2014. június 14., szombat

7

Hola mindenki! Egy hét után megérkeztem, felfrissülten, boldogan..szóval helló nyár már vártalak :D szeptemberig meg nem szabadultok tőlem egykönnyen ugyanis mostantól rengeteg időm lesz írni ugyanis egész nyáron otthon fogom mereszteni a seggem xD facebookon ahogy olvasgattam sokatoknak van már szünet, szóval remélem, hogy az olvasóim újra visszajönnek ugyanis az utolsó fejezeteknél eléggé megcsappantatok :/ de ez még mindig nem veszi el a kedvem, viszont ha valami nem tetszik tudjátok h megmondhatjátok :D úgyhogy kellemes nyarat meg minden és jóóóó sok komit írni érrrrr :))))))))



Három éve már bőszen benne vagyok a munkába, de kijelenthetem, hogy eddig még soha nem voltam ilyen hosszú próbán mint ma. És nem, nem a srácok erőszakoskodtak, hogy órák hosszat próbáljunk. Én nem akartam befejezni és lemenni a színpadról. Én voltam az aki  könyörgött, hogy még énekeljünk. Nem csak olyan dalokat énekeltünk el végül, ami a dallistán szerepelt hanem olyanokat is amik csak pusztán jó emlékekkel töltöttek el. Úgy gondoltuk, hogy kijár számunkra egy kis pihenés ugyanis sajnos az utóbbi időben a mókázásból nem kaptunk sokat. Legfőbb én nem. Tudom, hogy a stábtagok nem örültek neki, hogy nem vagyunk hajlandóak lemenni a színpadról, de miután már vagy tízen csúnyán néztek ránk és az orruk alatt motyogtak, Harry dühösen dobta le a mikrofonját a színpadra és ugrott le onnan, majd indult meg a kis csapat felé és valamit magyarázni kezdett nekik. Rögtön tudtam, hogy én vagyok a téma, ugyanis rám néztek, miközben Hazza beszélt nekik. Igen, gondolom közölte velük, hogy halálos beteg vagyok és ne próbáljanak nekem csalódást okozni.
Hirtelen nem csak a srácok lettek kedvesek velem, hanem a szervezők is. Ez pedig engem kifejezetten zavart. A fiúk állandóan engem figyeltek. Próbálták feltűnő mentesen csinálni, de éreztem a pillantásukat magamon. Legszívesebben elordítottam volna magam, hogy hagyjanak végre békén és nem kell állandóan rám vigyázni. De aztán ezt az ötletemet elvetettem, ugyanis nem lenne szép tőlem ez a viselkedés. Hisz semmi rosszat nem csináltak, csak aggódnak az egészségemért.
Louis még a dalok közbe is képes volt a kezembe nyomni egy vizes üveget és addig nem ment el mellőlem amíg meg nem ittam, - az orvos külön figyelmeztetett, hogy nem száradhatok ki és minden órában innom kell. Niall nyúlkajákkal próbált megetetni, de nem járt sikerrel, ezért aztán Ő ette meg a zöldségeket, - a diétámnak itt is híre ment, és a szervezők csak miattam változtattak az étlapon, ezért most már mindenki diétás kajákat eszik, csak azért, hogy nekem ne legyen rossz.
Harry szinte mindig mellettem volt, és mikor legyengültem vagy csak megszédültem, megfogta a vállam és az egyik közeli hangfalhoz vezetett és addig mellettem volt míg vissza nem jött a régi énem.
Zayn pedig az összes dal után megkérdezte Tőlem, hogy rendben e vagyok és mindenhova kísérgetett.
Szóval nem csoda, hogy estére totál kikészültem. Fáradt voltam, és minden vágyam az volt, hogy magam lehessek. Egyszerűen untam már azt, hogy mindenki azt kérdezgeti Tőlem, hogy jól e vagyok. Tudom, hogy aggódnak értem és nem tudják azt, hogy mikor lehetek rosszul - úgy ahogy én sem tudom - de azért mindennek van határa. Ők pedig ezt a határt nagyon is átlépték.
Ezért is bújtam el előlük, mikor vége lett a próbának. Igazából haza akartak vinni, de én ezt nem akartam, mivel még délután eldöntöttem, hogy elmegyek Sophiához. Reggel még nem volt a terveim között, de mikor délután egy csomó telefonhívás után sem vette fel, elhatároztam, hogy kiderítem mi is folyik körülötte. A srácokra pedig ez ügyben nem számíthatok, mivel valami oknál fogva állandóan azt mondják, hogy ne foglalkozzak a barátnőmmel.
Szóval miközben a fiúk az öltözőnkben voltak és bőszen beszélgettek valamilyen focimeccsről, feltűnő mentesen le tudtam lépni mellőlük. Út közben hívtam magamnak egy taxit, közben pedig reménykedtem benne, hogy ki tudok jutni a stadionból úgy, hogy senki nem veszi észre azt, hogy leléptem.
Megkönnyebbültem mikor a hátsó ajtó előtt megpillantottam a jól ismert fekete taxit és szinte futva tettem meg a hozzá vezető utat. Mikor beszálltam a hátsó ülésre elmondtam az útvonalamat és egy mosoly kúszott a számra, már csak a gondolat miatt is, hogy pár perc múlva újra láthatom szerelmemet. Rettentően hiányzik már, de a szívem mélyén egy kicsit csalódtam benne amiért meg sem látogatott a kórházban.
Sophia lakása London külvárosában volt található. Pár hónapja költözött ide mikor összejöttünk és mivel én minden időmet a Brit fővárosban töltöm ezért rábeszéltem, hogy Ő is költözzön ide Wolverhamptonból. Igazából én azt szerettem volna ha én hozzám költözik, de ebbe nem ment bele, mondván, hogy nem akar kihasználni. És a rajongók még azt merik állítani, hogy csak a pénzem miatt van velem.
A taxi megáll az ismerős környéken én pedig dobogó szívvel fizetem ki az utam, majd gyors léptekkel indulok meg az épület felé. A bejárati ajtó nyitva van, liftet hívok és meg sem állok a nyolcadik emeletig. A folyosóra lépve szinte már rohanok az ismert bejárati ajtóhoz amin a Smith név virít. Megnyomom a csengőt miközben arcomon egy bazinagy vigyor terül szét.
Az ajtófélfának dőlök úgy mintha tök laza lennék, közben pedig azt várom, hogy egyetlen barátnőm mikor nyit végre ajtót. Lépések zaja hallatszik a túloldalon, majd pár perc múlva feltárul az ajtó és szembe találom magam Sophiaával. Gyönyörű arcán a megdöbbenés jelei látszódnak, de mikor szólásra nyitná a száját, hirtelen letámadom az ajkait. Úgy falom mézédes ajkát mintha az életem múlna rajta. Azonban másodpercekkel később a szemeim kipattannak, mivel nem úgy csókol vissza ahogy szokott. Inkább nem foglalkozok vele. Kezeimet a derekára teszem, majd magamhoz húzom, hogy tudjam megölelni miközben fejemet a nyakába fúrom és beszippantom édes illatát. De Ő elhúzódik Tőlem.
- Most megleptél - mondja és el akar mosolyodni, de nem nagyon akar összejönni neki. Ezért inkább úgy néz ki mint aki grimaszol. - Nem tudtam, hogy már kiengedtek a kórházból. - ezen meg én lepődök meg. Szóval tudott róla, hogy kórházban voltam. De akkor mégis mi a francért nem jött be hozzám?
- Beengedsz, vagy inkább itt akarsz állni az idők végezetéig? - vonom őt kérdőre, mire észbe kap majd eláll az útból és feltárja az ajtót előttem.
Biccentek egyet köszönet gyanánt, majd átlépem a küszöböt és elindulok be. Ismerem az útvonalat ugyanis szinte az összes szabadidőmet itt töltöm. Mellesleg én is segítettem berendezkedni szóval sok dolog az én ízlésem szerint lett elrendezve. Tudom édes pasi vagyok. Hát igen én azoknak a férfiaknak a csoportját népesítem akik minden megtennének a szerelmükért. És büszke is vagyok rá.
Utam egyenesen a hallba vezet ahol egy hatalmas plazmatévé, kanapé meg egy csomó növény található. Kényelmesen helyet foglalok, majd kezemmel rácsapok a kanapéra és ezzel a mozdulatommal arra akarok utalni, hogy üljön mellém. Meg is indul felém, de nem közvetlen mellém ül le, hanem messzebb. Annyira, hogy szinte még egy személy elférne kettőnk között. Furán viselkedik.
- Akkor gondolom most már jól vagy - egy hajszálat tűr a füle mögé és ezzel próbálja nem figyelembe venni, hogy Őt nézem.
- Ezek szerint rögtön a közepébe akarsz ugrani - vonom meg a vállam majd egész testemmel felé fordulok. Érdeklődve kapja rám barna szemeit. Valahogy most nem tudok elveszni bennük, ugyanis olyan érzés kerít hatalmába mintha undorodna tőlem. Tudom, hogy tudja, hogy rákos vagyok. - Megtudhatnám, hogy miért nem voltál mellettem mikor a legnagyobb szükségem volt rád? - vonom fel az egyik szemöldökömet kérdően. Lehajtsa a fejét és elkezd a kanapén lévő gombbal játszani. - Agyrázkódást kaptam, megtudtam, hogy két hónap múlva meghalok ugyanis veserákom van, de a barátaimon és a családomon kívül más nem volt velem. Pedig neked ott kellett volna lenned - mérges vagyok rá. És a mostani viselkedésével csak még jobban felidegesít. Miért nem akar rám nézni. - Sophia szükségem volt rád! - remélem, hogy ez majd észhez téríti és többé nem hagy magamra. Vele akarok lenni amíg csak tudok.
- Azt hittem, hogy egyértelmű volt a viselkedésem. - emeli fel a fejét és a szemem közé néz. Meghökkenek mivel nem értem, hogy mire akar kilyukadni. Mégis minek kellett volna egyértelműnek lennie?
- Mint barátnő, az lett volna a kötelességed, hogy mellettem legyél és biztass. De Te nem voltál mellettem. - mondom szemrehányóan. Hirtelen felpattan a kanapéról és idegesen a hajába túr. Én is követem a példáját így egymással szemben állunk. Így még soha nem viselkedett velem.
- Mert már nem akarok a barátnőd lenni! - mondja szinte már ordítva, az én szám pedig tátva marad. Ő most szakít velem? Ez most komoly? A lány akit szeretek, már nem szeret? Mégis miért nem? Hisz a tökéletes összhangban voltunk, soha nem veszekedtünk, minden megkapott tőlem. Nála jobban senkit nem szerettem. - Azt hittem, hogyha nem megyek be hozzád a kórházba és a telefont sem veszem fel, eljut a kis agyadig, hogy nem akarlak többé látni. - gyorsabban szedem a levegőt és az ájulás kerülget. Muszáj leülnöm amit meg is teszek. Lerogyok a kanapéra és mélyeket lélegzek. Ki ez a boszorka? És mit csinált a barátnőmmel? Nem idegeskedhetek az orvos megmondta mert rohamom lesz. De bassza meg ezt nem tudom csak úgy lenyelni. Szedd össze magad! Könnyű azt mondani. Azt sem tudom, hogy mi történik most körülöttem.
- Megtudhatnám, hogy mégis miért változott meg ilyen hamar a véleményed rólam? Azt hittem, hogy Te is szeretsz úgy ahogy én téged. - ezt hallatán felnevet. Soha nem szokott kinevetni.
- Igen addig szerettelek míg nem voltál halálos beteg. Sajnálom, de én nem akarok egy élőhalottal járni. Néztél már magadra mostanában? Totál úgy nézel ki mint egy zombi. Inkább bele sem merek gondolni, hogy hogyan festenék melletted a képeken. - a szemeim szinte kipotyognak a helyükből, mikor ezek a mondatok elhagyják a száját. Felállok és nem bírok megszólalni.
Csak nézem az arcát amit eddig gyönyörűnek hittem. Most azonban ahogy nézem inkább egy büdös ribanc arcát látom magam előtt aki csak játszott az érzéseimmel. Soha nem hittem volna, hogy pont Ő lesz az akiben a legnagyobb csalódni fogok. Arra pedig rám sem mertem gondolni volna, hogy egyszer egy lány azért fog velem szakítani mert beteg vagyok. Mit bizonyít ez? Hogy Sophia soha nem szeretett igazán.
Az ajkamba harapok és az ég felé emelem a tekintetem és lenyelem a könnyeimet. - Nem így szerettem volna elbúcsúzni Tőled, de ezek szerint most jött el a pillanat. Két hónap múlva meghalok, de ha el mersz jönni a temetésemre én esküszöm, hogy a szellemem egész hátralévő életedben kísérteni fog. - ez a végszó.
Sarkon fordulok és elhagyom a házat, nem szól utánam szóval ez is azt bizonyítja, hogy tényleg undorodik Tőlem. Az ajtó becsukódik utánam az én szememből pedig patakokban folynak a könnyek. Már csak ez kellett nekem. Halálos beteg vagyok és végleg egyedül maradtam...

17 megjegyzés:

  1. De jó első komi *--* Shopia hogy tehetted ezt?! Pláne amikor szegénykém rákos :( Siess a kövivel<3

    VálaszTörlés
  2. Te jó ég! Hát Sophiától ez egyáltalán nem volt kedves. Legalább normálisan is elmondhatta volna. Szegény Liam :(
    Várom a következőőőt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen elmondhatta volna de akkor nem lett volna olyan izgis

      Törlés
  3. Te jó isten... ilyenkor Sophiát elküldeném a jó büdös francba és éreztetném azt vele, amit ő tett Liammel.. szerintem is normálisan közölhette volna vele, hogy mi a helyzet, nem így.. :((
    Szegény Liam, eljöhet hozzám majd én megvigasztalom, de úgy hogy azt nem felejti el :DD *perverz fej* :DD
    Egyébként nagyon szuper lett, imádtam, és várom a következő részt :DD xoxo

    VálaszTörlés
  4. Kövi!¡!!!!!!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  5. Szia! :)
    Én nagyon imádom a blogodat, az eddigi összeset elolvastam és mind nagyon tetszett. A rész előtt kis bevezetőben azt kérted legyünk őszinték veled, én most az leszek. Őszinte leszek és őszintén elmondom hogy nem tetszett ez a rész, nagyon nem. Nem tudhatom hogy te alapból szereted-e Sophiát vagy sem, de ez elég csúnya volt. Persze a történet kialakításához ez kell, de nekem nem tetszett. Számomra nagyon durva és lekezelő volt....:/ Nekem az 1D barátnők közül Sophia a kedvencem, nagyon szimpatikus, de rengetegen utálják bár nem értem miért. Gondolom most rossz ezt olvasnod de fogd fel építő kritikának és ez csak saját vélemény nem akarlak megbántani vele, nem az a célom. Ettől függetlenül természetesen tovább fogom olvasni a történetedet csak már nagyon unom, hogy mindenki ilyen utálatos Sophiával. Persze, ez csak egy történet de akkor is....lehet felfújom a dolgokat de akkor is zavar. Ne haragudj rám, nem akarlak megbántani, mert amúgy csodás író vagy és imádom a történeteidet. További jó írást és ettől függetlenül kíváncsi vagyok a következő részre. Remélem nincs harag, puszi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem rossz olvasnom ugyanis megvan, hogy miért így lett megírva ez a rész...nem tudhatod hogy mit tervezek még a későbbiekben. dehogy van harag :) örülök ha egy olvasó elmondja a véleményét és amin tudok változtatok is. de ezen nem tudok és nem is akarok változtatni..és őszintén ha annyira utálnám a csajt akkor nem ilyen részt írtam volna hanem egyenesen megöltem volna, de nem öltem meg, szóval mégsem utálom annyira...

      Törlés
  6. Hát bébibogyó tegnap pár facebook-os poszt most meg ez :c Mármint Sophiara utalva :/ Egyetértek Ann J.-vel, hogy mindig Sophiat állítják be gonosznak. De a rész jó lett (most csak a Sophias rész nem tetszett :/) De már várom a következőt :)

    Ölel: Betti♥

    u.i: ne haragudj rám u.u

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mikor haragudtam én rád? mellesleg a részről a véleményemet már elmondtam neked

      Törlés
  7. Jajj szegénykém!!! :,(
    Halálos beteg és ez még azon van kiakadva hogy hogy nézne ki mellette a képeken????
    Basszu ez de mekkora egy r*banc!!!
    Amúgy jó lett ez a rész,várom a kövit :)
    Kellemes nyarat!!! :D
    Puszi: Hope *-*

    VálaszTörlés
  8. szia! nagyon király rész volt!!! remélem hamar hozod a kövit és amúgy ne csak részeket írj otthon élvezd ki a nyarat lazul kicsit!
    Nagyon kelllemes VAKÁCIÓÓÓÓÓÓÓT!
    Ui.:Élvez ám ki :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az a célom h kiélvezem :D és neked is kellemes vakációt

      Törlés
  9. szia! nagyon király rész volt!!! remélem hamar hozod a kövit és amúgy ne csak részeket írj otthon élvezd ki a nyarat lazul kicsit!
    Nagyon kelllemes VAKÁCIÓÓÓÓÓÓÓT!
    Ui.:Élvez ám ki :)

    VálaszTörlés