2015. július 31., péntek

| Part 3 : - Semmi!

Mivel én olyan aranyosz vagyok, így ma is hoztam friss részt ami olyan kis nyugodtabb lett, de azért mégis + 16 ( vagy inkább +18? ) rész lett :D komizniii



- A Te akaratodat teljesítettem. Most én jövök! - fel sem fogom, hogy mit mond, hála az érzéki csókjának amit a nyakamra nyom. Szája ahol hozzáér a bőrömhoz rögtön felforrósodik, és máris húzom vissza a fejét egy újabb csókra. Belemosolygok, de erre elhúzódik annyira tőlem, hogy tudjon a szemem közé nézni. Orrunk hegye összeér mire cirógatni kezdi. - Szóval élvezted? - kérdezi mire én bólintok jelezve, hogy igen. Ha tehetném elmondanám neki, hogy az összes vele töltött szexet élveztem, de akkor túlságosan elbízná magát, és nem három naponta hallgathattnám azt ahogy különböző lányokat dug, hanem egyenesen minden nap. Nem túlzok ha azt mondom, hogy először mindent rajtam próbál ki. Velem csókolózott először, majd engem kért meg, hogy szopjam le először. Louis nem volt mindig ilyen laza. Inkább gyerekes volt és állandóan a bolondozáson törte az eszét. Aztán apa megmutatta neki az igazi életet. Kezébe nyomott egy pisztolyt és ráparancsolt, hogy ölje meg az egyik ügyfelét. Louis tizennyolc volt, és a nevelőapja azt kérte tőle, hogy öljön, ugyanis ha nem tette volna akkor rá is ugyanaz a sors várt volna. És akkor a vidám fiú egy csapásra eltűnt. Az életetet egy harcnak fogta fel amit csak akkor élhet túl ha azt csinálja amit az apám. - Most pedig szépen bemész a fürdőszobába és lemosod magadról a vért ugyanis eléggé gusztustalan arra gondolni, hogy egy olyan csajjal szexeltem, akinek a bőrén még ott van az előző áldozatának a maradványa. - húzza el a száját és a karomra mutat. Rögtön odakapom a fejem és én is meglátom, hogy pár csepp vér szétvan folyva a bőrömön. Biztos akkor kaptam Georgeből mikor az lefordult az ágyról ernyedten.
Louis áttfordul a másik felére majd ülőhelyzetbe tornássza magát és már csak a csupasz hátát látom. Lehajol, gondolom, hogy tudja összeszedni a ruháit. Először az alsógatyáját kapja magára, majd a farmerját. Próbál úgy tenni mintha az előző órában semmi nem történt volna kettőnk között. Mindig ezt csinálja. Oké, tudom, hogy sohasincs semmi jelentősége, de legalább egy utolsó búcsúcsókot adhatna vagy valami.
A csók gondolatától megint rosszaszágok lepik el az agyam. Énis felülök, majd mit sem törődve vele, hogy még mindig pucér vagyok, hátulról áttkarolom Louis meztelen hátát. A pólóját leteszi az ölébe és nem mozdul többé. Előre bámul, miköben én a tarkóját puszilgatom. Meg sem állok az arcáig, majd a fejemet egy kicsit oldalra fordítom, hogy szám pontosan felé legyen. Látom, hogy mosolyog.
- Egyedül unalmas zuhanyozni. - suttogom és megpuszilom a kissé borostás arcát. Jobb kezemet elemelem a derekától amit rögtön a hajába vezetem és húzogatni kezdem a tincseit.
- Nem volt elég az előbbi kis akciónk? - kérdezi és megfordítja annyira a fejét, hogy tudjon rám nézni.
- Csak zuhanyozni akarok, nem pedig szexelni! - mondom tetetett sértődéssel és rögtön elhúzódom Tőle. Kezeimet összekulcsolom a mellettem alatt, és rögtön észreveszem, hogy Louis a még mindig csupsz testemet bámulja.
- Te ha meglátsz engem meztelenül rögtön rámveted magad. - válaszolja szemrehányóan, de azért a szája sarkában ott van egy apró bujkáló mosoly.
- Te pedig élvezed. - és egy apró csókot lehelek a szája sarkába.
- Ugye tudod, hogy nálad akaratosabb nővel még nem találkoztam?
- Pedig most nem is kényszerítettelek. - vonom meg a vállam pimaszul és a takaróért nyúlok, hogy tudjam körbetekerni magam vele. Mikor kész leszek, nagy nehézségek árán, de sikerül kimásznom az ágyból, majd mikor biztos talaj van a lábam alatt, Louis csuklójára bilincselem az ujjaimat és elkezdem felfele húzni az ágyról. Először nem akarja, de aztán beadja a derkát és feláll. Hirtelen csapásként ér és majdnem hátra zuhanok, de szerencsére elkapja a derekam és maga felé húz, majd szája tökéletesen az ajkaimon landol. És most még csak nem is én akartam csókolózni.
Kezeit erősen a derekamra csúsztatja, majd úgy indulunk meg a fürdőszobába. Benyom a zuhany alá majd megindítja a vizet és ki akar menni, de visszahúzom. Tenyereimet az arcára vezetem, Ő pedig megérinti azokat a kezeivel és csak nézünk egymás szemébe. Valamit mondani akar, csak nem tudja, hogy hogyan kezdjen bele.
- Apának mit akarsz elmondani az este történéseiből? - kérdezi meg végül csendesen. A zuhany csobogásán kívül nincs más zajforrás. Apa. Tuti mindenről tudni fog, csak arról nem, hogy mit csináltunk már megint Louis-val.
- Tudod, hogy soha nem árulnám el neki, hogy mi van közöttünk. - sütöm le a szemeimet, majd hajtom le egy picit a fejem, aminek következtében a hajam az arcomba landol. Rögtön elkezdem kiseperni onnan.
- De hát Perrie, közöttünk nincs semmi! - Louis hangja erélyes és magabiztos. Arcizmai megfeszülnek pedig csak átfutott az agyán, hogy egy nővel kapcsolatban kellene élnie. Más lány ezért a beszólásáért már rég felpofozta volna. Engem azonban nem zavar, ugyanis én is ugyan így reagáltam volna a helyében. Mégis mi lehetne közöttünk azon kívül, hogy Ő a csicskám? Jó ez durva megfogalmazás volt. Helyesebben Ő a társam, aki mindig mellettem van és segít ha én valamit elcseszem. - Párszor dugunk és ennyi.
- Louis félre értettél! - vágom rá, majd megfordulok és elzárom a vizet. Hajából patakokpan folyik le a víz, de nem zavarja. Még csak nem is pislog, úgy várja a magyarázatomat. Nem foglalkozom a pillantásával. Nyugodtan kisétálok a fülkéből, majd magam köré tekerem a törölközőmet és elkezdem a hajamat fésülni, végül pedig neki is dobok egy törölközőt amit el is kap. Elkezdi a haját törölgetni, de azért felém sétál. - Apámnak tényleg mindent elmondok, de eszembe sem jutna elmondani neki, hogy néha napján mennyire jó veled kefélni. Hidd el nem téged nyírna ki, hanem engem, amiért ezt teszem veled. Pont úgy ahogy én, Ő is utálja ha valaki kihasználja a másik félt. - apám lehet, hogy a világ legnagyobb maffia vezére, de hűséges a családjához. Soha nem csalta meg anyát. Még csak a szülinapjáról, vagy a házassági évfordulójukról sem feledkezett el. Lehet, hogy hónapokig nem látjuk, de a fontosabb ünnepekkor mindig együtt van a család.
- Büszke lesz Rád, ha megtudja, hogy az elmúlt pár hónapban mennyi embert nyírtál ki. - löki meg játékosan a vállam.
- Igen, mert Oroszországban biztos azzal foglalkozik, hogy a lányának hányszor borult el az agya. - nevetek fel kínosan.
- Csak véded magad, és jól teszed. Így soha senki nem fog tudni csalódást okozni, vagy pedig összetörni a szíved - nem ellenkezek ahogy magához húz és fejét a vállamon pihenteti.
Nem ölelem vissza. Csak magam elé meredve bámulok a semmibe. Összetörni a szívem? Az rosszabb dolog lehet mint az, hogy tizennégy éves koromban megerőszakoltak? Nem tudom azt, hogy milyen veszekedni egy személlyel akivel napi szinten együtt vagy. Nem tudom, hogy milyen az mikor csalódott leszel mert a barátodnak nem tetszik a ruha amit pont a számára vettél. Az ilyenekről én csak olvastam, vagy filmekben láttam. Szerintem a való életben nem is létezik olyan, hogy szerelem. A párok csak kényszerből vannak együtt.
- Ahhoz, hogy valaki összetörje a szívem, először szerelembe kellene esnem. - húzom el a számat és máris borzongás fut végig a testemen.
Szerelem, még kimondani is szörnyű.
- Amikor ennyire esetlen vagy, annyira baszható a kisugárzásod - kezdi el simogatni a hajam. Felnevetek a mondatán és a kék szemeibe bámulok. Mindig csak a szex. Azonban mikor ennyire hivogató, kicsit sem tudok ellenállni neki. Megnyálazza a száját. Tenyeremet a csupasz tenyerére csúsztatom, majd akkor tudatosul bennem, hogy teste még mindig vizes. Egy pimasz mosoly vut végig a számon és kissé meghajolok, de csak pont annyira, hogy leérjek a hasáig. Nyelvemet kidugom és végignyalok a hasán. Az összes vízcsíkot lenyalom, majd elkezdem felfelé araszolni. A mellbimbóira nyomok egy puszit, majd a mellkasán lévő tetoválásokat is megnyalom. - Jó, ismét elérted, hogy beinduljak! Komolyan, muszáj neked mindig ennyire felizgatnod? - válaszolni nemtudok, ugyanis erőteljesen a falhoz nyom és vadul megcsókol. Kezeimet a hajába vezetem és megtépem. Ő addigra az alsó ajkamat harapja és szívja. Felnyögök, de nem ad időt arra, hogy rászóljak. A számról rátér a nyakamra. Pontosabban azt a helyet keresi ahol a bőröm a legérzékenyebb. Tudja, hogy a fülem alatti pont az, így rögtön a fogai közé fogja a bőrt majd szívni kezdi. Akaratom ellenére felnyögöm egyik lábammal pedig áttkulcsolom a combját. Az egyik perceben még a hideg falat érzem, a másik percben pedig már a mosdó szélén ülök. Egyik tenyerét a mellkasomra nyomja majd gyengéden megtol, hogy tökéletesen eltudja érni a melleimet. Mint egy éhező, úgy kapja be a mellbimbómat, de közben a szemem közé néz. Az élvezettől elvigyorodom és a haját tépem. Nem is foglalkozom az ujjaival, amikkel az alsó féltájon barangol. De aztán megáll és elmosolyodik. - Kis Tommonak ürítésre van szüksége. - magyarázza és úgy néz rám mintha engedélyt kellene kapnia. Ezt bírom benne. Mindenből hülyeséget csinál.
- Akkor hajrá! - mondom türelmetlenül. Louis a mosdó melletti fiúkba nyúl amiből előhúz egy kotont és a kezembe nyomja, hogy könyörüljek meg rajta. Szemforgatva, de megcsinálom. Nem hiszem el, hogy ennyire kényelmes! Bassza meg, más pasi felhúzza magának. Kezeit a derekamra teszi és ismét szenvedélyesen megcsókol. Én belefeledkezem a csókunkba, Ő pedig a combomat cirógatja. Lábaim szétnyílnak, neki pedig ezzel tökéletes bejutást biztosítok. A gyönyör rögtön úrra lesz rajtam ahogy tövig belém hatol. A testem egy kiéhezett picsa módjára csúszik előrrébb majd hagyom, hogy Louis húzzon még közelebb magához. Kezeimmel a vállát karolom átt, az Ő feje pedig az égnek mered. Kényelmetlen pozíció, de számára mégis elég annyira, hogy belém tudjon élvezni. Nem mond semmit, úgy ahogy én sem. Ahhoz, hogy egy jót tudjunk szexelni érzelmek kellenénkek.
De mi van az érzésekkel? Számunkra tényleg az van megírva, hogy nem lehetünk szerelmesek?

2015. július 30., csütörtök

| Part 2 : - A kincs |

Hali!!! Megérkezett az új rész, ami talán egy +16- os rész lett :3 komizniii






- Ez halott! - jegyzi meg epésen Louis majd, hogy tényleg megbizonyosodjon az állításáról a cipője orrával egy picit bök George padlón fekvő testén. A test ernyedt, és elégvolt egy kis bökés a nyitott szájából máris bugyborékolni kezdett a vörös vér. Keserű kuncogás tört fel belőlem a látvány láttán. Büszke voltam magamra, hogy ennyire megtudtam gyalázni George Shelleyt. A tökéletes George aki csak teázni akart velem. Az úriember Shelley aki még a csillagokat is lehozná egy nő számára. A szemétláda George, aki pont olyan disznó mint a többi férfi nemű egyed, - kivételt élvez talán a mellettem álló Louis Tomlinson, de őt sem mondanám annyira szentnek.  Nincs lelkiismeret furdalásom, ugyanis úgy érzem, hogy jól cselekedtem. Megmentettem a többi nő társamat egy elmebeteg férfitól. - Nem csak halott, hanem még undorító is - húzza el a száját amiből halk öklendezések törnek fel. Rögtön oda emeli a kezét és ezzel is próbálja gátolni azt, hogy esetleg ha elhányná magát, szétokádja a helységet. Unottan megforgatom a szemeimet és fogalmam sincs, hogy mit játssza most az eszét. Mintha eddig nem látott volna még hullát. Ideges leszek, mikor elindul majd az ágy szélénél áll meg, és egy határozott mozdulattal lehúzza a takarót, ami végül George halott testén landol és ezzel eltakarja azt. - Mit vétett ez a szerencsétlen neked? - fordul felém és a nadrágjában törli meg a kezét, mintha elakarná tüntetni róla a piszkot.
- Semmit. - válaszolom egy hanyag válrántással együtt. Louis összeráncolja a homlokát. Nem foglalkozom vele. Csábosan megindulok a pult felé, de mikor elsétálok a fiú mellett vigyorogva rácsapok formás seggére. Louis teste megremeg és egy dühös pillantással áld meg. Gyűlöli mikor ezt csinálom. Számára lenéző. Számomra viszont izgató. Imádom Tomlinson fenekét! Annyira feszes, pláne mikor ez a feszülős farmer van rajta amiből még jobban kidomborodik. Pont a két tenyeremnek való. - És a halálához sincs sok közöm. - teszem még hozzá, de nem kell ránéznem még így is tudom, hogy nevet. Pillantásomat inkább a bárbulton lévő üvegeknek szentelem, majd kiválasztok kettőt. Vodka és Martini. Összekeverve a kedvencük Louis-val. Ritka alkalom mikor van időnk iszogatni, de úgy gondolom, hogy a ma éjszaka még hosszú. Hisz Ő jött hozzám, és szerintem ennek valami oka van.
- Ó, tényleg? - vonja fel az egyik szemöldökét mikor kezébe nyomom a poharat amiben az ital található. Elveszi, én pedig leülök mellé a kanapéra, de úgy, hogy a lábaimat pontosan az ölébe tudjam rakni. Louis kényelmesen elhelyezkedik. Hátát a kanapénak dönti, a kezében tartott poharat a kanapé szélére teszi, miközben szabad kezével a lábfejemet kezdi cirógatni. Csikiz, ezért párszor felkuncogok. - Akkor a lövéshez sincs közöd? - hanyagul kikapcsolja a cipőm zárját, majd egy herceghez hasonló módon leveszi a lábamról és a padlóra dobja.
- Fogalmam sincs, hogy miféle lövésről beszélsz. - tetetem a hülyét és belekortyolok a poharamba és banbán bámulom ahogy Louis a lábamat maszírozza. Pár másodpercébe kerül én máris ellazul a kényeztetésétől. Azt tudja, hogy hogyan kell felizgatni egy nőt. És még csak meg sem kell magát erőltetnie. Sőt komolyan sem gondolja.
- Tudod különös, hogy ezt mondod - a lábamhoz beszél, de egy percre sem hagyja abba a maszírozást. Imádom ezt a srácot, - nem olyan értelemben. Imádom Őt mint a mostohabátyámat. Vagy inkább a fogadott bátyámat? Hogy mondják azt mikor valakinek az apja lelő egy házaspárt akiknek van egy három éves fiuk, akinek a szülein kívül nem volt más senkije, így végül annál a férfinak a családjánal köt ki aki lelőtte a vérszerinti szüleit? Igen az apám tényleg lelőtte a Tomlinson házaspárt mivel azok nem voltak hajlandóak visszadni a pént amit kölcsönkértek. A saját házukban vetett véget az életüknek, csak arra nem számított, hogy Tomlinsonéknak van egy fiuk, Louis. Louis maga volt az ártatlanság, így könnyű volt belőle rosszat csinálni. Az apám megedzette őt és felkészítette mindenre. Mostanra pedig már az apám jobbkeze lett. Louis érzéketlen és kegyetlen. Elfelejtett szeretni. Szereti ha a dolgok úgy mennek ahogy Ő azt akarja. És ha valaki nem azt teszi amit Ő mond, akkor jaj az illetőnek.
- Merthogy? - mászok közelebb felé, hogy a jobb kezemet tudjam a hosszúkás kócos hajába vezetni. Rögtön lehunyja a szemeit és úgy élvezi a kényeztetésemet. De mikor abbahogy kék szemeivel rögtön rámnéz a kezeit pedig a lábamra teszi.
- Épp az előcsarnokban voltam mikor lövést hallottam. Természetesen a dolgozók úgy tettek mintha semmit nem hallottak volna, de engem azért nehéz áttverni. Gondoltam biztos az egyik vendég bekattant és épp azon van, hogy tönkrevágja a berendezést, utána pedig fizetés nélkül akar lelépni - kezd bele a mesélésbe. Megint jön a kioktatás, hogy milyen felelőtlen vagyok amiért egy szállodában lövöldözöm. Könyörgöm, a munkások titokszerződést írtak alá! Ha megszegik az életükkel fizetnek érte. - Így elindultam a hang irányába és pont a Te lakosztályodnál kötöttem ki. Ahol pont te voltál egy hulla társaságában - paskolja meg az arcom végül pedig gyengéden meg is csípi. Kissé elpirulok. - Szóval mi volt a bűne? Mi volt az a hatalmas ok amiért áttlyukasztottad a torkát? - nem dühös, inkább csak kíváncsi.
- Igazából saját magát lőtte le - válaszolom sejtelmesen. - Én csak játszani akartam Vele. Kezébe vette a pisztolyt, majd egy idióta módjára belenyomta a szájába. Annyira hízelgő volt a látvány, hogy én kértem meg rá, hogy húzza meg a ravaszt. A marha pedig meg is tette. - Louis nem bírja ki röhögés nélkül. Csak nevet és nevet, engem pedig büszkeséggel tölt el. Azért, hogy megnyugtassam a mellkasának borulok így mostmár az egész testemmel az ölében vagyok. Nem lök le magáról. Inkább csak erősebben szorít magához és a csupasz combjaimat simogatja amelyekről felcsúszott a szoknya.
- De valami okod csak volt, hogy elővetted a pisztolyod. Csak úgy nem szokod mutogatni mindenkinek. -  kicsit elnyom magától, hogy tudjon a szemem közé nézni. Mélyen kifújom a levegőt, majd az ég felé emelem a pillantásomat.
- Azt hittem, hogy Ő más - húzom el a számat. Louisnak több sem kell, rögtön visszahúz magához és most már a hátamat simogatja. Ő az egyetlen aki tudja az igazat, hogy Cameron mit csinált velem tizennégy évesen. - Annyira kedves és aranyos volt. Azt hittem, hogy a csóknál megáll és megvárja míg én készen állok - folytatom és ismét méreggel töltődöm fel. Kezeim ökölbe szorulnak Louis mellkasán. - De tévedtem. Amint ágy közelébe kerültünk, Ő bedurvult. Nem akart leállni...- a hangom elcsuklik, és eszembe jut Cameron. A vadság, az érzékietlenség, a fájdalom.
- Te pedig úgy döntöttél, hogy vele is végzel, mint a többi parasztal aki erőszakoskodni próbált veled - fejezi be helyettem és egy puszit nyom a homlokom tetejére. - Most is csak azt tudom erre mondani mint mindig. Sajnállak Perrie! - simít végig az arcomon. Rossz ötlet volt felőle ez a gyengédség. A gyengédség az aminek nem tudok ellenállni és totál beindulnak tőle a hormonjaim. Igen ez volt az oka annak is, hogy pár másodperc múlva már Louis száját kóstolgattam. Pont ugyan olyan ízletesek mint az utolsó alkalommal. - Hohó! Állj le! - fordítsa el a fejét, én pedig felmorgok. Utálom mikor ezt csinálja.
- Miért? - kérdezem idegesen és megint meg akarom csókolni. Ismét elfordítsa a fejét. Szemétség!
- Most nyírtál ki egy fazont, akinek a holtestét el kell tüntetnem. Esküszöm ha így folytatod lassan a medence helyére temetőt állíthatunk. Te pedig máris a szexel foglalkozol. - két tenyerem közé fogom az arcát így esélye sincs elfordulni. Vadul csókolom. Nyelvemmel bejutás követelek a szájába, de ellenkezik.
- Kívánlak Louis! - mondom és a szája sarkába nyomok egy csókot, majd az állára és így folytatom egészen a nyakáig. Az ádámcsutkáját végigpuszilom, majd a fülét veszem célpontba. Lágyan harapdálni kezdem, az egyik szabad kezemmel pedig már a nadrága gombjánál járok. Ügyesen kipattintom és lehúzom a cipzárját, majd körmeimmel felhúzom az alsónadrágját és tenyeremet érzékien végighúzom a kissé merevedő szervén.  Lassan húzogatom fel - le rajta a kezem, de tudom, hogy Louisnak ez semmit nem jelent.
- Az én kicsi szexéhes ribancom - csóválja meg a fejét nevetve és megsímogatja a fejem búbját. Rögtön elengedem a farkát, majd úgy döntök, hogy ideje lenne mást is csinálni. Így lemászok egészen a derekáig, majd lábáról egészen a térdéig lehúzom a farmerját az alsónadrágjával együtt. A fiú kényelmesen elhelyezkedik és úgy várja az akciómat. Nem kell sok ahhoz, hogy bekapja a kissé méretes farkát. A nyelvemmel apró köröket rajzolok a végén, majd lágyan megharapom. Louis felszisszen és libabőrös lesz. Ezt már élvezi. Felül a két kezével tartsa meg magát. Lágyan emel a fenekén és előrébb löki magát, amitől a pénisze egészen a torkomig ér. Öklendezek egyet, de utána nem foglalkozom vele. Megszívom, Louis pedig felnyög. De mégis mikor beindulnák, azt veszem észre, hogy távolodik tőlem. Kezeit a fejemre szorítja, majd úgy húz fel magához. - Üsse fene. Már úgy is rég dugtam veled, és, hogy őszinte legyek már hiányzott a szopásod kicsi Perrie. - nem ad esélyt a válaszra mivel ajkait a számra tapassza és változtat a felálláson. Most én vagyok az aki alul van. És történetesen élvezem is. Mivel Louis tudja, hogy mit szabad csinálnia, és eszében sincs fájdalmat okozni nekem. Ilyen pasira lenne szükségem mint Ő. Bassza meg, hogy pont Ő a mostohatesóm, akit az apám mindentől óv...igen még Tőlem is.

2015. július 28., kedd

| Part 1 : - Senki tulajdona |

Tegnap prológus, ma pedig új rész :D Én mondtam, hogy most nagyon benne vagyok az írásban és, hogy egy csomó ihltem van :P vissza kell szereznem az olvasóimat, szóval most ezerrel azon is vagyok :))))))) Komizniiiiii






Fejem egy kissé oldalra fordítom, miközben egy bájos pillantással jutalmazom a mögöttem álló fiút aki épp azon ügyeskedik, hogy úriember módjára tudja levenni rólam a kabátom. Eléggé esetlenkedik, így miután még jó egy perccel is még mindig rajtam van a hófehér szőrme kabátom, én vagyok az aki kihúzom a karjaimat az ediggre felmelegedett anyagból. Georgot meglepi a dolog és éppen az utolsó másodpercben sikerül elkapnia a kabátot, ami majdnem a szönyeggel bevont padlóra esett volna, ha nem figyelt volna. Ha ez tényleg megtörtént volna akkor szerintem mostanra nem a jókedvű pincér után sétálnánk, hanem valamelyik temetőbe intézném az utunkat. És nem viccelek. Imádom a kabátjaimat, pláne ezt ami eléggé ritka darab. A fehér szőrme ára többe került mint George Shelley élete.  Nem vagyok ruhamániás és kicsit sem sajnálom ha valamim tönkre megy. Úgy tartom, hogy akár mennyi plázát kivásárolhatok, akkor is azt fogom mondani, hogy még mindig kevés az amim a szekrényben van. A pénz nálam soha nem volt lényeg, ugyanis az-az egy dolog amiből én soha nem fogyok ki. Ezt azonban az új kócos barátomnak nem kell tudnia. Higgye csak azt, hogy most durcis vagyok az miatt, mert nem figyelt oda eléggé a kabátomra. Járjon a kedvembe! Próbáljon felvidítani! Könyörögjön a bocsánatomért! És még nem is kérek sokat.
A pincér csak sétál előre az asztalok között. Fülemet halk zaj töri meg. Kellemes, olyan amitől az embernek rögtön táncolnia támad kedve. A mellettem koslató srácot figyelem. Szomorú, lógatja az orrát. És ez az én érdemem. Elég volt csak egy csúnya nézéssel megáldanom, George máris a pokolra kívánta magát. Ezért szeretem az anyuci pici fiú stílusú férfiakat. Naivak, hiszékenyek, és dögunalom velük lenni. Mégis van bennük egy kis rosszság. Már ha csak magukra vesznek egy öltönyt nyakkendővel, rögtön megváltozik a véleményem róluk. De George tele van titkokkal. Titkokkal amikre ma este fény fog derülni.
Minthe egy kifutón sétálnék végig. Szinte az összes asztalnál szerelmes párocskák foglalnak helyet. Azonban elég csak elmennem egy ilyen asztal mellett, a férfi egyedek rögtön utánam fordulnak és többé nem is foglalkoznak a barátnőjükkel. Egy kövér férfi még az ingje felső gomját is kigombolta pedig csak annyi volt a vétkem, hogy véletlenül a szemünk találkozott. Vörös ajkaimon áttsuhan egy gonosz mosoly és képzeletben máris azt látom magam előtt, hogy az egyik késsel, hogyan darabolom szét a férfiasságát. Rám senki nem verheti ki! Annyira megalázóak tudnak lenni a féfiak. Undorítóak.
Nem érzem kellemetlenül magam. Mint ahogy máskor sem. Imádom ha rajtam legeltetik a szemeiket. Így legalább tudom, hogy ki lesz majd a következő áldozat.
George is észre veszi, hogy az étteremben lévő férfi egyedek mind engem, - jobban mondva a fenekemet- stírölik. Ezért próbál feltűnőmentesen közelebb húzni magához, majd kezét annyira a derekamra tapasztja, hogy szinte már a fenekemet fogja, miközben fejét büszkén emeli fel. Igen, ezzel a cselekedetével most határozottan bebizonyította, hogy én csak az övé vagyok.
Tévedés George Shelley.
Ugyanis Perrie Edwards senki tulajdona! Inkább Perrie Edwards az, aki birtokol valaki mást!
- Az asztaluk Miss. Edwards. - a picnér megáll egy egy kétszemélyes asztal mellett. Két gyertya, rózsaszirmok az asztalon és középen egy vörösrózsa csokor egy vázában. Vörös rózsa a kedvenc virágom! Senki nem tudja, hogy miért pont ez az unalmas virág az én kedvencem. Ez is azt bizonyítja, hogy senki nem ismer igazán. A vörös a vér színe. Én pedig imádom a vért.
- Vörös rózsa. - csúszik ki a számon elérzékenyülve, és a meghatottságtól csillogó hamis ábrázattal fordulok a férfi felé, majd simogatom meg a kiálló hasát.
- Tudjuk, hogy ez a kedvence - válaszolja mosolyogva. Csak bólintok és engedem, hogy kihúzza a széket amire kényelmesen leülök, és rögtön meg is látom George paprikapiros arcát a méregtől. Eszébe sem jutott volna ez. Ez is azt bizonyítja, hogy Ő egy sznob, akit még mindig a szülei látnak el. Fogadunk, hogy mostanra már a föld alá szidta magát. De természetesen próbál olyan arcot vágni mint aki mindent tud rólam. - A vacsorát hamarosan tálaljuk. - miközben ezt az információt nyújtja, úgy önt egy kis bort a poharainkba. Kedvesen bólintok és miután elmegy várom, hogy George mondjon valamit. Percekig meg sem szólal. Hol a poharában lévő bort nézi, hol pedig a körülöttünk ülő szerelmes párokat. Nyálcsorgadozó népség! Mi abban az élvezet, hogy addig csókolóznak míg el nem fogy a levegőjük?
- A legmerészebb álmaimban sem mertem volna arról álmodni, hogy egyszer egy ilyen gyönyörű helyen fogok vacsorázni, egy ilyen csodálatosan meseszép nővel mint Te. - kezdődik. George úgy gondolta, hogy én azok közé a lányok közé tartozom akik imádják ha egy fiú az egekbe dícsérgeti őket, közben pedig a szexen jár az eszük? Nem egyszer elsütötték már ezt a poént, és valahogy aztán a vége mindig ugyan az lett. Az ágyban kötöttünk ki és a férfi volt az aki kezdeményezett. Mostanra már azt is tudom, hogy mikor jár a szexen az agyuk. És határozottan állíthatom, hogy George máris levetkőztetett a tekintetével és épp arról ábrándozik, hogy mennyire jót dugnánk ezen az asztalon. És, hogy honnan tudom mindezt? Röhejesen hülyén fészkelődik a székén, - természetesen feltünőmentesen, - és másodpercenként a nadrágját igazgatja, a merevedése miatt. Rossz vizekre kezdtél el evezni George. Nagyon rosszra.
Elmosolyodik és hirtelen azt veszem észre, hogy az asztalon lévő két kezemet simogatja. Úgy teszek mint akinek nagyon is tetszik.
Akkor kezdjük el kideríteni, hogy a cuki kis Georgenak mire kellek. Kellek neki mert bejövök neki és hosszú távra akrja eltervezni velem. Vagy pedig kellek neki egy jó szexre, hogy utána tudjon dicsekedni a lökött haverjainak. Mindjárt választ kapunk a kérdésemre. De ha az utóbbi az igaz, akkor rossz hírem van a számára.
- Úgy gondolom, hogy a mi kapcsolatunk több ennél. Sokkal mélyebb! - végigsimítok a hüvelykujjain Ő pedig csak banbán figyeli az arcom. Csak akkor tér észhez mikor megérzi azt, hogy a lábommal épp az ő lábfejét símogatom. Fel - le mozgatom és minél feljebb, az Ő száját pedig apró sóhajok hagyják el, ráadásul még a szemeit is becsukja.
Kapcsolat. Szóval George számára egy negyvennyolc órás valami már egy komoly kapcsolatnak számít. Igen, pontosan két napja ismerkedtem meg vele és azóta csak hülyítem. Csóknál többet nem engedek neki. Először ki kell őt ismernem. Ha komolyak lennének a szándékai akkor úgy viselkednék vele. De sajnos Ő is azok közé a férfiak közé tartozik, akik csak a dögösségem miatt akarnak velem lenni. Ilyen férfiaktól pedig meg kell szabadulnia a világnak.
- Több ennél? - kérdezi mikor abbahagyom a lábfejének a simogatását. Kissé csalódott a tekintete, de nem érdekel. Sokkal többet fog tőlem ma még kapni.
- Új fejezet kezdődik a számunkra! Magasabb szintre emeljük a kapcsolatunkat. - szemei vágyakozóan felcsillanak és nem kerüli el a figyelmemet, hogy a melleimet bámulja. Próbálok nem foglalkozni vele. Helyette megragadom a karját és felhúzom a székről.
- Hova megyünk? - kérdezi mikor már a kabátomat adja rám.
- Megkapod a várvavárt jutalmadat! - kacsintok rá pimaszul és egy puszit lehelek a szájára. Elpirul és többet nem kérdez. Az étterem előtt a fekete limuzin még mindig ott áll. Bemászunk hátra Joel pedig a sofőr ülésről várja az utasításomat. - Vigyen vissza a szállóra. - parancsolom keményen. Joel bólint és elindul. George keze pedig a combomon pihen és vágyakozva pislog az ajkaimra. Nem bírja sokáig így pár másodperc múlva leis támadja őket. Eléggé nehezen megy a visszacsókolás, de nem ellenkezem. Hagyom, hogy a kezeivel a combomat simogassa a másik szabad kezével pedig a szőke hajamba túrjon. Hirtelen mennyire vad lett. Emlékeztet egy Cameron nevezetű srácra, aki túl heves volt és nem akart leállni.
A szálloda New York egyik legdrágább helyei közé tartozott. És én mint büszke tulajdonosa tettem róla, hogy mindenki tudja meg kihez is tartozik. Jó igazából az apámé, de kit érdekel. Ami az övé az- az enyém is.
A limuzin megáll a főbejárat előtt én pedig rögtön kiugrom és húzom magam után Georget is. Nem ellenkezik. Inkább még jobban sietettne.
- Perrie kisasszony! Jól telt az estélye? Esetleg valamire lenne szüksége? - állít nekem a recepciós.
- Nyugalomra! Senki ne jöjjön a lakosztályomra. - mondom nyersen. Az alkalmazottjaim bólintanak, George pedig csak ámul, de kérdezni már nem tud mert a lift pont akkor áll meg előttünk. A fiút benyomom és rögtön a lift oldalának nyomom majd heves csókolózásbe kezdünk. Esélye sincs megmozdulni. Én vagyok az aki irányítok, mint mindig. A nyakkendőjét kiengedem a gombjait elkezdem kigombolni és már a nyakát csókolgatom. Térdemet a lábához nyomom, hogy ne tudjon megmozdulni. A kezei a seggemet simogatják és rácsap, de a lift pont akkor áll meg. Vadállat módjára kapom el a nyakkendőjét majd annál fogva kezdem el húzni magam után. Először fájdalmasan felnyög, de utána megszokja. Csak akkor engedem el mikor már a lakosztályomon vagyunk és letudom nyomni az ágyamra. És akkor történik meg először, hogy George fordít a helyzeten így én kerülök alulra. Természetesen nem tetszik, de kíváncsi vagyok, hogy mit tervez. Nem csókol meg. Rögtön a dekoltázsomat veszi célpontba és csókokkal lepi el a melleimet. Kezei pedig bebarangolják a szoknyám alját. Próbálja szétnyitni a comjaimat, de nem engedem neki.
- Amióta megpillantottalak azt tervezetem, hogy hogyan foglak megdugni! - újságolja és fogaival leljebb húzza a melltartómat, hogy tudjon elkezdeni játszani a mellbimbómmal. Á, szóval szexre kellek neki. Rossz választás kicsi George!
A méreg és az adrenalin széttárad a testemben, és ennek következtében bevadulok, így könnyen letudom magamról lökni a fiút, majd tudok felé tornyosulni.
- Most én jövök. - vicsorgok rá és tenyeremet a férfiasságához vezetem. A dudor szemmel látható, de eszemben sincs segíteni rajta. Helyette csak a nadrágja cipzárját húzom le. Alsógatyát valami oknál fogva elfelejtett felvenni, így a férfiasságának a vége rögtön kikandikál a kis lyukon. George azt várja, hogy mikor segítek rajta. Én helyette egy erőteljes mozdullat visszahúzom a cipzárt, a férfiasságának a végével együtt. Fájdalmában felordít és felugrik majd szörnyülködve nézi a nadrágját.
- Ezt meg miért kellett? - kérdezi és próbálja helyre hozni a művemet.
- Játszunk valami mást - vonom meg a vállam. George unottan megvonja a vállát én pedig a táskámhoz sietek és előhalászok belőle egy kisméretű pisztolyt. A fiú szemei értetlenek. Fogalma sincs, hogy mit akarok egy fegyverrek kezdeni. - Volt már ilyen a kezedben? - kérdezem. Nemlegesen megcsóválja a fejét. Gondolkodás nélkül felé tartom. Nem veszi el. - Nyugodtan megfoghatod, nincs megtöltve. - az ajánlatom természetesen tetszik neki, ugyani rögtön a pisztolyért nyúl és úgy tesz vele mintha szétlőné az egész lakosztályt. Végül a szájához emeli. Vagyis bekapja a pisztoly végét ahonnan a golyó jön ki. - Húzd meg a ravaszt! - nézek a szeme közé vigyorogva. És megteszi.
Arra számít, hogy semmi nem fog történni. De mégis történik. Ugyanis amint meghúzza a ravaszt egy golyó mélyed a torkába ami áttlyukasztja azt. Pár másodperc múlva pedig vérrel telik meg a szája.
- Hupsz. Mégis meg volt töltve. - vigyorodom el és kiveszem az ernyedt kezéből a pisztolyomat amit gondosan visszanyomok a táskámba. Még szükségem lesz rá, ugyanis az élet túl sok Georgot tartogat. Visszasétálok a fiú mellé és csak mosolygom. Pont olyan szánalmasan fest mint a többi geci akik nem tudják a farkukat a nadrágjukban tartani. George még élhetne ha nem lett volna akaratos. Úgy ahogy a többi faszi is élhetne aki kezdegetett velem.
- A szentségit Perrie! - nyitódik a bejárati ajtó és egy ismerős alak ront be a helységbe, majd végignéz a halott testen. Nem rémülök meg. Miért tenném? Hisz a maffiához tartozom. Tőlem mindenki fél és egyben tisztel. - Már megint? 

2015. július 27., hétfő

Prológus

Helló Mindenki!! Igen, visszatértem :D És igen, én is remélem, hogy minden visszatér a régi kerékvágásba :))) Jelenleg tele vagyok ihlettel és ezért máris olvashattjátok a prológust + megnézhetitek az előzetest, ami személy szerint az egyik kedvencem lett :P Remélem, hogy a történet is tetszeni fog, mivel eléggé felvagyok miatta pörögve, mivel próbáltam egy kicsit egyedit alkotni. Maradjunk annyiban, hogy aki imádja a Darkos sztorikat, annak ez is tetszeni fog. Csak történetesen most változott a szerep, ugyanis nem a férfi a rosszfiú ;)


Prológus

Mindig is imádtam nyomozni. Az életem felét azzal töltöttem, hogy egy személy után futottam, aki soha nem vett rólam tudomást. De ezt soha nem ismertem be. Szent meggyőződésem volt, hogy közöttünk megvan az a bizonyos kémia. Már csak azt kellett kitalálnom, hogy mégis hogyan nyissam fel a szemeit arra, hogy a számára tökéletes lány, ott van egy karnyújtásnyira tőle. Viszont addig míg az a bizonyos pillanat nem történik meg, marad a kukkolás.
Amióta beléptem a tini korba és elkezdtem érdeklődni a fiúk után, azóta nagyon nagy hasznát vettem a fürdőszobánk ajtaján lévő lyuknak. Igen, tudom, hogy a kukkolás ciki, de sajnos nincs más választásom. Csak ez az egy lehetőségem van, hogy nyugodtan bámulhassam Cameron tökéletes felsőtestét, amit lehet soha a büdös életben nem érinthetek meg.
Szememet annyira a lyukhoz nyomom amennyire csak tudom. Cameron háttal áll nekem tök meztelenül. A homlokom már fáj, úgy ahogy a szemeim is könnyeznek, de eszemben sincs pislantani.
Aztán hirtelen minden olyan gyorsan történik. Egyik percben még életem szerelmének a pucér, hófehér fenekét bámulom, a másik percben pedig már szétvagyok terülve a padlón miközben Cameron egy törölközővel a derekán áll felettem. A fejem lüktet, de nem foglalkozom vele sokáig ugyanis a fiú a kezét nyújtsa, hogy tudjon felhúzni. Ez amint megtörténik mosolyogva fürkészi az arcom.
- Te meg mit csináltál? - kérdezi és végig simít a nedves kezével az arcomon. Érintésére rögtön beleremegek és úgy érzem, hogy mindjárt meggyulladok. A testem fokozatosan hevül fel és félő, hogy szükség lesz pár tűzoltóra ha nem akarják azt, hogy felgyulladjak.
- Gondoltam...talán...szórakozhatnánk együtt. - mélyen a szemébe nézek, majd tekintetem levándorol a telt ajkaira. Képzeletben már az ajkait faltam. Sőt szerintem nagyon is egy dolgon jár az eszünk. Azonban csak nem érzem meg a száját a szájamon. Így, hogy felhívjam magamra a figyelmét, tenyereimet a csupasz mellkasára csúsztatom és a mellszőrzetével kezdek el játszani. Cameron amint megérzi ujjaimat a testén, egy határozott mozdulattal elkapja a csuklóimat, majd erőteljesen visszanyomja a testem mellé. Csalódott leszek és érhetetlen pillantást küldök felé. Tudom, hogy kellek neki.
- Jaj kicsi Perrie, ne légy naiv - löki meg játékosan a vállam és féloldalasan elmosolyodik. Eddig imádtam ezt a fajta mosolyát. Viszont most legszívesebben letörölném a képéről. Kicsit sem szexi, inkább gúnyos. - Még csak tizennégy sem vagy! Egyáltalán tudod mi az a szopás? - és azzal lenézően felhorkant. - Tapasztalatlan kis picsa vagy - paskolja meg a fejembúbját.
- De...- kétségbeesetten szólalok meg, azonban magam sem tudom, hogy mit is akarok mondani. Szűz vagyok, de úgy terveztem, hogy Cameronnal fog megtörténni az egész. Hisz vele tökéletes lenne.  - Én nem is azt akartam- csúszik ki a számon. Fogalmam sincs, hogy Cameronnak milyen ötletei támadtak, de azért ezzel a dumájával egy kicsit túllőtt a célon. Jól mondja, még csak tizennégy sem vagyok.  Ő pedig már a huszonötödik életénél jár.
- Őszintén megmodva, ezzel a kis akcióddal most eléggé felizgattál - ámultan nézem ahogy nyelvével megnyálazza a száját, majd kezével megérinti a derekamat és csak azt veszem észre, hogy tenyere már a fenekemnél van amire végül erőteljesen rácsap. Felszisszenek és mozdulni próbálok, hogy tudjak változtatni ezen a kellemetlen helyzeten. - Szóval játszani akarsz... - ismét belemarkol a fenekembe. Hülyén érzem magam, így úgy gondolom, hogy itt az ideje, hogy lelépjek. Hátrálni próbálok, de mikor ezt megérzi elkapja a csuklóimat és megszorítja.
- Cameron. - mondom ki a nevét, de a többi dologról elfeledkezem mivel amint megszólalok Ő az ajkaimra nyomja a száját. A lélegzetem felgyorsul és még a szemeimet is elfelejtem becsukni. Szóval ilyen csókolózni. Azt hittem kellemesebb dolog. Nem érzem az ajkaimat és levegőt sem kapok. Azonban Cameron nem úgy néz ki mint aki abba akarná hagyni. A csókja erőszakos, nekem pedig kicsit sem tetszik. Kezeimmel próbálom eltolni Őt magamtól, azonban ettől csak még magabiztosabbá válik. Kezeit a derekam köré csavarja, majd azt veszem észre, hogy a talaj eltűnik a lábam alól. Száját eszében sincs elemelni az ajkaimról, és ez még csak abban sem akadályozza meg, hogy elinduljon valamerre.
Valamerre, vagyis a szobájába. Egy puha ágyon landolok, Ő pedig végre elhúzódik tőlem. Megrémülök. Szemeiből a vágy tükröződik, és egy gyilkos módjára tornyosul felém. Elkezdek háttal mászni az ágy sarkába, de elkapja a lábam és visszahúz, aminek következtében a szoknyám felcsúszik, Ő pedig vágyakozva pislog a bugyimra. Megmozdul mire én a lábaimmal rúgni kezdek és pont el is találom a hasát. Feljajdul és vérszemet kap.
- Azt hiszem, ma különleges ajándékban lesz részed - a kéz amit annyiszor elképzeltem, hogy az én ujjaimmal van összekulcsolva és úgy sétálunk a naplementében, most az arcomon csattan. Egy könnycsepp csodul ki a szemeimből. Eddig engem még soha senki nem ütött meg. Ismét próbálok elmászni előle, de megint nem enged. - Hova sietsz kicsi Perrie? Hisz az álmod még csak most fog valóra válni. - egy reccsenés a felsőmnek pedig annyi. Se melltartó csak a csupasz felsőtestem amihez pár másodperc múlva Cameron csupasz mellkasa ragad. Undorodok a közelségétől. Leakarom lökni magamról, de ettől csak jobban bevadul és megint levág egy pofont, majd kezeimet a testem alá nyomja.
- Engedj el. - kérem, most már sírva. Az arcomba vigyorog, miközben kezeivel már a bugyimnál matat.
- Először megtanítalak arra, hogy hogyan is kell úgy isten igazából szopni. - bugyi volt és nincs. Meztelen vagyok és védtelen. Ő pedig kiélvezi a gyengeségem. Kényszerít, hogy teljesítsem a kéréseit. Ha nem teszem, csúnyán megaláz.
Vörös véraláfutások. Monokli a szem alatt. Lépni alig bírok. A hajamból egy csomó tincs hiányzik. Mégis ezek a dolgok nem fájnak annyira mint a megalázás amit Tőle kaptam. Egy férfi akit csodáltam. Akiről azt hittem, hogy más...Tönkretett.

2015. július 12., vasárnap

Idő...

Először is fogalmam sincs, hogy hogyan kezdjek bele ebbe a bejegyzésbe. Talán az lenne a legjobb ha rögtön a lényegre térek mivel nem szeretném senki idejét pazarolni.
Az van, hogy amit most írok/írtam törtit nagyon elrontottam. Egyszerűen elrontottam úgy ahogy van. Totál sablonos, naiv, gyerekes fejezeteket írtam és ez a stílus már nagyon nem én vagyok. Félre értés ne essék, de az van, hogy egyszerűen már kezdek 'kinőni' ebből a cuki diákok vagyunk, majd történik valami pitiáner ügy, de a végén úgyis egymásba szeretünk és kész a love sztori. Nem gondoltam átt rendesen a dolgokat és hát ez lett belőle. Nem így terveztem ezt az egészet, de mikor erre rájöttem addig már négy fejezet fent volt, Ti pedig eltűntetek.
Őszintén megmondva ez a történetem most inkább Harry- Louis páros felé fókuszált volna. Nem fogom tagadni, hogy az utóbbi időben a szívem jobban kezdett húzni Louis iránt és hát szívesen megpróbálkoztam volna egy Larrys történettel vagy egy LiLo-sal (Liam- Louis) sztorival. De miután a wattpadon elvéreztem egy Larrys történetemmel, na meg facebookon is látom, hogy ki milyen véleménnyel van a meleg témájú törikről inkább úgy döntöttem, hogy a történet a szokásomhoz híven Liam felé fog tornyosulni, és csak említés lesz Larryről. De úgy látszik az előzetes túl sokat elárult mivel rögtön az elején rájött az a pár ember aki kezdte olvasni, hogy Louis titka az lesz, hogy meleg. Így aztán esélyt sem adtam arra, hogy Louis kibontakozzon és inkább bele tettem Gemmát is. És máris elvesztettem a lelkesedésemet a töri iránt, mivel úgy éreztem, hogy megint ugyan azt írom mint eddig mindig, csak egy kicsit megint más változatban. Igen, mert szerintem ez a történetem megint olyan mint a többi diákos, csak más hangzású. De a végét már ígyis kitaláltátok (a komiknál már írtátok, hogy Dana és Liam összejönnek, és ez nem is meglepő) Gyűlölöm azokat a történeteket ahol már az első pár részből tudja az olvasó, hogy mi lesz a vége. Ez nálam már sablonnak nevezett cucc.
Haragszom is most magamra amiért levettem a fejezeteket, de egyszerűen nem megy ez nekem. Napokig szenvedek egy fejezettel és hülység amit kiadok a kezem közül. Unalmas és semmi élvezhető nincs rajta. És ne mondjátok azt, hogy nincs igazam! Látom az oldalmegjelenítéseket, a látogatókat és a komizókat. Kezdelek elveszíteni benneteket, és ez az én hibám mivel egy szarnak nevezhető dolgot nyomok az orrotok alá, ami még nekem sem tetszik.
Így most arra a döntésre jutottam, hogy eltűnök pár hétre ( vagyis jobban mondva megpróbálom helyrehozni magam) Írni akarok és fogok is természetesen, csak az a legnagyobb bajom, hogy nem tudom Ti milyen témát olvasnátok szívesen ( tini terhesség, meleg sztori, agresszív verekedős, gyerekrablás ) természetesen a téma 1D marad csak nem ilyen gimis love sztoris valami mert ebből már tényleg elegem van ( jó a gimi jó téma, csak nem ilyen nyálasan mint ahogy én kezdtem írni )
Remélem nem haragszotok rám nagyon. Augusztusban ismét találkozunk és remélem addigra megtalálom önmagamat és ha véletlenül egy különös témájú történettel fogok visszatérni, Ti itt lesztek és támogattok ♥