2012. november 30., péntek

•22.-Édes tizennyolc!•

Friss rész ...Komizniiiiii

Édes tizennyolc!
Talán eddig még egyik évben sem vártam azt, hogy szülinapom legyen. Viszont ebben az évben ez megváltozott. Ugyanis végre 18 leszek és végre felnőtt ami azt jeleni, hogy nyugodtan elköltözhetek a nővéremtől és normális életet élhetek. Olyat ami addig még nem adatott meg.
Igazából ajándékokat nem vártam mivel csak Erica és Danielle tudja, hogy melyik nap van. A barátnőm persze minden évben felköszönt és olyankor egész nap együtt vagyunk. A nővéremet pedig hidegen hagyja.
•••
Szombaton mosollyal keltem fel ugyanis ma van az a bizonyos nap. Végre felnőtt lettem. A fürdőszobába dudorászva mentem be és még a konyhába is. Ám ott Harryvel, és Louissal találtam szembe magam.
- Hát ti meg mit kerestek itt ilyen korán reggel? – húztam fel a szemöldökömet kíváncsian.
Nagyon jól tudtam, hogy mind ketten imádnak fél napokat lustálkodni, viszont most nem látszanak fáradtak. Sőt inkább túl vannak pörögve ami náluk nem jó jel.
- Már régen voltunk együtt, gondoltuk elmehetnénk valahová. – mondta egyszerűen Harry, Louis pedig a hátamnál fogva elkezdett kinyomni az ajtón.
Pedig semmi kedvem nem volt velük menni. Szombaton én általában egész nap a TV előtt szoktam ülni és bámulni azt aztán este pedig Ericával vagyis most már Justinnal el szoktunk menni valahová bulizni.
- És a többiek? – kérdeztem kíváncsian ugyanis gyanús volt ez az egész nekem.
Ha régen láttak akkor mindig mind a négyen jönni szoktak nem csak ketten. Remélem nem terveznek semmi hülyeséget, mivel arra úgy is előbb utóbb rájövök.
- Otthon vannak és épp a vill…- kezdte el mondani Lou, de Harry egy ügyes mozdulattal fejbe vágta.
- Alszanak ugyanis ki vannak már fáradva a sok koncert miatt. – fejezte be Harry és sejtelmesen ránézett barátjára.
Oké ez az egész kezd félelmetes lenni. Ugyani az egyik plázánál állította meg az autót majd elkezdtük róni az üzleteket és minden áron rám akartak erőszakolni egy dögös ruhát. Végül persze nem hagytam a kísértésnek és bele mentem, de csak egy feltétellel ha Ők is vesznek maguknak valamilyen új ruhát. Boldogan egyeztek bele majd mind a hárman vadonatúj ruhában hagytuk el az üzletet.
Késő délután azt hittem, hogy haza megyünk, de helyette még be akartak ülni moziba is mivel szerintük még így is keveset voltam velük. Nem tehettem más, beültem velük egy hülye horror filmre majd mikor vége lett már teljesen besötétedett.
Mikor ismét autóba szálltunk még mindig nem haza felé vittek.
- Oké, mi ez az egész? – kérdeztem és felhúztam a szemöldökömet, de mielőtt tovább kérdezősködhettem volna leparkolt a villájuk előtt.
- Zayn és Niall is látni akar. – mondta sajnálkozva Louis én pedig már tényleg semmit nem értettem.
Eddig azt mondták, hogy fáradtak most meg hirtelen látni akarnak? Most már tuti, hogy terveznek valamit!
Valami oknál fogva engem küldtek előre mivel állításuk szerint Zaynék már várnak. Ám mikor beléptem az ajtón sötétség fogadott és csend.
Épp azon voltam, hogy megfordulok és jól leteremtem ezt a két jómadarat mikor hirtelen felnyitódott a villany és egy csomó ember egyszerre kiáltotta azt, hogy : Boldog szülinapot Camille.
Hatalmasokat nyeltem nehogy elsírjam magam mivel eddig még senki nem csinált nekem szülinapi bulit. Nagyon meghatódtam.
- Ez most komoly? – néztem az öt srácra ugyanis időközben Liam is csatlakozott Zaynhez és Niallhez. – Srácok eddig még senki nem csinált nekem bulit.
- Tudjuk. Liam mondta ezért gondoltuk, hogy örülni fogsz neki. – vigyorogta Zayn majd megölelt és egy csomagot nyomott át a kezembe.
- Szóval örülsz? – kérdezte Louis és Ő is megölelt.
- Ezért voltatok ma olyan furák ugye? Köszönöm szépen.
- Aha. Igazából ne nekünk köszönd ugyanis Liam ötlete volt. – mondta Harry és Liam felé bökött aki sugárzó arccal nézett.
- Aranyosak vagytok, de tényleg. Imádlak titeket. – mondtam és mind a négy srácot egyszerre szorítottam magamhoz.
Azonban az is feltűnt, hogy Danielle nincs itt. Miért is lenne, hisz Őt soha nem érdekelte, hogy mi van velem.
A buli persze eszméletlen volt. Felhőtlenül tudtam szórakozni és táncolni. Nem kellett megjátszanom magam.
Épp Niallel táncoltam mikor Liam megfogta a kezem és elhúzott a szőkeségtől aki vigyorogva kacsintott egyet barátjára.
- Már csak én maradtam ki a sorból. – suttogta majd a kezemnél fogva kivezetett a tömegből és meg sem állt az autójáig. Gyorsan beindította a motort és meg sem állt London egyik legmenőbb szállodájáig. Csodálkozva és értetlenül szálltam ki és hagytam, hogy maga után húzzon. Fogalmam se volt róla, hogy mit akarhat itt. Ami pedig még furább volt az-az az volt, hogy az egész szállodában senki nem volt csak mi ketten.
- Liam miért nincs itt senki? – kérdeztem érdeklődve Ő pedig válasz helyett kinyitotta az egyik szoba ajtaját és szó szerint benyomott rajta majd mikor a szoba közepén voltam felnyitotta a lámpát én pedig azt hittem megint elbőgöm magam.
Az egész szoba tele volt gyertyákkal rakva az ágyon pedig rózsaszirmok hevertek. Mosolyogva csillogó szemekkel fordultam újra Liam felé, de mikor rá néztem azt hittem felsikoltok.
Az a kutya volt a kezében akit Cost Ricában láttunk. Ezt nem hiszem el, megvette, de mégis hogyan?
- Boldog Szülinapot Cam. – lépett közelebb hozzám és megcsókolt majd mikor elváltak ajakaink a kezembe nyomta a kutyust.
- De mégis, hogy…
- Nos mielőtt eljöttünk volna én még vissza mentem abba a parkba és mondtam, hogy senkinek ne adják el. Majd mikor haza jöttünk vissza küldtem érte Andyt. – magyarázta vigyorogva. – Tudom, hogy már régóta akartál egyet.
- Legjobb szülinapi ajándék. – mondtam csillogó tekintettel közben pedig a kutyát dögönyöztem.
- Hé, még nem is kaptál meg mindent. – mondta felháborodva, de a másik pillanatban a karjai közé kapott és ledobott az ágyra.
- Te intézted el ugye, hogy ma senki ne legyen itt. – kérdeztem de rögtön a számat vette célpontba és hevesen csókolózni kezdtünk. Egyesével kerültek le rólunk a ruhadarabok én pedig nem ellenkeztem.
- Egész éjjel az enyém vagy és azt csinálunk amit csak akarunk. – mondta közben pedig a hasamat csókolgatta.
Ellenvetésem nem igen volt sőt inkább örültem neki. Most már biztos, hogy ez életem legjobb szülinapi ajándéka…

2012. november 29., csütörtök

•21.-Élvezem az életet és semmi másra nem gondolok!•

Sziasztok itt a friss és a novellát szombaton fogom feltenni, de persze az új részt is :D csak gondoltam szólok :P Komikkat
Élvezem az életet és semmi másra nem gondolok!
Mocorgást éreztem mellettem ezért muszáj volt kinyitnom a szemem. Hozzá szoktam már, hogy Liam minden reggel mellettem fekszik.
A napok rekordsebességgel teltek, nagy bánatomra. Ha tehettem volna legszívesebben megállítottam volna az időt. Nem hiába mondják azt, ha az ember jól szórakozik az idő szinte repül. És ez velünk is így volt.
Minden éjjel későn feküdtünk le mivel addig a várost jártuk és szórakoztunk. Nappal pedig általában a tengerparton voltunk.
Ami pedig a legjobb volt az-az, hogy senki még csak fel sem figyelt ránk. Ha úgy volt az utca közepén csókolóztunk és mindenhova kézen fogva mentünk.
De mint minden jónak ennek a hétnek is lassan a végére érünk. Fáj bele gondolnom, hogy holnap újra az esős Londonba leszünk és megint minden kezdődik előröl. De legalább képeim maradnak és emlékeim amiket senki nem vehet el tőlem.
- Jó reggelt Cami. – suttogta csendesen Liam én pedig mosolyogva nyitottam ki a szemeimet és találtam szembe magam a vigyorgó arcával és egy tálcát tartott maga előtt.
Két tányér volt rajta azon pedig egy bőséges reggeli pihent mellette pedig egy vörös rózsa. Elérzékenyülve néztem a meghatottságtól. Ágyba hozta a reggelit nekem! Mindig is tudtam, hogy ad a romantikára, de hogy ennyire.
- Ez most komoly? Képes voltál csak azért korán felkelni, hogy reggelit hozz nekem az ágyba? – kérdeztem csodálkozva és szorosan megöleltem.
- Számomra ez nem volt gond, ugyanis érted bármire képes vagyok. – mosolyogta és a homlokomra nyomott egy puszit.
Majd vissza mászott mellém az ágyra és elkezdtünk reggelizni.
- És mit csinálunk ma? Ez az utolsó napunk mikor úgy lehetünk együtt, hogy nem kell titkolóznunk. – mondtam szomorkásan és ez miatt a reggeli sem tudott annyira ízleni.
Miért kell ilyen hamar véget érnie mindennek? Bárcsak örökre itt maradhatnánk és soha többet nem kellene vissza mennünk Londonba. Pedig tudom, hogy ilyen még csak gondolkoznom se szabadna mivel ott van mind kettőnk élete. Neki ott van a banda ráadásul nem csak együtt énekelnek hanem a barátai is. Nem hagyhatja őket csak úgy cserbe miattam. Én pedig néhány hónap múlva érettségizni fogok és el kell döntenem, hogy mi lesz velem azután.
- Gondoltam lemehetnénk a partra aztán elmehetnénk sétálni. Ó és estére egy különös programot terveztem így zárás képen. – mesélte a programot amivel én tökéletesen meg voltam elégedve.
Viszont már megint titkos meglepetést tervez amiket én általában mindig imádok, csak az a gond, hogy alig bírom kivárni. De most mégsem vártam annyira mivel az lesz az utolsó, hogy ketten lehetünk titkolózás nélkül.
- Hm, jól hangzik. – vigyorogtam majd mind ketten szótlanul befejeztük a reggelinket.
Mikor végeztünk én elfoglaltam a fürdőszobát ugyanis Liam nyugodtan öltözhetett a szobánkba is. Nekem több térre van szükségem mint neki.
Mivel itt iszonyat meleg van ezért már szinte nem nagyon törődök az öltözködéssel. Ezért felvettem a bikinimet és egy rövid farmer nadrágot majd a hajam felkötöttem és már kész is voltam. Eddig minden nap normálisan felöltöztem viszont észre vettem, hogy az emberek úgy néznek rám mint egy normáltalanra. Aztán végre tegnap rájöttem arra, hogy Ők szinte mindenhova fürdőruhában járnak.
Vigyorogva hagytam el a fürdőszobát, Liam pedig érdeklődve fordult felém, de mikor meglátott kiesett a telefon a kezéből a szája pedig tátva maradt.
- Mi van rajtad? – kérdezte és nehezen tudott megszólalni. Viccesen nézett ki.
- Bikini! Ha nem vetted volna észre itt mindenki így járkál az utcákon. Ráadásul eddig rám mindenki úgy nézett mint egy ütődöttre. – magyaráztam Ő pedig csak hatalmasokat nyelt.
- De így Te nem járkálhatsz ugyanis nem fogom engedni, hogy a pasik csorgassák utánad a nyálukat mivel azt csak én csinálhatom. – mondta úgy mint aki teljesen felmérgedt rám, de tudtam, hogy nem gondolja komolyan.
Hangosan felnevettem majd Ő is követte a példám és közelebb jött megfogtuk egymás kezét és úgy indultunk el.
Végül aztán ez a jókedv kihatott az egész napunkra. A parton nem is voltunk igen sokat mivel rengeteg turista volt és féltünk attól, hogy esetleg valaki felismeri. Ezért inkább úgy gondoltuk, hogy elmegyünk sétálni a városba.
Persze szokás szerint rengeteg képet csináltuk, végül pedig a sok nevetésbe és hülyéskedésbe annyira kifáradtunk, hogy megálltunk egy parkba és letelepedtünk egy padra.
- Nézd milyen aranyos kutyák. – mutattam egy pontra ahol tényleg tele volt kutyákkal. Gondolkodás nélkül felpattant és már mentem is körülnézni. Tudni illik én nagy állat barát vagyok, csak hát a nővérem miatt soha nem tarthattam mivel Ő utálja Őket.
Mikor oda értem kis híján elsírtam magam mivel annyira aranyosak voltak ráadásul akár melyiket örökbe lehetett fogadni mivel azért voltak itt.
Liam jóval lemaradt tőlem, de mikor újra feltűnt egy édes fehér kutyust tartott a kezei között közben pedig mosolyogva simogatta a buksiját.
- Jaj de édes. – futottam felé és én is megsimogattam az pedig boldogan nyalta a kezem. Tényleg ez volt az összes közül a legaranyosabb.
- Jó választás! Ő tud a legjobban hízelegni és ezért mindenkinek hamar a szívébe lopja magát. – jött oda egy eladó mikor én átvettem Liamtől aki csak nagy nehezen adta oda. – Örökbe szeretnék fogadni?
- Sajnos nem lehet mivel van egy nővérem és nem örülne neki ha csak úgy haza állítanák egy kutyával. Meg aztán nem is ide valósiak vagyunk. – mondtam csalódottan és letettem a kutyust aki leült a lábam mellé.
- De Cam miért? Hisz nyugodtan nálam is lehet. – láttam rajta, hogy nagyon is kell neki úgy ahogy nekem is.
- Liam megviselné az út. Meg aztán tudod milyen Danielle is. – mondtam és egy fokkal feljebb emeltem a hangom.
- Igazad van. – sóhajtott fel majd szomorkásan tovább álltunk.
•••
- Hova megyünk ilyen sötétben? –kérdeztem kíváncsian mikor Liam maga után húzva rótta velem a sötét utcákat és meg sem állt egészen addig míg el nem értük a tengerpartot. De még ott sem állt meg. Tovább húzott a homokon keresztül majd egyszer csak megpillantottam egy pokrócot körülötte pedig gyertyák voltak. Szóval ezt tervezte egész nap. – Liam ez gyönyörű! – mondtam és megöleltem majd letelepedtünk és Ő magához húzott és a csillagokat kezdtük el nézegetni. – Nem akarok haza menni.
- Én sem. – sóhajtotta majd lassan kifújta a levegőt. – Ha tehetném örökre itt maradnák veled. – mondta és egy forró csókot nyomott az ajkaimra.
- Soha nem fogom elfelejteni ezt az egy hetet. – néztem rá csillogó tekintettel.
- Akár mi is lesz ezután tudd, hogy én örökre szeretni foglak. – simogatta az arcom én pedig éreztem, hogy egy könnycsepp csordul le az arcomon Ő pedig gyengéden letörölte.
Milyen olyan nehéz a szerelem? Miért nem lehetek azzal akit tényleg szeretek. Miért kell Justinnal lennem? Miért? Én is ugyan olyan ember vagyok akinek kijár a boldogság. De én eddig mindig csak szenvedtem. Az én életem egy szívás…

2012. november 28., szerda

•20.-Boldog vagyok és most igazából!•

Sziasztok. Itt a napi friss rész és gondoltam szólok hogy már 5 rész van hátra, de utána rögtön felteszem a Louisos novellát mivel tegnap sikeresen befejeztem :D
Boldog vagyok és most igazából!
Életem legjobb döntése volt mikor bele egyeztem abba, hogy Liammel elmegyek egy hétre. Igaz még mindig nem mondta meg, hogy hova de bízok benne. Őszintém megmondva vele még a világ végére is képes lennék elmenni. Az a lényeg, hogy vele leszek és nem kell titkolóznunk.
Igazából eleinte még egy kicsit féltem ugyanis fogalmam se volt róla, hogy mit fogok mondani Justinnak és Daninak. Igaz az utóbbit úgysem nagyon fogja érdekelni, hogy hol leszek…de Justin már nehezebb eset.
Végül aztán arra a döntésre jutottam, hogy nem szólok neki semmit. Csendben lelépek és ha hívni fog nem veszem fel neki a telefont.
Daniellenek pedig azt mondtam, hogy a sulitól megyünk kirándulni. Meg sem lepődtem rajta, hogy egy perc múlva azt kérdezte, hogy mit beszélek.
Elég könnyen ment az egész és most pedig épp pakolok ugyanis Liam kikötötte, hogy kora reggel mennyek a London Eye elé.
Fogalmam sincs, hogy gondolta ezt az egészet. Ő még mindig sztár és mindenhová lesifotósok követik. Mi lesz akkor ha meglátnak engem vele és nem a nővéremet? Nem akarok lebukni. De nem érdekel. Lesz ami lesz!

•••

Reggel kómás fejjel mentem a sötét utcákon ugyanis még a Nap sem kelt fel. Alig találkoztam emberekkel. Mondjuk még jó, hisz kicsit sem nézhetek ki hülyén egy hatalmas bőrönddel. Ráadásul még így rengetek cuccom otthon maradt. Most ne higgyetek egy divatmániás libának. Csak azért hoztam magammal ennyire ruhát mivel nem tudom, hogy mit tervez. Hisz November van. Lehet olyan helyre megyünk ahol már hó van, viszont az is lehet, hogy egy tengerpartot választott. Viszont én annak is örülnék ha Nagy-Britanniában maradnánk.

Mikor végre a London Eyehez értem végre kivilágosodott és alig vártam, hogy valahova ülhessek le. Nem volt jó ötlet gyalog neki vágni ennyi cuccal. De hát gördeszkával mégsem jöhettem.
Épp le akartam ülni egy padra ugyanis Liamnek színét sem láttam. Volt egy sejtésem, hogy szegényke elaludt. Pedig az Ő ötlete volta korán indulás.
A seggem épp, hogy csak érintette a hideg padot mikor egy kapucnis, napszemüveges srác ült le mellém. Nem szólt semmit csak kényelmesen elhelyezkedett és összekulcsolta a kezet.
- Szép próbálkozás volt Liam. – vigyorogtam Ő pedig csodálkozva az orrára húzta sötét szemüvegét.
- Honnan tudtad, hogy én vagyok? – kérdezte elképedve én pedig csak büszkén kihúztam magam.
- Már ismerem az egész arcod mimikáját mellesleg a szeplődről a nyakadon. – kuncogtam és a nyakra mutattam.
Egész testén az a pöttyöt bírtam a legjobban. Olyan aranyos volt vele, de komolyan. És tényleg arról szoktam mindig megismerni mivel szinte senkinek nincs olyan jellegzetes helyen.
- Imádlak. – mondta és egy gyors csókot nyomott a számra majd felhúzott a padról és elindultunk az autója felé.
- Most már elmondod, hogy hova megyünk? – kérdeztem kíváncsian.
- A reptérre. – válaszolta szűkszavúan.
Igazából nem elégedtem meg a válaszával, de nem kíváncsiskodtam tovább. Ha már ennyit kibírtam.
A reptérre viszonylag hamar megérkeztünk, de fura mód nem oda mentünk ahol a menetrend szerinti járatok indultak helyette egy teljesen más helyre. Nem kellett sokat gondolkoznom rajta, hogy magángéppel megyünk.
- Tudom fura ez az egész, de nem akarok kockáztatni, hogy valaki rájöjjön ugyanis csak a srácok tudnak róla. – mondta mikor már a gépen ültünk és felszálltunk.
Igazából nem hibáztattam érte, hisz szupersztár és szinte alig van magánélete.
- Semmi baj. Megértem. – simogattam meg a kezét majd hatalmasokat pislogtam. – Szóóóval most már elmondod, hogy hova megyünk? – próbálkoztam be ismét , bűbájos hangon.
- Aki kíváncsi az hamar megöregszik. – öltötte ki rám a nyelvét én pedig bevágtam a durcást  Ő pedig ezen hangosan felnevetett. Nem bírtam muszáj volt vele nevetnem.
Az út további része ugyan így telt. Nevettünk a semmiségeken önfeledten. Boldogok voltunk, hogy együtt lehetünk.
Aztán végre leszálltunk. Kíváncsian néztem ki a taxiból majd mikor elhagytuk a repteret az szemem megakadt a táblán. Spanyolország, Costa Rica. Liam a kedvenc országomba hozott!
- Costa Rica? Honnan tudtad, hogy imádom Spanyolországot? – néztem rá és szinte már elsírtam magam.
Ezt nem hiszem el. Egy csapásra minden álmom teljesül. Örök életemben azt akartam, hogy egyszer itt legyen az esküvőm. Imádom a spanyol tengerpartot és az embereket is.
- Tudom, Brazíliának jobban örültél volna, de ott sajnos tele van rajongókkal. Niall pedig kinyomozta, hogy Costa Ricában alig ismerik a bandát. Szóval bíztam benne, hogy ez is megteszi. – karolt át én pedig hozzá bújtam. – Ó és az utolsó kérdésedre pedig a válasz: Elolvastam az egyik házi dolgozatodat ahol a kedvenc országotokról kellett írnotok.
Halványan elpirultam mikor ezt mondta. Soha nem jöttem volna rá, hogy elolvasta. Nem haragszom rá mivel biztos meglátta az asztalomon meg amúgy sem titkolok előtte semmit.
- Nem érdekel, hogy hol vagyunk. Az a lényeg, hogy veled lehetek egy egész hétig. – mondtam egy apró mosoly kíséretében majd egy lágy csókot leheltem az ajkaira, pont akkor mikor megállt a taxi gondolom a szállodánk előtt.
Minden tele volt pálmafákkal és különböző egzotikus növényekkel. Alig vagyunk itt néhány órája, de én máris imádom.
Viszont akkor is félek attól, hogy mi lesz akkor ha itt is megtalálnak a paparazzik.
- Liam és mi van a sajtóval? Biztos, hogy nem lesz gondod belőle? – kérdeztem aggódva Ő pedig megtorpant pont a recepció előtt és szembe fordult velem.
- Itt a kutyát sem érdekli, hogy én vagyok Liam Payne a One Directionból. – mondta komoran engem pedig ez a mondata megnyugtatott.
Ő tudja, hogy hogyan kell normálisan élni az életét úgy, hogy senki ne jöjjön rá. - Nyugi Cam! Azért jöttünk ide, hogy szórakozzunk és, hogy kettesben legyünk. – simított végig az arcomon.
- Tudom. Csak olyan hihetetlen ez az egész. – mosolyodtam el. – Veled, itt és úgy, hogy senkit nem érdekel, hogy  mit csinálunk…
- Ezért kell kiélveznünk minden pillanatát. – vigyorogta és csak most tűnt fel, hogy már a szobánk előtt vagyunk.
Mielőtt szólhattam volna a karja közé kapott és úgy vitt be én pedig csak nevettem majd ledobott az ágyra és felém tornyosult majd csókokkal temette be az egész arcom és nyakam.
Azt hiszem nagyon is élvezni fogom ezt a hetet sőt az sem érdekelne most ha a világ megtudná…

2012. november 27., kedd

•19.-Komolyan beszél?!•

Sziasztok! Örülök neki, hogy ennyien várjátok már a novelláimat :D A részről pedig annyit, hogy ez most inkább Justin központú ugyanis elég sok minden fog kiderülni róla :P De nem lövöm le a poént szóval tessék olvasni és komizni...
Komolyan beszél?!
A buli után napokig nem hallottam Justin felől ugyanis még csak suliba sem jött, arról pedig fogalmam sincs, hogy hol lakik. Valahogy azt még eddig elfelejtette velem közölni.
Milyen különös. Ő mindenről tudni akar ami velem történik. Kívülről tudja az órarendem, azt hogy mikor járok haza, mit csinálok a szabadidőmbe és még sorolhatnám.
És én mit tudok róla? Az ég világon szinte semmit. Ha a szüleiről kérdezem valami oknál fogva mindig eltereli a témát. Ha megkérdem, hogy mit csinál mikor nincs velem azt mondja, hogy alszik. Na persze! Hülyével bevetetheti de nem velem. Annyit egy normális ember nem alhat.
Szóval ebből az egészből azt vettem le, hogy a drágaságom szépen a szemembe hazudik. Igazából még nem vagyok teljesen biztos benne, csak már túl feltűnően csinálja. Fogalmam sincs, hogy miért kell előttem titkolóznia.
De ami még ennél is jobban zavar, az a féltékenységi mániája. Jó tudom és be is ismerem, hogy megcsalom, de Ő erről nem tud. És még csak észre sem lehet venni rajtam. Szóval még csak oka sincs, hogy ilyen hisztiket csapjon.

•••

Nagy sokára pénteken aztán végre eltolta a seggét az iskolába. Mikor kicsöngettek az utolsó óráról rögtön a szekrényéhez mentem, hogy ne tudjon lelépni úgy, hogy én ne tudjak róla.
Már tele van vele a hócipőm és ezt most meg is fogom neki mondani. Vagy leállítsa magát és újra normális lesz, vagy köztünk mindennek vége.
- Szia Justin. – álltam a szekrénye mellé és a kezeimet összekulcsoltam a melleim alatt.
- Öh szia Cam. Tudom most haragszol amiért nem adtam életjelet magamról…- kezdett el magyarázkodni és göndör hajába túrt.
Legalább tudja, hogy milyen paraszt a viselkedése mostanában. Bezzeg most milyen kedvesen tud velem beszélgetni. Szóval most már jó barátnő vagyok és már nem is használom ki?
- Gondoltam elmehetnénk délután valahova ugyanis kettesben szeretnék beszélgetni veled. – szakítottam félbe kicsit sem kedves hangnemben.
- Oké. – bólintott és egymás mellett haladva elhagytuk az iskolát. Persze rögtön megfogta a kezem amit én hagytam is csak, hogy ne értse megint félre a helyzetet. De közben jól elszidtam.
Egy csendes kávézót választottunk, hogy tudjunk nyugodtan beszélgetni. Szembe ültem vele és leadtuk a rendelést majd csend telepedett ránk. Hamar meguntam szóval jobbnak láttam ha bele is kezdek.
- Ahogy elnézem nem emlékszel arra, hogy mit mondtál a buliban. – tértem rögtön a lényegre.
- De, sajnos igen és nagyon sajnálom is. Csak hát tudod, hogy milyen vagyok mikor részeg vagyok. – mentegetőzött, de engem nem hatott meg. Akkor minek iszik ha nem bírja?
- Tudod még rámondanám azt, hogy semmi gond, csak neked nem ez az első húzásod. Már az agyamra megy az örökös féltékenységed. Justin ha így folytatod tovább…
- Várjunk csak Te most dobni akarsz…engem? – kérdezte majd hangosan gúnyosan felnevetett. Megrémített ez a viselkedése. – Az sajnos nem fog össze jönni ugyanis mindig én mondom ki az utolsó szót. És én még veled akarok lenni.
- Miről beszélsz? Nem láncolhatsz magadhoz. Arra nem gondolsz, hogy akkor csak kihasználnál? – esküszöm hirtelen nem az a Justin ült velem szembe aki a barátom. Ez most olyan mint egy őrült.
- Jaj Cam. Félre érted a helyzetet. Nekem Te kellesz és ez így is marad.
- Mi van akkor ha már én nem szeretlek?- húztam fel a szemöldököm.
- Emlékezz vissza Rose Hiltonra. – vont vállat egyszerűen. – Csak a te halálod még durvább lenne ha megtudnám, hogy megcsaltál. Ugyanis akkor nem csak te hanem az új szerelmednek is annyi lenne.
Hatalmasokat pislogtam mikor ezek a mondatok elhagyták a száját. Ezt nem hiszem el megfenyegetett sőt szerintem azt is sejti, hogy mi van köztem és Liam között. És még képes lenne ölni is csak, hogy neki jó legyen. Te jó ég mibe keveredtem!

•••

Hetek teltek el a Justinnal való beszélgetésem után és ezután persze úgy viselkedett velem mintha semmi nem történt volna és én is. Azonban én nem is magamat féltettem hanem Liamet. Az nem bírnám elviselni ha miattam történne valami baja. Ha kell inkább lemondok róla csak ne történjen vele semmi.

Az egyik nap mikor haza mentem a suliból Danielle és Liam voltak otthon. Inkább nem néztem rájuk helyette szó nélkül bementem a szobámba és az ágyamra vetettem magam majd a tenyerembe temettem az arcom. Nem bírom. Rettegek Justintól, de egyszerűen nem tudom elviselni azt, hogy Danielle csókolja helyettem Liamet.
Nyitódott az ajtó majd Liam jelent meg és gyorsan bezárta maga után majd elindult felém és megcsókolt.
- Mit csinálsz? Danielle otthon van. – pattantam fel és fordítottam el a fejem még ha fájt is.
- Nem érdekel. Nem bírom már nélküled Cam! Egyszerűen már bele őrülök, hogy nem csókolhatlak meg ott ahol akarlak. Azt akarom, hogy az egész világ megtudja mennyire szeretlek. – nézett a szemeim közé és tényleg látszott rajta, hogy szomorú.
- Az soha nem fog össze jönni. – mondtam csendesen és a cipőmet kezdtem el kémlelni. – Szakítani akartam Justinnal, de Ő szó szerint megfenyegetett. Azt mondta ha megtudja, hogy megcsalom nem csak engem intéz el hanem azt is akit szeretek. Liam én abba bele halnák ha valami bajod lenne. – egy könnycsepp csordult le az arcomon Ő pedig letörölte és szorosan magához húzott közben pedig a hátamat simogatta.
- Én is felhoztam Daniellenek a témát. Rettentően kiakadt és azt mondta ha meg merem csinálni befeketít a sajtó előtt, hogy terhes lett tőlem és, hogy én mondtam azt neki, hogy vetesse el a gyereket. – suttogta alig hallhatóan.
- Akkor most mi lesz? Én szeretlek, de nem akarom, hogy bajod legyen miattam. – néztem a szemei közé.
- Mi lenne akkor ha néhány napra elmennék csak ketten? – húzódott el tőlem a szemei pedig felcsillantak.
Nem is lenne olyan rossz ötlet, de mint mondanánk Justinnak és Daninak?
- Azt akarod, hogy szökjünk el ketten? – kérdeztem egy apró mosoly kíséretében.
- Hát a srácok tudnának róla. – vont vállat egyszerűen. – Gondolj bele néhány napig senki előtt nem kellene titkolóznunk. Akkor csókolózhatnánk amikor akarunk, oda mehetnénk kézen fogva ahova akarunk…
Hízelgő ajánlat…hülye lennék ha vissza utasítanám.
- Benne vagyok. – nevettem el magam Ő pedig még egy gyors csókot nyomott az ajkamra majd gyorsan kiment a szobámból, hogy ne legyen feltűnő a nővéremnek…

2012. november 26., hétfő

•18.-Minden bulinak a vége a legjobb!•

Sziasztok...itt kövi rész és amint lesz időm kirakom a cseréket is csak most novella lázban égek. Ugyanis ha vége lesz ennek a történetemnek novellákat fogok felrakni és most azokat írom...szóval remélem majd elnyeri a tetszéseteket ugyanis épp most írok egy Louisosat és az már tíz oldal és még csak a közepén sem tartok :D
Minden bulinak a vége a legjobb!
Eddig ha meghívást kaptam egy menő buliba alig vártam, hogy jöjjön el a napja. Képes voltam napokkal előtte elmenni vásárolni és alig tudtam éjjelente aludni annyira vártam. Persze mindig is imádtam pörögni és ez arra alkalmas hely volt. Azonban menő bulikba soha nem hívtak meg a suliba. Csak egyszerű házibulikba jártam ahol általában a haverokkal ittunk meg néha cigiztünk aztán annyi.
Régen ölni tudtam volna azért, hogy mehessek el csak egyszer Daniellel egy buliba. Őt mindig meghívták híres emberek a villájukba Dani pedig élvezettel dörgölte az orrom alá, hogy engem nem visz. Sóvárogva néztem ahogy készülődött majd másnap tele volt a média olyan képekkel ahol táncol és jól szórakozik.
És most megtörtént a csoda. Elhívott egy halloweeni buliba ahol tele lesz sztárokkal ráadásul még Justint is magammal vihetem.
Én mégis teszek magasról az egészre. Egyszerűen nem tud érdekelni, hogy mehetek. Legszívesebben otthon maradnák. Az lenne a legjobb ugyanis akkor nem kellene néznek ahogyan egész este a nővérem Liam nyakán lóg.
De nem én nekem muszáj mennem mert a drága pasim akar menni én pedig nem akarom azt, hogy szomorú legyen vagy még rosszabb, hogy kételkedjen.
Ugyanis amióta újra egészséges vagyok szinte egy perc nyugtot sem hagy. Suli után már automatikusan jön velem haza és mikor Liam nálunk van, villogó tekintettel mered rá és behúz a szobámba nagy bánatomra.
Napok óta még csak esélyem sem volt beszélni Vele. Ez pedig már megőrjít. Láthatom, de mégsem érhetek hozzá sőt szinte már rá sem nézhetek. Volt egy pillanat amikor előttem csókolóztak, hogy elfogott egy akart és legszívesebben elmondtam volna, hogy szeretem. De aztán mégis meg tudtam fékezni magam és lehajtott fejjel elmentem.
Ezért is érthető, hogy nem akarok elmenni abba a vacak buliba. Nem leszek képes rájuk nézni!

•••

Szombat a buli napja. Danielle reggel óta a szobájába van zárva és készülődik. Amerikából rendelt magának jelmezt mivel Ő akar lenni a legszebb. Nem tudom mit van úgy oda ezért az egészért. Ez csak egy ostoba jelmezes buli! Semmi jelentősége nincs szerintem.
Viszont ezzel az elméletemmel Justin sem ért egyet. Egy hete kikötötte, hogy öltözzünk be egy halott házaspárnak mivel tiszta menőn fogunk kinézni ha ugyan olyan jelmezünk lesz.
Hülyeség. Szerintem ostoba ötlet és ezt neki is megmondtam viszont hajthatatlan volt.

És most itt állok a szekrényem előtt azonban nincs semmi olyan ruhám ami hasonlít egy halottéhoz. Bocs Justin ezek szerint mégis magad leszek egy halott srác.
Előhalásztam egy fekete szakadt farmeromat és egy fehér rövid újúmat majd a fürdőben találtam egy vörös hajfestéket és azt ráfröcsköltem a felsőre vér gyanánt. Az arcomat befestettem halványan fehérre a számat kihúztam piros rúzzsal a nyakamra pedig tettem egy vágás nyomot mintha valaki megharapott volna. A hajamat összekócoltam és hosszú keresés után elő kerestem a vámpír fogaimat amit akkor kaptam a mozikba mikor először játszották a Twilight-ot.
Végül pedig a tükörbe néztem és elismerően bólintottam ugyanis nagyon jól néztem ki vámpír csajként. Ha egyszer halloweeni buli akkor legyen mindenki félelmetes!

Csengetés hallatszott ami azt jelentette, hogy megjött Justin. Kirohantam a szobámból, de rögtön Liambe ütköztem és azalatt Dani ajtót nyitott.
A szemem rögtön Justinra tévedt aki meghökkent és egyszer rám majd Liamra nézett. Justin tényleg halottnak öltözött viszont eléggé röhejesen nézett ki benne. Daniellen pedig egy fekete menyasszony ruha volt és ha jól sejtem halott menyasszony akar lenni. És Liam…nos Ő ugyan úgy nézett ki mint én. Vámpír fogak, szakadt véres ruha, hófehér bőr, harapásnyom a nyakán, összekócolt haj…tipikus vámpír jelmez.
- Ti összebeszéltetek? – mért végig rosszállóan Danielle mi pedig csak a fejünket csóváltuk.
Tényleg nem tudtam róla. Justin horkantott egyet amiből azt vettem le, hogy megharagudott. – Induljunk! – mondta és elindultunk az autó felé.
Az egész úton senki nem szólt semmit ezért megváltás volt mikor kiszálltunk a stúdió előtt. Danielle és Liam rögtön elvegyült a tömegben én pedig magamra maradtam Justinnal.
- Mi bajod? – kulcsoltam össze a kezem mikor Ő egy puncs után nyúlt és egy hörpintésre megitta.
- Még mered kérdezni? Úgy voltunk megbeszélve, hogy ugyan abba leszünk erre fő te vámpírnak öltöztél. – mondta mérgesen.
- És? Ezerszer elmondtam, hogy hülyeség meg szerintem röhejes is. – vágtam vissza és felhúztam az orrom.
- Hát persze mivel inkább a drága Liam barátod példáját követted. – röhögött fel gúnyosan majd mielőtt újra szólhattam volna sarkon fordult és elment a pulthoz gondolom azért, hogy még többet ihasson.
Rettentő dühös voltam és legszívesebben azonnal haza mentem volna. És ez a hangulat egész estére kihatott.
Egymagam voltam mint egy kiver kutya és szinte azt néztem ahogy a többiek szórakoztak. Egyébként nagyon viccesen néztek ki. Louis mint Superman, Harry mint zombi, Zayn a dögös coweboy, Niall pedig egy űrlény vagyis szerintem arra akart hasonlítani. Ráadásul mindig a figyelem központjában voltak ugyanis fotósok rohangáltak utánuk.
Éjfél után Justin tiszta részeg lett annyira, hogy össze esett. De előtte még elkezdett ordibálni velem, hogy csak kihasználom meg nem vagyon igazi barátnő. Az biztos, hogy amint kijózanodik komolyan elbeszélgetek Vele rólunk. Elegem van már a féltékenységeiből.
- Na édes jól szórakozol. – kis híján felsikítottam mikor valaki hátulról a derekamra tette a kezét és lassan maga felé fordított.
- Liam, bárki megláthat! – szidtam le az említetett viszont a szívem csak úgy kalapált.
- De már napok óta nem lehettem veled. – mondta szomorúan. – Hiányzol!
- Te is nekem, de sajnos nem tehetünk mást. Bele kell törődnünk. – minden erőmre szükségem volt, hogy ne sírjam el magam. Szeretem Őt és nem tudok elenne mást tenni.
Egyszer csak megfogta a karom majd szinte futva elhagytuk az egész helységet és meg sem álltunk az autójáig. Ott gyorsan beszálltunk majd rögtön rám vetette magát.
Vadul csókolt meg és sóvárogva. Olyan volt mintha attól félne, hogy soha többet nem csinálhassa.
Kényelmetlen volt a helyzet, hisz mégis csak egy autó, de most nem érdekelt. Újra érezhettem teste melegét, beletúrhattam hajába, és annyira közel húzhattam magamhoz amennyire csak tudtam.
- Szeretlek. – suttogta majd a számról a nyakamra vándorolt. Bizsergés futott végig az egész testemen mikor kimondta ezt a szót. Annyira vágytam már rá, hogy az elmondhatatlan.
- Én is. – válaszoltam mosolyogva és engedtem az élvezetnek…

2012. november 25., vasárnap

•17.-Kimondta!•

Itt a kövi rész ugyanis láttam, hogy sokan kíváncsiak vagytok a kövire...és megnyugodhattok mivel onnan folytattam ahol abba hagytam :D...vagyis részben na mindegy nem tudom normálisan elmagyarázni :D
Kimondta!
Reggel Liam mellkasán ébredtem. Éreztem ahogy lassan szedi a levegőt és ez miatt melegség járta át az egész testem. Nem akartam kinyitni a szemeimet mert attól féltem, hogy csak álmodtam az egész éjszakát.
Pedig tudom, hogy nem. Az egész megtörtént és ha tehetném újra vissza mennék az időbe, hogy újra átélhessem ezt az egészet.
Kellemetlenül kellene éreznem magam amiért lefeküdtem vele. De egyszerűen nem érdekel, hogy szerelmes lettem a nővérem pasijába.
Sajnálom megtörtént és ez ellen nem tudok semmit tenni. Próbáltam lecsillapítani az érzéseimet, de ez után az éjszaka után csak még jobban megszerettem.
Gondolnom kéne arra is, hogy mi van akkor ha Liam nem gondolja komolyan. Már egy hónapja ezt csináljuk, de még egyszer sem mondott semmi konkrétat. Lehet, hogy csak játszik velem, de nem érdekel. Addig élvezem amíg csak lehet és ha az van megírva, hogy csúnya vége lesz akkor vállalom a kockázatot.

Végül aztán úgy döntöttem, hogy ideje kinyitnom a szemeimet. Óvatosan és lassan csináltam mivel semmit nem akartam elkapkodni.
Ám meglepetés ért ugyanis mikor végre nagy sokára kinyitottam rögtön Liam csillogó mogyoróbarna szemeivel találtam szembe magam.
Nem mozdult csak nézett, de mikor észrevette, hogy fenn vagyok mosoly húzódott a szájára és a homlokomra nyomott egy puszit.
- Mióta nézel? – néztem fel Rá.
- Elég régóta. De még így sem teltem el a szépségeddel. – válaszolta én pedig éreztem, hogy teljesen elvörösödök.
Nem vagyok hozzá szokva, hogy valaki ennyire dicsérget. Komolyan mondom én még mindig álmodok. Ez a valóságban nem történhet meg, hogy egy olyan fiú fekszik mellettem akit tényleg szeretek ráadásul még eszeveszetten dögös is.
Ráadásul kitudja mióta azt nézi ahogyan alszok. Egyszerűen minden féle képen tökéletes.
- Elég unalmas látványt nyújthattam. – húztam el a számat és le akartam mászni csupasz mellkasáról mikor Ő a derekamra tette kezeit és vissza húzott.
Engedtem a kísértésnek és néhány másodperc múlva újra a száján csüngtem. Olyan érdekes, hogy amikor csókolózunk szinte semmi nem jár az eszembe, csak Ő. Mindent elfelejtek és csak Rá tudok összpontosítani.
- Szeretlek Cam. – mondta két csók között az én szemeim pedig egyszerre pattantak ki és húzódtam el tőle.
Sokként ért a mondata. Fel sem fogtam amit mondott. Az kizárt dolog, hogy kimondta. Tuti, hogy csak én hallucináltam. Az nem lehet, hogy belém szeretett. Vagyis, de…de akkor is ez olyan jó érzés hallani. – Mi az? – kérdezte félve és láttam az arcán a félelmet. – Valami rosszat mondtam?
- Nem…csak nekem eddig még senki nem mondta, hogy szeret. Vagyis nem gondolták komolyan. – mondtam csendesen és lesütöttem a szemem.
Féltem a csalódottságtól és attól, hogy esetleg ő sem gondolja komolyan. Nem akarok szenvedni és hiú reményeket fűzni egy olyan dologba aminek talán nem lesz jövője.
- Azt hiszed, hogy csak játszok veled igaz? Hogy nem gondolom komolyan amit mondok és, hogy első alkalommal rohanok vissza Daniellehez? – kérdezte.
- Csak félek attól, hogy esetleg meggondolod magad. Dani a nővérem és Te még mindig a pasija vagy. A helyembe Te is kétségek között élnél.
- Pedig én tényleg komolyan gondolom. Szeretlek amióta visszajöttem a turnéról és megláttalak. Tudtam, hogy ez amit érzek irántad már nem csak puszta barátság hanem sokkal több annál. Kellettél csak nem tudtam a tudatodra adni mivel féltem attól, hogy esetleg megrémülsz és többet soha nem állsz szóba velem. – öntötte ki a szívét közben pedig egész végig a szemembe nézett.
Apró mosoly húzódott a számra a kezeimet pedig a nyaka köré fontam és úgy húztam magamhoz. Fejét a nyakamba fúrta és egy lágy puszit nyomott rá.
- Csak, hogy tudd az én szemembe mindig Te voltál a tökéletes pasi. – kuncogtam és újra rám emelte a tekintetét. – Sokkal régebb óta szeretlek mint amit te hinnél.
Több szó nem esett köztünk ugyanis újra megcsókolt. Kezd minél komolyabb lenni és ha nem vigyázunk hamarabb rájönnek az igazságra mint ahogy mi azt terveztük…

•••

Az elkövetkező napok rekordsebességgel teltek el majd az egyik reggel csalódottan néztem bele a tükörbe. Semmi kiütés, pirosság…ami azt jelentette, hogy átment rajtam a himlő. Minden kezdődik előről. Újra jönnek a titokban találkozások és el kell szívelnem ahogy a nővérem előttem fogja megcsókolni én pedig nem tehetek semmit.

- Úgy hiányoztál! – ugrott Danielle Liam nyakába mikor haza jött.
Én a konyhából figyeltem és a szívem szakadt meg mikor megcsókolta ám Liam elhúzódott tőle. Magamban jót mosolyogtam a nővérem arcán. – Ó és Cam nézd csak kivel találkoztam..
Bökött az ajtó felé majd pillanatokon belül Justin húzott magához és csókolt meg. Még csak a szemeimet sem csuktam le. Egyszerűen nem megy és kész. Nekem Liam kell!
- Justin Te meg mit keresel itt? – szögeztem neki a kérdést.
- Hetek óta nem láttalak szóval már nagyon hiányoztál. – válaszolta majd egy puszit nyomott az arcomra.
Veszem észre ugyanis csókolgat össze-vissza. Ráadásul Liam az egészet végig nézi.
- Gondolom nagyon untátok már egymás társaságát. Liam remélem nem utálsz az miatt mert ilyen húgom van. – mondta nyálasan Dani közben pedig Liam hajával játszott, de Ő minél távolabb húzódott tőle és le sem vette a szemét Justinról.
- Történetesen nagyon jól elvoltunk. – vont vállat vigyorogva Liam és kacsintott egyet rám, de ezt csak én vettem észre.
Ó ha tudnátok, hogy mik történtek itt. Szegény konyha asztal sokat mondhatna.
- Ó egyébként buli lesz a stúdióban és Harryék is jönnek. Szóval gondoltam Cam ha nagyon akarsz eljöhetsz Justinnal. – nézett rám és Justinra Dani.
Rögtön rá akartam vágni, hogy nem de Justin megelőzött.
- Szívesen. Legalább egész este az én Camimmal lehetek. – tette derekamra a kezem én pedig lopva Liamre néztem aki a plafont bámulta.
Remek most mehetek bulizni Justinnal ráadásul még Danielle is ott lesz és Liam is. Hogy fogom kibírni, hogy nem csókolhatom meg? Maga lesz a szenvedés.
- De ezek a bulik unalmasak nem? – próbáltam kihúzni magam, de nem sok sikerrel.
- Most hülyéskedsz? Ez Halloween-i buli lesz és mindenki jelmezben lesz. – forgatta meg a szemeit unottam.
Hú de nagy szám! Biztos nagyon élvezni fogom Justinnal aki általában ilyenkor hol részegre issza magát. Legalább ott lesznek a srácok is szóval ez vigasztal egy kicsit…

2012. november 24., szombat

•16.-A jónál ez sokkal jobb!•

Itt a kövi rész :D nincs sok hozzáfűzni valóm szóval szívesen olvasnám a komiaitokat :P

A jónál ez sokkal jobb!
Ha az embert olyan személy veszi körül akit a világon mindennél jobban szeret az arcáról soha nem tudja levakarni a mosolyt. Állandóan csak mosolyog még a semmiségeken is, de mikor Rá néz akkor nem csak az arca hanem az egész testét átjárja a mosoly.
Én most ugyan ezt élem át. Liammel nap hosszat szinte semmit nem csinálunk csak élvezzük egymás társaságát. Boldogok vagyunk, hogy együtt lehetünk és akkor csókolhassuk meg egymást amikor csak akarjuk.
Nem kell attól rettegnünk, hogy esetleg valaki meglát és lebukunk. Most nem, mivel mindenki fél tőlünk azért mert bárányhimlősek vagyunk.
A betegség néha még jól is jöhet az ember számára. Én nekem nem kell látnom a nővéremet, Liam pedig végre lazíthat egy kicsit és nem kell a rajongók zaklatásától tartania.
Ami pedig a legjobb, hogy Justinról szinte már teljesen elfeledkeztem. Hogyan is gondolhatnák rá mikor minden éjjel Liam mellkasán alszok el és reggel mikor felkelek a keze a derekamon pihen és hallom ahogy szuszog.
Szeretem Őt, napról napra jobban és egyszerűen nem tudom lenyugtatni az érzéseimet. A csókjaival alig tudok betelni és alig várom, hogy a mosolyát láthassam.
Pedig tudom, hogy lassan ennek vége mivel már mind kettőnkön kezd átmenni a himlő ami azt jelenti, hogy minden kezdődik előröl.

•••

Egyik délelőtt mikor nagy nehezen kikeltünk az ágyból Liam úgy döntött, hogy rendbe szedi egy kicsit magát mivel állítása szerint már három napja nem nézett tükörbe mivel én elvettem az eszét.
Ezért mikor ő félre vonult úgy döntöttem, hogy egy kicsit laptopozok mivel napok óta még csak net közelben sem voltam. Első utam a twitterre vezetett ahol Liam egyik kiírásával találtam szembe magam.
Mosolyogva kattintottam rá és találtam szembe magam az arcképemmel. Konkrétabban én és Liam voltunk rajta és mind kettőnk száján vigyor terült szét. A kép pontosan tegnap készült mikor valami oknál fogva a kiütéseink rettentő nagyra duzzadtak és még pirosak is voltak. Kegyetlenül néztünk ki, viszont mi csak nevettünk egymáson. Ezért úgy gondoltunk, hogy illő lenne megörökíteni.
Viszont azt nem gondoltam, hogy felteszi az internetre ráadásul egy ilyen szöveg kíséretében: Pöttyösen az élet a legjobb :D
És ami a legjobb több millióan kedvelték és több száz kommentár érkezett.  Oké ezért amint kijön a fürdőből tönkre teszem a frissen belövött séróját. Gondolom most fél világ azon nevet, hogy milyen debilek vagyunk.

Épp ki akartam lépni mikor egy kamera felkérésem érkezett és néhány perc múlva Justin komoly arcával találtam szembe magam. Na igen ezt akartam elkerülni.
- Szia Cam. – intett egyet én pedig egy sugárzó mosolyt varázsoltam az arcomra. – Hogy vagy?
- Egész jól. – válaszoltam és vállat vontam.
- Ahogy látom még mindig himlős vagy. Pedig reménykedtem benne, hogy hamar átmegy rajtad. – sóhajtott fel szomorúan. – Gondolom jól megvagytok Liammel. Biztos élvezitek egymás társaságát.
- Mi van, csak nem féltékeny vagy? – húztam fel a szemöldökömet kérdően.
- Te mit éreznél a helyemben?A barátnőm egybe vagy zárva egy pasival! – emelte fel a hangját mérgesen.
- Ha most ezért akartál velem beszélni, hogy veszekedj akkor erre bocs, de nem vagyok kíváncsi. – mérgedtem fel és amilyen gyorsan csak tudtam kiléptem.
Nem fogom hallgatni a hülyeségét. Vagyis elvileg igaza van mivel van oka a féltékenységre, de neki akkor sem kell ezt tudni. Ráadásul semmi joga, hogy kiabáljon velem. Meg aztán nem is nagyon érdekel a szövege.
Mérgesen kifújtam a levegőt amikor kijött Liam.
- Kivel kiabáltál? – ült le mellém és megsimogatta a hátam.
- Justinnal. – válaszoltam egyszerűen az Ő arcán pedig undor terült szét. Nem szólt semmit, de láttam az arcán, hogy már a név is dühvel önti el.

•••

- Éhes vagyok! – nyavalygott Liam az egyik este és kiskutyaszemekkel rám nézett.
- Ne csináld már. Lassan rosszabb leszel mint Niall. – forgattam meg a szemeimet közben pedig a hűtőben ehető kaja után kutattam.
- Arra gondoltam, hogy esetleg csinálhatnánk palacsintát. – nézett rám csillogó tekintettel én pedig elfordítottam a fejem, hogy ne dőljek be neki.
- Kizárt dolog. Borzalmasan tudok főzni szóval ha kedves az életed inkább lemondasz róla. – kuncogtam fel Ő pedig magához húzott.
- Tudom, hogy amikor itt vacsiztam Te főztél és nem Danielle. – suttogta a fülembe olyan szexin ráadásul még bele is szuszogott én pedig hangosan felnevettem.
Ezt nem hiszem el és már megint bedőltem neki! Az orrom alatt duzzogva láttunk neki, de neki már így is jó kedve volt. Fiú létére egész otthonosan mozgott a konyhában. Ráadásul amint mondtam neki, hogy mit csináljon simán megcsinálta. Gondolom csak azért, hogy ne duzzogjak.
Ám amikor épp azon voltam, hogy eltakarítsak, véletlenül – vagy direkt – ami kezén volt liszt az arcomba törölte közben pedig az arcomba nevetett. Idegesen töröltem le és néztem rá majd ami kezembe volt lisztes tál a fejére borítottam.
Szegény tetőtől- talpig lisztes lett, de legalább lehervadt az arcáról a vigyor helyette megrökönyödve bámult.
- Ha kedves az életed most menekülsz. – figyelmeztetett majd a másik pillanatban rám ugrott szóval én is ugyan úgy néztem ki mint Ő.
- Engedj el mert sikítok. – kiabáltam, de ő vigyorogva csikizett. Épp azon voltam, hogy tényleg elsikítsam magam mikor maga felé fordított és betapasztotta a számat.
De ez a csók most más volt mint az eddigiek. A derekamról a keze átvándorolt a fenekemre és felültette az asztalra.
Elvesztettem a tudatomat és minél feljebb húztam magamhoz a pólójánál fogva. Az asztalról amik dolgok rajta voltak egyesével zuhantak le a földre ugyanis Liam fölöttem tornyosult és már a nyakamat csókolgatta én pedig a pólóját húztam le és végre megfoghattam a hasán lévő kockáit mire ő felkuncogott.
Az eszem azt súgta, hogy most álljunk meg mivel nem lenne szabad ezt csinálnunk, de az egész testem az kívánta, hogy sokkal közelebb kerüljek hozzá .
- Mi lenne ha a szobámba fojtatnánk? – húzódtam el tőle mikor már rajtam sem volt póló.
- Benne vagyok. – válaszolta csillogó tekintettel majd a karja közé kapott és úgy vitt be a szobámba majd dobott le az ágyra és mászott rám újra…

2012. november 23., péntek

•15.-Soha nem örültem még ennyire egy betegségnek sem•

Itt a kövi rész...és igen ez a történet tele van csupa kérdésekkel de az utolsó részben mindenre választ nyertek :D de addig sajnos szenvednetek kell mivel még van tíz rész hátra xD gonooosz vagyok :P
Soha nem örültem még ennyire egy betegségnek sem
Harry és Zayn megvárták még azt amíg elalszok és csak az után mentek haza. Viszonylag elég nyugodt éjszakám volt. Azt leszámítva, hogy még mindig fájt a fejem és az egész testem viszketett. Fogalmam sem volt, hogy miért vannak ilyen fura tüneteim. Végül azzal vigasztaltam magam, hogy biztos csak a fájdalomcsillapító hatása múlik el. Remélem azonban nincs igazam mert nem fogom kibírni ezt a fájdalmat.

Reggel elég későn ébredtem és nem volt sok kedvem kimászni a szobámból. Sőt azt terveztem, hogy egész nap a szobámba maradok, csak azért, hogy ne kelljen Danielle önelégült arcát néznem. Meg aztán most emberek közelébe sincs kedvem menni, hisz tényleg egy sebhely van a homlokomon. Elég bénán nézhetek ki.
Végül aztán úgy döntöttem, hogy lezuhanyozok és beteszek valamilyen filmet. Az elég jó időtöltésnek bizonyul.
Ám mikor beléptem a fürdőszobába és véletlenül a tükörbe néztem egy halk sikoly hagyta el a számat.
Az egész arcom tele volt dudorokkal és piros kiütésekkel amik eszeveszettül viszkettek. Ráadásul már a nyakam, a kezem és a többi testrészem is pirosodott.
Remek most mi tévő legyek?
Visszamentem a szobámba és a tenyeremet a kezembe temettem. Most már tuti nem megyek ki soha többet a szobámból.
Már épp azon voltam, hogy vissza feküdjek az ágyamba mikor éles sikítás hallatszott az előszobából.
Ijedten rohantam ki a szobámból és Danival találtam szembe magam.
- Mi történt? – néztem rá kérdően, de ő kitágult szemekkel bámult Rám.
A francba meglátta a kiütéses arcom. Azért azt hittem, hogy nem vagyok ennyire szörnyű.
- Te is? – hápogta én pedig értetlenül bámultam.
Na jó, mi a szar ütött már megint belé? Tudom, hogy utál, de azért ne beszéljen már össze-vissza.
A válaszra azonban nem kellett sokat gondolkoznom, ugyanis a kezével a szobája felé bökött ahol Liam állt.
A szám elé kaptam a kezem mikor találkozott a pillantásunk. Liam pontosan ugyan úgy nézett ki mint én. Arca tele volt piros kiütésekkel és állandóan vakarózott. Hol a lábát, hol a kezét, hol az arcát.
Oké ez meg már, hogy történt, hogy egyszerre lettünk ilyenek? Csak nem valami fertőző vírus.
- Mi van velünk? – néztem rá nővéremre aki minél távolabb ment tőlünk amit most meg is értettem.
- Bárányhimlősek vagytok. – válaszolta majd zsebéből előhalászta a telefonját és orvost hívott, hogy megbizonyosodjon róla igaza-e van.
Bárányhimlő? Én még soha nem voltam az és ezek szerint Liam sem. De hogyan kaphattuk el egymástól ilyen hamar?

Az orvos elég hamar megérkezett és az ebédlőbe ültette le minket. Persze Danielle az ajtóból figyelt.
- Igen, bárányhimlő. Gondolom még egyikőtök sem volt. – nézett ránk mi pedig csak a fejünket csóváltuk.
- Ez fertőző igaz? – kérdezte Dani.
- Csak akkor ha valaki még nem volt az. – adott választ az orvos, Dani pedig csak nyikkant egyet ami azt jelentette, hogy még Ő sem volt az szóval elkaphatja tőlem.
- De hogyan kaphattuk el egyszerre? – kérdeztem csendesen közben pedig az állam vakargattam.
Idegesített már, hogy az egész testem vakarózik ráadásul még csak szűnni sem akart. Ahogy észrevettem Liam is ilyen problémákkal küszködött mint én.
- Érintkezés útján. – válaszolta röviden én pedig lesütöttem a szemem, a mellettem ülő Liam pedig elkezdett fészkelődni. – Azt ajánlom, hogy pár hétig ne mozduljatok ki innen és ne társalogjatok olyanokkal akik még nem voltak himlősek. – tanácsolta majd felállt és távozott.

Hetekig egybezárva Liammel? Az maga lesz a mennyország és még csak attól sem kell tartanunk, hogy Danielle rájön arra, hogy valami van közöttünk.
Még jó is ez a betegség. Se iskola, se Dani csak Liam.
- Na jó én megyek Monicához. Csak akkor hívjatok ha újra normálisan fogtok kinézni. – mondta Danielle és az összes ruháját egy bőröndbe dobálta gyorsan.
Persze, hogy hamar lelép nehogy véletlenül a tökéletes arca kiütéses legyen. Még csak az sem zavarja, hogy egybe leszek zárva Liammel hetekig. Most bezzeg nem féltékeny ha a szépségéről van szó.
Tíz perc alatt elkészült majd bevágta maga után az ajtót és ketten maradtunk. Először egyikünk sem szólt semmit majd egyszerre tört fel belőlünk a nevetés és Liam a vállamra hajtotta a fejét.
- Tudod örülök, hogy tegnap este megcsókoltalak. – kuncogott és egy puszit nyomott az arcomra.
Jé tényleg. Csak úgy kaphattuk el egymástól, hogy csókolóztunk. Erre most rá sem gondoltam volna.
- Merthogy? – kérdeztem incselkedve.
- Hetekig itt kell maradnom veled kettesben egybezárva. És nem kell attól tartanunk, hogy valaki meglát. – mondta vigyorogva.
- Maga lesz a szenvedés. – mosolyogtam és megcsókoltam.
Olyan jó érzés volt lelkiismeret furdalás nélkül megcsókolnom.
Ám a csóknak hamar véget ért mert vakaróznunk kellett. Egymás szenvedésén nevettünk, de akkor is jó volt.
- Fel kell hívnom a srácokat, hogy hozzák át a cuccaimat. – váltak el az ajkaink és felállt gondolom azért, hogy megkeresse a telefonját mivel néhány perc múlva úgy jött vissza, hogy beszélt.
Hamar lerendezte a beszélgetést és újra leült mellém majd átkarolta a vállam.
- Harry még nem volt bárányhimlős és Zayn sem szóval ők nem jönnek. Csak Louis és Niall. – mondta vigyorogva és a nyakamra nyomott egy puszit amiben én beleborzongtam.
Olyan jó volt vele és érezni a közelségét.
- És mit fogunk csinálni? – kérdeztem vigyorogva és csillogó tekintettel ránézetm.
- Ezt…- nevetett fel és ismét megcsókolt én pedig boldogan tekertem kezeimet a nyaka köré, hogy minél közelebb kerüljek hozzá.
Éreztem ahogy bele mosolyog a csókba és kezeit a derekamra csúsztatta.
Azt hiszem így nagyon el leszünk…sőt szerintem még kevés is lesz ez a pár hét..

2012. november 22., csütörtök

•14.-Ennyire feltűnő lenne?•

Itt a kövi rész :D Különösképpen nincs hozzás sok hozzáfűzni valóm. Viszont ma a gépemen befejeztem az egész törit és igaz csak 25 rész lett viszont az utolsó rész az extra hosszú lett xD Komizniiii
Ennyire feltűnő lenne?
Megváltás volt számomra mikor kiszálltunk az autóból és berohantunk a városi kórházba. Szerencsére rögtön egy nővérbe ütköztünk aki egyenesen a sürgősségire vitt majd leültette az egyik székre ugyanis elő kellett kerítenie egy orvost.
Remek kórházban és pont most nincs orvos. Csesszék meg már nem marad vérem ráadásul már kettőt is látok. Ha így folytassák nagyon nem lesz jó vége.
- Következő. – szólt ki a nővér én pedig ijedten pislogtam a srácokra.
- Hülyén fog hangzani, de valamelyikőtök nem jönne be velem. – néztem kiskutyaszemekkel.
Tudom ostoba ötlet, de félek a tűtől és az orvosoktól is. Igaz eddig nem sokszor gyűlt meg velük a bajom, de ez most más.
- Én szívesen bekísérlek. – pattant fel Harry én pedig hálásan ránéztem.
Elindultunk a rendelő felé, de Louis is felállt és a másik oldalamra állt. Harry felhúzta a szemöldökét és karba font kézzel nézte.
- Mi van? Harry az egyik kezét fogja, én pedig a másikat. – válaszolta nyugodtan és elkezdtek befele húzni.
Szó szerint húztak ugyanis nekem tényleg tele volt a liberóm. Ami nem is volt csoda ugyanis elég mély seb lett a homlokomon amit össze kellett varrni. Szerencsére kaptam érzéstelenítőt szóval a fájdalomtól nem kellett félnem.
Meg aztán Harry és Louis is próbálta elvonni a figyelmemet.
- Ez most egy kicsit fájni fog. – mondta az orvos és elkezdett közelít felém egy hatalmas tűvel.
Mikor megláttam a csillagos eget láttam, de a java még csak ez után jött. Még, hogy nem fáj. Aha persze! Esküszöm ha haza megyek én kinyírom Daniellet. Hogy volt képes rám csukni az ajtót mikor látta, hogy ott vagyok? Ráadásul még azt is észre lehetett rajta venni, hogy direkt csinálja. Ekkora egy szemétládát.
- Cam légyszi ne szorítsd olyan erősen a kezem mert még eltöröd. – Harry próbálta kihúzni a kezét a szorításomból, de én nem engedtem el.
- Haver látod mit csinálnak vele? Varrják a homlokát szóval Te ne nyafogj itt. – szólt rá Louis aki élvezettel figyelte, hogy mit csinálnak velem. Tetszett neki mivel még pislogni is elfelejtett.
Bő fél óra után aztán végre újra vissza mehettünk a váróterembe, de még meg kellett várni az eredményeket, hogy nem-e lett komolyabb baja a fejemnek. Már sokkal jobban éreztem magam, annak ellenére is, hogy az egész homlokom be volt kötve.
- Minden rendben? – kérdezte aggódva Zayn mikor leültem mellé. Mosolyogva bólintottam az egyet, az Ő arcán pedig nyugodtság terült szét.
Niall épp meg akart szólalni mikor megcsörrent a telefonja. – Liam az. – nézett ránk az én szívem pedig hevesebben kezdett el verni mikor meghallottam a nevét.
Felvette, de előtte kihangosította, hogy mindenki hallja.
- Hol vagytok? Már ezerszer hívtam Harryt és Louist is de egyikőjük sem vette fel. – hallottam mérges hangját.
- Kórházban ugyanis Cam feje beszakadt és össze kellett varrni. – adott választ Niall.
- Micsoda? És nekem miért nem szóltatok? Ugye jól van? Mond, hogy nem történt komolyabb baja. – a hangja tele volt aggodalommal amin én csak magamban mosolyogtam. Szegény mit érezhet most.
- Nyugi, itt ül mellettem…
- Azonnal oda megyek!
- Mindjárt visszük haza, már csak az eredményekre várunk. – állította le Niall.
- Biztos jól van?- kérdezte meg ismét.
- Igen. Kutya baja. De most leteszem. – hadarta el majd gyorsan letette.
Az eredményeket hamar megkaptam szóval hamar elindulhattunk haza. Mikor végre haza értem rögtön a szobám felé vettem az irányt és lefeküdtem, de pechemre először még Daniba ütköztem.
- Tisztára úgy nézel ki mint Harry Potter. – gúnyolódott, de én inkább nem szóltam vissza.
Nem érdemel meg ennyit. Fáradtan dőltem bele az ágyba a srácok pedig az ágyam körül ültek és halkan beszélgettek én pedig hallgattam őket.
Már majdnem elaludtam mikor kicsapódott az ajtó és Liam a nyakamba vetette magát.
- Egyszer hagylak magadra hosszabb időre akkor is történik valami. – mondta síri hangon és a nyakamon éreztem a leheletét. A többiek pedig szótlanul kimentek a szobámból így csak ketten maradtam vele ezért megölelhettem.
- Semmi bajom, látod? – néztem Rá mosolyogva hátha végre megnyugszik.
- Miért nem szóltatok nekem? Utolsóként kellett megtudnom. Egyáltalán, hogyan történt? – zúdította rám a kérdéseit, de esze ágában sem volt lemászni rólam.
- Danielle felmérgedt rám mivel féltékeny. Ezért direkt nekem nyitotta az ajtót. – meséltem el röviden az Ő kezei pedig ökölbe szorultak.
- Szakítani fogok vele. – mondta komoran.
- Ezt már megbeszéltük. – mondtam csendesen Liam pedig az arcomat simogatta és puszikat nyomkodott rá. – Most pedig menny mert feltűnő lesz.
- Nem hagylak magadra ilyen állapotban. – erőszakoskodott.
- De igen. Szóval tünés. – mutattam az ajtó felé ő pedig csalódottan felállt de előtte még egy forró csókkal búcsúzott amit én szívesen fogadtam el.
Azonban mikor el aludtam volna Harry és Zayn újra vissza jött és leült az ágyamra majd kérdően rám néztek.
- Gyerünk mi van közted és Liam között. – kérdezte Harry én pedig teljesen elvörösödtem.
Ezt nem hiszem el, honnan tudja mindenki? Pedig nem is csináljuk feltűnően.
- Miért? – húztam össze a szemeimet.
- Minket nem vertek át. Liam szinte repdes a boldogságtól és tudjuk, hogy nem Danielle miatt. Ráadásul azt is tudjuk, hogy mindig bejöttél neki, csak ugye ott van a nővéred. – magyarázta Zayn.
Feljebb tornáztam magam, hogy jobban lássam őket. Mindig is tetszettem Liamnek? Én erről eddig miért nem tudtam?
- Talán tényleg van köztünk valami. De titeket nem zavar?
- Mégis miért zavarna? Téged sokkal jobban bírunk mint Daniellet. Ráadásul Te vagy hozzá való. – mondta Harry én pedig hálásan ránéztem. – Szóval akkor tényleg jártok?
- Hát…úgy még nem…vagyis csókolóztunk már meg minden…
- Hahá vesztettél hapsikám. Add a lóvét haver. – röhögött fel Zayn és Harry duzzogva a kezébe nyomta a jutalmát.
Remek ezek még fogadtak is.
- Fogadtatok? – húztam fel a szemöldökömet.
- Aha. Harry azt mondta, hogy csak bejöttök egymásnak, de még semmi komolyabb nem történt. Viszont én azt mondtam, hogy bejöttök egymásnak és már a csók is megvolt.
Harry fájdalmasan nézett barátjára én pedig csak vigyorogtam rajtuk. Nem érdekel, hogy Ők ketten tudják mivel megbízok bennük. És mellesleg Ők is utálják Daniellet szóval nincs mitől tartanom, hogy esetleg eljár a szájuk. A barátaim…