2014. szeptember 30., kedd

10. - A fiú és az első arcra puszi

Hellóóó!!! Csak szerintem, röhejes és egyben furcsa, hogy az oldal nézettsége naponta több mint 800 és ebből átlagban 4 ember komizik és körülbelül 22 pipát kapok egy fejezethez ? o.O hülye vagyok matekból, de ez akkor is vicces xD na, no problem soha nem az voltam aki kényszeríti az olvasóit h komizzanak, de azért nem hiszem el h ennyire lusták vagytok :P meg azért én itt két naponta hozom a részeket ti meg kicsit kakikáltok a fejemre :D szarul esik, de nem érdekel :D írok mert szeretek és ha senki nem komizik akkor ez van, tőlem nem szabadultok meg..ez van xD

~ Liam Payne ~

Fogalmam sincs, hogy mikor fordult elő velem olyan, hogy megrémültem a barátaim megjelenése miatt. Nem is az, hogy megrémültem hanem inkább csak csalódott lettem amiért pont most rontottak be a házunkba, csak úgy, hogy én nem tudtam róla. Azt hiszem, hogy tudom miért volt múltkor Harry mérges mikor éjjel oda állítottunk hozzájuk Louisval. Hát most én is rettentő mérges voltam rájuk amiért csak így megjelentek. Basszus legalább felhívhattak volna és akkor nem lennék most ilyen kényelmetlen helyzetbe. Nagyon nem akartam azt, hogy meglássák Conniet. Vagyis egyszer tuti, hogy találkoztak volna mivel állandóan együtt vagyunk, de úgy gondolom, hogy ennek a nagy találkozásnak még nem ma lett volna az ideje.
Hiszen még én sem törődtem bele teljesen, hogy az apám új barátnője egy huszonkét éves egyetemista lány aki tele van titkokkal. Olyan titkokkal amiket én tudni akarok. Meg szeretném Őt teljesen ismerni. Azt akarom, hogy megbízzon bennem és ha úgy van az én vállamon sírja ki magát miközben és a selymes sötétbarna haját simogatom és kedves szavakat suttogok a fülébe...mi van? Megint elkalandoztam. Ez a csaj megőrjít, de komolyan.
Annyira szívesen beszélgettem volna még vele. Átbeszélgethettük volna az egész délutánt míg apa haza nem ért volna és nem vitte volna fel, hogy tudja megdöngetni. Azt hiszem, hogy füldugóban fogok aludni mert nem vagyok kíváncsi arra ahogy Connie az apám nevét ordítja miközben elélvez. Más lánytól elviselem, de Tőle nem vagyok hajlandó.
Ő annyira normális, egyszerűen nem az apámhoz való. Inkább hozzám, sokkal jobban összeillenénk. Térj már észhez ember! A szemében csak egy tizennyolc éves kölyök vagy. Azt sem tudod, hogy hogyan kell a csúcsra juttatni. Ő már tapasztalt, te pedig csak egy szűz fiú vagy!  Tényleg észhez kell térnem. Alig ismerem szóval nem szabad hülyeségeken gondolkoznom. Nem ott van Bethany. Rá kell összpontosítanom és arra, hogy az érettségi előtt a barátnőm legyen. Beth a hozzám való lány. Nem pedig Connie. Tényleg mihez kezdenék vele ha összejönnénk? Lefogadom, hogy már egy csomó pasija volt szóval tudja, hogy mi a helyzet az ágyban. Én meg még az óvszert sem tudnék magamnak rendesen felhúzni.  Meg sem fordulna a fejében, hogy összejöjjön velem. Süt róla, hogy mennyire reménytelen eset vagyok. Azon sem lepődnék meg hogyha a homlokomra lenne írva, hogy szűz vagyok meg.
Mondom én, hogy totál össze vagyok zavarodva. Lehet, hogy apának pont ez volt a célja. Azt akarta, hogy szarul érezzem magam amiért Ő negyven évesen olyan csajjal jön össze, aki velem soha nem járna. Majd egyszer megköszönöm neki.
És most még Louis és Harry is itt van akik pont olyan bénák csajozásban mint én. Soha nem hallottak még az intelligenciáról? Olyan feltűnően nézik Connie melleit, hogy szinte már kipotyognak a szemeik a helyükből. Habár jobb még azt bámulják mert legalább addig sem fognak faggatni. Valahogy nincs ínyemre elmondani nekik, hogy ez a dögös lány az apám új barátnője. Kész rémálom. Az apámnak jobb csaja van mint nekem valaha lesz. Nem is jobbat mondok...az apámnak olyan barátnője van aki még bennem is megmozgat valamit. Katasztrófa.
- Liam Te ellógtál suliból, majd kiderül, hogy egy dögös macával töltöd az idődet mikor a barátaid izgulnak miattad. - szólal meg szemrehányóan Louis és végre leveszi tekintetét Connie dekoltázsáról. Tudtam, hogy le fognak égetni.
- Lou miből gondolod, hogy a csajjal töltötte a délelőttöt? Szerintem a cica csak eltévedt, Liam pedig úgy döntött, hogy befogadja, így nem tud menekülni - veszi át a szót Harry. Ha tehetném legszívesebben elsüllyednék szégyenemben. Annyira tudtam, hogy le fognak járatni. A legrosszabb pedig az, hogy Connie csak ül és alig bírja vissza tartani a feltörekvő nevetését. - Cicus megmutassam a kivezető utat? - kérdezi pimaszul Haz és Connie elé sétál, hogy tudja megérinteni a karját. A célja az, hogy a lányt felhúzza a kanapéról, de a terve hamar kudarcba fullad. Ugyanis ujjai éppen hogy csak hozzá ér Connie karjához a lány új rá csak Harry kezéhez, hogy szerintem a vörös nyoma még pár héttel később is meglesz. Haz gyorsan vissza húzza a kezét majd simogatni kezdi a fájó pontot és csúnyán néz a mellettem ülő lányra.
- Még egyszer ne merj tapizni, mert legközelebb a tojásaid fogják bánni, Bongyorka. - figyelmezteti Connie a sápadt srácot aki szinte elbújik Louis mögött. Tuti, hogy ma már nem fog többé merni megszólalni.
- Nem is tudtam, hogy itt forgatják a Karate Kölyök új részét. Főszereplőnek jelentkeztél mi? - kérdezi Louis érdeklődve. Miért nem tud az életben egyszer normálisan viselkedni? - Verekedni azt tudsz, de eléggé erős akcentusod van nem gondolod? - most, hogy így megemlíti tényleg. Connie nem amerikai akcentussal beszél hanem valahogy máshogy. De nem jövök rá, hogy hogy.
- Ilyen szép bókot még soha nem kaptam. Mindig is tudtam, hogy csodásan mutatnék a vásznon, csak az a baj, hogy a közönség nem lenne ugyan ezen a véleményen és a filmipar egy szempillantás alatt csődbe borulna miattam. - kacsint rá Louisra Connie. Régebben ha valaki elkezdett Louval flörtölni akkor vette a lapot. De most csak semleges tekintettel néz a lányra. És ha jól sejtem közben pedig Gemma jár az eszében. Na nehogy már Gemma miatt veszítsem el az egyik legjobb barátomat.
- Akkor mégis csak nekem van igazam. Eltévedtél, Liam pedig megfenyegetett, hogy nem hagyhatod itt. Ép eszű lány nem maradna kettesben Liammel órák hosszat. - csattan fel Harry.
Igen, ott már gondok vannak mikor még a legjobb barátod szerint is egy csődtömeg vagy. Harry elég sokszor sértett már meg, de mégis a barátomnak mondom. Ő ilyen. Valamikor azt sem tudja, hogy mit beszél, vagy csak az után jön rá, hogy mennyire megbántotta az adott személyt miután elhagyta a bántó szó az ajkait. Louis egyszer két hónapon keresztül nem beszélt vele, ugyanis Harry kijelentette, hogy egyszer simán lefektetné Lottiet majd úgy csinálna mintha semmi nem történt volna kettőjük között. Louis totál berágott rá és közölte, hogy a húga nem egy ribanc és ajánlja, hogy maradjon tőle távol mert ha nem akkor ő saját maga fogja megverni.
- Pedig akár hiszed, akár nem de már órák hosszat beszélgetünk és totál jól érzem magam vele. Életemben nem találkoztam még nála jobb fej sráccal. - nem tudom, hogy Connie ezt most komolyan gondolja vagy csak Harry előtt játssza meg magát. Akár mi is az igazság, a szavai jól esnek.
- Melyik bolygóról szabadultál? Az Unalom Bolygójáról ahonnan Liam is érkezett? - kérdezi Harry gúnyolódva. Nem bír bele törődni mikor egy lány nem vele foglalkozik. Utál veszíteni.
- Durset, Anglia a becses lakhelyem, de mivel ide járok egyetemre ezért most már itt lakom. Ó és mellesleg Connie O'Neill a nevem és Liam apja a pasim és egyben élettársam. - csend honol a helységre. A két srác szája tátva marad és bele értve az enyémet is. Angliában él? Vagyis ott ahova egyetemre akarok járni? Hát ez eszméletlen. Hogy nem vettem észre. Hisz neki annyira brites a stílusa. Mintha tudnád, hogy hogyan néznek ki a brit lányok.
- Te brit vagy? - kérdezem örömteli hangon. Kis híján a nyakába ugrok.
- Te komolyan Liam apjának a csaja vagy? - kérdezi Harry kikerekedett szemekkel.
- Te vagy akkor mostantól Liam anyja? - kérdezi Louis, Connie pedig csak a fejét kapkodja. Szerintem életében nem halmozták még el ennyi kérdéssel mint most mi.
- Büszke angliai lakos vagyok. Igen komolyan Liam apukájának a csaja vagyok. És úgy gondolom, hogy huszonkét évesen még ciki ha valaki anyának szólítana, szóval nem nem vagyok Liam anyja. Még valami? - válaszol gondolkodás nélkül a kérdésekre. Harry és Louis nézése rögtön megváltozik felé. Szerintem tudják, hogy meg kell tartani a tisztes távolságot vele szembe. Hisz mégis csak az apám barátnője. Szóval úgy kell hozzá viszonyulniuk mint egy felnőtthöz.
- Hát ez eszméletlen - igazítom meg a szemüvegemet és az izgatottságtól még normálisan beszélni sem tudok. - Én is jövőre Angliában fogok élni ugyanis oda készülök egyetemre. Imádom azt az országot és egy csomó mindent tudok is róla. Például azt olvastam, hogy a brit lányok csinosak, de ahogy elnézem tévedtek, ugyanis Te brit vagy viszont nem csinos hanem egyszerűen gyönyörű. - oké én most ezt kimondtam hangosan? Komolyan hangosan a szemébe mondtam, hogy gyönyörű? Ó te jó ég. Valaki öljön meg.
Connie csak áll a szája pedig egy picit szétnyílik a döbbenettől. Hatalmas barna szemeivel az enyémeket keresi. Azt kívánom, hogy bárcsak szétnyílna alattam a padló. Lesütöm a szemeit és elkezdek hátra felé menni - noha nem tudom, hogy mikor álltam fel. Kicsit sem zavar, hogy Louis és Harry majd szétpukkadnak a nevetésben. El tudom képzelni magam, hogy hogyan is nézhetek ki. Mégis mi ütött belém? Hiszen ő Connie az apám barátnője! Nem mondhatom csak úgy rá, hogy gyönyörű.
- Még soha senki nem bókolt nekem ilyen szépet - szólal meg alig hallhatóan Connie, majd azt veszem észre, hogy feje közelíteni kezd az arcom felé. Még levegőt venni is elfelejtek mikor megérzem a parfüme illatát ami teljesen elveszi az eszem. Lehunyom a szemeit, de rögtön ki is nyitom mikor puha ajkakat érzek meg az arcomon. Connie megpuszilt engem? Kikerekedett szemekkel bámulok a lány ajkaira ami előbb még az én arcomon pihentek, majd kezemet arra a pontra teszem ahol megpuszilt. Nem tudom felfogni, hogy mi is történt. Engem eddig még lány soha nem puszilt arcon.
Csengetnek, Harry pedig szó szerint felugrik.
- Ez Gemma lesz. Mondtam neki, hogy jöjjön értem ugyanis anya vacsizni visz minket. - magyarázza miközben a kabátját veszi. Nem érdekel most Louis, pedig  Gemma név hallatán összerezzen és tudom, hogy legszívesebben kifutna, hogy láthassa. De mégsem mozdul. - Liam gyógyulj meg! - mondja és elviharzik.
- A nővére is olyan lüke mint Ő? - kérdezi gondolkodva Connie majd ő is lelép. Így az ebédlőben ketten maradunk Louisval. Leül a kanapéra, de le sem veszi rólam a tekintetét. Rosszat sejtek.
- Liam, Ő a papád élettársa. Nem zúghatsz bele! - mondja keményen, de olyan hangnemben ahogy eddig még soha nem beszélt velem.
Megrémülök. A szájából azt hallani, hogy belezúgtam Connieba rémes. Azt sem tudom az, hogy mikor van az mikor belezúgok valakibe. Tuti, hogy hazudik és téved.
- Egy lány van akibe bele vagyok zúgva és az Bethany. - kérem ki magam felháborodva. Na igen, csak kettejük között annyi a különbség, hogy Connieval beszélek, Bethel meg még soha sem. És még csak meg sem puszilt. Sőt meg sem köszönte mikor bókoltam neki. De Connie igen!
- Ha nem vetted volna észre flörtöltél vele! Kár, hogy nem látod magad, hogy hogyan is nézel rá. - csóválja a fejét. Leizzadok. Hogyan nézek Conniera?
- Miért, hogyan? - kérdezem bizonytalanul.
- Pont úgy mint Bethre. A szemeid csillognak az arcod ki van pirulva és miközben beszél, te szinte olvadsz a hangjától. - létezik olyan, hogy valaki ilyen rövid időn belül bele zúg valakibe? Miket beszélek? Én soha nem szeretnék bele Connieba! Hisz négy évvel idősebb tőlem. De mi van akkor ha Lou igazat mond, csak én nem merem bevallani magamnak?
- Elvesztem - dőlök hanyatt és pontosan Louis ölében kötök ki. A srác átkarolja a vállam és megpaskolja a kezem. Ez szörnyű. - Könyörgöm erről ne beszélj Harrynek! Sőt senkinek. Valahogy kizúgok belőle vagy valami. Connieval közöttünk soha semmi nem lehet. Az apám megölne ha megtudná, hogy tetszik a barátnője...- szinte elsírom magam fiú létemre.
- Bennem megbízhatsz Li - mondja miközben lenéz rám. Nincs kedvem felkelni róla. Olyan puha a teste. - Valahogy csak megoldjuk ezt is. A lényeg az, hogy ne szeress bele ennél jobban. Az lenne a tökéletes ha végre Bethany úgy tekintene rád mint egy srácra. És ha beléd zúgna akkor Te egy csapásra elfelejtenéd Conniet. - magyarázza gondolkodva. Ez így egész könnyen hangzik. De hogy érjem el, hogy Bethany végre belém zúgjon?...

2014. szeptember 28., vasárnap

9. - A fiú akit végre emberszámba vesznek

Meg is érkeztem a friss résszel sokak örömére :D eléggé nyugodt rész lett, szóval úgy olvassátok :P komizni még mindig érrrrr

~ Liam Payne ~

És én még azt hittem, hogy az apám nem tudja nálam még jobban kiverni a biztosítékot. Azt hittem, hogy a gyerekes viselkedésétől nem tud még mélyebbre süllyedni. Hisz szerintem már az is ciki, hogy egy húsz éves suhancnak képzeli magát. Ezek szerint Ő nem veszi észre magát.
Állíthatom, hogy a mai viselkedésével nálam végleg leírta magát. Soha nem hittem volna, hogy egyszer képes lesz kezet emelni rám. Ráadásul egy vadidegen lány előtt.
Sírni lett volna kedvem mikor keze az arcomon csattant. Nem is az ütés fájt, hanem inkább az a nézés amivel jutalmazott. Szemei meg sem rebbentek, de mégis fel tudtam vélni benne egy apró tényezőt. Még pedig azt, hogy kicsit sem bántja az, hogy bántalmaz. A tekintete üres volt és szinte merem azt gondolni, hogy élvezte azt amit csinál. Mintha mindig is erre a pillanatra várt volna. Sejtettem, hogy a gondolatai közt cikázik az a dolog, hogy egyszer megüssön, de soha nem gondoltam volna rá, hogy képes is lesz megtenni, ráadásul bocsánat nélkül. Élvezte és nem bánta meg. Sőt merem azt mondani, hogy ezzel a mi viszonyunk végleg megváltozott. Számára egy löket volt és most már tudja, hogy mekkora hatalma is van felettem. Tudja, hogy soha nem lennék képes ellene szegülni hisz a tulajdon apám. Ezért ha úgy dönt, hogy kezet emel rám akkor én el fogom tűrni. Pedig istenemre mondom, hogy annyira szívesen vissza ütöttem volna. Pláne még az után ahogy az újdonsült barátnőjével bánt.
Restellem, de miután elráncigálta mellőlem, - mert az kedvesen mert suttogni a fülembe, - utánuk indultam és a csukott ajtón keresztül hallgatóztam, hogy mi is folyik a hálószobában.
Borzalmas volt állni és csak hallgatni azt ahogy a szerencsétlennel beszélt. Még egy kutyával is szebben beszéltek mint apa Connieval. Azzal a lánnyal aki életemben először kiállt és megvédett az apámtól pedig az égadta világon semmit nem tud rólam. De ő mégis mellém állt és kedvesen bánt velem. Úgy mint eddig még soha. Emberszámba vett!
Ostobán érzem magam amiért mikor először megláttam luvnyának szólítottam. Mégis mit gondoltam volna? Ott állt az apám ingében miközben szinte majdnem előttem szexeltek. Ráadásul az egész megjelenése is olyan kurvás.
De aztán egy másodperc alatt minden világossá vált a számomra. A lány meg lett fenyegetve, még hozzá az apám az aki a karjai közt tartja. Ennyire észvesztően dögös lány mint Ő épp ésszel nem kezdene ki egy több mint negyven éves férfival. Hisz Connie, - milyen furcsa, egzotikus neve van már, - huszonkét éves, és nem úgy néz ki mint aki nem találna a korban hozzá illő pasit.
Miközben álltam az ajtó mögött világossá vált a számomra, hogy valami történt közte és az apám között. Apa valamivel a markában tarja, Ő pedig nem tud menekülni. Merem azt mondani, hogy rá is pontosan úgy kezet emelt mint rám.
Sajnálom Conniet. Még akkor is, hogy semmit nem tudok róla és, hogy úgy néz ki mint egy ribanc. A külső valamit rejt, és szerintem belülről egy összetört lelkű lány akinek segítségre van szüksége, de senkiben nem bízhat meg.

                         

- Liamnek hívnak ugye? - hallom meg a nevem. Összerezzenek a lábaimat pedig rögtön leveszem az üvegasztalról a tévét pedig a kapcsolóval kikapcsolom, majd oldalra fordítom a fejem és szembe találom magam apám újdonsült barátnőjével. Haja csapzott, arca kipirult ami azt jelenti, hogy megint az apámmal kefélt az emeleten. És erre az elméletemre az is rá tesz egy lapáttal, hogy apa lelépett otthonról. Mindig ezt csinálja egy kiadós szex után. Elmegy és estig haza sem jön. De Connie ezt még nem tudja. Nem is értem, hogy miért fog egy tányér forró levest a kezében. Ha az apámnak szánta akkor cseszheti mert az mikorra haza jön a leves javában ki fog hűlni. Végre egy olyan nő apa életében aki tud főzni.
- Ja. - bólintok egyhangúan és meglepődök mikor elindul a kanapé felé, hogy végül tudjon leülni mellém a tányért pedig leteszi az asztalra és felém böki. Értetlenül nézek rá mivel gőzöm sincs, hogy mit is akar valójában. Apa eddig barátnői mind bunkók voltak velem. Sőt még csak a nevemet sem tudták és rabszolgaként tekintettek rám. Azonban Connie úgy tekint rám mint egy srácra akivel akár még barátok is lehetnek. Érdekes ez a lány. - Hiába főztél a pasidnak, ugyanis a drága jó apám arról híres, hogy miután teljes mértékben kielégítették az elvárásait lelép egész napra. - szembesítem a fájó ténnyel. De Connie arca rezzenéstelen marad. Mintha nem is érdekelné, hogy mit beszélek a férfiról akivel ágyba bújik.
- Éppenséggel ezt a levest neked csináltam - mondja kedvesen és nyomja elém a tányért, majd a rövid farmernadrágjának a hátsó zsebéből előhúz egy kanalat és gondosan az asztalra helyezi.
Nem tudom, hogy mitől rémüljek meg jobban. A kanáltól ami fél méterre van tőlem, ami azt jelenti, hogy eddigre a testemre már millió bacilus ugrott rá, vagy pedig attól, hogy az apám új barátnője nekem főzött. Szerintem az utolsó dolog rémisztőbb mint az első. Pedig nálam nagy dolog ha valami rémisztőbb mint a kanál ugyanis kanálfóbiám van, - ha nem hiszed el, hogy van ilyen fóbia keress utána, ugyanis szerintem én piros betűkkel vagyok kiemelve a kanál szónál, mivel szó szerint rettegek tőlük.
Most pedig szépen vágjunk olyan formát mintha tök normális dolog lenne, hogy egy lány akit alig ismerek pár órája, leült mellém a kanapéra, főzött nekem, emberszámba vesz, és úgy beszél velem mintha ezer éve barátok lennénk. És ha ez még mind nem lenne elég, ez a lány rettentően csinos is. Rettentően? Állatira dögös! Persze Bethany nyomába sem érhet, ugyanis nála szebb lány nem él a Földön.
- Nekem? - kérdezem kiszáradt torokkal. És most jön az, mikor képen röhög és a szemembe mondja, hogy mekkora lúzer vagyok amiért elhittem, hogy gondoskodik rólam. Amióta anya itt hagyott a nagyin kívül senki nem főz ránk. Napi szinten rendelt kaján élünk apával. Mondjuk ő nem sűrűn van otthon, de ha otthon van akkor csakis gyors kaját eszünk.
Akkor miért pont Connie készített volna nekem levest? Erre épp magyarázat nincs! Tuti, hogy csak megint én reagáltam túl a dolgokat, mint mindig. Vagy meg lehet, hogy így próbál a közelembe férkőzni. Biztos mondta neki apa, hogy legyen velem kedves és, hogy én akkor majd megkedvelem és nyugodtan élhetik a mézes heteiket ebben a házban.
A házban amit még anyával közösen építettek mikor én megszülettem. A bútorok a falak színe...minden anya érdeme. Mindig azt szokta mondani, hogy így olyan mintha benne laknánk. Tényleg jó ízlése volt, ugyanis sikeresen megalkotott egy igazi családhoz való házat. Apa pedig erre most tojik rá. Ide hoz egy huszonkét éves csajt aki még meg sem tapasztalta azt, hogy mi az az igazi élet.
- Mondtad az apukádnak, hogy összeszedtél valami vírust és, hogy nem mehetsz ez miatt iskolába. Nos az én anyám mikor észre vette, hogy beteg vagyok, belém lapátolt több liter húslevest és a másik napra semmi bajom nem volt ugyanis makk egészséges lettem, nagy bánatomra - ahogy mesél a tekintete úgy szomorodik el miközben az anyukájára gondol. Pont mint az enyém mikor anyáról kérdeznek. Lehet, hogy az ő anyukája is elment? Vagy meghalt? Legszívesebben megölelném, de én ahhoz túl beszari vagyok. Persze úgy nézek én ki mint aki csinos lányokat ölelget csak úgy. - Persze ha örülsz neki, hogy beteg vagy és boldogan röhögsz a dokin, hogy kiírt mivel Te is pont úgy utáltál suliba járni mint én, akkor eszedbe se jusson megenni a levest, mert holnapra olyan egészséges leszel mint soha. - a szomorúság rögtön tova száll az arca pedig ragyog.
Van benne valami különleges. Az ember csak nézi és nézi az aranyos arcát és hiába próbál elfordulni egyszerűen képtelen. Mintha magához láncolna. De én nekem Bethany a mindenem és megfogadtam, hogy én más lányra rá sem nézek. Ő az én életem szerelme, vele terveztem el a jövőmet.
Meg amúgy is mit törődöm én Connie érzéseivel? Hisz az apám barátnője. Nincs miről gondolkodni. De akkor is annyira kedves. Mi van akkor ha csak álca és tényleg az apám parancsolt rá? Lehet, hogy nem is szívéből ül mellettem és beszélget velem. Te jó ég.
Liam gondolkozz már normálisan! - dorgál meg a belső hangom. - Connie egy csinos lány akinek az összes ujjára naponta jutna pasi. Te pedig egy nyomi vagy, aki még Batmanes pizsiben alszik. Ráadásul szemüveges és minden nap csúfolnak a suliban. Örülj neki ha Beth az életben egyszer igent mond neked. Connie soha a büdös életben nem jönne össze veled. Lúzer! Nem csoda, hogy az apáddal jött össze. Ő még negyven évesen is úgy néz ki mint egy igazi férfi, Te pedig tizennyolc évesen még szűz vagy. Soha nem csókolóztál, azt sem tudod, hogy hogyan kell 
- Gyűlölöm az iskolát - motyogom az orrom alatt miközben a csukott tévét bámulom. Addigra a mellettem ülő Connie már törökülésbe helyezkedett.
- Hát a jelen pillanatban én is. Pedig mindenki azt állította, hogy az egyetem jó buli. Ja persze. Ha van eszed soha nem jelentkezel ruhatervezőnek, mert ott csak a pénz a lényeg, mást le sem szarnak. - kezeit a combjára teszi majd fejét az öklével támasztja meg. Ahogy beszél süt róla a gyűlölet amit az egyeteme váltott ki belőle. Annyira rossz lehet ruhatervezőnek tanulni? Félre értés ne essék, soha nem gondolkoztam még rajta.
- Ruhatervezőnek tanulsz? Mióta? - kérdezem kíváncsian. Az egyetemi élet mostanában eléggé izgat, ugyanis jövő ilyenkor már én is egynek a tanulója leszek. És fel szeretnék mindenre készülni.
- Egy hónapja - válaszolja közömbösen, én pedig kissé csodálkozva pislogok. Egy hónap alatt ilyen véleménnyel van álmai iskolájáról? Ez kemény. - De ha most azt mondaná megint az apám, hogy nem mehetek, esküszöm szót fogadnék neki. Inkább üldögélnék a kassza mellett a virágboltunkban, mint hogy ebben a Poklok városában küzdjek a pénzért. - nem nekem mondja hanem a combjának.
Nem tudom miért, de tudni akarok róla mindent. Azt akarom, hogy az élete része lehessek. Tudni akarom, honnan jött, kik a szülei, mi a kedvenc kajája, itala, mit csinál a szabad idejében, hányas a lábmérete, ruhamérete...
Bethany, tudod a lány akiben négy éve már bele vagy zúgva! - emlékeztet a belső hangom. Francba, ez igaz. Bethany életének kellene érdekelnie nem pedig Connié. De Bethel még életemben nem beszéltem és lehet soha nem is fogok. De Connie itt ül mellettem és kedvesen bánik velem. És négy évvel idősebb tőled, pluszban az apád barátnője.
- Tudom bunkónak fogok tűnni a következő kérdésem után, de amióta megláttalak csak ez az egy kérdés van az agyamban - köszörülöm meg a torkom mire a barna szemeit kíváncsian rám mereszti. Ajkaira apró mosoly kúszik gondolom azzal próbál jelezni, hogy nyugodtan kérdezhetek. - Miért pont az én apám?
Arca megfeszül, mosoly az arcára fagy. Megbántottam. Fejét az ablak felé emeli és másodpercekig nem szól semmit. Hülyeség volt megkérdeznem. Nem az én életemről van szó hanem az övéről. És ha neki megfelel apa mellett akkor nekem nincs bele szólásom.
- Mert szeretem. - válaszolja hosszú másodpercekkel később. Hangja nem valami meggyőző. Inkább olyan mintha saját magát próbálná meggyőzni. Pont ezért is nevetek fel a kijelentésén. Ép eszű ember nem tud szerelembe esni az apámmal. Arra csak anya volt képes fiatal korában, de utána rájött, hogy mekkora egy állat a férje. Lelépett engem meg itt hagyott szenvedni.
- A harapásnyom arról árulkodik, hogy Ő is szívből szeret téged - bökök a nyakára ahol egy csúnya lila folt éktelenkedik. Tudtommal valaki csak akkor harapja meg a másikat ha a másik fél ellenkezni próbál. És a foltot elnézve Connie nagyon ellenkezni próbált. - Te jó lány vagy. Pont ezért nem értem, hogy mit keresel apa mellett. Neked eszed van, aranyos vagy, nem pedig egy luvnya vagy mint az apám előző barátnői. - keserűen felnevet.
- Bradley...vagyis az apukád, a ribanc vagy a kurva jelzőt jobban szereti rám használni. - kacsint rám. Megrettenek a szavak hallatán. Én soha nem lennék képes ilyet mondani egy lányra. Persze én nem apa vagyok aki mindent megengedhet.
- Szerintem azok a szavak amik az imént elhagyták a szádat, azokra a nőkre vall akik pénzért árulják a testüket. - magyarázom az elméletemet. Connie eltekint, de nem szól semmit.
- Biztos, hogy Brad tulajdon vére vagy? Már megbocsájts, de Te intelligens vagy és tudsz bánni a lányok érzéseivel. Az apádat pedig csak a szex érdekli - elkezdek fészkelődni a helyemen. Persze nagyon tudok bánni a lányok érzéseivel. Pont ezért nem volt még barátnőm.
- Én is szégyenlem, hogy Ő az apám - sóhajtok fel szomorúan majd a kanapénak dőlök. Connie is követi a példám, de mikor szólásra nyitná a száját, a kertbe vezető ajtó magától kinyílik majd Louis és Harry jelenik meg előttünk...


2014. szeptember 26., péntek

8. - A kölyök

Hellóóóóóóóóóóóóóó!!! és itt van a várva várt nagy találkozás ami szerintem durvább lett a kelleténél de sebaj ;) remélem elnyeri a tetszéseteket és rengetegen komiztooooooooook :)

~ Connie O'Neill ~

Szédülök. Rosszul vagyok. Asszem hányni fogok. Nem is, szerintem itt helyben elájulok és már hívhatják is a hullaszállítókat. Becsukom a szemeimet és pár másodpercig csukva tartom közben pedig abban reménykedem, hogy mikorra kinyitom a szemeimet a szemüveges, béna hajú srácnak nyoma vész.
Annyira lassan és óvatosan nyitom ki a szemeimet, hogy már számomra idegfeszítő. Először csak ay egyiket vagyok hajlandó annyira kinyitni, hogy éppen csak lássak valamit. Kikukucskálok a szemhéjamon keresztül pont abba az irányba ahol pár perce egy számomra ismeretlen kölyök az apjának szólította az én pasimat. A férfit aki maga az örök fiatalság, aki negyven évesen úgy néz ki mint alig harminc éves üzletember. Aki olyan mint egy modell. Egy ilyen férfinak lehetetlen, hogy gyereke van! Meg amúgy is akkor szerintem nekem elmondta volna. Hisz kereken egy hónapja járunk, és akihez ma költöztem hozzá szóval élettársak lettünk, ugyanis hosszú távra tervezi velem.
A tegnap esti vacsorám szó szerint megfordul a gyomromba mikor a tekintetem véletlenül találkozik a srácéval. És nem azért támad hányhatnékom mert nyomi formája van, hanem azért mert ahogy barna íriszeit az enyémekbe fúrja, olyan érzésem támad mintha Bradley nézne rám miközben én alatta vonaglok az ágyban egy kényszer szex közben. A srác tekintete teljes mértékben olyan mint Bradé. Vagyis mit is jelent ez pontosan? Lehet semmit. Attól még, hogy ugyan olyan a tekintete, lehet, hogy nem a fia. Igaz az én szemeim is pontosan olyanok mint az anyámé, de több hasonlóság nincs közöttünk.
Nem állom meg, hogy titkon ne mérjem végig a fiút. Tőlem pár centiméterrel lehet magasabb ami egész jó. Arca kisfiús, amiből azt a következtetést vonom le, hogy gimnazista és még nem nagykorú. Tekintete szűzies és ártatlan, szóval komoly kapcsolata még biztos, hogy nem volt. Sőt szerintem életében egy barátnője volt és eddig csak azzal is egyszer szexelt mivel hisz Istenben és azt vallja, hogy a szeretkezés házasság előtt bűn. Bradleynek soha nem volt ennyire naiv arca mikor rám nézett. Ez a kölyök pedig menten szétrobban a nadrágjában, pedig tényleg nem bámulom feltűnően. Egyszerűen csak a hasonlóságokat keresem közte és Brad között, - de szerencsére nem találok sokat. Eleve szemüveget visel, de szerencsére nem olyat amitől még nyomibb lenne az arca. Szemüveg nélkül sokkal helyesebb lenne szerintem. Szerény véleményem szerint csak elcsúfítja magát vele. Basszus nem hiszem el, hogy nem veszi észre magát. A kontaktlencséről még soha nem hallott?
És mi ez a haj? Jézus manapság a zselés haj a divat a fiúknál, nem pedig a lenyalt és zsíros. Elnézést az övé csak simán lenyalt. Mintha direkt a fejére fésülné a hajszálait, és végül oldalra fésüli, hogy úgy nézzen ki mint egy szemüveges professzor.
Na és a ruházata? Kockás ing? Begombolva a nyakáig, az ujjai szinte eltakarják az egész kézfejét. És a barna nadrág, meg fekete zokni? Ez a srác megérdemli a nyomik díját. Sőt szerintem még a nyomik között is a legnyomibb.
Semmi kép sem szólíthatta Bradet apának. Tuti, hogy csak én hallottam félre. Bradnek és ennek a Liam nevezetű kölyöknek az ég világon semmi közük nem lehet egymáshoz. Kizárt dolog, hogy egy olyan dögös férfinak mint Bradley, ilyen ocsmány kinézetű fia legyen mint ez a marslakó.
- Liam, neked nem iskolába kellene most lenned? Hisz délelőtt van! - vonja kérdőre Brad a zokniban totyogó srácot. Esküszöm ez most totál úgy hangzott mint az apám mikor azt kérdezte tőlem, hogy miért lógtam már megint el a munkaidőmet a virágüzletben. Én mindig elkezdtem magyarázkodni és hülyeségeket beszélni, hogy tudjam kihúzni magam a bajból, azonban ez a srác csak áll és pislogás nélkül nézi Bradleyt. Úgy néz ki mint aki magában átkokat szór a férfira. Lehet, hogy a fiú titkon sátánista, vagy valamilyen szekta tagja. Mi van akkor ha diliházból szabadult őrült?
- Látszik, hogy milyen minta apa vagy Te...Te apák szégyene! - oké ezt most tuti nem hallottam félre. Ez már a második, sőt harmadik eset, hogy apának szólítja Bradleyt. Akkor mit vonunk le ebből az egészből? Azt, hogy Bradleynek titkon mégis van gyereke. Még hozzá ez a marslakó. Szuper. Ezek szerint anya lettem. - Ha nem emlékeznél rá tegnap délután mondtam, hogy összeszedtem valamilyen vírust a suli doki pedig kiírt egész hétre. Nem is értem, hogy miért erőltetem magam hisz téged úgyis csak a luvnyáid érdekelnek. - vonja meg a vállát hanyagul a homlokára nyúló haját pedig még jobban oldalra fordítja. Ismerős helyzet kölyök. Az én apám sem foglalkozott velem soha. Nem figyelt rám, mivel az ostoba virágboltja fontosabb volt mint a saját lánya. Azonban a kis takonypóc most le luvnyázott.
- Tudod kit luvnyázz le kisfiam! - akarom derekamra tenni a kezem, de hirtelen tudatosul benne, hogy még mindig csak egy fehér ingben szteppelek amiből szinte mindenem kilátszik és a kis kölyök pedig a szemüvege alól hatalmas szemekkel bámulja a testem. Komolyan úgy néz mintha még soha nem látott volna női testet.  - Van egy cuki becses nevem ám.
- És szerinted úgy nézek én ki mint akit érdekel a neved? - forgatja meg a szemeit unottan. Ahhoz képest, hogy milyen kis elesettnek látszik elég nagy szája van. A stílusa olyan kis bunkócska.
- Igen, érdekel a neve ugyanis mostantól Connie velünk fog élni mivel Ő a barátnőm. - szól közbe Brad és a derekamnál fogva húz közelebb magához, de annyira, hogy végül egy puszit tudjon nyomni a hajam közé. Liam felöklendezik és nem tudja, hogy hova nézzen. Na nézzenek már oda. Le sem tudná tagadni, hogy mennyire nem kívánatos személy vagyok a számára. Vajon miért? Hisz semmit nem tud róla. Vagy lehet nem tetszik neki az, hogy az apjának barátnője van? Lehet mert így attól fél, hogy így még jobban háttérbe szorul. Pedig eszembe sincs elvenni tőle az apját. Nekem muszáj vele lennem, ez van.
- Szóval egy újabb heti csaj - motyogja az orra alatt a srác, de én az összes szavát értem amit az apjának intéz. Miféle heti csaj? Így Bradley most így is a bögyömbe van. Tőlem megerőszakolhat, de most akkor is felelősségre fogom vonni. Hisz eltitkolta előttem a saját tulajdon fiát! Erre pedig semmi mentség nincs. Kötelessége lett volna közölni velem az első randin, hogy van egy kamasz fia. Ami azt jelenti, hogy tényleg volt felesége. Úgy tudtam. Hirtelen azt veszem észre, hogy a fiú pontosan előttem áll és a kezemet szorongatja. Kezei jéghidegek és mikor tenyere a tenyerembe csúszik megremegek. Furcsa. Így közelről nem is olyan a tekintete mint Bradé. Két különálló személy. - Örvendek a találkozásnak anyuci - nyom egy puszit az arcomra, de ezt mikor megérzem a lehető legtávolabb húzódok tőle. Engem ne puszilgasson egy kölyök. - Liam James Payne vagyok, tizennyolc éves és ahogy elnézlek Te szinte velem egykorú lehetsz, de nem baj mert pár hét múlva úgyis le leszel cserélve mivel az apám szokás szerint meg fog unni. De nyugi az én vállamon nyugodtan kisírhatod magad mert már benne vagyok a praxban. Mondjuk ennyire fiatal anya jelöltem még soha nem volt, de majd hozzá szokom valahogy. - tudjátok, hogy hogyan tátog egy hal? Hát én jelen pillanatban pontosan ugyan úgy néztem ki. Csak tátogni tudtam Liam monológja után.
Tizennyolc éves ami azt jelenti, hogy négy évvel fiatalabb tőlem szóval akár még a barátnője is lehetnék. De ő mégis úgy próbál rám tekinteni mint a mostohaanyjára. Ez borzalmas. Én senki mostohaanyja nem akarok lenni. Pláne nem egy tizennyolc éves kölyöknek. Jesszus mit fognak rólam gondolni, vagy róla? Én menten elsüllyedek szégyenembe.
- Válogasd meg a szavaidat fiam! Connie és én már hetek óta együtt vagyunk és komolyan gondoljuk ezt az egészet. És attól még,hogy csak huszonkét éves nem beszélhetsz úgy vele mint a legjobb barátoddal. - torkolja le Brad, de Liam nem úgy néz ki mint aki nagyon felfogta volna a szavait.
- Huszonkettő? Azt reméltem, hogy legalább huszonöt elmúlt már. Apa ez már tőled is siralmas, pedig azt hittem, hogy ennél mélyebbre nem süllyedhetsz...- és akkor egy hatalmas csattanás Liam pedig megtántorodik és a vörös arcát fogja. Szemei csillognak a feltörekvő könnyektől amik ki akarnak folyni, de nem engedi. Ajkába harap és csak szorítja a tenyerét az arcához miközben apját bámulja. Brad keze még mindig a levegőben van és szuszog az idegtől. Én pedig csak állok közöttük és a fejem kapkodom. Most már beigazolódott a feltételezésem. Bradley Payne egy vadállat, én pedig ennek a szörnyetegnek vagyok a kurvája és nem tudok menekülni. Úgy látszik mindenkinek képes neki ugrani és még csak bocsánatot sem kér.
Pár percig senki nem szólal meg. Utána mégis én vagyok az aki megmozdulok. De nem Brad mellé állok, hanem egyenesen Liamhez sétálok és az arcát fogó kezét gyengéden elhúzom, hogy a vörös ütés nyomon tudjak végig simítani. A fiú megremeg az érintésemtől, majd csodálkozva néz rám. Mintha eddig még senki nem törődött volna vele. Amit ki is nézek belőle. Egy ilyen apa mellett én már rég megszöktem volna.
- Tekints rám úgy mint a legjobb lány barátnődre, akit az apád minden nap a játékszerének használ. - suttogom alig hallhatóan és tudom, hogy csakis Liam hallja. Bradley a fülét hegyezi, de mind hiába. Liam tudtára akarom adni, hogy számomra semmit nem jelent az apja. Csakis kényszerből vagyok vele. Visszaszívom amiket a fiúról gondoltam. Liam élete maga lehet a szenvedés. Nem csodálom, hogy ennyire nyomin néz ki. Lehet, hogy Brad rendszeresen bántalmazza.
- Connie ne suttogj előttem! - förmed rám Brad.
- Édesem én azt hittem, hogy azt szeretnéd, hogy legyek jóban a fiaddal akit egészen idáig eltitkoltál előlem. - mondom rezzenéstelen arccal. Bradley arca megfeszül és szinte már attól félek, hogy nekem is lekever egy pofont.
- Mondtam már, hogy válogasd meg velem szemben a szavaidat ha jót akarsz magadnak! - válaszolja nyersen és elkapja a karomat, hogy utána tudjon maga után húzni egészen a hálószobájáig. Az ágyra nyom és becsapja maga után az ajtót, majd a padlón heverő ruháimat hozzám vágja.
- Azt mondtad, hogy élvezed mikor ilyen lenge öltözetben vagyok. - emlékeztetem a saját szavaira amit nekem intézett mikor felvettem az ingét. A hajába túr és fölém áll. Megijedek.
- Csak nekem mutogathatod magam, nem pedig a fiamnak aki még kamasz és egy ilyen nő láttán mint te rögtön merevedés lepi el a farkát. Nem akarom azt, hogy rád verje ki! - túr bele a hajába. Ezt a köcsögöt. Mégis, hogy tud így beszélni a saját gyerekéről? Ez undorító.
- Már bocs, de Te egy faszfej vagy! - közlöm vele a tényt. A szemeit az enyémekbe fúrja, de állom a nézését. - Eltitkoltad előttem, hogy van egy fiad akiről messziről lerí, hogy mennyire vágyik a törődésedre, de Te szó szerint baszol a fejére. De persze nekem kussolnom kell mert én csak a kurvád vagyok aki csak a pénzedért van veled. - Még közelebb jön hozzám és felemeli a kezét hirtelen ami a nyakamon landol. A nyakamnál fogva húz egészen a falig majd lök neki és teljes erőből szorítani kezdi a nyelőcsövemet. A lábaim a padlótól a levegőben vannak és kapálózni próbálok.
- Fogd. Be. A. Pofád! - mondja keményen az összes szót külön, hogy jól érthető legyen. - Megmondtam, hogy kussolsz és csak akkor beszélhetsz vagy kérdezhetsz mikor én megengedem. A fiamhoz semmi közöd úgy ahogy az életemhez sem. Te csak az én saját ribancom vagy akinek fizetek. És neked az a dolgod, hogy azt csináld amit én mondok az én pénzemért. Szóval Kedvesem ha nem tetszik valami akkor közöld velem, vagy megöllek. - bólintok az arcomról pedig folynak le a könnycseppeim. Még nagyobbat bólintok, hogy megértettem és végre elengedi a nyakam, de nem enged el. A falnak szorít és letámadja az ajkaimat. Erőteljesen szívja az alsó ajkam én pedig hagyom. Hisz nincs más választásom. Soha a büdös életben nem fogok tudni elmenekülni a karjai közül...

2014. szeptember 24., szerda

7. - A lány aki egy játékszer lett

És meg is érkeztem a kövivel. Mostantól kezdenek beindulni a részek, vagyis izgisek lesznek, de nagyon ;) Nincs korhatár, de azért lehet h jobb lenne ha csak saját felelősségre olvasnátok :P A komikra válaszoltam és örülnék neki a most is kapnék párat :D 

~ Connie O'Neill ~

- Mit szólnál egy házszentelőhöz? Vagy helyesebben ágy szentelőhöz? - és azzal erőteljesen az ágyra lök majd fölém tornyosul és a nyakamat borítja el apró, mégis annál szenvedélyesebb csókokkal. Kezeim automatikusan lesznek libabőrösek a jobb kezemet pedig a tarkójáig érő hajába nyomom és lágyan belé túrok, miközben másik szabad kezemet a hátán húzogatom fel és le. Minden egyes nyakamra kapott csók után a számat apró hang hagyja el, ami az élvezetet jelképezni. Nem csinált semmit, de én máris átadtam magam a gyönyörnek.
A gyönyör amiről Donna beszélt és amit pontosan egy hónapja tapasztaltam meg azon a bizonyos estén a Pink Pussyban. Akkor este a kislány énemet örökre elveszítettem. Az ártatlanság szó megszűnt létezni a szótáramban. Helyette egy szenvedélytől égő nő lettem, aki a saját testének köszönheti a luxus életét.
Megvonaglok ahogy férfiasságát megérzem magamban. Nem fáj, nem érzem magam a csúcson csak egyszerűen elviselem. Egyszerűen már nem tudom a fellegekben érezni magam attól ahogy próbál elkényeztetni. Meguntam már ezt a mindennapos rutint. Ugyan ez történik minden áldott nap. Találkozunk, beszélünk egy sort majd az ágyra lök és kezdődhet a szex. Mindegy, hogy hol és mit csinálunk éppen, a vége úgyis ugyan az. Szex!  És azt akarja tőlem, hogy ne érezzem magam játékszernek. Akkor mégis mi vagyok? Egy cafka aki képes volt az egész életét megváltoztatni csak azért, hogy ne dobják ki a sulijából és, hogy tudjon a szüleinek felvágni azzal, hogy mégis elérte az álmait? Igen lehet, hogy az álmaim eléréséhez közel vagyok, de a magánéletemet meg tönkre tettem. Könyörgöm egy negyven éves férfi kurvája lettem! Azért lettem egy csapásra pénzes fruska mert kielégítek egy olyan embert aki ezért még a csillagos eget is lehozza. Nincs más dolgom csak azt csinálni amit Ő kér tőlem, cserébe pedig mindent megcsinál nekem amit csak akarok. Olyan ruhákat vesz amiket eddig soha nem vehettem meg magamnak. Minden este menő éttermekbe visz. Az első randinkra egy luxus jachtra vitt ahol közölte velem, hogy azt akarja, hogy a barátnője legyek. Nem volt más választásom így rábólintottam. Alig ismertem egy hete, de már a barátnőjének tudhatott.
Nincs okom panaszkodni, mert mellette olyan életem lett amire a szívem mélyén mindig is vágytam. Hiába az arany élet ha a legfontosabb dolog hiányzik az életemből. Még pedig a szeretet és a szerelem.
Bradley Payne mellett pedig ezeket a dolgokat nem kapom meg. Neki csak a szexre kellek. Őt nem érdekli, hogy ki is vagyok valójában. Csak azért kellettem neki mert jól nézek ki. Tökéletes testem van, fiatal vagyok és az ágyban is megcsinálom azt amire kér. Számára pedig ezek a fontos dolgok. Őt nem érdekli más, csak az, hogy a farkát tövétől hegyéig belém nyomja és a nevét kiabáljam mikor elélvezek.
Donna előre megmondta, hogy ez lesz. Ha egyszer megtapasztalom a gyönyört soha többé nem fogok tudni menekülni. Igaza volt. A gyönyör maga Brad, aki szó szerint magához láncol nekem pedig esélyem sincs menekülni ugyanis tudja, hogy mivel tartson magánál. Az egész életemről tud mindent. Nincsenek előtte titkaim és pont ez a legszörnyűbb. Ha valamiben ellent merek mondani neki akkor fellázad ellenem és megfenyeget. A markába tart és ha kedves az életem akkor nem ellenkezek.
Nem szeretem őt. Csakis a pénze miatt vagyok vele. De mégis elérte azt, hogy élvezzem azt amit velem csinál. Régebben soha nem engedtem volna meg, hogy engem egy férfi nemű lény használjon ki. Ha egy srác játszott csak velem azzal rögtön szakítottam. Azonban vele nem tehetem meg ezt és, hogy őszinte legyek nem is akarom.
Túlságosan csábító ez az új életem.  Lehet az új életemben egy játékszer vagyok és egy ribanc akit csak a pénz érdekel, de imádom ugyanis végre nem unalmasan telnek a hétköznapjaim.
Felnyögök ahogy kihúzza magát belőlem és erőteljesen a hajába túrok majd meghúzom azt, hogy ne hagyja abba, de hiába. Kifújja a levegőt majd mellém fekszik és lágyan maga felé húz, hogy tudjak a csupasz mellkasára feküdni. Halkan pihegek miközben arcát kémlelem. Ha nem ismerném nem mondanám el róla azt, hogy már elmúlt negyven éves. Úgy ahogy azt sem nézném ki belőle, hogy fiatal lányokat futtat. Az ő stílusa olyan üzletemberes. Viszont amekkora házban él és amilyen luxus körülmények között, rögtön sejtheti az ember, hogy nem egy megszokott átlag munkája van. Egyáltalán, hogy jutott el odáig, hogy sztriptíz bárt nyit? És mi van a családjával? Nem hiszem el, hogy ha valaki ennyi évesen is ilyen jól néz ki, hogy fiatalabb korában nem volt felesége. Gyerek tuti hogy nincs mert egyszerűen az nem lenne neki való. Ahhoz Ő túl fiatalos és szeleburdi. Könyörgöm képes volt összeállni velem, holott tudja, hogy hány éves vagyok. Majdnem húsz év van közöttünk, de mégis büszkeséggel mutat be a korabeli barátainak.
 Már csak arra leszek kíváncsi, hogy mit fognak szólni a szüleim ha a közeljövőben haza állítok Braddel. Szerintem kitagadnak amint meglátják őt. És ami a legszörnyűbb, egyet is fogok érteni velük.
Komolyan olyan szánalmas vagyok, hogy egy tőlem húsz évvel idősebb pasival éljek? Ezek szerint igen. A Sors ezt az életet rendelte el nekem, mivel nem hallgattam az apámra. Életem legnagyobb hülyesége volt mikor Los Angelesbe jöttem.
- Szép kis házad van. - kuncogok fel és elkezdem az enyhén borostás arcát simogatni. Az az én álarcom ahol meg kell hazudtolnom a saját érzéseimet és el kell rejtenem őket a szívem legmélyére. - Nem unatkoztál itt egyedül? Mármint szerintem hatalmas egy agglegénynek. - jegyzem meg, mire Brad arca elkomorodik és csak bámul maga elé. Tudom, hogy a magánéletéről nem szabad kérdeznem mert bepipul. De én kíváncsi vagyok arra az életére ami nem a fényűzésről szól és a pénzről. Biztos, hogy van családja, vagy volt. Felesége is lehetett mert az ujján ott virít egy gyűrű helye amit nem tud eltitkolni. Rögtön észre vettem mikor először kerültem közeli viszonyba vele. Attól még, hogy nem hordja a jegygyűrűjét a múltját nem tudja eltitkolni. De vajon mi történhetett a feleségével? A nő miért hagyta csak úgy ott és Bradley miért nem hajlandó róla beszélni?
- Túl sokat kérdezel Tündérke - kacsint rám majd a nyakamnál fogva húz magához, hogy szájával tudja betapasztani az ajkaimat. De mikor észre veszi, hogy az én ajkaim nem akarják a csókot, érzem ahogy az izmai megfeszülnek. Nyelvét erőteljesen akarja a számba átnyomni, de én ellenállok. Nagy nehezen, de sikerül elhúzódnom és a mellkasára teszem a kezemet, hogy tudjam eltolni őt magamtól.
- Komolyan Bradley ez most engem érdekel. Egész életedben egyedül éltél itt, vagy pedig esetleg volt valaki akivel osztoztál, de aztán pofára estél és magad maradtál? - én hülye! Túl lőttem a célon. Szemeiben mintha elpattant volna egy ér mikor meghallja a beszédstílusomat. Arca elsötétül a homlokán pedig megjelennek az első öregedés jelei. Kezemet lelöki a mellkasáról mire megijedek. A takarómat jobban összehúzom a csupasz testemen, de hiába. Pedig megfogadtam már, hogy begogom a számat mert Brad ilyenkor bepipul. Mint most.
A védelmező takarót egy perc alatt lehúzza rólam majd fölém tornyosul. Remegek ugyanis ilyenkor durvább a megszokottabbnál. A nyakamon még mindig ott van a harapás nyoma amit azért kaptam mert nem voltam hajlandó megfordulni szeretkezés közbe. Utálom az anális együttlétet.
Lábaimat összeszorítom, de Ő erősebb nálam. Szétfeszíti és térdét a vaginámhoz nyomja majd pár másodperc múlva hosszú ujjait megérzem a csiklómba. Nem félénk és elnéző. Keményen nyomja belém a másik ujját is is mozgatni kezdi. De mikor észre veszi, hogy semmi reakció nincs az arcomon még ingerültebb lett. Pedig belülről rettenetesen fájt és ordítani lett volna kedvem. Azonban a hetek alatt megtanultam nem mutatni a fájdalmamat mert akkor észre veszi, hogy mennyire gyenge vagyok.
Letámadja az ajkaimat, de nem csókolok vissza. Nyitott szemmel várom azt, hogy hagyja abba. Észreveszi, hogy nem csókolom ezért a nyakamat kezdi el harapdálni. Még mindig semmi reakció.
Valamit elmorog az orra alatt és ujjait kihúzza a vaginámból, hogy utána a farkát tudja belém nyomni. Nem állom meg, hogy ne nyögjek fel. De ahogy a csúcsra juttat, abba a pillanatban egy kósza könnycsepp is hagyja el a szemem a durvasága miatt. És ez az erőszakosság csak azért van, mert mertem kérdezni a magánéletéről.
- Mikor fogod már végre megjegyezni, hogy a magánéletem csak rám tartozik? Édesem tudod, hogy mennyire utálom mikor durván kell veled bánnom, de egyszerűen úgy érzem, hogy imádsz engem felhergelni. - mondja komolyan és kezével erősen szorítja az ajkam, hogy fejemet tudja maga felé fordítani. Fáj ahogy szorítja, mivel ellenkezni akarok de egyszerűen képtelen vagyok elfordítani a fejem mert nem engedi.  Igaza van már túl feltűnően próbálok utána nyomozni. De egyszerűen az agyamra megy, hogy semmi lényeges dolgot nem tudok róla. Mégis hogy éljek így valakivel?
- Ha együtt élünk akkor jó lenne ha egy kicsit is megbíznál bennem! - nyöszörgöm komor arccal. Nem érdekel ha megver. Nekem is vannak dolgaim és nagyon is érdekel, hogy kivel élek együtt. - Brad tudod, hogy imádlak amiért ennyi mindent tettél értem, de ennek érdekében örülnék neki ha te sem lennél velem agresszív mikor kérdek olyan valamit ami esetleg érzékenyen érint, - tudom a tűzzel járok mert lehetséges még az is,hogy nekem támad. És szerintem most közel vagyok hozzá, hogy nekem ugorjon ugyanis még csak rám se néz.
- Pár napja volt szerencsém beszélni az egyetemi professzoraiddal - tereli el a témát és mikor észreveszi a csillogó tekintetemet az arcára egy diadalittas mosoly kúszik. Tudja nagyon jól, hogy az egyetemmel a karjai közt tud tartani. Na vajon miért járhatok még mindig oda? Igen pontosan azért mert Brad kifizetett mindent. Ő olyan az iskolában mint egy igazgató. A tanárok szinte a lábai előtt hevernek. Nekem pedig ez pont elég.
- És mit mondtak? - kérdezem izgatottan és el is felejtem az előbbi erőszakoskodását. Egy másodperc alatt a csípőjére ülök és azt várom, hogy folytassa végre. Brad  egy kicsit feljebb tornázza magát, és a kezeit a derekamra teszi majd simogatni kezdi azt.
- Amiben megállapodtunk. Amíg Te azt csinálod amit én mondok, addig az egyetemmel sem lesz semmi gondod. - kacsint rám mosolyogva. Hogy mennyire utálom, hogy ennyire befolyásol. - De ha ilyen rossz kislány leszel mint ma voltál, akkor nagyon nagy bajban leszel baba. Azonban szerintem ezzel te is tisztában vagy.- teszi még hozzá.
- Úgy imádlak - mondom vigyorogva majd lehajolok, hogy tudjam megcsókolni. Tényleg imádom a magam módján. Lehet, hogy egyszer még bele is szeretek. Bárcsak már most így lenne. Akkor könnyebben menne vele a szex is és nem kellene csak megjátszanom magam. Csak az a baj, hogy most még nem szeretem. Nagyon nem. Kitudja, hogy mikor fog ez változni. Az biztos, hogy hosszú távra kell mellette terveznem szóval meg kell tanulnom az ő szabályai szerint élnem. - Mit szólnál az első közös reggelinkhez mint élettársak? - kérdezem jókedvűen, majd nagy nehezen lemászok róla és a padlóról felveszem a fehér ingét amit nem rég még Ő viselt. Nem zavarja, hogy magamra kapom. Helyette megnyálazza a száját mivel tetszik neki ahogy a tangám kilátszik az ing alól. Ráadásul csak a mellemnél gombolom be így szinte a többi testrészem is látszik. Donna tanított meg, hogy hogyan is öltözködik egy olyan lány aki Bradleyvel jár. A lényeg az, hogy minél kurvásabban nézzek ki. Ezt pedig nem nehéz elérni.
Hajamba túrok majd elindulok ki a szobából. Egy kissé még furán mozgok a házban mivel minden új és tekintetemmel minden zugot megbámulok. Az utolsó lépcsőfokot mikor magam mögött hagyom két kéz ragad a derekamra és a fülemhez hajol.
- Élvezem mikor az én ruháimba pózolsz - suttogja a fülembe Brad és egy puszit nyom rá. Felkacagok és felé fordulok. Kezeimet a nyaka köré kulcsolom és egy lágy puszit nyomok a szája sarkába.
- Tudom, pont ezért hordom - válaszolom majd a következő pillanatban felkap, hogy úgy tudjon megcsókolni. Szenvedélyesen kezdi el falni az ajkaimat és a falnak nyom, hogy tudja a lábaimat a derekára kulcsolni.
- Apa? - hallok meg egy számomra ismeretlen fiú hangot és rögtön abba hagyom a csókolózást. Bradley szinte majdnem elejt ugyanis nem fogja olyan erősen a derekam. Arcába szökkenik a vér ahogy a konyhaajtóban álló szemüveges kölyköt nézi.
- Liam? - néz rá a magas tinédzser srácra Brad majd eltávolodik tőlem.
Mi ez az egész? Ki ez a srác és miért szólította apának az én pasimat? Bradleynek lenne egy Liam nevezetű fia?

2014. szeptember 22., hétfő

6. - Fiú és annak barátai

Először is szeretnék bocsánatot kérni amiért tegnap pár órára leszedtem a részeket és azt írtam h lesz új töri...talán olyan tíz óra után újra tudtátok olvasni a meglévő fejezetek mert visszatettem őket pontosan úgy ahogy voltak :) sajnos az egyik ismerősöm megtalálta a törit és sikeresen elolvasott két részt majd a fejemhez vágta h mennyire ökör vagyok amiért ilyen történetet írok mivel gusztustalan...már megszoktam h mindenki hülyének tart a túl nagy fantáziám miatt, de tegnap fordult elő először velem h a képebe vágta ezt xD na sebaj ez csak jó mert így legalább tudom, hogy a törijeim egyediek, nem sablonosak és nincs több ilyen hangvételű történet a blogspoton. Az írók nagy büszkesége az ha azt mondják rá h egyedi ! szóval nem kell pánikolni ezt a törit fogom tovább folytatni.
Másodszor pedig szeretnék bocsánatot kérni egy személytől aki komizott a kifakadós bejegyzésem alá , - és akinek nem emlékszem sajnos a nevére, mert töröltem azt a posztot :| - szóval sajnálom amiért olyan bunkó stílusban válaszoltam a komidra pedig te csak egyszerűen azt írtad h csalódott vagy. hidd el soha nem szokok lekezelően bánni az olvasóimmal, de mikor te írtál szó szerint levert a víz mert az járt az eszembe, hogy lehet az ismerősöm aki olvasta a blogom, most mindenkinek azt meséli, hogy én titkon írok és milyen hülyeségeket. Remélem olvasod ezt a bejegyzést mert én nagyon restellem a viselkedésem :c
Egy hosszú bla..bla...bla után itt a kövi rész :)

~ Liam Payne ~

- Te Lou kérdezhetek Tőled valami olyat ami már régóta böki a csőrömet, de eddig még soha nem mertem rákérdezni mert féltem, hogy nagyon bepipulsz? - lassan sétálunk a hűvös éjszakai járdákon. Kietlen utakon megyünk ugyanis Louis úgy gondolta, hogy jobb lenne ha nem a forgalmas utcákon mennénk el Harryékhez. Őszintén soha nem szerettem mikor ennyire óvatos volt. Valahogy nem illett rá ez az egész dolog. Louis mindig is hármunk közül a legmenőbb volt, ha lehet így mondani. Merem azt mondani, hogy ha én és Harry nem lennénk akkor Lou a suli legmenőbb tagja lenne. Hatalmas humora van és mindenből viccet űz, még a tanárokból is. Ő az egyetlen aki még akkor sem tudja befogni a száját mikor súlyosan meg van fenyegetve. Ha cikizik egyszerűen nem foglalkozik a sértő megjegyzésekkel. Csak vállat von, tovább áll majd fejhangon elkezd valami totál értelmetlen dolgokról beszélni. És ha ilyen természete van, akkor mégis miért űznek belőle mindig bolondot? Mert Louis a menőség helyett az én és Harry barátságát választotta. Bekerülhetett volna a suli foci csapatába ugyanis eszméletlenül jól bánik a labdával. De ő az ajánlatra csak megcsóválta a fejét. Ha valaki bekerül a suli focicsapatába akkor minden egyes áldott nap edzenie kell, nyáron pedig két hónapot edzőtáborban kell töltenie. A szíve szerint szeretett volna csatlakozni, de mivel én és Harry bénák vagyunk szinte az összes sportban, ezért inkább ő sem állt be. Meg aztán nem is bírta a csapat tagjait ugyanis Ő azok a suliban akik a legtöbbet cikiznek. Végül Louis nem adta fel a focista álmait, hanem beiratkozott a városi csapathoz ahova hetente kétszer eljár edzeni és havonta játszanak más várasokkal, ahol persze Lou mindig tarol. Ha nagyon rajta lenne a dolgon akár még híres focista is válhatna belőle.  Neki fontosabb a mi barátságunk mint a saját jövője. Vannak napok mikor magába fordul és olyankor egy teljes másik oldalát ismerhetjük meg. Mint például most. Utálok kerülőúton menni Hazzáékhoz, de mivel Louist egyszer éjszaka egy csapat fiatal elverte a nyílt úton, azóta ha éjjel megyünk valahova mindig kiválassza azt az útvonalat ahol a legkevesebb ember közlekedik. Soha nem értettem, hogy hogyan lehetett bántani ok nélkül egy olyan srácot mint Ő. Pedig tuti, hogy semmit nem csinált, de a suhancoknak mégis az útjukba volt és csak úgy megverték. Emlékszem rá, hogy akkor sem mutatta a fájdalmát és Jaynek csak nagy nehezen sikerült kiszednie belőle, hogy mi is történt pontosan. Azóta kerüli az erőszakot és mikor a suliban is úgy érzi, hogy verekedésnek nézünk elébe, Ő az aki a pólónknál fogva húz hátra minket, hogy megakadályozza azt, hogy a menők elnáspángoljanak minket Harryvel. Egy szóval csodálom Louist. Minden szempontból és örülök neki, hogy a legjobb barátomnak mondhatom.
- Most totál tele lett a gatyám miattad. Haver megrémisztesz ezzel a kérdéseddel. - fordítja felém egy kicsit a fejét Louis és arcán tényleg félelem tükröződik. Pedig azt sem tudja, hogy mit akarok tőle kérdezni. Magamba jót mosolygok rajta. Állítólag jól rá tudom hozni az emberekre a frászt a titkolózásaimmal.
- Na, de kérdezhetek olyan dolgot amiről eddig még soha nem is beszéltünk? Mármint ilyen témáról még soha nem beszéltünk. -egészítem ki magam.
Louis a homlokát összeráncolja és elkezdi a tekintetemet kémlelni. Hülyén fogalmazok az biztos. Hisz mindent tudunk egymásról és ezáltal mindent el merünk mondani egymásnak. Azonban mégis van olyan téma ami eddig háttérbe szorult. Még pedig a csajok!
- Mibe keveredtél ember? - kérdezi egy szinttel magasabb hangon. - Ha drogcsempésznek álltál közlöm veled, hogy nem hozlak ki a dutyiból ha elkapnak. - mondja sajnálkozva majd elneveti magát a hülyeségén. Én mint drogcsempész? Még csak el sem lehet képzelni. Na jó az lesz a legjobb ha minél előbb megkérdem tőle azt amire igazából kíváncsi is vagyok, mert a végén még azt fogja képzelni róla, hogy egy körözött gyilkos vagyok és most arra akarom megkérni, hogy bujtasson el a rendőrök elől. Louisnál semmit nem lehet tudni. Az ő agytekervényei máshogy dolgozna mint egy átlag emberé. Hát igen Louis nem az átlagosságáról híres.
- Neked tetszik Gemma, igaz? - kérdezem meg levegővétel nélkül. Szemeimet teljesen összeszűkítem és úgy várom azt, hogy Louis felrobbanjon. Szemeimet már szinte becsukom, az alsó ajkamat harapdálom és várok. Várok arra, hogy Louis még a ruháimat és leordítja rólam amiért ilyet mertem kérdezni.
Akár ki mit gondol, szerintem jót sejtek. Igen, sejtem azt, hogy barátomnak titkon nagyon is bejön Harry nővére. Louis annyira könnyen kifürkészhető és ha jobban oda figyelünk akkor lehet látni a jeleket is. Amúgy is nem tudja letagadni azt, hogy nem az Ő képeit nézegette. Megismerem Gemmát és Louis gépében a lány képei voltak. Már csak az a kérdés, hogy ehhez az egészhez mit szól Harry. Gondolom nem nagyon tetszik neki az a tény, hogy a legjobb barátja a nővériért van oda.
- Milyen Gemma? - kérdezi alig hallható hangon. Nem néz rám hanem a cipőjét bámulja. Megállok és kezemet a mellkasom előtt keresztezem majd küldök felé egy rossz álló pillantást. Utálom mikor a hülyét teteti. Mintha annyi Gemma ismerősünk lenne.
- A legjobb barátod nővére! - ha játszani akar hát játszunk.
- De hisz neked nincs is testvéred. - válaszolja aranyosan. A pumpa pedig kezd felmenni bennem. Ennyire hülyére vesz? Nincs kedvem most az idétlen vicceihez. Ez nagyon is komoly dolog. Ez legalább nem valami unalmas téma amin már ezerszer átrágtuk magunkat.
- A másik legjobb barátod nővére - javítom ki magam és így most már végre nem tud hülyeséget mondani. Ugyanis csak két legjobb barátja van. Én és Harry és mivel nekem nincs nővérem, így csak a fürtös maradt. - Tudod a lány akinek világosbarna haja van, egy évvel idősebb tőled, egyetemre jár, és a hivatalos neve Gemma Anne Styles...
- És aki Ashton Fletcherrel jár. - teszi hozzá szomorúan Louis mire nekem rögtön leesik. Tényleg Gemmának van pasija méghozzá a velünk egy osztályba járó Ashton aki a sulibandában dobos. A kis buzi gyerek. Akarom mondani nem is buzi mivel akkor nem lehetne barátnője. - Liam a szerelmet nem lehet elrejteni, de mikor csak az egyik fél érez így a másik iránt akkor bele kell törődnünk. Ez van. Számomra nincs esély Gemnél és én ezt próbálom is elfogadni. - tárja szét a kezét megsemmisülten majd ismét elindul. Szinte futnom kell, hogy tudjam utol érni.
- De Louis...- kezdem el mondani lihegve, de ismét közbe szól.
- Menjünk Harryhez mert így még reggelre sem érünk oda. - mondja lehangoltan. Azt hiszem most már értem, hogy miért örül mindig mikor Harryékhez megyünk. Louis állapota rosszabb mint hittem. Ő neki nem csak tetszik Gemma, hanem fülig szerelmes a lányba.
Harryék házához nem sokkal tíz óra után érkeztünk meg, de hiába könnyebbültünk meg, hogy végre pihenhetünk egy jót, zárt kapu fogadott és a házban is koromsötét volt. Ami annyit jelentett, hogy mindenki aludt már. És mi Louval nem vagyunk olyan szívtelenek, hogy felébresszük az egész házat.
De mivel én nem mehetek haza, Louis pedig mindenáron Gemmát akarja látni ezért megint használnom kellett az agyamat. Az útról felvettem egy apró kavicsot majd egyenesen Harry szobájának az ablakát céloztam meg végül pedig az üvegnek dobtam. A kavics zajára tuti, hogy fel fog ébredni és akkor kinyitja az ajtót. Ráadásul Lou is vette a lapot mert másodpercekkel később fény villant Haz szobájában, majd maga a személy is megjelent az ablakban totál álmos fejjel.
- Ti meg mi a francért dobáljátok az ablakomat? Ha anya meglátja, hogy mit csináltok lesikáltatja veletek a foltokat amiket a kavicsok hagytak az ablakon. - ó igen, Anne tisztaságmániás. Pont úgy mint a fia. Harry fiú létére rendmániás.
- Nem lenne jobb ha eszt később beszélnénk meg mikor mind a hárman a szobádban vagyunk és alváshoz készülődünk? - kérdezte Louis dideregve. Hát meg kell vallani egy kicsit tényleg hideg volt már ide kint.
- Itt akartok aludni? Én ezt miért csak most tudom meg? - kérdezi Harry sértődötten. Tényleg jobb lett volna szólni neki, hogy mire készülünk, vagyis inkább készülök. Az apámat hibáztassa ne engem. Eszembe sem jutott volna eljönni otthonról.
- Mond csak Harry nem akarsz beengedni? - kérdezem most már én is fázva. Az említett megforgassa a szemeit, göndör hajába túr és lentről hallom, hogy mekkorát sóhajt. Az ablaka egyik szárnyát becsukja, és mikor azon van, hogy a másikkal is elvégezze ugyan ezt a műveletet még felszólok utoljára. - Ha kérhetném egy kicsit csipkedd magad mert pár perc és még a farkam is az aszfaltra fagy. - teszem hozzá. A mellettem álló Louis elkezd röhögni, de úgy hogy szerintem az egész utca felébred a hangjára.
Harry jó hosszú percekkel jelenik meg a bejárati ajtóban. Csak egy alsónadrágot és egy fehér felsőt visel pizsama gyanánt. Göndör haja a szokottnál is kócosabban pihen a fején. Arca pedig arról árulkodik, hogy nagyon mélyen aludt.
Gyorsan kifut, hogy tudja a kaput kinyitni, majd velünk együtt rohan vissza egyenesen a szobájába és dől vissza az ágyába, de úgy, hogy tudjon ránk nézni.
- Most pedig magyarázatot követelek, hogy miért törtetek rám és zavartatok meg a legmélyebb álmomban. - követeli és zöld szemeivel hol rám, hol pedig Loura néz.
- Mit álmodtál Hazzus? Talán azt, hogy velem aludtál egy ágyban? - húzogatja fel-le a szemöldökét Louis, de mikor kap Harrytől egy csúnya nézést csak megköszörüli a torkát. - Izé, én is kíváncsi lennék Liam arra, hogy miért akartál ennyire a mi kis Hazza babánknál aludni. - kérdezi és most ketten néznek rám egyszerre.
- Összevesztem az apámmal. - válaszolom egyszerűen és elkezdem a padlón heverő matracomat igazgatni.
- Megint? - kérdezi Harry és Louis egyszerre aztán felnevetnek azon, hogy egyszerre kérdezték ugyan azt. Végül Harry kérdez tovább.
- Lassan már könyvet lehet írni a veszekedéseitekből. - mondja egyhangúan Harry és nyakig betakarja magát. Igaza van. Nincs olyan nap mikor nem veszekednék az apámmal. Néha kezdem irigyelni az anyámat, hogy csak úgy lelépett. Apa mellett tényleg nem lehet kibírni ép ésszel.
- Mintha én tehetnék róla. - mondom mérgesen.
- Ma mi volt az a dolog amin olyan csúnyán összevesztetek, hogy hozzám menekültél, - amit nem bánok ugyanis imádom mikor itt alszotok, csak azért jobb lenne ha előtte inkább szólnál, hogy tudjak felkészülni. - Harry mindig is élvezte azt mikor foglalkozhat más magánéletével. És valamikor még egész jó tanácsai is voltak.
- Fejemhez vágta azt, hogy állandóan otthon ülök és, hogy nincsenek barátaim. - mesélem duzzogva.
- Akkor én mi vagyok? Kecske? - kérdezi felháborodva Louis mire én hozzá vágok egy párnát. Harry nevet és én sem állom meg, hogy nevessek. - Ezt nem lehet ép ésszel bírni. Most halálra sértettél Liam. Szóval úgy döntöttem, hogy elvonulok és megnézem azt, hogy Anne néni csinált e nekem kakaót. - tápászkodik ki az ágyából Louis vigyorogva és mielőtt akár mit tudnék szólni kimegy a szobából. Miért van olyan érzésem, hogy titkon abban reménykedik, hogy találkozik Gemmáva? És mi van akkor ha találkoznak is? Erre én kíváncsi vagyok.
- Asszem én is szomjas vagyok - közlöm Harryvel a tényt és amilyen gyorsan csak tudok én is Louis után megyek.
Nesztelen léptekkel megyek le a lépcsőn és a konyháig meg sem állok. Mint ahogy sejtettem Louis az egyik széken ül és a telefonját nyomkodja. Leül a vele szemközt álló székre és csak bámulom őt. Azonban ő az aki megszólít.
- Liam, Te hogy csinálod, hogy nem gondolsz állandóan Bethanyra? - pillant fel rám. A Bethany név hallatán rögtön verejtékezni kezd a tenyerem, a hasam görcsbe rándul és elkezdek a széken mozogni.
Bethany Noel vagyis a lány akibe négy éve totál bele vagyok esve. És a lány akivel négy éve nem tudtam normálisan beszélni. Még csak köszönni sem tudok neki mert akár hányszor meglátom berezelek és inkább elfutok. Egyszer próbáltam vele beszélgetni, de akkor is nyökögni tudtam csak, Ő pedig képen nevetett és tovább állt. Ami pedig a legszörnyűbb, hogy szerencsétlenségemre Ő a suli egyik legmenőbb csaja, szóval semmi esélyem nincs nála. Mindig menő srácokkal jár, engem pedig élvezettel nevet ki. Tudom hülye vagyok, hogy egy olyan lány iránt epekedek aki még csak figyelembe sem vesz, de egyszerűen szeretem. Akár mire képes lennék csak azért, hogy az én barátnőm legyen.
- Hogy jön ide most Bethany? - tetetem a hülyét pedig Louis és Harry is nagyon jól tudja, hogy hogyan érzek a lány iránt.
- Szereted, de mégis ép ésszel el tudod viselni, hogy pasija van aki nem Te vagy. - magyarázza Louis szomorúan.
- Esküszöm Te nagyon reménytelen vagy most. Hahó Lou, Gemma Harry nővére. Nem gondoltál még arra, hogy mit szólna ha rájönne? - szerintem kitörne a harmadik világháború. Harry nagyon kemény öcs.
- Nem, nem gondoltam rá ugyanis pontosan úgy mint te, beletörődtem abba, hogy Gemma soha nem lehet az enyém. Szerintem mi ketten szingliként fogunk meghalni. - hisztizik mint egy kislány majd feláll és magamra hagy a gondolataimmal.
Lehet igaza van. Bethany soha nem fog velem járni, és vele sem fog soha Gemma összejönni. Erről ennyit...

2014. szeptember 20., szombat

5.- A Tomlinson ház

És íme az új rész :D előre is leszegezem, hogy fogtok benne találni egy furcsa szerelmi szálat. szóval azért remélem, hogy így is tetszeni fog ;) komizniiiiiiiiiii

~ Liam Payne ~

Harryékhez soha nem szerettem menni mikor otthonról kellett elindulnom hozzájuk, ugyanis ilyenkor mindig a város egyik végéből kellett a város másik végébe gyalogolnom, mivel a Styles rezidencia a belvároson kívül volt ugyanis Hazza anyja ragaszkodott hozzá, hogy a gyerekei nyugodt környezetben nőjenek fel, ahol normálisan tudnak játszani a kertben és nem kell attól tartania, hogy véletlenül az autó elé futnak. Hát Anne hiába tett meg minden óvintézkedést mivel Harry mikor tíz éves volt elütötte egy bicikli, és a saját nővére Gemma volt az aki neki hajtott az öccsének. Vicces pillanat volt, persze akkor nem, de utána már igen.
Azért elképesztő, hogy Harryvel és Louis-val mennyi mindenen mentünk már így keresztül hárman. Számomra mind ketten olyanok mint a testvéreim, hisz a szó szoros értelemben együtt nőttünk fel. Először az oviban találkoztunk ahol egyikőnk sem akart ott maradni, de a szüleink mégis otthagytak így aztán egészen délután három óráig együtt bőgtünk. Senki nem tudott megkímélni bennünket. A többi gyerek játszott, mi hárman meg a sarokban ültünk és ordítottunk, hogy haza akarunk menni. Utána Harry elővett egy méregdrága játékautóját és én meg Louis vele akartunk játszani, de a göndör, - aki akkor még nem is volt göndör, - nem adta oda nekünk, így Louval szépen neki támadtunk, hogy tudjuk elvenni tőle. Talán ez a verekedés volt a barátságunk kezdete, mert másnap mikor ismét oviba kellett mennünk automatikusan az egymás társaságát kerestük. Rá egy hetire pedig már a mi kertünkben játszottunk, ugyanis hármunk közül én voltam az egyetlen akinek nem volt testvére így természetesen nekem volt a legtöbb játékom, mert mindig anyától és apától is külön-külön kaptam mindent, és mindenből a legdrágábbat.
Ami pedig a legjobb, hogy rengeteg közös van bennünk. Például mind a hármunk csonka családban nőtt fel. Harryt és a nővérét az anyukája neveli Anne, mivel az apja egész pici korában elhagyta a családot, de azóta is tartja velük a kapcsolatot. Louist és az öt kishúgát pedig szintén az anyja neveli Jay. Louis igazi apjáról nem sokat tudok, ugyanis akár mikor szóba kerül Jay nagyon mérges lesz és nem lehet vele normálisan beszélni. És ugye itt vagyok én, de az én családi életemet már tudjátok.
Viszont ha most valaki megkérdezné tőlem, hogy melyikőjüket bírom jobban, - Harryt vagy Louist.- a jelen körülmények között egyikőjüket sem választanám ugyanis mind a ketten túl messze laknak tőlem. Harry tőlem tíz millió kilométerre, Lou pedig a iskola melletti utcában ami a belvárosban van, viszont utálok arra fele gyalogolni, mivel egyértelműen rühellem a sulit és nincs kedvem még akkor is az épületet nézni mikor nem is kellene néznem.
Azonban az apám sikeresen elintézte, hogy keljen legyalogolnom a lábaimat, így utam most mégis a suli felé vezet mivel el kell mennem Louisért, hogy utána tudjunk elmenni Harryhez. Talán illő lett volna felhívnom őket, hogy mire is készülök, de arra már nem volt időm mivel apa rettentően sürgetett, hogy menjek már el otthonról.
Mikor a suli előtt sétálok el tüntetőleg nem nézek rá az épületre. Elég nekem hétköznaponként bámulnom. A fél életemet elvette. És még mindig van egy fél évem míg leérettségizem. Mi lesz utána? Az biztos, hogy semmiképp sem szeretnék Los Angelesben maradni, sőt Amerikában sem. Egy csomó rokonom New Yorkban él és rendszeresen meg is látogattam őket nyaranta. A nagynéném azt szeretné, hogy a fővárosban kezdjem meg a tanulmányaimat. Az én szívem mégis az Egyesült Királyságba húz, azon belül pedig Londonba. Mindig is érdekelt az angol kultúra. Ott minden pont az ellenkezője az én életemnek. Senkit nem ismerek ott szóval új életet tudnék kezdeni. Pluszba az apámtól is jó távol tudnék lenni.
Az anyám egyszer járt ott és küldött képeslapot is miközben a Big Ben előtt pózolt. Azt írta, hogy lehet letelepszik ott. Talán meg is csinálta és azóta is ott él. Nem tudom, az anyám kiszámíthatatlan ugyanis eléggé szeleburdi. Egyik pillanatban még Ausztráliában szörföl, a másik pillanatban pedig az északi sarkon etet pingvineket. De ha tényleg Londonba maradt mint ahogy írta akkor hozzá szeretnék költözni ugyanis Ő sokkal jobb fej mint a férje, vagyis az apám.
Mélyen kifújom a levegőt és mikor betérek Louisék utcájába a fülhallgatómat kihúzom a füleimből és a kabátom zsebébe süllyesztem. A környék ismert a számomra és mikor elérek a házukhoz a vaskaput próbálom nagyon lassan kinyitni mert tudom, hogy mennyire rozsdásan szól. A keskeny járdán végig sietek a bejárati ajtón pedig kopogtatok egyet. Alig telik el pár másodperc máris lépések zajára leszek fegyelmes, az ajtó pedig feltárul majd szembe találom magam Lottieval, Louis húgával aki csak két évvel fiatalabb tőlünk.
 A lánynak pontosan ugyan olyan tengerkéken virítanak a szemei mint a bátyjának. Habár szerintem az összes húgának ugyan olyan a tekintete mint a bátyjuknak. Viszont ebbe a plasztik szőke hajba még mindig nem tudok bele törődni. Egyszerűen nem Lottie stílusa ez a meg hosszabított izé a fején.  - Ezt nem hiszem el. Ti nyomik soha nem alszotok? - forgatja meg a szemeit unottan miközben feltárja előttem az ajtót, hogy tudjak belépni. A küszöböt átlépem és bájosan rámosolygok a tőlem egy fejjel alacsonyabb lányra.
Mióta elkezdte a gimit pontosan ugyan úgy viselkedik mint a többi lány. Nem hajlandó velünk normálisan beszélni, pedig régebben sokat lógott ő is velünk, - Harry nagy örömére, A gimi megváltoztatta őt és nem a jó irányba. Még a saját bátyját is levegőnek nézi a suliban. Sőt én egyszer azt is hallottam a tornaterem öltözőjénél, hogy a barátnőinek azt állította, hogy Ő és Louis igazából nem is vér szerinti testvérek.  Szégyenli a saját bátyját mivel az nem menő. Bezzeg ha a menő srácokkal haverkodna akkor Lottie kinyalná a seggét. Agyrém ez a lány.
- Neked lenne már ágyban a helyed. Tizenhat évesen nem most kellene vasalnod a fejed - bökök a kezében tartott műszerre amit nem is olyan rég Gemma szobájában láttam és az én hajamat is azzal akarta megcsinálni mivel állítása szerint a fejem egy madárfészek pihen. Ez a megjegyzés jobb mint az ahogyan a suliban csúfolnak, ugyanis ott mindig azt kapom meg, hogy olyan a hajam mintha egy tehén végig nyalta volna.
- Te észlény, nem a fejemet vasalom hanem a hajamat. Hajvasaló a neve, nem pedig fejvasaló! - mondja lenézően. Vállat vonom ugyanis a legkevésbé sem érdekel. - Nem is értem, hogy miért pazarlom rád a hangszálaimat, hisz úgysem fogod fel amit magyarázok mivel Te a divat szégyene vagy. Csak úgy megjegyzem a kockás ing már nem menő, úgy ahogy a szemüveg sem. Tudod Leeyum már olyan húsz éve feltalálták a kontaktlencsét. - mintha én nem tudnám, hogy létezik kontaktlencse.
Még van is otthon, de én utálom. Kibírhatatlan és tök undorító ahogy bele kell tenni a szembe. Meg szerintem fájdalmas is. Jó nekem az egyszerű szemüveg. Lehet, hogy béna, de legalább kényelmes. Meg amúgy is kinek akarok én tetszeni? Akinek nem tetszek szemüveggel annak szerintem szemüveg nélkül sem tetszenék.
- Utálom a kontaktlencsét. Mellesleg régen soha nem zavart, hogy szemüveges vagyok. Sőt határozottan szeretted. Nem egyszer hangoztattad, hogy mennyire büszke vagy rá amiért van egy szemüveges barátod. Azt mondtad, hogy a szemüveges emberek mindig okosabbak az átlagnál. - jegyzem meg bosszúsan és emlékeztetem a múltra.
Egyszerűen nem értem, hogy Jay miért pont ugyan abba a gimibe íratta Lottiet ahova Louis és én járok, na meg Harry. Egész LA-ban ez a legrosszabb iskola. Az oké, hogy elit gimnázium és, hogy egy csomó híres ember került ki onnan, de a diákok parasztok. Milliárdos kölykök akik el vannak maguktól szállva. Egy gimiben nem a pénz és a családi háttérnek kellene fontosnak lennie, hanem a tanulásnak és az ismerkedésnek. Itt meg ha jön egy új diák az osztályba rögtön azt kérdezik tőle, hogy mit dolgoznak a szülei.
- Mert akkor még kislány voltam! Most pedig már egy érett, határozott nő vagyok. - nem állom meg, hogy ne horkanjak fel. Lottie mint érett? Határozott? És nő? Na ne. Ez nekem már túl sok. Legszívesebben képen röhögném, de nem akarom megsérteni. Már így is utál a semmiért.
- Charlotte közölöm veled, hogy tizenhat éves vagy. Akárhogy is nézem ez a kor a biológiában még mindig gyereknek számít. - közlöm vele a tényt. Na nem mintha én a tizennyolc éves fejemmel nagyon felnőtt lennék, de azért mégiscsak idősebb vagyok tőle.
- Te meg az elméleteid - mondja zsörtölődve.
- Nem azért jöttem, hogy veszekedjek veled - közlöm vele végül ugyanis kezd már nagyon az agyamra menni a naivitása. - Hol van Louis?
- A szobájában ül és épp azon töpreng, hogy vajon hány napba telik neki megépíteni egy űrhajót, hogy utána tudjon felmenni a Vénuszra. - válaszolja flegmán. Elég furán nézhetek rá mert nagyon lekezelő nézést kapok vissza tőle cserébe. Mondjuk Louisból kinézem, hogy tényleg ezen töpreng.  Mindig is szeretett nagyban gondolkodni. Ki tudja lehet egyszer még tényleg űrhajós lesz.
Lottie még vet rám egy utolsó lesújtó pillantást, majd felhúzza az orrát és úgy áll tovább. Vállat vonok és utána indulok. Még jó, hogy tudom hol található Louis szobája. Imádom a Tomlinson házat mivel itt mindig forog az élet.
- Liam! - hallom meg a nevem. Megtorpanok és hátra fordulok, pár perc múlva pedig Phoebe ül a karomon, vagyis Louis legkisebb húga. A kislányról tudni kell, hogy totál belém van zúgva. Igen, közölte velem a tényt, hogy egyszer majd Ő lesz a feleségem. Érdekes lesz mondhatom, mivel Ő még csak hét éves.
- Phoebe ezerszer elmondtam, hogy már nem vagy kisbaba aki csak úgy bele ugorhat akárki ölébe. Végül Liam még sérvet kap miattad. - szidja le Fizzy aki Daisyvel sétál Phoebe után. Még, hogy én sérvet kapni. Nem akarok Phoebenak fájdalmat okozni és őszintén megmondva szerintem nem is nehéz.
- De hát Őt nem is zavarja. Ugye nem Li? Szereted ha a karjaidban ülök? - kérdezi kiskutyaszemekkel Phoebe.
- Nem szeretem hanem imádom - kuncogok fel és egy puszit nyomok a puha arcára. - Csak ígérd meg nekem, hogy Te soha nem leszel olyan mint Lottie. - kérem csendesen. Phoebért kár lenne. Hisz emlékszem mikor segítettem Louisnak pelenkázni, vagy mikor megtette az első lépését. Aranyosak voltak Daisyvel kisbaba korukban.
- Lottie most mindenkivel bunkó ugyanis épp menstruál - válaszolja Daisy egyszerűen, én pedig Fizzyvel egyszerre nevetek fel. Daisy még csak ezt sem tudja, hogy mi az a menstruálás. Biztos hallotta mikor Lottie valakinek mondta, vagy én nem tudom.
- Lányok nem megmondtam, hogy ágyban a helyetek? - jelenik meg még Jay is az emeleten. Mindenki otthon van, de akivel találkozni akartam azt még mindig nem láttam. - Ó szia Liam. Louis nem is mondta, hogy ma itt alszol.
- Mert nem is akarok itt aludni. Arra gondoltam, hogy átmehetnénk Harryhez és ezt akartam Louisval megbeszélni. - válaszolom a nőnek szűkszavúan.
- A szobájában megtalálod. - válaszolja kedvesen az asszony és Lou szobájára bök. Bólintok és leteszem a csalódott arcú Phoebet a földre majd elindulok a barátom szobája felé.
Mikor benyitok Louis az íróasztalánál ül és a számítógépjét nyomkodja, de mikor észre veszi, hogy valaki áll mögötte rögtön kimegy az egész programból. Pedig a monitoron mintha Gemma egyik képét láttam volna. Louis titkon Harry nővérét bámulja? Érdekes.
- Nyugi nem láttam semmit - válaszolom vigyorogva és leülök az ágyára.
- Kilenc óra is elmúlt. Mit keresel itt? - fordul felém és kérdő tekintettel mered rám. Nem haragszik csak egyszerűen kíváncsi.
- Gondoltam alhatnánk ma Harrynél. Mit szólsz? - térek rögtön a lényegre. Louis kék szemei felragyognak és máris nyúl a hátizsákjáért, hogy tudja bele nyomni a pizsamáját.
- Ezt még csak kérdezned sem kell. Tudod, hogy mennyire imádok Hazzus bébinél aludni. - nevet fel jókedvűen. Vajon a nagy örömnek köze van Gemmához is? Tudom, hogy Louis titkol valamit én pedig előbb vagy utóbb ki fogom belőle szedni...


2014. szeptember 18., csütörtök

4.- A lány új élete

Szióóóó!!! Igazából ma nem is akartam részt hozni, de aztán valahogy mégis hoztam :D talán azért mert megígértem h két naponta jönnek :P de ehhez nektek is kell egy kis aktívkodás ;) a rész hát...ilyen lett :D remélem tetszeni fog és komiztok....

~ Connie O'Neill ~

- Biztos, hogy jól vagyok így felöltözve? - vonom kérdőre az ágyamon szétterülő szobatársamat, név szerint Donnát. A lány figyelembe sem veszi a kérdésemet, hanem csak nyugodtan lapozgatja tovább a magazinját amit tőlem csórt el. Hosszú fekete haja az arcába lóg, lábait pedig kecsesen mozgatja előre hátra.
Az ajkamba harapok és úgy figyelem a tökéletes alakját. Nehezen hihető el róla, hogy pénzért árulja a testét. Egészen a mai napig azt hittem, hogy a kurvák akik pénzért fekszenek le férfiakkal, rondák és agyatlanok. Azonban Donna nem ronda és nagyon eszes lány is. Sőt szinte az egyetemen az egyik legokosabb hallgató. Mindig is irigyeltem. Szép, okos, vicces és az összes helyes pasit megkaphatja a suliból. Még Dereket is akiről mindenki tudja, hogy nehezen megkapható alak. Donna mégis megszerezte magának. Pár hónapig jártak ami elég nehezen hihető el, mivel Derek soha nem jár egy lánnyal sem. És, hogy én honnan tudok ennyi mindent erről a Derek srácról. Gólyabál volt rögtön az első héten, segg részegre ittam magam és lefeküdtünk, reggel pedig Ő volt az aki magamra hagyott az ágyban. A kis tetű, pedig nekem még a mai napig is tökre bejön. Hát ez van, életemben először én voltam az aki a padlóra került. És még mennyire haragudtam Donnára mikor Dereket felhozta a szobánkba és itt enyelegtek naphosszat.  Aztán szakítottak, vagyis Donna dobta Dereket. Ha engem kérdeztek élete egyik legnagyobb hibája volt. Egy ilyen pasit veszni hagyni, hát nem normális lány.
Azóta is azon töröm az eszem, hogy vajon mi van Donnában ami bennem nincs meg? Minden srác érte eped, akár hányszor feltűnik valahol Ő van a központban.
Azonban most, hogy már tudom mit csinál és, hogy honnan szerzi a pénzt, már valahogy nem csodálom. Mindig is elítéltem azokat a lányokat akik pénzért árulták a testüket. Komolyan olyan mélyre kell süllyedniük, hogy képesek idegen fazonokkal ágyba bújni? Miért nem tudnak normális munkát keresni maguknak?
És megszólaltam én aki most pontosan ugyan erre készül. Jelen pillanatban undorodom magamtól, hogy bele egyeztem Donnának abba, hogy elmegyek arra a helyre ahol egy éjszaka alatt ezreket lehet keresni. Felfogjátok? Ezreket egy éjszaka alatt. Ez azt jelenti, hogy pár éjszaka alatt megkeresem az egyetemre az összes pénzt és maradhatok Los Angelesben. Nem kell haza mennem, hanem folytathatom az álmaim megvalósítását. Nekem pedig csak ez a lényeg. Nem érdekel, hogy milyen úton keresem a pénzt, hanem csak a cél lebeg a szemem előtt.
- Nem egy szalagavató bálba készülsz baba. - nevet fel Donna és az oldalára fordul majd végig néz rajtam. Tetőtől- talpig végig mér és mikor kész van, elismerően bólint egyet és feláll az ágyamról. Egyenesen felém közelít, majd a derekamra teszi a kezét és lágyan nyom rajtam, hogy aztán végül mind ketten pontosan a tükör előtt tudjunk megállni. Nem bírok magamra nézni és ez a lenge öltözetem miatt van. Szinte a testemből minden látszik, - szó szerint minden! Az arcomon annyi smink pihen, hogy ha a falhoz vágnának ott maradnák. A hajam az eredeti méretétől a kétszeresére van tupírozva. A körmeimen akkora vörös műkörmök pihennek, hogy semmihez nem tudok normálisan hozzá érni. A tűsarkú cipőmnek pedig akkora sarka van, hogy az eredeti magasságom háromszorosa vagyok, pedig eddig sem voltam alacsony. A melleim a push-up melltartómtól szinte már a nyakamba vannak. Utálok a saját bőrömbe lenni! - Már majdnem tökéletesen nézel ki - szólal meg Donna és azzal egy időben maga felé fordít és két kezét a melleimhez teszi már ránk rajtuk egyet, mire azok még előbbre jönnek. Ezek szerint most már ha elkezdek járkálni a mellbimbóim is látszódni fognak. Csodás. Bólint egyet és végül még az asztalról felveszi a vörös rúzsát és az ajkaimra keni azt. - Most már tökéletes vagy!
Nem merek a tükörbe nézni, de mégsem bírom megállni. Mikor tekintetem találkozik a tükörképem másával először meg sem ismerem magam. Olyan mintha egy playboy magazinból léptem volna ki. Gőzöm sincs, hogy most ennek örülnöm e kéne. Tudom én vállalkoztam rá, de fel vagyok én erre készülve? Komolyan ágyba akarok bújni pár kiéhezett faszival akiknek még a nevét sem fogom tudni? El akarok én beléjük élvezni, hogy aztán pár dollár landoljon a zsebembe?
Ha most látnának a szüleim mentem szörnyet halnának. Egészben pedig az a vicc, hogy miattuk csinálom mert nem akarom egész életemben a gúnyolódásukat hallani, hogy milyen naiv vagyok.
Nem hátrálok meg! Kell a pénz és meg is fogom szerezni.
- Előre mondom, hogy amint meglesz a pénz én kiszállok ebből az egészből - néz a lány zöld szemeibe komolyan. Nem tervezem azt, hogy életem végéig egy ribanc leszek. Örülni fogok neki ha addig kibírom még meglesz a pénz.
- Mindenki ezt mondja mikor először megy, aztán pedig valahogy mégis maradnak. A pénz és a gyönyör elveszi az eszüket - mondja halál nyugodt hangon Donna. Összeráncolom a homlokomat, ugyanis nem értem, hogy mire akar kilyukadni. Mégis miféle gyönyör? Azt akarja nekem bemesélni, hogy a lányok élvezik azt, hogy egy idegen férfin vonaglanak? Ezt nem veszem be. - Hidd el Te is élvezni fogod. - veregeti meg a hátam majd megfogja a kezem és elkezd kifelé húzni a szobánkból.
Legnagyobb meglepetésemre a folyosón még pár csoport béli ismerősöm is csatlakozik hozzánk. Az egészben pedig az a legszörnyűbb, hogy Ők is olyan lengén vannak felöltözve mint mi Donnával. Eszem eldobom. Komolyan itt mindenki ribanc? Milyen jó, hogy én mindig mindent az utolsóként tudok meg.
- Most komolyan Donna, Őt is magunkkal akarod hozni? - szólal meg a vörös hajú csaj akivel eddig még életemben nem beszéltem ugyanis mindig elég csúnyán néz rám. A mai napig nem tudom, hogy mi a problémája velem. Azt olvastam, hogy a vörös hajú lányoknak nagyon ingerült a természetük. Még a nevében sem vagyok biztos. Mindig úgy voltam vele, hogy jobb ha mi ketten tisztes távolságba maradunk. Donna pedig most azt akarja, hogy egy autóba szálljunk be és egy helyre menjünk?
- Monic, Connienak ugyan úgy szüksége van a pénzre mint a csapatba bárki másnak - szól rá erélyesen Donna, de Monicot nem győzi meg. Felhúzza a kisminkelt fejét és továbbra is lenéző pillantásokkal áld meg. Miben jobb Ő mint én? Hisz pénzért árulja a testét. Azért kíváncsi lennék, hogy őt mi hajtotta bele ebbe az egészbe? Vagy Ő mindig is egy hivatásos kurva akart lenni?
- Nézz rá, messziről lerí róla, hogy nem közénk való. Ő olyan mint egy kis angyal, nem mint egy nő aki lefekszik akár kivel. Lefogadom, hogy titkon még mindig várja a hercegét. - nevet fel gúnyosan. Vissza kellene szólnom neki, de valahogy most nem tudok rá mérges lenni. Valahogy jobban izgat az, hogy hova megyünk és, hogy mit fognak velem csinálni. Be kell ismernem, hogy félek. És nem is vagyok teljesen biztos magamban.
Monicnak igaza van. Én nem vagyok olyan mint egy kurva. Hiszek az igaz szerelembe és csak olyannal vagyok képes ágyba bújni aki iránt érzek valamit. De most mégis arra készülök, hogy vadidegenekkel bújjak ágyba. Mi van akkor ha abban a klubban találom meg az igazit? Hisz oda nem csak ötven éves fazonok járnak. Megfordulnak ott a fiatalabb korosztály is akinek nem jött össze az élet és még nem találta meg az igazit, viszont szüksége van nőre és egy jó kis kiadós szexre ezért inkább fizet a gyönyörért.
Lehet Donna erről a gyönyörről beszélt. Ki tudja lehet ő is találkozott ott valakivel akivel azóta is tartsa a kapcsolatot mert belé szeretett. Miért ne élvezhetném a végén én is ezt az egészet?
- Úgy tudtam, hogy valaki azért áll ribancnak, hogy pénzt keressen. Nem pedig azért, hogy közbe a nagy Őt keresse. - kacsintok Monicra, majd egy diadalittas vigyorral mászok be az autó hátsó ülésére, Donna a volán mögé ül, Monic pedig az anyósülésre és ezzel szerintem a beszélgetés be is fejeződött ma estére. Az már tuti biztos, hogy én Monickal legjobb barátnő nem leszek. Rá legalább illik a ribanc nevező mert tényleg úgy viselkedik és még csak nem is kell megjátszania magát.
Donna elindítja az autót és elindulunk Los Angeles sötét utcáin. Késő éjjel ellenére az utcákon nem egy sem kettő fiatal hemzseg. Sőt ha az ember jobban oda figyel még tanúja lehet egy kisebb utcai verekedésnek is. Csak jobbra kell fordítanom a fejem máris tanúja lehetek annak, hogy egy néger gettó töltelék, hogyan tapos agyon egy nyápic szemüveges kölyköt. Nem értem az ilyen kisfiúknak a szüleit, mégis hogy a francba képesek elengedi a gyereküket éjjel. LA veszélyes hely ha nem vigyáz az ember. Olyan közösségbe kerülhet amiből soha nem tud aztán kikerülni. Mint én. Mindig is mondtam, hogy a pénz nagy úr.
Ujjaimmal kezdek el játszani és próbálok nem arra gondolni, hogy mikor is érkezünk meg. Azonban éppen hogy csak kifújom az eddig bent tartott feszült levegőmet, Donna leállítja az autót egy parkolóban ahol hemzsegnek a márkásabbnál márkásabb autók. Azt hiszem megérkeztünk. A két lány kiszáll az autóból vigyorgó arccal így én is kénytelen vagyok követni a példájukat.
- Connie köszöntelek a Pink Pussyban ahol garantálom rengeteg maradandó élményben lesz részed - karolja át a derekamat Donna és úgy indulunk el befele.
Hatalmasat nyelek ahogy a rózsaszínen villogó feliratot nézem ami mellé még egy nőt is rajzoltak. Azt hiszem kezdem érteni, hogy honnan kapta a nevét ez a hely. Szerintem gusztustalan. Eddig a rózsaszín az egyik kedvenc színem volt, de mostantól undorítónak találom. Maradandó élményem biztos lesz, de szerintem életem végéig azon leszek, hogy tudjam elfelejteni.
- Mi az hercegnő, nem ilyenre számítottál? Azt hitted, hogy a Disneylandbe hozunk? - gúnyolódik rajtam Monic. Esküszöm ez a csaj nagyon kapni akar tőlem. Szívesen megtépném azt a vörös haját. Legalább kiderülne, hogy igazi e vagy csak mű. A mellei tuti nem igaziak. De ha mégis azok akkor irigylésre méltó. Az én melleim miért nem tudtak akkorára megnőni mint az övéi? Neki dinnyéi vannak, az enyémekről pedig inkább nem is beszélek. Elég legyen annyi, hogy sokszor alig kapok melltartót mivel nem gyártanak kis méreteket. A legrosszabb pedig az, hogy huszonkét éves vagyok szóval már meg sem fognak nőni. Pedig a pasiknak a nagy mellű nők jönnek be. Lehet ez a válasz arra, hogy miért vagyok már egy éve szingli. Monicnak bezzeg minden héten új pasija van.
- Akár hiszed akár nem, pontosan ilyenre gondoltam mint ez - vágok vissza szemrebbenés nélkül. Ez most úgy hangzott mintha minden héten egy sztriptíz bárban tengetném az unalmas perceimet.
Ugyanis mint ahogy végül kiderült a Pink Pussy egy sztriptíz bár volt, ahova csak férfiakat engedtek be személyivel. Pont ezért nem volt itt egy gyerek sem és lány sem. Vagyis nők voltak. De azok vagy a rúd mellett táncoltak, vagy a pultnál álltak, és végül a kuncsaftokkal beszélgettek majd kézen fogva mentek fel az emeletre ahol a szobák voltak.
- Várj bemutatlak Marco-nak - kiabált rám Donna és próbálta túlharsogni a zenét és a férfiakat akik épp a rúdon táncoló lányt istenítették. Ha nekem most valaki azt mondja, hogy azon a rúdon kell illegetnem magam, miközben a vén faszik pénz nyomnak a bugyimba és a melltartómba rögtön megfordulok. Nem tudok táncolni! És a bugyimhoz sem érhet senki csak úgy. Egyébként is ki az a Marco?
Végül pár másodperc múlva Donna egy eléggé testes alakkal tér vissza. A fények ellenére szemüveget visel. A feje búbja kopasz, a szája körül kecskeszakáll éktelenkedik. Gondolom Ő Marco.
- Üdv! - intek egyet bájosan, de a kezem remegnek. A férfi nem köszön vissza. Megindul felém és mielőtt bármit is mondhatnék megfogja a seggemet és belém markol erőteljesen. Felszisszenek és már majdnem meglendítem a kezem mikor eszembe jut, hogy mégis, hol vagyok.
- Kemény a popsid cica. A kuncsaftok imádják a kemény húsokat - kacsint rám Marco. Fülig elvörösödök. Pedig most nem szabadna örülnöm a dicséretnek. - Szabályok. Hatvan perc a szobán száz dollár. Ha ráhúz akkor többet fizet. Óvszert muszáj használni. A kuncsaftok minden kérését teljesíteni kell. Ha azt mondja, hogy szivarozz miközben kivered neki, akkor Te szivarozni fogsz és kivered neki. Nincs hisztizés, hogy nem tetszik a faszi. Ha fizet Te ugorsz és csinálod a dolgod. Érted? - meg sem tudok szólalni, mert teljesen sokkos állapotba kerülök. Ezek a dolgok gusztustalanok. Viszont a fejem önálló mozgásra kel és elkezd bólogatni. - Úgy látszik a főnök máris kiszúrt magának - bök a hátam mögé én pedig követem a pillantását. Egy jól öltözött öltönyös férfi közelít felém. Arca kellemes és megnyugvást sugároz. Nem úgy néz ki mint aki ki lenne éhezve.
- Új lány? - ér mellénk és fordul Marco- Donna páros felé. Ő itt a nagy fej, vagy mi? - Hogy hívnak kislány? - kérdezi kedvesen. Kék szemeiben rögtön elveszek. Borostáján pedig legszívesebben most rögtön végig simítanék.
- Öhm...Connie...Connie O'Neill. - válaszolom nyöszörögve.
- Ne félj tőlem kedvesem. Eddig még senkit nem ettem meg. Igaz lányok? - fordul Monic felé aki csillogó tekintettel bólogat mint egy kiskutya. - Én Bradley Payne vagyok és enyém ez a hely. A hely ami mostantól a Te munkahelyed, neked pedig azt kell csinálnod amit én mondok! - fogja meg a kezem lágyan és kezd el húzni a pult felé.
Innentől kezdve nincs menekvés. Ez a munkahelyem és azt kell csinálnom amit Mr.Payne mond és akar...




2014. szeptember 16., kedd

3. - Rossz apa

Hellóóóó!!! Mert én olyan aranyos vagyok és mivel imádlak benneteket hoztam ma is friss részt :D igen szinte minden két nap új rész van :3 örültök? komiztok? remélem igen mert akkor sokáig így lesz még :P szóval sűrűn komizni és akkor sűrűn jönnek a részek is ;)

~ Liam Payne ~

A hátizsákommal a hátamon toporzékoltam a szobám kellős közepén, és szinte már magam is össze zavarodtam. Úgy egy órája azon gondolkodok, hogy mégis hova mehetnék szombat este egyedül. Kilenc óra után nem nagyon tanácsos egyedül mászkálni LA utcáin. Pláne nem nekem. Engem valahogy mindig mindenki kiszúr még az utcán is. Elég ha csak suliból tartok haza felé akkor is tuti, hogy valaki nekem állít. Nem értem, hogy miért mindig én vagyok a célpont. Lehet azért mert már messziről süt rólam a tény, hogy tizennyolc évesen szűz vagyok és a suli legnagyobb lúzere. Most akkor gondoljatok bele, hogy mi lenne ha csak úgy bemennék egy szórakozó helyre ahol egy csapat fiatal szórakozik. Még a lányok is kiröhögnének.
Szemüveges vagyok, általában inget viselek. A farmer nadrágot nem szeretem mert mindig olyan érzésem van mintha szétdurrannék benne. Nem értem, hogy a fiúk, hogy tudnak olyan lazán öltözködni. Egyáltalán fényes nappal, negyven fokos melegben mi az élvezetes abban, hogy a fejükön van egy baseball sapka, ami még hátrafelé is van fordítva, vagy pedig oldalra. Ráadásul a korombéli srácoknál most az a menő, hogy a nadrágjaikat annyira lehúzzák, hogy kilátszódik a különböző színű alsónadrágjuk.
A legrosszabb pedig az, hogy a csajok az ilyen kinézetű srácokért vannak meghalva. Ja, nagyon szexi kikötött cipővel lófrálni az utakon. Ez nem az én stílusom. Hozzájuk képes én túlságosan egyszerű vagyok és finnyás.
Tudom változtathatnék a stílusomon, hisz akár mennyi új ruhát vehetnék, a hajamat is megcsinálhatnám normálisra, és kontaktlencsém is van. De egyszerűen nem érdekel. Egyszerűen képtelen vagyok változtatni a stílusomon. Mondjuk ha egy lány miatt kéne megváltoznom, szerintem megtenném. Azonban ahhoz nagyon szerelmesnek kellene lennem. És jelen pillanatban nem vagyok annyira szerelmes, hogy agyatlan majmot csináljak magamból.
Nekem tökéletes megfelel ez az élet. Még akkor is ha mindenki csúfol és csak két barátom van, de ő rájuk legalább mindenben számíthatok. Igaz az apámnak is hazudnom kell, mivel ő meg azt hiszi, hogy a suliban rengeteg haverom és csodálóm van, és a lányok is meg vannak értem halva. Ha megtudná, hogy szinte minden nap valaki bezár a suli klotyójába majd röhögnek a szenvedésemen, szerintem engem okolna azért, hogy milyen nyomi vagyok és egy bentlakásos iskolába küldene, hogy igazi férfit faragjon belőlem. Mivel Ő tökéletes ezért muszáj nekem is annak lennem a szemében. Nem fogja fel, hogy totál különbözök tőle. Én soha nem leszek akkor szexgép mint Ő, és szerintem negyven éves koromba sem fogok úgy viselkedni mint egy húsz éves, a barátnőm is koromhoz illő lesz, és nem fogom a gyermekeimet elhanyagolni egy jó buli miatt.
Apropó Harry. Szombat este van, kilenc óra után ami azt jelenti, hogy tuti a szobájában van és nézi az ostoba zombis sorozatait. Nyugodtan elmehetek hozzá és még ott is alhatok. Anne úgyis mindig örömmel fogad, sőt még sütni is szokott, ráadásul a kedvenc édességeimet. De annak nem örül, ha éjjel zavarom a fiát. Ez már lényegtelen. Félúton szólok Louisnak is, hogy csatlakozzon hozzánk.
És már meg is van oldva a szombat estém. Apa pedig úgy fogja tudni, hogy buliztam egész éjjel és azért nem jöttem haza mert holt részeg voltam.
Ez miért nem jutott előbb az eszembe? Liam, Te néha tényleg húgyagyú vagy! 
Felveszem a kabátomat és a nyakamig felhúzom, majd kezembe veszem az ipodom a fülesemet pedig a nyakamra teszem és úgy hagyom el a szobámat.
Szinte vágtatva megyek le a lépcsőn, de mikor jobbra kanyarodok a földszinti folyosón, az apámba ütközök. Egy világoskék inget visel, melynek gombjai a mellkasáig ki vannak gombolva, ezzel tökéletes belátást nyerhetek az enyhén szőrös mellkasára. Nadrágja tökéletes összhangban van az ingével, karján pedig egy zakó pihen. Lerí róla, hogy készül valahová. Sejthettem volna, hogy ezért akar minden áron elküldeni otthonról. Biztos megint egy nőt hoz haza, és mivel szégyenli, hogy minden héten más csajnak mutat be, ezért elhatározta, hogy inkább kikerüli az esetleges reggeli találkozót. Ciki lehet a számára, ha egy alig huszonöt éves csajnak, - akinek fűt- fát ígért az éjjeli menet során,- bemutatja a tizennyolc éves fiát. Habár ilyen eseteknél voltam én már a szomszéd fia is akire neki kellett vigyázni, vagy a rég nem látott öccse aki Alaszkában él és katonai iskolába jár, viszont nagyon ritkán mutatott be úgy mint a tulajdon fiát. Amilyen nőnek úgy mutatott be mint a saját fia, azzal akkor hosszabb ideig járt, - úgy körülbelül másfél hónapot. Apám nem a hosszú kapcsolatok híve.
- Indulsz is? - kérdezi az apám egy nagy mosollyal az arcán. Most őszintén minden szülő így viselkedik, vagyis örül mikor a gyerek szórakozni megy a veszélyes éjszakába egy csomó idegen alak közé akikről senkit nem tud? Szerintem ez nem egy normális szülői viselkedés. Inkább vissza kellene tartania, vagy mit tudom én. Nem pedig üldöznie.
- Ahogy látom Te is. - nézek rajta végig és máris mérges leszek rá. Lassan kezdem megérteni, hogy anya miért hagyta Őt cserben. - Gondolhattam volna, hogy megint haza akarsz hozni egyet az agyatlan libáidból és azért akarsz elküldeni otthonról engem. - az én apámban az a legjobb, hogy akár mint mondhatok neki mert nem sértődik meg. Sőt inkább örül neki, hogy agyatlan lotyókkal kezd ki.
- Néha nekem is kijár a szórakozás. - vonja meg a vállát.
- Apa fájdalommal kell közölnöm veled a szörnyű tényt, de az van. hogy Te minden héten szórakozni jársz. Sőt már hétköznap is, mikor az lenne a dolgod, hogy otthon légy velem! - igen fáj az apám viselkedése. Nem tudom, hogy miért nem tud úgy viselkedni mint egy normális apa. Mondjuk gőzöm sincs, hogy hogyan viselkedik egy igazi apa. De gondolom nem úgy mint Ő.
Soha nem kérdezi meg tőlem, hogy mi történt velem a nap folyamán.
Soha nem kérdi meg, hogy meg e tanultam már.
Soha nem kérdi meg, hogy mit csináltam míg nem volt otthon.
Egyszóval, borzalmas apa.
- Liam, szerintem belőled már az unalom beszél. Állandóan ugyan abban a környezetben vagy és most rajtam töltöd ki a dühöd ez miatt- lép felém egyet két kezét pedig a vállamra teszi és ráz rajtam egyet miközben mélyen a szemembe néz. Szar, hogy ennyire hasonlítunk egymásra. A nagyi mindig azt szokta mondani, hogy olyanok vagyunk mint két tojás. Kínos mert én nem akarok hasonlítani az apámra. Nem akarok én is ennyire öntelt és beképzelt lennie. Én főiskolát akarok végezni, nem pedig naphosszat semmit se csinálni. Nem szeretnék annyira mozgalmas életet mint az övé. De legfőbb normális családi életet akarok. - Más kölyök örülne ha ilyen menő faterja lenne mint én! - húzza ki magát büszkén. Erre csak megforgatom a szemeimet. Szuper, hogy Ő ennyire büszke önmagára.
- Teljes mértékben egyetértek veled - bólogatok hümmögve. - Biztos, hogy egy gyerek olyan apának örülne aki egész életében szarik a fejére és többre tart egy ócska nőcskét mint a saját fiát. - vágom a fejéhez, de nem nézek rá. Megigazítom a szemüvegemet és elindulok a bejárati ajtó felé. Könnyeimmel küszködök ugyanis egyszerűen nem vagyok képes felfogni, hogy hogyan lehet valaki ennyire elszállva magától. Komolyan nem esik le neki, hogy mennyire rossz apa? Az Ő dolga lenne az, hogy meghallgassa, hogy mennyit szenvedek az iskolába, vagy bárhol máshol. De helyette a pszichológusomnak kell elmondanom, hogy a diákok milyen szörnyűségeket csinálnak velem.
Kezem a kilincsen van, mikor a padló megnyikordul ami azt jelenti, hogy utánam jön. Nem fordulok hátra, csak lelassítom a mozgásomat.
- Óvszer remélem van nálad. Nem akarok még nagyapa lenni szóval inkább védekezzetek. - hangjában nevetést vélek felfedezni. És én még arra számítottam, hogy bocsánatot akar tőlem kérni amiért ostobán viselkedett velem. Megint tévedtem vele kapcsolatban.
Egy keserű mosoly kúszik az arcomra és úgy csapom be magam után a bejárati ajtót. Egy nagyot szippantok a friss esti levegőből, majd elindulok a kihalt járdán. Fülesemet a fülembe dugom a zsebemből pedig kihalászom az ipodom, hogy tudjak betenni egy dalt a kedvenceim közül ami lenyugtat és meggátolja azt, hogy sírjak apám miatt. Igen, vannak dühkitöréseim nem is egyszer. Pont ezért szorulok kezelésre ugyanis néha nagyon nem tudom fékezni magam.
Miközben a zenelejátszómat nyomkodom nem figyelek az útra és ennek következtében véletlenül neki megyek valakinek. A fülesem kicsúszik a fülemből én pedig szembe találom magamat egy néger sráccal. Elég gettó formája van ami azt jelenti, hogy jobb ha meghúzom magam mert ezek közveszélyesek.
- Nézz a lábad elé vakegér - lök egyet a mellkasomon és rögtön fájdalmat érzek azon a ponton ahol hozzám ért.
- Elnézést - kérek bocsánatot leszegett fejjel és megigazítom a szemüvegemet ami egy kicsit lecsúszott a szememről. Miért vagyok ennyire balszerencsés? Csak Harryék házához akarok eljutni nyugodtan, ez olyan nagy kérés?
- Anyuci nem tanított meg a járdán menni? Szokás felfelé nézni. Nem hiszem el, hogy ekkora szemüveggel sem látsz - mondja kemény hangon és megint lök rajtam egyet. Mit kéne most csinálnom? Fussak el? Áh, hamar kifulladok ugyanis kisebb koromba asztmás voltam.  - Egyáltalán mi vagy Te? Harry Potter modern kori változata, vagy mi? - ereszd el a füled mellett! 
Megszoktam már az efféle megjegyzéseket. Pedig a szemüvegem divatos és kicsit sem hasonlít Potter béna kerek szemüvegkeretére.
- Oké, én voltam a hibás. Még egyszer nem fog elő fordulni, de hagyjatok menni. Az életem amúgy is szívás, szóval nincs szükségem arra, hogy még Ti is elverjetek a semmiért. - ritkán fordul elő, hogy felemelem a hangom, de most mégis megtettem. Felszegett fejjel távoztam a legjobb pedig az volt az egészben, hogy nem jöttek utánam. Szó nélkül hagyták, hogy tovább álljak. Így nyugodtan tudtam tovább folytatni az utam Harryék házához. És titkon büszke voltam magamra amiért ki mertem állni magamért...