2014. június 17., kedd

8

Meg is hoztam a kövi rész :) és csak úgy szólok h nem kell megijedni ugyanis a történet további részei nem lesznek ennyire depisek...ez még mindig csak a kezdet és azért ilyen szomorú hangvételű, de ígérem hogy a későbbiekben változni fog a helyzet, szóval megérni várni :D örülnék pár visszajelzésnek :P


Magam álltam a hosszú folyosón, közvetlen Sophia lakása ajtaja mellett miközben csak sírtam. Ha akartam volna sem tudtam volna abba hagyni. Végül arra a pontra jutottam, hogy a fejemet a közeli falnak támasztottam és aprókat ütögettem rajta.
Az életem egy csapásra változott katasztrófává. Pár héttel ezelőtt még boldogan nyaraltam a barátnőmmel miközben szerelmes dalokat küldözgettem neki. Majd mikor haza jöttünk különféle díjátadókra vittem ahol kedvére villoghatott mellettem. Én mindig szerelmesen tekintettem rá és akár mit képes lettem volna megadni. Akár mire megfájdult a szíve tőlem rögtön megkapta és ez mellett még teljes szívemből is szerettem. Azt hittem, hogy a lányoknak nincs másra szükségük, csak egy olyan pasira aki szereti őket. Én szerettem őket és nem is terveztem, hogy a közeljövőben szakítani fogok vele. Sőt azt hittem, hogy a kapcsolatunk hosszú távú lesz. Igen, hosszabb távra terveztem vele. Nagyon hosszúra.  Soha nem hittem volna, hogy az ő tökéletes száját ilyen dolgok fogják egyszer elhagyni.
Talán hinnem kellett volna a rajongóknak mikor azt mondták, hogy Sophia csak kihasznál. Egy csomóan a fejemhez vágták azt, hogy csak a pénzem és a hírnevem miatt van velem, és, hogy nem szeret igazából. Nem hittem. Utálkozó üzenetekként fogtam fel mert egyszerűen elvakított a szerelem. Még, hogy Sophia csak kihasználna? Könyörgöm, miatta szakítottam a volt barátnőmmel Daniellel.
És a rajongóimnak milyen igazuk volt. Tényleg csak a hírnevem miatt volt velem. És most, hogy halálos beteg vagyok és a veserákom teljesen elintéz kinézetileg, már nem akar velem mutatkozni. Undorodik a betegségem miatt és Tőlem is.
Felzokogok majd erősebben vágom bele a falba a fejem. De rögtön meg is bánom, mert fájni kezd a homlokom. Elhúzom a fejem és megsimogatnom a fájó pontot, majd ismét a csukott ajtóra nézek ahol életem szerelme lehet pont most fertőtleníti ki a házat utánam, ugyanis szerintem még az illatomat is utálja. Helyesbítek még attól is undorodik. Azért milyen rendes, hogy így megmondja a szemembe. Én meg aggódtam miatta, hogy miért nem látogatott meg a kórházban mikor szükségem lett volna rá. Így most már minden világos.
Lehajtom a fejem és a szememből kifolyó könnyek a cipőmön landolnak. Azt mondják, hogy ilyenkor az a legjobb ha az ember kisírja magát. Lehet igaz, de én nem állhatok itt órák hosszat míg megnyugszok és átmegy rajtam a fájdalom és a hiány.
Kifújom a levegőt majd az ég felé emelem a fejem. Pár másodpercig úgy állok. Nem álldogálhatok itt tovább. A végén még véletlenül kijön Sophia és meglát, hogy itt bőgök mint egy óvodás. Talán megint kapnék tőle egy lenéző pillantást, sőt lehet ki is nevetne. Erre pedig valahogy nincs szükségem. Már így is összetörtem miatta lelkileg.
Zsebre teszem a kezeimet és gyors léptekkel magam után hagyom a folyosót. Miközben a liftet várom még utoljára vissza nézek a jól ismert ajtóra. Nem tudok mosolyogni ahogy az ajtót nézem, pedig eddig mindig boldog voltam mikor megláttam ezt az ajtót. Igen, boldog voltam mert tudtam, hogy a barátnőmmel lehetek. De most, hogy megtudtam milyen ember is Sophia, nem tudok mosolyogni és kicsit sem vagyok boldog, hogy még mindig az épületben vagyok. Ezért is örülök neki mikor a lift végre megáll mellettem én pedig végre beszállhatok és magam mögött hagyhatom a nyolcadik emeletet.
A földszintre érve szinte rohanva hagyom magam után az épületet majd megcsap a hideg szél. Vége van a kapcsolatomnak, úgy ahogy az életemnek is vége van. Azt hittem, hogy az utolsó két hónapom feledhetetlen lesz a számomra Sophiával. Úgy akartam meghalni, hogy Ő mellettem legyen. De nem lesz mellettem. Senki nem lesz mellettem ugyan nekem csak a szenvedés járt. Mindig balszerencsém volt a lányokkal. Eddig még soha senki nem szeretett igazán. Pont ezért a maradék életemben nem leszek szerelmes. Csak a turnéra fogok koncentrálni, a lányokat pedig figyelembe sem fogom venni. Hisz úgyis csak bántást kapok mindegyikőjüktől. Én pedig nem akarok többé szenvedni egy lány miatt.
Lassan lépkedek előre miközben a kapucnimat a fejemre húzom. Fő a biztonság, ki tudja, hogy kik járnak erre fele. És nincs kedvem megint rendőröket hívni, hogy tudjanak kiszabadítani a rajongóim fogságából.
Azonban olyan tizenöt perc séta után gyorsabban szedem a levegőt és a szemem is káprázik. A kimerültség jelei. Az orvos figyelmeztetett, hogy figyelnem kell arra, hogy a szervezetemet kíméljem mindentől. Ráadásul az elmúlt órában nem is ittam, és rengeteget idegeskedtem. Ha szerencsém lesz nem ájulok el. Nem lenne jó a számomra mert akkor megint mehetnék vissza a kórházba, pedig megígértem az orvosnak, hogy csak három hónap múlva találkozunk mikor elkezdem kapni a kezeléseket.
Muszáj leülnöm, és mivel nincs semmi pad a közelembe, ezért a járdát választom. A hidegtől megborzongok, de mikor a seggem a betonhoz ér vele egy időben húzom elő a telefonomat miközben megtörlöm a könnyes szemeimet, hogy tudjam kikeresni valamelyik fiú számát. Különös oknál fogva rögtön Louis száma jelenik meg előttem, ezért Őt hívom fel. Megnyomom a zöld gombot és máris a fülemhez tartom. Egy csörgés után felveszi és még csak esélyt sem ad, hogy én tudjak először megszólalni.
- Azt hiszed, hogy vicces volt, hogy csak úgy felszívódtál a stadionból? Hát képzeld el, hogy baszottul nem volt vicces! Harry már az FBI-t akarta hívni, ugyanis a te állapotodban nem tanácsos egye... - szinte megsüketülök ahogy kiabál velem, de valahogy mégsem foglalkozok vele. Helyette még mindig csak sírok és Sophia jár a fejem. Miért van az, hogy mindenkivel csak a betegségemről tudok beszélni? Kezdem úgy érezni, hogy csak a veserákom miatt törődnek velem ennyire.
- Sophia undorodik Tőlem és szakított velem csak azért mert halálos beteg vagyok - Louis rögtön abba hagyja a szidásomat, és csend zuhan a vonalra. Csak az én zokogásomat lehet hallani az egész utcában. Fejemet a térdeimre teszem és úgy sírok tovább. - Meg akarok halni már most. Nincs értelme élnem tovább, hisz igaza van. Egy rakás szerencsétlenség vagyok...- kezdem elveszíteni az irányítást magam felett. Pedig tudom, hogy nem adhatom fel, hisz itt a One Direction, a turné a rajongók. De mi van akkor ha nem tud rajtam senki segíteni? Akkor úgyis meghalok.
- Te elmentél Sophiához? Hisz mondtuk, hogy hagyd azt a picsát a francba! - egy kicsit meglepődök, hogy Lou ilyen véleménnyel van a volt barátnőmről. Úgy tudtam pedig, hogy jól kijöttek egymással. - Most is az Ő környékén vagy, igaz?
- Remélem megfagyok és akkor végre nem lesz senkinek több gondja a hülye fejemmel.
- Ésszel beszélj az életedről Ember! Neked harcolnod kell ha nem emlékeznél. Nem pedig feladnod - nem válaszolok semmit Louis biztatásnak szánt mondataira. Talán azért mert fel sem fogom, hogy miről beszél ugyanis nem érdekel. - Maradj ott ahol vagy! Mindjárt érted megyek. - és azzal megszakítja a vonalat.
Még ez sem érdekel. Tényleg komolyan mondtam, hogy bárcsak jéggé fagynák ezen a járdán. De a testem mikor teljesen kihűlne egy fekete Ronge Rover áll meg előttem és egyszerre száll ki belőle Louis, Harry, Niall és Zayn. Most komolyan képes volt mindenki ide licitálni.
- Nincs szükségem a segítségetekre. Sophiát már úgysem tudjátok vissza szerezni nekem. Nélküle pedig nincs miért élem. - szipogom, de valahogy ez nem foglalkoztatja őket. Harry leveszi a meleg bundás kabátját majd rám teríti, miközben Niall a csuklómnál fogva felhúz a hideg járdáról.
- Legalább csak egyszer az életben hallgatnál ránk és nem a saját fejed után mennél. - mondja szemrehányóan Zayn miközben az autóhoz vezet és benyom az anyósülésbe. Addigra már Louis a volán mögött ül és mikor becsukódik az összes ajtó a szokásos vizes üvegemet nyomja a kezembe. Akár mennyire is meg akarok halni, nem tudok ellenállni a víznek. A szervezetemnek szüksége van rá. Úgy ahogy a volt barátnőmre is. - Nem megmondtuk világosan, hogy ne érdekeljen Sophia? - kis híján kiköpöm a vizet a számból e mondat hallatán.
- Ti tudtátok, hogy a betegségem miatt szakítani akar velem? - fordulok hátra és végig nézek a három srácon akik a hátsó ülésen ülnek. Egyikőjük sem néz rám. Még Louis is inkább elindítja az autót. Szóval tudták, hogy Sophia undorodik tőlem. - Nehezetekre esett volna elmondani az igazat?
- Mintha ezen kívül nem lett volna elég bajod. Egyébként is mi könyörögtünk Sophianak, hogy bírja ki melletted és, hogy ne okozzon fájdalmat neked, de hajthatatlan volt. - Niall szavaiból azt vettem le, hogy már ők is bele vannak törődve abba, hogy meghalok. Csak nem tudnak engem hogy lerázni ezért inkább kibírják mellettem azt a két hónapot. Tudtam én, hogy csak teher vagyok a hátukon.
Még nagyobb sírógörcs jön rám, de tartom magam. Ebbe egészen eddig még így bele sem gondoltam. Mindenki számára csak teher vagyok és annak örülnének ha végre meghalnék. Szerintem már meg van az utánpótlásom is a bandában. Valaki aki jobb nálam és nem halálos beteg. Akivel még jobban a csúcsra törhetnek majd. Aki nem ennyire szánalmas mint én.
Az út hátralévő részében hallgatásba burkolózom, pedig a srácok próbálnak szólásra bírni, de nekem nincs erőm ezek után beszélni velük. Niall mindent világossá tett a számomra.
Mikor Louis megáll az apartmanom előtt elsőként szállok ki az autóból. Nem törődöm vele, hogy követnek. Csak felhúzott orral megyek előre és megkönnyebbülök mikor végre a saját környezetembe lehetek. Annak viszont nem örülök, hogy a srácok úgy elfoglalják magukat mintha otthon lennének. Figyelembe sem veszik, hogy mennyire megbántottak az autóban. Jóízűen hülyéskednek és csevegnek semmiségekrők.
Senkit nem érdekel a szenvedésem és ezen már meg sem lepődök. Hisz csak púp vagyok a hátukon. Ismét egy könnycsepp hagyja el a szemem, majd amilyen gyorsan csak tudod a fürdőszobába rohanok. Halkan becsukom magam után az ajtót és a tükör elé sétálok. Az arcom vörös a sok sírástól és az elmúlt napokba sok kilótól szabadulhattam meg mert totál be van esve. A szemeimet tele vannak vércsíkokkal. A szám fehér és száradt és nagyobb borosta fedi az arcom mint amekkora szokott lenni. Nem csoda, hogy Sophia undorodik tőlem, hisz én is undorodok saját magamtól.
A mosdó széleire teszem a két kezem és lecsukom a szemeimet miközben mélyen szedem a levegőt. Mikor kinyitom a szemeimet a tekintetem megakad a mosdó mellett álló kisebb borotván.
Csak egy vágás lenne az egész. Nem mindegy, hisz úgyis két hónap múlva meghalok. És így akkor nem is fájna. Lassan forgatom a kezeim között a pengét és gondolkozok. Nem venné észre senki, hogy mit csinálok. Hisz senkit nem érdeklek.
-  Mi a fészkes fenét akarsz Te csinálni azzal a pengével? - nyitódik az ajtó és jelennek meg a helységben az állítólagos barátaim. Nem örülök neki. - Ugye nem azt tervezted csinálni amire én gondolok? - Harry egy ügyes mozdulattal csavarja ki az ujjaim közül a borotvát. Én pedig közel vagyok hozzá, hogy rávetem magam amiért az utamba állt.
- Nem mindegy nektek? Hisz Niall végre szembesített a ténnyel, hogy alig várjátok, hogy meghaljak! - üvöltök fel és letörlöm a könnyeimet. Az ír fiú kék szemei kitágulnak és hirtelen nem tudja, hogy mit mondjon.
- Én ilyet egy szóval nem mondtam! Liam Te teljesen meg vagy őrülve? Mégis, hogy feltételezhetsz rólam ilyet? Hisz a legjobb barátod vagyok! - mondja keményen, de én csak felhorkantok. Nem hiszek neki.
- Nem kell hazudni, tudom, hogy alig várjátok, hogy végre dobjam fel a talpam...
- Ha nem fejezed be a kamuzást esküszöm véletlenül még seggbe talállak billenteni - kezd el mutogatni felém Harry morcosan. - Idióta ha le sem szarnánk, hogy mi van veled akkor nem idegeskednénk állandóan miattad. Vagy szerinted ezt is csak megjátsszuk?
- Itt ha valaki seggbe rúghat valakit az csak én lehetek ugyanis ez az én lakásom - hangsúlyozom ki jól az én lakásom szót. Így bele gondolva talán igaza van. Ha nem érdekelné őket, hogy mi van velem akkor nem ugrottak volna a segítségemre.- Szóval akkor tényleg nem vagyok a terhetekre?
- Nem! - válaszolják egyszerre.
- És nem is undorodtok Tőlem? - kérdem szomorkásan.
- Szerintem most jobban nézel ki, mint régebben. Végre férfi formád van. - nevet fel Zayn én pedig csak megforgatom a szemeimet.
- Ha Sophia nem is kér többé a társaságodból, mi egész végig melletted leszünk ugyanis akár hiszed, akár nem, de nagyon is fontos vagy a számunkra. - ölel meg Louis és ezzel egy időben a többi srác is.
Jól esik az ölelésük és az a tudat, hogy számíthatok rájuk akár miben. Akkor még sem vagyok annyira egyedül...


16 megjegyzés:

  1. Elsző komi Jupii :DD Szegény Liam,teljesen össze van törve.A fiú k pedig tényleg törödnek vele és ez szerintem irtó cuki :33 Siess a kövivel<3
    Xoxo:Judit<33

    VálaszTörlés
  2. Annyira rohadék Sophia! Amúgy Őt is imádom, mint 1D barátnőt. Nagyon tetszett a rész, és remélem, hogy minél hamarabb bejön az 5SOS.
    L.
    UI: Nagyon sajnálom, hogy nem írtam, csak sok dolgom volt.

    VálaszTörlés
  3. Legszivesebben kitekerném Sophia nyakát, hogy ilyen undorító módon verekedett.....
    Egyébként tetszett ez a rész is, nagyon szuper lett. :D csóri Liamnek milyen gondolatai voltak, legszivesebben megpofoztam volna hogy térjen magához aztán megcsókoltam volna xD
    Már várom a következő részt.. :33 xoxo

    VálaszTörlés
  4. Ahww.. a vége az nagyon aranyos volt :D
    és Sophia... -.- látszik, hogy nem vagy barátnő párti :P
    remélem sietsz a kövivel, mert nagyon jó! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. héééééé nem kell mindenkinek elmondani xD

      Törlés
  5. Teljesen megértem Liam-et, szerintem én is így viselkednék, ha ezek történtek volna velem. Sophia egy szemét. Hogyan tehette ezt? Istenem! Normálatlan.
    A többiek meg édesek.
    Siess a kövivel :)

    VálaszTörlés
  6. Megint, megint megsirattál! Istenem :'( Annyira jól írsz *-* Leborulok előtted Mesterem :3 Imádom szóval siess a kövivel !! :PP

    Ölel: Betti♥

    VálaszTörlés
  7. Jajj de aranyosak voltak a fiúk :)
    És Liam ne gondolkozzon olyanon hogy megöli magát mert akkor talán kedvem támad megkeresni és jól seggbe rúgni...aztán meg jól megölelgetni meg puszilgatni hogy milyen hülye *-*
    Na mindegy.....
    Egyébként ez a rész is csodálatos lett és várom a kövit *-*
    Puszi: Hope *-*

    VálaszTörlés
  8. Mostanában tudom, hogy nem kommenteltem, amit nagyon nagyon sajnálok. Mentségemre legyen, hogy telefonról olvastam! Nos, nagyon jó rész lett ahogy az ötlet is egyedi, csak hiányolom azokat a történeteid, amikor Liam és egy kedves, aranyos lány állt a középpontban. Régen nem írtál már Happy End-es sztorit :-) Kérlek, ne értsd félre, mert jók és szépek ezek is. Furcsa és egyben nagyszerű ötletekkel rukkolsz elő történetről történetre! :-) Csak így tovább :-)
    Szasza. xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. írtam én olyat egy szóval is h nem lesz benne egy kedves aranyos lány? úgy ahogy azt sem írtam h nem lesz Happy Endes...hát arra már én is rájöttem h furcsa történeteim vannak xD

      Törlés
  9. azért na....én senki Mestere nem vagyok xD

    VálaszTörlés