghelyesebb srác a világon. Akkor ez a deszkás gyerek mi? Szupermodell? Mondjuk lehet az, mivel a kinézete megvan hozzá.
Oké, ez ciki, hogy máris így beszélek róla, hisz még csak nem is ismerem. Mellesleg ugyan így viselkedtem akkor is mikor Juliant megismertem. Akivel igaz össze is jöttem, de aztán szakítottunk. Akkor rájöttem arra, hogy nem szabad elsietni semmit. Szóval erről a srácról sem szabad hülyeségeket gondolnom. Helyes arca van és kész. Azt nem tudom, hogy milyen belülről. Hisz Liamnek is helyes arca van, - nem, nekem nem jön be, szerintem még egy troll is szebb mint Ő, - viszont belülről akkora köcsög amekkorát szerintem még a világ nem látott.
Nem szabad a kinézet alapján elítélni az embereket. Meg amúgy is, ez a srác majdnem elütött a deszkájával, szóval lehet, hogy egy őrült aki élvezettel gázolja el az embereket az úton mivel nem érdekli mások élete. Mi van akkor ha már így meg is ölt valakit? Jesszus, ebbe még így bele sem gondoltam.
És én még mindig itt állok és szemezgetek vele. A lábaim földbe gyökereztek, mivel szó szerint elvesztem a szemeibe és a gödröcskéiben.  Szerintem annyira cuki mikor egy fiú arcán gödröcskék vannak. Ez a gyengém. Akár milyen srácon meglátom, rögtön belé is zúgok. Még szerencse, hogy Liamnek nincsenek gödröcskéi mert akkor félő lenne, hogy még belé is képes lennék belé zúgni, ami katasztrófa lenne. És már megint Liam jár az eszembe !
- Jól vagy? - kérdezi meg vigyorogva miközben megpiszkálja az orrát. Most ugye ezt ő sem gondolta komolyan? Alig pár perce majdnem elütött a hülye deszkájával, - na jó nem is hülye, mivel imádom a deszkás pasikat is, - erre most megkérdezi, hogy jól e vagyok, de úgy, hogy közben vigyorog, szóval nyugodtan hihetném azt is, hogy nem is gondolja komolyan a kérdését. Lehet csak megszokásból kérdezi, hogy jól e vagyok, közben meg le sem szarja. Túlreagálom a dolgokat igaz? Lehet, hogy nincs is semmi hátsószándéka. Lehet, hogy tényleg érdekli, hogy jól e vagyok. Nem kell minden pasinak olyan balfasznak lennie mint Juliannek és Liamnek, na meg Harrynek. Túl sok fiút utálok egyszerre.
- Az előbb majdnem elgázoltál a deszkáddal! - közlöm vele a tényt, mire Ő csak még szélesebbre húzza a száját és megint kivillantja a fehér fogait. Azt képzeli, hogy egy fogkrém reklámba van? Vagy miért villantja ki rám ennyiszer a fogait? Kit érdekelnek a fogai? Na jó engem, mert még azok is helyesek. De basszus a hangom remeg! Most vagy a félelemtől, vagy pedig az izgatottságtól. Hisz nem mindennap lát az ember ilyen aranyosan helyes pasit.
- Szóval akkor jól vagy. - bólint egyet miközben megnyugodva kifújja a levegőt. Ó, szóval akkor tényleg érdekelte, hogy jól e vagyok. Ez édes tőle. Nem! Haragudnom kell rá, amiért majdnem elütött. És mi lett volna vele ha nem tudott volna megállni? Akkor most tényleg úgy néznék ki mint egy lapított palacsinta. Gondolom azt már nem tartaná ilyen viccesnek.
- Nem mondtam, hogy jól vagyok! - emelem fel a hangom méreggel. Erre megszeppen és már nem vigyor annyira. Mi történt a fogkrém reklámjával? Még nem tudtam megszámolni, hogy hány foga van.
- Kiabálsz, szóval nincs semmi bajod. Ha történt volna veled valami akkor már rég rinyálnál, hogy hívjak orvost meg ilyenek. - vonja meg a vállát nyugodtan. Felhúzom az egyik szemöldökömet és gyanakodva méregetem az idegen srácot. Honnan tud ennyi mindent egy balesetről? Lehet, hogy akkor tényleg gázolt már el valakit.
- Szóval akkor bevallod, hogy ütöttél már el valakit deszkázás közben. - a biztonság kedvéért hátrálok egy lépést, de Ő erre csak jó hangosan felnevet. Mintha büszke lenne rá, hogy ütött már el egy embert. Kezdem azt hinni, hogy ez a srác nem normális.
- Pár éve a szomszéd vénasszonyt, de még idejében lehajolt mikor látta, hogy pont ugratni készülök. De Ő elrontotta az egész mutatványomat, mivel miatta akkorát taknyoltam, hogy eltört a kezem, mivel rosszkor mozdult meg. - emlékezik vissza és az egyik utca béli házra néz. Követem a pillantását és én is jobban szemügyre veszem a házat. Gőzöm sincs, hogy kik a szomszédaink, de nem is izgat mivel nem tervezek itt hosszú távra letelepedni. - Tegnap el is szomorodtam mikor anya mondta, hogy barátosném meghalt. Gőzöm sincs, hogy most már kit fogok rettegésben tartani mikor deszkázni fogok az úton. - egy öreg nénit tart a legjobb barátjának?
- Szerintem engem, mivel még mindig remegnek a lábaim a sokk miatt. - kuncogok fel miközben közlöm vele az igazságot. Tényleg megijedtem, de szerintem Ő is. Nem lett volna neki sem jó ha balesetet okozott volna.
- Esküszöm nem direkt csináltam! - emeli fel hirtelen mind két kezét maga elé, és még meg is komolyodik. Talán tényleg fél attól, hogy nagy ügyet csinálok ebből az egészből. - Észre sem vettem, hogy az úton vagy. Egyik percben még üres volt az út, majd a másik pillanatban pedig már ott voltál előttem. - magyarázza szinte már hadarva ami megmosolyogtat. Aranyos ahogy próbálja védeni magát miközben a tudtomra akarja adni, hogy tényleg nem direkt csinálta. - Tényleg sajnálom, hogy ennyire rád ijesztettem - süti le a szemeit szomorúan. - Nem volt szándékos. - teszi még hozzá, én pedig, hogy a tudtára adjam, hogy nem történt semmi, egy hirtelen mozdulattal megérintem a kezét és végig simítok rajta. Rögtön felkapja rám a fejét és szégyenlősen elmosolyodik, pont úgy ahogy én is. Azt hiszem jól meg fogjuk érteni magunkat. - Egyébként Ashton vagyok. Ashton Irwin. - nyújtja felém a kezét, amit én rögtön el is fogadok majd ráz rajta egyet aztán nem engedi el. Jó hosszú másodpercekig fogja a kezem gyengéden miközben egymás arcát kémleljük. Én vagyok az aki kapcsolok és gyorsan elhúzom a kezem zavartan.
- Theo Morris - mutatkozok be én is, mire az arcán megjelenik az a mosoly amit mindenkiből kiváltok mikor meghallják a nevem. Most jön az a rész, hogy magyarázkodnom kell. - Tudom mire gondolsz. Én is utálom a nevem, de hát ez van. A szüleim fiút akartak.
- És milyen jó, hogy nem fiú lettél. - nevet fel jóízűen. Nem értem, hogy ezt most miért mondta.
- Mert? - kérdezem értetlenül. Tényleg kíváncsi vagyok. Már rég szét kellett volna röhögnie magát a nevem miatt. Ő meg csak itt sejtelmesen mosolyog. Tetszik a természete, határozottan tetszik.
- Mert akkor nem gyönyörködhetnék benned. - kacsint rám. Na basszus.
Az arcom lángba borul, miközben a szívem hevesebben kezd el dobogni. Gyönyörűnek nevezett, engem! Ilyet rám még soha senki nem mondott. Még Julian sem. Jó ő azt sem volt hajlandó kinyögni, hogy szeret. Erre itt van Ashton akit alig ismerek alig fél órája és máris bókol nekem. És még komolyan is gondolja. És el is hiszem neki. Jól esik, hogy valaki gyönyörűnek tart. Pláne a mai reggeli után. Nem tart kövérnek, vagy bálnának, egyszerűen elfogad olyannak amilyen vagyok. Na jó, hol volt ez a srác egészen idáig? Miért csak most találkozok vele először? Olyan mintha az egyik álmomból lépett volna ki. Helyes, kedves, humora is van és még bókolni is tud. Egy szóval tökéletes.
- Hát...öhm...köszönöm? - kérdezem totál összezavarodva és zavartan az egyik kósza tincsemet a fülem mögé tűröm.
- Ez csak az igazság. Sőt jobb is ha ezt megjegyzed. Én mindig csak az igazat mondom! - húzza ki magát büszkén. Ha továbbra is ilyeneket fog nekem mondani a végén még elolvadok itt előtte. Az arcomnak már úgy is annyi. Sőt szerintem látja is, hogy mennyire zavarba hozott. - Egyébként mikor költöztetek a szomszédunkba? Mert tavaly ilyenkor még nem laktatok itt. - tereli el a témát miután csend állt volna be közöttünk.
- Tegnap. - válaszolom, de próbálok normális hangnemben beszélni.
- Akkor szerencsére rólad nem maradtam el. - nem értem, hogy ezzel mire céloz, és szerintem ezt Ő is észre vette mivel gyors magyarázatba kezd. - Tudod tavaly nyáron Ausztráliába költöztem a húgommal egy évre és csak tegnap jöttünk haza. Viszont ahogy elnéztem, egy év alatt rengeteg minden változott a városban.
- Szerintem nem maradtál le semmiről - nevetek fel, Ashton pedig kíváncsian mereszti rám a szemeit. Mondjuk nem tudom, hogy Ő mit tart izgisnek. Lehet, hogy egy partiállat és az érdekli, hogy milyen bárok meg szórakozóhelyek nyitottak. - Mármint Wolverhampton még mindig olyan mint száz évvel ezelőtt is volt. Unalmas!
- És még humorod is van! Ez tetszik. - komolyan a sírba akar küldeni. Nincs is humorom. Csak próbálom nem beégetni magam előtte. Szóval csak koncentrálok. Végre egy srác aki rögtön az első pillanattól kezdve megfogott és talán még esélyem is lenne nála. Ha összejönnénk, tökéletes lenne a kapcsolatunk. Szerintem még csak veszekedni sem tudnánk mivel annyira összhangban vagyunk. Csodás gyerekeink születnének, akik normálisak lennének. A suliban mi lennénk az a páros akit mindenki irigyel. Mondjuk azt nem tudom, hogy hova jár suliba. Remélem, hogy az én sulimba íratják be a szülei. Imádnák vele egy iskolába járni.
- Hol voltál idáig? - csúszik ki a számom gondolkodás nélkül és még jobban zavarba jövök.
- Sidneyben - válaszolja jókedvűen. Játékosan vállba ütöm amiért nem vesz komolyan. Nem sértődik meg érte. - Látszik, hogy csak most költöztél erre a környékre. Tudod engem itt mindenki utál, mivel nem vagyok a legjobb deszkás. Sőt állítólag közveszélyes vagyok ilyen téren.
- Szerintem elég jól deszkázol . - vonom meg a vállam egyszerűen, és látszik az arcán, hogy jól esik neki a bókolásom. Lehet, hogy még senki nem dicsérte meg a deszkás tehetségét. Oké szerintem is borzalmas, de hát én még csak egyszer láttam Őt. Így nem nagyon tudok véleményt mondani. Szólásra nyitnám a számat, de hirtelen egy lány siet felénk. Hosszú szőke haja van, vékony alakja, kezeiben pedig egy halom könyvet cipel. Szinte már kipotyognak a kezei közül.
- Ashton, nem lennél szíves segíteni nekem? Tudod a Te könyveid is a kezembe vannak! - Ashton megforgatja a szemeit majd unottan fordul a lány felé, hogy tudjon segíteni rajta. Valahogy a jó kedvem tova száll. A lány ismeri Ashtont és amint látszik nagyon jóban vannak. Mit jelent ez? Tuti, hogy a csaj a barátnője! Miért is lenne nekem szerencsém? A helyes pasiknak mindig van barátnőjük. Ráadásul milyen csinos barátnőjük. Igazságtalan az élet.
- Mondtam, hogy elmegyek veled Pam! De Te nem bírtál rám várni, szóval ne hisztizz itt nekem, hogy nem bírod el magad. - ahhoz képest, hogy a barátnője elég bunkón beszél vele. Lehet, hogy épp a szakítás szélén állnak, vagy valami. Bárcsak.
- Mindjárt Karácsony van, ami azt jelenti, hogy szinte egy egész fél évet kihagytunk a suliból. Szóval ne merd nekem azt mondani, hogy várjak a könyvekkel. Tudod én be szeretném hozni a lemaradásomat, nem úgy mint Te Ashtonka! - asszem kezdek kételkedni benne, hogy ezek ketten járnak. Nem bírom ki, hogy az Ashtonka megnevezésen ne nevessek fel.
- Jó kis első benyomás húgi - veregeti meg Ashton a lány vállát aki érdeklődve pislog felém. Szóval csak testvérek. Azért van nála ennyi könyv mert Ő is kint volt vele Ausztráliában. - Így most már Theo is tudja, hogy milyen dilis vagy valójában.
- Theo? - kérdez vissza a Pamnek szólított lány.
- Ő az új szomszédunk. - válaszolja Ashton, de mielőtt be tudnék mutatkozni a lány eldobja a könyveket, majd szó szerint a nyakamba ugrik és elkezd kiabálni örömében amiből semmit nem értek. Szinte majd megfulladok, de képtelen vagyok mozdulni. Miért örül nekem ennyire? Hisz nem is ismerjük egymást.
- Végre lett egy lány szomszédunk - enged el végre, majd vigyorogva átkarolja a vállam. - Pamelának hívnak, de mindenki csak Pamnek vagy Elának szólít mivel utálom az igazi nevem. De gondolom ez számodra is ismerős mivel Theo névvel sem lehet jó élni. - a szívembe lát.
- Hát nem. - nevetek fel.
- Két hülye névvel rendelkező lány egymásra talált. Komolyan örülök nektek. - kezd el tapsolni Ashton, a húga pedig csak kiölti a nyelvét.
- De még én, hogy örülök nektek. - mosolyodok el szélesen. Mert tényleg örülök nekik. Pláne Ashtonnak...

2014. november 11., kedd

' 13.- Reggeli

Hellóóóó!!! Nem tudom h észre e vettétek, hogy naponta vannak részek, mert Ti valahogy nem mutattok nagyon nagy lelkesedést ez ügyben -.- aki pedig azt hiszi, hogy ezzel a történetemmel vége a blognak az téved...azért kell befejeznem hamarabb, mivel jövő hét kedden koleszt váltok és nem tudom, hogy mire számítsak és nincs kedvem az első napjaimat elrontani a blog miatt...az pedig, hogy megvan a véleményem a fanfiction írásáról, az már ne legyen a ti bajotok...most nem fogok könyörögni a komijaitokért, csak egy picit azért olyan érdekes, hogy most hirtelen megint eltűntek az olvasóm..ilyenkor kérdem, hogy hol van az 286 ember aki fel van iratkozva a blogra? minek vagytok ennyien feliratkozva, hogyha a háromnegyede nem is olvassa a blogot? ez aztán logika...komolyan néha tényleg elgondolkozok rajta, hogy miért is éri meg nekem ez a blog...ennél jobban már nem tudok kedveskedni nektek..ha annak nem örültök, hogy naponta érkeznek a részek, akkor sajnálom...

#THEO
- Theo! - alig lépek ki a szobámból, de legszívesebben újra vissza is fordulnék, mikor meghallom Harry hangját a szobája felől. Ezt nem hiszem el. Tegnap óta csakis Ő miattuk nem hagytam el a szobámat mivel nem volt kedvem velük találkozni. Erre most, hogy elhatározom, hogy lemegyek reggelizni nem nekem állít? Komolyan miért utálnak engem ennyire az Égiek? Habár érmet érdemelnék, hogy kibírtam egy egész éjszakát ebben az őrültek házában. Azt hiszem, hogy most büszkének kellene lennem magamra amiért túléltem egy teljes éjszakát úgy, hogy a falam túloldalán maga az ördög aludt.  Ha azt vesszük, nem volt semmi gondom még Liammel. A falon lévő lyukat egész jól tudtam kezelni. Egy hatalmas képpel befedtem így nem kell attól tartanom, hogy reggel mikor felkelek az első dolog amit meglátok az Liam lesz. És ha jól tudom ő is ugyan ezt leművelte az ő szobájában. Szóval eltakartuk a lyukat, ami igaz nem hanggátló, de legalább egyikőnk sem fogja kukkolni a másikat. Így legalább van egy hely a házban ahol egyedül lehetek. Ez pedig a szobám. Úgy tervezem, hogy akár mikor otthon leszek ki sem fogok innen mozdulni. Elegem van abból amit anya és Adam leművelnek. Lassan már azon se fogok meglepődni ha egy pornó filmet fognak leforgatni. Anya nem lehet ennyire szerelmes. Már rég össze kellett volna veszniük valamin. Azonban nem úgy néznek ki mint akik meg akarnák egymást ölni valami miatt. A szerelem elvette az eszüket. Irigykednem kellene rájuk amiért megtalálták egymást és amiért ilyen fülig szerelmesek, de képtelen vagyok erre azt mondani, hogy aranyos. Inkább borzalmas és undorító. Azt kívánom, hogy bárcsak felébrednék és kikerülnék innen, és vissza kapnám a régi életemet és házunkat ami rettentő messze volt a Paynektől. Minden vágyam az, hogy millió kilométerre kerüljek a Payne családtól. Normális esetben szerintem nem is utálnám Adamet, mivel eléggé vicces fazon. De mikor azon vagyok, hogy normálisan viselkedjek vele eszembe jut az, hogy kinek is az apja. Mondjuk ha csak Harry lenne a fia, akkor simán elfogadnám a kapcsolatát anyámmal, mivel a Fürtöske elég kedves kölyök. Viszont Ő meg agyilag zizzent. Egyik percben hülyéskedik a bátyjával, majd az mond valami tök normális dolgot, Harry pedig simán elbőgi magát, Liam pedig mint az anyja megy vigasztalni. Hát igen, Harold egy kis bőgőmasina tizenhat éves fejjel, ami elég ciki. Nem tudom, hogy mi a konkrét betegsége, de szerintem valami traumát nem tud feldolgozni, amihez még az anyjuk is hozzá járul. Na igen, a híres Payne mama akiről egyikőjük sem beszél. Akár mikor szóba kerül Harry elsírja magát, Liam elkomorul, Adam pedig elkezd össze-vissza hablatyolni mindenről. Szívesen rákérdeznék, hogy mi is a szitu Vele, de mindig meggyőzöm magam, hogy semmi közöm hozzá. Hiszen ők sem kérdezősködnek az én apámról. Mindenki törődjön a saját családi körülményeivel.
Nincs időm vissza fordulni a szobámba, ugyanis Harry kezei hirtelen a vállamra csúsznak így nem tudok elmenekülni. Basszus.  - Mond csak, nincs kedved elcsiripelni nekem, hogy mit utál az anyukád a világon a legjobban? - húzogatja fel-le a szemöldökét. Nem tudok válaszolni, ugyanis a hasamból feltörekvő morgás elvonja a figyelmemet. Tegnap reggel óta nem ettem semmit. És ez csak most esett le! Viszont most már nagyon éhes vagyok, de nem hinném, hogy tudnék enni Liam előtt. Akkor megint csak kigúnyolna a súlyom miatt, arra pedig valahogy nem vagyok kíváncsi. És ami a legszörnyűbb az az, hogy Harry is meghallotta a hasam jelzését mivel mosolyogva nézett le a pocakomra, majd kezdett el velem együtt sétálni a lépcsők felé.
Nem tudom, hogy mi a terve, de tuti, hogy nem jó ötlet. Egyáltalán miért érdekli, hogy mit utál anya a világon a legjobban? Semmi köze az anyámhoz. Esküszöm ez a gyerek mindig összezavar.
- Honnan a fenébe kellene tudnom erre a választ? - kérdem értetlenül és a biztonság kedvéért elkezdem a hasamat simogatni és ezzel próbálom megakadályozni azt, hogy megint elárulja azt, hogy mennyire éhes is vagyok. Pedig most nem ehetek! Tuti, hogy a konyhában nem csak anya és Adam vannak ott, hanem Liam is, hisz reggeli idő van. Ami egyet jelent a halom asztalra pakolt kajával. Én pedig akkor megint enni fogok akarni, ami egyet jelent a plusz kilókkal és azzal, hogy Liam még többet fog tudni gúnyolódni a súlyomon. És ami még ennél is szörnyűbb az az, hogy most már nem csak a suliban kell elszívelnem a súlyomra tett megjegyzéseit, hanem otthon is. Hisz vele élek egy házban. Elvesztem. - Ha ennyire be akarsz vágódni az anyámnál, akkor inkább azt kellene kinyomoznod, hogy miket szeret a legjobban. - húzom el a számat csalódottan.
Nem értem Harryt, de nem is izgat. Valahogy az most jobban leköti a figyelmemet, hogy már csak pár lépcső fok, egy rövid folyosó és megérkezünk a konyhába. A finom illatok már így is megcsapták az orrom ami elérte a hatását mivel még a nyál is eltűnt a számból.
- Ki akar bevágódni Nála? - kérdezi felháborodva Harry, majd a vállamnál fogva jobban maga felé húz, gondolom azért, hogy senki ne hallja meg azt amit mondani akar. - Tudod mikor azt mondtam, hogy szét kell őket választani, akkor komolyan is gondoltam - suttogja alig hallhatóan. Ja, hogy még mindig ott tart. Azóta ezen töri az eszét mióta anya és az apjuk kapcsolata hivatalossá vált. Jó ötlet, mivel tényleg csak úgy tudunk egymástól megszabadulni ha a szüleink összevesznek. De ez nem kis munkának bizonyul. Viszont ahogy elnézem Harryt, nagyon is keményen dolgozik az ügyön. - A legjobb dolog pedig egy veszekedésre az ha az egyik fél valami olyat csinál amit a másik utál. De így elég nehéz, hogy az anyádról semmit nem tudok. - húzza el a száját, majd leveszi a kezét a vállamról mivel szinte már a konyhánál vagyunk.
- Ne add fel! Az lebegjen a szemed előtt, hogy megszabadulsz Tőlem és az anyámtól, és, hogy újra vissza kapod a régi életedet amiben csak Te, a bátyád és az apád szerepel. - veregetem meg a hátát és mielőtt belépnék a konyhába még a haját is összekulcsolom. Harry arcszíne rögtön megjön és hálásan néz rám. Ilyen kedves mosolyt a bátyja arcán még soha nem láttam. Csak nézem Harryt és töprengek, majd szólásra nyitom a számat. - Te és Liam biztos, hogy  testvérek vagytok? -csúszik ki a számon a kérdés. Egy kicsit el is szégyenlem magam amiért ilyen ostobaságot mertem kérdezni. Miért ne lennének testvérek? Talán azért mert totál különböznek egymástól. Pedig elméletileg a testvéreknek egy kicsit is, de hasonlítaniuk kellene valamiben. Harry és Liam viszont olyan mint két idegen.
- Aha. - válaszolja vigyorogva Harry, majd jókedvűen lép be a konyhába.
Pár másodpercig hezitálok. Ha most belépek enni fogok, de nem akarok. Viszont az anyám nem fogja szó nélkül tűrni, hogy ne egyek. Azonban ki mondta azt, hogy nekem is ugyanazt kell ennem mint a többieknek? Erre eddig miért nem gondoltam?!  Mélyen kifújom a levegőt majd felszegett fejjel lépek be a helységbe.
Anya az asztal körül sürög- forog és épp azon van, hogy Harry elé tegyen egy tiszta tányért. Adam egy újságot olvas és szerintem a világ megszűnt a számára létezni. Liam pedig az asztal sarkában foglal helyet miközben a narancsleves poharát pörgeti az ujjai között. Csak anyának és Harrynek tűnik fel, hogy én is ott vagyok, aminek kifejezetten örülök mert így nyugodtan helyet tudok foglalni a fürtös melletti szabad székén ami pontosan Liammel van szembe. Leülök, de nem nézek rá Liamre pedig tudom, hogy bámul. A hasam ismét megkordul és erre még rátesz egy lapáttal anya boldog rikkantása is.
- Ki szereti a palacsintát? - kérdezi vidáman anya, majd egy tányér gőzölgő palacsintát tesz le az asztal közepére. Palacsinta, sejthettem volna, hogy ez lesz az első közös reggelink. Hisz a palacsintát mindenki imádja, ráadásul az anyámé az egyik legjobb. Soha nem mondja el a receptet, mivel az Ő tésztája más mint az eredeti szokványos.
Amilyen gyorsan csak tudom elkapom a tekintetem az ételről és a térdeimet kezdem el bámulni. Azonban nem kerüli el a pillantásomat az ahogyan a három Payne a tányért bámulja. Eléggé furán nézik, amit nem tudok hova tenni.
- Palacsinta? - kérdezi Harry anyámtól, úgy mint aki nem lenne biztos, hogy mit is lát maga elől. Anyát nem zavarja a kérdés, helyette büszkén kezd el bólogatni. Szerintem alig várja már, hogy a fiúk megkóstolják a híres palacsintáját. Mi van akkor ha ezek még soha nem ettek palacsintát? Hülye kérdés tudom, de ahogy nézik lehet igaz.
- Reggelire? - pislog nagyokat Liam és ráadás képen még a száját is elhúzza. Ez az a pillanat mikor anya arcára fagy a mosoly és rájön arra, hogy talán mégsem lesz akkora öröm mint amekkorára számított. Ránéz Adamre, aki csak semleges tekintettel ül és a tányért nézi és gondolom képzeletbe már az egészet felfalta. Végül rajtam akad meg a pillantása. Szinte már könyörög, hogy szóljak valamit az érdekében. Azt akarja sugallani a tekintetével, hogy mondjam meg, hogy nálunk tök normális dolog reggelire palacsintát enni. Valahogy most nincs kedvem megszólalni, ezért inkább egy almával kezdek el szemezgetni, anya pedig rájön, hogy csak magára számíthat.
- Theo nagyon imádja mikor reggelire palacsintát készítek. Mindig megpakolja csokival, meg sziruppal és aztán egész nap olyan lesz mint egy energiabomba - meséli anya és hirtelen minden szem rám szegeződik. Pláne az is megüti a fülem ahogy Liam halkan horkant egyet. Most utálom anyát. Liam szerint így is dagadt vagyok, és most azt is megtudta, hogy reggelire csokis palacsintát szoktam zabálni. Csodás. - Tudjátok, reggelente fontos az energia.
- Ámen! - bólint vigyorogva Adam és máris nyúl a tányérért, hogy tudjon leemelni róla egy palacsintát. Anya a levegőben dob felé egy csókot, de a férfi éppen, hogy csak felnéz, majd rögtön a palacsintájával van elfoglalva. Mint egy kisgyerek. Anya leül Adam mellé, majd a két srácot néz.
Harry vállat von végül ő is a tányérért nyúl, majd szinte mindenből tesz rá végül pedig lakmározni kezd. Annyira jóízűen eszik mellettem, hogy attól kezdek el félni, hogy kicsordul a nyálam. Amilyen gyorsan csak tudok újra az almámra kezdek el koncentrálni. Apró gerezdekre vágom és próbálom kiverni a fejemből Harry, anya és Adam jóízű csámcsogását. Nem eshetek kísértésbe.
- Ez egészségtelen - köszörüli meg a torkát Liam, és esküszöm most örülök, hogy megszólalt. - A reggeli a nap legfontosabb étkezése, szóval nem édességet kellene ennünk hanem valami egészségeset. - ebben igaza van. Nocsak, úgy látszik, hogy mégsem olyan alul iskolázott mint amit én képzeltem. Ez érdekes. De attól még, hogy tud egy fontos dolgot nem azt jelenti, hogy okos. Biztos látta a tévében mikor erről beszéltek, és most volt alkalma felhasználni az infót.
- Hm, lehet igazad van - ért vele egyet anya, de a szája sarkában ott bujkál egy apró mosoly. Liam büszkén kihúzza magát amiért valami okosat mondott és szerintem titkon azt várja, hogy még többen dicsérjék meg. Talán tapsot érdemelne. - Viszont néhány alkalommal megengedhetjük magunknak a bűnözést. - kacsint rá anya, Liam pedig mérgesen összeráncolja a homlokát.
Szerintem arra számított, hogy anya egyetért vele és elpakolja a palacsintát, vagy valamit. Mérgesen feljebb ül a székén, majd egyenesen anyám felé fordul. Juj, de bírnám ha most összevesznének. Akkor anya végre rájönne, hogy Liam és Harry nem bírják Őt. Sajnos eddig abban a hitben él, hogy a két srác imádja őt.
- Igen megengedhetjük magunknak, aztán majd harminc éves korunkba fogunk csodálkozni azon, hogy vajon mitől vagyunk cukorbetegek. - mondja komoran  Liam. A helységben néma csend áll be. És még én is meglepődök. Liam ezt a dolgot tényleg ennyire komolyan veszi? Mi van már, soha nem evett csokit mert fél a cukorbetegségtől? Ha mindenki így gondolkozna mint Ő akkor a csoki gyárak csődbe mennének, mert senki nem merne enni édességet. - Bocsánat, hogy én nem szeretnék tizennyolc évesen úgy kinézni mint egy bálna - és azzal egyenesen rám néz, majd egy gúnyos mosoly terül szét az arcán. Csak ezt ne! Könyörgöm fogja be. Valaki terelje el a témát, vagy valami. - Legalább most már értem, hogy egyesek miért néznek ki úgy ahogy. - egyenesen a szemembe néz. Senkinek nem esik le, hogy rólam beszél. Én vagyok az akit kövérnek talál. És mégsem véd meg senki nem.
- Fiam, ez csak egy palacsinta. - szólal meg Adam. Liam nem válaszol semmit. Még mindig néz és élvezi, hogy bár melyik percben elbőghetem magam. Nem fogok előtte sírni. Akár mennyire is fáj,de nem fogok! Nem érdemli meg, hogy miatta sírjak.
A kezemben tartott kést szó szerint lecsapom az asztalra majd amilyen gyorsan csak tudok felpattanok.
- Hova mész Theo? Hiszen még nem is ettél! - szól rám anya, de nem érdekel.
- Nem vagyok éhes. - nyögöm ki nehezen a szavakat, de a korgó hasam nem ezen a véleményen van. Szinte kirohanok a konyhából, majd a szobám helyett a bejárati ajtót veszem célba. Amilyen gyorsan csak tudok kirohanok a házból és amikor már az üres úton vagyok, felzokogok. Örülök neki, hogy senki nem lát, mivel gyűlölöm ha valaki sírni lát. Ráadásul most egy akkora köcsög miatt bőgök mint Liam. Komolyan mit ártottam neki, hogy így beszél rólam? És mi van akkor ha tényleg igaza van. A múltkor Chanel is terhesnek hitt, mivel még szerinte is dagadt vagyok. Mindenki szerint az vagyok, csak én nem ismertem be magamnak eddig. Változtatnom kell magamon és kész.
Kezeimmel megtörlöm a könnyes szemeimet és nem figyelek rá, hogy az úton állok. Épp azon vagyok, hogy megforduljak és vissza menjek a járdára, mikor egy hangos ordításra leszek figyelmes.
Hirtelen felkapom a fejem és egy deszkázó sráccal találom szembe magam.
- El az útból, kislány! - ordít rám torkaszakadtából, mire én arcom elé kapom a kezem és úgy várom azt, hogy nekem ütközzön...