2014. június 20., péntek

9

Helóóó!!! Emberek attól még h a történet eleje ilyen szomorú, depis hangulatú , az nem azt jelenti hogy a közepe és a vége is ilyen lesz! ezt most csak azért írom ki mert komiban elég sokan már most ítélkeznek a történet felett, pedig a sztori rendesen még be sem indult :) komizni érrr


Hallom a tömeg üvöltő sikoltozását akik a banda nevét szajkózzák. Libabőrös leszek a lányok hangjától. Ideges és egyben boldog is vagyok. Ismét egy turné. Új országok, új dalok, új rajongók. Változott, minden változott körülöttem, de legjobban én. Talán még nem vagyok felkészülve egy ekkora kalandra. Lehet, hogy az én időm a betegségem diagnosztizálásával lejárt. Valahogy nem tudom élvezni ezt az egészet ami most körülöttem zajlik.
A torkomba egy hatalmas gombóc keletkezik miközben megkapom a mikrofonomat és valaki megütögeti a vállam. Nem tudok foglalkozni a biztatásokkal. Úgy érzem, hogy még nem állok készen arra, hogy felmenjek a színpadra és énekeljek több ezer rajongónak. Hisz még fel sem tudtam rendesen készülni! A dallistát sem tudom, állandóan összekeverem - ahogy a dalszövegeket is. Két napja reggeltől estig próbáltam, de egyszerűen képtelen voltam megjegyezni a dalszövegeket. Azokat a szövegeket amiket mikor írtunk én is közreműködtem. És egyszerűen nem tudom felidézni magamba. Mindent keverek mindennel, és ez kicsit sem biztató sem a számomra, sem a srácok számára. Tudom, hogy csalódtak bennem amiért állandóan bénáztam a próbákon és félnek attól, hogy a színpadon is lejáratom, nem csak magamat hanem őket is. Tudom, hogy ez fog történni, de Ők akkor sem fogják kimutatni a fájdalmukat. Azt hiszik, hogy nem látok át rajtuk. Számukra nagyon is fontos a turné és ha valamit elcseszek az akár a banda végét is jelentheti. Hisz ki akarna már egy olyan koncertre elmenni ahol az egyik énekes még a dalszövegeket sem tudja.
Minden az én hibám. Tegnap éjjel semmit nem aludtam, ugyanis az járt a fejembe, hogy mindenkinek az lenne a legjobb ha végleg kiszállnék a bandából. Hisz az én agyam állandóan a betegségem és a halál körül forog. Semmi másra nem tudok koncentrálni csak a veserákomra, és arra hogy mennyi időm maradt még hátra. Csak egy kicsit akarok még élni. Több időt szeretnék, hogy legalább a turnét tudjuk befejezni.
Azonban a fiúk számítanak rám. Nem hagyhatom őket cserben magam miatt. Ami azt jelenti, hogy nyomnom kell a showt. Akár mennyire is hülyén érzem magam.
Első turnéállomás - London. Huszonhárom dalszöveg, új koreográfiák amiket én keverek. Kényelmetlenül érzem magam a ruháimba, ugyanis a ruhatervező nem engedte, hogy napszemüveget viseljek a koncert alatt mivel nem megy a felszerelésemhez. Szíven ütött ez a válasza ugyanis nekem szükségem lett volna arra a napszemüvegre mivel a rivaldafényben még nyúzottabbnak nézek ki mint a normális fényben. És a rajongók nem tudhatják meg, hogy halálos beteg vagyok.
Több száz ezer ember akiknek bizonyítanom kell. De mégis, hogy a francba bizonyítsak nekik, ha egyszerűen rosszul vagyok és legszívesebben elmenekülnék innen? Tényleg nem érzem jól magam. És ez nem csak lámpaláz. Nem, ez a betegségemmel összefüggő dolog. Valami amit még nem tudok kezelni. De ha most szólok valakinek valamit, akkor azzal elcseszem a banda jövőjét. A rajongóink várnak ránk és az előzenekar mindjárt végez ami azt jelenti, hogy mi jövünk.
- Jól vagy? - szólít meg Harry miközben fején megigazítja a sálját ami mostanára már a stílusává vált a hosszú göndör haja miatt. Állítása szerint ettől nem izzad annyira. Szerintem egy indiánt akar utánozni. Ő tudja.
Fejemet rá kapom, miközben a fejemen lévő fullcapemet hátrafelé fordítom. Hezitálok, hogy mit válaszoljak. Az igazat, vagy hazudjak. Nem érzem jól magam, de nem engedhetem meg, hogy miattam töröljék a koncertet.
- Csak lámpaláz. - válaszolom végül és hanyagul megvonom a vállam. Ám Harry zölden virító szemei hirtelen kerekednek el, majd keze megáll a hajába és a tevékenységét rögtön elfelejti. Valami rosszat mondtam? Úgy néz rám mint egy szellemre.
- Ugye ezt most nem mondtad komolyan? - von kérdőre, mire én aprót bólintok. Ezt mikor meglátja elfordul tőlem és teli torokból elkiáltja magát. - SRÁCOK LIAM ROSSZUL VAN! - kiabál, mire én megijedek és a srác mellé ugrok és próbálom a kezem a szájára tapasztani, hogy fogja be.
- Te teljesen megőrültél? Én egy szóval nem mondtam, hogy rosszul vagyok! - szidom le és próbálok tényleg mérgesnek tűnni, pedig nem vagyok az. Csak szimplán meglepett vagyok, ugyanis nem tudom, hogy Harry honnan jött rá, hogy tényleg nem érzem jól magam.
- Azt mondtad, hogy lámpalázad van. És mindannyian tudjuk, hogy ötünk közül neked van a legnyugodtabb természeted és csak nagyon nehezen lehet kihozni a sodrodból. Szóval Te nem lehetsz lámpalázas. És mivel most ez volt a válaszod, ezért azt a következtetést vontam le, hogy nem érzed jól magad, csak nem mered mondani. - ha most nem tudom becsukni a számat hülyén fogok kinézni? Ezt most mind Harry mondta? Jesszus. Most komolyan totál olyan érzésem van mintha bele látna a testembe. Minden igaz volt ami elhagyta az elmúlt fél percben a száját. És ez félelmetes a számomra.
- Nem. Vagyok. Rosszul. - mondom keményen az összes szót külön, ugyanis nem akarom azt, hogy a többiek is ide jöjjenek sokkos állapotba. De hiába a félelem, Harryre mindenki hallgat ezért kevesebb mint fél perc múlva Zayn, Louis és Niall is csatlakozik az aggódó Hazza mellé, miközben leültetnek egy székre és felettem állnak majd onnan kémlelnek.
- Ittál? Ettél? Pihentél? - sorolja Louis, én pedig csak bólogatok. Néha elcsodálkozom Lou-n. Pár évvel ezelőtt nem hittem volna, hogy Ő tud ennyire felelősségteljesen is viselkedni. Pedig tud és nem is akár hogy. Viszont az nem tetszik, hogy ennyire elveszítette a teste felett az uralmat. A külsejével teljesen nem foglalkozik ami megrémiszt.
- Louis én úgy emlékszem, hogy tegnap este megígérted, hogy ma megborotválkozol - először furán néz rám, de aztán megereszt egy bujkáló mosolyt. Tényleg megígérte, de az arcát még mindig nagy borosta fedi. - Viszont mostanra még jobban hasonlítasz egy szőrös majomra.
- A humora megvan szóval nincs olyan rosszul. - veregeti meg a vállam Zayn vigyorogva, pont akkor mikor Paul lép be az öltözőbe.
- Remélem mindenki felkészült, ugyanis rengetegen vannak odakint és nektek egy perc múlva le kell nyugtatnotok az őrjöngő tömeget. Szóval hajrá! - csapja össze a kezét Paul én pedig egy kicsit csalódott vagyok a beszédjétől. Régebben viccesebb szokott lenni. Ezektől a mondataitól inkább még jobban bepánikoltam. Én a jelen körülmények között nem vagyok olyan állapotban, hogy lenyugtassam az őrült rajongóinkat akiknek elvárásaik vannak velünk szemben.
De hiába. Azt veszem észre, hogy Niall felhúz a székről, majd következik a jól ismert koncert előtti ölelésünk. Mindenki fel van pörögve rajtam kívül. Én csak a vizesüvegemet szorongatom és próbálom nem elhányni magam. Mikor szétválunk és libasorban elindulunk a színpad felé Niall szorosan mögöttem van és látom rajta, hogy rajtam tartsa a szemét. Talán észrevett rajtam valamit.
Hangos sikoltások ütik meg a fülem. Próbálok koncentrálni, de nem megy. Mikor azt mondtam, hogy a színpadon akarok meghalni komolyan gondoltam. De mi van akkor ha az a pillanat most jött el? Rosszul érzem magam, lehet ez a jel, hogy mindjárt vége mindennek.
Meghallom az Up All Night dallamát, Niall pedig bök rajtam egyet, hogy menjek. Fények, vakuk, remegő lábak. És mindenki azt várja, hogy énekeljek. És énekelek is, de nem a megszokott módon. A szólóim felét a srácok éneklik miközben én csak halandzsázok. A hülyülésekből kimaradok, a rajongókkal nem foglalkozok. Nem tud érdekelni a több lány aki talán az én nevemet is kiabálják, vagy miattam sírnak mert rájuk néztem. Csak arra tudok összpontosítani, hogy magamnál maradjak.
Szédülök, hányingerem van és jön a Moments. A dal ami mindig is sokat jelentett a bandának. De mikor énekelnem kellene hang nem jön ki a torkomon, pedig próbálkozom. Mindenki ijedten pislog rám. Egy világ fény az arcomba világít én pedig a kezemmel próbálok védekezni ellene. Megszédülök. Louis ugrik mellém és karol a hónom alá, míg Harry a másik felemről. A rajongók összesúgnak és a zene is elhalkul.
Alig bírom nyitva tartani a szemeimet, a lábaim ólomsúlyúak. Próbálok magamnál maradni, de képtelen vagyok rá. Egyszerre hunyom le a szemeimet és adom át magam a nyugalomnak.

^^

- Hívjunk mentőket? - hallom meg Harry rekedtes hangját, de ez a mondat mikor elhagyja a száját rögtön kipattannak a szemeim. Megnyugvó hangokat hallok. A srácok körülöttem állnak, úgy ahogy Paul és a manadzser is. Az öltözőnkbe vagyunk. Mégis, hogy kerülök ide és mi lett a koncertel?
- Máris vége a koncertnek? - kérdezem és fel akarok ülni, de Zayn erőteljesen visszanyom. De mikor meghallják a kérdésem először feszülten összenéznek. - Mi történt? - nem tetszik ez a nézés. Nagyon nem tetszik.
- Elájultál és a fiúk négyen fejezték be a koncertet, majd mindent közöltek a nagyvilággal - mondja ridegen a menedzser én pedig csak nyelek egyet. Minden félelmem valóra vált. A rajongók megtudták, hogy rákok vagyok ráadásul a One Direction nélkülem lépett színpadra. Nem jó érzés. És van olyan érzésem, hogy még nincs vége. - Nézd Liam ez így nem mehet tovább. A próbákon rossz vagy. A dalszöveget elfelejted. Állandóan máshol jár az eszed. Tudjuk, hogy halálos beteg vagy, de a bandának maximális összpontosításra van szüksége. - áucs ez most fájt. Pedig én mindent bele adok.
- Ki akarsz tenni a bandából? - kérdezem elhaló hangon. A fiúkra néznek akik holt sápadt arccal bámulnak a menedzsere. Hiába döntötték el ők, hogy nélkülem nem csinálják, ha a főnök nem egyezik bele. Erről ennyit.
- Te többé semmiképp nem állhatsz színpadra az egészségi állapotod miatt.  - remek, még egy dolgot elvesznek tőlem. - Őszintén megmondva én még a jelen percig úgy gondolom, hogy a turnét be lehetne nélküled fejezni...
- De mi nem fejezzük be nélküle! - szól közbe bunkón Niall.
- Igen, a fiúk nem hajlandók többé nélküled színpadra állni. A mai koncertet is csak azért fejezték be, hogy a műsor végén tudják elmondani a rajongóknak az igazat - ennek most örülnöm kéne? A barátaim miattam teszik tönkre az életüket. Nekik a banda az első! - Ezért a vezetőség úgy döntött, hogy a turnét lefújják. És ha valami csoda folytán Te mégis meggyógyulnál folytassátok majd az egészet. - nem úgy mondja mind aki örül neki. Úgy ahogy én sem örülök neki.
A fiúkra nézek, akik csak lehajtott fejjel ülnek és nem néznek fel. Szóval mégis tönkretettem az életüket. Oda a turné miattam. Mindenki tudja, hogy én már nem gyógyulok meg. Ami azt jelenti, hogy miattam lett vége a One Directionnek. Ezt soha nem bocsájtom meg magamnak...


.

6 megjegyzés:

  1. :( Istenem ez annyira szomorú. De. TUDOM, hogy minden rendben lesz. Csak várni kell. De: Don't Worry, Be Happy, and read Stole My Heart. :D
    L.

    VálaszTörlés
  2. szomorú, de tudom hogy lsz ennek még valami jó oldala is!
    remélem hamar jön a kövi, mert nagyon kíváncsi vagyok a történtekre, és hogy Liam meggyógyul-e :D

    VálaszTörlés
  3. ahw ahw ahw qwq szegény Liam :c egyetértek az előttem szólókkal TUDOM, hogy lesz ebben még jó is :D és persze megint fergeteges részt alkottál :3 siess a kövivel :D

    Ölel: Betti♥

    VálaszTörlés
  4. :(
    Szegény :'(
    Nem ö tehet róla hogy halálos beteg..... :(
    Annyira sajnálom...:(
    Remélem azért majd rendbe fog jönni :)
    Amúgy nagyon jó lett ez a fejezet is és várom a kövit :)
    Puszi: Hope *-*

    VálaszTörlés
  5. A menedzer egy hülye. Szegények. Am édesek voltak, ahogy aggódtak Liam miatt a többiek.
    Annyira sajnálom Liam-et.
    Siess a kövivel :))

    VálaszTörlés
  6. Aaa, szegény Liam, a menedzsert pedig megfejelném, hogy ilyen bunkó paraszt volt...
    Amikor Liam magába taglalta hogy nincs jól, akkor már éreztem hogy össze fog esni a színpadon..
    Egyébként szuper lett, imádtam, csak így tovább :DD
    Várom a következő részt.. :3 xoxo

    VálaszTörlés