2014. október 31., péntek

' 8.-Kórház

Igen, tudom megint picit késtem a résszel, de szerda óta megint sokkos állapotban vagyok xD ha azt mondom h meg van már rendelve a bécsi koncertje a jegyem, akkor elnézitek nekem, hogy nem hoztam hamarabb a részt? xD jó kifogás ugye? :D a lényeg az h itt a rész, ami remélem elnyeri a tetszéseteket..és még mindig nem kell szerintem olyan sokat várni a fejezetekre mint egyes blogoknál ;) a komikat köszönöööööm ♥ és komozni nagyon érrrrrr...

#THEO
- Mindig is mondtam, hogy a Sors kifürkészhetetlen - kezd el csevegni velem az orvos miközben egy bazihosszú tűnek nézi a hegyét. Nem tudom eldönteni, hogy melyikőjüktől legyek rosszul. A tűtől ami pár perc múlva a fejembe fog landolni. Vagy pedig az orvostól aki az anyám új sebész pasija.
Merem azt mondani, hogy anya még örült is neki, hogy fejbe vágtam magam a távirányítóval és beszakadt a fejem. Totál bezsongott tőle, hogy vissza kell jönnie a kórházba. Különös ugyanis senki máshoz nem vitt, csak a sebészhez. Lehet, hogy aztán ez a normális, de én úgy gondoltam, hogy először más orvoshoz is kellett volna vinnie. Hát az anyám nem úgy gondolta. Karon ragadt majd felrohant velem a negyedikre és egyszerűen bekopogott az ajtón, pedig voltak még előttem. Örülnöm kéne neki, hogy hamar sorra kerültem, de mikor a doki egy gyors öleléssel köszöntötte az anyámat, legszívesebben elhánytam volna magam.
Anyát eddig még az apámon kívül senki mással nem láttam ölelkezni. Természetes dolog, hogy rosszul lettem. És tényleg rosszul lettem ugyanis megszédültem. A doki és anya eldöntötték, hogy biztos a vérveszteségtől lettem rosszul. A francokat! Rosszul lettem a saját anyámtól és a pasijától akit életemben nem is láttam. Van egy olyan sejtésem, hogy ez a pici románc nem mostanában kezdődött közöttük. Csak történetesen én nem tudtam róla. Ami lehet jobb is volt, ugyanis néha napján még reménykedem benne, hogy talán apa megunja Alaszkát és vissza jön hozzánk. De így ha anya bepasizik akkor apának már semmi esélye sem lesz. És akkor tényleg hivatalosan is vége van a kis családunknak.
Pedig én nem akarok lenni egy sebész lánya! Van apám, akit lehet már hosszú évek óta nem láttam, de akkor sem akarok mostohaapát. Mi lesz akkor ha ez is megbántja az anyámat és cserben hagyja? Anya nem bír el még egy szakítást. Hova gondolok már? Úgy beszélek mintha már összeházasodtak volna. Lehet, hogy nem is járnak.
Viszont ez az egész dolog magyarázat ad arra, hogy anya mostanában miért nem jött haza időben a munkahelyéről. Vajon mióta randizgatnak? Esetleg már össze is jöttek? És anya már a doki gyerekeit is látta. Úr Isten, ha ezek ketten összejönnek akkor össze is költöznek ami azt jelenti, hogy kapok két testvért. Nem egyet, hanem rögtön kettőt! Hát ez szörnyű, ugyanis utálom a tőlem fiatalabb gyerekeket. Senki bébicsősze nem akarok lenni. Nekem tökéletes életem van az anyámmal. És szerintem egyikőnk életébe sem kell férfi. Pláne nem az anyáméba.
- Először Te találkozol a fiaimmal, most pedig én ismerhetem meg a lányod. - mindig is utáltam az orvosokat mikor nyalizni próbáltak nekem. De ezt az egyedet különösebb módon megölném. Egy hegyes tűt tart felém, közben pedig az anyámat bámulja egy olyan mosollyal az arcán amit szívesen levakarnék róla. A legrosszabb pedig az, hogy anya szinte már olvad. Egyáltalán minek jött be velem ide?
- Elképesztő az élet, nem? - válaszolja anya két vörös folttal az arcán. Na ez az a pillanat mikor minden béketűrésem tovaszáll. Mind a ketten egymás szemébe bámulnak, és van egy olyan érzésem, hogy rólam már el is feledkeztek. Nehogy már itt flörtöljenek előttem!
- Bocs, hogy megzavarom az idill pillanatot, de... - köszörülöm meg a torkom, hogy végre essen le nekik az, hogy egy hatalmas seb éktelenkedik a fejemen. - MINDJÁRT ELVÉRZEM! - emelem fel a hangomat, de úgy hogy szinte már üvöltök.
Azok ketten rögtön leveszik egymásról a tekintetük majd gyorsan lenéznek rám. Anya zavarban van és mindenhova néz csak rám nem. A doki pedig ismét a tűvel van elfoglalva. Esküszöm úgy nézi mintha még soha az életében nem látta volna. És még róla mondják azt, hogy a kórház legjobb sebésze. Habár az is lehet, hogy csak így próbálja leplezni azt, hogy zavarba hoztam. Rólam nem lehet csak úgy megfeledkezni.
Végül megpiszkálja az orrát, majd a tűvel elkezd közelíteni a fejem felé. Rögtön besokkolok.
- Ez egy picit most fájni fog - mondja kedvesen, azonban én felemelem a kezeimet, hogy tudjam megállítani a gonosz tervében. Ő úgy akarja összevarrni a fejem, hogy én ébren vagyok? Ez normális?! Ilyenkor nem kellene elaltatni vagy valami? Hiszen ez kínzás!
- Maga csak úgy belém akarja szúrni azt az izét? - kérdezem csodálkozva, de mikor anya észre veszi, hogy ficánkolni kezdek az ágyon rögtön elkapja a fejem. Miért kell neki nővérnek lennie? Miért pont itt ebbe a kórházba?
- Theo kaptál érkéstelenítőt. - csóválja a fejét anya. Milyen megnyugtató. De akkor is ébren leszek! Én nem vagyok egy rongy amit össze kell varrni. Kicsit sem vagyok kíváncsi arra ahogy a fejem öltögeti össze-vissza. Inkább aludnék, vagy valami.
- Olyan lesz mint egy szúnyogcsípés. - szál be a beszélgetésbe a doki mosolyogva. Milyen ízetlen feje van már. Azt hiszi hogyha kedves velem akkor meg fogom neki bocsájtani, hogy ráhajtott az anyámra? Akár mit csinál akkor is utálni fogom.
- Utálom a szúúú...- és elfelejtem azt is, hogy mit akartam mondani ugyanis abban a pillanatban szúrja belém a tűt, de mégis ennél sokkal szörnyűbb dologra leszek figyelmes.
Ahogy felettem hajol és a fejemmel dolgozik az orvosi köpenyét pontosan látom. Vagyis azt ahol a névkártyája szerepel. Először csak azt hiszem, hogy a szemem káprázik, de mikor vagy tizedszer is ugyan azt a nevet olvasom rájövök arra, hogy nagyon is jól olvasom. A kártyára fekete betűkkel a Payne nevet írták. Számomra a Payne név pedig egyet jelent Liam Payneével.
Mélyen kifújom a levegőt és becsukom a szemeimet. Lehet, hogy semmi közük egymáshoz. Hisz Angliában sok Payne él. Lehet, hogy csak névrokonok. Nem kell feltétlenül ismerniük egymást. Viszont az eléggé furcsa, hogy két fia van. És a baj az, hogy köztudott tény, hogy Liamnek van egy tizenhat éves öccse Harry, szóval ketten vannak testvérek. Azonban az apjukról nem tudok semmit. Mondjuk szerintem biztos, hogy nem lehet a fia, hisz Liam egy kőbunkó. Még jó, hogy írni tud. Szóval semmi kép sem lehet az, hogy egy sebésznek, - vagyis orvosnak, - egy olyan fia legyen mint Liam.
Meg amúgy is ma láttam és sajnos még beszélni is volt szerencsém Liammel és az öccsével is találkoztam és egyikőjük sem úgy nézett ki mint akik ételmérgezésben szenvednek. Mit bizonyít ez is? Azt, hogy nem a doki fiai. Erről ennyit, most pedig megnyugodhatok.
- Kész is volnánk - csapja össze a kezeit az én drága orvosom, mire a szemei rögtön kipattannak és automatikusan nyúlok a fejemhez. Meglepetettségemre csak egy apró vágásnyomot érzek. Azt hittem, hogy ennél durvább beavatkozás lesz. Igen azt képzeltem, hogy leborotválják a hajam, hogy tudják összevarrni a heget. Néha túlreagálom az apró dolgokat. - Ma éjjelre bent kell maradnod megfigyelésre. - én meg a kórház? Na ne! Ez olyan kombináció mint én meg Liam Payne, - vagyis utáljuk egymást.
- Nincs semmi bajom! - erőszakoskodom majd amilyen gyorsan csak tudok felülök és azon vagyok, hogy leugorjak az ágyról mikor anya elkapja a karom.
- Hallottad a doktor urat. Bent maradsz és nem vitatkozol. - hű az anyám most játssza magát a pasija előle. Micsoda minta anya lett belőle hirtelen. Habár mikor az egészségemről volt szó mindig mindent nagyon komolyan vett. Nála már egy vírusos fertőzés is felér egy halálos betegséggel. Szívás ha az anyád egy kórházi nővér. - Most pedig gyere és megmutatom a szobád.
- A fiúk kórtermében van még egy szabad ágy - lépked mellénk a doki, mire anya rögtön elengedi a kezem és szinte már olvadozva fordul a férfi felé. Már megint ezek a bizonyos fiúk akikkel annyira rossz az előérzetem. Miért kell ennek az orvosnak Paynek lennie? És mi van akkor ha tényleg köze van Liamhez? És engem most oda akarnak becsukni. A pokolba!
- Adam, ez csodás ötlet. - egyezik bele boldogan anya. Felnyögök, de senki nem vesz figyelembe. Helyette anyám ujjai megint a karomra fonódnak és úgy indulunk el a kórterem felé ahol az éjszakámat kell töltenem.
Miközben a folyosókat rójuk addig ők ketten mély beszélgetésbe enyelednek. Már régen rossz, hogy tegezik egymást. Úgy beszélgetnek egymással mintha ezer éve ismernék egymás. Mi van akkor ha tényleg régóta ismerik egymást? Lehet, hogy barátságból alakult ki a szerelem. Legrosszabb változat.
És akkor megállnak egy kórházi szoba előle. Éjjeli lámpa világít, miközben én mély levegőt szippantok a levegőből. Olyan szag bolyong a helységben mint a tisztítószereké. Undorító.
Anya és Adam előttem állnak én pedig szinte már elveszek mellettünk. Magamban kezdek megnyugodni ugyanis a fényben semmi ismerős alakot nem tudok kivenni. Mondtam én, hogy ennek a Paynek semmi köze ahhoz a Paynehez...
- Harry? Liam? Nézzétek éjjelre hoztam egy szobatársat...- a fali lámpa felkapcsolódik és a két ágyról két ismerős arc néz vissza rám. Szinte lefagyok és ha anya nem fogná a karom szerintem már rég megfordultam volna.
Harry és Liam az a Harry és Liam. Vagyis mégis csak igazam volt. A sebész aki az anyámnak csapja a szelet az Ő apjuk. Liam apja flörtöl az én anyámmal! Az anyám totál bele van zúgva Liam apjába! Tudjátok mit jelent ez? Katasztrófát.
- Theo menny szépen a Liam melletti ágyhoz. És most az egyszer légy kedves. - az utolsó mondatot anya a fülembe suttogja. Felhorkantok, de nem mozdulok.
Nincs az az erő ami engem oda visz ahhoz az ágyhoz. Hisz az az ágy Liam mellett van. Ha most én oda lefekszem akkor ez a barom még az éjjel folyamán megtalál fojtani. Vagy fordítva. Közel lesz hozzám szóval egy rossz szó és máris megfojtom a párnámmal. - Egyébként, hogy érzitek magatokat? Már jobban vagytok? - kérdezi kedves anya a két sráctól. Őket ápolgatta egész délután! Hát mi ez már. Elárult a saját anyám.
- Anne a teád fantasztikus volt. Sokkal jobban éreztem magam utána. - szólal meg Harry mosolyogva. Ó, szóval már tegezi az anyámat? Hogy oda ne rohanjak. Azt hiszem, hogy az éjjel nem csak Liamet fojtom meg hanem Harryt is. Semmi köze az anyámhoz. Dicsérgesse a saját anyja teáját.  Anya bólint és Liam felé néz aki szokás szerint bunkón ül és a telefonját nézegeti. Mikor észre veszi, hogy anya őt nézi rögtön felemeli a fejét.
- Hirtelen megint szarul érzem magam ugyanis sötét erők lepték el a szobát. - és azzal vicsorítva rám néz. Felmorgok, de mielőtt szólásra nyitnám a számat, anya szó szerint a szabad ágyhoz húz. Nem akarok leülni, de lenyom rá. - Szerintem húzz a közelemből, ha kedves az életed. - figyelmeztet Liam.
- Inkább Te húzz.....Te...Te kis anya lopó! - szisszenek fel mérgesen. Liam értetlenül bámul rám, de én csak felhúzom az orrom.
Aztán hirtelen minden olyan gyorsan történik. Liam elfehéredik majd hirtelen az egész cipőm és nadrágom az ő hányásával lesz tele. Mikor újra normálisan tud ülni pofán röhög mire én elveszítem az eszem és ráugrom majd ütni kezdem a párnáival. Szinte összeverekszünk az ágyában, de úgy gondolom, hogy muszáj megbűnhődnie mivel direkt rókázott le. Anyának és az apjuknak csak nagy nehezen sikerül minket szétválasztaniuk. Hosszú lesz még az éjszaka...



2014. október 28., kedd

' 7.- Kapcsoló

Oh God, nagyon örültem a komiknak :) de komolyan,,,ezért is hoztam ma részt :D remélem örültök és megint komiztok :P a rész lehet egy kicsit unalmas lett, viszont a kövitől kezdenek beindulni a dolgok :D megéri várni ;) komizniiiiiiiii

#THEO
A bejárati ajtót hangosan csapom be magam után, majd lerúgom a lábaimról a cipőimet a kabátomat pedig szó szerint a fogasra dobom. A válltáskám amiben az iskola holmijaim vannak már rég behajítottam valamelyik sarokba szóval megkönnyebbülten sétálok az eddig üresnek vélt házban.
Szinte már félelmetes az a tudat, hogy megint egyedül vagyok otthon. Ahogy sétálok a keskeny folyosón, olyan érzés kerít hatalmába mintha a falon lógó képek engem bámulnának.
Mindig is félős kislány voltam azt meg kell hagyni. Életemben talán egy horror filmet néztem Chanellel és az akkori pasijával Deannel. Talán olyan húsz percig bírtam nézni, majd felsikítottam és a kanapé mögé bújtam miközben azt szajkóztam, hogy soha többé nem fogok beszélni egyikőjükkel sem. Ráadásul utána egész éjjel nem aludtam mivel baltás férfiakat meg levágott fejeket láttam a szobámba. Borzalmas volt. Ezért is utálok otthon lenni egyedül a házban. Nem értem, hogy a szüleimnek miért kellett ekkora házat építeniük. Rám nem gondoltak?
A lépteimre még a padló is megreccsen alattam. Ahogy sétálok úgy tudatosul bennem az a tény, hogy megint egyedül vagyok otthon. Anya megint nincs otthon? Ez képtelenség, hisz éjjel dolgozott szóval legkésőbb délelőtt már otthon kellett volna lennie. Lehet még alszik.
Az utam az emeletre vezet, hogy tudjak megbizonyosodni anyám hollétéről. Azonban mikor benyitok egyszerűen már meg sem lepődök rajta, hogy az ágya pont olyan érintetlen mint ahogy tegnap délután hagyta mielőtt elment dolgozni. Itt valami bűzlik. Olyan mintha anya titkolna előlem valamit.
De mit? Furcsán viselkedik az biztos. Ugyanis soha nem szokott otthonról csak úgy lelépni, hogy nekem ne szólt volna. Akár milyen vészhelyzet is van a kórházban mindig szól, hogy tovább marad. Most pedig még csak fel sem hívott! Habár én sem hívtam, mivel eléggé borzalmas napom volt.
Gyorsan előhúzom a telefonomat és máris tárcsázom anya számát. Cseng. Cseng. Cseng. Percekig. Nem veszi fel. Még mérgesebb leszek rá mint eddig volt. Nem jön haza. Nem szól. De még a telefont sem veszi. Most vagy valami történt vele. Vagy pedig valami hülyeséget csinált. Az anyámnál semmit nem lehet biztosra tudni.
Mérgesek megyek vissza a földszintre, majd a konyhába, hogy tudjak össze dobni magamnak egy szendvicset. Amikor kész leszek vele, azzal együtt telepedek le az ebédlőnkbe ahol a tévé van.
Kényelmesen elhelyezkedek fekve a kanapén miközben a szendvicses tányér a hasamon pihen. Imádok így enni a tévé előtt fekve a kedvenc csatornámat bámulva. Viszont ezt akkor nem engedhetem meg magamnak mikor anya otthon van. Szerint fekve veszélyes enni mert a torkomra futhat az étel. A másik ok pedig az, hogy iskola után rögtön tanulnom kell, szóval mikor haza jövök mehetek is tanulni a szobámba és vacsiig ki sem jöhetek onnan. Anya ilyen szempontokból eléggé szigorú. Megértem, hisz önálló anya akinek egyedül kell nevelnie egy serdülőkorban lévő lányt, miközben volt férje valahol Alaszkában bámul nap hosszat egy pingvin családot a saját lányára pedig tesz magasról.
Sötétedik már mikor becsapódik a bejárati ajtó. Szemeim kipattannak és ijedtemben még a kanapéról is lefordulok. Ezek szerint elaludhattam miközben tévéztem.
A padlón ülve igazgatom a hajam mikor anya siet be és az összes cuccát az egyik fotelba dobja. Arcáról süt a kimerültség és mikor végre sikerül leülnie a másik szabad fotelba, megkönnyebbülten fújja ki a levegőt. Szemei alatt fekete karikák éktelenkednek ami nála annyit tesz, hogy álmos.
- Micsoda őrültekháza - csóválja meg a fejét borzadva. És most jön az mikor elmondja azt, hogy mi történt a kórházban. Mikor kisebb voltam élvezettel hallgattam a betegekről szóló meséit. Azonban mostanában valahogy már nem tartom annyira izgisnek ezeket a beszámolóit. - Mikor azon vagyok, hogy végre haza jöhessek, nem behoznak két súlyos esetet? - kérdi saját magától.
- Izgi. - válaszolok valamit, de csak azért, hogy nehogy az legyen, hogy nem figyelek rá. Igazából azzal vagyok elfoglalva, hogy feltápászkodjak a padlóról és üljek vissza a kanapéra. Már már másodszor fordulok le valahonnan. Reggel az ágyamról, most a kanapéról.
- Kicsit sem izgi, ugyanis mind kettejük ételmérgezésben szenved. - mondja anya komoran. Mikor meghallom az ételmérgezés szót rögtön rá kapom a fejem. Ki olyan idióta már, hogy megeszik egy büdös és romlott kaját? Már nem azért, de az embereknek szerintem van annyi eszük, hogy nem eszik meg azt amiről látják, hogy rossz. Én tuti, hogy nem enném meg.
- Szétokádták a fél kórházat? Ráadásul duplán nyomatták a trutyit? - nem bírom ki, hogy ne röhögjek fel.
Jó persze durva mivel számukra nem lehet kellemes, de így külső szemlélőként eléggé viccesen hangzik. Nem lennék a takarítók helyében ugyanis szerintem mikor rájuk jön a rókázás, a legtöbb esetben nem jutnak el a vécéig szóval mindenhova megy a trutyi. Ha ilyen eseteknél ott lennék biztos, hogy nem bírnám ki nevetés nélkül. Persze sajnálnám őket, de akkor is a maguk hibájából történt. Ráadásul kettő személyről beszélünk. Nem hiszem el, hogy az egyikük nem tudta volna figyelmeztetni a másikat, hogy valami nem stimmel a kajájukkal.
- Hidd el nem volt olyan vicces. Holtsápadtak voltak és alig tudtak megállni a lábukon. Ráadásul már a műszakomon kívül hozták be őket, de nem jöhettem el ugyanis az apjuk a legjobb sebész a kórházba. - ez már megint nem érdekel.
- Mi közöd van neked a sebész fiaihoz, mikor te egy közönséges nővér vagy? - kérdezem értetlenül.
- Az apjuk pont akkor operált így nem tudott hozzájuk lejönni. És mivel én már végeztem gondoltam addig rajta tartom a fiúkon a szemem. - na várjunk csak. Ez a téma már nagyon is érdekel.
Szóval az anyámnak fontosabb volt egy orvos két kölyke mint a saját lánya? Ott maradt két idegen gyerekkel minthogy haza jött volna a sajátjához? Az én anyám soha nem szokott túlórázni senki miatt! Akkor ma mégis miért tette? Köze van ennek ahhoz, hogy egy sebészről beszélünk aki orvos szóval nagyobb rangon van mint az én anyám aki egy egyszerű nővér? Talán megijedt, hogy esetleg ez a sebész doki csúnyát mond majd róla a többi dokinak, és az anyám akár a munkahelyét is elveszítheti? Lehetséges ugyanis anyának mindig is ez volt az álom állása. Kiszabadult az iskolapadból és rögtön megkapta az első munkahelyét egy fogorvos mellett.
Mostanában tényleg valami nem stimmel kettőnk között. Eddig sem volt felhőtlen a kapcsolatunk, de most lassan már csak annyit beszélgetünk mikor haza jön. Minden fontosabb a számára mint én. Mondjuk én sem nagyon strapálom magam, hogy ezen változtassak. Eltávolodtunk, vagyis jobban mondva felnőttem. Az időmet amit vele szoktam tölteni most már inkább Chanellel töltöm vagy a többi sulis barátnőmmel.
 Lehet, hogy ezért is van annyit távol.  Na nehogy már én legyek a hibás azért mert felnőttem. Neki kellene alkalmazkodnia hozzám. Nem pedig elárulnia. Most halálra sértett!
- Te azt akarod nekem mondani, hogy két szaros kölyök miatt jöttél később haza és nem főztél nekem? - fordulok felé villámló tekintettel. Milyen anya már az ilyen? Neki velem kellene törődnie, nem pedig más rókázó kölykével. - Neked fontosabb volt két vadidegen, mint a saját lányod? - a szavaim eléggé bántóan csengenek, sőt szégyenlenem kéne magam amiért ilyen hangnemben merek beszélni a saját anyámmal, de valami oknál fogva most nem érdekel. Haragszom rá és kész.
- Csak segítettem. Nem értem, hogy mit kell ebből ekkora ügyet csinálnod. Mellesleg mindig Te vagy az első a számomra. - küld felém egy kedves mosolyt, de én csak vissza grimaszolok.
- Reggel miattad késtem el a buszt ugyanis Te nem voltál otthon és nem keltett senki - magyarázom csípősen és a kezembe veszem a távirányítót majd dobálni kezdem úgy mint egy labdát. A fejem felett dobálom, anya pedig a tekintetével követi a levegőben. Szerintem azt várja, hogy mikor ejtem ki a kezem közül, de valahogy az a pillanat nem jön el.
- Theo ne dobáld azt a kapcsolót mert véletlenül még fejbe vágod magad vele! - parancsolja szigorúan, de én csak azért sem hagyom abba mert tudom, hogy idegesíti. Én pedig idegesíteni akarom, mivel Ő is felidegesített engem.
- Most már érdekel, hogy mi van velem? - kérdezem bunkón és ismét feldobom a távirányítót.
- Ne beszélj már hülyeségeket. Nővér vagyok, az a munkám, hogy segítsek a betegeken.
- Én meg a lányod vagyok akit megszültél és kötelességed lenne foglalkoznod velem. - flegma vagyok tudom, de már megszokta ezt a stílusomat. Szerinte pont olyan a természetem mint apáé. Nem tudom, mivel kicsi voltam még mikor apa velünk élt. Mióta rendesen emlékszem akkor már elváltak.
- Jó rendben, legközelebb nem maradok bent tovább. Megfelel? - sóhajt fel én pedig csak elvigyorodok. A kapcsolót gyorsabban kezdem el dobálni ugyanis élvezem azt, hogy anya milyen könnyen befolyásolható. Amit mondok ő megcsinálja. Csak azért mert nem akarja azt éreztetni velem, hogy nincs apám. Tökéletes anya akar lenni, nehogy véletlenül megforduljon a fejemben, hogy esetleg felkeresem az apámat és hozzá költözöm.
- Tartozol nekem egy pizzával a reggeli bakid miatt - mondom az elvárásomat amit még reggel találtam ki neki.
- Egyébként képzeld, hogy ezzel a sebész dokival a minap folytattunk egy mély beszélgetést arról, hogy milyen önálló szülőnek lenni és azt mondta, hogy neked találkoznod kéne a fiaival mivel Te pontosan olyan természet vagy mint az Ő idősebb fia. - ez az a pillanat mikor feldobom a távirányítót, de mikor meghallom, hogy milyen boldogsággal beszél a sebészről, meg a találkozóról a fiaival, elfelejtem elkapni a kapcsolót az pedig fejbe kólint. De olyan erővel, hogy a szemeim rögtön könnybe lábadnak és a fejem eszeveszett sajgásba kezd. Anya felkiált majd mellém ugrik. - Theo, vérzik a fejed! - mondja elképedve én pedig a fájó ponthoz nyúlok ahol egy seb pihen. - Jézusom. Ezzel be kell mennünk a sürgősségire. - karol belém, de én nem engedem.
- Anya Te flörtölsz ezzel a dokival? - igen ez most a legfontosabb a számomra. Ez borzalmas! Nekem nem kell mostohaapa. Ráadásul ennek még gyerekei is vannak. Azonban a drága édesanyám nem válaszol erre a kérdésemre.
- Kicsim Te vagy az egyetlen olyan ember a Földön aki képes beszakítani a saját fejét egy távirányítóval. - hát ha azt vesszük lehet igaza van. Ki olyan ostoba, hogy fejbe dobja magát és még be is szakad. Csakis én lehetek ilyen szerencsétlen...

2014. október 25., szombat

' 6.- Ital

Helloovvvv!!! Ugye nem kellett sokat várni a friss részre? Szerintem nem..hoztam volna én előbb is csak csütörtöktől még mindig sokkos állapotba vagyok : ÁÁÁ JÖNNEK A FÉRJEIM BÉCSBE!!,,,mély levegő be és kifúj..lenyugodtam :P és tegnap kijött az új klip is szóval azóta állandóan azt bámulom, h legyen meg a rekord :3 jó őrült vagyok, de az van...megpróbálok  a napokban lenyugodni mert így valahogy semmi másra nem tudok koncentrálni xD de az már biztos h júniusban ismét olvasni fogtok egy új koncert élményes beszámolót tőlem, ami már a második lesz ezen a blogon :) és megint elkalandoztam xD öhmmm...olvasni meg komizniiiii

#LIAM
A suli kapujában álltam és Harryre vártam. Kezeimet zsebre dugtam ugyanis rájöttem arra hogyha csak úgy álldogálok egy adott ponton sokkal dögösebbnek nézek ki ha zsebre vannak téve a kezeim. Mondjuk ma még érthető is volt ugyanis a hidegben egy kicsit fáztak a kezeim. Azonban ha nem fáznának akkor is így állnék. Ráadásként még a hátamat is a vaskapunak nyomtam amitől pár másodpercre kirázott a hideg, de nem foglalkoztam vele ugyanis pont abban a pillanatban haladt el előttem pár gólya. Imádtam az elsős husikat. Ők annyira tudatlanok és naivak voltak még. Észre sem veszik, hogy csak hülyítem őket.
Mikor elhaladnak előttem le sem veszik rólam a szemüket. Sőt az sem kerüli el a pillantásomat, hogy a középen haladó lány feljebb húzza az amúgy is mini szoknyáját. Csak az nem esik le neki, hogy hosszított felsőt visel szóval sehogy sem fogok semmit látni a fenekéből. Pedig szívesen megnézném Őt közelebbről is, de a suli előtt már nem zaklathatom a gólyákat, mivel a tanárok árgus szemekkel figyelik Őket mivel még kicsit.
A szélső csaj annyira álmodozva bámul, hogy kis híján elesik egy kavicsban, de szerencsére a két barátnője elkapja. Magamba majd megfulladok a röhögéstől amiért ilyen szerencsétlen. Felegyenesedik paprikavörös fejjel és a tekintetemet keresi. Szeplők vannak az arcán és pisze orra van, ráadásul vörös a haja. Még csak melle is! És én ezt nem röhögtem pofán? Most azt fogja bemesélni magának, hogy bejön nekem. Pedig nem. A középen haladó jó seggű lány rám mosolyog bátortalanul és olyan mintha a tekintetével megköszönné, hogy nem nevettem ki a barátnőjét. Én is elmosolyodok és intek egyet, de csak azért mert hármuk közül Ő néz ki a legjobban és szívesen eljátszadoznék vele valamikor.
A lányok elmennek én pedig még mindig maradok. Harrynek mostanában nagyon a szokásává vált, hogy hosszú perceket kell rá várnom. Ha nem ismerném még azt hinném, hogy csaj van a dologba. Azonban tudom, hogy az öcsém nem valami nagy csajozógép. Szerencsére nem meleg, vagy valami. Egyszerűen csak jobban érdekli a tanulás meg a többi ostoba programja mint a lányok. Az első csókjánál is totál beégette magát. Volt egy lány aki velem akart mindenáron összejönni, aztán sikerült levakarnom Őt magamról mivel nem jött be és mondtam neki, hogy az öcsém is épp olyan dögös mint én vagyok. A lánynak pedig épp elég volt ez is ugyanis neki mindegy volt csak Paynel járhasson. Sulibál volt és együtt mentek, a lány pedig mert tovább lépni, vagyis Ő volt az aki megcsókolta Harryt. Ezzel nem is lenne akkora baj ha az öcsém nem futott volna el. Igen, Harry mikor felfogta, hogy mi is történik vele berezelt és elfutott. Napokig bezárkózott a szobájában, majd anyának sírva mesélte el, hogy mi történt vele. Harry néha tényleg furcsa.
- Én úgy emlékszem, hogy neked még csak rá sem szabad nézned a gólyákra. - tekintetemet elfordítom a három lányról majd egyenesen Kelly arcával találom szembe magam. Annyira közel áll már hozzám, hogy szinte érzem a hideg leheletét az arcomon. Ő nem hátrál én pedig nem tudok mivel mögöttem van a kapu. Kelly mindig is az a lány volt aki mindent megkapott mivel jól nézett ki. Szívesen megdugtam már volna nem is egyszer, csak az a gond, hogy Ő többet szeretne tőle. És, hogy őszinte legyek nem hiszem azt, hogy Ő az a lány akivel járni szeretnék a közeljövőbe. Túl jól néz ki és ha összejönnék vele akkor minden percben azon kéne idegeskednem, hogy kivel csal meg. Mert megcsalna ugyanis imádja hülyíteni a pasikat. Valami oknál fogva mégis pont rám esett a választása akivel meg akar állapodni. Dugtunk párszor, jó volt, és ennyi. Pár hónap múlva elválnak az útjaink és akkor még csak látni sem fog. Most is csak akkor beszélünk mikor valamelyikőnknek hiánya van. Igen, Kelly azok közé a lányok közé tartozik akivel szívesen eljátszadozom mikor unatkozom, szóval Ő nem azon a listán van amin az egy éjszakás lányok vannak.
- Ezt pont Te teszed szóvá nekem? - vonom fel a szemöldökeimet vigyorogva miközben kezeimet kihúzom a zsebeimből és egyenesen az előttem álló lány derekára teszem. Semmi reakciót nem vált ki belőle az érintésem mivel a számára normális. Ha egy lány tényleg totál belém van zúgva már észre vettem, hogy libabőrös lesz és megremeg már csak a puszta érintésemtől is. - Úgy emlékszem, hogy ez rád is igaz csak más szemszögből. Ugyanis nem én voltam az akit rajta kaptak a kémia laborban a matek tanárral. - kacsintok rá ravaszul. Kelly hanyagul vállat von miközben arca csak úgy sugárzik. Büszke rá, hogy egy tanárt miatta rúgtak ki az iskolából majd bírósági ügy lett mivel Kelly kiskorú volt mikor az eset történt. Soha nem értettem, hogy miért pont a kémia laborra esett a választásuk. Mondjuk azt sem értem, hogy hogyan volt gusztusa kikezdeni egy tanárral. Akár mennyire dögös lenne az egyik tanárnőm akkor sem hajtanék rá. Az már nekem is durva lenne.
- Megérte, ugyanis az volt életem legjobb szexe - vigyorodik el, erre én úgy teszek mintha halálra lennék sértődve. Hiába nem mondja tudom, hogy velem is élvezi mert akkor nem jönne vissza hozzám. Valamiért mindig vissza jön, szóval mégis csak tudhatok valamit.
- Mégis mindig hozzám jössz vissza - kacsintok rá és egy puszit nyomok a szájára.
Az egész egy másodpercig tart. A szám éppen hogy csak hozzá ér a szájához máris elhúzódom tőle. Pedig tudom, hogy Kelly ennél sokkal többet akart. Két tenyerét az arcomra helyezi, hogy tudjon végig simítani rajta, mikor kezét pontosan arra a pontra helyezi ahol Theo Morris a töri könyvemmel bántalmazott. Igen, fáj. Nem, nem fogom beismerni! Tök ciki, hogy lány létére ilyen erővel bír. Inkább nem is ciki hanem félelmetes. Persze én nem félek Tőle. Ha úgy lenne simán győznék vele szembe. De mint mondtam én nem ütök meg lányt.
- Mi történt a homlokoddal Édesem? - kérdezi elérzékenyülten és egy lágy puszit lehel a homlokom lévő fájó pontra.
Ezek szerint nem csak fáj hanem még látszik is. Ezért kinyírom Theot! Csak találkozzak vele, de én nem egy sima töri könyvel fogom fejbe vágni, hanem egy enciklopédiával ami több ezer oldalból áll. Miatta még a könyvtárba is bemegyek csak azért, hogy tudjam kikölcsönözni a suliban lévő legvastagabb könyvet. Majd aztán megtanulja, hogy engem nem lehet csak úgy könyvekkel dobálni. Mondjuk ha ébren lettem volna akkor most sem sikerült neki. Ha nem lenne a történelem óra olyan unalmas akkor nem aludnék el.
- Fejbe vágtak egy töri könyvel - mondom és megint elönt a düh ahogy arra a ribancra gondolok. Komolyan miért kell ennyire megkeserítenie az életemet?  Nem haragudnék meg érte ha elköltözne mondjuk a Holdra. Habár az nem jó mert onnan vissza tudna jönni. Inkább költözzön el valamilyen lakatlan szigetre. Vagy akár hova, csak jó messze legyen tőlem.
- Jaj, Te szegény - szisszen fel Kelly és elhúzza a kezét a homlokomról, majd helyette a kabátom gallérjával kezd el játszadozni. - Ha akarod én szívesen ápolgatlak, hogy ne fájjon. - mondja hízelgően és megnyalja az alsó ajkát. Szóval dugni akar és már megint velem. Istenem ha most nem lenne rajta ilyen mély kivágású póló és nem látnám a melleit esküszöm vissza utasítanám ugyanis megígértem Harrynek, hogy csinálunk apának kaját szóval csak vele foglalkozom. De mivel annyira hívogatóak Kelly mellei, hogy a farkam már így is alig fér el a nadrágomba a látvány miatt, hogy egy csapásra elfeledkezem Harryről és a közös programunkról. Kellyt már úgy is rég barangoltam be.
- Egy kis kényeztetés jól esne - mondom ki végül a döntésemet. - Este várlak. Tudod, hogy hol lakom. - teszem még hozzá.
- Oké...- válaszolja Kelly és a nyakamba ugrik. Kezeim még mindig a derekán pihennek, de ahogy ölelem úgy szorítom Őt jobban meg. Csak akkor engedem el mikor mellőlem valaki megköszörüli a torkát. Kelly rögtön elenged, majd egyszerre nézünk Harryre. Fején a jól ismert sapkája pihen amiből kikandigálnak a göndör tincsei amiket próbál szinte minden percben vissza dugni a sapija alá. Hiába a harc azok csak nem akarnak úgy maradni ahogy Ő akarja.
- Szia öcsi! - köszöntöm Őt boldogan. Tényleg boldog vagyok mert így legalább megszabadulok Kellytől aki szerencsére veszi is a lapot, hogy ideje lelépnie ugyanis búcsúzóul egy puszit a nyom az arcomra majd csatlakozik egy kisebb lánycsapathoz akikkel aztán vihogva tovább állnak.
- Megint új csaj? - forgatja meg a szemei bosszúsan Harry majd karba fonja a kezeit. Gyorsan körül nézek és megnézem, hogy ne a hallgatózik valaki körülöttünk. Nem értem, hogy az öcsémnek miért kell ennyit foglalkoznia az életemmel. Semmi köze hozzá, hogy kivel kavarok. A csajozás nem betegség! - Reggel még egy fekete hajú lánnyal smároltál, most meg egy szőkével cseréltél nyált. Hány csajod van neked egyszerre? - kérdezi rosszindulatúan.
- Egy sem ugyanis szingli vagyok, de ezt Te is jól tudod - válaszolom egyhangúan. - Ezek a lányok hidegen hagynak engem. Egyszerűen csak jó velük játszadozni. - nevetek fel jóízűen. Harry zöld szemei azonban elsötétülnek. Ő inkább a kapcsolatok híve.
- Szóval csak kihasználod Őket - kezd el hümmögni pontosan úgy mint anya mikor valami nem tetszett neki. Felháborodhatnék Harry kijelentésén. Állíthatnám az ellenkezőjét, de akkor hazudnom kéne az öcsémnek. Család tagoknak pedig nem szeretek hazudni, pláne nem Harrynek. Igaza van abban, hogy csak kihasználom a lányokat, pedig tudom, hogy szinte az összes hosszabb távra tervez velem. Egy csomó lány sírt már miattam mert én nem úgy viselkedtem ahogy kellett volna. Csak a gond az, hogy ez engem valamiért nem zavar. Élvezem, hogy kihasználhatom Őket és kész. Ezen pedig senki és semmi nem tud változtatni. - Bele sem gondolsz abba, hogy esetleg fájdalmat okozol nekik?
- Őőő...nem. - csóválom meg a fejem.
- Tudod nekik lehet vannak érzéseik nem úgy mint neked! - utálom azt, hogy Harry tizenhat évesen okosabb mint én tizennyolc évesen. Pedig én fogok lassan érettségizni nem pedig Ő.
- És kit érdekel? Nekem nem kell barátnő és kész - csattanok fel idegesen, Harry pedig meghökken. Tudom nem szabad vele kiabálni mivel hamar elsírja magát, de évekig nem lehet ennyire kisfiú. Vagy talán még húsz év múlva is anyát fogja gyászolni? Apa miért tesz valamit vele, hogy végre lépjen túl ezen a traumán. A végén még kimarad minden jóból. Mindenkinek fáj, hogy meghalt anya, de tudjuk gyászolni Őt a szívünkben. Nem úgy mint Harry. Jó, hogy beszélni lehet előtte, szinte csoda, hogy ettől nem bőgi el magát. - Menjünk haza. Justin már az autójánál vár. - váltok inkább témát. Én elindulok azonban Harry ugyan ott áll ahol eddig.
- Te azt akarod, hogy én szálljak be a lökött haverod autójába? - kérdezi megszeppenve. A túlzott óvatosság. " Minden rossza ami egy kicsit is izgi " elv, kitalálója Harold Payne.
- Harry könyörgöm ne légy már ennyire beszari - sóhajtok fel és az Ég felé emelem a pillantásom. Miért kell ilyen lúzer öcsémnek lennie? Egyébként Ő régebben nem volt ilyen. Normális fiú volt. De aztán anya meghalt és most már kezdem úgy érezni, hogy az öcsém is meghalt vele együtt. - Justin haza visz és így több időnk lesz apának főzni - váltok hangstílust és elmosolyodom. Harry szemei rögtön felcsillannak. Merem azt mondani, hogy azt hitte, hogy elfeledkeztem arról amit reggel ígértem meg neki. Soha nem feledkeznék el arról amit az öcsémnek ígértem meg.  - Vagy már nincs kedved?
- Nekem van kedvem, ha neked van kedved - válaszolja izgatottan.
- Nekem van kedvem. De ahhoz akkor most be kell ülnöd Justin kocsijába, hogy tudjon haza vinni minket. - ez még alkunak is jól hangzik. Nincs főzés ha nem ül bele az autóba. Kénytelen lesz választani.
- Nem fog gyorsan vezetni, ugye? - kérdezi meg miközben csak az egyik szemöldökét húzza fel. Szóval ha most azt mondom, hogy gyorsan fog vezetni akkor nem száll be és akkor apa le fog cseszni, hogy hagytam azt, hogy Ő buszozzon én meg egy kényelmes autóval jöttem haza.
- Mikor vezetett Ő gyorsan? - tárom szét a kezeimet értetlenül. Harry arcól le lehet olvasni az igazságot, vagyis azt, hogy Justin mindig gyorsan vezet. - Nyugi, most nem fog ugyanis megkértem rá. - nyugtatom meg.
Végül aztán sikerül rábeszélnem Harryt, hogy üljön be az autóba. De egész úton szinte még csak levegőt sem mer venni és eléggé csúnya pillantásokkal áld meg a hátsó ülésről. Szerencsére Justin hallgatott rám és próbált nem annyira gyorsan menni. Mikor megérkezünk a házunk elé rögtön tudom, hogy az öcsémnek még ez a tempó is gyors volt ugyanis Ő az aki először száll ki. Bevár engem is majd az utunk egyenesen a konyhába vezet. A táskáinkat ledobáljuk a padlóra és körbe nézünk a helysége.
Minden ugyan úgy van ahogy reggel hagytuk. A tejes üveg az asztalon pihen a piszkos poharainkkal együtt. Ha anya élne akkor itt már minden csillognak és meleg ebéd várna minket. Viszont apa lehet még mindig nincs is otthon.
- Igyunk tejet, hogy több legyen az energiánk - a két asztalon pihenő poharat megtöltöm az asztalon heverő tejjel ami egész nap ugyan ott áll. Mind ketten megfogjuk a tejjel teli töltött poharainkat majd iszunk belőle.
Éppen, hogy csak lenyel az első cseppet hányingerem támad. Kegyetlen rossz íze van. Harryre nézek akinek éppen olyan rosszul áll a szája mint az enyém. A poharába szagol, erre én is követem a példáját. Szerintem a tejnek nem ilyen büdös, orrfacsaró szaga szokott lenni. Ismét iszom belőle hátha most már normális íze lesz és megiszom az egész pohár tartalmát. Harry csak iszogatja.
Addigra az én hasam morogni kezd és valami csak fel akar törni belőlem.
- Te Liam...- kezdi Harry nyöszörögve miközben a hasát fogja. - Szerintem ez a tej romlott volt. - és ez a szó mikor elhagyja a száját a gyomrom görcsbe rándul és szerintem még a múlt heti kajától is megszabadulok, pont úgy ahogy Harry is. Rosszul leszek ha most ételmérgezést kaptunk...


2014. október 22., szerda

' 5.- Mosdó

Helllóóóóó!!! Mivel az előző részhez elég sok komit kaptam ezért úgy döntöttem h ma is teszek fel részt :) Örültök? Remélem igen, mert én nagyon :D és ha mondjuk ennél a résznél is aktívak lesztek akkor megint nem kell sokat várni a kövire ;) Komizniiiiiiiii 

#THEO
Mindig is úgy gondoltam, hogyha a diák egy kis magányra vágy a suliban akkor a legjobb hely egy mosdó. De nem akár milyen mosdó. A mi sulinkban az a legjobb, hogy két része van, - vagyis jobban mondva két szárnya. A jobb és a bal. A jobb szárny az amit az elmúlt években használtunk és ahol kevesebb terem van. Mikor elkezdtem itt a tanulmányaimat az én osztályom ott volt. De aztán felújították a bal szárnyat és most már a tanítás hivatalosan is ott zajlik. A régi termeket nem is használjuk, csak nagyon ritkán. Ez igaz, viszont a diákok előtt az egész suli nyitva áll, szóval akár hova mehetünk. És mivel a jobb szárnyba szinte már senki nem megy mivel elavultnak tartják, ezért ez a suli legnyugisabb helye, de ezen kívül is a régi osztályom melletti lány mosdó.
Imádom a helyet, még akkor is ha az ablak egyik üvege be van törve, mivel tavaly itt akart valaki betörni, az igazgató pedig azóta sem volt hajlandó megjavíttatni. De legjobban mégis az összefirkált falak tetszenek. Mivel ide már a takarítók sem járnak és a tanárok sem büntetik meg azt ha rajtakapnak, hogy a falat firkáljuk, ezért a diákok többsége akik művészi tehetséggel vannak megáldva ide jönnek és agyonfirkálják a koszos fehér falat. Engem is bele értve.
Mikor rossz jegyet kapok akkor elvonulok ide megfogok egy filc tollat és gyűlölködő szavakat írok az adott tanáról. Ha valaki beszól, vagy megbánt szintén a falon töltöm ki a dühöm. De ha esetleg össze veszek Chanellel, vagy valamelyik másik barátommal, szintén a falnak támadok neki. És ha valaki halálát tervezem, - mint például Liam Payneét, - nos akkor a falon találhattok egy tíz pontot amiben pontokba szedtem azt, hogy miként is végeznék a kis barátommal. Igen, elterveztem már, hogy megölöm. De szerintem ezzel pontosan ő is így van. Nekünk két különböző világrészre kellett volna születnünk és akkor talán mind ketten normálisan tudnánk élni egymás társasága nélkül.
Az a baj, hogy ez a nagy gyűlölet minél rosszabbra fordul. Most már ott tartunk, hogy kezet, - vagy lábat,-  emelünk egymásra.  Mi lesz akkor ha egyszer valamelyikünk tényleg elveszíti az uralmat a teste felett? Oké, Liam állítja, hogy nem ütne meg egy lányt, de én ebbe már kételkedem. Viszont én simán kitekerném a nyakát. Kár, hogy ma azt a kemény történelem könyvét nem mertem erősebben hozzá vágni. Boldog lettem volna ha púpja nőtt volna vagy valami.
Gondolom most meglepődtetek azon, hogy lány létemre milyen agresszív vagyok. Aki közelről ismeri a családomat, vagy ismerte, az tudja jól, hogy apa és anya mindig fiú gyereket akartak. Ezért Theo a becenevem, mivel a születésem előtt eltervezték, hogy ez lesz a fiuk neve. De mikor megszülettem és kiderült, hogy lány vagyok gyorsan más nevet kellett kitalálniuk. A hivatalos nevem Theodora, de a szüleim kisbaba korom óta Theoznak. És innen jön ez az agresszív viselkedés is. Tíz éves koromig rövid hajam volt. Apa minden héten pankráció bemutatókra vitt. Péntekenként kocsmázni vitt ahol közbe focimeccset nézett és sört vedelt. Gondolom tudjátok, hogy a kocsmákban pedig normális dolog a verekedés. És ha ez még mind nem lenne elég öt fiú mellett nőttem fel. Igen öt fiú unokatesóm van akikkel szinte felnőttem. Ezért nem is csodálkozok azon, hogy néha elő jön a fiús énem. Mióta apa kutatónak állt szerencsére anya bele törődött abba, hogy lány vagyok.
Őszintén néha örülök neki, hogy egy kicsit fiús vagyok. Most gondoljatok bele ha egy piperkőc szőke liba lennék. Nem tudnám elviselni Liam sértő megjegyzéseit és szerintem a halálba üldözne.
Azonban hiába van kemény természetem, néha nekem is betelik az a bizonyos pohár mint például most. Mindig is rosszul viseltem mikor valaki a testalkatommal volt elfoglalva. Nem vagyok megelégedve magammal, sőt kövérnek érzem magam. Pedig az ismerőseim szerint ez hazugság, ugyanis az állításuk szerint lassan már elfogyok a Földről. Lehet igazuk van, de én mindig az olyan köcsögökre hallgatok mint Liam Payne. És ő szerinte nagy a fenekem, ami azt jelenti, hogy dagadt vagyok.
Két kezem ökölbe szorul és bele akarok nézni a tükörbe, de képtelen vagyok. Utálom magamat és azt ahogy kinézek.  Már épp azon vagyok, hogy elsírjam magam, mikor nyitódik az ajtó. Amilyen gyorsan csak tudom felemelem a fejem és megigazítom a sminkem. Az lenne a világvége ha valaki meglátna sírni.
- Te már megint itt vagy? - hallom meg Chanel hangját. Becsapja maga után a mosdó ajtaját, majd felém sétál. Táskáját ledobja a padlóra és a tükörben elkezdi a haját igazgatni. - Az ebédszünet már rég elkezdődött én meg ott vártalak Téged. - jegyzi meg egy kissé mérgesen. És már megint a kaja. Utálom, hogy a legjobb barátnőm élete az étel körül forog. Számára mindegy hogy mennyit eszik ugyanis nincs rajta semmi felesleg. Ha megenne egy elefántot akkor is sovány maradna. - Miattad kihűlt a hamburgerem. - biggyeszti le az ajkait majd a táskájából kiveszi a gondosan becsomagolt ebédjét, - vagyis az iskola fő kajáját. Szinte minden második nap hamburgert adnak ebédre. Esküszöm néha már elmegy az étvágyam is tőle mivel annyira meguntam már. Van egy olyan érzésem, hogy a szakácsnők csak ezt tudják normálisan elkészíteni.
- Gondolhattad volna azt, hogyha nem vagyok az ebédlőben az azt jelenti, hogy nem vagyok éhes. - de amit kimondom az éhes szót a gyomrom rögtön korgásba kezd, de szerencsére Chanel nem veszi észre ugyanis pont akkor harap egy hatalmasat a hamburgeréből. Szinte kicsordul a nyálam ahogy jóízűen lakmározik előttem. Az egész mosdót a hamburger illata tölti be, és ráadásul még a szája sarka is tiszta szósz.
Még,hogy nem vagyok éhes! Ma még semmit nem ettem, de nem is áll szándékomban, hogy egyek. Pláne nem ilyen zsíros kaját. Persze, nem adok okot Paynek, hogy még többet tudjon cikizni. Hisz szerinte úgy is nagy a seggem és szerintem is. Nem ehetek semmi hizlaló kaját mert csak hízok.
Amilyen gyorsan csak tudom elfordítom a fejem és elkezdek az ujjaimmal játszani közben pedig próbálok nem Chanel kezében lévő hamburgerre gondolni. Pedig olyan isteni illata van! De akkor sem ehetek! Muszáj. - Egyébként kérdezhetek Tőled egy eléggé fontos kérdést? - köszörülöm meg a torkom és a tükörből nézek a barátnőmre. Ezt mikor Chanel meghallja rögtön felpillant, lenyeli a szájában épp megrágott ételt, majd letörli a maszatot az arcáról és gyanakvó tekintettel mér végig.
- Terhes vagy? - kérdezi kikerekedett szemekkel én pedig lesokkolok.
Ezt mégis miért kérdezte? Helyesbítek. Miért az után kérdezte miután először végig nézett az egész testemen. Liamnek tényleg igaz volt! Nagy a seggem. Sőt ezek szerint úgy nézek ki mint egy terhes nő. Hisz Chanel is rögtön erre gondolt. Tudtam én, úgy tudtam. Bezzeg az orvosom szerint sovány vagyok. Biztos csak azért mondja, hogy egyek. De mégis, hogy egyek ezek után lelkiismeret furdalás nélkül? Ezek szerint mindenki a hátam mögött kövérnek tart.
- Miért lennék terhes? - kérdezem, de olyan szinten mérgesen, hogy szerintem a homlokomon nem létező ér is kipattan. - Te szerinted is kövér vagyok? - szinte már elsírom magam. Ez annyira gáz, hogy még a legjobb barátnőm is kövérnek tart. Chanel megszeppen, majd elém sétál és az arcomat kémleli.
- Ki mondta azt, hogy kövér vagy? - kérdezi gyanakodva.
Hezitálok, hogy válaszoljak e a kérdésére. Ha most elmondom neki azt, hogy Liam és én megint majdnem megöltük egymást, akkor Ő túlreagálja a dolgot és rohan az igazgatóhoz, hogy tudja beköpni Paynet. Ami rám nézve nem jó, ugyanis akkor Liamnek adok egy okot és beszarinak fog tartani.
- Valaki - vonom meg a vállam egyszerűen. Az lesz a legjobb ha gyorsan témát váltok. - Amúgy azt akartam kérdezni, hogy szerinted nagy e a seggem. - térek vissza a fő kérdésemhez majd oldalra fordulok, hogy a tükörben tudjam megnézni a hátsóm. Határozottan nagy és undorító.
- Ugyan olyan mint mindig. Kicsi és izmos. És még Te mersz csodálkozni rajta, hogy tesin a fiúk állandóan a fenekedet bámulják. Theo neked olyan izmos a hátsód és a hasad, hogy minden lány irigykedik mivel tudják, hogy soha nem jártál edzőterembe. - tudom, hogy Chanel ezt most csak azért mondja, hogy jobb kedvre derítsen amiért először azt hitte, hogy terhes vagyok. Valamilyen oka van annak, hogy azt hitte. Az ok pedig az, hogy dagadt vagyok, csak nem meri a szemembe mondani mert fél, hogy a történelem talán megint megismétli önmagát.
- Miért hitted azt, hogy terhes vagyok? - vonom őt kérdőre a legváratlanabb pillanatban. Rögtön abba hagyja a hadarást és befogja a száját.
- Nem azért mert azt gondolom, hogy kövér vagy! - siet gyorsan a válasszal. Az ajkamba harapok és várom a további mondandóját ugyanis ezzel kicsit sem győzött meg. - Mostanában nagyon változó a hangulatod. - böki ki végül. Ennyi? Azért vagyok terhes szerinte mert gyorsan változik a hangulatom? Hát milyen logika ez?
- És szerinted ez ok arra, hogy valaki terhes? - kérdezem szinte már nevetve. Legszívesebben képen röhögném őt amiért ilyen sötét. Kevesebbet kéne foglalkoznia a pasizással és többet kellene tanulnia. - Chanel neked percenként változik a hangulatod. Akkor valaki rólad az év összes napján azt hihetné, hogy terhes vagy. - két kezemet a vállára teszem, majd a szemébe nézek. Arckifejezése nyugtalan és látszik rajta, hogy bárhol lenne csak itt nem. - Most pedig az igazat akarom. Azért kérdezted azt, hogy terhes e vagyok, mert Te szerinted is kövér vagyok. Igaz? - kérdezem halkan.
- Kezdődik elölről Theo? Megint kezded bemesélni magadnak ezt az oltári nagy hazugságot. Senkire nem figyelsz csak a negatívumokra. Senki nem mondta rólad azt, hogy kövér vagy! Csak Te képzeled be. Sajnálom, hogy ezzel a terhes dumával megbántottalak. Az lesz a legjobb ha szólok az anyukádnak ugyanis nincs kedvem megint kórházban látni az miatt mert éhezteted magad. - lesápadok az elmémet pedig a három éve történt dolgok lepik el. Mikor napokig nem ettem, csak energia italt ittam és tornáztam. Kilométereket futottam le, éhes voltam, de nem ettem. Undorodtam a kinézetemtől. És elkezdtem magam éheztetni csak azért mert egy menő ruha nem volt az én méretembe. Bemeséltem magamnak, hogy kövér vagyok. Nem foglalkoztam semmi mással csak a súlyommal. Majdnem ez lett a vesztem. Szerencsére az orvosok idejében a szárnyuk alá vettek és helyre tudták hozni a súlyomat. Azonban azt mondták, hogy a szervezetem több ilyen kínzást nem fog elviselni ezért ne próbáljam még egyszer megcsinálni azt, hogy éheztetem magam.
Most mégis kezdem ugyan úgy érezni magam mint akkor. Csak most nem egy ruha méret miatt érzem azt, hogy kövér vagyok, hanem most tényleg úgy érzem, mivel Liam Payne a szemembe mondta. És nagy a valószínűsége, hogy igazat is mondott...

2014. október 20., hétfő

' 4.- Történelem óra

Heyeeee!!!! Tudom elég rég volt rész, de ez van, nem tudok magyarázkodni mert nem érdemes. Nekem is suli van még akkor is ha szarok rá az egészre :D nem azt mondom h a lustaság miatt nem írok, ugyanis írok. csak egyszerűen ti sem vagytok nagyon aktívak ezért én sem vagyok az :P ennyi... pedig már hat rész meg van írva előre :D komizniiii ...

#LIAM
Öt perc! Pontosan ennyi telt el azóta mióta becsengettek és Mrs. Young betotyogott a terembe, hogy tudja megtartani a szokásos hangvételű történelem óráját. Az asszony engem mindig egy pingvinre emlékeztetett. Fekete-fehér ruhákba járt a haja pedig ősz volt. Szemüveg nélkül semmit nem látott, de az is csak arra szolgált a számára, hogy tudja elolvasni a tankönyvből az anyagot. Azonban ha arra került a sor, hogy egy diákjával kelljen beszélni akkor még a lányt sem tudta megkülönböztetni a fiútól, ugyanis annyira rosszul látott. És a hangja. Mintha dél kellős közepén kezdett volna el olvasni egy esti mesét.
Asszem a rekord időm míg ébren voltam nála a tíz perc volt. Viszont ma kifejezetten álmosító volt ahogyan az amerikai polgárháborúról kezdett el mormogni valami az orra alatt. Mindig is csodáltam azokat az osztálytársaimat akik az egész órát ébren tudtak nála maradni és mellette még figyelnek és jegyzetelnek is. Örülök neki ha úgy alszom el, hogy legalább a csengő szóra felébredek, nem hogy még ébren maradjak és jegyzeteljek is. Meg amúgy is akkor miért vannak itt az osztályban a nyomik akik a legelső padban ülnek. Nekik az a dolguk, hogy dolgozatíráskor hátra adják nekem a megoldásokat és pedig lepuskázom és egész jó eredményeket érek el. Nálam az a szabály, hogy csak a következő évfolyamba jussak át. Viszont idén az a célom, hogy legyen meg az érettségim.
De ahhoz még túl kell élnem jó pár történelem órát Mrs. Younggal. Próbálok figyelni, de tényleg, aztán azt veszem észre, hogy nagyokat pislogok. Jobbra nézek ahol Justin ül. Táskája az asztalán pihen és azon alszik. Megcsóválom a fejem és elhessegetem a fejemből a gondolatot, hogy milyen vicces lenne ha most kihúznám a feje alól a táskát. Nagyot koppanna a feje, viszont túl nagy zajt csapna a tanárnő pedig bepipulna és megint ránk hívná az igazgatót. Szóval ezt az ötletemet hamar elfelejtem. Fejemet elfordítom a másik oldalamra ahol Amy ül. Hosszú vörös haja félig az arcába lóg, de mikor már zavarni kezdi gondosan a füle mögé tűri, de ezzel egy időben az is észre veszi, hogy nézem. Abba hagyja az írást és rám tekint. Küldök felé egy mosolyt, majd vissza fordulok a tanárnő felé.
Vajon most Amynek is az járhat a fejében mikor tavaly osztálykiránduláson visszaszöktünk a kiránduló buszba és élveztük egymás társaságát? Én tényleg élveztem és nem bántam volna ha azon a három napon még összebújtunk volna. Csak hát Ő nem akarta, mivel Doug a pasija is velünk volt, és Amy totál szarul érezte magát amiért megcsalta a pasiját. Pedig mondtam neki, hogy kár emésztenie magát ugyanis én semmi komolyat nem akarok tőle. Azóta jó ha pár szót beszélünk.
Megcsóválom a fejem, majd egy gyors lendülettel a fejemre húzom a kapucnimat és úgy hajtom rá a fejem a karomra. A kapucnim gondosan eltakarja az arcom így senki nem veszi észre, hogy szundítok miközben a pingvin bőszen hablatyol a polgárháborúról.
Fejemben lejátszódik egy jelenet ahol én vagyok a háborúban az egyik katona és megtámadom Mrs.Youngot. Élvezettel loccsantom szét a fejét miközben röhögök. Magamban elmosolyodok a fantáziámon, mikor halk beszédre leszek figyelmes. Nincs kedvem felemelni a fejem. Ha valami súlyos dolog történt volna akkor már rég megszólalt volna a sulirádió.
- Rosszul van? - hallom meg Mrs.Young hangját, de még erre sem vagyok hajlandó felemelni a fejem. Ki van rosszul? Leszarom csak ha hány ne rám szökjön a trutyi.
Megnyálazom a számat és egy picit megmozgatom a fejem ugyanis a nyakam zsibbadni kezd. Hány perc lehet még hátra? Inkább nem nézem meg az órát mert még szörnyet halok.
-Őt bízza csak rám tanárnő. - egy újabb hang ami szokatlanul ismerősen cseng. Még hozzá reggelről! Villámcsapásként ér a felismerés ezért amilyen gyorsan csak tudom lehúzom a fejemről a kapucni, majd szembe találom magam egy...könyvel.
Theo Morris áll a padom mellett miközben keze még mindig pontosan úgy van mint aki megütött valakit. Az a valaki pedig én voltam. Igen, fejbe vágott egy bazinagy és vastag történelem könyvel. A fejem iszonyatosan zúg, miközben Theo már meg van görnyedve a nevetéstől. Ugyanis olyan erővel vágott fejen, hogy kis híján még a székről is lefordultam. Utálom ezt a csajt! Sőt tiszta szívemből gyűlölöm. Még ha nem ismerném személyesen szerintem akkor is utálnám. Őt egyszerűen nem lehet kedvelni mert semmi szerethetni való nincs benne. Hisz még a neve is szörnyű. Mondjuk nem csoda, hogy fiús nevet adtak neki a szülei. Ha nem lenne derékig érő hosszú haja és ha nem sminkelné magát, akkor simán rá lehetne mondani, hogy egy srác. Azt sem értem, hogy minek hord melltartót, - ha egyáltalán hord, ugyanis elméletileg nincs is neki mint bele tennie, mivel a pólója alól nem úgy látszik mintha nagyon lennének mellei. Viszont a feneke az elég feszes. Igaz kicsi, de mikor cicanadrág van rajta szívesen megmarkolásznám neki. Na igen, csak itt az a bökkenő, hogy nem lennék képes hozzá érni mivel undorodom Tőle. Ez van. És még rám mondja azt, hogy csajfaló meg szexmániás vagyok. Tessék Theo Morris az élő bizonyíték arra, hogy nem kezdek el flörtölni minden lánnyal.
- Te normális vagy? - pillantok fel a lányra aki szinte már a könnyeivel küszköd. Hát én is szinte elsírom magam, de nem a nevetéstől hanem a fájdalomtól.
- A tanárnő arra kért, hogy ébresszelek fel és adjam oda a töri könyvedet, ami én találtam meg a folyosón és voltam olyan rendes, hogy vissza adjam nehogy aztán a végén még ne tudj tanulni. Egyébként szívesen. - kacsint rám és megtörli a szemeit amikben még mindig csillognak az örömkönnyek. Kinyírom egyszer még ezt a csajt.
Felállok a székemről és kicsit sem érdekel, hogy épp óra van. Mrs. Young úgysem veszi észre, hogy mi is történik pontosan körülötte. A többi diák pedig nem érdekel.
- Nem fogom megköszönni azt, hogy fejbe vágtál egy majd ezer oldalas könyvel. - mondom felháborodva.
- Nocsak, hogy tudja valaki az oldalak számát. A végén még kiderül, hogy titkon mikor unatkozol a sulis könyveidet lapozgatod. - feszült csend van a terembe. Mindenki csak engem és Theót nézi. Összeszűkített szemekkel meredek a lány barna szemeibe.
- Ne tereld a témát Tea! - vágok vissza és most Ő az akinek az arcizmai megfeszülnek. Tudom, hogy mennyire imádja mikor Teának csúfolom. - Ha erősebben ütöttél volna meg akkor még a fejem is beszakadhatott volna, te pedig egészen év végéig büntetésben lettél volna amiért bántalmaztál egy diákot. - kulcsolom össze a kezeimet a mellkasom előtt és lenézek rá.
Apró teste szinte a vállamig ér fel. Két fejjel tuti, hogy alacsonyabb tőle. Miért jó az alacsony csaj? Mert nem kell lehajolni miközben leszop. Persze ez Theora nem vonatkozik. Nála ciki, hogy milyen alacsony.
- Persze az nem volt bántalmazás mikor ma reggel megrúgtál. - szorulnak ökölbe apró kezei. Elgondolkodok. Én megrúgtam Őt ma reggel? Hm, ez érdekes, ugyanis nem emlékszem rá. Na gondolkodjunk csak. A buszon mellettem ült,veszekedtünk, láttam az amerikai zombi csaját, és megint veszekedtünk, utána megállt a busz a sulinál Ő pedig elsőként pattant fel az ülésről, majd megállt az ajtóban, hogy a dilis barátnőjét várja meg. Én le akartam szállni, de nem mozdult ezért egy picit megbillentettem a popóját. Ő azt mondja megrúgásnak? Basszus én ha megrúgok valakit akkor az hónapig nem tud leülni és feküdni. Harryt kellene erről megkérdeznie ugyanis Ő tudna mesélni a ' Liam féle seggbe rúgásról.
- Nem rúgtalak meg. Hiába akarsz befeketíteni, nem fog sikerülni. Hidd el szívesen megvernélek néha, de pasi vagyok akit nem úgy neveltek, hogy üssön meg egy nőt. - és ez most tényleg igaz.
Theo azok közé az emberek közé tartozik akiket legszívesebben agyon vernék mivel annyira idegesítőek és képesek lennének még az őrületbe is kergetni. De mint mondtam Ő lány. Lányt pedig soha nem lennék képes megverni, akár mennyire is utálom az illetőt. Arról pedig én már nem tehetek, hogy a reggeli kis incidensemet így fogta fel. Csak hülyültem!
- Igen? Akkor mivel magyarázod a nadrágomon lévő hatalmas és ocsmány lábnyomodat? - vonja fel a szemöldökét kérdően. Nem állom meg, hogy ne nézzek rá a nadrágjára. Oké hülye vagyok, mert pont szembe áll velem szóval nem látom a hátulját.
- Hozzá sem ért a cipőm a seggedhez! - emelem fel a hangom. Ha így folytatjuk mindjárt jön az igazgató. Az pedig nagyon nem lesz jó ugyanis nincs kedvem büntetésbe menni Theoval. Más csajjal szívesen mennék, de vele semmi kép sem. Meg aztán az sem szeretném ha behívatnák apát.
- Akkor elmagyarázod, hogy miért éreztem?
- Te nem csak idióta vagy hanem agybeteg is. Beképzelsz dolgokat amik meg sem történtek. - csóválom meg a fejem egyhangúan. . - És ha most megbocsájtasz szeretnék figyelni a történelemre, ugyanis még az is érdekesebb mint a Te ocsmány, kurva képed. - kacsintok felé bájosan majd újra kényelmesen vissza ülök a székemre.
- Menj a picsába Payne! - üvölti el magát Theo és erre még Mrs.Young is felfigyel.
Igen egész idáig a könyvéből olvasott. Azonban mikorra sikerülne neki megkérdenie, hogy mi volt ez a nagy kiabálás Theo kiviharzik az osztályteremből, Mrs.Young pedig el is felejti, hogy mit akart kérdezni. És engem sem foglalkoztat Theo. Idegbeteg ezen pedig nem tudok választani. A szüleinek kellene észre venniük, hogy a leányuknak segítségre van szüksége. Kapucnimat vissza húzom a fejemre és megint álomra hajtom a fejem, de ezentúl remélem, hogy senki nem úgy fog felébreszteni, hogy hozzám vág egy könyvet. És azt is remélem, hogy mikor felébredek az első dolog nem Theo Morris lesz akit meglátok...


2014. október 15., szerda

' 3.- Busz

Hellóóóóóóóóóó!!!! Szóval unatkoztam és írtam és lett belőle egy fejezet xD viszont szomorúan láttam, hogy 1 személy leiratkozott a blogról :c hmm, talán sablonosnak ítélitek az első két fejezetet, de merem azt mondani, hogy ez után a rész után megváltozik a véleményetek :D a rész elolvasása után ne nagyon utáljátok Liamet :D gondoljatok arra h néha ilyen természet is kell xD... a kövi a hétvége folyamán érkezik szóval addig komizniiiii....

#THEO
- Azt hiszem inkább keresek másik helyet. - amilyen gyorsan csak tudom megfogom a táskámat és állok is fel, nehogy ennél többet keljen Liam Payne mellett ülnöm. Véletlenül még rám ragad a bunkósága és én is olyan beképzelt leszek mint Ő. Így is a karom véletlenül hozzá ért. Borzalom. Most dobhatom el a kabátomat, mert Paynes lett.
Felállok, Ő pedig nagy szemekkel és szinte undorodva mér végig. Még az előtt el kell mellőle mennem mielőtt kinyitja a száját. Ha Ő kinyitja a száját akkor abból szép szó nem jön ki, csak sértés. Vagyis hozzám nem tud normálisan beszélni, mindig csak megalázni tud. Na nem mintha én hagynám magam. Ha Ő gúnyolódik velem akkor én is simán vissza szólok neki. Engem kicsit sem zavar, hogy minek képzeli magát. A szemembe csak egy végzős aki ugyan oda jár suliba mint én. Nem tudom, hogy miért képzeli magát többnek. Nem sportol, nincs benne a suli zenekarába, nincsenek jó jegyei. Csak annyi az érdeme, hogy Ő az évfolyamában a leghelyesebb fiú, - amin én vitatkozhatnék, ugyanis szerintem Justin sokkal cukibb mivel kocka hasa van és van ajak piercingje is, Liam pedig...hát őt még nem láttam felső nélkül, vagyis egyszer, de akkor sem láttam a hasán kockákat. Mit bizonyít ez is? Hogy még edzeni is lusta. Évek óta nem tornázik tesi órán. Felmentése van mivel állítólag pár éve el volt törve az orra. Ha engem kérdezte ez hazugság. A szülei biztos nyaltak egy dokinak, hogy írjon valamilyen hamis diagnózist amivel felmenthetik a tesi óra alól. Így most még több ideje van csajozni. Amíg a társai keményen tesiznek, addig Ő a lelátón ül egy csapat lány társaságában, majd különös mód az egyikükkel, elvonul az egyik távoli mosdóba. Volt szerencsém végig hallgatni Liam egyik kis légyottját valamelyik mosdóban. Szörnyű élmény volt! Komolyan én éreztem magam cikis helyzetbe. Liam egy gusztustalan alak. És ezen nem vitatkozom.
Éppen, hogy csak felállok, a busz elejéből máris hangos morgást hallok.
- Ülj vissza a fenekedre! - szól rám a sofőr, de hiába akaratoskodok, magam huppanok vissza az ülésre ugyanis a busz pont akkor indul el. Ilyen nincs. Milyen dolog már ez? Nem válthatok helyet mert a sofőr nem enged? És mi van akkor ha valami gond van az ülésemmel? Utálok buszozni.
Felmorgok és megigazítóm a táskámat és csak azért sem nézek a mellettem ülő flegmácskára. Pedig hallom ahogyan jó ízűen nevet a szenvedésemen. Tuti, hogy fog mondani valamit. Nem bírja ki addig míg nem érkezünk meg a suliig. Addig még van tíz perc, Ő meg tíz másodpercig sem bírja ki csöndben.
- Talán illő lenne megköszönnöd nekem, hogy ide engedtelek ülni - és még csak tíz másodpercig sem volt csöndben! Ez kereken öt volt.
- Nem a tiéd a busz. Itt volt hely, szóval muszáj volt ide leülnöm. - vonom meg a vállam bunkón. Liam felül, - ugyanis eddig szinte már feküdt az ülésén, - majd gondosan felém néz.
- És mi van akkor ha épp foglaltam valakinek? - vonja fel a szemöldökét. Felnevetek, ugyanis ismerem már annyira, hogy tudom azt, hogy mikor kamuzik. Nos mikor hazudik akkor ahogy beszél úgy rengeteget pislog, Másodpercenként ami nála nem normális, ugyanis mikor normálisan beszél akkor alig pislant.
- Kizárt dolog - csóválom meg a fejem okoskodóan. - Minden reggel magad utazol. A rajongóid és a pincsijeid csak a sulinál tapadnak rád. - ne kérdezzétek meg, hogy honnan tudok róla ennyi mindent. Tudom ha valakit utálok akkor az nagy ívben kikerülöm. De ezt a gyereket képtelenség kikerülni. Minél messzebb akarok tőle lenni a Sors annál közelebb visz hozzá.
Pedig tényleg teljes szívemből gyűlölöm és ezen a helyzeten nem is akarok változtatni. Na nem mintha nagyon tudnánk ezen változtatni. Az égiek úgy határozták meg, hogy mi egész életünk során öljük egymást. Szerencsére már csak ezt az évet kell kibírnom a társaságában, ugyanis végzős és elballag, aztán lesz egy nyugis évem a suliban nélküle.
Várom már azt a pillanatot mikor végleg elhagyja a sulit. Remélem, hogy nagyon messzire megy egyetemre. Olyan messzire ahonnan évekig nem fog hazajönni. Sőt azt is remélem, hogy ott talál egy Afrikai csajt és majd oda költöznek, szóval esélye sem lesz Angliába haza jönni. Ha Wolverhampton lakosai okosabbak lennének az átlagnál akkor írnának egy petíciót, hogy soha többet a büdös életbe ne tehesse be a városba a lábát. Mennyire király lenne már. Akkor legalább a lány gyermekes szülőknek nem kéne attól tartaniuk mikor a csemetéjük bulizni megy, hogy mikor áll össze Paynel. Mert szerintem a szülők ettől tartanak a legjobba. A városban nincs olyan buli ahol Liam ne venne részt. Őt nem érdekli semmi más. Csak saját maga, csajok, buli, és megint maga.
- Szóval már ott tartunk, hogy kémkedsz is utánam - kezd el bólogatni. Rögtön megbánom, hogy a szemébe mondtam azt, ami lehet, hogy eddig senki másnak fel sem tűnt. Ha jobban bele gondolok tényleg úgy néz ki mintha kémkednék utána. Basszus. Ő lenne az utolsó aki után kémkednék. - Nagyon profin csinálod mert eddig még soha nem vettem észre, hogy a közelembe vagy. Mondjuk nem csak a számomra vagy láthatatlan a suliban. Olyan vagy a diákok között mint egy szellem. Mindenről tudsz, de mégsem vagy jelen.  - ez határozottan nem igaz! Igen sok barátom van a suliban. És azért tudok mindenről mert én vagyok a suli újság egyik szerkesztője, szóval egyértelmű dolog, hogy nekem mindenről az elsők között kell tudnom.
- Tudod nekem nincs akkora pofán mint neked. Ezért mikor Te jelen vagy akkor én elveszek a Te nagy arcod mellett. - kacsintok rá azonban Liam arca elsötétül.
Hány perce is utazunk egymás mellett? Olyan három- négy? És azóta mit csinálunk? Csak verekszünk? Ha nem érkezünk meg minél hamarabb a sulihoz a végén még egymásnak ugrunk. Igen, lány létemre képes vagyok verekedni. Hisz a testvérek is szoknak, akkor én miért ne pofozhatnám fel Liamet? Az lenne a katasztrófa ha Ő lenne a testvérem. Felkötném magam. Szerencsére ilyentől nem kell tartanom.
- Legközelebb szólj ha megint kukkolni támad kedved, ugyanis akkor leborotválom a farkam, hogy végre tudd megnézni milyen is egy igazi férfi gyíkja, mivel tudom, hogy Te eddig csak vaginákat láttál. Ki tudja lehet, hogy az én farkam után megjön a gusztusod a pasikhoz. - na igen azt el felejtettem közölni veletek, hogy azt hiszi, hogy én leszbikus vagyok.
Mivel a testem eléggé fiús, és szinte csak lány barátaim vannak, olyan egy éve a fejébe vette, hogy ez mind azért van mert a csajokhoz vonzódom. Ami hazugság. Hisz Julian fiú és még mindig vele járnék ha nem Amerikában élne. De Liam Julianról nem tud, ugyanis a románcunk nyáron volt és szerencsére Liammel nyáron nem találkoztam. Szóval nem tudom az orra alá dörgölni, hogy van valaki akinek a kis mellű csajok nagyon is bejönnek.
- Te olyan idióta vagy. - kezdek el puffogni. Majd szét robbanok az idegtől. Mérgesen összekulcsolom a kezeimet a mellkasom előtt és előre bámulok. Liam pedig majd megpukkad a röhögéstől.
- Te meg egy lezbosz vagy - nevet jóízűen és ismét kényelmesen elhelyezkedik az ülésen. Vigyázok rá nehogy véletlenül megint hozzá érjek. Ezért magamban számolom vissza a másodperceket, hogy mikor érkezünk meg a sulihoz. Még egy matek doga is kellemesebb mint Liam Payne mellett ülni a buszon.
Idegesen kezdek el játszani a táskám szélével, mikor a mobilom rezegni kezd. Amilyen gyorsan csak tudok a keresésére indulok, ami nagy szónak számít. Nem arról vagyok híres, hogy rendet rakok a cuccaim között. És sajnos ebbe a táskám is bele tartozik. Gyűrött papírok, smink cuccok, mobil töltő, fülhallgató, füzetek, könyvek, használt papírzsepik és végül a telefonom. A táskámban lévő holmik nagy része az ölemben pihen, de szerencsére megtaláltam azt amit kerestem. De mikor meglátom a kijelzőn lévő nevet és képet, legszívesebb vissza nyomnám a készüléket a táskám legmélyébe.
Julian az aki hív. Liam pedig kicsit sem zavartatja magát a felől, hogy semmi köze az életemhez. Nyugodtan bámulja a telefonomat majd egy adott pillanatban kikapja a kezemből és méregetni kezdi Julian képét. Ilyen nincs.
- Hallottad már azt a szót, hogy magántulajdon? - kérdezem és el akarom venni a telefonomat Tőle, de nem engedi. Inkább eltartja nehogy el tudjam venni. - Add vissza a telefonom, vagy sikítok! - fenyegetem meg. Képes vagyok sikítani ennyi ember között és Ő ezt nagyon jól tudja.
- Szívem? Melyik zombi filmből szedted össze ezt a srácot? Vagy esetleg csaj? Ha jobban megnézem eléggé lányos arca van. - zúdítja rám a kérdéseit és le sem veszi a tekintetét Julian képéről. Csak a fejemet fogom. - Én vagyok a legjobb barátod és pont velem nem közölted azt, hogy becsajoztál? - kérdezi felháborodva, és a busz pont abban a szent pillanatban megáll. Én amilyen gyorsan csak tudok felállok, majd egy jó pillanatban kikapom Liam kezéből a telefonomat.
- Ő pasi és csak, hogy tudd amerikai. A legjobb pedig az, hogy ezerszer jobb az ágyban mint Te! - közlöm vele a fájó igazságot, majd mielőtt végleg elmennék mellőle, még fejbe is vágom. Felszisszen, de mikorra szólni tudna nem tud ugyanis mindenki sietve akarja elhagyni a a buszt.
Már majdnem le akarok szállni mikor az egyik ülésen meglátom Chanelt. Integet, hogy várjam meg. Ezért képtelen vagyok megállni pont az ajtóban. Nincs kedvem megint elveszíteni szóval az tűnik a legjobb megoldásnak, hogyha a busz ajtajában várom meg. És ezzel forgalmi dugót okozva.
Chanel már majdnem utol ér, de mégsem Ő az aki megszólít.
- Told arrébb a méretes hátsód az ajtóból, ugyanis az egész segged betölti a kijáratot - Liam az aki mögöttem áll majd kicsit sem kedvesen nyomja a lábát a fenekemhez. Ő most engem megrúgott? A koszos cipője hozzá ért az én nadrágomhoz? Mégis, hogy képzelte ezt? És komolyan ilyen nagy a seggem hátulról mint ahogy Ő mondta? ...


2014. október 13., hétfő

' 2.- Ex

Remélem mindenki kitombolta magát a moziban és most már újult erővel tudtok koncentrálni a történetre :D a rész rövid lett mivel beteg vagyok, de olyan szinten náthás, hogy percenként kell kifújnom az orrom és így nem tudok normálisan írni :/ a héten jön még egy rész, de nem tudom hogy mikor mert betegen nincs sok kedvem írni és csütörtökön meg pénteken két tantárgyból is írok, szóval be kell osztanom az időmet :) legkésőbb hétvégén érkezik a kövi...addig is komizzatok :D

#THEO
Mintha valaki nyakon öntött volna egy vödör hideg vízzel olyan gyorsan pattantak ki a szemeim, majd néztem közül a szobámba. A plafont ragyogó Nap sugarai világították meg, ami eléggé gyanús volt a számomra. Kora reggelente nem szokott ilyen világos lenni a szobámba.
És akkor felülök, majd tekintetem pontosan az éjjeliszekrényemen álló órámon áll meg, és ami pontosan negyed nyolcat mutat.
Elaludtam!
Most jön az a rész, mikor olyan gyorsan próbálok kiszállni az ágyból, hogy a lábaim belecsavarodnak a takarómba, így mikor azon vagyok, hogy felálljak, hirtelen a padlón kötök ki és szinte megcsókolom a szőnyegemet. A szemei pár másodpercre könnybe lábadnak, ugyanis ahogy estem úgy ütöttem meg a térdeimet is, de aztán rájövök, hogy nincs időm most a sírásra. Az iskola busz tíz perc múlva itt lesz, én pedig még mindig pizsamában fetrengek a szőnyegemen és próbálom levakarni magamról a takarómat ami valamiért csak nem akar tőlem megszabadulni. Biztos nem akarja azt, hogy iskolába menjek. Pedig a suli jó hely.
Nagy nehezen aztán végre sikerül felállnom a szőrös szőnyegemről és kicsapom az ajtómat. Pontosan csak annyira lépem át a küszöböt, hogy tökéletesen lehessen hallani a hangomat.
- ANYA MÁR MEGINT ELFELEJTETTÉL FELKELTETNI. CSAK, HOGY TUDD EZÉRT MOST NAGYON UTÁLLAK ÉS KÁRPÓTLÁSUL ESTÉRE PIZZÁT KÉREK VACSIRA! - az a jó a reggelekbe, hogy ilyenkor a hangom még erőteljesebben cseng mint a nap további részében, ugyanis ilyenkor a hangszálak még totál kipihentek.
Pár másodpercig várok, hogy mi lesz anyámnak a válasza, amit különös mód nem kapok meg. A nyakam teszem rá, hogy még ő is mindig alszik. Meg kellene őt értenem ugyanis a kórházban nővér és rengeteg alkalommal hívják be őt éjszakai műszakra is. Ezért mikor éjjeles utána másnap szinte egész nap fel sem lehet ébreszteni. És még meri azt mondani, hogy csak hideg kaját eszek állandóan. Ő nem főz, én nem tudok, akkor mégis mit egyek mikor nincs otthon? Vagy talán haljak éhen?
Ha még ennél is kevesebbet ennék akkor tényleg úgy néznék ki mint egy tizennégy éves fejletlen kis csaj. Igen, szégyen szemre hitték már rám azt is, hogy fiú vagyok, mivel hát a koromhoz képest eléggé semmilyen a testem. A melleimet két narancshoz tudnám hasonlítani. A hasamon pedig még annyi zsír sincs, hogy elfedje a csontjaimat. És ha ez még mind nem lenne elég alacsony is vagyok.
És mégis boldog vagyok, ugyanis mindenem megvan amit csak akarnék. Vannak barátaim, van anyám és apám is, - aki igaz Alaszkában él mivel kutató és már hat éve nem láttam, anya pedig két éve hivatalosan is elvált tőle, - és pasim is volt a nyári szünetben. Méghozzá a szomszéd amerikai unokaöccse. Gondolom tudjátok mi lett a történetünk vége. Június végén jött, szeptember végén pedig ment és mivel egyikőnk sem akart távkapcsolatban élni ezért szakítottunk. De az interneten azóta is tartjuk a kapcsolatot mivel barátok maradtunk.
A hatás kedvéért becsapom az ajtót és remélem, hogy erre a hangoskodásomra végre felébred és eszébe jut, hogy van egy lánya akivel törődnie kell.
Még öt perc telt ami azt jelenti, hogy kereken öt percem van, hogy elkészüljek és elérjem a buszt. Mostanában alig ismerek rá anyára. Az ő kötelessége lenne, hogy felébresszen engem. Mindig Ő volt az aki keltett. De mostanában valahogy mindig elfeledkezik rólam.  Két hete is ugyan ez történt. És akkor szó szerint itt hagyott a busz, anyát pedig alig tudtam kiverni az ágyból mivel olyan mélyen aludt, de muszáj volt felébresztenem mert valahogy be kellett jutnom suliba. Szinte még a volán mögött is elaludt és a kórháznál akart kitenni, mivel azt hitte, hogy neki kell mennie dolgozni.
A szekrényemhez ugrok és az összes kezembe kerülő ruhát kiveszem majd megvizsgálom végül pedig a padlóra dobom ugyanis nem nyerte el a tetszésemet. A ruháim sorra landolnak a padlón, majd végül megakad a szemem a farmernadrágomon amin mind a két térde lyukas. Kiveszem és magamra ráncigálom. Haladás ugyanis most már melltartóban és farmerban állok a szekrény előtt.
Megcsörren a telefonom. A nadrágomat igazgatva ugrálok el az ágyamig ahol a telefonom van. Chanel neve villog a kijelzőn a képével együtt.
- Mondjad - szólok vissza és újra vissza megyek a szekrényemhez, hogy tudjak keresni valamilyen felsőt. Alig tudom magamra felvenni ugyanis a telefont is a fülemhez kell tartanom.
- Ezt képzeld el Júlia - kezd el csacsogni és már messziről hallom, hogy teli szájjal beszél, szóval eszik és közbe az utcán áll. Vagyis az autó zajai ezt tanúsítják a vonal túloldalán. - Tegnap éjjel unatkoztam és hülyeségből ráírtam a Rómeódra - Rómeó egyet jelent Juliannal ,vagyis az amcsi nyári szünetes pasim.  Jó tudni, hogy a legjobb barátnőm még mindig kapcsolatban van az exemmel. Érzem, hogy ebből megint kiakadás lesz. - A lényeg az, hogy szinte csak rólad kérdezősködött.
- Ugye mondtad neki, hogy van pasim? - kérdezem gyorsan és remélem tényleg azt mondta neki, hogy van. Julian szívesen bele ment volna a távkapcsolatba. De nekem nem kell olyan pasi ami tízezer kilométerekre lakik tőlem. Nekem olyan pasi kell aki mindig mellettem van.
- Azt mondta, hogy a karácsony szünetbe megint jön a rokonaihoz, vagyis a szomszédaidhoz - mikor ez a mondat elhagyja a száját a számba tartott fokrém az előttem lévő tükrön landol. Életem legrosszabb híre. Nem akarok vele találkozni.
- Kár ugyanis én meg pont akkor megyek Afrikába meglátogatni a majom rokonaimat - mondom és a szememet próbál kisminkelni. Ha így folytatom tényleg el fogok késni. És akkor tényleg karácsonykor vissza rúgom Juliant Amerikába. - De nekem most le kell tennem, mert miattad fogom elkésni a sulibuszt.
- Én már a buszon ülök. Öt perc és mindjárt az utcátoknál leszünk. - ez az a pillanat mikor lecsapom a telefont és még gyorsabban készülődöm. Vissza rohanok a szobámba és az asztalomon lévő összes sulis cuccomat a táskámba dobálom, majd a vállamra kapom és kifutok a szobámból.
Egyenesen anya szobájába megyek, hogy tudjam felébreszteni, de rögtön az ajtóban meg is torpanok ugyanis az ágy üres. Összeráncolom a homlokomat és elmegyek a konyhába hátha ott van. Azonban ott sincs. Így bele gondolva az egész házban szerintem rajtam kívül nincs senki. Akkor magam vagyok. De hol van anya? És miért nem szólt, hogy nem lesz otthon?
Megcsóválom a fejem majd úgy hagyom el a házat, hogy a drága anyukám ma nagyon fog kapni a fejére amiért hazudott nekem.
Amint kilépek a kapunkon a suli busz pont akkor tér be az utcánkba. Csodálkozom, hogy egyáltalán még ráférek. Barátságosan rámosolygok a busz söfőrre aki válasz gyanánt csak morog valamit az orra alatt. Köztudott tény, hogy utálja a gyerekeket. Nem foglalkozok vele és elkezdem Chanelt keresni a tekintetemet. De az a tervem, hogy majd mellé ülök rögtön kudarcba fullad, ugyanis meglátom, hogy az aktuális pasijával épp nyált cserélnek. Szuper.
Elkapom róluk a tekintetem és üres hely után kutatok. Szinte már a busz végén vagyok, mikor megakad a szemem egy üres ülésen. Rögtön le is csapok rá és még csak arra sem figyelek, hogy ki mellé ültem. Nagyban elkezdek a táskában keresgélni, mikor mellőlem megszólal valaki.
- Manapság luxus megkérdezni, hogy le e lehet ülni? - kis híján bele ordítok a táskámba mikor megismerem a hangot. A hangot ami minden áldott nap az őrületbe kerget. A hangot amit szívből utálok.
Nagy nehezen elveszem a pillantásomat a táskámból majd szembe találom magam Liam Payne bunkó és flegma arcával. Az idegeim az egekbe szökkennek, kezem pedig ökölbe szorulnak ahogy az arcát nézem. Az arcot amit legszívesebben már annyiszor vertem volna agyon...

2014. október 10., péntek

' 1.- Testvérek

Az első rész ^_^ jöhet hideg meleg...a kövi...nos a hétvége a Where We Are mozifilmé szóval menjetek moziba és tomboljatok rá, közben pedig gondoljatok a szaros Szlovákiára ahol nem képesek leadni ;) szóval a kövi jövő héten érkezik, úgyhogy addig lesz időtök komizni...mellesleg mit szólnátok egy facebook csoporthoz? azért gondoltam most így rá mert akkor oda mindig kiírnám h mikor jön a kövi Ti pedig tudnátok a pontos dátumot :) teszek ki egy szavazást erről és jövő hétig tudtok szavazni, és jó lenne ha komiban is elmondanátok a véleményeteket :D 

#LIAM
Tudjátok milyen érzés az mikor a legmélyebb álmotokban zavarnak meg? Mikor olyan hangokra leszel figyelmes ami egy földrengésre emlékeztet. Pedig tudod, hogy nem lehet földrengés hisz Angliában élsz. És a hang még csak az ébresztő órája sem lehet, ugyanis nincs is ébresztőd!
Ismét egy hangos dörömbölés a szemeim pedig kipattannak és ezzel egy időben ugrok is egyet félelmembe. De ezt a tevékenységemet rögtön meg is bánom ugyanis valaki mellettem megmozdul. Lassan a jövevény felé fordulok aki békésen alszik az ágyamba. Hosszú fekete haján kívül nem látok semmit. Nem gondoltam volna, hogy ennyire kifárasztottam a kicsikét az éjjel. Így vissza gondolva a kis menetünk alatt én még csak meg sem izzadtam, ami nálam annyit tesz, hogy totál nem élveztem a légyottunkat. És ez mit is jelent a fekete démon számára? Azt, hogy nincs telefonszám csere, szóval soha többé nem akarok vele eljátszani mikor unatkozni fogok. Érzelmi sokk lesz a számára. Ez van, miért nem teljesített jobban az ágyban. Az én elvárásaim magasak a csajok térén. Válogathatok közülük ugyanis megengedhetem magamnak. Akkor mégis mi a francért ragadjak le egy olyan csajnál akivel totál nem élveztem a tornát?
Nem értem, hogy mit gondolnak a lányok mikor elkezdek velük flörtölni. Azt hiszik, hogy egy éjszakánál tovább is kelleni fognak nekem? Hát tévednek! Basszus tizennyolc éves vagyok, végzős és kikúrt szexi, - vigyázat nagy az egóm. A lányok szerint akiknek nem tetszik az, hogy reggel elküldöm őket, a fejemhez vágják, hogy bunkó és beképzelt vagyok. A suliban a fiúk is ezt állítják rólam mivel szerintük túl tökéletesnek képzelem magam és senki nem felel meg a számomra. Lehet, hogy ezért nincsenek nagyon igaz barátaim. Így bele gondolva nincs is legjobb barátom. Egy csomó haverom van akik csak azért lógnak velem mert állításuk szerint egy partiállat vagyok. Azonban merem azt mondani, hogyha szükségem lenne rájuk nem számíthatnék egyikőjükre sem.
Nincs szükségem legjobb barátra, úgy ahogy barátnőre sem. Arra majd ott lesz az egyetem mikor ott leszek végzős. Akkor úgy is magam fogok rájönni, hogy el kell köteleződnöm. De most...tini vagyok akik ki akar próbálni mindent az életben.
A dörömbölés nem akar szűnni. Most már tudom, hogy valaki az ajtóm túloldalán nagyon látni akar. Már csak az a kérdés, hogy hogyan szálljak ki úgy az ágyból, hogy a lány ne ébredjen fel. Nincs kedvem ízetlenkedni vele, hogy aztán hiú ábrándokat fűzzön irántam. Nekem nem kell és kész!
Nagy nehezen kimászok az ágyamból és a szőnyegemről felveszem a tegnap viselt alsónadrágomat, majd az egyik felsőmet ami ki tudja, hogy hány napja hever már a padlón.
Felállok, nyújtózkodom egyet majd a hajamba túrok. Igaz kócos, de nem mered az ég felé, úgy mint ahogy én szeretném.
Nesztelen léptekkel indulok meg az ajtóm felé, majd hangtalanul kinyitom azt és a hirtelen valaki a homlokomnak üti az ökölbe szorult kezét.
- Aú - szisszenek fel halkan miközben a homlokomat simogatom, majd szembe találom magam Harryvel, vagyis az én egyetlen drága kisöcsémmel. Keze még mindig ökölbe van szorulva, ebből pedig azt vonom le, hogy megint kopogtatni készült az ajtómon. Pedig tudja nagyon jól, hogy utálom ha felébreszt. Már nem egyszer verekedtünk össze ez miatt. Persze csak akkor mikor apa nem volt otthon, ugyanis előtte nem nagyon bánthatjuk egymást testileg. Apa utálja az erőszakot és mikor észre veszi, hogy a fiai verekednek mindig azt mondja, hogy Ő nem állatokat nemzett.
- Bocsi. Nem állt szándékomban homlokon ütni Téged, de mikorra meglendítettem a kezem addig pont ajtót nyitottál. - magyarázkodik Harry és az arcába lógó tinccsel kezd el játszani. Azok a göndör fürtök. Családi öröklődés. Apának is göndör haja van, és anyának is az volt, szóval természetes volt, hogy nekünk is az lesz. Csak az a baj, hogy azzal nem számítottak a gének, hogy én utálni fogom a fürtjeimet. Tavalyig bírtam a göndör fürtöket, majd végleg megszabadultam tőlük. Lenyírattam a hajam és azóta mindent megteszek azért, hogy göndör loknikat soha ne lássak. Emlékszem, hogy a szüleim és Harry nagyon csalódott volt, ugyanis akik nem ismertek minket személyesen, azt hitték, hogy én és Haz ikertestvérek vagyunk. Pedig csak a hajunk volt ugyan olyan. Mostanra viszont már ezzel sincs probléma. Mindenki tudja hogy a cuki göndör, a fiatal Payne kölyök Harry, és sünihajú pedig az idősebb Payne kölyök Liam.
- Mit akarsz? - kérdezem kicsit sem kedvesen és lopva bepillantok az ágyamra. A lány megfordult és most már a hasán fekszik. Harry túl hangosan beszél. Ha így folytatja még felébreszti a csajt, aminek én nagyon nem fogok örülni.
- Ki az a lány? Megint új csajod van? Liam ezen a héten már a hányadik barátnőd? - zúdítja rám a kérdéseit Harry. Most pár percig nem fog leállni. Mindig ezt csinálja mikor valamitől izgatott lesz. Ne kérdezzétek, hogy honnan termel magába ennyi energiát. Egy energia bomba hozzá képest semmi.
- Nem a csajom, szóval állj le, mert ha felébreszted a kiabálásoddal esküszöm, hogy lenyeletem veled az ajtóm kilincsét - mondom mérgesen erre Harry rögtön befogja. Egy diadalittas mosollyal dőlök az ajtófélfának. Harry fél azért tőlem, hisz én vagyok a bátyja és két évvel vagyok idősebb tőle. Szót kell nekem fogadni ugyanis hatalmam van felette.  - Most pedig csiripeld el nekem, hogy mit akarsz Tőlem.
- Éhes vagyok. - válaszolja egyhangúan és a hasára bök ahonnan hangos morgás tör fel. Tényleg éhes, de én ezzel mit csináljak? Nem kisbaba már. Tud magának reggelit csinálni.
- Akkor egyél. - válaszolom az egyértelmű dolgot.
- És mit? Nincs otthon semmi kaja! - dobbant egyet a lábával. Kezdem úgy érezni, hogy néha visszacsöppenünk oda mikor még vécézni sem tudott elmenni egyedül és nekem hisztizett, hogy kísérjem el. Nekem pedig muszáj volt minden kérését teljesítenem, mert ha nem tettem mindig kaptam a szüleimtől. Mármint nem vertek el, csak leszidtak, hogy én vagyok az idősebb, példát kell mutatnom az öcsémnek, meg ilyenek.
- Akkor szólj apának, hogy menjen el boltba! - kezdek kifogyni a béketűrésből. Lehet anya meghalt, de apa még itt van. Tudom Harrynek még mindig nehéz bele törődnie, hogy nincs többé anya aki szó szerint még a seggét is kinyalta, de bele kell törődnie. Háromnegyed év nem hiszem el, hogy nem volt elég a számára feldolgozni. Anya beteg volt és szerintem számára az volt a legjobb, hogy a szervezete nem harcolt többé. Legalább nem kellett tovább szenvednie.
- De Ő sincs otthon! Hisz mondta, hogy csak délelőtt jön haza mikor mi már suliban leszünk. - mondja hisztizve én pedig képzeletben homlokon csapom magam. Apa éjjel ügyeletes volt a kórházban. Sebész, sőt valaki azt mondja, hogy a városban a legjobb. Miután anya meghalt a munkájába temetkezett. Már nem csak nap közben dolgozik, hanem vállal éjszakai műszakot is. Ha engem kérdeztek undorító amit csinál. Vagyis én nem lennék képes annyi vért eltűrni mint Ő. Azonban nem lehet egy szavam se mert meglátogathatjuk Őt a munkájában is, és lehet sokat melózik, de nem kell nélkülöznünk.
- Menj le a konyhába, addig én felöltözködöm, majd megpróbálunk össze ütni valami normális kaját - igen szarul érzem magam, hogy bunkó voltam az öcsémmel. Mindig elfelejtem, hogy szinte csak rám számíthat. Apa munkában, anya temetőben így már csak én maradtam a számára.
Harry bólint én pedig megpaskolom a vállát majd vissza sietek a szobámba. Berohanok a fürdőszobámba, helyre hozom magam, majd felöltözve, sulira készen hagyom el a szobámat. A lánnyal még csak nem is foglalkozom. Az lenne a legjobb ha nem is találkoznék vele.
A konyhába érve Harry az asztalnál ül és a telefonján játszik. Az utam rögtön a hűtőhöz vezet. A büdös szagon, a romlott ételeken kívül nem találok semmi mást. Elhúzom a számat undorodva és egy üveg tejen akad meg a szemem. Rögtön kiveszem, majd két pohár társaságában ülök le Harry mellé.
- Tej lesz a reggelink? - kérdezi csalódottan felhúzott szemöldökkel Harry. Vállat vonok és öntök neki.
- Szerintem jobb mint a semmi. Meg amúgy is a suliban tudsz venni magadnak kaját - javaslom neki. Én is mindig ott veszek, ugyanis reggelente általában nincs időm otthon reggelizni. Pedig mikor apa otthon van mindig tele van pakolva az asztal kajával. De mikor nincs otthon, hát akkor gyors kaján élünk.
- Arra gondoltam, hogy délután főzhetnénk valamit apának mire felébred. Úgyis megint mérges lesz ha megtudja, hogy megint semmi ehető kaja nincs otthon. De ha csinálunk valami ehető dolgot akkor nem lesz semmi baja. - Harry miközben beszél a zöld szemei csak úgy csillognak. Pont mint anyának szokott. Kettőnk közül Ő az aki legjobban hasonlított rá. Talán ezért sem bírtam ránézni mikor anya meghalt. Hetekre bezárkóztam a szobámba és tomboltam.
Válaszolni akarok mikor az emeltről léptek zaja hallatszik. A fekete hajú lány lép elém totál kómás fejjel. Uh, de utálom az ilyen beszélgetéseket.
- Jó reggelt bogaram - köszön mosolyogva és a hajamba túr. A kezét rögtön ellököm ugyanis utálom mikor valaki a hajamat piszkálja. Azt pedig még jobban utálom mikor a frissen belőtt sérómat piszkálja. - Megyünk együtt suliba? - szóval egy iskolába járunk? Ezt nem is tudtam.
Felállok, hogy tudjak a szemébe nézni. Megköszörülöm a torkom és valami jó nyálas szövegen gondolkodom. Nem akarom azt, hogy elkezdjen nekem itt bőgni mikor dobom.
- Te jó lány vagy - fogom meg mind két vállát. - De az a nagy helyzet, hogy én nem állapodhatok meg senki mellett ugyanis az életemet az öcsémnek szentelem. Nézz rá, félig árva kölyök és csak én vagyok a számára. Ha most összejövök veled, akkor már én sem leszek a számára - Harry csak pislogni tud, de mikor meg akar szólalni próbálok kacsintani neki, hogy nehogy megszólaljon. A lány szinte a sírás határán áll a meghatottságtól. - Mások lennének a körülmények biztos összejönnék veled Jessica. - simítom meg még utoljára a vállát, de erre rögtön abba hagyja a sírást és eléggé dühösen néz rám. Valami rosszat mondtam?
- Az én nevem Jennifer! - mondja bosszúsan. Szívás.
- Tényleg? - kérdezem és a hajamba túrok. Na most ebből, hogy másszak ki, hogy ne legyen belőle cirkusz? És, hogy ne jöjjön rá, hogy totál kamu dolgokat mondtam neki. - Sajnálom, az anyukámat hívták Jessicának. Látod erről beszélek. Képtelen vagyok túltenni magam a halálán. - és a nyakamba ugrik szipogva. A vicc az, hogy anyát nem is Jessicának hívták. Tudom, hogy jól tudok hazudni.
Eltávolodok Jennifertől, majd karon ragadom Harryt. Ha így folytatjuk mind a ketten elkéssük a buszt...

^_^

Az van, hogy megérkeztem :D Nos rögtön az első résszel indítunk mivel elfelejtettem prológust írni xD tudom tapsot érdemelek :D A részek nincsenek előre megírva, szóval ma felkerül az első rész és a kövi jövőhéten érkezik...igen jövő héten ugyanis szerintem a világ nagy része aki directioner az mind valahol moziban fog üldögélni és a Where We Are-t fogja tátott szájjal bámulni. És a mozi miatt meg senki nem olvasná az én fejezeteimet xD szóval nincs hétvégén rész :P

Nos a történet....hmm...az ötletet köszönöm Sz.Alexandrának (basszus tuti, hogy rosszul írtam le a nevét, ő az a Sátán Gyermeke aki a LADY-t írja xD ) igazából nem is az ötletet köszönöm neki csak azt mikor arról írtunk h utálják meg gyűlölik egymást a szereplők xD Szóval igen a történetben sok lesz az utálkozás meg a gyűlölet.
Liam...hát megint változtattam a stílusán. Most nem lesz sem kedves, sem nyomi, se szemüveges. Most egy óriásit fog változni és nagyon köcsög lesz xD És itt van Harry...aki Liam testvére, vagyis öccse. Azért Ő lett az öccse mivel régebben mikor mind kettőjüknek göndör haja volt akkor szerintem olyanok voltak mint a testvérek xD Viszont Harry nem olyan lesz mint a többi millió blogban xD Nem lesz Dark, nem fogja verni a lányokat, nem lesz gyilkos. Ő csak egyszerűen Harry lesz aki lelki beteg. Muszáj volt már őt is egyszer főszerepbe tennem, mivel szegénykém a mostani törijeimbe alig szerepelt :/
Ő és az Ashton Irwin fanok is örülhetnek mivel a drága dobosunk is kap egy szerepet. Ha a sejtéseim nagyok akkor nagyon nagy szerepet kap ;)
És itt van még a nő nemű szereplőnk is aki a Theo névre fog hallgatni. Még mielőtt valaki furcsálná nem Theo a igazi neve ami igazából fiú név. Nem ,a mi főszereplőnk igazi neve Theodora :D

Mit akartam még mondani a töriről? Szerintem mindent elmondtam....remélem, hogy ez a történetem is tetszeni fog meg minden....a fejléc ha valakinek nem tetszik sajnálom...én író vagyok nem dizájn tervező :D ha valaki a fejlécem miatt nem olvassa a blogom akkor kalapot emelek előtte....

2014. október 9., csütörtök

16. - A fiú és a lány akik szeretik egymást

És íme itt is az utolsó rész. Nos lehet valaki szerint összecsapott lett, de valahogy nem tudok vele mit kezdeni. Én úgy gondolom, hogy mindent leírtam amit akartam, és ha akarnám akkor sem tudnék kihozni belőle többet és jobbat. Ha valakit csalódás ért, sajnálom. Én személy szerint örülök, hogy ennyi rész meglett :D de pánikra semmi ok, ugyanis holnap érkezik az új törim, ami szerencsére nem lett ilyen beteg hangvételű xD

~ Liam Payne ~

Talán tényleg van benne valami igazság, hogy a szerelem szívás. Csak ebben az a vicc, hogy életembe most éreztem azt, hogy úgy Isten igazából tényleg szerelmes vagyok egy lányba. Poén az egész mivel szinte alig ismerjük egymást, de mégis. Számomra olyan mint ezer éve ismerném. Amúgy is azt mondják, hogy már pedig létezik szerelem első látásra. Hát ez rám most pont igaz. Szerintem én már akkor bele szerettem Connieba mikor megláttam az apám oldalán. Nem vallottam be magamnak, de a szívemnek már akkor is kellett.
Mikor Louis azt kérdezte tőlem, hogy hogyan bírom ki azt, hogy Bethany más fiúval jár és mást szeret, nem tudtam neki igazi választ adni. Most már tudom, hogy miért csak hablatyoltam neki. A válasz egyszerű. Azért nem tudtam Lounak pontos választ adni, mivel nem voltam szerelmes Bethanyba.
Nem vagyok, nem leszek és nem is voltam.
Csak egyszerűen rajongtam érte. Tetszett mivel az összes többi srácnak is tetszett és úgy gondoltam, hogy milyen menő lenne ha én lennék az a srác akivel összejönne.  Szerelmet soha nem éreztem iránta, csak bemeséltem magamnak, hogy szerelmes vagyok belé. Kellett mert a többi fiúnak is kellett. Rajongtam érte és nem is figyeltem az érzéseimre.
Most ha Louis megkérdezné tőlem ugyan azt a kérdést mint akkor, csak Connie nevével, tudnák rá komoly választ adni. És, hogy mi lenne az? Kibaszottul fáj, hogy Conniet mással látom! Még hozzá az a valaki a saját apám. Felfogjátok ti ezt? Féltékeny vagyok a saját apámra. Ha nem rólam lenne a szó azt mondanám erre a szituációra, hogy undorító. De így, hogy én vagyok az érintett, fáj.
Fáj az, hogy akár mikor próbálok Conniera nézni Ő kerüli a pillantásom. Fáj, hogy mikor az apám otthon van, akkor állandóan együtt vannak. Gondolom azért mert Connie így próbálja a tudtomra adni, hogy igenis szereti az apámat, és hogy lépjek túl.
De mégis, hogy lépjek túl azok után ami közöttünk történt? Csókolóztunk és hiába próbálja magának bemesélni azt, hogy semmit nem jelentett a számára én tudom, hogy hazudik. Hazudik, mivel visszacsókolt! Ha nem csókolt volna vissza akkor nem jelentenék neki semmit. Azonban nem ez történt. Élvezte és tovább is élvezte volna, ha nem jutott volna az eszébe az apám, meg a korkülönbség.
Mégis kit érdekel a kor? Az csak egy szám! Engem abszolút nem érdekel, hogy négy évvel idősebb tőlem. Merem azt mondani, hogy vagyok olyan fejlett mint egy huszonkét éves. Sőt szerintem még egy harminc évesnél is eszesebb vagyok. Akkor meg mi ebben a probléma?
Az apám!
Igen, az apám miatt nem lehet életem szerelmével mert az a helyzet, hogy az Ő barátnője az a lány akit szeretek. Kettőnk közül tuti hogy én vagyok az aki igazán szereti Conniet. Hisz neki csak a dugásra kell! Én pedig szerelemből akarok vele lenni, nem pedig élvezetből. Mellettem igazán boldog lenne még akkor is ha csak tizennyolc vagyok.
Utálom magamat amiért nem harcolok Érte. Inkább megyek Bethanyval randizni amihez semmi kedvem nincs, mint hogy Conniet próbálja észhez téríteni. Rá kell jönnie arra, hogy igenis én vagyok az a srác akire szüksége van. Be kell magának vallania, hogy szeret engem!

                        

Péntek este van. Az órám pontosan este hét órát mutat. Negyed óra múlva Bethanyval kellene találkoznom a suli előtt, hogy aztán onnan tudjunk elmenni a mozihoz. Ő választja a filmet mivel úgy gondolom, hogy ez a normális. Azt hiszi, hogyha vége a filmnek rögtön haza viszem, de nem ez a tervem. Úgy gondolom, hogy elviszem valahova kajálni is és akkor még több időt tölthetek el vele. Louis tanácsolta, ugyanis lehet amíg Bethhel vagyok újra vissza kapom az érzéseimet iránta. A barátom szerint Bethany a gyógyír most a szívemre. Állítja, hogy amint kettesben leszünk Conniet rögtön elfelejtem.  Nem vagyok ebben nagyon biztos. Eleve ehhez a randihoz még mindig nincs kedvem. Csakis Louis miatt hívtam el Bethet randizni ugyanis a haverom mikor megtudta, hogy az állapotom súlyosodott, - vagyis totál bele estem Connieba, - úgy döntött, hogy kezelésbe veszi a dolgokat, mielőtt én még nagyobb hülyeséget követek el. Louis szerint már a csókkal is hatalmas hibát követtem el. Szóval meg sem fordulhat a fejemben, hogy esetleg Conniek elmondjam azt, hogy szeretem. A lány nem tudhatja meg.
És most kényszer randira kényszerülök, azzal a lánnyal aki pár hónapja még szerettem, - vagy nem. Nem szerettem Bethanyt és kész! Csakis azért viszem el őt most randizni, hogy kiverjem Conniet a gondolataimból mivel muszáj ezt tennem. Ő nem szeret viszont, és eszében sincs miattam szakítani az apámmal.

Még öt perc eltelt. Nagy sóhaj kíséretében megfogom a kabátomat és hanyagul a derekamra kötöm. Hajam a szokásosnál még zselésebb, ugyanis idegességemben azzal játszadoztam, hogy minél feljebb zseléztem az ég felé, majd a végén összekócoltam. Nem éreztem magam kényelmesen a bőrömben. Bethany előtt meg kell játszanom magam. Nekem pedig ez még nem annyira megy. Connie előtt olyan természetes volt minden. Őt az sem zavarta ha a szemüvegemet viseltem. Elfogadott olyannak amilyen valójában vagyok.
A szobám ajtaját becsukom magam mögött és csigalassúságú tempóban megyek le a lépcsőn. Éppen, hogy csak leérek mikor hirtelen valaki a mellkasomnak ütközik.
Connie az. Hatalmas szemeivel csodálkozva néz a szemeim közé. Szájából egy kanál lóg ki amivel a kezében tartott joghurtját majszolta mielőtt nekem ütközött volna. Meghökken mikor tudatosul bennem, hogy még mindig a mellkasomhoz ér. Ajka mellett egy kis maszat éktelenkedik. Jobb kezem önálló életre kel és a következő pillanatban megszabadítom a joghurt maradványtól. Az érintésemtől megremeg ami büszkeséggel tölt el. Lehet, hogy titkon mégis csak érez irántam valamit.
Vagy nem. Ugyanis mikor észre vette, hogy milyen közel is van még mindig hozzám, hátrálni kezd. Erről ennyit. Kezdem azt hinni, hogy tényleg komolyan gondolta mikor azt mondta, hogy szereti az apámat.
- Randizni megyek Bethanyval - közlöm vele bunkón és az arckifejezését nézem. A szemei pár pillanatra megrebbennek, de utána semmi említésre méltó dolog nem történik. Helyette kiveszi szájából a kanalat és a joghurtját kezdi kevergetni olyan nem törődöm stílussal. - Téged ez nem zavar? Komolyan ennyire semmit nem jelentek a számodra Con? - magam sem értem, hogy miért vágom ezt a fejéhez. Talán abban reménykedem, hogy végül be fogja vallani, hogy igenis szeret.
- De Liam zavar! Nagyon is zavar, hogy Őt viszed randizni. Azonban nem tudok ellene mit csinálni. - mered rám és földbe gyökerezik a lábam. Ez kezdetnek megteszi. Vajon így próbálja a tudtomra adni, hogy mit is érez irántam? Hát akkor nagyon rosszul csinálja.
Megindulok felé és mikor kellő közelségbe érek megszorítom a kezét.
- Csak egy szavadba kerül és nem megyek sehova. Mond azt, hogy szeretsz és a Tiéd vagyok! - meg akarom őt csókolni. A karjaimba akarom zárni és soha többé nem elengedni. Fejemmel elkezdek közelíteni felém, de kezeit a vállamra teszi és megállít.
- Nem mondhatom - csóválja meg a fejét. - Egyszerűen nem vagyok hozzád való. Liam mikor beszéltünk arról, hogy az apád ribancnak vagy kurvának hív az azért van mert megvan rá az oka ugyanis tényleg az vagyok! - nem értem, hogy mit beszél. Unom már ezt a ribanc témát. Connie nem az és kész.
- Tessék? - kérdezem értetlenül. Ő csak lehajtsa a fejét, majd sóhajt egyet és úgy néz ismét vissza rám.
- Nem szeretem az apádat és soha nem is szerettem, de nincs más választásom. Nincs pénz és ezáltal a tandíjamat sem tudom fizetni, kis híján kitettek a suliból mikor jött Donna és az ő hatalmas ötlete. Elvitt egy helyre ahol megismertem a papádat. Alkut kínált. Ha oda adom neki a testem akkor Ő elintézi azt, hogy többé semmilyen anyagi gondom ne legyen. Amíg kielégítem addig Ő rendes velem. De ha ellent merek szegülni akkor képes bántalmazni - mintha hideg vízzel öntenének le. Az apám titkon csajokat futtat pénzért? És ha nem úgy viselkednek ahogy Ő akarja agyonveri őket? Connie az apám pénzéért van vele? Akkor tényleg csak a pénz érdekli. Mégis csak azért volt velem olyan kedves mert félt az apámtól, ugyanis ha valamit rosszul csinál akkor az apám kidobja Őt és nem kap több pénzt!
- Szóval mégis csak igaz, hogy az apám miatt voltál jó fej velem - horkanok fel gúnyosan és elengedem a kezét. Tisztes távolságba megyek tőle tekintetemből pedig csak úgy sugárzik a méreg. - Szólhattál volna, hogy ne csináljak magamból hülyét!
- Azért voltam veled jó fej, mert tényleg megkedveltelek. De mikor úgy éreztem, hogy kezd nagyon komollyá válni a dolog megfogadtam azt, hogy inkább ellöklek magamtól nehogy Bradley miattam bántson téged is. Nem bírnám elszívelni ha miattam menne tönkre a kapcsolatotok. Nekem már úgyis mindegy mivel nekem ebből nincs kiutam, szóval engem bánthat. Csak téged hagyjon ki ebből az egészből. - egy könnycsepp folyik le az arcáról. Utálnom, sőt gyűlölnöm kéne amiért ilyen hülyeségbe ment bele. De egyszerűen képtelen vagyok! Csak sajnálni tudom amiért ilyen dologra kényszerítették Őt.
- És mi van ha engem nem érdekel az apám? Csak az érdekel, hogy Te ne szenvedj többé. Mellettem pedig nem szenvedné ugyanis szeretlek. Nem tudom, hogy mit kéne csinálnom, hogy végre elhidd. - és azzal lecsókolom az arcára az előbb kicsordult könnycseppjeit. Szinte reszket az érintésemtől. Tudom attól fél, hogy mikor tűnik fel az apám. Ugyanis ha ez megtörténne akkor nagyon nagy bajban lennénk.
- Nem használhatlak ki. Te még fiatal vagy és előtted az élet. Hülye lennél ha elköteleznéd magad mellettem. - hogy tudja ilyen hamar megváltoztatni az érzéseit? Vagy eltitkolni? És most döntsem el, hogy valójában mit is érez irántam.
- Kezdem úgy érezni, hogy Te semmit nem fogsz fel abból amit mondok - csóválom meg a fejem és úgy döntök, hogy inkább Bethanyra fogok összpontosítani.  Ha itt maradok csak még jobban össze fogok zavarodni.
A bejárati ajtó kilincsén van a kezem, mikor meghallom Connie hangját. - Szeretlek Liam, akár mennyire is próbálom elfojtani magamba, de képtelen vagyok. Mi soha nem lehetünk együtt ezt Te is jól tudod. - és azzal sarkon fordul majd felrohan az emeletre én pedig elhagyom a házat.

Fél nyolc is elmúlik mikor megjelenek az iskola előtt. Bethany már vár rám. Kissé morcos amiért képes voltam a hidegben megvárattatni. De valahogy nem érdekel.
- Ha nem rólad lett volna a szó, már rég itt hagytalak volna a fenébe. - jegyzi meg miközben a mozi felé sétálunk. Meg akarja fogni a kezem, de inkább zsebre dugom azokat. Egész úton csak beszél és beszél, de hogy rólam kérdezzen valamit arra már nincs esze. Nem foglalkozom vele. Csakis Connie jár az eszembe és az, hogy szeret. Mert szeret. Láttam a szemeiben, hogy komolyan gondolja. Akkor mégis mi a szarért vagyok most Bethanyval, mikor Connieval kéne lennem? - Liam?
- Hm? - hirtelen azt sem tudom, hogy hol vagyok és mit csinálok? Bethany a mozi előtt áll karbafont kezekkel.
- Nem akarod megvenni a jegyeket? Tudod tök ciki itt álldogálni kettesben - Bethany egy bunkó. Ő nem csak megjátssza magát hanem tényleg ilyen. Hogy lehettem bele szerelmes? És még mertem azt mondani, hogy mi összeillünk. Mekkorát tévedtem. Csak magát szereti. Sőt szerintem magába szerelmes.
Megforgatom a szemeimet és kezébe nyomok pont annyi pénzt ami az Ő jegyére elég. Értetlenül pislog a pénzre. - Te nem jössz be? Liam eljöttem veled ide, vagyis mutatkoztam veled. Ha most hülyét csinálsz belőlem én esküszöm, hogy hatalmas pletykát indítok el rólad. Azt hiszed, hogy nincs rajtad a szemüveged akkor mindent megkaphatsz? Hát tévedsz! Csak azért jöttem el veled ma, hogy a suliban tudjon mindenki arról beszélni, hogy én voltam az aki veled először elment randizni.ű
- Bethany Te egy hisztis kacsa vagy akit képtelenség szeretni. Undok vagy mindenkivel és pont ezért fogsz egyedül meghalni. Nem is tudom, hogy négy évig mi tetszett benned. Még csak szép sem vagy - nevetek, de úgy mint még soha. Lehet azért mert végre a szemébe tudtam mondani az igazat. - És ha most megbocsájtasz én lelépek, ugyanis vár rám egy lány akit tényleg szeretek. - kacsintok rá és már meg is fordulok.
Szinte rohanok a házunkhoz és remélem, hogy apa még mindig nincs otthon. Lihegve nyitom ki az ajtót és kezdem el keresni Conniet akit meg is találok az ebédlőben miközben még mindig a joghurtját eszi. Rögtön a tévé elé állok és lenézek rá.
- Liam Te mit keresel itt? Nem Bethanyval kellene....- kezd el kérdezősködni, de egy csókkal belé fojtom a szót. Természetesen visszacsókol. Mikor elválnak az ajkaink kipirultan néz rám.
- Te szeretsz engem, én szeretlek Téged. Más pedig nem is számít - nézek a szeme közé ő pedig csak az arcomat simogatja. Látszik rajta, hogy valamin nagyon gondolkodik.
- És mi van az apáddal? - kérdezi végül.
Milyen jó, hogy az anyám imád utazni és rendszeresen küld pénzt arra az esetre ha egyszer úgy gondolnám, hogy inkább hozzá költözöm. Nos az-az idő most jött el. Pár napja írtam neki egy üzenetet, hogy nagyon utálok otthon és, hogy apa totál megőrült. Erre ma reggel kaptam egy levelet amiben két repülőjegy volt Londonba. Igen elmondtam neki az egész Connies ügyet, Ő pedig támogatta a döntésemet. Tudtam, hogy Connie szeret engem, csak az apámtól fél. Én úgyis Londonba mentem volna egyetemre és az anyámnál laktam volna. Szóval a sulival megbeszéltem, hogy távúton fogom befejezni a középsulit. Connie pedig úgyis vérbeli Angliai szóval a szüleivel is helyre tudja hozni a dolgokat. Vigyorogva felmutatom a két jegyet a lánynak. - London?
- Az anyám ott él és megengedte, hogy hozzá költözhetünk. - mesélem ragyogó szemekkel.
- Ez azt jelenti, hogy veled lehetek? - kérdezi szégyenlősen.
- Persze csak ha akarsz. De megértem ha inkább itt maradsz az apámmal...- kezdek el incselkedni. Connie mérgesen a vállamba üt majd szó szerint a nyakamba ugrik.
- Szeretlek! - nyom egy hosszú csókot az ajkaimra. - Csak veled akarok lenni, senki mással nem!

És, hogy mi történt ezután? Szökés, szerelem és boldog élet kettesben. És ha megkérdik, hogy mitől ilyen szenvedélyes a kapcsolatunk? Azért mert mind ketten lelkileg sérültek vagyunk, de ha együtt vagyunk akkor a problémáink megoldódnak. Kit érdekel az, hogy Connie az apám ribanca volt? Kit érdekel az, hogy újra vissza szoktam a szemüvegemre? Kit érdekel az, hogy négy évvel fiatalabb vagyok a barátnőmnél? A lényeg az, hogy szeressük egymást...