2014. augusztus 21., csütörtök

/ Tizenhatodik rész /

Hellóóóó!! Szeretném közölni mindenkivel, hogy már csak 4 rész van hátra :/ igen, tudom kevés, de egy picit elszaladtak felettem a dolgok és időhiányban szenvedek,,,de garantálom hogy ez a négy rész nagyon izgalmas lesz és kezdek új törit is :D 


/ Zora Payne /

- Jó tudom pocsék barátnő vagyok amiért véletlenül cserben hagytalak... - süti le a szemeit bűnbánóan Clair miközben kora reggel a kapunk előtt áll és épp bocsánatot próbál kérni, de engem nem nagyon nehezen tud meghatni. Először is csak nagy nehezen tudom felfogni, hogy miről beszél ugyanis még kora reggel van. Másodszor pedig az elmúlt napokban eléggé rózsaszínen látom a világot.
Pontosan két napja történt az, hogy Liam elvitt abba az edzőterembe majd húzott be véletlenül és repedt fel a szám, Ő pedig egy puszival állította el a vérzésemet. Liam fel sem fogta, hogy azzal az apró inccidensel mekkora felfordulást okozott a testemben. Ha akkor egy picit oldalra fordítottam volna a fejem, az a puszi nem a szám sarkára ment volna hanem pont az ajkaimra. Igen, akkor megcsókolt volna. De mikor el akartam volna fordítani a fejem, addigra Ő már el is húzódott Tőlem és csak a mosolygós ajkait nézhettem volna. Az én hibám, hogy nem az ajkaimat csókolta meg mivel túl lassan kapcsoltam és elhalasztottam életem nagy pillanatát.
Azonban nem érdekel mert nekem ez is épp elég volt. Felfogjátok, a srác aki évek óta tetszik már majdnem megcsókolt. Nem értem, hogy ennek a srácnak miért pont az örökbe fogadott szüleimnek a gyerekének kell lennie. Miért nem lehet csak egy átlagos srác akire nyugodtan ráhajthatok lelkiismeret furdalás nélkül.
Vicces, hogy Liammel foglalkozok mikor még mindig itt van Sandra is. Őszintén megmondva mióta csúnyán elintézett azóta nem voltam suliba sem. Túl csúnyák voltak a monoklijaim és nem mertem emberek közé menni. Ezért felhívtam a szüleimet, hogy lebetegedtem mire Ők szóltak a nagyiéknak, hogy nézzenek meg akik szerencsére elkönyvelték, hogy tényleg beteg vagyok mert fehért vagyok meg alig van bennem élet.
Viszont ma már mennem kell ugyanis a sebek már elég szépen begyógyultak és kell egy kis levegő változás is.
De az iskola egyet jelent Sandrával. Gőzöm sincs, hogy mit fogok kezdeni magammal ha találkozok vele. Nem hiszem, hogy Liam box leckéje nagy hatással volt rám. Inkább figyeltem a tökéletes kocka hasát, mint az ahogy boxolt. Az biztos, hogyha tehetem inkább nem szeretnék találkozni Sandrával.
- Véletlenül? - szólok közbe gyorsan mikor Clair száját elhagyja ez a szó. Ugye ezt most nem gondolta komolyan? Ő véletlennek tekinti azt, hogy ott hagyott a zsarukkal, előtte pedig beküldött drogot venni Sandra pasijához. - Clair, Sandra miattad akar most kinyírni! Ha te nem akartál volna drogot venni, akkor én nem szoptam volna le azt a srácot, aki mint kiderült Sandra Watson pasija. Oh, és Louis Tomlinsonról elfeledkeztem akit szintén miattad kellett megismernem, mivel Te leléptél azzal a három sráccal, engem pedig ott hagytál a rendőrökkel. - jól esik most ezt így hangosan kimondani és a barátnőm fejéhez vágni. Remélem, hogy szarul fogja érezni magát és rájön arra, hogy mennyire rossz barátnő is volt az elmúlt pár napban. Ha Liam nem csókolt volna meg majdnem, akkor talán most szóba sem álltam volna Clairrel. De mivel a felhők felett érzem magam ezért valahogy semmi nem érdekel.
- De én nem is mondtam, hogy szopd le azt a dílert! Én csak azt mondtam, hogy vegyél nekem drogot. - mondja felháborodva mire én gúnyosan felhorkantok. Utóbb a végén még az fog ebből az egészből kisülni, hogy én akartam drogozni. Az eszem eldobom ettől a lánytól.
- Akkor is a Te hibád ez az egész. - kulcsolom össze a kezeimet a mellkasom előtt mérgesen.
- Tudom, hogy igazából nem is haragszol rám. Látom a szemeidben - kacsint rám vigyorogva, majd a következő pillanatban azt veszem észre, hogy barátságosan megölel. Igaza van, tényleg nem tudok rá haragudni. Clair mindig eléri azt., hogy mindenki rögtön megbocsájtson neki. - És kiengesztelés képen ma reggel elviszlek a saját új kocsimmal a suliba, előtte pedig elmegyünk a kedvenc fánkosodhoz. - mondja vidáman, mire én elhúzom a számat. Elfelejtettem szólni Clairnek, hogy Liam a bébicsőszöm míg a szüleim nincsenek otthon. Clair észre veszi, hogy valami nincs rendben velem ezért hátrébb lép és gyanakodva fürkészi az arcomat. - Valami rosszat mondtam?
- Igazából az van, hogy nekem már van sofőröm aki elvisz a suliba - utalok itt Liamre aki remélem már, hogy fenn van és nem kell megint a hajánál fogva kitépnem az ágyból. Szerintem azt még egyszer nem akarja átélni.
Azonban ez a mondat mikor elhagyja a számat, nyitódik a bejárati ajtó és a szendvicsét majszoló Liam jelenik meg előttünk teljesen felöltözve, útra készen. Őszintén egy kicsit csalódott vagyok mert szerettem volna megint én felkelteni Őt. De úgy látszik, hogy ma túljárt az eszemen és inkább magától felkelt.
- Na Zo, ma reggel ki miatt is fogsz elkésni? - kérdezi egy diadalittas mosollyal az arcán és a szájába tömi a maradék szendvicsét majd büszkén kihúzza magát. Figyelembe sem veszi Clairt.
- Magadnak csináltál szendvicset, nekem meg nem? - kérdezem felháborodva. Milyen kis szemét már. Kötelessége lett volna nekem is csinálnia! És még, hogy Ő a jó testvér, hát látom mennyire.
- Úgysem lenne időd már megenni, ugyanis a reggelire szánt időt elpletykáztad már megint.  - mondja, majd a garázshoz sétál, hogy tudjon kijárati az autóval.
- Még mindig nem pletykázunk! - kérem ki magamnak mérgesen. Ezzel régen is fel tudott húzni. Nem is értem, hogy miért mondja mindig ezt mikor Clairrel beszélgetünk. Apropó Clair. A barátnőm kissé meglepetten bámulja Liamet. Sőt túl feltűnően és van valami fura a nézésében. Ismerem ezt a nézést. Azokra a srácokra néz így akiket meg akar magának szerezni. Na, nem Liamből nem eszik az biztos.
- Nem is mondtad, hogy Liam haza jön - suttogja csendesen Clair a fülembe, de egy másodpercre sem veszi le a szemeit a sráctól aki szerencsére addigra már az autóban ül.
- Ő vigyáz rám míg a szüleink nincsenek otthon. - mondom neki egyszerűen és ezzel lezártnak tekintem a témát. Majd beszélgetek Clairrel Liamről ha már nem ennyire feltűnően fogja méregetni a testét.
Liam tabu Clair számára!
- Asszem ide költözök hozzátok. Ilyen bébicsőszt én is szívesen elfogadnék. Tényleg Rám nem akar vigyázni? - kuncog fel Clair és azzal hátra dobja a vöröses barna haját, majd bájosan int Liam felé, aki szerencsére nem veszi észre. Én lecsapom a barátnőmet. Van pofája így viselkedni előttem Vele? Képes vagyok neki ugrani. Ne flörtöljön már előttem Liammel! Ő csak az enyém, senki másé nem. Erről ennyit.
- Hölgyem a hintója elő állt - nevet fel Liam mikor megállítja mellettem az autót. Kicsit meglepődök ugyanis a cuccaim már az autóban vannak. Felnevetek, de mikorra megmozdulnék Clair is megmozdul. Végig fut rajtam a pulykaméreg és amilyen gyorsan csak tudom elkapom a karját és visszarántom. Ő biztos, hogy nem jön velünk.
- Clair az autód a ház előtt áll - emlékeztetem.
- És? - kérdezi értetlenül. Agyatlan ribanc! Liam úgyis csak most kell neki. Eddig le sem szarta. De most, hogy megférfiasodott már rögtön akar tőle valamit. Az eszem eldobom.
- Nem jöhetsz velünk. Majd a sulinál találkozunk. - mosolygok rá és még kacsintok is, majd kényelmesen beülök az anyósülésbe. És tudjátok, hogy mi a legviccesebb? Az, hogy Liam még csak figyelembe sem veszi Clairt. Csak köszön neki és ennyi, aminek én rettentően örülök.
Nem tudom miért, de elég kevésszer fordul elő olyan nap mikor én suliba menet mosolygok. Viszont a mai nap ez történt. Liam mellettem békésen vezetett, én pedig csak mosolyogtam. Lehet azért mert életembe ma éltem meg először azt, hogy valaki figyelembe sem vette Clairt. És Liam határozottan nem vette figyelembe a barátnőmet. Lehet gonosz vagyok, de örülök neki. Nem csak Clair körül forog a világ.
Liam lassan megáll a suli kapuja előtt, és mikor azon vagyok, hogy kiszállja a kezem hirtelen megáll a biztonsági övemen. Az iskola kapuja előtt Sandra áll pár barátnőjével. Szó szerint lever a víz és rosszul leszek. Valahogy elmegy a kedvem, hogy bemenjek. Sandra tuti, hogy engem vár. Biztos valakitől megtudta, hogy ma már jövök iskolába és ezért vár a kapu előtt. Értitek a kapu előtt ami azt jelenti, hogy az már nem az iskola területe, vagyis ott nyugodtan elverhet mivel abból neki nem lesz baja.
- Nézzenek oda, hogy hirtelen milyen rosszul lettem - kezdek el köhögni és megfogom a homlokomat mintha azt nézném meg, hogy lázas e vagyok. Muszáj hazudnom Liamnek. Nem megyek iskolába és kész. - Asszem még ma is otthon kell maradnom. - mondom elhaló hangon. Liam összehúzza a szemeit és gyanakodva méreget. Tudom nehéz túljárni az eszén, de egy próbát megér.
- Oké, most pedig hallani akarom az igazat. Szóval miért nem akarsz suliba menni? És ne mond azt, hogy beteg vagy, mert tudom, hogy mikor vagy az. - francba. Nem válaszolok semmit csak a távolba meredek. Pontosan oda ahol Sandra áll. Az ajkamba harapok és lehajtom a fejem. Liam követi a pillantásomat és elkezdi Sandrát bámulni, nagyon nagyon feltűnően. - Hé az a csaj nem az a Sandra aki agyon akart verni? - kérdezi fejhangon én pedig amilyen erősen csak tudom combon csapom mire Ő felszisszen.
- Nem akarod kihirdetni? - kérdezem mérgesen. - De igen, Ő az. És most rám vár, hogy tudjon kilapítani. Nekem végem van - sóhajtok fel megsemmisülten és vissza dőlök az ülésre. Azonban alig telik el pár másodperc, Liam kinyitja a saját ajtaját, majd gondolkodás nélkül elindul a lány irányába. Útközben zsebre dugja a kezeit és csak akkor áll meg mikor kellő közelségbe ér Sandrához.
Ezt mikor meglátom én is kiugrom az autóból és elindulok Liam felé. Gőzöm sincs, hogy mit akar csinálni.
- Liam! - szólítom meg és karon akarom ragadni, de nem engedi megfogni a kezét. Csak int egyet ami azt jelenti, hogy menjek innen. És mindezek alatt Sandrát bámulja, a csaj meg engem.
- Te vagy Sandra Watson? - kérdezi Liam miközben megköszörüli a torkát. Ezt mikor Sandra meghallja egyet előre lép és így pontosan Liam előtt áll. Félelmetes, hogy lány létére magasabb és testesebb is Liamtől. Ha rám is így nézne Sandra mint most Liamre azt hiszem már rég a világ másik végében lennék.
- Had találjam ki - kezdi el simogatni Sandra az arcát miközben fekete szemeivel Liamet nézi. Ismét húzok Liam kezén ugyanis az lenne a legjobb ha már most elmennénk. - Biztos te vagy a kis szopós szájú lotyó futtatója - röhög fel. És ez az a pillanat mikor Liam vérszemet kap. Olyan gyorsan történik minden, hogy azt sem tudom hova nézzek.
Az első pillanatban még Sandra arcon akarja köpni Liamet, majd a következő pillanatban a földön fekszik mivel a bátyám olyan erővel húzott be neki, hogy a csaj szó szerint szétterült a betonon. Akik ott álltak mind kővé dermedtek és nyikkanni nem mertek. Az én szám is tátva maradt. Ki ez és mit csinált Liammel? Hisz Ő pont most ütött meg egy lányt.
- Nem szokásom lányokat ütni, de mivel le szopós szájú lotyóztad a húgomat, egyszerűen képtelen voltam türtőztetni magam. A húgom mindenki számára tiltott gyümölcs! Szóval kislány ha még egyszer megtudom, hogy kezet emeltél rá, esküszöm hogy a versenyautómmal végig megyek a torkodon. És nem viccelek. - azt a rohadt eddig még soha nem hallottam Liamet ilyen komolyan és kegyetlenül beszélni. És tudjátok mit? Megcsinálná, hogy elüti Sandrát az autójával amit még nagyapától kapott.
Sandra a földön fekve bőszen bólogat, miközben Liam felette áll és csak mutogat miközben beszél. Lehet hülye vagyok, de totál olyan mintha Sandra könnyezne. Lehetséges, hogy most történt olyan először, hogy valaki megütötte Őt?
Végül a srác csak egyszerűen elfordult, és rám nézett. Gondolkodás nélkül a nyakába vetettem magam és egy nagy puszit nyomtam a haja közé.
- Köszönöm, hogy segítettél rajtam már megint. - kuncogok fel mikor elengedem a nyakát.
- Ez a dolgom nem? Meg kell téged védenem, mivel a bátyád vagyok - és minden jó és szép pillanatot el lehet rontani egy szóval...

10 megjegyzés:

  1. kövit kövit kövit kövit kövit kövit kövit akarok most áááá !! :D

    VálaszTörlés
  2. Hey-hey!
    What?! Really?! Liam, Te megütöttél egy lányt! De ez engem nem érdekel, hiszen csak a "húgát" védte, milyen aranyos ez már Tőle! Oh... beindult a fantáziám, ajaj, ez nem jó, még végül rávetem magamat Ferenc Józsefre! Úr isten! Én és a császár?! xD Hahaha... na mindegy is, nekem irtózatosan tetszett a rész, sőt, imádtam! Nem nagyon tudok rá mit mondani, léptem! P.S.: Oh, és észrevetted, hogy hány olvasód van összesen? xD
    Ölellek, Linden Sky <3

    VálaszTörlés
  3. kijavítanálak, Liam nem egy lányt ütött meg, hanem egy gorillát, akiben valami mutáns gén van, vagy a fene sem tudja xD
    annyira imádom, de mikor kimondja a báty szót, na akkor fordul fel a gyomrom és tünnek el belőle a pillangók xDD
    nagyon szuper rész volt és remélem megint sietsz a kövivel! :))

    VálaszTörlés
  4. Júj :)) Mivel az előző részhez nem írtam, így azt is bepótlom. Szóval a Pokemon az tényleg jó mese xDDD Én is néztem. A boxolás meg aw... Totálisan ott volt előttem a kép, hogy hogyan nézhet ki Liam :) *-*
    A mostani részhez meg annyit fűznék hozzá hogy kár amiért Liam megütött egy lányt, de viszont mivel szemét volt a csaj és nem lenne Liam-en kívül szinte senki sem, aki elbánna vele, így okés :) Szóval gratula Liam ügyes vagyyy :DD
    Per-fect rész lett, mint mindig. Várom a következő részt :)) <3

    VálaszTörlés
  5. légyszi nagyon hamar hozd a kövi részt wáááá oltári rész lett puszika :D

    VálaszTörlés
  6. Nya~ szép volt Liam ;3 Sandra meg elborult, mint kocsma előtt a bicikli xd és haha szívtad Clair :P ez a rész is per-fect gyorsan kövit ~(*-*)~

    Chu~ Hime-sama <3

    VálaszTörlés
  7. Per-fect rész lett ez is!:)
    Mégmindig bízom benne h Liam is érez valamit Zo iránt!
    LORA FOREVER!!!<333
    siess a kövivel:puszi
    Kinga:)

    VálaszTörlés
  8. WOW! :))
    Imádtam, szokás szerint. :) esküszöm már nem tudok semmi olyat írni amit már ne írtam volna le :D de azért megpróbálkozok ;))
    Imádtam mikor Liam észre sem vette Clairt ja és a legjobb az volt mikor elintézte Sandrat, remélem mostantól békénhagyja Zorat! :D
    Várom a kövi részt, siess veleee! ;)) ^^ xoxo <3

    VálaszTörlés
  9. Liam Payne megütött egy lányt :O Na ilyet sem hallottam még :D Liam nem az a verekedős fajta.... bár, a "húgáról" beszélünk akkor ez érthető... várom a kövit

    VálaszTörlés