2013. október 31., csütörtök

18.-Más vagy.

Sziasztooook !!!!!!!!!!!!! Jó most jelenleg nem tudok más írna csak azt h no comment :P 23 komit kaptam az előző részhez :D rekordot döntöttetek ugyanis eddig ilyen még egy fejezetemnél sem volt :)))) nagyon hálás vagyok érte és még mindig nincs vége a szünetnek :P

Tudtátok, hogy én egy látnok vagyok? Vagyis jobban mondva a jövőbe látok. Emlékeztek mikor azt mondtam pontosan akkor mikor megérkeztünk Wolverhamtonba, hogy ez lesz életem leghosszabb és legborzalmasabb hétvégéje?
Nos minden pontosan úgy van, ahogy én azt mondtam. Ez életem legrosszabb hétvégéje és még mindig itt vagyunk Liam szüleinél.
Egy kis gyors magyarázat, hogy miért is lenne kedvem kifutni a világból. Arról mindenki tud, hogy Karennel már rögtön az elején nézeteltéréseink voltak. Ez így mind rendben is van, mivel elfogadtam azt, hogy számára Danielle volt a tökéletes lány a fia számára. Szemében Liam ,volt ex-barátnője maga az Istennő aki az egyetlen olyan nő nemű lény aki boldoggá tudja tenni a gyerekét. 
Ez még mindig nem akkora probléma, hisz engem kicsit sem érdekel Liam szerelmi élete. Tőlem ha most azonnal Karen össze hozná őket akkor boldogan húznák vissza Londonba a családomhoz és minden erőmmel azon lennék, hogy tudjak kibékülni Louis-val. 
Na igen, de itt van a probléma méghozzá maga a főszereplő aki most az életem fő meghatározója. Vagyis Liam. Ugyanis a drága kamu pasimnak eszébe sincs újra össze jönni a csinos táncos lánnyal - jó a csinos jelzőt, csak az irónia kedvéért írtam le mivel így olyan szép mondat lett- sőt akár hányszor meghallja Danielle nevét hirtelen felszívódik és órák hosszat nem mutatkozik. És ez mind azért van mert már csak a puszta névtől rosszul van a lányt pedig utálja.
És igen ezt így megmondta az anyja szemébe, szombat kora reggel amikor az megint régi emlékeket hozott fel Liamnek arról, hogy milyen tökéletes párt alkottak Danival. Liam elviharzott én pedig magam maradtam a kedves anyukával. Várj, azt mondtam, hogy kedves? Bocs, az undok vén banya jobban illene ide, de mivel Liam anyukájáról van szó, nem mondok róla csúnyát. Hisz Liam egy kedves, aranyos és kedves srác míg az anyja egy szipirtyó aki utál engem. És tudjátok miért?
Miután Liam magamra hagyott Karennal az vérszemet kapott és szó szerint leüvöltötte a fejemet, hogy ez az egész mind miattam van. Szerinte a fia miattam változott meg és ezt rögtön vázolta is.
Először is, állítása szerin Liam miattam varratott magára tetoválást - hülyeség ugyanis én már úgy ismertem meg, hogy a kezén ott virítottak a varrások, szóval nem miattam- ugyanis egy magazinban azt olvasta, hogy én imádom a rossz fiúkat és ezért Liamet is ilyenné akarom változtatni. Erre szó szerint pofán röhögtem mivel nem hittem volna, hogy ennyire naiv lenne. Könyörgöm az újságírók mindent kitalálnak rólam ugyanis sehol semmit nem találnak a magánéletemről. Az össze közösségi oldalt átcsináltam privátra csak azért, hogy senki ne tudjon rólam írni. És ez által nincsenek rólam hírek így muszáj valamit kitalálni. Így született meg az a cikk, hogy imádom a rosszfiúkat ami hazugság. Oké tetszenek a tetovált srácok, de nem azok akiknek a bőrükből már semmit nem látni.
Másodszor, állítása szerint Liam egészen a felbukkanásomig egy felelősségteljes fiú volt akire mindent rá lehetett bízni mert a korához képest sokkal felnőttesebben viselkedett mint a fiatalok többsége- ja, szóval Daddy Direction, de akkor mi van azzal, hogy titkon Ő Batman? - de miután velem összejött, gyerekes és megbízhatatlan lett aki mindenből viccet csinál. A nagy szart, mikor legelőször a villában voltam Zayn elmesélte a tavaly történt Batman jelmezes sztoriját és akkor én még csak a láthatáron sem voltam. Szóval ehhez sincs semmi közöm.
Persze erről elmondtam a véleményemet a szemébe ami röviden annyiból állt, hogy : - Maga arra nem gondolt, hogy Liam élni akarja az életét és szeretne egy kicsit kitörni? Mi van akkor ha elege lett abból, hogy állandóan neki kell vigyáznia a többi srácra akik szórakoznak és buliznak míg Ő nem csatlakozhat a veséje miatt? Nem miattam változott meg. Ez az igazi Liam aki titkon egy nagyra nőtt gyerek!
Szerintem lett volna több ok is, hogy miért változott még meg miattam, de sajnos nem tudtam meg ugyanis mikor a véleményemet elmondtam, magamra hagyott.
Nem gondoltam arra, hogy tervez valamit. Pedig de. Vagyis állandóan Danielleról beszélt. Nem csak Liamnek hanem nekem is, nekem pedig ettől minél jobban elegem lett. Először még tűrtem, hogy felhozza a múltjukat, hogy milyen boldogok is voltak együtt.
Akkor történt először, hogy féltékeny lettem Danira.
Csak ültem az asztalnál miközben Karen azt mesélte, hogy három éve Liam és Danielle hogyan jött össze. Szerelem volt első látásra mind két fél részéről. Egyiküket sem érdekelte a nagy korkülönbség.
A mosoly az arcomra fagyott és hatalmasokat nyeltem. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém. Annyit azonban biztosra tudtam hogyha egyszer Danielle a szeme elé kerül kitekerem a nyakát amiért csak játszott Liammel mikor Ő igazán szerette.
Pont ezért is van most szükségem egy kis friss levegőre. Muszáj kiszellőztetnem a fejem, mert nem szabadnak így gondolkoznom Danielleről, hisz nekem nem ártott semmit.
Lokival együtt léptem ki a kissé hűvös és sötét utcára. Őszintén megmondva fogalmam sincs, hogy éppenséggel hova is akarok menni. Hisz egyetlen egy éjszakát töltöttem Wolverhamptonban akkor mégis honnan kéne ismernem a várost?
Lassal lépkedtem , de alig mentem pár lépést mikor meghallottam magam mögött egy ismerős hangot.
- Nincs egy kicsit késő a sétáláshoz? - miért nem lepődök meg azon, hogy Liam jött utánam?
 Megállok, hogy tudjon utolérni miközben jobb kezemet a kabátom zsebébe csúsztatom ugyanis kezdek fázni. Liam pedig addigra utol ér. Először megsimogassa a kutyáját majd kérdő tekintettel mered rám. Minek jött utánam? Hideg van és sötét, mondjuk azt nem tudom, hogy pontosan hány óra van ugyanis az valahogy nem érdekelt. Muszáj volt eljönnöm onnan mert már nem bírtam. Hülyeségeken kezdtem el gondolkodni.-Szólhattál volna, hogy lelépsz - mondja egy kissé szemrehányóan, de aztán észre veszi, hogy egy kicsit túl lőtt a célon ezzel az aggodalmasságával. - Mármint nem ismered Wolverhamptont és nem lenne jó ha eltévednél.
- Miért jöttél utánam? - próbálok úgy csinálni mint aki meg sem hallotta az előbbi beszédjét. Pedig titkon jól esett, hogy aggódna értem ha eltévednék vagy valami bajom esne.
- Mert láttam rajtad, hogy valami nincs rendben. - mondja komoran mire én megtorpanok és érzem, hogy elfehéredek.
Nincs rendben valami? Persze, hogy nincs rendben semmi. Könyörgöm alig negyed órája az ex-barátnője halálát tervezgettem mert totál féltékeny lettem rá amiért annyira szerették egymást és hirtelen bele gondoltam abba, hogy engem soha nem szeretne úgy. - Figyelj, az anyámat ne is vedd figyelembe, Ő már csak ilyen...
- Semmi sincs rendben, érted? - emelem fel a hangom mire Ő meghökken. Az egész utca az én hangomtól hangos, de nem érdekel. Én nem lehetek féltékeny Liam ex-csajaira! - Az anyádról pedig inkább ne beszéljünk.- nem érdekel, hogy az anyja.
Az a nő utál engem, akkor én miért ne utálhatnám én is? Mi lenne akkor, hogy tényleg Liam barátnője lennék? Mármint igazából, semmi hazudozás nélkül? Akkor is ugyan ezt csinálná?
- Jó, anyának voltak már jobb napjai is...- túr a hajába zavartan és lesüti a szemeit. Oké én megértem, hogy az anyja és, hogy szereti meg védi...de ez most akkor is idegesít. Védje, de ne hangoztassa előttem! Ne most mikor legszívesebben ölni tudnék mert valami nincs rendben az agyamban.
- Jobb napjai? - húzom fel a szemöldökömet és egy gúnyos horkantás hagyja el a számat. - Liam az anyád kifejezetten utál engem! - mondom meg a kész tényeket. Így hangosan kimondva tényleg tök durván hangzik. És ha bele gondolok, hogy féltékeny voltam Daniellere és elképzeltem milyen lenne Liam barátnőjének lenni a valóságban...oké Mack állítsd le magad.
Olyan, hogy én és Liam nincs. Mármint van, de csak mint barátok akik segítenek egymásnak. Nem mint, szerelmesek.
- Az lehetetlen, ugyanis téged képtelenség utálni - mosoly húzódik a szájára miközben kacsint egyet rám. A gyomromban pedig megint érzem azt a fura rúgást mint akkor mikor a villában megcsókolt. Most már kezdek megijedni, hogy mi a csoda van a hasamban.
Szó szerint lever a víz és nem állom meg, hogy ne nézzek bele a barna íriszeibe amik még a sötétség ellenére is ugyan úgy csillognak mint nappal.
- Ezen vitatkozhatnánk - horkantok fel gúnyosan és ismét elindulok a járdán, de ezúttal már Liam is velem együtt jön. Nem tudom, hogy miért mondta, de szerintem Ő sem gondolta komolyan. Vagyis szerintem, Liam sem szeretett mindig, sőt akár utálhatott is. Hisz félt tőlem, mivel mindig neki ugrottam, hogyha valami nem tetszett. A fiúk pedig nem szeretik ha a lányok bántsák őket. - De az anyáddal kapcsolatban igazam van. Nem tudom, hogy észre vetted-e, hogy hogyan néz rám. Szinte képes lenne megölni a tekintetével mikor meglát melletted, aztán pedig mikor nincs körülötte senki, Daniellet isteníti, hogy mennyire össze illetek. - és tessék, megint Daninál kötöttem ki ráadásul most még elkezdhetek imádkozni is, hogy ne vegye észre a hangomban a féltékenységet.
Liam, a Danielle név hallatán ismét felmorog a fejét pedig az ég felé emeli, de nem szól semmit. Ami jó jel. Mármint, nem érdekli Dani. És én ennek miért örülök?
- Sajnálom, hogy bele rángattalak ebbe az egészbe - mondja halkan végül mire én kérdő tekintettel meredek rá. - Anyának örökre Danielle marad a tökéletes lány aki boldoggá tud tenni engem. Dani akár mit csinált az jó volt mivel idősebb volt tőlem és anyát ez megnyugtatta mert így tudta, hogy mindig vigyáz rám egy felnőtt. Tudom, hogy csak a betegségem miatt fogadta el, ugyanis anya retteg attól, hogy történik velem valami. - magyarázza komoran mire én egy kissé kellemetlenül érzem magam mint mindig amikor szóba kerül az a téma, hogy csak egy veséje van.
Tudom, hogy fáj neki, hogy Ő más mint a többi kora béli tini. Hisz ott vannak a többiek akik szórakoznak, míg Liamnek el kell néznie ahogy körülötte mindenki alkoholt fogyaszt és lazul. És ez ellen nem tud semmit csinálni.
Így már érthető minden. Karen csak fia miatt aggódik és fél, hogyha egyszer történne vele valami akkor én nem tudnék neki segíteni, mivel még én is gyerek vagyok. Pedig ha tudná, hogy bennem megbízhat. Mármint én is épp úgy aggódok Liamért mint Danielle tette. Sőt talán még jobban is, mert ha úgy lenne én még a vesémet is oda adnám neki.
Juj, ezt komolyan én mondtam? Mióta lett Liam nekem ennyire fontos?
- Anyukád nem bízik bennem és szó szerint félt Tőled mivel én egy kicsit...
- Más vagy. - fejezi be helyettem, de nem úgy mint aki nagyon bánná, hogy én tényleg más vagyok. És igaza van ugyanis én is erre gondoltam. - Épp ezért szar ez az egész. Nem szabadna így beszélni Veled, mivel Te nem érdemeled meg.
- Liam az ilyesfajta beszédet senki nem érdemel meg - csóválom meg a fejem hevesen. De milyen aranyos már, hogy így aggódik értem. Akarom mondani rendes, nem aranyos. Ki kell aludnom magam mert nem engedhetem meg, hogy így beszéljek Liamről. Nem gondolhatok róla ilyeneket. Nem, én még mindig Louist szeretem és ha most azt mondaná akkor vissza mennék hozzá. És nem Liamet választanám ugyanis nekem Ő csak egy jó barát.  - Bele gondoltál már abba, hogy mi lesz akkor ha igazán szerelmes leszel és majd Őt is elfogod ide hozni bemutatni a szüleidnek? Mi van akkora ha az a lány nem fogja elviselni azt, hogy az anyukád mindig Danielle-hez hasonlítja és azon gürcöl, hogy újra hozzon össze téged vele?
- De az a lány erős és más mint mint a többi ... - amilyen gyorsan közbe szólt olyan gyorsan el is harapja a mondatot az én pupilláim pedig kitágulnak és hatalmas szemeket meresztek rá. Ez meg mi volt? Mármint kiről beszélt és miért szólt közbe mikor én a jövendőbeli barátnőjéről meséltem?
- Te meg miről beszélsz? - húzom össze a szemöldökömet miközben Ő elveszi a szája elől a kezét. - Vagyis jobban mondva kiről? - helyesbítek gyorsan.
- Nem érdekes - von vállat egyszerűen és, hogy ne tudja tovább faggatni kiveszi a kezemből Loki pórázát és elsétál előlem. - Hangosan gondolkodtam.
- Hazudsz! - szólok utána, de nem mozdulok. Velem ellentétben azonban Liam megtorpan és vissza fordul. Csak bámulunk egymásra szó nélkül. Miért mondtam az neki, hogy hazudik? Mert igazam van. Nagyon is érdekes ez az egész. Csak történetesen nem meri bevallani. - Szerelmes vagy Limuci? - teszem derekamra a kezem mire Ő halványan elmosolyodik és lehajtja a fejét. Komolyan érdekel. Hisz lehet, hogy van valaki akivel szívesen járna és akkor nekem nem kéne többet eljátszanom, hogy a kamu barátnője vagyok.
- Persze ,beléd - válaszolja vigyorogva mire én megforgatom a szemeimet és elindulok felé, majd mikor kellő közelségbe érek hozzá játékosan vállba ütöm. Felszisszen majd megsimogassa a pontot ahol megütöttem és már épp azon van, hogy megszólaljon mikor rá vigyorgok. - Hisz a barátnőm vagy még szép, hogy fülig szerelmes vagyok . - fejemet fogva lépek tőle távol miközben majd megfulladok a nevetéstől. Igen nevetséges ugyanis tök komolyan mondta teljes beleéléssel.
- Te nem szerelmes vagy, inkább idióta - mondom vigyorogva mire Liam felhúzza az orrát.
***
Vasárnap jó kedvel ébredek fel mivel tudom, hogy pár óra múlva már úton leszünk Londonba. Alig várom már, hogy végre elhúzhassak innen. Mondjuk tegnap este szerencsére későig sétáltunk Liammel a sötét utcákon amit eléggé élveztem, és mikor vissza jöttünk már mindenki aludt. Attól pedig még jobb kedvem lett.
Éppen, hogy csak kinyitom a szemeimet mikor a félmeztelen Liammel találom szembe magam. Farmer nadrágba áll a szoba közepén miközben az utazótáskájában keresgél. Kicsit sem zavartassa magát, hogy közönsége van. Lehet Őt nem zavarja, de engem igen mert megint ostoba dolgokon kezdek el agyalni amit nem lenne szabad, szóval ennek gyorsan véget kell vetnem.
- Khm - köszörülöm meg a torkom, Liam pedig rögtön felém kapja a fejét és elmosolyodik. Ezt nem hiszem el, hogy nem tűnik fel neki az, hogy majd' kipotyognak a szemeim Tőle. - Jó reggelt!
- Neked is - válaszolja majd végre valahára talál egy pólót és rögtön magára húzza végül pedig becsukja a bőröndjét. - Pakolj össze mert reggeli után indulunk. - utasít és kimegy a szobájából.
Eddig élete legjobb mondata hagyta el a száját. Nem csoda, hogy dúdolni támad kedvem miközben öltözködök, sőt fogmosás közben még táncolok is, annyira örülök neki, hogy végre leléphetek innen.
Igazat megvallva nem is kell össze pakolnom, mivel szinte az összes ruhám a bőröndömbe van ugyanis eszem ágában sem volt kipakolni mikor megérkeztünk. Szóval a fürdőszobából kilépve rögtön a konyhát céloztam meg, ahova mikor beléptem mindenki rám pillantott. Félelmetes, hogy Liam mennyire kiüt közülük, mármint a családból szinte senkire nem hasonlít. Ruthnak és Nicolának szőke haja van úgy ahogy Karennak is és a szemeik sem pompáznak barna íriszekben. Olyan mintha Liamet csak örökbe fogadták volna, ami persze nem igaz.
Elmosolyodok és leülök az asztal legszélére pontosan Liam mellé aki viszonyozza a mosolyomat és egy puszit nyom az arcomra amitől totál zavarba jövök. Pedig már hozzá kellett volna szoknom, mivel a családja előtt mindig így üdvözöl.
- Muszáj ilyen hamar vissza mennetek Londonba? - kérdezi kedvesen Ruth miközben aranyosan pislog öccse felé aki csak elhúzza a száját.
Egyébként Ruth és Nicola tök normálisan viselkedett velem. Szerintük jó, hogy Liamnek végre egy olyan ' barátnője' lett aki nem akarja állandóan fegyelmezni és fel tud mellette szabadulni. Állítólag nekem hála újra vissza kapták a régi zizzent öccsüket aki állandóan vigyorog, mivel Danielle mellett tiszta visszahúzódó és csendes volt, de mostanra ez eltűnt. A szívem mélyén örültem, de nem tudom, hogy miért. Szerintem ez sem miattam van.
- Sajnos igen - válaszolja Liam sajnálkozva. - De nekem stúdiózni kell mennem, Macknek pedig suli van. - teszi még hozzá mikor a nővére ismét közbe akar szólni. Az én figyelmemet azonban mégis az asztal vége felől érkező horkantás veszi el, ami természetesen Karenhez tartozik.
- Ruth, tudhatnád, hogy Mackanzie még iskolás lány - és tessék megint kezdi. Soha nem fog tudni gúny nélkül beszélgetni velem? Komolyan mit ártottam neki, hogy ennyire utál?
Kezeim ökölbe szorulnak és ezt Liam is észre veszi, mert hirtelen megsimítsa azt, közben pedig jellegzetes pillantást küld felém, hogy ne szóljak vissza. Nehezemre esik, de eleget teszek a kérésének.
- Szerintem nincs azzal semmi baj, hogy még suliba jár - meglepetten nézek Liamre aki valami oknál fogva nem néz rám. Na várjunk csak, Ő most mellém állt? Azta! - Elképesztő, hogy mekkora tehetség. - teszi még hozzá és büszkén felhúzza a orrát. Az állam a padlót súrolja mikor az utolsó mondat elhagyja a száját. Szerintem csak álmodok, mármint eddig még soha senki nem dicsérte meg a képeimet. Igazából neki sem akartam megmutatni, csak mikor hozzá költöztem és amikor kipakoltam egész végig a szobában ült, így végül meglátta a fotóalbumot a képekkel amiket én készítettem.
Hálás pillantást küldök felé, de Karen nincs ennyire elragadtatva a fiától mint én.
- Jaj Liam ne légy már ennyire naiv - mondja szemrehányóan Karen, Liam pedig csúnyán ránéz az anyjára miközben eltolja maga elől a tányérját. Ne már, hogy miattam kezdjenek el itt veszekedni. - Persze, aranyos dolog, hogy egy húsz éves lány iskolába jár és azt tanulja hogyan kell fényképeket készíteni. Igazad van, hatalmas tehetség kell hozzá. - Liam arca elsötétül, de nem engedem szóhoz jutni.
Betelt a pohár. Mostanra már nem csak utál hanem le is néz.
- Elnézést, hogy én nem egy hatalmas színpadon rázom a fenekemet egy olyan szoknyában amiből fél seggem kint van, a melleimet pedig fél világ bámulja. De persze maga szerint ez a felnőttes viselkedés és ehhez kell tehetség - mondom fagyosan Karen szemébe aki kissé meglepődik a kitörésemen. A mellettem ülő Liam szája felfelé görbül, de türtőzteti magát. A család többi tagja pedig csak ül és figyel. - Sajnálom, hogy én nem vagyok Danielle! Sajnálom, hogy maga szerint én nem tudok úgy vigyázni a fiára mint Danielle tette. Sajnálom, hogy Liam végre újra önmaga és nem akar senkinek megfelelni. Sajnálom, hogy életvidám vagyok és élem az álmaimat. - folytatom tovább kiabálva. Valahogy jó érzés ezt mint a képébe mondani ráadásul még csak a szavamba sem vág. - Törődjön végre bele, hogy Liam tovább lépett. Már nem szereti Daniellet, akkor maga ezt a döntését miért nem tudja elfogadni? És rosszul gondolja azt, hogy én engedném azt, hogy valami baja legyen. - suttogom és kerülöm a pillantásokat miközben felállok az asztaltól.
Szó nélkül megyek fel Liam szobájába és ülök le a kanapéra majd arcomat a tenyereimbe temetem. Túl messzire mentem. Nem szabadott volna így beszélnem Vele. Hisz mégis csak Liam anyja! Ezt megint jól megcsináltam. Kezdem megérteni azt, hogy miért hagy el mindenki. Louisnak is elege lett belőlem mert mindent elszúrok.
Az ajtó nyitódik mire én rögtön felkapom a fejem és Liammel találom szembe magam. Semmit nem tudok kivenni az arckifejezéséből ami rossz jel. Lehet most tényleg megutált.
- Bocsi...csak hirtelen...- képtelen vagyok befejezni.
- Tőlem nem kell bocsánatot kérned - lép elém majd magához húz és megölel. Gyengéden húz magához, míg az én kezeim csak lógnak a testem mellett.- Én megértem, hogy eleged lett, a helyedben ugyan ezt csináltam volna. - teszi még hozzá amitől jobb kedvem lesz. Nem utál. - Gyere, indulunk haza. - enged el és megfogja a bőröndjét.
Az egész család kikísér az autóhoz. Ruth és Nicola sírnak Karennal együtt, Geoff pedig vagy tízszer megígérteti mindkettőnkkel, hogy nem sokára újra vissza jövünk.
Liam be ül a volán mögé, én pedig épp azon vagyok, hogy elfoglalja a helyem az anyósülésen mikor Karen az utamat állja. Először csak néz, majd erőt vesz magán és megszólal.
- Sajnálom, ugyanis félre ismertelek - mondja majd hirtelen megölel ami meglepődök. - Liam szeret téged!
Kissé zavarodottan húzódok el majd halványan elmosolyodok és úgy ülök be a helyemre miközben Liam szélesen vigyorog.
- Én mondtam, hogy tökjó fejek a szüleim. - mondja és végre elindulunk. Válasz nélkül hagyom a mondatát ugyanis ilyen eseménydús hétvégém még soha nem volt.
Abba azonban igazat kell adnom neki, hogy Wolverhampton jó kis hely...


2013. október 30., szerda

17.- Találkozás.

Hiiiiiii!!!! Nem szoktam csúnyán beszélni (hah ezt most nem mondtam komolyan) de ma elértétek nálam hogy csúnyán beszéljek :D 15 komit kaptam az előző részhez!!!! 15!!! Mikor megláttam így totál hangosan a tök csendes házban felkiáltottam, hogy MI A FASZ?(szeretnék bocsánatot kérni a fiatalabb korú olvasóimtól ugyanis nem szabad csúnyán beszélni xD) Emberek Ti aztán hihetetlenek vagytok de komolyan :P A feltételem még mindig érvényes...aktivizáljátok magatokat és holnap ismét friss rész :))))

- Kész vagy már? - kérdezi idegesen Liam miközben az ajtófélfának van dőlve és onnan nézi ahogy a szobában futkározok mint egy őrült. Lábaival toporog és így akarja felhívni  a figyelmemet arra, hogy máris késésben vagyunk. Ha megtudná, hogy csak az időt próbálom húzni.
Mert azt csinálom. Olyan dolgokat is bepakoltam a bőröndömbe aminek semmi haszna nem lesz. Habár kitudja, hogy Wolverhamton milyen város is valójába. Mivel, hogy oda megyünk meglátogatni Liam családját.
Három nap, de én már most azt várom, hogy jöjjünk haza. Igen, miért van még csak Péntek? Én Vasárnap estét akarok most rögtön mikor újra itthon lehet...vagyis helyesbítek, Liam lakásában lehetek.
Ha tehetném kitalálnék valamit csak azért, hogy ne kelljen elmennem, de nem tehetem ugyanis Liam rögtön rájönne, hogy csak kamuzok mivel nagyon jól tudja, hogy semmi kedvem találkozni a családjával.
Mégis miért akarnék én találkozni Velük? Hisz semmi közöm a fiukhoz a valóságban, talán csak annyi, hogy mióta itt lakok barátok lettünk. De ez még nem ok arra, hogy nekem is vele kell mennem.
Na igen, csak az a bökkenő, hogy szülők úgy mint a világ azt hiszik, hogy mi egy párt alkotunk. És ezáltal meg szeretnék ismerni az egyetlen fiuk szerelmét aki történetesen én vagyok.
Hát nem klassz? Három csodás nap a Payne famíliában ahol el kell játszanom, hogy mennyire szeretem Liamet. Jól hangzik ugye? Számomra nem annyira. Ugyanis ők nem rajongók akiknek szemrebbenés nélkül tudok hazudni.
Érzem, hogy katasztrófa lesz ez a hétvége.
- Nem, nem vagyok kész - szólok vissza és becsukom a bőröndömet bunkón. - És soha nem is leszek kész!-teszem még hozzá, mire Liam megforgassa a szemeit. Amióta beszélt az anyjával telefonon és megmondta, hogy el kell menni a látogatóba azóta nem tud velem normálisan beszélni ugyanis mindig  kinyilvánítom a nemtetszésemet erről az egészről. - Sőt akár ha akarsz magad is nyugodtan elmehetsz ,a szüleidnek pedig majd megmondod, hogy romlott csigát ettem és nem tanácsos a közelembe jönni.
- Ezt már megbeszéltük - mondja majd hátat fordít miközben lehajol, hogy tudja felvenni Lokit. Szegény kutyus, lehet Ő sem akar jönni, de neki sincs más választása így jönnie kell. Kegyetlen az élet. - Jössz és kész. - mérgesen felmorgok majd a bőröndömmel együtt elhagyom a szobámat, de mikor elmegyek Liam mellett, direkt neki megyek a vállának.
- Annyira u...
- Tudom utálsz, de mind kettőnknek könnyebb lenne ha megértenéd ezt az egészet - legalább tudja, hogy jelen esetben mit gondolok róla. Igen most utálom mivel magával rángat ebbe a hülyeségbe.
Ahogy beszél úgy zárja be a lakása ajtaját miközben egyik kezében Loki mocorog ugyanis minden áron le akar menni. Mivel az én kezemben csak a bőröndöm van így gondolkodás nélkül átveszem tőle, és mikor gondosan bezárja az ajtót elindulunk az autója felé. A bőröndöket betesszük a csomagtartóba majd én beülök az anyósülésbe és az ölembe veszem Lokit, míg Liam a volán mögé ül. Tüntetőleg állandóan elfordítom a fejem. Nincs kedvem beszélgetni vele. - Három nap, valahogy csak kibírod. Hidd el a szüleim tök normálisak, imádni fognak Téged. - fordul felém, de mivel nem szólalok meg megcsóválja a fejét és elindulunk. - Három órán keresztül élvezetes lesz kukán ülni egymás mellett. - három óra Londtontól Wolverhamton? Te jó ég, ezt nem mondta.
- Három óra? - kérdezek vissza Ő pedig bólint egyet. - Bele haltál volna ha mondjuk hívsz egy magánrepülőgépet ami tíz perc alatt oda repít?
- Az úgy nem lett volna akkora poén - von vállat vigyorogva. - Akkor nem tudtam volna röhögni a kínszenvedéseden. - felmorgok és össze kulcsolom a kezeimet. Szóval Liam élvezi mikor én totál ki vagyok borulva. Neki ez vicces mikor engem majd szét vet az ideg!
- De nagyon jó kedve van valakinek - nevetek fel gúnyosan, de rögtön abba is hagyom. - Megnézném a Te képedet egy ilyen szituban. Persze jó rajtam röhögni, hisz ez az egész mind miattad van. Te nem bírtad a farkadat a nadrágodban tartani akkor éjjel...
- Akarod mondani Payne kondámat - szakít félbe kuncogva.
- Tőlem még anakondád is lehet - sziszegem a fogaim között és a szegény ölemben ülő Lokit erősebben simogatom a kelleténél is mivel pár másodperc múlva inkább leugrik a lábaimhoz és elalszik. - Akkor is a Te hibád az, hogy most veled kell mennem a szüleidhez mint barátnőd. Felfogod, hogy mit csináltál? Én nem is vagyok a barátnőd! - nyavajgok tovább és már ott tartok, hogy a hajamat tépem.
Komolyan már a rosszullét kerülget ettől az egésztől. És tudjátok mit? Sokkal jobb érzés most, hogy Liam képébe mondhattam azt, hogy ez az egész őrület az Ő hibája. Akár ki akár mit mond nekem van igazam. Lehet akkor éjjel be voltam tépve, de nincs az a szer ami engem annyira kiütne, hogy én mondjam azt, hogy feküdjünk le. Szóval a fő bűnbak Liam és az Ő kondája mivel neki az ötlete lehetett az, hogy szexeljünk. Sőt szerintem Ő volt az aki először megcsókolt.
- Jaj könyörgöm muszáj neked ilyen hisztis tyúknak lenned állandóan? - jajdul fel és ahogy az utat nézi úgy vágja a fejét az ülésének is. - Esküszöm ha nem fejezed be a hisztizést, betömöm a szádat egy büdös zoknival. - szenteli ismét figyelmét az útra én pedig meghökkenek.
 Ugye most ezt nem mondta komolyan? Mármint nem az, hogy betojtam tőle mert megfenyegetett hanem azon lepődtem meg, hogy elege van abból, hogy így hisztizek. Talán fáj neki, hogy nem akarok a szüleivel találkozni? Lehet, hisz nekem se esne jól ha ennyit jajgatna az apám miatt. Mondjuk Ő már találkozott az apámmal aki enyhén szólva megfenyegette, hogy lefejezi, pedig ha tudná, hogy a való életében nem is jár a kicsi lányával.
Így bele gondolva lehet, hogy pont ettől félek én is. Félek attól, hogy a szülei velem is úgy fognak beszélni mint Liammel az apám. Na várjunk csak, mit érdekel engem, hogy mit gondolnak a szülei rólam? Hisz én a való életben nem járok Liammel, akkor meg mit izgat, hogy mit gondolnak rólam? Most fogok találkozni velük először és utoljára, ugyanis több ilyen találkozás nem lesz, mert ennek az egész kamu kapcsolatnak lassan vége lesz.
- Miért pont büdös zoknival? - nem állom meg, hogy ne nevessek fel. Igen ez olyan tipikus Liam beszólás volt. Ha még fenyeget is azt is gyerek ésszel teszi, közben pedig azt hiszi, hogy mindenki betojt a megjegyzésétől.
- Mert az jutott eszembe és nem ér reklamálni ugyanis ha nem tudnád, pont most fenyegettelek meg. - próbálja komolyan mondani, de azért a szája sarkában ott virít az a bizonyos Liam féle mosoly amit annyira bírok rajta.
De komolyan, akár hányszor meglátom azt a mosolyt az arcán, hirtelen nekem is mosolyoghatni támad kedvem. Nem tudom, hogy miért érzem ezt, de amióta össze költöztünk nagyon közel kerültünk egymáshoz. Én totál úgy érzem mintha ezer éve barátok lennénk, pedig ez nem igaz. Mellesleg már úgy ismerem mint a tenyeremet. Komolyan lassan jobban fogok hozzá kötődni mint Louishoz. Oké ez furán hangzott, még mielőtt valaki félre értené, Liam számomra csak olyan mint egy barát akivel el tudok szórakozni. Viszont kialakult közöttünk olyan kapocs ami Lou-nál nem volt meg.
Megbízás ide, megbízás oda, nem telik el úgy nap, hogy nem gondolnék a Tomlinson srácra. Ha most azt mondaná, hogy kezdjük újra rögtön igent mondanék neki és nem érdekelne, hogy titkolóznunk kell. Jó tudom ez lehetetlen mivel boldog Eleanorra és ebbe már rég bele kellett volna törődnöm.
- Már nem azért, de azt simán ki tudnám köpni és nem használna, szóval találj ki...
- Mond csak bele halnál ha egy másodpercre be tudnád fogni a lepcses szád? - mintha sírna olyan hangon kérdezi miközben fejét bele veri a kormányba, de utána tovább folytassa az út nézését. Tudom, hogy az őrületbe kergetem, de ő mondta azt, hogy ne üljek mellette kukán. Eldönthetné, hogy mit is akar akkor valójában.
- Te mondtad mikor elindultunk, hogy ne üljek kukán. - válaszolom közben pedig a combomon dobolok jókedvűen. Imádom ha húzhatom az agyát és ő is bírja csak nem mondja.
- Mekkora egy marha voltam - mondja és erre a kijelentésére mind kettőnkből hangos nevetés tör fel. Még a rádiót is túlharsogja a nevetésünk aminek örülök mert így legalább elfelejtem azt, hogy lassan találkoznom kell a szüleivel.
Az út hátralevő része ilyen hangnemben telik. A rádióból ismerős dallamok csendülnek fel, én pedig direkt elkezdek énekelni. Sok dalnak a szövegét nem tudom, ráadásul a hangom is pocsék, és ez miatt Liam még akkor sem bírja abba hagyni a röhögést mikor elhagyjuk a Wolverhampton üdvözlő tábláját. Én abba hagyom az éneklést majd kíváncsian pislogok ki az ablakon.
- Jelentkezned kellett volna az X-Factorba - nevet még mindig a koncertemen amit csak neki szántam, de én már nem figyelek rá. Helyette csak nézem a házakat meg az embereket és a szokatlan környezetet. - Ilyen hanggal tuti, hogy Te nyertél volna. - örülök neki, hogy ennyire tetszett neki a műsorom, de jelen pillanatban nem tud érdekelni a gúnyolódása. Bevágok egy fura grimaszt így végre csendbe marad...olyan tíz percig mert akkor végleg megállítsa az autót egy téglaház előtt. - Megérkeztünk! - mondja és már ki is száll az autóból.
Egy mély sóhaj hagyja el a számat ahogy kinyitom az ajtót, de a szemeimet le sem veszem a tipikus brit házról. Mondjuk én nem ilyen helynek képzeltem el ezt az egészet. Mármint tök normális átlag ház volt. Én meg azt hittem, hogy valami luxus házban élnek a szülei, mivel a fiuk világsztár. Tévedtem, de hatalmasat ugyanis nem szenvednek feltűnési viszketettségben.
Liam mellé állok aki küld felém egy biztató mosolyt és megfogja a kezem. Először meglepődök és el is húzom a kezem, de aztán eszembe jut, hogy miért is vagyok én is itt. Úgyhogy engedem, hogy ujjaink össze kulcsolódjanak és úgy indulunk el fel a lépcsőn. Jobban mondva Liam húz engem maga után mivel ha nem csinálná akkor még mindig az autó mellett álldogálnék.
Szó szerint lever a víz mikor megnyomja a csengőt és pár perc múlva egy szőke hajú nő jelenik meg az ajtóban.
- Liam!!! - felsikít és a következő pillanatban fia nyakába ugrik aki rögtön elengedi a kezem, hogy tudja megölelni édesanyját. Meghatódva figyelem őket pár lépéssel arrébb közben pedig az anyukáját nézem akinek eddigre már a könnyei is eleredtek. Szemüvegén keresztül próbálja letörölni őket, de nem nagyon sikerül. Ki tudja, hogy mióta nem találkoztak. Szerintem elég régóta ha ennyire örül neki. Pedig az ember azt hinné, hogy három év alatt hozzá szokott ahhoz a tudathoz, hogy a gyereke világsztár.
Kissé elhúzódik és akkor megakad a szeme rajtam. Egy sugárzó mosolyt varázsolok az arcomra ugyanis anya mindig azt mondta, hogy adni kell az első benyomásra. Szóval, hogy megkedveljen, aranyosnak és kedvesnek kell tűnnöm. Jó már megint mi ütött belém? Mit érdekel engem, hogy milyen benyomást keltek?- Ő az? - kérdezi, Liam pedig felém fordul bólint egyet és a derekamra teszi a kezét, hogy tudjon közelebb húzni magához. Zavarba jövök ez miatt és totál kényelmetlenül érzem magam.
Épp azon vagyok, hogy bemutatkozzak mikor egy férfi lépked az asszony mellé. Nem kell sokat gondolkoznom rajta, hogy vajon ki lehet.
- Üdv itthon fiam - úgy ahogy az anyját, Liam az apját is megöleli miközben a férfi megveregeti a vállát mosolyogva. Irigylésre méltó, hogy mennyire szeretik a gyereküket. Habár Liamet nem lehet nem szeretni. Mikor elengedik egymást hirtelen rám néznek. - Ő lenne a lány akiről beszéltél? - beszélt? Rólam? Mégis mit? És én miért nem tudok róla? Oké Liam ezért még kinyírlak.
Liam észre veszi rajtam, hogy totál lesápadok ezért ismét magához húz és egy puszit nyom az arcomra. Azért most szívesen megnéztem volna a saját arcomat is, mivel a szüleiké elég fura volt. Jobban mondva az anyjáé, ugyanis a mosoly lehervadt az arcáról, pont akkor mikor Liam megpuszilta az arcomat. Elég gyilkos szemeket meresztett rám ezért ismét szélesen elmosolyodtam.
- Anya, apa Ő itt Mackanzie Engelwood a ... a barátnőm. - elég nehezen nyögi ki a ' barátnő ' szót ráadásul a cipőjét kémlelte. Érzem ebből hatalmas botrány lesz mert rá fognak jönni az igazságra, amit nem engedhetek.
- Örvendek a találkozásnak - nyújtok kezet először az apjának aki halványan elmosolyodik miközben megrázza a kezem.
- Geoff - mutatkozik be ő is. Bólintok egyet és az anyja felé fordulok aki még mindig összeszűkített szemekkel vizslat. Oké mégis mit csináltam amiért így néz rám?
- Karen. - fogadja el ő is a kézfogásomat, de nem mosolyodik el mint a férje. És ettől totál fura helyzet alakul ki és ezt Liam is tudja.
- Gyere Mack, megmutatom a házat. - fogja meg ismét a kezem majd behúz a házba. Szó nélkül követem és őszintén örülök neki, hogy kihúzott ebből a különös szituációból.
Boldogan vezet körbe a házba miközben történeteket mesél a gyerekkoráról. Figyelmesen hallgatom, de akkor is kellemetlenül érzem magam az anyja viselkedése miatt. Látszott rajta, hogy valami nem tetszett neki. És ami nem tetszett neki az én voltam. És erre rögtön a vacsora alatt rá jöttem.
A konyhába érve már kész volt a vacsi Liam pedig rögtön lenyomott az asztal sarkába Ő pedig mellém ült és úgy beszélgetett a szüleivel az elmúlt három hónapról, vagyis arról az időről mikor nem volt otthon. Igen három hónapja nem látta a szüleit és ezáltal rengeteg mondani valójuk akadt aminek én szívesen örültem mivel senki nem foglalkozott velem. De ez az állapot nem sokáig tartott mivel éppen, hogy csak elkezdtünk vacsorázni, megérkezett Liam két nővére is Ruth és Nicola. Persze, hogy hirtelen megint én lettem a fő téma és akkor Karen kimutatta a foga fehérjét.
- És mond csak Mackanzie Te mit szoktál csinálni a szabad idődben? - fordul felém vicsorogva mire én kissé elbizonytalanodok a kérdésén. Ez mégis miért érdekli? Ráadásul miért hív az egész nevem? Nem hiszem el, hogy nem veszi észre, hogy utálom ha így hívnak.
- Hát öhm...szeretek fotózni. - válaszolom szűkszavúan. - Épp ezért is járok olyan suliban, hogy tudjak vele érvényesülni. - teszem még hozzá mire Geoff elismerően bólogat szóval tetszik neki.
- Értem - bólint Karen. - És más hobbi? Mármint mihez van még tehetséged? Mert gondolom nem fotózol éjjel - nappal. - oké ez kezd minél furább lenni. A fotózás igenis egy hobbi és tehetség kell hozzá.
- Éppenséggel ez is egy hobbi - motyogom az orrom alatt, de Karen természetes meghallja. Komolyan én mindenkivel kedves vagyok, de mikor valaki így néz rám ahogy Ő, attól a frász is kiver. Ráadásul ez mind úgy, hogy igazából nekem nem is kéne itt ülnöm közöttük.
- Oh hát persze, ahhoz is tehetség kell miközben a fényképezőgépet nyomkodod. - mondja a gúnyosan. Szóval Ő most kigúnyolta a kedvenc időtöltésemet? Szerinte a fotózáshoz mindenki ért. Hát nagyon is téved!
- Anya! - Ruth jellegzetesen ránéz az anyjára és így próbálja a tudatára adni, hogy fejezze be. A mellettem ülő Liam pedig fel sem néz a tányérjából. Szerintem leesett neki, hogy az anyja pont most bántott meg, de rendesen. Oké az én apám is beszólt neki, de aztán mikor Liam megígérte neki, hogy vigyázni fog rám, az apám megenyhült.
- Őszintén megmondva azt hittem, hogy feltörekvő énekesnő, vagy színésznő vagy mivel Liam vonzza a tehetséges embereket - érdeklődve húzom fel a szemöldökömet és várom, hogy tovább folytassa. Komolyan érdekel a befejezés mivel érdekes lesz. Szóval Liamnek eddig tehetséges barátnőjei voltak. Ez érdekes, mivel semmit nem tudok az ex-barátnőiről. - Épp ezért is illettek össze annyira Daniellel - néz maga elé és akkor hirtelen minden világossá válik számomra és rájövök, hogy Karennek mi is a baja velem.
Karen azért utál mert én nem Danielle vagyok. Igen, nem bírja elviselni azt, hogy szakítottak és most minden erejével azon van, hogy fia és Dani újra össze jönnek. Ezért viselkedik velem utálatosan és így is fog amíg itt leszek. Nem tetszik neki, hogy fia ilyen hamar tovább lépett. - Nem hiába a fiam a legjobb táncos a bandából. Ugyanis Danielle képes volt rávenni, hogy vele táncoljon...
- Köszönjük a vacsorát, de mi inkább lefeküdnénk - Liam olyan hirtelen áll fel az asztaltól, hogy szinte lefordulok a székről. Még csak meg sem várta a válaszomat engemet is felhúzott a székről és kihúzott a konyhából majd meg sem álltunk a szobájáig. A szobájába érve rögtön becsukja az ajtót majd az íróasztalának dől és onnan küld felém szomorú pillantásokat. - Ne haragudj az előbbiért. Nem hittem volna, hogy anya ilyen undok lesz veled. - húzza el a száját sajnálkozva.
Most erre mégis mit mondjak? Mégsem bánthatom meg hisz az édesanyja, pedig lenne rá egy két kedves szavam, de inkább lenyelem. - Nem fogják fel, hogy én már nem szeretem Daniellet. - csóválja meg a fejét. Mondjuk szerintem neki is rossz lehet. Hisz a szülei állandóan össze akarják hozni egy olyan személlyel akit már nem is szeret.
- Miattam nem kell aggódnod ugyanis ezt az egészet fel sem fogom - vonok vállat és leülök a kanapéra. Liam rám pillanat majd leül mellém. Most komolyan ilyen miatt szomorú?
- De azért szarul esik - mondja és mikor lássa, hogy tiltakozni akarok gyorsan tovább folytassa. - Látom az arcodon Mack, hogy fáj. - hoppá, mióta ismer Ő engem ennyire? Ez azért durva mivel a világon Louis volt az egyetlen aki ki tudta venni az arcomból ha valami bajom volt. És most már Liam is tudja.
Csend áll be kettőnk közé amit én megunok.
- Nos mivel az ágyadon nem férünk el ketten, úgy döntöttem, hogy lefoglalom a kanapét - mondom egyszerűen. Liam közbe akar vágni mikor kinyitódik az ajtó és ismét Karennal találjuk szembe magunkat.
- Anya, kopogásról nem hallottál még? - kérdezi felháborodva Liam, de az anyja még csak figyelembe sem veszi.
- Ahogy látom külön alszotok - húzza el a száját majd tovább folytassa. - Emlékszek egyszer mikor Danielle itt aludt, ketten is elfértetek azon az ágyon. Annyira aranyosak voltatok reggel...
- Jó éjt anya! - Liam egy puszit nyom az arcára majd becsapja az ajtót és felordít.  Én már rég kiugrottam volna a helyében az ablakon.
Azt hiszem ez lesz életem leghosszabb hétvégéje...

2013. október 29., kedd

16.- Beszélgessünk az éjszaka közepén!

Sziasztoooook! Most nagyon örülök...és mivel Ti is aktívak voltatok tegnap (remélem ma is azok lesztek) a szavam betartottam és itt a friss rész :D Ráadásul már elkezdtem írni az új törit ami szerintem fantasztikus lesz mivel L.T.P találta ki az alap sztorit. Szóval neki köszönjétek :D éééés az oldalnak több mint 310ezer megjelenítése volt :P ha nagy lesz az érdeklődés akkor holnap is rész :)))

Két hét el telt azóta, hogy ide költöztem Liamhez. Mondhatnám azt, hogy hú de sok minden történt ezalatt az idő alatt, de akkor hazudnék mivel az ég adta világon semmi leírásra méltó dolog nem történt. Azt leszámítva, hogy százasával kapom a rajongói leveleket a közösségi oldalakon amik között van kedves és bántó is egyben. Liam tanácsát megfogadva nem is foglalkozom velük, csak az a gond, hogy a directionerek mindenhol ott vannak.
Mint például minap este mikor Liam stúdiózott késő estig én pedig unatkoztam így elvittem Lokit sétálni. Alig mehettem pár utcát mikor egy csapat tini lány állított meg. Rögtön felismertek és szó szerint leordították a fejemet, hogy hogyan vagyok képes Lokit nyilvánosan sétáltatni mikor nekem semmi közöm hozzá ugyanis Loki Danielle és Liam közös kutyája volt amit együtt vettek. Jó akkor tényleg meglepődtem rajta mivel fogalmam se volt róla, de ezt a lányok nem értették meg. Csak kiabáltak és mondták a magukét, hogy még hozzá sem szabadna érnem a kutyához mivel állításuk szerint a Payzernek miattam lett vége. Végül nem tudtam eldönteni, hogy mit csináljak. Röhögjek a naivitásukon vagy sírjak a hülyeségükön.
Még ha igazuk is volt akkor sincs semmi közük hozzá. Loki Liam kutyája maradt és most én vagyok a barátnője még ha csak kamuból is, szóval most már hozzám tartozik. Liamnek pedig nincs semmi baja azzal ha elviszem sétálni. Sőt örül neki, hogy így legalább nem kell neki. Akkor ezek a kis csitrik ne pattogjanak már nekem nyilvánosan mert van más gondom is mint a sületlenségüket hallgatni.
Igen, Louisra gondolok. A fiúkkal szinte naponta találkozok és őket nem zavarja az, hogy össze kellett költöznöm Liammel azonban Lou más lapra tartozik. Akár hányszor meglát a közelébe sarkon fordul és elmegy. Ó és Eleanor valamelyik nap boldogan újságolta, hogy hivatalosan is együtt vannak Louis-val és nem csak kamuból. Hurrá! Persze ezt mikor megtudtam az egész éjjelt végig bőgtem, hogy a kis ribanc elérte a célját.
Azonban az nem is esett olyan rosszul mint az mikor ma Louis a Twitterre posztolt egy közös képet Eleanorral ahol épp csókolóznak. Gondolom rájöttetek, hogy hajnali három órakor miért vagyok még mindig ébren. Mondjuk erre most az is rátesz egy lapáttal, hogy akkora vihar van odakint, hogy totál tele a liberóm. Utálom ha villámlik, fúj és szakad az ég egyben. Próbálok aludni, de valahogy nem megy. Mérgesen felülök az ágyon és akkor remek ötletem támad. Kimászok az ágyból majd nesztelen léptekkel indulok el, pontosan a velem szembeni szobába ahol elméletileg Liam békésen alszik.
Jó tudom furán hangzik, hogy ilyen késő éjjel akarom zavarni, de én egymagam képtelen vagyok aludni a jelen körülmények között. Kell valaki aki elfeledteti a gondolataimat a vihartól.
Már megszoktam, hogy ilyenkor mindig volt mellettem valaki. Legtöbb esetben az a valaki Louis volt. Mindig talált ki valamit, hogy elterelje a gondolataimat a vihartól és sikerült is neki. Emlékszek annyira bele élte magát, hogy egyszer az egész házat felébresztettük. Jay eléggé kikelt magából, ráadásul reggel mind a ketten elaludtunk és nem ébresztett fel ezért még igazolatlan órát is kaptunk. Durva volt viszont soha nem fogom elfelejteni. És ez csak egy alkalom volt, pedig rengetek közös viharos éjszakáink voltak amiket soha nem fogok elfelejteni.
Az ajtója résnyire nyitva volt így legalább be tudtam kukucskálni rajta. Meglepetésemre Liam az ágyában ült és épp laptopozott. Oké nem lepődök meg rajta, hogy késő éjjel is az internetet bújja. Az a rögeszméje, hogy az összes rajongójának személyesen akar valami örömet szerezni, ezért a szabad óráinak nagy részét a Twittert bújja, hogy minél több embert kövessen vissza.
- Látlak Mack - szólal meg én pedig kis híján felsikoltok az ajtó túloldalán. Honnan látta meg, hogy itt vagyok? Ja, az éjjeli lámpa. - Be is fogsz jönni, vagy ott állsz reggelig? - kérdezi mire én kissé zavartan tárom ki az ajtót és lépek be a sötét szobájába. Az idő semmit nem javult sőt csak még rosszabb lett, ráadásul Liam ablakát még a fák is ütögetik a szél miatt. Itt még félelmetesebb mint a vendégszobába.
És most mit csináljak? Mégsem mondhatom meg neki, hogy totál be vagyok rezelve egy kis vihartól. Olyan ciki lenne.
- Mit csinálsz? - kérdezem egyhangúan, de mikor egy hatalmasat villámlik szó szerint bele ugrok az ágyába és török ülésbe ülök csak azért mert így természetesnek néz ki, hogy csak úgy mellé telepedek. Liam rögtön rám pillant és vállat von majd figyelmét újra a laptopjának szenteli aminek én cseszettül nem örülök. Neki velem kéne foglalkoznia, hogy elterelje a gondolataimat a viharról! - Nem vagy Te kissé Twitter függő? Tudod azt hallottam, hogy ha valaki sokat használja káros lehet és...
- Mack hajnali három óra van, szóval légy szíves ne fárassz az elméleteiddel inkább mond meg, hogy mit akarsz. - na ez most bunkó volt. Én ide jövök, hogy beszélgessünk Ő pedig nem örül nekem.
- Beszélgetni - válaszolom, Liam pedig összehúzza a szemöldökét és úgy kémleli az arcomat. - Minden éjjel ezt csinálod? Tudod én azt hittem, hogy örülsz mikor kipihenheted magad. - igen, ha nem tudok aludni és félek akkor csacsogó kedvembe vagyok és nem tudom befogni. Elég gáz, de ez van.
Liam úgy látszik rájött, hogy nem áll szándékomba egyhamar lelépni mert lehajtja a laptopja tetejét és az éjjeliszekrényére teszi azt. Végre.
- Csak akkor netezek mikor nem tudok aludni mint most. - mondja egyszerűen. - De Te miért nem alszol? - kérdezi gyanakodva miközben a pizsamám ujjával játszok. Gyerünk találjunk ki valami hihető sztorit amit szó nélkül elhisz. Mostanság úgyis nagyon jól bele jöttem a hazudozásba, nem igaz?
- Észre vettem, hogy fenn vagy és gondoltam, hogy lehet társaságra vágysz - mondom egy aranyos mosoly kíséretében. Oké ez hülyeség. Ez úgy hangzott mintha kémkedtem volna utána miközben Ő alszik. Át kellett volna ezt még egy kicsit gondolnom. Mi van ha azt hiszi, hogy leskelődök utána mikor Ő mélyen alszik? És amúgy is miért pont az én társaságomra vágyna hajnali háromkor?
- A csukott ajtódon keresztül láttad, hogy fenn vagyok? - ráncolja össze a homlokát gyanakodva.
- Miért ne? Lehet, hogy röntgen szemeim vannak amikkel mindenen átlátok. - vonok vállat, Liamből pedig hangos nevetés tör fel. És igen mindezt tök komolyan adtam elő.
Mentségemre legyen szólva az utóbbi napokban túl sok akciófilmet néztem amik tele voltak lehetetlen dolgokkal. Ennek pedig Liam az oka. Mikor megtudta, hogy egy Batman részt sem láttam, lenyomott a kanapéra és muszáj volt végig néznem vele. Ez csak egy este volt. Aztán jött a másnap este és ismét egy új kedvenc filmje. Szóval mostanra láttam az összes Superman, Vasember, Thor és még sorolhatnám melyik kedvenc filmét. Végre megértettem, hogy Twitteren miért szokott olyan fura dolgokat kiírni mint pl: I'm Iron Man. Igen azért mert fanatikus rajongója volt a szuperhősöknek.
- Ez csúcs mert akkor mostantól Te lehetsz Batgirl - újságolja vidáman, de mikor észre veszi, hogy nem értem a mondatát megforgassa a szemeit. Lehet megint csak én vagyok a tudatlan, hogy nem tudom ki az a Batgirl. Pedig Istenre esküszöm, hogy figyelmesen hallgatom azt mikor ilyenekről beszél, csak aztán hirtelen elfelejtem. De neki ezt nem kell tudnia. - Legalább próbálj úgy csinálni mintha értenéd! - mondja tettetett sértődéssel a hangjában, de tőlem csak egy szájhúzást kap. - Várjunk csak, vagy neked még nem meséltem az én Alternatív Batman filmemről? - hirtelen felül mire én kissé meghökkenek.
Utóbb a végén még kiderül, hogy Liam titkon rendező szeretne lenni. Elég jó szakma, de szerintem neki felesleges ilyenen gondolkoznia mivel a One Directionnek soha nem lesz vége. Ezt én is tudom, Ő is tudja, mindenki tudja.
- Alternatív Batman film? - kérdezem értetlenül. - Mikor csaptál Te fel rendezőnek? - Liam kissé zavarba jön ezért inkább újra vissza fekszik az ágyba míg én mindig török ülésbe ülök mellette. A tervem egyébként bevált mivel beszélgetünk és eltereli a viharról a figyelmemet. Szerencsére. És, hogy őszinte legyek ez a téma most érdekel is.
Hisz szeretném Őt közelebbről megismerni mivel valljuk be őszintén elég keveset tudok róla. Például azt sem tudom, hogy miért szakítottak Danival, és a rajongóktól tudtam meg azt is, hogy Loki a közös kutyájuk volt, vagy azt, hogy ennyire rajong a szuperhősökért. Lehet együtt lakunk, de ez semmit nem jelent. Olyanok vagyunk mint két idegen akiket csak a munka köt össze. Pedig én szívesen meghallgatnám.
- Hülyeség az egész - mondja végül váll vonogatva. Mintha zavarba lenne, hogy erről kell beszélnie pedig én nem nevetném ki. Ez olyan mintha Ő meg kinevetne azért mert imádok fotózni. - A turnébuszban mikor unatkozni szoktam és volt időm gondolkozni ilyenek jártak az eszembe. Aztán leírtam és megalkottam az saját Batman történetemet ami más mint az eredeti. Tele új szereplőkkel és ahol én vagyok a főszereplő. A rajongók pedig a gonosz főhősök akik elszakítják tőlem Batgirlt vagyis a barátnőmet. - meséli szűkszavúan mire az én arcomra kúszik egy széles mosoly. Oké tudom most meg kellene rémülnöm mivel Liam írt egy olyan forgatókönyvet ahol úgy tűnik, hogy én vagyok a barátnője mint Batgirl, de erről szó sincs.
- És, hogy van vége? - kérdezem kíváncsian. Szerintem simán megállná a helyét egy igazi filmben. Ráadásul az emberek körében nagy sikere lenne mivel Liam írta.
- Sehogy. Soha nem fejeztem be miután...- elharapja a mondatot és lesüti a szemeit. Hoppá valaki nem akar elmondani valamit. De mit? Engem érdekel, hogy miért nem fejezte be. Hisz látszik rajta, hogy szerette csinálni a szabad idejében. El tudom képzelni ahogy ül a turnébuszban és ír, miközben a többi srác körülötte hülyéskedik.
- Miután mi? - sürgetem. Az plafon felé emeli a pillantását és mélyen kifújja a levegőt.
- Miután Daniellenek elmondtam, Ő pedig kigúnyolt és azt mondta, hogy nőjek fel. - mondja halkan és akkor minden világossá válik a számomra.
Liam, Alternatív Batman története róla és Daniról szól, vagyis jobban mondva a kapcsolatukról. Emlékszek Louis egyszer mondott valami olyat, hogy Danielle totál ki van bukva mert halálos üzeneteket kapott a directionerektől. Igen és Louis akkor mondta azt is, hogy ezért örül, hogy rólam nem tudják azt, hogy a barátnője vagyok mert így megvéd az őrült emberektől.
Állítólag akkor kezdtek el veszekedni, és úgy látszik Liam pedig leírta az érzéseit erről. Azért a rajongók a gonosz főhősök mert a valóságban is Ők szakították el Liamtől Daniellet. Ezért Liam a Batman, Danielle pedig Batgirl. Ezért szól róluk a történet.
De ha ezt elmondta neki akkor Dani miért gúnyolta ki és mondta azt neki, hogy nőjön fel? Vagy lehet, hogy csak felolvasta és remélte, hogy a lány rájön, hogy róluk szól a történet?
- Szereted Őt még most is, igaz? - kérdezem alig hallható hangon. Liam rám kapja a tekintetét, de nem válaszol rögtön.
- Danielle már a múlt és soha nem volt méltó Batgirl szerepére úgy ahogy Batman szerelmére sem - haha nagyon vicces, hogy most totál bele éli magát a történetébe, de ez a valóság ahol Liam nem Batman. Látszik rajta, hogy teljesen mértékben megbántotta a lány. - Ha nem fogad el így amilyen vagyok, akkor nincs közös jövőnk. És ahogy látod nem fogadott el így - nem úgy hallatszik mint aki nagyon bánja a történteket. És neki adok igazat.
Ha Dani tényleg teljes szívéből szerette akkor nem érdekelte volna, hogy gyerekes a természete. Amúgy is, Liam miért lenne már gyerekes? Ő csak egy srác aki világsztár, de mégis a Földön tudott maradni és nem szállt el a sikertől. És mert szeri a filmeket és rajong értünk? Na és? Mindenki rajong valamiért mégsem gyerekesek ez miatt.
- A rajongók mégsem fogadták el a döntéseteket. - motyogom az orrom alatt, de még ilyen nagy viharban is meghallja a szavaimat. Igen és itt a pár napja történt találkozó gondolok mikor nekem állítottak.
- Ezt, hogy érted? - kérdezi én pedig elmondok minden szóról szóra ahogy történt. Liam kikerekedett szemekkel hallgat végül pedig a kezei ökölbe szorulnak. Miután befejezem mind ketten hallgatásba borulunk. Talán nem is volt olyan jó ötlet elmondani neki. Nem akarom azt, hogy miattam idegeskedjen. Ez az én dolgom a rajongókkal. - Loki az én kutyám, Danielle lemondott róla. Te pedig az én barátnőm vagy még ha kamuból is, szóval jogod van azt csinálni vele amit akarsz. - jól esnek a szavai és a védelme is.
Ismét csend áll be közénk így megint tisztán hallani a vihart amitől olyan érzés kerít hatalmába mintha a szabad ég alatt állnák. Gondolkodás nélkül lefekszek Liam mellé aki erre rögtön felül és hatalmas szemekkel néz. Jó fura, hogy csak úgy megkérdezés nélkül mellé fekszek, de félek. - Jól vagy? - kérdezi meg végül mire én értetlenül pislogok.
- Tökéletesen - válaszolom. - De most, hogy így kérded szívesen...- ám, nem tudom befejezni mivel Liam közelebb mászik majd egy adott pillanatban bele csíp a kezembe. A fájdalomtól felordítok és felugrok majd a következő pillanatban lefordulok az ágyáról.
- Miért csináltad? - kérdezem miközben feltápászkodok a padlóról Ő pedig ártatlanul pislog felém miközben vissza fekszik. Komolyan nem értem, hogy miért kellett ilyen erősen megcsípnie. Lehet, hogy így akarja vissza adni azt mikor én elnáspángoltam egy párnával. De akkor megérdemelte míg én most nem. Hisz csak beszélgetni akartam! Vagy már az is bűn?
- Bocs azt hittem alvajáró vagy. - mondja angyali mosollyal az arcán.
Alvajáró? Az alvajárók nem azok akik nem tudnak magukról és úgy járkálnak miközben mélyen alszanak?
Na várjunk csak, Liam azt hiszi, hogy én most alszom?
- Mégis miért hitted azt? - kérdezem egy kicsit hangosabban a kelleténél. Ennek semmi valóságalapja nincs. Tudnék róla ha alvajáró lennék és én most határozottan ébren vagyok.
- Mellém feküdtél önszántadból - mondja jól kihangsúlyozva az 'önszántamból' szót.  Most én vagyok a soron, hogy zavarba jöjjek. De mit kell ezen csodálkozni? Miért ne feküdhetnék csak úgy mellé? Hisz haverok vagyunk sőt szerintem már nagyon közeli barátok, vagyis részemről már igen.
Asszem értem, hogy akkor miért csípett meg. Azt hitte, hogy nem vagyok tudatomnál és így akart felébreszteni. Hát pedig nagyon is tudatomnál vagyok, ha akarnék akkor sem tudnék elaludni ilyen időben. Persze Ő ezt nem tudja és ha rajtam múlna nem is tudná meg.
Azonban sajnos nem rajtam múlik, mivel hogy mikor újra török ülésbe helyezem magam az ágyán, ismét egy hatalmasat villámlik, de most akkorát, hogy még az áram is elmegy az egész lakásba. Félelmemben felkiáltok és gondolkodás nélkül Liam nyakába ugrok és teljes erőmből szorítom a nyakát magamhoz, akinél ez a cselekedetem totál kiveri a biztosítékot. - Oké Mack, mi a franc bajod van neked? - kérdezi miközben próbál elhúzódni Tőlem, de én nem engedem. Csak ölelem magamhoz a nyakánál fogva mintha az életem múlna rajta. Eszemben sincs elengedni. Sötét van és vihar van, nem őrültem meg.
Viszont el kell mondanom Liamnek, mert a végén még egy közveszélyes őrültnek fog hinni.
- Félek a vihartól - motyogom a nyakába félősen. Hallom ahogy felkuncog, de nem érdekel. Nevessen csak ki ha jól esik, most még azt se bánom. Csak ne hagyjon magamra most.
- Valahogy sejtettem - válaszolja mire én felkapom a fejem, de kezeimet még akkor sem veszem el a nyakától. Biztonságban érzem magam.
- Mégis honnan sejtetted? - húzom fel a szemöldökömet gyanakodva, mire Ő csak vállat von. - Miért nem jöhetek be hozzád, csak úgy beszélgetni? Hát pedig képzeld el szívesen beszélgetek veled. És nem csak a vihar miatt jöttem ide, máskor is ide jövök ha úgy tartja a kedvem, de ....
- Mack, mond csak mikor akarsz elengedni? - vág a szavamba megint, de most már mosolyogva. Szerintem rájött, hogy a félelem miatt nem tudom befogni a számat. Felnevetek, de nem engedem el. Annak nem most jött el az ideje.
- Jelen pillanatban Te vagy a macim, szóval arra még várhatsz, hogy elengedlek. - adok választ a kérdésére.
- Ugye most csak szívatsz? Ha így folytatod, reggelre kiszorítod belőlem még az életet is. - mondja kétségbeesve, de nem nagyon figyelek rá. Fejemet a vállán pihentetem közben pedig beszívom jellegzetes illatát ami rettentően hasonlít a csoki illatához. És ettől minél jobban ragadnak le a szemeim.
- Hé, neked most engem kell védened nem pedig magadat. És amúgy soha nem lennék képes bántani téged. - suttogom félálomba. Érzem, hogy Liam  figyel majd megérzem a kezeit az arcomon.
- Tudom - mondja és meglepetésemre egy puszit nyom a homlokomra. A szívem hevesebben kezd el dobogni és ha akarnék akkor sem tudnék ébren maradni. És ez mind azért van mert biztonságban érzem magam Liam karjai között. - Szép álmokat Batgirl ! - tudom, hogy mosolyog miközben néz, válaszolni akarok, de képtelen vagyok. Mosolyogva mély álomba merülök és hosszú idő után nyugodtan alszok.
Reggel hirtelen pattannak ki a szemeim majd ugyan ilyen gyors mozdulattal ülök is fel. Liamnek hűlt helye van, de hallom, hogy a konyha felől hangok szűrődnek ki. Gyorsan kiszállok az ágyból, de valami oknál fogva nem tudom levakarni a vigyort az arcomról. Jól éreztem magam az éjjel. Ez volt az első olyan éjszakám, hogy Louis még csak az eszembe sem jutott és cseszett jó érzés. Ki tudtam rendesen pihenni magam ami nálam nagy szó. Azt sem tudom megmondani, hogy mikor aludtam ilyen jól utoljára ugyanis állandóan Louison töprengtem. De ma éjjel az más volt. Liam képe volt elérni azt a puszta kedvességével, hogy megnyugodjak és  mindent elfelejtsek.
Pizsamában, mezítláb indulok meg a konyha felé ahol tényleg ott van Liam, de épp telefonon beszél.
- Tudod, hogy ez nem igaz - mondja a készülékbe majd mikor meglát mutatóujját a szája elé rakja és ezzel azt jelzi, nehogy megszólaljak. - Nektek akartam először elmondani, de mindig közbe jött valami. Igen egy hónapja. Igen boldog vagyok vele. Teljes szívemből. Anya. Mi? Nem hiszem, hogy sikerülni fog. - elnevetem magam ahogy a konyhában sétálgat körbe- körbe, de a beszédje még viccesebb. Mint kiderült az anyukájával beszél és azért válaszol ilyen kedvesen a készülékbe. Hogy elrejtsem a feltörekvő röhögésem leülök a hideg csempére és Lokival kezdek el játszani, miközben Ő tovább beszél. - Megismerkedni? Most hétvégén? Oké ott leszünk. - és azzal leteszi a telefont az üveg asztalra majd leül egy székre és tenyerébe temeti az arcát.
- Mi történt? - kérdezem aggódva miközben felállok a csempéről és közelebb sétálok hozzá. Látszik rajta, hogy valami történt miközben a telefonon beszélgettek. Kezeit elemeli az arca elől és rám pillanat.
- A hétvégén megyünk Wolverhamtonba a szüleimhez mivel meg akarna ismerni Téged. - nyögi ki mire én szó szerint lesápadok...

2013. október 28., hétfő

15.- Költözés

Helllóóóó! Szóval mivel olyan hatalmas szívem van és mivel szünet van (na meg végre befejeztem az egész sztorit) úgy gondoltam, hogy esetleg ezen a héten naponta hozhatnám a részeket :) Kinek, hogy tetszik ez az ötlet? Remélem sokatoknak és aktívak lesztek. 
Ohh és engem nem kell mindig komolyan venni :D amikor azt írtam hogy vége lesz a blognak nem gondoltam komolyan, csak azért írtam mert ideges voltam magamra amiért ihlet hiányban szenvedtem/szenvedek. de erről majd később :P

- Mi van? - jelen esetben ez a legértelmesebb kérdés ami eszembe jut. Vagyis nem igazán ugyanis egy csomó kérdés cikázik a gondolataim között. Amire a leginkább választ akarok kapni az-az, hogy miért kell Liamhez költöznöm. Most komolyan, Paul ennyire tönkre akar tenni, vagy pedig ennyire utál?
Szerintem mind kettő közel van hozzá. Oké a kamu barátnő eljátszásába még könnyen bele mentem ugyanis abból van némi hasznom.
De ebből mégis mi a hasznom? Az, hogy egy sráccal lakhatok együtt aki miatt elvesztettem a pasimat akit még most is szeretek? Ráadásul akivel alig egy napja smároltam és titkon még élveztem is. És most még vele kéne egy fedél alatt laknom éjjel- nappal. Ez borzalmas. Ha ezt Louis megtudja nemhogy, nem fog esélyt adni arra, hogy újra kezdjük, hanem egyenesen szóba sem fog velem állni és letagadja azt is, hogy ismer. Megérteném ugyanis ez már tényleg nem vicces. Ez nem csak olyan, hogy a világ előtt kamuzunk ami annyiból áll, hogy kézen fogva sétálunk a városba meg néha megöleljük egymást esetleg még egy puszi is bele fér. Nem ez annál sokkal, de sokkal durvább.
 Együtt kell élnünk ki tudja meddig.  Még ha nem akarnék vele találkozni akkor is muszáj lenne mivel mégis csak egy lakás. Ott nem tudom csak úgy lerázni. - Ekkora hülyeséget rég nem hallottam már.
- Nem hülyéskedek, ugyanis ezek komoly dolgok. - válaszolja csípősen Paul. Mondtam már, hogy mennyire utálom ezt a pasit? Képes lennék kibökni az ablakon, és szerintem ha így folytassa egyszer ez meg is fog történni.
Basszus Ő teszi tönkre az életemet! Ezt most halál komolyan gondolom. Ő miatta lett Louis-nak Eleanor. Ő miatt lett nekem Liam. Ő miatta lett Louis féltékeny a legjobb barátjára. Ő miatta kellett csókolóznom Liammel.
- Hát ez még nekem is magas - túr a hajába Liam és akkor veszem észre, hogy Őt is pont annyira meglepte a hír mint engem. Legalább most az egyszer szálljon szembe ezzel a paraszttal. Ha az életben valaki jól kitálalna a menedzser úrnak akkor végre észhez térne. Ami persze soha nem fog megtörténni ugyanis a kedves One Direction azt csinálja amit Paul mond. - Miért kellene Macknak hozzám költöznie? - a számból vette ki a kérdést. Szóval neki sem tetszik ez az ötlet pont mint nekem. Mert nekem nem tetszik az már biztos! Én nem akarok Liam lakásában élni.
- Mert így kénytelenek lennétek minden időtöket együtt tölteni - mondja nyilvánvalóan Paul és kényelmesen hátra dől a bőr székén. Oké nekem még mindig nem világos. Ismét két értetlen pillantást kap ezért elkezdi a homlokát simogatni. - Ha így folytatnátok a rajongóknak feltűnne, hogy valójában nem is vagytok együtt. Elkezdenének találgatni és végül azt terjesztenék, hogy Liamnek megint csak egy új futó kalandja volt. Hatalmas botrány törne ki amit nem engedhetünk - magyarázza a legegyszerűbben, Liam felől pedig egy nyekkenés hallatszik ami annyit tesz nála, hogy elképzelte a hallottakat. Vagyis azt, hogy elveszíti a rajongóit Ő pedig mehet a süllyesztőbe ugyanis senki nem lesz rá kíváncsi. Viszlát One Direction, viszlát sztár élete, viszlát minden. - Viszont ha most össze költöztök akkor kénytelenek lesztek mindenhova elkísérni egymást ami egyet jelent a pletykákkal és képekkel. A rajongók lenyugodnak és bele törődnek, hogy Ti tényleg együtt vagytok. - csapja össze a kezét a monológja végén. Én a fejemet csóválom bunkón a mellettem álló Liam meg csak bólogat, hogy mindent megértett.
- Kizárt dolog - csóválom meg a fejem hirtelen és bunkón össze kulcsolom a melleim alatt a kezeimet. Liam szemöldöke az egekbe szökken mikor meghallja a válaszomat. De engem nem érdekel a véleménye. Nem fogok hozzá költözni. Ebbe már nem megyek bele. Nekem van saját életem és tökéletesen jól elvagyok a családommal a szobámba ahol senkivel nem kell osztoznom. - A kamu barátnő még oké, de ez már túlzás. Mégiscsak van egy határ - mondom keményen és felhúzott orral ülök le a székre.
Részemről befejeztem. Ebbe nem megyek bele semmi pénzért.
- Én meggondolnám a helyedben Mackanzie - pillant rám jellegzetesen Paul én pedig az ajkamba harapok. Van valami fura a nézésében, olyan mintha közölni akarna velem valamit. És tudom, hogy mire céloz. A pénzre amit ígért, hogyha segítek neki. De ha most nem bólintok rá akkor oda minden. Nem ad egy vasat sem és akkor feleslegesen volt ez a cirkusz. Feleslegesen szakítottunk Louis-val. Na nem. Ha már ennyit szenvedtem ez miatt akkor nem fogok csak úgy megijedni. Kell az a pénz a sulihoz! - Tudod megegyeztünk valamiben és Te a szavadat adtad! - azt hiszem ez volt a végszó felőle. Vagyis ha nem megyek bele abba, hogy Liamhez költözök akkor Ő nem fizet. Most akkor engem megzsarolt?
Fél szemmel Liamre pillantok aki értetlenül mered Paulra és akkor arra gondolok, hogy megtudja az igazat. Vagyis azt, hogy nem önszántamból segítettem neki hanem azért mert pénz ígértek. És akkor nem csak Louist veszítem el hanem Liamet is mert megutálna, sőt a többiek is. Magamra maradnák, egyedül. Én azt nem akarom!
Akkor viszont nincs más választásom, Liamhez kell költöznöm.
- Rendben van Liamhez költözök, de - állok fel a székből miközben felmutatom a mutató ujjamat, hogy nekem is van némi beleszólásom ebbe az egészbe. - csak rövid időre. Aztán hirtelen  ' szakítunk' és vissza kapom a régi normális sztár mentes életemet. - fejezem be komoran. Liam arcára egy hálás mosoly kúszik miközben bólogat, hogy minden így lesz ahogy én azt elterveztem. Paul is bólint, de előtte még kacsint egyet amit csak én látok. Szóval csendben marad és kettőnk között marad a mi kis titkunk.
Megfordulok és elindulok ki az irodából miközben Liam utánam rohan, de én nem lassítok a lépéseimen. Ideges vagyok és robbanni tudnék ettől az egésztől. Kicsit sincs sok kedvem hozzá költözni ráadásul még ott van az apám is akinek valahogy be kell adnom ezt az egészet.
Csodás napnak nézek elébe mondhatom. Tuti, hogy hatalmas balhé lesz otthon.
***
- Miért akartok ilyen gyorsan össze költözni? - kérdi apa villogó tekintettel mikor nagy nehezen az utolsó harmadik bőröndömet és lehozom az emeletről. Csak a legszükségesebb cuccaimat pakoltam be ugyanis nem tervezem hosszú távra a költözést. Egyébként a családnak akkor adtam be a nagy hírt mikor elkezdtem pakolni. Mondanom se kell. hogy nem fogadták valami jól. Sőt apa totál kiakadt és amint halljátok még most sem száll le a témáról, pedig Liam pár pillanat múlva itt lesz. - Hisz még csak pár hete jártok! - erőszakoskodik tovább. 
Legszívesebben elmondanám neki az igazat, de nem tehetem. Épp ezért nem is nagyon válaszolgatok neki a kérdéseire. Azért neki mégsem fogok hazudni.
- Mert szeretem és minden szabad időmet vele akarom tölteni. - válaszolom egyszerűen, miközben képzeletben elhányom magam. Ezt a nyálas szöveget egy romantikus filmben láttam és ahogy elnézem Jay és a lányok arcát elhitték. Apa azonban még mindig idegbeteg volt. 
- Fiatalok vagytok még az összeköltözéshez. Elsietitek a dolgokat aztán megbánjátok. - kiabálja, de abba is hagyja mert Jay elég kérdően néz rá. 
Tudom, hogy most pontosan anyára céloz mivel Ők is elég korán házasodtak össze aztán ez lett a vége. Egy bal lépés és anya terhes lett velem, apa pedig elvette feleségül. Tökéles szerelem volt aztán hirtelen ez az egész megromlott közöttük. Apa megbánta, hogy nem gondolkozott mielőtt cselekedett, de az időt már nem tudta vissza fordítani. És most itt állva ahogy azt nézi ahogy egy szem lánya is magára hagyja mint a felesége a múltat látja maga előtt. Én is magára hagyom mint anya tette anno, Ő pedig magát hibáztatja. 
Amúgy ha nem így lennének a dolgok és mondjuk ha lenne egy komoly kapcsolatom szerintem nem költöznék össze vele. Szerintem is hülyeség , hisz még csak tizenkilenc vagyok ráadásul gyerek eszű. Apa pedig ezért nem fogja fel, hogy hirtelen miért változtam meg ennyire. Egyik napról a másikra elveszítette a kislányát és kapott helyette egy érett lányt aki arra készül, hogy össze költözzön élete szerelmével. Jó lehet kívülről így néz ki, de én tudom az igazat. Nem változtam, ráadásul nem Liam miatt és nem is fogok. Pár hónap múlva vége lesz ennek az őrületnek és minden olyan lesz mint régen. Bárcsak már ott tartanánk.
- Ezen a döntésemen úgysem tudsz változtatni. - nézek a szemei közé komoran. Fájdalom és csalódottság tükröződik belőlük ezért gyorsan elfordítom a fejem. Nem szeretem ha szomorú. Azt pedig még jobban nem szeretem ha miattam. Ezért is örülök neki mikor csengetnek az ajtón. - Ez Liam lesz! - mondom majd megfogom a két gurulós utazó ládám, de még így is elmarad egy. Szerencsére Fizzy vigyorogva a segítségemre siet így ez a problémám is megoldódik.
Bőröndjeimmel együtt indulok meg az ajtó felé és nyitom ki ahol tényleg Liam áll.
- Szia. - köszön mosolyogva mire én biccentek, hogy induljon már ha nem akar szent beszédet hallani. Azonban a tervem nem válik be mivel mikor a csomagtartóba rakjuk be a csomagjaimat, apa jelenik meg a kapuban.
- Hé, Te David Beckham gyerek változata - apa addigra kiér az autó mellé és szikrázó tekintettel méri végig Liamet aki totál lesápad az apámtól. Na ez most ciki lesz, sőt már az volt. Apa nagy foci rajongó. - Ha meg mered bántani a lányomat, ha megsiratod én esküszöm lefejezlek és azzal fogok focizni! - Liam közel van az elájuláshoz és szerintem ha nem fogtam volna meg a kezét akkor össze is esett volna.
- Apaaaa- sziszegem a fogaim között mérgesen. Azért ez tényleg bunkóság volt tőle így beszélni Liammel. Ő is ember aki semmit rosszat nem csinált.
- Eszem ágában sincs megbántani a lányát. Annál sokkal fontosabb a számomra. - tér vissza Liambe az élet és farkas szemet néz az apámmal. Nem tudom, honnan jutott az eszébe ilyen hihető szöveg, de elérte a célját mivel apa arca megenyhül és sarkon fordult majd ott hagyott minket köszönés nélkül.
Bátorítóan rámosolyogok Liamre aki vállat vont és beül a volán mögé én pedig az anyós ülésre majd elindulunk a lakása felé.
Az úton igaz nem beszélünk semmit, de szerintem nem is baj. Én próbálom feldolgozni a helyzetet, hogy mostantól Liam lakása az új otthonom, Ő pedig dúdolgatva az utat figyeli.
Aztán az autó lassan megáll én pedig kiszállok Liammel együtt és a csomagtartó felé sétálunk. Gondolkodás nélkül megfogom mind két bőröndömet, de Ő elkapja a kezem.
- Hagyd csak majd én - mondja mosolyogva úri ember módjára majd egyszerre akarja megfogni mind két bőröndömet, de miután az egyik majdnem ráesik a lábára a súly miatt, úgy néz rám mint egy nemnormálisra. Nem kérdezte, hogy nehezek-e. Vállat vonok és megfogom a maradék egy bőröndöt és vigyorogva kacsintok felé egyet miközben Ő a másik két bőröndömmel küszködik. - Oké, mit pakoltál Te ezekbe? - kérdezi miközben a lépcsőház felé sétálunk.
- Csak a szükséges cuccaimat. - válaszolom és kinyitom az ajtót majd megengedem Liamnek, hogy Ő menjen fel előttem a lépcsőn, amit pár lépcsőfok után meg is bánok ugyanis úgy megy mint egy csiga. Tudom, hogy a súlyok miatt, de akkor is vicces ahogy szenved. - Na mi van Úri ember, nem megy a cipekedés? - kérdezem röhögve miközben Ő a korlátba kapaszkodik és gyorsan veszi a levegőt. - Csak úgy mondom, hogy ezeket én egyszer már levittem az emeletről lány létemre! - mondom büszkén csak azért, hogy húzzam az agyát.
- Miért van egy olyan érzésem, hogy ez merénylet ellenem?- pillant hátra rám gyanakvóan, de én csak aranyosan bámulom ezért inkább tovább folytassa az utat egészen a liftig ahova szó szerint bedől.
Persze addigra én már szakadok a röhögéstől, de annyira hogy képtelen vagyok megszólalni is. Liam persze felhúzza az orrát, hogy egy csaj így lealázta ezért nem szól semmit. A lakása ajtajához érve megkönnyebbülten sóhajt fel és nyissa ki az ajtót.
Egy kissé félve lépek be utána míg Ő tök természetesen veszi le a cipőjét. Voltam már nála csak éppen akkor nem érdekelt. Míg most itt állok és azt sem tudom, hogy hol mi van.
- Vetkőzz le és megmutatom, hogy mit hol találsz. - mondja kedvesen miközben a kabátját húzza le magáról. Követem a példáját, de mikor a cipőmet húzom le felugrok mert egy kutya rohan felém és letámadja a lábamat az ugrálásával. Felsikítok, de nem a félelemtől hanem az örömtől és attól, hogy milyen cuki. Imádom az állatokat és ez a kutya zabálni való. - Loki! - szól rá Liam és lehajol majd felveszi, hogy hagyjon engem békén. Persze ezért egy csúnya nézéssel jutalmazom.
- Most miért vetted el Tőlem? - teszem csípőre a kezeimet de még mindig mosolyogva pillantok a kezében tartott kutyára aki épp az arcát nyalogassa.
- Azt hittem, hogy félsz tőle - mondja csodálkozva Liam, de mikor meglássa, hogy már a puszta nézésemmel meg tudnám zabálni a kutyáját rájön, hogy ez nem igaz.
- Imádom a kutyákat - mondom mire Ő végül leteszi Lokit az pedig boldogan ugrál tovább. Liam úgy látszik örül neki mert úgy vigyorog mintha előre hozták volna a Karácsonyt.
Mikor kellő kép kifáradtam Lokitól, Liam intett a fejével, hogy kövessem mivel meg akarja mutatni a szobámat. Követtem és a folyosón benyitott az első szobába. Ez a terep ismerős volt ugyanis alig pár hete már jártam itt.
- Egy vendégszobám van szóval nincs válogatni valód - mondja zavartan és benyit az egyszerű mégis annál szebb szobába. Persze szokás szerint még az ágy is hatalmas és a kilátás is gyönyörű. Mit vártam hisz ez Liam Payne lakása. - Az én szobám pontosan veled van szembe szóval ha bármi problémád adódik...
- Liam! - szólok rá nyersen mivel olyan mintha egy ovissal beszélgetne. Látszólag zavarba jön mivel a hajába túr és lesüti a szemeit. Szótlanul álldogálunk mikor korogni kezd a gyomrom. - Asszem éhes vagyok. - mondom egy kissé kellemetlenül. Liam rögtön felkapja a fejét mosolyogva.
- Rendeljünk pizzát? - kérdezi, de én hevesen megcsóválom a fejem.
- Nem akarom, hogy rám költsd a pénzed. - mondom keményen és elindulok a konyha felé. Komolyan nem akarom, hogy rám költsön. Hisz már így is rengeteg mindent kaptam tőle. Ott volt a ruha a díjátadóra a cipő, na meg a bakancs is.
A konyhába érve azonban megtorpanok mivel semmi ehető kaját nem találok. Csak nézek körbe majd megindulok a hűtő felé. Mily meglepő, hogy az is szinte tiszta üres. Látszik, hogy rendelt kaján él napi szinten. Végül a hűtőnek az egyik polcán megakad a szemem egy joghurton. Persze, hogy rögtön kiveszem és büszkén felmutatom az ajtóban álló srácnak.
- Van kajám és még csak költened sem kell rám - mondom mire Ő lesüti a fejét és még így is látom, hogy a szája csak felfelé görbül. De nem érdekel jóízűen teszem bele a kanalat a számba.
- Hónapok óta lejárt. - röhögi el magát végül mire az én pupilláim kitágulnak és rögtön a mosdóhoz ugrok majd kiköpöm a számban tartott joghurtot.
- Fúj. - mondom undorodva miközben Liam a hasát fogja a szerencsétlenkedésemen. Akkor mégis csak éhezni fogok.
- Legalább most vissza kaptad a bőröndös merényletedet. - egyenesedik fel miközben a szemeit törölgeti. Az nem is volt merénylet.  Én nem mondtam neki, hogy vigye helyettem. - Pizza ?
- Legyen de - egyezek bele sóhajtva mivel tényleg éhes vagyok és ezek szerint Ő is. - Holnap kora reggel elmegyünk és bevásárolunk.
- Igenis főnökasszony. - bólint rá vigyorogva közben előhúzza a nadrágjából a mobilját, hogy tudjon kaját rendelni.
Az est hátralévő része elég jól telik. Én az új szobámat rendezem be a magam stílusa szerint, míg Liam az ágyamon ül és épp twitcamot csinál a rajongóknak. Így aztán mostanra már az egész világ tudja, hogy össze költöztünk. Hurrá! Paul boldog lehet, hogy bevált az elképzelése.
Éjfél lehet mikor bele dőlök az ágyba és rögtön el is nyom az álmom aminek örülök mivel így nem jár az eszem állandóan Louison és azon, hogy mit fog akkor csinálni ha találkozunk.
Reggel a Nap sugarai ébresztenek és egy hatalmas nyújtózkodás után kómásan indulok be a fürdőszobába. Kissé kényelmetlenül érzem magam az új környezetbe ezért viszonylag hamar elkészülök. Felöltözve lépek ki a szobámból és indulok el megkeresni Liamet. Nem kell sokat keresnem ugyanis rögtön megtalálom a játék szobába. Igen, van neki játékszobája ahol egy hatalmas plazma Tv áll, hozzá illő kanapéval, csocsó asztallal, meg videó játékokkal. Világsztár megengedheti magának ezt a luxust.
- Jó reggelt - huppanok le mellé a kanapéra miközben Ő épp videó játékozik, de mikor észre veszi, hogy társasága akadt rögtön kikapcsolja pedig nyerésre állt.
- Jól aludtál? - fordul felém mosolyogva. Én miközben hatalmasokat ásítozok, Ő totál felfrissülten üldögél mellettem. Én ilyenkor még aludni szokok, de ma ha akarnák akkor sem tudnék. Egyrészt azért mert még hozzá kell szoknom az új környezethez, másrészt azért mert el kell mennünk bevásárolni.
- Eléggé - vonom meg a vállam egyszerűen. - Ugye nem felejtetted el, hogy tegnap este megbeszéltük azt, hogy elmegyünk vásárolni? - kérdezem.
- Akár már indulhatunk is. - áll fel majd az asztalról elveszi a kocsi kulcsát, megsimogassa Lokit és már húzza is a cipőjét. Én is követem Őt majd tíz perc múlva már az autóban ülünk egy bevásárló központ felé tartunk.
Fél óra múlva mikor leparkol meg sem lepődök, hogy ismét London legnagyobb élelmiszer központját választotta. Már hozzá szoktam, hogy Ő mindent megengedhet magának. Mondjuk szerintem olyan tök mindegy, hogy hol veszünk kaját.
Az üzlet elé érve kihúzok egy bevásárló kocsit és indulhat is a nagy bevásárlás. Amit én nem úgy terveztem ahogy végül alakult.
Nos ugye a sorok közé érve kikötöttem, hogy csak a legszükségesebb ételeket vegyük meg amikre tényleg szükségünk van. Aha persze, én ezt így gondoltam azonban Mr.Szupersztár nem. Tele pakolta a kocsit egy csomó édességgel, cukorkákkal, csokikkal és amikor szóvá tettem neki, hogy ez nem igazi kaja, duzzogva bele dobott egy müzlis dobozt aztán magamra hagyott. Először örültem neki mert így legalább nyugodtan meg tudtam venni azt amire szükségünk van.
Megrakott kosárral indultam el a keresésére mivel kicsit sem tetszett, hogy csak úgy felszívódott. Lehet, hogy megismerték a rajongók és épp most tépik ketté.
Nagy szart. Liam a ruha részlegnél volt és mikor észre vett, vigyorogva nézett rám.
- Nézd mit találtam! - és az arcomba nyomott egy kisgyerekeknek való Batmanes zoknit. A szemöldökeim az egekbe szökkentek és egyszerűen képtelen voltam szavakba önteni a gondolataimat. Esküszöm kezdek kételkedni benne, hogy Ő húsz éves. A viselkedése alapján még oviba való. - Kell nekem. - mondta mire én felröhögtem. Kell neki egy zokni ami nem jó rá, hisz rá van írva a csomagolására, hogy öt éves korig. Mégis hova húzná fel? Az ujjára?
- Ezt ugye Te sem gondoltad komolyan? Ha nem látnád a gyerek részlegen vagy és ez a zokni kicsiknek való, nem pedig akkora tahóknak mint Te vagy. - emelem fel a hangomat és ki akarom venni a keze közül a zoknit, hogy tudjam vissza tenni a helyére, de Liam nem engedi. Túl erősen szorítja.
- De ez Batmanes és nekem tetszik - pislog rám kiskutyaszemekkel és reméli, hogy ezzel a nézésével meg tud hatni.
- Majd veszel magadnak máshol ahol lesz rád való. - csóválom meg a fejem és egy határozott mozdulattal kiveszem a kezéből a zokni és vissza teszem a polcra. Liam lebiggyeszti az ajkait és valami érthetetlen nyelven kezd el hisztizni. Istenem mit vétettem?
- Undok vagy. - mondja felhúzott orral.
- Te pedig gyerekes. - vágok vissza és el akarok menni, de a kocsi nem mozdul. Na vajon miért? Igen pontosan azért mert Liam rajta áll és nem úgy néz ki aki le akar róla szállni. - Liam! - szólok rá és kezdem már tényleg elveszíteni a türelmemet. Azonban az említett nem mozdul. Így aztán dühösen kezdem el tolna a dögnehéz kocsit, Liammel együtt. Á, kicsit sem néznek hülyének, csak szinte mindenki vissza fordul, Liam pedig élvezi.
Oké tudom, hogy csak engem szívat, szóval ezt most vissza kapja. Egy határozott mozdulattal megállítottam a kocsit, mire Ő elveszítette az egyensúlyát és lefordult majd szitkolózva fogja a seggét.
- Bocsi - vigyorgok rá bájosan, Liam pedig feláll majd megereszt felém egy gonosz pillantást.
Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem élveztem, mert élveztem. És szívesen megismételném még egyszer...

2013. október 25., péntek

14.- Merek...vagy mégsem?

- Kész vagyok! - jelentem ki büszkén Harrynek mikor kilépek a fürdőszobából. A hűsítő zuhanytól sokkal jobb kedvem lett és olyan érzés volt mintha újra éledtem volna. És ezt mind fürtöskének köszönhetem amiért lelket öntött belém. De komolyan ha nem jött volna ide és nem beszélgetett volna el velem, akkor még mindig csak feküdnék és sajnáltatnám magam.
Azonban most itt állok a szobám közepén, felöltözve és arra várva, hogy induljunk Hazzával a villába a srácokhoz. Őszintén megmondva hiányoztak már. És ezt mondom én úgy, hogy csak párszor találkoztam velük. Viszont lehet, hogy kevésszer találkoztunk, de tudom azt, hogy tényleg a barátként tekintenek rám. És nem Louis végett. Semmi köze nincs a dologhoz, hogy mostohatestvérek vagyunk.
Harry mosolyogva bólint majd feláll az ágyamról és megáll közvetlen előttem, de előtte még tetőtől talpig végig mér és ravaszság tükröződik az arcán.
Tudni kell róla, hogy a bandából Ő a legfiatalabb, de mégis neki van a legnagyobb szája. Akár milyen hülyeségben benne van és ezt a sajtó néha rosszul értelmezi. Pedig ha jobban megismeri az ember akkor rájön arra, hogy nem is akkora nőcsábász mint ahogy a média írja. Fiatal, piszok helyes és vicces persze, hogy ragadnak rá a csajok. Ő pedig ezt csak kihasználja, de mindig rosszkor és rossz helyen.
- Azt hittem, hogy azt a dögös rózsaszín rucidat veszed fel amiben a díjátadón voltál. - biggyeszti le az ajkait. - Haha. - nevetek fel gúnyosan majd lehajolok és a szőnyegről felemelem az egyik párnát majd Harryhez vágom. A párna éppen, hogy csak eltalálta a fejét Ő mégis úgy csinált mint akit teljes erőmből eltaláltam és ezáltal szétterült a padlón és lehunyta a szemeit. Vigyorogva bököm meg a cipőjét mire Ő felmorog, de nem bírja tovább és belőle is egyszerre tör fel a nevetés és a kezét nyújtja, hogy húzzam fel. Kérését teljesítem, de mikor tenyeremet a kezébe csúsztatom egy határozott mozdulattal lehúz engem is maga mellé és ott kezd el csikizne ahol csak tud. Kapkodva szedem a levegőt és könyörgök neki, hogy hagyja abba, de nem teszi. Boldogan ül a csípőmön miközben kezei az egész testemet bejárják.
Ha akarnám se tudnám abba hagyni a vigyorgást. Egyrészt azért mert tényleg vicces, hogy úgy játszunk mint két ovis, másrészt pedig azért mert Harry terve bevált és tényleg elfelejtette velem Louist.
- Látod, így mosolyogva sokkal jobban tetszel, mint könnyes szemekkel. - hagyja abba végül a kínzását és egy hatalmas puszit nyom az arcomra aztán leszáll rólam és felhúz engem is. Minden testrészem fáj, de nem érdekel. Nevetve kócolom össze göndör hajkoronáját mire Ő karon ragad és kihúz a szobámból és meg sem állunk egészen az autójáig.
Őszintén megmondva az út nagy részén azon agyalok, hogy Harry megjátsza, hogy ilyen dilis vagy pedig alapból ilyen természetű. És, hogy ezt most miért mondom?
Éppen, hogy csak kitértünk az utcánkból mikor az egyik lámpa pirosra váltott Ő pedig lehúzta az ablakot és elkezdett integetni a járókelőknek. Ami persze azzal járt, hogy pár másodperc múlva egy csomó ember vette körül az autót és mindenki fényképeket készítgetett róla. Ezalatt én röhögőgörcsöt kaptam ugyanis Hazza miközben pózolt elég érdekes arckifejezéseket öltött magára. De a rajongókat nem zavarta, minél többen lettek, mi pedig megállítottuk a forgalmat mivel a lámba már kétszer váltott zöldre ez idő alatt. Mögülünk az autók hangosan dudáltak és mikor egy zizzent rajongó szó szerint be akart mászni az autóba az ablakon keresztül, Harry ölébe, Fürtöske úgy megijedt, hogy rögtön a gázra lépett és áthajtott a piros lámpán. A poén még csak ez után következett. A rajongók futottak az autó után!
Persze mind a ketten szakadtunk a röhögéstől és ez az állapot még akkor sem csillapodott mikor megállította az autót a villa előtt. Jókedvűen szálltam ki az anyósülésből és vártam be Harryt, majd együtt indultunk meg a jól ismert úton.
Csengetés nélkül nyomta le a kilincset majd engedett be maga előtt. A folyosóra lépve megvártam míg becsukja az ajtót és elindul, majd hangosan elordítja magát. - MEGÉRKEZTÜNK!
Szerintem az ordítását még Írországban is meghallották, de egészben az volt a vicces, hogy először senki nem válaszolt vissza. Harry tanácstalanul megvonta a vállát és nyomott egyet a hátamon, hogy mozduljak meg, mikor is az emelet felőli lépcsőkről olyan hang hallatszott mintha szabadjára engedtek volna egy csordát. A csorda mint végül kiderült csak Niall és Liam volt akik egyszerre ugrottak a nyakamba és bombáztak meg a kérdéseikkel amikből semmit nem értettem, ezért csak mosolyogtam. Szerintem ennek a gesztusomnak is örültek, mivel mind ketten vigyorogtak.
- Eljöttél, eljöttél - ugrál egy helyben Niall, Harry csak a szemeit forgatta a viselkedésén, Liam pedig a karját simogatta és zavartan pislogott felém.
Akaratom ellenére is Louis szavai csengtek a fülembe, miszerint Liam titkon többet érez irántam puszta barátságnál. Persze ezt én még mindig tagadom, hisz csak rá kell nézni. Ennyi erővel Niall is lehetne szerelmes belém mert pont úgy viselkedik mint Liam. Szóval kamuzott, de nagyon és azt várta, hogy én majd elhiszem. Hát tévedett, de nagyot!
Niall mikor kellő képen lenyugodott és valami olyat mondott szuszogva, hogy a többiek is itt vannak aztán intett a fejével, hogy kövessük. Ahogy lépkedtem a fiúk után azon gondolkoztam, hogy vajon a többiek szó, kit takar. Talán Zaynt és Perriet. Igen biztos, hogy őket.
De mikor beléptem egy helységbe ahol hatalmas plazma TV virított hozzá tartozó kanapéval a fal meg tele volt rakva díjakkal meg mindenféle elismerésekkel, rögtön meg akartam fordulni ugyanis az egyik kisebbik kanapén Louis ült miközben Eleanor a volt pasim ölében pihentette a fejét és úgy feküdt.
Oké erre nem voltam felkészülve, hogy rögtön beléjük ütközök, ráadásul ilyen pózban. Kínosan pislogtam körbe és totál hülyén néztem magam ugyanis Louis észre vett.
- Mack, jó újra látni. - hallom meg Zayn hangját így aztán rá emelem a tekintetemet és halványan elmosolyodok és intek egyet a kezemmel köszönés képen. - Minden okés veled?
- Ühüm - bólogatok szűkszavúan közben pedig az egyik lábamról a másikra állok ugyanis mindenki engem figyel.
Harry észre veszi, hogy totál lesápadtam az elmúlt pár perc leforgása alatt, ezért gyorsan karon ragad majd lenyom az egyik kanapéra és mellém ül, majd biztatóul megsimogassa a kezem és valami olyat próbál mondani, hogy 'ne foglalkozz vele'. Igen Louisra érti ugyanis akaratom ellenére mindig Őket bámulom ahogy elvannak ketten. Ha bele gondolok abba, hogy pár hete még az én hajammal játszott úgy mint most Eleanoréval akkor sírhatnékom támad. Persze nem teszem mert akkor mindenkit megrémítenék a hirtelen kitörésemmel.
Ezért figyelmemet a vidáman beszélgető társaságra szegezem és próbálom én is jól érezni magam. Ami egy ideig tökéletesen be is válik. Nevetek Niall röhögésén, Harry beszólásain, Zayn és Perrie turbékolásán és Liamen aki minden áron Niallel akar birkózni mivel reggel azt nézett a TV-ben és most szeretné kipróbálni.
Aztán fél szemmel látom ahogy Louis és Eleanor feláll a kanpéról majd kézen fogva kisétálnak a szobából és egyenesen az emeletre mennek, vagyis oda ahol a srácok szobája található. Rosszullét kap el és gyorsan szedem a levegőt miközben azon töprengek, hogy vajon azok ketten mit akarnak odafenn csinálni. Hát biztos, hogy nem beszélgetni mert azt itt is tudnának.
- Asszem megyek és iszok valamit. - pattanok fel amilyen gyorsan csak tudok és sietősen elhagyom a helységet majd a folyosóra érve engedem, hogy egy könnycsepp elhagyja a szemeimet, de gyorsan le is törlöm.
Nem fogom engedni, hogy Louis megint a padlóra küldjön. Nem! Ennek már vége. Megfogadtam, hogy nem foglalkozom vele. Boldog Eleanorral akkor én is az leszek Nélküle.
Fejemet felemel és úgy indulok utamra tovább a konyha felé. Mikor megérkezek a hűtőhöz sétálok is kiveszek belőle egy üveg narancslét, majd mikor azon vagyok, hogy a szekrényből kivegyek egy poharat hallom, hogy társaságom érkezett.
- Szia. - köszön Liam mire én hátra fordulok és szembe találom magát mosolygós arcával. Mikor jött ilyen közel hozzám?
- Szia. - köszönök vissza és újra a szekrény felé fordulok, hogy tudjam kivenni a poharat. Eközben Liam még mindig mögöttem áll ami kezd egy kicsit idegesíteni.
- Örülök, hogy újra viszont láthatlak - mondja majd egy határozott mozdulattal felül a pultra és elkezdi a lábait lógatni mint egy nagyra nőtt kisgyerek. Mosoly húzódik a számra a szavai hallatán és öntök magamnak narancslevet.
- Én is örülök - mondom egyszerűen. Elég értelmes beszélgetés. Ő mond valamit én pedig szinte megismétlem a szavait. De mégis mit tudnék csinálni? Örül nekem, hogy lát persze, hogy én is azt fogom válaszolni, hogy örülök. És tényleg komolyan gondolom.
- Őszintén megmondva azt hittem, hogy azért tűntél el mert esetleg valami rosszat csináltam vagy mondtam a díjátadón - simogassa a tarkóját zavartan én meg még a számban tartott narancslevet is elfelejtem lenyelni. Jó ez hülyeség, de Őt elnézve komolyan aggódott ez miatt. Persze ez badarság mivel semmit nem csinált akkor este. Sőt tök aranyos volt amiért mindig a kezemet fogta nehogy eltaknyoljak a cipőben és leégessem magam.
- Ez hülyeség, Te semmit nem csináltál, sőt - nyelem le a számban tartott italt majd mikor ez sikerül heves vitába kezdek az elméletével. Hogy gondolhatott ilyenre? Jesszus, Liamből ki sem nézem, hogy valakit képes lenne megbántani. Jó azt hiszem, hogy ezt normális viszonyok között kell elmondanom neki, hogy értse meg azt, hogy neki semmi oka a felszívódásomhoz. - Tök jól szórakoztam a díjátadón Veled.
- Komoly? - csillannak fel a szemei izgatottan.
- Halál komoly. - bólintok vigyorogva, neki pedig rögtön sokkal jobb kedve lesz. És ezt onnan tudom mert miközben lóbálja a lábát már dúdolgat is hozzá, maga elé meredve. Ezután persze kínos csend következik. Ő elvan magának én pedig a poharammal játszok.
- Akkor miért tűntél el napokra? - húzza össze töprengve a szemöldökét és úgy néz rám ismét.
Na ez eléggé kínos szitu. És nem hiszem, hogy pont neki akarom elmondani. Amúgy, hogy reagálna rá ha megmondanám neki, hogy Louis azt hiszi, hogy szerelmes belém? Vajon kiakadna? Tagadná? Röhögne rajta? Ki tudja, a választ soha nem tudom meg.
- Szerintem menjünk vissza a többiekhez. - oké ez eléggé átlátszó duma volt és szerintem neki is leesett, hogy terelem a témát. Hirtelen csak ez jutott eszembe és mielőtt szóvá tette volna, hogy miért nem akarok válaszolni, leraktam a kezemben tartott poharat a pultra majd szépen angolosan elhagytam a konyhát és újra vissza mentem a többiekhez ahol ismét ott voltak a szerelmes galambocskák is.
Nem foglalkoztam velük. Nyugodtan leültem Hazza mellé majd felé fordultam. - Mit fogunk csinálni?
- Játszhatnánk valamit. - szólal meg Niall, de ez a beszólása mindenkinél más reakciót vált ki. Az épp belépő Liam rögtön kap az ötleten majd szó szerint ráugrik a Szöszire és mind ketten lefordulnak a kanapéról és ott kezdenek el...öhm...mit is csinálni? Ha figyelembe vesszük Liam egész napos könyörgését, hogy valaki birkózzon vele akkor szerintem most azt csinálja Niallel. De ha reálisan gondolkozunk és a jelenetet nézzük akkor úgy néz ki, hogy Liam össze nyomja a szerencsétlen Ír srácot aki alatta vergődik levegőért kapkodva.- Payne megmondtam, hogy nem birkózok veled! - ordítja el magát végül hörögve Niall, a rajta fekvő- hempergő srác pedig abba hagyja a ficánkolást. Miközben a szobában tartózkodók szakadnak a röhögéstől. Bele értve engem is. Tényleg viccesen néznek ki. Liam annyira bele élte magát, hogy még a nadrágja is félig lecsúszott így sok directioner most szívesen lenne a helyemben mivel tökéletes belátást nyerek az alsógatyájára ami szerencsére rajta van még.
- Azt mondtad, hogy játszani akarsz - biggyeszti le az ajkait Liam, erre Niall kihasználja az alkalmat és egy határozott mozdulattal leböki magáról a nadráglecsúszós srácot aki a szőnyegen ülve szomorkodik tovább.
- Igen, játszani valamit a többiekkel együtt, nem pedig birkózni - csóválja a fejét mérgesen Niall és feltápászkodik a szőnyegről és tisztes távolságba megy Liamtől nehogy az véletlenül megint 'lebirkózza'.
- Liam nem nézel több agresszív műsort mert mindig ez a vége mikor valami ennyire megtetszik.Megőrülsz és fanatikussá válasz. - szólal fel Zayn mint egy apa miközben a fejét csóválja. Zayn mióta lett ilyen apáskodó? Én azt hittem, hogy az Liam. Vagy szerepet cseréltek volna? Az is lehet, hogy Zayn csak Perrie előtt ilyen gondoskodó.
- Miért? - pislog értetlenül a még mindig szőnyegen ülő srác miközben a térdeit ölelgeti.
- Emlékszel mikor kijött a Batman egyik rész a mozikba Te pedig az elsők között nézted meg? - húzza fel a szemöldökét Zayn, Liam pedig vigyorogva hatalmasat bólint. Na erre kíváncsi vagyok, hogy mi történt. Szeretem az ilyen vicces történteket amiken órák hosszat lehet röhögni. De úgy látszik, hogy csak én vártam ilyen kíváncsian a történetet ugyanis a többiek már elve vigyorogtak. - New Yorkban egy csomó játék boltot végig kellett járnunk mert Te Batman-es jelmezt akartál Halloweenre. Csak pont azt nem gondoltuk, hogy a buli után napokig nem szabadulsz meg tőle és még a boltba is abban fogsz menni.
- Az embereknek tetszett! - húzza fel az orrát büszkén Liam.
Kész végem van. Ezt ha nem hallom a két saját fülemmel akkor nem hiszem el. Komolyan ezt csinálta volna? Mondjuk kinézem belőle. De akkor is milyen vicces lehetett már, hogy úgy járkált mindenhova. És én erről pont lemaradtam. Nem igazság én is látni akarom.
- Ja, de csak ezért mert tudták, hogy Te vagy Liam Payne Batmanes jelmezben. - röhög fel Harry, Liam pedig mint egy ovis kiölti rá a nyelvét. Mindenki tudta, hogy igazából nem sértődött meg, csak direkt csinálja. - Komolyra terelve a szót tudom, hogy mit játszunk - csapja össze a kezét végül és vártuk a folytatást - Üvegezzünk! - na jó erre nem számítottam.
- Oké. - vonja meg a vállat egyhangúan Perrie és mindenki egyet ért vele. - Hozok üveget
 Engem figyelme sem vesz senki sem? Utálom ezt a játékot mert totál perverz.  És tuti, hogy most is ilyen lesz hisz itt van Harry aki a perverzkedéséről híres.
Mindenki letelepedett a szőnyegre így nekem sem volt más választásom. Leültem Harry és Niall közé és elkezdtem fészkelődni mikor Perrie vissza ért és letette az üveget a kör közepére.
- Forgathatok először én? - teszi fel a kezét Eleanor izgatottan. Mindenki hanyagul bólint egyet Ő pedig tapsol egyet majd végül megpörgeti az üveget. Niallnél áll meg. - Niall felelsz vagy mersz? - kérdezi a nyívós hangján amitől én szokás szerint falra mászok. Komolyan miért nem tud Ő is normális hangon beszélni mint mi? Vagy neki alapból ilyen idegesítő hangja van?
- Felelek. - válaszolja Niall nyugodtan és a mellette álló tálból kivesz egy csomó chipset és mind a szájába tömi. Én elmosolyodok rajta azonban Eleanor elhúzza a száját undorodva.
- Oké - bólint El és látszik rajta, hogy keményen gondolkozik a kérdésen. - Mikor voltál utoljára lánnyal? - kérdezi végül.
- Semmi közöd hozzá Édesem. Magánügy, remélem tudod mit jelent ez a szó. - Niall válasza nem csak nálam veri ki a biztosítékot ugyanis Harry elkezd krákogni, Zayn elhúzza a nyaka előtt az ujját ami annyit tesz, hogy ki nyírja ha még egyet ilyet szól.
Ezt most úgy hangzott mintha Niall utálná Eleanort ami persze lehetetlen mivel a Szöszi senkit nem utál.
- Niall! - sziszegi a fogcsikorgatva Louis, de az említett még csak felé sem fordul. Ismét a chipses tállal van elfoglalva. Eleanor pedig megfogja barátja kezét és megcsóválja a fejét.
- Hagyd Lou, válaszolt ez a lényeg - suttogja El és ismét mosolyt varázsol az arcára. - Forgass!
Niall teljesíti a kérését ami Perrienél áll meg.
- Merek - válaszolja rögtön a lány mire a fiú szájára ravasz mosoly kúszik. Én félnék Perrie helyében.
- Kócold össze Zayn haját itt mindenki előtt. - mondta Niall és mindenki felszisszen ugyanis tudjuk nagyon jól, hogy Zayn imádja ha mindig tökéletesen áll a haja. Perrie az ajkába harap és sajnálkozó pillantást vet szerelmére aki csak a fejét csóválja hevesen.
- Pezz...ne csináld. - néz rá kiskutyaszemekkel, de a lány elhúzza a száját miközben Zayn minél távolabb mászik Perrie kezeitől. És végül sikerül neki. Ráugrik a srácra aki úgy sikítozik mint egy kislány. A felad végre hajtása után pedig rögtön rohan, hogy tudja újra megcsinálni a mesterművét. Ez olyan tíz percet vesz igénybe majd mikor újra vissza ül a körbe a játék folytatódik tovább.
Perrie forgat és nálam áll meg az a rohadt üveg. Hatalmasat nyelek ahogy az arcára pillantok. Oké most mégis mit válasszak. Nos a felelet az biztos, hogy kilőve mert Ő lány szóval eléggé szeret bele menni a témába. Amit persze én nem akarok. Szóval inkább nem adok neki okot a kérdezősködésre. Akkor marad a merek, de az sem sokkal jobb. Viszont Perrie lány, szóval szerintem nem lehet annyira perverz. Vagyis remélem.
- Merek. - nyögöm ki és lehunyom a szemeimet és felkészülök a halálomra.
- Remek. - tapsol egyet Perrie és teljesen fel van villanyozva a válaszomtól. - Nos ugye már pár hete Liammel jártok, viszont eddig még egyszer sem láttalak csókolózni, ezért az a feladatod, hogy Liammel egy percen keresztül csókolózzatok. - én hülye mertem azt mondani, hogy egy lánynak nem lehet perverz gondolkodása. Ez hazugság vagy pedig Perrie titkon pasi amit jól titkol. Ez hülyeség.
Istenem miért mentem én bele ebbe? Most csókolóznom kell Liammel egy teljes percen keresztül úgy, hogy Louis az egészet végig nézi. Ezek után biztos, hogy nem fog bocsánatot kérni inkább még jobban féltékeny lesz.
Ránéztem Liamre aki épp az ujjaival játszott és látszott rajta, hogy esze ágában sincs abba hagyni ezt a tevékenységét.
- Öhm- túrok bele a hajamba közben pedig azon töröm a buksimat, hogy ebből mégis hogy a francba másszak ki. Nem akarom itt ennyi ember előtt lesmárolni Liamet. Perrie és Eleanor rögtön rájönnének, hogy valójában nem is járunk, ezt pedig nem engedhetem meg. Hisz minden olyan simán ment egészen idáig.
Hülye játék, hülye Perrie, hülye Louis, hülye Liam, hülye világ. - Nem szeretek nyilvánosan smárolni. - jelentem ki büszkén persze mindenki felröhög még Liam is. Oké mit várnak tőlem? Amúgy is lehet, hogy tényleg van olyan valaki aki nem szereti nyilvánosan csinálni. Akkor én miért ne tartozhatnák közéjük?
- Jaj ne hülyülj már. A végén még kiderül, hogy valójában nem is jártok. - vigyorog Perrie, de erre a kijelentésére megfagy az ereimben a vér és Liam is felkapja a fejét. Na ez most tényleg durva volt. A fiúk is zavartan mosolyognak szóval ők is megrémültek.
- Mack már csak ilyen - mászik mellém Liam és a combomra teszi a kezét amitől én elvörösödök ugyanis fogalmam sincs, hogy mire készül. Nála soha nem lehet tudni. - Még nem szokott hozzá teljesen, hogy egy ilyen Adonisz a pasija mint én. - mutat önmagára mire én felröhögök, de úgy, hogy még a könnyeim is kicsordulnak és nem bírom abba hagyni. Adonisz? Kezdek megrémülni tőle és megnevezésein. Először ott volt a Payne konda most meg Adonisznak tartja magát. Van egója az már biztos.
- Gyerünk teljesítsétek a feladatot - sürget Eleanor én pedig abba hagyom a nevetést és egyenesen Liam mosolygós arcával találom szembe magam. - Tudjátok, mérjük az időt! - figyelmeztet utoljára mire én bosszúsan megforgatom a szemeimet.
Feje vészesen közelít felém mikor az egyik kezével a kezemet simogassa míg a másikat felemeli és végig simít az arcomon. Szemeimet automatikusan lecsukom ahogy az arcomon simít végig. A szívem sokkal hevesebben ver mint ahogy szokott, pedig még nem is csinált semmi olyat.Oké ez így nem lesz jó, hogy totál berezeltem mivel rá fognak jönni, hogy tényleg kamu az egész dolog.
Mélyen kifújom a levegőt és várom azt, hogy Liam szája az ajkaimra tapadjon ami meg is történik, de nem úgy ahogyan én arra számítottam. Azt hittem, hogy majd csak simán oda nyomja és puszit nyom rá vagy valami. De ennek az ellentéte történt. Szája ahogy az ajkaimhoz ért a nyelve rögtön bekövetelést követelt az én számba ami önálló életre kelt. Komolyan az akaratom ellenére szétnyílt és engedtem azt, hogy Liam lágyan csókoljon meg én pedig vissza csókoltam.
Akkor történt először, hogy a gyomromba megugrott valami. Fogalmam sincs, hogy mi volt az mivel életemben először történt ilyen velem. Louisnál soha nem volt ilyen épp ezért is rémültem meg egy kicsit.
Liam miközben nyelvei vad táncot leltek a számban a kezével az arcomat cirógatta és még jobban lángba borult az. Ami pedig a legszörnyűbb, hogy eszembe sem volt elhúzódni és köztünk szólva rettentően élveztem.
Fogalmam sincs, hogy hány másodperc telhetett el mióta csókolózunk mikor valaki köhögni kezdett.
- Khm. - köszörüli meg a torkát Harry mire az én és Liam szemei egyszerre pattannak ki, de a szánk még mindig össze ér. Az első dolog amit meglátok az-az, hogy Louisnak hűlt helye van. Gondoltam. Gyorsan elhúzódok Liamtől és megtörölöm a számat és eszembe sincs rá nézni. Ez vér ciki volt. Mégis mi ütött belém, hogy engedtem azt, hogy így megcsókoljon? És én miért csókoltam vissza? - Ez több volt mint egy perc. - nem lep meg.
- Hagyd már őket Harry, hisz szerelmesek. - inti le hanyagul Perrie én pedig még jobban zavarba jövök. Liam mellettem csak mosolyog és mikor észre veszi, hogy nézem küld felém egy bocsánatkérő pillantást.
Megvonom a vállam ugyanis lehet Ő csókolt meg, de én meg vissza...
***
- Miért is akar velünk beszélni Paul? - kérdezem mikor Liam a villában töltött este másnapján korán reggel felhívott, hogy fél óra múlva megáll értem mivel Paul sürgősen beszélni akar kettőnkkel. 
- Nem'tom. - válaszolja Liam mikor megállítsa az autóját a jól ismert stúdió előtt és sietősen elindul befele.Semmit nem változtatott a csók a kapcsolatunkon. Még mindig csak haverok vagyunk és azok is maradunk akik segítenek egymásnak. 
Az épületbe érve egyhangúan követem a srácot és kicsit sem félek már a menedzsertől. Úgysem tud már semmi újat mutatni vagy csinálni. A hazudozásnál rosszabb úgysem lehet. - Helló. - Liam nem is zavartatja magát, kopogás nélkül nyit be az irodába ahol a férfi szokás szerint az íróasztalánál ül. - Mi volt ilyen sürgős? 
Paul előrehajol a székén és úgy mered ránk a fekete szemeivel. Jó tévedtem, még mindig félek Tőle. Igazán leszokhatna arról, hogy így néz rám. Simán elmehetne gyerekeket ijesztgetni.
- Amikor azt mondtam, hogy mutatkozzatok minél többet együtt  azt komolyan is gondoltam - kezdte én pedig értetlenül húzom össze a szemöldökömet ugyanis nem értem.
Igenis sokat mutatkozunk együtt. Hisz a díjátadón rengeteg kép készült kettőnkről és ott volt az is mikor együtt vásároltunk. - Azonban mostanában valahogy semmi friss kép, cikk, pletyka sincs. Ezért ezen most azonnal változtatunk - csapja össze a kezét és egy eléggé érdekes mosoly jelenik meg az arcán. - Mack Liam lakásába költözöl egy időre!